Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 5:33 pm

*Mikor még "várakoztak", Dylan kinyögte, hogy sajnálja. Fatima rámeredt.*
- Mégis mit? Mondtam, hogy nem eresztelek. Nem is próbáltam megszökni, amikor te elájultál.
*Majd bejöttek, a botot is behozták. Fatima rámeredt a botra.*
~ Úgy tűnik, semmilyen varázslat nem működik itt. De majd még próbálkozunk.~
*Amikor megszólalt a férfi, hogy eltöri a botot, Fatima Dylannel együtt felkiáltott.*
- Ne!!
* Majd ismét kap újabb ütéseket a sárkányúr. Mikor azzal fejezte be Calden, hogy de tönkreteszi, Fatima még tüzesebben szólalt fel.*
- Ne merje!
*Calden rámeredt, majd eleresztett egy gonosz vigyort.*
- Kislány. Mit mondtam neked?
*Majd ismét középsőn rúgta Dylant. Fatima szeméből áradt a gyűlölet.*
- Elég unalmas ez a tekintet. Akarsz még így nézni?
*Fatima nem változtatott tekintetén. Ennek eredménye az lett, hogy Dylan még egy rúgást kapott ugyanoda. Fatima fel akart szólalni, de gyorsan becsukta a száját és elfordult. Nem. Nem mutathatja ki többet az érzelmeit. Nem teheti. De most akkor rezzenéstelen arccal nézze végig a kínzásokat? Mert kínzás jön. Belépett a nyurga is, letéve a közelben pár különleges eszközt. Majd Fatimához lépett undorító vigyorral a képén. Végigsimított a tünde arcán.*
- Vele mi legyen?
*Kérdezte mocskos szándékú tekintettel a szemében.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 6:02 pm

- ... Nem is próbáltam megszökni, amikor te elájultál.
~Akkor te is bolond vagy.
*Sóhajtott lemondóan. Hanem azért kattogottaz agya renesen. Valamit ki kell találnia, ez így nem állapot. Calden kijelenti, hogy a botnak pusztulnia kell, mire Dylanben egy átok fogalmazódik meg, ám Fatima gyorsabb volt. Azonban ennek a végeredménye az lett, hogy a hadúr kapott újfennt. Oda. Majd Fatima nézését is kérdőre vonták, amiből az lett, hogy kapott mégegyett. Dylan. Oda.
Már komolyan elege volt az egészből. Nincs értelme, nem is kérdeznek tőllük, vayg tőle semmit! MIt jelentsen ez az egész?
Közben a nyurga feltett egy kérdést is, ám Calden leintette.*
-Ne siessünk ennyire előrre, van még egy egész hetünk nem?
-Dee, de....
-Elég, tedd el azokat.
*Nem volt mit tenni, el rakodott hát. Közben Dylan éledezett
Lassan, még lihegve egyenesedett fel.*
-Mi az ami ennyire vicces, ha?
... ez az egész egy röhej. Komolyan mit akartok elérni?
Mert azzal, hogy engem lejárattok, Eloyah előtt nem lesztek kedvesebbek.
Őszintén szólva, előbb tudnám elképzelni, ahogy mindőtöknek a tök fejét lemetszi, mint bármi mást.
-Ó, csak nem félsz?
~Ch, nem igaz, hogy lehet így terelni.
-Te beszélsz itt félelemről.
*Erre azonban a köpcös mozgaásba lendült, és hogy ne legyen olyan unalmas, most oldalt kapott egyett... nem, kettőt.*
-Hmm...-*gondolkodott el kicsit a bottal kezébe Calden.*-Azt hiszem nem kell ide semmi.
Egyszerűen eltöröm a térdemen.
*Normális estben csak mosolyogna Dylan a dolgon, azonban hogy kiviláglott, nincs varázslat, mindent megváltoztat. Ez egy varázsbot, anélkül nem sokat ér.*
-Mégegyszer mondom...
-Nem mondasz te semmit.
*Azonban nem ütötték meg eltérően az előzőektől.*
-Csak figyelsz.
*Felemlte a botot, mire Dylan teljes erőből ki akart szabadulni. Nem érdekelte már a kínzó tű szerű fájdalom. A csuklójába vágó éles vas. Csak ordított. A szemi szikrákat szórtak. Félő volt, hogy tényleg letöri a követ ami tartja a bilincsét, azonban ahogy Calden a térdéhez vágta a boto, az kis faszilánkok kíséretében ketté tőrt.
Dylan kifeszjtette magát, és úgy kiabált rá. Már már örjöngött.*
-Axsziiiis!
~Eltörte! ELTÖRTE!!!
-Átkozott! Ezért megöllek. Meg foglak ÖLNI! Jól figyelj, előbb a karodat vágom, le és csak azután a fejedet! Véged van! Véged!
*Ilyennek még sosem láthatta Fatima. Olyan erővel, és a fájdalmai ellenére is olyan dühvel és energiával tőrt ki, hogy minenki azt hite, most végük. Kitépi a falat és megöl midnekit. Ám de a fal tartott, és az egyedüli aki megtartotta a hidegvérét Calden, felkapott egy teljesen vas botot.
Axis botja ekkorra már a földön hevert.
Oda ment szép nyugodtan az magából kikelt hadúrhoz, és felemlte az állánál fogva.
Gyűlölte ezt Dylan. Tehetetlen volt, és csak az átkait tudta rá szórni. Meg volt kötözve. Calden rámosolygott.*
-És itt a vége... jó éjszakát.
*Sziszegte oda neki, mire elvete a vasat, és egy pördüléssel fejen vágta.
Azonnal elájult, s a bal oldalán, ahol a bot érte, a felrepedt bőr alól vastag csjkban kezdett el szivárogni a vér.
Calden intett Fatimának, mintha csak egy búcsúcsókot küldött volna*
-Remélem a hölgyet nem kell álomba ringatni.
Holnap reggel ugyanitt. Várjatok ám!
*És azzal bezárult mögötte a vasrács.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 6:38 pm

~ Egy egész hét? Mit értett ezen? Akkor egy héten belül biztosan nem ölnek meg minket...~
*A férfi el fogja törni a botot. Dylan őrjöng. Fatima kimeredt szemekkel néz rá, de nem is a a férfi viselkedésén csodálkozik. Azt teljesen megérti. Enyhén csodálkozik, hisz Axissal végzett. De akkor mégsem? A bot eltört. Dylan hangja mellett ott volt Fatima kiáltása is.*
- NEeeee!!
*Teljesen ledöbbent. Most akkor Axis meghalt? Vagy mi történt? Nem értette Fatima, de tudta, hogy Dylannek majd megszakad a szíve. Dylan kitör... legalábbis szavakban. Úgy őrjöng, hogy mindenki hátrébb lépett egyet, persze Calden egyáltalán nem zavartatja magát. Dylan szavaiból egyértelműen kiderül. Axisnak vége. Fatima teljesen lemerevedett, enyhén mintha benedvesedett volna a szeme. De nem hullajtott könnyet.*
~ Axis... Axis? Ez most komoly? Meghaltál? Nem lehet. Nem tudom elhinni. Te nem halhatsz meg csak úgy. Axis!!~
*Dylanre meredt, de ekkor Calden megfogott egy vasrudat. Fatima szemei ismét kikerekedtek. De csak épp, hogy nyögni tudott egy "ne"-t. Dylan már ájult volt. Ismét szólásra nyitotta a száját, de akkor a férfi felé fordult. Fatimában bennragadt a szó, el is fordította a fejét, hogy tekintetétől ne kapjon még több ütést Dylan, ha felébred. Elmentek. Mindenki. Fatima ismét az ájult férfira nézett. Fején enyhén folydogált a vér. Ha egy héten át ide lesznek láncolva, s jönnek a kínzások, felismerhetetlenné verik a férfit. Mindene csupa vér és piszok lesz. Na meg biztos nem fogják lefürdetni sem.*
~Amúgy is rég fürdött... legalábbis ezt mondta.~
*Lehunyta a szemeit, és fújt egy nagyot. Keze zsibbadni kezdett hogy már jó ideje a feje felett lóg. Egy hétig, ha így lesz, semmi vér nem marad a kezében, s akár el is halhat. Kicsit megmozgatta, hogy meginduljon a vér benne. *
- Flamma pila!
*Semmi nem történt. A tűzgömb nem jelent meg. Ismét nagyot sóhajtott.*
~ Sosem kedveltem igazán a varázslatot... és sosem gondoltam volna, hogy kétségbe esek attól, hogy nem tudom használni...~
*Dylan még mindig ájult. Mit kellene tennie. Ébressze fel? Ájultságban aludni egyáltalán nem pihentető. Ha Caldenék ébresztik fel, olyan lesz, mintha az előbb kínozták volna, s pár pillanat múlva ismét azt tennék. Nincs ideje kipihenni fáradalmát. Így jobb lenne, ha felébredne.*
- Dylan. Kérlek ébredj, Dylan!
*Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, s a nyurga lépett be egyedül. Gonosz mosollyal az arcán Fatima felé sétált. Mikor elment Dylan mellett, megvetőn rápillantott, majd megállt a nő előtt. *
- Calden még nem tudja, mi is legyen veled. De jobb ha tudod... én leszek a rémálmod.
*Nagyon közel hajolt Fatima arcához, orruk majdnem összeért.*
-Nem nyugszok addig, míg nem tettem meg veled mindazt, amit... * szemérmetlenül végignézett rajta* -... elterveztem.-
*Körbejárta Fatimát.*
- A puha fehér bőröd nem biztos, hogy a hét végére puha és fehér marad.
*Ismét Fatima előtt áll.*
- Pirosló ajkadban sem lesz már élet.
*Úgy hajolt, mintha meg akarná csókolni a nőt, de mégis pár centire megállt tőle. *
- Könyörögni fogsz, hogy elfogadjam kényeztetésed. Hidd el.
*Belemosolygott Fatima szemeibe. A nő mereven és érzelemmentesen nézett rá. A férfi még utoljára megsimította az arcát, de ekkor a tünde elrántotta a fejét. A nyurga alak felhorkant, majd kifele indult. Megállt Dylan előtt, s hajánál fogva felemelte a fejét. Fatimához fordult.*
- Talán az élete a te kezedben van.
* Végignyalt a száján, majd megvetően nézett újra az ájultra. Elengedte, s kilépett az ajtón. A zár újra kattant. Fatima émelygett.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 7:07 pm

*Csak egy félórácska volt, amit egyedül tölthetett az ájult férfival Fatima, máris kattant újból a zár. Egy tál kásával, és a kulcsokkal megrakodva ennek a cellának és talán ennek a helynek az egyetlen eredeti öre lépett be. Kicsi, testes, bajuszos alak. Az a fajta ember, aki otthon képzelünk el, hintaszékben, a nagymamával, vagy egy kalózhajón falábbal, karddal a kezében. Bármelyik is legyen, egyelőre ételt hozott.
Letette a tálcát kettejük közé, a fal melletti padra, majd kissé átsiklodva a nő felett Dylant kezdte mustrálni. Talán egy vagy két lépéssel volt a férfi előtt, és az állát vakargatta miközben nagyokat hümögöt. Az idő elteltével fatima is észrevehette, hogy ahol elsőre csak egy kis ér folyt le a halántékánál, mostanra a fél arcát beborította az onnan folyó vér. De az őr nem mondott vagy tett semmit. Fatimához fordult.*
-Hölgyem.
*Kezdet mondandóját, olyanmeghajlással, ami csak nemeseknek jár ki.
-Mélységes hódolatom tündeségednek, és nagy bánat ez számomra, hogy így láthatom.
Én vagyok ennek a helynek az őrzője, Aghon azonban ahogy elveszítette eredeti célját, Lanuria magára haggyta. Sajnos egyedül nem vagyok elég ennek a hordának amegfékezésére, így nem is próbálkoztam.
Azonban meg könyjthetem az ittlétüket.
*Közelebb lépett.*
-Kérem, hinnie kell.
Ez a hely egy szent, vagy ha úg ytetszik eg yelátkozott hely. Itt nincs varázslat, a bebörtönzötteknek.
Akin a bilincs van az egy hétig itt fog raboskodni.
Ezen én sem változtathatok.
De szerencsénkre, a táráéval ellentétben az ön bilincse leszeedhető... akarom mondani csak részben.
Egy kampóra van akasztva a bilincs ami ide köti mint rabot, azt leszedhetem magának...
*Ha Fatima nem lépett fel ellene támadólag minden teketória nélkül leszedte. A bilincse azonban egy részes volt, ami azt jelentette, hgy nem lehetett szétválasztani. Egybe volt fogva a két keze.
A lábán is volt egy nehezék, sajnos azzal kell eggyüt mozognia, és ezzel együtt a nehezék is oda volt láncolva a falhoz, így csak egy pár métert tudott bejárni, azt is nagy nehezen.
Szerencsére Dylant könnyen elérte.
Aghon folytata.*
-Hoztam ételt, és egy kis vizet meg eg yvizes rongyot. HA ivott, használja fel a barátja sebét letisztítani.
Nem néz ki túl jól.
*Majd indúlt is kifelé.*
-Tudja hölgyem, én i tt vagyok, de ha reggel jövök, mindenbizonnyal a legjobb az lezs ön számára is ha hagyja hogy vissza tegyem.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 7:28 pm

*Dylan még mindig nem kelt fel. Az ajtó azonban újra kinyílt. Ha kicsit mások lettek volna a körülmények, a belépő alak bizalomgerjesztő lett volna. De a körülmény mégiscsak az, hogy egy torony börtönében sínylenek. Azonban a férfi tisztességgel köszöntötte Fatimát. A nő mereven nézett rá, de pár másodperc múlva egy aprót ő is biccentett. Ő nem óhajt bemutatkozni. Nem tartozik senkire sem a neve. Fatima nem nagyon akart beszélni. Fogalma sincs, hogy ez csapda-e. Hisz megérheti a fogva tartóknak az, hogy bevetnek egy olyasvalakit, akiben megbíznak a rabok. Mikor azt mondta a férfi, hogy itt nincs varázslat, Fatima eleresztett egy gúnyos vigyort. Mégis csak muszáj volt valamit maga elé dörmögnie.*
- Vettem észre.-
*De ekkor a férfi levette a kampóról a bilincset. Fatima még mindig bizalmatlanul nézett rá. Az utolsó mondatra se reagált sehogy. De mikor épp, hogy kiment volna a férfi az ajtón, mégis megszólalt.*
- Köszönjük.
*Biccentett még mindig enyhén kimérten. Majd Fatima a tálca felé indult. Megállt, de se a vízhez, se az ételhez nem nyúlt. Úgy érezte, addig nincs joga inni, míg bajtársa maga nem tudja ugyanezt megtenni. Megfogta a vizes rongyot, s nagy nehezen elbotorkált Dylan elé. Mivel oldalt volt akkor megkötve, így nem nagyon látta Dylan véres arcát, mármint hogy ennyire beborította a vér. Fatima összehúzta a szemöldökét, majd megszólalt lágyan.*
- Dylan.
*Majd felemelte a rongyot, s gyengéden törölgetni kezdte a vért a férfi arcáról.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 7:40 pm

*Nem a hangra ébredt fel. Az valahlo messze szólallt meg, mintha nem is neki címezték volna. Valaki mást hívnának, ő pedig valahol máshol egy sötétebb helyen let volna. Egy olyan helyen, ahol nincs semmi csak a mélység és az éjszaka sötétjénél is sötétebb feketeség.
Meg ő. Elnyeli ez a piszok.
Valaki hozzért. érzi, kezd zsibadni a feje. Csíp. ... de mi?...Valhol a halántékán. Dörzsölik. Pont azon a helyen ahol fáj.
Felsziszent.
Nagy nehezen nyitotta ki újra csak a szemét. Még pislogott előrre párat, de végül rá kellet jönnie, hogy nem érzéki csalódás volt csupán az, hogy megérintették.
Fatima állt mellette egy ronngyal a kezében ami mostanra már véres volt.*
~Kinek a vére lehet?
És hogy hogy szabadon van?
-Mi történt?
*Tette fel a kézenfekvő kérdést.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 7:51 pm

*Őszintén szólva, kicsit reménykedett abban, hogy a seb körüli matatás felébreszti Dylant. Így is történt. Megállt a mosdással //mosdás XD//, amikor Dylan ébredezni kezdett. Valahogy csak sajnálni tudta a férfit. Most annyira... védtelen volt. Most neki kell őt megvédenie. Most Fatimának a feladata az, hogy vigyázzon rá. A kérdésre nem felelt azonnal. Újra a sebet kezdte piszkálni, törölgetni. Utána szólalt csak meg. *
- Vacsorát kaptunk.
* A tálcára nézett, s várta, hogy Dylan is pillantson oda. Fatima kicsit zavarba jött, mert tudta, hogy ha a férfi igennel fog válaszolni a kérdésére, akkor neki kell megetetni őt. És ez... talán megalázó a férfi számára. És eleve különös az egész. Az előbb még meg akarták ölni egymást, majd csók történt, majd egy hatalmas pofon, most meg etetés. *
~ Oh, mely isten szórakozik velünk?~
- Kérsz?
*Teszi fel hát a kérdést. Esze ágában sincs szólni arról, hogy a nyurga befenyegette Fatimát. Erről jobb, ha nem tud a férfi.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 8:02 pm

*Nem felel egybőla nő hanem megkínozza.
Újra csak felszisszen de már jóval hangosabban.*
-Szeretnéd belém gyömöszölni azt a rongyot?
*Még el is vette a fejét, hogy kevésbé nyomhassa rá a nő.*
~Biztos meg akar ölni...
*Aztán valamilyen kitérőnek tűnő választ kapott, de alighanem igazat is mondott FAtima, mert kétség kívűl ott volt a tál és a víz. Csak nézte a tálcát, nem szólallt meg míg a nő sem. A kérdésre enyhén megrázta a fejét.*
-Amúgy sem vagyok éhes, és az az adag nem túl nagy.
Edd csak meg.
De ki szedett le onnan?
*Tette fel az újabb kérdést.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 8:12 pm

*Szigorúan pillantott a férfira, amikor az elrántotta a fejét, és rászólt Fatimára.*
- Lehet, hogy akkor legalább lenne valami a fejedben.
*Szólt vissza csípősen. Majd ugye a vacsora a kérdés. Fatima nem is csodálkozik a válaszon. Fatima enyhe gúnnyal tekint a férfira.*
- én sem vagyok éhes.
* Majd megfordult, s a tálcához hajolt. Felvette a tálat, melyben a víz volt.*
- Ebből igyál, amennyit csak tudsz. Sok vért vesztettél.
*Majd a férfi szájához tartja. *
- A börtönőr... de reggel vissza kell tennie. De inkább igyál!
*Szól rá megint szigorúan, akár egy anya.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 8:27 pm

~Hogy micsoda?
*Aztaaaa. Ez magas labda volt de nagyon. .. Fejen is találta. Főleg azért, mert ezt a Fatimát nem igazán ismerte. Mondjuk kész meglepetés ez a nő. Azt se gondolta volna rólla, hogy olyan is tud lenni, mint amilyen a hajónál volt. Leüvöltötte a fejét kegyetlenül. Aztán hajnalban... nem sokra emlékszik de azt tudja milyen kitartó és... hittel teli volt akkor. Igen, azért is ütötte meg mert annyira hitt Axisban. Előbb kis mosoly húzódott végig a szája szegletén, az Axisos résznél viszont elkomorodott. Nah igen. Megütötte. Majd a lány is kifejti, hogy nem éhes. Míg a tálcánál van Dylan válaszol is rá, ha akarja ha nem.*
-Pedig egyél.
Valami azt súgja, holnap se sétahajózni megyünk.
*Tette hozzá cinikusan. Azonban még egy dolog, amit nem várt volna Fatimától. Hiszen eleddig azt hitte, hoyg a nő aza tipikus tartózkodó jellem, aki nem erőltet semmit.
Ehhez képest épp meg fullasztja egy kancsó vízzel.
Nah jól állunk. Végülis ivott. Jobban is esett neki mint gondolta volna. Ha eltette végre a kancsót, és szóhoz juthatott, elsőnek egy egy szavas mondattal kezdte.*
-Köszönöm.
*Mármint a vizet. Valójában tényleg jól esett.
Aztán egyenesen a nő szemébe bámúlva, komolyan, mintha épp szerelmet akarna vallani folytatta.*
-Azt hiszem az előbb félre értettél.
Én azt sajnálom, hogy megütöttelek.
Nem volt jogom, .... és őszintén okom se.
Valójában hiányzott.... most is hiányzik.
*Axis.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 8:40 pm

*Fatima elől semmi sem rejthető el.Észreveszi az enyhén húzódozó mosolyt. Majd végre iszik a férfi. Majd... köszöni. Nohát. Dylan megköszönte. Na jó, azért annyira nem furcsa. A pedig egyél felszólításra még nem reagált. Leteszi a kancsót, majd a férfira néz, mert az a szemébe néz. Fatima majdnem megrémült a tekintettől.*
~ Te jó ég! Mit akar nekem mondani?~
*Fatima meglepődik, de ez arcán nem látszik, maximum szemeiben, ha Dylan tud már belőle olvasni. Csak nem bocsánatot kért a nagy Edward Dylan? Pedig elég megalázó szituáció lehet ez egy sárkányúrnak. Fatima nem felelt azonnal. Lehajolt a tálcán lévő lapos kenyérhez, és felemelte. Dylan elé tartotta.*
- Azt hiszem, a te holnapod hasonló lesz az enyémhez. Ha azt akarod, hogy egyek, akkor te is egyél.
*Néz ismét szigorúan a férfi szemébe. Ha a férfi elfogadja, akkor tör a kenyérből, s a szájába adja. Majd utána szólal meg. Ha nemet mond a férfi, Fatima addig tartja elé s néz rá szigorúan, mig le nem nyeli a falat kenyeret a férfi. Tehát megszólal.*
- Túl messzire mentem. Nem is tudom, mit gondoltam.
*Mondta, de nem nézett a férfi szemébe ekkor.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 8:53 pm

*Csak őt figyeli, így veszi észre a szemiben meghúzódó meglepődöttséget.*
~Biztos azt gondolja, hogy hogy süllyedhettem ilyen mélyre sárkányúrként.
Megérdemlem. Végülis úgy is viselkdetem mint egy páváskodó...ki ha én nem alak....
*Pont ugyanezeket a jezőket használta Axisra a kocsma elött. Véletlen egybeesés volna? Axis,... ő csak az utóbbiidőbne voltolyan. Akkor amikor ő is? Ez lenne a kapocs? Talán utánozni kérte fel őt? Ez nem lehet... Megráza a fejét kissé, de ekkor már beindult Fatima.
Ránéz, azokkal a különös csillogást kapott kékségekkel, majd...*
-Nem kérek.
*Jyg bámulták egymást egy ideig. Nagy csönd állt be közéjük. Fatima a kenyérszeletet tartotta, Dylan meg rezenéstelen arcal bámulta a nőt. Majd egy halk sühaj és Dylan hangja csendült fel.*
-Erőszakos vagy ugye tudod?
*Majd elfogadta a kenyeret. Ahogy Fatima beszél evés közben figyeli, majd lenyelve a kenyeret rámosolyog.*
-Most a kennyérre gondolsz?
*Azonban elütve a viccet, hátra hajtja a fejét és mosolyogva közli szintén a véleményét.*
-Azt gondoltad, hogy "Egy olyasvalaki aki jó is lehet, ne kerüljön a sötétségbe."
Az az utolsó pár mondat, ... azt hiszem az rázott fel.
Köszönöm. ... *majd a botra tekintett.*
Viszont elszúrtam. Most már mindegy, ugye?...

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 9:03 pm

*Mikor a férfi visszautasította, mondhatni villogtak Fatima szemei. Ha kell, beletömi a férfiba az ételt. A kérdésre enyhe diadalittas mosolyt eresztett el. Felelni azonban nem felelt. A téma komolyra fordult. Fatima ezt tiszteletben tartva komolyan tekintett a férfira.*
~Most ár mindegy, ugye?~
* A botra meredt. Fatimában enyhe szomorúság, inkább félelem, döbbenet látszott. Hosszú volt a csend, de nagy szemeit most Dylanre emelte.*
- Kénytelen leszel Axis nélkül továbblépni. Csak akarnod kell. És sikerülni fog.
*Fatima tekintetében határozottság volt. Ugyanakkor belül mégis kételkedett. Most fogságban vannak. Most egy áldozat Dylan, talán ezért ilyen. De mi lesz ha kijut? Vajon ismét részeges lesz? Ismét olyan lesz, akitől ki kell fenyegetni egy kis beszélgetést? Fatimán enyhe zavarodottság látszott.*
~ Axis... nem hagyhatsz minket magunkra~
*Lehunyta a szemeit. Sóhajtott egy nagyot, majd újat tört a kenyérből, s Dylan felé tartotta.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 9:18 pm

-Kénytelen leszel Axis nélkül továbblépni...
~Ezt ne kérd tőllem, hiszen nem fog menni.
*Hátravette a fejét, és behunyta szemét egy kicsit. Egész pihentető volt, azonban elentétben eddigi énjével, kiült az arcára amit gondolt. Azzok pedig az aggodalom és a beleteörődés keverékét mutatták.
Amikor Fatima az újabb falatott adta, olyan pofát vágott rá, hogy "Mégegy?", de elfogadta.*
-Nem tudod mit kérsz tőllem.
Eddig Axisszal se mertem, talán mindvégig csak félig meddig meglépni ezt.
Most hogy nincs...ohhh, nehogy azt hidd, hogy egy nagy hadúr bármit megtehet... csak a véletlenek közjátéka volt csupán amit megtehettem.
Alkalom adódott és kiléptem..de megtaláltak.
Én is csak egy bábú vagyok a sakktáblán. Semmi több. A feladatom pedig az, hogy a király parancsait végrehajtsam.
De neked nem. Te nem vagy katona, és nem tartozol hozzánk.
Ha legalább te megmenekülnél... boldogan hallnék meg.
*Lehjatotta a fejét, nem istudta hogy agyja elő a nőnek a tervét. Aztán mégis előhuzakodott vele.*
-Megpróbálok megegyezni velük, hogy megteszem amit akarnak, csak engedjenek el téged.
Sokat segítettél és megígérem azon leszek, hogy más irányt vegyen az életem...de ne maradj itt.
*Látszott, hogy az utolsó mondat hazugság volt. Ha nme is arra, hogy másokat meg öljön, talán arra, hogymagát. Hiszen ha halott nem fog ártani senkinek.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 9:26 pm

*Mereven figyelte a hosszú választ. Mikor a férfi lehajtotta a fejét, a nő gondolatai következtek.*
~ Erősnek kell lennem. Nem adhatom fel. Ha körülötte mindenki feladja, ki segíti talpra?~
*Egyszer, mikor Thalionnal, a tündevezérrel beszélgetett, megfogalmazódott benne egy gondolat. Az, hogy neki az a feladata, hogy akkor is higgyen Dylanben, ha Dylan maga már nem tud. Akármennyire is nehéz, hinnie kell tovább. Axis miatt mindenképp hitt a dologban. De nélküle valóban kétséges. Az utolsó megszólalásra Fatima sötéten tekintett rá.*
- Ha miattam megegyezel velük... újra megpróbállak megölni.
*Mondta ezeket a szavakat kíméletlenül, keményen a férfi szemébe nézve*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 9:55 pm

*Rámeredt, s állta is a tekintet. Most valahogy dühös volt.*
-Te meg akarsz halni?
Az előbb azt mondatm, hogy kiszabadítalak... már ha tudlak.
*Fújt egyett. Nehéz eset ez a nő.*
-Ne hidd Fatima, hogy olyan nagyon akarom ezt...az egyik felem akarja, midennél jobban, ám a másik...
az vágyik visza Dagorladba. A fényűzés, a pompa és hatalom országába, és mindenek előtt, oda ahol mindig kap egy két olyan feladatot amiben meg kell ölni valakit.
*Megrázta fejét. Keserves vol tezt mondania, és keserves volt látni Fatimán a változást, de el akarta mondani.*
-Egy részem igenis élvezi a harcot, a vért!
*Lemondoóan megrázta a fejét, majd megint csak lehorgasztotta. Ha eddig hangosabban is beszélt, most nagyon hallkan, de Fatima szemébe. Egyenesen neki, érthetően.*
-Ha újra megpróbálsz megőlni, hagyni fogom.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 12:08 am

*A férfi megszólalására Fatima csak öntudatosan állt előtte. A második megszólalást sokkal nehezebb volt végighallgatnia. De tisztában volt annak igazságtartalmával. Dylan szeret ölni, s kívánja a vért. Persze. Hisz ezt mindig is tudta. De így kimondva, füllel ténylegesen hallva, sokkal fájdalmasabb. Milyen jó érzés hinni a jót. Hinni, hogy a másik tényleg akarja a változást, hogy az ölés csak kényszer volt. Nem. Az ölés élvezet számára. Sosem volt másképpen. És Fatima ezt mindig is tudta mélyen legbelül. Mégis harcol érte. De miért? Axis miatt. Mert Axis hitt benne. Fatima pedig Axisban hisz. A sárkány megérzésében. A szavak alatt lesütötte szemét, de nemesi tartása megmaradt. Így is úgy tűnt, mint egy királynő, még bilincsbe verve is. Újra egymás szemébe néztek, s az éjtünde az utolsó szavakat hallgatta. Fatimában felment a pumpa. Lángolva, mégis... nem tehet róla de megrendülve, meghatódva tekint a férfira. De ekkor hirtelen megragadta a férfit az ingénél fogva. Látszott, hogy valamit mondani akar. Végig a szemét nézte, de megszólalni mégsem tudott.*
~ OSTOBA! ~
*Majd elengedte, de nem eresztette tekintetével, s így szólt.*
- Akkor... ezt megbeszéltük.
*Majd elfordult, s visszasétált saját falához, s a sarokba ült felhúzott térdekkel. Előremeredt a semmibe, a földet bámulta.*
~"Ha újra megpróbálsz megölni, hagyni fogom. ~
*Mikor az elejét hallotta, biztos volt a folytatásban. De az másképp hangzott. Azt hitte, azt fogja hallani, hogy akkor nem fog neki még egyszer megkegyelmezni és megöli. De ez a folytatás... mindent megváltoztat. Pont ez a mondat volna a bizonyíték, hogy ott a fény a férfiban. A kérdés az, hogy ennek ellenére akkor meg tudná-e ölni a férfit. Úgy, hogy tudja, hagyja magát, de ha nem öli meg, folytatja a vérengzést. Fatima lehunyta szemeit, s most úgy maradt. Igen. Meg tudná ölni. Hiába tűnik vereségnek a dolog, hisz hagyja magát a férfi. De végülis a hármas küldetés beteljesedne a második ponttal. A kérdés az, hogy utána mi volna Fatima célja az élettel? Most már jó volna felkészülni a holnapi napra. Aludnia kell. Reméli, hamarosan elalszik.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 9:59 am

*Sehogy se tudott elaludni. Talán az állandó fájdalom az oka? Vagy az a kis sípoló hang a fülében? Nem jó pont ilyenkor kihagyni pár óra pihenést, ő azonban ébren töltötte. Hol Fatimára tévedt a tekintete, hol pedig maga elé meredt. Legalább a nő alszik. Ez megnyugtató.*
~Biztosan sok volt ez neki...
*A történtek jártak a fejében. A beszélgetés. Ez tényleg ő volna? Ő. Semi kétség. Ugyanaz a személy volt mint mindig, és mégis ezeket a mondatokat mondta ki. Komolyan gondlta. Visszagondolva, újra és újra is komolyan gondolja mindet. Az egész élete ilyen. Előbb kényszerből kellettt ölnie, majd kényszerből kellett azt az országot segítenie amit gyűlölt, de idővel ez megváltozott. Már nem gyűlölte többé azt az országot. Megszokta, ahogy az ölést is. Katonának..., nem, gyilkosnak használták, és hiába viszolygott ellene legbelül, végül beletörődött. Megszokta ezt is, mert muszály volt. És akkor romlott el minden. Amikor elvesztette a reményt. Rohamosan csúszott le a lejtőn, és ezen a felállított szabályai és elvei sem segítettek. Már dagorladi volt. Lassan de biztosan bele is őrült ebbe. És most ugyanez következik. Az önérzete eldobatta vele azt aki segítehetett volna... talán egész végig nem figyelt rá.*
~Túl erős vagyok én ahhoz, és túlságosan is szeretek élni, hogy megölhessenek...
De Fatimának hagyni fogom.
*Az a pillanat jutott eszébe mikor a nőnek is komndta. Megragadta az ingjénél fogva és dűhöt olvashatott ki a szeméből.*
~Biztos nem erre számítottál...
*Reggel mielőtt bejöttek volna az üdvözlő csapatuk, az öreg börtönőr, hallkan felköltötte az éjelfet. Dylan minden mozdulatát árgus szemekkel követte, s ezt gyorsan észre is vette az öregúr, de nem szólt semmit. Talán úgy vélte, hogy a férfinek úgy sincs semmi esélye, de a nőnek igen, hisz az egyikük ember, a másik pedig tünde. Az fog életben maradni.
Nem ismerte ki ki.
Majd ahogy visszasegítette Fatimát a "helyére", elvitte a tálcát, és újból rájuk zárta az ajtót. Caldenék érkezéséig Dylan kerülte a nő tekintetét. Az éjszaka folyamán elhatározta magát, még ha ez Fatimának nem is fog tetszeni. A megvetést vagy csak annak is a szikrályát, viszont nem akarta látni. Előrre lebegett a feje felett az ítélet.*
~Gyáva!~
*Ahogy bejöt a tegnapi kínzó, nagy hangzavart csapott. A nyurga kéjes örömmel tette le Fatima közelébe a tegnapi furcsa kis eszközöket, Calden pedig Dylant méregette. Valami nem tetszett neki. Sokkal jobb bőrben van a hadúr mint kéne. Nah, nem baj, majd gondoskodik ő róla. A nő megint csak leült a sötétbe, és onnan figyelte az eseményeket, de egyértelműen a hadurat nézte kicsi szemein keresztül. A köpcös csak állt parancsra várva.*
-Yo, milyen volt az éjszaka?
*Tette fel a bamba kérdést a vezér, de Dylan válaszolt rá.*
-Jobb is lehetett volna, ha nem szúrod el a végén a béna fejeddel...
*Még vágot is hozzá, egy kit érdekel képet, hiszen erre bárki felhúzná magát, ha elég érzékeny az alakjára, ... mondjuk mint ez a piperkőc Calden itt.*
-Mit mondtál?
*Dylan csak nézett ki a fejéből, mint aki nem érti, hogy nem lehetett meghallani az előbbit.*
-Csak azt, hogy úgy nézel ki, mint egy szerencsétlen páva, a sokféle rolytod már már külön életet él rajtad.
*A férfi szemei már tüzet okádtak. Megragadta Dylant, és a falhoz nyomta. A hadúr csak halványan, de mosolygott. Valójában egész élvezte.*
-Tisztában vagy te a helyzeteddel?
-Én teljesen, na de te? Ha így folytatod, bezárnak egy állatkertbe a tyúkok közé.
-Azt hiszed játszhatsz velem?
*Ekkor engedte el Dylant, és azokhoz a kis szerszámokhoz ment, amelyiket a nyurga készített ki Fatimának. Valamelyiket belemártja annak a gyalázkodó alaknak a szemébe! Azonban Dylan nem állt meg itt. Folytatta, s közben egyszer sem nézett Fatimára.*
-Jobb is lehetne a sorsod.
Ahelyett, hogy itt kiéled a bosszúvágyad, mások terveit végrehajtva, gondolhatnál a jövődre.
*Calden megállt.*
-Mi?
-Jól hallod. Azt mondtam, hogy biztosan örülsz annak, hogy kikötve látsz, de mi hasznod van belőle?
*A dagorladi kezdte érteni a helyzetet. Tehát egyezséget akar a hadúr.*
-Áááh, szóval nagyon szabadulnál innen mi? Rossz hírem...
-Akár legfelülre is bejutathatlak.
*Ez már túlzás volt. Miért mondja ezt? Hiába, a hadúrnak igaza volt. Kispályás dolgokat bíznak rá, pedig már jócskán elmúlt harminc.*
-Ha kikerültél...
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Annak ellenére ahogy kinézek, még tünde vagyok. És egy tünde betartja a szavát.
Valójában nekem még van jópár száz évem, de neked mennyi maradt még?
Ha elég okos vagy Eloyaht is elbűvölheted. Megtudhatod milyen fényűzően élni.
*Calden csak figyelt. Tetszett neki az ötlet. Aztán eszébe jutott valami.*
-Nah és az embereim?
*Dylan felhúzta a szemöldökét, a kérdésre. Nem volt egy dagorladias kérdés.*
-Hmm? Ezek itt mögötted? Nekem oly mindegy.
-És?
-Mit és?
-Ha elengedünk, garantálod, hogy fényűzően élhetünk, és a politikai ügyekbe is beleszólhatunk? Elit feladatokat kapunk?
-Ezt mondtam volna az előbb?
*Calden ránézett. Mit akar ez?*
-A nőt is elengedidek, különben mindez csak egy álom marad.
-Óó, szóval innen fúj a szél! Azt hiszed ha most játszod a jófiút, majd lesz valaki aki megkönyörűl neked?
Szeretnél jó színben feltűnni a liba előtt?
*A hadúr szemei sötétté változtak.*
-Ne próbáld még egyszer így hívni.
-Ó igen? Nah és miért? Hehh, hiszen csak egy liba!
*A fogát csikorgatta a hallottakra. Tudta, azzal hogy a láncot rángatja csak fájdalmak okoz magának, de a szemei lángoltak a dühtöl.*
-Tetszik nem?
*Lépett oda Fatimához Calden, és megragadta a hajánál. Még meg is húzta, a "jobb láthatóság" kedvéért. Majd Fatimához fordúlt.*
-Hát nem elbűvölő, ahogy félt téged?
Visszamenne Dagorladba, oda ahol a legjobban érezte magát, hogy folytassa azt amit elkezdett, mindezt csak érted. Megindító.
De tudod.
*Mondta felhangosan, hogy mindenki jól hallhassa. Majd mielőtt folytatta volna, egy jó nagyot lekevert a lánynak.*
-Teljesen hidegen hagy!
*Megfogta a teganpi vas rudat, és odalépve Dylanhez, azzal kezdte ütni ahol csak érte. Egy szófoszlány egy, vagy két ütés.*
-Rohadtul... nem... érdekel!
*Végül eldobta, és újfennt a falhoz szorította a férfit.*
-Igazán csábító az ajánlatod, de tudod megfogadtam, hogy rajtad keresztül fogok átlépni egy jobb életbe. De, hogy te segíts nekem, és még én legyek az aki hálával tartozik ezért... nah ne röhögtess.
*Ezennel elengedte, és most ököllel közelről vágta a tündét. Egymás után többször is, oylan erővel ahogy csak bírta. Nem állt le beszéd közben sem.*
-Nah, milyen érzés a másik oldalon lenni?
*Csak püffölte eszeveszettül, mintha valami elcsúszott volna a fejében közben. A köpcös szólt rá.*
-Uram, ha folytatja idő előtt öli meg.
*Ekkor állt le. Rénézett a kis emberre, de nem szóllt semmit. Dylan pedig legalább olyan rosszúl festett mint amikor behozták. Csak kapkodta levegőt, de nem mindig sikerult is hozzá jutnia. Ekkor előkerült egy kés is.
Calden határozottan a hadúrhoz közelített vele. Előbb az arcánál húzta el, kis csíkot hagyva maga után, majd egy mondat kíséretében előrre nyomta, hogy jobban hozzá férhessen a kívánt testrészhez.*
-Hogy is szoktad csinálni?...
*Megfogta egyik kezével jobb vállát, a másikkkal meg mintha átölelni készülne, a lapockája felé tartott. Csakhogy egy késsel a kezében. Megkereste a lapocka alsó részét, ami olyan jellegzetesen kiáll a hátból, főleg mikor előrre görnyed valaki.
Ez történt itt is. A következő pillanatban éles fájdalom járta át a hátát a hadúrnak. A kés átvágva a bőrt, és az idegeket, közvetlenül a csontot súrolta. Nem üvöltött fel, de pontrol pontra hangot adott fájdalmának. Pokoli kín ez, s még hogy, ha a másik lassan csinálja.*
-Úgy emlékszem, egyszer bejöttél a vallatóba, és egyből ezzel nyitottál. Minden nemű kérdés nélkül. Sokat láttalak ilyen helyeken. Nah, milyen?
*S ahogy a kérdés elhangzott a kést erővel felnyomta, ami egyrészről törést eredményezett, másrészről a penge belevájt a húsba, s vele együtt kiserkent a vér is, és nem utolsó sorban egy hatalmas fájdalmas üvöltés töltötte be a cellát.
Amikor elvette a kést a "piperkőc", látni lehetett, még a sötét ingen keresztűl is, hogy bizony eléggé vérzik a hadúr háta.*

//fúúú, ez jó hosszú lett, sajnálom XD//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 12:45 pm

*Talán még az alvást tettette, mikor a férfi azt hihette, tényleg álomországban jár a nő. Azonban tényleg elaludt egy idő után. Bosszantotta is a dolog, hogy az őrnek kellett felébresztenie. Rápillantott az őrre, s szó nélkül emelte a kezét, hogy az visszahelyezze a megfelelő helyre a bilincset. Fatima ránézett a férfira, de az feltűnően kerülte tekintetét. Így Fatima sem erőltette a dolgot. Így nézett mást. A vasrácsot... a morzsákat, amik a tálcáról estek le... Majd újra kinyílt az ajtó, s jött a megszokott kis társaság. A kínzó eszközök a nő elé kerültek. Csak egy pillanatra nézett rájuk, tekintetével a kéjencet tartotta fogva. Egy normális kérdés, majd Dylan csipkelődő válasza. Fatima nem is csodálkozik Dylan viselkedésén. A folytatásnál Fatima rámeredt a fogoly férfira.*
~ Idióta! Az már nem érdekel téged, hogy mi jön utána, csak te is szúrhass egy kicsit. Nem igaz? ~
*Ugyanakkor értette a dolgot. Talán kívülről úgy tűnik, hogy a beszólások miatt kapja az ütéseket Dylan... de ezeket amúgy is megkapta volna más okból is. A szenvedés nem elkerülhető. A visszavágás pedig jóleső. Dylan elővette dagorladi énjét. Fatima mereven figyelte őt. Láthatóan a férfi még mindig nem tisztelte meg egy pillantásával sem. Kerüli. Kerülje is. Nah, kiderül, minden csak Fatimáért volt. Oh, Fatima szemeiben könny jelenik meg, s mindjárt felkiált, hogy de kedves vagy! Nah, inkább nem. A gondolata ugyanaz. Idióta. Sejtette, hogy az éjjel nem gondolta meg magát a férfi. Kénytelen lesz akkor megölni. Nah, de most már a nőről van szó.*
~ Liba?!~
*Arcán azonban semmi nem volt látható. Mereven tekintett a beszélgetőkre. Már-már várta, hogy előbb-utóbb különleges jelzőkkel fogják illetni. Dahorladiak ne tennék?! Egy börtönben?! Cseppet sem lepődött meg az éjtünde. De Dylan felháborodik a kifejezésért.*
~ Nocsak. ~
*Majd Calden odalépett hozzá s megragadta a hajánál. Fatima csak halkan, zárt szájjal nyögött egy picit, de mást nem tett. Míg hozzá beszélt a férfi, akár nézhetett is volna közben Dylanre. De nem tette. Tiszteletben tartotta annak kívánságát, hogy nem akar vele szemezni. Így Calden szemébe nézett amilyen mélyen csak tudott. De tekintete üveges volt. Majd megkapta a pofont. Hát...Hát... már-már sajog az arca, mert állandóan odakapja a pofont. Nagyszerű. Nem is kell sminkelnie magát. Megkapja a pirosítót ingyen. Bár Fatima sosem sminkeli magát. Legalábbis amióta elhagyta nemesi családját, nem volt oka. Calden otthagyja, s újra megfogja a vasrudat, s püfölni kezdte Dylant. Fatima egy szót sem szólt, nem ellenkezett. Tudta, hogy azzal csak ártana a férfinak. A kínzó szavaiból ítélve, nem fog ráállni az egyességre. Kitudja miért, Fatima erre megkönnyebbülést érzett. Vagyis Dylan terve nem jött be. Egyelőre. Dylanből egykét helyen már csordogált a vér. Ökölcsapások következtek. Fatima nézte volna az eseményeket, de akkor a nyurga elé állt.*
- Nah mi van? Élvezetes a műsor? Te nem akarsz felszólalni szerelmed érdekében?
*Majd megfogta a nő állát, s feltolta, hogy végignézhessen hófehér nyakán.*
- Kegyetlenek az istenek... mindent neked adtak.
*Majd felröhögött, s elengedte. Megfordult, hogy nézhesse a következőket. De Fatima mögé lépett. Arcát a nő arca mellé tette. A fogolynak nem volt sok helye elhúzódni. Hallotta a fülébe suttogó szavakat.*
- Hmm... azt hiszem, tudom, mi következik.
*Megjelent hát a tőr. Egy kis fenyegetőzés, majd egy öleléshez hasonló. Mivel oldalt állt a nő, látta, hogy mi történik Dylan háta mögött. A kés nagyon lassan csúszott egyre mélyebbre a húsban a lapocka alatt. Dylan szemeibe nézett, látta a fájdalmat. Fatima szeme nem is rebbent meg. Érezte magán a közvetlen közelében álló tekintetét. Az mélyen a szemébe nézett, mintha várna valami reakciót.*
~ Várjon csak. ~
*Calden emléket mesél. Fatima szemei elüvegesednek. De nem csodálkozik. Egyszerűen csak rossz hallani mindazt, amit sosem akart elképzelni. A folytatásban nem volt biztos. Majd Calden kifeszítette a lapockát. Dylan felüvöltött. Fatima enyhén reagált. Külsőre. Szája szeglete épp, hogy megremegett, Keze is egy kicsit, de szeme nem kerekedett ki. Csupán pupillája összeszűkült. Egy pillanatra elködösödött minden. Mintha nem is volna ott. De akkor ismét hallja a fülében a suttogást.*
- Na mit szólsz? Gondolkodtál az ajánlatomon? Ha igent mondasz. Nem történik még egy ilyen.
*Fatima nem reagált azonnal. Végül mégis a férfi arca felé fordult. Olyan közel voltak, hogy szájuk majdnem összeért. Fatima végig a férfi szemébe nézett jéghideg tekintetével. Csendesen felelt, de határozottan.*
- Nem. ...nem gondolkodtam rajta.
* A nyurga rápillantott Fatima vörös ajkaira, s beleharapott sajátjába. Majd újra a hideg szemekbe tekintett, s elvigyorodott.*
- Nagy kár.
*Elkomolyodott, s otthagyta a nőt. Caldenhez sétált, s súgott neki valamit, amit egyébként senki nem hallhatott, csak maga Calden.*
- Add nekem azt a nőt. Mondd meg, mit tegyek vele. Már az idegeimre megy.
*Persze annyira halk nem lehetett, hogy a tünde fülek se hallják meg. Fatima mindenképp hallotta. Talán Dylan is, hacsak hallását nem tompította a fájdalom.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 1:21 pm

*Színtiszta fájdalom, semmi más. Most visszakapta. Lehet sosem mondaná ki, talán csak Fatimának...neki már úgy is vallot, hanem azért a nő úgy sem akar mindent tudni.... egyszóval ha nem is mondaná ki, magában tudja, hogy ez a büntetése. Nem azokért amiket ezekkel művelt itt. Azt nem bánja. Azokért amiket a fogjokkal, vagy akár csak egy csata hevében tett. Jogos, méltó bűntetés. Egy darabig azt se tudja előrre vagy hátra hajoljon, sehogy sem jó... azonban ahogy kezd a köd elülni, újra kihall beszédfoszlányokat a sípoló hang mögül.*
~- Add ... a nőt. , Mondd... tegyek vele.... az idegeimre megy....
*Nehezen tudta csak szóra bírni magát, és érződött is, hogy még inkább kábult mint éber, de beszélt.*
-Esküszöm neked... minden élő és nem élő istenre,... hogy nem éled túl .... ha hozzáérsz ...
*A nyurga furcsa grimaszt vágott erre a kijelentésre. Még, hogy ő esküszik? Majd meglátjuk!
Caldent otthagyva a kis asztalkájához sietett és felkapva egy szikét, piciny hegyes, borotvaéles pengét Dylanhez ment. Magas hangja sértette a hadúr fülét, ami egyenesen az arcába szólt. A férfi meg belelehellt.*
-Akkor kezdem veled...
amúgy is ki akartam próbálni ezeket...
tégy egy szívességet és ne hallj meg!
*Előbb a szikét az arcánál tartotta, néhol fel is sértette a bőrt, majd a nyakához igazította a hadúrnak, s végül a kezein kezdte méregetni az izmokat...
...A ma este se fog nyugodt alvással telni.
A börtön egész nap hol elhaló hol hangosabb kiáltásokat engedett ki magából. Dylan mindvégig kitartott, s habár párszor kereste a lány tekintetét sosem a megfelelő pillanatban...végül egymásra maradtak a sötétséggel. A fáklyák égtek, jelezve hogy nincs se nappal se éj, itt csak egy napszak van. A fáklyáké.
Majd kisvártatva betoppant Aghon, és mielöt Fatimához ment volna, megtorpant Dylan előtt. Aztán míg leakasztotta a lányt a kampóról beszélt is.*
-Hogy van ő?
*Bökött a félájult férfire. Ezt most lehet Fatima helyett kapta..... ha csendben maradt volna... mára megússza annyival amit Caldentől kapott. De nem bánta.
Aghon a tegnapi felhozatalt vitte. Kis kenyeret, kancsó vizet, meg egy rongyot.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 2:12 pm

*Fatimát nem akarta érdekelni a dolog, amit hallott. De mégis csak beindult a fantáziája, hogy vajon mi kínzásokat képzelt el számára a férfi. De ekkor Dylan szólalt meg. Fatima mereven ránézett, s nem értette a dolgot. Miért teszi ezt érte a férfi? Miért aggódik így érte? Igazából sosem mert belegondolni abba, hogy talán szerelem van minden mögött. A csók... azt segélykérésnek vette. Egy dagorladi hóbortjának. Hogy lehetne szerelmes belé pont Dylan? Vagy akárki. Na meg egy dagorladit el sem tud képzelni, hogy valaha lehet szerelmes. Fatima sosem merné ezt kimondani magának, hogy Dylan talán szerelmes. Így egyszerűen csak nem érti. De enyhe hálát érez belül. Fatima mélyen vette a levegőt. Kezdte felzaklatni a dolog amit lát és hall. Kis szike... mire jó egy kis szike? Apró vágásokat ejteni... pl. egy karra. Fatima nem tudta mit tegyen. Befogni a fülét nem tudta. Kereste Dylan tekintetét, hátha az ad egy kis vigaszt, ha ránézhet. Ha nem is azért, mert szereti a nőt, hanem mert gyűlöli. Mert most mindez... őmiatta van. Vagy nem? Alapból is megtörtént volna? Nézte Dylan arcát, de a fájdalmat nézve rajta nem bírta sokáig. Néha lehunyta szemeit, s próbált kilépni ebből a világból, hogy ne lásson és ne haljon. Néha sikerült. De egy újabb jajkiáltás, felnyögés felébresztette. Senki sem foglalkozott már a nővel. Rá sem hederítettek. Ennek örült. Így zavarát és hányingerét nem láthatták se arcán, se szemeiben. Nem szólhatott egy szót sem. Legszívesebben felüvöltött volna, hogy elég legyen. De semmit sem érnének szavai. Csak hallja a fájdalmat... hallja... s ez fizikai fájdalmat is okoz neki. Végül elmentek a kínzók. Dylan épp hogy csak az eszméleténél van. Fatima próbálta élvezni a csendet. De a kiáltások nélkül minden olyan kietlen volt. De mintha mégsem múltak volna el. Fülében sokáig visszhangzottak a hangok. Látta a kínzók és Dylan arcát a szeme előtt. Sosem fogja tudni elfelejteni.*
~ Milyen érzés a másik oldalon lenni... ezt kérdezték tőle. Ezeket... ő is művelte... megtette. Nem tudom... hogy gyűlöljem vagy szeressem.~
* Néha odapillantott a férfira. Szörnyen nézett ki. Nem is kell mondani, több volt a folt az ingen mint a tiszta rész. Ekkor megérkezett az őr, s elengedte Fatimát. Majd kérdez. Fatima rámeredt Dylanre.*
- Most biztosan gyűlöl.
*Felelte halkan. Aghon kissé szomorkásan elment, magukra hagyta őket. Fatima elment a tálca előtt. Persze lassan, maga után vonszolva nehezékét.*
~ Engedné, hogy törölgessem a sebeit? Hozzá se merek érni. Félek megvető tekintetétől. Mit tegyek...? ~
* Valamit mégis tennie kell. Nem hagyhatja magára. Felvette a kancsót, s vizes rongyot. Nem tudta, mit csináljon, végül mégis gyengéden törölgetni kezdte a férfi ajkait. Előbb be kell nedvesíteni. Ha reagál rá a férfi, akkor talán tud vizet tölteni a szájába. Legutoljára este ivott. Azóta eltelt egy nap. Fatima meg annál is régebben ivott. Az este mivel enyhén összevesztek se a kenyérhez, se a vízhez nem nyúlt. Éhes volt. Hát persze. Megviseltnek, s gyengének tűnt a nő is. Talán annyira nem szenvedett, mint a férfi, de hasonló volt a fájdalma. De hogy ehetne addig, míg Dylan nem eszik, vagy nem mutatja jelét, hogy kicsit jobban van?! Végignézett sebein, majd kereste a férfi szemeit.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 2:27 pm

*Már nem igazán volt magánál. A szemei üvegessé váltak a sokféle fájdalom hatására, s ennek köszönhetően is, már nem érezte,legalább is nem kiemelkedőnek a csuklóján szoruló bilincset. Egy volt sok apró és mély seb között. A vizes rongyra ösztönösen reagált. Jól esett a hűs víz, és ha kapott, ivott is a kancsóból. Behunyva a szemét, próbálva kizárni a fájdalmat a tudatából. Csak félig volt nyitva a szeme, és a fejét se emelte magasra, de még látott valamenyit Fatimából. Nehéz légzésén és ökölbe szorult kezén kívül azonban nem jelezte más a kínt amit most is átélt.
Nem remegett, vagy nyögött fel időközönként. Méltóságteljesen viselte mindet.
Fatima láttára mintha megenyhült volna az elgyötört arc.*
-Te jól... vagy?
Nem bántottak?
*Ha Fatima a sebeivel kezdett el foglalkozni néhol talán felsziszent, de összessgébéen hagyta magát.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 2:43 pm

*Hát persze, hogy reagált a vizes rongyra. Ekkor lassan tölteni kezdte a kancsó tartalmát a férfi szájába. A kérdésre megrázta a fejét.*
- Nem... nincs semmi bajom.
*Felelt csendesen. Letette a kancsót, s most a ronggyal kezdett ügyködni. Nem voltak nagyok a vágások, csak mélyek. Azonban kezdtek begyógyulni, nem ömlött belőlük már annyira a vér. Felhúzta a férfi ingujját, s törölgetni kezdte a sebeket.*
~ Nem biztos, hogy sokáig elég lesz a puszta víz. ~
* Az őr felé pillantott a rácson túlra, de még nem szólt semmit. Próbált Dylan mellé állni, de az már messze volt, a lánc nem engedte Fatima lábát tovább. Így a másik oldalt, a közelebbi oldalt választotta. Felhúzta az inget a férfi hátán, hogy láthassa a sebet. Szörnyű látvány volt. Fatima nagyot nyelt, s lehunyta egy pillanatra a szemét. Ahhoz vajon hogy nyúljon hozzá? Próbálgatta törölgetni a hátról a vért, hogy legalább látszódjék belőle valami. A seb körül is törölgette, de akárhogyan próbálkozott gyengéd lenni, biztos, fájdalmas volt, így egy idő után inkább abbahagyta.*
-Sajnálom. Mindez miattam történt.
*Mondta csendesen a férfi szemébe nézve. Az ajtóhoz fordult.*
- Aghon.
*Szólt egy kicsit hangosabban, de nem nagyon, hogy ne zavarja Dylant az erős hang. Az őr benézett az ajtón.*
- Kötszert, vagy gyógynövényeket gondolom azért kaphatunk. Gondolom nem óhajtják fogva tartóink, hogy elfertőzzön a seb...-
*Ha az őr bejön, még kérdez tőle valamit.*
- Tudják, hogy el szokott engem engedni?
*Ha nem, akkor csak fel fog nekik tűnni, hogy nem annyira véres már áldozatuk, mint ahogy itt hagyták...*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 3:00 pm

*Amikor a kisebb vágásoknál tartott a nő, még csak fel sem szisszent. Pontosan tudta mikor mi fog következni. MÉg ilyen homályosan is le tudta olvasni Fatima mozdulatairól a szándékot. Az ing újjának felhúzásakor azonabn kellemetlen érzése támadt.*
-Nyugodtan tépd el...
*Nyögte ki végül, majd Fatima tovább haladt a hátához. Egy darabig tűrte, de ez már kicsit sok volt. Ugyan látta ezt anő is, azért megerősítette a sehtésében.*
-Azt hagyd, úgy is varázslattal kéne visszatenni....
~Vagy...
*Majd Fatima az őrhöz fordult, így nme maradt ideje kimondani amit gondolt. Láthatóan Aghon gonban volt. Bejött ugyan és egy kis alkoholt hozott a sebre, ,de vakarta a fejét.*
-Sajnos nem beszélnek velem.... mintha itt sem lennék.
Azt hiszik talán, hogy a hely varázslata kiterjed arra is, hogy a hét végéig ne halljatok meg, nem tudom.... de nem törődnek effélékkel.
Kötszert ugayn nem tudok adni, de fertőtlenítőnek itt van ez. Gyógykészítmények pedig az őrrszobán vannak most, fennt, ... de oda nem mennék szjvesen... ott vannak azok... a nagydarab fickó meg a többi.
*Ekkor szólallt meg Dylan is. Elősszőr Aghon felé, habár mostanra az illem kiveszett belőlle.. LÁthatóan próbált minnél kevesebb szóval, egyúttalminnél kevesebb levehőpazarlással kifejezni magát.*
-Hé,... Öreg. Tudnál hozni egy...
*Mondat közben elhallgatott. Kerste a jó szót arra amit kér, deh...*
-... szóval egy kis botot, amire... ráharphatok....
*Nem igazán van ínyére a dolog, de ha az "öreg" igazat mond, jobb ha nem verik fel a fönntieket álmukból.
Majd Fatimára tekintett.*
-Meg tudnád tenni nekem... hogy a helyére teszed a csontot?
*Talán bekötözhetnék az ingével...de ez se valami jó ötlet tekintve az előzményeket.
Az viszont kivilláglott, hogy mire kell a kis bot.
Aghon bólintott és már hozott is egyett magával, egy fából készítettet.
Hogy miért kéri? Mert baromira tud fájni. Meg nem utolsó sorban el fertőződhet... és ha túl is élik, ha rosszúl forr be a seb, újra el kéne törni. Ráadául már szinte nenm is érzi a jobb karját.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 3:13 pm

*Az őr bejött. Fatima megértette a dolgot, de az alkoholnak örült. Biccentett és elvette. Ekkor Dylan szólalt meg. Fatima ezt is értette. Rámeredt Dylanre. Szemeivel ezt kérdezte: Biztos vagy benne? De tudta, hogy biztos benne, és hogy meg kell tenniük. Maga egy gyógyító nem értené ennek a fontosságát? Addig nézte Dylant, míg nem kérdezett. Ekkor Fatima csak magabiztosan biccentett. Megérkezett a bot is. Fatima Dylan szájába helyezte. Reméli megfelelő módon oda tud férfi a csonthoz, hisz az már majdnem távol van, lába kicsit hátrább van, mint a teste, mert a lánc visszatartja. Sebaj. Megoldják így. Fatima biccentett az őrnek, hogy távozhat. Az el is ment.*
- Jobb az alkohol, mint a semmi. Nem igaz? Csak most nem meginni fogod.-
*Ahogy befejezte a mondatot, azonnal vissza is nyomta a csontot a helyére. Fatima ne szokta volna meg a fájdalmas nyögéseket?! Olassie ostroma után is ott kezelte a különféle sérüléseket ért harcosokat. Ő már látott ezt-azt. Mindezek után az alkoholból öntött a rongyra.*
- Minden sebeden újra át kell mennem.
* Majd kezdte a karon lévő sebekkel, a halántéknál, majd befejezte a lapockánál. A rongyon már nem is látszott, hogy eredetileg fehér volt. Az üveget Dylan felé tartotta.*
- Pár kortyot ihatsz fájdalomcsillapításként.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 3:22 pm

*Ahogy a botot a szájába helyezték elég röhejesen kezdte érezni magát, de most nem ez a lényeg. Úgy is nézett ki. Annak ellenére, hogy a két keze szorosan egymás mellé volt bilincselve Fatimának, egész szépen visszatette az a csontocskát Dylannek. ... habár a fájdalom nem ezt mondatta volna vele. Aztán egyből ki is köpte a botot.
Majd ugye a fertőtlenítés... tiszta pocsékolás.
Fatima azon mondatára, hogy kaphat is belőlle egy kicsit, már ivott is. Amíg engedték.*
-Milyen nagylelkű hangulatban vagy.
*Jegyezte meg utána kisebb mosollyal az arcán.
De már fáradt volt. Most talán tudna aludni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-02, 3:31 pm

* Nem sok kortyot hagyott inni, elhúzta az öveget. A kijelentésre kimérten nézett rá.*
- Úgy gondolod?
*Majd arrébb vonszolta magát, s ő is ivott egy keveset a vízből. Nem sok maradt, mert jó részét Dylannek adta. Majd ketté törte a kenyeret, s a felét megette. A másik felét felemelte.*
- Éhes vagy?
*Ha a férfi beleegyezik, megeteti. Ha nem, akkor leteszi az ételt. Végül a sarokba megy újra, s megszólal.*
- Próbálj meg annyit pihenni, amennyit csak tudsz.
* Kis csend majd a férfi szemébe néz a távolból.*
- És... tarts ki!
* Nézett rá még nyomatékosan, majd a falhoz döntötte a fejét és úgy csinált, mintha aludna.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 11:48 am

*A kijelentésésre cinikus egy kérdéssel felelt a nő. Nem válaszolt rá, úgy gondolta nincs miért, meg nincs is mit. Úgy gondolta, ezért mondta ki. Azaz, hogy konkrét legyünk, Fatima magához képest volt igen nagylelkű.
Csak nézi a nőt, feltűnően ahogy tegnap is tette. Kétségkívűl olyan mint egy hótündér, gyönyörű és veszélyes teremtés...*
-Nem. Tegnap te nem ettél.
Jobban örülnék ha most te ennéd meg az összeset.
*Arról egy szót se szólt, hogy tegnap végülis Fatima felét visszavitte az öreg.
Majd a lány is ellátja tanácsokkal.*
~PIhenni? Hát... ha már végkép nem érzem a karjaim talán lesz esélye...
*Egyértelműen nem volt mit mondania, meg fáradt is volt, azonban még mindig nem tudott aludni. A következő mondat, mely szokatlanul inkább kérés volt mint kijelentés meglepő volt Fatimától.
Ránézett azokkal mélykék kristályokkal, mintha lassan dolgozná fel magában a kérdést, és ebben segít az éjelf arcának bámulása.*
~MIért mondja ezt? Ha most meghalnék nem kellene azon gondolkodnia, hogy meg kell ölnie vagy sem... megspórolná a kivégzésaemet, vagy a kockázatot, hogy talán meggondolom magam, és mégis Evolyran ellen vonulok...
*De félt hangosan kimondani. Nem tudta mit mondana, hogyan reagálna erre a lány, s félt is attól amit hallani fog. így inkábbhallgatott. Sokáig, sokat mondóan.
Aztán elaludt.
Sajnos azonban nem sokat. Pár óra telt csak el, és az öreg érkeztére felébredt. Végignézte teljes csöndben amit tegnap is. Ahogy Fatimát vissza teszi a kampóra, majd kimegy.
Most már könnyebben megtalálta FAtima tekintetét, de mondanivalója nem volt. így hallgatott.
A következő ami történt a harmadik napon, az az, hogy egy jó darabig senki sem jött be.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 3:19 pm

*Az ötletre, hogy talán neki kellene megennie az összeset, rámeredt a férfira. Most tényleg nem lehetett olvasni az arcáról. Vajon haragszik, vagy egyetért, vagy értetlenkedik? Végül nem szólt semmit, megette a második felét is az ételnek. Sejti, hogy a tegnap esti a kukába került. Nem lenne jó, ha megint így járnának. Ezután kuporodik ugye a sarokba. Arra, hogy tartson ki, válaszul csak Dylan szikrázó szemeit látja. Majd alszik. Reggel felébredt az ajtó nyílására, így gyorsan fel is állt, mikor a börtönőr bejött. Visszahelyezték a kampóra. Dylannel egymásra néztek, de végig meg sem szólaltak. Már-már várták a becsörtetést az ajtón, de nem történt semmi. Órákig "késlekedtek". Nem igazán értették, mi van. Ezeket az órákat végig csendben töltötték. Hát persze. Hisz Fatima és Dylan vannak egy helyiségben.*
~ Mi ez? Türelem próba?~
*Kérdezte magában kissé gúnyosan, ugyanakkor ez jó volt, mert inkább ácsorogjanak, mint hogy kínzódjanak - szép magyar szóval. Majd mégis csak kinyílt az ajtó, s belépett... a nyurga. Egyedül ő. *
~ Műszak váltás van?~
* A férfi körbenézett, megakadt a szeme Dylanen. Összehúzta a szemöldökét. Valami nem tetszett neki. Megfogta a jobb karján az ing ujját, s felhúzta.*
- Nocsak, nocsak. Én meg csodálkozom, hogy vajon miért vagy ilyen jó bőrben.
*Gonoszan Fatimára sandított. Majd a kampóra, s vissza Fatimához.*
- De így már mindent értek.
*Rá se hederített Dylanre, Fatimához sétált. Végigsimított a lány arcán.*
-Hmm... emlékszel, mit mondtam neked első nap? Hogy a szép hamvas és puha bőröd nem marad sokáig hamvas és puha.
*Fatima emlékezett. A férfi mellé állt, s az arcához nyomva sajátját, Dylanre nézett.*
- És arra emlékszel, hogy mit tettem a barátocskáddal tegnap? Jól emlékszel?
* Fatima csak mereven bámult erőre. Nem nézett egyik férfira sem. *
- Mert úgy láttam, kicsit szomorkodtál az esetén. Arra leszek kíváncsi, hogy fordított esetben mi fog történni. -
*Fatima egy pillanatra enyhén összehúzta a szemöldökét, a nyurga azt észre sem vette. Az éjtünde szíve most kezdett a torkában dobogni. Izgult... vagy ne szépítsünk, félt. De semmit nem mutatott érzelmeiből. A nyurga a zsebéhez nyúlt, s elővette azt a kicsi szikét, mit Dylannél is használt. Gonosz vigyorral rámosolygott a férfira. A szemébe nézett, kíváncsi volt, mit lát benne. Majd elindult, s megállt Fatimával szemben.*
-És arra emlékszel, hogy mit ajánlottam neked első nap? Most is azt ajánlom. Ha elfogadod, azonnal abbahagyom... bármikor szólhatsz.
*Ismét egy kedvesnek igyekvő mosoly, majd felemelte a kezét, s megkezdte az "izmok méregetését". Fatima nőből van. Így ő nem tudja olyan keménynek mutatni magát, mint Dylannek. De amennyire egy nő igazán kemény lehet, azt ő megcsinálta. Hisz ő Fatima Ferses*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 4:03 pm

*A körülményekhez képest egész jól érezte magát. Aludt, pár órácskát ugyan de ez is valami. Mikor végre a nyurga belépett, olyan érzése támadt, hogy most megtörik az üdvös csend... a nyurga csak dumált egyfolytában.
Valami olyasmit hadovált össze, hogy vele mit csinált tegnap, meg valami ígéretet, meg hogy most a nő következik.
A nyurga odalép Fatimához miután kinézegette magát Dylan előtt.. A férfi olyan döfösen és önérzetesen nézett amennyire csak lehet, de megszólalni még nme volt kedve. Nem igazán vágta mi történik.
Aztán valami csak bevillant.*
~Arra leszek kíváncsi, hogy fordított esetben mi fog történni.'
*Előkerült a kés is, és ekko rösszeállt a kép.
Dylan rémült arccal bámult a nőre. Kikerekedett szemmel, egyértelműen nem tudta mihez kezdjen. Látszott a nyurgán, hogy most Fatimát akarja. Nem engedheti, semmiképp sem!*
-Mire vagy te olyan kiváncsi?
Aki kiváncsi hamar megöregszik... vagy talán elfelejtetted mit mondtam neked tegnap?
-Óó, még el se kedztem de már a herceg érted aggódik.
"Nagyuram"... most a asaját éppségével foglalkozzon. Az a lgfontosabb, mi majd gondját viseljük ennek a szépségnek itt.
*Élvezte a játékot. A bohósckodás ugyanúgy a része volt mint az a különös szadista játszadozása egy piciny szikével. Elfordította Fatima fejét, hogy jobban láthassa a férfi mit is tesz vele.
Dylan mozdulatlan volt kénytelen eltűrni ahogy a kis kés felmetszi a bőrt.*
-Rohadék!
*Fakadt ki, de akkor a nyurga egy ördögi mosoly kíséretében, egyik kezével Fatima állát ragadta meg, hoyg ne tudjon mozogni, a másikkal, pedig a szikét közelítette meg.*
-Az első hozzászólásod elég negazív volt felém....
Ha lehetne kedvesebben....akkor talán az arcocskája megmarad.
*Azonban már egy szép nagy csjk volt FAtima jobb arcán.
Dylan remegett dühében*
-Én már nem is vagyok elég?
Muszzály belerángatni eg yolasvalakitis akinek semmi köze az egészhez?
-Ó, dehogy nincs köze... hisz őmaga akarta nem de?
Annyit koslattál a hadúr után, hgy nézni is röhejes volt.
Most megkapod a jutalmad...
-Engedj el, és megmutatom mi vagy!
-Már mért engednélek?
így sokkal nagyobb szórakozást nyújtasz...
-Szemétre való... kitaposom a beled!
-Igen?
*Újabb vágás. Ekkor elhallgatott. Nem lehet. ugyanazt csinálja mint legelősszőr Fatimával vele ellenében. Különös. Akkor Fatima is mennyire kiborult.
Ám akaratlanul vagy sem, a gyilkos pillantása nem hagyott alább. A nyurga anyira élvezte, hogy már nem is nézett Fatimára.*
-No lám... megértetted?.
De tudod, ez még mindig nem szép... nézhetnél kedvesen is...
~Megölöm... meg fogom ölni... ez csak egy csúszómászó, aki csak addig beszél míg a másik tehetetlen... semmiképp sem maradhat életben...
*Még néhány vágás a piciny szikével, és feladta. Komolyan gondolják.
Lehorgasztotta fejét és egy ideig csak bambult maga elé.
A nyurga végül megint csak Fatimára figyelt. Egy ideig nem engedte a nőt, még csak beszélni sem. Ha mondta is volna, ha bele is egyezett volna még kia akarta élvezni... hane azért csak elengedte egy idő után. És szinte már behízelgő hangon szólt hozzá....*
-Ébren vagy még....
Tudod az ajánlatom érvényes.... remélem nem haragudtál meg.
Nagyon fájna a dolog.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Kikötő
» Keleti kikötő