Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-06-08, 3:08 pm

*Thalion csendben végignézte, ahogy a fejvadász magára ölti ruháit. Úgy gondolja, hogy vannak még fájdalmai, hiszen a seb a hirtelen intenzív mozgásra bizonyára fáj még.
Furcsának találja az előtte álló férfit, egy olyan elfet, aki darnáért való gyilkolásból kereste a kenyerét, de mégis állítása szerint népe és a törpék közötti viszályok megszüntetéséért vezetett tárgyalásokat.
Nála a kettő és főleg Daevin eddig mutatott viselkedése nem áll össze. Nemes egyszerűséggel nem tudja elképzelni, hogy mindkettő igaz.
Megrökönyödve hallgatja Daevin szavait, amikor az északra távozásáról beszél.
Hát ennyi? Tovább lép, mintha mi sem történt volna? Megölte négy fajtársát. Négy kiváló katonát, példás családapát, s egyet majdnem Dremerhez küldött.
Mégsem változott semmi a fehér elf szívében?
Thalion úr arcán az izmok megfeszülnek, fogait összeszorítja, úgy indul a távozóban lévő után.*
- A négy elf, akiket éjjel megöltél…az ő életük neked nem jelent semmit? Anyákat hagytál férj nélkül és gyermekeket apa nélkül!
*A katona nem lép a távozó elé, csak figyel, de Thalion kinyújtja karját és az ajtó zárjára mutat.
Daevin előtt nem nyílik az ispotály következő ajtaja sem. Várnia kell még a város elhagyásával.
Eközben az elf vezér sem hallgat. Villanó szemei szinte beleégnek a fejvadász hátába.*
- Faralel Undomiel. Két fiúgyermek apja! Tartanosz Paena. Fiatal felesége gyászolja! Menesz Adaniel. Egy lánygyermek maradt utána! Halaren Topus. Egy lánygyermek sír utána.
Ők is csak újabb trófeák neked? Ennyi volt hát? Színjáték volt a nagy megtérés, a megbánása tetteidnek?
Továbblépsz, mintha mi sem történt volna, Daevin?
*Thalion csak áll és úgy néz a fejvadászra. Szemeiben ott izzik a vád. Nem tudja már, hogy mire számítson a férfitól, így számít a legrosszabbra is, hogy ellene támad.
Nem lesz felkészületlen, de harcolni sem kíván, ha nem hozza úgy a szükség.*

Vendég

*Meghallja Thalion beszédét, aki olyan hamar haragra gerjed mint egy vulkán. Kicsit többet várt ő is egy vezértől, hogy megtartja a vérmérsékletét. Meg aztán ő is tisztában van a helyzettel, hogy fajtársakat ölt. Nem szándékozott elmenni úgy, hogy személyesen fel ne keresse azon családokat akiket megcsonkított. Persze ezt nem mondta el a vezérnek, gondolva nem fogja róla feltételezni a rosszat. De tévedett mert a mostani jelenet igazán nem ide illő.*
-Ennyire nem kell lenézned. Tudom jól magam is kik voltak. Tudom mit tettem és nem állt szándékomban addig elindulni északra míg le nem rendeztem a családokat. Hosszú idő az míg minden lélek megbékél s hát lehet talán jobban járok ha az egyik nő nekem ugrik. Mert jogosan cselekszik. Bár nem remélek megbocsátást és megértést azért mert tettem amit tettem. S engedelmeddel Thalion, most mennék is hozzájuk. * Ezzel elhallgat és szembefordul Thalionnal, aki elég csúnyán fest így izzó szemekkel. Nyugodtság árad belőle és meleg szemekkel néz rá Thalionra. Semmi nyoma annak, hogy a gyilkos már benne élne.*
- De ahogy gondolod.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-06-18, 9:22 am

*Thalion, ha népét sérelem éri, sokkal inkább szenvedélyes, mint alap hangulatában. Egyetlen szenvedélye van, és ez Eclair népének szolgálata. Érthető hát, miért is gerjedt haragra, mikor azt látta, hogy a fejvadász egy semmitmondó válasszal lépne túl az általa a városban megölt katonákon.*
//Ahogy user is következetlenül játszotta ki, hogy már a várost is elhagyta és csak Thalion kirohanására jelezte, hogy mégis a városban marad, elvégre a fejvadász megtéréséhez ez is hozzá tartozik. Thalion igen kesztyűs kézzel bánik vele, börtönbe vethetné, száműzhetné, akár ki is végeztethetné többrendbeli gyilkosságért és gyilkossági kísérletért. Nem elég a beismerő vallomás, hogy eltörölje a bűnöket, elvégre szeretett népéből oltotta ki többek életét, aztán nagy drámát produkálva játszotta, hogy megtért, de lelépett volna a városból egyetlen szó nélkül. Smile

//
- Mennyire nézzelek le, Daevin uram?! Az imént épp búcsúztál, szóval sem említve, hogy bánod az említett katonák megölését.
*Thalion már nyugodtabban, de még mindig igen szigorú arccal és metsző hangon válaszol Daevin szavaira. Fáj neki a népén elkövetett sérelem, s az is, hogy saját fajtársuk tette azt.
A vezér szúrós szemei még mindig a fejvadászon függnek, s így folytatja mondandóját.*
- Nem olyan egyszerű túllépni ezeken a bűnökön. Egy orktól más nem várhatunk, de Eclair egy elfjétől igenis jogosan várjuk el, hogy tisztelje az életet, s ha már ölt, ráadásul ártatlanokat, megbánja e tettét.
Hogyan kívánod hát jóvátenni ennyi élet kioltását, hogyan próbálnád pótolni az elhunytak családjában keletkezett űrt?
*Thalion úr tesz néhány lépést a fejvadász felé. Közel sem támadón, de így már halkabban is tud beszélni. A háttérben a katona még mindig feszesen áll az ajtó mellett, oda sem néz a vezér és a fejvadász párbeszédére.*
- Talán elfelejtetted már a fájdalmat, melyet családod elveszítése okozott benned? A katonák családjaiban még oly élő az emlék, mint ahogy a frissen vágott sebből folyik a vér!
Tetteidnek következményei vannak, melyek akkor is utolérnek, ha te leveted a felelősséget válladról. Egyetlen élet kioltása sem csúszik feledésbe, Daevin!
*Thalion nem kívánja Daevin halálát, de nem tudja megérteni azt sem, hogy a fejvadász korábbi fájdalmasnak tűnő megbánása hogy válthatott át ily gyorsan közönnyé.*

Vendég

- Miért kellene megosztanom a saját problémáim másokkal? Főleg a katonák megölését. Ne akard a a múltam visszasírni. Mert ha ez a szándékod, hogy minden egyes alkalommal felhozod csak annyit jelent, hogy nem bírod túltenni magad a dolgokon. Azt is tudom, hogy nehéz túltenned magad. * Itt elhallgat és nyugodtan nézelődik tovább, hogy vajon ez az egész helyzet hogyan fog elsimulni. Ő részéről mindent elkövet, hogy végleg lezárja. Viszont ha Thalion olyan faragatlan marad, hogy mindig azzal piszkálja akkor ne csodálkozzon, ha történik egy pár dolog.*
- Megvannak a sajátos módszereim, hogyan tegyen jóvá bűnöket. * Direkt nem osztja meg Thalionnal mert nem érzi úgy, hogy a vezérre tartozna. Meg miért bízzon meg Thalionban aki éppenséggel nem bízik benne. Nem érdekli őt Thalion meg ezen viselkedése amit produkál. Egyenesen ellenszenves a számára.*
- Egyedül te vagy az aki gátol abban, hogy cselekedjek az ügy érdekében. * Sóhajt egyet mert tényleg nem tudja, hogy Thalion miért durrant be attól, hogy elköszönt tőle. Azért el szoktak az emberek köszönni egymástól.*
- Nos elköszönök még egyszer egy vezértől. Viszlát Thalion. *Nem tud mit csinálni, áll a másik előtt mint egy szamár.Menekülni nem fog, mert nincs hová.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-06-29, 2:04 pm

- Az, hogy túlteszed magad a dolgokon, nem azt jelenti, hogy úgy viselkedsz, mintha mi sem történt volna. Tegnap gyilkoltál, Daevin! Ennyi idő neked csak négy élet s négy család? A módszereid pedig igenis érdekelnek, hisz’ népem négy érdemes tagjának életét oltottad ki ártó szándékkal.
Ne feledd el, Daevin, hogy az imént még máshogy beszéltél! Legalább egyik hazugságodból ne ess a másikba, ellent mondva saját magadnak!
Így aztán ne csodálkozz, ha nem hiszek szavaidnak. Számát sem tudom, hányféle „valóságot” láttam már tőled, mióta megjelentél városunkban.
Jogosan várom, hogy megválaszold a kérdéseim. Ismertem mind a négy katonát, veled ellentétben. Az oldalamon harcoltak a városért.
És én vagyok az, aki megmondja, mikor hagyhatod el a várost, és hogy visszatérhetsz-e ide valaha.
*Elcsendesedik, bár eddig sem kiabált. Hangja határozott volt, de nem veszítette el a fejét. Homlokán lüktet egy ér, hogy milyen mértékben van felindulva az elfek vezére.
Teleszívja tüdejét levegővel, mielőtt ítéletet mond.*
- Rendben, Daevin. Szavam nem másítom, életben maradhatsz. Hagylak elköszönni is, az őrök is hagynak elmenni. De száműzlek Olassië városából és erdejéből. Ha pedig még egy elfnek ártani mersz e földön és tudomást szerzek róla, minden elf település meg fogja tudni, hogy ki vagy és ki voltál.
Nem vagy őszinte, szégyent hozol saját népedre, bűneid megbánását pedig nem hiszem el.
De nem vagyok álnok, szavam megtartom. Hagyd el e várost, vissza ne térj, mert nyilaink fognak várni téged!
Az őrség majd kikísér a városfalakon kívülre. A családokhoz pedig ne közelíts, elég gyötrelmet okoztál már nekik. Ne tetézd többel!
*A vezér felemeli kezét és az ajtó zárja nyílik. Az őr Thalion intésére elindul, hogy kikísérje a férfit.*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-12, 7:55 pm

*Fatima nem óhajtja Dylan botját használni. Na meg valahogy nincs az sem ínyére, hogy Axis erejét használja össze-vissza. Most karddá változzon, utána meg íjjá, majd tőrré, stb, stb... ez nem jön be az éjtündének. A bot csak kölcsönben van nála. Vigyáz rá, míg újra nem találkozik Dylannel. Így úgy döntött, vesz egy jó kardot. Évek óta megvolt a régi, így nagyon sajnálja, hogy elveszett... elvették tőle. Ez talán jobb kifejezés. Talán egyeseknek különös látvány lehet a nő. Majdnem két hétre eltűnt, 9 hónapja ez volt a leghosszabb eltávozása innen. Ahogyan visszatér, az is elég különös. Tele sebekkel az arcán és két lóval kard nélkül. De még senki nem merte megkérdezni, mi is történt igazából. Vajon ha a gyerekek megkérdezik, mit feleljen? Kardot akar venni... legalább olyan jót, mint a korábbi volt. Nem bízza a véletlenre. Nem fogja megvenni az első kardot, amit meglát. Betért hát a fegyverboltba. Nézelődni kezdett. *
- Segíthetek valamiben, hölgyem?
*Kérdezett is a kovács. Fatima rápillantott határozottan.*
- Mely kard az, amely a legértékesebb?
*A férfi szemei kikerekedtek. Majd elkezdett a kint látható kardokról beszélni. Fatima tetszését egyik se nyerte el. Mindentudón a férfi szemeibe nézett.*
- Biztos van még a raktárában.
*A férfi nagyot sóhajtott, majd bement, s kihozta a számára legértékesebb kardot. Mikor Fatima meglátta, tudta, hogy az kell neki. Átvette, majd forgatni kezdte. Egyensúlyát is megnézte, s tovább próbálkozott. A férfi megnyugodva fújt egyet.*
- Ez egy Sarco kard. Inkább önnek adom el, mint másnak. Másnak nem is adnám, hacsak maga Thalion úr nem kérné. Biztos vagyok benne, hogy ön a megfelelő tünde, aki méltó a forgatására.
*Fatima biccentett.*
- Mennyi az ára?
- Hát... meglehetősen sok, de az ára még így is kevesebb, mint az értéke. 200 darna.
*Fatimának a szeme sem rebbent. Elővette tárcáját, s már ki is fizette. Van rá pénze, mert amióta a gyerekekkel foglalkozik, s a harc után más helyeken is segédkezett, megadták munkájáért a jutalmat. Távozni akart, de megfordult.*
- Oh igen. Még egy tőr is kell.
~ Nem használhatom állandóan Dylanét. ~
*Meg is találta a számára legszebbet és legjobbat, ez volt az Íta tőr, azt is megvette. Majd elégedettséggel lépett ki a műhelyből. *
~Sokkal jobb ez a kard, mint a korábbi volt.~
*Dylan tőrét a háta mögé helyezte el az övébe, az újat pedig előre, ahol a korábbi tőr volt még az előbb. Most úgy érzi, végre megvan minden végtagja.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-17, 11:13 am

//Küldetés//

*Körülbelül egy hete van újra "itthon". Sok volt az a 3/4 év, amit itt töltött, valahogy kicsit hazájává vált ez a város. Itt úgy érzi biztonságban van, ráadásul mások hasznára lehet. Majdnem egy éve volt az, hogy beszélt Talion úrral, s felajánlotta neki, hogy bármiben hajlandó segíteni. Most úgy tűnik, kéri is a segítségét.
Épp a gyerekeket küldte haza a tanítás után, mikor szóltak neki, hogy Thalion úr hívatja. Fatima elgondolkodott, miről lehet vajon szó. Ő kész bármilyen küldetés elvégzésére. Reméli, ha Dylan viszont akarja látni, akkor tudja, hol keresse. Azonban nem várhat mindig rá. Ráadásul megígérte neki, ha nem mellette, akkor nélküle fog bajba keveredni. És már alig várja az alkalmat, hogy újra akcióba lendüljön. Bár az is lehet, hogy csak sima beszélgetésről van szó, vagy épp szidásról, hogy nem jól végzi a feladatát. Sebaj. Ha az elfek vezére hívja, akkor nincs idő a késlekedésre. Azonnal elindult, s követte a küldöttet, míg Thalion vezér színe elé nem ért.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-17, 9:17 pm

*Thalion úr a fogadószoba ablakánál áll. Kemény tekintete a várost kémleli, de gondolatai egészen máshol járnak.
Két karját háta mögött fonja össze, s így áll szálfa állásával.
A palotában van már, illetve abban a szárnyában, melyben lakrészét már helyreállították, mert a palota nem teljes egészében készült még el.
Utoljára hagyatta az építészekkel, akkorra, mikor már mindenkinek hajlék van a feje felett, mikor az utcák ismét rendezettek és tisztán ragyognak, és már csak a régebb óta megmaradt falak őrzik a háború nyomait.
A vezér hallott arról, hogy milyen állapotban érkezett vissza Fatima, de nem volt ideje foglalkozni vele.
Viszont a feladatra ő a legalkalmasabb, s mi több éppen szabad is, amennyire tudja.
A küldött kopogtat diszkréten az ajtón, s Olassië ura már kéreti is az éjtündét.
Nem fordul el az ablaktól, csak amikor már hallja a nő halk lépteit.
Ráncok szabdalta homloka árulkodón mutatja, nem lett könnyebb népének irányítása, mint korábban volt.
A könnyű, faragott tünde székek egyikére mutat.*
- Üdvözöllek, Fatima, kérlek, foglalj helyet.
*A vezér azonban nem ül le. Léptei határozottak, s éppoly könnyűek, mint bármely elféi, de mozgása jelzi fáradtságát, s a terheket, melyek vállát nyomják.
Most először tudja szemügyre venni az éj elfet és a sérüléseket, melyekről hírt is kapott.
Nem szól róla semmit.
Szúrós pillantása egy rövid időre megenyhül.*
- Sebeid mennyire súlyosak?
Volna egy feladat, amit el kellene végezni. Olyasvalakinek tudnám csak adni, kiben bízom és kit képesnek is tartok az elvégzésére. Rád gondoltam.
Nehéz teher, de talán épp neked való. Feltéve, hogy el tudod vállalni…
*Teszi hozzá, ismét a sebekre pillantva.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 9:06 am

*Bevezetik. Akkor fordul meg a tünde vezér az ablaktól, s tekint rá. Fatima alázatosan meghajol előtte, nem csak biccent.*
- Uram!
*Majd a székre mutat a vezér, amely mellett megállt a nő, hogy üljön le. Fatima szemezni kezd a székkel, majd ránéz a vezérre. Az nem mozdul. Valahogy úgy tűnik, ő nem akar leülni. Fatima ismét meghajol.*
- Uram, ha nem tartod tiszteletlenségnek, akkor inkább állnék.
*Azt nagyobb illetlenségnek tartja, hogy ő ül, míg a vezér áll. De ha a vezér erőlteti, hogy leüljön, akkor szó nélkül megteszi. Ha nem erőlteti, akkor egyenesen áll, s néz a férfi szemébe. A tündevezér sebeit méregeti. Fatima egy szót sem szól, megvárja, hogy kérdezzenek tőle. Biccent.*
- Megtisztelsz a bizalmaddal! Ezek csak enyhe felszíni sérülések, semmilyen küldetésben nem akadályoztatnak. Kész vagyok bármely feladat elvégzésére.-
*Mélyen a férfi szemébe néz. Végre! Küldetés! Bíznak benne, és szükség van rá! Ez nagyszerű érzés a tündének. Szemeiben határozottság van, tartásában pedig magabiztosság. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 12:42 pm

*Fatima nem ül le a székre, de ez nem zavarja a vezért. Tetszik neki a harcos viselkedése. Pontosan tudja, mikor, mi illendő, s hogyan is viselkedjen, hogy épp a megfelelő tiszteletet adja meg anélkül, hogy megalázkodna.
Népe jelentős része szintén tudja, de azokban nincs meg valami, ami Fatimában igen.
Egyetlen pillanatra sem kalandozik el szúrós pillantása Fatima szavai közben, amit az éj elf már megszokhatott.
A vezér belső ereje is megmutatkozik ebben, hiszen ha az éj elf elég időt töltött a városban, bizonyára hallott történeteket Thalion úr múltjából.
Thalion végül enyhén meghajtja fejét, s miként ígérte, neki is kezd a feladat részletezésének.*
- Kettős feladatot szántam neked. Bizonyára hallottál a varázskútról, mely a támadást is segített, annak megérkezte előtt, észlelni.
A kút valójában egy forrás, az istenek által megáldott vize van, de kell hozzá a használó ereje is.
A támadás meggyengítette városunkat és ráébresztett arra, ha nem fogjuk össze népünket, idővel el fog minket sodorni a történelem, minden bölcsességünk és erőnk ellenére, mellyel ma még rendelkezünk.
Nyugatra kell menned, ahol az Elsgából kimenekült túlélők telepedtek le.
Az emberek azt hiszik, hogy már szinte nem is élnek arra tündék, de sokan vannak még.
Amikor elhagyod Elonar erdejét, fordulj délnek. Haladj egy napnyit majd ahol az erdő fái a legsűrűbben állnak, ismét nyugatnak. Onnan már egyenesen egy kisebb erdőhöz fogsz érni. Ott él Gilchanar, uradalma vezeti a nyugati elfek rejtett csoportjait.
Vidd el neki az edényt és a levelet, melyet mellé írtam. Szövetséget ajánlok neki, hogy mind erősebbek legyünk, s a vizet, mely pecsétje lesz e szövetségnek. Ő tudja, hogyan használja majd.
*Thalion elhallgat. A csend azonban rövid életű, mert hamarosan újra szóra nyitja a száját.*
- Volna még valami…Egy gyermek, kihez hasonló talán egy elf élet alatt, ha egy születik. Különleges, és könnyen lehet, hogy ő lesz népünk távolabbi jövőjének záloga. Őt is el kellene vinned Gilchanarnak. Ott nagyobb biztonságban lesz, mint városunkban, s ha eljő az idő, felbukkan majd újra itt, hogy beteljesítse sorsát.
Nem titkolhatom, veszélyek leshetnek rátok út közben. Vannak, kik szerint e gyermek elveszejti majd Eclair népét….
*Most végleg elhallgat. Választ vár, hiszen ugyan nem úgy ismeri Fatimát, de mondhat még nemet is.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 1:19 pm

* Nem tűnt bosszúsnak a vezér, hogy nem ült le az éjtünde, így nyugodt szívvel tudta hallgatni vezére szavait. Mikor a varázskutat említette, biccentett, hogy igen, hallott már róla. De egy szót sem szólt, s nem is mozdult addig, míg csend nem lett. E pár másodpercben Fatima szemei elgondolkodóvá váltak. Végigrágta magában a feladatot. Azon egy pillanatig sem gondolkodott, hogy elfogadja-e a küldetést. Azonban újra élesen figyelni kezdett vezérére, mikor az folytatta.*
~ Egy gyermek? Aki különleges? ~
*Enyhén összevonja szemöldökét jelezve, hogy a hallottakon gondolkodik. *
~ Vajon melyik gyermek lehet az? ~
*Majd enyhén meghajol.*
- Természetesen teljesítem a küldetést. Minden erőmmel azon leszek, hogy az edényt, a levelet, s a gyermeket is biztonságban, épségben eljuttassam a célhoz.
*Mélyen a férfi szemébe nézett, s biztatásképen, hogy nyugodtan rábízhatja az ügyet, még egy enyhét biccentett. Majd ott állt türelmesen, s várta a következő lépést.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 1:59 pm

*Mintha Thalion úr csak erre a válaszra várt volna. Arca valamelyes kisimul, s még a homlokán lévő ráncok is mintha megfogyatkoznának kissé.
A falon lévő egyik kis csengőért nyúl, és megrázza azt. A hang vékony, szinte dallamos, de mégis átütő erejű, s nem is kell sokat várni, az ajtó nyílik.
Úgy tűnik, a vezér előre készült, ugyanis testőrségéből ketten egy lezárt üveget hoznak be a szomszéd helyiségből.
Az ajtót nyitva hagyják maguk mögött, mintha még várnának valakit.
S az a valaki csakhamar meg is jelenik.
Egy kisgyermek érkezik, kézen fogva vezeti őt egy dada. A fiút egy szürke köpeny fedi, de a csuklyát felhajtja, hogy ő is kilásson alóla, s ő is látszódjék.
Messziről árad belőle a mágia, mintha Eclair és Thaloma összefogtak volna, és jóval többet adtak volna ebbe a gyermekbe saját lényükből. Szemei enyhén lilás árnyalatúak, ahogy Fatima szemébe néz. Nem szól semmit, de így is nagyon erős a jelenléte.

Olassië, az elfek városa - Page 10 Images?q=tbn:ANd9GcRsb5PpKwHeqA6sDNlSNiS8TREoqCUvgRalfWwohzfk8qiSBrFf

Thalion feléjük fordul.*
- Ő itt Gastor. Gastor, ő itt Fatima. Bízhatsz benne, én is megbízok. Vigyázni fog rád az úton.
*Gastor nem szól semmit, csak néz tovább, még csak egy mosoly sem hagyja el az arcát. Fatima még nem találkozott a fiúval korábban, nem volt az árvák között. Ha oda akar menni hozzá, Thalion hátrébb lép, hogy helyet adjon nekik.
Ha nem megy oda, vagy végzett már az ismerkedéssel, akkor a vezér ismét megszólal.*
- Természetesen nem kell rögvest indulnotok. Készüljetek fel nyugodtan az útra.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 2:27 pm

*Figyelmesen nézi, ahogy a tünde megszólaltatja a csengőt. Máris bejön néhány őr. Behozzák az üvegbe zárt vizet, majd végül megjelenik a kisfiú is. Fatima azonnal megérzi a belőle áradó mérhetetlen erőt. Egy pillanatra ki is kerekednek szemei, s Thalionra néz, de csak egy pillanatra. A kisfiút nézi. Mikor szembe kerül vele, biccent neki, majd enyhén lehajolva kisvártatva rámosolyog a fiúra.*
~ Ez hihetetlen... Most már értem, egyesek miért félnek tőle. ~
*Mikor először meglátta a fiút, egy pillanatra megállt az ütő az ereiben. De nem mutathat ki egy kis félelmet sem. És ez neki ne sikerülne?! Felegyenesedik, s Thalionra néz komoly tekintettel. Majd biccent neki, úgy, hogy "igen... azt hiszem értem". *
- Azonnal nekiállok a készülődésnek. Pár óra és akár indulhatunk is.-
* A végén a kisfiúra néz. Újra rámosolyog. *
- Minden rendben lesz.
*Újra a vezérre tekint. *
- Akkor én most elmennék készülni.
*Még vár egy kicsit, hogy kap-e engedélyt a távozásra, netalántán akar-e még mondani neki valamit a tündék vezére. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 2:59 pm

*Thalion úr láthatóan elégedett Fatima reakciójával. Kemény tekintete is erről árulkodik, amibe a nő belenézett.
Bólint, ahogy Fatima szól, hamarosan indulna.
Rá is vár még egy beszélgetés Gastorral.*
- Gastort a dada szállásán tudod majd felvenni, ott lesz az üveg és a levél is. A dada fogja átadni őket.
Eclair legyen veled, Fatima, óvja lépteitek az úton és vezessen el biztonságban célotokhoz!
*Mást nem kíván szólni, csak int, hogy elbocsájtja a tündét. Arca már ismét gondterheltté válik, ahogy a következő feladat jelenik meg elméjében.
Aztán ismét Gastorra emeli szúrós pillantását.
A fiúban több van, mint aki valaha belőle lehet még. Ezt nagyon is jól tudja az elfek vezére, ahogy azt is, hogy népének szüksége lesz rá. De nem itt kell nevelkednie. Olassië célpont lett, s ki tudja, legközelebb mikor éri támadás.
Nyugaton lesz biztonságban, s nyugaton nagyobb biztonságban lesz a világban és népében is fellelhető sötétségtől is.
Nem kell még egy Yúla Saiwa, nem kell több sötét elf, akinek ereje rossz célok irányába mutat.
A fiút meg kell védeni és fel kell készíteni. Komoly feladat ez, s ehhez szövetségesekre van szüksége.
A szövetségre pedig, mely Fatima révén köttethet majd, nos, arra az egész népnek szüksége van.*

//Köszi a játékot é svisszavárlak! Very Happy

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-18, 6:37 pm

*A jókívánság után Fatima ismét meghajol vezére előtt. Még ránéz a kisfiúra, majd elhagyja a termet. Mikor kiér az épületből, egy pillanatra megáll és visszatekint.*
~ Nocsak... izgalmas utunk lesz, ahogy elnézem. Az a fiú... valóban nagyon különleges. Remélem nem támadta meg már azonnal a sötétség. ~
*Abban is reménykedik, hogy az a hely, ahova viszi a fiút, még tisztességesebb, még több fényt adhat a gyermek szívébe. Az éjtündének is Yúla jut eszébe. Előre néz hát, s határozottan elmegy a házához, amit a nagy csata után kapott. Kölcsön... bár valószínűleg örökre odaadták neki, de ő úgy érzi, ez csak kölcsön. Úgy is el kell majd mennie. Ha meg nem elmegy, akkor hamarosan meghal. Gyorsan összepakolta minden fontos holmiját. Bár kardja már oldalán volt, a többi fegyverét is elrendezte lova nyergén. Úgy rendezte, hogy a kisfiú mindenképp elférjen elől. Élelem mellett eltett még pár bőrzsákot és ruhaanyagot, hogy legyen mivel bevonni az üvegtálat. Még védővarázslatot is fog mondani rá, hogy semmi baja ne legyen. Az is eszébe ötlött, hogy talán a fiúra is kellene mondania egyet. De aztán elvetette, mert valószínűleg megérezné, s nem biztos, hogy értené, mi is történik, így nem akarja őt megijeszteni. De majd nagyon fog rá vigyázni. Az biztos. Nem tellett sok időbe, totálisan felszerelkezve megérkezett a dadához. Már köpenye is rajta volt, eltakarva fegyvereit, és természetesen a botot is. Magával viszi, hisz hol kellene hagynia?*
~ Axis, azt mondtad, nem történik velem semmi rossz az úton, amiről te ne tudnál, s ne engedélyeznéd. Engedd meg, hogy biztonságos helyre vigyem e gyermeket, utána rendelkezz felettem úgy, ahogy akarsz. ~
*Belépett a szobába. A dada rámosolygott, s fogta a már útra kész kisfiú kezét. Kis csomagocska volt a hátán. A dada átadta a levelet Fatimának, aki a ruhájába tette. Onnan biztos nem esik ki, nem vehetik el tőle, hacsak meg nem ölik. Majd megkapta a tálat. Kisétáltak 3an, az éjtünde eltette hát az edényt, majd figyelmesen mormolni kezdett kezét a csomagon pihentetve. Majd a kisfiúra nézett. Felült a lóra, majd a dada felsegítette Fatima elé ültetni Gastort. Az éjtünde bal kezével átkarolta a kisfiút, jobb kézzel pedig megragadta a kantárt. Megszólalt a dada.*
- Sok szerencsét neked, Fatima! Köszönjük a segítséget!
* Az éjtünde biccentett.*
- Mindent megteszek a küldetés sikere érdekében.
*Majd megindította lovát, s enyhe ügetésbe kezdett. Így mentek ki a városból.*
- Gastor! Kérlek erősen kapaszkodj a nyeregbe. Hamarosan biztonságos helyre jutunk.
*Mikor kiértek a városból, átváltottak vágtába. Azon az úton mentek, amit előre megmondott nekik Thalion úr.*

//Köszönöm, amint tudok, jövök. Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-31, 2:14 pm

//Lysanor Eweny, időn túli játék //

*Nem most jár itt először. Amikor utoljára megfordult, akkor a város még füstölgő romhalmaz volt az ostrom után. Az utcákat, az erdőt halottak borították, érezni lehetett a mágia mindent átható rezgéseit. Ha nem vett volna részt benne, akkor is egyértelmű lett volna neki, hogy itt bizony hatalmas csata volt.
Most viszont, az erdő sebei begyógyultak, a falak állnak, az erdőt is, de a kapukat is őrzik.
Az első elfek, akikkel találkozik, egy erdei őrjárat tagjai, mindjárt fegyvert fognak rá. Természetesen, ahogy az ide vezető út jelentős részében, most sem sárkány alakban van. Tart attól, hogy mutassa magát, hiszen ha nyomokat hagy, akkor bárhol elkotyogják, hogy egy arany sárkányt láttak az égen szállni észak felé.
Nem teheti meg sem magával, sem Silaronával, hogy bármennyire is elárulja útirányát.
A lány hiányzik neki.
Jelenleg mindennél jobban, de tudja, hogy a vörös sárkány számára is a legbiztonságosabb, ha eltűnnek egymás közeléből.
Nem mintha egymásra veszélyesek lennének, de Kain üldözőinek elég megtudni, hogy köze volt hozzá, s a lány könnyen első számú célponttá válhat, mint az egyik legnevesebb árulónak kedves lény.
Ezt nem akarja, s a kétlábúak sokszor undorító népségébe vegyülni mindenképpen hasznos számára. Legalábbis, ami az óvatosságot illeti. Abban a kipárolgásoktól bűzös, szűk helyeket kedvelő tömegben még a legjobb szimat sem találja meg.
Telartól nem messze, amikor elhaladt a város mellett nemrég, rátámadt néhány különös alak. Ha ügyesebbek lettek volna, még azt mondaná, hogy sárkányvadászatra szakosodtak, de nem.
Könnyedén bánt el velük. Azóta persze holttestük sem került elő.
Ahogy szokta, elhamvasztotta mindet, s a természet majd szépen magáévá teszi a hamvakat, eltüntetve utolsó nyomát is az ottani rövid harcnak.
Nem jó időpontot választottak. Az arany sárkány igen nyomott hangulatban volt, gyűlölte saját életét, azt, hogy el kellett válnia a vörös sárkánytól. A kétlábúak arcátlansága, az, hogy rá mertek támadni, feldühítette.
Az utolsó még mondani akart neki valamit, de már nem tudott.
De félre az emlékekkel, az elfek őrsége végül talál egyet a védők közül, aki jelen volt a harcban és látta Kain tevékenységét a Fő téren és a Déli kapunál is, így szavára az őrjárat is beljebb engedte az arany sárkányt.
Komor, fehér arccal, kiengedett, fekete hajjal, fekete bőrkabátban, s igen rosszkedvű, de élénk, ébenfekete pillantásával nem a legmelengetőbb látvány az elfek városában. Egy zsákot visz a vállán átvetve, amelyben összes holmija benne van.
Az utcák tiszták, rendezettek, s már csak elvétve látni nyomait a háborúnak. A palota felé tart, hogy beszéljen Thalionnal, az elfek vezérével.
Kain gondolataiba merülve félretol egy tündét az útból. Silarona jár a fejében. Az, hogy jól van-e, hogy merre járhat, s hogy milyen jó lenne ismét vele lenni, érezni őt.
Nem is foglalkozik közvetlen környezetével, pedig kellene. Óvatossága arra sarkallja mindig, hogy figyelje környezetét, mert bármikor, bárhonnan érheti támadás.
Most mégis tompává, s figyelmetlenné teszik a fel-feltörő emlékek, érzések. Nehezen birkózik velük.
Így aztán szó nélkül megy tovább, mintha mi sem történt volna. Már látja a palota felé vezető utat és azon Thalion őrségét. Úgy tűnik, a háború előttinél jóval erősebb a katonai jelenlét.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-31, 8:18 pm

*Lysa sétált felfelé Thalion palotája felé. Úgy gondolta, hogy ha Glorienről valamiféle információt szeretne megtudni, kitől sem egyszerűbb, mint az elfek vezérétől. Érezte, hogy talán itt van esélye némi hasznos dolgot hallania. Mélyen a gondolataiba merülve haladt egyre feljebb, amikor egy erőteljes tolást érzett az oldalánál. Megállt és mérgesen így szólt.*
- Még is, hogy képzelte ezt?
* Biztosan meghallotta az illető, bár láthatóan esze ágában sem volt megállni. Lysa érezte, hogy ez a férfi bizony nem minden napi jelenség. Még így hátulról nézve is tiszteletet érdemel. Így utána eredt és finoman a vállára tette a kezét.*
- Elnézést uram. Az előbb elég erőteljesen meglökött. Ahogy így elnézem, nem igen foglalkozik az ilyen kis semmiségekkel jelen helyzetében. Tudja, a vak is láthatja, hogy nagyon sietős a dolga. De szó, mi szó még is csak egy hölgy vagyok, aki nem szokott hozzá, hogy csak úgy lökdössék.
* Normális körülmények között simán leordította volna a fejét, de most nem tette. Azért az itt töltött idő alatt megtanulta azt, hogy nem mindig jó, ha kimutatja az érzelmeit. Ezért is mielőtt megszólalt elszámolt tízig. Ez körülbelül tíz másodperc, ennyi idő elegendő ahhoz, hogy gyorsan lehiggadjon valamelyest. A férfi elé került, így talán szemtől szembe többet megtudhat róla.*
- Lysanor Eweny.
*Nyújtotta felé a kezét és várt, hogy vajon elfogadja e azt. Ha nem akkor tovább engedi, ha igen, nyilván akkor is, de vele tart. Vagy talán egy kis beszélgetésbe kezd vele. Mi tagadás érdekesnek tűnt neki ez a férfi. A hosszú fekete haja, a szép vágású fekete szemei. Hátborzongató és még is olyan varázslatosan magával ragadó*

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-31, 9:57 pm

*Még ha füléig el is jutnak az első szavak, nem reagál rá, tudatáig nem ér el egy hang se belőle, megreked valahol félúton, miközben Silarona jár az eszében.
Arra fordul meg, hogy valaki a vállára teszi a kezét.
Reflexből mozdul, s csak a jó szerencsén múlik, hogy nem egyből támadással indít az elf nő felé, aki ott áll előtte. Pedig a fekete bőrkabátba bújtatott kézben már benne van a mozdulat, s az izmok is a végrehajtás előtti pillanatban vannak. Talán a nő látja is ezt. Mégsem indul el, mert tudatosul benne, hogy hol is van, s hogy itt nem ellenségekkel van körülvéve. Pedig ki tudja, nem-e egy elf lesz Furia gyilkosa, akit legközelebb utána küld?
Meglehetősen értetlenül néz ébenfekete szemeivel az elf tükreibe.
Az előbbi pillanatban még valahol Norlan határában járt, egy barlangban, melyet hosszú ideig mondhatott a sajátjának, s igen forró éjszakát töltött el azzal a bizonyos vörös sárkánnyal, most pedig egy szintén elfnek kinéző nő áll előtte. A különbség, hogy az előtte álló tényleg az.
Ki kellene verni a fejéből ezekre a pillanatokra a vörös sárkányt, de nem megy. Sebezhetőbb, óvatlanabb, amikor gondolatai felé kalandoznak.
Egy pillanat alatt tekintete végigfut Lysanor alakján, majd megállapodik a tünde kezén. Egyik kezével a zsákot fogja továbbra is, másikkal meg némi habozás után kinyújtja és megszorítja erős markával a nő kezét.*
- Kain Namelyr, és nem löktem meg senkit!
*Mély, de kellemes hangja van, s éppenséggel úgy van vele, hogy itt, ebben a városban már felfedte magát. Nem jelent meglepetést, ha még egy elf megtudja, hogy ki ő valójában. Ha pedig meg akarja ölni, akkor már úgyis tudja.
Egyszóval ebben az esetben nem vállal felesleges kockázatot.
Esze ágában sincs elnézést kérni, hiszen ő nem lökött, ráadásul csak egy kétlábú. Minek is állt az útjába, ha esetleg meglökte volna?
Kain láthatóan indulna is tovább, nincs dolga ezzel a nővel, de Thalionnal annál inkább. Azt azonban látja, hogy az őrök méregetik.*
- Én akkor megyek is. Dolgom van a vezérrel.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-31, 10:19 pm

- Akkor üdv itt Kain.
*Mosolyodott el, de abban a pillanatban le is hervadt ez a mosoly az arcáról. Megint számolt tízig és utána szólalt meg.*
- Nem? Igen, tényleg. Végül is elég jelentéktelen vagyok. Nem számít ha csak úgy lökdösnek.
*Mondta halkan, de szíve dobogott. Dühös volt, de nem akarta ezt a dühöt kiengedni. A férfi nyomába eredt.*
- Nekem is vele van dolgom.
*Loholt utána. Fogalma sem volt, hogy miért, csak a lábai vitték. Lys észre is vette, hogy az őrök méregetik a férfit.*
- Amint látom, nem lehet könnyű számodra oda bejutni. Ellenben velem. Én könnyedén be tudok oda jutni. De még nem szeretnék. Mielőtt beteszem oda a lábamat szeretnélek megismerni idegen. Lehet még a hasznodra leszek.
*Mondta és egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. Őt egy két mondat után beengedik. Pláne miután ő tanította a pusztítás előtt az elfek gyermekeit íjászatra. Thalion már ismerte a nevét, szóval nem kell magyarázkodnia az őröknek sem valószínűleg.*
- Mondd csak, te titokzatos férfi. Mit szeretnél te az elfek vezérétől? Nem mintha rám tartozna, de, ha jól látom és érzem, te nem vagy fajtánk beli és elég komor arccal tartasz a palota felé. És ez engem némi bizonytalansággal tölt el.
*Még volt pár méter a bejárat és köztük. Volt egy pad is ezen a kis szakaszon az út mellett. Lysanor fogta magát és leült oda.*
- De, ha menned kell, hát menj. Sok szerencsét.
* A mosoly nem tűnt el az arcáról. Várta, hogy tovább megy e Kain. És ha igen, hogyan jut be oda.*

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-08-31, 10:52 pm

*Az arany sárkány megállt, a nő szavaira. Nem az üdvözlés, sokkal inkább kifakadása miatt. Most mit mondjon erre? Hogy igen, jelentéktelen? Anzartól ezt tanulta, és sokszor így érez ő is, de amikor mellettük harcolt, nem ezt érezte. Sem amikor bátran, életüket nem féltve küzdöttek a városért, sem pedig akkor, a mikor a Nagy Háború végén harcoltak a sárkányok seregei ellen.
Ha már így siet utána, érdemes megállni és kicsit jobban odafigyelni Lysanorra.
Közelebb hajol a cserfes tündéhez. Halkan felel neki.*
- Nem mintha rád tartozna, de bejutok én, ha Thalionnak megviszik a nevem. De te, miért törődsz egy magamfajtával?
*Teszi még hozzá az előbbihez. Jogos a megjegyzés, hiszen nem minden elf ismeri fel a sárkányt a kétlábú alak mögött. Lysanor képes volt erre.
Amikor a padon ülő elfre néz, fehér arcán végigfut egy kifejezés, ami aztán gyorsan tovatűnik.
Ügyes húzás, hogy a kis elf felkeltse az érdeklődését, de már várja a kérdésre a választ.
Nem tudja, miért is akar vele foglalkozni ez a tünde.*
- Mire fel ez a segítőkészség? Talán rám van írva, hogy rászorulok? Éles érzékeid vannak, azt meg kell hagyni….
*A katonák viszont egyre inkább érdeklődnek, s hamarosan néhány pillantás után, amit egymással váltanak, elindulnak a feketeköpenyes mágus felé.
Kain észleli szeme sarkából a mozgást és arra is fordítja a fejét. Arcán nem látszik semmilyen kifejezés, de kezén igen, hogy egy pillanatra megsimítja a narancsköves markolatot a bőrkabát alatt.
Nem akar harcolni, de készen áll rá, ha a tündék mégsem fogadnák őt barátsággal.
Ezután néz vissza a nőre.
Szándékosan kerüli a választ a szándékait illetően. Úgy véli ez igazán csak rá és Thalionra tartozik.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 8:46 am

*Mégszélesebb mosolyra húzódik a szája.*
- Magadfajtával? Egy szóval sem mondtam, hogy tudom mi vagy. Talán, ezért is törődök veled. Mivel elf vagyok, azért megérzem, ha nem egy fajtársam áll velem szemben. Tudod az érzékszerveim azért, még a helyükön vannak. Egy szó, mint száz szeretném tudni, hogy miféle vagy. Valami erős az egyszer biztos.
*Mondja most már komolyan. Érezte azt az erős kisugárzást, a határozottságot és magabiztosságot. Ez az, ami neki nagyon tetszett. De ugyan akkor volt valami a szemeiben. Amikor az előbb belenézett látott némi keserűséget.*
- Nincs rád írva, hogy rászorulsz. De a szemeidbe nézve rájöttem arra, hogy lehet, rád férne egy barát, akivel megoszthatod szíved bánatát. Talán jobb lenne, ha elmondanád, mi az ami a lelkedet nyomja Kain.
* Egy pillanatig elgondolkozott. Nem éppen mindenkinek az a vágya, hogy egy idegennek locsogjon, de Lysát nagyon érdekelte, hogy ki ez a férfi és mit akar itt. Hogy miért? Azt ő maga sem tudta.*
- Miért pont egy idegennel osztanád meg? Talán, azért mert jelentéktelen vagyok. Tudod, nekem senkim sincs, akinek esetleg elmondhatnám a titkaidat. Én csak beszélgetni szeretnék egy rejtélyes idegennel, aki felkeltette az érdeklődésemet. Már pár hete van, hogy nem beszélgettem senkivel. Nem jó dolog az, ha nincs senkid és egyedül vagy a nagyvilágban. Pláne az nem, hogy tudod, lehet az egyetlen személy, aki maradt neked az életedben, meghalt.
*Fogalma sem volt miért mondja ezt el. De már mindegy is volt. Látta, hogy közelednek a katonák és érzékelte, Kain mozdulatát is. Nyilván nem zsebkendőért nyúlt. Várta, hogy közelebb érjenek.*
- Szép napot Lysanor! Emlékszel rám? Alasor vagyok. Namae édesapja. A lányom sokszor emleget téged.
*Lysa felkapta a fejét és pár másodperc múlva ismét mosolygott. Emlékezett a férfira és a kislányra is. Igen tehetséges leányzó volt.*
- Igen, emlékszem Alasor. Neked is szép napot.
*A katona végig nézett Kainon és ismét a nő felé fordult.*
- Ha bármiben segíthetünk nyugodtan szólj. Mostanában sok erre felé a haramia.
*Lysa ura volt a helyzetnek és tudta, hogy Alasor Kainra célzott, ezért gyorsan válaszolt is.*
- Köszönöm Alasor. Most éppen nincs szükségem a segítségetekre. Nyugodtan dolgozzatok tovább.
* A katonák egy pár percet álltak még ott, de aztán visszamentek őrt állni. Lysa kicsit meglepett volt, de hát nekik ez a dolguk.*
- Nahát. Hogy mik vannak!

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 12:49 pm

*Kain nagyot néz. Hogy mi ő? A szemei árulkodók, ezt bő hétszáz éve tudja. Nyilván ezért csökkent a bizalom felé árulása előtt. A szemei elbizonytalanodását hamarabb elárulták, minthogy ő maga tudta volna.
Az arany sárkány immár egyik lábáról a másikra állva hallgatja a nő monológját a bánatról, amit az ő szemeiben látott, arról, hogy neki ezt el kellene mondani. Azért csak közbeszól.*
- Néped városában vagy. Ez nem egyedüllét, ha akarod, bárkivel szóba elegyedhetsz.
*A katona, mintegy Kain szavaira feltéve a pontot, ekkor szólal meg. Namelyr letekint a tünde harcosra. Nem emlékszik ár, de nagyon sokan voltak körülötte is a harc közben és a város más pontjain is. Az lett volna a csoda, ha egymásra ismernének.
Teljes nyugalomban, hűvösen hallgatja végig a katona és a nő beszélgetését. Mindössze a haramia szóra húzza el a száját.
Az elf kissé elhamarkodottan ítél, legtöbbször feketeköpenyes mágusnak szokták nézni őt, s nem valamiféle rablónak. Nem mintha ennek jelentősége lenne, azt gondolnak róla, amit akarnak. Megszokta már, hogy a legalja lények közé sorolják, mióta árulóvá lett.
Azt pedig erősen kétli, hogy Olassië közvetlen közelében, netalántán a városban ekkora katonai jelenlét mellett túl sok kétlábú bűnöző fordulna meg. Inkább a kevésbé őrzött helyeket részesítik előnyben.
Szólni az arany sárkány nem szól. Lysanor szépen leszereli a férfit, mire az társaival együtt lelép.
Van egy afféle sejtése a sárkánynak, hogy az őr csak azért hozta fel a témát, hogy megtudja, vajon a fekete kabátos alak veszélyes-e akár a városra, akár Lysanorra.
Más kérdés, hogy ha a nő nem szólítja le, ő bizony anélkül elsétált volna mellette, hogy tudomást vett volna a jelenlétéről, s talán akkora feltűnést sem kelt az őrök között.
Kain sötét tekintettel néz utánuk, s csak azután fordul vissza a nőhöz.*
- Igaz, hogy mik vannak! Nem jó elveszíteni azt, aki még hozzá tartozik az emberhez, de akinek hosszú élet adatik, idővel nagyon sok veszteség éri. Erre fel kell készülni. Te pedig még nem is ismered az igazi veszteséget.
*Nem izgatja, hogy letegezte az elfet. Bár talán a kétlábúak legnemesebb fajtájához tartozik, még akkor is csak egy kétlábú.
Az arany sárkány pedig nincs jó passzban, ugyanis, bár maga előtt sem vallaná be, azt az érzést azért most nagyon szeretné elkerülni, amiről Lysanor beszélt.
Neki jelenleg Silarona az egyetlen az életben, aki „van”. Nem szívesen veszítené el, de éppen saját személye miatt a vörös sárkány is immár folyamatos veszélyben kell, hogy éljen. Ha valahonnan megtudják, hogy köze volt Namelyrhez, akkor ellene is hajtóvadászat indul.
Az arany sárkány ezzel fordulna is el Lysanortól, hogy folytassa útját a palota felé.*

// What a Face

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 1:07 pm

- Az lehet, hogy a népem városa, de közel sem az én családomé.
*Mondta határozottan. Köszönő viszonyban van egy két elffel, de csak ennyi. Akiket ismert már rég látta. És valószínűleg már nem is fogja. Glorien az utolsó, akivel még szóba állna. De lehet már soha többet nem fog.*
- Mi jogon oktat ki engem egy idegen a veszteségről? Fogalmad sincs az életemről. Fogalmad sincs arról, hogy eddig mit éltem át. Igaz, nekem meg arról nincs, hogy te mit éltél át.
*Már el is indult Kain és Lysa még mindig dühös volt kicsit. De ha menni szeretne, hát menjen. Nincs semmi közük egymáshoz.*
- Menjél csak, ha menni szeretnél. Gondolom mindig elrohansz minden elől, mielőtt megismernéd azt.
* Talán most fején találta a szöget, talán nem. Majd elválik. *
- Nem is tudom miért vagyok én mindig mindenkivel kedves és segítőkész. Elvégre egy jelentéktelen kis senki vagyok.
*AZ utolsó szavakat jól megnyomta, majd felállt és elindult visszafelé. Kicsit messzebb egy fa tövében foglalt helyet és elővette íjait, hogy egy kicsit kihegyezze azokat egy kő segítségével. Megvárja, amíg Kain végez a vezérnél. Majd utána bemegy ő is.*
~ Lehet, hogy mindig ez volt a probléma? Túl sokra tartottam magam? Jön egy idegen, aki bár nem mondta ki, de csak rá kell nézni és le lehet olvasni ezt róla, hogy jelentéktelennek tart. És még is miért érdekel ez engem? Talán, mert eddig senki sem tartott annak.
*Elmerült kicsit saját gondolataiba. Oly annyira, hogy nem figyelt és megvágta jobb kezén egy kicsit a mutató ujját. A vörös vércsepp szép ívesen kanyarodott le a lány kézfején, ami a füvön landolt.*
- Nagyszerű. A fene essen belé.
*Mondta kicsit mérgesen és már is egy kis anyagdarabot, halászott elő táskájából, amivel bekötötte az vérző ujját.*

// geek

//

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 2:46 pm

*Nagy léptekkel indul el, fekete bőr csizmái koppannak az utca kövén, ahogy a palota felé veszi az irányt. Még így is hallja a kétlábú utána küldött szavait. Forrni is kezd benne a harag, s addig-addig, hogy mire a nő már leül a fa mellé, kellően felpaprikázza magát.
A következő pillanatban, épp, amikor Lysanor beköti vérző kezét, akkor jelenik meg hirtelen előtte a sárkány.
Közel hajol, egészen közel, de a szavak visszafogott, keserű dühről árulkodnak. Az éjfekete szemek sötéten merednek Lysanorra, bennük most sokkal több olvasható ki a sárkányban dúló érzésekből, mint korábban. Sziszegve szólal meg, fogai között szűrve csak a szavakat.*
- Ha majd a néped is kiközösít, s halálra keresnek évszázadokon át, leölve minden barátod, szeretted, akiről tudomást szereznek, vagy ellened fordítva őket….akkor, de csak akkor merd azt mondani, hogy nincs jogom kioktatni!
Neked fogalmad sincs arról, mi az igazi szenvedés…Ért néhány tragédia és ettől azt gondolod, hogy de rossz volt neked.
Fiatal vagy te még ahhoz…
*Kissé megnyugszik, pedig ismét közel járt ahhoz, hogy támadásba menjen át, talán épp a Silaronát fához szorító mozdulattal, de mivel sikerült kiadnia dühe egy apró morzsáját, s nem érzi magát veszélyben, így megfeszülő, széles vállait leengedi.
Tovább is állna, hiszen semmi dolga a nővel, leginkább egyetlen dolga lenne, Thalionnal megbeszélni azt, amiért ide jött. Kitörésében jókora aggodalom is rejlik Silarona miatt. Nem tud arra gondolni, hogy minden rendben van és minden rendben lesz. Talán, ha legközelebb látja, megnyugszik egy kicsit.
Lenéz a vérző ujjra.*
- Nem fertőtlenítetted….a kötést is átvérezte. Mindig ilyen ügyetlen vagy?

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 3:02 pm

*Kicsit elgondolkodott azon, amit Kain mondott. Lehet felhúzta, de már is többet tud róla.*
- Hát jól van. Lehet fiatal vagyok, de nem ostoba. A népem még nem de a családom már kiközösített. A többit még nem tudom. Egy fejvadásszal voltam együtt, akit se szó se beszéd elhagytam. Azt hittem a gyerekét hordom a szívem alatt, de tévedtem. Azt az érzést senkinek se kívánom.
*Kicsit elfordult. Egy apró könnycsepp jelent meg a szemében, ami legördült szép arcán. Gyorsan letörölte, mert most nincs itt az ideje annak, hogy a régi sebeket felemlegessük.*
- Na de ez nem számít. Kit érdekel.
* Hallja megint az oktatást. És a kérdést is sajnos.*
- Igen, látom, hogy átvérezte. És valóban nem fertőtlenítettem. Igazából nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. És hogy ügyetlen lennék? Nem hinném. Csak nem oda figyeltem. Ha annyira ügye fogyott lennék, akkor nem alkalmaztak volna íjásznak az elfek.
*Mondta kicsit duzzogva, de belátta, hogy a sebek terén nincs nagy tapasztalata. Kicsit lenyugodott és kedves arccal folytatta már.*
- Segítenél ellátni a sebemet? Belátom ebben nem vagyok jártas.
*Már nyújtotta is a kezét Kain felé. Megint belenézett a fekete szemekbe és már teljesen nyugodt volt.*
- Ne haragudj a kirohanásaim miatt. Eddig még senki sem mondta, illetve bocsánat javítok gondolta rólam azt, hogy jelentéktelen vagyok. Rosszul esett kicsit. Na de az ilyenekből tanulunk. Nem mindig az élet szép oldala hozza össze a kapcsolatokat.

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 3:33 pm

*A nyugodt pillanat arra jó, hogy átgondolja, mit is tett. Az agyafúrt elf elérte, amit akart. Sokat elárult magáról, akarata ellenére.
Nem jó ez így, hamar vissza kell nyernie valódi formáját, mert a mostani állapotában lehet, hogy nem lenne esélye a legutóbbi sárkány ellen.
Sokkal tompább és az óvatosság helyett valami más vezérli.
Cseppet sem elégedett magával, s ez mogorva arcára is kiül.
Végighallgatja az elf történetét, de csak megfordul a fejében, hogy vajon neki ugyan mi köze ehhez az egészhez. A saját ügyében indult el Thalionhoz, amikor ez a nő nekitámadt, hogy fellökte, és hogy de titokzatos, s bizonyára lelki terhei vannak, amiket ki kellene beszélnie.
Átgondolva meglehetősen furcsa ez így. Látja, amint letörli a könnyet a nő. Tipikus kétlábú női szokás ez. Mindenen könnyeket ejtenek, ami kicsit is fáj nekik.
Nem tudja átérezni egy utód elveszítését, neki sosem adatott meg, hogy fiókája legyen. Egy gyermek pedig nagyon sokat megváltoztathat valaki életében.
Szinte nem hisz a szemének, ahogy látja a gyors hangulatváltozást, s a duzzogásból Lysanor átvált kedvesbe.
Egy ideig nézi a felé nyújtott véres kezet, ébenfekete tekintetét a kézről a nőre majd megint a kézre irányítja.
Aztán fejét csóválva szó nélkül előkapja vizes kulacsát. A kitisztítás is megteszi kezdetnek.
Leveszi a kötést a kézről, majd a kulacsból öntött tiszta vízzel kitisztítja.*
- Csak te gondolod magad annak.
*Utal hidegen a jelentéktelenségre. Ő ugyan nem állította, a gondolataiba pedig csak nem lát bele az elf.*
- Nincs nálam alkohol, de már azzal is, hogy kitisztítottam, csökken a fertőzés veszélye. Ha nálad van, vagy a közelben akad, akkor az is megteszi. Vagy használhatsz bűbájt rá, de ilyen kis sebre felesleges szerintem.
*Most ő nyúl zsákjába és húz elő onnan egy tiszta anyagot, amelyből foga segítségével hasít is ki egy darabot, amivel bekötheti a kezet.
Felegyenesedik. Még mindig úgy gondolja, hogy végzett a nővel. Sőt, már kimondottan kedvesnek is számít az, amit tett. Idegeneknek, főleg nem kétlábúaknak nem szokott sebeket ellátni.*
- Sose lehet tudni, mit hoz az élet…
*S a kapcsolatokról, melyekről az elf elmélkedett az előbb, eszébe jut Silarona.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 3:53 pm

* "Csak te gondolod magad annak." Visszhangzik a mondat a fejében. Talán igaza van. Elvégre egy szóval sem mondta, hogy jelentéktelen lenne. De hát az arcára volt írva a gondolata. Na mindegy. Inkább magába tartja a többit a lány. Figyeli, ahogy Kain ellátja a sebet és bólint.*
- Szerintem se kell más rá. Ez így megteszi. Köszönöm.
*Mondta és és utolsó mondata is elgondolkodtatta Lysát.*
- Ez így igaz! Soha nem lehet tudni.
*Talán itt az idő, hogy rákérdezzen nála Gloriennél. Soha nem lehet tudni, hátha hallott róla valamit.*
- Nemrég említettem neked egy fontos személyt, aki megmaradt nekem. Nos, ő az unokatestvérem Glorien. Szintén elf és nagyon hasonlítunk. Legalább is sokan mondták ezt. Eltűnt és keresi a párja is. Egészen Lanuriáig hajózott miatta és megígértem, hogy segítek neki. Nem láttál vagy hallottál valamit egy ilyen elfről? Tudod, nagyon fontos lenne számomra egy kis információ róla.
* Kicsit elkeseredett, de pár perc alatt összeszedte magát. Jó lenne már ha meglenne a rokona, de valami azt súgta neki, hogy nem Lanuriában kell keresni. A megérzései pedig egészen jók. De aztán nem lehet soha se tudni.*
- Ha menni szeretnél, hagylak. Azt hiszem én megvárom az estét itt és csak akkor megyek be Thalionhoz.
* Ránézett a férfira és várta, hogy mit tesz. Elvégre ő elvan itt kint egyedül. Persze társaságban nyilván jobban telik az idő.*

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 9:48 pm

*Kain szálegyenes tartásban hallgatja végig a nőt. Neki egyik elf kétlábú erős túlzással épp olyan, mint a másik. Persze meg tudja különböztetni őket, s az ismerőseit is megismeri, de hogy ezzel a kétségtelenül szép elffel, vagy hozzá hasonlóval találkozott volna korábban, arra nem emlékszik.
Mindenkinek megvannak a maga nyűgjei ezt tudja, s hogy ez a kétlábúak között is ugyanúgy megvan, mint a sárkányok között, nem meglepetés neki. Eleget élt mindkét oldalon ahhoz, hogy tökéletesen lássa a hasonlóságokat közöttük, még ha maguk nem is látják.
A kérdésre azonban megrázza a fejét.*
- Utoljára ennek a városnak az ostrománál találkoztam elfekkel, közöttük pedig nem volt hozzád hasonló. Amennyire két sárkányfatty és három ork, meg a mágusaik támadásai között meg tudtam figyelni…
*Válaszolja a nő szemeibe nézve, még egyszer, most alaposabban szemügyre véve.
De csak arra jut, hogy nem, semmi köze Glorienhez.*
- Nem, nem láttam hasonlót.
*A sárkány felnéz az égre, még egészen világos van. Ez a nő meg addig itt akar üldögélni és élezgetni a vesszőit? Ránt egyet a vállán. Nem az ő dolga. A zsákot átveszi a másik kezébe, így egyben a másik vállára is, hogy aztán még egyszer az elfre pillantson.*
- Akkor üldögélj csak. Én nem tudnék….
*Ezzel, ha valami nem állítja meg, ő már újra, immáron sokadszorra megkísérel eljutni a palotáig, hogy végre beszélhessen az elfek vezérével.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 10:13 pm

*Szomorúan vette tudomásul, hogy Kain se látta Glorient. Hát ilyen az ő szerencséje, majd talán máskor szerencsével jár.*
- Jól van, azért köszönöm Kain.
*Aztán hallotta, hogy már megint búcsúzik.*
- Jó üldögélek.
* Ekkor két elf jelent meg Lysa háta mögött. Az egyik kést tartott a torkához a másik sec perc alatt a fához kötözte és ő is kést tartott a lány hasához. Teljesen le volt fegyverezve, tehetetlen volt. Kain már messzebb járt. Az egyik elf közel hajol Lysa füléhez és belesúgta.*
- Azt hittétek a kis barátoddal, hogy az ő kis akciói soha nem maradnak büntetlenül? Daevin a nagy fejvadász. Undorító.
*Majd Lysa mellé köpött.*
- Hát most ez van kis szívem. Mivel te vagy a nagy szerelme, ezért neked most kampec.
*Elvigyorodott és megvágta Lysa arcát egy kicsit. A lány már kezdett félni. Elvégre most tényleg semmi esélye Kain is elment és az őrök is bementek, mert ebédszünetük volt.*
- Ne is haragudjanak, de nekem már semmi közöm nincs Daevinhez. Már elég régóta. Szóval jobb ha elengednek, más különben egy ártatlan életet oltanak ki.
* Tudta nagyon jól, hogy hiába magyarázza, ezek úgy sem értik meg, hiszen hajtja a bosszúvágy. Behunyta szemeit és koncentrált. Valahogy ki kell jutnia a kötelek közül.*
~ Gondolkkozz Lys! Gondolkozz!

_________________
Olassië, az elfek városa - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-01, 10:43 pm

*El van átkozva a palotához vezető út. Hogy hogy eshet meg az, hogy Kain az övéhez kap és az arra akasztott darnás zacskónak nyoma sincs, az is csak ezt mutatja.
És hogy Roober, Eclair, vagy épp Ritalea keze van a dologban, a legkevésbé sem érdekli.
Dühös inkább, s nem kicsit. Pontosan tudja, ha visszagondol, hogy hol tüsténkedett, ahol leeshetett, s ez pedig egy bizonyos fa töve. Visszanéz az úton, de a fa valószínűleg egy kisebb beszögellésben lehet, mivel a házak takarják előle. Eközben kissé késve, de megérkezik az ebédelni távozó őrök váltása és elfoglalja helyét az utcán.
Kénytelen visszafordulni. A legszebb, hogy ennyiért már nem használ újra mágiát, hogy oda teleportáljon, hanem kénytelen a két lábán elballagni érte.
Magában bosszankodik, hogy miféle balsors sújtja már megint.
Azonban távolról amit lát, mégis arra sarkallja, hogy egészen közel jelenjen meg halovány füst kíséretében. A teleportálás nem tartozik a kedvenc varázslatai közé. Sokszor kell egy pillanat, mire „beleszokni” az új környezetbe, s épp emiatt harcokban is igyekszik körültekintően használni.
Haragját most a két elf ellen kívánja fordítani. A feketeköpenyes mágus meglepetésszerűen jelenik meg. Jól látta, hogy a két elf óvatlanul csak a nővel törődik.*
- Amatőrök.
*Hangja mélyen szólal meg mögöttük. Aki a nő hasához tartotta a kést, annak fogja meg hirtelen a kezét, amelyikben a penge van és csavarja is ki belőle, miközben térdeivel megbillenti a tünde térdeit hátulról, így kibillentve az egyensúlyából.
A megszerzett kést pedig egyenesen a fa mögött álló kezébe döfi, jó mélyen, hadd ordítson. Legfeljebb felveri az őrséget.*
- Hangoskodjatok csak, hadd jöjjenek a katonák!
*Mélyfekete szemei a szorításában lévő egyik elf helyett a másikra néznek. Nincs bennük a kétlábú gyilkosok felé könyörület.
A zsák már régen nincs a vállán, szabad kezével a nyakánál fogja magához a még ép tündét, miközben síri hangon beszél mindkettőjükhöz.*
- Tapasztaltabb gyilkosok közül ilyenkor legalább az egyik figyel…

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje