Kikötő

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Bár jó párszor megtáncoltattam a páromat és semleges válaszokkal tartottam távol a Madame üzletei után érdeklődőket, ahogy a saját utamról is csak udvarias semmiségeket potyogtattam, hamar elfáradtunk, így a fogadóban lefoglalt szobába kocsikáztunk a visszaküldött hintóval. Hála az égnek semmi nem történt, így aránylag pihenten ébredtünk és még reggelizni is volt időnk, mielőtt a megbeszélt időpontban megjelentünk a Házban.
Örömmel láttam, hogy Rulaka a felszolgálásban tüsténkedik, Takara pedig a Madame szolgálatára lett beosztva, így próbálva beilleszkedni. Mondjuk ez kemény falatnak ígérkezett, hallottam már híreket Balnche-tól, aki kissé sápadtan várta mi lesz.
- Takara a hajón is ügyes volt, meg fogja oldani. – szorítottam meg szerelmem kezét biztatóan. – Viszont mi is menjünk fel, mert a késést sem tolerálja Asszonyunk. – vigyorodtam el, aztán indultunk fel a lakosztályhoz. Megérkezvén az ajtóhoz, Blanche halkan bekopogott.
- Megérkeztünk, Asszonyom!

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//


Összenézünk Blanche-val, amikor várakozásra kapunk utasítást és én próbálom kihallani a hangból, hogy vajon minden rendben van-e. Bár nem szolgálok nagyon régóta Zaveeyera-nál, azért sok pletykát hallottam róla és kedvesem is mesélt pár esetet a szolgálókkal való igényeiről és aggódtam, hogy vajon Takara jól végzi-e a dolgát.
- Mit gondolsz? – suttogtam oda Blanche-nak.
- Szerintem minden rendben, különben már hallanánk. – súgta vissza vigyorogva párom.
Én tovább hegyezem a fülem, de semmi hangoskodás, csak természetes hangok, amik egyre közelebb érnek az ajtóhoz, ami hamarosan ki is nyílik és meglátom a kifelé igyekvő Asszonyt, mögötte a szolgálatkész Takara-t, aki halvány mosollyal dönti meg felénk a fejét. Ebből tudom, hogy eddig minden rendben.
Aztán minden figyelmem Zareeyeva-é, aki sietősen indul el.
- Igenis! – csattintom össze a bokámat, nem tudván megállni ezt a kis tréfát.
Udvariasan nyitom ki az iroda ajtaját a két nő előtt, majd megvárom míg leülnek, aztán én is helyet foglalok a székben.
Meghallgatom az utasításokat, de már előre látom, hogy ez a nem szeretem feladataim közé fog tartozni. Már a bankár szó hallatán is megborzongok, de hát ez is egy feladat…….A terve még mindig aggodalommal tölt el, de már nincs visszaút.
- Arról nem beszéltünk, hogy meddig lesz távol? Mikor kezdjünk aggódni, hogy valami rosszul sült el? Kiből kell majd kivernem, hogy mi történt? – érdeklődöm enyhe faarccal, de tudnia kell, hogy az aggodalom beszél belőlem. - Ruby-ról pedig nem sokkal tudok többet mondani. Azt mondta, hogy az Azura kapitánya nem volt finnyás a kalózokkal való kereskedéssel és talán ez lett a veszte is. Nagy valószínűséggel, még mindig abban a kocsmában vedel, nem megy az már sehová, hiszen már egy hajó sem veszi fel a fedélzetére…..feltéve, ha még nem szaladt bele senki késébe.

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Rosszkedvűen hallgatom az Úrnő válaszát, ami mint mindig, most is kellően részletes, még ha annak a taglalása is, hogy mi lesz akkor, ha nem tér vissza, ha valami balul sül el és erre, valljuk be őszintén, nagyon nagy az esély, hiszen szinte semmi konkrétum nincs a kezünkben.
Nem tudom mit hajszol ennyire Zaveeyera, de bármi is az, már régen történt és neki itt van a tíz körömmel összekapart üzlet, a lányok………. A rosszkedvem tovább mélyül…..
Talán öt-tíz éve még érdekelt volna, hogy talán az ölembe pottyan egy jól menő üzlet, talán még ösztönöztem is volna az indulásra, de az egy más élet volt és én is más voltam. Most mikor végre elhatároztam magam a biztos, állandó életre, meg jön ez.
Tudom, hogy nem állunk készen erre Blanche-val! Még egymást is szoknunk kell, nem, hogy egy ekkora felelősséget felvállalni. Szükségünk van Zaveeyerara!
- Akkor ajánlom azoknak a vajákosoknak, hogy vigyázzanak Önre és tegyék, amit vállaltak! – morogtam, de ügyeltem rá, hogy bár annak hangozzon, de ne tegyek ígéretet arra, hogy nem indulok a segítségére.
Blanche úgy sem hagyna békén, ha nem kerülne elő időben az Úrnő!
- Igyekszünk, hogy minden gond nélkül menjen és béke és nyugalom fogadja, ha visszatér. – próbáltam a negatív érzéseket elsöpörni egyelőre.
Jól gondoltam, hogy Takara bevállhatott, ha különleges feladatot is kap, de úgy látszik itt az ideje a tetteknek a beszéd helyett.
- Indulok akkor. – álltam fel. – Meg vannak a levelek, amit vinnem kell? És mennyi pénzt hozzak?

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Majdnem elmosolyodtam, ahogy az utasítások pattogó, őrmesteri stílusban felsorolásra kerülnek. Annak ellenére, hogy mondhatni az utunk elmesélése után azonnal az utazás mellett döntött, mégis mindent precízen leszervezett, mindent átgondolt és beosztott, nekünk tényleg csak követni kell a kiszabott utat – kivéve persze, ha eltűnik, mert akkor mondhat akármit, utána megyek.
Nem vettem magamra, hogy nem bízik benne, hogy rendesen beosztjuk a pénzt, vagy, hogy megtudom, mennyi pénzt is hozok el a bankártól, mivel igaz, hogy rendesen elvégeztük a hajó utat, sikerrel jártunk, de azért még nem olyan rég dolgozom mellette és az én előéletemmel, örülhetek, ha egyáltalán az üzlet közelébe engedett.
A borítékok is előkerültek és én egyenként el is vettem őket, meghallgatva a hozzájuk fűzött megjegyzéseket.
A végrendelet hallatán elhúztam a számat, de végül nem szóltam egy szót sem, nem akartam az ördögöt a falra festeni, még ha logikus is volt, hogy erre is gondolnia kellett egy ilyen út előtt.
- Megérettem, úgy lesz, ahogy akarja. – tettem el a leveleket a mellényem belső zsebébe, de persze meg volt a saját elhatározásom a későbbiekre nézve, hiszen arra nem tettem ígérete, hogy nem keresem meg, ez elkerülte a figyelmét, hála az égieknek.
Mivel meg volt a feladatom, még utoljára megszorítottam kedvesem kezét, aztán elhagytam a szobát, hogy elvégezzem a rám rót dolgokat.
A bankban már vártak, így valószínűleg nem lesz nehéz a dolgom.
- Ezt a levelet küldi Önnek. Ebből kiderül, hogy Asszonyomnak milyen óhajai vannak és mennyi összegről van szó. Én csak a futár vagyok egyelőre. - - azzal átnyújtottam neki a banknak szóló, első levelet és megvártam míg elolvassa.

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Legszívesebben homlokon vágnám magam, amikor az alkalmazott visszanyújtja a levelet és elmondja, hogy az igazgató mindjárt itt lesz, hogy neki adhassam át. Hát persze! Máris sikerült elbuknom az első akadályon, amit az Úrnő állított elém, hogy megugorjam.
A számba rágta, hogy csak a bank igazgatójának adjam át, erre tessék! Még jó, hogy az alkalmazott tudja mi a dolga, ha én nem.
Alig figyelek a csacsogására, miközben magam ostorozom, de aztán csak eljut hozzám az éppen csak el nem csöppenő arckifejezése, mintha valami földöntúli jelenségről beszélne.
Ja, hát persze! Hiszen bármennyire is megvetik az általa nyújtott szolgáltatást – persze csak nyilvános körökben, - majd megeszi őket a kíváncsiság, hogy megtapasztalják és élvezhessék.
Micsoda képmutatás! Bár ez a fickó nem játssza meg magát, tényleg epekedik és…….nem ki kar használni? Komolyan alig bírom megállni, hogy ne nevessem el magam, ahogy meg akar vesztegetni.
De hát miért is ne használjam ki a lehetőséget, elvégre egy kis kedvesség és jóindulat megéri a befektetést…..
Így ahelyett, hogy elzárkóznék mereven, halványan elmosolyodom és titokzatos képet vágok a szavaimhoz:
- El sem tudja képzelni, mennyire különleges. És ember legyen a talpán – minden tekintetben, - aki megfelel az elvárásainak. – emeltem meg az állam, mintha magamról beszélnék.
Minden szavam igaz volt, de persze mindenki azt hall bele, amit csak akar, nem?
A Madame is azt akarja, hogy jól menjenek a dolgai, még akkor is, ha nem személyesen ügyeli, egy kis misztikum és képzelgés csak segít ebben.
- Tudja…. – hajoltam közelebb hozzá és én is halkra fogtam. – nem ígérhetek semmit, de megteszem, amit tudok. Elvégre…..mi férfiak tartsunk össze.
Bízom benne, hogy az igazgató hamar jön, mert sokáig nem fogok tudni komoly maradni és fenntartani a látszatot a megközelíthetetlenségünkről, ha valaki így ámuldozik.

Blanche-ra még jobban rátelepszik az aggodalom, ahogy Matt kiteszi a lábát a szobából és bár megígérte, hogy nem fogja, mégis megpróbálja lebeszélni Asszonyát a veszélyes útról.
Természetesen sikertelenül, de hát erre akár fogadhatott volna is, mert ismerte már, nagyon jól.
- Meg-megértettem, asszonyom. Csak…….agg……, de mindent megteszek amit kell, hogy legalább az itteni helyzet miatt ne kelljen aggódnia. – szipogott még utolsókat, de aztán összeszedte magát, hiszen nem volt ő ilyen nebáncsvirág, ezért is lett az asszony helyettese. – Az életünk árán is megvédjük Önt, ezt tudnia kell. Minden szépen, rendben fogja várni, csak jöjjön vissza. – hajtja össze a kezében lévő ruhát.

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Kérésem meghallgatásra talált, mert mielőtt újabb faggatózást kellett volna kiállnom a kíváncsi alkalmazottól, megérkezett az igazgató, legalábbis minden bizonnyal ő volt, mivel az eddig velem beszélgető férfi alázatos hajlongásba kezd, így köszöntve őt.
Ernst nagyon udvarias és azonnal az irodájába kísér, hogy négyszemközt maradhassunk.
Nyilván jól ismeri az Úrnőmet, mert nem is teketóriázik sokat, azonnal a tárgyra tér.
- Természetesen. – nyújtottam felé a levelet. – Ez személyesen Önnek szól és kifejezi Asszonyom minden kívánságát, mind az Ön, mind az én teendőimmel kapcsolatban.
Ezek után már csak várnom kell, hogy elolvassa és intézkedjen a kért összegekkel kapcsolatban.
Amint minden a kezemben van, már megyek is vissza, hiszen Zaveeyera mára tervezi a látványos „bukását”.

***

- Bocsásson meg Asszonyom! – szorítja gyorsan Blanche a szájára a szemét bűnbánóan és azonnal meg is változik a viselkedése, hiszen nem ok nélkül bízott meg benne Zaya és emelte helyetteseként maga mellé. Csak hát…….sosem volt még, hogy ennyi teher nyomta volna a vállát…., de megoldja majd. Ezt keményen elhatározta, főként, hogy maga mellett tudhatta már Matt-et is.
- Igen, ezt nagyon jól kitalálta Asszonyom. – biccentett már teljesen összeszedetten. – Ők még nagyon újak, sokan még csak nem is találkoztak velük. Rajta leszek, hogy mindketten megértsék mi múlik rajtuk. Nem lesz baj. A hajón jól megismertük őket, talpraesett, okos lányok, biztos vagyok benne, hogy meg fogják állni a helyüket, de ha csalódnék, magam fogom helyre tenni a dolgokat. – tette be az utolsó holmikat is a csomagba.
Azonban csak összeszorul a szíve, ahogy szóba kerül a „baleset”, de ezt már ügyesen leplezi.
Erősnek kell lennie, hogy mindenben támogassa jótevőjét.
Bízik benne, hogy Matt-tel együtt minden rendben lesz és a megtévesztés is sikerülni fog.
Ha megérkezik a férfi Blanche megy, hogy szóljon a szakácsnak, tálalhatja az ebédet.

//Otthon, édes otthon - Zaveeyerat//

Egy cseppet sem csodálkozom, hogy az Asszonyom ezt a pénzintézetet választotta a pénzének őrzésére. Semmi oktalan és felesleges kérdezősködés, nyálaskodás, csak hatékony és gyors intézkedés, melynek következtében szinte perceken belül az igazgató asztalán terem három pénzes zsákocska. Az egyikre a férfi rámutat, ebből tudom, hogy ez lesz az, amit a Madame nekünk szán itt hagyni, a többit magával viszi. Ez a gondolat még mindig ideges szorongást kelt a gyomromban, de ez természetesen nem ül ki az arcomra.
Mivel a feladatomat elvégeztem, udvariasan elköszönök a bank igazgatójától.
- Feltétlenül át fogom neki adni az üzenetét, uram. Minden jót!
A zacskókat elhelyezem az ingem alatt, hogy ne tűnjön fel senkinek, mivel azért nem adnám el a jobb kezem, hogy egy nagy összegű kivét esetleg nem-e lódítja meg egy-két alkalmazott fantáziáját, bár úgy vélem az igazgató ad a jó hírére.
Ha minden baj nélkül visszaérek, akkor egyenesen az ház asszonyának irodájába megyek, hogy átadjam neki a pénzt és ezzel letudjam ezt a feladatot.
Sejtettem, hogy Blanche még megpróbál a lelkére beszélni, igaz egyáltalán nem hittem benne, hogy sikerrel jár.
Blanche fordult ki a elém a szobából. A borús ábrázatából és kisírt szeméből tudtam, hogy igazam volt. De egy kisírt szemű szolgáló, aki a Madame szobájából távozik, nem ritka látvány, így ez talán még segít is az elkövetkező tervben.
Azért kapott egy gyors csókot, mikor elmentünk egymás mellett a folyosón.
- Minden rendben ment. – tettem le az asztalra a három csomagocskát, hogy ő maga mutasson rá, melyik marad. – Az igazgató gyorsan és hatékonyan végezte a dolgát. Egyébként az üdvözletét küldi és szólt, hogy pár napon belül látogatást tenne. Gondolom Asszonyom nem gondolta meg magát. – néztem az összekészített holmikra. – Akkor már nem sok időnk maradt. Miben tudok még segíteni, vagy mi lesz a dolgom?

//Otthon, édes otthon - Zaveeyera//

Hogy őszinte legyek eszembe sem jutott, hogy a bankigazgató jövetele akár gondokat is okozhat, hiszen úgy véltem a lányokhoz jön és csak azért jelezte ezt a Madame-nak, hogy biztosítsa a legjobb „ellátást”. De most, hogy erre az asszony felhívta a figyelmem, rájöttem, hogy nyilván elvárja, hogy a Ház úrnője köszöntse őt és váltson vele pár szót…….
Míg ez megfordult a fejemben, addig csak ösztönösen bólintottam egy elnézést kérő mosollyal a tapasztalt pénz ellenőrzésére, bár nem tesztnek szántam, csak nem akartam, hogy félreértés legyen, inkább ő adja a kezembe a megfelelő erszényt.
Mielőtt még bármire is válaszolhattam volna, tovább fűzte a gondolatait, így figyelmesen és aránylag nyugodtan hallgattam végig, nem tudván mást tenni csak bízni abban, hogy minden a tervek szeribt és szerencsésen alakul.
- Az igazgató nem hiszem, hogy gondot okozna, hiszen a „baleset” miatt ő sem jut az Ön közelébe, ahogy senki más sem, ahogy Blanche-nek és nekem meghagyta. Az orvos diagnózisa elegendő lesz, hogy mindenkit távol tartsunk, az ügymenetbe meg nem lesz fennakadás, ha sikerül mindent úgy intéznünk, ahogy előírta. – emlékeztettem a megbeszélt dolgokra. – A legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat, de ígérje meg, hogy vigyáz magára és nem hagyja, hogy az érzelmei tévútra vagy veszélyes útra vezessék, hanem, ahogy eddig az üzletét vezette, az eszére hallgat.
Lehet, hogy túlléptem a hatáskörömet ezzel a beszéddel, de aggódtam és féltettem, mert tisztában voltam vele, hogy mennyire veszélyes útra vállalkozik, csak azért mert valami régi emlék erre készteti.
Ha megró, csak tisztelettel meghajtom a fejem, de a szavaim komolyan gondoltam.
- Vigyázok, hogy senki ne legyen útba és olyan gyorsan felhozom, hogy esélye sem lesz senkinek, hogy a közelébe kerüljön. – biztosítottam, hogy rám számíthat, ahogy Blanchera és a lányokra is.
Blanche időben megjön és én is utána indulok, hogy a lépcső mellett legyek, ha megjelenik Zaveeyera………

//Otthon, édes otthon - Zaveyera//

Tudom, hogy valószínűleg túlléptem a „hatáskörömet”, - és ezt bizonyítja a rám vetett éles pillantása, - de ezt úgy éreztem, muszáj kimondanom, hiszen egy olyan út, amire az asszony készült, még egy harcedzett férfiember számára is veszélyes volt. Azt készséggel elismerem, hogy Zaveyera úrnő egy nagyon okos nő, aki jól megtanult a városi intrika útvesztőiben manőverezni és magas fokon űzi a manipuláció művészetét, de ez az út most nem erről szól. Azokra az emberekre, akikkel ezen az úton találkozik, ezek nem fognak hatni, azok csak az erőszakot ismerik, „az erősebbnek mindig igaza van” elvét. Legalább egy kísérőt magával kellene vinni, de tudom, hogy már nem fogja meggondolni magát. Legszívesebben titokban követném, de nem fogom megszegni a neki adott szavamat, még ha minden idegszálam ezt súgja is.
Nehéz szívvel várok hát, hogy elérkezzen a belépője pillanata. Szégyellem magam, hogy még az is eszembe jutott, hogy akár tényleg megsérülhet és akkor nem mehet sehova……később meg hátha meggondolja magát.
Aztán eljött a pillanat, Blanche után magam is lementem a földszintre. Kedvesem úgy irányította a felszolgálókat és a lányokat, hogy a vendégek elég távol legyenek, de ez természetesnek tűnjön. Nekem a lépcső melletti asztal volt lefoglalva, így biztosítva volt, hogy ne előzhessen meg senki.
A Ház asszonya mindig is egy igen atraktív jelenés volt, így azt most sem lehetett elkerülni, hogy a lépcső tetején történő megjelenésekor nem vegyék észre. Sok vendég fel is állt, de a lányok mindent megtettek, hogy lassítsák azokat, akik közeledni akartak. Ők csak annyit tudtak, hogy a Madame nem érzi jól magát és nem akar senkivel bájologni. Ilyen már máskor is volt, így ez nem volt szokatlan.
Zaveyera nagyon élethűen játszott! Még az én gyomrom is összeszorult az esés láttán, de pillanatok alatt leráztam a félelmemet és már ugrottam is hozz, aztán újabb pillanat múlva, míg Blanche a segíteni szándékozókat állította meg, a karjaimba kaptam és máris indultam felfelé, hátra kiáltva a vállam fölött.
- A Doktor azonnal jöjjön a Madame szobájába! Mindenki nyugodjon meg, Zaveyera asszony csak elájult, de a bokája…… - hallgattam el sokat mondóan hümmögve. - Üljenek le és hamarosan tájékoztatom Önöket az állapotáról, ha az orvos megvizsgálta. A lányok addig szórakoztatják Önöket. Blanche, ha elrendezted itt a dolgokat, te is gyere fel majd….. – tettem még hozzá.

//Otthon, édes otthon – Zaveyera és Phter//

Annyira élethűen játszotta el az esést és az azt követő ájulást a Madame, hogy erővel kellett figyelmeztetnem magam, hogy ez nem igazi, valószínűleg semmi baja és minden úgy van, ahogyan azt előre eltervezte. Én azonban azért aggódtam, de tettem, amit feladatként kirótt rám és még azelőtt felkaptam és felvittem az emeletre, mielőtt még valaki – a nagy segítőkészségben, - át nem tör a lányok és Blanche alkotott védőhálón és esetleg meglát valamit, amit nem kéne.
Így csak félig kellett megjátszanom – az igazi mellett - a rémült társat, aki mielőbb biztonságban akarja tudni partnerét.
- Nagyon jól játszott Asszonyom! Bevallom megijedtem a látványra, így bizton állíthatom, hogy a nézőközönségben senkinek a leghalványabb gyanúja sem merülhet fel a „balesetet” illetően. És – bár nem állt szándékomban változtatni a tervein, - de úgy véltem hitelesebb és nem mellékesen gyorsabb, ha én szalasztom az egyik őrt a doktorért és nem várom meg míg Blanche odaér és ő mondja ki. – magyarázkodom már higgadtan, hiszen jól van és mint elmondta, nem követtem el megbocsáthatatlan hibát.
Nem kell az ajtókilinccsel sem bíbelődnöm, a Madame megoldja, így hamarosan már a szobájában vagyunk, ahol a kérésére a lábára is állítom, de szigorúan meggyőződve róla, hogy biztosan áll azokon a lábakon, elégedetten szusszanva a karcsú bokák láttán.
A már kívülről ismert utasításaira csak bólintok.
- Igen, természetesen csak azt mondom el, amit elvileg tudhatok, hogy már visszanyerte az eszméletét és minden bizonnyal a lába sérült meg, de biztosat csak az orvos mondhat. Mindenkit megnyugtatok, hogy minden rendben lesz, az üzletmenet a szokásos mederben megy tovább és, amíg Ön nem elérhető, a Ház ügyeivel Blanchet bízza meg, az üzlettel meg engem, de ezt csak annak hozom a tudtára, akit persze érint és érdeklődik. Egyelőre csak az állapotáról értesítem az aggódókat. – mondom fel a leckét. – Rulakát azonnal küldöm és Takarát és a dokit is, ahogy megérkeznek. És …… - most végre halvány mosolyt is megengedek magamnak, - ne féljen, már egyszer ráfáztam és okultam belőle, nagyon nehéz dolga lesz, aki át akar verni. Ne, lesz hiba, de ha mégis, akkor nem fogok elfutni a büntetése elől. – hajtom meg a fejem búcsúzóul és megyek, hogy a felmentő serege legyek Blanchenak, aki épp az egyik szolgálóval beszél, az arca kissé zavart. De először a vendégek és a személyzet!
Rulakát, aki az emeleti szobában várja a sorát, azonnal beküldöm az Úrnőhöz, aztán indulok tovább.
- Kedves vendégeink egy kis figyelmet kérek! – állok meg a lépcső felénél, hogy mindenki jól lásson. – Madame Borromo már magához tért, de a lába elég csúnya, így az orvosra várunk, hogy megmondja mi a baj. Sajnos nélkülözniük kell egyelőre a társaságát, de azt ígérte, ahogy elég erős és egészséges lesz hozzá azonnal visszatér, hogy a szokásos módon üdvözölje Önöket. Addig is arra kéri a becses vendégeinket, hogy szórakozzanak és érezzék jól magukat, amiről a Ház minden körülmények között gondoskodik. Ha esetleg még további kérdésük, kérésük van, kérem, hogy azt a Madame kéréséret Blanche kisasszonynak vagy nekem tegyék majd fel.
Úgy vélem eleget tettem a feladatomnak és ezért lemegyek Blanche-hoz.
- Gerda azt mondja, itt van egy férfi, egy elf és a Madame-t keresi…..ajánlólevelet is hozott…… - néz rám kérdőn.
A figyelmem azonnal az ajtóban álló, karcsú alakra tapad, aki azzal tűnik fel, hogy annyira érdektelenül és közömbösen ered maga elé, ami ebben a házban merőben szokatlan.
- Majd én intézem. – simítok végig Blanche kezén szinte észrevehetetlenül megerősítve őt. – Most…kénytelen lesz beérve velem. – nyomom meg a „most” szót. – Takara és a Doki meg, ahogy megjön, menjen fel. – mondom neki halkan, ahogy a szolgáló megy tovább a dolgára.
Az ajtóhoz indulok, ahol egy termetes szőkeség és az unott ífjú áll.
- A Madame most sajnos nem tudja fogadni, de élvezem a teljes körű bizalmát. Miben segíthetek, hallom ajánlólevéllel érkezett….megtudhatom kitől, barátom? – nézek az idegen szemébe.

// Otthon, édes otthon – Zaveeyera és Phter//

Ruleka-nak már nyomatékosan és többször elmagyaráztam, hogy nagyon fontos az, hogy pontosan kövesse az Úrnő utasításait. Én é tisztában voltam vele, hogy mi lesz a szerepe, de azt, hogy ezt a Madame mikor és milyen formában hozza a tudomására, ezt az Asszonyunk döntötte el.
Ezért most – és ehhez hozzátartozik, hogy Ruleka szorgalmasan és nagy tehetséggel tanulta a nyelvünket, -hezitálás és értetlenkedés nélkül teljesítette a feladatokat, amellyel Megmentője megbízta. Szinte hangtalanul suhant végig a szobán és igyekezett a figyelmesen behúzkodni a nehéz sötétítőket, hogy ne jusson be egy csipetnyi fény sem. Mikor hallotta a háta mögött a sürgető toppantást, mégy gyorsabb lett, de látszott rajta, hogy szégyenében elpirult. Nem igyekezett eléggé és Asszonya nem volt elégedett vele…..
Már ismét felvenné a várakozás pózát, ahogy végzett, de az újabb utasításra meglepetten felkapja a fejét, mert először azt gondolja, hogy rosszul értette, de látva a Madame sürgető tekintetét a fürdő felé bólintva, így gyorsan engedelmeskedik, miközben éles észjárása már nyilvánvalóvá tette számára, milyen feladatot szán neki munkaadója, bár azt az már nem is rejti véka alá. Édes izgalom hullámzik fel benne, mindig szerette a kihívásokat………….
Pár perc múlva már a Madame hálóköntösében áll az ágy mellett készen rá, hogy eljátssza a szerepét.

Matt

Már akkor kissé gyanús volt a legény, amikor megláttam. Valami belső figyelmeztetés, mondhatni a hatodik érzék, azt súgta, hogy nem lesz egyszerű, hiszen egy maga korabeli legény, egy ilyen helyen, ahol a lányok nem rejtik el testi bájaikat úgy, ahogy egyébként szokás – hozzá kell tennem, nem ízléstelenül, -már csorgatnia kellene a nyálát és kigúvadt szemmel szemlélődnie.
Ehelyett,…..ha nem tudnám, hogy élő ember, akár szobornak is nézhettem volna……..
Ennek ellenére én nagyin is igyekeztem a lehető legudvariasabb formában társalogni vele és megtenni mindent, hogy a helyettesítésem szinte első percében, már megfeleljek a Madame elvárásainak és átvegyem az üzletmenetet. Úgy véltem csak erről lehet szó, hiszen a fiatalember állítólag ajánlólevéllel érkezett. Az eddig látottak alapján feltételeztem, hogy nem a Ház szolgáltatását akarta így igénybe venni, akkor marad a másik lehetőség.
Ezért mondhatni sikerült meglepnie, mikor tagadó választ adott.
Felhúzva a szemöldököm, kérdőn néztem rá, majd a kezében szorongatott levélkére, majd vissza a szemébe.
- Nem? – kérdeztem vissza, majd bosszús kifejezés jelent meg az arcomon. – Most két lehetőség van előttünk, vagy nem érted a nyelvet, így az előbbi mondandómból valamit nem értettél, de ezt el is vetném, mert hallom, hogy nincs gondod a rövid, velős mondatokkal, vagy……. – sóhajtottam ismét, - a megbízód nem látott el kellő információval, hogy makacsul ragaszkodj a lehetetlenhez. Na most – tartottam egy pillanatnyi, nyomatékos szünetet, - már csak az a kérdés, hogy kinek fontosabb, hogy ez az üzlet, mert gondolom erről van szó, - létre jöjjön? Hmm,…..mivel nem vagy hajlandó ezzel kapcsolatban semmit mondani, így sajnos megítélni sem tudom. Egy azonban olyan biztos, mint a halál, fiatalember, Borromo asszony elérhetetlen egyelőre, ha mégis meggondolja magát, csak velem beszélhet, ugyanis én vagyok a Madame üzlettársa és megbízott helyettese, mint amit már említettem is. Adja át üdvözletemet a megbízójának, tolmácsolja mély sajnálatomat, hogy nem köthettünk üzletet, de talán majd legközelebb. – biccentettem a legénynek és már fordultam is el, hogy más ügyekkel foglalkozzam.
Egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy a Madame-hoz menjek, bár tudtam, hogy még biztosan itt van, hiszen Takara és az orvos még nem érkezett meg. De már én voltam a főnök és már nekem kellett döntenem.

// Otthon, édes otthon - Phter és Zaveeyera //

Tényleg nem tudott tovább érdekelni egy érzéketlen és az üzleti dolgokhoz nyilvánvalóan egyáltalán nem értő férfi, aki még sasát döntéseket sem tudott hozni, mert nyilvánvalóan a szájába rágták, hogy csak a Ház Úrnőjével beszélhet és ettől még ebben a nem mindennapi esetben sem volt hajlandó eltérni, mikor nyilvánvalóan hallotta, hogy őt baleset érte és egyhamar nem fog senkit fogadni.
Lehet, hogy nem volt felhatalmazása, de egy fontos üzletnél nem árt, ha a küldönc tud rugalmas és alkalmazkodó lenni. És egy fontos üzletet miért bízna valaki egy erre képtelen emberére.
Tehát levontam a következtetést, az üzlet nem lehetett annyira fontos, ha mindenképp az Asszonyommal akarnak tárgyalni, meg kell várniuk míg visszatér. És csak reméltem, hogy ez mielőbb bekövetkezik majd.
Így aztán nem sok figyelmet szenteltem annak, hogy a kőarcú elf ezek után mit tesz, de az ajtó csukódásából ítélve, távozott.
És míg Rulaka a hálószobában szaporán bólogatva hallgatja és memorizálja a Madame parancsait, addig én ismét az ajtó felé pillantok, majd egy megkönnyebbül lélegzetet kifújva a számon elindulok a szolgálóval belépő kapucnis doktor felé, ahogy Blanche is teszi, mivel majd neki kell felkísérnie őt a Madaméhoz.
Én sem ismerem jól a gyógyítót, de Blance igen és kissé meg is emeli a szemöldökét, ahogy a páros elé érünk. A szolgáló egy pukkedli kíséretében gyorsan megy a dolgára, míg szerelmem közelebb lépve az orvoshoz szól hozzá.
- Nem kell titkolóznia doktor, mindenki látta a Madame esését és már alig várják, hogy megnyugtassa őket, így felesleges a csuklya. Kérem ne rémissze meg őket még jobban, hogy valami misztikum van a dologban. Húzza csak le és már kísérem is fel, hogy megvizsgálhassa az Asszonyomat.
Helyeslően bólogattam, hiszen igaza volt, még a látszatát is kerülni kellett, hogy valamit titkolunk. Én egyébként a lépcső aljában kívántam megvárni a vizsgálat eredményét, hogy addig se tudjon felsurranni senki.

// Otthon, édes otthon – Zaveeyera és Phter //

Mondhatja az ember, hogy mindenre fel van készülve, de, hogy őszinte legyek a gyorsan katasztrófába torkolló eseményekre ez még sem volt igaz. Még azt sem mondhatom, hogy túlságosan elbíztam magam, hogy kézben tartom a dolgokat, hanem egyszerűen azt gondoltam a lány, aki idevezette az orvost, tudja, hogy kit rejt a kámzsa. Számítottam majd próbálkozásokra, de nem innen és nem ilyen gyorsan, hiszen, alig telt el egy kis idő azóta, hogy a Madame eljátszotta az esését. Tudjuk, hogy a hírek gyors lábakon járnak, a rosszak meg még gyorsabban, de ez…….. Ám az is lehet, hogy mindez teljesen független Asszonyom távozási szándékától, hanem valaki csak az alkalomra várt, hogy orvost hívassanak a Házba, hiszen ez azért nem olyan ritkaság.
De mindez az események és történések szempontjából egyáltalán nem érdekesek, a baj a nyakunkon van és hirtelenjében több olyan embert is fenyegetett, akik közel, nagyon közel álltak a szívemhez, nem engedhettem meg magamnak sem késlekedést, sem azt, hogy elveszítsem a fejem.
Az orvos, aki nyilvánvalóan nem orvos volt, hanem valamiféle merénylő, Blanchet ejtette villámgyorsan túszul, kihasználva, hogy gyanakvás nélkül fogadtuk és mire a tőrömhöz kaptam – nem volt nálam kard a vendégtérben, ráadásul mindenhol a saját őreink álltak, - már egy első ránézésre is éles szerszám feszült kedvesem nyakának.
A csuklya ugyan lekerült az idegen fejéről, azonban ez nem segített, csak abban, hogy már bizonyossá vált, nem a megfelelő doktor került a Házba.
Mielőtt azonban bári bármit tett vagy mondott volna, egy sasszemű vendég észrevette a kést és máris…..egy pánikhelyzet kellős közepén álltunk, körülöttünk futkosó, ordibáló, sikítozó, őrült emberekkel, akik távol akarták tudni magukat a helytől mielőbb.
Ennek megfelelően mindenki kifelé igyekezett akadályozva ezzel az őröket, hogy felénk siessenek.
Önkéntelen mozdultam, a lépcső irányába, ezzel Blanche felé is, hogy megakadályozzam a feljutást, de akiknek már sikerült elmenni mellettem, reméltem, hogy a lépcső tetején, a folyosót vigyázó őr megállítja őket.
- Ne engedj fel senkit! Ha kell hajítsd le őket! Mindenki védje a lépcsőt és bejáratokat! – ordítottam fel, remélve, hogy a hangzavar ellenére is meghallanak, aztán a szerelmemet fenyegető alak felé fordultam, igyekezvén higgadt maradni. – Engedd el! Nem juthatsz fel. Fenn is őrök vannak! – blöfföltem, reménykedve, hogy azért ez az információ nem jutott ki. – Ha elengeded, még van esélyed a vendégek takarásában távozni, ha nem…… - hallgattam el sokat mondó, vészesen villogó tekintettel.
Féltettem Blanchet, rettegtem érte, de nem mutathattam, hiszen akkor a támadó nyerő helyzetbe került volna.
- Gondolom hallottad már a Madame hírét, vele senki sem szórakozik......