Keleti szeglet, a Remény tengerének partja

Közel hajol hozzám már már illetetlenül, no de friss házasoknak ez ki jár.
- Tegyél már le!- amint látótávolságból kiérünk széthúzom a kezem, és vagy ügyesen lereagálja vagy pokoli napok elé nézek mivel reflexei nincsenek.
Érdekes utazás elé nézünk, kérdés hogy merjünk e vissza térni vigyorodom el.
Igaz nem utaztam még ilyen járművön viszont háborgó tengeren már igen így a rosszullét el fog kerülni. Lepakolok és kényelembe helyezem magam, hely nem sok van de majd megoldjuk.
Most hogy gyakorlatilag a szélre bíztuk magunkat mi a következő zseniális ötlet nézek rá érdeklődve és gonosz vigyorral.

Shuga olyat tesz,amit már akkor meg kellett volna bánnia, amikor eszébe ötlött. Egyszerűen elengedte Miát, hogy majd kiesett a kosárból. Szerencsére a lány gyors,  egyszerűen kiugrik az öléből. A következő másodperc törtrésze az övé, mert ugyanazzal a lendülettel úgy boxol be a férfi arcába, hogy annak pislantani se legyen ideje a meglepetéstől.
- Soha többet ne merészelj ilyet!- mondja tagoltan.
~És még viccelődik...~ Nem szól rá semmit.
A szélről azomban fogalma sincs.
- Őszintén szólva,gondoltam van ezen valami kormány vagy hasonló...de majd te utba állitod valami varázslattal!
Azzal tesz egy mozdulatot a korlát felé,hogy kihajoljon.

Arcon csapna de se ideje se helye lendületet vennie hozzá és ha nem akar felborulni nem kapálózik a kis ökle eltalál nem mintha fájna de nyoma tuti marad. Mindegy nem mérgelődök körbe járom a hajót pár órát elszöszmötölök vele és irányba állítom, amikor vesztünk a magasságból tüzet adok hozzá hogy emelkedjünk.
Leveszem a felesleges holmikat majd agresszív kislányra nézek
Az ütésed ugyan eltalált de semmi erő nem volt benne, mintha egy tekercsel csaptál volna arcul. Mit szolnál némi közelharc leckéhez késsel és pusztakézzel?
Nézek rá kérdőn majd teremtek két kő kést, a gyakorláshoz , hogy fájjon ugyan de ne haljunk bele.
Mit szólsz az ötlethez?

Mia mergesen húzza össze a szemét. Majd nem állja meg és felnevet.
Shuga végül hajmeresztő ötlettel áll elő.
- Végül is a "közel" meg van. Legalább nem unatkozunk az úton. Az unalom gyilkol! Nemde? Én pedig tanulékony vagyok. Apám szerint soha nincsen késő tanulni valamit. Mégis hogyan gondoltad kivitelezni ezt?
Aztán csendesen nézi, ahogyan a mágus valamiféle késszerű fegyvereket varázsol. Nyel egyet. ~ Vajon ez mennyire biztonságos?~ Neki is van tőre. Mannahoni mágusmesterek készítették. Atyai ...örökség. Hirtelen ötlettel előveszi a hosszú pengéjű,nagyon keskeny fegyvert. A nyele míves kivitelezésű, aranyozott bevonattal. Latszik, hogy nemes úrnak készülhetett egyedi darab lehet.
- Ezzel akarok megtanulni. Ehhez hasonlót csinálj számomra!

- Végül is a "közel" meg van. Legalább nem unatkozunk az úton. Az unalom gyilkol! Nemde? Én pedig tanulékony vagyok. Apám szerint soha nincsen késő tanulni valamit. Mégis hogyan gondoltad kivitelezni ezt?- hm a kérdés jogos de egyelőre egy probléma elég.
A lényeg hogy elég huzamos ideig itt leszünk, szóval a fűtést pótolandó endzünk és így tartjuk a testhőt. Plusz a gyakorlás sem fog megártani se neked se nekem.
Majd befejezem a kések elkészítését, amikor hajmeresztő kéréssel áll elő.
- Ezzel akarok megtanulni. Ehhez hasonlót csinálj számomra!
Végül is nincs akadálya a dolognak ezek úgysem végleges fegyverek és csak zúzó sérüléseket okoznak emlékeztetve hogy hol van rés a védelmeken közlöm vele.
De majd késen kívül a pusztakezes harcot is átvesszük mert ököllel verekedni butaság és még te is láthatod hogy nem mindig hasznos így inkább a fogásokat és a dobásokat fogjuk gyakorolni , neked pont megfelel mert nagyobb ellenfél vagyok így később senkivel nem leszel hátrányban

Mia ámulatba esik az ötlet halaltán. Tehát komolyan gondolja a férfi, hogy ővele gyakoroljon és tanítsa.
Nézi, ahogy jó érzékkel irányba állítja Shuga a léghajót. A szél szabadon kap a hajukba, tépi a ruhájukat. A levegő friss és szinte harapni lehet a magasban. A nap és a végtelen tenger látványa mutat utat az utazóknak eme szokatlan járművön.
Mia megbabonázva bámul szerteszét. Egyetlen felhő, se pára nincs, ami a pillantása útját állná.
- Gyönyörű ez a sok kék és zöld! Nemde?- Kérdezi Shugát- Milyen messzire ellátni!
Aztán hirtelen felé fordul. Szem csintalan felragyog.

- Kezdjük!- Parancsoló élre vált a hangja, ha mégoly halk marad is. ha eddig nem, most már biztos lehet benne a férfi, hogy a Mia Ruton asszony parancsoláshoz szokott.
Kezében a kőtőr, amit erősen megmarkolva előre tart. Jól megmarkolja, ki ne lehessen verni a kezéből.

- Gyönyörű ez a sok kék és zöld! Nemde?-Milyen messzire ellátni!
Már aki a tájjal van elfoglalva, például ő, de nem én. No mindegy azért el álmélkodok had örüljön.
Szép valóban de mintha túl sok lenne a víz a környéken-jegyzem meg profánul miközben a hajót állítom újra irányba.
Majd hirtelen mohó pillantásokkal néz rám, tehát komolyan gondolja az edzést.
Kezdjük-és mintha elfújták volna a kislányt a sarokba egy felnőtt harcos állt velem szemben.
A fegyvert úgy markolja hogy azon se lepődnék meg ha egybe forrna a tenyerével.
Lazíts a fogáson, ha túl mereven és szorosan fogod a kést vagy bármilyen fegyvert a kezed előbb adja fel a harcot mint te- mellé lépek egyelőre kezdjük az alapokkal.
Szóval a fegyver nem a testrészed hogy magadba olvaszd hanem egy eszköz hogy messzebbi célpontot is elérj vele javítok a tartásán a csuklóját ellazítanom. Mögé lépek kicsit leguggolok hogy kicsit közelebb legyek az ő magasságához, és a testét is beállítom.
Na most hogy ezzel végeztünk, igyekezz ezt az állást megjegyezni- vetem neki oda majd kés nélkül beállok vele szembe.
Támadj -utasítom.

- Miért ez a víziszony? Tulajdonképpen a földön és kövein kívül nem tudod a hatalmad nagyon kiterjeszteni semmire?- Kérdi Mia, majd egészen nyersen és konkrétan folytatja, jelezvén, hogy pontosan látja, hogy Shuga szívesebben lenne a szárazföldön, mint a levegőben, a tenger közelében.- Szembe kell néznünk ezzel, na is haragudj meg a kérdésért. Együtt kell dolgoznunk és együtt szívnunk ezt a tágas levegőt, ezen a szűkös helyen.
az éles kérdések visszhangjaként már elrendezi a harcos beállást. Valamiféle alapállásba állítja őt, ahogyan anno Aden tette. Csak ez most más, itt tőr van a kezében, ami sebez. De ahogyan Nawa sem játszott vele, a mágus is komolynak és roppant határozottnak látszik. Harci tudását és tapasztalatát pedig egyiküknek sem tudná megkérdőjelezni.
Érdekes dolgokat mond a férfi. Megjegyzi.
- Igen.- Kissé nehézkesen tudja ellazítani a szerinte fontos szorítást, de végül csak sikerül megtennie.- De hát nincs a kezedben a késed!
Ettől még sikerül elvonatkoztatnia, szemébe szokatlan, sötét tűz költözött. El akarja találni Shuga felsőtestét, esetleg a karját megsebezni. Persze a pillantásának nem tud még parancsolni, nagyon kevéssé képes színészkedni, úgyhogy nyitott könyv lehet a férfi számára, hova tervezi a támadást. Azonban egy hirtelen ötlettel elkalandoz a tekintete és el is fordul a léggömb egy pontjára függesztve a szemét Shuga mellett. Piros ajka lazán szétnyílik, ennél jobban most képtelen lazítani.Aztán nem vár, csak előre lendül. Bármerre néz, bármit csinál a másik, ő lendületből akarja bevinni a döfést, szemből a hasába.

- Miért ez a víziszony? Tulajdonképpen a földön és kövein kívül nem tudod a hatalmad nagyon kiterjeszteni semmire? -mondhatni telitalálat, de azért nem eszik olyan forrón a mágust.
Nem igazán kedvelem a vizet pláne ha sok van körülöttem- nem vagyok hal-A mágiám nem korlátozódik csak kevésbé érvényesül.
Majd a figyelmem immár rá koncentrálok és jön mint a hullámok meg állíthatatlanul, de kapkod és azt hiszi mivel elég szűkös a hely nem eshet. Amint belép a mozgás terembe a fapofáról, gonosz vigyorra váltok. Kilépek oldalra bal kezemet becsúsztatom a kést tartó karja alatt, megfogom a felkarját, a másikkal csuklóját veszem célba felrántva. Jobb lábát térdelésre késztetem talpal. A kést elveszem tőle mire a kosár aljára ér.
A legfontosabb lecke hogy sose hidd el hogy a célpontod fegyvertelenül is gyengébb nálad- felsegítem- Sose add meg az esélyt senkinek hogy meglepjen, mert ezen bukhatsz sokat. Megigazítom a ruháját és előveszem a kőkésem az övét vissza adom.
Folytassuk

- Eltaláltam. Majdnem eltaláltam. - Mondja a válaszra a földmágus varázsáról.
Aztán a lendülete el nem vész, de ez lesz a veszte. Shuga minden további nélkül lefegyverzi őt, puszta kézzel és hát lábbal is rásegítve. A harcias lány, ilyesmire számított sajnos.
Megpróbálja a szorult helyzetet tréfával elütni, míg a férfi figyelmesen megigazgatja a ruháját, és előveszi a kőkését, Miáét pedig a kezébe adja.
- Mondták már, hogy lefegyverző a mosolyod?
Közben már ugrik és támad is, de a kéztartást már előre mozdulva változtatja meg. Most lefele tartja a tőrt és balra felemelve próbál vele lecsapni a széles mellkasra.

Sokan mondták és eddig még mind él- mosolyodom el.
Ismét támad megint csak a késre koncentrál nem nézi a környezetet. Legyen hát újabb lecke következik. Miközben késsel hárítok és kicsavarom az övét megjegyzem.
Mire figyelünk közelharcban és a késpárbajoknál?
Az üres kezem a hasánál illetve a tenyerem érinti meg, immár csak egy névleges támadással pár centit elemelem a talajtól és hátrább teszem le. Majd felgyorsulok és lebukom elengedve a kezét, hely szűke miatt, és instabilitása miatt óvatosan kirúgom a lábait, majd tovább fordulva elkapom.
Nos mi a tanulság?

- Costolus sankari!- Szakad ki belőle öntudatlan egy otthoni jól bevált átok. Persze eredmény nélkül...
Megint nyekkenve kerül hajszál híján a padlóra.
-Arra, hogy úgy pörögsz, mint a facsiga?- Kérdez vissza éllel, kissé morcosan, míg összeszedi magát és szusszanni kezd.
- Na jó...- gondolkodik egy pillanatot, majd kiböki:- Arra, hogy nem csak a tőrrel támadsz és védesz! Az egész tested játszik.
Háta mögül agy kismadár szállt keresztül a léggömb alatt. Ijedten kapta el a fejét, ahogy újra egyenesen áll, folytatja:
- Minden mozdulatodat figyelnem kell. Azt is, hogy merre tudsz elmozdulni, vagy elhajolni illetve merre és mekkora mozgásterünk van.

Pontosan a hely mérete ahol harcolsz nem max a fegyvertípust határolja be de ha mindenre számítasz, és mindent kihasználsz ettől leszel veszélyes ellenfél. Felsegítem ismét, majd neki állunk a tényleges edzésnek. Tatyómból előkerestem a speciális rúnáimat amik a fizikumomat voltak hivatottak erősíteni. Rá tukmáltam őket, de csak kifejezetten a tréning idejére fel festettem rá.
Alvás alatt egy másik varázslattal mozdulat sorokat elméleti képzést és sok hasznos trükköt, igyekeztem bele sulykolni, ha ezekből egyet is megjegyez már megérte a munka. Rengeteget edzettünk, néztük a tájat, néha rajzoltam is noha nem erősségem a dolog de lassan megérkezünk Tarsisba.

Az út további részében Shuga nem hagyta békén Miát. Állhatatosan készültek, a lány pedig szinte szünet nélkül egzecírozta és célon tartotta a férfit. Mia is érezte a fejlődést, ha mégoly kicsiny lépések voltak is ezek, alapjaiban változtatták meg a hozzáállását a dolgokhoz. A férfi pedig minden eszközt megragadott, hogy segítse.
Mia nagyon hálás volt, de nem beszélt erről egyenlőre.
Pihenéskor a táj szépségeiben gyönyörködtek, mígnem megváltozott a környék alant és a távolban előttük egy nagyobbacska város körvonalai rajzolódtak ki.
- Odanézz! Az ott Tarsis!

- Odanézz! Az ott Tarsis!-
Igen már látszik a főbb épületek tornyai és a épületek sokasága de mindet összevetve nem egy Valian.
Amit még nem igazán érte rá közölni vele az a landolás mikéntje, szóval esélyes hogy ideje szólnom neki, a "landolásról"
Khm Mia van egy kis apró gond, tényleg nem nagy csak egy picike.
Húzom az időt de egy ideje már nem töltöttem hővel a ballont és el kezdett ereszkedni, ami jó is meg rossz is. Egyrészt mert mindenképp landolnunk kell tehát e miatt jó, viszont most jön a csavar a víz közelebb van mint a part.
Te tudsz ezzel a hajóval, őőőő landolni?
Bököm ki a kérdést végül is kicsit vigyorogva.

- Tudod, nekem a szívem egy darabja itt maradt!- Magyarázza a lány lelkesen csillogó szemmel és ahogy közelednek, mind jobban kihajolva a hajóból.
Aztán amint SHuga nevén nevezi a problémát, Mia már látja is, hogy a föld, pontosabban a víz is egyre közelebb van. Ereszkednek.
- Hogy ééén? - Picit riadtan tekint alá. Aztán higgadtan egy vállrándítással így szól:
- Semmi gond, hiszen a víz, az csak víz.- Viszonozza Shuga zavart vigyorát, egy széles, magabiztos, huncut mosollyal.- Felőlem már most kiszállhatsz, hogy biztosítsd a terepet a vízre szállásomhoz! Na mi lesz?- Kacag fel.

- Semmi gond, hiszen a víz, az csak víz.- mondja és még el is hiszi.Felőlem már most kiszállhatsz, hogy biztosítsd a terepet a vízre szállásomhoz! Na mi lesz? Nevet fel.
Mi lenne megnézzük milyen a ballon stabilitása. Majd ugyan arra az oldalra lépek és a kosár megdől kissé jobban mint kellene. Ja hogy gyorsabban mentem oda mint a javasolt se baj. Most már én nevetek tiszta szívből. Miközben apró hőlöketet juttatok a ballonba ami közelebb visz minket Tarsis hoz. Ideje befejezni a viccelődést és elkezdeni a landolást a kapu előtt.

// folytatás Tarsis Kapujában//