Nortelon - A felhők városa

*Ariel tudta hogy jobb dolga is akadna, de mégis Helnát valasztotta, és fel ültek egy felhőre.
~ez mit gondol mi bajom esne ha istennőnek mutatkozok, tudta Ariel hogy nem esik neki baja soha....

*Ariel hirtelen emberi alakot öltött, Erica Horshét. *Ariel is leügrött a felhőről, és amikor leügrőtt hirten egy másik istennőt láttot meg és köszönt.

*Ariel szólal meg mit keresel itt, *Ariel tudta hogy egy bolond kérdést tett fel Eclairnak.
*Ariel közben felült egy felhőre és lógatta a lábát.

*Ariel megszólal igazad van Eclair, mért is ne küldhetnék földrengést, de minek, és elmosolyodik.
-Igen tőlem félnek az emberek, de én kedves vagyok, csak akkor küldök valamit a földre ha felboszantanak.
*Ariel szivesen mondta Eclairnek hogy elmenne de nem most.

*Eclair kicsit elbambult, majd elmosolyodott.*
-Rendben, menjünk! Ha megérkeztünk akkor megbeszélem veled Helna!
*Mondta, majd megfogta Helna és Ariel kezét, és hirtelen az Istenek mezején teremtek.*
-Okés! Ez gyors volt!
*Nevette elmagát, miközben ismét elbambult.*
~Roober. Ő lesz az igazi! Biztosan!~
*Gondolatai Roober körül jártak.*

//Következőt ide írjátok: https://newagelanuria.hungarianforum.net/fnix-volgy-f15/istenek-mezeje-t62.htm //

//bocsi a késésért, egyébként pedig felhívnám a figyelmed rá, hogy a karakter magassága kb. 180-182 centi//

Ez a nő nem százas. Nem tudom mi a baja, de nagyon nem ártana neki kivizsgáltatnia magát, mielőtt következőre emberek közé megy. Valami egészen biztosan nincs a helyén a fejében, csak egyenlőre arra nem sikerült rájönnöm, hogy mi is az. Pontosabban csak sejtem, nyilván az idegrendszere szedett össze valamilyen betegséget, ami most ütközik ki rajta. Fogalmam nincs róla, hogy az elf eddig hol a fenében járhatott, de nyilván valami teljesen elzárt helyen, csak így fordulhatott elő, hogy eddig senki és semmi nem fedezte fel, mennyire el vannak a fejében a dolgok csúszva. Remek, előbb egy erejét uralni nem tudó, ráadásul kifejezetten pimasz sárkányt sikerült kifognom, most pedig egy olyan lányt, aki szemmel láthatóan már nem fiatal, de még mindig nem képes megérteni, mit tehet meg és mit nem. Csak gratulálni tudok magamnak, szemmel láthatóan sikeresen összeakadtam minden bénával, aki ezen a nyomorult és romlott világon van. Oké, hogy ügyes vagyok, meg vállalok tanítást, de eszem ágában sincs minden szomorú szűznek segíteni, aki az utamba kerül. Az istenek ezt nem gondolhatják komolyan. Remélem legalábbis, mert én úgy itt fogom hagyni a bénáját, hogy öröm lesz nézni. Semmi közöm hozzá, ráadásul még csak nem is nimfa, így az ég világon senki nem tudna olyan indokot mondani, ami miatt akárcsak egy kicsit is kedvesnek, vagy normálisnak, vagy éppen kibírhatónak kéne vele lennem. Nem kell elviselnie, arra el lehet oldalazni, vagy fogja vissza magát. Ő nem olyan mint én, nem elég erős, ráadásul pedig nagyjából ezerszer kéne neki valamit elmondani ahhoz, hogy felfogja. Nem, eszem ágában sincs jópofizni, örülhet, hogy kap tőlem egy lesajnáló pillantást ezekért a hülyeségekért. Méghogy a természetet ne használjuk ki? Drágám, te komoly elmaradásban vagy, én magam vagyok a természet, és akkor használom az erejét, amikor csak kedvem tartja, hiszen belőle teremtettek és érte. Ez természetes, én az életem adom érte, ő meg nekem az erejét. De persze ezt egy egyszerű elf nem értheti meg, ahhoz túl kicsi a feje. Viszont az már tényleg mindennek a teteje, hogy csak úgy, mintha ő is tudná, mit kell tennie, rám zúdít egy adag jeget. Méghogy jégszilánkok! A testem előbb nyeli el őket, minthogy ártani tudjanak neki, igaz, ha nem elég gyorsan történik a dolog, akkor szépen pár csepp vér kifolyik. A fenébe, össze fogom kenni a ruhámat, ha nem vigyázok. Pedig utálom a vöröset, azt az egy színt nem lehet sehogy sem kiszedni a fehérből. Ez már nem volt szép dolog tőle. Legszívesebben most azonnal le is vágnék neki egy józanító pofont, de nem fogok az ő szintjére lealacsonyodni. Ha azt hiszi, hogy ilyen erő fitogtatással fölém kerekedhet, hát nagyott tévedett. Jobb vagyok nála, sokkal, és ezt nem is fogom titkolni. Ugyanakkor nem vagyok egy 0 agymozgással megálldott lény, vele ellentétben, így eszem ágában sincs támadni. Ha véletlenül megölném, azt rajtam vernék le, ennyit nem ér meg egyik hülye kis görcs sem...
- Meglepődni? Min? Csak szerettem volna visszaadni neked a játékodat... - mutattam fel a tenyerem, ahol szépen sorban minden szilánk volt kedves megjelenni, miközben kivételesen nem sértették fel a bőrömet. Tessék, így kell ezt csinálni, és semmi nem lesz belőle. Amúgy meg nem tudom mit akart a lány ezzel elérni, mert az egyetlen dolog, amit sikerülni fog neki, hogy bealtat. Ha ennél jobbat nem tud, akkor húzzon el, semmi kedvem csak úgy harcolni a semmiért, főleg nem egy ilyen gyenge lénnyel szemben. Ellenben ő nem nagyon tudja, hogy mikor kell eltűnni, mivel megint mágiázni kezdett, és valamit suttogott. Ige? Könyörgöm, enélkül nem megy? Mit vársz kicsim, hogy én is olyan kezdő vagyok, mint te? Szerintem valaki itt komolyan eltévedt. Lassan szemléltem csak az eseményeket, miközben szinte unatkoztam is. Alig tudtam egy ásítást elnyomni magamban, és még inkább nem sikerült az epés megjegyzéseket.
- Mond csak, orvos már látott mostanában? Rád férne... - jegyeztem meg hideg, de jól érzékelhetően unott hangon, hátha végre magára talál ez az elfek gyöngye. Ha meg nem, kénytelen leszek valakinek szólni, hogy helyettem intézze el, mivel nem hiszem, hogy életben hagynám. Bár ezt mástól sem várhatnám el. Mindegy, két perce van, lenyugszik, vagy a következő pár napot/hetet/hónapot mélyhűtve tölti, attól függően, mennyire lesz még nagy a képe. Mert szerintem csak az van neki, hogy erőt nem kapott, az ezer százalék...

//Bocsi, de hulla fáradt vagyok már esténként, ha haza érek, kicsit lassabban fogok írni -.-"

The member 'Kockázó' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Kockázó' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :