Elsga - a romváros

//3. küldetés - Kincsvadászat//

Épp egy erdős ösvényen sétálok. Valószínűleg találkozok kétlábúakkal ezért felvettem egy maszkot, ami eltakarta az arcomat és felhajtottam a csuklyámat. Csak annyit tervezek, hogy csináltatok magamnak még egy gyűrűt de egy idegen alaposan megváltoztattam a terveimet. Épp lóval járta az utat, amikor meglát. Egy kicsit gondolkozik, majd odadob nekem egy tekercset, és mielőtt csak kinyithatnám a számat sietve, elvágtat, mintha csak üldözném. Eléggé furcsa helyzet. Kioldom, majd széthajtom a papírt. Egy kincses térkép. Valami várost ábrázolt. Valahonnan ismerős volt de nem voltam biztos benne hogy honnan. Szétnéztem, hogy nincs e senki a közelben. Amikor már biztos voltam benne, hogy nincs senki a közelben megszólaltam:
- Gor. Kell még mondanom?
Gor megjelenik és megrázta a fejét. Az emlékeimben kutat. Ha legalább egyszer láttam azt a helyet, akkor az elég. Kis idő múlva megszólal:
- Elsga. Egy romos és lakatlan város Lanuria nyugati részén.
-Kiváló.
Szerencsére végeztem némi átalakítást a ruháimon, így könnyen ki tudtam dugni a szárnyaimat rajtuk. Nem változok teljesen sárkánnyá csak a szárnyaimat növesztettem ki. Egy gyors mozdulattal Elrugaszkodok a földtől és mire észbekapok máris az alsó felhőréteg alatt, szállok egyhelyben.
-Mutasd az utat cimbora.
Mondom Gornak és rögtön egy kis térkép, jelenik meg előttem rajta két ponttal. Az egyik én vagyok a másik az úti cél. Igazából nem volt ott a térkép csak egy egyszerű kivetülés volt, mint Gor. Elkezdek a másik pont fele repüli.
- Vajon mit tartogat nekem ez a hely?

A város pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Se emberek, se állatok, se senki. Újra előveszem a térképét. Sehol egy jelzés hogy hól van a kincs. Viszont volt rajta valami más. A 4 sarkában volt egy-egy vonal. Mindegyik egy helybe mutatott
~ott a kincs.~
Ahova a 4 pont mutatott egy templom állt. Az emelvényen egy doboz volt. Kisebb mint amire számítottam de bármi lehetett benne. Amikor megpróbálom levenni a tetejét hirtelen, hátraesek.
~Hát persze. Mágiával védik. Mégis hogy. Várjunk csak.
Hirtelen meglátok 4 mélyedést. Ékkő alakú mélyedések. Újra előveszem a térképet.
~ Hát persze. A vonalak nem csak a kincs helyét, hanem a kulcsokat is jelölik.
Hirtelen írás jelenik meg a vonalak alatt. Úgylátszik a térkép meg van bűvölve.
~ Nyomon vagyok.

Az első kő helye egy küzdőtér volt. A térképen azt írták mellé, hogy "nézz szembe a halállal”. Nem értem, míg be nem lépek a körbe. Hirtelen megjelent előttem egy óriás királykobra. Akkora lehet, mint egy fehér sárkány. Abban a pillanatban, hogy megjelenik hirtelen minden, eltűnik körülöttem. Mintha a végtelen ürességben lebegnénk. Próbáltam átváltozni de nem tudtam. Próbáltam használni az erőmet de az sem működött. Sem a varázserőm. A fegyvereimen kívül nem támaszkodhattam semmire. Felmásztam a kígyó fejére, hátha le tudom szúrni de, hirtelen átesek rajta. A kígyó csak nézett előre üveges tekintettel.
~ Gondolkozz. Hogy nézhetnél szembe a halállal. Megvan.
Megnyugodok, egy porcikám se mozdul ne és várok. A kígyó közel hajol hozzám, és a szemembe néz.  Elkezd egyre kisebb lenni és felkúszik az ujjamra. Hirtelen újra az elhagyatott városban találtam magam. Mintha mi sem történt volna.
- Gor
- Igen Veron?
- Mi történt?
- Hirtelen elájultál
- Ez mindent megmagyaráz. A mágia, ami a városban van letaszított egy álomba. Ezért nem tudtam használni az erőimet.
Megvakarom a fejemet, és valami furcsát fedezek fel. Egy másik gyűrű is van az ujjamon. Egy királykobrát ábrázoló gyűrű. És benne egy smaragd kő.
Szinte gonoszul elvigyorodok, és azt mondom:
- Egy Megvan

A második kő helye egy vízgyűjtő mellett van. Azt írták mellé: gondolkozz. Amikor elmegyek mellette hirtelen, megnyílik alattam a föld. Egy üregben találom magam. Hirtelen kinyílik egy üreg a falban, és víz ömlik be. Nem lehet túl sok idő, míg a terem megtelik vízzel. Gyorsnak  kell, lennem vagy meghalok.
- Ha a barlangnak van egy mellékága, akkor megúszhatom.
Körbejártam a barlangot de nem találtam semmit. Közben a barlang félig megtelt.
- Sietnem kell, vagy elfogy a levegőm. Elfogy a levegő. Hát persze.
Lemerülök a víz alá. Tévedtem. Van egy kijárat. Víz ömlik belőle, de kijárat. Előveszem a tőrömet és kinövesztettem a karmaimat. A sodrással szemben valószínűleg szükségem lesz rá. Nagy nehezen felúszók az áramlattal szemben. Mire odaérek ott a víz épphogy a lábfejemig ér. Amikor az összes víz lefolyik, megnyílik a mennyezet, és a vízgyűjtőben találom magam. Amint kimászok a víz, visszafolyik. Meggörnyedve lihegek és észreveszek valamit az árnyékomon. Egy diadém trónol a fejemen. Egy diadém, amin fehér ékkő van.
- Kettő megvan.

A harmadik ékkő helye egy színház. Azt írták mellé, hogy: Ne csak egyben gondolkodjon. Nem teljesen értettem. Először a színpad mögé megyek. Nincs semmi ott csak egy asztali tükör. Belenézek. Egész jól állt a diadém. Hirtelen előugrott a tükörkép. Pontosan azt csinálta, mint én. Hirtelen kard jelenik meg mindkettőnk kezében. Elkezdünk vívni. Mivel tudom, hogy ez is a próba része ezért tudom, hogy ezt nem úgy kell elintézni, mint egy egyszerű vívást. És azt is, hogy pontosan azt csinálja, mint én. Tehát ha én ledöföm őt ő, ledöf engem. Egyszer csak észreveszek valamit. A fény átsüt a kardon, valamint az ellenfelemen is. ~Tehát mind a kettő olyan, mint egy szellem. Talán.
Megfordítottam a kardomat és átszúrtam a fejemen. Bennem nem tett semmilyen kárt de az ellenfelemen összerogyott. Majd nyomást éreztem a kezemben. Amikor kinyitom, látom, hogy egy pár fülbevaló van benne. Rubin fülbevaló. Tudtam, hogy mindkettő működik kulcsként, de ugyanabban a zárban. Tehát az utolsó még mindig hátra van.
- Három megvan.

A negyedik egyben utolsó kő helye egy kúria volt. Azt írták mellé: légy bölcs. Hirtelen a világ leomlik körülöttem.
- Egy újabb álom. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagál ara, hogy tudom, hogy álmodok.
Hirtelen meglátok egy kislányt. Egy repülő földdarabon fekszik és sír. Ahogy elindulok felé minden lépésnél újabb, és újabb földdarabok jönnek fel a semmiből. Ahogy odaérek a kezemet a kislány vállához, nyújtom.
- Héj. Jól. Mi a?
Átnyúltam a kislány vállán. Illúzió. Hirtelen megremeg a föld. A semmiből két hatalmas szempár mered rám. Sárkány szemek. Mi több feketesárkány szemek.
- Szóval látja a rémálmaimat. Érdekes
Akár átváltozhattam volna de, akkor meg ügyes emberi kezek helyett ormótlan sárkánykezeim lennének. A fekete előrelendül. Hátrahajlok, hogy gyomron szúrjam. A penge épphogy megkarcolja
~fegyvereim nem túl sokat érnek ellene. Ideje gondolkodni. Megvan!
- Nagyon erős. Nem bírsz el velem a sárkányalak nélkül. Valamiért azt hittem hogy nehezebb lesz megölni.
A feketét láthatóan bosszantja.
- Nem igaz bolond. Emberként is gyorsan megölnélek.
- Azt látom.
- Ó szerinted emberként nem öllek meg. Akkor, tessék.
Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű less. Miközben átváltozik, előveszek valamit. Egy nagyon hasznos kis eszközt. Amikor teljesen átváltozik felé, hajítom a láncot. Amint körbetekerődik egy gyors mozdulattal magamhoz, rántom. A levegőt, ha van egyáltalán levegő az ürességben, megtölti a kétségbeesett kiáltozás hangjai. Amikor már teljesen odahúzom magamhoz, rálépek a mellkasára, és úgy tartom földön miközben a tőrömet az álla alá, szegezem.
- Ne is próbálkozz. Ezen a láncon nem fog a mágia.
Gonoszul kezd röhögni.
- Annyiszor álmodtál már erről. De egy valami mindig hiányzott belőle. Az hogy megölj. Túl gyenge, vagy ahhoz hogy megölj egy nőt.
Közel hajolok hozzá és rideg hangon, azt mondom:
- Ki mondta, hogy meg akarlak ölni. Én nem azt akarom, hogy meghalj.
- Hát akkor mit akarsz?
- Elzárni a világtól. Hogy ne tudja senkinek több szenvedést okozni.
Megragadom a ruhája felső szárát, és magamhoz rántom. Egy hirtelen mozdulattal kiütöm. Összekötöm a kezeit és körbetekerem rajta a láncot. Átveszem a vállam fölött és elsétálok vele. Egy kis hang azt mondja:
- A döntésed bölcs volt
Megállok és elvigyorodok
- Tudom
Hirtelen újra a kúriában, vagyok. Egy ágyon találom magam. Valószínűleg egy nemes emberé lehetett. Amikor felállok, meglátom magam a tükörben. A diadém és a gyűrű mellé egy hosszú karmazsin köpeny társul. Nagyjából a térdemig ér. Arany szegélyes. Aki rámnéz valószínűleg azt hinné, hogy nemes vagyok. A diadém alapján talán király is. Az ékkő ezúttal egy nyakláncba foglalva jelenik meg. Női nyaklánc, úgyhogy leveszem. Valószínűleg elajándékozom.
- Az utolsó megvan

A templom öreg és romos. Ahogy az új vörös kabátommal sétálok a padok között mintha éveket öregedett volna a templom. Persze tudtam hogy ez csak összehasonlítás. A szívem kalapál, ahogy a lyukakba helyezem az ékköveket.  Ahogy felemelem a láda tetejét, majd kiugrik. És amikor meglátom, mi van benne, szinte leáll.
- Egy papirfecni " Gratulálok. Megtaláltad a kincset felirattal. Nem is tudom. Az ujjamon egy smaragd gyűrű, a fejemen egy diadém, rajtam egy hosszú kabát, nálam egy pár rubin fülbevaló és egy zafír nyaklánc. Ami engem illet kincset találtam.
Visszateszem a ládát a helyére, és újra lezárom.  a templomból kilépve átváltozok és az alsó felhőréteg fölé repülők. Egy fehér sárkányt lehetetlen ott észrevenni. Az egyik város felé kerülök és a szárnyaimat leszámítva, átváltozok. Szerencsére a kabátot szó szerint rám szabták. Kidobom a térképét majd fehérsárkány sziget felé, veszem az irányt.
\\ küldetés vége \\