Tűz fogadó

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

A Tűz fogadóból pompás kilátás nyílik az öböl szikrázó vizére.
A fogadó meglehetősen népszerű a vándorok, csavargók, bűnözők, és szerencsevadászok körében. Nimfák, mocsári törpék, és megannyi, Norlanban nem fogadott utazó, és kalandor keresi benne átmeneti menedékét.

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Norlan, a magasnövésűek egyik városa... Nem kedvére való, ahogy egyik magasnövésűek által épített város sem. És ezen az sem segít, hogy magasnövésűek lakják. Az a sok szőrtelen arc... Itt-ott persze előfordul egy-egy hetyke bajusz, pajesz, körszakáll, kecskeszakáll, állszakáll, netán néhány napos komplett borosta, de ezek csupán satnya utánzatai egy derék, törpés arcszőrzetnek. Iszonyú! Csak némely agg magasnövésűnek van hosszabb, valahogy már kinéző szakálla. Úgy látszik, a nem törpék közt a jóízlés csak agg korban üti fel a fejét - s akkor is szelektál. Itt vannak például a hegyesfülűek. Ha több száz évig élnek, akkor sem térnek észhez. Jönnek a kifogásokkal, hogy dehát nekik azért nincs arcszőrzetük, mert nem is nő egyáltalán... És akkor mi van? Ez csak blabla. Feltalálták ám már az álszakállt! Még talán előbb is, mint a parókát...*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Akárhogy is győzködte magát, ezúttal sem vitte rá a lélek, hogy bemenjen a városba. Nem bírta, hogy akármerre nézett, magasnövésűt látott. Nem volt hát más hátra, minthogy a Tűz fogadójában szálljon meg most is, mint eleddig errefelé mindig. Ott ugyanis legalább olykor-olykor el lehetett csípni egy-két mocsári törpét, akik bár nem olyan délcegek és dús szakállúak, mint az ő fajtája, a hegyi törpék, de azért mégiscsak törpék, s többnyire tisztességes arcszőrzettel bírnak.
Bemegy hát a Tűz fogadójába, s látszik, hogy nem először van itt, mert egyből odamegy, ahol szobát kell kérni, s ahhoz, akitől lehet kapni. Nagyon büszke is magára, az első alkalommal ugyanis igen nehezen találta meg, hisz törpétlen dolog útbaigazítást kérni - lévén még azt hinnék, hogy nem tudja a járást, illetve hogy nem áll a helyzet magaslatán, az pedig elfogadhatatlan.*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Gondolatban elégedetten veregeti magát vállon, mikor már a szobájában pakol éppen le, hisz nagyon simán, nagyon profin intézte el a szobafoglalást. Bezony, mindenki láthatta, hogy a helyzet magaslatán állt, messziről lerítt róla. Hát igen, mi tagadás, törpés volt. Meg kell hagyni, hogy törpés volt... Na, nem olyan nagyon törpésen törpés, mert annyira azért még nem volt ez törpés, de egy amolyan átlagosan törpés volt. Szóval egy megbízható középszint volt ez a törpésségben. Mert a törpék azért olyan kemény törpés dolgokat szoktak csinálni, hogy ez nem tud kiemelkedni közülük, de az a magabiztosság és természetesség (mert magától értetődőnek tűnt), amivel ezt végrehajtotta, az nagyon törpés volt.
Csakhogy ideje enni valamit, úgyhogy leindul (természetesen bátyja fegyvereit magával viszi, mint mindig). Egy ilyen törpés tett után meg is érdemel egy jobbféle sültet, az egyszer biztos.*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Vacsorája elköltése után elégedetten böffentget, s közben szedegeti a maradványokat a szakálláról, amiket természetesen megesz, hisz nincs azoknak semmi bajuk.
Miután ezzel végzett, még mindig nincs vége a procedúrának, fejszefeje élének egyik sarkával elkezdi fogai közül is kipiszkálni a maradványokat. Kemény munka, de érdemes megcselekedni. Sok törpe kinevette már ezért, de az élet maximálisan őt igazolta, fogai ugyanis meghálálják a törődést, még egyetlen egyet se kellett kihúzni (kivéve a tejfogait, még gyermekkorában), sőt fogfájása sem volt soha.
De ha ezzel végzett, még akkor sincs ám vége! Nem-nem. Nem bizony. Egy igazi törpe adjon a szakállára. Jól meg is mossa hát, hogy ne maradjon ragacsos a sült után. Ez különbözteti meg a hegyi törpét és a mocsári törpét, egy hegyi törpe mindig gondozza a szakállát. De tényleg csak ennyi, fürdeni a hegyiek szerint is hülyeség.*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Miután visszaült asztalához a szakálltisztítás után, s békésen emésztgetett - valamint azt leste, hogy mikor esik már be egy mocsári, akivel lehetne értelmesen beszélgetni (mert nyilvánvaló, hogy fejszétlen és szakálltalan, azaz ábszolúte barbár magasnövésűekkel nem lehet) -, valami ember lép oda az asztalához, és felajánlja, hogy játszanak valami kártyajátékot. Nem is felajánlás a dolog, mint inkább kihívás. Egy ember kihívását pedig nem utasíthatja vissza egy törpe - cöh, a világ szégyene lenne! Grengor pedig nem akar a világ szégyene lenni, így aztán belemegy.
Természetesen az ember egy olyan kártyajátékkal hozakodik elő, amit ő nem ismer, tehát nem törpe-eredetű - más szóval nem is érdemes ismerni. A simlis fejű fazon felajánlja neki, hogy elmagyarázza a szabályokat, de hát ez teljességgel a törpebüszkeségbe ütközik, hivatalosan Grengor soha el nem ismerné, hogy nem ismeri ezt a játékot, ahogy azt sem, hogy egy ember jobban játssza nála. Viszont ügyesen kivágja magát egy olyan manőverrel, hogy a törpék ezt jóval magasabb szinten űzik, mint az emberek - ahogy mindent -, szóval nincs hozzászokva a lebutított verzióhoz, tehát szívesen meghallgatja a fickó mondandóját.*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

*Egyre csak veszít és veszít. Úgy érzi, hogy itt valami nincs rendben. Az nem lehet, hogy egy ember jobb legyen nála. Pláne ennyivel. Mert eddig húszból hússzor vesztett. Ez nem törpés. Ez nagyon nem törpés. Márpedig ő igenis törpés. Nagyon is törpés. Tehát csak egy magyarázat lehetséges: a fickó csal. Hát igen, nyilvánvaló. Ha tisztán játszanának, akkor Grengor már rég elnyerte volna mindenét, és a fickó azért könyörögne, hogy legalább ételre hagyjon neki valamicskét.*
-Csaló!*kiált fel Grengor, miközben felpattan ülőhelyéről (azaz voltaképpen leugrik a székről - mert ez emberi magasságra tervezett szék), s jól rá is borítja a másikra az asztalt, hogy legyen ideje kézbe venni a széke mellett pihenő acéltüskés pajzsát, na és persze a nagyobbik egykezes fejszéjét.*

Vendég

[5. küldetés – A csaló]

-Honnan tudtad?!*árulja el magát meglepettségében a hamiskártyás.*
-Törpe vagyok, ráadásul hegyi.*válaszol vissza lazán, félvállról Grengor, hisz annál, hogy valaki törpe, az ő szemében csak egy nagyobb királyság...őőő...illetve törpeség létezik, ha valaki hegyi törpe. Hát igen, csodálatos világ a törpéké - legalábbis az ő elméjében.*
-Add vissza a pénzem, mielőtt igazán dühös leszek!*szólítja fel Grengor nyomatékosan a csalót, s hogy még nagyobb súlyt kölcsönözzön öblös hangjának, egyetlen erős - és gyakorlott fejszeforgatói szem számára láthatóan kitűnő fejszekezelési technikával - kettéhasítja hosszában a felborított - és amúgy kerek - asztalt a fejszéjével.*
-Oké-oké, nyugi, nem kell a balhé!*emeli fel megadóan karjait a hamiskártyás - legalábbis látszólag... Mert hirtelen egy tőrt csúsztat ki az ingujjából és Grengor felé hajítja! Igen ám, csak a mozdulat olyan hirtelen volt, hogy nem igazán volt idő precízen célozni, így aztán a törpét nagyrészt eltakaró méretes acélpajzsról lepattan a kis penge. Grengort ez eléggé meglepi, egy másodpercig csak kérdően, amolyan "Ez most komoly?" kaliberű tekintettel néz a fickóra, majd pedig meglehetősen felzaklatja az esemény (erősen sértő egy törpe számára, ha egy ilyen kis dologgal próbálják megölni), úgyhogy egyszerre lendül előre és lendíti magát a fejszét is (melynek a fogásán lazít egy pillanatra, így lehetősége nyílik a fej éles oldalát hátrafelé elforgatni), s fejbe vágja az épp feltápászkodóban lévő fazont a fejszefej életlen hátsóoldalával.
~Hoppá, lehet, hogy így is megöltem.~fut át a fején e gondolat, amikor az ember nem csak kiterül, hanem erősen elkezd szivárogni a vér a fejéből.
~Á, még lélegzik!~legyint rá a dologra, miután megnézte közelebbről, majd fejszéjét visszadugja a fegyverövébe, s összeszedi a pénzét.*
-A károkat ő állja!*kiált oda a hely tulajának, aki az asztal kettévágása óta nagyon bosszúsan tekintgetett felé a pult mögül. Ezután, mint aki jól, sőt törpésen végezte a dolgát, visszaballag a szobájába, hogy horpasszon egyet, mielőtt másnap reggel továbbindulna.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:31 am

5. küldetés - A csaló

*Norlan. A négytornyú város, ahova Kain nem szívesen lép be.
Régóta itt él már, de ahogy most sem, úgy korábban sem szívesen lépett be ide, s várhatóan a jövőben sem szívesen fog.
Azonban a barlangot elhagyva, s egyben Soutól is elválva a mágus úgy érzi, szüksége van még valamire.
Mielőtt a Sárkány-hegység felé venné az irányt, azelőtt feltölti pénzkészletét. Nem mintha hosszú életre számít, mert a pakliban nagyon benne van, hogy Furia ha megtalálja, életét veszi neki.
Nem is reménykedik semmiben, csupán a vakszerencsében, hogy sikerül lebeszélni a temperamentumos ősi sárkányt a bosszúról.
Habár lehet, hogy inkább a bosszú sikerére vágyik maga az arany sárkány is.
Ez viszi kis vargabetűvel a Tűz fogadóba, s hogy búfelejtésképpen legurítson egy-két pohárnyi zamatos vörösbort.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:32 am

*A szerencse, mert mindenképpen az, hiszen megakadályozza, hogy egy egész hordonyi bort magába öntsön, egy kétes alakot ültet asztalához.
Ebben még semmi meglepő nincs is, hiszen effélékkel van tele a fogadó. Tudvalevő, hogy sokakat nem enged be a várost védő varázs, ezek a népek általában a fogadót választják szállásukul, míg odébbállnak.
Nos, hogy szavam ne feledjem, ez az alak odaül, a sárkány asztalához, meg sem kérdezve, hogy szabad-e a hely. Kain felpillant, s hamarjában megállapítja, hogy újdonsült asztaltársaságában surranó vér is csörgedezik. Nemigen kedveli a fajtáját, de azok úgy hírlik, nem vetik meg a sárkány társaságot sem.
Egyenesen a sötét szemekbe néz sunyi tekintetével, s a kérdést szegezi neki:*
- Játsszunk?
*Namelyr rábólint, sztoikusan, hiszen hasonlóra számított, hogy pénzt szerezzen.
Amilyen szerencsétlen az életben, a játékban olyan szerencsés szokott lenni.
Hamar ki is teríti a kalandor a kártyát elé, s a sárkány ismerve a játék szabályait, játszani is kezd.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:35 am

*Azonban a játék nem éppen úgy sül el, ahogy remélte. Benne van a játékban, hogy bizony néha veszít, néha nyer a sárkány fia, de az, hogy csak veszítsen az már kissé talán túlzásnak nevezhető.
A sötét szemek egyre többet időznek a szemben ülőn, míg azelőtt az arany egyre nagyobb tömegben nő.
Lassan szaporodnak a hívatlan nézők is, akik a „mágus” és a surranó párbaját figyelik.
Bár az arany sárkány kénytelen-kelletlen megállapítja, hogy ellenfele valószínűleg másik részben ember fattya, s ez nem írható javára.
Való igaz, nem a legjobb játékos Kain, de azért annyira nem is rossz, hogy ennyi partiból egyet se nyerjen meg. Ami pedig még nyilvánvalóbb, az a kártyás kezének szemmel alig követhető mozgása, s az ingujjában rejtőző kártyalap.
Aztán egy pillanatban villámgyorsan előrelendül a keze a sárkánynak, s elkapva a csuklóját az ellennek meg is rántja azt.
Persze amaz asztalostól el is terül a földön.*
- Mi ütött beléd?

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:35 am

*A kérdés Kainnak szól, s játékos partnere teszi fel, miközben ruháját porolgatva szedni kezdi fel az aranyakat.*
- Veszíteni tudni kell….
- Csaltál.
*Hangzik a nem sok jót sejtető válasz. A fekete mágus fel is emelkedik már ültéből, ugyanis vészjóslón villan a kártyás szeme.*
- Soha nem csalok! Ördög fattya, ezért elégtétellel tartozol!
*Nyomatékosítani szándékát, kardot is ránt a hamiskártyás. Kain sem rest, s ha úgy tűnne, fegyver nélkül esélytelenebb, hiszen kardja az oldalán lógó hüvelyében mard, hiba lenne alábecsülni őt.
Fekete köpenyét egy mozdulattal csatolja le magáról, hogy könnyítse saját mozgását és hanyag mozdulattal dobja a háta mögé.
Csak kezével int, s azzal csalogatja magához a sértődött hamiskártyást.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:36 am

*A kardos ember nem is rest, fegyverét előreszegezve ront a sötét alaknak, s nem is kételkedik abban, hogy hamarosan vér fog csorogni kardjáról.
Kain azonban első mozdulatával ellép a felé robogó alak elől, ám ahogy az elhalad mellette karjára üt neki.
Tudja, melyik pont az, amely eléggé fáj ahhoz, hogy a penge kicsusszanjon az ujjak közül és hangos koppanással hulljon a földre.
Azonban a kalandor nem adja fel ennyivel, Vékony tőrt rejt másik karjának ingujja, s ez most elő is kerül, ahogy ismét támad, ezúttal Kain torkát véve célba.
Sötéten villan a sárkány szeme, majd elkapja a fegyvert tartó kezet, s meg is penderíti a hozzá tartozó emberrel egyetemben.
Gyors Kain keze, s a tőr már az ő kezében csillog, miközben a kártyás immáron másik karját tapogatja. Nem fér a fejébe, hogy a meglehetősen méretes, épp ezért lomhának tűnő mágusféle hogyan is lehetett ügyesebb nála.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:37 am

*Kain végre elérkezettnek látja az időt a látványosság befejezésére. Ugyanis a vendégek, nimfák, emberek, surranók, törpék és még ki tudja, miféle vegyes népség már körbeállják őket.
Elkapja a döbbent ember kezét, s leszorítja az asztalra. Azt a kezét, amely közelebb van hozzá, s úgy hozza a sors, vagy éppen Namelyr rutinja, hogy a surranó ha ideje lenne sem tud már támadni, hiszen akkor háttal kellene előbb fordulnia a sárkányhoz.
Ám Kain még nem tekinti befejezettnek az ügyet.
A tőrt megfordítja, majd beleállítja a hamiskártyás jobb kezébe, s egészen az asztalhoz szegezi azt.
A kártyás vinnyogó hangot ad, majd figyeli, ahogy a vér patakzik a sebből. Nem várt fordulatot vettek az események, s mindennek tetejébe kenyérkeresetét nehezíti majd a seb.
Szerencséje, hogy a dühös mágus nem súlyosabb büntetést eszelt ki neki.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-01-30, 12:39 am

*Az arany sárkány lenéz az előtte vonagló alakra.*
- Rossz embert próbáltál meglopni, bitang!
*Összeszedi a pénzt, s közben fél szemmel figyeli, amint a fogadóból néhányan már ellátják a sérültet.
Ő ugyan nem sokat foglalkozik vele. Véleménye szerint igenis megérdemelte, amit kapott. Nem bírja az efféléket.
Köpenyét vállára akasztja, majd ahogy elhalad a pult mellett, a fogadós rosszalló tekintetébe nézve leteszi a pultra az elfogyasztott ital árát.
Ezúttal nem szól semmit, habár nem érti a rosszallást, hiszen csak saját igazáért állt ki.
Nem kell sokat várni ahhoz, hogy a fogadón kívülre érve egy teleport igét elmormolva el is tűnjön némi ködöt hagyva maga után.
Nagyot sóhajt. Erszénye nem lett vastagabb, mivel csak saját aranyát vette vissza, s csak a belé öntött bor emel kissé a hangulatát, máskülönben a szokásosnál is borúsabb lenne.
Hamarosan útnak is indul a Sárkány-hegység felé.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:34 pm

[ 5. küldetés: A csaló ]

Két teljes nap nyugalom, amit az erdőben töltött barangolással, ez után bizony borzasztóan nehéz megszokni a nyüzsgést. A korábban említett térképre viszont, ha nem is konkrétan, de szüksége lesz az útja folytatásához, de még inkább ajánlott, ha van nála e féle dolog. Legalább fogalma legyen róla nagyjából merre járhat.
Kora reggel érkezett Norlanba, akárcsak legelőször és most már rutinosan vette az útját a tér felé, miután gond nélkül jutott át a kapun. Megérkezve kapott ízelítőt a reggeli éledező forgatagából, hiszen sokan pakolászták már áruikat a kifeszített bőrökre. Neki ugyan nincs mit eladnia és lapult még néhány érme az erszényében, ám a világért sem akart úgy járni, hogyha szüksége lenne rá, akkor ne legyen. Így letelepedett és trükkökkel mulattatta az arrafelé járókat, amik persze mind-mind illúzió volt. Lehet nem ártott volna egy kupát, vagy sapkát kitenni, de a fészek alakba rendezett sál is megtette. Mivel csak rövid ideig volt üres a kis „persely”, gyarapodott is és szórakozott is. Valahogy egészen különösen hatott rá, hogy mennyire könnyen viseli el a tömeget, pedig, igazán sosem szerette.
Azt viszont nem is sejtette, hogy egy kedves futó ismerősével fog még itt tartózkodása alatt összefutni, méghozzá a zsémbes pékkel. A megérzése ugyan azt súgta az öreggel kapcsolatban, hogy nem igazán kéne forszíroznia az együtt töltött időt, de már nem is igazán emlékezett arra, hogyan került megint kemence közelbe. A nap végére rendesen el is fáradt és aztán, mielőtt kirakták volna a szűrét, a szög is kibújt a zsákból. Mi szerint nem trükkökből kell fenntartania magát, hanem keményen meg kell dolgozni az élelemért. Megfogadta, másrészről viszont egy sárkánynak azért olyan nagy szüksége nincs a kerek kis érmékre.

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:36 pm

~ A nagy kérdés az, hogy most hova a csudába mennyek? ~ Az egyre szürkülő égre tekintett, de csak néhány pillanatot szentelt neki. Ilyen későn, már nem túl bölcs dolog az ő kinézetével az utcákon sétálni, még akkor sem, ha látszólag az egész város békés. Mert békés város nem igen van, mert mindenhol vannak tolvajok, vagy még rosszabbak. De eszébe is jut, hogy volt néhány kisebb-nagyobb fogadó is, így a legközelebbi felé vette az irányt, de odaérve nem járt sikerrel és aztán még balszerencséjére az egyik sarkon befordulva ismerősökbe ütközött, szerencsére, csak majdnem. A forrásnál látott alakok közül beszélgetett kettő, Sou tett is egy gyors hátraarcot és kerülővel ment arra amerre szándékában áll. S kisvártatva bele is botlott egybe.
~ Tűz fogadó? ~ Már a név sem igen keltett benne bizalmat, de ezt egyszerűen betudta a tűztől való félelmének. További hezitálást nem is engedett meg magának, benyitott és illően köszöntötte is bent lévőket, ám hangja elveszett a muzsika szólamai között. Nem bánta, a hangulat magával ragadta. Szólt a hegedű és egy bárd is kísért, valami régi legendát szőve dalba, hangjára megcsitult a táncolók hada és pihenni telepedtek le asztalaikhoz. Akadt még néhány üres is, az egyiket ki is szemelte magának, de előbb még a söntésnél szobát foglalt, az utolsót ráadásul. De előbb még megvacsorázik, utána élvezi az emberek által feltalált kényemet, a puha ágyat, ami biztos nem az ablak alatt fog állni, ez viszont mindig is megoldható dolog volt számára.

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:38 pm

A falhoz húzódva figyelte a mulató társaságot, nem bánta, hogy nem akadt társalgó partnere. Elég volt a sok kérdés és kérés még ott, a téren, kicsit mintha sajognának is ujjai. No igen, elég sokat használta őket, míg virágot kötött, vagy kívánságra bohókás sárkányt festett, amint várakon trappol át, noha furcsállta, hogy mindezt egy kondér édességért teszi és nem a megszokott meseelemért, a hercegnőért. Nem, mintha hinne ebben a mesevariációban, ám, nem is zárja ki.
A tea már kihűlt a bögrében, de nem is igen azzal foglalkozott, ugyan is úgy döntött, hogy a mai napra inni kell és még életében nem ivott mézsört. Itt volt az alkalom, hogy eme hiányosságot pótolja és tette is. Ennél már nem is lehet jobb, hogy ízletesnek hatott és nem bódította el és az sem elhanyagolható, hogy már muzsikáló gyomrának is egy kis vigaszdíj, míg megérkezik a vacsora. Azonban arra még várnia kell, de váratlan toppan a látóterébe egy fickó, látta már, alig egy perce két asztallal odébb ült és játszott, három másik alakkal. Akinek, így távolról elnézve, eléggé savanyú az ábrázatuk. Bizonyára vesztettek és ne jókedve, inkább súlyos érmékre ment a játék.
- Mit szólnál egy játékhoz? Kártya mondjuk.– Le is tette magát az üres székek egyikére, amivel okozott némi meglepetést Sounak. Kivételesen azonban csak tekintete kérdezett, a szavakkal óvatosan próbál bánni a fogadókban. Látott egy két dolgot, még a Pirkadati fogadóban. – Gondoltam unatkozol, jó kis időtöltés, meglátod! Na?
- Hát .. – Nem túl magabiztosan szólalt meg, majd kihúzta magát, egyáltalán nem volt ínyére a férfi szemeiben táncoló huncut fény, ravaszság, ha pontosíthat. – Nem vagyok nagy kártyás és nem is ismerek túl sokat, nem a legalkalmasabb személy vagyok. – Csak az igazat szólta, de mintha a másik eltökélte volna magát, intett a sertepertélő felszolgálók közül egynek és rendelt két kupa sört

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:40 pm

- Nézd el nekem, nem kenyerem az unalom. És. Lásd milyen emberrel van dolgot, játszunk egy bemelegítő partit, csak úgy, tét nélkül. Ha tetszik folytatjuk, ha nem elsörözgetünk. Na? – Mézesmázos kedvessége kezdett egyre nagyobb gyanakvást szítani Souban. Alakja elenyésző, könnyű prédának tűnik s pont ezért kétli, hogy csak úgy kiszemelt lett, pedig vannak olyanok, akik az unalomnak köszönhetően mindjárt a poharukba fulladnak. De ő jól mulatott, ahogy elnézte a többieket, viszont egyetlen egy jó kifogást sem talált, hogy mért ne menjen bele egy tét nélküli játékba.
- Jól van! Legyen. – Adta be a derekát, az ismeretlen -látszólag, nagy örömére és már elő is varázsolta sok zsebet rejtő zekéjéből a kissé megviselt paklit. Sou csak nagy szemekkel leste, ahogy pörögnek a lapok a „harcedzett” ujjak között, mondhatni, hogy az idegen még be is dobott néhány látványos keverési technikát. Aztán szárazan közölte a játék nevét és az alapvető szabályokat, miután tisztázták, hogy Sou tisztában van a lapok nevével és névleges értékeivel és megtörtént az osztás az első körre. Lapot lap követett és annak ellenére, hogy igazán sosem volt oda a szerencsejáték eme formája iránt, most egész szórakoztatónak tűnt Sou számára. Vagy csak az játszott nagyban közre, hogy az erdőben való bolyongás után mágikus erejét sem kímélte és utána még a péknél is helyt kellet állnia, testileg elfáradt s most a koncentráció nagy valószínűséggel szellemileg is elfárasztja.
- Gratulálok, kispajtás! Nyertél, de tegyük egy kicsit élvezetesebbé a dolgot.
- Sounak hívnak. – Mormogja az orra alá, mert a kispajtás megnevezés bosszantja, hiába békélt ő már régen meg alacsony termetével, de. E mellet, viszont itt lett volna az alkalom, hogy nemet mondjon

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:41 pm

- Rendben! – Az a bizonyos magabiztos hang, ami persze csak a gondolatok és megérzések gondos elegye, fokhegyről lökte csak oda a szavait: Csapdába sétálsz! Ezzel Sou messzemenőkig egyet is értett, de visszakozni már nem volt lehetősége, de bezsebelni egy kacsintást igen. Újabb bravúros keverést láthatott, még mindig nem érezve rá késztetést, hogy megtanulja és hogy rész vállaljon ebben. A végén még teljesen tönkretenné a lapokat, bár most, hogy a kezében vannak, ez az eshetőség egész szimpatikusnak tűnik.
- Na akkor, kezdetnek két ezüst. – Az idegen ki is rakta az érméket és Sou is megtette ugyan ezt, ügyelve, hogy a legélesebb szemű tolvaj se tudja, hogy hol van az erszénye. Mert a gyanú nyomán, elsőre arra gondolt, hogy ez a kártyázgatás nem más, mint hatékony figyelemelterelés. De az ő illúzióin nehéz átlátni, főként, ha ennyire kis helyre szorítja azt és nem kevésbé egyszerű módon. Ha tudná, hogy a gyanúja helyes, csak másként akarják megfosztani a pénzétől ..
Veszített, nem is lepődött meg annyira, elvégre, kizárt, hogy minden alakalommal nyerjen. Az viszont már igen csak meglepő volt, hogy már legalább a tizedik körnél járnak és egyszer sem köszöntött rá a szerencse. Ekkora balszerencséje még neki sem lehet és annyira nem fáradt, hogy ezt az amúgy egyszerűnek tűnő játékot ne lenne képes egyenrangú félként játszani. Belement egy következő kőrbe is, de most már minden figyelme ellenfele kezén és mozdulatain összpontosult. Nem tudta pontosan mit is kell keresnie, elrejtett kártyalapokat, vagy a pakliból felemelve több lapot kéne látnia, vagy esetleg egészen más trükköt, illúziót. Sajnálatára nem lett volna képes megmondani rendelkezik e mágikus hatalommal vagy sem, mert az átitatva a levegőt, kavargott. Aztán elcsípte az egyik ingujjból kicsusszanó kártyalapot, aminek segítségével a csaló nyert, Sou pedig veszített. Ám az ő kellemes személyisége sem tűr el mindent és most éppen azt a pénzt csalják ki tőle, amiért megdolgozott. Ha tisztességes úton veszít, bánta volna, de nem háborodott volna fel.
- Csaló! – Csattant a hangja és a keze is az asztalon, bár felettébb különös látványnak számított dühösen. – Végeztünk! És. Viszem a pénzem.
- Igen végeztünk! – Pattant fel a csaló is, de nem csak hangját emelte fel. Kezében kés villant. – A vád pedig alaptalan és sértő. Megérted ugye, hogy ez vért kíván, a becsületembe gázoltál és a pénz marad. Elnyertem!

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:42 pm

Talán, ha nincs az, az önelégült mosoly a kártyás arcán, Sou még megfontolta volna, hogy valamivel finomabb módszerrel próbál dűlőre jutni a csalóval, de nem. A szavai meg még csak olaj volt a tűzre. A szék csattant a háta mögött, ahogy elrugaszkodott róla, egy hosszú lépés az asztal tetején és a keze már a fickó ingjébe kapaszkodott. Valami csoda folytán néhány jó tanács, amit Kain adott, felvillant előtte. Így mielőtt a kést ellene fordíthatták volna, megidézett egy élesre formált fuvallatot, ami úgy működött, mintha kézzel ütötte volna oldalra a kezét. E mellett a lendületet is kihasználva, taszított rajta, de nem engedte el, ezzel esélyt sem adva rá, hogy megússza a zuhanást. A földet érés nem volt kellemes, a hamiskártyás is nyekkent egyet és Sou is, ahogy összetűzésbe keveredett egy székkel.
- Te kis szörnyeteg! – Ezzel ugrott is, hogy kés nélkül, puszta kézzel szorítsa ki a szusz Souból. Az incidens mások figyelmét is felkeltette, akiknek nem volt jobb dolga, azok közelebb jöttek. Valaki mintha fel is vettette volna, hogy fogadjanak a győztesre és ez szerint, nem a vézna kölyköt tartották esélyesnek.
Sou persze messze nem hagyta, hogy ellenfele elérje a nyakát, jobb híján a talpát nyomva a másik képébe. A rúgásnak nem volt igazán ereje, eltántorító szerepét viszont úgy-ahogy betöltötte legalább, de a helyzet kezdett komikus lenni. Főleg mikor a hamiskártyás elkapta a bokáját és maga felé kezdte húzni, mikor úgy érezte biztosan tartja, előhalászta készletéből a következő kést.
- Ebből elég! – Sounak egyetlen porcikája sem kívánta, hogy eme fél birkózást tovább folytassák, azt meg pláne, hogy azt a fémet belé vágják. De, egyetlen jónak tűnő kép sem jutott az eszébe, azonban pont erre volt jó számára a másik lehetőség és cselekedett is volna, azonban az asztalon lévő kártyákat nem akarta szétszórni. ~ Várjunk csak! A legtöbb embernél elvileg erősebb vagyok. ~ Gonosz mosoly jelent meg az arcán és hátára fordulva, most már mindent beleadott a rúgásba, amit szabad lábával hajtott végre. Egy határozott reccsenés jelezte számára, aztán elfúló kiáltás, hogy sikeresen eltörte a csaló orrát.

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-02-19, 3:44 pm

[ 5. küldetés: A csaló - Vége ]

Végre megszabadult, fel is pattant a földről, szakítva egy hosszabb pillantást az őket figyelőkre. Akadt, aki már vette a fáradságot, hogy megindulva beleszóljon a rendbontók tetteibe, illetve A rendbontóéba, aki nem más volt, mint Sou. Ezt felfogva rögvest az orrát igazgatóra figyelt és valami értelmetlen októl vezérelve, a korábban gazdátlanná váló kést kapta fel és magabiztosan szegezte a csaló felé. Életében nem csinált még ilyet, de elég elszánt volt és mérges, hogy ez is látszód hasék rajta.
- Vedd elő! – Utasította a kártyást, ám az csak értelmetlenül nézett rá, az ártatlan és védelemre szoruló szerepében. – Csaló vagy és erre ott lapul a bizonyíték a kabátujjadban! vagy talán félsz, hogy lelepleződsz? Mert gyanítom, nem én voltam az első palimadár. – Megcsitította a hangját és a pengével az említett kéz felé bökött, ezzel sokak gyanakvását is felélesztette és többek harsogták, hogy mutassa. A szerencsétlen kényszeredetten mozdult meg, saját vérétől mocskos kezével az inge ujjához nyúl, de nem kártyalapokat húzott elő, hanem egy újabb kést. Ami már repült is, a távolság miatt elugrani már nem lett volna Sounak ideje, de egy határozott áramlat képes volt a földre taszítani a tehetetlen röpülő tárgyat. A következő ilyen áramlat, azonaban már nem védelmi célokat látott el, mint az inda kúszott a férfi karjával s feltépve az anyagot és szerteszórta a kártyalapokat, de egyben meghagyta azt, a vékony szerkezetet, ami a lapokat rejtette, tárolta.
Csend telepedett a fogadóra is, aztán feszülté vált a légkör, ahogy a lincshangulat kezdet eluralkodni, főként a korábbi játékosok körében. Sou azonban ebből már igazán nem kért, az asztalról elvett annyi érmét, amennyit kicsaltak tőle, a többit nyugodt szívvel hagyta ott. A jogos tulajdonosok majd visszaveszik, az viszont hidegen hagyta, hogy milyen módon osztoznak meg. Megkerülve az asztalt vállára akasztotta a tarisznyáját és megindult az emelet felé, jószerével süketen a körülötte lévők irányába, egy valamit még is meghallott, de végül is kénytelen volt.
- Vérzik a homlokod! – Az egyik felszolgálólány hívta fel rá a figyelmét, de tudott a széktől szerezett sebről. – Tessék, a ház vendége vagy! – Ez valamivel javított morcos hangulatán és egy biccentéssel meg is köszönte, legalább a vacsorája ingyen lesz. De nem időzött tovább, eltűnt a folyosón és miután meglelte a szobáját, bezárkózott. Elterült az ágyon és szemezett a földre tett tálcán heverő étkekkel, de a fáradság győzedelmeskedett.

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-05-29, 5:22 pm

A fogadóba belépve furcsa érzés töltött el.Olyan volt,mintha már ismerném ezt a helyet. De ez csak egy kényszerképzet volt. Odaléptem a pulthoz,és a nagy mesterkeresésben megfáradva,kértem egy pohár hideg vizet. A vízzel leültem egy székhez. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze egyből történt velem valami. A ruhám beleakadt egy kiálló szögbe, végigszakította azt, elestem egy vándorba, végigsértettem a kezem.
-Elnézést, uram ,nem szándékos volt !-Majd kicsit félrevonultam. Elkezdtem gyógyítgatni a kezem,de nem sok sikerrel, a gyógyító fény éppencsak pislákolt.
-A fenébe! -káromkodtam.

Vendég

* Már egy ideje a fogadóban pihen, ma nagy utat tett meg hajnaltól kezdve. A pihenést megérdemelten tölti el a többi vándor lelkületűvel. Vannak itt törpék, kik minden közlében elhaladó felé morognak, Nimfákat is lát, embereket és még megannyi más fajba tartozókat, már ha be tudja őket sorolni valahová, meg egy sárkányt, emberi formában nem tudhatja valójában sárkány. Kicsit unalmassá válna neki a látottak, mikor egy fiatal hölgy egyed az emberek közül tér be.
~ Ez meg mit keres itt? Elszökött otthonról? ~ Követi zöld szemeivel a kislány minden egyes mozdulatát, éppen minden rendben menne mikor látja a jelenetet, amitől a kedvesebbik fele bekapcsol. Olyan elesettnek látja szegényt, persze a ruhája is szakadt lett, más részről úgy tűnik meg is sérült.
~ Segítenem kell rajta ~ Szól magában, feláll a helyéről, a kislányt célozza meg célállomásként. Kedves mosolyt húz ajkaira, reméli nem ijed meg tőle.*
- Szia! Te meg?Mit keresel itt? * Kissé bunkónak érzi magát, ahogy feltette ezeket a kérdéseket, hogy valamennyire javítsa magát így szól.*
- A nevem Wyamor Zendur. * Talán furának hathatnak az átlagosnál könnyedebb kiejtés, amilyen légiesen ki tudja ejteni a szavakat, elf szájával.*
- Látom megsérültél. Add a kezed * ezzel ha a másik nem bánja akkor finoman megfogja egyik kezével a másik kezét, varázsigét kezd el mormolni, aminek hatása hogy segít a sebek begyógyulásában, persze nem azonnal, kell egy idő.*
- Ellyana urielna haman khelestran, ryganda jermie lenu onoste fhenlo, almaniter cassoen barzanne * Dolga végeztével persze hozzáteszi.*
- Most jobb ha egy ideig nem használod azt a kezed, olyan tiz perc az egész míg begyógyulnak a sebek.

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-05-29, 6:16 pm

-Jónapot uram, Ariette vagyok. -ezek után követtem az utasításait.Csillogó szemekkel néztem rá.
-M-maga mágus?-kérdeztem meglepődötten,talán kicsit hülyének is nézhetett,amilyen szemeim szoktak lenni néha.Amint elmondta a varázsigét elkezdtem sürgölődni.
-Én éppen most tettem le a vizsgámat, így már lehet mesterem! Éppen mestert szeretnék keresni magamnak. Maga elvállalná ezt a feladatot?- majd odamutattam az iskola hivatalos bélyegzőjét.
-Kislány, úgy látom találtál magadnak egy mestert- szólalt meg a könyvem, Winter.
-Winter, fogd be a szád, még semmi sem biztos!-üvöltöttem rá.
-Elnézést, ő itt az "utazótársam" , Winter.

Vendég

* Elmosolyodott a lány reakcióján, nos ő egyáltalán nem mágus, nem tartozik abba a csoportba. Neki nem tetszene a bezártság a négy fal közé, egy kisebb szobába. Ha úgy nézzük tényleg rendelkezik varázshatalommal, amit inkább lehet betudni fajának egyik alapjának, a legtöbb elf tud varázsolni, meg olykor használja is*
- Nem tartom magam mágusnak. * Válaszol vissza, valószínűleg elég csalódást okozva neki, hogy nem talált egy mestert itt. Vándor mágusokról nem igen hallott, meg nem is nagyon szokott velük beszélgetni. Hangra lesz figyelmes, különös hang mire Ariette rendre teremti amit helyesnek vél. Sokan megvetik a mágusokat.*
- Értem, szóval van egy utazótársad, aki ilyeneket mond. Derék dolog, nekem nincsenek ilyen dolgaim. Én esetleg magányosan megyek, olykor találkozok ismerősökkel de állandóan úton vagyok, keresem a munkát. * Szól hozzá, még nem ült le az asztalához, elérkezettnek érzi, megkérdezni maradhat e.*
- Helyet foglalhatok az asztalodnál? * Kérdezi mosollyal, továbbra is barátságosan a kislány felé. Egy kicsit körülnéz, más fajta elfet nem igazán lát önmagán kívül.*
- Mond csak, ki engedett el ilyen idősen? Nem veszélyes kicsit még a kinti világ? * Nem rosszakarásból kérdi, inkább kis aggodalomból.*

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-05-29, 6:38 pm

-Persze,foglaljon csak helyet uram.-szóltam, majd kihúztam egy széket neki.
-Nálunk ez bevett szokás.Miután letettük a vizsgát,elindulunk útra, mestert keresni. Aki nem talál, az sohasem térhet vissza. Ezért is kérem, hadd legyek a tanítványa!-kiskutyaszemekkel néztem rá.
-kérem uram,kérem-könyörögtem neki.
-Elég a könyörgésből, ha nem hát nem.-szólt a könyv.
-Fogd be!- Majd becsuktam,és a táskámba tettem.
-Majd itt befogod!-kiáltottam rá.

Vendég

* Kissé fura számára, hogy uramnak szólítják, bár ami a korát illeti, jóval több mint a másiké, így csak rászolgál erre a címre. Végighallgatja újra a másikat, aki úgy nézi nem értettem meg amit az elébb mondott neki. Gondolkozóba is esik emiatt, hogy is tudná lmagyarázni, ő nem lehet a mestere.
~ Nagyon szeretné hogy én legyek, hmmm még nagyon gyerek ~ Vonja le a következtetést, fura mágia iskolának véli az ilyesmit, ilyen felelőtlenséget. De még könyörög is neki, meg kéri szépen, amire kicsit megfeszülnek a homlokán a vonalak.*
-Ariette! Nem lehetek a mestered. Hiába tudok varázsolni, teljesen más mágia ágazatot képviselünk. Nincs közös bennünk, érted? * Kérdése után megint hallgat, még ilyen helyzetben sosem volt, ki kell magát vágnia a helyzetből, legalább is segítenie kéne a másiknak.
~ Hmm mit is mondhatnék még neki? ~ Végül úgy dönt nem izgatja magát.*
- De ha kell kereshetünk neked tanárt

Tárgy: Re: Tűz fogadó 2011-05-29, 7:00 pm

-Én azt szerettem volna,ha maga lenne a tanárom.De ha nem,hát nem.A segítségét pedig szívesen elfogadom, köszönöm-mosolyogtam. Megittam az utolsó korty vizet, majd kivettem a táskámból Wintert, és elkezdtem olvasgatni. "A mágusnak csak olyan mestere lehet, ki ugyanazt képviseli, mint ő maga."-érdekelni kezdett a téma,így tovább olvastam. "Ez értendő irányzatokra, mágiastílusra és lelkivilágra. Ha valaki mégis ilyentől tanul, elméje kettészakad, úgy ,mint személyisége"-nagyon megrettentem ettől a mondattól,hirtelen becsaptam a könyvet és belevágtam a táskámba.
-Köszönöm, hogy segít nekem.-ismételtem meg magamat.

Vendég

* Igen gondolta, hogy a lány őt szerette volna tanárnak de alig ismerik egymást. Talán el kéne mondania a másiknak, hogy nem minden ember olyan mint ő, ezt viszont nem tanulhatja meg holmi varázskönyvből. Úgy érzi e helyzetben, felelősséggel tartozik a másik iránt, vigyáznia kell rá míg nem találnak neki egy tanárt.*
- Nos Ariette, valamit szeretnék azért elmondani neked, amit a könyved biztosan nem tartalmaz. Nem szabad egyből mindenkiben megbízni, nem mindenki olyan jó szándékú mint hinnéd. Ne aggódj, én vigyázok rád mindaddig míg találunk neked egy tanárt aki majd mestered lehet. * Reméli, megérti a másik ezzel mit szeretett volna mondani. Kicsit elhallgat, azon töri a fejét, melyik városban találhat olyan embert aki szívesen tanítaná a leányt.*
- Igazán nincs mit, szívesen segítek azoknak akik rászorulnak. * Nem hinné, hogy a leányzó kicselezné őt és kihasználná.
~ De még mindig nem tudom ezt elképzelni, egy fiatal lányt elengedtek. Több ellenfél ellen hogy tudná magát megvédeni? ~ Gondolkozok el a kérdésén, ami persze hosszú perceket vehet igénybe. Hátra is dől a székében, mozdulatlanul és nyugodtan ül a helyén. Mikor ez megtörtént akkor megint szól a leányhoz.*
- Hogy jutottál ide?

» A fogadó
» Csillagfény fogadó
» Vén kujon fogadó
» Fehér lady fogadó
» Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)