Olassië erdeje

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-06-27, 10:54 am

//Mese: Véráztatta földek//

*Edrahil üzenete hamarabb érkezik meg, mint várta. Ezalatt a nagyúr maga is a Szent Kút elé járul és egy üvegcsébe zárja annak varázslatos vizét.
Noha sejtelme sincs arról, hogy a papnő elhozza-e a kelyhet, ha kezdeni akarnak valamit az ősi sárkányokkal, akkor a kehely és a víz képes lehet meglepni az ellenséget.
Thalion tudja, hogy nem várhat a nimfák érkezésére, ha ők nem érkeznek meg, akkor nélkülük kell elindulni.
A szent vízből még egy üvegcse lesz nála, ez azoknak az elfeknek lesz odaadva, kiknek kaput kell nyitniuk Telar mellé, hogy odajuthassanak minél kevesebb erőveszteséggel. A háború a város felett sokkal pusztítóbb, semmint azt elképzelni lehetne.
A nagyúrnak vigyáznia kell, az ellenség akár egész seregét megtámadhatja a levegőből, ha könnyű célpontot nyújtanak.
Thalion, mielőtt kiadná a parancsot a sereg indulására, féltérdre ereszkedik a város erdejében, nem messze a kaputól, majd lehunyja szemeit.*
- Eclair úrnőm. Tudom, hogy ritkán fordulok hozzád, most mégis ezt kell tennem. Számtalan testvérem hullott már el a háborúban, ebben és a korábbiakban is. Népünk megfogyatkozása oda vezethet, hogy eltűnünk a történelem színpadán. Ne az én sorsom nézd, kérlek, ne az én személyem. E népet, melynek bölcsessége, tisztasága, mit megőriztünk oly sok századon át, jobbá teheti a világot, midőn a háború véget ér. Kérlek, óvd meg az elfek nemzetségét, s adj erőt, hogy megtehessem azt, mit meg kel tennem.
*Ahogy felnyitja szemeit, szúrós pillantással néz körbe. Visszalépdel a kapuhoz, hol azok gyűlnek köré, kiknek egyetlen feladata lesz: eljuttatni a sereget Telar falai alá.*
- Kezdjük hát! Rajtunk is múlik, hogyan ér véget ezen éj, s hogyan folyik tovább a végzet folyama e birodalomban!

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Thalion//

*Olassië erdeje és városa megmenekült. Thalion seregeit összegyűjtve máris indulna Telar ellen, s jól teszi, ha felhasználja a palota kertjében található Szent Kút varázslatos vizét, hisz azzal az elfek képesek lehetnek a sereget egyenesen Telar falai alá juttatni.
A nagyúr imájára nem érkezik válasz, lehetséges, hogy inkább saját szívét kívánta megacélozni az indulás előtt, avagy saját seregének példát mutatni istennőjükbe vetett hitből, mire szükségük is lehet, ha majd csatára kerül a sor.
Ott már nem holmi ork sereg áll velük szemben, hanem Filnoren sárkányfatty hadserege, sötét lényei, egy fehér sárkány sereg egyenesen Eroniából, s egy szerezett ork hadsereg Sternből, északról.
Amire tán még maga Thalion nagyúr sem számíthat, az nem más, mint az Éj-hasadék mentén történtek. Anzar, az egyik bezárt ősi sárkány immáron kiszabadul a fogságból, s ki tudja, hány sárkány követi még őt…
Az elfek megisszák a szent vizet, s miután előre küldenek kettőt maguk közül, ki Telar mentén szúr a földbe majd két tünde írással díszített botot, míg ketten a város kapuját használják majd arra, hogy kaput nyissanak az indulásra, s az érkezésre is a seregnek.
A megnyíló átjárón átkelhet a sereg, s immáron ott jelenhet meg, hol az érkezők fogadására kialakított kapu nyílt.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-09-13, 8:07 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Teleportálásom után egy erdőben találtam magam. A fák összetéveszthetetlenül Olassiëhez tartoztak, így már tudtam, hogy nem sikerült addig teleportálnom, ameddig szerettem volna. Úgy tűnt, csak a lelkesedés van meg hozzá, az erő még nem.
Miután kitisztult a fejem a varázslat után láttam, hogy ezt az estét nem csak Telar szenvedte meg. Leölt orkok vére és égett fák szaga csapta meg az orromat. Nem telt bele sok idő, a forrásukat is észrevettem. Jókora területen hevertek a testek szana-szét, jónéhányból elf nyílvesszők meredeztek az ég felé. Zavartan pillantottan körbe, de úgy tűnt, a csata itt véget ért. Hogy ki győzött? Nem tudom. Kissé meg is torpant a menekülési késztetésem. Hiszen Olassië adott nekem oly sokáig otthont, s mindig is kedves volt a szívemnek. Nem lehetett ez a város is a sárkányok és az orkok martaléka...
Így hát rúnák segítségével megidéztem Ólmost, hogy minél előbb az elf város közelébe érhessek. Meg kellett bizonyosodnom arról, hogy még állnak a város falai. Ezúttal mellőztem sárkány alakomat, hiszen ha megmaradt a város, azonnal rám támadnának, amint meglátnak.
Mint mindig, hű négylábú varázslovam azonnal ott termett, és idegesen toporzékolva várta, hogy a hátára pattanjak. Lószerszám nem kellett neki, egy kis lábsegítséggel máris tudta, merre akarok menni. Jelzésemre azonnal meg is indult Olassië irányába. *

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-09-25, 9:09 pm

//Mese: Véráztatta földek//

* Nem telt bele sok időbe, amikor a fák takarásában megpillantani véltem Olassië falait. Megálljt parancsoltam Ólmosnak, aki elégedetlensége jeléül felágaskodott egy kissé. Mélyet szippantottam a levegőből, s hegyeztem füleimet. A helyzethez képest viszonylagos nyugalmat éreztem. Úgy tűnt, a támadók nem jártak sikerrel, s legalább ez az egy megnyugvással töltött el.
Annyira jó lett volna ismét látni belülről a várost... megpihenni újra az elfek között, míg tovább indulok. De nem tehettem, és minden bizonnyal ők sem fogadtak volna ezekben az időkben tárt karokkal. Így hát nem is időztem ott tovább, nehogy szemet szúrjak kétlábú alakom rokonainak. Hosszú még az út, s én már most éreztem magamon a kimerültséget. De nem állhattam meg, egyelőre nem. Lanuria immáron nem volt biztonságos hely a számomra. Minél hamarabb el kellett érnem a délnyugati partot, ahonnan fojtathatom utamat az új kontinens felé. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Alamaise lova megtorpan. Érzi, érezheti, miként jellennek meg a sárkány körül, s körülötte az erdő őrzői. Tünde harcosok veszik körbe a kék sárkányt, s lándzsáik, pajzsaik, vértezetük, a rajta sötétlő ork vér által mutatja, maguk is részt vettek a küzdelemben. Még nem tisztogatták meg öltözetüket, s felszerelésüket.
Egy szőke, fonott hajú elf lép elő, kinek haja vállára, s zöldes köpenyére omlik.*
- Mondd, ily sötét órán mi vezet egy lovast Olassië megtépázott erdejébe?
A csatatér, mit még nem tisztítottunk meg az elesettektől nem int óvatosságra, hogy maradj távol városunktól?
*Láthatóan a tiszt teszi fel a kérdéseket, s azokra vár is Alamaise irányából, hamar észlelvén, hogy a ló nem teljesen természetes.
Az elfek még mindig közel állnak a természethez, könnyedén felveszik a kapcsolatot egy élő állattal.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-09-28, 7:14 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Ólmos habozás nélkül fordult az ellenkező irányba, amint jeleztem neki. Ám két szökkenés után mellső patáit ismét felemelve volt kénytelen megállni. S ahogy ő, úgy én is meglepődtem a nem várt társaság láttán. Nem gondoltam volna, hogy ily távolságból észrevesznek, vagy hogy egyáltalán foglalkoznak velem, így nem is fordítottam gondot a mágiával történő rejtőzködésre. Egyszerű vándorgúnya volt rajtam, sötétzöld, csuklyás köpenyem takart csupán. Ólmos pedig alapból sötét színű volt. Még fém sem csillanhatott rajtam, sem pedig a lovamon. De ha láttak volna csuklya nélkül, akkor kétség kívül egy csapzott, zilált, elf nőszemély látványa tárult volna eléjük. Így könnyen gondolhatnák, hogy valami sietségre sarkallt. Ólmoson azonban nem mutatkoztak a fáradság jelei, hiszen nem tudott izzadni és zilálni. *
- Nos, én... - kezdtem bele nem túl összeszedett válaszomba - ...éppen a városba tartottam, amikor láttam az ütközet nyomait. Így úgy gondoltam, nem várt vendég a városban most egy egyszerű vándor, aki csak menedékre vágyik.
* Végül is, volt igazság abban amit mondtam, így a végére már magabiztosabban szóltam. Mindeközben persze igyekeztem Ólmost rendre inteni, hiszen egy élő lóval ellentétben ő nyugtalan volt, topogott egy helyben, s hátra csapott fülekkel meresztette az erdei elfekre nagy, fekete szemeit. Nem tetszett neki, hogy útját állják a katonák, de lószerszám híján úgy nyújtóztatta feléjük nagy fejét, ahogy akarta.
A kérdező páncélja alapján nem egyszerű közkatona volt, s ha válaszom után tétovázott volna a sorsomat illetően, úgy folytattam, hátha sikerülne jobb belátásra bírnom. *
- Szándékaim békések, nem vagyok ellenség.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Az erdő fái között régóta járőröznek már az elfek. Olassië városa nem engedhetné meg, hogy a védelmére emelt erdő rejtekében egészen falaiig ólálkodhasson az ellenség.
Ily módon az őrjáratok jelenleg is járják az erdőt, hogy óvják a város biztonságát.
Ekképp eshet, hogy noha Alamaise már meglátta a várost, odáig mégsem juthatott volna el. E várost őrzik, jelenleg is, s míg tart a háborús, s vissza nem tér a nagyúr és a hadsereg, mi elhagyta azt, fokozottan óvatosak maradjanak.*
- Manapság nehéz megmondani, ki barát, s ki nem az.
*Felel a fonott hajú tiszt Alamaise szavaira.*
- Hogyan igazolod kiléted felénk?
Idevalósinak nem tűnsz, hát lehetsz akár az ellenség kémje is.
*Közelebb lép a sárkányhoz, s annak lovához.*
- Mi nem effajta hátasokat ülünk.

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-10-08, 5:39 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Az olassiëi elf tiszt szavaira tekintetem még inkább elkomorult. Nem tudtam rá neheztelni, hiszen ebben a világban már kevés dolog az, aminek elsőre látszik.
- Igazolással nem tudok szolgálni. A nevem Alamaise, a Shivalve családból. Emberöltők óta nem jártam Olassiëben, s most is csak az ostrom hozott ide. De azért remélem te is belátod, hogy az ellenség kémjei a magam fajtánál sokkal óvatosabbak lennének. S bár hátasomat mágia fűti, teljesen ártalmatlan. Gyors haladáshoz sokkal praktikusabb, mint agyonhajszolni egy élő paripát.
Hangom ezúttal végig magabiztosan szólt, hiszen igazat beszéltem. Szemeim végigfutottak a köpeny árnyékából az engem körülfogó katonákon. Ha árgus szemekkel figyeltek is, akkor sem láthatták jelét olyan mozdulatnak, ami ellenük irányult volna.

Amint Olassiët kiejtettem a számon sok szép régi emlék szökött szemeim elé. Első sorban Niahmë és Elohim, az a testvérpár aki megtanított engem az elf szokásokra. Fogalmam sem volt, hogy élnek-e még, mert mióta eljöttem - több, mint 400 éve - nem hallottam felőlük. Lehet azóta már régen ők is odavesztek valamelyik véres ütközetben.
~ S ki tudja, talán pont én voltam a hóhéruk ~ gondoltam magamra, s erre a gondolatra összeszorult a szívem. Mert nem tudhattam, pontosan hányakat is ölhettem meg, mialatt Furiát szolgáltam. S Dremer azóta is számolatlanul hívja magához a holt lelkeket. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Olassië erdejében Alamaise áll egy csapat elf járőr gyűrűjében. A fegyverek hegye rá szegeződik, képesek lennének lemészárolni az idegen elfet, azonban az nem támad ellenük.
Nem is oly régen egy ork hadsereget vertek vissza a szövetséges nimfákkal együtt, s még egy sárkány is támadta őket.
Érthető hát egyébként is biztonságra törő szándékuk, mivel azonosítani próbálják az elfet.
Hát nincs köztük senki, kinek neve ismerős lenne.*
- Nem ismerős sem neved, sem családodé. Mely részén éltél eddig Lanuriának? Északon tán, hol Orod Opelë fagyos elfjei őrizték a hegyek bérceit? Netán nyugaton, hol Edainban élnek a lumel’avureai vér elfek, s az erdei tündék békében?
Megértheted, hogy a béke is oly dolog, mi addig tart, míg úgy akarják művelői, ily módon nekünk is óvatosnak kell lennünk.
Olassië szenvedett már eleget az ellenség csapásaitól, s népünk csupán néhány órája ontotta itt vérét újfent az erdő fái alatt.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-10-17, 7:33 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Nem lepődtem meg azon, hogy a tisztnek nem vagyok ismerős. Pusztán gyanakvásukat akartam enyhíteni azzal, hogy elárultam a nevem.
- Távol innen születtem, így nem lehet ismerős nektek ez a név. Nem tartozom egyik nagy elf néphez sem, családom egy kis elf kolóniában élt, messze északkeleten, távol Orod Opelëtől a tengernél.
Válaszom után kíváncsian vártam, hogy sikerült-e meggyőznöm a tisztet legalább annyira, hogy hagyja majd, hogy szabadon távozzak. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Alamaise szavaira az őrparancsnok felnéz a nőre.*
- Szállj le lovadról, s őreim elkísérnek a kapuig. A várost nem érte támadás, elleneink el sem jutottak a falakig.
*A fonott hajú tiszt úgy szól a barna hajú elfhez, hogy közben magabiztosság csendül hangjában.*
- Legyen ez intő jel mindenkinek, ki Olassië népét fenyegeti. Még egy sárkányt is képesek voltunk megállítani, s a mágust is legyőztük, ki az orkokat vezette.
*A katonák nem félnek Ólmostól, hisz maguk is varázstudók, még ha feleslegesen nem is használják mágiájukat.
Megvárják, hogy a kék sárkány leszálljon lováról, s ha így lesz, nem fogják jobban közre.*
- Megérted, ugye, hogy jelen helyzetben fegyverrel nem engedhetünk a városba?
*Kérdezi a tiszt.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-10-17, 10:01 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* A tiszt nem titkolta, mi lett a nemrég itt dúló csata eredménye. A hír megnyugtatott.
- Az elfek népe erős, Eclair áldása legyen mindannyiunkon e nehéz időkben - válaszoltam neki.
Mivel azt mondtam nekik, hogy a városba igyekszem, immár nem visszakozhattam. Hát - némi habozás után ugyan - leszálltam a jól megtermett varázslovamról. A katonáknak nem kellett tartaniuk tőle, hiszen hevessége ellenére csak parancsra ártott bárkinek is. Átkaroltam Ólmos fejét, majd a fülébe súgva ismét apró ólomfigurává változott, amit könnyen eltehettem.
- Megértem. Azt teszem, amit mondasz. Átadom fegyvereimet, ha úgy kívánod.
Ezekkel a szavakkal követtem őket a városkapuig, s minél közelebb érkeztem, annál több régi emlék szökött lelki szemeim elé az itt eltöltött szép időkből. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*A tiszt bólint hát, s egy katona lép elő, hogy átvegye a nőstény sárkány fegyvereit.
Természetesen fogalmuk sincs róla, hogy mivel állnak szemben, azonban a varázsló eltűnése, s a fegyverek átadása természetesen nyugtatja őket.*
- Én nem tarthatok veled, feladatom ide szólít.
Társaim kísérnek a kapukig.
*Ha elindulnak, Alamaise, érezheti, hogy ugyan kevesebben, de természetesen figyelemmel kísérik Olassië magasba nyúló kapujáig. Képzett harcosok kísérik őt, ha netán támadást indítana, képesek lennének megállítani őt.
A sokat látott falak, miket most nem ért támadás, nemes szépséggel magasodnak fölé, s kísérői a kapu őrségével váltva pár szót, el is köszönnek a nőtől.
Hogy nem hagyják őrizetlenül, e háborús időkben teljesen természetes, nem várhatja senki, hogy e pillanatban akármilyen idegent magára hagyjanak szeretett városukban.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2021-10-26, 1:12 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Úgy tettem, ahogyan ígértem. Rövid kardom és tőröm átadtam az egyik katonának, még indulás előtt. Némi megkönnyebbülést véltem felfedezni rajtuk, amin egy kissé csodálkoztam. Hiszen ahogy ők, én is tudok varázsolni, így a penge majdnem másodlagos fegyvernek számít. Meg aztán biztosra vettem, hogy ők is értesültek már a fajtám agyafúrt képességéről, az átváltozásról, így még én magam is óvatlannak tartottam őket. Amit persze nem róhatok fel nekik, hiszen oly tökélyre fejlesztettük ezt a képességet, hogy egyszerű kétlábú nem tudja megmondani a különbséget. Nagy szerencséjük van, hogy nem vagyok bajkeverő.
Néhány pillanat múlva elértük a város - még most is igazán mívesnek számító - kapuját. A falakon végigpillantva nem véltem felfedezni ütközet nyomait, tehát idáig nem jutottak el az orkok.
A kapuban aztán rábíztak a várost belülről védő katonákra. Figyeltem, amíg átadják egymásnak az információkat, és vártam a további sorsomat.
- Csak szusszannék egyet, s aztán már itt sem vagyok - tettem még hozzá az elhangzottakhoz. A csuklya még mindig a fejemen volt, de hogy már nem a lovon ültem, azért többet mutatott.

Ha már így alakult, legalább pihenhetek egy jót az egyik fogadóban, s ehetek a rég nem kóstolt olassië-i ételekből. Ezzel a kis feltöltődéssel biztosan gyorsabban tudok haladni majd ezután. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Alamaise kísérői bizonnyal felkészültek arra is, hogy egy sárkány támadja meg őket, s könnyen lehet, hogy a városban is megfigyelés alatt tartják a kék nőstényt, miként így volt ez Niennával és lantos társával is.
Thalion nagyúr távollétében a város védelme éppúgy odafigyel, mintha a vezér jelen lenne, s felkészült nem csupán sárkányok, hanem kísértetek, sabattik, vagy a többi faj támadására is.
Hogy erről egy odalátogató sárkány nem tud, csupán azt jelenti, hogy jól végzik dolgukat.
A városi őrség is tisztában van azzal, hogy a csatát követőn érkezett meg a sárkány, s természetesen, miként nem várnak látogatót, hisz sokakat elborzasztana a holtak tömege az erdő fái alatt, a csata egyértelmű jelei, akként óvatosak is.
Ha ellenség, hát csapdába sétál, ha barát, akkor a megfigyelésre nincs okuk.*
- Nézd el nekünk, de nem hagyhatunk kíséret nélkül Olassiëban. Most vertünk vissza egy ork támadást, miközben seregeink Telarban küzdenek az ellenséggel.
Megszállhatsz, megpihenhetsz városunkban, ám egyedül nem hagyhatunk.
*Így, láthatóan újabb három elf szegődik társaságába a város harcosai közül. Ők pihentebbek, mint a kinti őrség, láthatóan nem vettek részt a harcokban, hanem a falakat őrizték, s tartalékként álltak készenlétben a csata alatt.
Ha Alamaise elindul, a tündék követik.*
- Hallottad, hogy a nagyúr végzett egy sárkánnyal a csatában?
*Kérdezi egyikük az érkezőtől. Leplezetlen a tisztelete Thalion iránt, ez kihallatszik hangjából.*

» Elonar erdeje
» Olassië alkonya
» Olassië, az elfek városa
» Elsga - a romváros