A rabszolgapiac

//Mese: Véráztatta földek//

Az rám zúduló ütést immár egy erősebb testben fogadom, emberi formában gyakorlatilag már egy húspaca lennék. Nem mintha életem vágya lett volna egy ekkora elementállal bunyózni, de úgy tűnik Ritalea mégis kegyes hozzám kicsit. Ha megszerzem ennek az Ariel átka elementálnak a szívét, sokkal erősebbé válhatok, legalábbis a földel kapcsolatos mágiák terén. Ami lássuk be sokat dobna azon tervemen hogy ha ebben a szánalmas formában de sárkány alakot rántsak magamra a föld elemeiből, és ne merüljek ki tőle. Na de foglalkozzunk a melákkal is. A csapását szintén fél kézzel pontosabban alkarral hárítom, és még így is megroggyanok tőle. De ahhoz hogy megöljön ez kevés most már. A katonák felé morranok, kicsit sem érdekel a rettegésük ez egy ötletet fogalmaz meg a fejemben, ami nem kicsit gonoszság de kit izgat szörny vagyok.
- Fúvassatok riadót, ez csak elterelés lesz.
Majd a körülöttem lévők rettegését felszívva és a rövid ideig tarthatósága miatt egy elemi csapássá formázva a monstrum képébe köpöm csóva formában. Ezzel is megkímélve magam a gyors kimerüléstől. Na meg mert tovább nem maradna meg bennem az a finom rettegés. Ez arra elég lesz hogy szét essen pár pillanatra, bár megölni nem hiszem hogy képes lesz. Ahhoz ki kell tépjem a szívét. Amit a köpés után tettekre is váltok, és igyekszem kettétépni, noha megölni ez sem fogja, de talán felfedi a gyenge pontját.

//Mese: Vér áztatta földek//

Az hogy a monstrum nem tudott kitérni öröm a szívemnek, az hogy most én vagyok szarban üröm a tudatomnak, és hárman szidjuk egymást. Ugyanis míg a pofájába zúdítom a támadást a melák tökéletesen és tisztán oldalba csap, bordák reccsennek, ezért sem kapok homlok csókot senkitől az tuti. De a másik irányból egy tűzvillámot szóró felhő tart felém. A végeredményt nem tervezem kivárni, mert Furia is rohadtul sunyin játszik, így a humánok közt is akadhat, aki ötvözött egy vagy két hatást. Viszont előbb levegőhöz jutnék, ha nem fájna. Így kénytelen vagyok olyan varázslatot használni amit mélyen megvetek, de nem is sűrűn használom. A vadi új mocsár ami megjelent még hasznos is lehet a számomra, noha nem ér el messzire, arra elég hogy megkönnyítse a varázslatom létrejöttét, azaz ne keljen vizet idéznem. A vizet kiemelem a mocsárból, ezzel satuba fgogva a beleragadtakat, jó eséllyel katonákat is de azon majd segítek. A vizet két irányba tolom. Azh egyik a tüz izé felhő és annak randa lángjai. A másik a nyomoronc földelementál aki a szuszt is kitervezi verni belőlem. Amennyiben a két hatás időben sikerül valamelyest akkor felállok végre. Ekkor szúrom ki a templom tetején a feketét. Első rémületemre Furiának vélem, de ezt hamar elvetem hisz a sárkány meg se moccan csak nézelődik. Extrém tempóban végigzongorázom, kik merre is vannak kábé, már akikről tudom. De ez a példány kisebb mint Furia így az ő tartózkodása továbbra is rejtély. Nagy valószínűséggel Inaeth az, de ha ő itt van az gáz méghozzá nem kicsi. Ugyanis a duzzogó nőstényt az orkok felügyeletével bízta meg a már túl sokat emlegetett Furia. Ha ő itt van, az orkok is itt vannak.
- A rossebbe orkok a falaknál, és már sárkányok is vannak itt.
Bömbölöm el magam, és ezzel sajnos önmagamnak ártok, hisz bárki kihasználhatja a helyzetet és előre félek attól mi fog történni.

// Mese: Véráztatta földek //

A harc egyre izgalmasabb és persze jól is érzem benne magamat, ha nem háború lenne ahol az időhúzás vereséghez vezethet. Dühömben majdnem nem veszem észre a kettős támadást, csak a melákét. Aki nem egy észlény, cserébe eszméletlenül hatékony romboló erővel bír, a gazdája viszont egy sunyi disznó. Ismét kétirányú támadás érkezik, így a békesség érdekében taktikát váltok és nekik az jön le hogy a támadásuk sikeres volt. A túlméretezett ököl becsapódása előtt homok testre váltok, így a földrengés sem probléma és vicces látványt nyújthat, ahogy a hús és vér helyett homokon üt át.
- Komolyan azt hitted, hogy egy hozzád hasonló entitást ilyen piti támadással elintézhetsz?
Szólalok meg amint egy nagyobb kupac homokká állok össze alatta.
- Időszerű megmutatnom milyen az amikor valakit a saját erejével nyomnak le.
Közben a hülye elf is munkához lát, amitől elfog az ideg, és a rémület egyszerre. Az ideg azért mert nincs több időm az elementállal játszani, a rémület is épp ugyan e miatt, hisz most azonnal meg kel szereznem az elementál szívét. Már ha nem esik szét az idézője halála miatt. Ha megtörténik, az elfet felfalom a büdös francba az tuti. A támadásomat a vizes talajjal kombinálva indítom meg a kő és földből álló melák ellen. Azaz a lábára csavarodom, felkúszok a testén, és igyekszem elnyelni, és darabokra zúzni egyszerre. Nem finomkodhatok, és tökölhetek, hisz a legrosszabb forgatókönyv szerint az elementál tombolásba kezdhet. Így gyorsan végeznem kell vele, és megszereznem a szívét. harcunk minden bizonnyal át alakul két metamorf földkupac harcává, azaz ki éli túl a másik támadását.

//Mese:Véráztatta földek//

A csata végre igazi harccá vált, főleg hogy sietnem kell a bolond elf miatt. A harc ugyan kétesélyes volt, de végre elértem a szívéhez, amikor az fogta magát és kifakult, vacak földkupaccá omlott szét amint megkaparintottam volna. Nem tudom mi volt nagyobb a haragom vagy a meglepettségem, hogy összeomlunk. De hamar felhorgad a mérgem, és üvöltve robbanok, kúszok  és török előre, egyszerre mindet és az elfet keresem, hogy széttépjem. Amikor meglelem a haragom és a sértettségem lejjebb vesz a tüzéből, hisz az elf a társát veszette el, míg én csak egy vacak követ. A kettő nem mérhető egy súlycsoportban. Ahogy ott hagyom a harcom helyét, azt elf felé lépdelve nyerem vissza az emberi alakomat. A kezem a vállára teszem, és noha jó esetben üres szavaknak tűnhet igyekszem helyes szavakat használni.
- Őszinte részvétem a társad elvesztése miatt, azt nem mondhatom, hogy tudom min mész át, de azt tudom hogy a griff lovasok nem hátasként kezelik a Griffeket. De most nem érünk rá gyászolni, valami még történni fog és meg kel állítsuk a támadást. Amint végeztünk a harccal rendes temetést tartunk a számára.
A zavarom elég nagy hisz a testvérét vesztette el így bármit is mondanék vagy mondok, lehet hogy balul sül el. Na meg van dolgunk bőven még.
- Engedelmeddel megtennék valamit a testével, hogy ne jusson ork kézre és hogy eltudd temetni őt tisztességesen a hegyekben.
Ha engedélyezi egy rövidebb igével elemelem a tetemet a talajtól, és egy nem épp erre a célra kikísérletezett varázslatot használok, amivel már Verinolból is loptam el sárkány testeket. A test zsugorodásnak indul, majd egy kristályba zárt grifftoll medállá alakul. Amit könnyen eltehet és megadhatja a végtisztességet a társának.
- Egyelőre ennyit tehettem érte, amikor eltemeted, ki tudod szedni belőle, nem lesz nehéz. Így tudsz rá vigyázni, és nem veszíted el.
Hajolok meg az elf felé.
- Engedelmeddel most csatlakozom a harcokhoz.
Hagyom ott az elfet, majd miközben gyanítom a vesztesége miatt kicsit üres lehet, inkább magammal vonszolom mielőtt hülyeséget tenne.
- A halál nem old meg semmit, ne add fel az életed. Így jobb ha mellettem maradsz, még a végén a te halálod is az én lelkemen fog száradni.

//Mese: Véráztatta földek//

Az öröm az ürömben az elf úgy tűnik a bánata ellenére sem hátráltat, noha szerintem nem is szeretne velem tartani. Ezt mondjuk jó eséllyel meg tudom érteni. Viszont míg haladnánk több dolog is történik egyszerre. Az égen megjelenik Furia, és Darur elcseszett gyíkjai kezdetnek.
- Mit is mondtál az előbb?  Hogy nincsenek itt sárkányok, hát nesze ott vannak. Ráadásul Duzzogó Inaeth és Hisztis Furia a feketék közül is itt van. De a kedvencem, akit még Furia mamánál is jobban rühellek Darur is tiszteletét tette a városba, és hozta a népes jéggyík seregét is. Hogy hűlne rá a bőr. A többi meg elég mellékes eme három mellett.
Morranok dühösen, de nagyon nincs időm a túlerőn tépelődni mert egy varázslat hullámai csapnak szét a területen aminek hatására a holtak feltápászkodnak. Lehet hogy most kezdek kiakadni?
- Tudod, lehet hogy tiszteletlenség a részemről, de örülök az ötletemnek hogy elmenekítsem a társad holtestét. Most vele harcolhatnánk.
De a kedvem elég drasztikus mélységbe sűlyedt, és egy szemét varázslatot alkalmazok a hülye hullakeltő ellen. Két oldalról egy-egy 2 méteres földből formázott tenyérrel lapítom össze a mágust. Ha sikerül, kevesebb gondom lesz a hullákkal, ha nem akkor tényleg ideges leszek.

//Mese: Véráztatta földek //

A varázsló halott a zombik hamarosan összeesnek, így egyelőre csak az elfre kell figyelni. Ahogy telnek a pillanatok, a dög zombik csesznek összesni és megadni magukat az enyészetnek. A haragom felhorgad, az elf magába borult, én meg most ezerrel agyalhatok azon, hogy éljük túl ezt a túlméretezett sétáló hulla sereget. Ha egyedül lennék már rég nyulcipöt húztam volna, de így nem lehet.
- Hogy a bőr hüljön a nyamvadt hullagyalázó mágusra. Illetve valami jobbat kell kitalálnom mert perpille épp ezt teszi.
Amíg a lovas depizik újra felveszem a démoni formám kerülve a fölösleges sallangot, és első körben vissza változok. Jobb ötletem támadt, kérünk egy kifelé táguló tüzgyürüt húzok fel. Amíg a tűz minimális ideig távol tartja, majd begyujtja a holtakat a botom végére egy elemi energiából álló kaszapengét hozok létre. Úgy is rég volt lehetőség arra hogy a sárkányok által kifejlesztett közelharci tudásomat használjam. Épp itt az ideje egy kis szórakozásnak. Az elfre egy komolyabb védelmet rakok, így miatta nem kell streszelnem. Magamra egy kicsit testhez álló aurát rakok megvédve magam a harapásoktól és karmolásoktól. Most már készen állok a harcra, és megtámadom az első immár lángok által ölelt zombikat amik átléptek a körön. Noha tutira nem önszántukból, de ezen nem rágodom ön már csak halottak. Az elfet örizve minimális takarékos mozdulatokkal ritkítóm meg a zombik seregét. Persze ez csak idő húzás, amíg el unom a dolgot. A körön kívüli egyedeket derékik berántom a talajba, úgy harminc méter sugarú körön belül. Ezzel is időt nyertek, na meg a tüz is eléri öket. Amint lehetőségem van pihenni, az elfet veszem kezelésbe és lezavarok neki egy pofont hogy magához térjen. Azután ahelyett hogy, jólesett érzéssel rángassam meg, a kezemet fujogatom böszen, és a saját öseimet szidom amiért egy védelemmel ellátott alakot akartam felpofozni.
- Magadhoz térnél már, ne kelljen agresszívabb módszert alkalmazni. Rengeteg még a zombi körülöttünk, ha meg akarsz halni itt a lehetőség. Ha nem akkor eszméletlen gyorsan rántsd elé a kardod és készülj a zombik érkezésére.

//Mese: Véráztatta földek//

Az elf végre magához tér, és egyelőre nem látszik mérgesnek az ütés miatt. De nincs is időnk tökörészni, hisz akiket lehuztam már elértem. De a gyürű is lassan kialszik. Új tervet kell kitalálnom, vagy feldobjuk a talpunk. A sárkány elhúz a fejünk felöl, így egy veszélyforrás eltűnik.
- Egy sárkány mínusz az ellenség részéről, igaz csak elhúzta a helyét. Ahogy észrevettem hiába támadtam a testét és a karjait azok nem állították meg őket. A tüz valamelyest lassította öket, de a komoly csapást a fejeket ért sebzés okozta náluk. Igyekezzünk elválasztani a fejeket a törzstöl, az lesz a megoldás.
Egy szél varázslattal élesebbé teszem a fegyverét, noha gyanítom neki is van hasonló trükkje. A közelben levő zombikat közös erővel apritjuk. De előbb utóbb győz a tömeg. Ezen gyorsan változtatni kell, új ötlet villan a fejemben, ez végülis akár müködhet is. Miközben harcolunk port, homokot, földet húzok fel a levegőbe. Ezt egy intenzív gyűrűvé alakitom, miközben a zombik rohama egyre szorongatóbb nem lesz. Ekkor a gyűrűt elvékonyitom és a még korábban kifejlesztett gömb vatázslatomhoz hasonlóan a három típust forgatni és forogni kényszeritem. Így a kartávolságon kívüli zombik hamar fej nélkül találják magukat. A többi meg elesik az elf és az én csapásaim álltam. A homokgyűrűt nem eresztem el. Így haladunk a védelem felé, miközben ritkitjuk a hullákat. Persze gyanítom a sárkány is visszatér ha észreveszi hogy megritkult a zombi állomány, de már a számára is van egy meglepetés előkészületben. De a fő gond jelenleg az hogy eljussunk az örség tulélöihez, és teljesen elpusztitsuk a hullákat, akik közt biztosan akad elesett bajtárs is.
- Mozogj, a végén lemaradunk az erösitésröl, és még egy randa gyík is visszatér ha sokat vacakolunk itt.
Remélhetőleg élve eljuttatom az elfet a többiekhez, és a zombikat is sikerül látványosan meggyengiteni. Ha sikerül elérni a többi katonát, a varázslatot megváltoztatom és ahogy a tüzgyürüt is szétlököm kikerülve a mieinket és lefejezve a zombikat, hogy, ök is levegőhöz jussanak, és felvegyék a mi ritmusunkat. Így egy hosszabb huzavona után talán kiürült a piac felénk eső része. Persze ez nem jelenthet teljes gyözelmet, csupán van időnk szervezkedni, és újra szervezettebb formában harcolni.

//Mese: Véráztatta földek//

Ahogy, végre elértük a többieket elég gyér idönk volt egyeztetni bármit is.  Mert az a gekkó visszatért és lecsapott a katonákra. Pár parancsot osztok ki mig újra ránk fordult a dög.
- Mindenki szóródjon szét ne legyetek egy kupacban. Akiknél íj van még messzebb és több teret hagyjanak maguk közt a dög sárkány ne szedhesse le egyszerre mint a birkákat. A maradék közelharci egység meg a megmaradt zombiktól védje az íjász és esetleges gyógyítás képes embereket.
Körülbelül ennyire volt időm, és a sárkány már jött egyenesen felém, hisz engem tart fő problémának, nem is tudja milyen igaza volt. Ahogy zuhanó repülésre vált és felkészül a tűzokádásra, az arcomon rettegés helyett kalyán vigyor terül el. Nem hiszem hogy komolyan vesz, így tartja az irányt, neki én csak egy kétlábú gyenge mágia használó vagyok. A megfelelő időt kivágva, azaz mielőtt a földön felénk kúszó azonnali lánghalál elérne egy tükör pajzsot rántok a higagyú sárkány lángja és közénk. Ez talán meg is sebzi, de nem állok le itt. Ahogy ha megússza kisebb sérülésekkel, a kioltódó lángokon egy 5 méteres bestia ugrik felé és tépi fel a torkát avagy a hasát, ahol eléri. Nem is eresztem el a hüllőt, hisz ő kezdte a kötekedést, én csak éhes vagyok ahogy a zombik is azok voltak. Csupán az övék gyenge másolata az én bármit felfaló feneketlen éhségemének. Egy jobb, és puhább pontot keresve marok a sárkány oldalába a fogaimmal és karmaimmal.

//Mese: Véráztatta földek//

Az hogy, hülye vagyok nem kérdés. Ahogy az sem hogy szorult helyzetben vagyok. A támadásom félre csúszott, és még csak meg sem sebeztem a támadót. Ő bezzeg nem volt rest. Levakarni nem tudott, így a karmait vágta belém noha mintha neki sem sikerült volna valami fényesen. A helyzet az hogy én próbálom őt megsebezni, a gyík meg igyekszik levakarni magáról. Ez utóbbit nem megy fényesen, mint már említettem, ezért a mocsok tervet vált, és püfölni kezdi a hátam. Ez több szempontból is jelentős gondhoz vezethet. Az első és talán meg enyhébb verzió hogy hülyére zúz, és talán leesek. A második hogy célzottan fog ütni, és így hamarosan a tüskés farkával ismerkedhet a lassan megtörő börömet és testemet. Egyik sem nyeri el a tetszésemet, ideje pozíció váltást eszközölnöm. A ki tudja hanyadik ütés után némi meglepetést tartogatok a dögnek. Amint újra teljes erejével csap felém folyos homok állapotban a hátára siklok, itt állok össze. Az ütés remélem neki is fájt, de hogy biztosra menjek és kicsinyes is legyek a szárnya érzékeny részén élesítem a karmaim. Persze előtte alaposan két pozíciót markolok meg a lábaimmal. Remélhetőleg a szárnyát ért támadást már megérzi, noha nem tervezek sokáig itt heverészni. Mert ha egy rövid ideig zuhan is annyira komoly sebet nem okoztam talán neki hogy lezuzanjon. Mert az is egy idióta dolog lenne. Bár én alapból az vagyok. Na mindegy ha újra farok támadásra vált, a szárnyai tövét szorítom meg persze a karmaim is bele mélyesztem. Az esetleges érkező ütés elöl a nyakára menekülök egészen a tarkojáig.
- Nem utállak, de sajna le kell verjelek. Jó éjt testvér.
A homlok és a koponya közt lelhető emberek számára kicsit sem publikus és nem is hozzáférhető részre sujtok. Beleviszek apait anyait, meg akiket még találok az ütésbe. Remélhetőleg elvakul és egy kicsit talán el is kábul, így valahol a városban kötünk ki. Említettem már hogy miért is ne csináljuk ezt? És még van aki kétkedik abban hogy bolond vagyok. De ettől még nem adom fel, hisz ha ez itt alattam kiszáll a harcból anélkül hogy meg kelljen ölnöm akkor is rengeteg ellenfél marad, nem egy sárkány köztük.

//Mese: Véráztatta földek//

A terveim, mondhatni fél sikert hoztak. Nem mintha bánnám a dolgot, de legalább már könyebben térek ki a tüskés többszáz kilós ostor elől, ami eddig a hátam simogatta. Nekem is öröm, na meg a hátamnak is. Az már kevésbé hogy a pikelyeibe kapaszkodom, miközben a fogai elég közel csattognak hozzám. Na meg persze éljen a tény hogy az ellenfelem is épp olyan jó harcos mint én voltam. Bár lehet hogy én már kicsit berozsdásodtam hozzá képest. Ez van ezt kell utálni, és még azon mélázok hogy ne nyírjam ki. Az utolsó próbálkozása már tényleg felbosszant, így a legveszélyesebb részt betömöm mielött eszébe jut hogy a saját lángjai alig alig sebzik őt, míg engem porrá hamvasztana ilyen közelből. Mivel fényel nem vagyok épp erős így árnyék béklyóval hozok létre szájkosarat a sárkányon, ezzel egy halálforrás kiiktatva. Aztán hogy még gonoszabb legyek befogom a szemeit is, noha ez csak pillanatnyi győzelem. Hisz a szaglása és a hallása még mindig meg van, és ha nem zabos akkor hamar ugyanúgy fog érezni, látni mintha szemei lennének. De erre nem adok időt neki, pontosabban a legérzékenyebb pontján támadom meg.
- Wat is jy luiaard? Mag Furia net soos'n aanvallende korps stink? Is daar geen trots in u nie? Veg jy selfs met orke? Skaam die drake, skaam julle akkedisse!/ Mi van te lajhár? Furia csak úgy ideengdett, hogy olyan büdös vagy mint egy ork támadó alakulat? Nincs benned semmi büszkeség? Még a mocskos orkokkal is együtt harcolsz? Szégyen a sárkányokra nézve te gyíkok szégyene!/
Remélhetőleg ez elégg felcseszi idegileg és nem fog összeszedetten gondolkodni. Valéószínűleg dürohamot kap, és megpróbál magáról lerázni lezuzni, én legalább is ezt tenném a helyében. Szóval apró lökésekkel irányítva és izomból kapaszkodva cukkolom tovább, jó esélyel az orkok felé visz minket és megpróbál megszabadulni a szájzártól. A fejét az orkok felé kényszerítem és a lángjai már ha lángot köp a dühtől az orkokat ritkítja meg. Én közben az összes isten általam elérhető összes pozitivúmát összeszedem és bőszen imátkozom hogy a tervem sikerüljön és én is túléljem az inzultusomat.

//Mese: Véráztatta főldek//

A dögnek esze ágában sincs megsértődni, pedig a legtöbb sárkány utálja ha orknak nézik, főleg a szaguk terén. De ez tuti hibbant, az is durva tőle hogy hassal az égnek fordulva repül, és emelkedni/ereszkedni kezd a talaj szint felé. Ez engem madárnak néz, és a tetőket smirglinek. Az életben hagyom tervemet most változtattam, dögöljön meg a rohadék sárkányára. Ahogy fordul amíg ház közelbe nem ér kivárok, amint lehetőség adódik a hasára mászok szinte azonnal, esélyt se adok neki hogy reagáljon. Itt alattomosba megyek át, és egy szemét varázslatot használok ellene.
- Swaartekrag bom.
A hüllő most megtanulja milyen érzés hirtelen több tonna súlyt felszedni. Amint a tetőhöz ér ugrom ferdén felfele, hogy vagy az utcára vagy valami tisztább helyre érkezzem. Ugrás közben még egy régi kedvencem elsütöm, a jó esélyel lezuhant krokodilra.
- Saxum stis.
Ha nem is pusztul bele, a szárnya tutira megsínyli, és még sok sebet is szerezhet magának.
- Így jár az aki nem hajlandó tüzet okádni, és szótfogadni.
Törlöm le a kezemről, és magamról a zuhanás által gerjesztett port. Emberi formát veszek fel, ugyanis hiába bírnám sokáig ebben az alakban, sok katona tutira célpontnak nézne, és ahhoz most nincs kedvem hogy velük is verekedjek. Na de ideje megnéznem ki merre van és főképp én hol vagyok.

//Mese Véráztatta főldek//

Sokáig nincs min örömködnöm, és az isteneknek hála, még a gyözelmi monologom is elkapkodtam, rohadjanak meg ott ahol vannak. Kivéve Dremer ő kedves meg minden, főleg hogy itt van. A sárkány még kómázik kicsit, legalább elkábult, az utcán a katonák meg a grifflovas vonul vissza felém. A túlfelén orkok tömege látszik, az életkedvem drasztikusan nullára csökkent. Egésszen addig míg egy másik tűzokádó röpképes denevér csapna le rám, meg a katonákra.
- Na abból nem eszel.
Eddig tart a dolog míg egy tűzfüggöny zárja el az eget, és jobb híján megkéne halnunk. A kiköpött tüzet egyenlőre távol tartom magunktól a katonák és a saját fejem felett is. Gonosz terv fogan meg a fejemben, hisz ez nem mágikus tűz csupán ezen világ egyik legerősebb lángja, amivel azt csinálok amit akarok, míg nem kioltani tervezem. Tervezi a nyavaja, épp azt teszem vele amit a hátam mögött kómázgató hüllővel terveztem. A védelmünkre létrehozott pajzsot olyan szögbe döntöm az orkok felé, hogy a lángok őket süssék meg ne minket. Ennek azért nem biztos hogy siker lesz a vége, de pár ork legalább elhamvad. Közben a bumfordi haverom is feltápászkodik, és Ritalea óvja a seggem, vagy nagyon pórul járok. Nem kérek sokat, csak némi szerencsét, amit vélhetően már vagy tucatszor lenyúltam az elmúlt fél órában tőle. Az elfre nézek és vidáman megjegyzem.
- Ha ezt túléljük minimum két hordó bort fogsz fizetni, ha nem, akkor az alvilágig rugdoshatsz Dremer kacagását hallgatva. Adva van két sárkány, egy laza pusztuljatok kétlábuak egyed, és egy eszméletlen mód felhúzott példány. Ha élni akartok kisegységekre válva eltüntök a közelemből az orkokat és a két sárkányt feltartom. ~Valahogy~ De ti most tünjetek inen mert három tűz közé szorulunk. Egyedűl több dolgot tehetek, és ti sem haltok bele, ha hibázom.
Az orkokat megnézve gyors lépésre szánom el magam, és a mieinket teljesen elzárom előlük egy 20 méter széles 4 méter magas kőfallal.
- Első gond kiküszöbölve, irány a csatorna, vagy amerre tudtok menni. Én fogalmam sincs mit teszek és hogyan.
Igazából van tervem, de ahhoz ezeknek a gyengéknek el kell tünnie innen. Útban vannak. Nem vagyok hős típus de amire készülök, bárki szemszögéből idióta dolog lesz. A füstöt kihasználva amit a lovam vert fel, Valós illuziót hozok létre, ami a két sárkányt arra ösztönzi majd hogy megtámadják egymást. Az egyik egy a kékek álltal használt léghajót fog látni, a másik meg egy balliszta párost ami rá céloz épp. Éljen a homok a fény és az árny mágia. Ha sikerül átverni őket, alaposan megsebbzik egymást, de az is biztos hogy túl fogják élni, és engem vesznek üldözőbe. Akkor fogom a falat lebontani, és berohanok az orkok közé visítva és őrűlt tekintettel. Ezzel megzavarva őket. A két pikelyes ha nincs eszük tüzet fog köpni utánam.

//Mese: Véráztatta földek - Shuga//

Az agyatlan katonák vitába kezdenek velem és az elfel, elkezdik megmászni a falat ami a haláluk lesz. Hisz íjászkodni, lándzsát vetni még a büdös orkok is tudnak. De igazábol nem ez zavar, ha meg akarnak halni tegyék nem védhetem meg őket saját maguktól. Az elf kétségbeesett arcal vállat vonva jelzi hogy nem tud mit tenni, hát akkor most én jövök. Mielött bármelyik hős elérhetné a fal tetejét, azt teljes hosszában lángra lobantom.
- Aki hülye és céltáblának nézi magát az kotródjon a tűzbe és dögöljön meg. Agyatlan emberek, odaát az orkok íjászai épp ezt várják, ti hősök. Ha nem tök süketek akkor meg is úsznátok, de az orkoknak nem csak a szaglása de a hallásuk is jobb mint a tietek. Már várnak titeket idióták.
A környék gyanusan kezd hideg lenni, de egyelőre azon vagyok elfoglalva, hogy egy rakás idiótát megállítsak. Közben a sárkány is mozgolódik mögöttünk, de fura mód eddig nem is támadott. Ekkor ér el a felismerés hogy egy figyelmetlen barom vagyok. A lábaimon felfutó jég, ami lehűtötte az utcát csontig hatoló idegtépő fájdalmat generál, amire embertelen hangon felüvöltök. Az ájulás kerűlget, de az idő, vagy a világ elszürkül. Két alak anyagiasul, mindkettő ismerős. Hisz ők is én vagyok. Pontosabban nekem és a szörnynek egy ideje már lejárt az ideje. Melfyomer sárkány alakban néz le ránk, és jól halhatóan befejezi a Sendelben elkezdett varázslatunkat.
- Ideje hogy ti újra a részemmé válljatok, így csak fél gőzzel tudunk harcolni. Még csak meg se sebbezzük egyiket se, mert te itt eljótékonykodod a dolgokat. Most is a halál peremére sodornál minket, de abból Dremer nem eszik.
Érzem ahogy felé húz a hatalom amely az életemet adta. Most vissza veszi, és tombolásba kezd, jól fogunk szórakozni. Ahogy véget ér, mi/én végzek ezzel a gyíkkal. A humán felem, és a haragom belém olvadt végre, én is igazodtam hozzájuk, sok érzésük lett az enyém, hisz mindegyikük ÉN VAGYOK. Az idő újra indul, hatalmas gőz tömeg száll fel, ahogy én Melfyomer átalakulok a démonná, pontosabban némi változás történt a testen. A bőrőm színe éj színben izzik, és a bokám csuklóm körűl, na meg a hajam helyén fekete lángok lobognak. A többit még nem látom de a felettem elhúzó sárkányra morranok.
- Gyere csak ide vissza.
Nyúlok ki felé és 4 energia csáppal visszakényszerítem a földre. A lábamban égő fájdalom felgerjesztette a haragom, amit szokatlan mód felfalok. Nincs időm akadájozó tényezőkre. Amint a sárkány lezuhan, eleven sötétségből fonom bilincsbe a szárnyait a száját és a karmait.
-Elegem van a jópofizásból egy agyatlan Elroniai felé, dögölj meg egyszer és minden korra te féreg.
Laser veer, gondolom a varázslat szavait, a számat kinyitva a képébe köpöm a támadást, mind addig amíg egy hatalmas lyuk nem keletkezik a fején. A haragom nem csitul, mérges vagyok új célpontokat bökök ki, igen az embwereket a falnál. Felemelek, a földről egy elfagyott hullát, irreálisan hatalmasra nyitom a szám és elnyelem a tetemet. Ezzel is pótolva az elvesztegetett energiát, az emberek parancsnokát bököm ki magamnak. A lábam közben füstölve kezd gyógyulni, de mire vége lesz a csatának gyaníthatóan még akkor is fájni fog napokig. De most a katonák...
Egy villanással, jelenek meg a tiszt mellett, ha a tűz ellenére még mindig falat mászik onnan szedem le, ha nem akkor a talajról emelem el, és az arcába morranok.
- Úgy hallom halál vágyad van. Nem mondom el mégegyszer, takarodjatok innen, MERT ÚTBAN VAGYTOK.
Szívem szerint át dobnám a palánkon a fickót, de nem ezért dolgoztam több száz évet, hogy én nyírjam ki őket. Leteszem, és azt csinál amit akar leveszem róluk a kezem. Az elfre nézek, és sóhajtok.
- Merre menjünk, a másik dög hamarosan lecsap ide a társa halála miatt, és az orkok is át törik lassan a falat. A jegesedés lassul, de még mindig problémás.