Nyugati szeglet

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-09, 9:37 pm

*A kék sárkány kérdése után türelmesen vár Ő hatalmassága válaszára. Mivel ezúttal nem csapott a földre, és nem úgy tűnt, hogy hirtelen mozdulatra készülne, ezért a nőt megnyugtatta a tudat, hogy ezúttal nem mondott felháborító, vagy dühítő dolgot, még ha az nem vele kapcsolatos volt is.
Ez jót tett a kis szívének, mert innentől nem dobogott olyan hevesen, mint az imént.
Belegondolt, hogy mi lesz, ha útra kel az a csapat és most már neki is ki kell vennie a részét ebből a hajcihőből. Még sosem vett részt nagy csatákban, nem háborúzott sohasem. Az fel sem merült benne, hogy nehezére esne a harc, mert ha háborúban nem is, de kalandjai során nem egy küzdelemben vett már részt.
De azt azért nem merte volna határozottan állítani, hogy nem félti az életét. Végtére ő maga is csak egy halandó, és ezek a férgek több sárkányt küldtek a másvilágra, mint amennyihez egyáltalán joguk lett volna. Nagy csata, több ellenség, nagyobb az esély arra, hogy idő előtt kerül Dremer világába, az ősei mellé.
De Alamaise elhessegette ezt a gondolatot. Nagy és erős sárkánynak született, és az ősök majd megsegítik, ahogyan eddig is tették.
Ám kérdésére Furia csak egy újabb kérdéssel felelt, immár sokkal nyugodtabb hangszínben.
– Shivalve Alamaise a becsületes nevem, úrnőm. Apám Menum volt, anyám pedig Leah – miközben családjáról beszélt, a kék büszkén kihúzta magát. Bár szülei sem voltak túl aktív résztvevői a nagy háborúnak – jobban szerették a nyugalmat, főleg miután fiókáikat kezdték nevelgetni – felnézett rájuk, ahogyan többi ősére is, akik között viszont volt olyan, aki nem egy hadat vezetett csatába az ősiek oltalma alatt, s tőlük remélt támogatást, ha odakerül a sor, hogy harcolnia kell.
Tapasztalataik szerencsére fennmaradtak, hogy most Alamaise és majd a többi leszármazott tanulhasson belőle.
– Úrnőm, ha megenged egy óvatos kérdést... mégis mikor indul útnak a csapat? Csak hogy legyen időm felkészülni az elfekkel való találkozásra. – Valójában minél többet morfondírozott, a sárkány kezdett egyre izgatottabb lenni a dolgot illetően, s valóban fel akart készülni élete első összecsapására. Itt volt az alkalom, hogy ebből a jókora táborból tapasztalatokat gyűjtsön, szóbeszédeket füleljen ki a harcokat illetően és persze, hogy másokkal gyakoroljon.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-10, 8:40 pm

~Alamaise…Alamaise.~
*Ízlelgeti magában a nevet Furia. Nem lett ismerősebb, de a sárkány mégis ismerős számára. Van olyan eset, hogy a név feledésbe merül, de az érzés, egy szag, egy arc, egy hang mégis megmarad az emlékezetben.
Az ősi sárkány is így valahogy érez, amikor meghallja a kék sárkány nevét. Emlékezetébe vési, hogy ezúttal ne essen ki újra, de már belenyugszik, hogy nem fog visszaemlékezni az első találkozáskor egyáltalán elhangzott-e ez a név.
A család neve legalább valamelyes ismerősen cseng, de csak mint egy a régebbi halandó családok közül.
Látja a büszkeséget, s ezt helyesli is. Egy sárkány legyen büszke arra, aki, és arra, ahová tartozik. Ennél jobb érzés nem maradhatott meg egy halandó számára, mint a múlt, amelyre büszke lehet.
A kék sárkány bátorkodik kérdéssel fordulni hozzá, s az ősi sárkány elgondolkodva emeli magasba a fejét.*
- Nem hagyhatjuk sokáig őket, eleget ólálkodtak, elég kárt okoztak már a terveinkben. Alkonyatkor indultok.
Készülj nyugodtan, hamarosan megmutathatod, méltó vagy családod nevére!

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-10, 9:44 pm

*Gondolatok cikáznak Alamaise fejében. Amíg Furia magában a kiejtett nevet ismételgeti, a kék sárkány nagy elhatározásra jut. Ezúttal nem próbál meg elszökni a felelősség elől akkor sem, ha esetleg lehetősége adódna rá. Szolgál ameddig kell – persze egyelőre elég lesz mondjuk fél vagy egy év, attól függ, hogy alakulnak a dolgok.
Az alkonyati indulás azonban hideg vizes zuhanyként hatott rá. Eddig abban a hitben élt, hogy napokat tölthet majd el itt az indulás előtt. Kezdett fejében eluralkodni a zűrzavar.
– Már alkonyatkor…? – Pofájára kiült meglepettségét egy enyhe fejrázással elhessegette. – Nem hozok rád szégyent úrnőm, ahogy családomra, s népemre se hoznék soha. Előbb hulljon a fejem porba, mintsem hogy menekülni hagyjam azokat a nyomorult kétlábúakat. Megteszek mindent, mi erőmből kitelik, hogy rettegjék a te neved – Mondandója végét ismét egy enyhe meghajlással nyomatékosította.
Nem szándékozott talpnyalóvá válni, kijelentését komolyan gondolta, s nem volt benne több Furia iránt érzett tiszteletnél. Most, hogy ide került felcsillant benne a remény, hogy családjának nevét ismét régi fényében tündököltethesse, s ha tényleg tud majd bizonyítani úrnője előtt, számíthat majd az ő jóindulatára.
A csata gondolatától egyfajta versenyszellem éledezett lelkében. Úgy érezte mindent el kell követnie, hogy a győzelem hírével térhessen vissza.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-11, 8:41 pm

*Talán az alkonyat híre meglepte a kék sárkányt. Az ábrázatára kiülő kifejezés erre utalhat, de az ősi sárkányt ez nem izgatja különösebben.
A csapat már régebb óta készülődik, hiszen az ősi sárkány sem teljesen buta, logikus, hogy azok az elf erők nem csak Olassiëból indultak.
Utóbbit is fel kell majd számolni, s eljön az idő, amikor nem marad egyetlen védhető, épkézláb kétlábú város Lanuria területén.*
- Helyes.
*Hagyja helyben a fogadkozást Furia. Nem célja, hogy megszakítsa a kék sárkányban a tisztelet fonalát, s ha nem csak neki, családjának is bizonyítani akar, annál jobb neki.*
- Mindannyiunkat rettegniük kell, mert ez a végzetük…azoknak, akik netalán életben maradnak a harcok után.
Mert mi vagyunk azok, akik helyreállítják a rendet ezen a földrészen, visszaadjuk a természetnek, ami megilleti.
És mi vagyunk azok a lények, melyek e világot uralni teremtettek.
*Néz le rá holló szemeivel, saját fajuk fensőbbségének teljes tudatával. Alamaise lehetőséget kap, hogy első, nem teljesített küldetését követően most bizonyíthassa hűségét, s ha így lesz, talán komolyabb jövő vár rá, mint hinné.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-11, 9:46 pm

*A vezető nagyon elszánt a sárkányok győzelmét illetően, s ez az elszántság átragad Alamaisera is, s ahogy ő sejti a többi fajtársára is, akik hűek az ügyükhöz. Ahogy fajuk felsőbbrendűségéről beszél, teljesen lehengerli a kéket.
Eddig is tudta, hogy a kétlábúak náluk alacsonyabb értékűek, s csak megtűrtek ezen a földön, de ez az érzés csak tovább erősödött benne.
Elmerengett azon, milyen lenne, ha Lanuriát ismét jogos urai, a pikkelyes bestiák uralnák. Furcsa, s még elképzelni is merész, hiszen ő nem ilyen világban nőtt fel. Ezt csak az ősiek tudhatják, de biztosan jó lehetett, ha azóta is ezért harcolnak. Amolyan idilli állapotnak tudná lefesteni, ahol a kétlábúaknak kéne bujkálnia, s nem a sárkányoknak. E büszke nép irányítaná a pórnép városait, földjeit, életét. Ettől a gondolattól kellemes borzongás járta át.
– Ahogy azt mondod, úrnőm! Most pedig, ha megengeded, felkészülnék az alkonyatkor induló támadásra – mondta, majd ha Furia engedélyt ad rá, hajlongva kihátrál előle, s csak akkor fordít hátat, amikor jó pár lépést megtett így. Ha pedig nem, továbbra is előtte marad, várva további utasításait, s csak azután távozik.
Az indulásig még van néhány óra, amit Alamaise feltétlen ki akar használni. Felülről már vetett a táborra egy néhány pillantást, de most ismét a magasba emelkedik, hogy alaposabban szemügyre vehesse. Igyekezett a kijelölt légi útvonalakon haladni több-kevesebb sikerrel. Odafentről is hatalmasnak tetszik, a nyüzsgés azóta sem állt meg. Repkedése közben még egy szimpatikusnak tűnő kék sárkányt is kiszemelt magának, akitől majd útbaigazítást kaphat arról, hogyan mennek itt a dolgok, továbbá arról, mi hír a fronton.
Egészen sokáig trécselnek, Alamaise próbál annyi dolgot memorizálni, amennyit csak bír, s az idő közeledtével várja úrnője további utasításait.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-12, 8:45 pm

- Természetesen! Távozhatsz.
*Engedi útjára a kék sárkányt, majd következhet a sorban mögötte álló, aki már alig várja, hogy az éjsötét pikkelyű úrnő elé járulhasson. Természetesen a tisztelettel vegyes félelem neki is kiül pofájára, hiszen bár megszokhatta, hogy egy ősi sárkány személyesen vezeti a sereget, mégis az, aki előtt most áll, egy ősi sárkány!
Furia már nem törődik a távozó Alamaise alakjával, helyette a következő jelentést hallgatja meg.
A légi útvonalakon ezalatt is sárkányok százai rótták útjukat, míg mások pihentek a számukra kijelölt helyeken, megint mások pedig távol voltak. Vadásztak, nem csak a kétlábúak szétkergetett lovaira, hanem túlélő emberekre, s volt is olyan, aki összecsapott ilyennel.
Megint mások pedig felkészültek.
Felkészültek, mert a tervek szerint a sárkányok az elfekre éjszaka támadnak, leghamarabb pirkadatkor, amikor az őrök a legálmosabbak, de a katonák még az igazak álmát alusszák.
Furia maga nem kíván részt venni a támadásba, maga helyett egy magasabb rangú halandó sárkányt fog küldeni. Egy kéket.
Darlath már ott áll előtte, s hallgatja az utolsó instrukciókat. Furia halkan beszél hozzá, a tábor nagy része nem is hallja, miközben a sereg odakint gyülekezik, a táboron kívül.
Alamaise is láthatja, s az a kék sárkány is ott lehet, akivel a nap java részén beszélt.
Darlath hamarosan megjelenik a helyszínen a sereg előtt.*
- Készüljetek, mert most lecsapunk az álnok tündékre! Kik jelentkeztek kétlábú akcióra?
A ti dolgotok lesz a fák közötti művelet. Az ellenség várhatóan szét fog futni, ha az elején lesz még ellenállása. A fák között kétlábú formátokban lesz dolgotok a menekülők levágása. Mind tudjátok, kétlábúként sebezhetőbbek vagyunk, mint valódi formánkban, de ez az átka annak a gyenge létformának.
Mi, többiek, a levegőből fogunk lecsapni a táborra. Ha még pirkadat előtt elérjük őket, álmukban fogjuk a többséget meglepni, nem lesz sok esélyük ellenünk.
Ő úgy látta jónak, hogy háromszázan indulunk el és csapunk le rájuk.
A főerők nyugatról fognak lecsapni, de előreengedünk egy kisebb, ötven fős csapatot, akiknek az lesz a dolga, hogy elvágják a menekülési útvonalat a nimfák felé.
A kétlábúként érkező társaink még távol az elf seregtől landolhatnak, onnan teleportálással jutnak el az erdőbe. Legyenek óvatosak, nem szabad elárulni a jelenlétünket, ez igaz a levegőben előreküldött egységre is. Inkább tegyenek nagy kerülőt, de az őrök nem neszelhetik meg érkezésünket.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-12, 9:37 pm

*A sereg már gyülekezik, amikor a kék sárkány még javában tartja a megbeszélést társával. A férfi rengeteg hasznos tanáccsal látta el, s ő maga is részt vesz a hadműveletben. Hozzátette, hogy ha tud, segít neki, de mivel ő kétlábúként harcol, Alamaiset pedig a főerők soraiba osztották be – minimális háborús tapasztalata lévén –, ezért kevés esélyt lát arra, hogy vész esetén ki tudja húzni a kutyaszorítóból. A nő tudomásul vette, nem is várt mást, hiszen egy csatában akkor sem biztos, hogy tudnának egymásnak segíteni, ha közvetlenül egymás mellett állnának, hiszen ilyenkor csak egy valami biztos: a teljes zűrzavar.
Amikor elérkezik az idő, Alamaise is megtalálja a helyét az indulók között. Közben a körülötte lévők pusmogásából elcsípi vezetőjük nevét: Darlath, aki hozzá hasonlóan kék. A nőben fokozódik az izgalom, amint hallgatja a haditervet. Reméli, hogy mivel a főseregbe került, nem fog semmit elbaltázni. Elvégre csak ölnie kell, az pedig legjobb tudomása szerint még jól megy neki, s talán nagyobb tömegben kevesebb lesz rá az esély, hogy komolyabban megsérüljön, vagy ami még rosszabb, otthagyja a fogát.
Nagyjából végigvezette magában, hogy milyen varázslatok szükségesek a sikeres és nagy erejű kezdeményezéshez, hogy mivel tud még nagyobb veszteségeket okozni az ellenség soraiban. Bár a háromszáz fős sárkánylégióból kiindulva nem sok esélyt jósolt ellenségüknek. Már-már sajnálta is őket… na, jó azt azért még sem. Ha ők megtehetnék ugyanezt, akkor a legnagyobb nyugalommal meg is tennék.
Termete lévén kissé kiemelkedett a felvett alakzatból, így tökéletes kilátása nyílt az induló csapatokra. Igazán Pazar látványt nyújtott a csatarendben felsorakozott és a további parancsokra várók tarka látványa: mindenhol vörös, fehér, arany és kék fejek.
– Már tülkön ülök! Induljunk már! – méltatlankodott, s az egyik mellette lévő vörös felé fordult. Pofáját rút sebek tarkították, jól látszott rajta, hogy nem most vesz részt először ütközetben.
– Inkább azt várd, hogy visszaérjünk! – válaszolt mély hangom a férfi, majd visszafordult egyenesen előre.
– Egy karcolás sincs rajtad zöldfülű! Oda a nyers erő, biztosan nagy mágus lehetsz – kuncogott rajta egy másik, s Alamaise egyre inkább kívülállónak érezte magát. Pedig korából adódóan nem kellene annak lennie.
~ Pedig egyformán használom mindkettőt, jegyezte meg magában bosszankodva, majd ő is előre nézett, ahol már indulásra szólították fel a sereget, egy hatalmas bömbölés által.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-13, 8:28 pm

*Darlath maga áll a sereg élére. Előbb az ötven indul el, akiket előőrsnek szántak. Zárt rendben, de a levegőbe emelkedéskor, mint a virág nyílna ki, szétterülnek, hogy helyet hagyjanak egymásnak. A második vonal ezután emelkedik, és így tovább.
A szárnysuhogás hangja megtölti a teret, eljut a közeli, s távoli fülekbe. Nincs rikoltozás, vasfegyelem van, ahogy egymás után emelkednek levegőbe a sorok. Egy sor tíz sárkányt számlál, amelyek egymás után csapnak fel, s távolodnak, míg a lemenő nap fényében a téli táj vérvörösbe fordul, mintha máris az ellen vére festené be, avagy a sárkányok lángjai borítanák el.
Másodiknak a kétlábú akcióra tervezettek lendülnek a magasba. Ők is ötvenen vannak, de nem félnek az ellenségtől. Gyakorlott beszivárgók, olyanok, kik sok időt töltöttek kétlábú formában, s harcoltak is nemegyszer így kétlábúakkal. Erre alkalmasakat választottak e célra. Felszállásuk ugyanazt a mintát követi, amit az első csapaté.
Darlath, Alamaise, s a többiek ezt követően készülődnek. A vezér elől áll, kiterjesztve szárnyait az első sor előtt. Ez a vonal húsz sárkányból áll, s még kilenc ilyen vonal követi. Alamaise valahol a közepében helyezkedik el. A vezető sárkány felemelkedése a jele. Szárnycsapásai mintha húznák magukkal társait, az első sor V alakban emelkedik a magasba, melynek élén maga Darlath áll.
A második már ezt követően rugaszkodik el a földtől, s követik a többiek.
A magasban süvít a hideg levegő a szárnyak körül, a pikkelyek alatt, felett, s mellett. Amikor a kellő magasságot eléri a sereg, már nem csapkodnak rendszertelenül szárnyaikkal. Vitorlázásba mennek át, ahol a még a télen is érzékelhető felszálló áramlatok tartják őket a magasban. Időnként egy-egy sárkány csap szárnyaival, hogy tartsák az alakzatot, a távolságot egymástól, s a magasságot is.
Csend van, s minél közelebb lesznek, annál nagyobb lesz ez a csend. Mindenki tudja a dolgát, míg elől Darlath maga lesz az, aki jelt ad a támadásra.
Furia holló szemei egy darabig még követik a kiküldött sereget, majd újabb dolgának fog neki.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-13, 9:00 pm

*S végre a magasba emelkedik a sárkánytömeg. Már ez a folyamat is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott Alamaise számára. Az alakzat felszakad, s a levegőben újabb, rendezett formába megy át. A kék mindent úgy csinál, ahogy a többiek, mert ezt tartja a legbiztosabbnak.
Különös csend telepedett a vonulókra. Az induláskor még beszélgettek, majd ahogy közeledtek már csak susmogtak, majd végül teljesen elnémultak. Alamaise mindvégig némán siklott az égen. Gondolataiban már rég odaért, s aprította az ellenséget. Eltervezte, milyen varázslatokat fog használni és milyen sorrendben. Azt is, hogy mit kell tennie vész esetén, először is nem eshet pánikba. Még sosem történt vele ilyesmi, de fel kell készülnie minden eshetőségre, és ami a legfontosabb nem szakadhat le a többiektől. Még gyógyító igéket is felidézett magában, megnyugtatva saját magát, hogy mindenre számít – bár maga sem tudta, mikor használt utoljára gyógyító mágiát. Inkább támadó – és védő varázslatokat, továbbá átkokat szokott alkalmazni, meg persze a rúnáit. Nincs olyan helyzet, hogy ne lenne bekészítve nála rúna, és a hozzá szükséges nyersanyag.
~ Azért örülök, hogy mégiscsak én jöttem és nem a testvérem, morfondírozott a kék, biztosan halálra aggódtam volna magam. Meg így legalább van ideje tivornyázni, bosszankodott magában.
Egy évszázadnak tűnt az út a célig. Ez idő alatt Alamaise hol az alatta elterülő tájat bámulta, hol társait, hol pedig a felhőket, ami körbevette őket. Olykor saját szórakoztatására füstöt eregetett, de csak egy keveset, hogyne legyen feltűnő. Persze mindeközben zakatolt az agya.
~ Végtére is pont jól jön ez a csata. Most nagy lakomát csaphatok. Már azt sem tudom, mikor laktam utoljára jól kétlábúakból.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-14, 8:32 pm

*Az éj sötétje rejti a sárkányokat. Fehérből jóval kevesebb van a sorok között, mintha Eronia lakóinak nem akarózna részt venni a harcokban. A jeges vidékek sárkányai inkább maradnak a békés létben.
Furia még nem erőlteti a hadviselést számukra. Akik itt vannak, önszántukból vesznek részt a küzdelemben.
Az alakzat zárt rendben repüli át a fél Nyugati szegletet. Az előőrs már jóval előrébb jár, s bár nem ismerik egészen pontosan az elfek vonulásának pontos tempóját, szélesen szétterülnek a levegőben.
Ez a legyezőszerű alakzat végül érinti is a számítások szerinti tábort is, legalábbis feltűnnek az elfek tüzei.
Az óvatosság azt diktálja, hogy élesen forduljanak oldalra, kikerülve ezzel a láthatóság-hallhatóság tényét, s egészen Elonar erdejének sötétlő tömegéig repüljenek. Nem érintik azon erdőséget, nem cél, hogy bevonják a csatába a nimfákat is. Izra leányai köztudottan jóban vannak Eclair fiaival, leányaival.
Az ötven sárkányból azonban kettő lemarad, s visszafordulva találkoznak a kétlábú akcióra küldött csapattal, átadva nekik az információt az ellenség helyzetéről, míg aztán a főerőhöz is eljut az információ. Darlath a csata helyének tudatában igazítja a menetrendet, miközben a sereg is érzékelheti a vezér mozgásából az új információ érkezését.
Összenéznek a sárkányok, s bólintva veszik tudomásul.
A két hírhozó is csatlakozik a menethez, az előlépő vezér jobbjára és baljára helyezkednek. Az első sorban fognak lecsapni a tündékre.
Az előreküldött kétlábúak is landoltak már, biztos távolságban a tábortól, s teleportálva a landolás helyétől távolabb foglalják el állásaikat az elfektől nem messze.
Amikor Darlath megpillantja a tábor fényeit szájából lángcsóva tör elő, ahogy a mellette haladókéból is, látva a vezér lépését.
Az első sor tüzei felvöröslő falként csapnak le az elfekre, s ahogy az első vonal átrepül a tábor felett, zárt rendben felemelkedik, s követi a következő vonal, majd az azt követő is emelkedik, szépen egymás után.
Darlath és vonala visszatér a magasba, hogy az utolsó sor nyomán a következő támadást megkezdhesse majd.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-14, 9:50 pm

// Köszi a lehetőséget, lányok! Very Happy

//

*Az elf csapat már jó ideje úton van. Lumel’Auvreát úgy kellett elhagyniuk, mintha elveszítették volna a csatát. A sötétség, melyet a fenyves boszorkánya idézett meg, sokukkal végzett. Pont azon irányban törték meg az orkok vonalait a városban, ahol Hëmyl megidézet a mindent elemésztő, fekete erőket.
A csapat vezetője megkerülte a fenyvest, még eszmét cseréltek Ilsa Namorral, a másik elf sereg vezetőjével, s a nimfákkal is, mielőtt megkezdték volna kockázatos útjukat.
Szívüket aggodalom járta át, látták a csata alatt a délre tartó hatalmas sárkánytömeget, mely csaknem megfordította néhány harcosával a csata sorsát a fenyvesben. Szeretteiket féltették, kiket otthon hagytak, hogy vér testvéreiket segítsék.
A sereg tudatában van annak, mily veszélyes a hazaút, s annak is, nem tehetik meg a nimfák erdején belül, Izra törvényei miatt.
Így aztán óvatosan haladnak a nimfák erdeje mellett.
Éjjel indulnak, s csupán akkor mozognak fényes nappal, ha fák rejthetik mozgásukat. Megesett már, hogy látták a magasba szálló füstöt, melyet a sárkányok támadása okozott, nyugat felett gomolyogni.
A csapat vezetője így éjjelre, midőn megpihentek, rendre, ha tehette, fák védelmét kereste, s e védelmet még megerősíttetett óvó mágiával, s őrszemekkel. Eme őrszemek a legmagasabb fák rejtekét használták fel, hogy a téli táj felhős egét kémleljék, az ellenséget figyelve.
S ezen éjjelen az ellenség megérkezik. A sötét fellegek alatt megpillantják az első sárkányt, ám az a sziluett rögvest elveszik a felhőkben, mintha ott sem lett volna.
Tán békeidőben nem riadóztatna az őr, ám most közel sincs békeidő, s nem kockáztathatja a sereg biztonságát.
Tán perceik sincsenek hátra….
Így esik, hogy mire a sárkányhad megérkezik, a sereg egy része a biztosnak tűnő erdő felé tart, hol a nimfákkal vállvetve visszaverhető egy sárkánytámadás is, míg másik része a táborhely tüzeinek oltásával van elfoglalva, harmadik része pediglen az erdőben fut nyugatnak, mintha elébe menne a támadásnak, ám közel sem ez a cél. Az ellenség alá futni, mielőtt az támadna.
A levegőben felvöröslő tüzek jelzik, a sereg java már elkésett. A fák nem óvják meg lombtalanul, a sötét téli éjben a sereget, a napkeltére pedig még egy keveset várni kell.
Elf energiamezők villannak, melyekre a lángok lecsapnak, noha szép számmal akad olyan is, melyet már át is törnek.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-15, 12:00 pm

//Igazán nincs mit! Razz

//

*A távolban tábortüzek füstjei jelzik az ellenség hollétét. Ahogy Alamaise látni véli, minden úgy alakul, ahogyan azt elmondták neki, mindenki végzi a számára kijelölt feladatot.
A kék feszülten figyel, amikor támadásba lendülnek, hogy pontosan mit is kell tennie. A körülötte lévők követik Darlath parancsait, ahogyan tesz ő maga is. Perzselő tüzet okád az alant elterülő elfekre, és hogy e tűz még pusztítóbb legyen, megbolondította egy kis mágiával, hogy hatékonyabban törje át a védelmet, majd ott természetellenes gyorsasággal terjedjen szét. Eztán az alakzatot tartva ismét a magasba emelkedett társaival. Közben végig a földön szaladgálókon tartotta tekintetét, sőt már a csapás előtt a levegőben is, jó messziről. Úgy tűnt, mégsem sikerült teljes észrevétlenségben megközelíteni őket, mert mire ideértek már folyt a szervezkedés, bár talán még így sem időben fogtak neki. Ennyi egérút azonban még nekik is kijár.
Eddig úgy képzelte a támadást, hogy azonnal az ellennek rontanak, s ott helyben, földön és levegőben apríthat a fősereggel karöltve. Terve is úgy kezdődött, hogy lánglabdaként a táborba robban, ám ez a támadás sokkal szervezettebben zajlott. Ebből is érezte a nő, hogy sokat kell még tapasztalnia a harctéri csata terén, mert ebben a helyzetben túl felelőtlenül cselekedett volna.
Alamaise minden idegszálával az éppen folyó újbóli csapásra koncentrált. Semmit sem érzett az izgalmon kívül, amit a hadakozás okozott, s látása is kezdett csőlátássá zsugorodni: a következő célpontját kereste. Szívverése egyre szaporábbá vált. Magában már tudta előre, és fel is készült, hogy ha meg is sebzik, nem fogja érezni a fájdalmat, ami elég veszélyes, mert akár el is vérezhet.
Persze ezekben a pillanatokban minden erejével azon volt, hogy sérülés nélkül térhessen haza. Szégyellné magát társai előtt, ha ezek az elfek sebet ejtenének rajta, még akkor is, ha megvan rá az esély, hogy néhány társa nem térhet haza, hiszen minden csatában vannak áldozatok. Márpedig ezek a kétlábúak nem fogják olcsón adni az életüket.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-15, 8:29 pm

*Az elfek megneszelték a támadást, így a rajtaütés váratlanságáról Darlath kénytelen lemondani. Azonban bízik abban, hogy a tündéknek nem volt elegendő idejük arra, hogy felkészülhessenek.
A nimfák felé távolodó seregrészt az az ötven sárkány fogadja, kiket a vezér oda rendelt. Csakhamar kelet felé is felcsillannak a vöröslő tüzek, ám immáron nem csupán tüzek, villámok is lecsapnak az ellenségre. Ama része az ütközetnek talán jobban közelít Alamaise elképzeléseihez, épp azért, mert az ötven, lényegében csak negyvennyolc sárkány létszáma nem elegendő ahhoz hasonló hadművelethez, mint amilyen Darlath és a fősereg mozgása.
Hamarosan akad olyan sárkány is, akit elfek mágiája kényszerít a földre, ám mielőtt megölhetnék, sokakat magával visz, akárcsak társai.
A nyugt felé tartó tündék akadálytalanul haladhatnak tovább, a kétlábú formában elhelyezkedő sárkányok északi és déli irányba várják az ellenséget.
Darlath eközben már a második hullámra készül.
Az elfek védőpajzsai meggyengültek, s a főerő derékhadában többen is látják, Alamaise hogyan töri át a védelmét célpontjának, s elismerő pillantásokkal jutalmazzák, amíg a következő hullámra készülnek.
Odalent úgy tűnik, a sereg még állja a sarat az első hullám végére, de a magasba törő lángok fényében már látható, hogy nem egy tünde holtteste ég a kopasz fák törzsei között.
Ezúttal a sárkányok, hogy a felállt ellenséget meglepjék, hirtelen válnak szét, s középen az első vonal üres helyet hagyva, két oldalon magasra repülve csap le ismét.
Tűzzel, mivel ezúttal közelebb repül az első hullám az elfekhez, akad sárkány, aki már fogaival is megpróbál felkapni, s széttépni karmaival és harapásával egy-egy elfet.
A következő sorok is hasonlatosan támadnak. Középen jobb és bal oldalra szétválnak, s felemelkedve zuhanórepülésben támadnak újra.
Alamaise társai is így tesznek, és a sárkány maga dönthet, a magasból milyen eszközzel támad, mielőtt újra felemelkedne, hogy helyet hagyjon a következő támadó sornak.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-15, 9:08 pm

*A sárkányok első támadása pusztító erejű. Ám ne gondolja senki, hogy a nyugati elfek nem láttak már hasonlót! Legöregebbjeik Elsga lakói voltak egykoron, s ama tündöklő várost egy őrült fekete sárkány pusztította el, környékével együtt.
Azon vidék még most is lakhatatlan, s halálos.
Többen is elesnek az éji támadás első hullámánál, míg társaik rögvest igyekeznek nyilaikkal az ellenséget lőni. Pontosak, ám még így sem képesek átlőni a hatalmas bestiák pikkelyeit.
Tudvalevő ez, s a kísérlet célja világos. Hamar felmérik, a puszta fegyverek a levegőből támadó sárkányok ellen nem elégségesek. Hamarvást igézeteket mondanak rájuk, hogy mágiával megerősítve lőhessék ki őket az ellenségre.
A nimfák erdeje felé tartó sereg e pillanatban már megütközik az elébük küldött sárkányokkal.
Fegyvereik, mágiájuk egyet-egyet le is terít, s így sok elesett társukért legalább némi elégtételt vehetnek.
A lecsapó tűz, s villámok erdeje ellen úgy védekeznek, ahogy tudnak. Akad, ki könnyed mozgással, sebesen tér ki, mások pajzsokat emelnek, s így hozzák magukat előnybe. Ám pajzsaik nem mindig állják ki a próbát, s egyre többen esnek el e vidéken is. Futásuk azonban nem hiábavaló. Noha egyes sárkányok képesek lecsapni, s magukkal ragadni társaikat, egyes tünde fegyverek még a halandó sárkányok torkának, szemének is okozhatnak veszteséget.
S máris van oly tünde, ki áttör a sárkányok levegőben álló erőteljes barikádján, s tovább halad Izra erdeje felé. Tán segítséget hozhat Elonar úrnő nimfáitól.
Azok, kik nyugatnak futottak, e pillanatban csapnak le a zárt rendben támadó sárkányokra.
Ahogy elrepülnek felettük, nyilakkal árasztják el a ragadozókat, nem pikkelyeikre, sebezhetőbb szárnyaikra céloznak, s ezek a halandó sárkányoknál is könnyebben fogadnak magukba egy-egy jól ellőtt elf nyílvesszőt.
A harc tovább dúl, s a forduló elf sereg egy-két tagja egy különösen nagy kék sárkányt vesz célba. Ketten nyilaikkal szárnyait lövik, egy pedig megidézve a természet erejét, csap le, s a földből felfelé szálló gyökerek igyekeznek Alamaise lábaira csavarodni. Ha sikerül a földre rántani, a lombtalan, téli fák közé, máris rárontanak majd.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-15, 10:52 pm

*A csata kezd egyre hevesebbé válni, ahogyan az elfek az életükért küzdenek.
A fülekben suhanó nyílvesszők, sárkánybömbölések és halálsikolyok zaja cseng. Az ég még mindig sötét, de most a földet lángok fénye borítja be, s ahogyan az élők, úgy a téli álmukat alvó fák is pusztító tűz martalékává lesznek.
Alamaise zuhanórepülés közben a már előre kitervelt tűzgolyót idézi maga köré, s úgy szállt alá vele, akár egy üstökös. Mellette levő társait nem sebezte, hiszen pikkelyeikre hatástalan a forróság. Még mielőtt földet érne a magasba emelkedik, de a tűzgolyó tovább zuhan, becsapódáskor szétrobbantva és felperzselve maga körül mindent és mindenkit.
Ám még mielőtt a kék teljesen a magasba emelkedne nyílvesszők zúdulnak felé szárnyát célozva. A hegyes, mágikus elf nyilak apró sebeket ejtenek a vékony hártyán. Egy vessző ráadásképpen lebenyeit kifeszítő és tartó, izmos végtagjába fúródik.
Még mielőtt a sárkány észbe kaphatott volna már közeledett a föld felé, egyenesen a támadó gyökerek irányába, amik azonnal rátekeredtek lábaira.
~ Ez nem történhet meg! Túl közel repültem! Túl nagy célpont voltam! Ki kell szabadulnom és nem szabad pánikba esnem, futott át a nő agyán a gondolat. Azon volt, hogy minél előbb megnyugtassa magát és a kiszabadulására koncentráljon.
Észre sem vette, hogy mindeközben ész nélkül üvöltözik, s lángokat szór a gyökerekre és vele együt a körülötte állókra. Mindez jött magától, ősi beidegződés volt amely azt a célt szolgálta, hogy túlélhesse. Eszébe sem jutott varázsolni, annyira meglepte az elf támadás.
Egy jó darabig még a levegőben küzdött a fás gyökerekkel, de minden szárnycsapásnál egyre jobban érződött, hogy a nyílvessző nagyon rossz helyet talált el, s nem emelkedett, hanem tovább süllyedt. Izmai küzdöttek, amíg lehetett, de a fegyver hegye egyre jobban tépte a sebezhető bőr alatt az izomrostokat, így – még ha nem is érezte annyira a fájdalmat – szárnya rohamosan gyengült és egy ekkora testet nem tudott tovább a levegőben tartani.
A nagy kék oldalára érkezve, a porba puffanva ért földet. Továbbra is eszeveszettül bömbölt és tüzet okádott. Amennyi csak a tokán kifért, s tüdeje termelni tudott.
Hamar lábra állt azonban, hogy a rá támadó elfeknek ne legyen könnyű célpont. Amint a talajon felegyenesedett ellenségei még jobban szemügyre vehették az átlagosnál nagyobb méreteit. Most, hogy leszedték fogaival a gyökereknek esett, s amennyit csak bírt, letépett magáról. Sebzett szárnya tehetetlenül lógott bal oldalán.
~ Egy földhöz ragadt sárkány halott sárkány, idéződtek fel benne apja szavai, mikor még a repülésre tanította, s e pillanatban végtelen szomorúság járta át lelkét.
Támadóit a tűzön túl mancsaival s vaskos farkával is söpörte maga körül, az esetleges szúró vagy vágó fegyverek, s a mágiamentes nyilak úgy sem sebeztek rajta.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-16, 8:33 pm

*Darlath lényegében elégedett a csata alakulásával.
Az elfek eddig csak egy helyen lepték meg őket, ez pedig az alájuk futó seregtest. Hátulról több sárkányt is leszednek. Van, amelyik gyökerekkel, van, amelyik nyilaival tűzdeli meg a sárkányok szárnyát, mások pedig másfajta mágiával kísérleteznek.
Furia nem lenne elégedett, ha túl nagy veszteséggel zárnák a csatát, s ezt ő maga sem szeretné.
A tervezett stratégián finomítani kell, alkalmazkodva az elfekhez, de a kezdeményezés még a sárkányoké.
Ezt akarja kihasználni, s csapatainak egy részét leválasztja. A harmadik vonal sárkányai kapják meg a parancsot eredeti nyelvükön ordítva, hogy folytassák a tábor támadását, ő maga pedig az első két sorral, azaz immáron csak tizennyolc sárkánnyal felemelkedik a levegőbe, s nem indítja a következő hullámot a tábor ellen, hanem a nyugatról visszaforduló elfek ellen támad.
Meglátja a földön a harcoló, nagy kék sárkányt, és szárnyait kitárva landol mellette. Jobb első mancsával félresöpör egy fát, baljával pedig a földre csap.*
- Koue golf!
*Mancsából dermedt hideg szalad végig a talaj mellett, s futja körbe Alamaise teste körül a földet. A gyökerek megmerednek, s törékennyé válnak megfagyva, s ezt a nagy, kék sárkány ki is használhatja, azonban Darlath nem hagyja ennyiben. Már emelkedik is a magasba, s társaival együtt keresi a következő ellenséget. A fák takarják az elfeket, ez nem jó, ám van más mód is.
Zuhanórepülésre vált, s hátsó lábaival fordul a még álló fák törzse felé, amely mögött egy csapatnyi elf próbálja elkapni nyilaival.
Ha sikerrel jár, a fák úgy reccsennek meg a hatalmas lendülettől, hogy aztán már dőlnek is az elfek nyakába.
Keleten a sárkánykülönítmény egy része a vonalukon átjutó elfek után ered. Szárnyaik hangos suhogással szelik a levegőt, s támadják hátba a menekülőket. Nem érhetik el a fákat.
A csata sárkányordítással, vérrel, füsttel és tűzzel telítődik, miközben az ég alján megjelennek a nap első bíbor sugarai. Hamarosan narancsba váltanak majd, s Alseran fénye felemelkedik, hogy megvilágítsa a csatateret.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-16, 9:25 pm

*Nem mondhatni, hogy a tündék eséllyel küzdenek. Egyre több nyugati elf nemes teste fekszik a lángoló fák alatt, s marcangolják lángok földi porhüvelyüket.
Eclair bizonyára könnyeket hullajt majd értük, noha ez az otthon maradottakat nem sok vigaszt nyújt majd.
A csata azonban még nem ért véget.
Alamaise még küzd, a gyökerek sikeresek voltak ellene, s akad már oly elf, ki kardját hegyezi neki, s azon kardon bűbáj pihen. Hidegen izzó, fehér fény dereng körülötte, könnyen lehet, átdöfheti a sárkány vastag bőrét, ha a pikkelyek közét talál.
Míg egy-egy társát leteríti a sárkány farka, mancsai, addig ő átugorva a farkat, mely tiszta utat seper a hóban, a kék monstrum farán kapaszkodik meg a pikkelyekben.
Felemelve az izzó kardot, lecsap, próbálva pontosan célozni két pikkely közé.
Nem számítanak azonban a sárkányok újabb hadmozdulatára.
Az a tünde, ki kezét a földre helyezvén a gyökerekkel igyekszik lent tartani a sárkányt, érzi, miként kúszik rá a fagy, melyet a vezér idézett meg, s mered is jeges szoborrá, immáron holtan.
A gyökerek egy részét maga Alamaise pattintotta el, a többi pedig jéggé dermedve fonódik még mindig a kék sárkányra.
Eközben a vezér által ledöntött fák alól sokan kiugrálnak, de így is többeket temet maga alá a kidöntött fák tömege.
Vérük máris vörösre festi a fehér havat maguk körül.
A vezér ellen is támadnak azonban. Akad oly tünde, ki kötelét hányja a kiálló tüskékre, s ha a végén hurokban végződő elf kötél megakad, rá is rántja hurkát a sákrány tüskéjére, hogy a földre húzza azt.
Nem erre szánták, falmászásra, ha szükséges, de a célnek megfelel. Erős anyagból van, tán lesz elegendő ereje megrántani a sárkányt. Ha Darlath nem veszi észre időben, máris egy fa tövéhez ugrik a harcos, s próbálja ráhurkolni.
Több társa hasonlóan igyekszik a kötelekkel lehúzni a sárkánysereg vezérét.
A nimfák erdeje felől is öldöklő a harc. A kiküldött elf sereg körében van olyan, ki megbűvölni igyekszik az ellenfelét, s ha sikerül elterelni figyelmét, maga ugrik fel pikkelyeire, hogy azokon kapaszkodjon fel.
Az erdő felé menekülők közül többen elesnek a csatában. Káosz, vér és halál jár e tájon, mikor lassan felkelni készül a nap.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-16, 10:11 pm

*Fokozva a csapdába szorult nő kétségbeesését hirtelen éles fájdalom hasít tomporába. Mágikus fegyver döfi át vastag bőrét. A sárkány odakapja fejét, s hatalmas, csattogó állkapcsával támadója felé kap. Ha a szemtelen elf nem menekül el időben nagyon hamar két darabban végezheti.
A kék tombolásának egy mellette kimondott varázslat vetett véget. Mint ahogy Darlath mancsa a földön dobbant, úgy világosodott meg Alamaise elméje is, s abbahagyta az ordítozást. Végtagjain érezte a hideget, melyet a megfagyasztott gyökerek okoztak. Nem habozott, azonnal letörte magáról a rá fonódó mágiát.
Azonban vajmi kevés ideje maradt hálálkodni – és nem csak azért, mert segítője nyomban tovább állt. Szárnyában még ott volt a nyílvessző, ami akadályozza a repülésben, jobb hátsó lábárára sántikált, bár az a szúró fájdalom kevésbé akadályozta.
– Ka'nata menea – ejtette ki határozottan a szavakat, hogy az esetlegesen még körülötte lebzselő, talpon levő ellenséget iszonyú szenvedés járja át. Kihasználva az alkalmat óvatosan eltávolította a nyílvesszőt szárnyát tartó izmából, és a már csata előtt felidézett gyógyító mágiát használva enyhítette sebének súlyosságát. A teljes gyógyuláshoz több időre lenne szüksége, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy ismét a magasba emelhesse testét – egy kis nekifutással.
Nem gondolta volna, hogy bármikor is ilyen helyzetbe hozzák majd ezek a nyavalyás kétlábúak. Bár azt sem, hogy valaha háborúzni fog. Szégyellte, hogy csatatéren ilyen helyzetbe került. Dicsőséget szerezni jött, nem pedig kétségbeesetten ordibálni.
Magában már készítette elő következő tömegpusztító mágiáját, ámde az elfek közé egyre több sárkány vegyült, így inkább úgy gondolta, egyesével foglalkozik velük.
Míg a következő célpontját kereste észrevette, hogy Darlathot támadják.
~ Tapasztalt hadvezér lévén biztosan meg tudja védeni magát, gondolkodott Alamaise, mivel nem nagyon akart ismét az előzőhöz hasonló helyzetbe kerülni azzal, hogy közel repül az ellenség nagyobb csoportjához. Azzal több kárt okozna, mint hasznot. Ám miközben a magasból irtotta az irtandót – jégszilánkok és tűzgolyók hajigálásával –, nem tévesztette szem elől vezérét, hogy szükség esetén segíteni tudjon neki.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-17, 8:30 pm

*Darlath dühösen reagál a tüskéire hurkolódó kötélre. A földön állva meg sem érezné, de a levegőben a rántás kibillenti röppályájáról.
Ráadásként gyorsan kerül még rá néhány hasonló kötél. Felhördülve látja, hogy igyekeznek a tündék fák gyökeréhez kötni őt.
Tüze a tünde kötelet nem égeti úgy szét, mint egy közönséges kötelet, de a rántásra talán még így is elszakad.
Ha nem, időközben a földön találja magát, s teljes súlyával dől be az egyik irányba.
Hallani véli a reccsenéseket, ahogy a kötelek, vagy maguk a fák kezdik megadni magukat.
Ha sikerül kiszabadulnia, akkor rögtön a levegőbe emelkedik, s odafentről pusztító tűzgolyót küld saját maga hűlt helyére.
A lángok könnyen elérhetik azokat az elfeket, akik a földhöz akarták szegezni őket.
A többi sárkány eközben szintén hasonló gondba kerül. Nem mindegyiküknek sikerül kiszabadítani magát, így többen is a földön maradnak, s lassú halállal szenvednek ki, ha nincs, aki segítse őket.
A főerők eközben a vezér mintájára folyamatosan, hullámokban támadják a tábort. Mindent tűzzel árasztanak el, s már akad olyan is, aki egyéb átkokat szór az elfekre a fák közé.
Akárcsak Alamaise, akinek átkát még maga Darlath is hallja.
A nimfák erdeje irányában a megbűvölt sárkány ekkor veszíti el mindkét szemét, s a tünde átka végül agyát is eléri, amitől némi rángás közepette marad a csatatéren. Társai azonban összefogva, nagy erőkkel támadnak. Nem minden esetben ereszkednek a földig, s az erdő felé törtető elfek érezhetik azt a pusztítást, amit úgy negyven sárkány tud okozni.
A fák között folyó harc Alamaise és Darlath területén is komoly veszteségeket okoz mindkét oldalon.
Tűz, vér és fagy borít mindent, a varázslatok felvillanó fényei is jelzik, még folyik a harc, de a két sor sárkány nem adja fel, akiket a vezér hozott.
Akad olyan sárkány is, aki fogaival ragad meg egy fát, s azt kitépve, sepri tisztára maga körül a tájat.
Mások mágiájukhoz nyúlnak, megint mások a puszta fizikai erőt vetik be.
Energiamezők robbannak, elektromos kisülések ütnek halálra ellenséget, s csapnak le a földbe.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-17, 9:31 pm

*Vannak oly idők, midőn a küzdelem nem elegendő, midőn a haderő összes ereje is kevésnek bizonyul.
Ez olyasféle időnek tűnik. Az elfek veszteségei súlyosak, sokkal súlyosabbak, mint voltak Lumel’Auvreában, s a fősereg vezére végül megfújatja a visszavonulásra szólító kürtöket.
Alamaise sebesülése ellenére is hátrakap a farán függeszkedő elfre, de az sikerrel ugrik félre rémisztő fogai elől, s landol a földön.
Nem számít azonban az átokra, melyet megindít ellene és társai ellen a béklyóitól szabaduló kék sárkány.
Ez a kín nagyobb, mint mire számítottak, a fölre rogynak fájdalmukban.
Miközben a nagy kék sárkány felemelkedik, még mindig agonizálnak, könnyű célpontot kínálva az ellenségnek. Ha nem Alamaise, hát egy társa semmisíti meg őket azzal együtt, ki nemrég még megsebesítette a kék sárkányt.
Darlath húzása is sikeres, s elpattintva köteleit, fákat rántva ki a földből, szabadul.
Tűzgolyója pedig az ott álló megrettent tündéket pusztítja el.
Több bajtársuk elesik eközben, nem mind oly szerencsések, mint Darlath.
A közelharcnak e helyen is az elfek kürtjei vetnek véget.
Miként a nimfák erdeje felől is, hol a sárkányokon nem tudnak keresztüljutni az arra küldött erők.
A visszavonulás az elfeknél az erdő fáin keresztül indul meg, ám az ellenség ott megbúvó sárkányai vetik rájuk magukat, s a meglepetés itt is hatásos.
Elfek vére folyik, s végül kénytelenek a teleportálás igéjét használni mind többen.
A sárkányok elől a szárazföldön nem tudnak elmenekülni, hiszen felülről látják a futók irányát.
A ködszerű pára terjeng a még élő, de elteleportált elfek nyomán az erdő tűzzel borított fái között, a tisztások helyén, mely gyorsan oszlik el.
A nyugati elfek serege felbomolva szóródik szét némileg a Nyugati szegletben. Oly távolra kerülnek, amilyen távolra tudnak, ám nem egyforma távolságra képesek így eljutni.
Mind tudja, hová tart, s remélhetőleg a sárkányok nem veszik a fáradtságot, hogy nyomukat kutassák.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-18, 4:06 pm

*Fullasztó füsttel telik meg a csatamező feletti levegő. Égett bőr, vér, s haldokló fák szaga ez. Alamaise a magasból hallja az elfek visszavonulásra felszólító kürtjeit. A kétlábú katonák nem haboznak, amint lehet elteleportálnak a biztos halál torkából, hátrahagyva földön heverő halottjaikat.
Darlath sikeresen kiszabadul, jól képzett társaival pedig folytatják a támadást.
A kék most már biztos a győzelmükben, de öröme nem felhőtlen. Végigtekintett a síkra, melyen a küzdelem folyt és ott nem volt más, csak halál és pusztulás. Sárkányok is szép számmal hevertek a tündék mellett. Két olyan faj, akik kedvesek voltak szívének. Furia szavait hallgatva még lelkes volt, hogy részt vehet egy ilyen ütközetben, de elképzelései teljesen mások voltak a valósághoz képest. Válaszokat keresett, de nem talált, pedig elméje tele volt kérdéssel. Azt hitte, hogy a sereg majd segít neki abban, hogy gyűlölni tudjon minden kétlábút, de az embereken kívül másokra nem tudott gyűlölettel nézni. Talán ezen később változtatni tud, hogy igazán jó katona válhasson belőle.
Amikor már a legtöbb elf eltűnt, a nő leszállt a földre, hogy körülnézzen. Közelebbről sem fogadta szebb látvány. Több, a földön heverő sárkányhoz is odalépett, hátha életben találja valamelyikőjüket, bár ahhoz hogy teljesen meg tudja gyógyítani őket, egészen más körülmények szükségeltetnek. De segített rajtuk, amennyire erejéből tellett.
~ Jobban el kellett volna mélyülnöm a gyógyító mágiában, bosszankodott, miközben az egyik haldokló sebeivel foglalatoskodott. Hogy mágiája még hatékonyabb lehessen, ősei segítségét kérte, akik készségesen segítettek neki.
Körülötte továbbra is fajtársai suhogtak, a vezetők parancsokat osztogattak, talán a menekülőket keresték, vagy az elf túlélőket gyilkolták, aminek zaja eljutott a kékhez. Bár ez korántsem volt olyan hangos, mint maga a csata.
Szívében még mindig furkálódott a szégyen, amiért olyan hamar le tudták szedni a levegőből. Ez számára gyalázat, de azokra az elfekre akik képesek voltak rá elismeréssel gondolt. Hiszen mégsem olyan kis darab. Félt, hogy ez miatt – és kétségbeesése miatt – majd kinézik társai maguk közül. Ez még sokáig járt a fejében, bár tudta, idővel csak egy rossz emlék marad, amiből rengeteget tanulhat majd.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-19, 8:30 pm

*A harc végül úgy alakul, mint várták a sárkányok. Az elfeknek nem volt, nem lehetett esélye ellenük.
Ez a csata biztos győzelemként indult, s úgy is ért véget.
Darlath is, Alamise is győztesen kerül ki saját párharcaiból, s e párharcok már a végét jelentik a csatának.
Az elf kürtök szomorú hangját követőn a csendes csupán a sebesültek, s a haldoklók sóhajai töltik ki.
A kétlábú sárkányok ekkor érkeznek meg. Nem akadt komoly feladatuk, hisz a tündék nem lábon menekültek, mágiájukat használták – okosan.
Ők azok, kik a csatatéren maradt sebesült elfekkel végeznek. Kivont fegyverekkel járják a táborhelyet, melyet a felkelő nap fénye narancsos fénnyel világít meg. A havat a tűz régen felolvasztotta, s a kopár, téli talajt most vörösre festi az elesettek vére.
Többen a földön heverő sárkányokat keresik meg, s kin tudnak, segítenek.
Így tesz Alamaise is.
A nimfák erdeje felől is közelít a sárkánykülönítmény. Sok társuk elesett, de a többség megmaradt így is. Az elfek megfelelő létszámban méltó ellenfelek lettek volna, ám e sereg nem volt elegendő háromszáz sárkány ellen.
Darlath landol Alamaise mellett.*
- Jól harcoltál. Mi a neved?
*A sereg közben szedelőzködik. A sárkányok hagyják a tüzeket, majd azok, amiket a csata közben gyújtottak, szépen felégetik a csatateret, eltakarítva a maradványokat.
Saját társaikat megtámogatják, így akad, kit úgy szállítanak el a többiek, míg a halottakat, külön, tűzzel égetik el.
Az elesettek neveit megőrzik emlékezetükben, hogy családjaikhoz eljuthasson a hír a hősi halálról.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-19, 9:25 pm

*A menekülő elfeket végül nem üldözik a sárkányok. Megelégszenek a győzelemmel, s inkább visszatérnek oda, ahonnét érkeztek.
A menekülők kisebb csoportokba verődnek. Már nem egyesült seregként térnek haza, ám ha kisebb csapatok összetalálkoznak, együtt folytatják útjukat. Az elesetteket nem tudták számba venni, ki nem tér haza a Nyugati szeglet ligeteibe, erdeibe rejtett uradalmaikba, falvaikba, arról tudni lehet, elesett, vagy a vér elfek városában, vagy pedig a sárkányok rajtaütése során.
Gilchanar nagyúr is fájdalommal fogadja a híreket. Ennyi áldozata népének Elsga eleste óta nem volt.
Amikor az első tündék hazatérnek Edainba, a vér elfekkel összefogva halk, szívig hatoló énekléssel telik majd azon nap, s azon éj. A bölcs elfek siratják Dremerhez távozott testvéreiket.*

// Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-21, 11:58 am

*Pár nap telt el a háború óta. Azóta mindenki lassan, de biztosan felépült, köztük én is. Tudom, hgy ki kell állnom a népem elé, hiszen úgy tűnik, hogy most már az én népem. Furcsa ebbe így belegondolni, abba pedig fájó, hogy ez a nép csupán egy maroknyi vérelfet takar. Nagyon sokan vesztek oda a háborúban, közöttük apám is. Még mindig összszorul a szívem, amikor rá gondolok és anyámat is vígasztalni próbálom, de számos alkalommal egymás karjába borulva zokogtuk csendben apám nevét. Nem olyan, mint volt és úgy gondolom, hogy anyám soha nem lesz már önmaga. Dremer kardja ott lebeg a feje fölött és várja, hogy mikor súlythat le. És úgy érzem, hogy anyám márvárja, szinte könyörögérte. Hatalmas veszteség érte a népünket, amit nagyon nehéz feldolgozni. Ám sajnos muszáj, ezért egy héttel a háború után úgy döntök, megmutatkozunk. Sajnos a beszédet még egy esemény sürgeti, méghozzá a támadás, melyet az ott maradt elfekre mértek a sárkányok. Fájdalmas a tudat, hogy akik megmentésünkre jöttek végül halálukat lelték a csatamezőn hazafele tartva. Összehívjuk hát Edain városában lévő túlélőket, és azokat, akik segítettek nekünk. Kisétálok az erkélyemre, ahonnan belátom az egész Fő teret, és mindenki lát engem. Lassan felemelem a kezemet, jelezve, hogy beszélni kívánok. Anyám ott áll mellettem, ám gyenge és borzalmasan néz ki, ezt láthatja mindenki. Taltaur mellettem áll és lágyan megszorítja a kezemet. Küldök neki egy zavart mosolyt, végül nagy levegőt veszek.
- Egy hosszú és borzalmas csatán vagyunk túl, ám a háború még közel sem ért véget. Azonban számunkra már most hatalmas veszteséggel járt. Hiszen testvéreinket veszítettük el a csatában, rokonainkat. Közeli rokonainkat... - nézek az elfekre, akik nem vérelfek. Tudom, hogy ők is rokonaink, ám nem olyan közeliek, mint a népem.
- Borzalmas napok voltak ezek, melyeket magunk mögött hagytunk, ám úgy gondolom, sikerült összeszednünk magunkat, és ellátni sebeinket. A segítségért, a menedékért, a lakhatásért hálát adunk Edain lakóinak, illetve a seregnek, kik a segítségünkre érkeztek. - itt egy pillanatra Taltur felé villan a tekintetem, és egy lágy mosolyt küldök felé, lágyan megszorítva a kezét.
- Háború van. Mindannyiunk érdeke, hogy leszámoljunk egyszer s mindenkorra az orkokkal, sárkányokkal és azokkal, akik fenyegetik népünket. Mert elfogyunk. Vérelfjeim! Népünkből alig maradtunk tucatnyian, akik képviselik magukat, akik képesek a vérmágia csodálatos adományára. Ne hagyjuk hát, hogy vészelyeztetett nép legyünk, hogy e csodás adomány elvesszen! Új otthont kell keresnünk, és újult erővel kel küzdenünk, hogy népünk fenn maradjon. - hangom határozott, tekintetem komoly és amilyen sután kezdtem a beszédet, olyan határozottan és tele erővel folytatom és fejezem be.
- Visszamegyek Lumel'Auvreába, pár napon belül. Megnézem mi maradt szeretett városunkból és emlékhellyé teszem! A tudásunkat egy templomban rejtem el és állandó őrzőket nevezek ki, akik védik a tudásunkat, amely most már oly' nagy kincsnek számít. Muszáj megvédenünk azt, amitől általunk lesz gazdag a világ! Remélem lesz pár felépült vérelf, aki velem tart. Aztán... Új otthon után nézünk... - fejezem be a tervemet és a beszédet. Nem túl lelkesítő, elég gyászos hangulatú az egész, de ezt érzem. És tudom, hogy mindenki más is. Elvesztettük a népünket, már csak magunkra számíthatunk, hogy fenntartsuk és megvédjük örökségünket...

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-21, 3:13 pm

// Bocsi a késésért! //

* Miközben a kék éppen végzett egy sebesült társa gyógyításával, Darlath lép oda hozzá, a nevét kérdezve. Alamaise tágra nyílt szemmel bámul a vezérre, majd felel neki.
– Shivalve Alamaise, vezér. – Hangja komor volt, de a „vezért” teljes tisztelettel ejtette ki. – Még nem volt alkalmam megköszönni, hogy… hogy megmentettél. – Az utolsó szónál félrepillantott, mert nem tudott volna Darlath szemébe nézni. Még mindig úgy érezte, kudarcot vallott.
– Remélem a közeljövőben meg tudom hálálni valahogyan.
A kék látja, amint a sereg indulni készül. Ő maga is követi az erre vonatkozó utasításokat és készül a visszaútra.
Amint összegyűlnek a csapat életben maradt tagjai, a vezér parancsára egymás után, soronként emelkednek a magasba, pont úgy, ahogyan hajnalban még idejöttek. A levegőből a nő még egy utolsó pillantást vetett a pusztításra, majd ezután csak előre nézett. Próbálta a lelkében is maga mögött hagyni a szörnyű küzdelem emlékeit, s új remények után kutatni. Magában megköszönte őseinek a segítséget és azt, hogy még nem szólították magukhoz Dremer világába.
Visszaérkezve a táborba az ott maradt katonák mind kíváncsian várakoztak a beszámolókra. A csapat érkeztével ismét megtelt a levegő zsibongó hangokkal. Sokan a túlélők közül lelkendezve mesélték hősi cselekedeteiket, mások inkább pihenni vonultak, s így tett a kék is. Éppen azon volt, hogy alkalmas helyet keressen, és ha nem kell senkinek jelentést tennie, akkor elvonul pihenni, és imádkozni. Úgy érezte, most csak ez a kettő töltheti fel életerővel.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-22, 8:33 pm

//Alamaise és a sárkányok serege//

- Csak kisegítettelek.
*Jegyzi meg a vezér, s tán, ki ismeri a sárkányok pofájának arckifejezéseit, hangjuk lejtését, sejteni lehet, hamiskás mosoly suhan át azon a kék pofán.*
- Lesz még csata, mely ennél nehezebb lesz, s bizton állíthatom, lesz lehetőség szolgálni népünket mindkettőnknek.
*Válaszolja, hiszen biztos benne, hogy a Nyugati szeglet kétlábúi nem ilyen könnyű prédák. Igazi hadsereggel még nem találkoztak, az elfek csapatai ugyanis nem egy egész hadsereg voltak, kisegítő csapatoknak nézte őket, mik a többivel együtt arathattak győzelmet csupán a Sötét fenyvesnél.
S e győzelem immáron a múlt része, a mostani vereséggel tovább gyengítették őket, tán harci kedvüket is visszább törték.
Bizonyára állítható, az ősiek mesterterve, miről ő nem tudhat, okkal bontakozik ki első körben leginkább az elfek erői ellen. Olassië, Orod Opelë, Lumel’Auvre, s most ez a csata…míg a törpék ellen egyetlen csapás indult, az emberek városai ellen csupán kettő, hiszen Ambaron faluja nem nevezhető erősségnek.
De Darlath nem beszél effélékről, hanem élére áll a seregnek, mely újfent hosszas repülést követően, a sebesültekkel hátráltatva tér vissza a táborhoz.
Jól tudják mind, Ritalea a végzet istennője ezen hajnalon rájuk mosolygott, s a győzelem az övék lett egy nem kellő erősségű ellenség ellen.
A vezér nyomban jelenteni siet a csata eredményét Furiának, a többiek pedig vagy elvegyülnek pihenésképp társaik között, vagy pihenni térnek.
Hamarosan bealkonyul, s a sárkányok ezt követőn térhetnek nyugovóra.
A háborús hírek, az elesettek névsora hamarosan egy kereső szellemmel jut el Enionba, honnét majd a Sárkányok völgye, s a Sárkány-hegység lakóihoz is eljut a győzelem, s a hősök neve is, kik életüket adták érte.
Az ősi sárkány hagyja pihenni seregét, ám tudja, nem székelhetnek ekkora tömegben soká egy helyen.
Ha túlságosan kimerítik a helyi faunát, ők maguk fognak éhezni, s az éhség legyengüléshez vezet majd.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-22, 9:18 pm

*Darlath mosolya reményt csepegtetett a kék szívébe, és egy rövidke időre feledtette vele amin éppen bánkódott. Bár a bizonyos „nehezebb csaták” említésénél magában felsóhajtott. Ennél is nehezebb...?
Az lehetséges, hogy az elfek harci morálja talán csappant egy kissé e vereségük után, de Alamaiseé sem szálldosott. Lelkileg eléggé leterhelték a látottak, hiszen sosem volt ekkora mészárlásban része. Legnagyobb pusztításai csupán kisebb falvak leégetéséig terjedtek, abból is talán egy-két eset történt meg vele. De ha már így alakult, hogy katonáskodni adta a fejét, ehhez is hamar hozzá kell szoknia. Ezáltal lesz még erősebb és még tapasztaltabb.
A táborban hamar aludni tér, hogy feltöltődhessen. Mindezt a szabad ég alatt tette kissé félrehúzódva társaitól. Elalvás előtt még gyönyörködött a teliholdban, melynek most ragyogó udvara beragyogta a téli éjszakát, s közben őseire gondolt, kiknek sziluettjeit ott vélte felfedezni a csillagok között.
Másnap reggel rendkívül álmosan ébredt. Úgy érezte, bőven tudna még aludni, azonban ezt elöljárói nem igazán hagyták. Minden alvót felébresztettek, hiszen a seregnek rengeteg dolga akadt még. Alamaisenak – mily különös – éppen nem akadt teendője, ezért úgy sétált társai között, mintha mindig valami fontos elintéznivalója lenne. Látta a szorgos tömeget Furia körül is. Mivel kilézengte már magát úgy határozott, hogy óvatosan odalép elé, hátha fogadja megannyi teendője közepette. Ha beszélni tud vele a kék nem habozik, s egyből előáll kérdésével.
– Úrnőm! Bocsáss meg, hogy ily sok elintéznivalód között zavarlak! Csupán annyi lenne a kérdésem, hogy lenne-e feladatod számomra is?*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-22, 9:33 pm

//Merilien//

*Telik-múlik az idő. Taltaur, ki még Lumel’Auvreában vált meg az olassië-i felmentő seregtől, ígéretéhez híven Merilien mellett maradt. A lányt, miként édesanyját is, megviselte a háború, ám leginkább tán Sol’tis nagyúr halála. Az erős, karizmatikus vezető, az atya, ki gondját viselte családjának, oly űrt hagyott maga mögött, mit nehéz betölteni.
S úgy tűnik, végül leánya veszi a bátorságot, s kísérletet tesz erre.
Midőn visszatérnek a seregek, megfogyva, szétzilálva, hisz sárkányok ütöttek éjjeli táborukon, sokak halálát okozva ezzel, immáron nem csupán a vér elfek gyászolnak.
Edain lakóinak szomorú éneke másodjára tölti meg az erdők csendjét, a csillagok is könnyeznének, ha tudnának, oly szívbe markoló az ének, s a fájdalom, mit e bölcs nép sarjai élnek át ismét.
Gilchanar nagyúr, Edain ura, a fehér hajú, bölcs harcos diszkréten marad a háttérben, ezek nem az ő pillanatai.
A csapatok hazatértekor helyén volt, rendezte a sorokat, hol kellett vigaszt nyújtott, csendben.
Most is ott áll, észrevétlen, Merilien háta mögött, s büszkén tekint a vörös hajú nőre.
Át tudja érezni, mily erő kell ahhoz, hogy ilye tette hajtson végre, e nehéz órán népe elé állni, s akkor, midőn vendéglátóikat is csapás érte, hozzájuk is szólni.
Taltaur megszorítja a lány kezét. Büszke rá. Ő nem vezére egy népnek, csapatot vezetett csupán, s az nem ugyanaz, de látja Thalion nagyúron, mily nehéz sors nehéz időkben jelképpé válni, kire népe felnézhet, s most ily jelképpé faragja magát Merilien is.
A vér elfek büszkén fogadják szavait, ahogy ő látja, felemelt fővel.
Maga tudja, ha a lány engedi, vele tart majd, mint kísérője, s ha kell testőre. A Nyugati szegleten keresztül vezető út a korántsem biztos Lumel’Auvreába cseppet sem veszélytelen. A fenyves, s köztük több ezernyi sárkány uralja a tájat.
Ha Merilien engedi, újra megszorítja kezét erős markával.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-23, 8:36 pm

// Alamaise Smile

//

*A sereg készülődik. Jól látható, amint a hajnali órán egyesek sietve szállnak a magasba. Ők azok, akik vadászni indulnak, hogy a sárkányok számára szükséges élelmet megszerezzék.
Minden sárkány maga gondoskodik saját alvóhelyének tisztaságáról, nem hagyhatnak soká maradékokat, csontokat, ürüléket maguk körül, ekkora seregnél már fennáll a fertőzés veszélye.
Akad, aki ezt úgy oldja meg, hogy az egészet egy közelben kijelölt megsemmisítőhöz szállítja, s ott saját lángjaival hamvasztja el, mások más módokat találnak rá.
A Nyugati szeglet bővelkedik patakokban, csorgókban, apró tavakban, s a táborhelyeket úgy választják, hogy a több ezer sárkány, amikor együtt is van, hozzájusson a szükséges tiszta vízhez. Ez nem közvetlenül a sereg mellett van, biztonságos távolságra helyezkednek tőle, hogy tiszta maradhasson.
Akadnak, kik ekkor mondják el imájukat Rooberhez, a sárkányok istenéhez, van, aki mélyen tiszteli az ifjú istenséget, mindazon balsors ellenére is, amit az elmúlt századokban rájuk rótt a végzet.
Egyes hívők köré egész csaptok gyűlnek, mások Wiscát, az ég istennőjét is áldják, hiszen lételemük a magasság, s jóindulata nagyban segítheti őket.
Megint mások Roober hugára is gondolnak, Akahanára, a vadászat istennőjére, s reménykednek, kegyes lesz a vadászokhoz, kik majd a kóborló ménesek, szarvascsordák, tehéncsordák közül kellő táplálékra lelnek számukra.
A jelentések is összefutnak. A sebesült sárkányok állapota gyorsan javul, s ezzel a fontos hírrel már az őket ápolók vezetője jelenik meg Furia előtt.
Jelentését követően az ősi sárkány az elé kerülő nagy, kék sárkányra néz. Hatalmas fekete alakja körül, mint tyúkanyó körül a csirkék, sürögnek gondos rendben a halandó sárkányok.*
- Darlath kiemelte bátorságod.
*Morrant rá. Úgy tűnik, a rajtaütés vezetője kiemelte a tömegből Alamaise személyét.*
- Nem minden ellenség harcol oly módon, mint az elfek, lesznek alattomosabb ellenségeink is. Remélem, a csata meghozta étvágyad a folytatásra. Eljő az idő, midőn ellenségeink szembeállnak majd csapatainkkal, s akkor jól jön majd az elszántság.
*A kérdésre is megadja a választ.*
- Holnap hajnalban elindulunk majd. Seregünk egy része Sendel irányába fog haladni. Ha meghozták a vadászok a reggelit, egyél bőségesen, s két társaddal derítsd fel a romvárost! Tudnunk kell, számítsunk-e ellenséges mozgolódásra falai között. Ha ez megtörtént, térjetek vissza, s jelentsetek nekem!
Reggeli után kijelölöm társaid is.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-02-23, 9:51 pm

//Furia

//

*A szerencsének hála Furia fogadja a halandó négylábút, aki megnyugodva foglalta el helyét úrnője előtt, aki körül a sürgölődő sokaság pontosan kihagyta a helyet, hogy aki az ősi elé akar járulni az megtehesse. Alamaise nagy csodálatára Darlath említést tett Furiának a szerepléséről. Mi több, bátornak nevezte őt Őnagysága előtt. Ha most elf formában lenne, egészen fülig vörösödne, hiszen egyáltalán nem érezte jogosnak e mélységes megtiszteltetést. Zavarában így nem is válaszolt, hanem hagyta, hogy a fekete folytassa mondanivalóját.
– Remélem úrnőm, hogy eme tapasztalatok után majd olyan nagyobb falatokkal is meg tudok küzdeni majd, mint az alattomosabb ellenség. Elvégre egy igazi sárkánynak vérében van a furfang – itt egy kicsit heherészett, mivel mosolyogni nem tudott a szokásosnál is merevebb pofája miatt, hiszen nem voltak ajkai.
– Igazad van úrnőm most, hogy eme küzdelemben részt vettem, még többet szeretnék harcolni, hogy hasznos tagja lehessek seregednek. – Eme állítás első felét nem igazán érezte igaznak, hiszen eléggé felzaklatta lelkét a pusztítás, de a másodikat annál inkább. Tudta, hogy igazi dicsőséget csak akkor tud szerezni, ha megszokja, ami egy háborúval jár és igyekszik e tapasztalatokat saját hasznára fordítani. Sosem gondolta volna, de Ilhamnum nevezetű ősének feljegyzéseinek olvasgatása most igazán hasznos a számára. Eddig csak akkor nézett bele, ha nagyon unatkozott, mert sosem foglalkoztatta a kéket a harcászat és a hadi stratégia.
A végső összecsapás gondolata azonban felborzolta kedélyét. Imádkozni fog azért, hogy minél később következzen rá sor, mert akkor kő kövön nem marad, az biztos. Nem egy olyan vidék van, mely ehhez hasonló nagy csaták miatt vált kietlen pusztasággá.
– Az elszántságommal nem lesz probléma, ezt bizton állíthatom neked, úrnőm – válaszolta.
Furia ezután elmondta a kék számára kijelölt feladatot.
~ Felfedezés…? Sendel…? Pontosabban Sendel a romváros? Hát ez remek! Végre, ez az igazán nekem való feladat! Ez annyira izgalmas! Örvendezett magában Alamaise. Szinte alig bírt magával, annyira lázba hozta ez a küldetés. Hogyan tud majd várni az indulással reggeli utánig? Hirtelen el is illant minden fáradtsága, s izgalmában csak nagy nehezen tudott egy helyben maradni.
– Persze úrnőm! Úgy lesz, ahogyan azt parancsoltad! Bőségesen eszem, amennyi csak belé fér! Aztán ismét jelentkezem, hogy a kijelölt társaimmal útnak indíts. Most megyek is, hogy minél hamarabb végezzek az evéssel… ha megbocsájtasz nekem, úrnőm! – Alamaise mélyeket hajlongva kezdett el hátrálni, s ha Furia engedélyt ad, már rohan is a kijelölt „vályúhoz”.*

» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja