LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Főtér

Go down 
+15
Arnelian Kyrath
Shuga
Daxa Lavenir
Elonar
Thalion Órëa
Mia Ruton
Aldo Barras
Liz von Dysart
Nawarean
Haleran
Elkator Rayen
Roober
Randalor Arthan
Kain Namelyr
Mesélő
19 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2014-11-25, 9:36 pm

*Thalion nagyúr biccent Nawarean felé, majd végignézi, ahogy elhagyja a szobát.
Amikor az ajtót a testőr becsukja mögötte, s kettesben maradnak, a férfi is a nő felé fordul.
Elonar úrnő illata becézi érzékeny orrát, s az elf erős jobbját finoman a nimfa derekára helyezi.
Nem vonja magához, noha az igéző szépségű nő, a bársonyos bőrű arc, s a suttogás, amely fülét éri, borzongatja egész lényét.*
- Hozzanak megnyugvást abban, hogy nem hiába hozzuk áldozatunkat azért, amiben hiszünk!
Óvja Izra álmaid, Elonar.
Reményeim szerint a holnapi Tanács már nyugodtabb lesz, s nem lesznek komoly viták. Noha akad még tarsolyomban a papnő felé meglepetés, ha nem tesz népünk ellen, nincs okom felhasználni.
Tola ne, Elonar!
*Suttogja a nimfa úrnő felé, befejezve búcsúját nimfa nyelven mondott köszönéssel.
Még soká éberen mered maga elé, s gondok terhelte homloka mögött számtalan új, s régi elképzelést forgat. Végül úgy nyomja el a fáradtság, hogy tenyerét arcának azon felén nyugtatja, melyet Elonaré érintett, s kemény arca álmában ellágyul.
Ki tudja, tán álmaiban oly életet él, mely nem adatik meg neki.*

// Köszönöm én is! //
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-01, 9:37 pm

//Daxa//

*Úgy tűnik, reggeliző partnere elgondolkodik a világ dolgain, legalábbis távolba vesző pillantása erre enged utalni. Férfiszemnek kellemes teste ugyan jelen van, de szelleme messze szárnyal.
Elmiron szavai hozzák vissza a jelenbe, s az istenség mellett rögvest visszatér az élet pillantásába.
Tarsis főtere felé veszik az irányt, ahol az idős nemes háza is áll.
A séta alatt Roober nem sietteti a beszélgetést, de majdnem biztos benne, hogy Daxa az időt inkább pörgetné, hogy hamarabb kerüljenek közel Lavenir nyomához.
A Főtér házai közül az egyik fehér, melynek bejáratát négy oszlop veszi körbe, a Jarvardoké.
A nyüzsgő tömegen játszi könnyedséggel törne utat, ám ez esetben inkább kezét, s nem karját nyújtja a nőnek.*
- Ha meg nem sértem…nem szeretném, ha a tömeg elsodorná előlem. Itt mindig sokan vannak, s az ünnepek miatt most kevesebb dolga lévén az embereknek, idejüket mással töltik…például a téren.
*Ha Daxa megfogja kezét, határozott fogással, de nem fájdalmasan tartja a karcsú ujjakat, hogy nem veszíthesse el a nőt, amíg átjutnak a sűrű tömegen. A piacon ehhez képest még kevésbé volt teli az élet. Kocsisok, fogatok, lovak, s mindenféle rendű, rangú népek mozognak e nem is annyira korai órán. Ha nem fogja meg, akkor lehetséges, hogy a férfi kénytelen maga is sodorni hagyni magát a tömeggel, így kissé tovább tart majd, hogy célba érjenek.
Jarvard fehér háza előtt is áll két nemesi őr, ruhájukon a Jarvardok jelképei, kék rózsák díszelegnek.*
- Elmiron ven Gondor kéri, hogy fogadja őt Jarvard úr! Tiszteletemet tenném nála kísérőmmel.
*A katonák egyike ismeri a férfi arcát, fejet hajtva siet be az ajtón, hogy az úrnak bejelentse látogatóit.*
- Jarvard úr fogadja önöket. Kérem, fáradjanak utánam!
*A katona fejfedőjét levéve vezeti őket a ház jól fűtött külső fogadótermébe, hol Elmiron lesegíti a köpenyt Daxa hátáról, ha az hagyja, megelőzve a segítőkész cselédséget.
Nem telik sok időbe, míg az öreg nemes is megjelenik, elébe jőve vendégeinek.*
- Elmi! Hát itt is megfordulsz, ifiúr?!
*Siet előre az öreg, s telve élettel öleli meg keresetlenül előbb az istenséget, majd, mielőtt ideje lenne a férfinak bemutatni a lányt, azt is.*
- Nem is mutatod be szépséges kísérődet?!
*Mosolyog szakállába a meleg szemű öregúr.*
- Ha hagynád, öreg barátom, megtenném. Kedvesem, ő itt Hosten Jarvard, s kísérőm Daxa Lavenir a nemes elfek népéből.
*Néz az öregre némileg zavartan, de annál inkább mosolyogva Roober.*


Főtér - Page 4 Stock-photo-mdina-malta-apr-medieval-reenactment-of-noble-man-in-the-old-city-of-mdina-april-29556247
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-02, 1:01 am




Beleegyezésem után a főtérre mentünk. A piac teljesen kihaltnak hat ezután a tömeg után. Az emberek nyüzsögnek, szinte a gondolataimat sem hallom tőlük. Elmiron megáll és a kezét nyújtja, magyarázata után pedig bólintva, tettem kezemet a már ismert érintésű tenyérbe. A tömegen könnyen siklunk át, én legalább is könnyed lépésekkel kerülöm az embereket, látva lépésük ritmusát és irányát könnyen kitudom következtetni, én hogyan lépjek. Végül pár perc alatt egy díszes ház elé érünk. Megnézem a kék virágos ruhájukat, majd beinvitálnak minket, amint engedélyt kaptunk. A férfi lesegíti rólam a köpenyt, bár azt elég egyszerű levenni. Biccentve megköszönöm, tekintetem körbe jár az előtérben. Alig lépünk beljebb, már meg is látom az őszes urat, akihez jöttünk, ahogy nagy lendülettel megindul felénk, jó nagy hanggal.
Igazából nem tudom, hogy min lepődtem meg jobban. Azon, hogy Jarvard ölelgetni kezdte Elmiront, mintha csak a kisunokája lenne, vagy azon, hogy Elmiron "Kedvesem"-nek nevezett. A meglepettségem ki is ül az arcomra és pár másodpercig köpni, nyelni nem tudok. Végül néhány zavart pillantás után oda nyújtom a kezemet a ház ura felé.
- Ö-örvendek, megtiszteltetés. - habogok. Valahogy nem erre számítottam és felkészülni sem tudtam ennyi meglepetésre. Mert azért ez a megnevezés, még is csak személyesebb. A "kedves", még.. oké. Azzal egy egyén személyiségét szokták a férfiak jellemezni. De a "kedvesem".. Ez birtoklás. Ez több, mint kedvesség, ez személyes! Szemem sarkából Elmironra pillantok, aztán zavartan le a földre és vissza Jarvardra, miközben talán az arcom a hajam színét próbálja utánozni. - Csodás háza van... - terelem gyorsan a témát valamerre udvariasan, fedve mindazt a botor viselkedést amit az elmúlt egy percben elkövettem. Ennek ellenére folyamatosan Az a Szó visszhangzik a fejemben, s ha most nem valami fontos dolog miatt lennék itt... Hát nem is tudom, mit tennék. Kérdőre vonnám? Vagy egyszerűen csak elszaladnék a gondolatok és mindenki elől, vissza Arakh'ishoz, vissza a vadonba... Nem vagyok túl jó az ilyen érzelmes beszélgetésekben, szóval valószínűleg elszaladnék...
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-02, 1:24 pm

//Daxa//

*Elmiron zavarodottságán hamarabb lesz úrrá, mint Daxa a meglepettségén.
Talán rá lehetne fogni, hogy az istenség zavarában hívta kedvesemnek a nőt, talán boncolgatni lehetne, hogy mint egy kedveskedő, talán atyáskodó – ami meglehetősen furcsán hat egy nála akár századokkal idősebb lény esetében – hangnemet jelent, netán valóban a „kedvesem”, mint birtoklás, személyes kapcsolatra utalás, amely mélyebb egyszerű munkakapcsolatnál, sokkal inkább közelít az intimhez, s azért még emlékezik a fiatal nemes arra a bizonyos csókra, amelyet az udvarház felső erkélyén váltottak.
S egyúttal hozzá lehet venni a szerepet is, amit felvenni készül, hiszen a segítséghez azt szeretné, ha az öreg Jarvard bizony Elmironhoz közeli hölgykísérőnek gondolná Daxát.*
- Részemről a megtiszteltetés, Lavenir kisasszony….
*S ekkor aztán azok a barátságos szemek még egyszer rávillannak a zavarában vöröslő arcú elfre.*
- Szóra sem érdemes…
Lavenir….Lavenir….kegyed atyja szemét örökölte, ha jól sejtem a családi köteléket!
*Jegyzi meg az öreg, majd homlokára csap.*
- Ejj, lárifári! Hát a korral nem csak fiatalságom, eszem is elhagyom! Fáradjatok beljebb, ne az előcsarnokban beszélgessünk!
Bátran-bátran!
Lucia! Lucia! Vendégeket hozok!

*Kiáltása visszhangzik a házon, miközben az életteli öreg, rangjától egészen elütő viselkedéssel sietteti beljebb az ifjakat.
Ha beljebb érnek, hamarosan már egy vastag, pácolt tölgyfaasztal várja őket szépen faragott, bársonyborítású székekkel, világos ablakokkal.
Az asztalra éppen gyertyát gyújt egy nemes ruházatú, ám Jarvardéhoz hasonlatosan vidám arcú hölgy.



Főtér - Page 4 7074130263b9ed0e17bd37a8e9c1f3c0



Bizony ifjabb, mint Hosten Jarvard, ám csillogó pillantásából, amelyet a ház urára vet, látni lehet, mily érzelmekkel tápláltatik a ház ura iránt. Kellemesen telt, dús keblű hölgyeményről van szó, s nem a karcsúság mintapéldája.*
- Reggeliztetek már?
- Igen, a piacon!
- Sebaj, kérlek, foglaljatok helyet!
*Ha Daxa is leül, maga Elmiron húzza ki neki a széket, hogy helyet foglalhasson, míg Hosten utánapillantva a kisiető Luciának, legelteti pillantását a nő bájain.*
- Nem változtál semmit, Hosten.
- Ó, ez bizony csak a látszat, de ha ilyen ifjú társasága van az embernek, valóban nem érzi úgy a kort.
Daxa Lavenir.

*Néz a lányra.*
- Hogy van a család?
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-02, 2:30 pm




Igazából beletelik pár percbe, míg leküzdöm vörös zavaromat. Továbbra sem értem, miért mondta ezt a férfi. A csók nekem is eszembe jutott, de az csak egy játék volt, egy lépés az egy éjszakás kaland felé. És lássuk be: egy olyan éjszaka után senki nem hív senkit a kedvesének, szinte párjának. És attól, hogy elhúztam, vagy visszautasítottam az éjszakát, a csókok nem lettek komolyabbak. Főleg, hogy a férfi azóta nem is adott jelet gondolatainak komolyságáról, arról, hogy ő ezt másképp akarta volna. Nem volt igazi udvarlás, sem igazi csók. Csak túlfűtött vágyak kibontakozása. Erre pedig nehezen lehet alapozni a "kedvesemet". Persze aztán az is a fejembe kúszik, hogy talán Jarvard miatt mondta ezt... De akkor miért nem mondta el, hogy ez lesz? Most még is hogy viseltessek felé? Játsszak egy szerepet, vagy legyek önmagam és értetlenkedjek efelett?
Csendesen követem őket, amerre mennek. Egy szép asztalhoz érünk, megköszönöm Elmironnak, hogy kihúzza székem, majd leülök. Habár Jarvard hangja nagy, a gondolataimat akkor sem képes túlordítani. Kérdése még is csak visszarángat közéjük, s aggodalmasan pillantok "Elmire" és vissza a férfire.
- Ha lehetek őszinte... Igazából abban reménykedtem, hogy ezt maga mondaná el nekem. Sok évvel ezelőtt elszakadtam a családomtól és a nyomukban járok. Elmiron mondta, hogy a maga szolgálatában látta utoljára apámat és anyámat. - a férfi kérdése felkavar. Ha ő ezt kérdezi, apámék már valószínűleg hét határon túl vannak megint.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-02, 3:55 pm

//Daxa//

*Valóban, a Játék része volt a csók, ahogy a Játék része a mostani eseménysor is. Roober némileg hagyja, hadd temesse maga alá Daxát az öreg Jarvard modora. Ő maga visszahúzódik, s egyúttal azt is hagyja, hadd eméssze magát a „Kedves” miatt a leányzó.
Az istenség jót mulat a Játék alakulása miatt. Jarvard és Lucia kapcsolata önmagában is megér egy misét, hiszen az öreg Jarvard bizony korán megözvegyült, s miután szeretett felesége Dremerhez távozását kiheverte, nem vetette meg a fehérnép kínálta örömöket, s a nemes urat örömmel vigasztalták lányok, s asszonyok. Egészen Lucia érkezéséig, aki megtalálta azt a fonalat, mivel magához láncolhatja az öreg Hostent.
Azóta csak az ő bájaival törődik Jarvard úr, senki máséival.
Mindez természetesen elmondható lett volna az elfnek, ám az istenség nem veti meg a Játék élvezetét, s azt sem, hogy az általa előadott figurát néha bizony kellemetlen helyzetbe hozza.
Habár Jarvard szeretetet legkevésbé nevezhető kellemetlennek.
Odabent aztán Hosten tovább viszi a szót, s csak epizódszerepet hagy az ifjú ven Gondornak, aki magában mosolyogva, valójában félkomoly arccal dől hátra székébe.*
- Ó-ó…sajnálatos…hm….
*Terelődik el az öreg figyelme, s meleg tekintete is, inkább Luciát ajándékozva meg pillantásával, helyesebben az asztal fölé hajoló két, fehér, és szinte kibuggyanó „cipót” a ruha takarásában, majd a távozó hölgy ringó, felettébb széles csípőjét, amíg kifelé tart.
Az asztalon eközben frissen sült pogácsák illatoznak.*
- …vegyetek bátran, most sült ki!
Nos…atyád járt nálam. Az itteni erdőimben valami kórság ütötte fel a fejét, a legszebb szarvasok hullottak el sorban egymás után, s ő volt az, akit megbíztam, mint képzett vadászt, hárítsa el a vészt.
Becsületére legyen mondva, nem adta fel, s ilyenkor tudom igazán tisztelni népetek…erényeit.

*Láthatóan az öregnek is akadnak azért előítéletei, hidegnek, unalmasnak gondolja a hegyes fülű népséget, akik bölcsebbnek, okosabbnak hiszik magukat a többieknél.
Elmiron e pillanatban még mindig hátradőlve figyeli Daxát. A vörösség már leolvadt arcáról, visszahúzódott a fehér bőrt keretező, dús hajkoronába.
Hosten Jarvard sem mulasztja el, szemének egy rezzenése elárulja, tudja, hogy Elmiron a lányban gyönyörködik, amíg ő lefoglalja.*

Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-03, 3:10 am




A vendéglátás a maga furaságában jónak mondható. Habár a férfi szemérmetlenül figyeli Lucia kebleit, de engem ez a legkevésbé sem zavar, vagy érdekel: amit a kirakatba tesznek, azt nézni szokták. Úti csehók százaiban vannak ehhez a nőhöz hasonló telt idomú és farú nők, akik szórakoztatják és kiszolgálják a férfiakat. Nem újdonság a pillantás és a viselkedés, amit Hosten művel, bár eléggé illetlen, ha már vendégei vannak. Emiatt sem akarok itt sokáig maradni. Nincs is értelme, hiszen a szüleim már egyértelműen tovább mentek.
A történetre haloványan elmosolyodom. Apám ilyen, és engem is ilyennek nevelt. Tiszteljük a természetet és az életet, de nem lépünk ki annak körforgásából. Az elfek közül vannak, akik nem esznek húst; mi igen, mert testünket Eclair megáldotta ama képességgel, hogy megemészthessük. Így tehát az életben ragadozóként kell viselkednünk, s egyensúlyban maradva és tartva a természetet kell vadásznunk. Semmi szórakozás, csak táplálkozás céljából: illetve az ilyen esetekben.
A férfi előítéletes hangsúlya nem lep meg. Én is az vagyok az emberekkel szemben, habár Elmiron egy remek, élő és mozgó példa arra, hogy vannak e világon olyanok, akik magasabb lelki intelligenciával rendelkeznek, mint az átlag. Az engem pásztázó pillantások alapjáraton talán kellemetlenek lennének, most azonban van nagyobb problémám is ennél.
- Nem tudja esetleg, hogy merre mentek tovább, vagy mi a céljuk? - kérdezek rá a lényegre. Nem akarom kerülgetni a forrókását, vagy udvariasan beszélgetni még egy-két órát. Jarvardot láthatóan jobban érdekli Lucia halma, mint a vendégség, szóval nem fogom feltartani és remélhetőleg ő sem fog engem.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-03, 10:23 am

//Daxa és Hosten bácsi//

*Jarvardot szemlátomást nem érdekli vendégei, netán látogatói előtt mennyire tartja be az illemet, netán az etikettet.
Elmiront gyermekkora óta ismeri, s ez fesztelenné teszi, úgy érezve, számára nem kell tartani magát, s Daxa Lavenir előtt sem, akit ebben a pillanatban Elmironhoz tartozónak hisz.
Elmiron mindezek közepette átpillant Hostenre, aki ebben a pillanatban már teljesen Daxára figyel.
Az elf lány egészen komoly arccal kérdezi szüleiről, s habár lehetséges, az öregnek szöget üt a fejébe, talán a látogatás leginkább Daxa miatt volt, akit lehet, egészen másképp fogadott volna, ha nem a ven Gondor ifjúval érkezik, ő inkább azt szeretné hinni, Elmi és a vörös elf között több van holmi érdekszövetségnél.
Hátradőlve székében egy pogácsát vesz ki, így mutatva példát a két ifjúnak arról, amit az imént említett.*
- Norlan volt a céljuk. A tornyos város felé indultak. Szomorú dolog elveszíteni a családunkat, ám remélem, hamarosan megtaláljátok őket.
*Átpillant Elmironra, s miközben Lucia visszatérve egy kancsó bort is hoz, s leteszi az asztalra, az öreg Jarvard újra megszólal.*
- Minden esetre legyetek vendégeim, hiszen oly ritkán látok ily üdítő, s szép fiatal párt!
- Köszönjük a megtisztelő meghívást, Hosten bácsi, de ha lehetséges, mi inkább mielőbb tovább indulnánk.
Úgy hiszem, feltétlenül fontos információk birtokába juttattál minket, s nekem feltett szándékom segíteni Daxát, hogy meglelje szeretteit.

*Az istenség határozottan emelkedik fel, két kezét az asztal lapjára téve, s ez bizony meglepi az öreget. Hamar összekapja azért magát, s ha Daxa is távozni készül, Jarvard úr nem tehet mást, mint kikíséri őket.*
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-03, 3:19 pm




Kérdésemre hamar választ kapok. Eleinte azt hittem, ez is egy zsákutca lesz és nem jutok tovább a dologban, de amint meghallom a hely nevét egy kicsit felengedek és egy halovány mosoly is az arcomra kúszik. Még marasztalna minket, de Elmiron gyorsan pontot tesz a vendégség végére. Én is felkelek, tiszteletteljesen, ahogy az elfeknél szokás kissé meghajolok, hisz a kéznyújtást már a megérkezéskor sem fogadta el.
- Köszönöm a segítségét, Jarvard uram. Amennyiben szüksége lenne egy idomár szolgálataira, küldessen utánam. - emelkedek fel egy meleg mosoly mellett, majd elhagyom az épületet Elmironnal, miközben Hosten ki kísér minket. A fejemben már kavarognak az útvonalak, amelyeken Norlanba mehetek, s számok, hogy hány nap alatt is érek majd oda. Lóval gyorsabb lenne, mint Arakh'issal, de nem hagyom a vadonban, így is épp eleget voltam távol tőle. Elmerengve számolok azzal is, hogy utamban talán orkokkal találkozom: háborús időkben, ki tudja, talán egy seregbe botlok bele... Nem volna túl jó.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-04, 9:02 am

//Daxa, a vörös szépség Wink //

*Elmiron figyeli a halovány mosolyt, s közben maga tesz véget a látogatás végére.
Hostennek nem is kedvére való ez az eset, de nem mond ellent.
Természetesen próbálja marasztalni a két fiatalt, de az istenség elég határozottan vágja el a további beszélgetés fonalát ahhoz, hogy ez csupán gyámoltalan próbálkozás maradjon.
Minden esetre nem szegi kedvét az öregnek a dolog, s kikíséri a két fiatalt.
Ha Daxa engedi, bizony az öreg megint öleléssel próbálkozna, de az elf rideg heghajlása, s meleg mosolya elég jelzés számára, hogy ne tegye.*
- Feltétlenül észben fogom tartani, kisasszony!
*Hajol meg ő is, s a meghajlásból látszik, ha akar, tud ő az etikettnek megfelelően is viselkedni, ha akar. Gáncstalan, pontosan betartva az emberi nemesség számára íratlan előírásokat, adja meg a megfelelő tiszteletet a nőnek.
Elmiron azonban már nem ússza meg ennyivel, sőt, még egy kacsintást is kap tőle.*
- Örülök, hogy láttalak, Elmi! Jöhetnél sűrűbben is, itt mindig meleg fogadtatásban részesülsz!
- Efelől semmi kétségem!
*Mosolyodik el az istenség, miközben a cseléd kezéből kiveszi a köpenyt, s ha az elf engedi, felsegíti a lányra.
Amíg a saját öltözékét rendezi, Jarvard úr közel hajol Daxához.*
- Meg tudom érteni az ifiurat, kegyed hatása valóban csodálatos, s Elmiront még sosem láttam ilyen csillogó szemekkel mosolyogni.
Örömmel látlak bármikor benneteket! Az istenek kísérjenek utatokon!

*Köszön el tőlük a kapuban, utóbbi két mondatot már hangosan, mindkettőjüknek szánva.*
- Köszönünk mindent!
Búcsúzik Roober is, majd kilép a ház kapuján.
Odakint már a kék rózsás őrök állnak némán, s kihúzva magukat engedik távozni a látogatókat.*

Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-05, 10:30 pm

Roober a csalafinta isten

Road to Camelot




Az előtérben még illedelmesen elköszönünk, Elmi -khemhehehem- felsegíti rám a köpenyt, majd míg öltözik, Jarvard még bókol egyet és tájékoztat a ven Gondor úr érzelmeit illetően. Magam is észrevettem, -bár próbálom nem tenni- így csak haloványan elmosolyodom, s még intve egyet lépek ki Elmironnal a kapun. Odakint a csendes őrök látványa fogad és a még mindig nyüzsgő téré. Korán van még, magamban az indulást tervezgetem Norlan felé. Aztán a férfi felé fordulok komoly arccal.
- Mindent köszönök. Maga nélkül talán soha nem találnám meg őket. Most végre utolérhetem a szüleimet, ha sietek, legalább irányom van. - szavaim után azért elmosolyodok kissé, s még engem is meglep az ötlet, de megölelem őt kezeimmel vállainál átkarolva, ha engedi. Ez nem játék, vagy incselkedés, vagy ilyesmi. Ez teljesen komoly, a színtiszta hála, öröm és kedvesség, amelyet kiakarok mutatni iránta, neki. Alapjáraton nem igazán szoktam ilyeneket csinálni, de ezt most szívesen adom át neki, szívemből.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-06, 1:15 pm

// Hehe...látom, tetszik a becenév Very Happy //

*Ahogy kilépnek, Elmiron igazít még egyet ruházatán – ami valójában egy rántás a felsőtestét takaró, bélelt, sötét öltözéken – majd a hozzá komoly arccal forduló nőre néz.
A kimondott szavak búcsúzásnak hangzanak, hiszen csak saját magáról beszél, de végülis miért is nyilatkozna egy nemes férfiú nevében?
Természetesen engedi az ölelést (melyik férfi ne tenné?), s visszaölel. A halvány mosolyú elfnek előbb a derekára húzódnak kezei, s mivel az ölelés ebben a helyzetben már kellően szoros, érzi is a hozzá simuló testet, köpenyestől, mindenestől.
Karjai közül az egyik marad is derekán, kissé talán közelebb is húzza még, miközben a másik feljebb kúszik a hátán, ameddig a lány karjai, ölelése engedik.
Érzi a hála meleg érzését a lányban, s csak ekkor szólal meg.*
- Kegyed megérdemel minden segítséget.
*Suttogja halkan, talán még a némán ácsorgó őrök sem hallhatják szavait.
A suttogó szavakat követően, ha netán a nő még nem fordítja el fejét, ő is mosollyal felel, habár szemeiben ott csillog a vágy, a melegség pedig érezhető, amint elönti őt, ám a csók, amelyet indít, nem pontosan ajkakra megy, a hamvas, fehér bőrt célozza meg, nehezen azonosítható, vajon szájra szánt csóknak, baráti, netán atyaias csóknak szánta-e.*
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-06, 6:06 pm

Roober a csalafinta isten

Arthur's Farewell




Az ölelés meleg fogadtatásra és viszonzásra talál. A kezek helyezkedése finom simításnak érződik, a kellemes érzésre behunyom a szemem, akár a vadak, mikor megerősítenek valakit bizalmukban. Szavaira pillantok szemeibe, örülve a kedves szavaknak, a mosolyt újfent én is viszonozom, majd gyomrom görcsbe ugrik, ahogy közelebb hajol, csillogó szemeim a szájára kúsznak. Nem kivehető, mit szeretne, így csak várom, mit ad nekem. A meleg puha ajkak a szám sarkát érintik, amolyan csók is, meg nem is módon. Hangosan felsóhajtok, mert eddig szinte levegőt se vettem. Úgy érzem magam, mint egy szende siheder, akinek még életében nem voltak ilyen tapasztalatai. A férfi egyértelműen nagy hatást gyakorol rám, pillantása akár percekre is képes lenne rabul ejteni az enyémet. Próbálnék valamit mondani, de a nyelvem elnehezül, miközben az agyam és a szívem háborút vív egymással. Szívesen töltenék még időt a férfi társaságában. Nem volt még példa arra, hogy ennyire kétfelé akartam volna szakadni. Az eszem azt mondja hagyjam és rángat a célom felé, míg a szívem marasztal a vágyaim végett. Az előbbi szavaiba próbálok nem beleképzelni semmit, de a remény gondolata és a kutakodó kérdés, amellyel valószínűleg lebuktatom érzéseim, pírt csal arcomra. Lesütve a szemeimet próbálom palástolni ezeket, miközben a heves érzelmi viharoktól kissé rekedtes hangon szólalok meg újra, halkan, akár csak ő az előbb.
- És most, hogy már vége a bálnak, és minden visszaáll a régi kerékvágásba, maga is gondolom indul... haza...? - nem nézek fel a szemekbe, mert egyik felem azt reméli, igent mond, a másik pedig azért könyörög, hogy valami egészen mást mondjon. Kezdem úgy érezni, hogy ez a kettősség összezavar. Talán nem kellene erőltetni. Talán meg se kellene várni a válaszát, és jobb volna most azonnal a cuccaimért menni és indulni.

//Igen, eléggé Very Happy Képzelem, ha lenne ilyen idősebb rokona Roobernek, akkor ő Robi lenne Very Happy vagy Roobi xD//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-07, 10:50 am

//Daxa, a "szende tinilány" Smile //

*A lány csillogó szemeivel találkozik a félreküldött csók előtt. Ez a csók volt a puhatolózás, a kezdet, vagy a vég, mindez a reakcióktól függött.
A lány pedig reagál. A sóhaj, a test reakciói, a visszatartott lélegzet a figyelmes férfinak sok választ adnak.
Természetesen az értelmezésük mindig nehezebb, mint az észlelésük.
Amikor a „secsók” után sóhaj tör elő belőle, lesüti szemeit, de ahogy megszólal, szavai, és hangja elárulják.
Hiába titkolózik a szem, s az arc, ha a test többi része egészen beszédesen nyilvánul meg.*
- Nincs igazán halaszthatatlan dolgom…az év végéig még nem kell visszatérnem, s a haza…nos, olyanom most nincs.
*Felpillant rá közben Daxa, s a férfi csillogó pillantása elveszik az övéiben. Még karjában tartja a nőt, ebben a pillanatban nem hallja a téren nyüzsgő tömeget, nem törődik a kék rózsás őrökkel sem, csak azzal a két szempárral, a mögöttük remegő lélekkel, s azokkal a piros ajkakkal, amelyek éppen az imént kérdezték szándékait elfúló hangon.
Ismét közelít rabul ejtő-ejtett tekintetével, s hacsak az elfben nincs annyi ellenállás elméje irányából, hogy a szívet, s a vágyakat is elsöpörje, ezúttal az ajkakra ad csókot.
Nem tör ajtóstól a házba, talán azt kellene, de előbb óvatosabban kopogtat, s a csók ezúttal nem téveszt célt. Valóban az ajkakat veszi célba, s azt kérdi: elfogadsz-e? Vágyainknak nyitsz-e ajtót, vagy ránk vágod, s mehetünk istenek hírével?*
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-07, 3:53 pm

Roober a csalafinta isten

Arthur's Farewell




Karjaink továbbra is szoros közelségben tartanak minket. Tekintetemmel a port fürkészem, mintha csak valami érdekeset találtam volna ott, de a szavakra felpillantok. Mind a két felem negatívan felel rá. Az egyik azért, mert ezzel a férfi lehetőséget ad arra, hogy tovább haladjon ez a huzavona, a másik pedig azért, mert azt kívánja, bárcsak azt mondta volna "szívesen elkísérném". Persze ez is megfelel egy ilyen burkolt célzásnak, de csak nem kérhetem háborús időben a saját problémáim megoldása miatti messzi kiruccanásra. Igen illetlen és veszélyes az utazás, lévén nem ismerni az ellenség lépéseit. A szemei persze idő közben ismét rabul ejtenek, ahogy eddig is. Ha egy mesekönyvben lenne leírva minden, ami benne van, az nagyjából így nézne ki:

"A Szív és az Agy egymással szemben ülnek egy tárgyaló asztalnál.
-Szív! Engedd el! Megannyi indokom van arra, hogy tovább menjünk. Emlékezz a célunkra, el kell érni a szülőket! Tudom, hogy mire gondolsz.. De ő egy ember! És titkol valamit. Emlékszel még a csodaszerű felépülésre nem?! Vagy arra, hogy úgy csavar az ujja köré, mintha tudná, mivel lehet téged levenni a lábadról! - sziszegi figyelmeztetően.
- Jaj Agy... Hallgass már! - legyint a Szív - El fogjuk érni Anyát és Apát. És tudod mit? Egyszerre két gondot oldok meg: Ő nem ember. Megmagyarázza a gyógyulást, indokot ad a maradásra. - teszi karba elégedetten a kezeit.
- Jah, valószínűleg egy csábdémon! Ha elhívod az utazásra, még a vadonban rituálisan feláldoz Dremernek! - felel gúnyosan a másik. - Na elég volt! Kar, mozdítsd magad és engedd el. - adja az utasítást kipillantva a sötétbe az Agy.
- Nem tudok... Egyszerűen.. nem mozdulok!
- Láb..?
- Nem megy! Csak remegni vagyok képes!
Amíg az Agy döbbenten néz, a Szív diadalittasan elvigyorodik.
- Háh! Már rég nem te vagy itt a főnök! Nézd csak... - mutat a kép felé a Szív. Oda pillantva látni, hogy a férfi közelebb hajol, egyértelműen csókra.
- Szív! Ezért esküszöm.... - pattan fel a székről az Agy, majd mérgében oldalra borítja az asztalt. - Nem tudod irányítani! Különben is, Jarvard és Lucia is biztos figyelnek az ablakból!
- Dehogy is nem... Ura vagyok a helyzetnek! És tudod mit? Teszek Hostenre, Luciara, az őrökre, az emberekre, a városra és erre az egész világra!
- Hiszen még a tekinteted se tudod levenni róla. Kész... Végünk. - legyint lemondóan az Agy.
"

Valahogy ilyen érzésekkel operálok. Próbálom meggyőzni magam, de mindig akad ellenérvem. Próbálok eltávolodni, de a testem nem engedelmeskedik, csak reszketni kezdek, s ahogy a férfi ajkaimra hajol, kezeim akaratlanul is megmarkolják tarkójánál, lapockájánál a ruhát. A csók csak apró volt, még is úgy érzem, mintha hosszú, fullasztó lett volna. Talán megint nem vettem levegőt, s észre se vettem, hogy izgalmamban vissza tartom?
- Hát mit csinál majd.. egyedül? Vagy lesz társasága? - kérdezem az ajkakra suttogva. Az utóbbi mondat valahogy gombócot csal a torkomba. Féltékeny lennék? Nem erre gondolni sem merek. Próbálom tartani a távolságot, karámba zárni az érzéseket, de azok megbokrosodott lovakként törnek ki és csinálják, amit akarnak. Szembesülve azzal, hogy ez már vesztett harc, felsóhajtok és ismét lesütöm a szemeimet, de nem távolodok el tőle.
- Maga tébolyba kerget engem...
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-08, 2:10 pm

// Daxa, a „szende lány” //

*Elmironban nem fut át ezen gondolatsor. Talán könnyebb lett volna azt mondani, „szívesen elkísérem”, talán könnyebb lett volna továbbra is diplomatikusan, s jól nevelten adni választ, lesni a későbbi kínálkozó lehetőségeket, akár a vadonban is, ám nem ezt az utat választja.
Az öreg Jarvard természetesen valóban az ablakban rejtőzik a sötétítő mögül lesve, mint egy gyermek, de vénségére, az élet csapásai után, s meglévő vagyona, hatalma birtokában, saját birtokán bizony megengedi magának, hogy ne rangjához méltó nőt szeressen, hogy úgy viselkedjen, ahogy valódi természetének kedve kívánja.
Lucia, a kedves, faros, mellyes nő pedig diszkréten a háttérbe húzódva figyeli Hostent, mikor szánja majd rá a következő időket.
Elmiron a csók közben érzi, amint a nő kezei bizony nehezen félreérthető mozdulatokat tesznek tarkójánál és lapockájánál, az ő karjai is tartják még Daxát, miközben közvetlen közelről nézik a pírba borult arcot, s hallják a suttogva kimondott szavakat.
S a férfi, bár legszívesebben a feltételezésre is harsány nevetésben törne ki, valójában karjában tartja a lányt, és ugyanúgy suttogva válaszol a vörös ajkaknak közvetlen közelről, a szemek a szemeknek, ha felpillantanak, s nem maradnak lesütve.*
- Távol álljon tőlem! Hát nem tudja, nem érzi, hogy úgy vonz, mint lepkét a gyertya lángja? Nem látja, hogy tekintetem mindig kegyed lesi, nem hallja, hogy ver szívem, ha közelemben van?
Van társaságom, ha kegyed úgy kívánja, s magányos maradok, ha úgy! Ígéretem is köt, de nem ezért kísérném el Norlanbe, hanem hogy melletted legyek….

*S ha Daxa nem húzza el száját, ezúttal sokkal forróbb csókkal fejezi be a félbehagyott mondatot.
Tüzesebben, mint az argelioni kaldera mélyén fortyogó láva, s finomabban, mint a Remény tengerének hűs simogatása szélcsendes, nyugodt öbölben.*

// Csábdémon! Ez jó, beszélek Dremerrel, hogy hol szeretné az áldozatot! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-08, 4:21 pm

Roober a csalafinta isten csábdémon

Arthur's Farewell




Erősek a kételyek és erősek a vágyak. Az utóbbi mindig erősebb, s nehéz kimondani, de talán erre mondják azt, hogy a szerelem vak. Szerelem volna? Reménykedek abban, hogy nem, ez csak egy apró fellángolás, a rég érzett szeretet főnixe, amely kifog aludni később. Azonban egyenlőre a főnix nagyon is lángol és szárnyal, főleg azon szavak hatására, amelyet a férfi ad nekem válaszol, s talán eddig még nem csillogott úgy a szemem, ahogy most ránézek. Hát Norlanba jönne velem... Miattam, s nem ígéret miatt. Az eszem már rég elhagyott, csak az érzéseimet követtem, amelyek most szárnyaltak a boldogságtól, s a megkezdett forró, finom csókot hasonlóan viszonozta. Nem kell hát választanom egyenlőre a céljaim és vágyaim között, mert Vágyam elkísér uramon. Talán később megbánom ezt a döntést, de most ez még nem fut át rajtam. Jó érzés a karjait érezni, arcát közel az enyémhez. Az ölelés, a csók... Mint egy madár, úgy szárnyalok belül. A mai nap az első szürke percek ellenére kezd egyre ragyogóbbá válni számomra. Nem érdekel, hogy a magázás tegezésbe fordul át. Azt hiszem, elég közel vagyunk már egymáshoz ahhoz, hogy ezt megengedhessük magunknak. Én amúgy sem szeretem ezt a túlzott formaiságot, de úgy éreztem, hogy az ő nemesi vére megköveteli ezt az alapvető tiszteletet.
- Szóval akkor velem jössz? Elindulsz velem délután? - kérdezem felcsillanó szemekkel, mintha csak attól félnék, hogy rosszul hallottam volna amit.

//Majd értesíts XD//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-09, 10:55 am

// Daxa a vad és szabad, de szende lány Wink //

*Csillogó szemek fogadják szavait, s Elmiron csókol, amely viszonzásra lel.
Valóban, tegezésbe fordult, közvetlen közelről, amelyet bizonyos körökben még családon belül sem alkalmaznak, van, hol a nemes atyját, anyját magázza, míg él, s csupán testvérei felé él a tegeződés, mint gyerekkori pajtásnak járó kegy.
Valóban, a szó minden értelmében közel vannak egymáshoz. Ajkaik találkoznak forrón, puhán, s a férfi magához szorítja a nőt, úgy csókolja. Keze a vörös hajba túr, a másik a derekat húzza közelebb még, hogy érezze ne csak az arcot, s az ajkakat, hanem a testet is.*
- Igen, veled tartok!
*Majd csókol újra, ha a lány nem szakítja félbe. Élvezi az ajkak ízét, élvezi az érintésüket, élvezi a felcsillanó szemeket, a test közelségét, az érintést, mindent.
Az istenség eközben körbefonja, de óvón vigyázza is saját magától. Vannak olyan pillanatok, amikor annyira magával ragadja az anyagi világban ismert vágyak heve, ami veszélyes arra, aki e vágyakat támasztja fel.
Ez is olyan pillanat, a természet leánya, az elf nem egészen olyan, mint egy nemesi leányzó a bálon, épp ezért is tűnt fel neki. Nem mesterkélt, nem kényeskedik, egyszerű, tiszta, természetes.
Sebei vannak, s nem a csatában szerzett, bevarrt sebekre gondol, hanem azokra, amelyek a lelket érték, amelyet nem lehet néhány öltéssel meggyógyítani.*

// Ha én nem, majd Dremer feltétlenül.... Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-09, 1:41 pm

Roober a csalafinta isten csábdémon

Arthur's Farewell




Az utcán gabalyodunk egymásba. Én kizárom pár percre a helyet, csak a férfi van, aki egy újabb csók után azokkal a szavakkal válaszol, amiket vártam. Öröm feszíti a mellkasom, vonja görcsbe gyomrom. Magához szorít, hajamba túr, s újfent megcsókol, az érzés.. mintha csak körbefonna, végig simulna a bőrömön valami, ki libabőrösödik tőle. A forró, de nem habzsoló csóktól azonban kezdem úgy érezni, hogy elfogom veszíteni az irányítást. A tegnap estihez hasonló gondolatok másznak elmémbe, képzeletem szárnyra kel, s az egymáshoz simuló testeink csak megkönnyítik az álmodozást. Óvatosan húzom el ajkaim, hogy véget vessek a csókoknak - legalább is egy rövid időre. Arcomat a férfi arcához simítom, akár a vadak, s egy halk sóhaj tör fel belőlem.
- Meg kell venni a dolgokat az útra, összekészülni, még Arakh'ist is hívnom kell, s felszerelni. - mondom ezt rápillantva amolyan "később folytathatjuk még ezt, időnk lesz bőven" mosollyal rápillantva a férfire.

//Mondanám, hogy örülök neki, de az hazugság volna xD//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-10, 10:36 am

//Daxa, a vad és szabad lány, aki szeret játszani Very Happy //

*Húzd meg –ereszd el! Ez a játék neve, amit Daxa űz e pillanatban Elmironnal. Legalábbis a férfi így érzi, amikor a lány elvonja édes ajkait, s véget vet a csókoknak. A sóhaj azonban, amelyet a két arc egymáshoz simulása közben hall mégis arról győzi meg, volt hatása a lányra eddigi tetteinek.
A férfi elmosolyodik, ám csillogó szemei maradnak ott, ahol vannak, a lány szemeiben.*
- Bizonyára már hiányol….ő a hátasod, ugye?
*Teszi fel a kézenfekvő kérdést, amire ő maga is tudja a választ. Hangja csak ezután nyeri vissza eredeti zöngéjét, miközben karjai még tartják a lányt.
Ha nem húzódik el, maga enged az ölelésen, de tenyere azért még végigsimít a háton és a derékon, mielőtt elengedné Daxát. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor a lány karjai viszont nem engedik szabadon a férfi.
Ebben az esetben az istenség is ölelésében tartja még a lányt.
Ő maga is tesz majd némi előkészületet, hiszen hátason fog utazni és ami jó megjelenés Tarsis nemesi köreiben, netán piacán és főterén, közel sem lesz az Norlan városhatárában, ahol köztudottan akadnak haramiák, a helyi rendfenntartó erők minden erőfeszítése ellenére.*
- Menjünk hát!
Vissza az elejére Go down
Daxa Lavenir
Zöld elf
Daxa Lavenir


Hozzászólások száma : 372
Életkor : 186
Munkahely : Idomár

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-10, 4:10 pm

Roober a csalafinta isten csábdémon

Arthur's Farewell




Kérdésére bólintok.
- Igen, róla meséltem. - bólogatok még párat mellé, a férfi tekintetét fürkészve, halovány mosollyal az arcomon. Már meséltem róla neki, de sejtem, hogy akkor se ez volt a legizgalmasabb információ számára, ami megragadhatott benne. Kezemmel elengedem a férfi nyakát, s még lecsusszannak vállán, mellkasán végig simítanak. Én is érzem, ahogy ő is végig cirógatja hátamat, derekamat. Ha a férfi újfent felajánlja karját, belekarolok, ha nem, akkor csak mellette indulok el. A nemesi házhoz úton még vásárolok szárított húst az előttünk álló útra - direkt nem sokat, csak annyit, amennyi egy ideig elég- aztán ha a férfi szeretne még időt eltölteni a téren, a piacon, vagy ilyesmi, venni valamit, még elkísérem őt.
Ha másfelé nem kíván menni, visszaindulok vele a Nemesi udvarba, hogy az ott lévő csomagomat - és valószínűleg ő is a sajátját- még összekaphassam.

//Na! Úgy mondod, mintha te nem bírnád a játékot Razz //
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober


Hozzászólások száma : 520
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-02-11, 2:53 pm

//Daxa, a vad és szabad elf nő//

*Ezúttal érzi a tanulmányozást magán, s ez akár jó jel is lehet. A lány kíváncsi rá, s a férfi nemkülönben így van ezzel.
Habár jól sejti Daxa, nem a kron volt az elsődleges, hiszen sokkal inkább érdekelte akkor is egy vörös hajú elf nő.
Az, akinek a kezei lecsusszannak nyakáról, Elmiron vállán, mellkasán keresztül, s a simítások felkorbácsolják a férfi érzékeit.
Természetesen felajánlja kezét, ahogy idefelé is, akkor indokolta, most csak nyújtja, nem szeretné elveszíteni a lányt, bár a Nemesi udvarházban keresné először, ha nyomát vesztené. Ha Daxa elfogadja a felajánlott kezet, akkor megmarkolja a lányét és így indulhatnak át a Főtéren.
Elkíséri a lányt a piacon, nem szól bele, mennyit vásárol. Nem aggódik azon, mit fognak enni, biztos benne, hogy lehetőség lesz majd megfelelő étket szerezni, főképp egy vadász lányával.
A maga részéről nem kíván vásárolni, így hamarosan a Nemesi udvarház felé veszik az irányt.
A tér előtte teljesen tiszta, s az udvarház is rendezett benyomást kelt, bár a nemesség immáron ébren sertepertél. Beszélgetnek, reggeliznek, vagy csak fájós fejükben csendben figyelik a többieket.*
- Részemről gyorsan elkészülök. A ló az udvarház istállójában fenntartott helyen pihen, holmim pedig csekély. Ha jó úgy, szobád előtt várlak meg, s mehetünk is.
*Mosolyog a lányra, miközben belépnek az ajtón.*

//ÉÉÉn?....hát de! Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Mia Ruton
Feketeköpenyes
Mia Ruton


Hozzászólások száma : 444
Életkor : 28
Munkahely : Valiani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-05-10, 8:04 pm

// Időntúli Shugával - Hogyan lopjunk tolvajtól? Very Happy
Avagy Vigyorgó Tom, a póruljárt tolvaj esete
Avagy a kristálykaland. //


Mire beértek a főtérre Mia mérge nagyjából elpárolgott. Nosztagiával mutogatott mindent Shugának, na most tényleg úgy nézhettek ki, mint a nászutasok. legalábbis a lány szerint és most már neki is fülig ért a szája. Nem beszélve a megkönnyebbüléstől, amikor nem messze a Tasisi városházától, megálltak a Nemesi Udvarház kapuja előtt.
Persze előzőleg Mia hajtatott még egy kört a kocsissal, kikopogva s kikiabálva neki, hogy az egész széles és tömegtől zsúfolt főteret láthassák.
Amikor végre megálltak Mia kissé felemelte a szoknyája szélét, el ne essen a kocsi lépcsőjén, aztán megtorpant és vigyorogva Shugára pillantott:
- Jobb, ha te mégy elől!
~ Még az utcakövön terülök el...~ morfondírozott magában.


Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga


Hozzászólások száma : 1047
Életkor : 45

Character sheet
Nép: Mágusok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-05-10, 9:01 pm

Megérkeztünk, az úton végig régi emlékeket sorolt megmutatta mi micsoda. Az arcáról eltűnt a harag és a duzzogás, átment mesélőbe ami nem probléma hisz Tarsist eddig sikeresen kihagytam. Gyanú fogant meg a kérésénél
- Jobb, ha te mégy elől!
Rendben megyek előre
Kiszálltam a kocsiból majd a kezemet tartva felé, vártam hogy kilépjen. Majd amint kiszállt, tettem is egy lépést arrébb nem adom meg az esélyt neki hogy a lábamra lépjen "véletlenül".
És most merre?
Vissza az elejére Go down
Mia Ruton
Feketeköpenyes
Mia Ruton


Hozzászólások száma : 444
Életkor : 28
Munkahely : Valiani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-05-10, 10:30 pm

A kocsiban két dolog fordult meg a fejében, egyik, hogy rálép Shuga lábára ahogy kivonul onnan, de végigsétál mindkettőn, két lábbal! A másik, hogy véletlenül kilöki az ajton.
Végül is simán csak leszállt, és csomóra szedett szájjal, nem túl fegyelmezett arccal, igyekezett halkan kuncogni, amikor táncot járt a kocsi mellett a férfi.
- Így hogy viselkedjek úri hölgyként, ha folyton ennyire megnevettetsz?
A csomagjukat az Udvarház egy hordára vitte utánuk, a díszes táblás főkapun pedig ajtónálló kísérte be őket, mutatva az amúgy egyszerű utat a portáig.

// máris folytatjuk az Udvarházban //
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga


Hozzászólások száma : 1047
Életkor : 45

Character sheet
Nép: Mágusok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2016-07-07, 3:03 am

//Februári 4. küldetés.//

Unalmas nap unalmas város és én itt rohadok, mert a Tanács ide küldött valami csomagért, éljen a lelkesedésem és az életszemléletem, amely szerint ez így szép és jó.
- Hát egy büdös francot jó, már megint szenvedek és csak azért, hogy a mágustanács megkapjon valami csomagot. ÁÁÁÁ- markolok a hajamba, de el is eresztem, mert gyanúsan sokan néznek és nem épp kedvesen, kiöltöm rájuk a nyelvem és egy ételkufárhoz lépek, mivel még mindig a húsos pite a kedvencem, és azt itt (is) finoman készítik el az árus már ismerősként köszönt. Ez is azt jelzi, túl rég óta vagyok a városba. Igazából nem egy vészes munka csak meg öl az unalom. Az utcákat már kívülről belülről körbe jártam, nincs lassan olyan hely, amit már ne láttam volna legalább egyszer.
Egy figyelmetlen lépésemnél egy test ütődik nekem, majd egy fiatal nő néz rám rettegő szemekkel.
-Bocsánat, nem akartam önnek menni. –és már menne is tovább, de valamiért a karja után nyúlok.
-Üdv kezdetnek. Az is rendben hogy bocsánatot kér. De látom, valami aggasztja, mi elől fut ilyen rémülten. – Szegezem neki a kérdést, amire választ várok, mert addig innen sehova nem megy. Próbálja erővel kihúzni a karját, de lássuk, be ő kicsi én hát lenézek rá és türelmesen várok.
-Kérem ereszen el nem szabad, hogy utol érjen. Had menjek, kérem. - Néz rám egyszerre remegve és kérlelve, de ma nincs szerencséje, nem vagyok engedékeny hangulatban.
-Amint válaszol, a kérdésemre esetleg átgondolom, és talán még segíthetek is önnek. Szóval mi vagy ki elől menekül?
Egyre többször néz, a háta mögé ahonnan hangzavar érkezik, és egyre közeledik szóval a beszélgetésünk is lassan a végére ér és a válasza nélkül is megtudom ki az, aki elől fut.
-Kérem, ha már nem engedett el segítsen az az őrült meg akar ölni, mert nem akartam részt venni a kísérletében. És én nem is fogok akármit is tesz.
Lehajtom a fejem, néha nagyon utálok itt lenni. Egy fekete köpenyes rohan felénk elégé őrült tekintettel, ami a frászt hozná bárkire, aki még nem találkozott hozzá hasonló zakkantal.
-El ne ereszd, üvölt felém ő a szolgám és semmi joga elfutni előlem. – Nos, nekem erről kicsit más a véleményem. Finoman mögém tolom a kislányt, és a mágusnak szegezem a kérdést.
- Már megbocsásson, de nem hiszem, hogy Tarsisban hirtelen újra divat lett rabszolgaság szóval keressen más indokot miért is kéne hagynom, hogy a hölgyet magával vigye?
-Nem fogok, egy alsóbbrendű emberel vitába keveredni ő az enyém ezért magammal viszem.
Nyúlna a lányért, amit nem díjazok és egyszerű dobással földre viszem a jó mágus urat.
-Újra megkérdezem, miért hagyjam, hogy magával menjen?- Rám se bagózik, hasra fordul és a lány lába felé kapna, ha nem lépnék rá a kezére. – Utoljára kérdezem meg miért kéne engednem?
Majd azt veszem észre, hogy az utca árnyékai életre kelnek és bilincsbe verik az én árnyékomat és ez által mozdulni se tudok. A mágus felröhög.
- Ha nálam lenne a táskám te már halott lennél, de ez a haszontalan valahol eldobta így az erőmből kapsz kóstolót ostoba zsoldos.
Körülbelül eddig jut a mondatban, amikor visszakézből szájon üti a kislány, majd futásnak ered. A mágus feldühödik és a futó lányt is bilincsbe veri, de ezzel egy időben az enyém megremeg és kicsit már képes vagyok mozdulni.
-Nagy szavak egy gyávától, ahogy elnézlek megértem miért is szökött el tőled. Hisz nem csak őrült, vagy de még a mágiád is selejtes. – Remélhetőleg sikerül felhúznom és az összpontosítását megtörnöm, nem szeretnék felesleges mágiát használni hisz a téren emberek is vannak.
-Azt mondtad selejt, szánalmas béna? –Néz rám kifordult szemekkel. - Ugyan olyan előítéletes vak bolond, vagy mint a tanács emberei, akik figyelmeztettek gyengeségemre. Hah, az ostobák most már halottak és te is az leszel, és nem fogsz megakadályozni semmit.
Nos, igen ez alapestben biztos így lenne, de a fröcsögése és az instabil lelkiállapota nem épp alkalmas megkötő varázslatok alkalmazására. Lassú mozdulattal igyekszem elérni a késemet, ami elég körülményes, de haladok. A lányhoz sétál, és újabb varázslatba kezd. Első hallásra valami tudatra ható varázsra készül, de mivel ez már a harmadik varázslat, amire összpontosítania kell az enyém tartása enyhül és gyorsabb mozdulatra is képes vagyok, a tőrömet útra bocsájtom egyenesen a kezébe. Felüvölt, majd rám néz, nem adok neki időt valami durvaságra így egy teljes lerohanás mellett döntök. Teljes testel, rohanok neki, immár semmi óvatosság és a földre viszem az őrültet. De még így is képes volt egy tűzlabda varázst aktiválni csak már nem sikerült eldobnia így mindketten lángra kaptunk. Engem felidegesített így felrántottam és 3 gyors ütéssel / egyet a gyomrába egyet a fejére, majd az utolsót az állára mértem könyökkel/ kifektettem a nyomoroncot.
Elsőre elégnek tűnik, a lány is meg tud mozdulni, és egy pillanatra leveszem a tekintetem a varázslóról.
-Jól vagy?  Ha hamarabb elmeséled mi a gond esetleg kevesebb zűr lett volna ezzel a szerencsétlennel.
A lány arcára kiülő rémület jelzi, hogy még koránt sincs lefutva a dolog a bolonddal. De épp időben ugrom előre és fordulok, meg hogy ne szúrhasson hátba a saját késemmel. De nem adom meg neki az esélyt. Laza védő pozíciót veszek fel és így várom a támadását. Amit elégé elsiet, egyenesen felém bök a késsel. Rá fogok a csuklójára testközelbe fordulok, megcsavarom a kezét a csontja reccsenése jelzi, hogy a keze eltört és tovább viszem a hasa felé a kést és felnyársalom vele.
Nem egy elegáns mozdulat, de nem tervezek könnyebb halált a számára. Időközben a város őrök is befutnak, egy ismerős hadnagy köszön rám, de vajon honnan ismerem? Na, mindegy röviden válaszolok a kérdéseikre, kitérve a lányra is, aki rettegve és zavartan áll mellettem. Nem hiszi el hogy véget ért a rémálom számára. A város örök magukkal viszik a sérült varázslót, és mint akik itt se voltak beleolvadnak a tömegbe. A lányra nézek, elmosolyodom, felajánlom neki, hogy haza kísérem, először tiltakozik, de meg győzöm a felajánlásom helyességéről. És elindulunk hazafelé.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2019-07-30, 9:42 pm

//Nie, Arnelian Kyrath, Valturaan - találkozások Tarsisban//

*Régen járt már Tarsisban. Kérdezhetné, aki ismeri, mit keres búvóhelyétől ennyire délre, hiszen a Lanur-hegység orkokkal és sárkányokkal terhelt hideg bércei messze vannak a Keleti szeglet egyik legnagyobb városától.
Azonban Kainnak is megvannak a maga ügyei. Ilyen ügy az is, amikor kedvenc elfoglaltsága, a varázstárgy gyűjtés foglalkoztatja.
Sejteni lehet, hogy ha ilyen messzire megy ezekben a vészterhes időkben, akkor az cél nem akármilyen tárgy lehet.
Régen járt már ennyi kétlábú között, s most érzékeny szaglását nem is kicsit zavarja a tömeg áporodott szaga.
Fakó arca a szokásosnál is fakóbb kicsit, s kopott, fekete bőr köpenyét is jobban összehúzza maga előtt.
Fekete, hullámos haja arcába omlik, s csak ébenfekete szemei villannak ki mögüle, ahogy keresi a főtéren parkoló kocsik között azt az egyet, ami elvezeti Randulonhoz.
A nevezett egykori ismerőse, Rodelus beszállítója volt, s nem egy varázstárgyhoz jutott rajta keresztül Namelyr is.
Széles vállaival utat tör a tömegen. Viszolyog ettől a zajos, büdös masszától, szívesebben szelné az eget, még ha az nem is oly szerencsés fényes nappal egy arany sárkánynak.
A katonák is többen vannak, mint szeretné, de megérti. Ez a Remény templomának városa, a főpapnő otthona, s a háború kemény dolog.
Reméli, hogy nem szúr szemet nekik, nem szeretne keresetlen kérdésekre válaszolni.
Mégis, amikor felbukkan előtte az ormótlan alak, aki nem Randulon, hanem valami túlméretezett disznóhoz hasonlatos kétlábú, felpillant rá.*
- Hé te! Mágusféle! Eredj az utamból!
*Nem kezdődik jól, s neki nincs kedve verekedni Tarsis főterén.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Arnelian Kyrath
Vér elf
Arnelian Kyrath


Hozzászólások száma : 53
Munkahely : Bárd

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2019-07-30, 10:36 pm

//Nie, Kain Namelyr, Valturaan - találkozások Tarsisban//

Hosszasan kacskaringóztam a kocsik és kétlábúak alkotta hatalmas, össze-visszacsavarodó, tekeredő, nyúló, sűrűsödő tömegben, mire sikerült egy olyan apró rést találnom benne, ahol nem ért senki a vállamhoz, nem lökdösött senki, hogy haladjak, hanem egyszerűen kikerültek és haladtak tovább, úgy, hogy volt egy körülbelül kartávolságnyi szabad helyem.
Kihúztam a bőrömön csüngő bőrtokjából lantomat, majd azt valamivel a lábaim elé vetettem, miközben a hangszeren végigpendítettem mind a tizenkét, valódi bélből készített húrt, hogy lássam, a meleg és a sok gyaloglás miatt mennyire ment el csodálatos hangjuk, de hatalmas meglepetésemre alig tompult valamit azok pontossága, tehát csak minimális igazgatást igényeltek a hangolófejek és már játszhattam is. Játszottam, mert játszani akartam. Most senki sem fizetett nekem ezért, lehet, hogy senki sem akart hallgatni a muzsikámat, sőt az is lehet, hogy valójában ezzel csak bosszúságot okoztam a sok-sok siető alaknak, viszont én önző voltam, mert szórakozni akartam. El akartam engedni mindent, ami bennem szorongott és nem engedtem szabadon, el akartam szabadítani mindent, mit fogvatartottam, tenni akartam mindenért, amit valaha el akartam érni. Meg akartam váltani saját magamat a bűneimtől, saját kezeimmel akartam véget vetni minden fájdalmamnak; Egy szóval zenélni akartam, hiszen ez volt az egyetlen menedék számomra, ami elűzte a sárkányoktól való félelmemet, elvégre a hosszú, hosszú évek során a reggeli bár üveg bor ilyen tekintetben szinte teljesen elvesztette hatását.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan


Hozzászólások száma : 531

Character sheet
Nép: Sárkányok

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2019-07-31, 1:58 am

//Jelen//
//Nie, Kain Namelyr, Arnelian Kyrath - Találkozások Tarsisban//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Négy év szállt tova. Négy éve látta utoljára Laryss Orowennë fagyszínbe öltözött arcát, mégis élénken élt elméjében a leány minden aprócska vonása. Akkor is, ha az a négy év sokkal inkább tűnt négy évtizednek - néhanapján pedig négy évszázadnak -, ahogyan a remény tüze rendezetlen hullámok őrjítő egymásutánjában pislákolt, s éledt újjá, vasmarokkal cincálva darabjaira a fiatal sárkány lelkét. Ez idő alatt bejárta már Lanuria minden olyan szegletét, ahová bebocsátást nyerhetett, mégsem talált rá, amikor pedig minden kiindulópontjához, a Lanur-hegységhez ért, elfogta a mérhetetlen iszonyat: mi van akkor, ha Laryss ki sem jutott innét? Mi van, ha meghalt? Jobbára inkább csak azt tudta, mi nincs: nélküle nem lelhet otthonra sehol, akármerre is sodorja a szél.
Az pedig sodorta - az meg a lendülete -, rendületlenül vitte előre, abban bízva, talán csak elkerülték egymást. Ám az is könnyen megeshetett, hogy olyan helyen vetette meg a lábát, ahová ő mivoltából kifolyólag nem érhet el. Ha pedig így volt, nem kellett mást tennie, mint várni, türelemmel, s jeleket hagyni szerte a kontinensen. Jeleket, amelyeket csak a leány ismerhet fel: egy szót és egy dátumot, netán egy elnagyolt vonalrajzot valamiről, ami fontos volt számukra, s mindezek mellé azt a forró vasként égető ígéretet.
"Keresni foglak!"
Így aztán fatörzs, sziklafal, de egyszer még egy szerencsétlen szekér oldala sem maradt épen. S ahogyan új köröket rótt, mindig ugyanabban a sorrendben felkeresve a már meglátogatott helyeket, ezen a napon Tarsisba is elérkezett ismét. Nem különbözött ez sem a többi várostól, zajos volt, bűzlött a Csupaszoktól, és a legkevésbé sem érzett magában kedvet ahhoz, hogy a szükségesnél egy perccel is tovább maradjon itt. Ha tehette, a legnévtelenebb, legkisebb fogadókat és vendégházakat kereste fel, s most is éppen így gondolta jónak, csakhogy valami éppenséggel előnyt élvezett. Valami, amit ki nem hagyott volna, talán csak nyomokért menyasszonya után: az étkezés. Így vetették hát önnön szükségletei Tarsis főterére, mely jobban nyüzsgött egy méhkasnál is. Ahogyan vállak, kelmék és más testrészek a testéhez súrlódtak, önkéntelenül is merő undor fogta el. Nem akart közöttük lenni, hozzájuk érni, s el nem tudta képzelni, hogyan lehetséges, hogy Laryss közelségét, illatát - s olykor tapintását - hasonlítani sem lehetett volna mindehhez. Mintha ő is sárkány volna... csakhogy sajátjait is megvetette. S ahogy efféle megfejthetetlen dolgokat boncolgatott magában csendesen, a főterekre jellemző hangzavarból túlzottan is ismerős lantjáték vált ki.
A Vörös Dalnok!
A felismerés talán még egészen el sem hatolt teste minden tájába, amikor megpillantotta az elf férfit, s ráébredt, a legutolsó tette volna épp ezen a napon találkozni vele. Így hát, igyekezve a lehető legkevesebbet reánézni, hatalmas ívben kikerülte a köréje gyűlő kíváncsiskodók gyűrűjét, s úgy folytatta útját eredeti célja felé. Húst akart venni, méghozzá sok húst - túl sokat egy hótündéhez képest -, így aztán úgy tervezte meg, ahogyan máskor is: több helyről szerzi be a kívánt mennyiséget, végül az egész zsákmány szagát mindenféle frissen vásárolt fűszerrel fedi el. Neki aztán nem kellett az étkezde kosztja! Általában kivitte terhét a lakott területről, s rejtett helyen jó alaposan megfőzte-sütötte azt. A gondolattól már a nyál is gyűlni kezdett a szájában, ahogyan a kocsik közt haladt... azonban egy nyílként belé csapódó érzés hatására köhögve nyelte le, s torkában dobogó szívvel tekintett körbe a Csupasz-forgatagban. A sárkányt kereste - fajtársát, akit megérzett, közben pedig a legrövidebb menekülőutakat vette számba, dühödten, s csalódottan. Aztán azon kapta magát, hogy a fojtogató érzés pontosan előtte összpontosul.
- Hé te! Mágusféle! Eredj az utamból!
A veszély forrása neki háttal helyezkedett el, az imént elhangzott nem túl udvarias utasítás tűzvonalában, és sötét volt, akárcsak az éjszaka. Sötét, még a feketénél is sötétebb, Valturaan pedig végig sem gondolta, ki vagy mi lehet. Egyet tudott csupán: jobb lesz meg sem tudni, hús ide vagy oda.
Nem mágusféle ez, te elmeháborodott... - gondolta, mialatt türelme éppen a végét járta - Csak az lehetsz, ha így ordítasz, mint fába szorult surranó.
A kétlábú-bőrbe bújt sárkány fordult egyet, s két kocsi közt oldott kereket. Egy termetes emberasszony, óriási kosarakkal a karján pontosan akkor sétált el előtte, s módszeresen oldalba is vágta terhével, amely úgy tűnt, elérte a nem kívánt - avagy kívánt, ki tudja - hatást, s Valturaan halkan felmordult. Újból megfordult, az előbbi irányba, s folytatta útját a húsok felé, határozottan és eltántoríthatatlanul, jóllehet, ha valaki közelebbről is megnézte volna a kezeit, láthatta volna, hogy remegnek. Félt a másik sárkánytól, ennek ellenére kissé odébb, szintén két kocsi között visszaevickélve a Csupaszok folyamába, úgy ítélte, amíg ekkora tömeg veszi körül, a sötét jelenség úgysem tehet semmit. És a lant hangja is távolodóban volt. Kétszeres, nem, háromszoros siker... ha a folyamatban lévő lakomát is ide számolhatjuk.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie


Hozzászólások száma : 962
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek

Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime2019-07-31, 4:48 am

//Jelen//
//Kain Namelyr, Arnelian Kyrath, Valturaan - Találkozások Tarsisban//


Már ötödik napja vagyunk itt, és a Nemesi Udvarház minden kényelme ellenére kezdem egyre fáradtabbnak érezni magam. Reggelente korán kelek, hogy a Templomban elő tudjam készíteni a tanácskozás iratait a Főkönyvtáros kérésére és késő estig dolgozok, hogy másnapra minden rendben legyen. Az őrök már kezdenek felismerni és egyre ritkábban kérik el a könyvtárosi pecsétet a bebocsátáskor. Napközben azonban nincs semmi dolgom. Bár elhatároztam, hogy végigjárom a város nevezetességeit, de eddig nem volt rá időm és legfőképpen kedvem sem. Mivel azonban hamarosan indulunk vissza a Valianba, nem sok más alkalom adódik már a városnézésre.

Azt gondoltam, jó kezdet lehet, ha a főtérről indulok el. Szerettem volna megnézni a Városházát is, de a bejáratnál olyan hosszú sor kígyózott, hogy inkább későbbre halasztottam az impozáns épület megtekintését. ~ De akkor merre? ~ Bár nincs szükségem semmire, a piac felé venném szívesen az irányt, mivel azt hallottam, különleges dolgokat is találhat az, aki figyelmesen szemléli a kínálatot. Barna csuklyás köpenyemben nem keltek feltűnést és talán a kereskedők is olcsóbban számítják meg portékáikat egy olyannak, aki nem tűnik túl tehetősnek. Még mindig tanácstalan vagyok és a lépcsősor tetejéről igyekszem utat találni, amikor egyszerre mintha ismerős muzsika foszlányait sodorná felém a szél, de olyan nagy a zsivaj és a nyüzsgés, hogy ahogy jön, úgy el is illan az érzés. Biztos csak képzelődöm. Végül döntésre jutok és elindulok abba az irányba, amerre a legtöbben igyekeznek.

Ahogy átvágok a tömegen, egy közeli szóváltásra leszek figyelmes. Bár nincs túl sok tapasztalatom ezen a téren, de a hanghordozás arra utal, hogy itt valaki kötekedni akar, és aki akar, az fog is. Márpedig az ilyen alakoktól jó minél messzebb kerülni. Körbenézek, és meglátom a kérdéses párost, de elsőre úgy tűnik, ez a mérkőzés már lefutott. Bár talán a „mágusfélének” lesz elég esze, hogy elkerülje a küzdelmet. Csak remélni lehet, hogy a közelben álló katonáknak sem tűnik fel a kis közjáték, mert rövid úton kipenderíthetik a két úriembert a városból a torzsalkodás miatt. Nem igazán tűrik meg manapság a rendbontókat. Bár segíteni nem tudok, annyit azért megteszek, hogy útmutatásért fordulok a közelben álló két városőrhöz, hogy figyelmük egy kicsit másfelé terelődjön. ~Néha hasznos a bájos mosoly.~ Ennyi előnyt igazán megérdemel az a szerencsétlen.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Ajánlott tartalom





Főtér - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főtér   Főtér - Page 4 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Főtér
Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» A Főtér

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Tarsis-
Ugrás: