A rabszolgapiac

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

A piac egy hatalmas nagy téren helyezkedik el. Eme helyet még pár száz évvel ezelőtt szerezték meg maguknak a rabszolgakereskedők. Kiharcolták, hogy itt árusíthassák portékáikat.
Sokan, nagyon sokan szoktak ide kijárni. Legfőképp a férfiak. Ugyanis ezen rabszolgák többsége, akiket idehurcolnak, nőkből áll. A férfiak pedig, akik "segítségre" szorulnak odahazatöbbször is vásárolnak itt rabszolgalányokat. Persze a férfiak is keendők. Némely asszony csak azért vesz meg egyet, hogy egyfolytában dolgoztassa, míg ki nem purcan. Persze vannak olyanok is, akik másra haszálják rabszolgáikat. Már amennyiben ráakadnak egy normálisabb fajtára.
Mindig nagy a zsibongás itt. Rengetegen járnak-kelnek fel s alá. A kereskedők alkudoznak, s olykor már kiabálnak is a vevőkkel. Vagy éppen fordítva. Nem ajánlatos annak errefelé jönnie, aki nem akar könnyen bajba keveredni. Ugyanis sok itt a tolvaj is, akiket nem lehet fülön csípni sohasem. Már vesztek el igen értékes tárgyak is és jelentős pénzösszegek is. Így aki nem akar bajt, elkerüli ezt a helyet...

A rabszolgapiac Rabszolgapiac_by_stixion-das9m7q

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-13, 6:43 pm

//Időn túli játék, játékidő: i. sz. 712 nyarán

Főadmin//

*Csupán egy aprócska mozdulatot tett bal karjával, s már halkan csörrent is a csuklóját fogságban tartó bilincs lánca. Vékony, ezüstös fényű lánc csörgött a lány mindkét csuklóján, ahogy megmozdult. A zajra szinte azonnal ott is termett egy kigyúrt rabőr, s kezében szorított, több szálú ostorával erősen a megmoccanni merő nő felé sújtott. De a lány dermedten vált mozdulatlanná, s így a csapás a falat érte, s hangos csattanással siklott le a nyírkos falon.*
- Megmondtam, ha csak egy röpke gondolatod is támad a szökésről, magam csipkézem ki a hátadat, némber! *Üvöltötte a tagbaszakadt őr, s őrjöngő pillantásával a helyiségben meghúzódó többi rabszolgát is végig mérte.*
*Több tucatnyi ember, elf, nimfa, vadalan, s még ki tudja, mi féle népségek sarjai húzódtak minél bentebb a fal tövéhez, hogy elkerüljék a tombolás előtt álló őr tekintetét. A férfi vigyorogni kezdett ettől, s vigyora, mely inkább volt nevezhető vicsorgásnak, most az előtte térdelő lányra villant. Ostorát továbbra is kezében tartva fogta meg Arietta állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.*
- Szerencsésnek mondhatod magad, ha ma végre bárkit rá bírsz venni a bájaiddal, hogy megvegyen téged... *némi hatás szünet következett, s közben az őr élvezkedve, s durván húzta végig hüvelyk ujját a lány ajkain* - Ha mázlim van, akkor a kutya se fog veled foglalkozni a sok örömlánynak köszönhetően, akikre szert tett a gazdád. Ha ma sem kelsz el... Végre kiérdemelt jutalmamként ízleltethetem meg veled, milyen is az, ha egy fél ork tesz veled jót...
*Mondata végén még valami hörgés szerű, torz nevetést is hallatott, s aztán hirtelen lehajolt Ariettahoz, s nyelvével végig nyalta ajkait.
- Élvezni fogod. Előbb vagy utóbb bizonyosan élvezni fogod!
*Aztán vihogva lökte félre a rabnőt, aki undorodva görnyedt előre, igyekezve nem kihányni semmit sem, az előbbi akció miatt felfordult gyomrából.*
~ Előbb pusztulsz el a kezeim által, te undorító ocsmányság!~
*De szólni nem szólt, s már nem is lett volna rá ideje, mert valaki megragadta láncát, s nagyot rántva rajta, talpra rángatta őt. Arietta pedig engedelmesen követte gazdáját, ki kivezette a városi rabszolga kereskedők portékái közé.
Eleinte zavarta is a hirtelen támadt zsibongás, de csakhamar hozzá szoktak érzékeny fülei. Szó, s pillatás nélkül hallgatta, ahogy a kereskedő minden rabját egyre magasabb árban szórja a vásárlóknak. Egy alattomos pillantással végül mégis megnézte a lány, hogy mifélék vannak most itt, a piacon. De csak a megszokott arcokat látta. Legalábbis többségében. Nem volt ideje tovább nézelődni, mert őt, s még négy másik rabnőt a vásárlók elé hurcolták. Ott álltak kiszolgáltatva a nemesek és kereskedők, a kéjencek és perverz alakok éhes tekintetének kereszttűzében. Aztán a kereskedő hangjából felismerte az "Arietta" szót. Ez pedig azt jelentette, hogy a gazdája odalép hozzá, s a többi lányhoz hasonlóan róla is minden pozitív dolgot elmond a vevőknek, s végezetül lerángatja a nő testéről az amyúgy is kevéske ruházatot, hogy bárki kedvére legeltethesse formás idomain a szemeit, hátha megjön a vásárlói kedvük.
Lehajtott fejjel állt ott, de a kereskedő elmarta állát, felemelte fejét, s úgy mutogatta a lány szép arcát, s hibátlan fogsorát, mintha lóvásárban lennének. S ha ez nem lett volna még eléggé megalázó Ariettának, hát végül még formás melleit is alapos bemutatónak vetette alá a férfi, majd csípőjét megragadva taszította előrébb a lányt, hogy mindenki jól láthassa, mennyire is alkalmas volna a szaporodásra is. De, még mielőtt Arietta arra nem vetemedett volna, hogy most, végre most az egyszer megforduljon, és kivájja a kereskedő szemeit... Már rajta is volt egy könnyű takaró, s hallhatta, ahogy egymás ellen kezdenek licitálni a férfiak.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-13, 7:19 pm

*Zsebre tett kézzel sétált a nagy tömegben. Unottan nézelődött körbe-körbe, de semmi, számára érdekes dolog nem volt sehol sem. Legalábbis olyan, ami valóban felkeltette volna a figyelmét. Ugyanis éppen arra készült, hogy meglopjon egy embert és összegyűjtsön annyi pénzt, hogy meg tudjon venni egy pár fegyvert a fegyverkereskedőknél. Gondolta, azokat majd jól hasznosíthatja a munkájában. Ami persze nem is igazi munka. Tudniillik Zylar egy tolvaj. Bár nemesi családból származik, mégis tolvajlásra kellett adnia fejét, hogy megélhessen. Története rövide arról szól, hogy miután apját ismeretlen körülmények között eltették láb alól, ő kapta volna a családfői címet. Viszont volt egy "jóbarátjuk", Gromar, aki maga szerette volna megszerezni a családfőnek járó tiszteletet, s jussokat. Beleértve Zylar anyját is. A fiú arra következtetett, hogy ez a férfi ölhette meg apját. És talán nem is gondolta rosszul. Viszont Gromar őt is meg akarta gyilkolni, így a fiúnak menekülnie kellett. Ennek már vagy jó két, három éve. Azóta Zylar igencsak megedződött. Kitanulta a tolvajlás mesterségét, s most tolvajként él Lanuria vidékein vándorolva.
Miközben elmélázott egy picit, hirtelen egy nagy lökést érzett a jobb oldalán. Felkapta a fejét, s pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Még a legbutább ember is látta volna az illetőn, akinek nekiment, hogy egy igen gazdag nmesről lehet szó. Zylar komoran beszélni kezdett.*
-Elnézését kérem! Nem figyeltem, minek megyek neki.
*Azzal intett is a nemesnek, s szorosan mellette haladt el, hogy kezével benyúlhasson a férfi testétől elálló zsebbe, s kivehesse az egyik erszényét, amit épp akkor tett be a zsebébe, mikor Zylar bocsánatot kért tőle. A fiú fülelt, hoyg lefülelték-e, majd mikor nem hallott semmit sem, megfordult, s nevetve dobta meg kicsit az erszényt, hogy hallhassa az érmék csörgését.*
~Ez is elég könnyen ment. Lassan már nem lesz kihívás számomra a lopás. Annyira felelőtlenek és figyelmetlenek az idejáró népek, hogy szinte gyerekjáték ellopni tőlük bármit is. N, de nézzük meg, mennyit is rejt ez az erszény.~
*Lehuppant az egyik árnyékos helyre, majd előkapta az erszényt, s óvatosan kinyitotta, majd a lehető legkisebb zajkeltéssel kiöntötte a tartalmát a másik tenyerébe. Szája széles vigyorra húzódott az érmék láttán. Ugyanis azok az érmék aranyérmék voltak. És ráadásul a nagyobbik fajtából valóak, amiket csak azok használnak, akik a leggazdgabbak és megtehetik ezt maguknak. Zylar ezzel megütötte a főnyereményt. Rögtön számolni is kezdett.*
~Nézzük csak...gyűjtöttem eddig huszonegy bronzérmét, tizenhárom ezüstérmét, s még pár kisebb aranyérmét is. És még hozzájönnek ezek itt... Nos, ha jól számolom, akkor a fegyver megvásárlására szánt pénzt levonva még marad is köültekeznivalóm az ételre...s még egy kicsi valami másra is. Talán...~
*Egy különös gondolat kezdett el motoszkálni az agyában. Bár nem azért jött ide, hogy rabszolgát vásároljon magának, de miért is ne? Végül is, már igazán ráférne egy kis "segítség". Ráadásul már meg se tudná mondani, mióta nem látott mezítelen női testet. A gondolat végül legyőzte az akaratát. Felugrott ültéből, s ennek köszönhetően majdnem el is szórta az érméket. Elpakolt mindent, majd kíváncsian leskelődve igyekezett valami igazán kívánatos hölgyeményt kiszemelni magának.
Éppen egy "kiállítás" előtt haladt el, ahol is a hölgyeményeket anyaszült meztelen mutatták be a vásárlóknak. Itt megakadt a szeme az egyik nőn. Egészen fura ábrázata volt, s a keblei csodásan teltek. És a formájára sem panaszkodhatott, talán egy icipicit sovány volt. Zylar megigézve bámulta a hölgyeményt, mígnem eltakarták előle a csodaszép látványt. Mivel érdekelni kezdte az a nő, közelebb ment hát a kereskedőhöz, s ő is alkudozni kezdett a lányokra, kimondottan arra, akit már az elején kiszeelt magának.*
-Nekem ő kell! Adok érte három aranyat és négy ezüstöt!
*Mutatott a kissé rémültnek tűnő lányra. A többi vásárló persze mindig túllicitálta. Tudta, hogy nincs sok pénze, s okosan kell gazdálkodnia, de valahogy nem bírt leállni, s végül úgy tűnt, senki sem akar már fülé licitálni. Ennek érezte is a súlyát. Már elég sok pénzekről volt itt szó. Csak remélte, hogy nem licitálja már túl senki.*
~Csak most ne bírják már! Csak most ne! Szükségem van erre a nőre....kell nekem!~
*Feszülten várta, mit mond a rabszolgakereskedő, aki igencsak kritikus ábrázattal nézegette őt, ami nagyon is idegesítette már Zylart.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-13, 7:44 pm

*Láncai bár nem voltak különösebben súlyosak mégis, idővel ránehezedtek kezeire. A hirtelen kialakuló hangzavartól kissé megriadva kapkodta tekintetét licitálóról licitálóra. Néhány tehetősebbnek tűnő, s igyen csak elöregedő félben lévő urak igyekeztek túl licitálni egymást, hogy tulajdonukba kerülhessen Arietta, kiről mostanra már az is kiderült, hogy a keleti vadalanok népéből zsákmányolták, s egzotikusságának tudták be azt a dolgot, hogy egy félvért csodálhatnak most. Hiszen a lány fél elf volt. Apja egy sötét elf, anyja a keleti vadalanok népéhez tartozott. Róla szinte semmit sem tudott.*
- A fiatal úr három aranyat és négy ezüstöt ajánl ezért a csodálatos, és igazán egzotikus szépségért... *tekintetét a másik három licitálóra függesztette* - Ajánl valamelyik úr többet Ariettáért?
*Ezek a szavak rántották ki gondolataiból a lányt. szemei hamarosan meg is találták azt, kit gazdája fiatal úrnak szólított. Egy pillanatra még fel is vetődött agyában, hogy inkább egy ilyen fiatal, és jóképű férfival ossza meg majd bájait, mint azzal a három kiöregedett matuzsálemmel. Tőlük amúgy is csak az undor fogná el ahányszor csak érintenék finom bőrét.
Közben már láthatta, amint sorra nemet intenek fejükkel a vénségek. Arietta lehajtott fejjel állt továbbra is, s fehéres fényben csillogó hajának rejtekéből pislogott az érte licitáló férfira.*
- Mivel senki nem ad többet... A fiatal úré a lány! *a kereskedő lehajolt, s megvárta, hogy a beígért összeg a markában landoljon, majd felgyenesedett, s elégedetten tette el pénzét* - Vigyétek a lányt az új gazdájához!
*A kereskedő szavai nyomán újra kezek ragadták meg láncát, és lerángatták a falépcsőkön, ki a vásárló népség közé. Amint eléjük lépett az, ki az előbb megvásárolta, már adták is át ezüstös láncának végét a férfinak. Arietta szó nélkül tűrte ezt is. Mint mindig, mindent. Hiszen egy rabnő nem tiltakozhat, nem kérhet, s még úgy sem követelhet. Aztán arra eszmélt, hogy kis húzást érez a csuklóin, s megindult új tulajdonosával.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-13, 8:21 pm

*Nem gondolta volna, hogy ennyire fura érzés lesz itt licitálni a férfiak között. Kissé megszédült a nagy hangzavartól, a kiabálásoktól. Volt egy pillanat, mikor majdnem el is ájult, de aztán összeszedte magát, s odaadta a pénzt a kereskedőnek, aki nagy vigyorral az arcán adta ki a parancsot a nagydarab őröknek, hogy vigyék hozzá az Arietta névre hallgató rabnőt. Zylar félrelökte az öregebb licitálókat, hogy újdonsült rabnőjét átvehesse az őröktől. Kissé csodálkozva nézte, ahogy a nőt eléhozzák. Tüzetesen megvizsgálta a lányt, tetőtől talpig. Arcára halvány mosoly rajzolódott ki.*
~Talán valóban nem volt egy rosz ötlet licitálni rá. Jó választásnak tűnik. De még elválik, mennyire engedelmes...~
*Átvette a láncát, majd mé egy pillanatig a nő szemeibe pillantott, aztán megfordult, s épp indulni készült, mikor is észrevette, hogy a lány még nincs igazán magánál, s nem képes elindulni. Így hát megrántotta egy kicsit a láncot, majd fejével intett, hogy indulniuk kellene. A hölgyemény észbe kapott, s nem ellenkezett, hanem megindult Zylar után, aki a nagy férfitömeg között vezette keresztül Ariettát. Voltak jó páran, akik ki akarták használni a lehetőséget, s megtapogatni a nő bájait, de Zylar ezt mindig időben észrevette, s nem hagyta, hogy bárki is hozzáérjen az Ő rabnőjéhez. Miután kintebb értek a tömegből, megfordult, s halkan így szólt Ariettához.*
-Figyelj, hamar el kell innen tűnnünk. Igazából nem vagyok valami szívesen látott vendég errefelé. Elviszlek a búvóhelyemre... Tolvaj vgyok.
*Már indult is volna, mikor eszébe jutott egy számára fontos dolog. Ismét Arietta felé fordult, majd kimondta a nevét.*
-Zylar vagyok. És mostantól a gazdád is.
*Azzal megfordult, s a láncon rántva egyet tovább haladtak az úton. Nagyon nagy volt a por, s mindketten sokat tüsszögtek miatta. De végül kiértek a rabszolgapiacról, s egy ló felé vették az irányt. Az a ló igencsak termetes volt. Bizonyára képes volt több embert is elbírni a hátán. Kettőt legalább. Zylar odavezette újdonsült rabnőjét, majd megállt a ló előtt, megsimogatta annak az orrát, s megnyugtatta, hogy nem kell félnie az idegen nőtől. Ezután a nő felé fordult, majd kissé parancsolón így szólt.*
-Arietta...szállj fel a ló hátára! Elquan már nem fog levetni a hátáról. Megnyugtattam.
*A láncot erősen fogta a kezében, miközben Arietta felkapaszkodott a lóra. Miután ez megtörtént, Zylar egy ugrással fent termett a lovon, s a nő mögött ülve sarkazta meg lovát, hogy elvágtathassanak a búvóhelyre, amit Zylar maga épített, s amire oly régóta nem talált rá még senki olyan, aki az ellensége lett volna.
Az út nem volt hosszú, valójában alig volt több tíz percnél. Egy különös hegy lábánál álltak meg a lóval, s ott Zylar leszállt, majd megvárta, míg Arietta is így szándékozik tenni. Mikor már mindketten a talajt taposták lábaikkal, szó nélkül megindult egy fekete lyukszerű valami felé. Határozott léptekkel halast. Egyik kezében a ló kantára, a másikban Arietta lánca. Mikor elérték azt a feketeséget, látni lehetett, hogy az egy barlang bejárata. Zylar elmosolyodott, mikor a nő előreindult, s a barlangba akart bemenni.*
-Nem nem. Az nem az én búvóhelyem, hanem egy hatalmas barnamedvéé. Úgyhogy nem ajánlanám, hogy oda bemenj! Nem azért fizettem ki érted annyit, hogy aztán lássam, ahogy felfal egy medve!
*Parancsoló hangja elhalkult, majd négyszer megrúgta az egyik apró követ a barlang bejárata mellett, majd az ötödik kopogtatást már a kezével csinálta, szemmagasságban vele a hegy oldalán. Ezután hátrébb lépett, majd megvárta, míg egy nagy kő elmozdul oldalrányba, így megmutatva azt a másik barlangot, ami eddig rejtve volt mögötte. Zylar nem nézett hátra. A lovat kikötötte az egyik apróra nőtt fához, majd Ariettát a láncánál fogva beljebb hurcolta a barlangba, ahol gyertyákat gyújtott, hogy lássanak is valamit egymásból. Leült az egyik széknek tűnő fatákolmányra, majd Ariettára emelte tekintetét.*
-Ülj le valahova! Ide a közelembe!
*Közben szemeivel ismételten végigmérte a rabnő testének minden egyes vonalát. Érezte, hogy rendkívüli vágy ébred testében, s ha nem fékezi magát, most rögtön letépi a nőről a ruhát és magáévá teszi.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-20, 11:41 am

*Ködös tudatán át alig szűrődött be valami a világ dolgaiból. De érezte, ahogy lassan, s egyre jobban kitisztul tudata, ahogy kezd múlni a bódító szer hatása, mellyel minden rabnőt meghunyászkodásra kényszerítenek, hogy engedelmes rabszolgaként adhassanak túl rajtuk. Arietta bágyadt pillantásaiba olykor már egy kis életteli szikra is vegyült, de még mindig félálomnak tűnőnek, és hihetetlenül illékonynak érezte a körülötte lévő fizikai világ dolgait. Csak a vele egy helyiségben lévő férfi hangja jutott el kristály tisztán, ébredező elméjébe.*
~Hát végül mégis a fiatal vett meg... Jobb, mint azok az aszott vénemberek... Sokkal jobb...~
*Újdonsült gazdája szavainak engedelmeskedve lépdelt közelebb a férfihoz, és ült le lassan a hozzá legközelebb álló ülőalkalmatosságra. Legalábbis a lány enyhén homályos tudata annak vélte. Az elf fejét kissé előre billentve tartotta, mintha a talajt volna kedve nézegetni. Pedig csak arra várt, hogy az agyára nehezedő bódító felhő végre elillanjon, s újra a valós világot érzékelje.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-20, 12:02 pm

*Érdeklődve figyelte tovább a lányt. Kétségkívül igen kiívánatos volt. De Zylar egy nemes. Ismeri az illemet. Sőt, még a maga módján tovább is fejlesztette. A rabszolgákkal is ugyanúgy szokott bánni, mintha épp egy szabad emberrel vagy egy nemessel tenné azt. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy tolvajlásra kellett adnia a fejét, s így maga is a pór nép közé keveredett. És ez a pór nép igencsak barátságosnak, s sokkal emberibbnek tűnt, mint a rideg nemesi réteg, ahol eddig élnie kellett.
Miközben gondolataiba merült, észre sem vette, hogy már jó pár perce csak ceendben üldögélnek itt. S látta azt is, hogy valami feszélyezi Ariettát. Arra gondolt, talán a csend. Bár ki tudja? Vett egy mély levegőt, majd így szólt.*
-A láncaid kulcsát nem adták oda. Így nekem kell majd feltörnöm a zárat. De ne aggódj, ebben már profi vagyok, hála néhány jóbarátomnak!
*Kacsintott Ariettára. Egyáltalán nem állt szándékában láncon tartani a lányt. Még ha a rabszolgája is. Felállt a székről, majd ruhája ujjából előhúzott valami fémdrótocskát. Odasétált Arietta elé, majd leguggolt előtte, s a lakattal meg a lánccal kezdett babrálni. Méregette a lakatot, gondoolkodott, majd végül a vasdrótocska segítségével kinyitotta a zárt, s leszedte a lakatot, majd a láncot is a lányról.*
-Így már jobb, nemde?
*Küldött egy kedves mosolyt a lány felé. Ott állt még mindig előtte, s csak mosolygott. Mélyen a szemébe nézett, s csak nézte és nézte. Aztán szép halkan megszólalt.*
-Szép szemeid vannak. Különleges színük van. Ilyet...ilyet még sosem láttam. De nagyon gyönyörű, ez vitathatatlan.
*Látta a lány arcán a csodálkozást. Ez ismét mosolyt váltott ki belőle. Jobb kezét lassan felemelte, majd óvatosana lány arcához közelítette, majd megérintette. És ekkor mintha lerombolták volna a köztük lévő falat, ami eddig ott volt, s feszélyezte mindkettejüket. Zylar megszorította a lány kezét, majd felhúzta, s erősen testéhez szorította, hogy érezhesse a lány domborodó kebleit a mellkasán. Még jobban magához szorította Ariettát, majd vadul csókolni kezdte.*
-Kelelsz nekem...az enyém leszel még ma éjjel!
*Mondta a lánynak, miközben kezeivel bejárta a lány testének minden egyes pontját. Jól megszorította a fenekét, majd másik kezével Arietta ruhája alá lopózott, s felkúszott egészen a gömbölyded keblekhez is, s kéjes élvezettel masszírozni kezdte őket. Érezte, hogy legnemesebb része kezd árulkodni izgalmáról. Ez még jobban feltüzelte, na meg a lány bájainak varázsa. Ezek hatására még vadabbul szorította magához a lányt, s már-már letépte ról azt a kevéske ruhát is, ami rajta volt.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2009-12-20, 12:27 pm

*Szemei előtt a talajra árnyék vetült, melyet a gyér fényű helyiség gyetyái okoztak. Kissé megemelte fejét, s tekintete a férfiéval találkozott.
Nem minden szava jutott át most a homályos felhőn, mely még mindig ott ült fejében, denéhány dolog nagyon is magára vonta a figyelmét. Előbb arra figyelt föl, hogy Zylar elé térdelt, s matani kezdett a láncait összetartó bilincsen. Majd egy halk csörgés kíséretében földre hulltak a lány láncai, mintha sosem lettek volna csuklóin. Kezeit hirtelen pille könnyűnek érezte.*
~Talán csak álmodom, hogy szabadon mozoghatok... Talán csak egy csalóka álom...~
*De a férfi ott állt fölé magasodva, s szavai kedvesen csengtek füleinek. Hallotta, ahogy Zylar a különös színű szemeiről beszél. Arietta, sosem érezte különösnek a szemeit. De ebben a pillanatban hajlott arra, hogy ennek a férfinak minden egyes szavát elhigyje.*
~Az én szemeim?... ~
*Aztán érezte, hogy erős kezek ragadják meg, s ettől egy pillanatra a kereskedőnél töltött meghurcolása jutott eszébe. De az emlékek egy szempillantás alatt szerte foszlottak, amikor testét talpra állították, s megérezte a hozzá simuló forró testből áradó vágyakozást. Szemhélyai lecsukódtak, s egy leheletnyi ellenállás nélkül simult még jobban a férfi karjaiba. Még sosem érezte ezelőtt, hogy testét eluralják vágyai. Most viszont minden egyes pillanatban robbanás szerűen növekedett vágya, mely arra kényszerítette, hogy viszonozza gazdája csókját. Halkan felnyögött, amikor a tolvaj keze egészen vágyai középpontjához siklott. Testén apró remegés hullámzott át, s élvezettel adta meg magát a férfi akaratának.
Még mindig úgy érezte, hogy ez csupán egy kellemes, és élvezetes álom lehet, melyben szabadon megteheti amit csak akar, és engedhet vágyainak.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-09, 9:33 am

(Kain Namelyr-nak)

*Kellemes nap volt így Trabas a rabszolgapiacon nézelődött hátha van számára is valami jó. De ahogy így nézelődik semmi érdekeset, nem talál így egy kis fogadóba, megy, és inni kér. Majd egy asztalhoz lecsücsül és iszik. Fekete köpenye rajtavan, megy a napban sötét gyémántot, idéz. Igen egy fekete mágus fordulhat, na meg az emberek fejében a gondolat. Nézi az ott lévőket és egyben a terepet, méri fel. De csupa lúzer bandát lát saját maga körül. Egy fintort is megenged.~Ennyi ostoba lényt még nem láttam.*Jegyzi meg gondolataiban, és tovább iszik. Dühös hisz a rabszolgapiacon egy ork sincs most vásáron, és Trabas azért jött hogy vegyen egyet. Mivel erősek, így egy jó személyi testőre lehetne, nem mintha nem tudna létre hozni de, abba semmi buli nincs szerinte. Így inkább költekezik egy kicsit, de ha nincs egyszerűen, amit szeretne, akkor nem költ olyan sokat. ~Ha nem tőrténik semmi én haza megyek innen.*Gondolta és arcán megint az undor volt sőt fejét még balra elfordította majd vissza.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-09, 1:02 pm

*Áron is elsétált a piacra, de nem talált semmit, igy vissza ment a helyére.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-09, 1:56 pm

//Időn kívüli játék Tarabassal és ha csatlakozik, Minden Áronnal:)//

*Kain a Pirkadati fogadótól előbb haza, Norlan melletti barlangjába vette az irányt. Nem volt ott, mióta Rodelus varázstárgya megtámadta. A felfordulás még most is ugyanaz volt és nem lévén kedve rendet tenni, inkább ki is fordult a bejáraton.
Szöget ütött a fejébe az egykori ismerős. Már halott, minden bizonnyal el is temették Nortelonban, ahol épp az arany sárkány kezétől hullott el.
Sosem ártott neki előtte és nem úgy ismerte, mint aki el tud tervezni és kivitelezni ellene egy ilyen tervet.
Csak egy hely jutott eszébe, ahol többet tudhat meg a dologról, ez pedig Telar, azon belül is a rabszolgapiac.
Elég arra a söpredékre gondolni, akik a piac környékén élnek.
Valaki biztosan tud valamit.
Erre épített Namelyr, és így esett, hogy nem sokkal később feltűnt Telar rabszolgapiacán.
Szokásos fekete bőr ruházatában jár kel sokaságban. Néha undorodva fordítja el a fejét. Bárki könnyedén mágusnak hiheti.
A hőség, a bűz, a tülekedő emberek, söpredék, rabszolgák, leendő vásárlók, kalandorok, bajkeverők helye ez.
Nem találja azokat az ismerősöket, akiket keres, de ismer egy helyet, nevezetesen egy kis fogadót, ahol a csaposnak jó kapcsolatai vannak.
Belépve végigméri a tömeget, a mellette közvetlenül elvonuló orkot is, majd letelepszik egy apró asztalhoz. Végigméri a szomszédos asztalnál ülő sötét alakot. Egyértelmű, hogy nem sárkány, inkább mágusféle lehet. Az ő arcán is undor ül.
Türelmesen várja a csapost, hátha megjelenik bokros teendői között. Már intett neki, és az emberféle jelezte is, hogy megismerte.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-09, 7:28 pm

*Tarabas így üldögélt egy darabig, míg egy érdekes embert pillant meg. Az ork most nem érdekli.~ Na, egy fura figura. Legalább nem olyan ronda, mint egy ork.*Elmosolyodik s majd egy mágikus üzenetet küld neki, hogy csatlakozzon asztalához. Majd még rendel egy italt magának. A mágus csak kíváncsi az idegenre semmit nem akar tőle. Mért is akarna eddig egyedül harcolt és élt. Ez most sem lesz másként, sőt ha meg van, amit keres akkor már tökéletes lesz a hatalma és harcserege. Nem készül, semmire csak kell a biztosíték neki, nem jó ha így járkál de megoldja. Fekete köpenyével fed be magát, nem mert fázik, csak mert jól áll neki. És az ideget figyeli.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-09, 10:16 pm

*Üldögél egy kicsit az asztalnál, míg valami mintha kapizsgálni kezdené belülről. Megfordul és mélyfekete szemei a sötét máguséival találkoznak. Őt figyeli.
Feláll az asztaltól. A fekete ugyan kicsinyít rajta valamelyes, de még így is feltűnőek széles vállai és félig arcába omló, hosszú, sötét haja. Bőrkabátjának csuklyáját egyenlőre levetve hordja.
Átballag a szomszédos asztalhoz, egyenesen a mágusféléhez.
Óvatos, hiszen nem ismeri az idegent, bár azt kétli, hogy egy ilyen zsúfolt helyen bármivel is próbálkozna, ha rá vadászik, de az ember, illetve a sárkány nem tudhatja.
Álnok faj a kétlábúaké és Kainnak bőven van oka paranoiásnak lenni.
Elég csak Rodelusra gondolni, pedig benne meg is bízott. *
- Szabad ez a hely?
*Határozottan, kérdőn néz a másik szemébe.
Gondolatban már készen áll a pajzsvarázs megidézésére, ha arra lenne szükség.
Mégis inkább a kíváncsiság vezérli és az ötlet, hogy talán épp ez a sötét figura vezeti majd megoldáshoz halott barátja rejtélyében.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 7:58 am

*Egy hang üti meg Tarabas fülét. Felnéz az idegenre majd egy sunyi mosoly, jelenik meg a mágus arcán. –Természetesen, sőt azt is akarom, hogy csatlakozzon társságomba.* Mondtaneki és intett a csaposnak, hogy hozzon valamit az idegenek. ~Na nem fogok unatkozni a biztos.*Jegyezte meg a gondolataiban. Hisz mért is unatkozna hamár ínyére való rabszolga, nincsen akkor, mérne, ismerkedne. Néha azt is kell a mágia mellet. –Az én nevem Tarabas. És az öné? Mutatkozik be, majd kérdi az idegen nevét. Elég kedvesnek tűnik de Tarabas egy veleéig romlott mágus. Imád másokkal játszani de most nem ez a cél csak a beszélgetés és rusnya fajzatokkal nem akar találkozni.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 1:49 pm

*Kain sötét szemei egy pillanatig még kutatják a másik arcát. Nem kimondottan szimpatikus neki, de van, hogy muszáj olyanokkal is közösködni, akik ellenszenvesek.
Lassan, leereszkedik az asztal mellett üresen álló másik székre.
Az ujján lévő gyűrű vöröses-narancsos köve megcsillan egy pillanatra, majd az asztalon nyugvó kéz elfordítja. *
- Kain Namelyr.
Ekkor ér oda a csapos és hozza a sárkány italát személyesen. No nem valami alkohol félére kell godnolni, ám a fakupából ez nem derül ki.
Tudja már, hogy Namelyrnek csupán tiszta, hideg víz kell.
Kain jelentőségteljesen bólint egyet, jelezve, hogy később még beszéde lesz a csapossal.
Az még oda fordul a másik mágushoz is.*
- Önnek még egy italt, uram?
*Megvárja a választ, majd csendesen távozik. Kis csend marad ott kettejük között, és bár Kain sem az a bőbeszédű típus, rögtön puhatolózni is kezd.*
- Nem találkoztunk még errefelé, pedig az ilyen mágusokra emlékeznék. Átutazóban?
*Közben mély, komoly szemeivel tovább kutatja a mágus vonásait. Igyekszik jól emlékezetébe vésni, hiszen később még hasznára lehetnek a most szerzett információk, legyen szó szavakról, vagy akár magának a mágusnak a személyéről.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 2:14 pm

*Áron véletlenül betéved a piacra és találkozik kainnal és Tarabassal, és köszön.
*Áron leteszi a födre a fejszéjét, és le ül a földre, és elkezdi nézni a felhőket.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 9:43 pm

-Nos nem találkoztunk még Tarabas a becsületes nevem.*Szólt majd hallgatott, italába kortyolt s így folytatta. –És ön? Régi lakos vagy nem?*Kérdően néz és közben a nap, csillan meg az ő gyűrűén is csak neki fekete és nem vörös kő, van benne. Ebben a pillanat ban egy ork bűze csapja meg orrát s egy sunyi gondolat van fejében.~Remélem tökéletes ork, hamár a vásáron nincs jó ork akkor őt, megszerzem, ha nem jön, önként elátkozom.*Majd ismét
Kain –ra pillant. –Te egy sárkány vagy ugye?*Nos nem igen szokott tévedni, de ha sárkány nem a szaga vagy iesim ről ismeri fel. Inkább a viselkedése mivel a sárkányoknak még finomabbak a vonásaik, mint egy emberé. Na persze ez Tarabast nem érinti.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 10:41 pm

*Kain figyelmét nem kerüli el Tarabas gyűrűje. Illik az fickóhoz.*
- Én nem itt lakom.
*Óvatos, de nagyon elárulni valója nincs lakhelyéről, hiszen az utóbbi időben szinte folyamatosan úton van. Érzékeny orrát neki is megcsapja az ork szaga. Alantas kis teremtmény, ha lehet mondani még az embereknél, elfeknél, nimfáknál is sokkal alantasabb az ő faja. .
Tarabas tekintetét követi és látja benne, ahogy a gonosz szándék megszületik.
Ő is kitekint a jól megtermett orkra, de sokat nem foglalkozik a kis fejszés eget tanulmányozó lénnyel.
A mágus következő kérdése még inkább meglepi.
Nemigen sejti, hogy jött rá kilétére, de rájött. Ezek szerint még mindig nem tökéletes az álcája.
Igaz az is, hogy Tarabas az első, aki ezt felfedi, de ő nagyon gyorsan. *
- Miből gondolod ezt, fekete mágus?
*Van valami benne, ami nyugtalanítja. Nem kíván sokat barátkozni vele, ám egy kérdést még fel kell tennie.*
- Ismered Rodelus Ripsi nevét?

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-11, 11:04 pm

*Áron is felbukkan és le ül egy padra, leteszi a fejszét, és elkezdi nézni a felhőket. *Áron épp arra lett kiváncsi hogy ki ül vele szemben, két fura lény.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-12, 12:41 am

-Jöjenek jöjenek! Egy igen jóképű férfi rabszolga jön!*Hangzik a kiabálás Melhior nem örül hogy a szökés nem jött össze, és annak se hogy így jár. ~Eladni? Engem? Mire leszek jó? Azért mert kedves vagyok vagy mert beszólok az orkoknak?*Így gondolkodik Melhior míg egy két ember meg más lények vizsgálják. Igen nem egy olyan könyű eladni őtsem a válogatós emberek miatt. -Tesék tesék! Elehet vinni ezer arany a kikiáltási ár!*Hngzik fel az ára. ~Még kevés is.*Gúnyos a gondolatai, sőt mivel a legjobban a lopáshoz ért így nem is tudja nagyon ki veszi meg. ~A fenébe hogy keveredtem én ide?*Jut eszébe a kérdés. Hisz azorkok tól futott és most itt van, ork? Az okrkok voltak azok akik eladták rabszolgának. És lehet hogy ork veszi meg? ~Csak nem Áron Minden legyen a gazdám.*Merül fel a gondolataiban.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-12, 6:26 am

*Áron elgondolkodig, és megveszi a rabszolgőt, és elindulmak haza.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-12, 8:04 pm

*Felvonja szemöldökét a névre majd egy gúnyos mosoly.-Rodelus Ripsi? Attól függ mért kérded?*Mondja neki és kéedően pillant rá. Mivel ha ennyire keresi,akkor az valami jó sztorit takar. ~Ezmeg mi?*Gondolataiban kérdez, mikor halja hogy egy rabszolga eladó és az,ork meg sehol. ~Csak nem meg veszi?*Morfindírozik de inkább Kain ra öszpontosít, még mindig választ vár kérdésére.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-14, 12:59 am

*Az az érzése, hogy a mágus játszik vele, vagy legalábbis azt hiszi, hogy játszik.
Nem ejtették a fejére. Nem olyan könnyű őt kijátszani.
Észreveszi, hogy Tarabas figyelme lankad egy pillanatra és láthatóan azért, mert a rabszolga és az ork jelenetét figyeli.
Elhúzz a a száját. A kétlábúak annyi fura dolgot tesznek. Igába hajtják saját fajtársaikat, hogy aztán fémekért adják-vegyék őket, s úgy kezeljék, mint az állatokat.
Sosem fogja megérteni őket, hiába él közöttük évszázadok óta.
Ismét a fekete mágusra koncentrál.*
- Nos, legyen elég annyi, hogy dolgom van vele. Amolyan mindenes a férfi és nekem gyűjtőként be szokott szerezni dolgokat. Most azt keresném, akitől beszerzi.
*Kissé közelebb hajol. Ha féligazságokat mond csak el, az is elég lehet. Épp csak a legszükségesebbeket.*
- Mágikus tárgyakat ad-vesz. Hallottál már róla?

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-14, 8:19 am

~Juj!*Lepődik meg mikor az emlegetett ork elég sok pénzt ad a rab-szolgakereskedőnek, és ő veszi meg. Mikor megveszi az első dolga lett a mentegetőzés. Mivel tolvajként, Áront is lopta mármeg. –Remélem nem haragszol, azért akis balesetért?*Kérdezi majd egy mosoly, bár nem épp a kedveléstől mosolyog csak még élni, akar. Mivel egy orkot nem tanácsos fel húzni és lehet hogy neki sikerült.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-14, 8:24 am

*Trabas elmosolyodik és ígyszól. –Természetesen ismerem. De nem olyan könyű őt megtalálni.*Mondta majd folyatta. –Őkeres meg téged a mágikus tárgyai miatt én is neheze találom. De utoljára a levegő városban láttam.*Mikor nem beszélt már italába kottyolt.~Na ez a sárkány érdekes.*Gondolta szívesen beszélgetett vele, mégha érezte is szívében azta tömör jóságot. Igen Trabas nem azaz ember aki olyan csupa szív. De hát ha az embere mágus és gonosz mitvárnak tőle?-Ha akarod elkísérlek?*Ajánja fel neki a társoságát.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-14, 8:53 am

*Kain arcán izom sem rezdül. Rodelus ilyesféle alakokkal is barátkozott. Végül az ő dolga volt, de nem mondhatná, hogy ezzel barátja oly sokat emelkedett a szemében. *
~A mágus a levegő várost emlegeti. Vajon a felhők városára gondol? Ha tényleg ismeri, akkor nem sokkal azelőtt távozhatott onnan, hogy én megérkeztem volna.~
- Nortelonra gondolsz? Ismerős vagyok arrafelé. Nemrég egy főnix tollat vettem Rodelustól.
Van esetleg sejtésed, hogy honnan szerezte? Szép méretes és nagy erejű toll volt.
*Na ez lesz itt a sarkalatos pont. Ha Tarabas tudja, hogy kitől szerezte a tollat Rodelus, akkor máris sokat segített.
Az arany sárkány jót húz a hideg vízből. Ebben a nyári melegben, ami kint uralkodik a városban, hamar kitikkad a sárkány. Főleg, ha oly sötéten van öltözve a tűző napon, mint ő.
Közben figyeli a másik sötét szemeit, s magában azt latolgatja, hogy a mágus hogyan ismerhette meg Rodelust.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-16, 12:52 pm

-Egy főnixtől.*Mondta gúnyosan majd italába kortyolt.Közben látta hogy az ork elment a rabszolgájával. Majd ismár Kainra néz s így szól. -Azt tudod hogy Rodelust nem könnyű mmegtalálni, és hogy ez még eltart egy darabig?*Kis szünet sóhajt s így szólt. -Na akkor? Veledmennyek?*Mondta majd halgat s italába kortyolt. Vicces nek találta hogy egy sárkány tetaláljon valakit. De elő fordul,nem egyszer. -És ha meg van akkor mi célod vele.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-16, 1:59 pm

*Nem tetszik neki a gúnyos hangnem, amivel a mágus reagál. Úgy alapjában véve nagyon is jól tudja, hogy Rodelust hogy lehet megtalálni, hiszen neki számos alkalommal sikerült már.
Amellett, hogy nem is nagyon rejtőzködött előle, hiszen életét köszönhette neki.
Másrészről egy áruló, halott barátnak már mindegy is.*
- Rodelust megtalálom, ha kell. Ám még valaki érdekelne, ez pedig Rodelus szállítója. Akitől beszerzi a dolgoait.
Erről te tudsz valamit?
Rodelussal személyes jellegű megbeszélni valóm van, hogy válaszoljak kérdésedre is.
*Csendesen várakozva figyeli az iszogató Tarabast. Fekete kabátja lassan kiengedi a meleget, amit még kint szedett össze. Idebent jóval kellemesebb az idő.
Közben persze csendben várja Tarabas válaszát, egyenesen a mágus szemébe nézve.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-17, 1:13 pm

*A sárkány szavain elképdt majd meg itta a saját italát s így szólt. -Tudod hogy Rodelust meg találod. De akitől a dolgokat szerzi azt biztos hogynem, vagy inkább nem akarod tudni honna. Mivel én tudom sajnos.*Felelt majd ott ült, nem csoda. Hisz Rodelust beszerzője egy olyan személy akik nos nem éppen idevaló.~Ez az ostoba sárkány, nem is tudja mibe keveri magát.*Gondolta hisz Rodelust beszerzőét nehezen élte túl ő maga is.-Egy jótanács Kain felejcsdel az egésszet. Nem éri meg, az életed többetér neked akkor el felejted.*Mondta maj kifizette italát és Kainra pillant. A gúny sehol arcán inkább aza reméli hogy nem fog Rodelust beszerzőének a nyomába redni.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-17, 1:41 pm

*Figyeli Tarabas arcát. A színeváltozások jól lekövethetők. A kétlábúak sosem tudják jól elrejteni érzéseiket.
A mágus szavai arra utalnak, hogy már találkozott Rodelus üzletfelével, s a találkozás nem volt éppen baráti.
Az eddig magabiztos sötét mágusról hirtelen lehámlik az eddigi önbizalom és szemében mintha félelmet látna bújkálni.
Kain Tarabas jó tanácsára azonban csak felszegi fejét, majd megrázza. Nem tehet mást, utána kell járnia.
Rodelus utolsó "ajándéka" majdnem az életébe került és tudnia kell, hogy ki akarta megölni, mert hogy nem Rodelus volt, az biztos.*
- Nem tehetem, személyes ügyem végére járni a dolgoknak.
*Személyes hát! Rodelus Ripsiről utolsó képe az, hogy egy norteloni ház padlóján fekszik saját vérében, testén arany sárkány karmának nyomaival.
A sárkány is felhajtja a maga italát és a kupát letéve az asztalra beledobja a szokásos árat érte.
Mélyfekete tekintetében elszántság rejtőzik, úgy néz ismét a feketeköpenyes mágusra.*
- Csak annyit árulj el, merre keressem a szállítót, s nem tartalak fel tovább, Tarabas! A többi az én dolgom.