A rabszolgapiac

// Küldetés: Láncok között - Cloud Revan's-al //

Balál eddig egyszer járt Telar piacán. Illetve rabszolgapiacán. Akkor csak arra járt, és betekintett, de nem nyerte el a tetszését.
Most pedig éppen arra eszmélt, hogy benn jár a legnagyobb forgatagban a tömegen verekszi át magát, mintha sietne, hogy mielőbb keresztülérjen. Egy sikátorhoz közel eszmélt fel. Visszavett a káromkodásból, ami elhagyta az ajkát. Halkan káromkodott az első mondatok után tovább.
Mert nem egészen értette, hogy került ide. Egy biztos, hogy nem akarattal.
- Hogy az a rigolyás öszvér rúgja bokán az összes fekete köpenyest! Mit vétettem ekkorát kisfiúként, hogy egész életemben egy átok alatt legyek! Elképesztő álmok....! Hogy az a nyomozni való, és rejtélyes kitalálni való...! Hogy ez így megtalált!
Ugyan lehet, nem is a fekete mágus tehetett róla.Ebben sosem volt teljesen biztos, az is elképzelhető, hogy saját öröklött áldása ez- bár Tangeran a látói képességét inkább átoknak vélte. Mégis itt volt... Élénken emlékezett aznapi álmára, amiből egyszer már felriadt. A zsúfolt tömegre, a lepusztult, telari ódon negyedre, ahol aljas módon a kétlábúak adják veszik egymást, mint a barmokat szokás. Emlékezett a szöke fejre, a szakadt egyenruhára, a bilincsre,, az erőszakra, ami ellen mit sem tehet- hiszen eszméletlen. De mi köze neki ehhez? Ő csak egy vadász, ő nem katona,s még igazi mágusnak se merné mondani magát, bár többször vitt véghez olyan dolgokat, amikről azt sem tudja, honnan is erednek, vagy honnan való az igézés hozzá. persze meggyőzi magát, hogy apja hagyatéka, meg hogy benne van a vérében, de ez így azért biztos nem állja meg a helyét. Valahogy nem kerek így a története, akárcsak ez az álom. Mit akarhat most tőle?
Segítenie kéne egy rabszolgának, aki talán katonaszökevény? Mi köze ehhez az egészhez? Egyszer kétszer volt már ilyen, hogy álmában elindult, és a valóságban is eljutott valami közelében lévő rejtélyhez. De hogy a számára legellenszenvesebb helyen, egy város zsúfolt forgatagában térjen észhez, ez példátlan!
Egy sötét sikátorba húzódott be, hogy a zavaró tömeg zsibongásán kívül legyen, és gondolkodni tudjon. Még nem tért teljesen magához. Hogy tudná kivédeni ezt az alvajárást legközelebb?
Fél perc sem telet bele, máris újabb káromkodások, sőt, néhány köznapi átok is elhagyta a száját, mert néhány gázos alak vette körbe. Észrevétlen történt minden. A kardjáért nyúlt, de nem volt nála, ahogy a zsákja sem. A kraft is a fekhelyében lapul... vagy magához vette volna, ahogy egyszer már felriadt ebből a zűrös, katonás álomból? Ó igen. Érezte a rövid pengét hátul a derekához simulni. De ezek a figurák gyorsak, felkészültek voltak, mindegyik kezében fegyver, és egyiküknél egy lánc is van, kézbilinccsel a végén. Egy tőrrel, csak mágiával vádheti meg magát, de öten voltak. Lehet, hogy így is kicsi az esélye. Rabszolgatartók? Azok, bizony. Jobb lehetőséget kellene találnia ellenük, de a szűk sikátorban, a magas falak közt semerre sem tud menekülni, hogy időt nyerjen. Pedig ez kell, ha egérutat nem is, de időt kell nyernie. Szégyenszemre egy ökölcsapás árán hagyta magát megbilincselni. Egyetlen igézet vilant valahonnan eszébe, a rejtés, takarás igézete, amivel tárgyakat lehet eltüntetni avatatlan szemek elől. A tőrt fedezte be vele. Így a fegyverét nem vették észre, pedig alaposan átkutatták, míg kattant a bilincs.
Most pedig pontosan oda viszik, álma helyszínére. Kíváncsian tekintett előre, vajon hall-e a kiskatonáról?

Balált simán vezették végig a piacon, közben hangosan szidták, és úgy tettek, mintha ő egy szökött rabszolga lenne. Ezt nem vette túl jó néven, és kicsit rángatta a láncokat, meg húzta-vonta magát, hogy ellenállást tapasztaljanak tőle. A vége az ő gyenge erőkifejtésének az lett, hogy az egyik fickót- aki valami ork-ember keveréknek látszott- úgy megrántotta a lánccal, hogy oldalvást felborult, és elég nagy nevetség tárgyává vált pillanatok alatt. Míg elértek egy állig fegyverzett nagydarab őrökkel védett zárt épület elé a piac emelvénye mögé, Balálnak egész szurkoló tábora kerekedett, akik hangos kurjongatásokkal, nevetéssel kísérték a furcsa menetet, ahol a rab mintha próbált volna irányítani, komolyabb erőszak nélkül. Olybá tűnt mintha csak az akaratán múlna, hogy oda vihetik, és bezárhatják.
Ott aztán behajították egy zárkába, a rácsok mögé, úgy, hogy hatalmas, magas teste nagyot zuhanva dőlt a porba. Az ocsmány ork félvér nem bírta megállni, lehajtotta a fejét, és Balál után lépett a lyukba. Odabenn a földön fekvő testet többször megrugdalta.
- Te kis szemét!- mondta- Most még ugrálhatsz, te disznó! De hamarosan eladunk egy arénába, és ott majd erősködhetsz a griffek karmaival szemben!
E szavakkal kotródott ki onnan. A következő percben a fájdalmakra még egy test is rázuhant az ajtó felől, mint egy zsák. Éppen káromkodni kezdett volna, ám ahogy lassan az ajtó felé fordulva felült, meglepetésében torkán akadt a szó. Egy alacsony, gyerek formájú fiú állt ott az őrökkel vitázva, rajta foltozott egyenruha, haja tejfel szőke, rövid, rakoncátlan tincsekben fedte kissé talán reszkető fejét.
A kiskatona volt, egyenesen a zaklatott álomból...

~ Ebben megegyezhetünk...~ gondolta Balál. Hangosan is megszólalt:
- Az ember képes magát együgyűnek, vagy épp felsőbbrendűnek mutatni, miközben saját népe vérét ontja okkal, s ok nélkül. Eladni a saját vérét, a saját családját is akár? Ki képes erre?
Ha a katona megfordul, láthatja, hogy Balál tekintetén sötét felleg vonult át. Egyfelől becsülte az emberek varázstalan népét, amiért két kezükkel, és az eszükkel teremtették meg az életüket. Szívesen öltözött a ruháikba is, ha nem akarta, hogy látható legyen mágus származása. Másrészt viszont megvetéssel vegyes gyűlölettel viseltetett az ármány teli, árulásokkal, és testvérgyűlölettel tarkított emberi faj iránt. Lám most is azon gondolkozhat, hogyan szabadíthatja ki az emberek fogságából ezt a fiút, és saját magát. Láthatóan mindkettőjüket tőrbe csaltak.
- No, akkor kezdhetünk gondolkodni a gyors szökésen! Ennél csak rosszabb helyre kerülhetünk.

//folyt hamarosan.. pilla türelem//
//Bocsi, Clou, kicsit hosszú pillanat volt. Telóról nem töltött be az oldal teljesen... hajnalban meg kis bal-e-set ért, azóta meg keringek, mint kerengő dervis saját magam körül//

A katona tán' meglepődött, olyan csendbe volt. Balál nem bírta kivárni a reakcióját, hát folytatta:
- Mit gondolsz, erővel mennyi esélyünk lehet kijutni a cellából? Képes vagy esélyt latolgatni, vagy ne is álmodjunk erről?
A kérdésre válasz is érkezett azonnal, kintről. Őrségváltás volt. Perceken belül érkeznek az őrök. Vagy most szöknek, vagy ha szerencséjük van, és itt lesznek még éjjel, akkor is jó lehet. Esetleg megvárhatják, míg újra kiviszik innen őket- a bökkenő az, hogy nem biztos, hogy egyszerre, és bizonytalan az időpont, így ez utóbbinál lehet előbbiek jobbak. Odakinn még reggeli zsivaj, az őrök megtermett, és sokszoros túlerőben lévő edzett vitézek... Balálnak a gondolatra kedve lett volna köpni egyet, de visszafogta magát. Elnézte a fiút. Mennyi erőt képviselhetnek ketten? Hát... Javarészt az övét. Bár a fiú előnye lehet fürgeség, avagy ha jó fegyverforgató. De puszta ököllel, lehet bármily ravasz, nem sokat rúghat labdába. pedig az lesz, hogy valami nagy rafinériával kell kijutniuk, illetve ártalmatlanítani az őröket. Talán Clou kitalál valamit. Egy ötlete neki is volt, de ahhoz mágia kell...ma érthető okból bal lábbal kelt, így nem volt túl biztos magában a mágiát illetően. Még így is valószínű, hogy be kell vetnie valamit, mert ha mielőbb nem kerülnek ki innen, még rosszabb helyzetbe kerülnek mindketten.
- Menjünk most még az őrségváltás alatt egy csellel ki innen?- várva a fiú reakcióját, még bemutatkozott: - Nevem: Balál Tangeran. És van egy kis meglepetés nálam a szökéshez. Kit tisztelhetek benned, fiatalúr?
Türelmesen tekintett a katonára, ezzel is mindkettőjük nyugalmát erősítve.

// Jó ez így kicsi Clou: fokozd a feszültségszálat //

Azért Balállal szövetkezni rejtett előnyeinek kihasználása volt. Elsőre nem tűnhetett fel. Hiszen ez a Cloud Revan's sem tudhatott az elrejtett tőrről, sem pedig Balál legnagyobb erényéről: az örök változó veszélyekkel teli dzsungelbéli otthonáról. Mely a mindennapjait örökös túléléssé, értelmi képességeit, s fizikumát jobbá, sőt szembetűnően pozitívan és másként gondokkodóvá tette. A jó származása is nagyban segítette, de erről csak sejtései voltak. Semmi tudása.
A katonának még annyi sem.
A porond említése például izgalmas képeket indított el a vadászban. Felfelé menekvésről. Az emelvényről akár a háztetőkön át. Végtére is, az is egy útvonal. Nem is akármilyen! Valójában innen a szigorúan ellenőrzött gyűrűből, ahol több fogoly van egyszerre, s az őrök is biztos koncentráltan itt helyezkednek el, nos, innen a porond 1 fokkal gyengébb láncszem. Most pedig őrségváltás van, s a cirkuszi előadásra hajazó árverezési mutatvány is szünetel. Volt szerencséje múltkor belepillantani, tényleg cirkusz.
Balált felelőtlenül nem láncolták oda semmihez. Ebbéli örömében ugrott egyet, s máris az alacsony plafont, valójában a színpad deszkáit vette szemügyre, jellegzetes félmosolyával arcán.
- Okos ötlet! Kösz fiatalúr!
Sajnos azonban magas termetéhez is elérhetetlennek bizonyult. Ráadásul a láncait átfűzték a kéz s lábbilincsén is. Így nyújtózkodni sem tudott.
Lepillantott Cloudra.
-Ide te kellesz!- jelentette ki vigyorogva. Még megtoldotta, hogy elejét vegye a csodálkozásnak- Pattanj a nyakamba!

Bakot tartott Cloudnak. Nem mondhatni, hogy úgy ugrott fel a nyakába, mint aki mindig ezt csinálja. De legalább meg tudta nézni, mennyire erősek a deszkák. Jó erősen voltak egymáshoz rögzítve. Ám nem annyira, hogy egy kis varázserővel még megtoldva ne lenne elég lehetőségük.
- Clou! Van valamim a számodra. Hátul, a derékszíjamban, az ingem alatt.
Miközben beszélt, tudatosult benne, hogy valószínűleg nem ússza meg a további varázs használatot, de gondolta, meglepi majd vele a szöszit. Addig ráhagyatkozik.
- Igenis, lejjebb kell másznod érte- erősítette meg magát, látva a másik esetleges bizonytalanságát.
Míg eldőlt, kezébe kaparintja-e az eszközt Clou, addig a mágus a bilincset vette egyenként szemügyre. Koncentrálva, halkan súgott egy igét, emberi fül számára hallhatatlanul. Biztos volt benne, Clou nem hallotta.
Bilincsei kinyíltak. Földre hulltak. A hosszú lánc elven kígyóként kúszott a keze ügyébe. Végén a bilinccsel.
A tornázó katonára pillantva, nyakát behúzva állt, mint a cövek. Fejét enyhén kicsavarodni érezte.
Ha társa megtalálta a tőrt, és kihúzta helyéről, Balál csak figyelmeztette:
- Vigyázz vele! Sajnos még nem láthatod. Befedeztem egy varázslattal, hogy csak én lássam. Ez eltarthat még pár órát, legkésőbb éjfélig. Nem is tudom. Mindegy, a célnak megfelel, erős pengéjű tőr. Keress gyenge pontot! Feszítsd szét vele a deszkát!
Ha kell, ide-oda sétál imbolyogva könnyű terhével a porond alatt.

// te jössz ! //

Ügyes a fiú. Találkozott már mágiával, ha ilyen könnyen veszi.
- Jól van Clou. csak annyi hely kell, hogy az én vállam kiférjen. Ha ez meg van, akkor mindenki kifér, aki akar.- Intett balál a fejével a hátul kuporgó nyomorultak felé. Jelezve, hogy nem tervezi hátrahagyni őket teljesen. Akinek van jussa a szabadságból, és igazságtalanul került ide, mint ők ketten, az hadd menjen!
A következő percben halk zörgéssel leestek a rabok bilincsei.
- Most te mégy előre, Clou. Indulj!
Felemelte a kezeit, mutatva a katonának, hogy nem foglya a bilincseinek.
- A tőrrel tudsz bánni, ha kell?- kérdezte- nekem itt a lánc. Jó erős, féltek, hogy elszakítom..- döcögősen nevetett egyet.- Hát most már félhetnek, hogy fegyvert adtak vele a kezembe. No, megyünk? Vagy maradunk, fiatalúr? Netán nézelődünk még egy kicsit?
Ha Cloud hagyja, taszít egyet a hátsó fertályán, és ezzel leegyszerűsíti a kijutását. Hogy mi van odafenn? Úgy tűnik annyira nem izgatja. Ha kiérnek, kiderül. Tervezni meg két irányba tervez, a tömegen át- ami nem egyszerű, vagy a közeli háztetőkön keresztül, ami egyszerűbb, de nem lesz könnyű menet a katonának. Majd meglátják.

Balál arcán elömlött a mosoly, ahogy végignézett a meglepett tömegen. Cloud jelzi, hogy kitalált valamit. Amibe majdnem belehalt. Balál gondolkodás nélkül legyintette a félvér szörnyet nyakszirten a lánccal, amitől szeretné, hogy az az éppen a visszalendülő csiga elé tantorodjék, és a fején találja el az eszköz. Sajnos nem így történt, viszont a rabokat akadályozta a menekülésben. A Cloud után kapkodo ork megis bezúzott fejjel terül el. Hogyan?! A magusunk ismét varázsolni kényszerül. A csigára, mint a föld mélyének ércére hat, egy föld ígézettel bírja hirtelen önálló mozgásra. Közben társa felfelé mászik a ház falon. Szép mutatvány. Nem is rossz, a fiú! Ám csak magában dicséri meg. Kimásznak egymás segítségével a többiek is. Balál nem törődik sokat velük. Neki ez a fiú a felelőssége, valamiért egy magasabb hatalom a lelkére tette. Muszáj volt érte jönnie, és a szabadulását elősegíteni. A csigával lehullott kötelet is magáévá teszi, feltekeri, és átdobja a vállán. Most már két fegyver van a kezében. Most ő jön.
A porond valamivel nagyobb, mint embermagas emelvény. Jó ötlet volt itt kijönni, mert az egyetlen keskeny lépcsőt használják csak a gazok.
Egyesével érkeznek, Balál pedig kettesével várja be őket. Egy suhintás a vaskos lánccal, tisztes távolból, és egy suhintás a jobbkezével a levegőbe, és két közeledőből kettő, kétfelé repül le a színpadról. Kétszer megcsinálta, harmadszor már nem mernek ilyen elhamarkodva jönni. Páran máshol kapaszkodnak felfelé, Egy pedig nagy testpajzstól remélve védelmet elindul a lépcsőn. A mágus nem várja meg őket. A többi rabok is kimásztak már egymást felsegítve, és a 'közönség' egyszerű polgárai közül nem egy a segítségükre siet. Néhányan kövekkel hajigálják meg a buzgó őröket. tréfás jelenet. Mindig üdítő egy ilyen cirkusz. Láthatóan a városi katonaság érdeklődését is felkeltette a nagy ramazúri, a veszett kiabálás.
A tömegen nehezen verekszik át magukat a katonák. Balál felé egy kósza nyílvessző suhan, amit a mágus jó érzékkel észrevesz. sajna az utolsó pillanatban. Ennyire nem gyors, csak kimerítő koncentrációval tudja megfékezni, és a levegőben kettétörni. Fárad.
A mágust, meg a szöszit biztatják, mint az arénában. Balál hurkot köt a kötélre, ám amire használná még várat magára, mert fülön kell csípnie vele egy Cloud felé lopakodó, mászó illetőt. Úgy kapja el, mint a ménesbe fogják a lovat a déli gazdák. Elrántja Cloud mellől, majd mielőtt hozzáérhetne, valaki leüti a zsoldost egy kővel. Szabad az út. A kötelet beakasztja a ház vízvezető csatornájába az alacsonyabb tetőn, és a fiú mellé huppan.
- Mássz!
Adja ki az utasítást.
Reméli, hogy Cloud nem száll vitába vele.
- Csináld! Odafenn majd vezetlek, ha kell! Ha kikerültünk e környékről, lemászunk. Megkeressük a fogadót. És még egy dolog. Van egy meglepetésem a számodra, ha odaértünk. Ne feledd, figyelmeztess!
Vigyorogva bámul a kiskatonára. Amaz nem értheti mire céloz.

A lakásnak biztosan van kijárata az utca felé. Vagy bejárata, kinek mi tetszik. Balál félmosolyával, biccentve üdvözölte a lánykát, majd Intett Cloudnak, kövesse.
- Zárd be a fenti ajtót! - szólt még futtában vissza a lánynak.
Hamar leértek, és máris katonákba botlottak a kapu mellett.
Balálnak úgy tűnt, mintha az érzelmes kiskatona, kicsit sűrűn nézeget visszafelé, a lány hatására.
De nincs gond, nem tudják azok, hogy hol vesztették a nyomukat. Nem kell aggódni!
Odalenn a katonák számára kézzel lábbal magyarázta Balál, hogy társa katona, ebben biztosak lehetnek.
Közben már sűrűn kotorászott a zsebeiben, hogy valamit mutasson nekik, és Cloudnak, de nem ment semmire. nem találta sem belső zsebeiben, se kívül. Se a nadrágjában, sem a kabátban, sem az ing egyetlen zsebében. Nem volt ott. Mire elkönyvelte, hogy nincs meg a dolog, addigra meg tudtak állapodni a katonákkal, hogy négyen elkísérik őket Cloud fogadójába, ahol a mestere várja, és valahogy bizonyítást nyer a fiú katona volta.
Rövidesen odaértek.