A város

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Hát igen, sosem szerette ezt a várost... De olykor sajnos elkerülhetetlen, hogy betérjen ide, bizonyos élelemtípusokért (pl.: kenyér), vagy más dolgokért, amikhez a vadonban nem lehet hozzájutni, mert termeszteni kell és/vagy feldolgozni, elkészíteni. Bizony, ilyenkor még kompromisszumot se tud kötni, miszerint a Tűz fogadóban száll meg, hogy megússza a bemenetelt a városba. Ezért is nem túl vidám most.
Tehát épp az utcákat rója nagyban. Megvannak már egy ideje a megszokott helyei. Most épp a "pékét" keresi fel, pont kenyérért megy. Nem szívesen megy arrafelé, mert a mágustanoda előtt kell elmennie (és ugye utálja a mágiát meg fél is tőle, ezt nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni), de mindenképpen megéri a dolog ezt a kockázatot, mert ebben a városban ez a pék adja az ár arányában a legjobb minőségű kenyeret, ráadásul az bírja ki a legtöbb ideig kiszáradás nélkül.*

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Óóóó, az a mágustanoda... Mindig a rosszullét kerülgeti, amikor elmegy előtte... Nem is megy hozzá közelebb a muszájnál, mindig átmegy az út túloldalára. De még ezt sem érzi elégnek. Nem-nem, még ez is kevés. A szeme sarkából mindig lesi is, állandóan figyeli, folyamatosan szemmel tartja. Bár talán feleslegesen, mert nem biztos, hogy tudna mit csinálni, ha egy hirtelen varázstámadás érné, úgy orvul. De hát meg kell tenni azokat az óvintézkedéseket, amiket meg lehet tenni, és akkor legalább nyugodt lélekkel hal meg - vagy éli le valamilyen más lényként (pl.: béka) az életét. Sokat számít ám az.
No, de vissza a tényekhez, miszerint a mágia természetellenes. Mert ez vitathatatlan. Több öreg, és ezáltal még a megszokottnál is bölcsebb (mert ugye a hegyi törpéknél alap, azaz megszokott dolog a bölcsesség) törpe is megállapította ezt már, nem csak olyan ifjú titánok, mint ő, úgyhogy ez megcáfolhatatlan.*

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Ezúttal azonban hiába a szokásos elővigyázatossága, ugyanis a mágustanoda előtt lófrál egy ürge, aki kissé kétségbeesetten kérdezget körbe minden arra járót, így aztán eljut hozzá is. Hiába próbálja elzavarni, az ifjú elkezd neki könyörögni, hogy had gyakorolja rajta a varázslatot, amit aznap tanult - merhogy egy varázslótanonchoz van (bal)szerencséje, mint az kiderült.
Ez több aggályt is felvet Grengorban. Ugyanis 1. mágiáról van szó, 2. ezt a mágiát rajta alkalmaznák, 3. egy tanonc akarja rajta alkalmazni ezt a mágiát. Ez a három legfőbb problémája a törpének a helyzettel kapcsolatban, amik miatt nem akar beleegyezni a dologba. De a fazon nem szűnik meg győzködni és könyörögni, láthatóan nem ismeri a hegyi törpéket, mert különben tudná, hogy hajthatatlanok.*

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Hihetetlen, de bizony, ez a fickó nagyon kinézte magának. Egész a pékig elkísérte és könyörgött neki, majd a péknél is, aztán a péktől visszafelé is. Biztos megérezte, hogy Grengornak aranyszíve van - ami végül meg is esik a szerencsétlen tanoncon.*
-Jól van, jól van! De akkor fogd be a szád, és utána kopjál le!*feleli nagy elgyengülésében, végtelen kedvességgel a törpe. Több sem kell a fazonnak, hanem viszont elkezd hangosan és látványosan örömködni ahelyett, hogy minél gyorsabban túlesnének a dolgon (mely elméletileg egy ártalmatlan kis semmiség lenne, egyszerű tükörkép létrehozása - legalábbis a tanonc elmondása szerint), amivel Grengor idejét húzza az ürge.*
-Csináld már! Nem érek rá!*ingerültködik a törpe, elvei ellen való önként egy varázslat alanyává válnia, már csak ezért is szeretne minél előbb túlesni rajta.*

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Végül is a tanonc végre befogja és elkezdi csinálni, amit ilyenkor kell. Meg is csinálja a dolgot, és Grengor szembetalálja magát saját magával. Az eredmény nem egy tükörkép, hanem egy teljes alak, pontosan olyan, mint ő maga.*
-Hejj, de kivételesen szép szakálla van itt valakinek!*dicséri a tükörképét szélesen vigyorogva (persze ebből csak annyi látszódik, hogy kiszélesedik az arcszőrzete).*
-Azért a velem szemközt álló sem panaszkodhat!*viszonozza a bókot a tükörkép, ugyanúgy vigyorogva. Ez bizonyos szempontból talán egy kissé szánalmas, de Grengor rendkívül jót mulat a dolgon, s csakúgy hízik a mája.*
-Ugyan-ugyan, csak hízelegsz... Nincs még egy ilyen jó kiállású törpe, mint te, szerte Lanuriában!*folytatja a saját tükörképének - s ezzel egyúttal mintegy saját magának - méltatását.*
-Még egy azért van, de már nem sokáig!*ránt fejszét a tükörkép, s iramodik meg Grengor felé.*Átveszem a helyed, nem fogok eltűnni, én leszek az egyetlen és az igazi!*bömböli a megvadult másolat.*

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*Már a fejszerántáskor reflexből a fegyverövében, elől pihenő legkisebb fejszéért kap Grengor, így bár kicsi a távolság, de elég ideje van célozni (főleg mivel a célpont sem kicsi azért - legalábbis számára). Habár nagyon nem is kell céloznia, pont a kis távolság miatt, no meg mert páncél sincs, amit el kéne kerülnie (ugyanis most épp nincs a páncéljában, így a másolatán sincsen), szóval szinte csak hajítania kell. Így is tesz, csak elhajítja nyakmagasságban a kis fejszét, az meg egy pillanat múlva már jó mélyen belevágja magát a másolat nyakába - átszelve a szakállt is egy darabon.*
-Hát, lehet, hogy szépségünk azonos volt, de az eszünk nem.*morogja, miközben a másolat szertefoszlása, elpárolgása után az immáron a földön heverő fejszéjéért nyúl. Bolond volt ez a tükörkép, akár egy magasnövésű, minden épeszű(=törpe) tudja ugyanis, hogy pajzs és/vagy páncél nélkül öngyilkosság egy ilyen kisebb, gyors hajítófegyver ellen harcolni (mert van annyira gyors - a nagyobb, nehezebb hajítófegyverekkel ellentétben -, hogy ne hagyjon elég időt az elkerülésre) - kivéve ha a fegyver gazdája nem képes azt jól használni (azaz nem tud vele rendesen célozni), márpedig Grengor képes, és ezt a másolatának tudnia kellett volna.*
-Nem szeretnélek többet látni.*veti oda a tanoncnak, nem annyira fenyegető, mint inkább tanácsoló hangnemben. Ez'tán pedig visszateszi fegyverövébe a kis fejszét, majd elsétál a dolgára.*

Vendég

* Kilépve a Tűz fogadóból, megvárva Ariettét körülnéz, mit merre lát ebben a városban. Mágustornyot keres vagy legalább is arra utaló jelet, hogy varázshasználók laknak, vagy tevékenykednek. Mivel Norlant nem ismeri igazán, úgy véli egy városfelfedező túra nem fog ártani neki sem, sem pedig a mellette levő kislánynak.*
- Ha benne vagy akkor most megismerjük Norlant, hátha sikerül találnunk valami varázslót neked aki szívesen elvállal téged. Remélem találunk itt neked egyet, ha nem akkor megyünk egy következő városba, egyik helyen csak találunk, nem olyan ritka népség mint hinnénk. Némelyik csak nem szeretnek feltűnők lenni. * Mesél a másiknak itt a tapasztalatairól, látott már egy s mást 1182 év alatt, így némi tudása van róluk.
~ Induljunk jobbra, nekem az a irány jobban tetszik. ~ Már cselekszik is, mutatja az utat Ariette előtt. Lassan lép, könnyen tudja tartani a másik a tempóját, hiszen embernépből való, a lépései oly hangosak, nem oly könnyedek mint az övé.*
- Milyen köpönyeges vagy? * Talán már tudja a kislány milyen csoportba tartozik, vagy közölték vele még az iskolában, ez kicsit megkönnyíti majd a keresést. Pár köpönyegessel találkozott már életében, valamelyikkel harcban, másikat pedig egy kupa habzó sör mellett. Igen, köztük is vannak jók és rosszak.*

Tárgy: Re: A város 2011-05-30, 10:17 pm

-Benne vagyok.Szürkeköpenyes vagyok,ezt már félévkor közölték velem-meséltem Wyamornak.
-Van egy olyan rossz érzésem,hogy követnek minket,és mikor kiértünk a fogadóbol,mintha feketeköpenyesek lettek volna mögöttünk.-mondtam sejtelmesen.Végig követtem a Wyamort,egy pillanatra sem maradtam le.Észrevettem egy hatalmas tornyot,rajta a mágusok szimbólumával,de a kínézetről ítélve ott feketeköpenyesek lehettek,így inkább nem is szóltam róla.
-Amúgy,ha szabad megkérdeznem,hol fogunk aludni?-kérdeztem tőle kicsit félve,úgy gondoltam,lehet ,hogy nem is egy helyen,sőt,biztos voltam benne,hogy csak a mai napon segít.
-Ha rosszat kérdeztem,elnézést kérek!-jelentettem ki,majd útközben előkaptam Wintert,és elkezdtem olvasni,de valamiért nagyon csendes volt azon a sétán.

Vendég

~ Szóval szürkeköpenyes, akkor keressük a szürkéket. ~ Mondja mikor hallja, már félévkor közölték vele, számára za ilyen teljesen ismeretlen. Ő nem nevelkedett iskolában, ő egy igen okos és bölcs nőtől tanult, Tyene személyében. Zölelf nő aki tudós, aki sok dolgot tudott, s nem kellett neki könyv, ő volt maga az élő könyv. Szerencse a tudása egy részét átadta neki de a legtöbb odaveszett.
~ Követnek? hmmm és ráadásul feketék. Tudtam, hogy ez lesz belőle, ha varázsolgat valaki csak úgy egy feltűnő varázslatot ~ Kinéz egy sikátort, előtte azonban hátranéz a varázslók felé, megfogja Ariette könyvét, Wintert és a másikkal Ariette kezét.*
- Gyere, eltűnünk a sikátorban.* Ezzel arra irányítom lépteim, talán kicsit a tempó megerőltető lehet Ariette számára, úgyis utána majd pihennek. Beérve a sikátorba az árnyasba, nem állnak le inkább azt mondja.*
- Végigmegyünk, keresünk egy közeli sikátort, ott megint eltűnünk, azután folytatjuk a sétálást * Reméli egy darabig el tudnak tűnni a szemük elől. Nem is tesz másként, egyik sikátort ugyan jön is a következő sikátor, utána pedig az irányt jobbra veszik. Hátranéz, nincsenek már ott a a feketék, lelassít.*
- Remélem egy ideig nyugton lehetünk * Ahogy elnézi a tornyot amelyik mellett haladnak, megnézi a szemeivel, a kiírást: " Hajnal Torony ".
~ Pompás, ezt keressük mi. ~ felé is indul, közben megszólal.*
- Azt hiszem megérkeztünk.

Tárgy: Re: A város 2011-05-31, 3:30 pm

-Ez meleg helyzet volt.-szóltam a szívemet fogva,ami úgy vert,mintha egy 10km szakadékról estem volna le.
-Azta ,ez gyönyörű-mondtam,mikor megláttam a Hajnal Tornyot.Tisztán emlékszem,az erkély virágot formázó vas kerítésén át láttam,hogy két tanuló gyakorolják a Flamma Mittere (lánghajítás) varázslatot.Fiatalabbnak tűntek,mint én,így elgondolkoztam azon,hogy biztosan ezt a sorsot szánták-e nekem.Ha ők ennyi idősen képesek erre,de én nem,akkor mégis miért próbálkozok?
-Flamma Mittere!-ordítottam el magamat idegességemben,de csak egy szikra jött elő.Mindenki rajtam nevetett.Már majdnem elsírtam magamat,amikor eszembe jutott ,hogy nem adhatom fel.

Vendég

* Még meg sem érkeznek mikor Ariette megint akcióba lendül, amire csak ingatja a fejét, hogy nem lesz majd könnyű őt tanítani. Az ordításra persze, hogy minden szem reá szegeződik, s nevetik is magukat, ő azonban tovább viszi Ariettét, be kell menniük a toronyba, ahol reméli meg tudja győzni a mestert, hogy Ariettét tanítsa, sok időn keresztül. Igen, aki a mágus hivatást választja annak sok sok évet kell rááldoznia az életéből, hogy egyáltalán varázslónak mondhassák magukat. Arra emlékszik, hogy náluk zöldelfeknél is, jó időbe telik míg valakit varázslónak lehetne titulálni.*
- Ariette! * Szólt hozzá az ajtó előtt, szembefordult vele, a szemeibe nézett, nem nézte le a kislányt, egyszer tudja még varázsló lesz.*
- Többet ilyet ne! Most bemegyünk és viselkedsz, hagysz engem beszélni. Megértetted? * Nem volt a hangjában semmi parancs, csak csupa kedvesség, a lánynak akar jót, hogy tovább tanulhasson.*
- Induljunk! * Ezzel kitárja az ajtót, majd utat enged a máiknak, utána ő is belép. Egy igazi mágustoronyba érkeznek. Jól felméri szemével a bútorzatot, mikor is megjelenik egy szolgáló máguskölyök.*
- Jónapot Uram! Szia!* köszönti mindkettejüket, mire persze megfelelően köszön ő is.*
- Szia! A rendmestert, esetleg asszonyát keresnénk. Beszédünk lenne vele. * Erre a mágus fiú máris eltűnik, hosszadalmas várakozás után, végül mind a rendmester és mind a kedves felesége megjelenik. Akik szintén köszönnek.*
- Üdvözlünk benneteket a Hajnal Toronyban! * Egy öreg házaspár, kitűnő egészségben, korukat nem tudja megállapítani.*
- Miben lehetünk segítségetekre? * Kérdezi az asszony, mire magához veszi a szót.*
- Én Wyamor Zendur vagyok, ez itt pedig egy szürkeköpenyes növendék Ariette. Eddig, nem vette túl jól az akadályokat de hiszem itt biztosan, elég sokat fejlődik. * Ők már bemutatkoztak, mire az öreg varázsló mosollyal megszólal.*
- Mindenkiben van egy tehetség, csak fel kell fedezni. Szívesen fogadjuk a tanulni vágyókat. Vannak szabályaink amit nem szabad megszegni, a tanítás ingyenes természetesen. Azonban a szabályok megszegése esetén egyből távozást von maga után * néz rá Ariettére felmérve őt.*
- Eryanbar Rudywel vagyok, a feleségem Zazianne Truben. Miénk már a torony 90 éve. Nahh de hogy ne csak én beszéljek. Ariette kisasszony, elmondanád mit tanultál eddig? * kérdezi érdeklődve*

Tárgy: Re: A város 2011-05-31, 4:17 pm

Miután megjelent a vén házaspár ,és kérdezősködtek,én tisztelettudóan köszöntem nekik.
-Jónapot uram.- a kérdésére pedig elpirulva válaszoltam.
-Gyakorlatban,szinte semmit nem tudok megcsinálni.De az elméletet értem.Ebben szeretnék segítséget keresni,egy mester kéne nekem-azzal előhúztam Wintert a táskámból,hiszen őt,mielőtt beértünk,a táskámba tettem.
-Ő pedig itt Winter,a varázslókönyvem.Elég különleges könyv,beszélni is tud.Köszönj szépen Winter!
-Nem kell kioktatnod kislány.Jónapot Uram-szólt durcásan a könyv.

Vendég

* Örül annak hogy jól viselkedik Ariette, viszont a mágikus könyvet nem érti, főleg azért mert még van neki neve is. Ami azt illeti, emberismerete azt súgja jó kezekben lesz itt, s meg fogják vele taníttatni a varázslás tudományát. Eryanbar kicsit elgondolkozik a lányon, kisebb szakállát simogatja mikor rávágja.*
- Nos, ami azt illeti volt már rosszabb növendékkel is dolgom. * Figyelmesen nézi Wintert, csak mosolyog rajta, mikor is így szólal.*
- Megkaphatnám Wintert, nincs semmi szükséged rá mostantól. Te is tudod, ez csak növendékeknek való segít könyv. Szerény személyem és feleségem gondoskodunk rólad * Aztán ha a kezébe kapta Wintert akkor varázslatba kezd.*
- Ignium frater alandum sivenus, zarken igitur et labora fentetti * Ezennel a Winter lezárul, nem ad ki hangot, úgy néz ki, mint egy sima könyv, semmi más. Átadja kedves feleségének a mágus mester.*
- majd visszakapod Wintert pár óra múlva, elvégzek rajta pár módosítást rajta, amelyet életed végéig használhatsz.

Tárgy: Re: A város 2011-05-31, 4:43 pm

Kicsit megijedtem,hogy Wintert elveszik,de szavai megkönnyebbülést okoztak.
-Köszönöm ,uram-szóltam oda lelkendezve.
-Milyen módosításokról lenne szó?-érdeklődtem,miközben nézelődtem mindenfelé.Mindenhol színes virágok,manók,emberek,tündék,sőt,még az udvaron beszélő lovat is láttam.A lépcső egy csigalépcső volt,amin egyből ki is szemeltem magamnak egy kis zugot,úgy gondoltam oda majd mindig félrevonulhatok a cikizések elől.-Nem!Nem fogsz elmenekülni!-gondoltam magamban.-Erősnek kell lenned!-ismételgettem,miközben a tanár úr következő mondatára vártam.

Vendég

* Az öreg mágus nagyot hallgat a módosításról, nem közöl semmit se, mi a tervei, inkább olyan tanári nézéssel megszólal a kis növendékhez.*
- Időben megtudod. Türelem, Fegyelem és Kitartás! Jól vésd az eszedbe, mert ez életed végéig elkísér. A varázslás tudománya pedig nem egyik másodpercről a másikra tanulható. * Megenyhül a tekintete, utána így szól.*
- Most pedig kövesd Zaziannét, megmutatja a szállásod és egyből foglalkozni kezd veled. * A feleség csak biccentett, értette a célzást urától, jobb ha magukra hagyják a két férfit, Ariettét megvárva együtt sétálnak fel az első emeletre.
A két férfi marad odalent, kis idő elteltével megszólal Eryanbar*
- Miért ide hozta? Bár igaz ebben a városban csak mi vagyunk. * A válaszon nem gondolkozik annyit, így nyugodtan szólal meg az öreg felé.*
- Feketeköpenyes emberek követtek, leráztuk őket mikor megpillantottam a tornyot. Úgy vélem valami isteni jel lehet. * Az öreg összeráncolja a homlokát.*
- Lehet! Mindenesetre itt békében lesz, s tanul kis fegyelmet. Megtanítjuk neki rendesen az alapokat míg szusszal bírjuk. De ha most megbocsát, a könyvével kell foglalkoznom, aztán az ifju diákommal. Ég áldja Wyamor! * Az öregember végül távozik, ő pedig némi nézelődés után távozik. Tudja, egyszer talán még fog találkozni Ariettével.*

Vendég

1. küldetés - Veszély

* Az első napsugarak simogatják meg az arcát, ez ami ébreszti őt. Nincs kedvére a kelés, de meg kell tennie, van dolga a helyi fehérköpenyes toronyban, egy Mesterrel kell találkoznia, mert annak birtokában van egy nagyon értékes könyv, amit szeretne kiolvasni. Hasznos olvasmánynak bizonyul és nem készült a könyvből sok példány. Valamikor egy nagyon neves fehérköpenyesnek a jegyzetei, különös gyakorlatokról, amivel edzheti magát, leginkább a lelkét. Lassan ki kel az ágyból, kimossa az arcából a csipát.
~ Ez egy jó nap lesz. ~ Gondolja magában, különösebb terve nincsen a mai napra, mást nem iktatott be. Meg is mosakszik, utána felölti ruháit, ami egy kék mintás felsőből áll, smaragd színű nadrág, barna mokaszin csizmája. Fegyverét is magához veszi, utána pedig kicsit illó olajat ken el a nyakára, egészen pontosan levendulát. Igen illatozni fog amerre csak elhalad.
~ Ha megvan a könyv, akkor utána ki sem fognak majd innen zavarni. ~ Mosolyodik el a gondolatra, megindul hogy egyen valamit, hogy ne üresen kell sétálni a város utcáin.*

Vendég

* Megérkezve az ő kis konyhájába, nekilát az étel elkészítésébe, van némi tojása, így a tojásrántotta mellett dönt. Nem is kell hozzá sok idő, hogy a finom ennivaló, ott legyen az étkező asztalán. Finom kenyérrel együtt fogyasztja el a bőséges reggelit, el is mossa a tányért és az evőeszközöket. Következő amit megtesz, ellenőrzi a házat kicsit, mert volt már, hogy tolvaj járt nála, bár nincs nagyon tőle ellopni bármit is.
~ Ideje indulnom, mert még elkések a Toronyból. ~ Szól magának, megindul kifelé, a háza a város szélén helyezkedik el, nem pedig a város szívében. Kellemes tíz perces séta vezet a Fehérköpenyes toronyhoz, addig is nézheti az árusokat meg hallhat pár kovácsműhelyt ahol folyik a munka. Megérkezik a lenti ajtóhoz, ami az utcára nyílik. Ki is nyitja az ajtót, be is zárja amikor is nyílvessző suhan el mellette áll bele az ajtóba.
~ A fele sem tréfa. ~ Már megint holtan akarnak látni. Nem várakozik sokat az egyik közelebbi sikátort célozza meg, hátha ott meg tud bújni, reménykedve abban, hogy nem fogják üldözni, vagy legalább is nem fogják megtalálni.
~ Mindig kifogom az ilyen helyzeteket. ~ Próbál nyugodt maradni, úgy néz ki késni fog a találkozóról.*

Vendég

* A sikátorban kicsit ott marad, mikor néz jobbra is és balra is. Várja, hogy megjelenjen egy alak, nem kell hozzá sokat várnia, ő sem fogadja üres kézzel, elbújt rendesen, majd kardjával előugrik rejtekhelyéről és hátának szegezi a kardját.*
-Állj! Miért lőttél rám? Ki bérelt fel? * Szól hozzá aki szótlan sőt még meg is fordul vele szemben. A férfin látszik, hogy nem fél tőle, sem pedig a haláltól sőt hirtelen felnyársalja magát a fegyverére. Gunyoros mosoly terül szét az arcán, az olyasmi fajta ami nem jelent jót, inkább azt, hogy lesz még folytatás ne aggódj. ~ Ez a férfi normális? Miért tette? ~ csak ezt tudja mondani magában, semmi többet, megtörli fegyverét a férfiban és elteszi vissza a tokjába pihenni. Átvizsgálja a másikat, semmi különösebbet nem talál, így leginkább morcos arccal veszi tudomásul, hogy vannak valakik akik gyilkosokat bérelnek fel ellene. ~ Vajon ismert csoport? Vajon miért akarnak ennyire eltenni engem láb alól? Sosem lehetek nyugalomban. ~Morfondírozik mikor eszébe jut, hogy neki mennie kellene a Fehérköpenyes mesterhez.
~ Talán majd megérti, ezt a késést ~ Meri remélni, hogy most megértőbb hangulatban van.

Vendég

* Gyors léptekkel távozik a sikátorból, a hullát ott hagyva, majd valaki megtalálja, neki most sokkal fontosabb dolgai vannak. Öt perc séta után egy kisebb tömeget vesz észre, valamit néznek és ingatják a fejüket. Kíváncsivá teszi őt is arra veszi az irányt. Közelebb alig bír jutni, mert megjelenik a városőrség is.*
-Emberek, Emberek! Mindenki menjen a dolgára! * Közelebb furakodik amikor meglátja magát a mestert, akihez ment volna. Kicsit elszörnyülködik, hogy a mestert megölték.*
-Engedjenek oda! * Szól hangosan mikor elé áll egy katona.*
-Mit szeretne kisasszony? Mit akar egy halottól? * Teszi fel a kérdést, továbbra is a halott mester előtt őrt állva.*
-Csak megnézni a mestert akivel ma lett volna találkozom. Fehérköpenyes vagyok * Szól ezzel elővesz egy fehérköpenyes mágus jelvényt, amellyel bizonyítja állítását, az biccent és odaengedi. Gyorsan átvizsgálja a halott mestert, után pedig felállva ennyit mond.*
-De miért fényes nappal? Miért kellett nekik a könyv? * erre a városőrségtől az előbbi katona odaszól hozzá.*
- Sokat tud hölgyem! Lenne szíves velünk fáradni, szeretnénk jobban kihallgatni nyugodtabb körülmények között.* Ezzel mutatva az utat, a városőrséggel távozik az őrposztra.*

Vendég

5. küldetés - A másik én

* Norlanban jár a négy torony városban, mágustorony felé siet, mert fontos küldetése van. Azt személyesen kell átadni a megadott illetőnek, így ha lehet nem áll le senkivel sem beszélgetni. Gyorsan szedi a lábait, minél hamarabb le akarja tudni, utána pedig szabad lehet. Fehérköpenyes toronynál megáll, szétnéz az utcán, nem követi e valaki, amikor teljesen véletlenül vagy csak a sors akarja így egy tanonc áll el a befelé menő utat.*
- Szia Camilla! Tu tud tudom hogy nem éppen alkalmas időpont, mint mindig de ma tanultam meg egy varázslatot, meg szeretném mutatni neked. Már ha engeded * Szól kissé félénk hangján.*
- Szia Ryiolran! Nem, nem érek rá most, mert éppen nagyon fontos ügyben szeretnék találkozni a rendfőnőkkel. Tudod négyszemközti beszélgetés, ha nem most adom át akkor kellemetlenül fogom érezni magam. * Válaszol gyorsan neki, de Ryiolran nagyon meg szeretné mutatni azt a varázslatot.*
- De csak néhány perc az egész, utána már mehetsz is. Kérlek * Megszánja a másikat, igent bólint a másiknak.*

Vendég

* A tanonc hozzálát a varázslatnak, pontosabban először is a varázslaton gondolkozik, hogyan is volt. Ryiolrannak a memóriája nem a legfényesebb. Az idő csak telik és múlik, mikor nagy nehezen mutatja megvan.*
- Nem kell félned, csak egy ártatlan fényhajlítás az egész. Ilyen elterelő illúzió ha jól tudom. * Nem igazán figyelt oda, mikor szokták használni, persze ő tisztában van vele. De hát ha egyszer igent bólintott a másikra akkor már nem visszakozhat.*
- Rendben. Nos lássuk azt a nevezetes varázslatot. kíváncsi voltam úgy is, mennyit fejlődtél azóta, hogy utoljára beszélgettünk * Bátorítóan mosolyog a tanoncra aki jelez a fejével, hozzá is látna a varázslatának amit aznap tanult. Megkezdődik a kántálás, kezdetben a kézmozdulatok is tökéletesek, a tanonc figyelmét egy Snytlenri, egy légy szerű lény tereli el amelynek mérete megegyezik egy kisebb madárral, ott köröz előtte. Annyihoz ép elég, hogy a kézmozdulataiba kisebb kanyart tegyen, szavai is kicsit vontatott lesz, a koncentrálása pedig megváltozzon pár pillanatra, de végül is rá, mert nem szeretne Camilla előtt felsülni. Ha most ő itt mégis csődöt mondani, akkor talán belátná, nem erre a pályára alkalmas.*

Vendég

* A varázslat elszabadul az utolsó szótaggal, rá mutat a tanonc ő pedig ott áll előtte. Már nem tud az ellen tenni, hogy megakadályozza a varázslást, mert nemrég szerette volna, jól lekéste, mert ő sem erre koncentrál. Először nem érez semmit sem, úgy véli teljesen nem sikerült a varázslat.*
- Ez úgy néz ki nem sikerült Ryiolran, talán majd máskor jobban ügyelsz. Nem szabad, hogy bármi elterelje a figyelmed és a kézmozdulataid se. * Szól lehető legkedvesebben a másikhoz, aki lehajtja a fejét, felsült a varázslata pedig ő nagy mágus akar lenni.*
- De az a Snytlenri ott körözött a kezem előtt, meg akart csípni. Tudod kiskoromban is utáltam őket. Nagyok és jó nagyot csipnek. * Próbálja menteni a menthetőt, ő nem hibázott, az egésznek csak az a dög a hibája. Nem tud erre mit mondani hirtelen, amikor émelyegni kezd erősen.
~ Mi történik? ~ Tanonc egyből észreveszi aztán oda is lép hozzá.*
- Jól vagy? Jól vagy? * Kicsit rémült lesz az arca, hogy most neki tett rosszat.*
- Nem, csak kicsit megszédültem, biztosan a nap. * Gondolja magában, csak ez lehet az oka, mást nagyon nem mondhat. Az émelygést felváltja egy olyan érzés, hogy valaki ki akar belőle jönni, nagyon agresszív módon, ami sikerül is. Árny nélküli alak jön ki belőle, aki alkatilag olyan mint ő. Jobban megnézve teljesen olyan mint ő.*

Vendég

* Az árny nélküli saját maga se szó se beszéd, varázslatba kezd, az ismerős, gyakran szokta használni. Megteszi az ellenlépést, elég gyenge még kicsit, ahogy kiszakadt belőle a másik fele. Fény burkot szeretne idézni védekezésképpen amit el is kezd.*
-Entredis sildis elanid farrum, pleanditium orri....* Nem sikerül végigmondania a védelmét, vállán eltalálja a fénydárda hátra veti pár métert, utoljára tanonc korában tapasztalta meg ezt az érzést. Megsebesül a válla, olyan varázslatot nem tud elmondani amelyhez mindkét keze szükséges. Már csak az egy kezes varázslatban bízhat. Fel próbál tápászkodni a kezével ami sikerül is, amikor látja, a tanonc éppen hogy találja el őt egy fényvarázslat a gyomrát.
~ Nem kellett volna hallgatnom rád, ám nyugodj békében Ryiolran. ~Köszön el a másiktól, kihasználva előnyét varázsolni kezd, egy fénygömböt.*
- Gombius litus dendaris etes, zun redoris mellis * Rámutat a kezére, mi a célpont. Az ez ellen szeretne védekezni, nem jut a végére mondandójával mikor az arckifejezése eltorzul a fájdalomtól, hang azonban nem jön ki a száján. Nincs vége ennek az őrületnek.*
- Entredis sildis elanid farrum, pleanditium orries sartam * Elmondja gyorsan a védő igét, még megfelelő időben, egy újabb fénydárda érkezik feléje és enyészik el burkán.*

Vendég

* Hozzálát a következő varázslatának az árnyképe, meg akarja gyorsan lepni,nem a kalapáccsal, azzal nem hinné eltüntetné ezt a valamit aki a halálát akarja. Mágikus ködöt szeretne varázsolni, ha nem látja őt a másik akkor nem tudja, hova célozzon.*
- Riveris kodis admilnium santus, preto est furfarro. * Lehel egyet a levegőbe, amire előttük fényköd jön létre. Ellép kicsit jobbra, fájdalmas számára a mozgás a karja miatt. Kicsit rosszul néz ki, megfelelő varázslattal helyre lehet rakni. Elzúg mellette egy varázslata, belép kicsit a ködbe, remélve itt kicsit nyugton lehet. Nyugodalmas másodpercek következnek, érzi a testében a fáradtságot. Hangosan zilál, a mellkasa le és fel ugrál.
~ Vajon hall engem? Vajon mi állítja meg? Hogyan állíthatom meg? ~ Vetődik fel benne a kérdés, kissé tanácstalan, még sosem volt ehhez hasonló lényhez, pontosabban gyilkos önmagához szerencséje.
~ De ha ő én vagyok, akkor mindent tud rólam. ~Gondolkozik, mikor eszébe jut, mi van ha még a gondolatait is tudja? akkor igen nehéz számára a helyzet, minél hamarabb meg kell találnia a módszert, amivel legyőzheti, utána pedig visszafordíthatja a varázslatot.*

Vendég

* Van ideje kicsit lenyugodni, a köd kezd elillanni, mintha ott sem lett volna. Nem kell sok, hogy mögüle rátámadjon a gonosz fele, kivont karddal. Vagdalkozik, a burkot egyre jobban gyengíti le. Megfordul szembenéz önmagával, farkasszemet néz vele, e gondolatokat mondja felé.
~ Hallasz? Én nem vagyok ilyen, nem én öltem meg Ryiolrant! Én a fény szolgája vagyok, mindörökké, az ilyen alantas dolgok nem okozhatnak komolyabb bajt számomra. ~ Meglepetésére a gyilkos fele erre kicsit megtorpan, összeszűkül a szeme válaszol neki.
× De ilyen gyilkos vagy, te ölted meg. Én csak egy részed vagyok és azért vagyok itt, átvegyem feletted a hatalmat. Ha én nyerek akkor a testedben én fogok uralkodni ameddig szeretném × Gondolatát közvetíti felé, ami ellen csak csóválja a fejét, nem így lesz ahogy elképzelte. Reméli a toronyból valaki csak látta a küzdelmet és nemsokára segítségére siet.
~ Soha sem fogsz te gyilkos uralkodni, el leszel mindig nyomva. ~ Mágikus tőrt idéz meg, ami csak egy szúrásra alkalmas.*
- Toris jaman magicus litus * Amint megvan, beledöf a szívébe, maga a sötétség szívébe.*

Vendég

* A torz üvöltés, a hang nélküli azt látja megint. Hátast dob, elkezd vergődni a földön, undorító látni is. Ezzel meg is volnának, viszont a varázslatot még mindig nem fejtette meg. Nem is hallott róla, hogy létezik ilyen, eddig még nem kellett használnia ezt a varázslatot, olyan fura számára. Nincs is ereje gondolkozni, térdre rogy.
~ Nem, még vissza kell fordítanom a varázslatot ~ Valami isteni sugallat, az egész, hogy mit mondjon.*
- Deaktivitus Sanctum Ryiolran magicus. * Elég ahhoz, hogy kiüsse magát, ez a sok varázslás kifárasztotta, testileg és szellemileg. Pár órával később kel fel egy ágyból, ellenőrzi a cuccait, mikor felismerés van benne, hogy a saját vendég kuckójában van. Fáradtak még a mozdulatai, nem törődve keresi fel Tyren mestert. Elmeséli neki az eseményeket, után pedig eredeti feladatát is átnyújtja. Fáradtan nem indulhat újra útnak, visszasétál a szobájába pihenni.
~ Egy nagyon fárasztó nap után megérdemlem ~ Mosolyodik el magában, abban meg egészen biztos, nem fog dicsekedni erről, inkább szeretné elfelejteni, meg tanulni az esetből. Megnézi sérült vállát hála a gyógyító varázslatoknak rendbe jött. Kis idő múlva már nyugodtan alszik szuszogva.*

Tárgy: Re: A város 2013-03-05, 6:14 pm

Játék Lysanor Eweny-vel
*Néhány napra rá, hogy kipihente Valian fogadójában a Balál Tangerannal történő fárasztó és véres találkozását, megérkezett a Keleti szeglet egyik újabb városába, Norlanba is. Persze mostani útján nem sietett, mint annak idején, amikor egykori szerelmét kutatva haladott át Lanur földjén. Most már jó ideje nem hajtja az a láz. Tudja, hogy Glorien jól van, ott van Evolyranon és Aldo azért is jött el, hadd zárja le a múltat. Utolsó beszélgetésükkor, mikor Aldo sürgette őt, hogy keressék fel fiúkat is, Glorien határozatlansága megmutatta, hogy neki már nincs mit ott keresnie mellette. Persze aztán szabadkozott az elf, de eme dolog mellett még voltak mások is, melyek aztán Aldot végleg rávették a távozásra. Ilyen gondolatok közepette haladt át Norlan város kapuján, s habár még most is ezt a fájó emléket idézte fel magában, mégis kedélyesen állapította meg, hogy már egyre kevesebbszer jut eszébe ez az egész ott történt dolog, meg maga Glorien is. Ahogy haladt egyre beljebb a városban, halkan valami régi nótát kezdett fütyörészni, s már-már kezdett egészen jó kedve kerekedni, amikor is az egyik utcasarkon befordulva, hirtelen egy ismerős alakot pillantott meg. Fütyörészése rögtön félbe is szakadt és szemével követni kezdte az út túlsó oldalára átkelő személyt. Lysanor volt az. Hirtelen meg is rohanták azon események emlékei, melyek körülbelül egy évvel ezelőtt zajlottak a tengerparton. Ott találkoztak először. Először és utoljára, annak ellenére, hogy megegyeztek, megkeresik együtt Glorient, de aztán Aldo nem jelentkezett újra, így azóta sem hallott Lysanor felől.*
~Biztosan felvették újra egymással a kapcsolatot és Lysanor is tudja, hogy mi a helyzet. Jobb, ha továbbmegyek, mintha észre sem vettem volna, hogy ő az.~
*Határozta el magában, de aztán odaérve, ahol az elf az előbb átkelt az utca másik oldalára, ő is elfordult és a nő nyomaiba szegődött. Maga sem tudta miért teszi, talán a kíváncsiság hajthatta, hogy mégis mit keres ugyanebben a városban, ugyanebben az időpontban Glorien unokatestvére, mint ő.
~Lassan megy le a nap, addig követem észrevétlenül és aztán megyek és keresek egy fogadót, ahol eltölthetem az éjszakát.~

Tárgy: Re: A város 2013-03-06, 1:41 pm

Aldo Barras

*Lysanor sétált a városban lassan, hiszen megbeszélték Adennel, hogy majd találkoznak itt. De volt még egy kis ideje, így úgy döntött körülnéz. Átkelt az egyik úton, de valami nem stimmelt. Megállt egy üzlet előtt, de nem fordult hátra. Érezte, hogy valaki az útjába eredt.*
~ Érdekes. Mintha ismerős lenne az illetve. Na mindegy. Ha nem Aden az nem érdekel. Azért még is csak megkérdezem, mi a nyavaját akar tőlem.
* Fogta magát tovább ment, és egy sikátoros résznél bekanyarodott, majd hirtelen megfordult. Kissé lemerevedett, amikor észrevette, hogy ki az.*
- Minek követsz Aldo? Nem egyszerűbb leszólítani?
* Kérdezte széttárt karokkal. Ha jobban belegondol a múltkori találkozásuk sem volt éppen barátságos az elején.*
- És miért nem vagy Gloriennel? Bár nem kell válaszolnod tudom én. És ismerem a gyáva fajtádat. Elmenekültél a gondok elől. Nem is baj. Hagyd békén azt a szerencsétlen nőt. Épp elég baja van nélküled is. Pláne mióta a fiatokat egyedül neveli. Jó ott neki a fiúval kettesben.
*Mondta kicsit haraggal talán, de meg is lehet érteni a férfit. Hiszen sokáig azt hitte Glorien halott. Ez van. Lehet ha most felbukkanna Daevin, ő sem tudná hová rakni és valószínűleg nem foglalkozna már vele, pláne, hogy felbukkant Aden. Talán még Kainnak is több figyelmet szentelne, mint a volt szerelmének.*
- Nem ítéllek el, fordított helyzetben én is így viselkedtem volna.
*Ezt már szomorkásabb hangon mondta.*
- Figyelj csak! Nincs véletlenül kedved beülni valahova? meginni egy kis gyümölcslevet vagy valamit. Van még egy kis időm, ameddig....
*Nem fejezte be elvégre Aldonak semmi köze az ő magánéletéhez. Kicsit közelebb ment és várta a választ.*

_________________
A város - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: A város 2013-03-06, 8:23 pm

*Fel sem merült benne, hogy a lány észrevette a jelenlétét. Ezért, amikor a sikátornál Lysanor után kanyarodott, éppen csak, hogy megtudott állni az utolsó pillanatban, még mielőtt nekiment volna.*
- Csak megakartam róla bizonyosodni, hogy te vagy az...
*Próbált magyarázkodni, de erre aztán a szemben álló belekezdett Glorien életének felvázolásába, sikeresen elérve, hogy egy kis bűntudatot is ébresszen a férfiban. Aldo viszont nem mutatta, faképpel hallgatta végig, közben erre-arra tekingetve, hogy ne kelljen Lys szemeibe néznie. Gondolatai is kezdték újra megrohanni, de megálljt parancsolt nekik, és igyekezett nem elmerülni újra a múlt édes-keserű emlékeinek tengerében.*
~Persze, így viselkedtél volna. Mintha te is átélted volna ugyanazt, amit mi Gloriennel...~
*Toldotta meg Lysanor szentbeszédét, de csak gondolati síkon. A lány ajánlatára is készült már válasszal, mely szerint nincs kedve újra kitárgyalni vele a múltat, felemlíteni százszor Glorien nevét, hiszen próbálja elfelejteni, viszont végül is nem ezt a választ adta.*
-Rendben, menjünk. Úgyis kell keresnem egy fogadót éjszakára.
*Azzal kilépett a sikátorból és megvárta míg a nő is mellészegül. Nem hozta szóba a múltkori találkozásuknál megbeszélteket, hogy tíz napra rá majd találkoznak a tengerparton újra és egyeztetnek, hogy merre keressék tovább az akkor még eltűntnek számított Glorient. Nem hozta fel, hogy miért nem jelent meg akkor, hiszen az előbb hallottak szerint Lysanor már mindenről értesült, sőt többet is tudott, mint Aldo egész ezidáig, ha igaz az, hogy Glorien valóban megtalálta Galwort, a fiúkat. Márpedig mielőtt elhagyta Evolyrant, többek között erről is volt egy nagy vitájuk Gloriennel, ki nem tartotta volt annyira jó ötletnek Galwor megkeresését. És most együtt vannak, ő meg itt. Nyugtalanul kezdte érezni magát bőrében, ezért úgy döntött szavakkal fojtja el az őt leigázó gondolatokat.*
-És mondd csak, hogy megy sorod itt, Lanuria földjén, Lysanor?

Tárgy: Re: A város 2013-03-07, 9:54 am

- Szóval meg akartál bizonyosodni.
*Mondta egykedvűen, de nem hitt a férfinak. Nem baj, ha akarja majd elmondja, ez nem lényeg. El is indultak hamar és, amint a léptek egymás utá n követték egymást Aldo egy kérdést szegezett Lysanor felé.*
- Hogy megy sorom? Egész jól most.
*Nézett rá egy kis mosolyt megengedve.*
- Tudod van egy udvarlóm most. Aden a neve. Furcsa fiú, de valami megfogott benne.
*Mondta, és többet egyenlőre még nem árul el, hiszen Aden képességét nem kell tudnia senkinek. A fiú megbízott benne és ő megtartja titkát.*
- És te? Hogy hogy idejöttél?
* Kérdezte s hirtelen megállt egy kisebb kocsma előtt. Igazán takaros kis helynek bizonyult, ezért is lépett be Lysanor. Aldi biztosan követi. A kocsmáros is igazán mosolygós egy fickó volt. Üdvözölte Lysát és a lány leült a pulthoz. Mellette volt egy hely még, ha szeretne Aldo akkor odaül.*
- Kérnék egy frissen facsart narancslevet.
* Adta le a rendelését és hátra nézett, vajon a férfi bejött e. De valami arra késztette, hogy oldalra nézzen. Egy kedves kis kutyus foglalt helyet az egyik asztal lábánál. Hűséges jószágnak tűnt és rendkívül kedvesnek hatalmas termetéhez képest.*

Ő a kutyus :
A város - Page 2 04-4

_________________
A város - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt