LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Elsga - a romváros

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
SzerzőÜzenet
Sou
Fehér sárkány
Sou

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 70
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-09, 11:39 am


Jeremy vonásain megülő könnyedség, nem is keveset segített abban, hogy felkészüljön az elkerülhetetlenre. Azaz, beismerje gondatlanságát. Nem is merte kétségbe vonni, hogy eltűnik majd az a jó kedélyű vigyor a kalandor arcáról, de mindennek ez előtt valamiféle gyanú ébredt benne. Pillantása, ha rövid időre is, de fürkészővé vált. Valóban csak elgémberedett az a sérült kar? Nem fedezett fel arra utaló nyomokat, hogy ez az állítás kicsit sem állná meg a helyét, meg hát a kimondottak igen csak jól viselkedő, saját sérülésére is rávilágítottak még más mellett is. A kötést szemlélve igazán csodálta, hogy különösebben nem érzi fájdalmasnak, valamikor át nedvedzett, nem kifejezetten szép látvány, de legalább már megszárad. Ennek újdonsült ismeretében viszont az ésszerű érvek hallatán nem is akaródzik neki az átkötözés mellett kardoskodnia, jó az így.
- Jogos. –látta be szóban is, egyúttal minden ingóságát belepréselte a táskájába. Viszont pillantása újra és újra elkalandozott. A falakra rótt, idő koptatta jelek a közeli és távoli romokon és magukon a maradványokon. Este csak körvonalaiban ismerhette meg a tájat, hajnalban pedig túl nagy szerep eme kíváncsiskodásnak. – Azt hittem, legalább is a lent töltött idő miatt, hogy sokkal messzebb keveredtünk attól a helytől, ahol tegnap lementünk. – ismert rá az egyik jellegzetesebb alakot öltő falmaradvány körvonalára. Nem volt közel, de túl távol sem, de ki tudja, mennyire kerülnek messze tőle, míg a fecnit keresik. – Ez határozottan jó ötlet! Elég tisztán emlékszem az egész oldalra, majd le is rajzolom. – miközben Sou is nekilátott a kutatásnak semmi sem gátolta meg abban, hogy ismertesse szándékát. – Igazából, arra gondoltam hátha a leírt szöveg és a kristály teremtik meg a feltételeket a teleportáláshoz. Persze ehhez nincs szükség arra a kis szökevényre, de ha még is… - elharapta a mondat végét, mert mi van, ha nem a kristály a katalizátor, hanem a könyv. Ez esetben kénytelen szegény tapasztalataira támaszkodni és reménykedni, hogy képes többedmagával is teleportálni, annak kellemetlen következménye nélkül, hogy mondjuk, olyan helyen kötnek ki, ahol akár felfedi magát akár nem, bajban lesznek. Ennél az eshetőségnél a sivatagi sétát is biztatóbbnak érzi.
- Mi? – hitetlenül vágódik Jeremyre a pillantása, de minden hitelt érdemlően ott van társa kezében a keresett darab. Elég nehéz lenne megmondani, hogy az izgalom vagy az öröm ösztökéli kicsit sietős léptekre, hogy megállapodhasson társa előtt. – Vedd úgy, hogy ezzel örök lekötelezetted vagyok! – vigyorodott el. – Várj egy pillanatot és ezt elkérném. – ha megkapja, az ujjai közé csippenti a papírdarabot és utána látszólag nem tesz semmit. Kezét úgy fordítja, mintha óvatosan tartana valamit, majd kis idő után pont úgy fordítja, mint aki egy papírlapot tart. A jelenségre pedig sokat nem kellett várni. Megsárgul lap elevenedik meg ujjai között, sötét tintával pedig szépen vetett, lágy írás jelenik meg. Az egészhez pedig pontosan illeszkedik a letépett darab. Sou kifújja a levegőt, annyira koncentrált, hogy minél hűebb legyen az eredetihez, hogy olyasmi, mint a légzés nem tűnt fontos szükségletnek.
- Kész. – diadalmasan nyújtotta a lapot Jeremy felé. – Nyugodtan megfoghatod, egy ideig pont olyan lesz, mintha létezne. Mmm – hirtelen próbált emlékezni arra, hogy bajtársa merre is mutatott a mielőbb. De, hogy már nem csak emlékezetében kutatva kellett részletből egészet alkotnia, hanem teljességében láthatta, könnyebben ment. – Valóban… Mármint, nem csak olyan, mintha illeszkedne. Illeszkedik is. – kis bizonytalansággal, de jóval nagyobb lelkesedéssel halászta elő a kristályt. – Akkor megpróbáljuk, hogy működik e úgy, ahogy én azt gondolom?
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 936

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-10, 4:05 pm

Az, hogy ismét a patkánydögök tanyájára kell merészkednünk, annyira nem vonz, de ott van víz és ott van menekülés a sivatagi nap forrósága elől, ha az elkezdi teljes pompájában ontani melegét.
Még van időnk, hiszen alig pirkadt, így még pont kellemes volt a hőmérséklet, de az nagyon rövid időn belül változni, rosszabbodni fog.
Sou említésére, hogy szerinte messzebb jöttünk el érzetre, amiután leereszkedtünk a kútba, egyetértően bólintottam, mert visszagondolva egy örökkévalóságnak tűnt.
- Nem igazán azzal voltunk elfoglalva, hogy megjegyezzük merre megyünk ott lenn, valószínűleg kanyargósabb volt a járat, mint gondoltuk, így hosszúnak tűnt, de mégis aránylag közel bukkantunk ki. – néztem én is abba az irányba, egy logikus magyarázattal próbálva előállni.
Miközben az elveszett papírdarabot kezdjük keresni a fiú igyekszik a pozitív oldalát láttatni a dolgoknak, hogy talán elboldogulna a konkrét rajz nélkül is, emlékezetből, de hát az istenek lássák a lelkemet, mégis jobban szeretnék biztosra menni.
A teleportálás még gyakorlott mágusoknál is okozhat kellemetlenségeket, de – bár igazán kedvelem Sou-t, - azért az ittléte is bizonyítja, hogy ezt, talán még nem árt gyakorolni.
Hallottam már olyan varázslókról, akik sosem érkeztek meg, miután alkalmazták az igét és soha többé nem látta őket senki.
- Inkább szánjunk a keresésére egy kis időt, jobban örülnék neki, ha meglenne. – erősítettem meg, mert láthatóan ő sem volt biztos a dolgában.
Azonban szerencsére nem lett szükség a fiatal mágus emlékezetére hagyatkozni, mert előkerült a kissé megviselt könyvlap.
Az ezt követő történések már Sou képességeit dicsérték és hamarosan már a kezemben tarthattam a végeredményt, ami ismét vidámságot csalt az arcomra, mert feléledhetett a remény, hogy a mai estét már esetleg egy kényelmes fogadóban és nem egy fal tetején az életünket védve kell töltenünk.
- Én nem ragaszkodom, hogy itt keressünk reggelit. – intettem körbe. – Ha úgy érzed meg tudod csinálni, akkor én teljes szívemből támogatlak. Kell segítenem valamit? Ha sokáig tart, akkor mégis menjünk le inkább a kútba? – néztem rá kérdőn, mert ebben teljesen tájékozatlan voltam.
Vissza az elejére Go down
Sou
Fehér sárkány
Sou

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 70
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-12, 2:17 pm

Mély egyetértéssel bólogat Jeremy szavaira, valóban nem azzal voltak elfoglalva, hogy azon elmélkedjenek hogyan és merre kanyarodik az alagút. Minden esetre, ha csak egy röpke pillanatra is igyekezett hasonló információkat kicsalni emlékei mélyéről. A földalatti tó, egy forrás talán, egyben az éjszakai támadóik egyik fő gyűjtőhelye lehet és így annyira azért nem mindegy, hogy merre is van. Merre is?
- Egy kis szerencse, legalább a víz lelőhelyét nem kell újra felkutatni. – fél mosollyal arcán, elszakítva tekintet attól a helytől, amit, kupolát rejtő alakjának köszönhetően a tó helyének vélt, nézett Jeremy felé. Biztos nem lehetett benne, de Sou számára az is jó hír volt, hogy ha rendes ételük nem feltétlenül, de tiszta vizük biztos lesz. Hasonló jó szerencsében bízva látott neki, hogy egy kicsit feltúrja a homokot. A szerencse azonban nem kacsintott rá és miközben beszélt sem talált semmi olyat, amit szeretett volna. Köveket, apróbb kavicsokat igen, de ami egy kicsit is hasonlított volna egy papírlap darabjához, nos, egyet sem. Önmagába vetett, jelenleg nem túl szilárd lábakon álló bizalma, úgy látszik jócskán átragadt társára is. Ha nem azon venné észre magát, hogy mindent félre téve a homok sós-kesernyés és egyáltalán nem földes íze még kellemetlenebbé teszi kitikkadt torka számára a helyzetet. Csak egy lopott, sóvárgó pillantást vetett a tegnapi nap felfedezett vízlelőhely irányába és aztán minden vágya egy szempillantás alatt elillant. Behódolt a sikeres papírvadászat diadalmának.
- Én sem! – szorgosan csatlakozik, megerősítve Jeremy véleményét. Amúgy sem bőséges a felhozatal, a látványnak sem éppen étvágygerjesztő rágcsálószerű ragadozók, mérges kígyók. No igen, talán azt a kígyót nem ártott volna élelmezési célokra, fej nélkül begyűjteni. Késő bánat. – Azt hiszem,.. erre nem lehet felkészülni. – pillantott egy kicsit talán félszegen Jeremyre. – Csak fogd meg szorosan a karom az egyik kezeddel, a másikkal a biztonság kedvéért a lapot. Ha minden jól megy és ez egy amolyan oda-vissza varázslat, akkor az egyik pillanatban itt, a másikban már ott leszünk. Egy földbe vájt kis kunyhószerűségből indultam, tele lomokkal, de semmi veszélyes nem volt ott. – miközben némi helyismerettel igyekszik ellátni barátját a karját is felkínálja. Mindemellett megpróbálja saját tudását is összekapargatni, hogy Jeremy véletlenül se tűnhessen az „éterben”. – Akkor hát próba szerencse! – várakozva, de még is csak tartva a mielőbb felötlő kellemetlen mellékhatások ismeretében, vár valamilyen jelzésre társától. Ha megerősítést kap, hát megismétli azt, amit még a zöldellő erdőben, merő ügyetlenségből követett el, a kristályt a megidézet lap eredeti csücskéhez érinti, a biztonság kedvéért. Határozottan történik valami, érezni az életre kelő varázslat bizsergető erejét. De más, talán a nem igazi lap, talán valamit rosszul elevenített meg, vagy elképzelhető, hogy a könyvbe rejtett hatalom hiánya miatt a varázslat abból igyekszik merítkezni, amivel kapcsolatba került. Sou szeretne biztos lenni a sikerben, de a felkavarodó homok galádul arra késztetik, hogy behunyja a szemét…

// Nem akartam/tudtam eldönteni, hogy kijutnak vagy még kénytelenek, csak azért is, ókori nyelvet fejtegetőnek állni. Smile Esetleg teljesen más opció ^^ //
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 936

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-13, 4:08 pm

Mikor Sou teljessé tette a lapot mágiával és bizakodóan szólalt meg, nekem sem kellett több, azonnal elfeledkeztem az éhségemről, szomjúságomról, fájó vállamról (na jó, nem teljesen), és mindenben kész voltam segíteni, ha ez elvezet minket ahhoz, hogy elteleportálhassunk innen.
Már egy csörgedező patakparttal is kiegyeztem volna a kényelmes fogadó helyett, csak ne e romokat és ne a lassan megint hőséget árasztó sivatagot kelljen elviselnem a következő órákon át.
Azért belegondolva elég irónikus volt, hogy talán még pár nappal ezelőtt is sok mindent feláldoztam volna azért, hogy ebbe a városba eljuthassak és belevethessem magam a kincskeresés izgalmas tevékenységébe, de most a kincsek és relikviák, valahová az ital, étel, árnyék, biztonság…..felsorolás végére szorult. Persze, ha belebotlok valamibe, akkor azt nem hagynám veszni, de ha ebben a szent pillanatban eltűnünk innen, akkor sem bánnám……..pár napig.
A fiúra pillantok, amikor megemlíti, hogy a varázslatra nem lehet felkészülni, én mégis megfeszülök, kicsit talán szorosabban is megmarkolva Sou karján, mint kéne, várva mi fog történni.
Magam elé idézem a képet, amit barátom a várható érkezésünk helyéről mond, a veszélyt azért óvatosabban kezelve, hisz azóta lehet, hogy egy dühös boszorkány várja a tolvajt ott.
A levegő érezhetően megremeg körülöttünk és egy pillanatra, minta felvillanna a kunyhó képe, de az is lehet, hogy csak megfeszített idegrendszerem játszik velem, aztán hirtelen bizonytalanul megbillenek, a képek összemosódnak és ………és ugyanott találom magunkat, ahol voltunk, bár……..
- Ez egy másik épület……..nézd! – bökök állammal a homok alól tompa fénylő lüktető jelre, ami a jó részben leomlott fal takarásában is van. – Ez valahol a város másik végében lehet. – tekintek körbe. – Úgy néz ki, ez valami templom féle lehetett.
Tekintetemet egy, a sarokban megcsillanó tárgy vonja magára és némi habozás után elengedem Sou karját, hogy megnézzem mii az. Egy kis oroszlán figura, melynek szemei smaragdszínű kőből van és anyaga valami furcsa, langyos tapintású kőből van.
- Legalább mégis találtunk valamit. – mutattam meg társamnak. – Szerintem tisztítsuk meg a padlót és a jel közepén próbáld meg újból, valamiért idehozott a varázslat. – tettem javaslatot jócskán megvidámodva.


//Szerintem, már eleget szenvedtünk Very Happy , ha gondolod és nincs más elvetemült ötlet, kijuthatunk. Very Happy //

Vissza az elejére Go down
Sou
Fehér sárkány
Sou

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 70
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-17, 6:53 pm

Várakozás. Aggodalom. Egy pillanatnyi remény. Csalódás, de nem letaglózó. Nagyjából ilyesmi sorrendben érték és hagyták magukra az intenzívebb érzések. Végül is, számított erre a végkimenetelre, még arra is, hogy Jeremy túlzásokba esik, már ami a fogódzkodást illeti. Azon a ponton valahogy gyorsan túljutott, amit fáj címkével látott volna el, most inkább zsibbadás szerű érzésként tudná leírni. Szóvá még sem teszi, inkább azt kutatja tekintetével, amire barátja a figyelmét fordította. Az a fura fényjelenség és szeme megakad még valamin, azon a jelenl, ami a korábbi épületnél is látható volt és bizony a papíron is szerepel. Talán az egykori elf város címere, nevének írott formája lehet? Találgatott, ahogy a mágiát lassan elvesztő jelenség elhalványul, fura kétes érzéseket hagyva Souban.
- Igen, valami templomféle lehet és … - gyanúsa, hunyorítva méregetett egy pontot. Minél tovább nézte, annál biztosabb volt abban, hogy nem most látja először. – Azt hiszem, hogy én valahol itt jelentem meg. – de határozottan nem ez a látkép fogadta és amikor Jeremy elengedte vett egy hátraarcot. – Igen, azt a csonka toronyszerűséget megismerem. Hát, azért szerencse, hogy ezt akkor nem vettem észre, nem hiszem, hogy nekivágtam volna a városnak. - csatlakozott a kis szobor szemrevételezéshez. Azonban valahogy nem akaródzott megfogdosnia, nem azért mert rossz előérzet fogta volna el, csak nem. Arcára a hallottaknak köszönhetően széles mosoly ült ki, mert hát korábban igen virgoncnak tűnt Jeremy a kincsek hallatán, pedig ki tudja mióta főt a napon.
- Hát nem egy aranykarkötő, de szép darab. – ismerte el a művészi értéket. – Ha varázslat itt is működik, akkor kétlem, hogy oda vinne, ahonnét én indultam. Túl kockázatos lenne egy ilyen varázslatot a padlóba vésni. – jórészt feltűnő gondolatait öltötte szavakba, de vesztenivalójuk olyan sok nincs.
De akkor lássuk, miről mesél az, amit elfed a homok. – ezt ugyan is, elképzelésétől függetlenül jó ötletnek tartotta. – Ásni viszont nem igen van kedvem. – magabiztos mosollyal hunyta le a szemét, majd lágy mozdulattal, mint aki egy függönyt tol arrébb lendíti oldalra a karját. A homok pedig a széltől kergetve lassan oszlani kezdett, Sou szemügyre vette, hogy hol is tart és bár igénybe vett egy kis időt elég szép terület megtisztult.
- Gyönyörű lehetett fénykorában. – nem csak a jól ismert jel bontakozott ki a homok rejtekéből, hanem más, hasonlóan szép mívű formák is. Amik távolról, de közelről –mivel a közelebbi mellé térdelt- szemlélve nem a már ismertet vették körbe, hanem egy teljesen új jelet. – Mh. Véletlenül nem tudod, hogy írják Olassiët? Mert, ha jól sejtem, ezek egy nagy talánnal helyeket jelölnek meg. Tehát vagy hasra ütünk és választunk vagy biztosra megyünk. – pillantott Jeremyre, némi töprengéssel a kimondottak felett és egyben várakozva, vajon az eddig is jó éles észről tanúskodó vándor, mit is gondol a dologról.

// Akkor most már csak az úti célt kell megadni. És... lehet, hogy néhány helyen összefüggéstelen lett, de egyszerre nem tudtam megírni, átolvasni meg.. ^^ de azért remélem fogyasztható lett.//
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 936

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2017-01-18, 6:17 pm

Azt mondják a remény hal meg utoljára, de a csalódás akkor is rosszul érinti az embert, ha még nem arról van szó, hogy végleg itt ragadtunk, hiszen ez még csak egy kísérlet volt.
Eddig is én voltam az, aki legtöbbször a bizakodóbb volt – na jó, volt, hogy Sou húzott ki a gödörből, már csak azzal is, hogy ott volt mellettem, - ezért reméltem, hogy most ez nem lombozza le annyira, hogy nagyon a lelkére vegye.
Szerencsére pont időben böktük ki az ábrákat a földön ahhoz, hogy ne mélyedjünk el baljós gondolatokba, hanem az újkeletű jelenségre koncentráljunk.
- Akkor igazán örülök, hogy nem voltál elég figyelmes, mert valószínűleg akkor már most halott lennék. – jegyeztem meg egy grimasszal.
A megtalált különös tárgy némileg feldobta a napomat, de azért a kis szobor forgatása közben nem hanyagolom el Sou szavainak értelmezését sem.
- Én nem értek az ilyen varázsláshoz, de igazad lehet, ahogy így mondod, miért kerülnél vissza a banya gödrébe, ahhoz feltételezni kéne az utak között valamiféle kapcsolatot.
Azt hiszem nagyjából mostanra már eléggé egy rugóra járt az agyunk és bár nem fejtegettem tovább, mert nem lehettem biztos benne, amíg nem látunk kissé tisztábban, azért az ötlet ott villogott agyam előterében.
A homok eltakarításának a fiatal mágus által gyakorolt módja, nagyon is kedvemre volt, főleg, mert ahogy a nap emelkedett, vele együtt a hőmérséklet is.
- Igen, jó lett volna látni, amikor itt még nyüzsgő élet volt. – futtattam végig én is a szemem a környéken, de aztán az előttünk feltáruló mintázat volt az, ami megragadta a figyelmem és egyre biztosabb lettem benne, hogy jófelé tapogatózunk és Sou ki is mondta hangosan a gondolataimat. – Ezek szimbólumok, nem írásjelek. – ingattam meg a fejem töprengve. – Olyasmik, mint a csillagjegyek, nem? – guggoltam le társam mellé. – Az, mintha valami nagy fa lenne és az ott……mellette talán egy íj ….vagy valami magas épület stilizált rajta? Azt hiszem a jellegzetességeket ábrázolják, a szerint kéne választanunk. – javasoltam. – Ennél a helynél azonban bármelyik jobb választás……bár egy orkoktól hemzsegő várost kihagynék……

//labda visszapasszolva Very Happy tökéletesen érthető volt a reag, én sem vagyok gondolom mindig teljesen érthető Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-09-22, 8:13 am

// Ilahelm-kripta, napjainkban//

* Egy sötét alak sétált a forró homokon, léptei nyomát hamar elfedte a szellő, ami hullámokat rajzolt a vörös dűnékre. A nyurga férfi nem sietett, léptei komótosak voltak, mintha már századok óta csak menetelne, és meg se akarna állni. Arcát sál, fejét csuklya védte a naptól, homoktól.
Egyenesen Elsga romjai közé tartott. Célirányos volt, egy pillanatig sem bolyongott a megviselt kőhalmok között. Aztán egyszer csak eltűnt, mintha sosem létezett volna.
A kripta vastag kőajtaja nehézkesen tette szabaddá az utat a mélybe. Majd ahogy kinyílt, úgy vissza is zárult, hogy ne mutassa az utat holmi idegeneknek. Az áthatolhatatlan sötétséget egy izzó, ametiszt szempár törte meg, aki a belépő alakot vizslatta. Miközben a férfi a lépcsőn sétált, a szempár követte őt.
- Nos, a jó hír, hogy közel s távol egy lélek sincs itt, aki háborgathatna minket. A rossz, hogy ez miatt friss húsért is sokat kell majd menni, amíg nem tudok teleport-pontokat felfedezni. De annyi baj legyen, időnk mint a tenger.
Amint Dazulax leért a kripta csarnokába földöntúli, derengő fények gyúltak fel. Jól lehetett látni a falon a számtalan fekhelyet, ahova az egykor itt élt elfek temették halottaikat. Most sok helyütt üresek voltak a rések, a kripta jó pár fosztogatót látott már az idők folyamán. Ezt abból is lehetett látni, hogy némelyik a földön gubbasztva, üres szemgödrökkel figyelte a nagy Dazulaxot, amint a lidércéhez beszél.
- Nem ártana a helyet az igényekhez igazítani. Szerencsére bőven van hely ketreceknek, munkaasztalom meg már van - mutatott a ravatalozóra - Minden adott egy nagyszerű máguslabor kialakításához. Aztán ha végeztünk már csak élettel kell megtölteni. - Dazulax a száját gonosz mosolyra húzta. A lidérc érzelmei egyáltalán nem látszódtak csont arcán.
- Ahogy mondod, nagyúr - szuszogta halkan.
- Akkor hát lássunk is neki! - mondta a mágus, majd összecsapta két kezét, s a kövek keresni kezdték újdonsült helyüket az ódon kriptában. *
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-09-25, 6:56 pm

// Ilahelm-kripta, napjainkban//

* Beletelt pár napba, amíg a kripta megkapta új formáját. A felesleges csontok egyelőre egy kis szobában kaptak helyet, ott álltak egy kupacban. Kivéve két csontvázat. Hildemond maradványa kellett a megkötéséhez, így Dazulax egy urnába tette őket. Egy másik pedig a ravatalozón feküdt.
- Most hogy az átalakítással nagyjából végeztünk, érdemes lenne tovább folytatni a kísérleteket. Ezt a csontvázat fogom életre kelteni - mutatott Dazulax a porhüvelyre, aztán elgondolkodva az állához tette kezét.

A lidérc szenvtelenül figyelte az eseményeket. A róla lelógó fekete rongyok elnyelték azt a kevés fényt, amit a gyertyák és a kristályok adtak.

Dazulax közelebb lépett a csontokhoz, és furcsa írásjeleket vésett beléjük. Ezeket használták azon a helyen, ahonnan származik. A koponyába pedig néhány szót vésett szintén az ő nyelvén: "ktikakt ta Dazulax" azaz "Dazulax bábja".

- Kelj fel! - szólt neki, mire szemei lilás fényű izzásba kezdtek. Ez az izzás költözött a csontváz szemébe is, mocorgott is az asztalon, de felkelni nem tudott.
- Ez így nem lesz jó. Talán hús is kellene rá? - nézett kérdőn Hildemondra, de az nem válaszolt neki.
- Vagy több erő ahhoz, hogy mozgatni tudjam. Hmm... Nézd ezeket a csontokat, ezek nem jók! - fogta meg az egyiket, majd a földhöz csapta. A felkarcsont pedig eltört.
- Szárazak és gyengék, nincs bennük semmi energia. Friss kell. Hildemond! Készülj, vadászni megyünk.

Ezzel pedig Dazulax elindult a kijárat felé, hogy ehessen és kísérletéhez friss alanyhoz jusson. Így végre kiszellőztethette a fejét, és egyben kedvenc elfoglaltságának is élhetett: a begyűjtésnek. *
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-07, 10:30 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* Már majdnem sikerült... csak arasznyira volt az áhított céltól, ami annyira elvakította. Aztán ő is érezte, amit Nie. Sűrűbb lett a levegő, s bizonytalanabb a talaj. Nem lehetett ez más erő, mint a teleportálás, ami egy ismeretlen helyre repítette őket.

Egy fogadó, ki tudja, pontosan melyik a sok közül.

Dazulax egy pillanatra körülnézett, de ez a pillantás olyan volt, mint a támadásra kész nagymacskáé. Az elf kiáltott, de még mindig a karjaiban volt, immár kábultan. A fogadó népe értetlenül nézett a furcsa párosra, de nem is kellett sok nekik ahhoz, hogy megmozduljanak. Néhányan haboztak, mivel féltek a varázshasználóktól, de egy nő kétségbeesett segélykérése minden férfiszívet cselekvésre sarkall.
A varázslónak nem maradt más hátra, minthogy gyorsan tegyen valamit. Nem tudta egyszerre újdonsült zsákmányát védeni és egy fogadónyi kétlábúval elbánni, még ha azok között nem is volt varázsló.
Még egy pillanat és már hallani vélte a hüvelyből kiszökkenő pengéket.
Továbbra sem eresztette a nőt, bár így, hogy elaludt nehezebb lett. Dazulaxnak sosem a testi ereje volt az erőssége, de a könnyű elfet biztosan tartotta karjaiban. Ő maga is teleportált, méghozzá egyenesen a búvóhelyére, egy olyan cellába, amit kifejezetten varázshasználó vendégeinek rendezett be. A cella alá olyan kristályokat rakott, amik lassacskán szívták el a varázserőt. Így mire Nie felébred, vajmi kevés esélye van arra, hogy varázserejével kiszabadulhasson. Ám most Dazulax is bent volt, s belülről ezt a zárkát nem lehetett kinyitni, így Niet gyorsan az ágyra fektette, s látta, hogy véletlenül megvágta az állát a neki szegezett tőrrel. Végighúzta rajta az ujját, így arra rátapadt a nő vére. A férfi először megszagolta, majd meg is kóstolta azt.
- Tiszta... Akárcsak Orod Opelë áttetsző jégcsapjai - mondta, majd elmosolyodott. Amikor ismét megérintette a sebet, annak már nyoma sem volt. Fogta a nő tőrét, és fekete füstként kiszállt a rácsok mögül. Nem töltött a cellában sok időt, mégis megérezte a kristály hatását. Így várnia kellett egy keveset, amíg visszatér minden ereje, és Hildemondot is ide tudja teleportálni a csapdából.

A korábban elfogott rabokra Nie nem láthatott rá, de hallhatta őket. Pusztán egy kőfal választotta el a falusiakat tőle. Egy másik teremben voltak, de a falat nem zárta le ajtó. Még egy nő, és két férfi raboskodott a túloldalon, és meglátva Dazulaxot segítségért, kegyelemért könyörögtek. A mágus nem tett mást, csak kacagott a nyomorukon. Amint visszatért az ereje, megidézte a lidércét, aki némán, meggyötörve jelent meg ismét előtte. Ám amint megpillantotta a cellában fekvő jégelfet, dühösen elindult felé.
- Vissza, te korcs! - A férfi belemarkolt a lidérc hátába, hogy megállítsa. - Vagy most rögtön mehetsz Dremer pöcegödrébe.
Hildemond elfojtott egy dühös sikolyt, de engedelmeskedett.
- Dolgunk van. Pihennem kell egy kicsit, de utána belefogunk. Egyik élőhöz sem nyúlhatsz, míg azt nem mondom, megértetted?
- Nagyuram... - sóhajtotta a lidérc, és bólintott is egyet.

Dazulax levetette súlyos, bőr felszereléseit, s felsőtestét szabaddá téve nekiállt lemosni magáról vérét, begyógyítani sebhelyeit. Csak egyet hagyott meg, melyet nagy örömmel nézegetett a kezén: Nie karmolásait. Úgy döntött hagyja, amíg magától beforr, s megtartja a heget, melyből számtalan volt már a testén, s így jól láthatóvá váltak. Korbács nyomai hátán, melyet még Furia seregében szerzett, pengék nyomai és néhol apró égésnyomok. Mind egy történetet mesélt, amit Dazulax nem akart elfelejteni.

Egy gonosz mágusnak sok minden nyomja a vállát. Dazulaxnak is oly nagy tervei voltak, melyet átlagos halandó fel nem foghatott, így eszközeit sem érthették meg. De a választott út sosem egyszerű, így Dazulax sem sejthette előre, hogy oly nehezen megszerzett kincse nagy bánatára nem fogja túl sokáig élvezni vendégszeretetét. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-08, 9:26 am

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Csend, amelybe apró neszek vegyülnek… Pergő homokszemek… Aztán mintha egy-egy vízcsepp hullana egy edénybe… Súrlódó hang, ahogy anyag ér a bőrhöz… Meleg… Távoli kiáltások… A fejébe nyilalló fájdalom és émelygés a gyomrában… Derengő fények…Tisztuló gondolatok… Remény… Elkeseredés… Rácsok…

Nie lassan eszmél. Már azt is érzi, hogy fekszik valahol, de az utolsó emlékeivel ellentétben nem zajos és nem emberekkel teli helyen. Először még abban bízik, hogy egy szobában, ahová megmentői vitték, hogy kipihenhesse magát, de a felvillanó kép a rácsokról összezúzza minden reményét.

Hát nem sikerült végül…

Óvatosan mozdul, mert kavarog a gyomra, és mert még minden táncol a szemei előtt. Mindenhol sziklák, kövek…

Aztán megpróbál a kezére támaszkodni, hogy felüljön, de a csuklójába hasító fájdalom emlékezteti arra, hogy elvesztette a csatát a borzalmas pillantású idegen ellen. A halk nyögést talán senki sem hallja, amikor végül mégis felküzdi magát, aztán csak a kopott pokrócot nézi, s várja, hogy múljon a szédülés. A durva szövetet és a saját kezét bámulja. Akkor látja meg a fekvőhelyre támaszkodó ujjain a vért. Az Ő vérét, és undor fogja el. Már emlékszik mit tett, hogy szabadulhasson. És arra is, hogy a másik mit tett, hogy ne tehesse. Hiábavaló küzdelmének rémséges emlékei elborzasztják. El akarja tüntetni onnan a foltokat, de a megidézett egyszerű varázslat oly nehezen sikerül, mint amikor még csak tanulta a mágiát.

~ Mi történt, mi történik vele? ~

Küzd a tisztító varázslattal, de aztán végül mégis makulátlannak tűnik a keze és a látása sem homályos többé, hát megpróbál talpra állni, hogy szembenézhessen sorsával. És akkor látja meg ŐT…

A derengő, nem túl éles fényben a félmeztelen alak háttal áll neki… De Nie még így is látja a sebhelyeket a hátán… A borzalmas, lilás-fehér hegeket, amelyek örökre megbélyegezték az ismeretlent. A lány úgy érzi, gyomra ismét felkavarodik, de most nem a bódítószer az oka az émelygésének, hanem a szörnyűséges látvány. Így – hogy szabaduljon tőle – ismét lehunyja a szemét, és mélyeket lélegzik, hogy múljon a rosszullét. Jó néhány pillanatba telik, mire képes lesz folytatni, amit elkezdett.

Feláll, de mert már meg tudja tartani az egyensúlyát, közelebb lép a számára is most már tisztán látható rácsokhoz, amelyek között vékony karja éppen, hogy kiférne. Az egyik hideg és végtelenül erősnek tűnő fémrúdba kapaszkodik és halkan, szinte alig hallhatóan kérdez. Kérdez, bár eddig egyik kérdésére sem kapott választ. És maga is meglepődik, hogy hangja mennyire idegenül cseng a vastag falak között. Idegenül és erőtlenül, de Nie abban reménykedik, a másik így is meghallja.*

- Ki maga és miért hozott ide?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-08, 12:44 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* A férfi addig vacakolt a sebeivel, mígnem Nie felébredt a kábulatból. Dazulax hallotta a motoszkálást, majd a halk kérdést, amit visszavertek a hűvös falak.
Lassan fordult el, a homályban látszódott, amint nagy fülei megmozdultak. Bakancsos lábát feltette a fapadra, s karját rátámasztotta a térdére. Így féloldalasan ült a cellához képest, mosolyra húzott szájjal.
- Hogy én ki vagyok az nem számít, sokkal fontosabb az, hogy te ki vagy. Te megmenthetsz engem... önmagamtól.
Dazulax szavai lassan, gondolkodón hangzottak el. Ám nem voltak igazak. Esze ágában sem volt megjavulni, csak játszadozott a nővel, s próbálta manipulálni.
Eztán fogta magát, és közelebb sétált a rácshoz.
- Összevéreztem a ruhád. Nagyon sajnálom - mondta, majd elmondott egy varázsigét, amire a ruha tisztább lett, mint valaha.
- Így mát sokkal jobb, úgy festesz, mint egy kismadár. Az én kis madaram - mondta ugyanazzal a félmosollyal Dazulax, mint amilyennel odasétált.
Aztán várt volna még egy darabig Nie válaszára, de zavarták a szomszédból jövő zokogó hangok.
- Bocsáss meg egy pillanatra... Ebben a hangzavarban nem lehet... nem lehet nyugodtan beszélgetni.
Dazulax mosolya lehervadt, s arca újból fagyossá vált. Magára kapott egy ép, fekete tunikát a fogasról, és hosszú léptekkel sietett a falusiakhoz. A leghangosabb a lány volt, sírt és könyörgött, de a gonosz mágust ez a legkevésbé sem hatotta meg. Inkább csak felbosszantotta. Kinyitotta a celláját, s Hildemond rögtön ott termett, hogy kikísérje. Ám a lidércek sosem a gyengédségükről voltak híresek. Egyszerűen csak megfogta a lábát és húzni kezdte. A teremhez vezető út keresztül vezetett Nie cellája előtt, s Hildemond meg is állt ott egy pillanatra. Az elfre szegezte lila íriszeit, majd tovább suhant gazdája után. Alig várta, hogy rá tehesse jéghideg kezeit. Persze Hildemond nem tudta, hogy Dazulaxnak nem voltak a jégelffel ilyen tervei.
Ahová mentek, oda már senki sem láthatott be, pusztán csak hangok szűrődtek ki onnan. Fájdalmas sikolyok, aztán már azok sem. Beletelt egy órába is, míg így eltűnt a másik szobában, ahol a ravatal volt, rajta a falusi lány testével.
És miután Dazulax levezethette minden feszültségét, ismét Nie rendelkezésére állt. Egy falikútból vizet engedett, hogy megmosakodhasson.
Ugyan még mindig zajongtak a túloldalon, de ez most már a legkevésbé zavarta Dazulaxot.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-08, 2:45 pm

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Az idegen szavai újból csak értetlenséget szülnek, és Nie biztos benne, hogy a valódi szándék nem lehet az, hogy segítséget kérjenek tőle. Mert azt nem így teszik. Nem erővel és nem szavak nélkül. És nem börtönnel és rácsokkal.

Aztán amikor a férfi közelebb sétál, és - szorult helyzetében őt – holmi kalitkába zárt kismadárként emlegeti, már tudja, nem számíthat a másik jóindulatára. S amikor a sötét elf – mert most már ezt is tisztán látja – a ruháján esett foltokat tünteti el, az is nyilvánvaló lesz számára, hogy miért volt oly ügyetlen azzal az egyszerű varázslattal. Mert a rémséges, sebekkel borított alak a rácsokon kívül oly egyszerűen hajtja végre azt, ahogyan ő is tenné. Odakint ez olyan könnyűnek tűnik… Vagyis ha odakint lenne…

S ha eddig a magyarázatot kutatta, már nincs oka kételkedni abban, hogy börtöne nemcsak a szökését akadályozza meg, hanem azt is, hogy mágikus erejét használja.

Aztán a férfi mosolya… Ha akkor, ott, abban az aprócska házban egy kígyó jutott róla az eszébe, hát nem tévedett. Mert a mosoly, amely most is játszik az ajkain, hideg és kegyetlen, de ebben nem kelhet versenyre a rá szegeződő, éjfekete szemekkel. Amelyek őt nézik és gazdájuk Nie válaszát várja.

Nem, mégsem várja.

Mert a távoli sikolyok, amelyeket már ébredésekor is hallott, s amelyek szánalommal töltötték el, a férfit inkább felbosszantják. És ez még inkább megijeszti a lányt. S amikor az magára ölt egy éjszín ruhadarabot és szenvtelenül a türelmét kéri, majd elindul a borzalmas hangok irányába, Nie rémülten kiált utána, hogy várjon, de próbálkozása hiábavaló.

Aztán pedig már képtelen irányítani az eseményeket és képtelen lesz uralkodni magán.

Mert amikor újból feltűnik szörnyűséges fogvatartója, már a nyomában ott vonszolja ártatlan áldozatát egy még nála is borzalmasabb alak. A kútból előbukkanó, ibolyaszín szemű rettenet, akit csapdába zárt, s aki láthatóan erre tökéletesen emlékszik is. S a lény pillantása egy csepp kétséget sem hagy afelől, hogy akár azonnal meg is bosszulná a sérelmét. Oly hideg és kegyetlen az a tekintet, hogy a lány – bár szándéka szerint megálljt parancsolt volna a sötét lelkű elfnek és még sötétebb szándékú szolgájának – egészen a szegényes ágyig hátrál, majd amikor az iszonyatos „menet” tovább indul, csak akkor siet újból a rácsokhoz és kiált a távozók után.*

- Kérem! Hagyják őt! Csak borzalmasan megijesztik! Ne bántsák, hiszen csak egy lány!

*De aztán mindhárman eltűnnek és Nie pillanatokkal később elborzadva hallja a kiszűrődő hangokat. Még próbálkozik, kétségbeesett kiáltásai azonban süket fülekre találnak, így egy idő után fel is hagy velük. A dühtől és a tehetetlenségtől könnyek gyűlnek a szemében, és amikor elrablója végül - egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva - visszatér, s rémes tettének nyomait próbálja lemosni magáról, a lány már nem képes hallgatni.*

- Miféle borzalmas alak maga? Hiszen csak egy fiatal lány! Nem tehet ilyen szörnyűséget senkivel! Kérem, engedjen hozzá! Biztosan segítségre szorul! Kérem! Engedje, hogy segítsek neki! Ne legyen ennyire kegyetlen!
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-09, 9:49 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* Miközben a borzalmak történtek, az amúgy csendes kriptát szenvedők kiáltásai töltötték meg, s a mágus nagyon is örült ennek az új "életnek". Hiszen a csontvázak nem zajongtak, s nem is ígérkeztek túl izgalmas társaságnak. Ám az derítette leginkább jókedvre, hogy Nie is magához tért annyira, hogy megeredjen a nyelve. Mert az ő hangos kétségbeesése jelentette ezúttal Dazulax szórakozását is. Az utóbbi időben nem alakultak túl jól a dolgai, s egy kripta átépítése sem túl izgalmas feladat, legalábbis a számára nem volt az. De a jégelf most változást hozott az életébe. Úgy érezte, mintha nála lenne egy értékes, kihalóban lévő faj utolsó példánya. Sok mesét hallott már a Fehér Városról, melyek sárkányajkakon terjedtek, s ezért tudta elsőre, hogy kivel és mivel hozta össze a sors.
- Ugyan már, hiszen ő csak egy parasztlány. Szót sem érdemel, ne pazarold rá az energiád - válaszolta félhangosan az elfnek, miközben komótosan mosta kezeit - És amúgy sincsen már szüksége segítségre. Tudod, a hozzá hasonlók pusztán eszközök. Mindig egy nemesebb célt szolgálnak. És azt a célt mindig az adja nekik, aki uralkodik felettük.
A férfi megtörölgette kezeit, majd ismét közelebb lépett Nie cellájához, s onnan folytatta.
- Persze, azért akadnak kivételek... - nézett rá, hogy a nő is tudja, ezúttal rá gondolt - ... akiknek megadatik, hogy egészen közel legyenek ehhez a hatalomhoz. Vagy ha úgy adódik, segíteni tudják azt. Nézd, nem én akartam, hogy itt legyél, hanem a sors. Én meg tudlak védeni a külvilág borzalmaitól, így neked legalább akkora szükséged van rám, mint nekem rád.
Aztán eszébe jutott még egy gondolat.
- Ó, milyen modortalan vagyok. Biztosan megéheztél ebben a... hajszában. Még van egy kis dolgom, aztán kerítek neked valamit, mert jelenleg csak hússal tudok szolgálni - sandított a szomszéd terem felé.
Miközben beszélt, gonosz mosolya végig ott ült vékony arcán, amit kissé rendezetlen hosszú, fekete szegélyezett.

Még álldogált egy keveset Nie előtt, várva a válaszára, aztán elindult vissza a lányhoz, hogy folytassa kísérleteit.

Odaát azonban még két falusi raboskodik, akiknek suttogása csak akkor szűrődött át, ha valaki éppen arra fülelt.
- Hé! Szedd össze magad, fiú! - szólt a fiúnak egy őszes férfi. Szakálla és bajsza jó arasznyira kinőtt már, sötétszürke haját copfban hordta tarkóján. Egyszerű, barna lenvászon tunikát viselt, amit most kosz csúfított el. A fiú is koszos, fehér tunikában volt, a füle alapján talán félelf lehetett. A sarokban guggolt, remegett akár a nyárfalevél. Könnye már nem maradt, így csak arca fordult síró grimaszba.
- Tartsd magad a tervhez. Van még valaki odaát. Talán varázsló. Ő ki tudja nyitni a kriptát.
Dazulax begyűjtése több, mint két napig tartott, és nem sokkal Nie előtt találta az ősz férfit. Ez a falusi azonban kovács volt, jól ismerte a lakatokat, s amíg Dazulax a vadászattal volt elfoglalva, ő kinyitotta a zárkát és volt némi ideje szétnézni a kriptában. Bár a sötétség nem vált előnyére, nagyjából tudta merre van a kijárat. Azonban a kijáratot eltorlaszoló sziklán sehogy sem jutott túl, úgy döntött visszamegy a zárkába és kivár. Fegyvert is rejtett el magánál - jobb híján egy hegyesre tört combcsontot. Sajnos mikor ide kerültek nem gondolták, hogy ilyen kegyetlenséggel szembesülnek majd. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-09, 11:47 pm

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

- És amúgy sincsen már szüksége segítségre.

*Ez után a mondat után Nie szinte már nem is figyel az idegen szavaira. Mégis hallja, ahogy az elf borzalmas tettét magyarázza. Szomorúság, harag és félelem üli meg a lány lelkét, így amikor a sötét mágus ismét előtte áll, uralkodnia kell arcvonásain, hogy a másik ne láthassa rajta rémes érzéseit. Azokat, amelyeket ő keltett benne. De aztán a Nie-t még nagyobb próba várja. Mert amikor a borzalmas alak folytatja, titkolnia kell megvetését és undorát is már előtte.

Mert a férfi hatalomról beszél, eszközökről, célokról és uralkodásról. Sokat sejtető pillantása azzal rémíti meg őt, hogy ehhez „kéri a segítségét”. Aztán a sorsot emlegeti, de Nie tudja, Lanuria isteneinek ehhez semmi köze, hogy bennük bízni kell, még ha most oly messze is vannak. Őket, a Sorsok Úrnőjét és a Káosz Urát nem hibáztathatja e borzalmas lény életéért és azért sem, ahogy a világról és a benne élőkről vélekedik.*

~ De segíteni nem fog neki! ~

*S ha teheti, ha talál kiutat, maradni sem fog. De ehhez most okosnak kell lennie. Hiszen nem tudja, hol van, így a menekülésről szőtt tervei is oly ködösek. S azt sem, hogyan szerezhet segítséget magának és azoknak ott a fal túloldalán. Hogy ha a lányt már nem menthette meg – és ez a gondolat oly kínzón tör rá, hogy a vele szemben álló megláthatja annak átsuhanó árnyát az arcán -, legalább a többiek kiszabadulhassanak.

Most azonban képtelen logikusan gondolkodni, hiszen sosem volt még ilyen szörnyű helyzetben. Így tudja, türelmesnek és megfontoltnak kell lennie. Kellene lennie...

Mert az újabb mondatok már olyan erős ellenkezést váltanak ki belőle, hogy képtelen csendben maradni és képtelen tovább színlelni nyugodtságát. S amikor a feketébe öltözött, szikár alak megfordul, hogy ismét magára hagyja, előtörnek belőle a szavak. És nem gondolja át, azok mit is okozhatnak.*

- Nincs szükségem a védelmére és főleg nem ilyenre – mutat vádlón a rácsokra. – Hatalmat emleget, uralkodást és mégis annyira fél tőlem, hogy rácsok közé zár? Segítséget kér, de nem hagyja, hogy én magam dönthessem el, hogy segítek-e? – a folytatás sem barátságosabb, s ha anyja, Artanis most látná, higgadtságra intené és csendre, és arra kérné, gondolja át a mondanivalóját. De már nincs, aki figyelmeztethetné, így Nie kimondja, amit gondol, s nem számol az esetleges következményekkel. - És nem, nem a modortalansága a legnagyobb baj, hanem az, hogy kegyetlen… És gyáva… - fordít hátat a rácsoknak, mert azt gondolja, ha nem látja indulatai okozóját, azok majd elmúlnak, s végre képes lesz újból megőrizni a hidegvérét. Így egy csepp gúny sincs benne, amikor folytatja, de szavai jelentéssel bírhatnak a másik számára. – És nem, nem vagyok éhes… Felesleges fáradnia… Ne fáradjon most ezzel… És később se…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-11, 8:32 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* A férfi - bár visszaindult volna, hogy folytassa, amit elkezdett -, megtorpant, amint Nie válaszolt neki. Komolyan hallgatta végig, esze ágában sem volt közbe szólni. Ugyan érzelmei ritkán ülnek ki arcára, s talán most sem látszódott egyértelműen, de élvezettel hallgatta végig a nő dacos monológját, és azt amint jeges természetéhez híven igyekszik magára higgadtságot erőltetni.
Amint a jégelf háttal volt neki, odalépett a rácsokhoz, megfogva azokat, arcát pedig a kettő közé nyomta.
- Sok mindent nem tudsz még, de adok neked időt gondolkodni. Amennyit csak szeretnél - az utolsó mondatot már szinte suttogva mondta neki. Majd ellépett a cellától, s átsétált a másik helységbe.
Hiszen nem felejtette el, hogy nagyszabású tervei vannak, ami nem tűr halasztást.
A vérrel borított halott lányra ugyanazokat a jeleket tette, mint a csontvázra egykor, így Dazulaxnak sikerült is a testet új életre kelteni. A halott íriszei lilán ragyogtak fel, tagjai lassacskán mozdultak, aztán nem telt bele sok idő, és Dazulax úgy mozgatta, mintha világ életében ezt csinálta volna.
- Nagyszerű - nyugtázta a kísérletet, majd visszafektette a kőasztalra.
- Most te jössz, Hildemond. Bújj bele!
A lidérc először mintha egy kicsit tanácstalan lett volna, tétovázott. Aztán belebújt a testbe, de nem tudta mozgásra bírni. A mágus aztán jó darabig elvolt foglalva azzal, hogy ezt a gondot megoldja. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-11, 10:41 pm

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*A lány nem gondolkodik azon, vajon szavai milyen hatással lesznek a másikra. És arra sem gondol, hogy majd milyen választ kap tőle. Hogy kap-e tőle választ egyáltalán. De aztán a rémes idegen hangja újból olyan közelről hallatszik, mintha mögötte állna és a suttogás csak még fenyegetőbbé teszi az ígéretet, amely semmi jóval nem kecsegteti Nie-t.*

- Sok mindent nem tudsz még, de adok neked időt gondolkodni. Amennyit csak szeretnél…

*Nem, egyetlen percet sem szeretne, egyetlen újabb pillanatot sem ezen a borzalmas helyen. De mire megfordul, mire képes arra, hogy szembenézzen vele, a sötét mágus már újból eltűnik abban a szörnyűséges teremben, ő pedig tehetetlenül szemléli a rácsokat. Agya lázasan kiutat keres, szeme már sokadjára jár körben aprócska cellája minden zugán, de semmit sem talál, amit használhatna a szabaduláshoz. Újra megpróbálkozik egy egyszerű varázslattal, de már képtelen bármire is és a tehetetlenség még kétségbeesettebben hajtja egyetlen dolog felé.

~ Ki kell szabadulnia! ~

Egyetlen gondolat jár csak a fejében szakadatlanul. El kell tűnnie innen, mielőtt még többet lát vagy hall, vagy mielőtt egy újabb borzalom történik…

De most semmit sem hall… Hiába hallgatózik, az eddigi hangok most nem kiáltoznak, és nem könyörögnek. Mint ha a lány szörnyű sorsa belé fojtotta volna a szót azokba is ott, a fal túloldalán. Nie nem tudja, kik lehetnek, hogy hányan vannak, s hogy mennyire reménykedhet abban, hogy a segítségére lesznek majd, de most csak bennük bízhat.

Nem, nem számíthat másra, hiszen a saját képességei most nem segítik, tőlük is megfosztotta az elf mágiája. És nem remélhet jóindulatot szolgájától sem, hiszen az ibolyaszemű rémség is csak a lehetőséget várja, hogy bosszút álljon azért a csapdáért, amelybe zárta, s a fájdalmakért, amelyet sötét lényének el kellett viselnie miatta. És éppen az előbb kellett hallania, hogy még sötétebb lelkű gazdájának határozott elképzelései vannak arról, hogy mit is akar tőle. Hogy eszében sincs szabadon engedni.

~ Nem, nem adhatja fel már most! Meg kell próbálnia! Segítséget kell találnia, vagy legalább azt kell megtudnia, hogy kijuthat-e innen. ~

*Először halkan próbálkozik, s abban reménykedik, hogy az óvatosan kiejtett szavait az izzó szemű rémség sem hallja majd. Mert azt tudja, hogy gazdája az ő eddigi sokkal hangosabb próbálkozásait is semmibe vette.

Mert azok, odaát régebb óta itt vannak. Hátha láttak, vagy tudnak valamit, ami segíthet a szökésben. S akkor hátha ők is megmenekülhetnek. Mert semmi jóra nem számíthatnak az iszonyatos alaktól.

Hát próbálkozik. Folyton azt nézi, előbukkan-e a két sötét alak valamelyike. De mert nem látja őket, azt reméli, szörnyű terveik megvalósítása jobban leköti őket, semmint hogy rájuk figyeljenek.*

- Hall valaki? Kérem, feleljenek!  

*S Nie fülel, hogy meghall-e valamit. Hogy azokban, ott maradt-e még bátorság, hogy tegyenek bármit is önmagukért... Hogy hajlandóan-e tenni bármit is érte?*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-12, 10:30 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* A kísérletezés valóban lekötötte Dazulaxot, hiszen már nagyon régóta dolgozik a húsgólemek mágiáján. Még Furiának szolgált, amikor rájött arra, hogyan is teremthetne vakon engedelmeskedő szolgákat magának. S minden megoldást akadályozott az elme, a szabad akarat. De ha kitartóan dolgozik, akkor az már nemsokára a múlté lesz.
Hildemondot azonban a legkevésbé sem érdekelték sem a kísérletek, sem pedig a magasztos célok. Ő mindig figyelt, évezredes börtönének falai, kövei mind-mind beléivódtak már, s ő is beléjük. Bár némileg átrendezte a mágus, ő már ember és elföltők óta bolyongott ezen a helyen, amióta csak a fekete sárkány porig égette az egykori várost. Volt is némi sejtése, hogy esetleg készül valami, de egyelőre ő is kivárt. Az életnél csak egy valamit gyűlölt jobban: újdonsült gazdáját. Nem elég, hogy nyughatatlansága, s békétlensége két világ közé láncolta, halálán túl még egy élőt is szolgálnia kellett. S hiába volt Dazulax a halál lelkes szolgálója, nem tartozott a halál népéhez. S ha úgy alakulna, örömmel nézné végig haláltusáját. Legalább akkora örömmel, mint az átkozott jégelfét.

- Sssss! - szólt a hang a túloldalról. Az öreg kovács volt az, akiben úgy tűnt, a legnagyobb volt az életösztön. Az ő leghőbb vágya is az volt, hogy élve kijusson innen, s hazamehessen a családjához, de tudta jól, hogy ehhez józan ész, és higgadtság kell. Nem sokat sejtett a mágus terveiről vagy arról, miért is vannak itt, de a falu mesélője, egy sokat megjárt vándor olykor regélt varázslókról, akik őrült kísérleteket folytatnak, s nem lehet kiismerni őket, vagy szándékaikat. Így ő maga is azt tartotta a varázshasználókról, hogy furcsák, és igencsak sok közöttük az elmebajos.
Nem akarta felhívni a lidérc figyelmét, aki képes volt némán suhanni a falakon keresztül. S furcsamód most csak a mágus tartja vissza attól, hogy mindenkivel azonnal végezzen. Úgy tervezte, hogy amint a mágus ismét útnak indul, mint ahogyan ezúttal is napokig távol volt, akkor majd megszöktet mindenkit.
Nagyon szívesen osztotta volna meg terveit a nővel is, akit a túloldalról hallott, s őszintén remélte, hogy ki tudja majd juttatni őket a kriptából.

Dazulax dolga végeztével ismét elősétált, újból megmosakodott, s elindult, hogy rabjainak vizet adjon. Először a falusiak cellája elé rakott le egy-egy vödör vizet, amit a lidérc tolt át a rácsokon, hogy ne kelljen kinyitni azokat. S a vödrök, mint akik anyagukat vesztették, keresztülmentek a vason, majd újra megszilárdultak. A félelf fiú verítékezett, s nem is mert a fekete lélekre nézni, aki viszont árgus szemekkel figyelte őket. Az öreg is félt, de nem hagyta, hogy az eluralkodjon rajta. Ivott a vízből, mert már nagyon szomjas volt, s a fiúnak is szólt, hogy tegyen ugyanígy. Csak így láthatják meg újból a napfényt.
A mágus ekkor ismét visszatért a jégelfhez, s a két vasrúd között nyújtotta Nienek a kupában lévő vizet. A nő láthatta a poharat tartó kézen karmolásának nyomait.
- Tudod, én nem vagyok jó a szócséplésben, de azt tudom, hogy élni egy hétköznapi lanuriai életét az sivár és hiábavaló. Te túl szép és túl okos vagy ahhoz, hogy belevéssz ebbe a szürke masszába. Holmi erkölcsök csak meggyengítenek, lekorlátoznak, semmire nem valók.
Miközben Dazulax beszélt, tekintetét mindvégig Nie kecses formái ejtették rabul. De visszafogta gyarló ösztöneit, hiszen a jégelf számára trófea volt, s úgy érezte, korai lenne még ezt a trófeát bemocskolni. Előtte puhítani akarta, s játszani vele, mint ahogyan tette azt néhány órával ezelőtt. A mágus sosem volt az a türelmetlen típus.
Már egészen látta maga előtt, amint végre eléri célját, s ő lesz Lanuria új, rettegett uralkodója, aki előtt még az ősi sárkányok is fejet hajtanak - már ha addigra egy is élve marad. Maga mellé képzelte Niet is pihekönnyű, uszályos, hófehér ruhában, hegyikristály tiarával a fején, amint hűvös tekintetével megfagyasztja majd az élők ereiben a vért. Persze ehhez még rá kell venni, hogy változtassa meg a világhoz való naiv hozzáállását. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-13, 10:28 am

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

- Sssss!

*A nesz, az alig hallható figyelmeztetés több dolgot is tudat a lánnyal, amelyek közül van, ami reménnyel tölti el. Bizakodással, mert most már tudja, hogy hallják és értik őt. De a csendre intő pisszegés azt is jelenti, hogy próbálkozásaikkal óvatosabbnak kell lenniük. És ez arra figyelmezteti, hogy legyen türelmes, és hogy ne veszélyeztesse meggondolatlanságával az odaát raboskodókat. Mert ahogyan sejtette is, a borzalmas tekintetű lidérc, vagy szörnyűséges gazdája jobban őrzi őket, mint remélte. Hát azt teszi, amit a „sssss” üzent neki. Nem szól, és nem tesz újabb kísérletet, inkább elsétál a rácsoktól, megigazgatja szegényes takaróját a kemény fekvőhelyen és az ágyra kucorodik. S mert a lelkét mérgező fájdalom és szánalom, amit a lány miatt érez, nem hagyja nyugodni, így ölébe ejtett kezeit összekulcsolja, lehunyja a szemét és a Holtak Urához fohászkodik, hogy a lány lelkét ne hagyja magára.

Aztán már csak a lépéseket hallja, s amikor felpillant, a magas, szikár, feketébe öltözött, rémséges alakot látja, amint újból az asztalon álló tálban mossa le magáról iszonytató tettének nyomait. És Nie csak most veszi észre, hogy a kendő mellett, amelyben az elf megtörli a kezeit, ott hever a tőre is. Vagyis ha kijuthatna innen, fegyvert is szerezhetne. Ha kijuthatna…

De fogva tartója ez alkalommal gyorsan végez a tisztálkodással, aztán a másik terembe indul, nyomában a lidérccel, aki most sem mulasztja el a gyűlölködő pillantást, bár Nie nem tudja eldönteni, kinek is szól ez valójában. Neki, vagy rémséges gazdájának?

Azonban ezen töprengeni sincs sok ideje, mert a mágus egyedül tér vissza és ezúttal a rácsokhoz sétál, s a köztük lévő résen nyújt be egy kelyhet. Hosszú, csontos ujjai szinte átérik az öblös poharat, és a lány a sápadt kézfejen még a gyenge, pislákoló fényben is látja ellenkezésének friss és vöröslő nyomait.*

- Tudod, én nem vagyok jó a szócséplésben, de azt tudom, hogy élni egy hétköznapi lanuriai életét az sivár és hiábavaló. Te túl szép és túl okos vagy ahhoz, hogy belevéssz ebbe a szürke masszába. Holmi erkölcsök csak meggyengítenek, lekorlátoznak, semmire nem valók.

*Minden egyes mondat újra és újra lekicsinyli, semmibe veszi őt magát és azokat is, akik között élt eddig, de Nie hallgat. Bár érzi, hogy a szavak nyomán ébredő indulatai újra elragadnák, most erős. Hiszen erősnek, és okosnak kell lennie. És higgadtnak, ha ki akar, ha ki akarnak innen jutni. Bár legszívesebben azonnal közölné a sötét alakkal, hogy mindent átgondolt és hogy soha, semmivel sem veheti rá, hogy rémes terveiben segítsen neki, most mégsem teszi.

És nem kel az emberek védelmére sem, akik olyan messze vannak, attól a néhány szerencsétlentől eltekintve, akik sorsában most osztozni kényszerülnek. Nem védi meg a másik ellenében saját elveit, erkölcseit és szabályait sem. Nem bizonygatja a sötét "rokonnak", hogy azokat a dolgokat becsmérli, amelyek népének örökségét, nemességét képezik.

Nem, ez alkalommal hallgatni fog, hogy szavai ne hozzanak még több bajt rájuk.

Így inkább még mindig a kupát tartó kéz sebhelyeit bámulja, halkan lélegzik, mert persze  ő is érzi a szomjúságot. Hát gyorsan elkapja a tekintetét az italról, hogy ne kelljen erre gondolnia. Nem, nem fogadhatja el, hiszen nem lehet biztos abban, hogy az innivaló nem rejt-e valami mást is. Hiába érzi, hogy innia kellene, mégsem bízik a sötét szemek gazdájában.

Mert látja, hogy a férfi őt nézi, miközben még mindig felé nyújtja az egyszerű, fémből készült poharat. S a tekintettől, amely ide-oda vándorol rajta, Nie úgy érzi, mintha apró csúszómászók ~Drest egyszer mutatott neki csigákat, azok voltak ilyenek – gondolja. ~ férkőznének a ruhája, de még inkább a bőre alá. Hogy arcát és mozdulatait fegyelmezni tudja, inkább összeszorítja az ajkait és összekulcsolt kezét is szorosabbra fonja.

De mert a másik még mindig tartja a kelyhet, rajta nyugtatva a pillantását, a lány tudja, válaszolnia kellene. De nem mozdul. Egyenes háttal, lábait maga alá húzva ül az ágyon. Nem kel fel és nem lép közelebb a rácsokhoz. És nem, nem ér a kupát tartó ujjakhoz sem.

Óvatosan felel, igyekszik, hogy hangja magabiztosan csengjen, miközben a másik éjfekete szemébe néz.*

- Nem, köszönöm. Nem vagyok szomjas. Tudja, hogy másra kérném, de azt nyilván nem teljesítené.


A hozzászólást Nie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-10-25, 4:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-13, 11:36 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* A kéz egy ideig nyújtotta a kupát, majd a nő válasza után inkább letette a földre.
- Megteszem, ha itt az ideje - mondta a férfi, s állta a másik tekintetét. Bár nem lehetett tudni, hogy valóban Nie szavaira volt-e ez válasz, vagy a mágus egészen másra gondolt.
Szívesen bement volna a jégelfhez, hogy múlassa az időt, de Dazulax annál okosabb volt. Bár győzött a közelharcban, azért a gyengének tűnő könyvtárosban több volt, mint amennyit elsőre mutatott. Nem akarta, hogy egy elsietett, ostoba lépés miatt hoppon maradjon. Ahogy elnézte, foglya nem sokat fog itt enni-inni, és ha továbbra is az ellenkezés ezt a formáját választja, le fog gyengülni. Akkor talán majd hajlandóbb lesz az együttműködésre.
- Most hagylak pihenni. Holnap hosszú napunk lesz. - A mágus ezután fogta magát és elsétált szegényes hálókamrájába, melyben nem volt sokkal kényelmesebb ágy, mint Nie cellájában. A tőrt is magával vitte, s letette ágya mellett lévő asztalára. Levetette bőrbakancsát, betakarózott a pokróccal, és nem sokkal később már aludt is.

A kriptán egy ablak sem volt, nem lehetett pontosan tudni, hogy odakint nappal van-e vagy éjszaka. Így azt sem látták, ahogy a nap még csak közeledik a horizonthoz.

Hildemondnak azonban vajmi kevés szüksége volt pihenésre. A foglyok is láthatták néha, amint céltalanul bolyongott a termek között. Néha a kripta körül, odakint is.

Néhány óra múlva, amikor a romok a csillagok fényében fürödtek, a lidérc felkeltette gazdáját.
- Nagyuram... - kezdte ugyanolyan lassan a mondanivalóját, mint mindig - Odakint... Karaván érkezett...
Dazulax bosszankodva dobta le magáról a takarót.
- Nyomorultak, nem tudnak aludni éjszaka, vagy mi a jó élet... - Hamar magára kapta a felszerelését, és Hildemonddal együtt kiteleportált.
Nem tudhatta, hogy csak megpihenni álltak meg a romoknál, vagy fosztogatni jöttek. Igazából annyira nem is érdekelte, csak el akarta takarítani az idegeneket a romok környékéről. Úgy tűnik még nem terjengett elég rémtörténet erről a helyről. Odakint aztán népes karaván látványa fogadta. Talán azért is volt bátorságuk a halott városban megpihenni. Ahogy Dazulax elnézte, még mágus is kísérte a menetet, jó néhány harcossal együtt. Biztosan értékes rakományuk lehetett, ami még a mágust is érdekelheti. Elvégre nem sok mindennel tudott idáig szolgálni a vendégeinek. Sőt, ha szerencséje van, akkor bővülhet is foglyok száma.

Eközben a kovács nem tétlenkedett. Bár többször elbóbiskolt, megneszelte a párbeszédet, ami cselekvésre késztette. Odalépett a lakathoz, és kinyitotta. Ezután ugyanígy tett a fiú cellájánál is, s hamar a jégelfhez sietett.
- Mondja... kegyed varázsló? Ki tudja nyitni a barlangot? - kérdezte reménnyel teli tekintettel, miközben a lakattal szöszmötölt. Nála volt a hegyesre tört csont is, ha esetleg váratlanul visszatérne fogva tartójuk.
A félelf fiú nem igazán volt magánál, tekintete ide-oda pásztázta a teret. Még mindig verte a veríték s remegett, mint egy gyermek. Ugyan nem látta, de nem sokkal odébb egy csukott ajtó mögött feküdt holtan vérben ázott kedvese, kiterülve a kőasztalon.

Ha Nie is a tőréért szaladna, akkor láthatja Dazulax hálótermében a jó néhány könyv mellett az urnát is, ami Hildemond csontjait rejti. Bár nem lanuriai nyelven véste rá a mágus a megkötés igéjét, talán sejtheti a jégelf, hogy a csontok távol tarthatják az éjsötét szörnyeteget.

Odafent a mágus hamar felmérte a helyzetet, s nem tétovázott. Sárkánnyá változott, majd a meglepett karavánra okádta lilán izzó tüzét. A csatamágusnak sikerült időben burkot vonnia saját maga és még néhány harcos köré. Eztán botjából villámokat zúdított Dazulaxra. A néhány harcos igyekezett összeszedni magát az első kábulatból, és amikor sikerült nekik fegyvert ragadtak, bár nem igazán készültek fel sárkánytámadásra. Ekkor jött a második meglepetés: a lidérc hátulról megragadta a csatamágust, és hassal lefelé vonszolni kezdte. A kék öltözékbe bugyolált varázsló tőréért nyúlt volna, amivel talán még kárt is tehetett volna a sötét teremtményben, de Hildemond csont kezével elragadta tőle. A másik nem is látta, hogy ki vagy mi ragadta el, így odébb teleportált. Azonban a lidérc is követte, azonnal torkon ragadta őt, majd száján keresztül kiszipolyozta belőle az életet.
Dazulaxnak ekkor már könnyű dolga volt. A karaván nem harcos tagjai fejvesztve menekültek, az a pár zsoldos pedig nem jelentett rá valódi veszélyt. Így a kriptában raboskodóknak igyekezniük kell, ha szabadulni akarnak. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-14, 2:45 pm

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Nem szereti, ahogyan a sötét mágus bámulja őt, így megkönnyebbül, amikor végre magára hagyja, bár a holnappal kapcsolatos ígérete semmi jóval nem kecsegteti a lányt. Csend van körülötte, olyan némaság, mintha egy régi sírboltban ülne. És ez a gondolat ismét nyugtalanító módon fészkeli be magát a fejébe. Már nem csak a némaságot érzi. Inkább úgy tűnik, mintha mindenki várna, mintha mindenki pihenne, és az erejét gyűjtené valamihez. Amiről neki fogalma sincs.

Odaátról sem hallatszik egyetlen hang sem, nincs kiabálás és nincs halk, suttogó beszélgetés. Nincs kopogás, nincsenek jelek. Csak a lidérc jelenik meg újra és újra, de a néma pillantásokon túl ő semmit sem tesz ellene, így végül Nie is úgy dönt, hogy ő is megpróbál pihenni.

De előtte még a kupához sétál, és a padlóra önti a benne lévő folyadékot. Nézi, ahogy az a repedéseken át lassan szivárog át a kövek között, magával ragadva a homokszemeket és csak akkor veszi észre a mélyedést a padlón. Ahogy beletekint, mintha egy sötét, sima kődarabon csillanna meg a gyenge fény. ~ Vajon jól látta, és nem csak káprázat volt? ~ Hiába vékonyak és kecsesek az ujjai, oda még azok sem férnek be, hogy megbizonyosodhasson róla, nem tévedett. De aztán, ahogy elsöpri a lyuk mellett a padlón összegyűlt port, meglát még egy hasonlót… Aztán egy újabbat. És – mivel mindegyikbe megpróbál belelesni, úgy látja - mindegyik mélyén ott csillog a sötét kristálydarab. S ahogy ujjaival követi az apró gödröcskék sorát, egyre többet és többet felfedve a mélyedések közül, mintha egy minta rajzolódna ki a földön. Egy hálószerű rajz, amelyet az ujjnyi méretű pontok alkotnak, és amely behálózza a nem túl nagy cellát a rácsoktól egészen az ágyáig. Csak egy karnyi széles rész marad szabadon a fekvőhely mögött, csak egy akkora rés, ahová egy nem túl nagy termetű alak elférhet. Csak ott nem talál ilyen nyomokat.

Nie gyorsan szétnéz, hogy vajon a lidérc tanúja volt-e a felfedezésének, aztán elgondolkozva áll fel, és járkálni kezd a szűkös helyen, miközben lábával óvatosan visszakotorja a résekbe az eltakarított homokot. Töpreng, hogy a feje is belefájdul, mert tudja, hogy látott már hasonlót. De azt nem, hogy hol és mikor. Csak száguldoznak a gondolatai, csaponganak könyvek, jegyzetek, tekercsek és képek között, és próbálnak kapaszkodót találni a rejtélyhez.

Aztán eszébe jut valami. ~ Egy csapda! Olyan, akár egy csapda, amely megköti és elvezeti a mágikus energiákat! ~ S ha eddig azt hitte volna, hogy a vastag rácsok jelentik a börtönt a számára, hát rá kell jönnie, hogy a kristályokból szőtt „kalitka” sokkal hatékonyabb ezen a téren. Hát ezért nem sikerült a varázslat itt bent és ezért volt olyan egyszerű a rémséges alak számára ott kint. Nie elképed. Elképeszti és egyben meg is riasztja a mágus leleményessége és elszántsága és csak még sürgősebbé teszi a szabadulását. Bár most talán közelebb kerülhet hozzá egy lépéssel. Nem, teleportálni akkor sem tud majd, ha ereje birtokában lesz, mert nem tudja, hol és merrefelé lehet a szörnyű hely, amely most magába zárja őket. Ahhoz támpont kellene neki, egy „útjelző”, de mert ilyen nincs, a nélkül képtelen lesz kijutni innen. Azt sejti, hogy valahol a sivatagban lehetnek, hogy valahol a föld alatt rendezte be borzalmas börtönét a rémség, de csak reméli, hogy a hely nem lesz túl messze onnan, ahonnan elindultak.

De a felismerés, amellyel éppen az előbb lett gazdagabb, a tény, hogy tehet valamit azért, hogy visszanyerje mágikus képességeit, felvillanyozza, és a megkönnyebbülés arra veszi rá, hogy ki is próbálja, vajon igaza volt-e. Így a takarót az ágy mögé, a földre teríti, s akkor érzi meg a hátán a tekintetet. Ahogy hátrafordul, az ibolyaszín pillantással találkozik az égkék szempár és Nie tudja, hogy mondania kell valamit ahhoz, hogy ne keltsen gyanút a szörnyetegben, így dacos pillantását még dacosabb szavakkal nyomatékosítja, amelyek nincsenek híján az élnek sem.*

- A rémséges gazdád ellen, hogy ne lephessen meg!

*És ahogy lekuporodik az ágy mögé és a hátát a falnak veti, a rácsokon túl még látja a lidércet. És ha annak sötét lelke megelégszik a válasszal, úgy tudja, egy csatát megnyert a borzalmas páros ellen.
S ha nyugodtan pihenhet, érzi majd, hogy nem tévedett a kristályokat illetően. S amikor órákkal később arra eszmél, hogy a közeli kamrából a „házigazdát” – annak nagy bosszúságára – felébreszti örökkön éber szolgája, Nie gyorsan megpróbálkozik egy egyszerű varázslattal. A fényből szőtt madarat idézi meg, amelyet édesanyja „adott” neki, hogy mindig hazatalálhasson. S amikor az apró mágikus lény ragyogó kéken jelenik meg a tenyerében, Nie elégedett.

~ Nem, nem maradnak itt! ~

És nem sokkal az után, hogy meghallja a sötét mágus indulatos szavait, majd újból néma csönd lesz mindenfelé és börtönük felügyelője sem jelenik meg már egy ideje, a lány felfigyel a zár zörgésére. Aztán egy másikéra is. Majd óvatos lépéseket hall, és feláll, hogy jobban láthassa, mi történik. Aztán meglátja őket.

Az ősz hajú, szakállas férfi lépked elől, céltudatosan és határozottan indul a lány cellája felé. Bár a ruhája és az arca is piszkos, szemeiben elszántság csillog. Nem úgy, mint az ifjú szemeiben, aki rémült, szinte rettegő tekintettel követi, s pillantása folyton a sarkokat, árnyékokat és beugrókat fürkészi.

~ Mint egy rémült, halálra vált bárány, aki farkast érez – gondolja Nie és sajnálat önti el a szívét. ~

- Mondja... kegyed varázsló? Ki tudja nyitni a barlangot?

*Az idős férfi kérdése lényegre törő és reménykedő, de az elf nem adhat rá biztos választ, hiszen sejtelme sincs, vajon milyen varázslattal zárta a föld alá őket elrablójuk. De tudja, ha az ismeretlen úgy látta jónak, hogy meg kell próbálkozniuk a szabadulással, akkor neki segítenie kell! S amikor végre kinyílik a zár és az öreg kitárja az ajtót, Nie igyekszik kifelé, hogy visszanyert ereje ne essen újból a mágikus csapda áldozatául.*

- Nem, ahogy látja, csak egy elf vagyok, de igen, képes vagyok némi mágiára. Bár azt hiszem, ebben az esetben ez teljesen mellékes dolog. De sajnos nem tudom, hogy ki tudom-e nyitni a barlangot.

*A lány szavai nyomán elkeseredés ül ki a ráncos arcra, de a folytatás kissé jobb kedvre deríti a megtermett férfit.*

- De ígérem, megpróbálom! Egyetlen perccel sem szeretnék tovább maradni ezen a szörnyűséges helyen. Ha mutatják az utat a kijárat felé, teszek egy kísérletet – mosolyodik el Nie biztatóan, hogy aztán mégse induljon el a szabadságra vágyók nyomában. – Jaj, mégis kell még egyetlen pillanat! A tőröm odaát van! – mutat a hálókamra felé és már indul is.

*Ahogy belép, rögtön meglátja a fegyvert az ágy melletti asztalon, de nem, nem néz szét és nem méri fel a mágus holmiját, hanem felkapja a kést, a tokjába csúsztatja és már igyekszik is kifelé.
A cellája előtt már ott várja egy türelmetlen és egy rettegő alak, akik – ahogy meglátják – indulnak is a kijárat felé, s útjuk a rémséges celláik előtt vezet, amelyekben még ott állnak a vízzel majdnem teli vödrök.

~ Egy hatalmas kőlap, semmi több! – gondolja a lány. ~ Ahogy meglátja a felfelé induló folyosót lezáró méretes homokkő darabot, azt hiszi, nem lesz gondjuk vele. Hogy egy-kettőre elmozdíthatja majd a sziklát. De ahogy megpróbálkozna vele, ahogy megpróbálná a kőre helyezni a két tenyerét, halvány ibolyaszínnel izzik fel körülötte egy burok, s nem engedi, hogy akár egyetlen ujjal is megérintse azt.*

- Ezt csinálta nekünk is – hajtja le a fejét a megtermett férfi, miközben ifjabb és rémültebb társa szipogni kezd. – Akkor most nincs kiút?

*De Nie nem akarja elfogadni a vereséget. Próbálkozik néhányszor, a végén már ököllel esik neki a rémséges, lila színben felvillanó buroknak, de a védőpajzs kitart és ő egyre dühösebb és kétségbeesettebb lesz. Dühös magára, hogy képtelen egy egyszerű követ elmozdítani az útból és kétségbeesett, mert eszébe jutnak a borzalmas sikolyok és a mágus rémséges ígérete.

~ Nem maradhatnak itt! ~

Indulata arra sarkallja, hogy felkapjon egy kisebb követ, és kiadva mérgét a méretes sziklához vágja. Azt várja, hogy majd semmi sem történik, hogy a kő is lepattan majd anélkül, hogy bármi kárt okozott volna, de aztán – az éles csendülést hallva - meglepetten tekintenek egymásra az eddig reményt vesztettnek tűnő alakkal.

A lány kérdő tekintetére egy mozdulat a válasz, amellyel az öreg előhúzza, és már nyújtja is a lány felé a hegyes csontdarabot, s amikor azzal kezdik feszegetni a szikla repedéseit, semmi sem történik. Nem lobban fel újra az ibolyaszín, és nem védi meg szánalmas kísérletüktől semmi a bejáratot lezáró kődarabot. Apró szilánkok pattannak le a porózus szikláról és nagyobbak a csontról, de ettől jobb kedvre derülnek. És Nie-nek is eszébe jut valami.*

- Csak attól védi, ami élő! Csak tőlünk! Ugye volt víz azokban a vödrökben? – kérdezi végül, s amikor az idős férfi bólint, már rohannak is, hogy elhozzák a több napra szánt innivalót.

*S ha vödrök már a szikla előtt hevernek, a lány megmutathatja, hogy a mágia mire is képes. Csak éreznie kell a vizet először ehhez, így az ujjait mártja a már langyosra melegedett, átlátszó folyadékba. És ha már érzi, irányíthatja is. Mert a varázslata máskor arra szolgál, hogy jégtűket növesszen, magasakat és erőseket, amelyek kerítésként zárhatnak el bármit, amit csak akar. A talajból hívja elő őket, s a víz, amely odalent a föld alatt gyűlik össze, növeli nagyra a jéghideg, hegyes oszlopokat.

De itt most nem ez teszi. Most másra kell neki a víz és a jég ereje. Most nem épít, hanem rombol majd vele. S amikor egyik kezét a vízbe mártja, s a másikat a kőben megbújó méretes repedés fölé teszi, csak erre gondol. Mert ahogy az egyik varázslat a vödörből a kő belsejébe bűvöli az éltető folyadékot, a másik hirtelen fagyasztja keménnyé azt. S a porózus szikla belsejében életre kelő egyre több és egyre gyakoribb reccsenés azt mutatja, hogy a terve működni fog. Csak egyre szélesebbé kell tennie a repedést, s amikor már olyan nagy lesz, hogy a szikla saját súlyát képtelen lesz megtartani, majd összeomlik a kijáratot elzáró akadály. És akkor kiszabadulnak… Csak ez jár a fejében.

Hát igyekszik, s amikor az egyik vödör kiürül, ősz segítőtársa már hozza is a másikat. A víz gyorsan fogy és Nie arra gondol, mi lesz, ha nem lesz elég? Ha a rés lassabban tágul, mint ahogy remélte… Hát ujjai még görcsösebben merednek a szikla felé, ahogy még erősebb fagyot igyekszik bűvölni, még nagyobb kristályokat varázsolni a szűkös helyre.

Aztán egy reccsenés, és a hatalmas kőtábla alsó részéből kiválik egy hordónyi darab, s ők alig tudnak félreugrani a lefelé gördülő méretes kő elől. Aztán már csak a befelé hulló homokszemeket látják és a kinti sötétséget.

Az idős férfi arcán a megkönnyebbülés árad szét és már int is Nie-nek, hogy induljon előre, s a távolabb álldogáló ifjonc felé siet, hogy őt segítse át majd a szabadulást jelentő, ölnyi széles résen. Nie még látja, ahogy magyaráz valamit segítője a fiatalabb társának, de aztán már kifelé figyel. S amikor végre odakint áll, csak az ezüstszínben ragyogó sivatagot látja, a kristályként szikrázó homokdűnéket. És távolabb egy sárkánytűz lilás ragyogását…*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-14, 7:24 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* Már nem kellett sok ahhoz, hogy Dazulax és lidérce bevégezze ezt a kis feladatot. Akiket sikerült elkapni, azok gúzsba kötözve ültek, három egyszerű kereskedő volt az. A karaván többi tagja vagy meghalt vagy nekivágott a sivatagnak. Azokkal Dazulax egyelőre nem foglalkozott.
Aztán Hildemond megjelent mellette a magasban.
- Uram! A foglyok... - szólította a lidérc a mágust a szokásosnál hangosabban, azonban a kiáltozásra képtelen volt.
Az ametisztsárkány a kripta irányába fordította fejét, majd egyszerűen...

... Nie mögé teleportált kétlábú alakban.

- Hova igyekszel, gyönyörűm? - kérdezte jégelfet.

Hildemond megragadta a halálra rémült félelf lábát, és elkezdte a lyukon visszafelé vonszolni a kriptába, miközben az torka szakadtából üvöltözött.
A kovács nem tétovázott, a combcsonttal megpróbálta hátulról leszúrni Dazulaxot, de az megragadta a csontot tartó kezét, és a szenvedés igéjét mondta rá. Az öreg arca kínlódó grimaszokba fordult át, s térde rogyadozni kezdett.

Ezután pedig ismét Niehez fordult, hogy visszavigye a börtönébe. A csuklójáért nyúlt, hogy egy újabb igével elkezdje elszívni a varázserejét. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-14, 10:23 pm

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Siettetné kettejüket, de annak is örül, hogy az ifjú képes követni az utasításokat, hiszen rettegése szinte megbénította eddig. De az öreg nyugtató szavai és a szabadság ígérete – úgy tűnik – áttörte a félelem falait. Nie hallja, hogy kijut a résen át, de a lány még mindig a lilás fényeket nézi egyre nagyobb aggodalommal. A romok, amelyeket megvilágítanak, gyanúsan ismerősnek tűnnek, de nem akarja elhinni azt, amit látni vél.*

- Igyekezzenek! – kéri, mert szeretne minél távolabb lenni ettől e helytől és az, hogy most már tudja, egy sárkány is errefelé tanyázik, csak még inkább sietteti a távozásukat.

*Főként, mert úgy tűnik, a csatazaj is csillapul és az elf csak abban reménykedik, a szörnyűséges mágus magához illő ellenfelet talált a szárnyas szörnyetegben, aki egy ideig még lefoglalja rémséges vendéglátójukat.

De aztán több dolog történik egyszerre és pillanatokkal később már ők hárman kényszerülnek védekezésre.

Hiszen a távolban, ahol az égi szörnyeteget sejti, hirtelen halvány fények gyúlnak, s ahol eddig sötétséget látott, most újra előtűnnek a csillagok. A sárkánynak nyoma veszett! De nem kap időt, hogy emiatt azonnali indulásra bírja a két férfit, mert hirtelen megérzi a mágia szálainak sűrűsödését és a hang, amelytől menekülni akart kétségbeesetten, szinte a füle mellett szólal meg.*

- Hova igyekszel, gyönyörűm?

*S a lány már rohanna is, a dűnék közé, akár a végtelen sivatagba is, ha nem hallaná meg az ifjú tébolyult kiáltozását és idősebb társa szenvedéssel teli nyöszörgését, de ahogy visszafordul, már csak a rémséges alakot látja. S azt, ahogy utána nyúl, hogy ismét megkaparintsa őt, hogy bezárja, hogy eltemesse a föld alá. De ŐKET sem hagyhatja itt, hiszen a szökésért járó büntetés borzalmas lesz és a sikertelen próbálkozás az életükbe kerül, ebben Nie teljesen biztos.

~ Nem, nem viheti vissza ez a szörnyeteg! ~

- Ne jöjjön közelebb! – sikoltja, miközben hátrál és kezeit fenyegetően maga elé nyújtja. – Tudja, hogy nem sikerült a terve? Ugye már tudja? – próbál meggyőző lenni és fenyegető. Aztán látja, amint az öreg fájdalomtól tántorogva felé indul, Nie már csak az ifjút próbálja kiszabadítani a lidérc karmai közül. – Szóljon neki, hogy engedje el, különben…

*S hogy szavainak nyomatékot adjon, ujjai körül kékes fény ragyog fel.*

- Mondja meg neki, hogy eressze el végre!
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-15, 10:42 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* A nő szavaira a mágus egy pillanatra megtorpant, és úgy tett, mintha megrémülne a készülő támadástól.
- Hallottad Hildemond! A hölgy azt szeretné, ha a fiú nem szenvedne tovább...
Ekkor a kiáltozás hirtelen elhallgatott.
- Remélem így megfelel. A lidérc elengedte, de nézd el szegény fiúnak, ha magától nem tud előmászkálni. - Dazulax gonosz mosolya ismét megjelent az arcán. Nem messze tőle pedig újra felbukkant Hildemond, csak a parancsra várva, hogy megint támadhasson.
- Most pedig megköszönném, ha visszafognád a harciasságod. Nem örülnék neki, ha megsérülnél. Te is tudod, hogy innen nincs menekvés. Ha ezt abbahagyod, az öreg életben marad.
A magas, vékony alak lassan lépkedve elindult Nie felé, hogy végre visszavihesse a cellájába. Eközben Hildemond nem mozdult, elvégre az öreg most nemigen tudott volna ellenállni, a jégelfhez pedig nem nyúlhatott, mivel arra a férfi igencsak kényes volt. Hiszen a lidércek módszerei rendkívül nyersek voltak.

Ha Nie még mindig ellenáll, akkor a mágus folytatja.

- Egy ember már meghalt miattad. Azt szeretnéd, ha még egy élet száradna a te lelkeden? - A férfi sötét szempárja erősen a nő tekintetébe fúródott, s várta, vajon mit lép erre.

A fagyos sivatagi szél elhaló kiáltások moraját hozta magával, s most a ragyogó ég ezüstös fényében nem csak Hildemond tűnt kísértetnek, hanem mindenki, aki a romok közé tévedt. Dazulaxnak - bár tekintete szúrós volt - kifejezetten tetszett a jégelf ebben a zihált ragyogásában, s igencsak bánta volna, ha most kicsúszik a kezei közül. *
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 518
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-16, 9:27 am

Ilahelm-kripta, búvóhely – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax-nak, csak hogy tudja, vannak „kétlábúak”, akik nem adják fel ♥//

- Hallottad Hildemond! A hölgy azt szeretné, ha a fiú nem szenvedne tovább...

*Nie először azt gondolja, a sötét mágus ez egyszer nem lesz kegyetlen, hazug és hitvány. De be kell látnia, az előtte álló alak vágyai is oly sötétek, mint a lidérc, aki hirtelen bukkan fel mögötte. És amikor a lány hiába várja, hogy a fiú előbújjon újra, az okra azonnal magyarázatot is ad az előtte álló alak borzalmas mosolya. És még borzalmasabb szavai.*

- Remélem így megfelel. A lidérc elengedte, de nézd el szegény fiúnak, ha magától nem tud előmászkálni…

*Először nem érti azt, amit hall. Képtelen felfogni a szörnyűséget. De aztán, ha eddig nem lett volna biztos abban, hogy az ibolyaszemű lény képtelen érzelmekre, most – ahogy rátekint – azt hinné, jóllakott elégedettséget lát a szikrázó tekintetben. Iszonyodó pillantással néz a két rémséges szörnyetegre, miközben ujjai között még mindig kékes fények játszanak. S a borzalmakat csak fokozza a másik „túlélő” elhaló nyöszörgése, aki biztonságot remélve odavánszorgott hozzá, s most kétségbeesetten suttog mellette.*

- Nem megyek vissza! Inkább meghalok!

*Nem, ő sem fog visszamenni! Mert hiába az ígéret, amely azzal kecsegteti, hogy az öreg „életben marad”, ha behódol az ellenük törő akaratnak, tudja, mindkettejük sorsa a pusztulás lenne, ha hinnének a mágusnak. Efelől cseppnyi kétsége sincs.

Az ősz hajú férfi könyörögve néz rá, és Nie alig láthatóan megrázza fejét és – úgy, hogy a másik két alak ne lássa – biztatóan rámosolyog. Aztán suttogással készíti fel a másikat mindarra, ami történni fog, olyan halk suttogással, hogy csak remélni tudja, sorstársa mégis meghallja.*

- Bízzon bennem! – kéri, de aztán ellenfeleik felé fordulva már egy másik arcát mutatja. Azt, amellyel el akarja hitetni velük, hogy a rémséges alak terve szerint döntött.

*Elkeseredett pillantása beletörődött tekintetté válik, miközben előrenyújtott kezét lassan maga mellé engedi, és ujjai ökölbe szorulnak. Csak halvány, aranyszínű fény játszik a markában, közel sem olyan fenyegetően, mint az előbb a jégkék árnyak. Azok ketten láthatnák rajta a vívódást, s azt, hogy gondolatai döntésre készteti majd a lányt. Nie csak abban bízik, hogy a mágus türelmes. Hogy ha azt hiszi, itt az idő, amikor megadja magát a sorsának, akkor kivárja a pillanatot. Kivárja, amíg elhatározza magát.

És ha ez így lesz, az elhatározás nem várat sokat magára. Mert a lány már tudja, mit fog tenni és azt is, hogy ezzel újra munkát ad a Sorsok Úrnőjének.

Ugyanis már tudja, hol vannak. Tudja, hogy Elsga, az ősi város határában állnak. És azt is tudja, hogy hol van a legközelebbi oázis errefelé. Hiszen járt már itt. És akkor is azt hitte, ez a város fogja rejteni csontjait örök időkre. De akkor sem adta, akkor sem adták fel, hát most sem fogja!

Lehajtja a fejét, mintha a döntés megszületett volna, mintha csak behódolna, de mielőtt újra a mágusra néz, egyetlen szót suttog, s a szó nyomán ökölbe szorított kezében élesebbé válik a fény. S amikor újra feltekint, pillantása elszánt, s amint az éjszakánál is sötétebb szemekbe néz, ujjai szétnyílnak és alattuk, a hűvös homokon fényből szőtt örvény kél, ami egyre szélesebbé válik.*

- Nem!

*Nie válasza a szörnyűséges alkura ez, s tudja, a fénykapu egy pillanattal később elnyeli majd őket és egy aprócska oázis fái alatt, egy vízzel teli medence partján bukkannak majd elő, távol ettől az iszonyatos helytől. És tudja azt is, az ibolyaszemű rémség képtelen lesz követni őket, hiszen lelkét kínzón égeti az aranyszínű fény. És azt is tudja, hogy – ha minden tervei szerint sikerül majd - búcsúzóul egy éjfekete szempárt fog látni… Egy csalódott és dühös mágus szemeit.*

//S ha a szörnyűséges lidérchez hasonlóan te is lemondasz arról, hogy a nyomunkba eredj, akkor hálás vagyok életem eddigi legrémségesebb játékáért az eddigi legborzalmasabb karakternek, akivel a sors összehozott! ♥//
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-16, 11:40 am

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

Begyűjtés

Nie


* Nie arca Dazulax szavaira beletörődővé vált, s a férfi már kezdte nyugtázni is magában az újabb apró győzelmét. Azonban a jégelf teleportálásba kezdett, miközben  Hildemond sikolya belehasított az éjszakába.
A mágus arca fenyegetővé vált, de nem tett semmit, hogy megpróbálja megakadályozni a teleportálást.
- Így is jó. Ha a nehezebb utat választod, ám legyen. Még találkozunk, kismadár- mondta a sötét mágus. Egy kicsit sem látszódott rajta a kapkodás, hogy kiszabadítsa a lidércet, de végül ismét megidézte a fényhálón kívülre.
Hildemondnak kellett egy kis idő, míg újra összeszedi magát.
- Dolgunk van, lidérc, rengeteg dolgunk...
Ezzel a mágus neki fogott, hogy a karaván maradványait felszámolja, s a foglyokat a börtönökbe cipelje. Számtalan kísérlet vár még rá, hogy tökéletesítse a varázslatot, ami hatalomra segítheti.

//Köszönöm a játékot, és a plátói, elmebajos vonzalmat Nie Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 32
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime2020-10-25, 11:04 pm

// Ilahelm-kripta, búvóhely //

* Jó pár nap eltelt azóta, hogy a jégelf kicsúszott Dazulax karmai közül. Azóta se tudta kiverni fejéből a nőt, s ha éppen nem gonosz kísérletein dolgozott, akkor azon morfondírozott, hogyan is találhatná meg, és hozhatná vissza újra. Némi megelégedéssel töltötte el azonban, hogy maradandó emléket hagyott a találkozás Nieben is. Mert biztosan tudta, hogy egy darabig nem fog rajta túllendülni, és őszintén bízott benne, hogy hamarosan újabb közös élményekkel gazdagodhatnak majd.
Egy nap visszament a sivatag határában roskadozó kunyhóba, ahol először találkoztak, s megtalálta az elf otthagyott táskáját. A néhány személyes holmi mellett volt még benne egy pár térkép, rajtuk a valiani könyvtár pecsétje. Nem túl sok információ, de jó kiindulási alap. Elvégre ez még nem bizonyítja azt, hogy a nőnek köze lenne a könyvtárhoz meglehet, hogy csak a térképek származnak onnan.
Megvizsgálta a cellákat is, ahonnan foglyai kijutottak, s felfedezte az apró hibát Nie börtönének padlóján. Némileg bosszús volt miatta, de tanult a hibájából, s elhatározta, hogy új termet alakít ki a számára. Az sokkal méltóbb lesz egy ilyen finom hölgyhöz, mint amilyen ő, s persze sokkal szökés-biztosabb is.

A karavánból végül öt kétlábút sikerült összegyűjtenie, abból ketten már nem élték túl Dazulax próbálkozásait. Vendégszeretete ezúttal sem volt kellemesebb. A kétlábúak most is hangoskodtak, de a sötét elf varázslat segítségével elnémította őket. Mostanra rájött, hogy a lidérc alkalmatlan arra, hogy bárkit is megszálljon. Túl erős a szellemteste, így más módszerhez kell folyamodnia, ha több húsgólemet akar egyszerre irányítani. A varázslónak viszont már egészen jól ment a testek életre keltése, de még csak egy időben kettő irányítására volt képes.

A karaván szállítmánya is egészen gazdagnak mutatkozott: nemes kelmék, fűszerek és némi étel. Bár Dazulaxot sosem vonzotta a pénz maga, ha ezeket eladja talán vehet magának néhány hasznos holmit.

Tervei szerint, amint végez a maradék kétlábúval, útnak indulhat majd a fővárosba, hogy befejezhesse, amit elkezdett. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Elsga - a romváros - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elsga - a romváros   Elsga - a romváros - Page 6 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Elsga - a romváros
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Nyugati szeglet-
Ugrás: