Nortelon - A felhők városa

*Miután elrugaszkodott a hasadék pereméről elkezdte követni azt az útvonalat, amit a látomásban látott. Magasan fent szállt, és élvezte, ahogy a levegő simogatja a pikkelyeit. Követte a mezők vonalát, majd mikor meglátta a hegyeket feléjük fordult. Nem volt már sok ideje, mert a Nap egyre csak lemenőben volt. A hegyeket elérve kerülgeti az éles kiálló sziklákat. Szerencsére mindent sikerül neki gond nélkül kikerülnie. Lassan, de biztosan közelít célja felé. Viszont gondolatai más felé járnak. Elgondolkozott azon, hogy a fehér sárkány, hogy volt képes látomást mutatni neki, hisz ő ilyenre nem képes, és még nem is hallott ilyenről soha. Az is eszébe jutott ezen kapcsán, hogy ahogy neki is van egy különleges képessége, úgy lehet más sárkányoknak is, de azt is számításba vette , hogy mi van ha magával Rooberrel találkozott. Nem tudta eldönteni melyik is lehet az igaz. Aztán ott volt az a kérdés is, hogy hogyan fogja megtalálni azt akit keres. Hiszen erről nem kapott semmi féle információt sem. Idő közben elérte végcélját, így leszállt a mezőre, és visszaváltozott. Izgatott volt, és ez meg is látszott rajta, elindult felfelé, de mielőtt belépett volna a kapun visszanyerte önuralmát. Azért összehúzza magán a köpönyegét mikor átlépi a város kapuit. Nem volt egyszerű a feljutás, de már a látványért megérte.
A város magam lenyűgöző, nem hiába kapta a nevét. Valóban olyan, mint ha a felhők között lehetne járni. Nasuada elindult az utcákon, hátha megtalálja azt, akit keres, de senkit sem talált. Aki az utcán volt, az is igyekezett haza, vagy a szállására. Ha megakart valakit szólítani az gyorsan elsietett, és így lehetetlen volt azt megtalálnia akit keresett, de még nem adta fel. Tovább indult, majd mikor az egyik sarkon befordult arra lett figyelmes, hogy két alak követi. Nem volt teljesen biztos benne, ezért megszaporázta a lépteit, amire a két alak is ezt tette. Nasuada egyre csak gyorsított, már – már kocogott. Most már biztos volt benne, hogy őt követik, és hogy el akarják kani. Befordult hát a következő sarkon, de szembe találta magát az egyikőjükkel, visszafordult volna, de ott meg ott volt a másik. Nem volt sok választása. Ijedtében először is felragyogott, majd neki esett egy ajtónak, ami természetesen kinyílt. Gyorsan csukta be maga mögött, nem is törődve azzal hová került. Csak miután becsukta, akkor nézett a háta mögé. Nem látott senkit és semmit, abban sem volt biztos, hogy most biztonságos helyen van. Egy kicsivel később hangokat hallott, és magam sem tudja miért elindult feléjük. Ez alatt a pár lépés alatt, azon gondolkozott mit fog mondani, ha tényleg talál valakit. Benyitott az egyik szobába, ahonnan a zaj jött, majd mikor kitárta az ajtót szinte megdermedt a látványtól.
Két férfit látott, az egyik neki szegezve a falnak, méghozzá egy sárkánykaromszerűséggel, aminek nem akarta elhinni a színét. Csak állt ott ledermedve, és nézte a két alakot némán.*

*Ijedten eset neki a falnak, amikor a férfi hátra nézett rá. Nem remegett, de még akkor is meg volt rémülve, amikor az visszaváltozott emberi mivoltává. Nasuada hátrálna, de a faltól nem tud, amikor a férfi felé indul, ráadásul nem tudta nem észre venni, hogy a kardja felé nyúl. Egyre hevesebben kezdett verni a szíve, ahogy bőre pedig egyre csak fényesebb lett. Hiába sugárzik a férfiről a nyugalom, Nasuada nem tud megnyugodni. Hol az egyik férfira néz, hol pedig a másikra. Akárhová is keveredett be, egyik bajból a másikba sikerült belecsöppennie. Már kezdte megbánni, hogy hallgatott a peremen a fehér sárkányra. Akkor már rég otthon lenne, és nem itt, ahol cseberből vederbe esett. Fogalma sem volt mit kezdjen most, vagy mitévő legyen.
A kopogó hangra az előtte álló férfi kirántotta a kardját, Nasuada önkéntelenül is felsikoltott a penge hangjától, lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta a penge egészen másfelé állt. Az ismeretlen pedig hozzá beszélt. Meglehetősen nyugodt, és kellemes volt a hangja. Nagy szemekkel nézet az öt üdvözlőre, de nem tudta, hogy most megmerjen e szólalni vagy ne. Egy darabig csendben volt, aztán félő, reszketeg hangon még is csak megszólalt. *
- de… de ugye… nem akarod… megölni? – *kérdezett vissza. Nem szerette volna, ha bárkit is megölnek a közelébe, pláne úgy, hogy eddig ő mindig csak gyógyított. Nem hagyhatja, hogy valaki az orra előtt haljon meg.*
*Tovább fürkészte a férfi tekintetét, közben a másikra is rápillantott, aki szintén ugyan úgy félhetett, ha nem jobban, mint ő.*
- Engem…Ifthan…a fehér sárkány irányított ebbe a városba
*Lassan felállt a falnak támaszkodva, és igyekezett összehúzni magán a köpönyegét, habár teljesen mindegy már gondolta magában, már biztosan felfedezte a másik, hogy mi a helyzet a bőrével, de azért összehúzta magán.*
- én…én…nem akartam zavarni önöket…talán mennem is kellene.
*Oldalazó mozdulattal kereste az ajtó kilincsét, de nem találta. Nem tudta eldönteni melyik a rosszabb a kinti két férfi, vagy az itt lévő kettő. Továbbra is a kilincset kereste, de egyszerűen nem találta.*
- Folytassák csak nyugodtan…
*Mondta mikor végre megtalálta a kilincset, de nem bírta kinyitni az ajtót, és kiosonni rajta, úgy ahogy jött, mert az pont befelé nyílt, így pontosan saját maga ügyetlenségétől nem bírta azt kinyitni. Szeme folyamatosan a kardot tartó férfit figyelte, de a félelem teljesen lebénította józan gondolkodását. Össze visszabeszélt mindentől, ráadásul saját magát akadályozta abban, hogy kijusson innen. *

*Nasuada látta, hogy a férfi elmélázik valamin, de ezt a kis időt sem sikerült arra kihasználnia, hogy kilépjen az ajtón. A kilincs már le volt nyomva, de az ajtó valamiért nem nyílt, pedig már arrébb araszolt előle. Talán beragadhatott, de még is mitől? Így hát feladta a menekülési szándékát, és igyekezett úrrá lenni magán.
Figyelmesen hallgatta a másik felet, és nézet közben a földön lévő férfira. Mikor kimondta azt a szót, hogy aranysárkány nagy szemekkel pislogott a másikra. Már mikor először megpillantotta tudta mivel van dolga, de pontosítani nem tudott , azonban a férfi most meg tette ezt neki. Most már tudta, hogy pontosan ott van, és azzal, akivel találkoznia kell. *
- Akkor sem ölheted meg, még is csak egy életről van szó. – *szólalt meg halkan, és már valamivel nyugodtabban. Az a tudat, hogy megtalálta, akit keresett kicsit megnyugtatta őt. *
- Nem dicsérném meg, de nem is ölném meg. – *nézett fel egyenest a másik szemébe.* – Ha megteszed, azzal te is árulóvá válsz részben. – *Nasuada lenézet a földön lévő férfira, majd vissza a sárkányra*- Nézd csak rá, halálra rémítetted, ez nem elég? Szerinted ezek után elárulna téged még egyszer?
*A hangja egyre csak nyugodtabb volt, habár a bőre még mindig ragyogott. Meg kellett nyugodnia, hogy le tudja a másik felet csillapítani, nem szeretett volna egy ember megölésének a szemtanúja lenni. És ha ő nem nyugodt, akkor hogy várhatná el, hogy a másik az legyen. *
- Ifhtan egy fehér sárkány, akivel, órákkal ezelőtt találkoztam. Ő irányított ide azzal, hogy itt találkozhatok fajtám bélivel. Aki segít megismerni magamat. Azt mondta, hogy ő egy hírnők, akit Roober a sárkány isten küldött hozzám.
*A földön lévő férfi reszketett a félelemtől, és a szemei sem árulkodtak másról. *
- Már nem félek, csak attól, hogy megölöd ezt az embert. Nézz csak rá, halálra van rémülve, meg sem bír moccanni.
*Nasuada eleresztett egy félmosolyt, mikor Kain eltette a kardját. *
-Nasuada vagyok. – *nyújtotta kezét Kain felé. *– Nem hiszem, hogy képes lennél megölni, legyen bármi is a bűne, ahogy azt sem hiszem, hogy ő még egyszer vétene ellened.
*Lehet, hogy most túlságosan is hisz a jóságban, de ő soha nem lenne képes bárkit is erőszakkal bántani vagy megölni. Lehet, hogy naiv, és olyanban hisz, ami már nem létezik, vagy talán soha sem létezett. Lenézett a férfira, és most őt kérdezte.*

*Sejthette volna, hogy nem fog tetszeni Kainnak, hogy védelmébe veszi a férfit, de hát nem tehet róla. Egyrészt eddigi élete során az életet védte, gyógyított; más részt pedig nem szeretett volna egy gyilkosság szemtanúja lenni, főleg úgy, hogy ő pontosan a gyilkost keresi.
Talán ezért küldték volna ide, hogy ezt megakadályozza? Ő sem tudja erre a kérdésre a választ, csak annyit mondtak neki, hogy jöjjön el ide, és itt találkozhat hozzá hasonlóval. *
- Lehet, hogy az járna neki, de belőled akkor nem lesz hitvány féreg, ha megteszed? – *vágott vissza a férfinak, talán kicsit indulatosabban, mint kellett volna.*
*Nasuada látta Kain tekintetét. Ha lehetne ölni nézéssel, a férfi már halott lenne. Szerencsére az, hogy tovább beszélt kicsit elterelte sárkányunk figyelmét.
Nasuada megremeg, amikor Kain kiabálni kezd. Még soha nem látott senkit sem ennyire dühösnek. Tudta, hogy nem rá mérges, vagy legalább is még nem, de ha így folytatja biztosan ki fogja ő maga is húzni nála a gyufát, de akkor sem fogja engedni, hogy megölje azt a férfit. Kain szemlátomást a kiabálástól kicsit megnyugodott, viszont öt már sokkal jobban érdekelte az a tény, hogy a férfi vérzik a padlón. Egyenlőre nem mert mozdulni, mert félt hogy esetleg újra felbosszantaná Kaint a tettével, de sietnie kell. *
- Mindenki megérdemli az életet, bármit is tett. Egy szóval sem mondtam, hogy szép dolog, amit tett, de szerintem már megbánta, és soha nem tesz ilyen. Nézz rá, szerinted képes lenne ezek után ártani neked még egyszer? Arról nem is beszélve, hogy megbocsátani tudni kell, még annak is, aki nem érdemli meg.
- Engem nem a múlt érdekel, hanem a most. Ha egyszer árulóvá váltál, akkor tudod milyen érzés, és most újra kész vagy az lenni? Ezt a férfit barátodként tekintetted egyszer, ha jól sejtem. – *indult el szépen lassan a földön fekvő felé* – És most kész vagy ezt a barátságot elárulni, ráadásul gyilkolással?
*Lassan haladt, és megfontoltan a férfi felé, majd mondandója végén, már ott térdelt mellette. Miután úgy érzi, hogy Kain megnyugodott elővette tőrét, hogy felhasítsa a nadrágot, hogy lássa mennyire vészes a seb. Tette közben nem nézett fel a sárkányra, mert félt attól, amit ott látna. Mivel nem voltak nála jelenleg gyógyfüvek, így csak saját ereje maradt, és mivel már így is ragyog teljesen mindegy már a dolog. A vágás felé helyezte a kezét, majd lehunyta szemeit, és koncentrálni kezdett. Nem is telt el sok idő, és a seb összeforrt. Kedvesen rámosolygott a férfira, majd fel akart állni, de ahogy ez sikerült meg is szédült. Végig hallotta, amiről Kain beszélt. Válaszolt is neki, miközben megtámaszkodott az asztalban, ami ott állt. *
- Nem tudom, talán azért küldött, hogy egymásnak segítsünk.
*Hangja erőtlen volt, és még mindig szédült, újfent túl merítette kicsit magát. Egész nap szinte repült, és izgalmaknak tette ki magát, most pedig a gyógyítás teljesen kimerítette. Lassan sötétült el körülötte a világ, és ájult el.*

*Hallgatta Kain szavait, és csak a fejét csóválta, de nem szólt. Úgy látta felesleges, mert a férfi már eldöntötte, hogy megöli a másikat. Kicsit talán csalódott is emiatt benne, hiszen nem gondolta volna, hogy egy gyilkossal hozza össze a sors. Kezdte nem érteni Roobert mért is hozta itt őket össze.
Miután elsötétült a világ nem érzékelt semmit sem abból, ami történt. Talán jobb is, mert csak megrémült volna a látottaktól. Fárasztó volt számára ez a mai nap, és nyugodtságtól sem hemzsegett. Folyamatosan külső, nem várt ingerek támadták, amitől nem is csoda, hogy kimerült. Pihennie kellene, és egy kis időt a Napot tölteni, ami így éjjel valljuk be elég nehézkes.
Lassan tért magához, és Kain tekintetével találkozott össze, orrában pedig jól érezte a szobában terjengő vér illatát. apránként emelte fel a fejét, mert félt attól a látványtól, ami várt rá. Ráadásul közvetlen maga mellett is érezte. Miután meglátta a halott férfit, Kainra nézett, de nem gyűlölettel. Lenézett az oldalára, majd pedig vissza a szemeire.*
- Sajnálom, én… nem… - *nem tudta folytatni, csak nézett a másikra.*
*Ha bírta volna, akkor sem tudta volna tovább mondani, amit akart, mert pár másodpercre rá a városi őrség robogott be a házba azzal, hogy kintről dulakodást és kiabálást hallottak. A két őr előbb a halottra nézet, majd pedig ránk. *
- mi történt itt? –* kérdezte az őr.*
*Kain mielőtt bármit is mondhatott volna Nasuada megelőzte, és nem hagyta szóhoz jutni. Már tudta, hogy hibázott, amikor védelmébe vette a holtat, és ezért nagyon szégyellte is magát. Azt pedig nem fogja hagyni, hogy Kaint elvigyék az őrök. Talán azt remélte, hogy ezzel valami féle módon kárpótolhatja Kaint, amiért nem hitt neki, és most még miatta is sérült meg.*
- Az a férfi ránk támadt, a… - *nézett újra Kainra miközben folytatta a mondandóját* -… a bátyám, pedig tette, amit tennie kellet, és megvédette magát, és azzal engem is.
*Az őr Kainra nézett, hogy tényleg így történt e a dolog. Ha rá bólintott az őr nem kérdezősködött tovább. Ha nem csak utasításokat osztogatott. Egyik társát elküldte valahová, majd oda fordult ismét a sárkányok felé.*
- Vigye innen a hölgyet, és nézesse meg magát egy gyógyítóval. A várost pedig ne hagyják el, hamarosan megkeressük magukat, de most térjenek nyugovóra. Gondolom a fogadóban szálltak meg. Na induljanak, mielőtt a kapitány itt fogja magukat egész éjszakára.
*Ha Kain nem bólintott rá a dologra, akkor viszont az őr gyanút fogott, és keze a kardja markolatára csúszott. És újra feltette a kérdését arról, hogy mi történt itt. *

*Szerencsére Kain vette a lapot, és bólintott a katona kérdésére. Valamit még beszéltek a katonák, de nem nagyon figyelt oda, csak mikor Kain odajött, hogy felsegítse.
A férfi utolsó szavain kicsit elmosolyodik, hiszem még is csak azt akarja, hogy rendesen legyen eltemetve, tehát még sem gyűlölhette annyira.
Lassan indultak kifelé egymásba kapaszkodva, és támogatva a másikat. Elhagyták a házat, és az utcán felfelé indultak. Egyikük sem beszélt, csak némán ballagtak egymás mellett, majd miután befordultak a sarkon, oda hol a katonák már nem látják őket, szinte egyszerre szólaltak meg, és ugyan azt kérdezték a másiktól.*
- Jól vagy?
*Nasuada elmosolyodott kicsikét, majd megpróbált megállni a saját lábán, ami habár kicsit nehézkesen ment, de ment. *
- Én jól vagyok, csak pihennem kell, de te megsérültél, és… miattam. Ha nem szólok közbe, akkor most nem…..Mutasd, hagy nézzem!
*Addig erőszakoskodott, amíg sikerült ránéznie a sebre.*
- Ezt el kell látni méghozzá mihamarább, de nem itt. Már nincs annyi erőm, hogy most meggyógyítsalak, de ha van valahol egy nyugodt hely rendbe hozlak gyorsan, reggel pedig eltüntetem. Ennyivel tartozom azért, ami miattam történt.
*Nézet fel szomorkásan a másikra. Remélte, hogy nem utasítja vissza az ajánlatot, és küldi el melegebb éghajlatra, pedig megérdemelné. Bele karolt Kainba, hogy induljanak tovább, mert szeretné mihamarább ellátni őt.*
- Merre van a szállásod? – *nézett kérdőn rá. Közben a sarkon túl is hangokat lehetett hallani, még hozzá a katonákét. *– Gyere, jobb, ha indulunk, nem szeretnék még egyszer találkozni a katonákkal.
*Út közben nem igen beszélt hozzá, csak a fogadó előtt állt meg újra.*
- Mehetünk? – *kérdőn pillantott rá. Tudni akarta, hogy felkészült e arra, hogy beléphetnek e. Biztos volt benne , hogy mindenki oda fogja kapni a fejét az ajtó nyitásra, ha pedig valaki kiszúrja, hogy a férfi vérzik biztos akad valaki , aki kérdezősködni kezd, és ez most kicsit sem hiányzik, mert el kell ,hogy lássa azt a szúrt sebet. *
*Miután beléptek hagyta, hogy Kain vezesse őt, mert nem ismerte itt a járást. Amint beléptek jó pár szempár rájuk irányult. Nasuada önkéntelenül és átkarolta Kaint, hogy úgy tűnjön vele van. Páran el is fordították a tekintetüket, de még mindig akadt olyan, aki leste őket. *

*Végre már csak pár szempár maradt rajtuk, persze mind férfi, akik jóízűen bazsalyogtak az orruk alatt. A fogadós arcáról nem is beszélve. Nasuada csak vágott egy apró fintort, majd hagyta, hogy feltessékeljék a szoba felé. Nem lenne szerencsés, ha valaki kiszúrná, hogy Kain vérzik. Az aranysárkány még itt is óvatos. Nasuada csak ekkor gondolkodott el, hogy vajon még is milyen élete lehetett neki, ha minden hol veszély után kutat, bizonyára nem kellemes. Nem lehet jó így élni, hogy minden hol azt lesi, hogy merre lapul valaki, vagy valami, ami az életére tör. Ha nincs olyan hely a világon, ahol biztonságban érzi magát az egyáltalán nem jó, és napról napra így élnie, pedig szörnyű. Eddig is aggódót Kain miatt, de most talán még jobban.
Beléptek a szobába, és a hosszú csendnek vége szakadt. Nasuada figyelte a másikat, majd a háború hallatán kicsit megborzongott, de mielőtt bármit is tudott volna válaszolni Kain eltűnt a fürdő felé, és magára csukta az ajtót. Egy kicsit megnyugodott, hogy már gyógyul a sebe, de jobban szerette volna, ha már begyógyult volna, és most meg ő sem képes erre. Kimerítette ez a mai nap teljesen. Leült az ablak alatt lévő ülőalkalmatosságra, és kényelembe helyezi magát. Alig, hogy letette a fejét el is aludt, már azt sem hallotta, amikor a másik kijött a fürdőből. *


*Reggel szinte a nappal együtt ébredt. Óvatosan, és csendben kelt fel, majd nézett ki az ablakon. Keresnie kell egy helyet, ahol kicsit sütetheti magát anélkül, hogy valaki is észre venné őt. Hagyta most Kaint, és csendben kiosont a szobából egyenest a tető felé. Korán volt még, és a város is igen csendes volt. Kiment a tetőre, és miután leült levette a köpenyét, majd a kiskabátot is, ami takarta a vállait ez eddig. Élvezte, ahogy a nap sugarai a bőrén játszottak, és melegíteni kezdték, de sokkal fontosabb volt most számára, hogy erőt merítsen, mert még mindig gyengének érezte magát. Lehunyta a szemeit, majd lassan ahol nem fedte a bőrét ruha fényleni kezdett. Remélte, hogy nem a korai óráknak köszönhetően nem fogja senki sem meglátni, és azt is.
Élvezte a nap melegét, és közben azon gondolkozott hogyan tovább, hiszem még mindig nem tudja, mért küldte őt ide Roober a sárkány isten. Az , hogy esetleg azért, hogy megakadályozza a gyilkosságot sajnos nem teljesült, tehát valami más miatt hozta össze a két sárkányt. De mért? Nasuada nem tudott erre a kérdésre felelni, ahogy tegnap Kain sem tudta rá a választ, hiszen akkor nem őt kérdezte volna erről. *

*Csak ült ott, és élvezte, ahogy a napsugarak táncot járnak a bőrén. Gondolatba máshol járt, de nem sikerült rájönnie a megfejtésre, hogy mért is vannak itt, mért hozta össze őket a sárkány isten. Teljesen kikapcsolt, és lassan visszanyeri teljes erejét is. Ezt a nyugodt csendet viszont valaki megzavarta. Riadtan fordult hátra, hogy vajon ki lehet az, aki most meglátta őt. Hiszen szinte majd nem teljes fényében ragyog. Már lassan amúgy is vissza akart lopózni a szobába, de most nagyon megijedt, hogy esetleg olyas valakit talál a háta megett, akit nem kellene. Lassan fordította a hang irányába a tekintetét, vagy is inkább félve, de mikor megpillantotta Kaint megnyugodott, hogy nincsen semmi baj sem.*
- Jó reggelt! Sajnálom, hogy az este elfoglaltam az ágyat, de nyugodtan oda fekhettél volna, hiszen elfértünk volna. – *köszönt neki mosolyogva, majd felállt, és oda lépet hozzá. Keze automatikusan a seb felé indult, nem érdekelte a másik reakciója. Egy szempillantás alatt begyógyította, habár már gyógyulóban volt, de így sokkal biztosabb.* – Ahogy ígértem, és ne nézz így rám, semmi erőmbe sem került, mert már a felét elvégezted te magad.
*Azzal hátat fordított a másiknak, és vissza leült a földre. Megpaskolta maga mellett a tetőt, hogy Kain foglaljon helyett, ha szeretne. *
- Tudod, kicsit gondolkoztam azon mért is kellett nekünk találkozni , de nem nagyon jöttem rá mit is szeretne Roober tőlünk. Akivel én beszélgettem, vele leginkább rólam volt szó, hogy egyedül élek, szinte bujkálva, és hogy nem találkoztam még hozzám hasonlóval. Te vagy a második sárkány eddigi életemben, akivel találkoztam. De ezek egyike semmi különös dologra nem utal, semmi olyanra, ami egy istenség számára fontos lenne.
*Maga sem tudta, hogy mért mondja el ezeket. Talán reménykedett, hogy így megtalálják a megoldást. De akkor sem érti, hogy mit szeretne tőle egy sárkány isten, hiszen ő olyan kis egyszerű, és senki számára sem fontos, nem hogy pont egy istennek legyen az.
Picit oldalra billentette a fejté, és úgy nézett egy pillanatra a másikra, majd ha az leült mellé, akkor kicsit közelebb araszolt, hogy a vállára tegye a fejét. Ha nem ült le mellé, akkor csak egy pillantást vetett a másikra, majd tovább kémlelte a távolt.*
- Lassan talán mennünk kellene, mielőtt a katonák megkeresnek bennünket, aztán majd meg látjuk, hogy mi lesz.
*Volt is kedve menni, meg nem is. Most itt olyan békés minden, de tudja, hogy ezt a békét az őrség bármikor felboríthatja. *

- Tényleg sajnálom, bizonyára nem volt kényelmes.
*Lesütötte a szemét, mert szégyellte, hogy ki durta a másikat az ágyból, majd ha lesz legközelebb fordítva lesz.
A gyógyítást persze , mint várta is nem hagyta szó nélkül Kain, talán jobb is , hogy nem nézett rá ebben a pillanatban, de szó nélkül nem tudta hagyni a másik mondandóját.*
- Nem is kértem semmit sem a gyógyításért cserébe. – *mondta kicsit mérgesen *– Ha lesz ellenhatás, akkor lesz, ha nem akkor meg nem, nem érdekel. Amúgy meg szívesen, de ha gondolod legközelebb hagylak sebesülten, ahogy vagy. És nem tudom mit akar Roober, ha csak a találkozást, hát az meg volt, mehetsz arra amerre szeretnél, nem tartalak vissza.
*Dühös volt a másikra kicsit azért, ahogy viselkedett. És habár azt mondta a férfinak, hogy mehet amerre akar, nem szívesen vált volna még el, hiszen kicsit örült annak, hogy ha furcsán is, de az útjába sodorta a férfit. Szeretné megismerni, és azt is , hogy mire képes. Nasuada tudja, hogy fiatal, és abban is biztos, hogy lenne még mit tanulnia.
A kis kirohanás után felpattant, hogy menjen, habár fájó szívvel hagyta volna ott a másikat. Épp az ajtó kilincsért nyúlt volna, amikor figyelmes lett ő is a lenti mozgolódásra. Sejtette, hogy a katonák lesznek azok, így megállt a mozdulatával, és visszanézett a férfira, aki eközben közelebb lépet, és a vállára terítette a köpenyét. *
- Hogy mit? –* nézet értetlenül a másikra *– Azt sem tudom, hogyan kell. Én… én nem tudok olyat.
*Tényleg nem tudott, és arról sem tudott, hogy tudnia kellene. Talán ezért küldte idea sárkányisten, hogy tanuljon. Jelenleg nem volt idő gondolkozni ezen, ráadásul Kain arckifejezése sem tetszett neki a válaszát halva. Most már biztos volt abban, hogy egy ügyetlen, semmit sem tudónak tartja. *
- nem lehetne valahogyan máshogy?
*Nasuada követte Kain tekintetét az égre, és már tudta a kérdésre a választ.*
- én…én nem, itt nem változom át. Itt bárki megláthat, keres más megoldást.
*Hiába is ellenkezett rá kellett jönnie, hogy nincs más megoldás, mivel a szomszédos tetők messze voltak, ahhoz, hogy átugorjanak. A katonák hangja pedig már elég erőteljes volt, nyilván a lépcsőn vannak már, ami a tetőre vezet. Kicsit kedvetlenül, de átváltozott Nasuada, és felemelkedett a magasba. Nem tudta, hogy merre vagy hová induljon. Tétlenül nézett a másikra, hogy mi legyen most. Egyben biztos volt, hogy a város felől el kell tűnniük. *

*Nasuada a levegőben várta, hogy Kain csatlakozzon hozzá. Némán figyelte a másikat. Az előbbi kis mérge már nem volt sehol sem, ráadásul most nem volt a vitának helye. Sokkalta kisebb volt, mint Kainhoz képest, ami nem is csoda, hiszen fiatalabb, és elvégre nő is.
Nasuada látja a másik sárkányon, hogy most valahogyan más, mintha szabadabbnak érezné így magát, mint eddig. Sőt másképp is tekint rá. Sokkalta másabb, mint eddig volt.
Lassan emelkedett, hogy ne kavarjon nagy szelet. Szerencsére nem hiába kapta a város a nevét, és így reggel, elég sok felhő volt található a városban, így egy darabig sikerült is elbújni mögöttük, de ahogy csapkodni kezdtek a szárnyaikkal a felhők is széjjelmentek.
Figyelmesen hallgatta a másikat, majd bólintott egyet. *
- Rendben, mehetünk.
*Figyelemmel kísérte, ahogy a másik szinte egy vonal mentén emelkedik, pontosan a nap felé. Tényleg jó ötlet volt, mert még Nasuada is néha szem elől vesztette az előtte repülő sárkányt. Kecsesen megfordult a levegőben, és követte az előtte lévőt. Érezte, ahogy a szél süvit a szárnyainál. Nincs is ennél szabadabb érzés, idefent mindig hamarabb megnyugszik ő is.
Az emberek lent, már csak apró pontok voltak, a házak is egyre csak össze felé mentek. Miután kellő távolságban kerültek, másfelé vették az irányt, így lassan távolodni kezdtek a várostól. *
- A tegnapi nap folyamán már gyógyítottam, és a napomat sem mondanám eseménytelennek. Kimerültem, és az idegeskedés, félelem, meglepődés hatására nem figyeltem oda eléggé, és emiatt történt, ami. Nem szoktam ennyire kimeríteni magam, mert nagyon is jól tudom mibe kerülhet. És ez a kis gyógyítás nem került semmi energiába. Főleg így, hogy kint voltunk a napon.
*Eleresztett a másik felé egy mosolyt, ami kicsit furán hathat így, de Kain is sárkány, és nem hiszi, hogy fenyegetésnek venné.*
- Nem rossz ötlet, már én is éhes vagyok. Nem messze van egy rét, én ott szálltam le tegnap, biztos akad arra felé valami.
*Ami igaz is, hiszen tegnap óta nem is evett, és akkor is még délelőtt folyamán. És ahogy Kaint elnézte vadászatra célzott, amit Nasuada már régóta nem tett. Amióta felvette emberi alakját csak ritkán vadászott sárkányként, de most látta, hogy nem lesz más választása.
Oldalra fordult, és elindult a rét felé, ahol bizonyára a korai órának köszönhetően, és a harmatos fűnek akad egy – két állat arra felé. Nem szívesen szerez így táplálékot magának. Talán túl emberin élt, és elszokott a sárkány léttől, arról nem is beszélve, hogy már kicsi kora óta emberek, és más ember formájú lények között él. *

*Kainnak tetszett az ötlete, így a rét felé vették az irányt, és ahogy Nasuada gondolta remek vadászterületnek nyilvánult, hiszen épp egy szarvas csorda legelészett rajta békésen. *
- Neked is. –* mosolygott oda a másiknak. *
*Irányt váltott, és miután kiszemelte a maga kis áldozatát, aki a csorda szélén legelészett békésen, először felemelkedett a magasba, majd onnan csapott le az ártatlan állatra. Szinte semmit sem vett észre abból a szerencsétlen, ami történt vele. Gyorsan végzett vele, majd mielőtt elfogyasztotta volna fejet hajtott előtte, mint egy végső tiszteletadásként.
Miután elfogyasztotta a közeli folyóhoz ment, és lemosta magáról áldozata vérét, és ivott. Már sokkal jobban érezte magát. Lefeküdt a parton, majd ott várt a másik sárkányra. Élvezte, ahogy a napsugarak bizsergetik a pikkelyeit. Farka vége ide-oda járt, miközben a vizet kémlelte. Miután megérkezett Kain rámosolygott. Egy darabig csak figyelte a másikat, nem zavarta meg abban, amit tett éppen.*
- Tudod, amíg vártam kicsit gondolkoztam, és ez alatt a rövid idő alatt is, olyan dolgokat mutattál, vagy tettél, amiket én nem tudok. Nem lehetséges, hogy esetleg ezért küldött hozzád Roober? Hogy taníts, vagy elvigyél valahová, ahol megtanítják nekem a sárkányléttel járó dolgokat?
*Kíváncsian tekintettem rá, de most valahogy más szemmel nézte. Már cseppet sem haragudott a történtek miatt, sokkal inkább kíváncsi volt a másikra. Hogy neki vajon milyen élete lehetett, hol tanulhatta ezt a sok mindent, és hogy ő mért van egyedül. Sok – sok kérdés merült fel benne, amiket nem mert feltenni a férfinek. *
- Vagy ha még sem így van, segítenél nekem? Tanítanál engem? – *letette a fejét a puha földre, és halkan tette fel a kérdését.*
*Félt az esetleges elutasítástól. Kinek kellene egy tapasztalatlan ifjú sárkány a nyakába, aki semmit sem tud, ráadásul néha meggondolatlanul cselekszik, és könnyen magára is tudja vonni mások figyelmét.
Nem akart elszakadni a másik sárkánytól, mert örült, hogy végre olyannal van, mint ő. És az alapján, amit eddig Kaintól látott őt nem kell féltenie, hogy baja esne. *

*Nyugodtan fekszik, és süteti magát, még szerencse, hogy erre felé nem jár senki sem, mert elég feltűnő látványt nyújthatnak. Két sárkány, ahogy békésen fekszik a folyóparton, és csillognak, mint valami ékkövek.
Nasuadának be kellett még magának is ismernie, hogy jól érzi a másik sárkány társaságában magát. Ezek után a napok után, már nem fogja tudni elképzelni azt, hogy fent él egyedül a hegyek között, és csak kis időkre dugja ki onnan az orrát, vagy akkor, ha segítséget kérnek tőle.
Elmosolyodik, ahogy látja, hogy a másik elhúzódik a víztől, bizonyára nem szereti. Pedig igen kellemes érzés az is, amikor a szél helyett a víz borzolja a pikkelyeit, arról nem is beszélve, mennyire szeret ember formájában megmerülni egy- egy forrásban. *
- Ne beszélj badarságokat, nincs veled semmi gond sem, és rajtad kívül én nem ismerek mást, aki tanítana. Ráadásul téged már ismerlek, és lehet mással nem is tudnék ilyen könnyen megbarátkozni , mint veled- Ráadásul te is ismersz engem, tudod, hogy milyen vagyok.
*Felemelte a fejét, és úgy nézett a mellette fekvő sárkányra, aki békésen szuszogott. Teljesen olyan ez az egész, mintha meg szeretné győzni a másikat, hogy igen is tanítsa őt. Nem régóta ismeri, de ragaszkodni kezdett hozzá. Talán csak azért, mert ő az első a fajából akivel találkozott, és igaz, hogy a megismerkedésük nem sima úton történt, de Kainnak ez eddig igazán hozzá egy rossz szava, vagy tette nem volt, épp ellenkezőleg.
Látta, hogy Kain elgondolkozik, vagy inkább elkalandozik másfelé, ezért inkább nem szólt, csak figyelte őt. Ahogy nézte, mintha látott volna átsuhanni valamit a másik tekintetében, arcán. Ettől, amit ott látott szinte önkéntelenül történt a mozdulat, és orrával kicsit megbökte finoman a másikat vigasztalás képpen. Maga is meglepődött ezen tettén, ezért gyorsan vissza is húzta a fejét, és letette a zöld fűre, szeme pedig a vizet fürkészte. *
- Még nem hallottam. – *válaszolt kicsit halkan *– Lehet, hogy erre gondolt, de én akkor is szívesebben tanulnék tőled, mint egy idegentől, akit még nem ismerek.
*Mereven előre nézett miközben beszélt. Még mindig az előző tette hatása alatt volt, ha ember formájában lenne bizonyára, most elpirult volna. *

- Akkor is jobban ismerlek, mint másokat. És tőled már tudom nagyjából, hogy mire számítsak. Akár mi is történt ez alatt az idő alatt, amióta veled vagyok, engem nem bántottál, sőt segítettél. És nem hiszem, hogy ok nélkül bárkinek is ártanál.
*Egy pillanatra emelte csak fel a fejét, majd visszatette a lábára. Nem érti, hogy most mért ilyen a másik. Jó abban igaza van, hogy alig ismeri őt, de Nasuada valamiért épp az ellenkezőjét érzi. Lehet, hogy hamar bízik meg benne, de úgy érzi érdemes rá a másik. Talán a végén csalódni fog, de érdemes kockáztatnia most az egyszer. Még mindig ott a régi élete, amihez visszatérhet, és akkor már rögtön két oka is lenne rá.
Kicsit morcos volt, mert Kain vagy nem reagál, vagy mindig sikerül olyat mondania, amit zokon vesz. Talán túl érzékeny, de inkább csak el van szokva a társaságtól.
Amíg a másik sárkány beszélt ránézett, és próbálta ki olvasni az érzelmeit a tekintetéből, de nem nagyon ment neki, pedig szeretné őt megérteni, és jobban megismerni. A háború hallatán kicsit megrázkódott. *
- Tudod mit vigyél el oda, és adj túl rajtam. Látom a terhedre vagyok nagyon, pedig tőled szívesebben tanultam volna, mint mástól. – *kicsit mérgesen másik irányba fordította a fejét.*- De ha neked ez annyira nehéz feladat, akkor csak rajta, pedig erősebbnek és tapasztaltabbnak gondoltalak.
*Nem hiszi el, hogy ennyire a másik terhére lenne, hogy gyorsan túl is akar rajta adni. Hát akkor tegye meg minél hamarább. *
- Rendben, tőlem mehetünk.
*Miután Kain felállt, és ő is felpattant, hogy induljon. Nem nézett a másikra, csak a levegőbe emelkedett. Sértetnek érezte magát, azért, mert vissza utasították, és számára tényleg úgy jött le, hogy Kain erősen keresi a megoldást, csak hogy valahol ott hagyhassa. *
- Mehetünk, hogy teljesítsük Roober kérését, és ha szerencsével járunk tőlem is megszabadulsz, és nem leszek a terhedre.
*Tovább emelkedett a magasba, és várta, hogy csatlakozzon hozzá a másik. *