A város

Tárgy: Re: A város 2020-02-03, 6:53 am

//Kain//

* Nem alakultak jól a dolgok, sajnos hiába volt minden igyekezetem, mintha a homlokomra lett volna írva, hogy valójában semmi keresnivalóm nem lenne itt.
- Ugyan már uraim, mire ez a nagy felhajtás? Mi lenne, ha ezt az egészet egy kupa kiváló bor vagy sör mellett beszélnénk meg? Az első kört természetesen én állom! - vetem fel a nagyszerű ötletet. Bár korántsem voltam biztos abban, hogy bármelyiküknek is most ez a leghőbb vágya. Előbújt belőlem a kétlábúak között töltött sok-sok idő, ahol ez a megoldás szinte mindig bejött. Ha meg nem, hát ott csak a kard maradt, de ebben az esetben sajnos ez a nyers, ámde annál célravezetőbb módszer sem jöhetett szóba. Itt a szavakat kellene jól forgatom, ami sajnos nem az erősségem. Szinte már láttam magam előtt, hogy kísérettel térhetek vissza a sereghez, hogy ott aztán kérdőre vonjanak. De vajon mi történhet a legrosszabb esetben? Elhiszik, hogy tényleg csak érdekelt a város, vagy rögtön dezertálással gyanúsítanak? Nos, ettől függően lehet azonnali halál, vagy néhány nap tábori fogda vagy hasonló.
- Mellesleg biztosra veszem, hogy ti is szívesebben élveznétek Telar vendégszeretetét, minthogy mindenféle érdektelen dologról essék szó ebben a sivár kis utcában. *

Tárgy: Re: A város 2020-02-21, 8:21 pm

//Szeptember-novemberi 3. küldetés: A bosszú//

A nap magasan járt. Simán kikerülhette volna ezt a várost, hogy ne veszítsen egy napot se. Ráadásul a munkája nem igen tűrt halasztást. De valami mégis Telar központjába hajtotta, egy régi, kedves ismerős háza felé.
Valahol erre lehetett, azt mesélte az asszony. Úgy is kellett legyen, de beletelt jó időbe, míg körbelovagolta a város kis utcáit, s aztán, ahogy élénkült a forgalom a belvárosban, leszállt a nyeregből, és kantáron vezette a lovát. A kistestű mén járása határozott, tartása nemesi, akárcsak a gazdájáé. Új ló ez, még kicsit küzdenek egymással ők ketten. Mia éles nyelve, határozott akarata nem igazán tetszik a függetlennek kikiáltott ménnek, aki éppen elmúlt csikó korú, s be se kellett törni hátasnak.
Lám, most is, ahogy mentek, Mia a vállán érezte társa puha szájának apró harapásait. Csak szája szélével ingerkedett, de akkor is.
- Csitt!
Rezdítette meg kicsit a lány a kantárszárat.
Ahogy megállt egy feltűnően nem emberi házsornál, ahol szó szerint egymásba nőtt társas faházikók álltak, kicsit cifrák, sok színnel, sok zölddel, a ló megint harapdálva évődött vele.
- Játszani akarsz? De ne most!
Vigyorgott rá Mia a legszebb hófehér mosolyát előhalászva.
Lassan döntött.
- Ez lesz az! Ez Fairydonna háza. Te kint maradsz! legeléssz szépen, látod, itt még tudsz is mit, rendben tartják az elfek.
Azzal belökte a kiskaput, ami feltűnően elakadt, majd féloldalasan dőlt. Mintha kiszakadt volna a felső zsanérból. Mia homlokráncolt, ez a hanyagság nem vall elf barátnéjára, akit jól ismer, hiszen a társalkodónője volt pár babamegőrzés között. De tovább sétált, míg meg nem látta a szintén sérült bejárati ajtót. Lógott, és láthatóan összetört több helyen is, középéből pedig egy ág meredezett kifelé.
Mia összeszedte minden bátorságát, és védekezésül egy láthatatlan búrát vont maga köré, amit még apjától lesett el, s Shuga segített neki felidézni, s megerősíteni.
Berúgta volna az ajtót, de az valamiben megakadt. Nagy nehezen talált egy varázslatot, amivel egyszerűen kitágította az ajtónyílást, s belépett mellette. Hogy mi mellett? Hát a fa mellett, ami az ajtón belül nőtt ki a padlóból. Jól tudja, hogy Fairydonna azok közül az elfek közül származik, akik meglehetősen imádják a növényeket, de annyira, hogy egyes növényekhez, melyek születésük körülményeit meghatározták, borzasztóan ragaszkodnak, szinte mániákusan vonzzák őket eme növények, mégsem tudja elképzelni, hogy egy fát ültessen mondjuk a hatalmával éppen a bejáratot eltorlaszolni és tönkretenni. Bár lehet másik bejárata is a házikónak.
Bent bizonytalanul meredt a félhomályba, ami majdnem sötétségben vezette a szemét a belső helyiségbe, pedig fényes nappal volt. Gyomra megfeszült és felkavarodott. Hogy az idegességtől-e vagy a szagoktól, maga se tudja.
- Donna? Eljöttem hozzád, ahogy ígértem, Megkaptad a madarat? Donna?
Azzal beljebb lépdelt. A kis előszoba végén leakasztott egy falikart, amin egy nagy gyertya volt, számos megcsurrant viaszcsíkja, mint kicsiny kukacok, lógtak róla. Ráfújt, hogy hamar meggyújtsa. Erősebb volt a fénye, mint sejtette.
A bűz viszont nem illant el a gyertya világgal, de még orrfacsaróbb lett.
Kendőt kapott elő az orra és szája elé.
A szobában többször megbotlott, mire az ablakhoz talált, és sebes mozdulatokkal elrángatta a függönyt a napfény útjából. A szobában teljes volt a káosz, bútorok eldöntve, tárgyak összetörve, és középen valami kupac, indákkal, talán repkénnyel futtatott véres massza volt.
Mia felsikoltott.
Döbbenetére, ahogy közelebb ment, a véres húsdarabnak tűnő valami, vagy valaki, megmoccan.
- Segítség!
Fulladozva, gurgulázva szólt az ismeretlen hang.
Nem Donnáé.
Mia közelebb óvakodott, és némán, öklendezve, de izgatott segíteni akarással leguggolt, és hozzáért, vagyis csak ért volna ahhoz a talán valaha volt emberhez, de nem volt hozzá elég mersze, annál is inkább, mert meggyőződése erősödött, hogy az illető már biztosan képtelen szólani, hacsak nem...valami undorító varázslat tartja életben. Hiszen csak egy majdnem felismerhetetlen húscafat!
- Valaki borzalmasan elbánt veled...
Ezt kinyögve, inkább felállt, s kinyitotta az ablakot, mert fullasztó ez a büdös. Hullaszag. Villant át az agyán. vagy rothadó hús...
- De hát hogyan? Hogyan beszélsz hozzám?
- Segíts rajtam, könyörgöm!
Miának minden erejét latba kellett vetnie. Akadt nála egy kis üvegcsében egy kevés keserű háncs és mézüszkös borjúháj keveréke. Ennél a szagnál még az íze is jobb. Fel is hajtotta az utolsó cseppig. Majd a kendőbe törölte szája csücskét a sötétzöld italcseppektől ragadva, ami a fagyanta miatt ilyen ragacsos. Behunyta a szemét. És amikor újra kinyitotta, már érzett magában elég erőt és kitartást, hogy fesztelen arccal ráemelve apró kezeit, elmozdítsa a testszerűséget, amit lám, számos inda, repkény és egy fa, talán a bejáratnál növekedett fa gyökerei akasztottak csak el.
Pontosan ugyanúgy, ahogyan az alatta lévő, holtra vált kis alakot. Egy furcsa, talán félvér szerzet az, akit nagy erővel egyenesen a padlóra szegeztek a növények.
- A fairy tündérketje...Te...ugye te megölted Fairydonnát? Mond, hogy nem ő, vagy valamelyik szerette az, és kiszabadítalak, hogy színt vallhass!
- Nem gondolod, hogy én voltam...? Hogy hihetsz ilyen borzalmakat rólam, kicsi vagyok, gyenge, vékony a karom, és nincs varázserőm! Mit gondolsz?
- Tehát ez itt...ő itt.. Donna?
Az alak bólintott, mire a nyaka körül megszorult a repkény indája. Még mindig élne a mágia? De hogyan?
Ó, talán nem is a mágia élte túl, csak a növények valódiak! Ez pedig Donna műve! Összeszorult a szíve, de a szer miatt, amit megivott, most nem érzett olyan mérvű lelki fájdalmakat, amiket egyébként. Nyelt egyet. És szelídséget tükröző őzikeszemét az alaposan lekötözött alakra vetette. Nem is volt valójában másra szüksége. A legnagyobb, kisgyermekkorától élő, veleszületett hatalma anyai bűbája volt. Apja csak kicsit terelgette, hiszen értett a vörös mágiához is. De Miához éppen hozzáillő valami volt, a lénye része, a tökéletes varázserő. Ez a hatalom e pillantásával kúszott az idegen felé. Aki minden további nélkül színt vallott:
- Nem tehetek róla. Túlságosan megszorongattam... Egy munkaadójáról kellettek volna a válaszai, de ő hallgatott, mint a sír. A csökönyössége lett a végzete. Sajnálom, de...én nem akartam, a társam egy félork fattyú, és ahogy megérezte a vérszagot, bevadult...én...én...nem is ezt akartam mondani, boszorkány! Csak valami...kincsek, amik kincset érnek szövetségeseinknek...én nem...erről nem beszélhetek, de nem is nagyon tudok semmit. Csak megbízás volt. Egy elöljáró Valianban....esküszöm, ez az asszony ott dolgozott nála.
A feketeruhás lány arca megrezdült, szája széle megremegett.
Odalépett a véres alakhoz, akit arrébb helyezett az imént, nem volt semmi élet benne. Semmi. A felismerhetetlenségig kínozták, falták, tépték, nyúzták.
- Hol az az ork ivadék?
- Az ajtó...vagyis a fa alatt.
Mia gyorsan eldöntötte, s Telar katonáit hívta az esethez, pedig szíve szerint ő maga tett volna ítéletet. Az orkot is előkerítették, csoda, hogy nem fulladt meg a föld alatt, ahová Donna, végső erejével temette.
A város utolsó házai közül kiügetve megállt, visszanézett, s azon gondolkodott, keressen-e fogadót éjszakára, hiszen a nap éppen lebukni készült véresen és izzón, amilyen az ő szíve volt most. De úgy volt vele, hogy inkább a természetben tölti kivételesen az éjt, csak ne találkozzon senki ember fiával.
A fák sűrű hűvösében, miközben eltűnt a vádló napkorong, azon járt az esze, hogy csak azért élte túl a két alak a vele való találkozást, mert megitta azt a szert, ami legújabb találmánya, s amivel végre képes az erejét koncentrálni, s amivel képes a lehető legszenvtelenebb maradni. Ez bizonyult a mellékhatásának. Ha nem ez lenne, akkor kínhalált halt volna Donna mindkét, természetes fogságba ejtett kínzója. Szörnyű kínhalált. Talán még a ház maradványait is rájuk gyújtja.
Vajon hiba lenne kiküszöbölni ezt a csorbát? A mellékhatást? Vagy hagyja csak, és döntsön mindig használatakor a leghiggadtabban, a legjobb belátása szerint?
~ Még sokat kell tanulnom! Nagyon sokat kell kísérleteznem! ~ Gondolta reggel, és mélabúsan, de eltökélten elügetett kelet felé. Majd engedte lovának, hogy zabolátlanul vágtázzon vele és a széllel.

//Küldetés vége//

Tárgy: Re: A város 2020-02-29, 2:00 pm

//Alamaise//

*A két hím csaknem egyszerre hördülnek fel a nőstény javaslatára.*
- Nem iszom a kétlábúak bódító italát. Sötétítsék csak ők el úgy is sötét elméjüket!
- Én sem iszom.
*A kétlábúak szokásaira hasonlítás szöget üt az idegen sárkány fejébe. Hallott már olyanokról, kik túl sok időt töltöttek a kétlábúak világában, s ennek köszönhetően már kezdtek úgy is gondolkodni, s élni, mint ők. Ezek a potenciális árulók.
Az arany sárkány eközben megjegyzi magának ugyanezt a tényt, mi arra utaló is lehet, hogy a nőstény nem ellenség. Sokkal inkább afféle zavart védekezés ez, mint amilyet a rajtakapott tolvaj tesz. Jeremy Talbot, a félelf is így próbálta magát kivágni, mikor rajtakapta, hogy lopott.
A gyűrű lopási kísérleténél, s a kendő esetében is.
Az idegen sárkány közelebb lép a nőstényhez.*
- Úgy beszélsz, mint a kétlábúak. Talán túl sok időt töltöttél közöttük. Lehet, megfakultál, s már inkább annak érzed magad, mint közénk tartozónak.
Nem igaz?
*Pillant a fekete mágusra, azonban az csak éjsötéten villanó szemekkel figyeli mindkettőt.
Feszültnek érzi a helyzetet, azonban nem próbál meg eltűnni.
A szűk sikátorba ekkor lép két kétlábú. Hangos cseverészésük ott visszhangzik a falak között, s csak akkor szakad meg, mikor a különös hármast meglátják.
A fekete kabátos, mágusszerű alakot, a karcsú elfet, s a másikat, ki kék köpenyében, sötét hajával együtt is bizalmatlanságot ébreszt bennük.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-03-02, 12:09 pm

//Kain//

* Javaslatom nemcsak hogy nem segített, amennyire lehetett csak rontott a helyzeten. Mindkét férfit megbotránkoztattam ezzel az ártatlannak tűnő ötletemmel. Amikor a kék köpenyes idegen közelített felém, kezdtem egyre forróbbnak érezni a levegőt. Ám sajnos nem a vonzalom szikrái hoztak lázba - bárcsak azok hoztak volna -, hanem az egyre szorongató tekintetek, amik még a tenyeremet is izzadásra kényszerítették. Utolsó reményfoszlányomat a kék köpenyes hozzám intézett mondatai szaggatták szét. Már éppen egy mély sóhaj kíséretében vallottam volna meg minden bűnömet, amikor a sikátorba ismét két férfi kanyarodott be, ezúttal kétlábúak. Az én tekintetem is rájuk tévedt, s talán ők is észre vehették, hogy valamit megzavartak. És ekkor újra felragyogott bennem a remény halvány lángja.
Miközben lassan haladt a két alak a szűk sikátorba, magamon éreztem az ő fürkésző tekintetüket is, amit kétlábúaktól aztán amúgy is kevésbé viselek el.
- Ti meg mit bámultok? - szúrtam oda nekik dacosan. Ez a mondat mondhatni zsigerből jött, de közben bevillant a nagy ötlet. Ha kialakulna egy kis konfliktus talán elnapolhatnánk ezt a "ki mit keres Telarban" kérdést. Most már csak reménykednem kellett abban, hogy ez a két fickó sértődős típus legyen. *

Tárgy: Re: A város 2020-03-07, 8:58 pm

//Alamaise//

*A kétlábúak az arany sárkány számára is új lehetőséget hordoztak magukban, hiszen talán ideje lenne lelépnie ebből a mindinkább veszélyessé váló szituációról.
Gyorsan számba veszi magában a lehetőségeket.
Ha a kétlábúak nem jönnek, előbb-utóbb kenyértörésre kerül a sor. A kék köpenyes sárkány biztosan ellenség, talán fel is ismerte, s lehet, csak az alkalomra vár, hogy megtámadhassa.
A másik, a nőstény, kit korábban Silaronának hitt, sokkal inkább kétséges. Nem tudni, ki mellé áll, ha Namelyr és a másik sárkány egymásnak esnek.
A kétlábúak új ellenséget jelentenek, talán mindhármuknak.
Kain azonban sokkal inkább a lehetőséget látja bennük, hogy eltűnhessen.
Csekély esély, főképp, hogy nem tűnnek komoly ellenfeleknek kettő, vagy három sárkány számára.
A két kétlábú felpillantanak.*
- Nem világos? Titeket.
*Veti oda egyikük, míg a másik inkább békésen áthaladna, érzékelve a feszültséget a hármas között. Látott ő már mágusokat egymással harcolni, nem szeretne közöttük ragadni, ha erre kerülne a sor.*
- Menjünk!
*Próbálja simítani a konfliktust, ha már úgy döntöttek, hogy itt haladnak át.
A kék köpenyes árgus szemekkel lesi a másik két sárkányt. Kíváncsi rá, hogy mit tesznek, s e pillanatban Kain tűnik passzívabbnak. Nem támad, nem is szül a két alakhoz, inkább hagyja őket menni, ha menni akarnak.
Nagy kérdés, hogy a kék nőstény mit fog tenni.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-03-08, 5:22 pm

//Kain//

* Bár ennél hevesebb reakciót vártam a kétlábúaktól, azért ez is megteszi. Úgy tűnt az engem körülvevő két férfit a szokásosnál jobban nem izgatja a két áthaladó idegen, ám a velem szemben álló kék köpenyes, sem a tőlem pár lépéssel arrébb ácsorgó Namelyr sem is intett engem nyugalomra.
- Hát mereszd csak másra a szemeidet, ostoba fajankó - vágtam a feleselő után, miközben a szemöldökeim összeszaladtak a homlokomon és mogorva grimasszá álltak össze. Szépen lassan megragadtam a kardom markolatát is, hogy nyomatékosítsam feléjük, nem átallom erőmet fitogtatni feléjük. Hiszen így megbámulni egy hölgyet mégiscsak sértés, nemde?
Vártam, hátha a feleselő férfi beleáll ebbe a gyermeteg erőfitogtatásba, és akkor a többieket is némi cselekvésre sarkallhatom, hogy végre helyére kerüljenek a dolgok. Hiszen ahogy ott álltam közöttük kezdem úgy érezni, hogy a két férfi között némi feszültség van, és nem igazán tudtam eldönteni ebben a pillanatban, hogy ez honnan fakad. Ám talán egy apró kis vita a kétlábúakkal majd a felszínre hozza és végre számomra is nyilvánvalóvá válik.
Ennél jobb lehetőségem már úgysem lesz erre, hiszen nem egy túl forgalmas sikátorban ácsorgunk, és ennél jobban már nem nagyon tudnék beléjük kötni, hogy ne tűnjön túlságosan szándékosnak. Bár nem kizárt, hogy most is sejtik a célom, hiszen mindkét sárkány elég rafináltnak tűnik. Ami esetemben nem túl szerencsés.
Ha a kétlábúak harc nélkül távoznak akkor nyilván maradnának a kínos kérdések, és az elkerülhetetlen őszinteségi roham, és azzal kavarnám csak az igazán nagy bajt magam körül. *

Tárgy: Re: A város 2020-03-21, 8:30 pm

//Alamaise//

*Kain nem akarja ezt, de kezdi úgy gondolni, hogy a konfliktus leginkább számára jelent majd egérutat ebből a helyzetből. Mindenképpen harcra kerül a sor, ha a kétlábúak lelépnek, akkor valószínűleg közte és a sárkányok között.
Széles vállai megfeszülnek, majd ellazulnak, felkészülve a gyilkos rohamra, mely vagy a két fajankótól, vagy a kék köpenyestől várható.
A nőstény egyre inkább nem tűnik rá nézve veszélyesnek.
Minden esetre a kék köpenyes figyelme nem kerüli el őt, s a kétlábúak viselkedése az, mely jelen pillanatban éppen eldöntheti a folytatást.
A kétlábúak egyike továbbra is menni akar, miközben a másik sokkal inkább vörösödő fejjel markolja meg saját kardját, melynek pengéjét megvillantja a nőstény felé.
Namelyr magában megcsóválja a fejét, azonban a valóságban semmilyen mozdulatot nem tesz a korábbiak felett.
Egyrészt narancsköves kardja markolatát szinte érzi a markában, ha arra van szükség, másrészt az első igéket is előkeresi elméjéből, hogy azokkal vágjon vissza, ha épp úgy hozza a szükség.
A két kétlábú együttesen sem méltó ellenfele neki, megvetéssel pillant rájuk, azonban a kék köpenyes, pláne a két sárkány bőven kimeríti a veszély fogalmát.*
- Egy fehérnép nekem nem mondja meg, hova nézhetek.
Oda nézek, ahova akarok!
*Tesz egy fenyegető lépést az izgágább, miközben a másik bizony inalna el inkább.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-03-28, 6:52 pm

//Kain//

* Habozás nélkül vontam ki a kardomat a szemtelen kétlábúra. Alapvetően távol állt tőlem ez a rendkívül harcias viselkedés, de a szükség törvényt bont.
- Ma nincsenek veled az istenek, rossz elfbe kötöttél bele, te mihaszna! - mondtam neki, miközben arcom egyre haragosabb grimaszra váltott. Vetettem egy gyors pullantást a másik két sárkányra is, hogy vajon sikerült-e kizökkentenem őket. A két kétlábúval szemben magabiztos voltam, ha esetleg egyedül maradnék a harcban, még akkor is jobbak az esélyeim, pláne ha a gyávábbik el is inal.
Ha esetleg a kivont kardom nem lenne elég, teszek még egy fenyegtő lépést a férfi felé.
Tisztában voltam vele, hogy túl nagy galibát nem keverhetek, mert az már a városi őrség figyelmét is felkeltheti, de ennyi incidens még pont elfér ebben a félreeső kis sikátorban. *

Tárgy: Re: A város 2020-03-29, 9:30 pm

//Alamaise//

- Elf, nem elf, nem nekem lesz ez rossz napom!
*Húzza elő fegyverét és szegezi neki az elfnek. Nem riasztja meg a nőszemély harcias fellépése. Barátja kelletlenül markolja meg saját fegyvere markolatát.*
- Hagyd, menjünk inkább!
*Tesz egy utolsó tétova kísérletet, habár jól láthatóan esélye nincs neki, hogy a konfliktus békés megoldását sikerüljön keresztül vinnie.
Az arany sárkány e pillanatban készen áll arra, hogy nemes egyszerűséggel váljon köddé, ha úgy hozná a szükség, miközben fegyvere is, teste is készenlétben áll.
Mogorva, fakó arcából sötét pillantása villan a két sárkányra. A kétlábúakat szinte teljesen figyelmen kívül hagyja. Ők nem veszélyesek rá, s nemigen lennének képesek ártani neki.
A kék köpenyes higgadtan, ridegen szemléli az eseményeket. Nem gondolja, hogy a nősténynek gondot jelentene a két pondrót elnyomni, s épp ezért is figyelme neki is inkább a „mágust” helyezi fókuszába.
Ha valóban ő az áruló, nagy esély ez neki, hogy magasabbra lépdeljen a ranglétrán. Akár még a kék nőstényen keresztül is, kit nem tart megfelelő ellenfélnek.
Azonban úgy kell intéznie a dolgokat, hogy maga Furia, vagy Inaeth értesüljön a célpont tartózkodási helyéről.
Mielőbb.
Tesz egy óvatos lépést hátrafelé, hagyni akarja, hogy a nőstény maga rendezze el az ügyet, s egyúttal látni akarja, hogy a fekete kabátos mire készül.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-04-06, 8:59 pm

//Kain//

* Végre sikerült valamit elindítanom. Bár tekintetem erősen a mogorva kétlábút szúrta, egy-egy gyors pillantást vetettem a sárkányokra is, akik úgy tűnt, hogy inkább rám akarnák bízni, amit elkezdtem. Így sem gond, bár egy kicsit tovább fog tartani. Azonban a kék köpenyes férfi érdeklődését talán jobban lefoglalja Namelyr, mint én, és ez szöget ütött a fejembe. Eddig mindkettő engem faggatott, most azonban mintha elveszett volna ez az érdeklődés. Hogyha mind egy oldalon állunk, akkor miért érzek közöttük feszültséget?
- Szóval így állunk? Akkor hát védd magad, te félkegyelmű! - szóltam felé hangosan, majd kivont kardommal az ő fegyverére csaptam, s ismét felé próbáltam férkőzni. Mivel most még nem az a célom, hogy minél előbb végezzek is, támadásom inkább kóstolgató jellegű. Ha csatlakozik a cimborája is, akkor már jobban belelendülök, hogy az egyiküktől el tudjam venni a kardot. A mágiámat most még nem pazarolnám, meg amúgy is, az talán jobban ide csalná a többi varázshasználót. De két fegyverrel már egyelőbbnek érezném ezt az egy a kettő ellen arányt.
Közben igyekszem figyelni a sárkányokra is. Ha esetleg közben már megléptek volna, akkor viszont ügyeskednem kell, hogy a kétlábúakkal szított konfliktusnak véget vessek. Úgy érzem, hogy fontosabb lenne utánuk menni, mint kihasználni a talán vissza nem térő alkalmat a meglógásra. Valami van a levegőbe, amit lehet, hogy tudnom kellene? Ha van is, muszáj lesz kiderítenem.

Tárgy: Re: A város 2020-04-11, 3:08 pm

//Alamaise//

*A fegyver, amire rácsaptak erős marokban van, a kétlábú tesz egy félfordulatot a pengével, s igyekszik a nő felső testét célba venni.*
- Kardomra tűzöm a szíved, fehérnép!
*Társa is előrántja immár kardját, de nem támad, habár megtehetné, hogy megosztja Alamaise figyelmét.
Kain tisztában van vele, hogy a kék köpenyes fajtárs a veszélyes rá nézve. Nem kell már a nősténnyel foglalkoznia. A kék köpenyessel annál inkább. Nem biztos benne, hogy nem fajult volna mostanra a találkozás sárkányok közötti erőszakba, ha nem érkeznek a kétlábúak.
Miután a kék köpenyes hátrébb lép, a fekete mágus marad közel, ám úgy áll ott, mint a kőszikla. Mozgalmassá válik előtte az eddig is harccal kecsegtető helyzet, ám az ő figyelme egyre inkább a kék köpenyesre összpontosul.
Narancsköves kardja készen áll arra, hogy a kétlábúakra emelje, ha szükséges, de abban biztos, hogy a sárkány nem karddal fog rátámadni, ha támad egyáltalán. A másik hím figyelme azonban rá irányul, s ez számára annyit jelent, hogy felismerték.
Egyrészt nem jó ez, Telart is kerülnie kell majd, másrészt pedig Silarona keresésében sem jó.
Ha Alamaise végez a kétlábúakkal, netán mégis megfutamodnak, biztos benne, hogy a sárkányok között is kenyértörésre kerül a dolog.
Namelyrnek nem fűlik a foga most ahhoz, hogy sárkánnyal kelljen küzdenie, már állna tovább, hogy kutassa az eltűnt vörös nőstényt.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-04-13, 8:52 pm

//Kain//
* Gondom a kötekedővel egyelőre nem tűnik komolynak, a társa gyáván szemléli az eseményeket. Ha kóstolgatásom beérett, igyekszem nem halálos sebeket ejteni rajta, amik ha tovább dühítik talán még figyelmetlenebb lesz. Mindeközben ugyanúgy vetem lopott pillantásaimat a másik két sárkányra, akik meg se moccannak, csak feszülten egymást bámulják. Vajon mi folyik itt?
- Még egy kislány is jobban forgatja a kardot nálad, ember! - hergelem tovább a férfit, majd néhány pillanat múlva hátrálni kezdek, hogy úgy érezze a szerencse most neki kedvez. Mikor kellőképpen túlbízza magát, akkor bevetem ellene aljas kis trükköm, kardom csapásai felgyorsulnak és csak úgy szórják az övére az áldást, majd egy felcsapással igyekszem kiütni a kezéből a fegyvert. Ha sikerült, nem hagyom felocsúdni, jobb lábammal már lépek is az övé mögé, hogy fellökhessem. Ha sikerül, akkor egy gúnyos vigyor és néhány mély sóhaj kíséretében a torkának szegezem a kardom.
- Nos, mint mondtam...rossz elffel kezdtél... - Ha a társa ott van még a közelben, felé is vetek egy fenyegető pillantást. Csak hogy legyen róla sejtése, hogy mi vár rá, ha társát megbosszulni vágyná.
Ám ha nem sikerül az attrakcióm, akkor más eszközökhöz vagyok kénytelen folyamodni, és ha úgy van a csalást sem vetem meg, ha a kétlábú esetleg elszemtelenedne.
Amíg társa nem lendül támadásba, addig én sem szállok két fronton küzdelembe, ám fél szememet folyamatosan rajta tartom. Igyekszem úgy helyezkedni a sikátorban, hogy társa nehezebben férkőzhessen hozzám, ha esetlen meggondolná magát, és harcra szomjazna.
Ha a másik két sárkány még mindezek után sem mozdul, csak egymást bámulja, akkor komolyan elfog az aggodalom, hogy esetleg olyasmibe csöppentem, ami rosszabb a felelősségre vonásnál. *

Tárgy: Re: A város 2020-04-19, 9:03 pm

//Alamaise//

*A nő feldühíti a kardot forgató kétlábút. Olyannyira, hogy amikor az látszólag meghátrál, nagy elánnal veti magát az előkészített csapdába.
Így esik, hogy a hirtelen jött ellentámadásnak kardja elvesztése a vége.
Annyira azért nem rossz harcos, hogy egyből el is lökje őt az elf, így hátrébb lép, s csak tőrét tudja kezébe kaparintani. Ez azért meglehetős hátrány a további kakaskodást nézve, s jól láthatóan szája is elnémul az előbbi hetvenkedés után.
Ennek a vége az, hogy társa is segítségére siet.
Az arany sárkány nem lép közbe, ahogy a kék köpenyes sem teszi. Sokkal inkább tűnik ez úgy, bíznak a nőstényben, tudják, hogy a két létlábúval is el fog bánni.
Még mágiához sem kellett eddig nyúlnia, s lám, az egyiket máris lefegyverezte.
Az, hogy a másik is odalép, s kardjával a nőstény felé szúr, egyiküket sem téveszti meg.
Kain biztos benne, hogy aki Furia hadseregében szolgál, fel van készülve arra, hogy kétlábú formában kétlábúakkal kell megvívnia, a kék köpenyes pedig jobban el van foglalva azzal, hogy a fekete mágus mit tesz, mint azzal, hogy segítségre van-e szüksége a kék sárkánynak.
Immár Alamaise ügyességén múlik, mire megy a két félnótással.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-04-30, 7:00 am

//Kain//

* Az együgyű alaktól sikerül elvennem fegyverét, így már jut mindkettejüknek elég a pengékből.
- Megadom a lehetőséget arra, hogy még most elkotródjatok, ha kedves az életetek. - Várok egy néhány szívdobbanásnyi időt, hogy legyen idejük gondolkodni, de ha nem elég gyorsak a válasszal, akkor folytatom ott ahol abbahagytam. Mindkét karddal jókora erővel a segítő társ fegyverére csapok, hátha a lendülettől elejti. De ha nem lepném meg, akkor is viaskodom felé, s immár két karddal nagyobb eséllyel ütöm ki a kardot a kezéből. Eközben néhány csapást a tőrös felé is teszek, bár ha van esze nem közelít felém.
Célba veszem a kétlábú kardforgató karját, és ha sikerül megvágnom, onnantól biztosan nyert ügyem van.
- Na de most már el innen, míg jó kedvem van! - háborgom nekik, ha győztesen kerülök ki a kis párbajból, és várom, hogy fegyvereiket vesztve végre elinaljanak.
A másik két sárkány egyenlőre továbbra is mozdulatlan, tekintetükkel pedig inkább feszülten egymást pásztázzák. Mi van már ezekkel?
- Elnézést a kis közjátékért... - szuszogom - Hol is tartottunk? *

Tárgy: Re: A város 2020-05-01, 11:36 am

//Alamaise//

- Menjünk!
*Igyekszik jobb belátásra bírni forróvérű társát a kardot tartó. Nincs kedve harcba szállni. Látta, mire képes a nő, s látta azt is, társának a fejében jobbára most nincs más csak harag.
Ha Alamaise rá is csap a kardra, nem engedi el, fogja erősen, jóllehet, érzi, mekkora erő szorult a látszólag vékonyka elfbe.
Hárít, ahogy az esetleges karjára mért támadást is hárítja, ezúttal már hátrálva, a kiutat keresve közben.*
- Hagyd a kardot, ha már ennyi eszed volt! Lépjünk, míg a mágusok is be nem szállnak!
*Jelzi habozó társának, ki végül égő arccal veszi menekülőre a dolgot.
Bizony, ha Alamaise engedi, a két mágus sem fogja feltartani őket.
Kain egyébként is a kék köpenyesnek tartogatja harckészültségét, utóbbi pedig leginkább azon gondolkodik, hogy tud legkönnyebben lelépni, hogy üzenetet küldhessen az ősieknek az áruló hollétéről.*
- Ideje a dolgom után néznem.
*Jegyzi meg a kék köpenyes, azonban a következő lépés épp az, hogyan fordítson egy gyanús nősténynek és az árulónak hátat.
A legkönnyebb talán az lenne, ha elteleportálna, azonban az olybá tűnhetne, mintha fülét-farkát behúzva inalna el. Hátat mégsem szívesen fordít, így jelen pillanatban még mindig ott áll.*
- Úgy hiszem, mindőnknek.
*Kontráz rá Namelyr is.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-05-01, 11:10 pm

// Kain //

* Úgy tűnt a haragos fickó társa felkészültebb volt, de ugyanakkor több ész is szorult belé. Bár támadásom nem volt annyira lehengerlő, mint amilyennek szántam, végre sikerült meggyőznie a forrófejű mamlaszt, hogy távozzanak. Nem állok az útjukba, szó nélkül hagyom, hogy meglépjenek, és közben önelégülten vizslatom a zsákmányként megszerzett fegyvert. Nem tűnik túl értékesnek, nyilván azért is hagyta itt, - vagy talán maga is lopta - de pár darnát azért megérne a piacon.
A két férfi válaszára csak értetlenül kapkodom a fejem. Eddig mindenkit érdekelt a másik dolga, most meg? Talán nem figyeltem eléggé a csetepaté alatt, és lemaradtam volna valamiről?
- Ő... nos, akkor... - Tenyerem tanácstalanul a tarkómhoz simul. - Jut eszembe, nekem is ezer a dolgom... És mind fontos, szóval...
Én magam is álltam ott, mint a cövek, vártam egy keveset, hogy legalább egyikük megmozduljon. Magam sem tudom miért, ha akár most azonnal elindulnék, biztosan nem tartóztatna fel egyikük sem. Ahhoz túlságosan is el vannak foglalva egymással. Ám, ha mégis elindulok, talán végre megtudom, hogy mi folyik itt.
Ha egyikük sem lép, akkor néhány pillanat múlva látványosan elköszönök.
- Uraim, minden jót kívánok! - szóltam, majd hátat fordítva megindultam a sikátor ellenkező irányába, ahonnan a két fickó érkezett. Az utolsó néhány lépést sietve tettem meg, befordultam a sarkon, de nem mentem tovább. Nekisimulva a falnak hallgatóztam, hogy a sárkányok miről beszélgetnek. A szűk sikátor egészen jól vitte a hangot, és hát mi tagadás a hallásomat is sárkánytól örököltem.
Ha valamelyikük szólna, vagy cselekedne akkor viszont nem megyek sehová, hanem egy helyben figyelem az eseményeket. *

Tárgy: Re: A város 2020-05-09, 9:13 pm

//Alamaise//

*A büszkeség, ami ott tartja mindkét hímet pontosan ugyanolyan erős a két sárkányban.
A kék köpenyes nem akarja tartóztatni Alamaiset, sőt, ötletet ad, miként haladhatna el az arany sárkány mellett anélkül, hogy becsületén csorba essen.
Kain a maga részéről szintén nem bánja, ha a kék nőstény távozik, nem ő Silarona, s csak azért vette fel vele a kapcsolatot, mert azt gondolta, hogy ő a vörös nőstény.*
- Elkísérlek.
*Hangzik a kék köpenyes közlése. Ez egyúttal szól az árulónak is, s a nősténynek is.
Természetesen azt is tudnia kell, hogy tudja-e, ki az áruló partnere, hiszen lehetséges, azért találkoztak épp itt, mert valami újabb áruláson törik a fejüket.
Az arany sárkány biccent mindkettőnek, hadd menjenek.
A kék köpenyes azonban gyanús neki. A nőstény nem, láthatóan fogalma sincs arról, hogy ki is ő, s Namelyrnek ez éppen meg is felel.
Ha Alamaise így is távozik, akkor egy kísérőt kap maga mellé, aki ezúttal szorosan vele is tart, és egy árnyékot, mely figyeli mindkettőjüket. Ez utóbbi Namelyr, akit csak az érdekel, összesúgnak-e a háta mögött. Ha igen, akkor biztos abban, mindketten tudják, hogy ki, és hamarosan Telar is a kerülendő városok közé sorakozik fel.
Csakhamar nem marad neki másik hely e földön, mint az elfek városa.
Ha Alamaise marad, akkor a helyzet hamarosan eszkalálódhat, első sorban a két hím között.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-05-10, 10:39 am

// Kain //

* Bár éreztem, hogy még mindig feszült a helyzet a két férfi között, a kék köpenyes felajánlotta társaságát. Elsőre tiltakozni akartam, de végül is....talán ha kettesben leszünk végre megtudom, mi folyik itt a háttérben.
- Rendben - vontam meg a vállaimat, majd vártam, hogy kövessen. A gyanakvó, fekete hajú férfitől eszembe se jutott, hogy tartanom kellene, így gond nélkül fordítottam hátat neki, hogy elsétáljak. Hiszen tudtommal nem ártottam neki, s ő se nekem. Mikor eltávolodtunk Namelyrtől, és úgy véltem már nem hall minket, odafordultam az ismereten férfihoz.
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ti nem igazán kedvelitek egymást - mondtam neki, amiből most már biztosan látja, hogy fogalmam sincs róla, hogy Namelyr ki lehet, és az ő kilétéről is csak sejtéseim voltak. Ezzel a témával is kissé odázni akartam azt, hogy a kék köpenyes sárkány ittlétemről faggasson. Szűkszavú mogorvasága vetett némi árnyékot helyes kétlábú megjelenésére.
Reménykedtem benne, hogy bájcsevejünk nem nyúlik túl hosszúra, mert mindinkább éreztem magamban a sürgető érzést, hogy visszaérjek a seregbe. Rossz ötlet volt kitérőt tenni, most már belátom, és nincs rá garancia, hogy nem egyedül folytatom hátralévő utamat. Abban az egyben bíztam, hogy le tudom rázni a férfit és a seregben, megannyi sárkány között később nem fog megtalálni. Pláne, ha bontjuk a sátorfánkat és útnak indulunk. A nevemet Namelyr meg elfelejti hamar, mellesleg ő sem tűnt amolyan szószártyár típusnak, talán nem fog panaszkodni a többieknek. De ki tudja? *

Tárgy: Re: A város 2020-06-01, 8:54 pm

//Alamaise//

*A kék köpenyes óvatosan halad el a fekete mágus mellett. A készenlét, a feszültség akkor hág a legmagasabbra benne, aztán enyhül, ahogy távolodnak.
Ahogy eltávolodnak, a kék köpenyes hamarosan megkapja a megjegyzést a nősténytől az árulóra vonatkozóan.*
- Tényleg nincs fogalmad, kivel találkoztál?!
*Suttogja egészen halkan, mintha még mindig attól tartana, hogy a mágus, azaz az áruló arany sárkány kihallgathatja szavait.
Még mindig nem hiszi el teljes egészében, hogy az arany sárkány és ez a nőstény nem egy követ fújnak, azonban elég értetlennek tűnik a tekintet, amire pillant ahhoz, hogy hozzá fűzzön még egy fontos dolgot.*
- Jó, ha tudod, hogy ő az egyik legkeresettebb áruló népünkben. Még az előző háborúban árulta el saját fajtáját ész ősi sárkányokat is.
*A mogorva, szófukar sárkánytól egészen halkan hangzanak el a szavak, annyira halkan, hogy a közelben ólálkodó Namelyr sem hallhatja szavaikat. Mivel a hátuk mögött van, még nem túl messze, hogy hallhassa szavaikat, ha beszélnek, nem láthatja, mikor mozog a szája a kék köpenyesnek.
Talán hiba, hogy nem megy közelebb, azonban, ha közelebb húzódik hozzájuk, azt kockáztatja, hogy elárulja magát.
A nőstény kevésbé veszélyes, ezt már felmérte, sőt, a kék köpenyes sem mert nekitámadni, nem úgy, mint legutóbb Ahrol Tarsisban. Ebből arra következtet, hogy nem egy vadász.
Azonban ettől függetlenül könnyen lehetséges, hogy nem sokára sárkányok kutatják át a környéket, hogy a nyomára akadjanak.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-06-01, 10:56 pm

//Kain//

* Arcom rezzenéstelen maradt a férfi kérdésére. Ám amikor olyanokat kezdett emlegetni, hogy "legkeresettebb", meg hogy "áruló", először azt hittem, csak tréfál velem.
- Most csak szórakozol, ügye? - tettem fel a félig költői kérdést. Aztán láttam a férfi arcán a változatlan komolyságot.
- Na jó... az a Namelyr!? Én azt hittem, hogy az a keresztneve! - mondtam, ám eme felismerés lehet, hogy kissé hangosra sikerült. De amint észrevettem magam, én is elfojtott hangon folytattam.
- Tudod, sok Namelyrt ismerek... mifelénk elég gyakori név. - Valójában senkit sem ismertem, akit így hívnának, de próbáltam menteni a menthetőt. Ajkam egy mentegetőző mosolyra húzódott, ám kételkedtem benne, hogy mentségem túl sok megértésre találna.
~ Micsoda egy félnótás vagyok! Pedig még be is mutatkozott, én ostoba! ~ legszívesebben a homlokomra csaptam volna. Eszem ágában sem volt egy ilyen "hírességgel" összefutni. Épp ellenkezőleg! Sőt mondhatni, álmomban sem gondoltam, hogy pont vele hoz össze a sors, de ugyanígy vélekedtem Furiáról is, és lám, mi lett belőle. De úgy láttam a kék köpenyes férfi sem kapott az alkalmon, hiszen nem támadta meg. Elsétált előtte velem, azzal akinek fogalma sem volt róla, hogy mekkora bajba kerülhetett volna, ha az áruló azt hiszi róla, hogy valamiféle vadász, aki érte jött el.
- És most mi legyen!? - tettem fel a kérdést tanácstalanul. Eszem ágában sem volt hajkurászni egy ekkora városban. Összecsapni meg végképp nem volt, annyira nem ment el az eszem, hogy ne legyenek sejtéseim róla, miért is nem tudta ennyi időn át elkapni egyetlen sárkány sem. De ha ennek a férfinek eszébe jutna, hogy ketten talán könnyebben elbánnánk vele, és én kihátrálnék az ötletből talán gyávának, vagy ami még rosszabb, engem is árulónak bélyegezne. És lehet, hogy már csak a fejem kerülne vissza a sereghez.
Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mégis mit tervez a sárkány. *

Tárgy: Re: A város 2020-06-11, 9:16 pm

//Alamaise//

*A kék köpenyes szinte összerezzen, amikor számára túl hangosan hangzik el Namelyr neve.*
- Elhallgass! Még a közelben lehet…
*Nem is folytatja, teljesen hidegen hagyja, miket fejteget a név gyakoriságáról, arról sincs fogalma, honnan vette az áruló ezt a nevet.*
- Kain a valódi neve.
*Oszt meg még egy információt, azonban azt elhallgatja, hogy Furia felé hamarosan információt küldj majd. Az áruló túl sok alkalommal élte túl már a rá vadászókat ahhoz, hogy legyen elég esze nem összetalálkozni vele.*
- Futni hagyom. Túl veszélyes. Majd lesz, aki képes lesz elkapni.
*A kék köpenyes a maga nevében beszél, felőle Alamaise tehet, amit akar. Egyre biztosabb abban, hogy vagy kiemelkedően jó színész a nőstény, vagy tényleg fogalma sincs Kainról.
A háttérben a mágus sötét szemei összeszűkülnek. Hallotta a Namelyr nevet, a nőstény túl hangos volt.
Takarásba húzódik, ha netán hátranéznének, azonban nem teszik.
Azonosították, ebben már biztos.
Így hát Telar is a kerülendő városok közé kerül, legalábbis egy időre. Sárkányok mindenhol vannak, azonban a legfrissebb nyomot itt hagyta, muszáj elhagynia a várost. Úgy dönt, ideje távoznia, mielőtt még a nőstény, vagy a hím felfedezi jelenlétét.*
- Neked is bizonyára feladatod van, ha csak nem tartozol te is a hozzá hasonlók közé.
*Néz szúrós pillantással a nőstényre a kék köpenyes.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-06-11, 10:13 pm

// Kain //

* A férfi mogorvasága mit sem változott, sőt inkább csak fokozódott az ostobaságom miatt. Kaint futni hagyná, aminek én csak örülni tudtam. Ezek szerint pontosan tudja, hogy mikor kell visszavonulót fújni, ezt értékelem. Azonban mikor gyanúsítgatásba kezdett és szúrós tekintetét nekem szegezte hirtelen elég meleg lett a gúnya rajtam.
- Hogy mi? Én!? Mégis honnan kellett volna tudnom... Én nem vagyok fejvadász, csak egyszerű katona. Éppen a sereghez tartok, már biztosan hiányolnak, szólva én... - mutattam magam mögé, hogy lássa valóban nagyon fontos dolgom van: lelépni előle és Kain elől, akivel elég volt összefutnom és máris bajt hozott a fejemre.
- Szóval nagyon örültem a találkozásnak, becs' szó még órákig tudnék társalogni veled, de igazad van, tényleg mennem kell - bizonytalanul megpaskoltam a férfi vállát, majd tettem néhány lépést a városkapuk felé. Csak egyszer pillantottam vissza, intettem neki, de ekkor már igencsak meggyorsítottam lépteimet, nehogy eszébe jusson még valami hajmeresztő gondolat arról, hogy áruló vagyok magam is.
~ Hű, ez de kínos volt ~ kaptam a homlokomhoz, és miközben a kapukhoz igyekeztem kárhoztattam magam ostobaságomért. Már egyre kevésbé érdekelt, hogy követ-e bárki is, csak érjek már ki innen. Ezek után Telar városának nem sikerült belopnia magát a szívembe. *

Tárgy: Re: A város 2020-06-12, 9:39 pm

//Alamaise//

*A tömeg, mint mindig, jelenleg is zavaró számára. Abban is biztos már, hogy azonosították, Silarona helyett pedig egy másik nőstényt sikerült találnia. Talán nincs is a városban, talán a nyom is régen kihűlt már.
Meg kell győződnie róla, hogy biztosan nincs itt.
Befordul egy másik mellékutcába. Ha ide érkezik valamelyik a két sárkány közül, arról tudni fog.
Ahogy leguggol a földre, elsuttogja a kereső varázslat igéjét, s vár, míg a hatás tovaterjed.
Eközben a kék köpenyes sem tartóztatja Alamaiset. Jó eséllyel egy gyakorlatlan ifjonccal van dolga.
Hadd menjen, ő nem Kain. Még ha áruló is lenne, akkor is képes lenne elkapni bárhol, bármikor.
Így hát egyetlen halk morranással engedi útjára a nőstényt.
Ő pedig máris gondoskodik arról, hogy Furia mielőbb értesüljön felfedezéséről. Az árulónak halnia kell. Ha az ősi maga jön el, akkor talán még jutalmat is kap. Rögvest értesítenie kell Inaeth és Furia táborát is.
Az arany sárkány eközben várja a varázslat eredményét.
Nekidől a ház falának, s karjait összefonja széles mellkasán. Sötét pillantásával a környéket tartja szemmel. A kék köpenyes tudja, hogy itt van, nagyon kevés az ideje.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-06-13, 7:55 pm

// Kain //

* Egészen a városkapuig szaporáztam a léptemet. Ott vetettem magam mögé egy utolsó pillantást, de egyik újdonsült ismerőst sem véltem felfedezni a forgatagban. Ám ettől még nem nyugodtam meg teljesen. A városból kiérve rúnák segítségével megidéztem Ólmost, hogy míg fent a nap, addig az ő hátán repülhessek vissza a seregig. Már amúgy sem voltam messze, ha éjszaka is haladok reggelre ott is lehetek.
Amint megjelent az éjfekete paripa, máris a hátára pattantam, és vágtára sarkalltam. Egy teljes napig velem tart, addig elég egy szuszra a varázslat, de többre most nem is lesz szükségem.
Mikor magam mögött hagytam ezt a zsongó, folyton nyüzsgő várost volt bennem egy olyan érzés, hogy nem utoljára járok itt. Ám hogy a sárkánysereggel térek-e vissza, vagy más okból, azt már nem árulta el a hatodik érzékem.
Ólmos patái felkavarták a föld szomjas porát, és egy röpke ideig még hírmondói voltak sietős indulásomnak.

// Köszönöm a játékot, Kain! Very Happy

//

Tárgy: Re: A város 2020-07-19, 6:43 pm

//Alamaise//

*A kék köpenyes, és a kék ifjonc sem jár a közelében. Az arany sárkány rövid idő múlva folytatja a keresést, ám sem Telar, sem a vörös kendő nem segít neki. Silrona már nincs itt. Nem is maradhat soká, s hogy ne vezesse még megmaradt itteni ismerőséhez az üldözőket, inkább nem látogat meg senkit.
A nyomok kivezetnek a városból, s így nem is vár soká. Nem akarja, hogy a nyomára akadjanak, ezért rövidesen csak sötét, gyorsan oszló köd marad a nyomán, ahogy elteleportál Telarból. Odakint biztonságosabb, habár abban is biztos, hogy az ellenség figyeli, s most, hogy felhívta magára a figyelmet, Tarsisban és Telarban is, számára is egyre kevesebb tér marad.
Talán az volna a legjobb, ha visszatérne a Hajnal völgyébe, oda, ahová való. S talán az volna a legjobb, ha hagyná a két nőstényt.
Lelkiismeret, s szíve azonban nem engedi, hogy Lysanor, vagy Silarona sorsát hagyja a maga útján folyni. Mindkettőt szereti a magam módján.
Mindkettő végzete megváltozott azzal, hogy az ősiek tudomást szereztek róluk, s a vele való kapcsolatukról. Célponttá lettek, s a korábban kapott hírek, bármily kevés hitelt is ad nekik nyugtalanítóak.
Tudnia kell, hogy a nőstény nem halt meg, s hogy biztonságban van. Tisztáznia kell vele végre a dolgokat, miként a másikkal is.
A fekete mágus megáll a poros utat szegélyező fák között. Az árnyék, mely ráborul csupán a lombok árnyéka, azonban balsejtelemmel tölti el.
Mélyet sóhajt, mielőtt előveszi ismét a kendőt, s újra elsuttogja neki az igét. Mind kevesebb esélyt lát rá, hogy meglelje a tulajdonosát. Ahogy telik az idő, lassan a vörös nőstény kisugárzása is elillan belőle, s akkor már nem lelhet vele a nyomára.*

//Köszönöm én is a játékot, Alamaise. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. Wink

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-09-16, 5:55 pm

// Telari előkészületek //

* A híres, sárkányos szökőkút nem volt nagyon messze a rabszolgapiactól. Mire odaértem el is fogyott az alma, amit út közben vettem, azonban az ihlet csak nem akart rám találni. Hogy legyen, mint legyen ez után? Annyi mindent megtudtam ebben a néhány napban, hogy fel se fogtam még.
A parányi tér dísze épp most vette napfürdőjét, a sárkányok pikkelyeit formázó színes kövek csak úgy csillogtak a rájuk fröcskölődő víztől. Amikor senki sem volt hozzá túl közel, a madarak hamar elfoglalták, és a szélén ugrálva ittak és mosdatták tollaikat. Körbe pillantva nem leltem ismerős alakra, így hát közelebb mentem a szökőkúthoz, hogy jobban szemügyre vehessem. A vizébe is belenyúltam, hűs volt és tisztának tetszett, habár nem szívesen ittam volna belőle. Azt meghagyom inkább a madaraknak. Vajon honnan törhet fel ennyi víz? Mégis hogyan működik ez a szerkezet? Ezen morfondíroztam várakozás közben.
Ha ma nem találkoznék Erindorral, kénytelen lennék mindig visszalátogatni ide, hogy egymásba fussunk. Őszintén remélem, hogy tud rólam és nem csak az időmet vesztegetem Telarban.*

Tárgy: Re: A város 2020-11-08, 6:29 am

* Mindezidáig nem sikerült találkozni Erindorral, hiába ácsorogtam naphosszat a szökőkútnál az életemet is elunva. Kezdtem igazán kínosan érezni magam, legszívesebben elindultam volna, hogy felkutassam valahol ezt a kék köpenyest. Ám ez a város hatalmas, s megannyi lakója között eltartana egy darabig, míg megtalálom. Már ha egyáltalán itt van.
Felmerült bennem a kérdés, hogy mi tévő legyek, ha nem jön össze a találkozó. Talán akkor maradna az, hogy meglépjek, és felkutassam a vadalani helyet, amit a napló említ. Hiszen nincs én nekem több dolgom ezen a kontinensen, fel kell hogy kutassam őseim hagyatékát.
~ Ígyis-úgyis ez lett volna a vége. Nem maradhatok a seregben ~ temettem arcomat a kezeimbe. Így is több vért ontottam, mint amennyit szerettem volna. Vadalanon nincsen háború.
~ Bár sárkány se nagyon. ~
De persze jó lenne, ha ez a találkozó sikerülne, hiszen majd megöl a kíváncsiság, hogy mit tervez Furia Telarral. Vagyis tudom, hogy mit tervez, nem nehéz kitalálni. Egyedül a módja rejtély még számomra és az, hogy mi lenne itt az én szerepem. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Alamaise//

*Ha a kék nőstény sárkány még a szökőkút mellett van, hát nem kell soká várnia. Igaz, a hang arról jön, honnét nem is várná.
Mély, nem is túl barátságos, midőn balra, kissé a háta mögül érkezik.*
- Meglep, hogy újra látlak, nőstény.
*Ha Alamaise esetleg meglepettségében rátámadna, már felkészült rá, ha azonban csak hátra fordul, a kék köpenyes sárkánnyal találja magát szemben. Tán még a szaga is árulkodó neki, hisz nincs oka előle rejteni magát.
Noha a meglep szót használta, a hímen nem látszik a meglepettség, s Erindor maga sem az.*
- Régóta várakozol már itt, noha úgy hittem, nem is jössz.
Vaj’h mi hozott vissza Telar bűnös városába?
*Megvetéssel használja a város nevét, s a bűnös szót is. Ez számára kellemes, megkönnyíti a dolgát, effajta nyüzsgő, korrupt városban sokkal könnyebb dolga van neki.
Amíg a várost valójában uraló úrnő engedi, hogy a kétlábúak között is alantasnak számító férgek éljék világukat, szabadabban munkálkodhat, egymás ellen is felhasználva őket.*

Tárgy: Re: A város 2020-11-10, 8:45 pm

// Mesélő //

* A várakozás meghozta gyümölcsét, azonban reméltem, hogy az a bizonyos alak szemtől szembe érkezik. Mivel éppen mélyen szántó gondolataimba merültem, megszólítására ijedten pattantam fel.
- Óh, üdv! Nos, hát... mégis itt vagyok - válaszoltam neki, miközben próbáltam összeszedi magam. Ahogy elnéztem, a férfi nem örült túlságosan a viszontlátásnak pont úgy, ahogyan azt előre sejteni lehetett. Én pedig azon voltam, hogy ez a találkozás kevésbé sikerüljön kínosra, mint az első.
Kissé megköszörültem a torkomat, azután folytattam. *
- Lehet, hogy bűnös, de ennek ellenére is van benne valami... lehengerlő. Inaeth küldött hozzád. Azt mondta, feladatod van a számomra.
* Kíváncsian vártam, hogy a kék köpenyes mit cselekszik majd erre, és egyáltalán hajlandó lesz-e majd együtt dolgozni velem. De egy fekete sárkány parancsának nem mondhatott csak úgy ellent. Mindenesetre jó lett volna tudni, hogy mik a telari támadás tervei, mert hát mint mondják, a tudás hatalom. Persze már előre láttam, hogy ha nem vigyázok kellemetlen ügyekbe csöppenhetek, de ezt már akkor tudtam, amikor Inaethel kellett találkoznom. *
~ Ó, magasságos istenek! Folyton csak a gondok. ~

// Köszi a gyors közbeavatkozást ^^ //

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Alamaise //

*A hím nem érzi feltétlenül örömnek, hogy a fura kék nőstényt a nyakába akasztotta az ősi sárkány. Mégsem tehet ellene semmit, s mivel már keresték rajta ezt a nőstényt, hát nincs is oka kételkedni abban, hogy valóban igazat beszél.*
- Valóban. Ő tudja, milyen feladatok vannak e városban. Mennyire ismered Telar védelmét?
*Veti félre egyértelműen a bűnös városról szóló eszmecserét. A feladat elvégzése folytán lényegtelen, hogy a város milyen, mert mire az élet új körforgásba kezd a földön, Telar már nem olyan lesz, amilyennek jelenleg ismerik.
Int a nősténynek, hogy induljanak el a szökőkút mellől, az első mellékutca felé. Nem a kétlábúak között kívánja megvitatni a mondandót. A mellékutca a város falai felé vezet.
Erindor kék köpenye meglebben mögött, ahogy magabiztosan elindul előre, hogy utat mutasson a kék nősténynek. Ha követi, akkor nem is szól sokat, várja, miket mond, ha mond egyáltalán valamit.
Ha nem tart vele, akkor megállva megvárja, hogy Alamaise beavassa, mégis mit tervez.*

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt