Elsga - a romváros

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//

Igazából meglepődök, hogy az emberek hallgatnak rám, bár az is lehet, hogy maguk is tudják mi a teendő egy homokvihar esetén, még akkor is, ha egy nyomorult homoklakó pókkal meg nem tudnak mit kezdeni, csak pánikba esni.
Magamban azért hálát adok az Isteneknek – mindegyiknek, nehogy valamelyik megsértődjön, - hogy élve megúsztuk ezt az egészet, mert nagyobb volt az esély arra, hogy mind itt hagyjuk a fogunk. Shuga és Ashanis nélkül ez biztos meg is történt volna…..ezt el kell ismernem, bármennyire is szeretem cukkolni ezt a nem mindennapi mágust.
Kezdem kiismerni. Adja a kegyetlen, marcona teremtményt, aki keményen odacsap, de akit a szárnya alá vesz, azért az életét is adja, itt rá a példa. Hogy én miért kerültem ebbe a kosárba, hát azt csak ő tudja.
Ashanis és Shuga szóváltása kisebb kuncogást vált ki belőlem, mert a kezem tenném rá, hogy a rejtőzködő lány nagyon is értette a szavakat, de túl sok olyan dolgot láttam már, ami erősen rányomta a bélyegét arra, miként tekintsek világunk különös lakóra, hogy ez idegesítsen.
Valószínűleg Ashanis-nak is meg van a maga szerepe a mágus bonyolult és kiismerhetetlen tervében.
Én már így is meghúzgáltam az oroszlán bajuszát a beszólásaimmal, ezért most befogom a szám.
Miután mindenki sürögni és forogni kezdett én csak vigyorogva kacsintottam egyet Ashanisra.
- Biztos csak a sebesülés miatt keveredett meg, én ugyan az előbb egy szót sem értettem.
Ezekután elkísértem Niennat, ahhoz a kocsihoz, amit a hálálkodó karavánvezető mutatott. Míg a lányok a holmit vizsgálták át, én meggyőződtem róla, hogy a szekér rendesen le van e kötve, ha kell megerősítem. Most az életünk múlhat rajta, milyen erősek a kocsik, hiszen lehet napokig tart a vihar, de az is lehet, hogy csak jön és megy.
- Nienna, már nincs sok idő, be kell húzódni és eltakarni minden nyílást, különben megfojt a homok. – szólok a gyógyítóknak, sürgetve őket.

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//
 
Ahogy Laryss távozik, mindhárman elhagyjuk a testet részben. Ha teljesen elhagynánk soha nem térhetnénk vissza, csak ha egyikünk benne van. Hisz hárman egyek vagyunk, csak nem skizofrén szinten, bár néha annak tűnik.
-Na melyik észlény őrködik, míg a másik kettő behozza a csomagot, és ki megy megtépni a homokba leverni pár pofátlan korcsot, akik azt hiszik átvehetik a helyünket a sivatagban?
- Mi van Melfyomer elbuktad a királyságod? Most tuti durcis vagy.
- Nagy a pofád töredék létedre. Beverjem a KÉPED?
- Ha megütsz mind hármunknak fájni fog, szóval gyere csak.
A szörny tart minket távol egymástól, és a humán felem képébe üvölt.
- GRGHGGAH GREEEAAGH!
- Jól van csak ne kapd fel a vizet. Tudod jól, hogy ő vágott gajra mindannyiunkat.
- Groghv greeagh pfff…
- Mi az hogy én is? Nem emlékszem a dologra, hogy kérdezett volna…
- Graaagh khed griiogh groaaww
- Ne morogj, felfogtam, és igazad van… Nem lett volna jó, ha baja esik. De az meg van hogy ha kipurcanunk akkor egyszer és minden kora végünk?
Orron pöcköli és ott hagyja.
- Most, hogy kiveszekedtük magunkat. A vakarcs marad őrizni a testet, mert odakint haszontalan és csak halálra rémítene mindenkit. Nagyfiú, tied a csomag, és az, hogy eszegess kicsit belőlük. Ne vidd túlzásba, de legyen elég erő az életben maradásra.
- És te ó nagy és döglött gyík mit teszel? Mert emlékeztetnélek arra az apróságra, hogy a sárkány pajzsa elég erős ugyan, de ki tudja mikor omlik össze.
- Én szétrúgom a segged, majd kimegyek erőt gyűjteni a testünkben levő kristályok felélesztésére. Ha tovább folytatod a hülyeséget, bele taposlak a testbe és soha nem jössz ki belőle …
- Befogtam …
- Végre, nagyfiú, a táskánkat ne a felszínen hozd. Elég cinkes lenne megmagyarázni egy négy méteren lebegő zsákot.
- Grahgs
- Beléd is, de ez van. Nem kell tudniuk rólunk, szóval óvatosan.
A szörny kifakul és elindul a feladatét elvégezni, a bohóc Risant utánozva dől bele a testünkbe. Én is távozok, szemmel tartva mindenkit, még az esetleges problémás egyedeket is mint Jeremy. A pajzs széléhez érve eltöprengek, nem lenne jó megtörni. Így a föld alá süllyedek, és a túloldalon felemelkedek. A vihar erősödik, de nekem ez jó. Erőt gyűjtök belőle, figyelmen kívűl hagyva a sok vihar szellemet, akik meglovagolják a homok viharokat és bajt keverve a karavánokra húzzák őket. Nem ellenfelek, de most nem is pocsékolok rájuk időt. Shuga és a köztem lévő kapcson keresztül, az öt lemerült követ az itt tomboló szél erejéből kinyert mágikus erőket a kristályokba juttatjuk. Nem fog gyorsabban gyógyulni, de Dremert se eszi ide a fene. Ha nincs balhé a vakarékok és köztem a vihar szemébe suhanok, ott felveszem a sárkány testem. Ami jelenleg eléggé átlátszó, és légi táncba kezdek. Ez az a metódus, amivel hamarabb visszanyerhetjük az erőnk egy részét. Anyagiasulok, és belekezdek, hisz légies formában halottnak a csók az energia szerzés terén. Amint a kristályok, érezhetően életre kelnek, és önállóan gyűjtik az erőt visszatérek. Ez a folyamat elég sokáig tart, remélem a másik kettő nem okoz zűrt addig.

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//

Én nem tudom megítélni, hogy a varázslatok, akár korábbtól Shuga által, vagy a szófukar elf lány, Ashanis által megidézettek, vajon mennyire védik majd meg a tábort, de láttam már sivatagi homokvihart, ahogy sejtésem szerint a gyakorlott karavánvezető és emberei is, így inkább abban bíztam, hogy a lehető legtöbb óvintézkedést megtehetjük, mire a vihar lecsap ránk. mágikus védelem ide vagy oda.
Már közelebb voltunk célunkhoz, mint ahonnan elindultunk és nem most akartam meghalni, az engem megbízó mágus valószínűleg amúgy is gondoskodik róla, hogy csak azután leheljem ki a lelkem, miután megszereztem neki, amit akart, már, ha túléli a sérüléseit…….
Mint már említettem jó emberismerő vagyok és a gyógyító, Laryss arckifejezése nem azt mutatta, amikor megjelent mellettünk, hogy minden rendben lenne. Nem jött jókor ez a vihar, bár…..mikor jön jól?
Én is meghajtottam felé a fejem, szavak nélkül is biztosítva őt, hogy megteszem, amire kért, aztán meg erősen elgondolkoztam azon, hogy mikor lettem én a bajbajutottak jótékony megmentője?
Sürgősen kell majd valami igazán tolvajosat tennem, mert még azt hinném, hogy kezdek elpuhulni!
Ezek erősen zavarba ejtő gondolatok, ezért én csak a szekér mellett toporgok, amíg a lányok odabenn kutatnak a megfelelő dolgok után, amire szükségük van és próbálok rendet rakni a lelkemben és a fejemben. Persze azért hegyes fülem nincs bezárva, így hallom, hog jól olvastam a gyógyító érzéseit és Shuga egyáltalán nincs jól.
~ A fene! Remélem Laryss-nak igaza van és nem akarsz még Dremerrel bratyizni, mert nincs kedvem egy halom emberrel a nyakamban visszavánszorogni! Meg ne próbálj te vén kurafi így kiszúrni velem! ~ küldöm gondolatban felé a nem tetszésemet, mert azt még magamnak sem vallom be, hogy hiányozna. Akkor kit szidhatnék és piszkálhatnék anélkül, hogy használná rajtam az erejét és leharapná a fejem!
Hallottam, hogy még vízre van szükségük, ezért, ahogy lesegítettem Niennat a szekérről, már az ösztöneimet követve igyekeztem fellelni a hordókat. De talán a mi Jéghercegnőnknek még jobbak ebben a megérzései, mert ő találja meg őket előbb.
Úgy vélem épp időben, mert a szél már nagyon erősen fúj és a homokot olyan erővel hordja, hogy az már csípi az ember bőrét és alig lehet nyitva tartani a szemeket.
Körbenézve már látom, hogy az emberek már minden mozdíthatót behordtak a ponyvák alá, amik lekötözve várják, hogy igazán lecsapjon az orkán. Sérültet egyelőre nem látok sehol, ha van is, most már meg kell várnia a homokvihar végét…….
Elveszem Niennatól a méretes vizeskorsót és mivel látom, hogy nem kell megismételni a sürgetést, magam is iparkodom, hogy mielőbb a mágust rejtő szekérhez érjünk, hogy aztán ott várjuk ki, amíg lecsendesedik az időjárás.
Azonban, ahogy közeledünk a mágus kocsijához, úgy látom egyre komorabbnak a mellettem lépkedő Niennat, mintha valami ólomsúllyal nehezedne a vállára, még a légzésén is érzem, hogy valami nagyon felzaklatja……..talán…..Shuga az oka? Sosem szívelték egymást, ki tudja mit tett most a mágus, amiért az elf lány nem szívesen akar vele egy kocsiban lenni?
Mikor megszólal és kimondatlanul is arra kér, hogy hagyjam egy kicsit magára Shuga-val, nem állom meg azért szó nélkül.
- Ne ítéld meg túl szigorúan és főként ne öld meg, mert akkor nem jutunk el Elsga-ba. – azzal biccentek a ponyva felé és megtámasztva a hátam a szekér fáján, a lábam melletti korsókra nézek.
- Vigyázok, hogy nehogy bajuk essék, de nem sok időd lesz, talán csak pár perc.

// Kincskeresés avagy a pokoljárás //
 
Pihenés nem épp jó szó ami történik, hisz egyszerre több felé szakadunk. Én örzöm a testet míg a társulat erős egyedei kint szórakoznak. Laryss hamar elsiet vízért, holott lássuk be a levegő eléggé lehűlt ahhoz, hogy megoldhassa a gondot. De ez az én gondolatom, nagyon hozzászoktam a mágia túlhasználatához, pedig nem vagyok már sárkány. Larysst kis idővel később Jeremy és Nie váltja, hogy a csibész mit keres itt nem tudom de érdekes hallgatni őket. Aztán a lány felmászik a szekérre és elnémul. Valamit matat, de remélem nem varázsol mert a végén ide ájul nekem. De a korábbi móka minden erejét kivette így nem történik semmi. A hátsó nyílásnál egy vörös szempár tűnik fel enyhén nyüszítő hanggal, a másik oldalon a zsákom lóg le, és még én vagyok felelőtlen…
Nie hírtelen beszélni kezd, a fájdalma egyre nő a szörny szívni kezdi azt. Majd a mellkasomban lévő kristály életre kell. Ez először nem okoz feltűnést, így a lányra figyelek. Nem szívesen szólnék bele a szavaiba, és vélhetően nem is tudnék. A test teljesen kimerült, jelenleg Lar varázslata ami még működésben tartja, illetve ha jól érzem a szörnyön kívül Melfyomer is állja a szavát, hisz a kristály egyre jobban izzik, lassan talán búgni is kezd. De a lány szavaira tudnék mit mondani de inkább nem játszom élőholtat hogy válaszoljak, mert a végén még kinyír. Ahelyett hogy segítettem volna rajta, most az önmarcangot veszi elő, miért engem büntetnek az istenek? De el is szomorít hisz hálás is és a fájdalma is enyhült. Amikor dicsérni vagy szidni (?) kezd, a májam hízni kezd, szinte el is vigyorodnék. A démon közben új kaja után néz, és épp Jeremyt jelöli ki célpontjául, amikor az érkező duóra néz pontosabban Laryss szemeibe. A kép elég gáz, hisz Jeremy felett áll nyitott szájjal, miközben a lány szemei közé néz. Nem kicsit jön zavarba, a zsákot eleresztve növekszik meg és indul más kaját keresni mielőtt Laryss leüvöltené a fejét. Ezt az időt és a lidérces hangokat használom fel, hogy a testem forróságát megnövelve kiterítem a táborra is, hisz lassan gyűlik az energia és a védelmet meg kell erősíteni. Sokat nem fog érni ez a mágia, csak a gyors lehűlés lassul le, és a szelet tereli el minimálisan a forgó hőhullám, noha nem éget meg senkit a hőérzetnek minden nem hosszú éltűnek hasznos lesz. Persze ez sem egy tökéletes védelem, szóval erősen remélem készülnek mással is. Gyengíteni talán sikerül, ha a két mamlasz további energiához jut.
 
Kicsivel odébb a vihar szemében érzékelem a másikam tettét, noha nem tapsolom meg de védelmezi a kétlábúakat amíg teheti. Én meg azon dolgozom, hogy hamarabb talpra álljon. Ez szépen is indul, amíg pár apró vakarcs meg nem jelenik, hogy elűzzenek. De mivel kicsik és gyengék elsöpröm őket. Erre átmennek sirató kórusba, mire több tucat vakarcs jön elő és támad meg. Ez már okoz fájdalmat, de ez sem egetverőt. Átmegyek búgócsigába és leszórom magamról őket, majd párat felfalok. Ez elég energia löketet ad ahhoz, hogy meg is osszam és még harcolhassak is. De egy velem egyenértékű tudat rejtőzik a homokviharban, és utasítást ad az izéknek, amik összeolvadnak. A sok kicsiből, immár féltucat méreteseb széldémon áll össze. Nem lelkesedek a dologért, de harcra készen várom őket.

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//

Kezd a helyzet eldurvulni, bár meglepő módon mintha a tábor körül, ami már szinte teljesen kiürűlt, ahogy az emberek a kocsik mélyére húzódtak, nem az azon túl dúló homokvihar cibálta volna a ponyvákat…….. Lehet, hogy Shuga még félholtan is védte a befektetését?
Őszintén szólva bár – nem bírva a természetemmel, - sokszor cukkoltam, hergeltem a mágust, azért ezen komolyan elgondolkoztam, mert nagyon úgy látszott, hogy a fickó sokkal erősebb varázsló, mint bárki akit eddig ismertem…..na jó, talán Kain-t –aki viszont hitem szerint sárkány, - egy kategóriába soroltam vele…..
Most azonban kissé megkönnyebbülve láttam, hogy Nie barátnője, Laryss közeledett felém, a szófukar kocsitársammal, aki rejtélyességét tekintve vetekedhetett Shuga-val.
Nem sokkal előttem azonban a gyógyítólány megtorpant és szigorú szemmel meredt ….rám? Nem! Mielőtt még hangot adtam volna értetlenségemnek, mivel váltottam ezt ki, rájöttem, hogy nem. Valamit a fejem felett nézett, de mire én is odakaptam a fejem, csak valami fodrozódást láttam a levegőbe, ám enyhe szellőként megütött a mágia szele, ami azt mutatta, hogy nem képzelődtem, volt ott valami! Már kérdésre nyílt a szám, amikor…….egyszerre két dolog is elvonja a figyelmem.
Az első, hogy valami furcsa zajongás támad a szekérponyva mögül, ahol Shuga és Nienna tartózkodik,…….a másik, hogy majdnem a fejemre pottyan egy zsák és én rémülten ugrottam hátra, amivel jól be is vágtam a hátam a szekérbe, hiszen alig álltam kicsit előtte.
- Mi a nyűves rossebb folyik itt! – sziszegtem a derekam tapogatva, de a kezemben már a tőröm lapult és próbáltam minden irányba figyelni egyszerre, ami elég esélytelen dolog volt. – Valami megtámadott minket megint?
Ekkor jelenik meg Nienna és ha lehetséges lenne, még fehérebb, mint egyébként, mondhatnám egészen ijesztő a kinézete, legalábbis engem megijeszt.
- Mi történt? – nyújtottam önkéntelenül felé a kezem, mert attól féltem leszédül a kocsiról, de a szemében villanó…..figyelmeztetés eléri a hatását, a kezem lehanyatlik, de mikor lemászik a kocsiról és a másik lány felé indul, minden ösztönömet legyűrve, megyek utána, így megtudtam, hogy a megérzésem nem csalt, baj van!
- Mi vaaaan? Mi az az AZ? Bár bármi is AZ, nem mehetsz sehová, a nyakunkon a vihar és….mi van Shugával? – pillantgatok a kocsi felé, mert kezdem elveszteni a fonalat.

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//
//Mesélő//

*Hát végül mégsem sikerült. Ez az expedíció is csak egy lett a sok közül, ami sosem érte el Elsga elveszett városát, s amelynek tagjai sosem látták meg a fenséges romokat. S hogy mi volt az ok, mi rávette őket a visszafordulásra, a feladásra, hogy elfogadták a kudarcot?

Talán sosem fog kiderülni.

A Könyvtár és a Mágusok Rendje előtt persze semmi sem maradhatott titokban, azonban a világ számára csak annyi derülhetett ki a sikertelen útról, hogy mindenki épségben "megúszta" a kalandot. Vagyis majdnem épségben... S ha a Valian-ba visszaérkező csapat tagjait kérdezték volna, mindenki némán ingatta volna a fejét, holmi ígéretre hivatkozva. Mert pontosan tudták a kísérők, hogy az ígéretükért jó árat fizettek nekik, s "titoktartásuk" ajánlólevél lesz majd újabb megbízatásokhoz.

S hogy a mágus, a gyógyító, a tolvaj, a Két-alakban-létező és a könyvtárossegéd miért nem mesélt az útról? Nos, ezt talán tőlük kellene megkérdezni...*



//Kedves Olvasók! A kalandorok megegyeztek abban, hogy ennek a mesének sosem fogunk a végére érni. Álljon ez emlékként befejezetlenül kalandunk kiagyalója és megálmodója előtt, s fejezzük be majd egyszer, valahol a történetet együtt, az ő közreműködésével.

Természetesen, ha bármelyik játékos szeretne néhány gondolatot hozzátenni, megteheti, hiszen ez a játék közös öröm és élvezet volt.

Köszönöm még egyszer, hogy útnak indultatok velünk és azt is, hogy kitartottatok. És Shugának is örökre hálás leszek azért, hogy ezt az egészet megálmodta és hogy megengedte, hogy meséljek veletek.

Óvjanak az istenek, démonmágus, bárhol is vagy!//