Orod Opelë, a fehér elfek városa

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

//Nyilt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

Már megtapasztalhattam, hogy mennyire nincs esélyem szemtől szembe egy sárkánnyal szemben, eddig is csak az Istenek és a szerencsém védett meg attól, hogy nem téptek, zúztak szét.
A Könyvtáros önfeláldozása megbecsülendő volt, hiszen nekem kellett volna most a helyén feküdnöm, nekem lett volna a kötelességem megmenteni a civiliket, akik nem tudtak még elmenekülni a kötelességük teljesítése miatt a városból, nekem…..hiszen már senki más nem volt itt.
Láthatóan az elfek az utolsó csepp vérükig harcoltak, de ennyi tellett a magára maradt várostól, akik fiai és lányai sokan az életüket áldozták azért, hogy legalább a lakosság megmeneküljön.
És nekem még mindig maradt egy megmenteni való élet, aki ráadásul a jégtündék tudásának talán utolsó letéteményese, így megérdemli, hogy lovagi becsülettel óvjam az életét és lehetőséget adjak neki a menekülésre.
Mert nem maradt más választás, miután megláttam azt a fekete démont leszállni az égő épületre, mely a Könyvtárosok szerint menekülésük kulcsa.
A páncélban, amúgy is nehézkesen mozgok már, nem hiszem, hogy lépést tudnék tartani az elffel, így csak intek neki.
- Ne törődj velem! Rohanj és ne nézz hátra! – kiáltom vissza, aztán a pajzsom az arcom elé emelem, hogy a hó kavargásától megóvjam és szemmel tartsam a dögöt.
-
A hátam mögött felhangzó baljós visítás, azt mutatja, hogy ott is véget ért a harc és a szemem sarkából odapillantva láthatom, hogy ez sem a mi javunkra, vagyis inkább már csak az enyémre, mert reményeim szerint a másik könyvtáros már az épületnél jár. Nagyot csapok a pajzsomra és a terpeszkedő feketére kiáltok,.
- Biztos elégedett lehetsz a műveddel Féreg! Nem hazudtoltad meg gyilkos fajtádat, de még nem teljes a győzelmed. Ha az Istenek megsegítenek, azért kapsz tőlem pár emléket démon! Már persze, ha nem félsz egyedül szembeszállni velem, csak segítséggel. – int az aranysárkány felé és igyekszik kiáltozásával, szavaival maga felé fordítani a sárkány figyelmét, úgy is pikkel rá valószínűleg.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-07, 1:51 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Látja, ahogy az arany sárkány győzedelmeskedik, de ő sem az a fajta, aki tétlenül nézi, ahogy a préda elfut előle.
Meglebbenti szárnyait, de csak annyira emelkedik a levegőbe, felkavarva a havat és a lángokat is, hogy aztán mancsaival lecsaphasson a kétlábúakra.
Az elf könyvtárost biztosan az istenek óvják.
Már a második kétlábú áldozza életét azért, hogy ő elfuthasson.
Még átsiklik a fekete sárkány hatalmas mancsa alatt, s valami lyukba ugrik be.
Épp, mint a patkányok! Legalábbis ez jut eszébe Inaethnek, de nem foglalkozik most ezzel.
A másik kétlábú már ott van. Még a mocskos kis száját is kitátotta, hogy ocsmányságokat vágjon a nőstény fejéhez.
A vörös szemek ekkor fordulnak teljes egészében a lovag felé.
Fekete mancsát megemeli és lesújt rájuk, egyenesen a lovagra. Nem foglalkozik sem fegyvereivel, sem pedig a lovag páncélzatával.
Az a hatalmas erő, amivel hirtelen a férfira csap le, önmagában elég, hogy kilapítsa.
Ha a lovag valami csoda folytán mégis kikerülne a láb alól élve, akkor már a hatalmas, ébenfekete farok lendül, hogy a szomszédos ház falába passzírozza a férfit, s egyben rá is omlassza.
biztos benne, hogy ezt már nem élheti túl.*
- Ennyit érsz, kétlábú….így jár majd mindenki, aki Lanur szövetségéhez tartozik!

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

//Nyílt mese? Rajtaütés Orod Opelёn//

Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy mind, szavaimmal, mind a téren való mozgásommal magamra vonjam a fekete féreg figyelmét, akit végül remélhetőleg sikerült feldühítenem, mert meglebbenti hatalmas szárnyait és felemelkedik, miközben én keményen szorítom a kardom és a pajzsom, ahogy a felkavart hő, jeges szúrással csapódik az arcomba.
Tudom, hogy itt nem kerülhetek ki győztesen, de elégedetten látom, ahogy a könyvtáros eltűnik egy titkos lejáratban és a sárkány már nem okozhat kárt benne.
Úgy látszik életem bevégeztetett és én lovagként, eskümhöz híven akarok elmenni, minden elkövetve, hogy legalább megkeserítsem az önhitt sárkány győzelmét.
Épp ezért nem várom csak úgy a halált, hanem mikor mancsát emeli a megpróbálok minél gyorsabban félre gurulni, már amennyire egy páncélban lehet, aztán teljes lendülettel lecsapni, hátha legalább némi fájdalmat okozhatok neki.
- Egyszer téged is utolér a végzet, bestia!
Ekkor ér el farkának csapása és testem nagy csattanással csapódik a közeli falnak, beomlasztva annak a tűztől már így is meggyengült szerkezetét.
Tüdőmből sípolva szökik a levegő és bordáimba nyilalló fájdalom hasít, aztán már csak a leomló kövek távoli moraját hallom, majd körbevesz a puha sötétség és béke.

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*A könyvtáros még vet egy pillantást a lovag felé. Tudja, hogy az épp az életét adja az ő meneküléséért.
Ismét homlokához érinti ujját.*
- Az istenek legyenek veled, harcos!
*Ezzel beveti magát még épp a fekete sárkány előtt a lejáraton.
Odakint a lovag néz farkasszemet a két sárkánnyal. Nincs esélye egyedül, s nincs esélye egy ősivel szemben sem.
Mégis hősiesen szembeszáll, a kivívja maga ellen a végzetet.
Első pillantásra úgy tűnik, szerencsésen, s megúszhatja ezt a csatát talán, de lnaeth másképp gondolja.
Az első csapás bevégzése után már érkezik is a másik, s a lovagot a hatalmas, fekete farok elsöpri a mögötte lévő házzal egyetemben.
S nem csak azt az egy házat, dönti romba a fekete sárkány farka, fordultában a környező házak közeli falait is áttöri, de ez nem menti meg Joahim lovagot.
A férfi a rá omló épület alatt leli meg végzetét, s Dremer magával is ragadja Orod Opelë utolsó védelmezőjét.
Ez a csata ezzel ér véget.
De nem veszett oda minden. Falqualion nagyúr és serege már visszafelé tart, a város civil lakosságának jelentős része megmenekült, hála az önfeláldozó harcosoknak, akik magukra vonták a támadó sárkányok dühét és tüzét.
A hó pedig rendületlenül esik a csendbe fulladt városra.
Ez a csend mélyebb és halálosabb, mint bármely téli este, melyet Lanuria lakosai megélhettek eddig.
Ez a csend a csata utáni némaság. Nincs más élő, csak a levegőben köröző sárkányok, hangja, mely megtörheti azt.
A csata véget ért, Orod Opelë képtelen volt kivédeni a sárkányok rajtaütését, a háború azonban még tart, s nem egy városa van még a Birodalomnak, mely sértetlenül áll, s melyben már készülnek a harcra az ottaniak.*

//Köszönöm a részvételt mindenkinek! A jutalmakat hamarosan kiosztjuk a résztvevőknek! //

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-14, 9:11 pm

/Inaeth egy tánc Very Happy

? /
*Hamar kiköt a hajó amin hoztak, a csónakban még egy két szót váltunk a kapitánnyal mielőtt kiraknak a szárazra.
- Akkor húsz hajót tudsz a szolgálatomba ajánlani, viszont elég sokba kerülne ez nekünk. Mit szólnál hozzá, ha minden zsákmányt megtarthatnátok, semmi adózás a bérlőnek. S mellette megóvlak titeket a sárkányok haragjátol mi lanuria népeit pusztítja.
- Arrr Kölyök... - Köp egyet a vén medve- Az árunk ennyi én nem alább.
- Akkor nyolcezer darna egy hónap, s a halálig nincs megfutamodás, csak a parancsra....
- Kalózként nem mondhatunk becsület szavakat... De az alku az már inkább hozzánk való. Legyen hát kezet rá!
- Kezet rá...Felkereslek téged, holnap ugyanitt.
*Koppan a csónak orra majd megáll a parton felállok s ki is lépek belőle.
- Az istenek óvjanak titeket...
- A kard és az acél óv minket...
*Bólintok egyet, majd Orodnak veszem az irányt, félelmetes az emlékeimben nem így szerepelt ez a város. Ilyen csodálatos pompájában. Dől össze egy ház mit a lángok marcangoltak meg de még az istenek tartották a lelket benne. Elkacagom magam majd beljebb merészkedek a városban. Nem egy sárkány repked még körülöttem, de nem támadnak. Ahogy fúria mondta megérzik rajtam azt amit velem tett, aminek természetesen most páratlan hatalma van.
- Hossin Ekko VAGYOK! A vezéreteket keresem!
*Egészen a trónteremig sétáltam ha lehet annak mondani ezt porrá zúzott romot mi hajdanán pompás toronyként állt a város közepén megmutatva annak hatalmát s erejét.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-15, 8:33 pm

//Mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Az arany sárkány nem mozdul, de nem is kell. A hatalmas, fekete mancs lecsap, de a lovag félregurul, vagy ugrik.
Nem is lényeges, az ősi sárkány nem bízta ennyire az elpusztítást, a farka is úton volt.
Nem igazán érdekli, hogy a farka elseper néhány házat.
A leomló falak között ott marad a fémbe bújtatott kétlábú is és ez a lényeg.*
- Mit bámulsz! Dologra!
*Az arany sárkány elkapja pillantását és már a levegőbe is emelkedik, miközben Inaeth még ott marad a földön.
A szállingózó hópelyhek lassan betakarják majd a leomlott házakat, a hullákat, és eloltják majd a tüzet is.
A feladat végrehajtva. Könnyű volt, túl könnyű.
Persze nem számított nagyobb ellenállásra, a főerők nem voltak itthon, és abban biztos, hogy ebbe a városba már nem is térnek vissza.
Van annyi esze a vezérüknek.
Meghúzhatják magukat a hegyek között, vagy elbujdokolhatnak, mint Elsga túlélői egykor.
A következő napok már nem rombolással telnek, ahogy az elkövetkező hetek sem.
A fekete sárkány nem lát benne értelmet, hogy a romos épületeket tovább rombolják.
Mostanra már biztos, hogy nincs több túlélő, a sárkányok likvidálták mindet.
Hiába telt azonban el hosszú idő, mégsem vonulnak tovább. A helyi állatok egy ideig még elég táplálékot nyújtanak nekik, s a sereg egy része is útra kelt már új feladata felé.
Kétlábúként, egyesek a menekülő hegyi kétlábúak közé vegyülve, mintha ők is a háború elől menekülnének.
A közeledő kétlábú híre hamarosan elérkezik hozzá. Nem kell ahhoz a palotához közelednie, habár nem is ott találja meg őt Furia háziállata.*
- Keresd az erődben!
*Morran rá egy kék sárkány, aki a palota romjainak tetején ücsörög. Nem kétlábú formájukban vannak, egyikük sem.
S ha Ekko eljut Inaeth közelébe, az erőd romjai között már messziről látható a hatalmas, fekete test. Úgy világít a fehér hóban, mintha valami titokzatos, varázslatos hegy lenne.
Vörös szemei egyenesen a kétlábúra szegeződnek.
Megveti ezt az alantas lényt és azt sem érti, miért könyörült meg rajta Furia, s miért nem végzett vele egyetlen pillanat alatt.
Ha rajta múlna, megtenné, s meg is tehetné, kimagyarázná valahogy a másik nősténynél, de nem teszi.
Nem szól, hagyja, hogy a kétlábú szólaljon meg előbb.*

//Köszönöm a mesét és üdv neked, Nawarean! //

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-15, 8:52 pm

* Köszönés keppen bólintok egyet a sárkányoknak kik utba igazították. Mély levegőket veszek, látszik a hidegpen ahogy elhagyja a forró levegő az ajkaimat. Elég közel járok már, hogy meglássam a feketét. A vörös szemek egy éppoly vörös szempárral találkoznak. Meghajolok, kezemet a mellkasom elé helyezve.
- Üdvözlöm Uram vagy Úrnőm, bocsássa meg de e testben nem igazán tudom megkülönböztetni a két nemet, bocsásson meg tudatlanságomért. - Emelkedek fel a meghajlásból.- Az én nevem Hossin Ekko, s segítségedet szeretném kérni ha lehetséges.
* Enyhe előre biccentett fej majd folytatom.
- Nem akarom drága idődet pazarolni, ezért hát a tárgyra térnék ha megended.- Ha a sárkány bele egyezit folytatom- Nem is oly rég e város jó módban állt, szeretnélek megkérni hogy adományozd nekünk e város összes értéktelen csecsebecséjét, hogy folytathassam Lanuria népeinek belső megrohasztását.
*Ha nem engedi beszélni hát csendben hallgatja mit felel a fekete.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-16, 8:33 pm

*”Nyalizás”. Első gondolata ez a fekete sárkánynak. A kétlábú hozzáállása dicséretes, de nem hinné, hogy Furiát épp ezzel vette volna le a lábáról.
Meghajolt neki, de az ősi sárkány még ezt sem látja érdemlegesnek. Látott már kétlábút megalázkodni sárkány előtt, mi mást is tehetnének, ha nem akarnak meghalni.
Persze a halál még így is könnyen jön, mert nem sok sárkány hagy élve effélét, ha már lehetősége van elpusztítani is.
Legalábbis ez a véleménye Inaethnek erről.*
- Tégy úgy!
*Szólal meg, felfedve hangját, amely valamelyest hasonlít Furiáéra, habár lehetséges, hogy a kétlábú még csak nem is látta a másik ősit valódi szépségében.
A fekete sárkánynak meghallgatja a kérést.
Nem tudni, hogy a zsákmányolt városban miféle csecsebecséket gondol a kétlábú értéktelennek. Még működik a Birodalom gazdasága, amihez a beépülő sárkányok is afféle értékekkel közelítenek, amit a kétlábúak kedvelnek.
Akkor is, ha a szárnyas lényeknek ezek vajmi keveset jelentenek.
Furia valamiért megjelölte ezt a kétlábút, amit, egyelőre még tiszteletben tart Inaeth is.*
- Mégis mit tartasz értékesnek és mit értéktelennek, kétlábú?
*Engedi közelebb hatalmas fejét Ekkohoz.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-16, 8:59 pm

* Mély hallgatás után a sárkány megszólal, dobban a szív a morajlást követően. Majd egy kérdést kapok arcon elől eltávolítom a vigyorgó maszkot. Majd oldalamról egy zsákot akasztok le, s tartom meg kezemben.
- Értéktelen számotokra az arany s darna, mit e város őriz. Hisz úrnőm is megmondta ezek holmi emberi csecsebecsék. Viszont szamomra rettentően fontos lenne, Kalózokat szándékszom fogadni e pénzből, kik az új szövetségesek ellen mennének. Egyszóval a pénz kell, mi ezeket az ostoba halandókat húzza...
* Nem torpanok meg vagy lépek hátrébb mikor a fekete sárkány feje Közelebb hajol hozzám. Állom a tekintetét, szememben elszántság és tűz lobog.
- Ha lennél oly kegyes s hatezer darnával kisegitenél- a hang oly nőies volt- Úrnőm? - Teszem fel kissé bizonytalanúl a kérdést - Az sokat segítene a további terveimben.
*Leakasztom magamról a köpenyt ami leesik a hatam mögött, s mellkasomtól egy levelet húzok elő, s azt a zsákba ejtem.
- Bocsáss meg Úrnőm de levelet kell küldenem Ekorinba, az első támadás most veszi kezdetét...
* A zsák a Földre hull, s egy kígyó mászik ki belőle.
- Vidd haza az üzenetet.- Hajolok le mellé majd ő belém mar,s véremet veszi. S fenyegető tartással kúszik tovább Ekorin felé.
- S lenne még egy kérésem feléd Úrnőm. Testvéred említette - Célzok Furiára- hogy képesek vagytok megölni a szellemeket is... Bennem két lélek él, egyik ember másik én, el kell távolítanom azt az emberi lelket, hogy felszabadulhassak, s a lelkemhez tartozó mágia ismét a felszínre törhessen.... Tudom ez két élű kard, s talán magam is odaveszek vele. De nekem a célom nem egy földdarab, hanem maga az erő s a hatalom... Ehhez kockázatot kell vállalni, s hogy állhatnék szemetek elé, ha nem lennék rá képes, hogy saját életem is áldozzam a hatalomért...
* Kissé elhallgatok.
- Hatalmat akarok magamnak, mitől még az isteneket is rettegés fogja majd el... Úrnőm.
* Pontosan tudtam mivel jár a kérés, azt is tudtam hogy itt ahol rengeteg a sárkány, s ebből sokuk sebesült, Avagy már eppen csak arra várnak hogy kimuljanak lesz olyan akinek teste s lelke már nem elég erős ahhoz hogy ellenálljon majd nekem.
- S ezt az erőt emberi formában nem birtokolhatom. Úrnőm, Engedd meg, hogy egyik alatvalód testében születhessek újjá, ama testben ki már csak a békét hozó halált várja. Had legyek az ki elhozza lelkének a békét s testét ismét harcba állítja!

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-19, 2:42 pm

*Inaeth látja, a férfi nem érti, miért értéktelen, s miért fontos mégis számukra, sárkányok számára a kétlábúak csillogó vagyona.
Nem gyűjtőszenvedélyük elégíti ki, s nem is vágynak effélékre.
Azonban a háborúban alkalmas arra, hogy elkendőzze a beszivárgó sárkányok kilétét, hasonlóképp kell viselkedniük, mint a kétlábúak bűzös masszája.
De azt sem lehet állítani, hogy nem lelnek akár többször hatezer darnát is, hiszen a város lakossága sietve menekült, már akiknek sikerült menteni szánalmas életüket.
Inaeth még mindig csendben figyel.
Levél, melyet kígyóval vitet el a kétlábú. Nem sok nála lassabb lénnyel lehet küldeményt szállíttatni, de ha a kétlábú úgy akarja, ám legyen.*
- Kísértet.
*Morran fel az ősi sárkány, vörös szemei egyenesen Hossinra vetődnek, szinte átdöfik őt. Használnak ők is efféle lényeket, de csupán azokat, akiknek hűsége megkérdőjelezhetetlen. Ők őrzik titkos zugaikat, ha távol vannak, s ők járnak titkon kémlelni, árulókra vadászni.*
- Ha megölöm a testet, a benne lakozó lények szabaddá válnak tőle, s valóban, tudunk szellemi lényeket ölni…de halott testet már nem szállhatsz meg.
Tán azt hiszed, mi hatalomért szálltunk harcba?
*Teszi fel a kérdést. Nem tudni, mit gondol róluk Furia kutyája.
Ambíciózus, annyi bizonyos. Ám az istenekben még az ősi sárkányok sem keltenek rettegést, s egy kísértet, aki halandóból vált testetlen szellemmé, soha nem fog olyan magasságokba jutni, hogy akár csak megközelíthesse az isteneket.
Ezért állt hát melléjük.
Inaeth úgy látja, maga a hatalom motiválja a kétlábút, s ezt az ő oldalukon akarja megszerezni.*
- Az, ki halálán volt, már vagy eltávozott közülünk, vagy a gyógyulás útján van. Annyi idő, amennyi eltelt, megmutatja ezt, így nincs olyan sárkány, aki megoszthatná veled testét.
*Más kérdés, hogy hozzájárulna-e egyetlen egy is közülük, hogy egy kétlábú kísértete használja testét.
Könnyen lehet, inkább a halált választanák, semmint az efféle életet.*
- Amit kértél, darnát, megkapod tőlem, Furia kedvéért.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-20, 2:54 am

*Halk kacaj hagyja el ajkaimat a kísértet szó hallatán. A vöröslő tekintet mi felém néz nem lát félelmet, talán csak a szerencsém kegyelmez meg, de még élek s ennek jó oka van.
- Ugyan dehogy... -Emelem meg kezem ökölbe szorítva- mindenki a saját céljaiért száll harcba... Ott voltam az első nagy háború idején... Láttam mindent... Egy földi porhüvelybe zárva... Száz éveket töltöttem idebent, a sötétségben.... Emlékszem mindenre, még arra is mi népetekkel történt... Egy hódító kutya fattya tolakodott ide, s most mindet vissza veszitek mi a tiétek volt....
*Eresztem le kezemet.
- Ez a ti hazátok a ti célotok... Nekem nem célom e föld, de mire én vágyom azt azok tudják megadni kik ezt a földet akarják... Ha nem is mindent mire vágyok de többet...
*Emelem meg tenyereimet felfelé kis karlendítés kíséretében.
- Kétféle lény létezik úrnőm... Aki retteg s aki a rettegést okozza... Soha nem szándékoztam azok közé tartozni akik mindig hátra kell hogy pillantsanak a hátuk mögé....
*Lassan össze fonom kezeimet magam előtt, a szél meglengeti félhosszú hajam. Fehér bőr vörös tekintet, kaján mosoly.
- Ha a ti célotok hozzá segít a célomhoz nekem ez annyit tesz közös ügyért harcolunk... Nekem nem számítanak az emberek... még Ekorin is csak egy éléskamra odabent...
*Majd az összefont karokból egyet magam elé helyezek, s meghajolok az úrnő előtt.
- Nagylelkűséged szavakba önthetetlen Úrnőm... - Feltekintek rá- Úrnőm megkérdezhetem hogy szólíthatlak?
*Emelkedek fel egyenesbe, tapasztalva Fúria nem igazán szeretné ha Fúriának nevezném ezt ki is jelentette, talán e lénynek is van emilyen gőgje... S emlékezetemben hiába keresem a nevet még, nem található odabent.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-20, 1:52 pm

~Arcátlan, mint minden kétlábú.~
*Állapítja meg magában az ősi sárkány. Tovatűnt a korábban látható alázat és tisztelet.
Nem különb ő sem, mint a többi, csak céljait akarja más úton elérni.
Azt hiszi, ért mindent, pedig még így is távol áll attól, hogy egy halhatatlan, ősi sárkány motivációit megérthesse. Csakúgy, mint Furiáét, vagy Risanét érthetné.
A hím fekete sárkány gondolatára Inaethen végigfut egy borzongató érzés. Hiányolja Risant az eseményekből, s nem ereje és hatalma miatt, csak jelenléte miatt.
Különös filozófia, azoké, akik azt hiszik, a hatalom mindent jelent.
Az erő mindent jelent, pedig nem így van.
Ez az, ami oly sokak bukását okozta már, s fogja is a történelemben.
Nagylelkűnek mondja őt a kétlábú, pedig csupán érdekből cselekszik. Ami a háborút elősegíti, annak nincs ellene.*
- Inaeth néven ismernek engem. Ha várakozol, hamarosan megkapod a kért darnamennyiséget, s rajtad áll, hogy szállítod majd el.
*Válaszolja még. Nem tudni, mit akar a kétlábú, hiszen kísértetként egészen más létezést választ, mint kétlábúként, s e célra sárkány nem fog megalázkodni neki.
Ez a büszke faj nem osztozkodik saját testén senkivel, s ha mégis ott van, hát hamarabb választja a halált, semhogy megtűrjön maga mellett mást.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-20, 5:16 pm

*Fejemet meghajtva előtte szólok hozzá.
- Köszönöm, egy ládában ha van még olyan itt. Ha megengeded Inaeth úrnő akkor körbe néznék a városban, valami szekér féleséget felkutatva. Amit megkímélt a háború szele, s ez esetben, hogy nincs oly lény ki osztozhatna testén kénytelen ebben is távoznom.
*Emelem vissza tekintetem a sárkányra. Félelmetes egy bestia, akit egyszer talán még le kell majd győznöm. De ennek nem most van itt az ideje.
- Magam szállítom el ahogy tudom. Bíztam benne, hogy jó helyre jövök mikor elindultam. Biztos ismered már Vadalant, a tengerről akár segítség is érkezhet... Kalózokat fogadtam, s ők majd hátráltatják őket.
*Meghajolok majd ismét megszólalok.
- Engedelmeddel távozok.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-21, 1:53 pm

- Menj csak, hamarosan itt lesz a láda, hatezer darnával.
*Emeli vissza a magasba fejét.
Vadalanról csupán értesült, ám nem hinné, hogy első dolga egy újdonsült világnak, hogy egy idegen ország oldalán háborúba bocsátkozzon egy másikkal.
Hagyja, hadd keressen magának szekeret a kétlábú.
A kalózokkal kapcsolatos szövegre nem felel semmit. Nem igazán érdekli őket, mit is tesznek egymással a kétlábúak.
Amíg egymást ritkítják, addig jó neki.
Mire Hossin visszatér, két sárkány áll Inaeth közelében. Egy láda hever előttük. Elf mintával díszített, könnyű, veretes darab, de könnyedsége nem téveszthet meg senkit. Hatezer fém érme hever benne, s a biztonságosságához sem férhet kétség.
A sárkányok legelőbb a könnyen felhasználható elf dolgokat keresték, s így hamarosan összegyűjtötték a fellelhető ékszereket, pénzt, s az elfek hátrahagyott mágikus erejű tárgyait is.*
- Itt van, amit akartál. Amíg kétlábúak egymással vannak elfoglalva, addig nem érdekel különösebben.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-23, 5:36 pm

*Mikor Inaeth elengedett s én neki álltam keresni azt a szekeret. S mikor találtam egyet ami megfelelő állapotban volt állatok után néztem. Kevesebb sikerrel, az istálló porig égett a lovak jaba már halott volt. S magam húztam vissza a szekeret a találkozó helyig. A ládát méregettem, elég nagy és vaskos darab. Majd felpillantok a sárkányra aki elöttem áll.
- Inaeth úrnő, ha kérhetem még felhelyezné a ládát a kocsira?
* S ha megtette, akkor ismét szót emelek.
- Meghiszem, miért is érdekelné az úrnőt. Az emberek csak emberek...
* Halk kacaj hagyja el a számát, s ha Inaeth nem mond semmit meghajolok, kezemet mellkasomhoz helyezve.
- Köszönöm a segítséget, ha megengedi úrnőm akkor el is szallitanám a ládát.
* Majd beállok, a kordé elé.
- Óriás, akkor elindulok úrnőm. A szerencse kedvezzen utatokon, s a harcaitokban. A sötétség óvjon téged úrnőm.
* S ha elenged akkor elindulok a szekeret húzva magam mögött. S egyenesen visszafelé haladtam amerről jöttem.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-24, 9:30 pm

*Inaeth messziről figyelte, hogyan közelít felé a szekeret vontatva a kétlábú.
Nos, valóban szerzett szekeret, még ha magát is fogta be elé…
Az ősi sárkány nem moccan a kérésre. Ő nem vetemedik arra, hogy maga pakoljon fel a kétlábúnak egy ládát a szekerére. Ha már maga nem képes rá, vörös szemeit a kétlábú alakban ácsorgó két kisebb sárkányra villantja, mire azok megkapják a ládát két oldalról, s felteszik a szekérre.
Sem az emberekkel kapcsolatos mondandóra nem reagál, sem pedig a kacajra.
Ő nem ilyen vidám.
A pusztítás még csak most kezdődik, új feladataira koncentrál, hiszen nem sok idő múlva immáron újabb csata veszi kezdetét, míg ő a saját területeivel foglalkozik majd.*
- Vidd!
*Morran a kétlábú felé. Figyeli, ahogy távozik a kétlábú és búcsúként még utána szól.*
- Öld nyugodtan Lanur kutyáit, de a sötétség helyett saját magunk óvjuk majd magunkat!
*Elengedi a kétlábút, ha távozott, akkor tér vissza teendőihez, s parancsolja le az újabb feladatokat az alá beosztott sárkányoknak.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-10-24, 9:43 pm

*Vissza pillantok a morgásra, mire csak biccentek egyet, majd vissza húzom a maszkom arcom elé, nehéz út vár rám vissza felé.
~Úgy legyen Inaeth... csak nehogy kevésnek bizonyuljon majd...
*Vigyorodok el a maszk alatt majd folytatom az utat vissza a tenger felé.

/Köszönöm a játékot és a lóvét Wink

Jackpot!/

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Joahim Fernon a fehér elfek városáért, s lakóiért áldozta életét, oly értékeket tekintve vezetőjének, mik manapság kevesek előtt lebegnek iránytűként.

Orod Opelë, a fehér elfek városa - Page 3 Gravestone

Orod Opelë, a fehér elfek városa - Page 3 Gravestone

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2016-01-21, 1:52 pm

*Az elfek tartalékai lassan kifogynak. Inaeth jól tudja, hogy a néhány száz sárkány sokkal kevésbé ütőképes erő, ha nagyobb területen helyezkedik el, azonban a sereg ellátásához élelem kell, s a hófedte hegyek ebben nem bővelkednek, míg a tündék városa ebben a pillanatban is inkább kopár romokhoz hasonló.
Dögöt nem esznek, így az elesett lakosok, katonák testeit inkább elégették, megelőzve a bűzt és a járványt, ám az épületeket nem bántották, a fehér elfek művészetét sem, a könyvtárat nem keresték, most sem keresik. Úgy érzi, egy kisebb erő itt hagyásával eljött az ideje, hogy csapatai délnek induljanak. Az ősi sárkány meglebbenti szárnyait.*
- Hívjátok össze a sereget! Beszédem van velük. Filnorenre is szükség lesz hamarosan, túl hosszú ideje ücsörögnek Avlanion romjai között! A végén még elpuhulnak, s azt nem akarjuk.
*Rendelkezik a mellette gubbasztó két sárkánynak. Azok menten szárnyra kapnak, s elhagyják Orod Opelët, hogy végrehajtsák a fekete sárkány parancsát.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2016-02-13, 2:16 pm

//Még a sterni csata kezdete előtt//

*Eljött az idő, hogy erős őrséget hagyva a fehér elfek magas városában, elhagyják azt.
Inaeth összehívatta a sereget, s elindultak délnek. Sárkányokkal nem sok értelme van egy hegymélyi város újabb ostromának, ahhoz kisebb testű haderőre van szükség, s az, Frikk vezetésével kudarcot vallott.
Ami maradt azonban, az most Stern várát ostromolja. Nem tudni, mennyire szedte össze Ubahn, vagy Frikk azt a sereget, mennyire jók a terveik, de az ősi sárkányt ez nem is érdekli. Filnoren is parancsot kapott, már közben, s a sárkányok egy rész Orod Opelëből Avlanionba indult, hogy átvegye a vízesések városának uralmát a sárkányfattyaktól és Zotrethtől.
Ők is újabb feladatot kaptak, s immár azt készülnek teljesíteni.
A délnek induló sereg pedig hamarosan felfedi a Hajnal folyását, s követni kezdi azt.
Eljön az ideje annak is, hogy a sárkányok megtalálják, s elpusztítsák Középvidéket is.*

» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt
» Ekorin városa
» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Nortelon - A felhők városa
» Avlanion - A vízesések városa