Tarsis kapuja

Miután megszólítottam vissza változott és elmondta, hogy már elég közel vagyunk a városhoz. Kicsit körbe néztem és észre vettem a magasabb tornyokat majd bólintottam.
-Rendben... Akkor mire várunk?-Kérdeztem és ha elindult én követtem. Az út nem volt nehézkes, főleg, hogy ez egy eléggé kitaposott út volt amin haladtunk.~Talán néhányan ide jönnek vízért.~Gondoltam magamban. Egyenlőre senkivel nem találkoztunk, és nekem sem volt beszédes kedvem így viszonylag hangtalan volt a séta.

Ahogy haladunk egyre inkább azaz érzés fogott el, hogy egyedül megyek a városba. A másik meg sem szólalt csak ment tovább. Ahogy haladtunk lassan, de biztosan a város közelébe értünk. Megszemléltem a vízvezetéket amin kicsit elmosolyodtam hisz én magam egyszer végig csúsztam rajta. Aztán később észre vettem, egy nagy családot akiken senki sem segít eltört a tengely és most kénytelenek gyalog menni.~Nem én ezt nem hagyom.~Gondoltam és előre mentem köszöntem nekik és megnéztem a fiúk körbe álltak, hogy lássák mit próbálok. Egy kis gondolkodás után eszembe jutott valami ami talán segít. A kulacsomból vizet húztam elő-mágiával természetesen-Aztán a törött tengelyhez helyeztem és egy erősen koncentráltam a vízre mire az megfagyott még egy ideig koncentráltam és a teljes vízkészletem felhasználtam, de sikerült megjavítanom.
-Ezzel addig ellehetnek amíg be nem érnek, remélem segítettem.-Mondtam mire ők köszönetet és ételt ajánlottak. Utóbbit vissza utasítottam bár szükségem volt rá, tudtam, hogy nekik nagyobb. Ha Kain megvárta amíg befejeztem-Körülbelül 10 perc.-Akkor gyorsan oda mentem hozzá.
-Bocs, hogy megvárakoztattalak.-Mondtam és ha minden kész volt mentünk tovább.
Ha nem várt meg akkor gyorsan utána futottam, és igyekeztem megkeresni.

Vissza siettem Kainhez miközben a többi embert és hasonló teremtést néztem.~Bunkók! Ők bezzeg nem segítenének~Gondoltam magamban miközben leadtam pár dühös tekintetet akik a szemembe néztek. Miután visszaértem Kain megkérdezte, hogy jártam valaha-e Tarsisban.
-Azért a nemesekkel nem a város falon kívül találkozol.-Mondtam neki emlékeztetőül, hogy amikor Telarban társalogtunk megemlítettem, hogy mennyire rossz indulatúak az itteni nemesek.
-Habár ha csak az egyszerű kétlábúak is akik ide tartanak is ilyenek akkor nincs okom meglepődni.-Először használtam a kétlábú szót de csak azért mert tényleg idegesített, hogy senki még csak a kisujját sem mozdította.

-Mindegy. Akkor ritkán találkozol velük a falon kívül.-Legyintettem le. Engem nem igazán érdekelt, hogy kijárnak a földjeikre. Haladtunk tovább miközben én néztem a rejtőző őrök akcióit. Egyszer már rám hozták a frászt, de másodjára már nem hiszem. Miután megérkeztünk az őrök elénk álltak és már kezdték is a szokásos rutint.~Csak tudnám minek rejtőzködnek, ha valaki támadni akar, az csak végez egy kis kutatást és akkor minimum egyszer találkozik velük.~ Eléggé felesleges intézkedésnek véltem, de a fejesek biztos jobban tudják. Sóhajtottam miközben átnyújtottam a kardot, hogy megnézzék semmit nem rejtegetek a hüvelyben.~Ha meg akarok ölni valakit akkor úgyis fogom használni akkor nem mindegy?~Gondoltam magamban, de arra nem gondoltam, hogy a csempész árú után kutatnak. Végül vissza kaptam a holmim és mehettünk tovább.

Több szó nem esett köztünk. Lassan, de biztosan haladtunk a tömegben miközben én ide oda nézelődtem, hátha meglátok egy ismerőst a sok lény közt. Nem volt senki, olyan arcok voltak akiket életemben nem láttam.~Ez a hely egyre változatosabb.~Lassan haladtunk és egy idő után már nem is figyeltem csak haladtam és próbáltam nem le maradni. Nem is igazán tudtam mit kéne csinálni, csak megyünk amíg történik valami? Meg is kérdeztem, hátha ő többet tud.
-Voltaképpen kit vagy mit is keresünk?-Kérdeztem.

Némán bólintottam és követtem a másikat amíg az meg nem talált egy ládát az utca szélén ami úgy tűnik neki volt címezve. A dobozon egy arany és egy fekete sárkány volt, és bár nem tudtam mit jelent arra következtettem, hogy az a bizonyos személy akivel találkozni akar egy fekete sárkány bár lehet, hogy a megbízója az? Nem igazán tudtam, de nem is érdekelt. Amikor kinyitotta kíváncsian hajoltam a papír fölé minél kevésbé észrevehetően. Amikor ő felegyenesedett úgy tettem mintha ott álltam volna az előző 15 másodpercben is. Megvártam amíg befejezi a mondatát azt kicsit gondolkodtam. Aztán lehajtottam a fejem és megráztam.
-Nem hiszem, a legközelebbi víz ami oda vezet napokra van, és én nem akarlak hátráltatni. Azt hiszem én itt maradok egy ideig ha nem bánod.-Mondtam azzal megfordultam és még intettem.-Aztán el ne felejts.-Mondtam mosolyogva és egy lépéssel ismét elvesztem a tömegben és átfúrva magam igyekeztem kijutni, hogy megvizsgáljam a közeli erdőket. Ha követett akkor nem figyeltem így ha ismét hozzám akart szólni akkor közel kellet jönnie még mielőtt elhagyom a várost.

~Hmm... Nocsak, ügyes.~Gondoltam amikor utol ért.~Nem lehetett könnyű.~Kicsit elgondolkodtam, hova is menjek. A magamban gondolkodás lassan hangosra fordult.
-Talán vissza megyek Telarba. Nem is igazán tudom, habár az én fajtám nem is az útiterveiről híres. Arra megyek amerre a szél visz. Végül is vándor vagyok.-Mondtam mosolyogva ahogy kiléptem a kapun.
-Nos, akkor mihamarabbi viszont látásra.-Nyújtottam a kezem. Majd egy intéssel elbúcsúztam.