Főtér

//Keress és találj! – Nie-vel//

Izgatottan mozdulok meg, ahogy meglátom a jégelfet a lépcsőn lefelé jönni a fogadós feleségével, aki láthatóan épp valami hossza magyarázat végén tartott, mert erősen kifulladt, mire leért. Nem tudom mire fel ez az izgatottság, amivel megnyugvás párosul, mintha érdekelne is más engem másokon – kivéve a testvéreimen, - kívül……..
Aztán megnyugtatom saját magam, hogy biztosan csak azért érdekel Nienna, mert szükségem van a segítségére……. Más nem lehet, mert akkor veszélybe kerülne a szívem köré sok-sok évtizeden keresztül épített páncél.
Mindenesetre most az a lényeg, hogy Twelwin a mi emberünk, vagyis elfünk, aki kapcsolatban állt Kacorral és nyilvánvalóan tud is róla egysmást, amit nem is kell sok biztatás társnőm részéről, hogy csak úgy ömöljön belőle a keserűség és a gyűlölet.
Azért eléggé sokkolnak a megtudott dolgok, mert ez azt jelenti, hogy olyan közel voltam ahhoz, hogy megtaláljam a testvéreimet, hogy szinte a kiabálásomat is meghallhatták volna, de nem tudtam…….
Arról sem szereztem még a későbbiekben sem tudomást, hogy ennek a nyomorultnak a nevéhez kapcsolták a szüleim halálát, ami azt jelenti, hogy a keresésem során nem voltam alapos, hiszen réges-régen megtudhattam volna, csak Twelwint kellett volna megkérdeznem……
Legszívesebben a pultba vertem volna a fejem. A düh úgy emelkedett bennem, mint egy kitörni készülő láva, de még megtartottam a higgadtság látszatát……egyelőre.
- Nem……nem láthattatok bele Twelwin…. – nyögtem ki. – Mindenki jóravaló – majdnem a torkomon akadt a szó, - kereskedőnek hitte, még az apám is, bár ezek szerint rájött valamire és ez megpecsételte a sorsát. – halt el a hangom.
Segítségkérően néztem Nienna-ra, hogy faggassa tovább a feldúlt kocsmárost, mert nekem most sem az agyam, sem a torkom nem működött.

//Keress és találj – Nie-vel//

Szép lassan kiderül, hogy miért volt annyira éktelenül dühös Twelwin arra az emberre, akit mi is kerestünk. És az is nyilvánvaló lett, hogy az emlékeim nem csaltak meg, minden egybe csengett a fogadós elbeszélésével. Rossz év, rossz termés, szárazság és éhezés. Minden bizonnyal a szüleim hitelt vettek fel tőle, aztán nem tudták fizetni vagy csak egyszerűen szüksége lett Uther-nak a pénzre, hogy eltűnhessen, hogy elkerülje a lebukást és még időben elmenekülhessen a törvény és a becsapottak elől.
A szívem nem csak a dühtől dobogott hevesebben, hanem a felismeréstől is, hogy a testvéreimet ő kaparintotta meg és aztán tüntette el. Talán igazat mondott az uticéljukat illetően, de nagy valószínűséggel nem, ahogy a saját útirányát illetően sem. De minden nyomnak utána kell járni, mert ez legalább valami, amin elindulhatunk.
Az elbeszélése közben már azt terveztem, hogyan követhetem őket, de azonnal kiszakított belőle egy újabb név említése, aki Twelwin szavai alapján talán Kacor társa lehetett és ráadásul nem is valami szegény ember, hiszen hajói voltak, amivel aztán könnyen eljuthatott bárhová a világban.
A szívem elfacsarodott annak a gondolatára, hogy a testvéreim talán a kalózok kezébe kerültek, mert sok pletyka keringett, hogy kerítenek maguknak embert a bárkáikra és, hogy vannak, akik kereskednek velük.
- Norlan…. – kezdtem bele rekedten. – Norlan a legjobb nyomunk. Szerintem a testvéreimet és talán más gyerekeket is oda küldte, csak megtévesztésül mondott mást, hogy megnyugtassa a kíváncsiskodókat. Norlanba kell mennem. Ugyan régen volt már, de talán ott is találunk valakit, aki tud róluk valamit, vagy hallott valamit.
Nienna felé fordultam.
- Veszélyes az út az orkok és sárkányok miatt, na meg hosszú és fárasztó. Nem kérhetlek, hogy gyere velem, biztosan van más dolgod is. Eddig is rengeteget segítettél, módját fogom találni, hogy megháláljam. – hajtottam meg felé a fejem.
Persze boldog lettem volna, halehetősége lenne velem tartani, mert már megtapasztalhattam, milyen óriási segítség tud lenni az éles eszével, hidegfejű logikájával, ami tőlem távol áll. És most nem az én hevesebb vérmérsékletemre, hanem épp az ellenkezőjére lenne majd szükség………..

//Keress és találj! – Jerry-vel//

Az arca változik meg először Jeremy Talbot-nak. Komor és keserű lesz, aztán türelmetlenség árnya suhan át rajta, mielőtt megszólal. A hangjai is más lesz, ismerős fájdalmat hallok ki belőle, veszteségét, szomorúságét. S a vádakét is, súlyos vádakét. Hiszen pont azt hallja, amit nem akart hallani. azt, hogy testvérei élnek, de hogy életük biztosan nem az örömé és nem a boldogságé. Azt hallja, hogy

- Nincs más lehetőség, én is azt hiszem – jártam már Norlan kikötőjében és fogadójában, de egyik sem nyerte el a tetszésemet. – Ha oda kerültek, már akárhol lehetnek. Onnan mindenfelé indulnak hajók. Nem tudom ennyi év távlatából emlékszik-e rájuk valaki. Az emberek emlékezete oly rövid – kesergek nyilvánvaló hiábavalósággal a megváltoztathatatlanon. – Az út miatt meg ne aggódj! Megkérned sem kell rá, hogy veled menjek… És nem kell neked sem kockáztatnod a veszélyeket… Holnap kora délután már ott is leszünk, ha akarod. Csak küldjünk üzenetet a városházára, hogy ne várjanak minket és reggel indulunk. Majd térkapukkal utazunk… Gyorsan… Késlekedés nélkül…

Norlan…

Elkedvetlenít a hír. Az a város romlott és furcsa. Egyik fogadójában egy Két-alakban-létezővel üzleteltem egy könyv miatt, aki cseppet sem volt óvatos, ha a fajtájáról volt szó. Rám ijesztett… Azt hittem, Raven Back kezére akar juttatni, de nem ez volt a szándéka. Szerencsére, azóta sem futottam össze vele, és most már azt sem gondolnám, hogy Raven kívánja általa a halálomat. Azóta olyan sok minden változott.

- Pihennem kell, hogy ne álljunk meg túl sok helyen. Felhoznák a vacsoránkat a szobába?

S ha Jerry nem tiltakozik, hát felfelé indulok, és közben azon gondolkozom, hogyan is juthatnánk értesülésekhez a testvéreiről. Norlan-ban nincsenek könyvtári alkalmazottak és nincs mágusrend sem, akiktől segítséget remélhetnénk, így amikor a szobába érünk, rá kell kérdezzek a fiú terveire.

- Jerry, ott senkit sem ismerek. Van bárki is, aki segíteni tudna?

//Keress és találj! – Nie-vel//


Nyílván kiültek az arcomra az érzelmeim, hiszen a fogadós által most a legrosszabb rémálmaim váltak valóra, na meg most nem is volt értelme titkolóznom, nem egy munkaadóval, vagy egy áldozattal beszéltem.
Nem várhattam el Nienna-tól, hogy velem tartson, ezt a tudtára is adtam, de ő egy percig sem habozott, már akkor tudtam, hogy velem tart, amikor elkezdte mondani, hogy járt már Norlan-ba és ismeri annak kikötőjét és forgalmát.
Igaza volt, régen történtek a dolgok és onnan aztán a világ bármely részére elhurcolhatták őket.
De ez egy esély volt, még ha a leghalványabb is.
- Köszönöm, nem utasítom el a segítségedet, vág az eszed, mint a borotva és higgadtabban is tudod kezelni a dolgot most, mint én. – ismertem el, bár azon meglepődtem, de meg is örültem, hogy képes teleportálni, úgy tényleg gyors utazás lesz. – Igazad van, ember nem valószínű, hogy emlékszik rá, de vannak ott hosszabb életűek is, példának okáért elfek. – mutattam rá, bár ezzel minden bizonnyal ő is tisztában volt.
Ezek után megköszönöm a fogadós és felesége segítségét és felkísérem Niennea-t a szobája felé eső úton, mert akkor már én is a szobában eszem meg a vacsorámat.
Már a folyosón járunk, amikor felteszi a kérdését.
- Jártam már a városban és ismerek egy bandát, vagyis az orvgazdájukat, aki egyszer megbízott egy munkával, de ez nem ma volt, nem tudom működik-e még a boltja. De ő ismerhet olyanokat, akit megkereshetünk. De, ha ez nem jön össze sem adom fel, az utcakölykök mindig jó információforrások…… - válaszoltam. – Most hagylak pihenni, jó étvágyat és jó éjszakát és még egyszer köszönöm, hogy velem tartasz. – mosolyogtam rá halványan és magam is a szobámba mentem.
Hosszú és aggodalmas éjszakám volt, másnap már korán az ivóban vártam Nienna-t, a reggelire terített asztal mellett.

//Keress és találj! - Nie-vel//

Én nem küzdöttem rémálmokkal, már megszoktam, hogyha leteszem a fejem, akkor alszom, bár az is biztos, hogy úgy alszom, mint egy nyúl, ha valami megváltozna a szobában, arra felébrednék, a legapróbb nem odavaló nesz is azonnal éberré tesz, köszönhetően az állandó vándorlásaimnak és a foglalkozásomnak.
Persze reggel, vagyis inkább még majdnem hajnalban, ahogy kipattan a szemem, azonnal a testvéreim jutnak eszembe és az, hogy vajon, a Nienna-nak olyan könnyen adott válasszal ellentétben, vajon tudok-e segítséget találni. Már régen jártam arra és a háború alaposan felbolygathatta a dolgokat a kikötővárosban is.
Azonban azt sem hinném, hogy pont ebben a városban nem virágozna a csempészet és kalózokból is akad, igaz becsületes kereskedőhajósnak álcázva magukat.
Sejtem, hogy Niennanak nem tetszik majd, hogy ezek között, ha nem is sok, de akad elf vagy többségben félvér is, de ez a valóság.
Mikor aztán reggel meglátom lejönni a lányt a lépcsőn, lerí róla, hogy nem telt jól az éjszakája, kissé mogorva arca viszont felderül, ahogy meglát és észreveszi a friss és ropogós reggelit. Tehát nem rám, vagy nem miattam volt rosszkedve.
Mikor aztán leül mellém és beszélni kezd, az is kiderül, miért is volt meggyötört.
- Gondolom nem mindennap hallasz egy ilyen ….szomorú és kegyetlen történetet, ami bár régen volt, de egészen a mai napig nyújtóznak a szálai. Mivel láttam mennyire átérezted a bánatomat és elkeseredésemet, talán ez okozta a rémálmaidat. De attól függetlenül, hogy mágusként van-e benned valami jóstehetség, vagy csak tényleg csak egy rossz álom, mindenképpen óvatosnak kell lennünk Norlanban, főleg, ha az alvilágban keresünk híreket. Ám, ahogy már tegnap felajánlottam, nem kell velem tartanod, már az eddigi segítségedért is nagyon hálás vagyok. – néztem rá megértően. – Viszont ha jössz, akkor jobb, ha igyekszünk és, ha megtömted a hasad indulunk, legyen időnk felmérni a terepet.
Utaztam már teleporttal – egy sárkánnyal, - de akkor a félelemtől nem sok minden maradt meg bennem, ki tudja, lehet, nem bírom túl jól a dolgot………

//Keress és találj - Nie-vel//


Egy apró mosollyal veszem tudomásul, hogy nem áll szándékában visszakozni, hiába ajánlottam fel ismét. Az, hogy velem tart mindenképpen nagy nyereség, hiszen éles eszén kívül tudom, milyen erősek a mágikus képességei és a kapunyitás sok időt és energiát spórol meg.
Persze mondhatná valaki, hogy mit számít ez már, hiszen majd egy évszázad múltával nem ezen a pár héten múlik találok-e nyomot vagy – nagy eséllyel – nem, de amikor már tudomása van az emberfiának arról, hogy van egy lehetőség, akkor minden perc számít.
És ezen az sem változtat, hogy Nienna-nak igaza van, nem épp a kedvencen a térkapuval utazás, ám a gyorsaság kedvéért hajlandó vagyok egy kis hányingert és émelygést elviselni.
- Ha a karjaidban utazás az óvatossághoz tartozik, akár naponta többször is hajlandó vagyok veled ugrabugrálni. – nézek rá egy kaján vigyorral, hiszen a megszokott énemet nem tudom elfojtani.
- De egyébként egyet se félts engem, bírni fogom, nem lesz velem baj.
Tudom, hogy Twelwin és a felesége jószándékból adják Nienna-nak a kis uticsomagot és nem azért mert azt gondolják az a gazember még életben van és megkapja méltó büntetését, de azért miután a jégelf előre ment, egy kis zacskó darnát a fogadós elé csúsztattam.
- Rajtam biztosan nem fog múlni a fellelése és megbüntetése. Vigyázzanak magukra és a fogadóra, valamikor visszatérünk majd. – intettem búcsút, aztán a lány után mentem.
Nem sokat húzta az időt, mire mellé értem, már meg is nyílt a portál, amitől finom borzongás futott át rajtam, de nem hátráltam meg. Ha ez kell, hogy megleljem a testvéreimet, semmi nem tarthat vissza.
- Hát akkor kezdjünk neki….. – vettem egy mély lélegzetet és beléptem a kék derengésbe.
Aztán újra meg újra, egészen addig, míg az ismerős utcák fel nem tűntek és a sós illat jelezte …..megérkeztünk. A végére már egészen jól bírtam, az előző pihenőhelyen még pár falat is lecsúszott a torkomon…….
A Nap már lenyugvóban volt, de mivel a kikötő közelében voltunk, még elég nagy volt a nyüzsgés.
- Tudok egy közeli kocsmát, ahol talán felismerek pár arcot, ma már a piacon nem próbálkozhatunk, ahhoz túl késő van, de holnap ott is elkaphatunk pár kölyköt, akik pár darnáért elmondhatják kihez érdemes fordulni. – néztem rá kérdőn, hogy mit szól a tervhez.

//Keress és találj - Nie-vel//

Egy fintorral jutalmaztam Nienna szabatos rendreutasítását, amit nem is akartam eltitkolni előle.
- Csak tréfálni akartam veled, de úgy látom, jobb, ha ezzel még nem próbálkozom meg ezen az új, kialakuló kapcsolat elején, talán…..majd később. – hagyta el egy sóhaj a számat. – De nyilván ez a mágia sok odafigyelést kíván, persze ezt megértem, mert igazad van, egyáltalán nem vágyom semmilyen katasztrófális helyre megérkezni, de köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem, most már kevésbé érzem majd rosszul magam. – csatlakozott egy újabb sóhaj az előzőhöz.
Nem akartam gyengének tűnni előtte, de nem most először látta, hogyan reagálok a teleportálásra, mégis igyekeztem erőt venni magamon. Abban igaza volt, hogy a rövidebb és kevesebb varázslatot igénylő kapu nem viselt meg annyira, hogy rosszul legyek, ám sosem lesz a kedvenc utazási módszerem, még akkor sem, ha így gyorsan a célhoz érhetek.

Aztán megérkeztünk és míg én egyre jobban lettem, úgy fogyott el a jégelf ereje. Igazat mondott, amikor említette, hogy ehhez erőt kell gyűjtenie. Mikor megingott, gyorsan megragadtam a derekánál, de aztán inkább a karját fogtam meg, mielőtt leharapja a fejem.
A szavaira ráncba szalad a homlokom és éles pillantást vetek a körülöttünk mászkálókra, de egyelőre semmi gyanúsat nem látok, persze ez nem jelent semmit.
- Nem szívesen hagynálak magadra itt a kikötőben. – kísértem el a bakhoz, hogy leülhessen, de láttam, hogy tényleg alig áll a lábán és, ha felajánlottam volna, hogy cipelem, úgy is elutasított volna.
- Na jó……. – szántam rá magam nehezen. – Sietek elintézni egy szobát, aztán ha már biztonságban pihensz, ráérek kérdezősködni……. Ne menj innen sehova, senkivel, főleg ne valami könyörgő kölyökkel, mert az nagy bizonyossággal csapda, a nőknél általában a sajnálatra játszanak. -kötöttem a lelkére és megvártam, amig bólintott.
Még így is aggódtam, de végül is egy erős mágus, csak nem lesz baj, ha magára hagyom egy kis időre.
Persze nem mehettem az első kocsmába, mert az jó volt a részeg matrózoknak, meg a koldusoknak, de nem egy olyan nőnek, mint Nienna.
A harmadik legalább nem akart összedőlni.
- Van szabad szobájuk, ha lehet kettő. – csaptam le a szakállas, törp fogadósra.
- Van, de csak egy, ám van tartalék szalmazsák, elalhatnak benne ketten. -jött a morgós válasz.
- Ahh….. – muszáj visszamennem. – Jó lesz. – csaptam le pár darnát a pultra. – Kiveszem, mindjárt visszajövök a társammal.
- Ha nem jössz vissza egy fertályórán belül, kiadom másnak, sok az érdeklődő. – kiáltott utánam a törp, de persze egy szavát sem hittem, nem mondana le egy fizetó vevőről.
Siettem vissza, hogy végre ágyba dughassam a jégelf mágust, persze csak a jó értelemben………
Bíztam benne, hogy ott volt, ahol hagytam…….

//Keress és találj! – Nie-vel//

Bízom Nienna ígéretében, hogy nem megy sehová onnan, ahol leültettem és nem is az aggaszt, hogy maga indul felderíteni a várost, hiszen alig volt jártányi ereje, de a magamfajta alvilági alakok, egy belevaló szélhámos nagyon is jól ismeri azokat a szavakat, amikkel egy jószívű tündét minden figyelmeztetés ellenére elcsalogathat.
Ezért nagyon is megkönnyebbültem, amikor a jégelfet ott találtam, ahol hagytam, épségben és ….egyedül.
- Hála az Isteneknek! – léptem elé halkan, de még szaporán emelkedő mellkassal a sietéstől. – Az utóbbi közel száz évben még sosem éreztem azt, hogy aggódnom kell valakiért. – bukott ki a számon, amit azonnal meg is bántam, mert általában vigyázok azzal, hogy ne adjam ki az érzelmeimet.
Jóóóó, hát Nienna-t mindig is kedveltem, de azért még nem kell változtatnom a szokásaimon, főleg most nem, amikor kettőnkre is ügyelnem kell. A lánynak semmiféle tapasztalata nincs az én világomban.
- Szereztem szállást. – tettem hozzá gyorsan, hátha ezzel elterelhetem az előbbi elszólásomról a figyelmet. – Nem a legjobb, de a körülményekhez képest…… egy éjszakára megteszi. – vonom meg a vállam.
Felajánlom a karom – igazi úriember módjára, mert tudok én, ha akarok! – aztán ismét nekiindulok, a lassan elcsendesülő kikötő szélére vezető útnak.
- Nem volt gond? Nem zaklatott senki? – kérdeztem. – Jobb, ha már sötétedésre a szobánkban leszel. Világosban ez egy nyüzsgő, változatos város, de a sötétben fogakat és karmokat növeszt.
Remélem megóvhatom tőle, ha már ilyen önzetlenül segít.