Nortelon - A felhők városa

Vendég

//Kain - időn túli játék//

-Igen, igazad van * Szólal meg Kainnak aki már be is mutatkozott neki, ő is elárulja a becses nevét, ezzel is törlesztve a részéről, hogy a becses életét megmentették.*
-Camilla Nymzen * Rangjáról még hallgat, hogy ő fehérköpenyes papnő,nem sejti, hogy a másik rég tudja a maga módján. A benne lüktető mágia mely bele van szőve a nőbe, az ami igazán elárulja Kainnak kilétét.*
-Elég régi épület, a könyvtárat kerestem. Úgy tűnik rossz irányba indultam el.* Nincs nagy helyismerete még,így olyan helyre mehet ahol van veszély és ahol nincs.Érdekes társasága akadt amit ő sosem szokott eldobni, sokkal inkább azt hiszi ezekből a társaságokból kerülnek ki a jó barátok, kik kitartanak egymás mellett. De még felesleges előre szaladni, még itt van és bármikor akár még az épület is rájuk eshet.*
-Jól van induljunk. * Ezzel sietős léptekkel indul meg, elhagyni ezt az omladozó részt, társa reméli tudja követni,újra biztonságos helyre érkeznek akkor természetesen lelassít sőt meg is áll. Szembefordul újdonsült ismerősével.*
-Mindig ilyen szomorkás az arcod? * Kérdése nem hangzik bántón, sokkal inkább a kíváncsiság hajtja, meg akarja ismerni jobban Kaint. Gyanítja halványan, a férfi is meg akarja őt ismerni, a figyelmetlen máguslányt aki nem nézte az írást a falon. Kezd a forralt bor hatása elmúlni, kicsit egy helyben mozog, jobban összehúzza magán a ruháit.
~ Nem is volt jó ötlet ez a forralt bor.Mozognom kell, meg ne fagyjak ~ Szól magában miközben figyelme azért nagyobb részben a férfin. Szeret beszélni, néha szeret fecsegni akár egy kofa, akinek be nem áll a szája, van amikor meg mint egy bölcs mágus, tele értelemmel és tapasztalattal.Az utóbbi érvényesül, egyrészt nem igen ismeri a másikat, másik részt mindennek eljön a maga ideje.*
-Reggel másztam fel, két óra az egész feljutni. Gondolom te is megtetted. * Szól hozzá, csak hogy ne a szél legyen az úr köztük, néha olyan panaszosan szól fel ahogy az épületek útját állják.*
-Hogy miért vagyok itt? Kíváncsiság, mint mindig. * Ne legyen feszült a beszélgetésük menete, egy kedves mosollyal enyhíti azt. Szép mosolya van, többen dicsérték, ő pedig tudja és azt is, hogy mosollyal sok embert megnyerhet vele, meglágyíthatja a szívüket.*
- Te jártál már itt? Először vagy itt? Mert ha igen szívesen elfogadnám a segítséged, például a könyvtárkeresésben. * Mosoly ott csücsül továbbra is arcán, talán ezzel ellensúlyozhatja azt, hogy túl sokat kérdez a másiktól.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-09, 5:54 am

//Camilla időn túli játék//

*Még egy jó dolog, a mágus nem olyan öreg, hogy tudná, ki is volt Kain a háborúban.
Kain, bár arcán ez meg sem látszik, kitörő örömmel fogadja ezt a hírt.
Nem szerette volna, ha a neve alapján rögtön megítélik, de nem volt képe egy valószínűleg fehérköpenyes nőnek hazudni. Akár csak a nevét illetően is.
Camilla….ízlelgeti magában a nevet a sárkány.
Ismert régen egyet, még akkor, amikor Anzarnak teljesítette a küldetéseket. Az a nő valahogy felfedte kilétét. Rájött, hogy valójában nem mágus.
Ott, helyben eltörte a nyakát, érzelem nélkül.
Bele sem gondol ebbe, most képtelen lenne rá.
Szerencsére elég gyorsan elhagyják a ház környékét, így már ő maga is fellélegzik. Nem szereti, ha felülről kell várnia a veszélyt. Ő szeret lenni a veszély.
Camilla a meglepetések mágusa. Kain meghökken az arcára vonatkozó kérdésre. Már a száján van a kérdés: Annak látod?
Mégsem kérdezi meg.*
- Én ilyen vagyok…
*Bizony Camilla kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen bár Kain most nyitott rá, mégis elég nehéz megközelíteni. Eddig Sounak sikerült a legközelebb kerülnie hozzá. Vele szinte fesztelenül volt képes beszélni, de most, ez a lány, akit ráadásul ő maga kezdett követni, szintén esélyes lehet rá.
Kain egészen csendben hallgatja a lányt. Láthatóan Camilla elkezdett fázni. Nem is csoda, mintha nem is Nortelonba készült volna, olyan vékonyan van öltözve.
A sárkány végül erőt vesz magán. Csak aki ismeri, az tudhatja, mekkora erőfeszítés is neki ez a mostani állapotában.
Nagy levegőt vesz, majd elkezd válaszolni.*
- Most érkeztem, de nem ez az első látogatásom Nortelon városában.
Már néhányszor jártam itt és igen, szívesen elkísérlek a városi könyvtárhoz.
*Teszi hozzá most ő egy mosollyal. A hideg szél ellen épp elég fekete bőrkabátja, ő nem fázik.
Észrevesz viszont valamit, aminek nagyon nem örül. Két katona éppen őt kezdi el mustrálgatni. Könnyen lehet, hogy emlékeznek a Rodelussal történtekre és arra, hogy ki is ölte meg.
Kain sötét szemei a katonákra villannak. Camilla kezét megragadja, majd gyors mozdulattal behúzza a legközelebbi oldalutcába.*

Vendég

//Kain - időn túli játék//

*Nehezen kapja meg a választ, az első kérdésére, ráadásul lassan,egyben rövid és tömör.Látja, nagy fába verte bele a fejszéjét, a kíváncsisága lángol fel mint a kohókban a tűz. A látványt élvezi tovább biztonságban, odafigyel Kainra aki szűkszavú, nem ítéli el,szokott hasonló állapotba kerülni. Öröm számára a másik társasága, meghallja nemrég érkezett a városba és ismerős itt, legszívesebben mondaná induljanak, ne pazarolják a drága időt. Jó pontot biztosan szerzett a sárkány a fehérköpenyes nőnél,szemei szépen csillognak mint két drágakő. Mosolyra meg mi mással lehet felelni, mint egy kedves mosolygással ami teljesen természetes módon kerül az arcára. Észreveszi a masírozó katonákat, inkább városőrségnek látszik a számára. Társát kezdik el nézni kétség kívül, ekkor jönnek a gondolatok, hogy vajon miért? Lénye itt van neki, határozottan inkább a másikkal foglalkoznak, jönnének közelebb mikor megragadja Kain a kezét, ami számára kellemetlen, kicsit fáj. Persze a meglepetés erejétől egy kisebb sikkantás kibukik telt ajkai közül, hogy mennyire sodorta oda a katonák felé, kettejük közül senki sem tudja. Tehetetlen a húzó erő ellen, úgy érzi magát mint egy tollpihét, akit könnyen felvesznek és raknak máshova.
~ Miért? Meg hogy? Mi van? ~ Tombol magában némán, ég mint egy főnix tüze, nem érti a helyzetet. Meglepte ez az egész, egyszer még ott vannak, most meg egy homályos sikátorba lett húzva. Cseppet sem tud ebben a helyzetben higgadtan gondolkodni, az érzései kavarognak, hogy talán a férfi azért tette ezt vele, hogy lássák a katonák, újabb áldozatot rabolt el. Egy áldozatot akinek még fogalma sincs arról, Kain valójában sárkány.*
~ Biztosan jó szándékú? Azoknak van ekkora ereje. Egy kovács, hogy lehet mágus is? ~ Próbál magában valami okos megoldást találni de nem megy. Hasonló helyzet már volt, ekkora erőt nem érzett még soha. Kainnal való találkozása most éri el tetőpontját, érzései a meglepettség, kíváncsiság és némi düh keverékeként kavarodik benne. Nem bírja ki szó nélkül, hangosan meg is szólal.*
-Mire volt jó ez!? Eressz el! Hallod! * Próbál kijutni az erős szorításból , azonban lehet, hogy elengedik anélkül is. Leállíthatatlan, a tombolás jele meglátszik szemeiben, azok a szikrázó szemek Istenek haragjához hasonlatosak, annyi különbséggel, nem fogja halálra rázni a sárkányt ahol van. Felsőteste kissé gyorsabban emelkedik le és föl, ennek a kirohanásnak köszönhetően.*
-Magyarázatot követelek! * Ejti ki ajkain, követelni lehet, kapni az egy másik kérdés, bár képes tűzbe tenni a kezét, hogy megkapja a válaszokat, eddig mindig hamar pontot kerített bármely ügy végére. Éles eszét biztosan örökölte valamelyik szülőjétől, akinek nagyon hálás lehet. Meglephetné most a sárkányt varázslattal, emberi testben igen csak korlátoltak képességei és tűrése, sebezhetőbb.*
-Mitől félsz? A katonáktól? Vagy ez a hivatásod?! Nőket rabolsz el azzal a szomorú képeddel! * Nem tud leállni, a férfi két módon állíthatja le Camillát, valószínűleg a kezével, hogy szája elé teszi, hogy ne beszéljen, másik a csókolás, melynek csendesítő hatása van, fokozza a nőben való meglepettséget, ami pontosan elhallgattatja. Az utóbbinak más hátránya is van, biztosan kap egy becsületes pofont bal arcára, amit jobb kezével tesz meg. Ezen felül, nehezen mossa ki magát a lánynál. A száj elé tételnél meg még megannyi lehetőség burjánzik. Szemeit a másik szemeibe fúrja, onnan olvassa ki az igazságot, ott találja meg a válaszokat, amelyet felvetett benne a férfi.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-09, 1:15 pm

//Camilla - időn túli//

*Kainban csak az munkál, hogy lelépjen a katonák elől. Kevés esélye lenne ennyi idő után tisztázni magát, tekintve, hogy ők már tudják, hogy sárkány. Látták lelépni Nasuadával.
Rodelus egy barát volt, aki elárulta, közrejátszott az ellene indított gyilkossági kísérletben, melyet éppen Furia kísérelt meg. Voltaképpen ő juttatta el hozzá a gyilkost, ismerve barátja gyengéjét. Már tudja ezt is. A történet kerek.
De nem ez az idő az, amikor lehet morfondírozni a múlton.
Az arany sárkány nem kívánta ott hagyni a lányt, és bár nem szokása nőket hurcolni magával, most mégis megteszi.
A sikátor félhomályában teljes a csend, tisztán hallja a lány kiáltását, majd a szünetben a zihálást is. Mi tagadás, most Camilla biztosan nem fázik, erre utal kipirult arca is, ami nem csak a felháborodottságtól lehet úgy, s hevesen emelkedő és süllyedő mellkasa is.
Eddig a pillanatig eszébe sem jutott, hogy nem fogta vissza erejét, jóllehet kevesebb is bőven elég lett volna a máguslány elrángatásához. Legközelebb erre figyelnie kell.
De még nem zárult le az ügy.
Kain felhördül.*
- Félni??? Dehogyis!
*Majd a következő pillanatban a lány háta mögött található beszögellésbe tolja be Camillát, és lép utána maga is.
Azonban a mágus továbbra sem marad csendben, miközben az arany sárkánynak más gondja is van. Jobb kezét húzza el maga mögött, kissé félrehajolva, miközben Camilla számára ismét csak ismeretlen szavakat mormol, így bár belülről nem látszik, kívülről az illúzió olyanná tette, mintha az a térrész is tömör fal lenne.
Jól is tette, mert már hallatszanak a katonák futó léptei.
Nem hagyják ki, hogy a sárkány után eredjenek.
Nortelonban nem mindenki mágus és az őrség inkább ide helyezett, megfizetett emberekből áll. Nem mágusok, nehezen ismerik fel az illúziókat.
Főleg oly sietve, ahogy most igyekeznek a menekülő pár után.
A nő még mindig nem marad csendben és ez még a bűbájra vak katonákat is hozzá vezetné.
Egy pillanatra rávillantja tekintetét Camillára, egyenesen annak dühös szemeibe, Most nincs benne szomorúság, az akciótól és a haragtól, hogy futnia kell, csillogóvá váltak.
Tovább siklik a tekintet a lány ajkaira.
Nem teketóriázik, ha kell, hát majd betapasztja. Erős karjaival magához húzza Camillát, majd a lány háta mögötti falnak tolja, miközben vad csókkal fogja be az oly hangos, telt ajkakat.
A katonák ekkor rohannak el mellettük. Nincs szemmel látható hely, ahova ebben a sikátorban bújhatnak, így meg sem állnak.*
- Nem szökhet el megint!
- Gyors gyilkos…
*Lihegésük közepette csak ennyit lehet hallani, s már el is tűnnek a sikátor túloldalán.
Közben persze a sárkány is megkapja a jogosan járó pofont.
Élt annyit már a kétlábúak között, hogy ne adja vissza visszakézből, de ha esetleg ismételni akarna a mágus, hát a következőnél el is kapná már a kezét.*
~Csípős pofon, annyi szent…~
*Kisepri a pofon miatt arcába hullt fekete hajszálakat, majd egy mozdulattal megszünteti az illúziót.
Csak ezután néz a minden bizonnyal meglepett lány szemeibe.*
- Hosszú történet. Te nem tettél ellenem semmit, így nem kell tartanod tőlem.
Talán nem kellett volna magammal rángatni téged, de már késő bánat.
Olyasmiért üldöznek, amit tényleg elkövettem, de jogosan és önvédelemből.
*Kétli, hogy ennyi elég a lánynak, de nem tudja, mit fog válaszolni. Valahogy a kétlábú nők mindig bonyolult lelke, képtelen rájönni, mikor, mire gondolnak.*

Vendég

//Kain - időn túli játék//

*Nincsen még tisztában a másik múltjával, ami lehet sáros, meg lehet tiszta. Egyedi papnő a viselkedésével de a jó oldalon küzd. Kiképezték őt rendesen, tud ő átkokat levenni, harcolni és természetesen gyógyítani.
~ Igazán? Ha nem féltél volna akkor nem menekültél volna el két ember elől. ~ Ejti ki a szavakat magában, a férfi tologatja őt mint egy bábút és ő tehetetlen. Dühös természetesen, újra ismeretlen szavakat hall a másik ajkairól. Ismét varázslás, előtte mondja ki a szavakat, láthatja ahogy kiejti azokat.Ezután nézi szemeit amik kissé megváltoztak, kissé megijed, azt hiszi ő bőszítette fel a másikat ennyire, itt szövegel neki jogosan, a másik fülei biztosan nem bírják. Magához húzza a férfi, amitől megszeppen, ezt nem tűri meg senkitől sem. Kapálózni kapálózik, a férfi már rég belépett abba a zónába, ahová talán csak évek múltán engedné, nem csak neki másnak is. Háta éri a hideg falat amiből nem érez semmit.*
-Sü....hmmm * Nem tud szavakkal tiltakozni, az ajkait érő vad csók teljesen eléri sikerét, minden érzékét a vad csóknak adja át. Még a fokozódó meglepettsége is tovatűnik, a dühe és kíváncsisága. Mi? Kergették a férfit? Mintha nem is lenne, csupán valami gyermeteg illúziónak tűnne a férfi üldözése, a csók annyira valódi és valóságos. Nem fogja fel a két őr szavait, ki az a nő aki ilyen helyzetben, ne az érzékeinek hódolna? Nem tart soká a pillanat, lassan visszatér a tényekhez, már nem dühös, viszont sikerül elcsattannia annak a híres pofonnak. Nem emel többet kezet a férfira, mozdulatlanul áll meglepetten. Próbálja a mostani eseményeket összerakni. Elejéről kezdi, miközben a férfi szólal hozzá.
~ Megmenti az életem, utána leáll velem beszélgetni. Meglátja az őröket és beránt ide. Megcsókol. Elmegy a két férfi, most meg magyarázkodik, a múlttal kapcsolatban. ~ Jár az agya rendesen, míg csak annyit tudhat magában, a férfi valami olyasmit tett, ami másoknak nem tetszett, a férfi szemszögéből viszont igen.*
~ Igencsak felcsigáztál. ~ Talán Kain azt szerette volna, ha nem kérdezősködik tovább, meg nem fog kérdéseket feltenni neki, ellenkezőleg, nagyon felcsigázta őt szavaival.*
-Mondj el mindent. * Hangja nyugodt, szemei kíváncsiságtól csillannak, elszántság tüze ég benne. Bármi történjen, mint egy pióca rá fog akaszkodni a másikra, szeretné tudni az igazságot, szeretné azt mibe keverték bele.
~ Ennek ha piszkos ügye van akkor belekevert jól, lehet hogy most már rám is fognak vadászni ~ Ledöbben saját gondolataira, ez csak két ember a mennyiből. Nem tudja hányan keresik Kaint, milyen eszközökkel, ha ő belekerül ebbe a kis játszmába akkor vége mindennek. Eddig nyugodt saját élete volt, amit szétfoszlani lát.*
-Belekevertél a saját régi ügyedbe! Gratulálok! Nekem ezentúl bujkálnom kell miattad? * Nem dühös, inkább elkeseredettség hangjai szövik át szavait.*
-Én miattad nem fogok se nevet se külsőt változtatni. Jól nézek ki így, megvoltam a saját ügyeimmel. * Sóhajt fel hangosan a férfi is hallhatja Villám úrhölgyet. Úgy elhallgat, elgondolkozik.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-09, 4:46 pm

//Camilla - időn túli játék//

*Kain egy pillanatra lehajtja fejét, ahogy hallgatja a lányt. Tudja, hogy igaza van, ok nélkül keverte bele a dolgokba, de annak kicsi a valószínűsége, hogy őt is üldözni fogják.
Az utolsó mondatra emeli fel arcát, úgy néz egyenesen a lány szemeibe.*
- A külsőd tökéletes. Nem kell sem nevet, sem külsőt változtatnod, nem téged üldöznek.
Valószínűleg azt sem figyelték meg eléggé, hogy pontosan hogy nézel ki.
Velem voltak elfoglalva. Én meg nem akartam megölni őket.
*Őszintén beszél. Tudja, hogy nem hagyta volna magát sem elkapni, sem lefegyverezni. A két katona erőszakot alkalmazott volna és onnantól már könnyen halál is lehetett volna a dolog vége.
Neki már elege van az öldöklésből. Sternben is elege volt már. Nem akar semmit, talán még létezni sem.
Valamiért úgy érzi, a lányban megbízhat. Talán csak azért, mert hasonlatos ahhoz az öreg mágushoz, aki majdnem hétszáz éve életét mentette meg. Ellenségének életét.
Körbepillant. Egy sikátorban állnak, szürke, hideg falak között. Itt mondja el viselt dolgait ennek az idegen nőnek?
Szemei közben ismét a lány ajkaira tévednek. Élvezte őket csókolni és valami furcsa érzés is megkerüli, jó lenne megint.
Ismét Camilla szemeibe néz és a mélyfekete szemekben látszik ez az érzés.*
- A tudás veszélyes. Nem rád, hanem rám. Minél többen ismernek, annál veszélyesebb.
*Láthatóan vívódik magában. Viszont a mesélés gondolata legalább eltereli a figyelmét Camilláról. Végül gondolatban vállát húzza meg. Nem bánta meg az öreg megmentését, jóllehet, ezzel saját fajtájának és annak a sárkánynak lett árulója, akihez mindig is tartozott. De ha az öreg nem menti meg, talán sosem jut odáig. Vagy idáig. Talán ő is az Éj-hasadékba zárva senyvedne, mint oly sokan, kik Risannal és Anzarral harcoltak ott a kétlábúak ellen.*
- Megmentettem Rodelus életét. Elveszítette a lábát, de életben maradt, mert én kihúztam a bajból. Barátok lettünk. Évtizedekig jó barátság kötött össze minket.
Én gyűjtő voltam, olyan tárgyakat gyűjtöttem, amikkel sokszor nehéz bánni. Ő szerzett nekem egy újabbat, ám ez az újabb álmomban az életemre tört.
Sikerült túlélnem, és mivel tudtam, hogy Rodelus mindig ismeri a saját áruját, csak az lehetett a magyarázat, hogy ő akart megölni.
Nyomozni kezdtem utána, Tarsistól Valianon át ide vezettek a nyomok. Telarban azt is megtudtam, hogy nem ő áll a dolgok hátterében, hanem sokkal veszélyesebb és nagyobb hatalom. De ahhoz a hatalomhoz rajta keresztül vezet az út.
Itt értem be, megpróbáltam kifaggatni, de megzavartak minket és a zavart kihasználva Rodelus megkéselt egy tőrrel. Ezután végeztem vele.
Ekkor érkeztek meg a katonák és azóta üldöznek.
*Felpillant a máguslányra. Most szeretné, nagyon szeretné, ha nem ítélné el. Éppen elég, hogy ő is elítéli saját magát. Kevés olyan tette van, amiért nincs elszámolni valója a lelkiismeretével.*

Vendég

//Kain - időn túli játék//

*Lehajtja a másik a fejét, mint aki szánná bűneit itt előtte, bocsánatot szeretne kérni. Kis idő múlva emeli tekintetét az övébe, egyenesen ő is belenéz a másik szem párjába, próbálja megfejteni a másikat. Hallja a férfi szavait, hogy külseje tökéletes, a nevét sem kell megváltoztatni, ekkor olyan érzése támad, hogy a férfi átlátna a ruháján. Még mindig a férfi karjaiban, próbálja finoman a másiknak mutatni, most már szépen elengedheti őt, nem szükséges már ölelnie őt. Persze nem csak ezzel adja tudtára, a helyzetet hanem szavakkal.*
-Jó lenne ha elengednél. *Szól finoman Kainnak, reméli megérti a másik, neki ez túlságosan közvetlen. Lehet, hogy ő így oldotta meg a helyzetet viszont most már vége.
~ Szóval ölés. Nem akarta megölni őket. Egyszer meghalunk mind, talán az istenek is. ~ Így gondolja, a sors útjai kifürkészhetetlenek, senki sem tudhatja, milyen mintákat sző a sors kereke, ki milyen sorsra rendeltetett. Közben a másik szemei újra az ajkaira vetülnek, ő ebből mit sem vesz észre, nem ezzel foglalkozik, hanem a másikkal. Minden figyelmét rá összpontosítja. A férfi első szavai mint találós kérdés hangzik el számára, mire önkénytelenül is el kezd gondolkozni az értelmén.
~ Minél többen ismernek, annál veszélyesebb. Hírnév! Szóval valahonnan ismernem kellene? ~ Még sosem hallott Kainról, nem is olvasott róla a könyvtárban. nekilát a történetnek Kain, minden szavát szóról szóra megjegyzi, amin később is elgondolkozhat. Jó a memóriája van, ezt még a tanulós korszakában mondták tanárai.*
-Értem, nincs miért aggódnod. Történeted megőrzöm. * Ezen események után ami itt történt, inkább szeretne lemenni a földre, az mégis biztonságosabb, nem hullik az ember fejére egy stukkó. Ismerősének fel is ajánlja ezt a lehetőséget.*
-Mit szólnál, ha itt hagynánk a hegyi környezetet és valami nyugodtabb helyre távoznánk? * Reméli a másik is támogatni fogja e mentő ötletét, majd máskor visszatér Nortelonba, helyesebben majd csak egy jó idő múlva.
~ Talán jobb is így, épp eleget láttam, meg majd máshol egy könyvtárban elolvasom a város történetét. ~ Kék íriszei a férfit nézik, nem is hagy időt a másiknak gondolkozni, mert nincs is sok idejük rá, úgy érti a férfi varázslata sem tart örökké. Megindul vissza, a városkapuhoz, ahol ismerős látvány fogadja.*
~ Két óra a férfivel. Legalább nem egyedül megyek ~ Többen is mennek lefelé, így követi öket. Valami idősebb pár amint elnézi, eléggé körülményeskedve haladnak.*
-Mond csak milyen nyelvet használsz varázslásnál? * kezdi valami könnyed szakmabeli témával, remélve a másiknak sincs ellenére.*
-Nem ismerem csak azért kérdezem! * Szólal meg, közben óvatosan halad lefelé. Így hogy előttük halad a két öreg sokkal több idő alatt érkeznek le. Lent már kissé meleg a ruhája. Az egyik bokorhoz lép, utána ott benne elkezd kutatni, a kis túra batyuját megtalálja és kihúzza.*
- Elfordulnál ha megkérhetnélek? * ellenőrzi, hogy a férfi merre tekint, a bokorban eltünve, öltözik át. Bakancsát kicseréli a mokaszin csizmára, ami sokkal könnyebb, melegebb nadrágját, is lecseréli. Kabátját meg csak leveszi. Kék mintás enyhén dekoltált fehér felsőt lehet látni rajtam ezüst szegéllyel, kellemesen rásimul testére, mellé ott a zöld nadrág, ezüstszegélyes övvel rá a fegyveröve és a tokjában pihenő egyedi kardjához. Lábán a barna színű mokaszin csízma látható. Előjön a férfi elé.*
-Készen vagyok. Merre menjünk?

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-09, 9:38 pm

//Camilla időn túli játék//

*Helyes az észrevétel, Kainnak bizony fel sem tűnt, hogy Camilla még mindig a karjaiban van. És legnagyobb örömére nem pofonnal jelzi neki ezt, illetve szabadulási szándékát, hanem csupán szép szóval.
El is engedi.
Valamiért elhiszi Camilla szavait arról, hogy megőrzi a történetet.
Ez is egyike azon furcsaságoknak, amit tapasztal, ha a közelében van.
Nem tudja hova tenni, néha már arra gondol, hogy kezd meggárgyulni.*
- Igen, jó ötlet elhagyni most ezt a várost. Régen szívesebben jártam ide, mint most.
Ráadásul a két katona is visszatérhet, akár erősítéssel is.
*Azok a kék íriszek bizony nem először ejtik csapdába a mélyfekete szemeket. Mikor Camilla elfordul, követi is lefelé a városból. A kőgyűrű látványa kíséri őket, míg ő maga kínosan ügyel arra, nehogy katonákba botoljanak.
Előfordul, hogy finoman tessékeli arrébb egy mellékutcába, majd amikor biztonságos, addigra visszavezeti az előző útra a lányt.
Helyismerete nem hagyja cserben és immár nem bánik durván a máguslánnyal sem.
A kis szerpentin, ami Nortelonba vezet fel, nem nagyon enged lehetőséget a lefelé száguldásra, így kissé vontatott a haladás.
A lány kérdésére az arany sárkány felkapja a fejét. Nem gondolt rá, pedig tehette volna, hogy a mágust érdekelni fogják a szavak. Csakhogy ezekre esküt tett. Olyan esküt, hogy nem adja ki őket, mivel ősi sárkány nyelven vannak. Hétpecsétes titkok, sok halandó sárkány nem is ismeri őket.*
- Nem hinnéd el…
*Nem akarja azonban kétsége között hagyni Camillát, hiszen minden után is kitart mellette, mások egy gyilkost régen otthagytak volna.*
- Egy sárkány tanította.
Vannak közöttük olyanok, akik a magunkfajtát nem vetik meg. Nem tudom, mennyire vagy ismerős a háború történetében. Ott is voltak Lanur mellett harcolók.
*Teszi hozzá magyarázatképpen. Nem, nem akar beszélni róla, de ma már nem először csalja csapdába saját magát a lány miatt.
Közben végre leérnek, és kérdő tekintettel figyeli, ahogy Camilla az út mentén egy bokorban kotorászik.
Csak mikor kis csomagot emel ki és megkéri, hogy forduljon el, akkor jön rá, mi is az.
Nem kérdezi meg, hogy mi lesz akkor, ha valaki jön az úton, s megláthatja úgy, ahogy ő nem.
Egyébként nem is olyan könnyű megtenni.
Namelyr elfordul, majd saját kabátját is kigombolja. Ő is érzi a jobb időt.
Így jobban látszik fekete csizmája, szintén fekete bőrnadrágja, valamint sötétszürke mellénye és az alatta szinte világító hófehér ing. Fegyverövén csupán narancsköves kardja lóg.
Mikor Camilla elé libben, egy pillanatra végignéz a szolid, mégis csinos külsőn.
Némi hatásszünet után, mikor sikerül eltépnie pillantását, szólal csak meg.
Felpillant az égre, hogy betájolja magát, melyik Nortelon alatti völgyben is vannak.*
- Ez csak egy völgy a Lanur-hegységben, az igazi síkság jóval délebbre van.
~Éppen Stern is, de oda most nem szívesen mennék vissza. Éppen csak behegedtek a sebeim.~
*Kis szünet után megszólal ismét.*
- Innen kicsit keletre folyik a Hajnal egyik oldalága. Friss vizű kis folyó, azt követve lejuthatunk a sík vidékre. Ott útban lesz egy erdőség is.
Mit gondolsz?
*Néz kérdőn a lányra.*

Vendég

//Kain - időn túli játék//

*Többet árult el a férfi magáról, mint hitte. Már azért mert a sárkányok nyelvét csakis sárkányok érhetik meg, meg néhány sárkányrajongó mágus, persze nem tartozik bele ebbe a kategóriába. A férfi embernek néz ki, jobban belegondol az előző eseményekbe, abba az erőbe amit használt, kezd gyanússá válni a férfi. Nem biztos még a dolgában, több információ szükséges, hogy száz százalékosan mondhassa a másikra, hogy egy sárkány.
~ Csak szépen lassan kell mindent megtudni. ~ Végigtekint a férfin, az ékszerén, a fegyverén. Ruháit nem szeretné magával cipelni, túl nehezek, egyben melegek, kitűnő ötlete támadt, így azokat a földre rakja, körbeteszi kövel, mikor megszólal a férfinek.*
-Tudsz tüzet? El kéne égetni a ruháim. Nem akarom magammal cipelni, egyrészt nehezek, másrészt nincsen már szükségem rájuk. Harmadrészt, már nem aktuális leírással fognak keresni. A ruhám leírása már más lesz és sok más fekete hajú nő is létezik. Egy ideig nyugtunk lehet tőlük. * Mosolyog a Kainra, a férfi ötletére koncentrál végül, ami kellemesnek ítél. Természetesen elfogadja, van útitársa is, egy érdekes fajta, akinek a származását még ki kell deríteni szépen finoman.
~ Ha sárkány, akkor milyen fajta lehet? ~ Ötlik be az agyába a kérdés, amire a választ csak később tudhatja meg, úgy érzi. Türelmesnek kell lennie, talán később mindent bevall neki, ki is valójában.*
-Tökéletes útvonal, azt hiszem mehetünk is, csak intézzük el a ruhákat. * Ő nem varázsol, nem mutatja meg milyen lelkületű papnő, s hogy igen tehetséges. Amúgy is egy fény tüzet nehezebb megidézni mint egy sima tüzet, feleslegesen fárasztaná magát, előttük pedig még sok sok kilométer áll. Ha a férfi nem idéz tüzet akkor simán ott hagyja azt, elindul kelet felé, amerre mondta. Szája nem marad csendben, erős kényszere van, hogy beszéljen.*
-Ha már így összemelegedtünk. * Kuncog egy keveset ahogy a szavak elhangoznak ajkaiból, igen most előtérbe került kicsit humora is. Nem kellene annak lennie, több oldalról is közelít a másik felé, egyik oldal felől csak sikerül meglágyítani a másikat. Mesébe kezd, a saját meséjébe, ehhez meg is áll. Elég okos nő, úgy alakítja a kezdést, az elején végigsímit kedvesen a férfi karján, finoman lágyan is mondja a másik nevét.*
-Kain * Kis hatásszünetet kell hagyni, biztosra véli, sikeres lesz akciója. Ez az érintés, úgy tanulta, fontos a lelki érintettséghez, valami vajákos nő ajkaiból hallotta, most kiderül igaza van e.*
-Megosztanám veled életem történetét. A történet ott kezdődik, hogy két szülőm fehérköpenyes rend tagja, összeadták őket bár ellenezték. Rossz viszonyban voltak egymással, marakodtak mint két gyerek. Foglalkoztak velem mindketten, hét éves koromban elváltak. Anyám nevelt tovább mindaddig míg bele nem esett egy verembe, felnyársalva magát. Közeli végvárba mentem, ott egy fehérköpenyes rendbe beálltam tanulni, fájdalmas évek. Apámmal összetalálkoztam, sikerül feldolgozni anyám halálát. Később apám meghalt egy betegségben. Főnix-Templomban kerestem menedéket, ahol tanulmányaim folytattam. Beavattak papnővé, kiképeztek harcra, gyógyításra és átok eltávolításra. * Itt kicsit azért meg kell állnia, utána folytatja csak*
-De nem nekem való a rend élete, így hát vándor életbe kezdtem. Még alig ismerem Lanuriát. * elhallgat, nagy vonalakban elmondta a történetet, annak ellenére cseppet sem szomorú sőt kedvesen mosolyog a férfire.*
-Neked van történeted? Bármi is legyen az, a legmeglepőbbtől a legijesztőbbekig, minden jöhet. * Újra nevet, mely csendül finoman mint egy dallam.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-09, 11:28 pm

//Időn túli játék a fenti kettővel//

*Most jár itt először a Hajnal folyónál, melynek szépsége elragadta tekintetét. Órákig tudott volna ülni ennek a gyors sodrású, lélegzet elállítóan gyönyörű folyó partján, de tovább kellett mennie. Legalább is ha nem akarta a nap hátralevő részét a hegyen tölteni. El is indult a folyó mentén annak folyásirányával megegyezően. Nem telik sok időbe és máris döntésre kényszerű. Megy egyenesen a folyó irányában, vagy inkább választja a csendesebbik ágat.*
- Inkább a csendesebbet
*motyogta magában*
- ki tudja mikor érek le...
*Ezzel el is indult a mellék ág folyásának irányában.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-10, 12:04 am

//Camilla, meg a másik, aki nem ért még oda - időn túli//

*A sárkány megint meglepődik. A kétlábúak általában sokra értékelik a ruháikat. Megint csak egy érdekesség, hiszen az ő népe még csak ruhát sem hord. Legfeljebb emberi alakjában.
A lány vagy nagyon módos, hogy így megsemmisítené, vagy pedig valami más húzódik meg a háttérben.
Minden esetre hogy ezzel terelje el magáról a figyelmet…Na, ezt furának találja Kain. *
- Nortelon határain kívül még sosem kerestek emiatt…..Sokba kerülhettek ezek a ruhák. Meg akarod semmisíteni? Inkább add oda valakinek, akinek nagyobb szüksége van rá.
Persze, tudok tüzet varázsolni, alap varázslatként tanítják a mesterek.
*Komoly arccal indul el Camilla mellett kelet felé, de amikor a lány kuncogva megjegyzést tesz a korábbi közelségükre még Nortelonban, a sárkány akaratlanul is elmosolyodik egy pillanatra, mielőtt arca visszanyerné a megszokottnak mondható komorságot.
Camilla nem hagyja azonban sokáig csendben haladni. Arra figyel fel, hogy a lány a karját simogatja meg.
A hang, melyen saját nevét hallja pedig olyan, amit még sokszor meghallgatna így.
Valóban, kissé el is lágyul egy pillanatra, de csak egy pillanatra. A kétlábúak közé érkezése előtt Anzar kioktatta a női praktikákról. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne engedett volna néha-néha egy-egy szebb fehérnép csábításának. Igaz, csak azután, hogy a sárkány nők szépsége után megtanulta meglátni a kétlábúak nőiben is azt.
Ekkor sem feledkezett azonban meg magáról. Mindig vigyázott, hogy ne derüljön ki, hogy ki és mi, és tudta, ha mégis rájön valamelyikük, annak ott, azonnal véget kell érnie.
Azóta sok víz lefolyt a Hajnalon, már nem tenne ilyet, de azért óvatos akar lenni.
Ezért is lepi meg Camilla hirtelen kitárulkozása.
A sárkány egy pillanat alatt összerak egy teóriát. A csók elleni vártnál gyengébb tiltakozás, a kitartás mellette akkor, amikor simán le is rázhatta volna a nő. Sőt, ő mondta meg, merre menjenek. Most pedig már simogatja és a saját életét meséli.*
~Sosem értettem a nőket…~
*Közben már elhagyták az utat és felfelé másznak a völgy falán. Ugyanis a mellékág is egy völgyben folyik és mint tudjuk, a völgyeket hegyek választják el. Most épp egy ilyen hegyháton igyekeznek keresztül evickélni. Persze ez nem olyan magas, mint ahol Nortelon fekszik, így könnyen átjuthatnak rajta. A hegyhát tetejéről már látható is a mellékág vígan csobogó ezüstös-kék vonala. A sárkány tudja, hogy a tisza, friss vizű folyócska akkor szelídül csak csendes érré, mikor a Hajnalba torkollik.*
- Mozgalmas a történeted. Sok nehézséget álltál ki, bizonyára meg is erősítettek téged.
*Egy rövid csend következik. Az arany sárkány nem tudja kiverni sem a csókot, sem a nevének hangzását Camilla lágy hangján, sem a simogatást. Ez utóbbi kettőt önként adta a lány.*
- Az enyém úgy kezdődik, hogy anyám meghalt, mikor a világra jöttem. Egy sárkány nevelt fel, így elég sok mindent megtanultam róluk már fiatalon.
Voltak ellenségei és én már egészen korán kiálltam mellette.
Egyszer megsebesültem és egy fehérköpenyes mágus mentette meg az életem, aki a másik oldalon állt. Hosszú ideig gyógyultam, mire sikerült rendbe jönnöm. Ez alatt ismertem meg az öreget és mire visszatértem, már megbarátkoztam vele.
*Ahogy az emlékek ránehezednek, ahogy megjelenik előtte az a másik fehérköpenyes, a sárkány sóhajt egyet.*
- Elárultam nevelőmet, mikor azt láttam, hogy megölni készül az öreget, aki az életem mentette meg. Szembeszálltam vele.
Ezután szöktem el és járom ezt a világot, tanulva, küzdve.
*Tekintete a sokat látottaké. Távolibb, mint egy huszonéves fiatal mágusé lehetne.
Megrázza fejét, úgy néz vissza Camillára. Egyenesen égszínkék szemeibe.*
- Ez az én mesém.

Vendég

//Kain és a másik - időn túli//

*Haladnak előre a tervezett útirány felé, nem esik nehezére követni a másikat. Gyakorlott utazó már ha van valami gondja akkor kis mágiát csempész bele, ha éppen fáj valamije, nem nagyon teszi. Nem szeretne feltűnő lenni bárki számára is. Kaint hallja, hogy elég mozgalmas élete lehetett, nem is panaszkodik emiatt, a lelke edzett, mindennap kell gyakorlatokkal erősíteni. Későbbiekben ez fontos, nagyobb erejű varázslatokra is képessé válik, teljes kifáradás nélkül. Hallotta a történeteket, a legerősebbek még a szent tüzet is megidézhetik, ami számára oly csábító, legalább van célja. A férfi belekezd a saját történetébe, ahol nem tesz említést, sárkány e vagy sem. Részben olyan hihetetlen számára, hogy egy sárkány miért foglalkozna egy emberrel, akinek élete oly rövid. Megtudja egy fehérköpenyes mágus mentette meg, ekkor mosolyog halványain egy picit. Végül, hogy kíváncsisága fel ne eméssze úgy dönt, nem faggatózik, biztosan a másiknak sem kellemes ezeknek a dolgoknak a felidézése.
~ Legyen bármily furcsa is Kain ~ Már nem érdekli tovább milyen fajból származik, ha veszedelmes fajtából, akkor csak csak megvédi magát, eddigi cselekedetei alapján és története alapján pedig igen csak jóságos. Képes volt nevelőjével szembeszállni, fehérköpenyest megmenteni aki ráadásul még öreg volt.*
-Köszönöm.* A hangja hálás, kék íriszei belenéznek a másik szemébe, úgy jobb ha kicsit az útra figyelnek tovább. Menetelésük lassú, az ő figyelmét a táj tereli el, kevesebb figyelmet szentel a Sárkánynak. Mindkettejüknek egy kis hallgatás nem árt, elvonulnak kicsit saját kis világukba, hogy utána újra találkozhassanak.*
-Nézd! Ott egy alak! * Szólal meg hirtelen, több óra hallgatás és sétálás után Kainnak, akit magában baráttá avatott. Nincs semmi oka félni a férfitől de annak sem kell félnie a nőtől. Egy fehérköpenyes az egy fehérköpenyes, azon kevesek közé tartozik akik elé fényes jövő vár.*
-Nézzük meg ki lehet. Nagyon eltévedtnek látszik. * Ő első rálátásra ennyit tud mondani, közelebb érve viszont egészen pontosan már ott tartanak majdnem az embernél, mikor ajkai különös szavakat formál, hangját alig lehet hallani.*
-Invidium carnum etis et remora pretti, farne uldum magicus * Ez a mágia felismerő varázslata, mely lassú idő folyamán elárulja neki, hogy az a ismeretlen ember milyen mágiát használ, ha egyáltalán használ. Jobb felkészülni előre mint, hogy utána jól pórul járni.*
- Szép napot! * Köszön rá az idegenre, aki láthatólag egyedül van. Kezeit a kardja markolatán pihenteti, nem szereti a meglepetéseket, ezért nagyon jól figyel. Ha nem rossz szándékú ember akkor akár hárman is mehetnek tovább, akkor immáron két emberrel ismerkedik meg a mai nap.*
-Megtudhatnánk miért jár erre ahol csak a madarak járnak, meg vadak? * Igen a madarak csicsergése az hallatszik, kényesen ügyelt a szavaira, hogy finomak legyenek.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-12, 4:29 pm

*Ahogy folytatja útját egyszer csak lépéseket hall, s kis idő múltán varázslatot is érez. Nem is megy tovább megáll. Egy nőt és egy férfit lát meg.*
- Szép napot önnek is szép kisasszony, úgy szintén az úrnak is.
*Köszön vissza, s kezét ő is kardjára pihenteti, hogy meglepetések ne érjék.*
- Ezt én is kérdezhetném tőletek... ti miért jártok erre, ahol egy lélek sem?
*Kérdezi tőlük majd tesz egy lépést előre. Nem számított arra, hogy fel fog valaki bukkanni errefelé, és máris kettő személy..*
- Egy könnyed séta vagy célotok is van?
*Minden mozdulatukat figyeli, s végig éri őket. A férfi nem ember, ebben biztos. Erős a kisugárzása, talán valamilyen sárkány vagy istenség lehet. Miután gyorsan végig nézte a férfit át tért a nőre. Meg akadt rajta a szeme. Formás lábak, karcsú test, tökéletes idomok, gyönyörű arc, csillogó fekete haj, de az ég kék szemek fogták meg legjobban a férfi tekintetét. Jó mélyen bele nézett, majd lehunyta szemét és nagyot sóhajtott.*
- Fehér köpenyes...
*Motyogta a férfi halkan. Hogy miből jutott erre a megállapításra? Egyszerűen érezte a nő éppen használatban lévő mágiájának fényét.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-12, 11:35 pm

//A fehér és a fekete köpeny gazdái//

*Az arany sárkány befejezte a történetet, most hallgat. Jól tudja, hogy kinézete leginkább egy fekete köpenyes mágusé, általában erre igyekszik rájátszani. Most ugyan nem teszi, de a mese számára nem árulja el, hogy sárkányról van szó.
Varázstudó, ez bárki számára egyértelmű, még egy sárkánynak is.
Ez azt is jelenti, hogy mágiával képes meghosszabbítani az életét, így talán nem is olyan rövid, noha külseje nagyon is emberi.
Elkapja a lány tekintetét, melyek sötét szemeibe mélyednek.
Kain ugyan nem érti a köszönetet, hiszen csupán elmondta történetét eléggé nagy vonalakban, de annyi azért van benne, hogy feleljen rá.*
- Szívesen…
*Dörmögi maga elé. A csendet élvezi, s azt is, hogy útitársa nem az a szószátyár fajta, bár talán jobb lenne, ha most elterelné figyelmét, gondolatait.
A szél felé fúj, már messziről érzi a jellegzetes szagot, de nem szól Camillának, hiszen amit érez, szándékairól az ismeretlennek semmit nem árul el.
Végül a máguslány is észreveszi, míg Kain is odapillant.
Csapott vállak, vékony, nyúlánk testalkat, mágus az illető, amihez hozzájárul az a sötét kisugárzás, amit érez most is.
A fekete szemek kutatón figyelik a mágust.*
- Látom.
*Felel Camilla szavaira. Hallja az elrebegett szavakat és látja a kard markolatán pihenő kezet. Ő nem fogja fegyverét. Ha kell, elég gyorsan ki tudja rántani, de reméli, arra nem lesz szükség.
Mégis feszültnek érzi magát. Semmi kedve nincs ehhez a sötét alakhoz.
Szívesebben maradt volna kettesben Camillával, de ha már így alakult, legalább egy pillanatra megfigyeli.
Camilla szinte virágnyelven kérdezi meg az idegen szándékát.
Kain talán nem lenne ilyen kedves, egyenesen tenné fel: „Mit keresel itt? Mit akarsz?”
Nem teszi, inkább hallgat és az idegen köszöntésére csak biccent.
Szemeit nem veszi le róla.
Széles vállait egy kicsit lejjebb engedi, izmai ellazulnak, hogy azonnal tudjon reagálni, ha kell.
Pontosan látja, ahogy végigméri útitársát az idegen, látott már a 730 év alatt ilyet elégszer, tudja, mit jelent.
Nem is örül neki, de inkább csak letargiába süllyedése fokozódik.
Közben még hallja, amint a másik elmotyogja a lány hovatartozásának jelét. Élesek a sárkányfülek, főleg ilyen közelről.
Komolyan elgondolkodik, hogy talán távoznia kellene, s hagyni a mágusokat egymás között.
Még érzi a lány karcsú testének érintését, amikor magához húzza és az illatot is, mely akkor maradt orrában, mikor a pofon már elcsattant a csók után. Ezt és az a különös kisugárzást, mely az öregben is megvolt és Camillában is sokkal nehezebb itt hagyni, mint gondolta.
Lép egyet hátra és bekészít egy teleport igét, mellyel egy villanás alatt távozni tud, ha úgy ítéli meg. Szól is, ezúttal az idegenhez.*
- Csupán könnyed séta, talán mint tiéd, mágus.

Vendég

// A két férfivel //

-Mi Nortelenből jöttünk, s vándorlunk pont erre. * Szól a férfihez, akit jól megnéz magának, igen csak furán néz ki a számára, még most különösebben nem fogja meg.*
- Igen olyan mint egy könnyed séta az egész. A többi meg a mi dolgunk * Néz rá Kainra aki kicsit hátrébb húzódott, hogy a másik megnyugodjon odalép mellé kicsit megfogja a vállát szabad kezével, nyugodjon meg, uralja szerinte a helyzetet. Az idegen férfi azért fura, mert ő nem visel fehér köpenyt, talán ha tényleg elfogadná a rendet és rendi küldetéseket teljesítene akkor hordaná a fehér köpenyt, de nem. Szóval kicsit elcsodálkozik magában, hogy a férfi kitalálja milyen köpenyes.
~ Honnan tudta? Miből érezte? ~ Közben ő vár a saját varázslatára, hogy mindent megtudjon a férfiről. Érzi a feszültséget amely kicsit a helyzet hozott elő, így ezért ő amúgy se a vérontás híve, így előrukkol egy ötlettel, mellyel talán mindkettőt meglepi.*
-Nos ha szeretne csatlakozni hozzánk akkor én szívesen látom, a társam nem tudom, hogy van vele. * Kicsit belekarol Kainba, talán a férfi, hogy érzi a finom mozdulatokat, érezheti a nőt picit, érezheti a belőle áradó levendula illatot akkor megnyugszik és nem megy el.*
-Szerintem semmi szükség itt vérontásra, sem ellenségeskedésre. Viszont ha már csatlakozik hozzánk akkor kérnénk bizalma jeléül mutatkozzon be, mesélje el élete történetét. Én is megteszem ugyanezt. * Ezzel előlegként elmondja a nevét.*
-Camilla Nymzen, fehérköpenyes * Szólal nyugodtan, nem kezel le a férfivel mert megvárja míg a másik is bemutatkozik, meg azért óvatos is. Kit tudja mit csinálna. Ekkor érzi, hogy varázslata kezd hatni. Ekkor tudja meg hogy az előtte levő férfi feketeköpenyes, Kain varázshasználónak varázshasználó, pontosan nem tudja értelmezni a dolgot.
~ Érdekes kis csapat lesz így, egy fehér és egy fekete meg egy sárkány nyelvet ismerő férfi. ~ Gondolja magában ezzel, már megérte ezen a környéken bóklásznia.*
-Szép időnk van, kellemes idő a sétáláshoz. * engedi el Kaint, majd indul tovább a célirányuk felé.*
- Gyakran vándoroltok két lábbal? * Kérdésekkel próbálja elterelni a feszültségeket, ezzel is hozzásegítve mindenkit az oldódáshoz.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-15, 12:39 am

// a férfi és a nővel //

*Figyeli a nőt, míg az beszél, de nem kerüli el a figyelmét a férfi mozdulata sem, s az sem ahogy a nő odalép a távozni szándékozó férfihez és nyugtatásképpen kezét annak vállára helyezi.*
- Szíves örömest csatlakoznék önökhöz, mégis csak jobb és rövidebb az út társaságban mint egyedül, de úgy látom utazótársa nem nagyon örül társaságomnak. Ezt azért mégis csak figyelembe kéne venni.
*Válaszolta a nő kérdésére, s tovább figyelte a férfi arcát. Megpróbálta éjfekete szemeivel kiolvasni belőle, hogy a nő közeledése, és az hogy belekarol, maradásra bírja e őt, vagy sem. A nő bemutatkozására csak biccent majd ő is bemutatkozik.*
- Örvendek én Balck Robe Nen vagyok, feketeköpenyes. És én részemről inkább most még nem mesélnék a múltamról. Elég bonyolult és sajátos, amit még én magam sem tudok teljesen.
*Mondja halkan miközben leengedte kezét kardjáról, s csak fekete haját tűrte hátra.
Mikor a nő elengedte a férfit és elindult előre, nem követte szemével, sokkal inkább a férfit figyelte. Farkas szemet nézett vele.*
~Nem ember és nem is mágus, ahhoz túl erős a kisugárzása. Viszont, ha isten lenne, akkor nem így viselkedne...
*Gondolta, majd a nő szavai szakították meg e menetet. Kicsit megrázza a fejét ezzel is elősegítve gondolatainak eltűnését.*
- Mivel mágus vagyok, és nem akarok nagy feltűnést, így inkább a két lábon való járást részesítem előnyben.
*Válaszoltam a nő kérdésére, majd, ha a férfi elindult Camilla után ő is.*
- És a maga nevét megtudhatnám? Azért ha netán magukkal megyek, jó lenne tudni az összes utas nevét… nem gondolja?
*Fordult vissza a férfi felé, majd megvárva annak válaszát továbbra is követte a nőt.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-15, 1:18 pm

*Kain továbbra sem veszi le a szemét a fekete mágusról. Míg a fehérköpenyesben megbízik, addig ebben az alakban képtelen. Állatoktól lehet ilyen ösztönös reakciót látni, pedig az arany sárkány közel sem állat.
Hab a tortán, hogy Camilla még maguk mellé is invitálja, de a sárkány ennek cseppet sem örül. Bár nem sokkal korábban még igen jó volt a lány társasága és a lágy női test továbbra is nyugtatóan hat rá, annyira mindenképpen, hogy támadni neki se legyen kedve.
Amivel megrökönyödést kelt a sárkányban a kérdés, amit utoljára feltesz a közhelyszerű „szép időnk van” után.*
~Talán nem voltam elég óvatos, hogy két lábbal vándorlást kérdez? Nem tudhatja, hogy valójában nem mágus vagyok. ~
*A sötét szemek mindkét mágust idegenül figyelik, az arany sárkány nem érzi már, hogy bármelyikükben megbízhatna. Elegen vadásznak rá, neve ismert azon sárkányok között, kik éltek a háború idejében is.
Ki ne ismerné onnan Anzar áruló neveltjét? Azét az Anzarét, aki falvakat mészárolt le, aki voltaképpen vezette az egész hadjáratot a kétlábúak, s legfőképp Lanur hordái ellen?
De ők nem ismerhetik. A két mágus nem.*
~Nagyszerű! Ő sem szívesen beszél a múltjáról és mondhat bármit, ez számomra azt jelenti, hogy takargatni valója van.~
*Eközben sötét pillantásával állja a másik férfi tekintetét. Nincs félni valója tőle, talán mindkettővel végezhetne, ha akarná, de nem akarja. Sem ölni, sem harcolni, sem pedig közösködni.
Kain nem indul el Camilla után, lecövekelve marad, úgy nézi, ahogy a nő megteszi első lépéseit. Ezután néz csak vissza a sötét mágusra.*
- Nem akarok én vért és nem akarok halált sem. Camilla tudja, hogy sem nevem, sem pedig származásom nem szívesen adom ki. Bízom benne, hogy megtartja ezeket.
Részemről nincs több keresni valóm e tájékon, mind jobban járunk, ha nem rontom tovább a levegőt és a hangulatot itt.
Örültem a szerencsének!
*Hajol meg köszönésképpen, s mikor előrehajlásban az előrehulló fekete haj elrejti arcát és mélyfekete szemeit, halk igéket rebeg, hogy aztán már csak gyorsan szertefoszló szürkés köd maradjon hűlt helyén.
Teleportált, elég távolra, hogy egyedül legyen saját magával.*

//Köszi a játékot, srácok Wink

Kain ilyen Smile

//

Vendég

// Két férfivel utána csak eggyel //

* Csak figyeli a további eseményeket, ki hogy reagál a másikra. Azt hiszi már mindent a kezei között van, ő irányít és sikeres, amikor is nagyon nagyot kell csalódnia. Kain egyszerűen eltűnik, most az egyszer nem hallotta milyen igét rebegett el.
~ Ez meg mire volt jó? Valami rosszat mondtam? ~ Tűnődik magában el, nem is halad tovább, kicsit meg kell emésztenie a férfi viselkedését. Szerinte senki sem veszélyeztette az életét.Talán egyszer megtudja az igazságot, már ha találkozik újra a férfivel. Megsértette biztosan valamivel, így nem tudja következő alkalomkor, hogy fog hozzáállni a társaságához. Egyedül maradt Nennel aki fekete köpenyes, számára cseppet sem rémisztő férfi, nem mutatja jelét annak, hogy ő félne.*
- Úgy tűnik ketten maradtunk. * Hangja kissé csalódott, megkedvelte Kaint, meg is bízott benne, most meg itt hagyta egy másik férfivel, akivel csak néhány perce, hogy találkoztak.~ Kain remélem találkozok még veled. ~ Ezután teljes figyelmét Nennek szenteli, végül is ő legalább még itt van.*
- Rendben akkor ne bolygassuk a múltat, az lesz a legjobb mindenkinek * Reagáljon némileg a férfi szavaira, lassan és nyugodtan újra elindul, immáron már csak egy férfivel.Alaposabb vizsgálatban kezd Nennel kapcsolatban, a végén azt veszi észre, igen csak vonzódik a másikhoz, mint egy mágnes. Kicsit meg is rázza a fejét, mikor látja a férfi mellett közvetlenül mellette halad.*
- És szeretsz vándorolni?

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-06-25, 1:40 pm

*Örül amikor a másik férfi szó szerint eltűnt. Volt benne valami ami elutasítóan hatott. Még egy ideig nézte a másik helyét, majd megbizonyosodva róla, hogy semmi nyoma nem maradt. A nő csalódott hangnemére felfigyel.*
- Hát nagyon is úgy tűnik... Mivel eddigi társad itt hagyott...
*Sejtette, hogy ezzel még nagyobb csalódást éreztet a Camillával, de nem volt mit tenni, ő csak kimondta az igazat. A következő mondatára csak bólint, igazat adva a nőnek, a kérdésre viszont egyszerű bólintással nem lehet válaszolni.*
- Hogy szeretek e vándorolni? Az attól függ milyen a társaság a vándorlás alatt. Ha például egy igencsak unalmas és torz alakkal hoz össze a sors utam folyamán... igencsak el megy a kedvem az utazástól... ekkor érthető, szerintem, hogy nem szeretek vándorolni.
*Szemeivel az előttük lévő utat pásztázta, s közben kezét kardja közelében tartotta. Mosolygott.
Néha néha oldalra tekintett s figyelte a mellette haladó Camilla mozdulatait.*
~Szép kecses a járása, de meg van benne az a bizonyos határozottság... hmm... érdekes útnak nézünk elébe, már érzem...
*Gondolta Nen, majd visszafordult és előre nézett.*
- Viszont ha egy szépséges hölgy társaságban kell vándorolnom, akkor általában igazán kalandos vándorlásnak szoktam elébe nézni. Ebből kifolyólag olyankor igen csak kedvemre van a vándorlás.
*Mondta Nen majd rákacsintott Camillára. Nagy léptekkel indult meg előre fele s közben mosolygott.*
- És te szeretsz vándorolni? Mesélj egy kicsit magadról, s ha tehetem mesélek én is magamról.

Vendég

* Nen még replikázza Kain eltűnését, mire ő már fel sem figyel. Valahogy úgy érzi Kainnal találkozni fog még valamikor, lehet nem most, de talán hónapokkal vagy évekkel ezután. Meg miért menjen el teljesen a kedve Kain említésére. Kaint nem ismeri teljesen, nem ismeri a történetét, még van mit felfedezni a másikból.*
- Én szeretek vándorolni, én sem szeretem az unalmas alakokat. Mert miért lenne jó ha egy unalmas alakkal lennék, annak unalmas egyhangú történeteit hallgatni. Semmit. Inkább faképnél hagynám, aztán csinálhat magával amit szeretne. * Mosolyog rá mostani társára akin tekintetét pár percig érezte, nem szólt semmit csak elraktározta magában a dolgot. Nen előtte halad immár az ösvényen, kis hallgatás szünet áll be, nem mindig kell fecsegniük, a látványt is ki akarja élvezni, ezért néz körbe.*
- A történetem nem rózsás, annyit elárulhatok, két fehér köpenyes szüleim voltak, míg éltek. * fintorodik el az ajka egy kicsit, mindketten már hallottak, el vannak temetve külön, külön.*
- Tőlük tanultam meg a varázslás alapjait, apróbb fortélyait persze tornyokban csiszoltam tudásom nagyobb mestereknél, mint....* Kicsit elhallgat, megkeresi a nevekhez az arcokat magában.*... Fehérbotos Kryelten, esetleg a nagy Tyam Tristolt. Mindkettő nagyszerű mesterem volt, minden tudást megtanultam tőlük. * Erre megint csak elmosolyodik, mikor mindkettő tornyában elvégezte a tanulmányokat, mikor mindkét mester azt mondta, ő nem taníthat többet neki. Több mestert nem ismer, hallott már nagyobb fehérköpenyes emberekről kiknek történeteik is vannak, nem érzi magát erősnek ahhoz, hogy egyet is felkeressen. Ki tudja milyen veszedelem vár rá, ha nincs megfelelő varázslata, tudása akkor könnyen porul járhat.*
- Nincs testvérem, egyedüli gyermek voltam.* Csak most eszmél rá hogy a férfi hátát lesi, meg néha a férfias hátsóját.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-07-24, 4:36 pm

*Csendben végig hallgatja a nőt miközben halad tovább a folyó partján. A nevek említésén csak elismerően bólint. Hallott már ezekről a nagy fehérköpenyes mesterekről, de még nem találkozott velük, nem mintha ő tudna tanulni tőlük fehér mágiát...*
- Nekem sincs testvérem... legalábbis nem tudok róla...
*Arcához emelte kezét. Egy álom jutott eszébe... Megrázta fejét, hogy szabaduljon tőle, s ez egyenlőre sikeresnek bizonyult. Egy másik kisebb folyó keresztezte útjukat. Bevárta a nőt majd átsegítette, így mentek tovább.*
- Családom... hmm.. ha az igazira gondolsz akkor egyenlőre homály... nem tudok róluk semmit.. csak anyám nevét...
*Szomorúan tekint előre, majd előhúzza kardját ugyanis kezd egyre bozótosabbá válni előttük az út. Megáll egy pillanatra majd áttekint a folyó másik partjára. Ott tisztább utat láthatnak.*
- Át kéne mennünk a másik oldalra... akkor nem kéne feleslegesen használnom a kardomat, így csak tompítom az élét.
*Megvárja a nő mondatát, majd elteszi a kardját. Közelebb lép hozzá.*
- Ha megengedi...
* Mondja halkan egy mosoly kíséretében. Miután kicsit meghajolt hirtelen felkapta a nőt, magához szorította, majd egy erős elrugaszkodás után a másik parton puhán értek földet.*
~ Hm... milyen könnyű. És milyen finom virág illata van..
* Lehunyta szemeit majd arcát a nő hajába temette. Mély levegőt vett, de végül letette a nőt.*
- Elnézést, csak így hamarabb átjuthattunk...
* Ismételten meghajolt, majd mélyen a nő szemébe nézett. Gyönyörűnek tartotta, ahogy a fák lombozatán áttörő napsugarak megcsillannak a nő szemében. Közelebb lépett hozzá, szinte már súrolták egymást. Kezét felemelve a nő arcát végig simította. Hirtelen sok gondolat futott át agyán melyek igencsak tetszetősek voltak számára. Egy kaján vigyor kíséretében csak lehunyta a szemét majd megfordult , zsebre tette a kezét és tovább indult.*
~ Nem csodálom, hogy nem engedélyezték azt, hogy pap legyek... És milyen igazuk volt..

Vendég

* Hallgatja a férfi szavait, mindent szépen elraktároz a fejében. Később talán még elgondolkozhat azokon, amikor egyedül lesz, bár reméli ezen társasága sokáig vele tart. Megállnak egy kicsit, mert át kellene jutniuk a túloldalra. A cselekmények olyan hamar történnek vele, a férfi hirtelen felkapja őt és átugrik vele a másik partra.
~ Miért történik ez velem mindig? ~ A férfi már le is teszi a földre, csak akkor néz vissza, hogy a férfi milyen nagyot ugrott. Nem tudja hogyan ez az egész, varázslattal tette a férfi, esetleg valami más miatt, nem számít. A lényeg megvan, épségben átjutottak*
- Megértem * A férfi furán viselkedik vele, ő azt hitte meg akarja csókolni úgy hirtelen, ahogy Kain is tette. Ő nem hagyja abba a dolgot, a férfi után lép finoman maga felé fordítja, lágyan megcsókolja annak ajkait, nem egy csókot ad hanem többet. Testével is hozzásimul a férfihez, egész valójában ő sem tudja miért teszi. Amikor kicsit a varázs elillan akkor elválik a férfitől. Felnéz a szemeibe elolvad bennük, valami nagyon megfogja őt ami vonzóvá teszi ezt a férfit. Nem ismeri még az okát, nem is ezzel foglalkozik.*
- Ezt szeretted volna nem? * Elhalkulva van a hangja, ismét hozzábújik a férfihez mikor az érzéseit is kezdi észrevenni. Igen érez a férfi iránt, de hogy ilyen hamar?*
~ Szerelem első látásra? Pedig alig vagyunk együtt néhány órát.~ Tűnődik magában kicsit. Az idő eltűnik a számára, nem érzékeli az idő múlását, így nem tudja mennyi ideje ölelkeznek.*
- Menjünk tovább. * Csókot nyom a férfi ajkaira.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-07-27, 11:47 pm

*A csókot mosollyal fogadta, s míg bal keze zsebében maradt jobb kézzel átkarolta Camilla derekát, s kicsit közelebb húzta.*
~ Nocsak, nocsak....
*A nő nézését viszonozza, s tekintetét mélyen belefúrja annak szemeibe.*
- Hát igen.... valami ilyesmit.
*Válaszol a nő kérdésére, majd kezét derekáról fejére helyezi.*
- Menjünk tovább.
*A nő mondatára csak bólint, s fogadja a csókot, majd megfordulva ismét zsebre teszi a kezét és fél mosollyal az arcán tovább indul.*
~ Kicsit meglepett ... de hát ez van... végül is...nem is rossz példány.....
*Hátra tekintett, megbizonyosodni róla, hogy a nő mögötte halad majd lehunyta szemét, s előre tekintett.*
- Érdekes utunk lesz kedves Camilla Nymzen...

Vendég

* Tovább indulnak immáron a másik oldalon, neki nem ismerős a környék főleg, hogy itt a zeg zugos vadonban haladnak de bízik a férfiben főleg ezek után. Másik néha hátra tekint meg van e, ő persze semmi nyafogás nélkül követi a férfit. Megjegyzésére nem válaszol, inkább a tájat figyeli, jobb most a csend számára mint a fecsegés.
~ Ez én lettem volna? Ez a csókolós? Eddig engem csókoltak, most pedig én csókolom a férfit. Jól vagyok? ~ Mikor éppen a férfi nem néz hátra meg is nézi a homlokát, hogy nincs e láza. Nincs, így tovább kutat és keresgél okok iránt.
~ Vonzódok iránta és szeretem, szerelem. Nekem már nincs itt kegyelem. ~ Valami vers sorai ugranak neki elő, amire csak magában mosolyog.*
- Szív...em * Kicsit megijed a saját szóhasználatától, elsőre mond ki ilyet a másik felé. Megnézi az eget és kezd besötétedni.*
- Szívem * Ez esetben már határozottan jön ki a szájából, finom kezei elkapja hátulról kandúrja vállát. Megvárja míg a férfi megfordul, mintha mindennap már gyakorolta volna, bújik oda a másikhoz és csókolja meg.*
- Kezd esteledni, le kellene itt táboroznunk. Gyűjtök gallyakat rendben?

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-07-31, 10:58 pm

*Nen meglepetten hallgatta a nő szavait.*
~ Szívem??? Ebbe a nőszemélybe meg mi ütött?
* Kérdezte magától, majd ismételten nem szólt semmit amikor a nő vállánál fogva megfordította és megcsókolta. Míg a nő ölelte ő továbbra is zsebében tartotta a kezeit.*
- Kezd esteledni, le kellene itt táboroznunk. Gyűjtök gallyakat rendben?
* Nen vett egy nagy levegőt lehunyta szemeit, majd a nő álla alá nyúlt s úgy kényszerítette, hogy nézzen a szemeibe.*
- Cicám... nem gondolod, hogy kicsit szemtelen vagy?
* Kérdezte miközben kaján vigyorra húzta ajkait.*
- Nem mondom, hogy nem szeretem a nőket... de... az ilyen undorító tud lenni.
* Elengedve a nőt megfordult és tovább indult. Amikor nem hallotta a nő lépéseit hátra nézett.*
- Babám még nincs késő még mehetünk, de ne maradj le kérlek.
*Addig állt míg a nő el nem indult, s nem követte őt. Megvárta míg a nő mellé nem ér s csak úgy indult tovább.*
- Mondd csak csibém, miért is mész te Nortelon-ba?... ár ha szabad megtudnom..

Vendég

* Kissé meglepetten hallgatja a férfi szavait, a férfi finom módját találta meg annak hogy a másik szemeibe nézzen. Nem tud mit válaszolni csak a fejében elindul egy felismerés, talán túl gyorsan történnek az események. Az meg végképp betesz neki, mikor a másik azt mondja undorító tud lenni. Kell egy idő mikor feldolgozza a szavakat, a másik magatartása megingatta ugyan, de elhatározza, a közeljövőben majd ő is ilyen lesz.*
- Megyek.Nem maradok le.* Nem valami túl lelkes hangnemben ejti ki a szavakat, gyorsan megindul hogy tényleg le ne maradjon a férfitól. Amint a férfi mellé ér és meghallja annak szavát amiért ő lecsibézte akkor így szólal.*
- Nem vagyok a Csibéd. És én Nortelonból jöttem, nem oda tartok. Azt se tudod merre kell menni ezért most visszafordultunk egy másik úton? Akkor jobb ha egyedül megyek tovább. * Már reménykedett itt hogy elmennek Nortelon környékéről, ehelyett a férfi visszavezeti.*
- Majd találkozunk, de remélem nem.* Erre se szó se beszéd, ott hagyja a férfit. Pár lépés után megáll, kicsit tájékozódik, utána indul el lassan tovább.
~ Így reménykedjen az ember, hogy végre egy hosszan tartó társasága van az embernek. Így! Ehelyett minden féle jött ment. ~

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-08-04, 12:04 am

- Jól van, jól van, jól van. Nem kell így felkapni a vizet. Elnézést, ha megsértettelek...
*Lépett a nő után Nen, s gyengéden megfogta annak kezeit. Maga felé fordította a lányt, majd közelebb húzta magához.*
- Még mindig a folyó folyásával meg egyező irányban haladunk, így természetesen nem Nortelon felé tartunk, mindinkább Stern lesz így úti célunk.
* Megvárta míg a nő biztosan nem megy el majd folytatta.*
- Azért mondtam Northelant, mert ott voltam. Múltamat kutatom, s legtöbbször ennek a városnak a nevére formálódik ajkam.
*Nem akarta, hogy a nő elmenjen, akkor aggódott volna egész úton, hogy biztonságban van e.*
- Még egyszer bocsánat.

Vendég

* A férfi utána indul és megfogja a karját, mire csak mérgesen hátrafordul és megszólal.*
- Eressz el, ne érj hozzám kérlek! * Tiltakozik a másik ellen mikor az közelebb húzza. Nem érti a férfit akkor valójában mit akar tőle? Miért teszi ezeket a mozdulatokat. Hevesen tiltakozik, s nem akarja a másikat meghallgatni. Inkább szíve mélyén a pokolba küldené a férfit a mostani tettéért.*
- Tudod én meg nem szeretem az olyan férfiakat akik ezt csinálják. * Ha sikerül kiszabadulnia a férfi fogságából, vagy elengedi a férfi akkor lehet látni ahogy a nő hevesen zilál. Lehunyja szemeit és próbál úrrá lenni magán, hogy nehogy átcsapjon villám kisasszonyba.*
- Akkor meg miért tettél fel egy olyan kérdést? * Gondol itt a férfi elhangzó Nortelonos kérdésére, ami lényegében arról szól miért mégy oda.*
- A válaszom rá....a válasz rá....* Sarkon fordul egy közeli fához indul ahol tövében leül. Nem sír csak haragos szemmel néz rá a férfire, nem szólal többet, de látni hogy gondolkozik, jobb ha nem zaklatják őt.
~ Mégis mit képzel magáról? Lecsibéz aztán még ölelget kénye kedvére? ~ Lassan kezd csak párologni a dühe.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2011-08-05, 11:52 pm

*Nen elengedte a nőt, majd megvárta míg egy fa tövébe leült, s csak úgy válaszolt a kérdésre.*
- Az igazat megvallva fogalmam sincs mért kérdeztem.
*Nen is úgy tett mint Camilla. A nővel szemközti fának dőlt, majd leült annak tövébe. A nőt nézte. Látta annak szemeiben a tartózkodást és a dühöt. Úgy döntött hagy egy kis időt a nőnek lenyugodni, addig ő összekulcsolta maga előtt kezeit, s úgy figyelte tovább a nőt. Mélyen a szemeibe nézett. Próbált kiigazodni a lányon, de inkább feladta. Azt hitte már igazán kiismerte a nőket, de Camillán valahogy nem sikerült.*
- Nem az igazi családom nevelt fel. Annyit tudok az igaziakról, hogy Nortelon-ban élnek, vagy éltek. És csak egy szó maradt utánuk. Fehér. Ezért van az, hogy legtöbbször Nortelon jár az eszemben és teljesen mindegy milyen várost akarok mondani akkor is ezt mondom, s csak második próbálkozásnál mondom azt amit ténylegesen akartam.
*Nem tudta mért kezdett bele. Nem nagyon szokott magáról beszélni, és szinte mindenkinek nem a valós arcát mutatta, most még is elővette az eredetit. Némán nézett Camillára, s annak szemeibe.*

Vendég

* Ahogy a földön ül a fa törzsének kicsit nekidűlve ami kényelmetlen számára, akkor Nen megszólal előtte. Másik kezd el beszélni, ilyen állapotban pedig csak hallgatja, miről is és mit is akar valójában elérni a másik. Nem sok év lehet köztük így ránézésre, a másikon felejti a szemeit, még akkor is amikor a férfi befejezte a mondandóját. Elnézi társa arcát és vonásait, csak utána néz fel az égre és a környezetére.
~ Azt hiszem ez lesz a táborhelyünk ma estére. ~ Szólal meg magában, feláll lassan odasétál a másik mellé és leül. Már lehiggadt úgy nagyjából, újra inkább békésebb vonások foglalják el az arcának minden szegletét.*
- Tudod...* Kezd bele ő a mesélésbe *...Nortelonból jöttem a másikkal. Ma voltam ott, s igazán nem volt választásom, mert megismerkedtem a másikkal. Fura szerzet ráadásul nem szerették ott, ezért el kellett mennünk onnan. Kicsit kimerített a nap, az izgalom. Jó lenne pihenni egyet.* Megerősíti szavait egy kisebb ásítással.*
- Csak nekem is fura volt, hogy a másik lelépett mikor te megjelentél. Igazán különleges.* Elnéz a távolba ameddig lát, egy nagy sötétségbe amely körülöleli őket.*
- Nortelonban veszélyes, van pár hely ahol a város rád akar szakadni. Szóval egyedül nem érdemes, mert ha nem figyel az ember akkor ott hagyja a fogát.

» Ekorin városa
» Savanti - A vizek városa
» Avlanion - A vízesések városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Ightdar, a tudományok városa