Fehér lady fogadó

//Liget a Lady közelében.//

Végre mélyen beleszagolt a susogó fák illatába. Óvatosan lépdelt az egyenetlen talajon, de szeme megszokta a sötétet. Ha varázsereje birtokában lenne, valószínűleg akkor sem gyújtana fényt, ne ijessze el őket...a suhanó, osonó, vadászó és figyelőket.
Amikor közel odaért, ahol az előző nap reggelén voltak kedvesével, elővette a varázslatos hegedűt.
Tudta rég, hogy ez nem ijeszti őket. Különös, hogy még mágiája híján sem...
Ahogy játszott, érezte őket. és megpróbált emlékezni, mik történtek a mannahoni erdők rejtekén. Hogyan jöttek hónapról hónapra, évről évre többen az éj ragadozói, az éjszaka teremtményei és mindeféle állatok. Szeme most nem párásodott el a nosztalgiától, hanem csak fürkészte a megujuló neszek forrásait.
A hold besütött a fák közt, és Mia akkor vete észre, hogy telihold van. Az ilyesmi jó omen a magafajtáknak.
De csak zenélt, zenélt önfeledten, távoli, mannahoni dalokat, Lanurián egzotikusnak számító, lágy muzsikát.
Zörrent a közelben a bozót, roppant az avar.

//Folytatás a Nemesi házból//

Nem igazán érzem magam alkalmasnak a játékokra így hamar lelépek. Az erdő közelsége illetve egy bizonyos területe, de ezt most hagyjuk. El vackolok egy sötétebb helyen és hát hogy ne zavarjanak. Nem mintha bármi rémisztőbb mint én lenne ebben az erdőben , szóval pihenek és halhatom a belsőmet mik mozognak a sötétben. ~Nini kit sodort ide az éj ~
Érdekes Miát érzem és nincs egyedül az erdő ragadozói kerülgetik. Mivel mágikus ereje nincs úgy se fog kiszúrni, és mivel semmi fény meg hasonló szimplán az aurámat terjesztem ki Miára és a környékre közölve minden kóbor döggel hogy a séta szabad de Mia csak az enyém, és aki hozzá nyúl elpusztul. Nem varázsolok csak figyelem kicsit távolról a sötétben.

// Shuga //

Mia rég zenélt ilyen felszabadultan. Az erdő eleven, a liget szép emlékeket sugall...sőt, erős érzéseket.
~ Mia, te meg vagy őrülve??? Mikor lett ilyen fontos neked ez a sehonnai, hogy még az éjszakától is elvon?~
Tényleg, miért érzi őt? Nem csitítja a belső hangot, mert hirtelen megszállja a bizonyosság. Nagyon fontos ez a férfiú. De tényleg őrület ennyire szeretni valakit, hogy még itt az erdőben is őt keresse.
~ Nyugi Mia! Mégse vagy teljesen őrült, ezt most én is érzem. Itt van! Jobb, ha hazamégy az Udvarházba! ott legalább vigyáznak rád!~
Hogyne...csak egy átkozott szenvedélyes érzés és nem ereszti. Hogy lehet ilyen? A végén még elveszti a jogosan kiharcolt függetlenségét. Na azt már nem! Azt senki kedvéért... A szépen gondosan felépített makulátlan egzisztenciának így is meglehetősen a peremén lavíroz, lehet hogy lőttek is annak.
Nagyon erősen járja át az érzés, biztos nagyon hiányzik Shuga. Veszett világ!
Mindeddig békésen, harmonikusan játszott, de hirtelen elteszi a hegedűt, hátára veszi és kisétál a ligetből a csodálatos módon, békésen őt figyelő élőlények sora között.
Elgondolkodva indul vissza az Udvarházba. Reméli, szerelme előkerült már. Volna mit megbeszélniük.

// folyt nemesi Udvarház //