A rabszolgapiac

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-26, 12:12 pm

*Elgondolkodik a sárkány szavain. Még hogy őneki személyes dolgavan? Örülhet ha megússza a találkát, de Tarabas nem áll az útjába ha ezt akarja akkor tesék mennyen*
-Hogy hol? A hol a boszorkány is él ott van ő maga is.
*Mondta majd mikor meg itta ő is fizet, és a sárkányhozlép. Pálcájával erőt ad a sárkánynak és egy fehér köves gyűrűt.*
-Figyej az erőt amit adtam ha muszály akkor használd, a gyűrűt meg ha az erő se egít. E mellet a gyűrű véd is.
~Szerencsétlen flótás remélem a mágiám elég erős lessz.
*Mondta neki és kezet fog az ifjú sárkánnyal, majd a kijárt felé vette az utat. még egyszer a sárkány Kain ra pillant ott majd egy mosly és ki lépett a kocsmából. Nos Tarabas egy érdekes mágus volt ezt minden Lanuriai tudta aki ismerte. Nem aggódott a sárkény miatt, de azért egy kis segítséget adott neki. Kint köpönyegébe bújt és egy holló alakban elrepült*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2010-06-26, 3:23 pm

*Kain ahogy hallja Tarabas szavait, gondolatai mindvégig akörül járnak, hogy milyen boszorkányról beszélhet a mágus.
Tarabas mozdulatára Kain úgy érzi, mintha varázserő áradna belé, jóllehet, nem érzi, hogy szüksége lenne rá.
A fekete mágus egy fehér köves gyűrűt is átnyújt neki.
Figyelmesen hallgatja, habár kissé kétkedve a mágus szavait.
Nincs kétsége afelől, hogy sok nála nagyobb erejű lény él Lanuriában, ám nehezen hiszi, hogy bármelyik is pont Rodelust akarta volna felhasználni és pont őellene.*
- Köszönöm!
*Illőnek érzi megköszönni a kéretlen segítséget.
A mágus ezután kezét nyújtva Kainnak távozik is.
Az arany sárkány még gondolkodik kicsit azon, hogy mely boszorkány lehet az, kiről Tarabas szólt, de nem sokkal később már ő is elhagyja a fogadót.*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-13, 3:30 am

4. küldetés - Láncok között

*Nagy a hangzavar Telarban, mint mindig, most is sorra mutatják be azokat akiket eladásra szántak. *
~Még mindig inkább a nőket adják és veszik, nem a férfiakat.
*Gondoltam, majd valami apró nyomást éreztem az oldalamnál. Tudtam, is hogy mi történik, ezért nem is várakoztattam meg rablással próbálkozó emberemet. Gyorsan odakaptam kezéhez, majd megpördülve hátrafogtam az illető kezét. Meglepődve vettem észre, hogy a próbálkozó még fiatal.*
- Hol kalandoztak drágalátos kezeid fiacskám?
*Kérdeztem a fiútól feljebb húzva kezét.*
- Csak nem lopni akartál?
- Én nem…
- Azt hitted, egy elfet csak olyan könnyen ki lehet rabolni? Hát tévedtél fiacskám!
*Jelentettem ki határozottan, majd egy lökés keretében útjára bocsájtottam a fiút.*
- Nah takarodj a szemem elől!
- Ott van, Ő az!
*Hallottam a kiáltást hátam mögül, majd bele se telt sok időbe egy kattanást is.*
- Biztos ő az a szökött rabszolga!
- Kicsoda?
- Ne játszd itt az ártatlant! Te vagy az a kék hajú nő, aki elszökött az gazdájától!
* Hitetlenkedve néztem rájuk, miközben megpróbálták rám csatolni bilincsük másik felét. Kezemet állandóan elhúztam és próbáltam kiszabadítani a másikat is.*
- Dehogy vagyok én rabszolga! Engedjenek el, míg szépen kérem!
- Mindegyik ezt mondja! Tegyétek már rá a másikat is!
*Parancsolta a dagadt férfi, aki úgy tűnik a másik két ember főnöke lehetett. Nem számíthattam arra, hogy meghallgatnak így megint ősi szavakhoz kellett folyamodnom.*
- Micavi!
*Ordítottam el magamat, s ezzel egyszerre dobbantottam egy nagyot. Meg is lett az eredménye. Lábam alatt megrepedt a föld és körülöttem 5 méteres körben megremegett a föld. A dagadt férfi és társai úgy néztek rám, mintha valami szörny lennék.*
- Nem mondom még egyszer, lennének szívesek elengedni? Én csak egy elf vagyok! Nem pedig rabszolga!
* Emeltem egyre feljebb és feljebb a hangomat.*
- Ha így fojtatják kénytelen leszek durvább dolgokhoz folyamodni.
*Mondtam, s közben mélyen belenéztem a dagadt ember szemébe.*
- Ezt…. Ezt nem te csináltad… itt gyakran vannak ilyenek… igaz?
- I- igen főnök!
*Már rám kattintották a bilincs másik felét is, amikor végleg betelt a pohár.*
- Aestus!
*Ismételten elordítottam magam, amitől bilincselőim megijedtek és lábuk alá néztek. Nem történt semmi, legalábbis a földdel nem, azonban kezemen lévő bilincs, izzásba kezdett és a láncon végighaladva, kis idő múltán elért az fogva tartóm kezéig, aki felordítva a fájdalomtól, kénytelen volt elengedni bilincsem láncát. Nem vártam meg, míg az illető, fájdalmát elfelejtve újra rám támad, egy gyors lábon rúgással, akaratlanul is, de földre rogyott.*
- Nem ismétlem meg még egyszer!
*Léptem oda a kövér emberhez, majd megragadtam felsőrésze nyakát.*
- Én egy elf vagyok! Nem rabszolga! Engemet nem lehet csak úgy eladni! Megértetted?
- I- igen…. Igen kisasszony…
- Teszek róla, hogy ez a kis incidens ne maradjon négyünk között, abban bíztos lehet.
*Mondtam, majd elengedve az ember felsőrészét, leporoltam kezemet, odamentem a földön ülő, lábát szorongató férfihoz és elvettem a kulcsokat. Miután sikeresen levettem a még forró bilincset a kulcsot visszahajítottam gazdájához, és elindultam a piactér vége felé.*
- Most maguknak köszönhetően sebes lett a csuklóm…
*Mondtam, majd szütyőm felé nyúltam kenőcsömért, mellyel bekenve horzsolásomat, rögtön eltüntettem azt.*
- Uram megtaláltuk a kékhajú nőt!
*Hallottam egy férfi hangját, aki egy alacsony kövér nőt tartott fogva. A kövér ember, az immáron sántikáló embere és még egy harmadik elindultak a kiabáló férfi felé, aki addigra ár rákattintotta a bilincsét a nő csuklójára.*
- És ezzel a nővel kevertek engem össze… Mily felháborító!
* Mondtam halkan, majd elhagytam a piacteret azzal az elhatározással, hogy ide se jövök többé… csak, ha életek múlnak azon az eseten.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:22 am

4. küldetés - Láncok között

* Telarba érve első dolgom volt megkeresni régi kedvenc fogadómat, majd miután onnan elindultam, utam a rabszolgapiacra vezetett.
Nincs semmi konkrét célja, miért is nézek be erre a zsúfolt helyre, hacsak a kíváncsiság nem számít ilyen célnak.
Miközben a tömegben sétálok fejemet jobbra balra forgatom. Felmérem a terepet, mégis mit merre találhatok. Nézelődés közben akaratlanul is feltűnik a téren járkálók változatossága. Van itt minden elftől orkig, gazdagtól szegényig. Nem kell nagy lángésznek lenni, hogy rájöjjön az ember, itt aztán vigyázni kell az értékekre.*
~ Most, hogy már ismerem a helyzetet ideje körbenézni kicsit.
* Nem is kell sok és máris találok egy igencsak érdekesnek tűnő pódiumot. Meg sem állok az első sorig.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:23 am

~ Nem is rossz a kínálat!
* Mosolyodok el, miközben szememmel alaposan felmérem az eladásra szánt nőnemű egyedek külső felépítését.
Mikor egy elf nőre került a sor, egy gondolat hasított az elmémbe.*
~ Hehe. Még jó, hogy nincs itt Mitsuko! …
* A gondolat hatására elmosolyodok.
A mosolyom elég hamar lefagyott, mikor megérzem, valami nincs rendben az erszényem körül. Kezemmel gyorsan az erszény mögé kapok. Azzal a lendülettel meg is fordulok.
Egy vézna férfit pillantok meg, amint megijed a mozdulattól és próbál minél távolabb kerülni tőlem.
Még mielőtt kartávolságon kívülre tudna kerülni, sikeresen elkapom és felém fordítom.*
- Ezen van még mit csiszolnod!
- Miről beszél? – válaszolja rémült arccal.
- Na persze! Sejtem ilyen képességekkel elég jól ismerhetnek az őrök.
- Ott van, kapjuk el!

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:23 am

* A hangforrás felé fordulok és megnyugtatólag hat, mikor két őrt pillantok meg felénk közeledni.*
- Úgy látom régi cimboráid közelednek!
* Hamarosan az őrök közrefognak minket.*
- Végre megvagy!
* Csak ekkor veszem észre a már szinte belém nyomott pengéket.*
- Hé fiúk, azt hiszem, rossz emberre céloztok! Ő próbált meglopni ENGEM!
- Márpedig téged keresünk. Igaz Fullar?
- Ja!
* A válasz elhangzása után vetek egy pillantást zsebesem felé. Látszott rajta, élvezi a helyzetet, de egy hirtelen mozdulattal kiszabadul fogásomból és pár pillanat múlva el is tűnik a tömeg sűrűjében.*
~ Legalább te jól szórakoztál! Most mit csináljak?

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:24 am

* Még mindig nem vagyok tisztában, miért akarnak elkapni, mellesleg a helyzetem se kedvez a szökésnek, így hagyom kezeimre helyezni a bilincset.*
- Megtudhatom, miért kapom ezt a ronda ékszert?
- Na vajon? Nem szeretjük, ha az árucikk megszökik.
* A Fullar nevezetű megböki a hátamat, hogy induljunk. Ki mond ellent egy ilyen szép gesztusnak? Elindulunk, a névtelen elöl Fullar mögöttem. Kardját továbbra is felém szegezi.*
- Rabszolga? … Összekevertek valakivel fiúk!
- Valami újat találj ki! Ezt már rengetegszer hallottuk. Igaz Fullar?
- Ja!
- Egyébként, ha tévedünk, akkor is megkapjuk a fizetséget. Sőt talán még többet is a holmid miatt. Igaz Fullar?
- Ja!
~ Ez egyre jobb… Muszáj kitalálnom valamit! Nincs kedvem rabszolgaként tengetni napjaim!
* Az őrök elég hamar kivezettek a tér szélére, hogy nagyobb feltűnés nélkül elvihessenek az árushoz.
Miközben a tér szélén haladunk folyamatosan keresem a lehetséges menekülési utakat. Az egyik ilyen alkalmával benézek az egyik sikátorba, amiről elég hamar kiderül, hogy csak zsákutca, viszont felfigyelek egy sötét hajú férfire, aki próbált elrejtőzni az ott található holmik mögé.*
~ Csak nem őt keresik?
- Hé Fullar! – szólítom meg hangosan a mögöttem haladót.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:25 am

- He?
- Néz csak oda! Nem őt keresitek?
* Fullar csak nem akar odafordulni, viszont a másik megáll és hátrafordul.*
- Na ja! Ezt is ismerjük már rég! Igaz Fullar?
- Ja.
- Most mit veszítesz, ha megnézed? Két fogolyért csak többet kaptok, mint egyért. Fullar meg addig is vigyáz rám. Igaz Fullar? – fejezem be egy apró, elrejtett mosoly társaságában.
- Ja.
* Azonban a megszokott válasz mellé egy újabb szúrás is a jutalmam lett. Sőt, ezt követően csak még közelebb került a kard testemhez.
A másik vonakodva, de végül csak elindul a zsákutcába. Hamarosan meg is leli a férfit.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:25 am

- Hé Fullar, mégis igazat mondott!
* Fullar egy pillanatra odafordítja a fejét. Nem is kellett több. Gyorsan ellépek a penge elől.
Fullar szeme sarkából még látja a mozdulatot, mellesleg kardjával is érzi a változást, így egyből szúr egyet. Szerencsémre elég gyors voltam és egy apró vágással megúszom a mozdulatot. Kezeim már az ellépés közben megindultak fogva tartóm felé és a sikertelen szúrást követően, szinte azonnal elérik Fullar fejét, aki pár hátralépéssel fogadja a mozdulatot.
Ezzel a mozdulattal nyert idő elégnek bizonyul, hogy én is fegyvert ragadjak. Eddigre a másik őr ott hagyja a szökevényt, úgy is csak egy kijárat van alapon és felém indul.
Én is elindulok felé, a hosszabb kard adottságait kihasználva messzebbről vágok egyet, úgy hogy az pont elkerülje az őrt, aki így közelebb férkőzhet hozzám. Ezt is teszi, megpróbálja kihasználni a helyzetet, azonban mikor ő kezdene vágni megtorpanok és egyet hátralépek, így ő is elvág előttem. Pont ahogy akartam. A visszalépés után kardom lapja már a védtelenné vált ellenfél feje felé tart, telibe is találja. Aki ennek köszönhetően eszméletlenül esik össze. *

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-03-30, 10:26 am

*Megfordulok Fullar felé, aki eddigre már készül nekem rontani.*
- Folytassuk? Te is így akarod végezni? – biccentek fejemmel a földöm fekvő felé.
* Fullar hírtelen megtorpan.*
- Mit akarsz?
- Jé tudsz beszélni? – látszik Fullar arcán a harag - Csak a bilincs kulcsait akarom!
* Közben a szökevény tesz egy kísérletet, hátha sikerül kihasználnia a helyzetet és újra meglépnie az őrök elől.*
- Aborath övén. – dörmögi ki végül - Te viszont itt maradsz! – mordul rá a szökevényre.
* Óvatosan lehajolok a kulcsért, majd némi ügyetlenkedés után sikeresen megszabadulok bilincsemtől, közben figyelem Fullar mozdulatait.*
- A soha viszont nem látásra Fullar! Ezt üzenem Aborathnak is.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-11, 6:30 pm

4. küldetés: Láncok között.

*Szokásos unott képpel figyeli a sok kiabáló "rablót", mert hogy így hívja őket. Nem csupa szánásból, azaz az emberek iránti szánalomból, egyszerűen nem egyszer látta már, ahogyan öszekapkodják az egyedül kóborló utasokat, majd láncra verve viszik eladni. Nekik ez a mesterségük, nincs mit szépíteni rajta. Rablók, portyájuk után visszatréve kérnek borsós árat egy olyan emberért aki tegnap még szabad volt. Vagy egy perce még szabad volt. Persze sok a háborús fogoly is, de kétségtelenül nem ez a túlnyomó többség. Hiába mondják, hogy ki honnan jöt, melyik háborúnak a vesztese, a legtöbb hazugság, de mindig annak van igaza aki a korbácsot fogja. Senkit nem érdekel a láncok között vergődő bizonygatása. Ő is volt ilyen helyzetben, ha nem is került ki a rabszolgapiacra. Azok az emlékek nem sok jót jutattak eszébe. Inkább semmi jót sem, talán csak a viszonylagos szabadulása, mely csak újabb fájdalmakkal járt. Lassan, ráérősen bandukolt a nagy főutcán, hol balra, hol jobbra fordítva a fejét. Majd szinte lesből, kattant valami a csuklóján. Megállt, és hátra nézett.*

-Ne bambulj, elkaptunk, te szörnyeteg. Tudod te mennyit kerestelek mire a nyomodra bukkantam?
-Na ne mond.
*Bökte vissza, semmilyen hangon. A másik kerekre nyílt szemmel válaszolt.*
-Azt a kutya meg a mája! Hogy kinyilt csipád, hogy meg tudtál szökni! De ennyit a vakációról, jösz visza,de rögvest!
*Azzal megfordúlt és vitte is volna magával új rabját, ha amaz hagyta is volna magát. De sajnos Dylan csak anyit engedett, hogy víiszintesbe tegye a kezét, talán ezt is csak azért, mert nem akart lenézni, hogy mégis mi kattant a csuklóján. No lám, így viszont már látta, hát nem egy bilincs volt?! De igen, méghozzá egy elég szép példány. Előbb a bilincsre, majd csak aztán ézett a meghökent férfire.*
-Ne makacskodj, hékás!
*Az idegen kereskedő, vagy annak egy szolgája, vörös képpel, de még nem dühösen megragadta Dylant a másik kezével és úgy próbálta kibillenteni az egyensúllyából. Ám a hadúr ezt sem hagyta ahogy az előzőhőz sem volt kedve, sőt amikor már biztosan látszott, hogy nem megy a másiknak, egy szép mozdulattal magához rántotta. Egésszen belemászott a képébe, fogva a bilicsét.*

-Elsőnek leveszed róllam a ilincset, majd megmagyarázod ki a felelős ezért.
Ha nem ellenkezel, nem esik bántódásod.
*A másik már majdnem a betojás szélén állt, mikor a hadúr elengedte. Egy darabig hezitált, aztán úgy döntött, mégsem hagyja magát, elvégre egy szökött rab áll elötte. Mégis mit tehetne? Jó blöff, de ezt majd jól megemlíti, ha már végre viszatértek. Azért nem ejtették a fejére, végülis az elöbb majfdhogynem a levegőben kalimpált, míg a másik elmondta a követeléseit. Intett hátra felé, hogy többen lévén, csak rábírják a szökött rabszolgát az együttműködésre.*
-Hé, te ott! Most szépen velünk jösz, meg se próbálj ellenállni.
*Jött egy nagyobb hangú, és láthatólag mérgesebb fajta, mint az előző. De ugye nem ő volt az egyetlen, belekotyogott az odahívott harmadik is.*
-Istenem! Te aztán kicsípted magad. Mégis, hova gondoltál, mikor egy idegen csoró ruháit lopkodtad el? Na nem azért, de úgy kiűnsz vele, hogy egyszerűenn nem tudtunk nem észrevenni. Sajnos második esélyed nem lesz.
-Sokat jár a szád!
-Heeee, ezt meg hogy...
*Dylan elhúzta a száját, és sötétbe borult tekintete. Kezdte elveszíteni a türelmét.*
-Nocsak, nocsak, talán nem tetszik az öltözékem??

*Olyan arrogánsan ejtett e ki a szavakat, ahogyan csak lehet egy ilyen mondatott, s ráadásul megvillant az a kék szeme is a napfényben. POnt jól játszott közre ez a kis fényjáték. Így még hatásosabb volt az amúgy nem túl érthető felháborottság. A három rabszolgahajcsár viszont nem hagyta magát. Jusztis előrrébb léptek mégegyett. Nem hitték el, hogy nem ő az akit keresnek, és eldöntötték, magukkal viszik ha törik ha szakad.*
-Nah ide figyelj, nem mondom többet!
-Úgy ám, ő nem vicccel, ezt majd megbeszéljük, a sátrunkban. Úgysem kapsz ru...
-Innen egy lépést sem teszek a bilncsekkel!
-De makacs...
-Kitartó vagy öreg. Azonban mi töben vagyunk.
-Úgy emlékszem mondtam valamit. Jobb ha nem dühítetek fel, és leveszitek ezt az izét!
*Ezzel együtt, mivel a bilics másik fele a kis véznán volt, felemlte azzal együtt a nyomítékosítás kedvéért.*

-Hohóó, ennek a fele sem tréfa!-*ijedt meg az egyikük, de a másik egyre jobban belejött.*
-Ne akard, hogy erőszakhoz folyamodjunk. Azzal csak rontasz a helyzeteden.
*Dylan ráemelte sötétkék szemeit, és a férfit egyszerre olyan érzés kerítette hatalmába, mintha minden megfagyna körülötte. Ez nem varázslat, csak a hadúr dühe volt. A pasas azonban annyira megilyedt, hogy hátrálni kezdett, de nem tehette, hogy itthagyja Dylant, ha tényleg ő a rabszolga. Rámutatott, immár remegő kezekkel.*
-Üssétek!
*A hadúr balkezén bilincs, annak másik végén egy nem túl nagy teher, de mégis csak teher. Jobbról támad a még támadni tudó. Bal kezét kitartja előrre, hogy az előző ne tarthassa vissza, majd a botért nyúl. Ám ekkor hátúlról valaki nagy tapsba kezd. A roham is megáll, így nincs oka elővennie a fegyverét.*

-Nagyszerű nagyszerű, kérlek engedjétek el.
-Na de uram...
-Mit mondtam? Piszkos csürhe... igazán szívből sajnálom ezt a kis félreértést, de hát az ember nem dolgozhat mindig a legjobbakkal. Megérted, ugye?
-Te vagy ennek a felelőse?
-Mondhatjuk így is, de ez olyan csúnya szó. Egy picike félreértés történt, semmi több. Azonban hadd figyelmeztesselek, hogy az egyedül járkálókkal bizony sok efféle baleset szokott előfordúlni, és sajnos az ilyenek...
-Most fenyeget?!
-Ohh, de modortalan, még nem fejeztem be...
*Azonban Dylan már tűréshatáron túl volt, s mint így rávillantotta sárgába váltó szemeit. Noh igen, vanhogy figyelmeztetsére használja ezt az átalakulást. El tudja érni a szeme színének sárkányossá válását anélkül, hogy az energiát elszívja, ilyenkor nme használja fel a messzelátó képeséget. Kétésgtelenül ilyedségkeltő az egyszerű halandók körében. Főleg hogy ilyenkor elhúza száját, mint aki azon gondolkozik, hogy hány szeletre szelje az illetőt. De még az is lehet, hogy tényleg elgondolkozik ezen. A rabszolga kereskedő elhalgatott és most Dylan kezdett beszédbe.*

-Mint kereskedő sok helyen jártál már ugye?
-Jah igen...
-Na és kutass egy kicsit az emlékeid között, melyik az az ország amely alegtöbb rabszolgát jutattja a kereskedőknek?!
-Csak nem...Da-Dagorlad??
*Itt a hadúr vigyora már teljes...most kiélvezi a bosszút.*
-Szóval hallottál rólla. Na és mit hallottál, miért olyan nagy a rabszolga készlete?
-Ta-talán, mert mindig harcban állnak? *Kissé elneveti magát Dylan, és úgy folytatja*
-Nem az az igazi ok. Azért mert mindent és mindekit megtámadnak, akire rátalálnak...lemászárolnak minden kis falut az utolsó emberig. A harcosaik lelketlen démonok, a tisztjeik meg eladták a lelküket a gonosznak, és akik őket irányítja, azok még kegyetlenebbek, még vérszomjasabbak az előzőeknél.
-Mi-mi-mi akar ez lenni??
-Jól gondold meg, mielött egy ilyennek a dühét vonod magadra!
*Nem kiabált, de minden egyes szava belehasította kereskedő szemébe.*
-Fe-fenevad!
*Elüvöltötte magát aztán elsöpröt a csatlósaival együtt.*
-Chö, csak ennyi...

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:49 am

[4. küldetés: - Láncok között]

Mély csendben telt az út Elonar erdejének határáig és onnét a városéig. Mondhatnánk, hogy igen, ez a békülési folyamat hosszú és rögös útjának a kezdete, Níbe és Sou között. De bizton nem lehet megmondani, mivel az öreg szemében a szokott, kiismerhetetlen csillogással szemében nézelődött, míg Sou próbált nem pillantása elé kerülni, hogy véletlenül se kelljen szót váltania vele. Kicsit mindig is tartott Níbétől és most már sejti, hogy miért. Az öregnek túl sok a feltételezése és talán a vele szemben elvártak, ha lehet még többek, amit a kötelesség muszáj zubbonyával akar ráerőltetni. S mind ez talán túl későn verte volna ki a szemét, ha nem veszi kezébe azt a könyvet, ha nem olvas bele. De beleolvasott és azóta sem képes megbocsájtani a mellette baktatónak, pedig néhány elhallgatott apróság volt az egész, de számára sokat jelentett.
A városba beérve azonban nem kerülhette tovább az öreg sárkány tekintetét, mivel itt nem hagyatkozhatott csak saját szemére. Nem ismerte ezt a várost, mely elsőre nem mutatta meg miben is különbözik a többitől, hiszen mezei árusok kínálták portékáikat. De ahogy beljebb haladtak ezek a holmik élővé váltak, hiába számított rá, még is meglepte a látvány és ki tudja hányadik alkalommal tette fel a kérdést: Hogy képesek az emberek saját és más fajok leányait és fiait rabszolgasorba taszítani? Meg is torpant egy pillanatra, ahogy egy gyereket rángattak el az anyjától, hogy a nőt új ura rendelkezésére bocsájtsák.
- Nem a mi dolgunk és e mellet hasztalan szólnánk bele. Az ember sosem változik. – Halk illúzióba szült szavak érték el, hogy megállítsák meggondolatlan mozdulatában. Aztán Níbe kezét érezte a vállán, ahogy a házak felé irányította, hiszen céllal jöttek ide. Nehéz volt szabadulni a képtől, de az öreg görnyedt hátat nézve, hamar más lépett a helyébe. ~ Mért hoztál ide? .. Meg egyáltalán, mit keres itt? Nem rabszolgát, hiszen az ő iszonya is kézzel fogható a látottak miatt, de akkor. ~ Töprengett, de az öreg nem tanult a múltkoriból és nem árulta el útjuk célját. Mert céllal jöttek ebbe a cseppet sem szimpatikus városba.
- Kérlek, várj meg idekint! – Torpant meg éppen csak kikerülve az ütközést Sou, esetlen bólintással jelezte, hogy eleget tesz a kérésnek és a falhoz araszolva teljesítette is. Míg az öreg eltűnt a lefelé vezető szűk lépcsőn, a cégért elnézve, no meg a házat, ami viselte, elég kopottas volt és ez egyre több kérdéssel látta el a fiatal sárkány. Elmélkedni azonban nem jutott ideje.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:50 am

[4. küldetés: - Láncok között]

Valaki kis híján a falhoz préselte, rádöbbentve arra, hogy egy ekkora tömegben azért még sem túl ajánlatos ennyire közel állni a falhoz. Az illető egy korabeli, de jóval meglettebb fiatalember volt, aki morgolódott egy keveset, mert kiesett a kezéből az abban lévő kosár. Sou ugyan vonakodott, de még is kezét nyújtotta a gázolójának, aki észbe kapva bocsánatot kér és némileg jobb kedvel tovább állt, intézve saját dolgát. Ettől eltekintve azonban nyugodt várakozásnak nézett elébe, de már messzebb állva meg az érdes és amúgy is hideg házfaltól. Valaki azonban másként határozott. A nagy hangzavarban, ugyan biztonságban a tülekedőktől olyan nagyon nem esett nehezére észrevenni, hogy erszényének zsinórja az oldalát csiklandozza. Amikor utána kapott, azonban egy vékonyka csuklót markolt meg, a durva bőr helyett. Meglepetésében valamivel erősebben is, mint kellet volna fogott rá a tolvaj kacsóra. Ezt egy halk, ám mérges szisszenés is jelezte számára. Ahogy fordult egy maszatos arcú lánnyal találta szembe magát, aki történetesen mellénye alól kikandikáló erszényétől próbálta megszabadítani.
- Eresz! – Parancsolta a lány, akinek csak pillantása árulta el meglepettségét.
- Nagyon szívesen, de lopni nem érdemes. A végén a kezed bánja! – Fogalma sincs honnan szedte elő az eddig nem igen létező szigorú mivoltát, de nem segített. Majdhogynem a tolvaj kisasszonynak állt feljebb, amiből kis híján gyerekes perlekedés alakult ki, aminek még csíráját elégelte meg az ifjú sárkány. Mielőtt azonban elengedte volna, az erszény megmoccant és egy kígyó vörös feje bukkant elő belőle, kidugva villás nyelvét szimatolt a tolva keze felé. Akinek több sem kellet eleresztette a bőrzacskót és valószínűleg nagy örömére, Sou is elengedte a kezét és több sem kellett, elillant a tömegben, mielőtt a kígyó utolérhetné vagy valaki felfigyelne rá és csinos kis csuklójára aranylánc helyett vaskarikát akasztanának. Sou erszényét visszasuvasztotta oda, ahonnét valószínűleg az ütközés csalta elő, felkínálva ezzel magát az ilyen és ehhez hasonló potyázóknak.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:51 am

[4. küldetés: - Láncok között]

~ A kígyó lehet, hogy egy kicsit sok volt, de talán így kétszer is meggondolj, hogy csak úgy elvegye mások vagyonát. Ugyan akkor érthető .. elég viharvertnek nézett ki. ~ A kezdeti bosszú lendület szinte teljesen elfogyott a végére és azon kapta magát, hogy nem hogy nem mérges arra a lányra, hanem pont, hogy sajnálja. Elvégre nem sok pénz lapult abban az erszényben, inkább kavicsok, amiket útközben gyűjtögetett és persze néhány percig egy kis sikló is a vendége volt ama szűk helynek. ~ Nem .. megsajnálni azért még sem fogom. Valóban, mert már megtettem. ~ Folytatta önmagában a csevejt, nagyon nem is figyelve arra, hogy valaki, hozzá kissé hasonlatos személy futtában, de még is lopakodva siet el mellette és vannak, akik irányába mutogatnak.
- Ott van!
A kiáltást persze nem éppen keltette fel a figyelmét, ugyan miért is tette volna, hiszen egyedül egy személy keresheti és annak a hangját bárhol felismerné. Ezt az előbb hallott, öblös és nem kissé érdes hang, azonban nem volt ismerős számára, egyáltalán nem. Pedig észrevehette volna a háta mögött érkező nagydarab férfiakat és kis szerencsével kikövetkeztethette volna, hogy céljuk nem más, mint ő. Ez viszont nem történt meg, más azonban igen. Lánccsörgést követően éles fájdalom hasított jobb oldalt homlokába, kezét rögvest oda is kapta és egy egész pillanatig rongybabának érezte magát. Főként, hogy szabad kezét valami súlyos és hűvös húzta lefelé, valaki durván irányba is állította, de még csillagokat látott.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:52 am

[4. küldetés: - Láncok között]

- Nézd meg mit tettél! – Tisztult ki a jobb felől érkező, kellemesebb hang. Amire morgásszerű hang volt a válasz, amiből Sou leszűrte, hogy a másikat nem igazán izgatja a hogyléte. De tényleg! Hogy is van? Felszakadt a szemöldöke, s mint érzékeny hely lévén, bőven vérzik is. A lüktetés legalább már elmúlt és eztán a felismerés sem igazán késik.
- Csak meglengettem az orra előtt! – Dohogott a reszelősebb hangú, aki mellesleg balról fogta közre Sou. – Meg aztán, a fenébe is! Érdekel engem! Minek szökött meg? Nem volt neki
- Nem szöktem meg. – Csatlakozott a beszélgetőkhöz Sou nem kissé döbbenten, élve azzal a gyanúperrel, hogy rabszolgának nézik. Az éhes hiénára emlékeztető pillantások ezt igazolni is hivatottak. Tett is egy lépést hátrafelé. Láncra vert keze nem is igen engedte volna tovább, ami lappangó dühének új erőt kölcsönzött. Nem is csoda, hogy egy kicsit kikelve magából, még a jó modorról is megfeledkezve rivallt a nálánál jóval meglettebb férfiakra.– Vegyétek ezt a vackot le rólam!
- Nem e? – Csattant fel a gorombábbik őr, aztán próbálkozást tett rá, hogy a bilincs még szabad felével is megajándékozza Sout. - Add csak a másik kezed! Unom már a te félék utáni kujtorgást!
- Én félék? – Elrántotta a kezét, de nem csak a még bilincstelent, a másikkal pedig kirántva a láncot a férfi kezéből. – Elmondom még egyszer: Nem. Szöktem. Meg! És. Vegyétek. Ezt. Le!
- Persze! Egyikőtök sem fogja az ellenkezőjét állítani! – A két jómadár hamar túlesett az előbbi meglepetésen, ami érte őket és pusztán szerencsének könyvelték el a kölyök előbbi megmozdulását. Nagyobbak és erősebbek, a látszat az ő oldalukon áll, a másikon ugyan egy sárkány, de ezt még nem tudják. ~ Nagyon nem is kéne rájönniük, hogy mi vagyok. .. Azt hiszem nem mutatnék jól, itt, a város közepén, így is elég nagy a felfordulás, hát ha még egy sárkány is helyet kér magának. ~ A fő gondolat mellett, akadt bőven mellékszál és ezzel ötlet is.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:53 am

[4. küldetés: - Láncok között]

- Egy lépést se! – Figyelmeztette őket, mikor önhittségüknek köszönhetően felé léptek. Ám ez nem állította meg őket, inkább kezdték szörnyen unni a helyzetet, lévén ez talán nem is az első ilyen volt a mai nap. Sou azonban nagyon is komolyan gondolta azt, amit mondott. Bár még nem döntötte el, hogy puszta szélrohamot zúdítson rájuk, vagy nem létező képek közé zárja ezt a két roppant unszimpatikus egyént.
- Nem érünk rá egész nap! – Sürgette a mogorvább, míg társa kapva magát meglódult és Sou hagyta, hogy az izmos kéz a csuklójára fonódjék. A diadalittas mosoly szinte lefolyt a férfi arcáról. Amilyen hirtelen jelent meg, olyan hirtelen tűnt is el. S mint aki parázshoz ért, elengedte Sout és meredten bámult a kezére. A másik nem láthatta, de társa kezein csúnya mélyvörös kelések burjánzottak el és akadt, amelyikből sűrű, sárga genny fakadt ki.
- Hé, szedd már össze magad! – Parancsolt rá, de nem túl sok eredménnyel, ezen méltán feldühödve iramodott neki. Morogva az orra alatt, szitkokat, felváltva szórva a társára és Soura. A fiú felettébb dacos pillantása sem állította meg, más azonban megtette, a kezében tartott láncok ugyan is szépen életre keltek, mintha könnyű selyemfonal lett volna, úgy hálózta be a lábakat, szorosan egymáshoz fűzve és fogva össze a háta mögött karjait, a nyaka körül fejezve be egy hurokkal. Az elhaladók pedig csak bámultak, s többek fejében is megfordult, hogy a két kufár segéd megőrült. Másképpen nem viselkedhetnének ennyire furán. Sou viszont kénytelen volt belegondolni, hogy ebben a tömegben és el elhatalmasodó indulatai mellet, nem is olyan egyszerű megbűvölve tartani ezeket a férfiakat, pedig mágiátlanok. Bár, több mint valószínű, hogy ez az ő szerencséje.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-04-14, 10:55 am

[4. küldetés: - Láncok között - vége]

- Én megmondtam! Tudott a ti szökevényetek varázsolni? – Némileg sikerült visszafogni magát, bár valahogy teljesen feleslegesnek érezte ezt a kérdést. Viszont a leláncolt őr, mintha fontolgatná a választ, a másik, nos, a másik túlságosan is magába zuhant a kezét látva. Sou még meg is sajnálta, de a könyörületnek most még nem volt itt az ideje. Tett egy lépést a gúzsba kötött felé, akinek láthatóan nem tetszett ez a mozdulat, d megértette, hogy valamilyen választ kénytelen lesz adni, mert azt nem tudhatta, hogy Sounak nem áll szándékában, hogy megfojtsa.
- Nem!
- Akkor megkaphatnám a kulcsot? – Nem hitte volna magáról, hogy képes ennyire arrogáns lenni, legalább is hangjában, bár nem volt benne biztos, hogy ez nem az érezhető fölénynek volt köszönhető, vagy csak dühét értelmezi félre. A férfi bólintott, mire Sou sóhajtva egy intéssel, hogy a pórul járt ne jöhessen rá a szemfényvesztésre, eltüntette a béklyót. Bár volt egy sanda gyanúja, hogy talán ezt kihasználják, de nem így lett. A férfi elővette a kulcsot és odaadta Sounak.
- A társamról is vedd le az átkot. – A férfi hangban megpróbált fölényesnek hatni, de egyebet nem tett, mert már valami erdei nép közé valónak könyvelte el a fiút.
- Rendben! – Miután megszabadult a bilincstől, eljátszotta a nagy átokfeloldást, aminek kelléke két kézmozdulat és három hablatyolt szó volt. Közönyös egyszerűséggel dobta a fémet a földre és magabiztosan elindult oda, ahonnét elsodródott és mivel Níbe már várta könnyen visszatalált. Nem követték, bár ez messze nem nyugtatta meg.
- Mi történt? Vér..
- Semmiség. Félreértés volt. – Vágott az öreg sárkány szavába, de némileg moderálva magát, egy elmotyogott "Köszönöm!"-mel vette át a felé nyújtott zsebkendőt. Persze ezzel nem úszta me.

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:40 pm

//Küldetés: Láncok között//

*Végre beért a városba. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna. Szeretett volna észrevétlen lenni, de nem jött be, mert egy melegvérű harcos épp a városon kívül pihengetett. Mintha csak arra várt volna, hogy Alex megjelenjen. Aztán csak úgy rátámad valami furcsa szöveggel, hogy így megbűnhődik az ősei vétkeiért meg úgy. Mindegy, végül is nem lett nagy baj. Az igaz, hogy megcsapolták a vérét, de legalább nem harcban történt. Most kicsit fáradt volt a sárkány. Hisz a sivatagból érkezett, majd az életéért kellett harcolnia, ha másképp nem is, de szavakkal igen, s az is fárasztó. A hab a tortán már csak az volt, hogy egy kulacsot meg kellett töltenie a vérével, mert szegény éhező árváknak jól jön. Pff... így már tényleg hulla fáradtan ér be a városba. Igazából csak szállást szeretne, mert jól jönne az alvás. Eredetileg meg az ellenszerének összetevőit szerette volna beszerezni. Nah az holnapra marad.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:42 pm

*Ment hát kicsit fáradtan, fején, nem volt a csuklya, de köpenye fedte testét. Ekkor a rabszolga piacra ért ki. Már járt itt, pont előző nap, mielőtt bekattant volna és el nem ment innen, hogy nehogy belekezdjen a nagy gyilkolászásba. Utálta az emberkereskedelmet, de tudta, az ő szava nem sokat jelentene itt. Kicsit feldühítette az, hogy egy 16 éves lányt adnak el épp szolgálónak. Szíve hevesebben vert, s gondolataiban már legyilkolta az összes kereskedőt, amikor egy finom kéz nyúlt észrevétlenül a tarisznyájába. Furcsállta, hogy épp őt próbálják meglopni, hisz nem valami könnyű egy tarisznyából kilopni a bukszát. Ránéz a kézre, inkább kezecskére, határozottan, még sem túl erősen lefogta a kezet, majd a tulajdonosához, egy 12 éves kislányhoz fordult. Arca piszkos volt, vékonyka egy leány volt, s látszott, igen éhes. Ekkor szelíden a szemébe nézett, s megszólalt.*
- Miért pénzt lopsz, miért nem ételt?
*Az megijedve próbált elszaladni, de nem tudott. Alex folytatta.*
-Várj, veszek neked egy kis cipót meg almát. Gyere velem!
*S már húzta is maga után a megszeppent hallgatag kislányt. Előbb vett egy cipót, majd egy almát is. A kislány először nem nagyon merte elvenni az ajándékot, de az éhsége győzött. Nem mert semmit mondani, elfutott. De egyszer megállt, s hátranézett, de utána újra futott. Alexet nem nagyon zavarta a lány viselkedése.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:43 pm

*A bosszantó inkább az volt, hogy valaki jól neki ment. Még odaszólt a sárkánynak egy "bocs"-ot, majd rohant tovább. Alexnek feltűnt, hogy hasonló a fickó őhozzá.*
~Pff... hát ez meg mit rohan annyira? Én csak akkor vagyok ilyen, ha kergetek valakit. Chö...~
*Majd a távolban meglát 5 katonát, akik idegesen tolongnak a hatalmas tömegben.*
~ Hmm... már kezdem érteni...~
* Az nem is volt furcsa neki, hogy őt bámulják. Hát hadd bámulják. De amikor már határozottan felé mentek, s a szemébe néztek, Alexnek valami bajsejtelme lett. Futni nem nagyon tudott volna merre. A tömeg akkor már totálisan körbezárta. Majd katt a bilincs.*
-Heh? Mi van?
- Hogy te mindig ezt csinálod, te senki!
- Mit csináltam?
-Na indulás!
*Majd elkezdték maguk után cibálni. *

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:44 pm

*Az visszahúzta őket.*
-Héjj, álljon már meg a menet! Azt hiszem összekevernek valakivel. Akit keresnek, az az előbb botlott belém, s húzta el a csíkot.
- Nem kell a duma,rabszolga! Nincs kibúvó. Fogadd el, hogy ahhoz a kövér macához kerültél!
~ Kövér maca? Uhh, haver, megértelek, hogy meglógtál.~
-Mégis mennyire kövér?
- Na ne marháskodj, hanem indulj már!
- Ahh, én nem megyek ahhoz a némberhez, biztos baromi ronda!
- De biza mész, lódulj már!
*Vonszolják maguk után.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:45 pm

- Nem hiába fizetett érted.
~ Fizetett? ~
- Mennyit fizetett?
- 10 arany volt. Hát a füleden ülsz? Vagy tényleg süket vagy?
- 10 arany?!
*Kiáltott felháborodottan a sárkány.*
- Csak 10et? Mi már, mások többet is hajlandók lettek volna fizetni nekem. 10 arany? Áhh, nem lesz ott jó helyem.
- Na ne sírjál, hanem gyere!
- Nem megyek.
- Mégis miért nem?! Hogy képzeled?!
- Mert én nem vagyok rabszolga.
- De biza az vagy.
- Nem ha mondom!
*Kiabált vissza határozottan, s még mindig sértetten a 10 aranyért.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-05-14, 3:49 pm

*Alex még magán is csodálkozott, hogy ilyen türelmes a katonákhoz, pedig most már tényleg kikészítette a mai nap. Sivatag, támadás, lopás, s a torta habján lévő cseresznye meg ez, hogy rabszolgának nézik.*
- Még hogy én ülök a fülemen! Nézzen már rám! Én vagyok az, akit keres? Nem én vagyok. Az ott sokkal barnább bőrű volt, nézzen rám, barna vagyok én?
- Öhm... nem... inkább olyan rózsaszín.
~Rózsaszín? A francba azzal a kenőccsel!~
* Aki eddig hallgatagabb volt katona, az most dühösen előre állt, s úgy lekiabálta Alex fejét, hogy az azt hitte, futhat a parókája után, ha parókája lenne. De nincs, így megmaradt a haja is a helyén, csak a füle csengett egy kicsit.*
- Ide figyelj te büdös rabszolga! Neked itt nincs szavad! Azt mondtuk velünk jössz, akkor velünk jössz! Gyáva féreg! Nyugodj bele a sorsodba! Ti nincsteleneknek már csak ez az életetek, a sorsotok. Nem vagytok mások, csak férgek, amiket el kellene taposni. Inkább örülnél, hogy van, aki a hasznodat húzza. Na ne morogjál itt többet, hanem emeld fel a büdös csülkjeidett, s vond a valagod utánunk!-
*Alex néz, csak néz. Kicsit ledöbbent, s szóhoz sem tud jutni. Kínjában elereszt egy mosolyt. Majd hirtelen elkomolyodik, s úgy lefejeli a pasast, hogy az ájultan rögtön összerogy. A döbbenet meglátszott a többiek arcán is, de aztán rárontottak Alexra, s mind próbálták legyűrni őt, de ő adott az egyiknek rúgást, másiknak egy öklöset a gyomorszájába bilincsestül, a harmadikat megint lefejelte, s jött volna a negyedik, de akkor a háttérben újabb katona csapat kiabálni kezdett. *
- Nem ő az! Itt a szökött rabszolga! Nem ő az!
* A még épen maradt negyedik épp a kardjával jött volna, de egy kényszeredett mosollyal eltette, s inkább a kulcsot vette elő. Levette a bilincset, Alex rázott magán egyet, majd arrébb lökte a katonát, úgy, hogy az a földre esett nemesebbik felére. Legalább puhára esett. S csak nézett a fickó után, aki a nyakát ropogtatva sétált elfele a tömegből. Alex meg csak mormogott magában, s reménykedett, nincs isten, aki most hallja, mit is mondott az elébb.*

//Küldetés vége//

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-25, 4:43 pm

//Időn túli Furiával//

*Nem gondolta, hogy ide még visszatér. Volt elég baja ezen a területen, azonban a rabszolga piac is Telar része. Alex pedig már hetek óta itt él. Ez tűnik a legjobb helynek. Az emberek nem sokan járnak erre, mert messze van minden várostól, s a közelben ott a sivatag, ami elég idegesítő. Bár a sárkányokat nem tartja vissza ez a vidék, de Hisamét talán igen. Így abban nyugodt, hogy vele nem találkozik itt. Jó búvóhelynek tűnik a város, s lám lám, egy hete nem került bajba. Az azért nagy szó. És most miért van itt a rabszolga piacon? Hát semmiképp sem azért, hogy újra összetévesszék egy eladandó alannyal. Inkább reméli, hogy itt megtalálja Zacket, újdonsült barátját. Nah, ez a barátság is érdekesen alakult ki, de ez most mindegy is. Szeretne elmenni Oronia papnőhöz, de jobb volna kísérettel. Egyedül császkálnia manapság nem túl előnyös. Egyszer Alex eldöntötte, ír egy listát ki is akarja megölni, de aztán rájött, nem túl sokan. Csak Hisame, meg egy ősi sárkány. Semmi különös. Tirion meg Mitsi a vérére pályázik, Sternben letartóztatnák, ha betenné a lábát, Lanur tornyában ki tudja, hogy viselkednének vele, ha újra betérne. A szellemek igen különös alakok. Sokan képesek magukból hideget árasztani. Ilyenek a szellemek és Hisame. Talán Alexszel van gond, hogy ő pont az ellenkezőjére képes?
A rabszolga piacon sétálgat, mert egy banditát, tolvajt könnyű ott megtalálni. De egyelőre nem lát senki ismerőst.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-25, 10:02 pm

*Kósza híreket kapott, hogy az, akit keres, név szerint bizonyos Negan, Telarban bújkál.
Furia nem szokott az emberek városaiba járni, de most mégis megteszi.
Ezért a sárkányért a világ végére is elmenne.
Maga mellé állította két hűséges sárkányát, egy aranyt és egy vöröset, majd elindult a Sárkányok völgyéből, hogy utat törve magának mindenen és mindenkin keresztül végül Telarban lyukadjon ki.
Nem szereti ezt a várost.
Viszont nagy sikert könyvelhetett el nemrégen. Többet is. Egyiket nem sokkal Stern előtt, a Sárkány-hegységben.
Végzett Kainnal, az árulóval.
Második sikere pedig az a kis látványosság, aminek a híre hamarosan bejárja egész Lanuriát és az azon kívüli területeket is.
Risant hamarosan megtalálja a hír, hogy Furia és még néhány hűséges sárkány epekedve várják, hogy visszatérjen közéjük és végre visszaszerezzék a sárkányok ősi jussát.
Az ősi sárkány örömében megnyalja ajkait. Most Neganon a sor, hogy fizessen mindazért, amit elkövetett. Úgy hallotta, hogy egy mágusnál, bizonyos Kalarannál húzta meg magát.
Ezért öltötte fel végül fekete ruháját, mely ezúttal is takarja formás lábait. Két társa szintén sötétben, habár nem egészen feketében vannak, ahogy, mint két testőr, kísérik úrnőjüket.
Első dolga a rabszolgapiacra vezet. Ez a kétlábú város legromlottabb része. Az ilyen helyeken mindig lehet találni fecsegőket.
Sok pénze nincs, így ha talál egy informátort, marad a félelem. Ezt jobban is kedveli.
Sötét haja a dereka közepén libben egyet, amikor kanyart vesz.
Sárkány érzékel. Nem Negan az, de sárkány, akinek itt nem is kellene lennie.
Két sárkánya sötét tekintete elől kitérnek a rabszolgakereskedők, és a vásárlók is.
Keresi azt az alakot, akinek emberi külseje sárkányt rejt.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-25, 11:02 pm

*Nagy sétálgatása közben ismerős érzés fogja el. Nem csupán sárkány van a közelben, hanem három is. De a legrosszabb az egészben, hogy az egyiknek nagyon nagy ereje van. Ráadásul ismerős a szaga. Felé fordul, s átnéz a nagy tömegen, s megpillantja azt a gyönyörű nőt, aki Hisaméval volt Sternben.*
~Furia~
*Erre a gondolatra nagyot dobbant a szíve.*
~ Ezt nem hiszem el! Most jött el az ideje, hogy meghaljak?~
* Szíve a torkában dobogott. Nem szokott az a gyáva típus lenni, ellenkezőleg, de amikor Vadalanban az orkok, griffek, s egyéb szörnyek ellen kellett küzdenie, tudta róluk, hogy halandók. Ellentétben az itt leledző ősi sárkánnyal. Vele felesleges volna harcolnia. Jó volna minél távolabb jutni tőle. Látja a mellette álló két férfit, akik ugyancsak sárkányok, bár halandók. Azonban még nem annyira érzékeny a szaglása, hogy megkülönböztethetné, hogy vörösek, vagy mifajták. Mivel nem szeretne beléjük botlani, így még inkább bevonul az embertömeg sűrűjébe, majd mikor elég távolnak gondolja a helyet, ahol áll, nekidől az egyik ház falának.*
~ Fenébe. Miért félek én annyira? Alex! Ez nem te vagy! Máskor bátran mentél volna a halálba. Most meg... megbénít a félelem. Áhh, Kain! Rossz hatással vagy rám! Átveszem tőled a paranoiádat. ~

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-27, 11:01 am

*Nem telik sok időbe, hogy Furia is megtalálja azt a bizonyos vörös sárkányt. A szagnyoma és a kisugárzása is a kis vörösé. Igaz, hogy a sok kétlábú orrfacsaró és undorító szaga csavarja az orrát, de nem véletlenül az, aki. Megtalálja, amit keres. Azt gondolta, hogy összezúzódott Stern földjén, mikor megbüntette.
Halott sárkányra számított, nem élőre.
Ez meglepi az ősi sárkányt és egyszersmind fel is kelti érdeklődését.*
~Itt van egy halandó, szinte még süldő sárkány, aki meg tudta törni az átkomat. Erre nagyon kevesen képesek…Ki ez?~*Két sárkánya mentén szétválik a tömeg, majd össze is záródik mögötte. Senki nem tudja, ki ez a fekete szépség, de közben Furia rájuk sem hederít. Hosszú lábai minden lépésnél kirajzolódnak, ahogy szinte suhan Telar rabszolgapiacának kövezetén.
Alakja karcsú és bőre, mint mindig, most is hófehér, mint az alabástrom.
Királynői méltósággal közelít ahhoz a bizonyos falhoz.
Alex még ha futna is előle, láthatja, hogy megtalálja. S ráadásul két másik sárkány is van mellette, kik még ha nyomát is vesztené, két újabb orrot és két újabb keresőt jelentenek, mellette.
Ha a vörös sárkány esetleg szökni próbálna, csak egy sötét köd villan fel előtte, melyből kibontakozik az ében hajú nő karcsú, formás alakja.
Sötét szemei egyenesen az ifjú sárkányéba merednek, de nem támad. Bíbor ajkai szólásra nyílnak és a szavak bársonyos, bár kissé hideg hangon peregnek elő.*
- Figyelemre méltó dolog, hogy még életben vagy a történtek ellenére, ifjú.
~Vajon miféle sárkány az, ki dacol akaratommal és átkommal? Ki vagy te?~

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-27, 8:55 pm

*Gyűlöli a tömeget. Nem a szaguk miatt, bár az is van jócskán nekik. De ezt egész életében megszokhatta, hogy van nekik szaguk. Azonban amiért gyűlölte, az az, hogy egyszerűen nem lehetett mozdulni semerre sem. Furia most már jött felé a két testőrrel körbevéve, s Alex tudta, nincs menekvés. Mindig meg fogja találni a nő, nem érdemes menekülni a sors elől. Azonban a veszély helyzet felbátorította, s habár még nagyon gyorsan vert a szíve, képes volt határozottan nézni a nő szemébe. Hallgatja a nő szavait, ami bár bársonyos, de egyértelműen kegyetlen. Alex elereszt egy mosolyt, ami mindig is nagyon jól állt neki, majd megszólal.*
- Megtiszteltetés, hogy figyelemre méltónak tartasz, kedves hölgy. Hmm... az istenek jó kedvükben lehettek, mikor téged alkottak. S te is megtaláltad azt a külsőt, melyre minden férfi szíve hevesebben ver. Nos... nem tehetek róla, de engem egyszerűen leveszel a lábamról. Főleg ezzel a királynői stílussal, és egyszerűen árad belőled a hatalom és az erő. Minden férfi álma vagy.
*Majd újra szélesre húzódik a szája a mosolyra. Hiába. Hisamének is udvarolt. Mily merő véletlen. Majd a két testőrre néz. És rájuk kacsint.*
- Sziasztok tesók!
*Habár nagyszerűen jól álcázza félelmét, attól még kicsit izgul. Igen. Annyira már nem fél. Mindig ezt tapasztalta. Ha a halál jön köszönteni őt, akkor valami megmagyarázhatatlan bátorság lesz úrrá rajta. Bár, van egy kis elégikus hangulata. A külső zaj elhalkult, s mereven a három sárkányt figyelte, s várta azt a csapást, mely a túlvilágra küldi.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-28, 10:18 am

*Furia sötét szemeit Alexra veti. A legtöbb sárkány általában mutatósan néz ki, de ez a fiú másképp jóképű. A szemeinek a furcsa színe is meglepő.
Bátor a fiú, a mellette álló két sárkány talán nem állnának ilyen erőteljesen szembe vele.
Valószínűleg már lesütötték volna a szemüket, de az is igaz, hogy ők ismerik is.
Alex bókol neki, legalábbis Furia ezt így fogja fel. Nem lehet azt mondani, hogy nem esik jól neki, de nem nagyon tudna most olyan férfit mondani, aki megdobogtatná a szívét, főleg, hogy az már réges-régen megfagyott.
Alex kacsintására és köszönésére a két testőr csak morog és szemeik nem épp barátságosan villognak. Látszik rajtuk, hogy nem kedvelik a fiatal vöröset.
Furiának tetszik az ifjú kiállása. Nem az udvarlása, nem is az, ahogyan viselkedett Sternben, azért halált érdemel. Talán hamarosan meg is kapja, ami jár neki érte.
De még nem kapta meg, amire vágyik. Hófehér állát kissé megemeli, királynői tartása még inkább kifejezésre jut. Lágyan ívelt nyaka is jobban látszódik így.*
- Ügyesen bókolsz egy nőnek, ifjú vörös.
*Kis szünetet tart, majd hidegebben szólal meg újra.*
- De nem erre vagyok kíváncsi. Áruld el nekem, hogyan élted túl Sternt és mivel törted meg az átkom?!
*Furián most látszik a türelmetlensége. Fontos neki, hogy tudja, a választ. Keblei kicsit intenzívebben emelkednek és süllyednek, miközben Alexot nézi félig nyílt ajkakkal és várja a választ.*

Tárgy: Re: A rabszolgapiac 2011-06-28, 5:43 pm

*Elereszt egy fancsali képet, amikor a többi sárkány nem kedvesen reagál a köszöntésére, de többet nem is foglalkozik velük. Furiára néz, s hallgatja őt. Közben végigsiklik a tekintete rajta, hisz pasiból van, azon belül is a nőcsábász kategóriába tartozik, miért is ne nézne meg egy gyönyörű nőt. Majd a szemébe néz. A dicséretre, elmosolyodik, de a következő kérdés nem tetszik neki. Elgondolkodik.*
~ Kain azt mondta, senkinek ne említsem a nevét. Szerintem a legfontosabb az, hogy egy ősi sárkánynak ne szóljak róla. Hisz Kain azt mondta, senki oldalán sem áll. Ezt Furia nem értékelheti. Bár nem lehetek biztos abban, hogy ismerik egymást. De amit ígértem, azt megtartom.~
* A kis gondolkodás után elmosolyodik, de ebben a mosolyban volt egy kis szomorúság, s belenyugvás. Majd megszólal.*
- Nem jobb, ha titokzatos maradok?
* Ezzel el is ereszt egy titokzatos mosolyt.*
- Úgy tudom, a nők jobban vonzódnak a kiismerhetetlen férfiak iránt. Maradnék ilyen.
* S belenevet a nő szemeibe, ezzel aláírva kivégzését. Tudja. De előbb vagy utóbb Furia meg fogja ölni. Nem akar árulóként a pokolba menni.*