Keleti szeglet, a Remény tengerének partja

//Időntúli a lumel'auvreai csata után Rasenth és Daxa//

*Látom, hogy engedi mind lejjebb fegyverét a lány. Én még bizalmatlan vagyok. Ambaronban eleget láttam abból, mire képes egy sárkány és bár az nem volt aljas, támadott és pusztított, nem alakoskodott, ez lehet, hogy másmilyen. Mélyre ható élmény akkor átélni és túlélni azt. Máig nem tudom, hogy a grifflovassal, aki megmentett, mi lett.
És Ambaronra emlékezve, nem futok el, mert úgysincs értelme. Lehet, hogy akkor támadna a sárkány.
Az ülésen kívül nem látok semmit a testtartásában. Nekem ugyanolyan rémisztő és veszedelmes lény, mint eddig volt.
Lehet, hogy hazudik, lehet, hogy nem. Nem láttam túl sok sárkányt ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, ez itt más-e valamiben is, mint a többi.
A színe más, de lehet, hogy többfélék.
Megmentőm elmondja, hogy itt háború van. Nagyon igaza van, és ha a szemeimbe néz a sárkány, még valamit láthat a velőig ható félelmen kívül. Ez a valami az utálat.
Nem tudom, hogy megölték-e az övéit, vagy egyszerűen kiöregedtek, nem is érdekel.
De ha létezik olyan nép, amelyik ki tud irtani egy szigetnyi veszedelmes sárkányt, lehet, hogy jó volna tudni róluk és megszerezni magunknak őket.
Ha igazat is mond ez a sárkány, meddig tart, amíg itteni fajtársait megkeresi, vagy azok találnak rá? Meddig tart, amíg rájön, hogy oda tartozik és nekünk támad?
Kérdések ezek, amik gyorsan átfutnak a fejemen.
Remélem, hogy az elfnek is eszébe jutnak, ahogy remélem, az is, hogy nem kell mindent elsőre elhinni.
Amikor közelebb hajol az elf lányhoz, meghűl bennem a vér. Még fakóbbá válik arcom szép, barna színe.*
~Most fogja megölni…!~
*Sikít bennem a gondolat, de a rémülettől mozdulatlanná dermedek.*

//Kaland Miával folytatás a Valian központból//


Hm kocsival egész tűrhető volt az út, egyelőre kétségeim vannak a dologgal kapcsolatosan de várjuk ki a végét.
-Most hogy megérkeztünk drága elmeséled merre szeretnéd tölteni a napot?
Nézek rá kérdőn miközben egyik kezembe a redves kosár a másikban az ő keze van. Védelem szempontjából tuti halott lennék de most nem számítunk semmi külsős támadásra. Kivéve ha a mókás fickó nem jön átunnunk de akkor elevenen megnyúzom és nem hagyom életben mint a raktárban.

- Ott van, nem látod?- Morran nem túl kedvesen Mia és Shuga válla mellett a háta mögé mutat. Ha a mágus megfordul, óhatatlanul meg kell, hogy lássa, igaz, hogy egy magas fa terebélyesedik előtte.
A léghajó ki van kötve pár kötéllel, de a ballon jól fel van töltve és teljesen utra késznek látszik. Körülötte néhány ember. Mia mit se teketóriázik, egyébként is az a csapjunk bele alkat.
Shugát magával rántva vígan odaszalad és nagy hajcihővel, hogy - hogy nem, már bele is kéredzkedett a léghajóba. Shugára vár, mit tesz, csak a kosarat le ne tegye a kezéből!
- Gyere szívecském, ez a legjobb szórakozás egy nászúton!Gyere szállj, be és nézd meg! Ne kéresd magad! Gyere már!
Ha SHuga is beszáll az elnéző pillantások kereszttüzében, akkor még annyit tesz hozzá:
- Csináljunk úgy, mintha utaznánk, jó?
Azzal már babrál is az egyik kötél végén, ha varázsolni tudna mindet eloldaná egyszerre.

Rám morran mi vagyok én a kutyája? De megfordulok mit nézhet, majd pár pillanatra elámulok, nem épp erre számítottam, de meglepően pozitív a véleményem a dologról.
- Gyere szívecském, ez a legjobb szórakozás egy nászúton!Gyere szállj, be és nézd meg! Ne kéresd magad! Gyere már!
Megyek már ne siettess had élvezem ki a látványt kicsim-megyek bele a játékba-Fantasztikusan néz ki
Vajon mit babrál, nem érünk rá tökörészni felkapom és nyugodt stabil léptekkel megindulok felfele. Az őrök néznek ránk mint borjú az új kapura de átengednek. Mivel csak egy kötelet oldott el a többit már menet közben segítem kilazulni. A hajóra felérve körülnézek csak 1 őr van a fedélzeten aki épp lezavarna minket, de megakasztom azzal hogyMegfogná? Miát bele ejtem a kezébe. Az őr zavarba jön és nem tudja mit is reagáljon. Majd jól pofán csapom , és mielőtt eldobná Miát vissza veszem és lesegítem a hajóról.
Hölgyeim és Uraim élvezet volt látni önökét mi most távozunk további szép napot és egyetlen igével eloldom a hajót tartó köteleket.

A léghajó körül nagyobb a döbbenet, mint a ribillió. Egyesek ujjal mutogatnak rájuk, valaki arról beszél, hogy "ezek nászutasok". Mia jót kuncog, mikor az őr kipottyan a hajóból, többen elnézően bámuljak őket, hallatszik pár vélemény, milyen szép is a szerelem és milyen bohó.
A hajó emelkedni kezd és a hatalmas színes ballon árnyékot vet a párra, ahogy emelkednek. Nincs a partnak ebben a szegletében senki, aki megállíthatná őket.
- Tegyél már le!- Morog megint, olyan eltökélten tartja Shuga, mintha tényleg szeretné. Éppen hogy meg nem csókolja, bár az arc az archoz ér pár pillanatra.
A hajó kosár imbolyogva száll mind magasabbra.
- Olyan érzés, mint nemes vérű chimérák hátán szállani, csak az sokkal stabilabb.