A város

Tárgy: Re: A város 2011-02-03, 5:06 pm

*A nimfa szemei megcsillantak a lenyugvó nap fényében.
Megállt az ajtók mellett és szembefordult a sárkánnyal.
Csendben hallgatta végig Elkator szavait, szabadkozását a viselkedéséért.
Megszánta a fiút, sárkányként talán teljesen más viselkedéshez szokott és maga is azt tanulta, így nem is tudhatja, hogy egy nimfa mit vár tőle.
Kecsesen kinyújtja vékony kezét, s ujjaival finoman végigsimítja a sárkány karját.*
- Igen, ideje búcsúzni.
*Hangja lágy volt és barátságos, ahogy a férfi szemeibe nézett.*
- Talán én is kissé elhamarkodottan reagáltam. Néha előfordul, hogy túlságosan felkapom a vizet. Nem szeretnélek megbántani, és úgy érzem, ezek egyike sem volt szándékos.
Csak éppen máshonnan jöttünk, s mások vagyunk.
Mivel a sárkány valamivel magasabb volt, mint ő, lábujjhegyre emelkedett és egy gyors puszit adott Elkator arcára.
Csak ezután lépett vissza előbbi helyére, enyhén pirulva, hiszen nem szokott ő ilyet tenni, csupán ösztöneinek engedelmeskedett.*

Tárgy: Re: A város 2011-02-04, 9:04 pm

Nem szóltam semmit, csak gyönyörködtem az arcában, hisz sokáig nem fogom újra látni.
A puszi meglepett nem tagadom, de úgy tűnt nem csak én estem zavarba. Egy kicsit pislogtam, pár másodpercig várni kellett amíg agyam feldolgozta az információt.
Kinyitottam a számat, de nem jött belőle hang, így gyorsan be is csuktam.~Valószínűleg, nem kéne viszonoznom... Pedig szeretném...~Futott végig az agyamon, majd egy kicsit hátrébb léptem.
-Öm... Kö-Köszönöm...-Mondtam halkan, de más már nem nagyon jutott eszembe. Sose gondoltam, hogy így búcsúzunk el. Legalábbis ennyi minden után tényleg nem. Túlságosan meglepett, de össze kellene már végre szednem magam.
-Öm... Nos.. Akkor szia...-Mondtam, majd egy kis szünet után, megfordultam és elindultam a másik irányba, persze ha szólt akkor megálltam...

Tárgy: Re: A város 2011-02-06, 10:07 pm

*Sol zavarán keresztül is látta Elkator zavarát és ez még inkább zavarba hozta.
Két kezét zavartan a háta mögé tette, úgy nézte a sárkányt.
A fiú zavarában csak megköszöni… a mit is?
A nimfa egy pillanatig habozott, de végül megszólalt.*
- Szívesen…
*Némán nézte, amint a sárkány elköszönt és megfordult, hogy távozzon. Csak figyelte a köpenyes hátát, s nem tudta, mit mondjon, mert hogy mondani kellene valamit, azt jól tudta.
Végül, amit még hallhatott a sárkány, az egyetlen épkézláb gondolatot mondta ki.*
- Mikor látlak legközelebb?
*Nem kérdezhetett mást és látta is, hogy Elkator megáll mentében, s visszafordul.
A nimfa nagy szemeivel találkozhatott, melyek a lenyugvó nap fényét tükrözték vissza.
Nem tudhatta, hogy Negan, a mágus már figyeli őket a templom egyik ablakából, s kíváncsian várja, vajon történik-e még valami.*

Tárgy: Re: A város 2011-02-07, 4:50 pm

Sol kérdésére megtorpantam, és visszafordultam. A kérdésre nem tudtam mit válaszolhatnék.
-... Nem... Tudom...-Mondtam halkan, de ő még érthette. Egy kis várakozás után, valami más ötletem támadt. Oda adok neki valamit ami majd emlékezteti rám. Úgy talán nem fogja olyan hosszúnak érezni a távol létemet.
-Várj...-Mondtam, és az övtáskámból elővettem egy kis üveget. Régen sebfertőtlenítő szert tartottam benne. Néhány kalandosabb helyzet után tényleg jól jött, de mára az elfogyott. Az üveget csak azért tartottam meg, mert tetszett a formája. Viszont, most felhasználhatom valami másra. Egy kevés vizet öntöttem bele, és átformáztam egy apró sárkánnyá, majd megfagyasztottam. Ezután visszamentem, és átnyújtottam.
-Tessék... Ha szomorúság nyomja a lelked ez talán segít... Csak tartsd távol a melegtől.-Mondtam halkan. A hidegben tartás valószínűleg nem okozhat neki gondot, hisz a templom nagy valószínűleg elég hideg lehet belül, de nem árt ha tudja.-Majd igyekszek hamar visszajönni... De egyenlőre csak ennyit adhatok.

Tárgy: Re: A város 2011-02-08, 1:58 pm

*Elkator visszafordult és kissé bizonytalan választ adott a feltett kérdésre.
Sol nem igazán tudott mit mondani rá, aztán már csak kíváncsian figyelte, mire is készül a sárkány.
Álmában sem gondolta volna, hogy a búcsúajándék kerül abba az üvegcsébe, mely magában is elég mutatós, és abba töltött vizet.
Sol csak mikor a sárkány átnyújtja az üveget, akkor látja, hogy abban egy sárkány alakot öltött jégdarab van.*
- Köszönöm…
*Szólt csendesen, ahogy átvette, s egy pillanatra összeért keze a sárkányéval.
Nem lepődött meg azon, hogy Elkator keze nem hűlt ki azzal, a jeges üveget fogta. Ellenban az övét hamar átjárta a hideg.
Gyorsan el is süllyesztette táskájába, így legalább a kinti időtől is védve lesz.*
- Nálam nincs most semmi, amit adhatnék, és rám emlékeztetne….

Tárgy: Re: A város 2011-02-08, 2:58 pm

Sol elfogadta az ajándékom, és adni is szeretett volna, de nem volt semmije. Igaz ez engem nem is zavart, és ezt tudattam is vele.
-Nincs semmi baj... Majd a nap emlékeztet rád.-Mondtam gyengéden, és ugyanígy egy kicsit megsimítottam a vállát. Majd egy kis szünet után újra megszólaltam.
-Majd még találkozunk... Vigyázz magadra!-Mondtam, majd hátrébb léptem és enyhén meg hajoltam előtte. Mielőtt megfordultam volna, és elindultam volna a másik irányba. Egyszer még visszanéztem a lépcső aljából, és rámosolyogtam, ha még ott volt, de utána tényleg elindultam, hogy még a hold felkelte előtt eljussak a folyóig. Nem szeretem ha sötétben kell kószálnom, még valami megtalál támadni. Így hát pár sarok után gyorsabbra vettem a lépteim. Közben Solra gondoltam. Vajon milyen érzésekkel végződik a nap számára? Eléggé vegyes, gondolom. Néha olyan hülyeségeket tudok művelni, hogy én se hiszem el. Pedig mind csak figyelmetlenség volt... Hát igen a figyelem az egyik legfontosabb erény amivel valaki rendelkezhet, nekem is fejlesztenem kéne.

Tárgy: Re: A város 2011-02-08, 11:35 pm

*Solt egy pillanatra elöntötte a melegség, ahogy a sárkány a vállához ért.*
- Kísérjenek az istenek útjaidon, Elkator!
*Köszönt el ő is a sárkánytól és még a lépcsőn állva figyelte, ahogy távolodik tőle.
Amikor a sárkány még egyszer visszafordult, intett neki, s csak utána fordult meg, hogy amikor az alkonyban eltűnt a férfi, bemenjen ő is a Főnix templomba, ahol már várta Negan.*
- Na végre!
*Morogta. Csakhogy megérkeztél már a hódolódtól! Ha Kalaran helyében lennék, ki sem engednélek egy darabig.
Sol jéghidegen végigmérte a mágustanoncot. Nem értette, hogy is törődhetett vele annyit is azon az úton, amennyit törődött. Sosem érdemelte ki. Arcátlan és barbár.*
- De nem vagy a helyében…szerencsére.
*Válaszolta epésen, majd orrát felhúzva elvonult a szobája irányába. Legszívesebben oda teleportált volna, de a mester megtiltotta nekik a templom falain belül ezt a bűbájt, így maradt a sima séta.
Negan egy pillanatra bosszúsan nézett utána, majd megfordulva ő is elsietett a dolgára. A nimfa még mindig olyan érzéseket ébresztett benne, amikről tudni sem akart.*

//Köszönöm szépen a játékot, Elkator Smile

//

Tárgy: Re: A város 2011-02-09, 2:46 pm

//Én is köszönöm Very Happy

//

Tárgy: Re: A város 2011-04-18, 11:21 am

*Egészen kifáradt, hisz a szörnyen meleg sivatagból érkezik vissza. Bár volt egy kis patak, ahol enyhítette szomjúságát, de azért még az elmében lejátszódó gondolatok is fáraszthatják az embert. Vagy a sárkányt.*
~Közveszélyes vagyok. Ez tény. Vajon jobb lenne, ha eltűnnék? Jobb lett volna meg sem születnem. Aki elvitt Vadalanba... véletlen elejthetett volna...~
*Jönnek az önmarcangoló gondolatok, s majdnem el is feledkezett arról, hogy azért jó lenne nem sárkány mivoltában megjelennie Telarban. Így még a közelben lefékez, s landol.*
~Remélem senki nem látott meg.~
*Gondolja magában. Elég volt neki Stern, meg amit pár nappal ezelőtt tett Telarban. Az átváltozását biztosan sokan látták. Még jó, hogy eszénél volt addig, míg ki nem jutott. Csak azt nem tudja felfogni, hogy önkívületében miért nem vissza a városba és miért a sivatagba ment.*
~Vajon mégis magamnál voltam egy kicsit, s harcoltam a testem ellen? Csak nem emlékszem?~
*Idegesítő a tudatlanság. Közben átváltozik. Kardja oldalán, köpenye rajta, de csuklya nincs a fején. Már nem kék a bőre, hogy takargatnia kellene.*
~Úgy tűnik, megint be kell szereznem az ellenszer összetevőit. Múltkor is itt vettem meg...~
*Így elindult a város kapu felé. Zavaró volt a szag, mert éppen égették a tarlót. Összezavarta az orrát, s ezt nem szerette...*

Tárgy: Re: A város 2011-04-18, 11:51 am

Valami felébresztett. Reflexszerűen kaptam a mellettem fekvő kardomhoz és ültem fel. Hamarosan azt is megéreztem mi keltett fel, a sárkány mellettem, alig néhány méterre landolt, majd hamarosan zsugorodni kezdett. Talpra ugrottam, a meglepetés kitörölte a szememből az álmot, pedig igazán megérdemeltem a kis délutáni pihenést, és a bestia felé indultam. Néhány másodpercre még eltakarta előlem a szikla, majd amikor közelebb értem egy fiatal férfit találtam az előbb még jókora szárnyas jószág helyén. Ha valaki meséli jó eséllyel nem hiszek neki, talán ki is nevetem, de a saját szememmel látva más volt a dolgok állása. Rühelltem a sárkányokat, azért, amiért ennyivel többet kaptam az istenektől. Repültek, tüzet fújtak, anélkül, hogy bármit tettek volna érte szinte legyőzhetetlenek voltak, ha kedvük szottyant falvakat perzselhettek fel és mi semmit nem tehettünk ellenük. De most itt volt az idő törleszteni az adósságot.
- Megállj sárkány!
Kiáltottam utána, teljesen felfedve magam. Fekete posztónadrágot, sötétkék tunikát és bőrcipőt viseltem, jobb kezemben kard, balommal épp most húztam elő a tőröm.
Leugrottam a kiszögellésről és ha megfordult akkor éppen elé érkeztem, hat-hét méter volt közöttünk.
- Eljött az ideje, hogy megbánd, amit az emberek ellen elkövetett a néped.

Tárgy: Re: A város 2011-04-18, 12:55 pm

*Éppen menne el egy szikla mellett, amikor onnan előbukkan valaki. Megáll, mivel erre szólították fel. Tekintete figyelmesen lesi a közeledő férfi mozdulatát. Kezeiben kard és tőr van, s nem valami szívélyes a köszöntés sem. Alex előhúzza kardját, de maga előtt lefele tartja, jelezve, hogy nem áll szándékában támadni. Pár méter volt csak a távolság köztük. Alex nyugodtan felel a kijelentésre.*
-Én bánom meg, amit a népem tett? Miért nem azért bűnhődök, amiért én magam vagyok a hibás? Biztos vagyok benne, hogy a szüleid tettek valami rosszat. Jó lenne, ha azért te bűnhődnél? -
*Felel nyugodtan, de mégis kész arra, hogy ha a hatalmas ember támad, akkor védekezni is tudjon. *
~Tessék. Csak jót akarok, hogy ne ijedjen meg senki, erre csak gyűl, csak gyűl az ellenség. Pedig én nem tettem semmit... legalábbis nem tudok róla.~

Tárgy: Re: A város 2011-04-20, 5:48 pm

Lassan közelítettem a sárkányhoz, miközben felemeltem a fegyvereimet.
- Szóval, most semmi közöd hozzájuk mi? Végül senki sem felelős az ősei tetteiért nem? Nyilván minden egyes halott ember tehet arról, hogy néhányan betörtek a sárkányok területére igaz? Százezreket gyilkoltatok le azért, mert néhányan sárkányvadászosdit akartak játszani. Hol itt az igazság sárkány?
Megállok közvetlenül előtte, ha nem tett semmit, akkor a kardom hegye az álla alatt áll meg, néhány hüvelyk választja csak el a torkától.
- Milyen jó is lenne ha most elengednélek, sőt talán hagynálak visszaváltozni, hogy elevenen megsüthess mint annyi emberrel megtettétek nem? Most hogy egyszer te vagy rosszabb helyzetben nem akarsz harcolni igaz? De miért engednélek el? Könnyű úgy élni az örökségeddel, hogy nem vállalod az őseid tetteit. Ha csak ebben az alakodban láttalak volna talán elgondolkozok, hogy te más vagy, az emberek mellett állsz és megveted, amit a többi sárkány tett. De te sem vagy jobb.
Az utolsó mondatom után a földre köpök, a lába elé. Kevés hiányzott, hogy az arcát célozzam meg.

Tárgy: Re: A város 2011-04-23, 10:13 am

*Figyelmesen hallgatja, mereven néz a férfi szemébe, aki egyre dühösebb, s elszántabb a sárkány megölésére. Vészesen közeledik, s épp Alex nyakához érintené a pengét, amikor az felemeli saját kardját, s kivédi a hideg fém közeledését. *
-Hmm... szóval az igazságot keresed...-
*Alex kezdett dühös lenni. Nem inkább a férfira, mint saját népére. Nem ismeri a sárkányokat. Csak rosszat hallott róluk, s mondhatni majdnem hogy csak rosszat látott tőlük. Ott a példa Sternre. De vajon mi az igazság? A sárkányok valóban egy barbár, őrült, gyilkoló nép? De a férfi folytatja. Alex készen áll arra, hogy ha támad a férfi, védekezni tudjon. De ő maga nem támad. Összehúzza a szemöldökét a hallottakra, s kicsit ideges lett.*
- Mégis mit képzelsz magadról?! Ki vagy te, hogy ítélkezni mersz felettem?! Nem tudod, miért voltam sárkány alakban, és nem tudod, miért változtam át. Ha a népem ártott neked, akkor bocsánatot kérek a nevükben, de nem hiszem, hogy az istenek téged választottak volna ki arra, hogy lépj a bosszúállók élére. Jobb lenne, ha távoznál, mert nem akarok veled harcolni.-
*Mondja határozottan, s félelem nélkül a szemében. Valóban nem akar ártani az előtte állónak, de ha az támad, kénytelen lesz védekezni. Eszébe ötlött, hogy talán használnia kellene az erejét, de lehet, attól nem rémülne meg a harcos, és így csak "disznó elé vetné a gyöngyét". Így lemondott e tervéről.*

Tárgy: Re: A város 2011-04-24, 9:42 pm

- Bocsánatot…
Végighúzom a kardom élét az övé, hogy éppen csak a hegyeik érjenek össze.
- Bocsánatot kérsz és rögtön elfelejtünk mindent igaz? Elfelejtjük a porrá égetett falvakat, az ezernyi halottat, az árvákat, akiknek az apja sose tért haza a munkából, a tönkretett életeket, a rettegéssel teli éveket.
Kicsit megemelem a kardomat, a hegye a szeme közé mutat, de nem tolom közelebb. Csak érezze a fenyegetést.
- Szórakoztatok rajtunk egy jót, amikor nem tudtunk ellenállni, most hirtelen egyetlen élő sárkánynak sincs semmi köze ahhoz a mészárszékhez, aztán ha megint kedvetek szottyan, akkor megint leöltök néhány tízezer ártatlant igaz? Milyen egyszerű az élet.
Lejjebb engedem a kardom, de nem távolítom el tőle, még mindig figyelnie kell, ha nem reagál le egy gyors támadást még mindig egy pillanat alatt vége lehet.
- Lehet, hogy nem én vagyok, akinek a feladata bosszú. De lehet hogy igen. Viszont hogy lásd kivel van dolgod, hogy lásd, vannak akik jobbak nálatok kapsz egy esélyt, hogy megúszd harc nélkül.
A helyére teszem a tőröm és helyette az üres kulacsomhoz nyúlok. Nem túl nagy, egy napra se elég a víz ami beleférne. A sárkány lábához dobom.
- Töltsd meg a véreddel. A sárkányvér sokat ér, én pénzzé teszem és azoknak adom, akiket a néped megkárosított. Árváknak, özvegyeknek, rokkantaknak. Add a véred az én népemért és elismerem, hogy te más vagy. Hogy talán vannak sárkányok, akik nem vérengző fenevadak.
Újra kihúzom a tőröm.
- Vagy akár meg is küzdhetünk.

Tárgy: Re: A város 2011-04-25, 10:20 am

*A szokásos szöveg jön az idegentől, amit Alex már kezd unni, s egyre csak feldühödik miatta. Végighallgatja a férfi szavait, de a sárkány szeméből már süt a harag. Gyűlöli, hogy az ő fejéhez vágják a népe bűnét. Épp mondana valamit, amikor a harcos furcsán kezd viselkedni. Lemeredve nézi a kulacsot ahogy a földön hever s az ő sárkányvérére szomjazik.
Kikerekedtek a szemei, úgy nézett előbb a kulacsra, majd a harcosra.*
~Ez meg mi? Vajon mit kellene tennem? Vajon az én feladatom helyrehozni népem hibáját? Véremet kellene adnom? Én, az ártatlan? Vajon a vér kibékítené a két felet? Nem... nem békítené ki. // Huh, erről a véráldozatról Nagypéntek jut eszembe ^^// ~
*Bizalmatlanul tekint a férfire.*
- Mit akarsz tőlem? Lecsapolom neked a vérem, s majd mikor gyengébb vagyok te megölsz? Nem gondolod, hogy ez egy igazán gonosz terv a részedről?-
~Meg kell tennem az áldozatot? Meg kell tennem? Meg kell tennem? ... ... ...~
*Egyre csak zakatolt a kérdés a fejében. A férfi addig meg már elő is vette a tőrét újból.*
~Bármit is teszek. Folyni fog a vérem.~
*Gyűlölet sugárzott a sárkány szeméből. Majd egy nem tiszta pillanatában ordított egyet, s kardjával megvágta a karját. Szépen folydogálni kezdett drága vére. Alex ledobta kardját, s lehajolt a kulacsért. Tölteni kezdte. Közben mereven figyelte a harcost, hogyan reagál.*
~Miért teszem? Miért érzek lelkiismeret furdalást? Miért teszem? Nem kell megtennem... mégis mit csinálok?! Miért teszem?...~
*Talán ezzel bűnhődik a hazájában kifolyt vérért, amit ő okozott tudatlan állapotában. Talán ha most lecsapolja a vérét, bocsánatot nyer az istenektől. Talán ha most megteszi, legalább ezt az egy férfit békére kényszeríti. Talán Alex az, akinek a feladata megbékíteni a kétlábúakat a néggyel. Azonban Alex nem tartozott egyik csoportba. égis mindkettőbe. Így tudta, neki kell cselekednie. Idegen kell hogy legyen az áldozat. Ártatlannak kell a vérét ontania a bűnösökért.

//Ha Lanuria ismerné Jézus áldozatát... ebből a hsz-ből sokat meg lehetne érteni Naggyon fura!!! //

Tárgy: Re: A város 2011-04-25, 5:52 pm

Nem hittem el, amit láttam. Azért találtam ki, hogy adja a vérét, hogy megmutathassam, hogy sokkal előbbre tartja magát, mint ezernyi embert. Eddig úgy gondoltam csak azért nem akar harcolni, mert én vagyok saját terepen, hátrányban van. Most elkezdtem kételkedni.
~Mégis lennének kivételek?~
Miközben még mindig ledöbbenve gondolkoztam a kulacs szépen lassan megtelt én pedig leengedtem a kardom. Nem fog harcolni. Ha vállalná, akkor nem hagyná, hogy a vérveszteség legyengítse. Visszalököm a helyükre a fegyvereimet és egy darab szövetet akasztok le az övemről. Persze, nagyon férfias darabokra tépni a ruhánkat, ha kötés kell, de én inkább hordok magammal plusz rongyokat. A laposüvegemet is előveszem és öntök a szeszből a rongyra, majd a sárkány felé nyújtom. Nem akarom, hogy elvérezzen, ő meghozta az áldozatot, nekem is belátónak kell lennem.
- Megleptél sárkány.
Mondom ha átvette a rögtönzött kötést.
- Tirion Esteban vagyok, Menion jogos örököse. Nem gondoltam, hogy van bárki közületek a vérét adná értünk.
A tele kulacsot visszakötözöm az övemre, kétszer is ellenőrizve, hogy biztosan zár-e. A sárkányvér drága dolog, de még jobban szeretném elkerülni, hogy azt higgye, hogy nem becsülöm az áldozatot, amit a békülésért hozott. Miután meggyőződtem, hogy a vörös folyadék biztonságban van újra felnézek rá.
- Lehet, hogy nem az én dolgom bosszút állni, de talán a te küldetésed, hogy elhozd a békét.

Tárgy: Re: A város 2011-04-25, 9:23 pm

*Még maga Alex sem nagyon hitte el, hogy belement a dologba. Arra gondolt, ha a férfi kihasználja erőtlenségét, majd elváltozik, s ellátja a baját, vagy ki tudja... készen létben volt, ha az támadna. De nem támadt. Eltette a fegyvereit. Erre a sárkány is megkönnyebbült, s várta, hogy tele legyen a kulacs.*
~Milyen morbid...~
*Gondolta magára a helyzetre, s nem tudta, hogy most mi lesz ebből az egészből. Vajon megérte az áldozat? Ma-holnap ő jobban lesz, s visszakapja erejét. De ha nem tette volna meg, ki tudja, ez a harcos meddig ment volna el bosszú hadjáratában. Talán most megmentett néhány lelket. Legyen az két- vagy négylábú. Megtelik a kulacs, addig a harcos szeszt önt a kötésre és átnyújtja a sárkánynak. Cserélnek. Alex megkapja a kötést, a harcos meg a kulacsnyi vért. Majd a férfi megszólal. Alex közben a karjára teszi a kötést, ami csíp, így felszisszen, de többet nem szól. Foga segítségével magára köti, közben rápillant a férfira.*
~Te mondod? Hát még én!~
*Közben a harcos bemutatkozik, Alex pedig befejezi a kötözést. Meggyengült. Hiába sárkány, de azért nem kevés az az egykulacsnyi vér. Kicsit szédült. Alapból a sivatagból jött, ki volt fáradva, s most még meg is csapolták. Odasétált a sziklához, ahonnan előbukkant Tirion, s a hátát nekitámasztotta. Alex még mindig nem felel, csak biccentett a bemutatkozásra. Közben a harcos folytatta. Elgondolkodtató volt, amit mondott. A sárkány a földet nézte, míg a férfi beszélt, majd a mondat végére a szemébe nézett. Megtörölte a homlokát. Egy kicsit verejtékezett.*
- Alex vagyok. Alex Ian Keegan. Örülök, hogy ezek után nem óhajtasz felnyársalni.-
*Mondta kicsit ironikusan és fáradtan.*
-Nem számítottam rád, harcos. Lefárasztottál, remélem tudod!-
*Jelentette ki fáradtan. Majd egy kis szünet jött. Újra megszólalt.*
- Béke... szerinted eljön ez valaha? És én elhozhatnám? Ellensége vagyok én a te és én népemnek is. Mit tehetnék én?-
~ Bár az tény, hogy egy istennő mellettem áll. ~
- Ha a vérem elhozza a békét... akkor hajlandó vagyok feláldozni érte... De nem hiszem, hogy másokat képes volnék meggyőzni ezzel. Azt kutatom, amióta itt vagyok, hogy mégis miért harcoltok ti egymás ellen? A bosszú bosszút szül. Soha nem lesz vége az ördögi körnek. Valakinek véget kell vetnie ennek!-
*Elfordul, s elmereng...*
- Talán egy kívülállónak, mint nekem...-
*Megint szünet.*
-s most mi lesz? Utamra engedsz? Mész és eladod a vérem? Puszipajtások leszünk ezután?-
*Kérdezi apró ironikus mosollyal a szája szegletében. De gyűlölet, s harag már egyáltalán nem látszik a szemében. Inkább valamiféle megnyugvás.*

Tárgy: Re: A város 2011-04-26, 11:44 pm

- Próbáltál már úgy felismerni egy sárkányt, hogy csak egy pillanatra láttad, mielőtt tűzbe borította az otthonodat? Tudom mit éltek át azok az emberek, akiknek a szülei meghaltak egy sárkánytámadásban, otthonuk leégett, az egész életük néhány perc alatt semmivé vált. A helyükben én is vadásznék a sárkányokra. Igen, nagyon veszélyes, a legtöbbjük sose öl sárkányt, de aki megtalálja a módszert, az hős lesz, igazi legenda, akinek a nevét még évszázadokig zengeni fogják, ráadásul olyan gazdag lesz, amit addig elképzelni sem tudott.
Lassan előveszek egy szivart, rágyújtok és miközben lassan füstölök és üldögélek a szikla szélén, aminek a takarásában aludtam folytatom.
- Igen, a bosszú bosszút szül, de én sem hunyászkodnék meg, tudva, hogy bármikor megtámadhatnak minket a sárkányok és nem fogunk tudni védekezni. Ha lenne valami eszközünk, amivel meg tudjuk magunkat védeni... nem kell, hogy megöljük a támadó sárkányokat, de ne tudják ártatlanok százait megölni egyetlen tűzcsóvával... akkor talán az én népem is megnyugodna és nem keresné a harcot. De amíg ez nem történik meg, addig biztonságosabb elébe menni a bajnak, kelteni egy kis félelmet a sárkányok között, hagyni, hogy az emberek vadászatra induljanak, abban a reményben, hogy lesz néhány, aki sikerrel jár, akinek a nevét ismerni és félni fogják a sárkányok, akiknek a neve majd megakadályozza, hogy megtámadjanak minket. Lehet, hogy sok ember rohan a vesztébe, de tízszer annyit mentenek meg az áldozatukkal. Te mit tennél Alex? Inkább otthon ülnél, reménykedve, hátha nem támadnak meg, akik már többször is megtették, vagy harcolnál, hogy legalább néhány ártatlant megments?
Szívok, kifújom a füstöt. Olcsó szivar, most nem volt pénzem a minőségre, de erről nem vagyok hajlandó lemondani, legalább ennyi örömöm legyen az életben.
- Ha lenne valami hatalom, ami meg tudja kötni a sárkányokat, ha letennének egy esküt, amit valaki be tud rajtuk hajtani, hogy tényleg ne szeghessék meg... akkor talán eljöhet a fegyverszünet és hosszú évek múltán talán a béke is.

Tárgy: Re: A város 2011-04-27, 8:40 pm

*A harcos nagyon belendült és csak mondja és mondja. Egyszer áll le, hogy meggyújtsa a szivarját. Alex elfordítja a fejét, a tájat nézi, úgy hallgatja a beszédet. Miután Tirion elmondta gondolatait, a sárkány mély lélegzetet vett.*
- Tirion. Alapból, ha valaki úgy megy sárkányt vadászni, hogy belehal, annak semmi értelme!-
*Mondja kicsit türelmetlenül.*
-Nem számít, hogy hősnek tartanak, bátornak, kemény férfinak. Ha meghalsz, akkor meghalsz! Mit érsz el vele? Ha valaki úgy megy el, hogy legyőz pár sárkányt és nem hal meg, akkor van értelme a dolognak. De ismerve az embereket, itt mindenki gondolkodás nélkül ugrik, s bosszú vággyal neki megy a falnak. Aztán meg csodálkozik mindenki, hogy egyre több a halott. Az menjen sárkányvadászatra, aki tudja, hogy sikerrel tér vissza! Ne az, aki csak gyűlöli őket, és dühvel ki akar nyírni egy-kettőt. Annak soha nem lesz eredménye.-
*Kicsit leáll, lehunyja a szemeit, hogy megnyugodjon. Majd a kicsi szünet után a férfira néz.*
-Egyébként is. Miért mondod el ezt nekem? Mit akarsz tőlem? Legyek egy a sárkányvadászok között? Vagy az engedélyemet kéred arra, hogy te az lehess? Mit tennék én? Én egy hirtelen, gondolkodás nélkül cselekvő lény vagyok, aki állandóan bajba keveri magát. Naná, hogy nekimennék mindenkinek, aki ártott nekem, vagy a szeretteimnek. De én én vagyok! És bármikor így cselekedtem, megfizettem az árát. Senki nem köteles az én példámat követni. Chö...-
*Előre tekint a messziségbe.*
- Biztos ez lesz a vesztem... így fogok kidögleni...-
*A harcosra tekint.*
-Te is ezt akarod? Nagy hős akarsz lenni, aki nevét az emberek zengik? Akitől a sárkányok félnek? Aki miatt a sárkányok összefognak, és az egész sárkány faj téged akar majd megölni? Mire lesz ez jó? Arra hogy meghalj? Fontosabb annál az életed. Ne légy bolond!-
*Ismét kisebb csend, majd csendesebben folytatja.*
-Ami meg hatalmat illeti... Van a sárkányoknak istene. Ez az ő feladata volna. Azonban olyan esküt nem tetethet le velük, amit nem fogadnak el a sárkányok. Az istenek nem szólnak bele a szabad akaratba. S ha belegondolunk... a sárkányok előbb voltak itt, mint a kétlábúak. Nekik több joguk van. ... Ne értsd félre, egyetértek veled. Én is a békét akarom és azt, hogy végre megoldódjon ez. Talán én kívánom ezt a legjobban. De egymás megfélemlítése nem lesz megoldás. Ha lesznek is hősök, akik nevei hírhedtek lesznek a sárkányok előtt is, az csak további gyűlöletet fog szítani a két nép között....-
* Tenyerét a homlokára fekteti, miközben lehunyja szemeit.*
-Nincs megoldás... egyszerűen nincs...-
*Majd leengedi karját, s elmerengve ismét a messziségbe tekint.*
-Lassan kihal az összes nép... mert a gyűlölet pusztít... nem marad senki...-
*Mondta csendesen, alig hallhatón, inkább magának.*

Tárgy: Re: A város 2011-05-15, 4:07 pm

A sárkány elkezd okoskodni és ha valami akkor az nagyon felidegesít, ha az emberek áldozatát, az igazi hősök tetteit lebecsüli és leszólja őket. Már éppen kezdtem volna megkedvelni a fickót, de most ezekkel a szavakkal újra elásta magát.
- Könnyen beszélsz igaz? Soha semmi nem fenyegetett, gondolom soha nem volt senkid, akit féltettél volna. De attól, hogy te nem hiányzol senkinek és senkid nincsen, attól nem az az ostoba, aki meg akarja védeni a családját, a gyerekeit.
Éreztem, hogy egyre hangosabban beszélek, szinte már kiabálok, de nem érdekelt. Kevés választott el attól, hogy lekeverjek neki egy hatalmas pofont vagy behúzzak és most legkevésbé sem érdekelt, hogy a vérveszteség miatt lassabb és gyengébb mint általában és előnyben vagyok.
- Szóval az, aki inkább feláldozza magát, hogy megvédje a családját idióta, viszont te azt csinálsz amit akarsz anélkül, hogy gondolkoznál, mert "te ilyen vagy"? Mitől vagy jobb? Egyáltalán van valami értelme az életednek, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá? Ja persze, neked még minimum évszázadok évezredek vannak hátra. Bocs, hogy nekem nem.
Nem is tudom mikor dúlt fel utoljára ennyire valami, de nem is érdekelt. Ki akartam tölteni a dühömet ezen a kis pisis sárkányon, aki bár akkora mint három ház, annyi belátás sincs benne mint egy tizenhat éves gyerekben.
- Szóval nektek mindent szabad mi? Van istenetek, de magasról tesz rá, hogy hány ártatlant öltök meg, nektek több jogotok van... mire fel? Mert hamarabb voltatok itt? Akkor az újszülötteiteknek semmi joga nincs. Vagy a jog öröklődik csak a felelősség nem? Mindig az a szabály, ami nektek kedvez? És majd az elhozza a megoldást, ha sajnáltatod magad? Ha már nem vagy képes rá, hogy felvedd a küldetésed, hogy tegyél valamit a békéért, akkor legalább az egyik nép lehessen rád büszke. Ha már nem vagy elég tökös, hogy ember legyél és vállald, hogy másokért akár az életedet adod, legalább annyi tartás legyen benned, hogy beállsz a többi sárkány közé, aki halomra öli az ártatlanokat. De egyedül egy senki van. Egy szánalmas kis lény, semmi több.
Nem sok hiányzott, hogy odaköpjek, de a neveltetésem megakadályozta. Helyette csak hátat fordítottam a sárkánynak és otthagytam. Nem éri meg az időmet.

Tárgy: Re: A város 2011-05-15, 5:32 pm

*Imé a harcos kikelt magából. Már-már azt hitte a sárkány, nem ért sokat a véráldozata, s ráront. De nem, nem rontott rá, csak leordította a fejét. Alex majdnem hogy elcsodálkozott. Micsoda önérzetes fickó áll előtte. Oh, ennek nem volt elég bizonyíték, amit tett Alex, nem volt elég a békés beszéd, s az őszinte gondolatok megosztása, az félreértelmez dolgokat, vagy inkább kisarkítja, s már ugrál is a maga igazáért. S Alex, mikor jobban belegondol társa helyzetébe, talán még igazat is adna neki. Csak azért mérges, mert Tirion úgy fogta fel, hogy Alex különcnek tartja magát. Pedig épp, hogy azt akarta kiemelni, ő hibás, amiért ilyen, s meg kellene változnia, s ha nem teszi, ez lesz a veszte. És hogy ebből Tirion inkább tanuljon, s ne essen abba a csapdába, amibe Alex esett. De nem. A harcos nem így fogta fel a dolgokat. Alex már tudta, hogy mit fog tenni, amikor az befejezi a beszédet. Elmegy. Nem fog felelni, mert mit is mondhatna. Bármit szólna még, csak jobban felidegesítené az embert.*
~ "Soha semmi nem fenyegetett, gondolom soha nem volt senkid, akit féltettél volna..." Na látod, ebben igazad van. Csak hogy azért nem volt soha senkim, hogy ne kelljen átélnem, milyen őt elveszteni. De hidd el, ennek is megvan a maga sötét oldala. A magány.~
*Csak magában felel, szótlanul.*
~ "Szóval az, aki inkább feláldozza magát, hogy megvédje a családját idióta...". Megértelek Tirion, hogy erre dühös vagy. De sajnos, igen. Idióta. Teljesen mindegy, mi vezérli az embert. Bosszú, családja szeretete...~
*Nem tud tovább ezen gondolkodni, mert tudja, hogy a harcosnak igaza van. Tudja, mert ő is ugyanezt érezné a férfi helyében. Ugyanakkor mégis dühös amiatt, hogy sokan ezért az érzés miatt meghalnak a semmiért. Alex "jobb" volna? Nem, nem jobb. De már annyiszor meghalhatott volna, hogy nem tud abban nem hinni, hogy az istenek vigyáznak rá. A többi emberre miért nem vigyáztak az istenek? Azt már nem tudja. Azonban figyelnie kell tovább, mert Tirion egyre érdekesebbeket mond, sőt, egyre dühítőbbet, sőt, egyre igazabbakat. S a vége egyre sokkolóbb.A sárkány nem tudott mit tenni, csak zavarában elmosolyodott. Fejében a hallott szavak, mondatok cikáznak, gondolkodni azonban nem képes.Legszívesebben, ha önérzetességére hagyatkozott volna, előugrott volna, s beverte volna a férfi orrát, de mindez csak volna. Ökölbe szorult a keze, de mozdulni sem tudott. Nah, Alex úgy állt ott, otthagyatva, mint akit leforráztak. A társa, aki szépen képes volt elmondani a véleményét, de a válaszra már nem kíváncsi már megy is. Ő megy el előbb? Alex akart elmenni. Még ilyet! Viszont valamit akkor is mondania kell. Mikor pár lépést távolodott a férfi, Alex még utána szólt békésen.*
- Tégy belátásod, s hited szerint! Az istenek óvják léptedet!-
*Nem mondott többet, mert tudta, abból csak harc lenne, s semmi kedve verekedni, főleg, hogy elvileg békét kötöttek. Most a kapcsolatuk inkább hasonlít a meg nem támadási egyezményre, de se barátok, se ellenségek. De ki tudja. Talán ha újra találkoznak, nem kerülheti el a küzdelmet. Nem akar többet találkozni vele. Nem figyelte, hogy a harcos megfordul-e, ő enyhén tiszteletből meghajolt, majd megfordult s sétálni kezdett a város felé. *

// Köszönöm a játékot, esetleg, ha van még ötleted, folytathatjuk, de Alex hülye lesz minderre reagálni XD Én élveztem, jó kis szópárbaj volt! //

Tárgy: Re: A város 2011-06-02, 8:49 pm

//Mitsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii//

*Nem rég érkezett meg a jó kis szabados repülgetésből, így most nagyon vidám és felszabadult. A friss levegő, a friss szél, mely átjárta testét, teljesen felüdítő volt számára. Mostanra kellemes fáradságot érez, s pihenni tért vissza a városba. Hálaistennek az égvilágon senki nem látta meg, mikor sárkánnyá változott, még egy Tirionhoz hasonló sem. Semmi kedve nem volt még egyszer megtölteni egy kulacsot a vérével kiengesztelés képen, főleg, hogy utána is leordítják a fejét. Pedig ő most tényleg jót akart. Mindegy. Ez már egy hete történt, ami igazán érdekes volt, az a banda vezérrel való találkozása. Vajon fognak még találkozni? Valamikor igen, de az valószínű, hogy csak a véletlen műve lesz. Mindketten olyanok, mint a szél, egyszer itt vannak, majd hirtelen másutt. Na nem is akar már annyit gondolkodni. Az utcán - jól távol a rabszolgapiactól - leül egy padra, s nézi a naplementét. Szeret csak úgy ücsörögni és gyönyörködni a természet csodáiban. Ilyenkor mindig hálás az isteneknek, hogy teremtettek ilyen csodálatos dolgot, mint pl. a naplemente. De ilyenkor azért is hálás, hogy élhet, s oly annyiszor kimentették már a halál karmából, s most békében ülhet, s nézheti a gyönyörű csodát. Lelke most békés és nyugodt. Senki sem zavarja meg a gyönyörködő férfit. Legalábbis egyelőre. *

Tárgy: Re: A város 2011-06-03, 11:35 am

*Már alkonyodott, s mivel szinte egész napomat repüléssel töltöttem fizikailag már szinte alfában voltam. Mivel nem akartam a szabad ég alatt tölteni az éjszakát Telar felé vettem az irányt, mert az volt hozzám a legközelebb. Nem is kellett hozzá sok idő, máris Telar határában voltam.*
~A lehető legkevesebb embert...
*Gondoltam magamban, ugyanis nem akartam édes illatok tömény terében lenni mikor szinte hulla fáradtan földet érek.*
~ Ohh a főtér tökéletes is lesz!
*Gondoltam, mikor megláttam a teret. Úgy tűnt, hogy nincs ott senki így leszálltam a földre. Egy pillanatra egcsodálva a naplementét megfordúltam. Meglepetésemre egy férfivel találtam magam szemben.*
- Vörös sárkány!
*Mondta a kelleténél egy kicsit hangosabban, majd gyorsan orrom elé kaptam kezet, így próbálva megakadályozni a további illatok orroba való jutását.*
~Eddig mért nem éreztem?
*Kérdeztem magamtól, teljesen jogosan, hisz máskor száz méterekról megérzem.*

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 1:58 pm

*Karját rátámasztja a pad támlájára, lába ráfektetve másik lábára, s kényelmesen pihengetve ül, s nézi a csodát. Majd valami különös szagra lesz figyelmes.*
~Valaki van itt.~
*Majd egész hangosan meghallja faja nevét. Rápillant a lányra, majd körbenéz.*
- Szerencséd van, hogy senki nincs itt.
*Mordul vissza a lánynak, majd kikerekednek a szemei.*
-Nem találkoztunk mi már? Talán... megvan! A Nagy kaszás fogadóban! Nah, félsz tőlem, vagy miért nem jössz ide?-
*Arra már nem kérdez rá, miért fogja be az orrát a lány, bár tűnődik rajta, az biztos.*
~Én nem érzek a közelben semmi büdöset. Vagy. Én volnék az?~
*Megszagolja magát, de ő semmi különöset nem érzékel. Vár a lányra, hogy most mit fog tenni.*

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 6:42 pm

-Jól van nah... sajnálom... de eléggé meglepődtem, hisz nem éreztem meg hamarabb az illatodat.
*Mondtam miután nevettem azon ahogy el kezdte szagolgatni magát.*
- Vicces szerzet vagy te sárkány gyerek....
*Nevettem, majd közelebb mentem hozzá, de a két lépés távolságot megtartottam.*
- Nem félek tőled... csak éppen úgymond "éhezem rád", ami számodra... hát nem hiszem, hogy ugyanazt jelenti mint számomra
*Mondtam továbbra is mosolyogva.*
-Hogy smint Kaszás óta?
*Kérdeztem tőle, miközben leültem a badra, melyen ő is ült, csak éppen nem mellé közvetlenűl, hanem a lehető legtávolabb, persze kezem továbbra is orrom és náha szám előtt volt.*

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 10:41 pm

~ Na tessék! Beégek itt egy tünde előtt.~
- Jó kedved van, mi?-
*Mordul megint vissza, de annyira nincs rossz kedve. Habár nem volt valami jó ez a nap, attól még a naplemente látványa és a nyugodt repülés felvidámította.*
-Azt hiszem... értem mire gondolsz.
*Majd kapja a "hogy vagy?" kérdést, csak kedvesebben, s nem túl sablonosan.*
- Még élek! És az nagy szó. Nagy kaszás óta jópáran már megpróbáltak megölni, de hát tudod, én kemény fából vagyok faragva, bírom a gyűrődést.-
*Mosolyog is magabiztosan. Majd nézi a lányt, ahogy még mindig maga előtt tartja a kezét.*
- Nem muszáj maradnod, ha nem szeretnél, ha kényelmetlen neked.
*Mondja tapintatosan.*
- Bár... nem értem, hogy mi ez nálad. Amúgy te jól vagy? Akor nem voltál valami jó bőrben. Elájultál. Tudod, miért történt az veled?
*Kérdez most már ő is, hogy folyjon a beszélgetés.*

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 11:03 pm

- Engemet szerencsére... azthiszem nem próbáltak meg megoóölni. nem olyan értékes a vérem mint egyeseknek.
*Mondtam miután leengedtem a kezemet, mert tudtam, hogy azért még sem illik.*
- Nem kényelmetlen..... Csak elég erős a véred illata... a átlagnál is erősebb...
*Mondtam majd szép lassan vettem egy nagy levegőt és élveztem a sárkány vérének illata álltal bejárt helyek eleg bizsergését.*
- Sárkány... az nem szipla elájulás volt. Én akkor meghaltam....
*Szemébe néztem, hogy láthassa... nem hazudok. Vártam a reakcióját majd folytattam.*
- Egy gyerekkori átok... a te fajtád miatt... de nem vörös volt... szerencséd ..
*Mosolyogtam, bíztos megkönnyebbült, hogy én nem akarom holtan látni. megölni legalább is nem akarom...*
-

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 11:17 pm

~Célozgat a véremre?~
-Igen, tapasztaltam...-
*Nyögi oda, de aztán továbbhallgatja a lányt. Majd egy különleges dolgot mond a lány.*
~ Az átlagnál is erősebb az illatom? A vörös sárkányok ennyire mások? Miért? Az előbb is. Dühömben majdnem felgyújtottam a szobát. Pedig nem volt célom. Miért erősebbek bennem bizonyos dolgok, amiket nem tudok kontrollálni? Vajon ez jó vagy rossz? Vagy köze lehet elfojtott énemhez? Vagy csupán ez a különleges képességem? Most ez tényleg meg akar engem enni?~
*Minden fajta kérdés felmerült benne, de csak hallgatott tovább. Mikor a lány mondta, hogy meghalt, akkor kicsit ledöbbent, de mégsem csodálkozott el annyira, mint mások esetleg tehették. Sok mindent tapasztalt már. Lassan nem csodálkozik már semmin sem. Majd a lány folytatja.*
~ Újabb rossz pont a sárkányok javára. ~
*Talán megkönnyebbült, hogy nem vörös sárkányról van szó, de az, hogy fajtársa az oka már megint valaminek, az nagyon lehervasztotta. Az elf most szomorúságot, s elkeseredettséget láthat a férfi szemében. Alex nem fordítja el tekintetét, mélyen a lány szemébe néz, majd egy kis idő után megszólal.*
- Bocsánatot kérek. Tudom... hogy nem én vagyok a hibás, de... de azért, a fajtársam nevében, bocsánatot kérek.
*Mondta a lány szemébe nézve. Látszott rajta, hogy halálosan komolyan gondolja. Kis idő után megszólal.*
-Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Alex vagyok.
* S már nyújtja is a kezét a lány felé, de nem függőlegesen tartja tenyere élét, hanem vízszintesen. Vagyis az elfnek bele kell tennie a kezét a férfiéba, s akkor Alex kézen csókolja. Ha a lány így tesz, akkor Alex is. *

Tárgy: Re: A város 2011-06-11, 11:36 pm

-Örvendek Alex, én Mitsuko vagyok, de hívj csak nyugodtan Mitsinek.
*Mondtam, mikor kezemet kezébe helyeztem. Miután megcsókolta kezemet visszavettem tőle.*
- Ne kért bocsánatot, még az ő nevében sem. Amit ő tett azt amúgy sem lehet egy bocsánattal elintézni. A családomat ölte meg és tett engem átkozottá... neki köszönheted hogy tetszik nekem a véred illata.
*Mondtam mosolyogva majd megpaskoltam a vállát.*
- De látom, azt hiszed én megöllek téged.... de nem... most még csak a véredet sem veszem.
*Mondtam mosolyogva, miközben eszembe jutott Eronia és vele együtt Gylnar, ahogy az ő vérét vettem.*
- Megnyugodhatsz Alex

Tárgy: Re: A város 2011-06-12, 12:13 am

*Tehát csókot lehel a lány kezére. Az visszautasítja a bocsánatkérést. Talán valóban nem elég. De a bosszú nem old meg semmit. Alex ezt tudja. De azt is, hogy ma már fáradt egy harmadik hosszadalmas elmélkedéses beszélgetésbe belemenni, főleg, ha úgyis meddő lesz a vita. Úgy tűnik, az emberek nem tudnak bosszú nélkül élni. Pedig az biztos, hogyha elengednék ellenségeik vétkeit, akkor boldogabban tudnának élni. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, ami történt, vagy nem tartom rossznak. Vagy, hogy újra megbízom az illetőben. Nem. A megbocsátás egyszerűen csak ennyit jelent, hogy a bosszút elhagyom, s nem haragszom többet az illetőre. De ezt nem mondhatja el a lánynak. Sajnos nem teheti. A beszélgetés folytatása érdekes lett.*
- Meg kellene nyugodnom? Kedves kishölgy...
*És most elővette kanos mosolyát*
- Nem, hiszem, hogy meg akarnál ölni, de remélem te sem hiszed azt, hogy ártani tudnál. Még egy ősi sárkány sem tudott megölni.-
*Kacsint is egyet mellé.*
~ Az mellékes, hogy Kain mentette meg az életemet...~
*Majd elkomolyodik.*
- De mondd csak... miért köszönheted neki, hogy tetszik a vérem illata? Hogy függ össze a dolog?

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt