Tarsis kapuja

Kroloth - Időn túli

- Goromba.
Alig hallhatóan morog egyet miközben sétálnak a szekérhez. Megáll mögötte, tekintetét nyakának szegezi.
- Bezzeg a fogadós lánnyal könnyű volt szót értened, nem? Vele nem voltak ilyen problémák mert csak arra kellett, hogy kielégíts vele a testi vágyaidat. Jól gondolom?
Vág egy fintort, mivel úgy se látja Udoroth.
- Mióta vagy ilyen magadnak való? Régen alapjáraton is ilyen voltál vagy valami, esetleg valaki hozzá segített?
Oldalra billenti a fejét, a fintor eltűnik az arcáról.
- Persze nem akarom beleásni magamat a múltadba, sem pedig a magánéletedbe, hiszen senkire másra nem tartozik.
Elindul az erdő felé, út közben megtorpan ránéz Udorothra amikor még a közelében van és még nem ment a fához.
- Eddig nem ismertem olyan embert, aki ennyire kedveli a magányt, pedig a népem eléggé visszahúzódó, magának való típus. Ha így folytatod egyedül fogsz meghalni és senki nem fog rád emlékezni, senkinek sem fogsz hiányozni.
Amikor befejezte mondókáját, elballag a közeli erdőbe, összeszed pár faágat és elindul visszafele, közben végig Udorothon agyal, hogy miért is ilyen valójában.

Kroloth - Időn túli

- Attól függetlenül még akarhatott volna többet is..
Motyogja halkan amikor elindul az erdőbe, nem válaszolva a férfi kérdésére makacsul vállatránt.
Nemsokkal később visszatér, csak egy pillanatra tekint Udorothra, majd leül vele háttal törökülésbe és megrakja a tüzet, aminek lángjai hálásan kelnek életre és ölelik körbe az új faágakat.
- Nem igazán ismerek embereket, de ha mindegyik ilyen mint te.. Még ha jól képzett harcos, akkor se..
Megcsóválja a fejét.
- Bár lényegtelen, a sárkányok előrenyomulását úgyse tudja senki se megállítani. Hiába vannak elszánt jelentkezők.
Ingerülten vág bele egy fadarabot a tűzbe, amitől az megemelkedik bevilágítva a területet, majd lassan visszaereszkedik, ami egyben dühét is kifejezi.

Kroloth - Időn túli

- Emberek önmagukban sajnos nem elég erősek ahhoz hogy legyőzzék őket.
Sóhajt egyet a tüzet piszkálva.
- Előbb majd megölnek mindenkit aki nem sárkány, majd maguk között is öldökölni fognak mert nincs más? Mire jó ez nekik, hogy mindenki gyűllöli őket?
Úgy mondja a szavakat mintha méreg lenne, közben a tüzet nézi.
- Honnan tudsz ennyi mindent a sárkányokról?
Felédordul, úgy kérdezi. Abból az irányból ahol nemrég Udoroth ült egy faágnak a reccsenés hallatszik. Ha Udoroth felfigyel rá idegenek szagát fedezheti fel, ha nem figyel fel rá azok szépen lassan megindulnak a szekér felé.

Kroloth - Időn túli

- Tudom hogy nem csak emberek harcolnak, de akkor is reménytelen.
Mondja, majd ránéz Udorothra, figyeli és elmosolyodik. Felderül látva, hallva, hogy elhagyta a megközelíthetetlen, megszokott stílusát és még úgymond kedvesnek is lehetett nevezni.
- Igen, saját bőrömön tapasztaltam. Ezért is vagyok ilyen negatív.
Ahogy belenéz Udoroth szemébe, Isabelle szemében valami távoli fájdalmas kép villan. Amint megindul Udoroth a hangok irányába szintén feláll, a szekér bak felöli részén is lehajtja a lepedőt, hogy zárt legyen és biztonsàgban legyenek a nemesek. Gyors léptekkel indul meg a nemrég szekeret hajtó,most békésen legelésző ló felé, hogy a szekérhez vigye és kikötözte.
Mindeközben a sötétben a banditák még mindig nem mozdulnak, kivárják a megfelelő pillanatot arra, hogy támadhassanak, felmérik a terepet. Három bandita egymástól nem messze helyezkedik el a fák mögött, kettő pedig a fákon lenti társaik között elhelyezkedve figyelik a terepet.
A fán lévő két bandita íjjaival célbeveszi Udorothot, mivel egyedül Ő van a látókörükön belül. A következő pillanatban a két nyíl egyszerre indul meg Udoroth felé, a földön lévő három bandita figyelik a reakcióját, miként mozdul hátha előnyükre tudják fordítani.

Kroloth - Időn túli

Odasiet a lóhoz, megfogja a kantárjánál fogva a szekérhez vezeti, kikötözi majd meghallja Udoroth kiáltását.
Elsápad, kiáltást hallva futva megindul felé majd amikor az ágakon lévő íjjászok őt is észreveszik ugyanolyan támadást indítanak felé mint amit Udoroth  ellen végeztek.
Az egyik elől egyszerűen kitér, a másik elé pedig egy jégpajzsot varázsol. Gyors léptekkel a fa mellett terem, ahol az egyik íjász gugol a faágon. Egyszerű mozdulatokkal felkapazskodik a fára, ha nem veszi észre lerántja az egyiket a bokájánál fogva aki nagy csattanással a földre érkezik és mozdulatlanul terül el a földön. Felmászik az ágra, amikor felkapaszkodik az ágra a bandita társa célbaveszi és meglövi, megcsúszik, így a nyíl nem ért célba épphogy csak a bőrének felszínén ejtett sebet.
Leesik a fárol, felnyög majd amikor megbizonyosodik arról, hogy nincsenek a közelében, olyan varázslattal mint amivel a bajszos embert fagyasztotta le még amikor küzdöttek azért, hogy övék legyen a munka, lefagyassza  a másik íjászt ami most sokkal gyorsabb ütemben terjed szét tehetetlenné téve őt.
Amikor Udoroth érte szól megindul a hang irányába, sebesen kerüli a fákat majd amikor eléri, meglátja a vele szemben álló férfit. Mögésunnyog, kirúgja a lábát, aki elesik majd állbarúgja a férfit. Reménykedve, hogy eszméletét vesztette, meg áll Udoroth mellett, maga felé fordítja, hogy szemügyre vegye a  sebet, eltorzul az arca.
Jégpáncéllal veszi körbe magukat, ami nem elégetős ahhoz, hogy sok támadást bírjon el egyszerre.
- Ülj le.
Parancsol rá, ha leül mellétérdel, ha nem állva marad, nem pazarolva az időt, mert minden perc számít, ráadásul bármikor megtámadhatják őket. Pólójának hosszabbított újjával megtísztítja a seb környékét, majd kétkezével körbefogja Udoroth vállát, ami körül olyan színű lángok jelennek meg mint a fiú szeme. Nem égeti a férfit, hanem gyógyitani kezdi, lassan kezd összehúzódni a seb, haja arcába lóg koncentrál a gyógyításra.
- Van egy fölösleges fegyvered? A két íjászt kiiktattam.
Eközben hallatszódik a lefagyasztott íjász ordítása, aki segítségért kiált, egy ideig csönd telepszik az erdőre, halk mozgolódás hallatszik körülöttük.

// Shuga . Időntúli. A kristálykaland, folytatás a Fehér Ladyből //

Shuga irányba tette Miát és elváltak a városban, mert azt találta ki, hogy mielőbb körülnéz a Tengerparthoz vezető karavánutak mentén. A felbujtóról hiába tudták, hogy a Nemesi Udvarházban találják, minden más információ híján persze nem lelték, nem beszélve a sok dologról, ami egymás alaposabb megismerése során elvonta a figyelmüket az egész kalandról...többször...
Mire a kis boszorkány lovat szerzett egy fiatal kis termetű, neki való kanca személyében és a város kapuhoz kiért a hátán, addigra biztos volt benne, hogy jelen helyzetükben jobb is, ha külön utakon nyomoznak. Piszkálta ugyan a csőrét, hogy nem kötötte az orrára Shuga, hogy mire készül, de elfogadta a helyzetet, mert belátta tényleg jó egy kicsit külön, csak haladjanak.
Vigyorgó Tomot talán könnyebb lesz felkutatnia.
A Kapun belül aztán meg kellet állnia és leszállni a lóról, mert egy hosszabb szekérkaraván és lovas kísérete vonult éppen befelé és az amúgy kétirányúság egyszeriben megszűnt létezni. A lány mogorván vette tudomásul, hogy várnia kell a sorára.
- Miért is kel nekem itt álldogálni, miközben ez a pórnép akadálytalanul halad? Miért nem szabályozzák itt a ki és bejövetel mozgását? Hogy az a...- engedett el hajszál híján egy káromkodás félét, mert tolta őt is befele az érkező tömeg. Gyűlölte a tömeget, többek között azért, mert többség magasabb nála és még csak ki sem lát. Esetünkben azonban a szekerekre éppen fellátott a gyalogosok feje felett és rögtön benn is szakadt a csúnya szó.
Nem más ült ugyanis az egyik szekéren a kocsis mellett, mint a vágott szájú tolvaj barátja, teljes megnyerő mosolyával.
- Vigyorgó Tom!
~ Lásd, még szerencse, hogy nem jutottál ki, mert most akadálytalanul vágtatnál a tenger közelébe ezen az úton, a hátad mögött hagyva a tolvajt. Sose dühöngj, a sors hálás lesz és magadhoz vonzod, amit akarsz!~ Mia gondolatai felüdültek, de szeme elkerekedett egy pillanatra, amikor észrevette.
- Hát ezt jól megelőztük, Shu...- mosolygott önelégülten. Aztán felült a feketére, és lassan a szekér után kocogott. Nem akart beékelődni két kocsi közé, viszont így eséllyel észreveszi Tom mielőtt kiérnének ebből a tömegnyomorból...
Így is történt. Azonnal a leugrott a szekérről és bevette magát a tömegbe a város felé. Mia utána, de nem volt egyszerű, végül le kellett szálljon a lóról, hogy a népeket kerülgesse. Szerencsére gyors lábai nem csalják meg, és apránként fogy a távolság az amúgy fürge tolvaj és ő közte.
Csak két nagy hátránya van, magassarkú kis csizmája és kis termete. A csizmát le tudja húzni, s magasságán nem változtathat, nem igazán lát ki a járókelők közül, igaz Tom se látja őt olyan jól, merre van. Így eléggé egálban vannak, de Mia reménykedik, hogy fülön csípheti. Már vagy 20 perce szaladnak, hol közelebb, hol távolabb egymáshoz.
Mígnem egy helyen levágja az útját a férfi egy szűkebb sikátorba. A karaván nyomait is maga mögött hagyva. Mia utána és buzgón imádkozik, bár állná valami megmászhatatlan akadály Tom útját. Ehelyett a tolvajunk egy kanyaron túl egy ereszcsatornán kezdi feltornázni magát a hosszú sorház falán a  tetejére...

Mia eltűnt én végre a társasággal törődhettem, némileg megszaporodtak de nincs sok időm rájuk.
Megnéztem a társaságot és a mágust ítéltem erős ellenfélnek ezért őt teszem félre legelőször.
Elsétálok mellette majd véletlenül neki menve egy lendületes lépéssel eltörtem a bokáját.
A többiek felé kedélyesen meghajoltam majd futásnak eredtem. Elég sokáig bírták a kergetőzést, de ott kötöttünk ki ahol nekem tetszett egy tágas sikátorban, bal kezem a hátam mögött és egy új varázslattal a kezemben. Gravitas pyrobolus.
Amit véletlenül közéjük ejtek. Mit mondjak a hatás frenetikus szinte azonnal elfekszenek, majd álom földére küldöm őket. Ez gyors volt de ideje Mia után néznem, egy gyors kereső varázslat után felmértem merre tart. Némi erősítőt vetem magamhoz hogy ne fáradjak el az állandó mágia használatba. És egy varázslat kombót aktiváltam amitől elemelkedtem a talajtól és láthatatlanná váltam. Így értem be Miát és Tomot aki épp egy falra mászott volna fel. Puhán és csendesen landoltam mellette, megfogtam a lábát és vissza rántottam.
Mész valahova Tom? - tettem fel a kérdést majd a mellkasára lépve a talajhoz szögeztem.

Mielőtt Mia beérhette volna, valami történt Tommal. Hirtelen mintha összegabalyodott volna a lába, visszazuttyant a kőre majd pedig ott maradt mozdulatlan. A lány úgy hitte, jól megüthette magát. Odaérve azonban úgy tűnt, mintha a törzsénél fogva letapadt volna. Kezei a levegőt markolászták rémült arca leírhatatlan volt.
- Na mi az..- kezdte megtorpanva, amikor ismerős hang megelőzte:
- Mész valahova Tom? -
- Shuga???- lihegte bele a sikátor enyhe homályába. szemeiben felizzott a döbbent felismerés...

Na igen előnyök és hátrányok néha elfelejtem megszüntetni a varázslataimat, amit javítok is. Mia döbbenten néz rám, és még érik meglepetések.
Felsegítem Tomot a földről és szelíden a falhoz kenem, Miára nézek.
Tiéd a megtiszteltetés hogy kikérdezd drága, de ha nem válaszol nem leszek kedves vele. Egy újabb kicsit ijesztő illúzió csak belefér a napba. Az utcát elválasztom a kis sikátorunktól és már csak 3 állunk egy elzárt utcában.

//Shuga//

Egyszerűen megjelenik a semmiből. Láthatatlanná tévő varázslat? De jó! Aztán még a sikátor szeletet is elszeparálja.
Így Mia nyugodtan, lassan odalép a földön fekvőhöz és úgy kérdez:
- Ugye itt vannak nálad? Mond csak, hogy itt vannak a táskádban, mert mindketten tudjuk, hogy akkor jársz jobban, ha hamarabb ideadod.
- Mia Ruton! Én nem...én nem hordok magamnál efféle kristályokat, ennél jobban félek a varázserejüktől. De én mondtam, hogy odaadom, ha meg lesznek asszonyom!
- Azt ne mond nekem, hogy nem lelted meg őket. Egy megbízód elég határozottan emlékeztetett rá, hogy olyan biztosra mondtad, hogy kész a terved a lopásra, hogy kifizettetted vele előre az ár egy részét. Ilyen ostobának nézel Tom? Komolyan? SZtem te azt hitted, hogy korábbi jó együttműködésünk annak köszönhető, hogy én egy könnyen kezelhető fiatal nő vagyok.... Te nem ismersz engem! És ...ahogy elnézem a helyzeted, nem is adsz esélyt magadnak, hogy megismerj... Ez a mágus egy szemvillanás alatt kitekeri azt a vékony liba nyakadat!
Várt egy kicsit, hatásszünetet tartva, majd nyelt egyet, ez szokatlanul gonosz játék volt, nem ölne meg egy tolvajt, még annak ellenére sem, hogy a nyakába szabadította Valianban azt a jobb reményű hármast...
- Neked nincs is táskád! Hol van???
- Te vagy a varázsló! Keresd meg! de nem szereztem meg, hidd el!

A szememből és az arcomból kiölöm az érdeklődés összes vonását. Szememet izzásra kényszerítem pár halványabb sebet az arcomon szintén, mire nem jó egy kis színészet.
Ez a mágus egy szemvillanás alatt kitekeri azt a vékony liba nyakadat!
Kérését parancsnak véve egyik kezemmel a torkánál fogva felemeltem, a trükkje a dolognak, hogy megfojtsam és azért még beszélhessen az állkapcsa alatt kell rá fogni a delikvens nyakára. Elemeltem a padlótól és a falhoz kentem a lába nem érte a talajt. Kicsi Tom szemében rémület ült ki. Szabad kezembe egy apró homokfergeteg gömböt hoztam létre feketévé festve és a homokot elég gyorsan pörgetve hogy még a téglát s úgy egye mint egy alkimista barátom sava az acélt.
Elmondod hol vannak a kristályok és nem öllek meg, ha sokáig hazudozol a főnöknek ezt az apróságot a mellkasodba ültetem. Majd demonstrálva darabokra szedem a fal egy részét.
Második mondatánál egyszerűen elfogyott a türelmem szétoszlattam a darabolót és egy fekete mágiához nyúltam, ami mindig gyors eredményt hoz ha keresek valamit.
Anima avulsio Egy apró lábjegyzet egy fekete mágus könyvéből. Látványos varázslat mind a használó mind a célpont látja a lelket amit kirántanak a testéből.

//Shuga//

Főnök, meg hogy lélekkiszakítás...Aham...
- Mit mondjak, hogy sajnállak? De igazán nincs miért bocsánatot kérned. Rám szabadítottál egy maffiát, akikkel ki is fizettetted az árut, amit én is rendeltem tőled...Kétszer próbáltak megölni miatta. De lásd... én...megbocsájtó vagyok. Ezért jöttem el érted, hogy helyrehozd a hibádat. Mert ugye hibáztál?- Kérdezte Mia szemrebbenés nélkül pedig ez a varázslat egy kissé túl kegyetlen. A maró homokkal jobban járt volna a tolvaj...Jól ismerte a trükk elméletét, hiszen az ő varázserejével kiválóan használható lenne a hasonló mágia.
- Én nem tettem semmi rosszat! Nézd, azok összevertek volna a cuccért, ha kisül, hogy nem tudtam ellopni!- Próbálkozott utoljára erőtlenül, de konokul.
- Hát rendben...Shu...!- Parancsol élesen, de halkan.
Tom sikolya visszhangzik a házfalak között.
- Neeeeeeeeeeeeee! Kérem! Könyörgöm...! itt van! A szekéren a táskámban.
Akkor Mia minden további nélkül kicsit arrébb tolta a mágust. Csak egy hangyányit, jelezve, hogy várjon, de ne enyhítsen a fogáson. Tom kabátjához nyúlt.
- Ennyi eszünk van együttvéve, hogy nem keresőmágiával kezdtük!
Közben a hatalmas, belső zsebeket kotorja. Majd lerángatja róla a kabátot és kirázza a tartalmát az utcakőre...
- Ha nincs benne, előre szólok, hogy vetkőzni fogsz, méghozzá önként és dalolva...
Szavai teljesen halkak ,kimértek és mégis parancsolóak. Olyan emberéi, aki hozzá van szokva az irányításhoz és a parancsoláshoz.
A kövezeten egy méretes zsákocska landol tompán puffanva. Ránéz Shuga mágiától elváltozott, karakteres arcára. ~ Az ég adja meg Tomnak, hogy ebben legyenek a fehér kristályok.~

Érdeklődve lesem belül hogy kicsi Mia milyen könnyen parancsolgat de egye medve jó zsoldos leszek és követem az utasításait.Majd miközben épp Tomot szekálja egy apró üzenet küldök neki hogy próbálva volt a dolog, nem járt eredménnyel
Türelmesen nézem miközben lerángatja a kabátot Tomról, és egy korábbi hasonló mozdulata jut eszembe noha az más természetű volt.
Ha nincs benne, előre szólok, hogy vetkőzni fogsz, méghozzá önként és dalolva... Még ha Mia tenné de ez a féreg inkább ne tegye, még a gondolattól is kiráz a hideg.
De a kövezeten egy csomag puffan eleresztem Tom lelkét majd várakozó állásba kényszerülök.
De még mindig jobb ötletnek tartom a kizsigerelését Tomnak.

// Shuga//

Míg a tolvaj lelke megkönnyebbült Shuga elragadó ölelésétől, addig Mia leguggolt és saját kis csinos kezeivel bontotta ki a zsákocskát. Tartalma fehéren megcsillant.
- Nézd!- Mutatta fel a mágusnak.- Nem egy, nem kettő, de 6 db hófehér kristály...
Mutatja Shunak, hogy vizsgálná meg, mert kinézetre ezek azok.
Majd csomót kötött az arcára toluló mosoly előtt.
- Te ismét megpróbáltál becsapni engem. Mondj egy okot, de gyorsan, amiért megkegyelmezzek!

Kicsit lazítok Tom nyakán de még mindig nem engedem le hisz Mia épp a csomagot bontogatja.- Nézd!-  Nem egy, nem kettő, de 6 db hófehér kristály... Amint mutatja érzékeimmel utánuk nyúlok, és életre kelnek apró fény izzik fel bennük amint a bennük rejlő mágiához nyúlok. Tomot rettegés tölti el Mia szemében viszont boldogság látszik, ami elég gyorsan haraggá változik.
Te ismét megpróbáltál becsapni engem. Mondj egy okot, de gyorsan, amiért megkegyelmezzek!
Kezem satuként szorul immár a torkára rövid ideje van a válaszra, bölcsen határozza meg szavait mert fél kézzel töröm ki a nyakát.
Ruton Nagyasszony kérdezett valamit féreg válaszolj vagy kitöröm a nyakad.

//Shuga//

- Mia! Ruton asszony kérem! Bocsánat! Én...engem meg fog ölni a ....másik megbízóm! Könyörgöm! Engedjen el, eltűnök örökre! Soha többet nem kerülök a szemetek elé. Tiéd a kristály, csak had menjek azonnal mennem kell! Kérem!- Kérleli a tolvaj.
- Persze, hogy mienk. Megfizettük az árát, jó borsosan...
Válaszol Mia, majd csendesen nézi, amint szorul a mágus szorítása és a tolvaj még jobban elfehéredik. Csak ezután szól.
- Engedd kérlek mágusom! Had meneküljön...De ha még egyszer az utamba kerülsz, magam öllek meg!

Mia a kristályokkal a kezében engedékeny hangulatba került, és elengedi Tomot. Így földre huppantom majd egy gyengédebb besugárzással a kijárat felé terelem. Majd vissza fordulok és Miához lépek.
Ez is meg van végre, mik a terveid velük? Nézek kérdőn Miára, valahogy a kristályok most másodlagosak lettek a számomra.
És most merre tovább ? Mert a munkánk véget ért.
Kezem finoman Miához ér és, az arcát nézve várom a válaszát, hisz már rég nem a kristályok miatt vagyunk együtt.

// Shuga //

Ahogy a vad Shuga egyszeribe megszelídült, Mia tekintete is lággyá változott.
- Otthon várja őket egy egyszerű dobozka egyenlőre. Gwaith-durban készítették számomra. Varázslat óvja majd. Aztán...egyszer csak rájövök, mitől lesz újra varázserőm és akkor még hasznosabb lesz. Addig minden leírást megszerzek róluk.- mosolygott.
Viszonozta a férfi finom érintését és megfogta a kezét, amellyel hozzáért. egészen közel húzódott hozzá...
- A Hivatalban várnak rám, Reus úr nem sokáig tud nélkülözni, rengeteg dolgot bíz már rám. Sétáljunk vissza az Udvarházba és beszéljük meg egy pohár jó bor mellett.
Ha elindultak a város szívébe, kéz a kézben, akkor feltette a lány a kérdést:
- És te mit szeretnél?

//folyt: a nemesi Udvarházban//