A város

Tárgy: Re: A város 2021-09-25, 9:19 pm

//Mese: Véráztatta földek - Onoria, Kain//

*Nem törődik a főpapnővel. Számára ő nem adhat semmit. Nagyon is jól ismeri Riana történetét, s azt is, hogyan használta fel a nimfa szerelmét, s népe iránt érzett hűségét arra, hogy Risan és a sárkányhad ellen fordítsa.
Az arany sárkány tudja, a papnő veszélyes, veszélyesebb, mint bármely jelenlévő itt.
Nem akar közösködni vele, s talán épp ezért néz fel arany szemeivel, amikor ismerős hangot hall.
Thalion hangja az, az elfek vezéréé.
Vajon az elfek nagyurát mi vette rá arra, hogy a papnő mellé álljon?!
Természetesen Kain tisztában van Thalion népe iránt érzett elhivatottságával, s azzal is, hogy ha seregét ide vezette, tudnia kellett, mily sokan fognak elesni a harcban.
Nem foglalkozik a stratégiával, azzal sem, hogy ha Telar elesik, akkor már csak a nimfákon keresztül lesz kapcsolata a Birodalom megmaradt keleti területeivel.
Hangosan szusszan egyet, ahogy egyenesen a magas vezér szigorú arcába néz.*
- Egyikük védelmét magad ajánlottad fel korábban. Másikuk pedig amúgy is megvédenéd.
Ígéreted nem győzhet ily módon meg, hisz mindkettő független attól, mit teszek most.
Azt várod, hogy elhiggyem, képes lennék megállítani több ezer sárkányt, élén két halhatatlan feketével.
Magad is érezheted, mily elrugaszkodott elvárás ez.
Vidd minél messzebb néped innen, óvd őket, míg teheted, ennyi az, mivel szolgálhatod őket.
Nincs a kezemben semmi, mi segíthetne Telaron. S elhihetitek, ha lenne, már magam is megtettem volna.
*E szavakkal lezártnak tekinti az ügyet, s úgy érzi, nincs itt több keresni valója.
Csupán az a döntése van hátra, vissza akar-e térni a Hajnal völgyébe, avagy megvárja, míg apja ideér a sereggel, s őt is elemészti a gyilkos tűz.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-09-25, 9:28 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Telar fénye már egészen messziről belehasított a fellegek keltette sötétségbe. A helyzet változatlannak látszott, vagy talán még romlott is a kétlábúak szemszögéből nézve - legalábbis Dazulax így ítélte meg távolról, sereghajtóként. A város házai javarészt már mind romokban álltak.
Akárhogy is törte a fejét, nem emlékezett olyan alkalomra, amikor két feketével repült volna csatába. Ezt a logikát annyira nem értette, hiszen egyedül is el tudták volna végezni egy sárkánysereg rombolását, hát még többed magukkal. De hát biztosan örömüket lelték a csaták ilyenforma kivitelezésében.
Amint láthatóvá vált, Dazulax tekintete szinte azonnal a Főnix-templomra tapadt. El sem akarta hinni, hogy még mindig kitartott. Vajon odabent lehet még a fehér elf? Vagy már elvitte innen különös, sárkány megmentője? Ezeken morfondírozott immáron az ametiszt sárkány, hiszen ha már a hasadéknál nem járt sikerrel, akkor itt kellene elvarrnia az elvarratlan szálakat. Persze nem most rögtön - majd ha már felszakadt a sárkányok alkotta baljós alakzat. *

Tárgy: Re: A város 2021-09-25, 9:57 pm

// Vészterhes találkozás - Időntúli - Nar //

* Nar szavaira Dazulax felhúzta fél szemöldökét, ugyanis nem igazán értette őket. Miért is csinálna ő ostobaságot? És egyáltalán milyen mágiáról beszélt, ami összekötheti őket? Ám ahelyett, hogy visszakérdezett volna hagyta, hogy a másik tegye a dolgát. Nem volt idejük fecsegni.

Mialatt Nar odafent mutatványozott, addig Dazulax lentről figyelte az utcát, és ismét az árnyak közé rejtőzött. Várta és remélte, hogy a megbízott sárkány sikerrel jár. Már dörzsölte is a tenyerét, amint maga elé képzelte Furia elégedett ábrázatát, ami által ő végre elismerésben részesülhet. *

Tárgy: Re: A város 2021-09-25, 11:32 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Nar nem tehet mást mint hogy harcba keveredik. Elő húzza kardját a hüvelyéből és ádáz küzdelem keveredik közte és a harcoló felek között, Sose volt gondja ezekkel a fattyakkal eddig de ezek mások, mintha mágiával lennének felturbózva. Hósszú és fárasztó küzdelem után végül Nar nyer de azért meg érezte a harcot ezekkel a lényekkel, még nem fedheti fel magát hiszen sárkány és nem biztos hogy elhinnék neki hogy nem a rossz oldalon áll. Mivel a aktona csali volt így ugyan kisebb nagyobb sérülésekkel de siet az ismerős hang nyomába, hátha időben ér oda és segíthet annak aki olyan ismerős neki. Haladása során több ork is neki esik és meg próbálja megölni az arany sárkányt, folyamatosan verekedi át magát a csatázó feleken akár ellenség akár nem.*
-Az istenekre!
*Borzad el mikor meglát egy halott gyereket, az utcán hever és ork nyilak álnak ki belőle. Ennek hatásáré még vadabban írtja az orkokat és akiket tud meg ment tőlük.

Tárgy: Re: A város 2021-09-26, 6:49 pm

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise, Shuga, Frikk, Thalion, Nar, Onoria, Kain//

A tervem hogy Flikk figyelmét magamra vonom, nem csak az orkjai, de az ork sereg hata mögött a mocsok mágusok démonokat idéztek meg. Első reakcióm nem igazán feléjük irányult hisz van az elfek között is nem egy remek mágiahasználó. Mert ugye mágia terén jelenleg alig alig pislákol bennem valami. Nem érek szinte többet mint egy hajónehezék a szárazföldön. Mivel elbambultam az egyik ork sikeresen képen talál, a kezemből a halott griflovas íja kiesik, a másik kezemmel megragadom az agresszort, és démonivá torzult arccal mordulok a képébe.
- Add kölcsön az életedet, neked már úgysincs rá szükséged.
Harapok az arcára, és szívom ki belőle az élet összes szikráját, hisz lenyelni humán testben nem tudom. A rögtönzött energia nem sokáig marad meg bennem, hisz nem nyeltem el, csupán kiszívtam. Ami zavaró válik hogy a veszélyérzékem vadul csenget, nem is hiába. A démonoknak nem az orkok vagy az elfek a célpontjai, hanem nagyon úgy néz ki hogy én. Első gondolatom a menekülés volt, de nem hagyhatom, hogy ezek a lélekfaló démonok megöljenek bárki ártatlant. A frissen nyert ideiglenes erő fröccsből egy aurát vonok magamra és fegyveremre, amit a mágia közben húzok elő. Ezzel a friss energiának búcsút inthetek, marad a harc a szörnyekkel, remélve, hogy a varázslat kitart. Az első példányra egy orkot lökök, a másodikra már a kardal sújtok le, remélve hogy sebzem a nyavajást.

Tárgy: Re: A város 2021-09-26, 7:37 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Onoria//

*A nagyúr nem változtat hozzáállásán, azonban látnia kell, a sárkány okosabb, mint gondolta. Valóban, Silarona védelmét még korábban megígérte Kainnak, tekintettel Olassië előző ostromakor teljesített szolgálataira, míg Lysanor valójában népe egy tagja, még ha külhoniként is érkezett e földre. Namelyr jól gondolkodik hát, így érvei valóban nem ültek eléggé.
Mégsem hagyhatja.*
- Oly hatalom van együttesen kezünkben, mi elegendő lehet e csatában.
Hadd használjuk fel azért, hogy megállítsuk e borzalmat!
Népem e földhöz kötődik, itt folyt őseink vére, itt nyugszanak eggyé válva a földdel, hát hová vinnénk őket.
Te is jól tudod, mit művelnek esztelen pusztításukkal, néped vezetői. Nem fognak megállni a győzelemig, s mire azt elérik, itt nem marad mi felett uralkodni. Láttad a vihart.
Az a vihar elpusztíthatja a világot. Nem csak Lanuria városait, az embereket, a surranókat, az elfeket, törpéket, nimfákat vagy vadalanokat, de az orkokat, sabattikat is, az erdőket, a mezőket, a folyókat, a földből is kiöli az életet.
Itt nem marad semmi, csak égett, kopár pusztaság.
Ezt te sem akarhatod.

Tárgy: Re: A város 2021-09-26, 8:20 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Kain//

*A papnő kissé háttérbe húzódik, úgy hallgatja a nagyúr és a sárkány szavait. A mágusok is ott figyelnek, miközben odakint dúl a csata.
Sok erejükbe telhet észrevétlen maradni, noha ez csak addig tart majd, míg a sárkányhad ideér.
A papnő nem várhat addig, fel kell készítenie a sárkányt, a védelmet.*
- Thalionnak igaza van. Riana is azért áll mellém, mert tudta, saját népét is elpusztítja majd a sárkányok serege, ahogy a világot is.
Ne gondold, hogy itt bármi életben marad, s hogy Telar az utolsó. Nem fognak megállni. Ha majd legyőzték Lanuriát, a maradék mellénk állt sárkányt is levadásszák. Nem marad itt hely másnak, csak a sárkányoknak, s akkor majd ők is éhezni fognak. Kopár, halott világ lesz ez.
Nosza, ideje talpra állni. Az istenek sem akarják, hogy így érjen véget. Gyere, Kain, s megmutatjuk, mit hoztunk e csatába!

Tárgy: Re: A város 2021-09-26, 8:51 pm

//Mese: Véráztatta földek - Shuga//

*Frikk, a Hatalmas már talpon áll. Fájdalmai mellett a szörnyeteg szavai már nem sokat számítanak neki. Sokkal rosszabb, hogy orkjai egymás után dőlnek vissza a homokba, nyilakkal a hátukban.*
- íjászok! Lőjétek az elf íjászokat! Túl sokakat nyilaznak le!
*Van elég esze ahhoz, hogy ne üljön fel a démon szavainak, ő ugyan nem megy oda, hogy megölje, de abban azért bízik, hogy a fekete sárkány most is tartja szavát.
Eddig is tartotta, s a szövetség, amit kötöttek, nem csak Furiával kötötték, hanem Inaeth-tel is.
Mindkét feketével van megállapodásuk.
Blöffnek gondolja a démon szavait.*
- Fegyverre, gyáva népség! Öljük meg őket! Mindenkit, aki még ellenáll, de először a hegyes fülűeket!
*Buzdítja a seregét.*

Hozzászólások száma : 218

//Vészterhes találkozás - Dazulax, Nar//

*A Főnix-templom tornyán egy idegen mászik fel. Nagy szerencséje, hogy a templomnak deklaráltan csupán egyetlen mágusa van, s kit elkaphatott, az egy mágustanonc volt.
Miután azonban nem írta le, a karkötő honnan termett oda, így annak hatása teljességgel elenyésző volt.
A mágustanonc, ha egy sárkány kitépi szívét, akkor holtan esik össze, s ezen már nem segít az, hogyan jeleníti meg az eltulajdonított szervet, hisz nincs még oly képzett, hogy efféle varázslattal életben tarthasson bárkit, legyen az kétlábú, avagy egy nagyobb testű állat.
Így, ha végrehajtja, a mágustanonc holttestét el kell tüntetnie.
Ha nem hajtotta végre, akkor a mágustanonc életben maradhat, s nem fogják keresni.
Varázslata, mit Dazulax karjára mondott, ha a sötét elf bőrbe bújt ametiszt sárkány visszagondol találkozásukra, hát emlékezhet rá, ugyanis kimondott varázsigéket használt, mikor megfogta karját az arany sárkány. Ez azért egy varázstudó számára, ki maga is nem egy varázslatot használt már, bizonyára feltűnő dolog.
Semmivel sem erősebbek egymásnál, így nézve lehet esély annak megtörésére is, noha erőfeszítésbe kerülhet.
Az üveggömb, mit Dazulax adott neki, valóban származhat Furiától, noha nem az ősi sárkány adta oda személyesen az ametiszt sárkánynak, hanem egy halandó tisztje. Nincs arra szüksége, hogy nevéhez kötődjenek az efféle megbízatások, ő ennél magasabb rendű megbízásokat ad.
Nar zavartalanul mászhat fel a torony tetejéig, s ott akkor leli meg a mágustanoncot, ha nem tépte ki a szívét.
A dolgozószobáról szóló információk mind Dazulaxnál, mind nála tévesek voltak, mit jó eséllyel maga Kalaran mester, s a tanítványai terjesztenek így, hogy félrevezessék az öreg mágus felé irányuló támadásokat.
Az öreg mágusé nem a toronyban helyezkedik el, s nem is lenne értelme ily távol elhelyezni a tanítványok szállásaitól.
Eme aprócska tévedés megbonyolíthatja a terv végrehajtását, ugyanis, abban az esetben, ha a mágustanonc eltűnt, a templom őrizete jóval magasabb szintre emelkedett, abban az esetben is, ha a holttestet megtalálták, s abban az esetben is, ha nem.
Narnak és Dazulaxnak, ha megosztja vele eme információt, dönteni kell hát, hogy hogyan tovább.
Keresik a dolgozószobát, avagy más megoldás után néznek.
Természetesen, Dazulax nem osztotta meg az arany sárkánnyal, hogy neki, személyesen nincs ezer darnája fizetségre, így azt a sárkányoktól kell majd elkérni, ha igazoltan megtörtént a szem elhelyezése.*

//Kérlek benneteket, hogy mostantól várjatok a Kalandmesterre is körönként. //

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Shuga, Onoria, Thalion, Frikk, Kain, Nar, Dazulax, Inaeth, Anzar//

*A város felett, Filnorenből újabb támadások indulnak meg, ezúttal már a mágusokat véve célba, kik a legnagyobb ellenfélnek bizonyulnak a csatában.
A Tanács mágusaira szórt tűzgolyók, arctalan démonok, rájuk támadó sötét elf íjászok, sabattik, s mágikus lények a mágusok soraiban is pusztítást végeznek.
Ezek közepette is van azonban idejük pusztítani az ellenséget, s erejük védekezni a fentről érkező támadások ellen.
Nar hamar kénytelen felismerni, hogy ezek a sárkányfattyak nem szimpla szárnyas ellenségek.
Kardjának első szúrása eltalálja egyiküket, mire az kővé válik, s ha a sárkány nem engedi el időben, hát maga is követi ebben.
Saját kardja helyett a csalétekként használt katona fegyverét használhatja tovább, ha harcolni kíván velük, de még így is vannak négyen.
E lényekről, Filnoren sárkányfattyairól tudni kell, hogy halálukkor kővé változnak, ám eközben oly átkot hordoznak magukban, mi gyilkosuk is éppúgy kővé dermeszti, mint őket.
Vigyázni kell hát velük, s míg a másik néggyel nem találja ki, hogyan végezzen úgy, hogy nem válik ő maga is sziklává velük együtt, nem tud tovább haladni.
Sebesüléseket szerezhet közben vágásokat, szúrásokat gyűjthet be, ha nem vigyáz. Nem könnyű ellenfelek ezek, kikkel még nála tapasztaltabb sárkányoknak is meggyűlt a bajuk korábbi csatákban.
Az elfek eközben megtizedelik az ork sereg első sorait, miközben azok magukhoz térnek Shuga varázslatától.
Frikk is több sérülést gyűjt be, de parancsa elegendő még ahhoz, hogy az ork íjászok a tündékre célozzanak. Nem oly pontosak, de nyilaik így is károkat okoznak az elfek soraiban, miközben Edrahil nem teheti meg, hogy magára hagyva a sereget maga induljon meg az ork vezér ellen.
Annál is inkább, mivel a mágusok Shugára törnek ezúttal, ki nem is oly régen magára terelte az ellenség figyelmét varázslataival.
Így aztán, mikor démonok megtámadják a barnaköpenyest, Edrahil maga is elindul, hogy közbelépjen.*
- Gil-Estel!
*A varászlat közben felemeli kezében tartott kardját, s pajzsára sújt fele. Az íves tünde pajzs fénye ezüstösen villan fel, s a kitörő fényáradat visszaveti a mágusra rontani készülőket, kivéve azt, kihez Shuga az imént az orkot lökte.
Az eközben végez az orkkal, s immáron karmait a mágus testébe készül marni.
Thalion és Onoria szaviaból az tűnik ki, mindketten tudják, mit akarnak tenni, miközben Kain továbbra sem kíván harcolni semmiért egykori népe ellen.
Ha így marad, a két vezető gondolkodhat azon, mily más módon hasznosíthatják bevethető eszközeiket.
Nincs immáron sok idejük, ugyanis Dazulax és a sárkányhad Inaeth vezetésével eléri Telart.
A fekete nőstény hatalmas teste a város fölé magasodik, miközben a sereg is rendeződik.
Az ősi sárkányok utasítására várnak türelmetlenül. A hatalmas had sötét árnyként borul az égre, mögöttük a fénylő vihar kirajzolja a városra támadni készülő rettenetet. Jól látni, mennyi esélye maradt Telarnak, ha az ellenség lecsap rá, s immáron csak Anzarra és Inaethre várnak.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-01, 9:24 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Onoria//

*Thalion szavai őszinték, neki hisz az arany sárkány. Soha nem hallotta ezt a bölcs, határozott elfet még hatalomról beszélni. Olyan ez számára, mintha valami egészen furcsa történne körülötte, jóllehet, valójában eddig is minden különös volt, hiszen háború dúl.
Nem természetes dolgok történnek, életek sokasága hull el percről percre, arat Dremer kaszája, s Garath tort ül Halerannal a város felett.
Onoria is megszólal, noha Kain nincs tisztában azzal, mivel győzhette meg Rianát arról, hogy elárulja Risant, a nimfa azt mutatta meg számára, miről Thalion és a papnő is beszél.
Namelyr mégis hitetlen marad. Sem a tünde vezérnek, sem a főpapnőnek nem tud hinni.
Mégis mi lehet nagyobb, mint az ősi sárkányok hatalma, mivel világokat teremtenek, városokat törölhetnek el?!
A csata sorsát biztosan nem döntheti el, azonban legalább a kíváncsiságát felkelti a dolog.
Részben Riana látomása miatt, mit a Nerwotopban mutatott neki, midőn a Lysanor a Pirkadati fogadóban hagyva belépett a Hajnal völgyének erdejébe.
A vörös nimfának hisz, s Dahake szavainak is, mik még ott visszhangzanak fejében.
Anyja épp arról beszélt, hogy ha az egész világ elpusztul is, a völgyből új élet serken majd, noha időbe telhet, mire újjáéled az ősi sárkányok tüzét követőn.
A vér már rászáradt arany pikkelyeire, de még így is Furiától bűzlik. Érzi saját magán a halott fekete sárkány szagát, ahogy beszívja a levegőt.
Hangos szusszanás hagyja el orrát.*
- Mit terveztek?
*A kérdés dörmögő, s a hang mélyen, hatalmas testének mélyéről tör elő, mint midőn a föld morajlik, mielőtt kipattanna a földrengés. A hitetlenség zöngéi járják át e a hangot, mégis, ott rejlik benne az érzés, hogy ha teheti, hát legalább a két nősténynek nyer egérutat e világból.
Vaskos, izmos lábai megemelik hatalmas testét, miközben szárnyait közel húzza testéhez, ráborítja bordáira, miközben farkával körbetekeri alsótestét.
Fejét felemeli, majd lehajtja a két, eltörpülő kétlábúhoz.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-10-02, 8:04 am

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Onoria//

*A nagyúr látja az arany sárkány szemein, hogy valamely szavai végül találtak. Sikerült legalább a kíváncsiságát felébreszteni Kainnak.
Ennyi elég, s nem kér engedélyt Onoriától, nincs idő leplezni, köntörfalazni, tán a papnő tudja, miért épp e sebesült áruló sárkányt szemelte ki és hozatta ide.
Neki csupán sejtései vannak, a forrásaitól hozzá eljutott hírek alapján.
Ha igazak, hát lehet még keresni valójuk e csatában.
Köpenye, s vértje rejtekébe nyúl, majd egy fiolát emel ki, miben áttetsző, kristálytiszta víz látható. Olyan, mintha nem is lenne benne semmi, mégis, valami földöntúli ragyogás árad belőle.
Thalion rég ismeri ezt, miként ismeri azt is, hogy e víz, a Szent kút vize bizony megkéri használatának árát is.
Nagyon jól ismeri azt, mivel ez jár, s noha elmondaná az arany sárkánynak, még nem teszi.
Látnia kell, mily hatással lesz a felmutatott aprócska üvegcse Kainra.
Másodlagos, hogy Onoria elhozta-e a kelyhet, mi szükséges a terv végrehajtásához.
Az elfek szent ereklyéje, mit ellopása óta nem szolgáltatott vissza, most mégis újfent hozzájuk kerülhet, ha véget ér az ostrom.
A nagyúr bizony nem siet mindezt közölni a papnővel, türelmesen ki kell várnia a megfelelő alkalmat, hogy népének kegytárgya visszakerülhessen méltó helyére.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-02, 7:33 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Kain//

*Onoria még várna, várna, hiszen tudja, hogy a sárkányok serege már közel járhat, s nem is téved nagyot.
A szétküldött mágusok egymás után lövik fel az égre figyelmeztető varázslataikat.
A hadsereg megérkezett.*
- Itt az idő.
*A papnő bársonyos hangja megkeményedik, s ezúttal olyan, mint a fagyos, északi szél, mi a tél legkeményebb heteit hozza el Lanuria középső részeire.*
- Itt vannak. Nincs több idő.
Thalion, ideje felhasználni az ereklyét és a szent vizet.
*Ezzel odatartja a kelyhet a nagyúrnak. Onoria nagyon jól tudja, hogy hiába tanulmányozták az ősi elf szövegeket a mágustanács legtanultabb, legbölcsebb tagjai is, nem jöttek rá, hogyan kell, vagy lehet felhasználni a kelyhet. Számukra, noha mind állította, páratlan tárgy áll előttük, használhatatlan volt.
Most is az, ha az elfek vezére nem ismeri a nyitját, s ha így van, hiába kerestette, s hozatta ide az áruló sárkányt, nem lesznek képesek felhasználni.
A papnő fejét meghajtja, s türelmesen vár, hogy Olassië ura bizonyítsa, méltó a kehelyre.
E türelem azonban nem tarthat soká, hisz a mágusok már aktiválják lassan a magukkal hordozott varázstárgyakat, s ha így lesz, hamarabb válik Telar pokollá, mintsem a sárkányok azzá tennék.
Erről azonban Onoria mélyen hallgat.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-03, 1:30 pm

//Mese: Véráztatta földek - Shuga, Frikk//

*Gyökerek, gallyak fonódnak az ork íjászok karjaira, lábaira, a levegőből baglyok csapnak le rájuk, szemüket, orrukat, fülüket támadva.
Megelevenedik az erdő, s talaj a lábuk alatt. Telaron kívül földhányások emelkednek, hogy a maradék elf sereg azokon futhasson fel a falakra, segítve társaikat.
A megelevenedő természet mögött nem más áll, mint egy sereg nimfa, s Elonar úrnő maga.
Beletellett némi időbe, míg az úrnő átgondolta, mennyi nimfa életét is áldozhatja fel azért a városért, mert népének nem egy tagját árusította ki rabszolgának, ítélte szenvedésre, kínra.
S azt is át kellett gondolnia, vajon Izra erdejét mennyi idő múlva érné el a sárkányok támadása nyugatról és keletről is, ha e bűnös város elesik.
Az úrnőnek nincs ínyére az, mit most tesz, s e pillanatban nem büszke döntésére, mert nem helyes döntést hozott, hanem a kevésbé helytelennek tűnőt választotta.
Csak reménykedhet benne, hogy Izra megbocsájtja neki az elveszejtett lelkeket.
Maga is megjelenik a falakon, az elfek mellett.
Látja a feltörő fényvarázslatot, s bizonyos benne, hogy az valami sötét mágiára felelt.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-03, 2:11 pm

// Vészterhes találkozás - Időntúli - Nar //

* A sötét elfnek látszó sárkány türelmetlenül várakozott odalent. Remélte, hogy a megbízott sárkány gond nélkül teljesíti elvállalt feladatát, elvégre a templomlakók nem számíthattak ilyesféle "támadásra". Legalábbis Dazulax így tudta. A dolgozószoba helyében is biztos volt, bár már ekkor volt egy rossz előérzete, hogy túl könnyen mentek idáig a dolgok. S a nagy számok törvénye alapján ilyenkor szokott valami elromlani. Az ametiszt azonban gondolni sem akart erre.

De egyelőre nem jelzett neki az másik, így hát azt feltételezte, hogy jól halad odafent. A kései órák miatt az arra járókra nem kellett túl nagy figyelmet fordítani, hiszen egy lélek sem akadt az utcákon. *

Tárgy: Re: A város 2021-10-03, 7:45 pm

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise, Shuga, Frikk, Thalion, Nar, Onoria, Kain//

A démonok rongyolnak felém, és én már arra készülök, hogy Dremer kioktatását hallgassam. Amikor erős ezüstös fény szűrődik el mellettem, és csíp a bőrömbe. Ha a démoni alakban lennék, most szép ropogósra sülve hevernék a talajon, vagy én is füsté váltam volna. Hát én azt kihagynám, de a trió tervének vége még nagyon messzire van…
Edrahil, a komoly és sziklaarcú elf akár csak Ambaronban itt sem mutat hű de nagy vidámságot. Az talán lehet kifogás a részéről, hogy háború van. De Ambaronban vajon milyen kifogással élhet? De eddig jutok az elfel, mikor az általam megzavart egyed, ledobja az ork hullát és felém veszi az irányt. Nem hiszek a békében, sem a megbocsájtásban, ezért ahogy gyakorlatilag testközelbe ér. Alulról felfelé teljes erőből vágom ketté a dögöt. Nem harcolok, nem húzom az időt, nem játék immár a tét.
- Franc essen Inaethbe, nem hogy Rissan után koslatna … Edrahil, nem akarok beleugatni a dolgodba, de szerintem a katonáid szóródjanak szét, mert így csúnya látvány lesznek. Elég ha az orkokat sütik meg előbb, ne minket. De ha van jobb parancsod hallgatlak, ki vele…
Közben gyanus gyökerek ágak tűnnek fel az orkok közül, kihasználva a helyzetet célba veszem Frikket, hogy némi észt verjek a konok kopasz ork fejébe. Illetve tenném, ha nem korábban kértem volna valami munkát az elf gárdakapitánytól.

Tárgy: Re: A város 2021-10-03, 8:11 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Frikk látja a történéseket. Serege immár két hegyesfülű fajjal kénytelen szembeszállni, s ez már nem tetszik neki.*
- Nimfák! Öljétek a némbereket. Ha egy megadja magát, hát üssétek le, még jól jöhetnek rabszolgának. Ha nem, tegyetek velük kedvetek szerint!
*Értsék, ahogy akarják, a szürke és a fehér orkok, kik a seregben vannak, így kedvükre végezhetnek a nimfákkal, ha képesek rá.
Most jól jönne az ork sámán segítsége, vagy egy sárkányé, vagy mágusé is, mert kezd túl sok lenni a varázslat a sereg ellen.
Nem tudja, meddig tarthatja fenn a vérszomjat ennyi ellenséges varázslattal szemben. Ezek az ork harcosok harci képességeikkel emelkednek ki, de a varázslatokkal szemben nem tehetnek túl sokat.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-03, 8:58 pm

//Mese: Véráztatta földek - Dazulax, Anzar és mindenki//

*A sereg megérkezik, Inaeth pedig az élen lebeg a levegőben. Neki nincs szükség szárnyait lebegtetni hozzá, mágiája éppen elegendő, hogy úgy tűnjön, mintha játszi könnyedséggel állna meg a levegőben.
Mozdulatlanná dermedve, csak vörös pillantása járja körbe az ostromlott várost.
Tudja, hogy Anzar mögötte van, érzi, s mivel a fekete hím nem törtet előre, hogy átvegye az irányítást, a nőstény úgy érzi, neki kell.*
- Filnorent és népeit kíméljétek, az eroniai sárkányokat is! Odalent orkok is harcolnak mellettünk, segítségek őket!
A többiek szabad préda. Elsőként a város házaira szórjátok a tüzet, a templom az enyém lesz.
Nem kell életben hagynotok ellenséget.
Rendezetten támadjatok, hadd lássák utolsó szemükkel, milyen hatalmas is ez a sereg, s hadd érezhessék jogos dühötök mind odalent a kétlábúak!
Menjetek!

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Nar, Shuga, Frikk, Inaeth, Dazulax, Anzar, Elonar, Thalion, Onoria, Kain//

*A város felett Filnoren lebeg. A repülő erős sárkányfattyai új támadásra szánják el magukat, immáron az elfek ellen. Odalent a tünde sereg még küzd, sokan elestek már, azonban a többiek nem adják el a harcot.
S midőn az orkok új támadásba lendültek volna, a természet szállt szembe velük. E látszólagos csoda mögött nem más áll, mint Elonar úrnő, s a nimfa sereg, kiket Izra erdejéből hozott magával.
Az elf hadak feljutnak a falakra, épp időben, hisz a sárkányfattyak újabb támadása is ekkor érkezik meg.
Frikk parancsára az orkok, noha zavarodottak, még ellentámadásba lendülnek, ám jól látja a fehér ork vezér, a varázstudók hamarvást megtörhetik a sereg harci kedvét, ha ily módon pusztítják tovább.
A szerencse, s a sárkányfattyak azonban ezúttal is támogatják őket. A magasból lecsapó filnoreni szárnyas lények fegyverei feltartják a nimfákat, s az elfek seregét is megzavarják.
Edrahil parancsára sorokba rendeződnek, s a parancsnok újfent kiadja az utasítást a szárnyasok ellen.*
- Óvd magad, szükség lehet még erődre. A fekete mágusok még itt lehetnek, s könnyen lehet, hamarvárst újra támadnak majd!
*Felel Shugának, miközben megrendül, s felmorajlik a föld.
Nem látni, csupán sejteni lehet, hogy valami odalent mozdul meg. Olyan, mintha dobogna a szíve a talajnak, noha e dobogás inkább gonosznak tűnik, semmint megnyugtatónak.
Nar hamar kénytelen felismerni, hogy ezek a sárkányfattyak nem szimpla szárnyas ellenségek.
Kardjának első szúrása eltalálja egyiküket, mire az kővé válik, s ha a sárkány nem engedi el időben, hát maga is követi ebben.
Saját kardja helyett a csalétekként használt katona fegyverét használhatja tovább, ha harcolni kíván velük, de még így is vannak négyen.
E lényekről, Filnoren sárkányfattyairól tudni kell, hogy halálukkor kővé változnak, ám eközben oly átkot hordoznak magukban, mi gyilkosuk is éppúgy kővé dermeszti, mint őket.
Vigyázni kell hát velük, s míg a másik néggyel nem találja ki, hogyan végezzen úgy, hogy nem válik ő maga is sziklává velük együtt, nem tud tovább haladni.
Sebesüléseket szerezhet közben vágásokat, szúrásokat gyűjthet be, ha nem vigyáz. Nem könnyű ellenfelek ezek, kikkel még nála tapasztaltabb sárkányoknak is meggyűlt a bajuk korábbi csatákban.
Eközben a Főtéren a mágusok között Kain, az arany sárkány érdeklődése feléled, s a hím maga is talpra kecmereg a földön heverészésből. Hogy ebben Thalion, vagy Onoria, vagy mindkettőjük szavai, netán valami más győzte meg, nem tudni.
Varázstárgyak kerülnek elő, az elfek szent kelyhe, mit a papnő úgy lopatott el Elsga mélyéről, a szent kút vize, mik önmagukban nem rendelkeznek különösebb hatalommal.
A nagyúr ismerheti a nyitját az eseményeknek, hisz Gilgedron beavatta anno, így használhatja is tudását.
Inaeth, Anzar, Dazulax, s a sárkányhadsereg pedig támadásba lendül. Tűzzel, villámokkal, jéggel, s még ki tudja, mi mindennel árasztják el Telart a város szélén, midőn első hullámuk lecsap rá.
Megremeg a föld, a házak maradékai is szétomlanak, s ha vannak túlélők, ott halnak meg a rettentő csapás alatt.
Inaeth indulhat a templom felé, ha azzal akar végezni, miközben Dazulax is láthatja, hogy eljött az ideje a vérontásnak.

Tárgy: Re: A város 2021-10-05, 9:11 am

// Vészterhes találkozás - Időntúli - Dazulax //

*A mágustanonc szobáját óvatosan kikerülte ne hogy észre vegye hogy a sárkány ott ólálkodik, s csendben mászott felfelé. Nem örült annak hogy egy ilyen idézőjeles kalandban vesz részt de muszáj volt, nem volt neki éppen más választása. Ahogy halad feljebb és végül eléri a szobát, ráeszmél az aranysárkány hogy ez nem az öreg lakosztálya. Csak egy sima szoba, ez abból is látszik ahogy be van rendezve, nem is tűnik fontos helyiségnek. A sárkány elkezd lefelé mászni kicsit talán gyorsabban is mint felfelé. Még mindig óvatos hogy ne vegyék őt észre de siet hisz jobb ha Dazulax minél előbb tud arról hogy nem az öreg mágus szobája van odafent. Nar persze ürül ennek egy kicsit mivel nem szeretne ártan a varázslónak se így se úgy. De Furia sem akarja magára haragítani nem mintha nem tudnák kezelni az ősi sárkányokat, de akkor sem szeretne semmi bonyodalmat velük szemben. Amint leér körbe pillant és szépen halkan Dazulax mögé oson.*
-Van egy kis gondunk.
*Közli a másik féllel teljesen közönyösen és halkan. Nem tudja hogy a másik mit fog tenni de azt igen hogy az emelet felejtős egy dolog, így a két sárkány törheti a fejét hogyan tovább.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-05, 9:26 am

//Mese: Véráztatta földek//

*Nar hamar rá eszmél ezek Filnoren sárkányfattyak, s ezt kardja bánja ám fel veszi a csali kardját és ezzel kezd el harcolni. Nem igen őli őket csak védekezik kisebb nagyobb szerencsével.Jól tudja hogy nem fogja őket egy kardal legyőzni hisz ha egy maghal akkor a fizikai fegyverének is annyi lenne. Oda vissza macska egér játékot játszanak ahol hol ő hol a fattyak a macska. Az arany sárkány meg unja a játékot és egy akadály varázslatot csinál ami ha sikerrel jár meg nem öli őket de eltud menekülni előlük, messzebbre, és folytathatja az útját melyt már bán hogy rá lépett, ha tehetném most nem a város felé menne hanem el tőle minél messzebb, nem kenyere az erő szak és a háború azt hitte nem ilyen vészes a hejzet és segíthet másokon, de már kezdi látni hogy ugyan olyan ez a háború mint ami miatt el hagyta annú Lanuria földjét.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-08, 9:29 pm

//Mese: Véráztatta földek - Onoria, Thalion//

*Kain feje egészen közel van a két kétlábúhoz. Nem érdekli azt sem, ha a mágusok eközben idegesen kapnak varázsbotjukhoz, pálcájukhoz, nem tervezi megtámadni a két vezetőt.
A kíváncsiság az, mi vezérli, s hogy nem tart a repülő vár harcosaitól, avagy a fehér sárkányoktól, kik odafent repülnek, az abból ered, hogy a papnő nem ácsorogna itt oly nyugodtan, ha veszélyben lenne élete.
Biztosította a mágustanács varázslóival azt, hogy jelen lehessen.
Thalion ekkor húz elő egy üveget, miben áttetsző folyadék van.
Namelyr úgy hiszi, az csupán víz lehet, s nem telik sok időbe, hogy megvilágosodjon, ez bizony az elfek varázskútjának vize, miről Olassië városában hallhatott mendemondákat.
Az elf vezér használja időnként, s oly jól őrzik, hogy oda még saját népének tagjai sem igen jutnak el.
A másik holmit ugyanekkor Onoria húzza elő, s az arany sárkány mindinkább érdeklődve várja, mi sül ki ebből.
Érzi az eszközökből áradó mágiát, tisztában van azzal, hogy nem akármilyen varázstárgyak, ő, ki oly sokat és sokfélét látott, gyűjtött össze, felismeri azt, mi értékesebb a többinél.
Azonban nem látja, hogyan lenne mindez alkalmas arra, hogy megállíthassa a vele akár az egyik ősi sárkányt, akár az egész sárkányhadsereget, akár a vihart, mi mögöttük tombol.
Esélytelennek érzi mind magát, mind a kétlábú haderőt arra, hogy ez sikerüljön.
Azonban nem ad hangot mindezeknek, előrelátó, megvárjak mivé alakul a dolog.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-10-09, 8:13 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Onoria//

*Thalion látja, hogy a sárkány felismeri a szent vizet, noha tán sosem találkozott vele. Az érdeklődés is kiül a sárkány képére, ám leginkább ez az arany szemekből olvasható ki.
Ugyanakkor az elfek vezére figyeli a papnőt is. A kehely feltűnik, s ő nem mutat semmi érzelmet arcán. Szúrós pillantása a kehelyre vetül, s kihúzza a dugót.
Nagyon is tisztában van vele, hogy nem elegendő a kehelybe tölteni a vizet, ahhoz az elfek népére is szükség van.
Gilgedron, elmondta neki anno azon igéket, mit az ősi tündék hozzákötöttek a kehely és a szent víz használatához.
Cseppet sem tart attól, hogy ha kiadja őket, Onoria ellopná, netán megjegyezné, ugyanis nem néhány egyszerű szóról van szó.
A nagyúr maga is tudja, hogy nincs sok ideje, mielőbb kénytelen lesz megtenni, ami kell, hogy a kehely betöltse feladatát. Az a vihar, s vélhetően az ellenség is hamarvást megérkezik.
Így hát odalép a szent kehelyhez és a fiolából a vizet beletölti.
Ezután jobbját a papnő kezében lévő kehely fölé tartja, ajkát ősi tünde szavak hagyják el.*
- Sui glawar i dôl e chîth velui, sui glîr vain i glirnen minui, sui *Ithilril bo nen luin en-aer falthol, le enni, ar nauthon, estel cuiol.
Il i mallen ú-dinna, I iaur i thand ú-thinna, O lith naur echuiatha,
Calad breithatha o maur; magol aer glor ar nin.
// Mint édes ködbõl elõtûnõ napfény, mint elõször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
Van mi arany, bár nem fénylik, régi erő nem enyészik, Lángját a tűz visszakapja,
árnyékból a fény kiszáll; összeforr szent arany és víz.//
*A kehely oldalán a kövek felfénylenek, a színek fehér fénnyé olvadnak össze, s e derengés tisztább minden csillangál, tisztább a telihold ezüstös fényénél, mégis, békét, s erőt sugall.*
- Add oda a sárkánynak.
*Biccent a főpapnőnek.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-09, 10:51 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Kain//

*Az elf vezér előlép, s a kezében lévő üveget kinyitva beletölti a vizet a kehelybe.
A papnő barna szemei felcsillannak, ahogy megpillantja a benne lévő vizet, s érzi, hogy valami nagy dolog történik a kezében.
Mintha istenek ereje jelenne meg, a tünde nagyúr szavaira, s bár a papnő nem kedveli különösebben Thaliont, azt el kell ismernie, hogy Olassië urának van hatalma, s tudása is. Hogy azt mástól kapta, vagy sajátja, számára nem lényeges.
Ahogy az elf szavakat mondja a férfi, a főpapnő próbálja memorizálni őket, de a második félmondat után már elveszíti a fonalat. Hiába ért az elfek nyelvén a sok évszázad miatt, e nyelvezet számára is nehezen megjegyezhető. Olyan, mintha valamiféle verset hallgatna.
Ahogy a fény megjelenik, annak fénye is megcsillan szemeiben, s hófehér papnői ruhája is visszatükrözi a fényt.
A kelyhet két kézzel fogva lép oda vele a sárkányhoz.
Ha az átváltozik, a kezébe adja, ha nem, akkor várj, ezúttal instrukcióra van szüksége, hogy mi is a teendő.
A mágusok eközben aktiválják a város szélein a varázslatot a sárkányok támadására, hisz nem tudják, hogy a papnőnek sikerült-e a terve.
Az ott elhelyezett varázstárgyakból, a bennük felhalmozódott mágia kitör.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-10, 8:29 am

Mese: Véráztatta földek//

*Az úrnő a seregét irányítja. A nimfák maguk is úgy indulnak meg, hogy mágiájukat használják.
E csatában főként ezt vehetik elő.
Egyikük oly sebesen fut át a romokon, hogy mezítelen talpa alig érinti azok tetejét.
A medalion, mi kezében van, könnyeddé és gyorssá teszi mozgását, s mindeközben kardjával könnyedén suhintva oszt ki egy-két sebesülést.
Soká nem tehetné ezt, ha társai nem lennének mellette. A küzdelemben mások megidézik a föld erejét, s a megnyíló talaj úgy ragadja magával az orkokat, mintha ott sem lettek volna, megint mások gyökereket idéznek meg, avagy állatokat hívnak magukhoz, netán a levegőben megbúvó hőből csiholnak tüzet, s égetik meg elleneiket.
A varázslatok így támadnak az orkokra, kik azt hiszik talán, hogy akár egyetlent is foglyul ejthetnek Izra leányai közül.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-10, 6:55 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Elhangzott a parancs, mi újabb vérontásra szólította fel a sárkányokat. Dazulax egykedvűen bár, de lángokat bocsájtott ki torkából, ahogy a mellette repülő társai is támadták azt, ami Telarból még megmaradt. A mágusokkal való komolyabb összeütközést meghagyta a többieknek. Neki volt itt még egy befejezetlen ügye.
Szemében némi aggodalom csillant, amikor Inaeth elindult a templom irányába. Tudta, hogy ő ellene nem sok mindent tehetnek a bent lévők. Na, persze nem a kétlábúakat féltette. Csak reménykedni tudott benne, hogy a fehér elfet nem oda vitték vissza.

Igyekezne önállóan a templom közelébe jutni, ám szemet szúr neki a szökőkút mellett fekvő arany sárkány. Ugyanaz a sárkány, aki nem régen végzett Furiával, s szembe szállt Anzarral is. Úgy tűnt, kétlábú barátai vannak, s nagyon is él még a történtek ellenére.
~ Annál jobb ~ gondolta magában Dazulax ~ Ha itt múlik ki, akkor jut nekem is belőle.
Sok dolga volt, így spórolt az erejével - legalábbis egyelőre. *

Tárgy: Re: A város 2021-10-10, 7:39 pm

//Véráztatta földek Elonar, Frikk, Shuga//

Edrahil egyszerű, és fájdalmas parancsot ad. Nem a parancs része ami fáj, hanem az utasítás lényege. Az hogy ne kavarjak zűrt. A kérés most parancs, nincs se kedvem se időm hatáskörizni, főleg azért mert én kértem azt. Unassil testét hátrébb húzom, felszereléseit eligazítom. Majd a nála levő kristályt megkeresve, őt is bele zárom. Zsebre is vágom, ekkor morajlik fel az ég és a föld egyszerre. Az éggel foglalkozzanak az elfek, én a föld alá nézek, hogy mi érkezik, és ezt még időben jelezzem Edrahilnak. Közben a nimfák is keményen beszálnak a csatába, miközben a város különböző pontjain is fura események kezdődnek.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Shuga, Anzar, Nar, Dazulax, Elonar, Thalion, Onoria, Kain, Frikk//

*Telart elérte a sárkányhadsereg. Északról indul meg, első hullámával lángba borítva az első kerületeket.
Dazulax maga is tűzzel támad, azonban beosztja erejét, s tán társainak feltűnne mindez, ha nem lennének azzal elfoglalva, hogy erős támadásaikkal elégtételt vegyenek mindazon szenvedésekért, mire a sötét börtön kárhoztatta őket, ahova a kétlábúak zárták őket.
Anzar eközben még hátul van, s egész lényével figyel, nem csupán előre, hanem hátra is, hol a vihar követi őket, s abban maga Furia.
Nyugaton az elfek harcolnak a sárkányfattyakal, sikerrel távolítva el őket a nimfáktól, kik így erejüket az orkokra vethetik ki. Elonar úrnő és nimfái előretörnek.
Az orkok serege meg is törik, miután Frikk sem képes már lelket verni beléjük, s rendezetlen hátrálásba kezd az elf-nimfa egyesült had elől.
Shuga, Edrahil utasítására nyugton marad, s gyűjti erejét, mire könnyen lehet, hogy szükségük is lesz hamarosan.
Azt azért mindkettejüknek tudniuk kell, hogy a mágus nem képes felvenni a harcot egy egész hadseregnyi sárkánnyal, sem a mögöttük érkező viharral.
Azonban, ha a föld mélyére veti érzékelését, hát láthatja, hogy onnan, s dagorladi mágusoknak köszönhetően újabb holtak érkeznek, mindazok, kik az előző századokban e földbe temetkeztek. Ezek már nem lelketlen csontvázak, nem is húscafatok, sokkal inkább démoni, sötét lelkek által mozgatott holtak, miknek lényege a démonok serege.
A dagorladiak mindkét mágus erejét bevetették, s eme varázslat miatt dobog úgy a föld mélye.
Nar varázslata röpke ideig tartja fel a sárkányfattyakat, épp annyi időre, hogy a sárkány kereket oldhasson előlük.
Látnia, éreznie kell, hogy a sárkányok hadserege megérkezett. Az utcákon észak felől menekülők jelennek meg, kik könnyű célpontjai lehetnek a rájuk vadászó fattyaknak, s a fehér sárkányoknak is, kik szintén odafent repkednek, prédát keresve.
A menekülők némelyik ott botlik hasra előtte, s a rémület még jobba kiül arcukra, midőn az égre nézve keresik az ellenséget, ki életük veheti.
A főtéren, a szökőkúttól nem messze egy fehér sárkány észleli a kis társaságot, s az arany sárkányt is, ki odalent ül közöttük, mintha barátsága szent lenne a kétlábúakkal.
Támadása azonban visszaverődik a védőpajzsokról, miket a papnő mágusai alkottak.
Thalion megbűvöli a vizet, s a kelyhet, mi így megtelik varázslattal. Ez erősebb, mivel eddig akár a nagyúr, akár Onoria találkozhattak. Oly erő sugárzik belőle, mivel még Kain sem találkozhatott.
Ha az arany sárkány átváltozik, s megissza a vizet a kehelyből, rövidesen érzékelheti, miként égeti tűz bensőjét, s járja át egész testét. Pokoli a fájdalom, mit érez, s az erő is, mi feszíti testét. Ha sárkánnyá változik, tán túlélheti ezt, s testéből fények törnek elő, mik áthatják csontjait, húsát, acélkemény pikkelyeit.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-16, 4:14 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Onoria//

*Namelyr pillantása a kehelyre és a benne lévő vízre szegeződik. Ez hát a tervük?
Egy varázskehely és egy kis víz az elfek forrásának varázsvizéből?
Látja, hogyan lép elő a nagyúr és olvas rá tünde nyelve a két varázslatot egyesítő varázstárgyakra.
Nem ismeri, mire is lehet használható mindez. A tündék oly nagy becsben tartják ősi titkaikat, hogy azokra sosem elég rálelni, többszörös védelem alá vethetik őket, hogy akárki idegen ne használhassa őket.
Ez derül ki abból is, ahogy Thalion aktiválja a két tárgyat.
A fények, amik a papnő kezében tartott kehelyből áradnak, arra utalnak, hogy valami történik vele, s ahogy a papnő felé nyújtja, az arany sárkány rájön, hogy neki azt meg kellene innia.
Természetese, hogy első gondolata az, hogy ez bizony méreg. Azonban ezt gyorsan el is hessegeti magától.
Nem azért, mert az elfek vezérében bízik, és a főpapnőben nem különösebben, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ennél jóval egyszerűbb módot is találhattak volna a megölésére, ha el akarták volna tenni lába alól.
Sebesült volt, és épp Anzar készült végezni vele, csupán hagyni kellett volna, hogy megtegye.
Mégis idegenkedik a felé nyújtott kehelytől, s tartalmától.
Cseppet sem érzi azt, hogy neki erre szüksége lenne, s nem azért, mert erősnek, hatalmasnak képzeli magát.
Sebesült és gyenge, s megmutatkozott, mennyit is ér az ősiek ellen.
Mégis habozik, tart ettől az egésztől. Sárkány formájában képtelen lenne rendesen kiinni azt a cseppnyi kis vizet, mely eltörpül hatalmas méretei mellett. Kétlábú formájában viszont szerzett sebei sokkal súlyosabbak lesznek, mikkel az a test kevéssé boldogul.
Ellenben nincsenek kétségei afelől, hogy ha nem teszi, hát ennyi mágussal nem bír el, s mit a többi árulótól hallott Onoriáról, nem túl hízelgők. A nagyúr sem tarthatná vissza attól, hogy a környező mágusokat rászabadítsa, s neki nem lenne esélye végezni ellenük.
Ez egy patthelyzet. Ha nem teszi, feleslegessé válik itt léte, s abban bizonyos, hogy a főpapnőnek van más terve is.
Ha megteszi, tovább tetézi saját népe és atyja elleni bűneinek sorát.
Mégis, mi mást tehetne?!
Van választása, ezt jól tudja, s ennek tudatában ismételten a két rossz közül kénytelen választani, mint immáron annyiszor hosszú élete során.
Egy villanással később szakadozott, fájdalmában összegörnyedő, majd azon rövid időre erőt vevő „fekete mágus” áll a két vezér előtt. Haja csapzott, testének több pontján sebek éktelenkednek, s kopott, fekete bőrkabátjában odalép a papnő elé.
Kinyújtja kezét, s ahogy megfogja a kelyhet narancsköves gyűrűjén megcsillannak az abból áradó fények.
Éjfekete pillantása végigsiklik az őt bámulókon, Thalionon, Onorián, s a környező varázslókon, boszorkányokon, is, majd fakó ajkaihoz emelve a kelyhet, egyetlen mozdulattal kiissza azt.
Az, amit abban a pillanatban érez, mikor lenyeli az utolsó kortyot is, rosszabb, mint a Déli-dombság rejtett templománál tapasztaltak, mikor a felajánlott lehetőséget, hogy a Főnix-toll az övé lehessen, azért utasította el, mert anyját kellett volna megölnie érte.
Ezek a kínok sokszorosai annak, s jól tudja, nem habozhat, ha esélyt akar adni magának, hogy túlélje ezt, miközben összegörnyed fájdalmában, vissza kell nyernie valódi alakját.
Ahogy a földre rogy, s körmei a talajt kaparják, miközben másik kezével felsőtestét fogja, még sziszegve utasítja a vezéreket.*
- Azonnal tűnjetek a közelemből….!
*Nem várhat soká, így, ha odébb állnak, újabb villanás következik be, s már egy arany sárkány karmai vájnak árkot a telari főtér köves talajába. Vergődő testét úgy érzi, mintha ezer nap hevítené, s csontjai felrobbanni akarnának, miközben leolvadna róluk a hús. Pikkelyei közül fények törnek elő, mik biztosan messze látszanak, s miközben szárnyai is merevedve, óvón próbálják testét körbevenni.
Farka tehetetlen fájdalmában a talaj köveit zúzza porrá, miközben igyekszik úrrá lenni a testét átjáró varázslaton.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-10-16, 6:00 pm

//Mese: Véráztatta földek - Elonar//

*Frikk hiába a parancsot és támad ő maga is egy nimfára.
Csatafejszéje hasítja a levegőt, ahogy lecsap az előtte megjelenő némberre.
Hogy az mennyire gyorsan tűnik el előle, fel sem fogja.
A fejsze kis híján saját lábába áll bele, ahogy a levegőn átsuhan. A nimfa már sehol, de látja, hogy az orkjai képtelenek megbirkózni a varázslatokkal.
Ezek nekik már túl erősek, s bár a sárkányok ott repkednek a magasban, nem segítenek az erdők nimfái és elfjei ellen.
Frikk hátrasimítja pár szál fehér haját és végignéz a megfutó orkokon.
Csalódott és dühös is.
Látja a bátor és nagy fehér orkokat, ahogy inukba száll a bátorságuk és látja a szürke orkokat is, ahogy ugyanígy tesznek.
Mit mondjon nekik? Hogy legyenek bátrak?
Ő sem tud mit kezdeni ezek ellen.
Ostorát övére akasztja és a fogazott kardot is és hátrálni kezd a többiekkel együtt.
Már új terven dolgozik agya. Be kell szereznie varázslattal megbűvölt tárgyakat.
A legközelebbi csatában már nekik is kell, hogy legyen valami amivel szembeszállhatnak a boszorkányokkal.
Arra is van ötlete, honnan szerezzék meg őket. Gwaith-dúrból.*

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt