Fehér lady fogadó

Nawa nagyon furán viselkedett. Indiánszökellt, aztán meg hasra bukott, bele egy nagy adag szarvastrágyába. Mindig ilyen béna volt? Gondolkoztam el. Nem...Nawa ennek pont az ellenkezője. De most mégis...~ Áh! Mindenkinek lehet rossz napja~ vontam meg a vállaimat és mire újra körülnéztem, már szelídebb helyen voltunk. Lassan sétáltam és figyeltem a fehér hajú fiút. Furcsa volt.
De még furcsább volt hogy cincogó hangot hallottam a hátunk mögül.
- Hallod ezt? - állítottam meg Nawát. Körülnéztem de nem láttam semmit. Aztán valami mozgást érzékeltem Nawa lábánál. Egy apró szőrös gombóc volt és a fiú lábának dörgölőzött.
- Egy kiscica! - nyílt tágra a szemem. Nagyon aranyos volt, de úgy tűnt nincs egyedül. Hirtelen több százan lettek és mindannyian Nawára másztak. A fiú ki sem látszott a cuki kiscicák közül.

* Ahogy a macskák egyre csak gyűltek körém én magam is egy hatalmas macska lettem. Hangos s ördögi kacaj hallatszik végig a kihalt tájon.
- Én vagyok a macskák ura! S te most meghalsz!
*Majd próbálom rávetni magamat a lányra a majd három méter magas macska kiszerelésben. S üldözőbe veszem amint elkezd menekülni.
- Gyere ide kisegér! Csak megkóstollak!

Nawa átalakult egy hatalmas macskává. Hangosan nyávogott és csapkodott a mancsaival. Nem értettem mit akar, de annyi lejött, hogy nem kedveskedve meresztgeti felém a karmait. Jobbnak láttam menekülni.
- Víííííí!!! Nawa ne mááááááár! – sikítottam futás közben. Valamit tennem kell…mert különben még a végén én leszek a vacsija. Ahogy egyre jobban kétségbe estem, az jutott eszembe, bár lenne valamim ami hatásos macskák ellen. Benyúltam köpenyem zsebébe, - magam se tudtam miért - és egy üveget húztam elő. Az volt ráírva: Macskamenta / a legmakacsabb cicát is megszelídíti/ Nem is tudtam hogy ilyesmit hordok magamnál….
Megálltam és Nawára öntöttem az üveg tartalmát.
- Befejezni! – kiáltottam rá szigorúan.

*A parancsszóra mint egy jó gyerek leültem, s a lány már törökülésben pillanthatott meg. Nagy fehérség közepén ülve nézem a lányt. Halkan megszólalok.
- Mi a terved.... innen hova futsz tovább?
*Kezemmel mutatok kőrbe a semmin.
- Van mikor már nincs hova futni ilyenkor mit teszel?

Csak kémleltem a tejfehér semmit magunk körül. Aztán Nawára pillantottam.
- Olyankor gondolkozom. - mondtam és én is leültem.
Ez az egész olyan furcsa. Gondoljuk csak végig az egészet. Először két már megtörtént eseményt éltem át, aztán az egész átalakult valami rossz rémálommá…ez az! Rémálom!!!
Hiszen olyan logikátlan minden: Nawa pofára esik…macskává változik és üldöz engem. A táj valószerűtlen változik körülöttünk. Ez egy álom. Vagy egy nagyon rossz elmére ható mágia. De hogy tudnám kideríteni hogy melyik? Nos…
1. Ha ez egy álom, akkor valamilyen szinten tudom befolyásolni. Hiszen az én tudatalattimról van szó. Akkor tehát ha most alakítani akarok rajta akkor tudok is. Illetve álmunkban nem tudunk elolvasni semmit és fájdalmat sem érzünk.
2. Ha ez egy elmére ható mágia, akkor ellenátokkal lehet megtörni, vagy hihetetlen akarattal. És szinte biztos hogy érzek fájdalmat is.
Próbáljuk ki!
Megcsíptem a karom, de semmi…hmmm.
- Akarok egy kardot. – erősen koncentráltam és hirtelen a kezemben termett a kard.
- Huh…- sóhajtottam megkönnyebbülten. Ez egy álom. De hogyan juthatnék ki?
- Nawa…tudod, ha én álmomban nagyon csúnyán megsérülök, vagy netán meghalok, akkor azonnal felébredek. Megtennéd hogy megpróbálsz minél nagyobb sérülést okozni nekem? – tudtam hogy amit teszek nem biztonságos. Lehet hogy ez mégiscsak egy mágia és akkor esetleg a testem is sérül vagy tényleg meg is halhatok. De most tudtam, kockáztatnom kell. Még a halál is jobb mint egy ilyen rémálomvilágban bolyongni.

*Érdeklődéssel hallgatom a lányt, majd mikor engem kérdez csak egykedvűen megvonom a vállam.
-Miért is mozdulnék meg?
*Csettintek egyet majd a lány zuhanni kezd lefelé s egyre közelebb a több száz méteres hasas ugrás vége. Innen már csak Rynen múlik mi fog történni, én csak felpattanok s kisétálok egy ajtón amit magam mögött becsukok. Majd ugrálva a réten tovább állok.

Nawa csettintett és én zuhanni kezdtem. Csak zuhantam és zuhantam. Egyre nagyobb rettegés lett rajtam úrrá. Milyen mély ez a szakadék? Ha egyszer földet érek nem marad belőlem semmi. A szél a fülemben süvített és én tehetetlenül hadonásztam a kezeimmel. Sikítottam és összeszorítottam a szemeimet. Szívem egyre hevesebben kalapált, minél tovább zuhantam, míg végül...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! -sikítottam és felültem. Bérelt szobám padlóján ültem és az oldalamban éles fájdalom jelezte, hogy nem simán landoltam a parkettán.
Ez csak az a moslék lehetett! Valami volt benne! De ezt nem ússzák meg szárazon!!!
Lecsörtettem a lépcsőn és mikor a fogadóshoz értem megragadtam a ruhája nyakát. (miután fürgén felugrottam egy hokedlire) Vagy 10 percen keresztül sikítoztam az arcába a felháborodásomat, és szemeim szikrákat szórtak a dühtől. A fogadós csak hebegett, de aztán jobbnak látta ha kárpótol a sérelmeimért. Végül is sikerült egy kevés darna fejében elhallgattatnia.

/ Köszönöm a játékot/

//Folytatás a Nemesi házból Mia Rutonnal//

Mia belém karol és így sétálunk kettecsként ki a Nemesek házából, ő boldog én zavarban de így kerek a világ. A házban a szolgák már így is pusmognak a vendégek meg max pukkadoznak, fütyülök rájuk Mia mellettem sétál igaz már megint kacér de most csak a nézők kedvéért. Lássuk be hogy nem sűrűn hoz vendéget magával és nincs kivirulva ennyire tőlük, teljesen más az arca a test tartása és igen erősebb az aurája is az illata egyszerűen ő maga. Elhaladunk egy virágos váza mellett kibökök egy virágot nevét senki ne kérdezze nem vagyok valami nagy herbalista.
Leszedem a szára fölös részét majd finoman a hajába teszem, és egy apró trükkel rögzítem a hajához.
Kint elég sok ember van és ahogy vártam ma gyalogtúrát tartunk, ideje elbeszélgetnünk pár apróságról, többek közt a kezein lévő jelekről.
Mia mit tudsz a kezeden levő jelekről? Illetve ki készítette őket. Ha tud válaszolni további kérdéseket is felteszek ha nem, nos akkor át térünk a városnéző friss házasok témára, ami azért vicces lássuk be nem vagyunk házasok, de jó eljátszani.
Illetve a tegnapot is meg kellene beszélni mert ott is volt pár dolog szerintem ami érdekelne téged.
Nézek rá mosolyogva. Úton a fogadóhoz.

// Időntúli Shuga- Kristálykaland //

Shuga máris feldobja Mia hangulatát, pedig nagy zavarban lehet,sejthető. Mégis roppant figyelmes, kedves és eredeti. A lány hagyja, hogy a hajába tűzze a virágot, melyet nem ismer. Nagyon kevés növényt ismer még mindig Lanurián. A virág az szépség, nem fontos neki a neve. Csak még jobban megszépíti a gyönyörű haját és kiemeli az őzikeszemét.
A séta elnyúlt, de már a fogadó felé veszi az irányt, amikor megkapja a kérdéseket a mágikus runa tetoválásokról a kezén.
- Ezekre gondolsz?- Mosolyodik el és felmutatja őket.- Azt nem tudom ki és mikor készítette, de kisded lehettem, mert mióta az eszemet tudom, ezek így meg vannak rajtam. Kérdeztem Atyámat, annyit mondott, hogy ha eljön az ideje, meg fogom tudni, mert akitől kaptam, így akarta. Úgy tudom, hogy a rúnák varázserejűek itt is. Melyikről akarsz hallani előbb?
Azzal mintha alma vagy körte játék lenne, csak egyenként emelgeti a kacsóit, szembefordulva a kedvessel és hátra fele sétálva, hogy azért haladjanak, még ha vicces is.
Az utóbbi kijelentése, meg hogy beszélgessenek most az éjszakáról és a tegnapról, hát...az érdekes, de izgalmas. Először megörül a lehetőségnek. De már a gondolattól is fülig pirul, hogy kérdezzen...most... Úgyhogy egyenlőre míg shu vissza nem tér rá, szó nélkül hagyja. Csak annyit kérdez elkerekedett szemmel:
- Tényleg? És miért jó neked hogy megbeszéljük?

Igazából a fordított kereszt érdekelne elsősorban, jobban hisz az ami érdekesebb. Pláne ha figyelembe vesszük hogy az okozta esetleg a tegnapit.
És igen tényleg, hisz a két téma össze függ. Illetve ezt majd később hoznám össze, ha utána néztem valaminek
De még menyire a kérdés persze hogy igazam van, vagy csak egy állat vagyok vele na mindegy. Ha ki is derülne a dolog hogy az is belepiszkált a dolgainkba immár nem érdekel. Hasznosan sűlt el már ha ez a szó ide illik, fogadjunk hogy nem. Na félre gondok előbb utóbb oda érünk már a fogadóhoz.

- Valójában egymásra épülnek ezek a hatalmak. A kereszt az élők s holtak lelkei feletti befolyás jele. A másik erre épül. És ebből egy szeletkét jelképez. Persze, hogy a kereszt az érdekesebb. Viszont engem az éjszaka vonz! De akkor a másik jelről később- és lelkesen, csillogó szemmel megáll egyszer csak. Legszívesebben kimenne az erdőbe, nemsoká odaérnek a város széléhez...
De csakis Shuval menne most. Megmutatná neki a következő éjjelen, micsoda gyönyörű az éji erdő és a mező itt Tarsisban.
Hirtelen élénk vágy öntötte el otthonába, ahol pedig mágiája még a kezében volt és egy - egy "koncerttel" odagyűltek köré az állatok, a ragadozók. Majd ha Shuga hallana erről is, ez az érdekes. Ez izgalmas! Csodálatos! Imádni való!
De a férfi egyenlőre a másik jel felől érdeklődik. Mia csak áll és várja mit szol a kereszthez Shuga.

Valójában egymásra épülnek ezek a hatalmak. A kereszt az élők s holtak lelkei feletti befolyás jele. A másik erre épül. És ebből egy szeletkét jelképez. Persze, hogy a kereszt az érdekesebb. Viszont engem az éjszaka vonz! De akkor a másik jelről később
Értem de konkrét dolgot tudsz a hatásáról, vagy csak ennyit? Az éjszaka mi? Akkor tényleg- a füléhez hajolok-aktívabb vagy drága, de még menyire. Majd vigyorogva sétálok tovább.
Ha kérdésed van szívesen válaszolok én is. Úgyse tudsz zavarba ejtő kérdést feltenni nekem kicsi Mia.

- Volt...otthon velem született hatalmam volt rá, amivel kényszeríthettem volna az élőlényeket, hogy az én akaratom felé hajoljanak. De nem ment ez a bűverő dolog nekem. Fingom sincs, mitől működik. Ááá...- legyintett lemondóan.- Sokat próbálkoztam, de még nem választottunk mestert, atyám szerint azon sok múlik, kitől, honnan tanul a mágus. Kényszeríthettem volna a holtakat is, de ezt meg egyszerűen utálom. Nem kedvelem a nekromantákat. Borsózik a hátam tőle, hogy  nekromanta volnék. Holott velem született varázserővel bírok ebben is. Ezek a fő vonalak a mágiámban. Atyám szerint ebben van az én nagy erős hatalmam. De mivel imádom az éjszakai természetet, hát...A másik jel kapcsán igazán jól haladtam a tanulással. És már sikerült azt is kitapasztalnom, hogy nekem hogyan működik maga az alapja. Mert a másik jel , látod- mutatja izgatottan, kalapáló szívvel az ő kedvesének-, Itt van benne: Ez kifejezetten az éjszaka lényeire való befolyás jele. Imádom őket! Vonzzuk egymást, mint a mágnes. Ebben van több tapasztalatom. Alapvető, hogy odavonzd, akit, amit akarsz közülük, ami azért nem olyan egyszerű. A zene segített nekem. Varázslatos hangszereim vannak, Mennél elmélyültebben játszom rajtuk, annál erőebben vonzom őket és mágiám annál jobban felgyülemlik. Ilyenkor körém gyűlnek csendben az éjszakai állatok, a ragadozók és a vámpírok is. Már tanultam, hogyan fognak engedelmeskedni nekem. Akár egy egész hadsereg!
Így mesélt lelkesen erről, amit csak Shuga kért.
- Naná, hogy aktívabb vagyok, csakúgy mint te...Legközelebb olyan aktív leszek, ha nem tetszik, és szurkálódsz, hogy a dézsa helyett a Tengerben kötsz ki Édesem!

Azért azt tudod drága hogy a vámpírok nem léteznek Lanúrián? Legalább is csak történetek keringenek róluk a könyvtárainkban de létezésük nincs bizonyítva. Felteszek egy költői kérdést, már a te logikádat követve az egyik az állatokat és a szörnyeket hívja magához addig a másik az élőket és a holtakat bűvöli el, a használója kedve szerint. Lépek tovább. Szóval mind két rúnát elég ügyesen használod és a gyanúm az hogy az embereknél elég esetleges a használata nálad. Nézek rá féloldalasan mosolyogva de végig a szemeit az arcát nézve
Gondolok itt az öregre aki a szállásunkon köszöntött. Bököm ki végül is a dolgot, sőt csapok rajta kicsit még jobban. Mi van ha megadta neked azt amire mindig is vágytál hogy szeressenek noha ebbe azért az áldozat is erősen bele egyezett így elég volt a késztetést felerősíteni akár hmm mind a kettőnkben? Majd kicsit elmélázok.
A tenger addig szép amíg én nem vagyok ott, így ha fürdök drágám te is jössz Nevetek fel.

Aztán Shuga olyasmit mond, ami egyszerűen lehetetlen. De még fájdalmasan bántó is.
- Mi van ha megadta neked azt amire mindig is vágytál hogy szeressenek noha ebbe azért az áldozat is erősen bele egyezett így elég volt a késztetést felerősíteni akár hmm mind a kettőnkben?
Miában váratlanul felgyülemlett a fájdalom, Múltbéli fájdalom a növekvő szeretetlenség miatt. És egy egészen új érzés, amit a vád okozott, hogy esetleg nem magától alakultak így kettejük között a dolgok.
- Shuga! Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Ez ...ez... Elfelejtesz egy egészen nüansznyi apróságot: Otthon volt varázserőm!
Könny futotta el a szemét és belépett egy ház árnyékába. Egy pár pillanatig maradt ott. Már látszott a Fogadó, de ő egyszerűen továbbment és elsétált előtte. Próbált a férfi előtt menni, ki a mezőre, ki az erdő szélére.  Egyszerűen oda akart menni és most ez a bánat oda hajtotta. Lassan felszívta a haragját is, és ha ment vele Shuga egyszer csak váratlanul megfordult.
- Ki vagy te, hogy megmond nekem, hogy bűbájos boszorkány vagyok? Hogy jössz ehhez és mit akarsz ezzel az egésszel? Tisztázzuk, jó?
Bement a fák közé és keresett benn egy ligetet, oda leült. Fekete szoknyája szétterült a zöld füvön, apró mezei virágokon. A madarak elhallgattak pár pillanatra és megszakadt az amúgy folyamatos neszezés, amerre elhaladt. ~ máris menekülsz? Ja, nem, te itt érzed magad biztosnágban. Lássuk be az állatokat egyszerűbb befolyásolni, mint más fajokat. Méghogy embereket és hatalommal rendelkező mágusokat befolyásolsz...ccc...Ostobaság!~

- Shuga! Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Ez ...ez... Elfelejtesz egy egészen nüansznyi apróságot: Otthon volt varázserőm! Vágja hozzám.
Igen ez tény itt viszont vannak a rúnáid és hát te is elégé eltudod bűvölni az embereket.
- Ki vagy te, hogy megmond nekem, hogy bűbájos boszorkány vagyok? Hogy jössz ehhez és mit akarsz ezzel az egésszel? Tisztázzuk, jó?
Sírni kezd, igen ez várható volt, de vajon mit vártam a dologtól némán követem. Elhagyjuk lassan a várost, hm berágott a kicsi boszi milyen frappánsan fogalmazta meg, de ő az én boszorkányom és nincs amiért ártanák neki, és ez nem egy redves rúna miatt van. Beértünk az erdőbe és leült a tisztás közepén és durcás kislányként sírt. Eddig is tudtam hogy problémás a kicsi lány de ideje felvilágosítani mi a szerelem és mi a vágy. Mögé sétálok lehajolok érte a derekánál fogva óvatosan felemelem persze nem lassan de mégis óvatosan. Majd amikor már áll szembe fordítom magammal és mielőtt kinyíthatná a haragvó szívét, egy hosszú forró csókkal hallgattatom el, tudom hogy tombolni fog de sokkal erősebb vagyok és most nem eresztem el addig amíg le nem nyugszik. Remélem gyorsan megtörténik mert a levegő nekem is létszükséglet. Majd ha elernyedt végre az ujjaimat a kicsi szájára teszem.
Drága Mia miért hiszed azt hogy a szerelmem ennek a kis apróságnak köszönhető-húzom végig a kis kezén az ujjamat-Én döntöttem el hogy szeretlek, én döntöttem arról is hogy boldoggá teszlek, ez a rúna esetünkben csak a kettőnk tüzét fokozta. Kívánlak mindenestül és nem holmi kényszerből, hisz ha kényszer lenne, sosem hallgattatnálak el hanem még a szidalmaidat is eltűrném. De e helyett inkább elhallgattatlak egy viszonylag alkalmas dologgal amit még élvezek is. Ha te irányítanál mármint a kicsi runád a tegnap éjszaka meg sem történik túl ártatlan és túl kis lány voltál itt. Csúszik le a karjáról az ágyékára a kezem, nem időzik ott sokat bár szeretném de most nem ezért vagyunk itt, így a fejéhez illetve a homlokához húzom tovább.
És itt is, szóval lett volna egy mamlasz aki körbe ugrál de a gyönyört és a vágyat a gyönyörre sosem ismerted volna meg. Rá mosolygok és puhán orron csókolom, majd eleresztem és várom mit lép.

- Igen ez tény itt viszont vannak a rúnáid és hát te is elégé eltudod bűvölni az embereket.
Ebben végül is igaza lehet- Bár őszintén szólva, Mia nincs hozzászokva, hogy a rúnák hatásával törődjön, de végülis van egy halatom, mely növekedhetne, ha itt lenne az ideje és tere, ebben a világban és a rúnái ezt hivatottak természetesen erősíteni. Miért ne hathatnának így?
De ettől a könnyei óhatatlanul tovább gyűlnek. A puha füveket markolássza tehetetlenül, bár haragja növekszik minden egyes magába zuhant perccel. Nem érti, mi az oka, amiért nem vezette még le Shugán az indulatait. Megvárja, hogy mögé lép, és óvatosan felemeli a földről. Szembe fordul a férfival, ahogyan ő akarja és akkor már mondaná is, hogy mekkora az egója...és hogy nem érdemel mást, mint...ám szóhoz nem juthat, csókkal tapasztja le a száját a forróvérű mágus. Mia első döbbenete megsokszorozza haragját. Rúg, karmol, üt, csíp, mar és harapni akar, de mit sem ér Shuga ellen, hiszen nem lehet vele ilyetén harcolni, jól tudja ezt, de az esze nem parancsol most, viszont a szíve egyre hevesebben kalapál. Szorosan öleli a férfi és látható, esze ágában nincs elengedni, vagy feladni az ajkának tüzét. Végül a lány mit gondol, mit nem, elengedi magát és ellazulva hagyja történni az eseményeket. Akkor Shuga lassan elengedi és az ajkát zárja most csak jelképesen az ujjaival.
- Drága Mia miért hiszed azt hogy a szerelmem ennek a kis apróságnak köszönhető? Én döntöttem el hogy szeretlek, én döntöttem arról is hogy boldoggá teszlek, ez a rúna esetünkben csak a kettőnk tüzét fokozta. Kívánlak mindenestül és nem holmi kényszerből, hisz ha kényszer lenne, sosem hallgattatnálak el hanem még a szidalmaidat is eltűrném. De e helyett inkább elhallgattatlak egy viszonylag alkalmas dologgal amit még élvezek is. Ha te irányítanál mármint a kicsi runád a tegnap éjszaka meg sem történik túl ártatlan és túl kis lány voltál itt.-Szól jelentőségteljesen a lány ölébe téve a kezét, majd a homlokát érintve folytatja:- És itt is, szóval lett volna egy mamlasz aki körbe ugrál de a gyönyört és a vágyat a gyönyörre sosem ismerted volna meg.
Még a sírástól zaklatottan szedi a levegőt Mia, de rá kell ébrednie, hogy elgondolkodtató, amit a férfi mond. Vajon igaz lehet, hogy enyhén azért befolyásolták a rúnái az ő felfokozott vágyaiknak tüzét? És ha igen, milyen lenne együtt, ha birtokolná a varázshatalmát? Egy pillanatnyi borzongás futott végig kis, törékeny testén.
Aztán behunyta a szemét, ne lássa ez a kezelhetetlen, édes Shuga egyetlen könnyének a maradékát. Lábujjhegyre emelkedett és a csökönyös nyakba kapaszkodva, gyengéden, lágyan megcsókolta őt. Ha visszacsókolt és kicsit alábbhagyott a köztük lévő tűz, utána gondolataiba elmerült. Cikáztak a dolgok az elméjében. Felfogta végre és megrágva egyenként minden szót, kérdezett, puszta megerősítésre vágyva:
- Ezek szerint szeretsz Shuga? Mond, miért szeretsz te éppen engem?

Ezek szerint szeretsz Shuga? Mond, miért szeretsz te éppen engem?
A kérdés jogos de előtte lecsókolom a könnyeit, a szeméről, Finoman karjaimba veszem és leülök egy fának dőlve őt az ölmbe véve és magamhoz húzom, remélem még jobban hozzám húzódik.
Igen szeretlek. Őszinte leszek nem tudom megmondani neked a mértet mert erre sosincs logikus magyarázat, a vágyra igen de, ahhoz is kell a 2 ember közti kapcsolat és tűz de az jóval másabb. A szerelemhez néha idő kell néha csak pillanatok műve, az emberek sosem irányíthatják. Finoman csókolgatom az arcát. Ellenben a vágyhoz elég ha két ember is ugyan arra gondol hogy szeretnék magukat jól érezni kötetlenül és minden felelősségtől távol. A vágy igazából egy emberben is kialakulhat nem kell hozzá a másik noha ahhoz hogy a tüze fellobbanjon és kialudjon igen ott csupán a testi örömök játsszák a lényeget de elégé öncélúan hogy a személynek legyen jó koránt sem a partner gyönyöre az első. Míg a szerelem esetén a vágy ugyan úgy fellobban de a két ember ugyan azt az érzést hajszolja kergeti ami a másiknak és neki jó, nem az önnön testi szükségleteit lesi hanem kettejük kiteljesedését. Ezt jól meg fogalmaztam remélem érti is mert azért a demonstrációra nincs időnk, vagy legyen? Elmosolyodom és kiverem a dolgot a fejemből mert a végén itt teszem boldoggá és nem biztos hogy jó ötlet lenne perpill a dolog noha szívesen be lecsókolnák a kis mellei közé. Majd egyetlen mozdulattal pofán csapom magam,~verd ki a fejedből idióta nem vagy te nyúl és már így is többet mutattál neki~ Kuss gondolom saját magamnak de kivételesen igazat adok neki. De azért csak megcsókolom mert szeretem és fütyülök rá mi van körülöttünk.

// Shuga- időntúli- kincskeresés helyett: Kincstalálás //

- Hogy lehetsz ennyire higgadt, miközben felrobbant az egész világ, hát nem látod? itt tobzódik a pihékben...
Azzal mielőtt Shuga ölébe ült volna, beállt egy fénysugár útjába és körbe forgott kitárt karokkal ezernyi szálldosó pihe és bogárka közt. Mindig egy kicsit gyorsabban forgott, majd eljátszotta, hogy a szerelme karjaiba szédül. Talán úgy is volt. Megszédült egy kicsit. rengeteg újdonsággal lett gazdagabb. Rengeteg élménnyel. Máskor egy év alatt nem történt ennyi szép és tanulságos dolog, mint most egy hét alatt. Nem is beszélve az utóbbi pár napról Tarsisban...
- Mit jelent szeretni?
Shuga egyik kezét a két tenyerébe fogta és melléhez szorította. Mellkasa pihegett az izgalomtól. Megszokja valaha? Annyi érzés hevítette, és ahogy elbírta vonni pillantását az erdő szépségeiről, egymásba olvadt a két izzó barna szempár.
- Azelőtt csak egy sötét, nagy izzás volt. Hamuvá porladtak sorra a hidak. Most a szemedből árad a fény. Felhevít és megvilágít mindent. Semmi se maradhat sötétségben, ha te pillantasz rá! Olyan okos vagy és gondoskodó. Kiszámíthatatlan. Kezelhetetlen és édes... És úgy szeretsz, ahogy senki.
Csókjaik tüzétől hevült a levegő.

Arcomra pír ül ki Mia heves csókjaitól, eldőlünk de ő mint valami kis édes pióca (jobb szó nem jutott eszembe) ölel és nem ereszt.De hogy őszinte legyek nem is akarom el ereszteni a frász mindenbe és mindenkibe ha ilyenkor zavarnak meg.
- Mit jelent szeretni? Perpill mutatom neki beszélni nehéz, Mia elbódít és ezt lassan a föld is megmutatja, hisz apró rengésbe kezd de nem érdekel, gyanítom az erőm kicsit önállósította magát, hisz erős érzelmi változás állt be köztünk, az erdő is elcsendesedett.
A szerelem egyszerre kis halál és egyszerre születés. Csókolom bele a nyakába. Hisz a szerelembe kicsit belehalunk, de rengeteg életet nyerünk belőle.

Úgy fekszenek összeolvadva a virágzó füvek közt, hogy nem csoda, ha nehéz Shugának megszólalni. A föld apró remegéssel mutatja, hogy velük van, éledő erő ez. Mia mosolyogva csókolja a mágust, a férfi pedig látható zavarban van.
Érzelmekkel árasztják el őket, mindkettejük számára ismeretlen, új világ ez. Hogyan is tudna könnyedén megválaszolni a lány kérdésére Shuga. Mia karcsú nyakába bújva leheli a nehezen vajúdott szavakat:
- A szerelem egyszerre kis halál és egyszerre születés.  Hisz a szerelembe kicsit belehalunk, de rengeteg életet nyerünk belőle.
Az erdő a lánnyal lélegzik, sóhajába belekap a szél s beviszi a sűrűbe. Lehunyja szemét, legyen, aminek lennie kell. Érzi, hogy itt mindketten otthon vannak, csak a szerelem idegen.
- Egyszer, ha... újra lenne varázserőm...vigyél el egy erdőbe, hogy a tiéd legyek, ott a fák közt, a szabadon lélegző földön. Úgy érzem, ez a mi helyünk.
Szavai inkább izgatóan hathatnak, pedig Mia igyekszik megnyugtatni Shugát, de hogyan lehet elmagyarázni, hogy ő is adni akar, adni és adni, az utolsó és a legjobb falatokat is, mindent, ami kedves neki, amire szüksége van. Ahogy az Isteneknek is szükségük van egy valamire. Arra, hogy szeressék őket.'


// Müller Péter szabadon tovább gondolva' //

- Egyszer, ha... újra lenne varázserőm...vigyél el egy erdőbe, hogy a tiéd legyek, ott a fák közt, a szabadon lélegző földön. Úgy érzem, ez a mi helyünk. Hát ez meglepett nem tudom mit tervez ezzel elérni de, de kit érdekel. Forró csókkal halmozom el a nyakát, majd pozíciót cserélünk ő kerül alulra. És én kívánom őt nem majd nem később, MOST.
Minek várni addig vele? Nézek rá mohón, mint vad a prédára mielőtt beleharapna. Testem az övének feszül majd egy józanabb pillanatban lerántom magam róla mielőtt hibáznák és megijeszteném. Öklöm egy fába verem nem egyszer nem kétszer mire a testem lehiggad és végre tisztán gondolkozom. Rá mosolygok és ki vagyok én hogy ne tegyek ígéretet.
Odasétálok hozzá felsegítem már ha hagyja vagy nem kelt még fel.
Rendben megígérem ha az erődet vissza szerzed elviszlek egy erdőbe amilyet még nem láttál sosem és ott minden vágyadat kielégítem -suttogásra váltok mintha bárki kihallgatna minket kezem az ágyékához teszem, még ruhán keresztül is érzem hogy vágyik rám de most nem az a pillanat van-Legyen az testi vágy vagy mély érzelmek mindent neked adok, és te viszonozd majd- mögé lépek és kicsit követelőzőbben folytatom teljesen a hátához simulok nem épp látszat kész állapotban de azért folytatom-vagy elveszem és rá jössz hogy mindig is azt akartad nyakon csókolom és ellépek tőle. Fürkészően nézem közben egy hang nevet rajtam időn túli hangon, de nem figyelek rá.

Mia is legszívesebben azonnal omlana az erős karokba, de mit, vad vágyak törnek fel benne, mintha nehezen lenne urrrá rajtuk. Nem sejti, hogy  a férfi ugyanígy küzd önmagával, ha lehet még sokkal jobban, hiszen a legmélyebb vágyak kavarodtak fel benne. ~ Neked kéne észnél lenned, Mia! Vigyázz!~ Hallja a belső hangját éppen nagyon okosnak hiszi magát és figyelmezteti. Hiába,van is oka rá. A férfin látszik, hogy egy kicsike kis indulat és túlpörög. De Mia tényleg úgy és tényleg komolyan gondolta, amit kért. Akkor mire ez a felhajtás?
A mágusa megfeszül, majd felugrik róla és egy fába veri az öklét. Mia felugrik, hogy akadályozza, de még több ökölcsapás besuhan és vér nyúlós, fémes szaga csapja meg az orrát töményen.
- Miért? Mi teszel magaddal? Hagyd abba!
Miát már nem kell felsegíteni, hiszen a fatörzsnek támaszkodva áll, hogy Shuga ne férjen még egy ökölcsapással ahhoz. Ahhoz nem is fér, na de hozzá...
Shuga lázas ígéretet tesz és Mia szemében újra fény gyúl.
- Őszintén? Kíváncsivá tettél!
Nyel egyet, kettőt, ahogy hozzásimul a kedvese, érzi, ahogy vágyakozik utána, pont, mint ő maga is.
- Add a kezed! Mutasd!-Azzal a véres kézfejet derekáról letekert kendőjébe csavarja, letörli és finoman a sebet is megtisztogatja, mindezt akkor, ha a mágus engedi. Közben nem szabadul a tüzétől. Akkor hátulról karolja át a férfi, úgy próbálkozik, de ők már képtelenek úgy egymáshoz bújni, hogy ne lángoljon a testük. Miában egészen felcsap a vágy, ahogy nekifeszül a fenekével a férfi combjának. Deha egyszer olyan szorosan fogja őt...
~ ME-NE-KÜLJ!~
Shuga ellép mögüle, de Mia már hajszálra van attól, hogy mindegy, mit csinál.Utánakap, hogy tán' visszahúzza, ha sikerül, megint más! Egyetlen izzás a tisztás. Kár, hogy nappal van...
- A Ladybe...khm... visszafelé kell menni!

Szabadúlnék de nem enged már az is felcsigáz hogy a sebemet látja el, és amint ellépek tőle vissza húz a karjaimba omlik, mit tettem mit szabadítottam el benne?
A Ladybe...khm... visszafelé kell menni! - mondja de a hangja másról árulkodik. Nézzük mit tesz ha megkapja amit szeretne, amikor elléptem tőle vissza húz magához hát átölelem és a nyakát puhán megcsókolom, nesze neked józan ész. Az illata azonnal orrba vág és elbódít pedig nem használ felesleges parfümöket. Hozzá dörgölőzöm elvackolok a vállán és finoman a nyakára fújok.
Menjünk... vagy valami huncutabbra gondolsz most? És ha már ő lédysége izgathat engem nos én se maradok el e téren. Kezemet csalafintán kettőnk közé húzom és ismét csak egy villámlás szerű érintéssel végig cirógatom a gerince mentén egészen a tomporáig ahol egy kicsit elidőzik a kezem.
Mi legyen Ruton Nagyasszony mit választ a kristályokat vagy az élvezeteket velem? Lehelem a nyakára, majd egy csókkal ütöm a vasat ő lédységénél.

Shuga szemérmetlenül hozzádörgölődik és felteszi a kérdést:
- Mi legyen Ruton Nagyasszony mit választ a kristályokat vagy az élvezeteket velem?
Miának immár nem kell semmi más, nyugodt a férfi és a saját érzelmeit illetően, és a vágyuk nem hétköznapi indulatokat szabadított el bennük.
Érzi, hogy most hagyni kéne a mágust, túlságosan elhatárolja maga magát valami okból, még egy fatörzsbe is véresre verte a saját öklét, csak ne érjen hozzá, mégis, mégis az egymásnak feszülő testük már zenél, mint valami hangszer.
Ahogy a férfi a nyakába csókolva évődik vele, Mia megfordul s már el is kapja az ajkát egy szenvedélyesnél szenvedélyesebb csókra, hiszen mind a ketten felajzva állnak immár a kedvenc helyükön, egy erdei ligetben a földön, ahol Mia boldog és otthon érzi magát, Shuga pedig igazán mágikus elemében van.
Kis kezét még a csók közben a férfi mellkasán járatja és ha engedi, elkezdi róla lefejteni a köpenyt és az inget. Így szabaddá vált mellkasán cikkázón jár a tenyere s ujjai, mint villámcsapás, ugyanúgy érhetik a feltüzesedett varázslót, pont, ahogyan Miát az imént az, ahogyan a gerincén játszott a kedvese.
Aztán a csípőjét teljesen hozzá szorította, míg egy mozdulattal, mindkét kezével magához húzta az izmos férfi csípőjét is, ne maradjon ki semmiből. Arcán lázrózsák égtek, egyik kezét belecsúsztatta a nadrágba hátul. Hiába a belső hangjának figyelmeztetése, dacolt vele, eszébe sem volt menekülni szeretője elől.
Azonnal akarta itt a virágzó és buja életet élő tisztáson. Érezte, amint Shugában megváltozott valami hatalom, tudta jól, hogy a föld teszi, de éppen ezért is bízott benne, hogy minden a leges legjobb lesz, és a mágus a legcsodálatosabbat hozza ki belőle mindkettőjüknek, hiszen uralkodni képes a varázserején. Vagy nem?
Nem is értette, miért ébredt fel így a mindig is elnyomott belső énje, de még hangosabban kiabált:
MIA ME-NE-KÜLJ!

Egy kósza pihenés után felöltözöm, és szemérmetlenül vigyorogva bámulom az épp öltözködő Miát. Lassú mozdulatai még az előbbi affér miatt lehet, de hát a szerelem sok örültségre veszi rá az embert.
Nos most hogy némi kóstolót vettünk mit is szeretnél kapni amikor vissza nyered az erődet. Ideje Tommal is törődni kicsit. Nézem még mindig ahogy öltözik, majd folytatom.
Átértékelve az eddigieket menyi az esélye Tom itt létének? Mögé lépek segítek eligazítani a ruháját majd egy apró trükkel az összes koszt eltüntetem róla. Végig simítok kipirosult arcát majd gyengéden felkapom és a fogadó felé sétálok, ha hagyja kézben ha nem a vállamra dobva, ma össze vissza ennyi gyengédség szorult belém. Majd vigyorogva elhagyjuk az erdőt.

Érdekes és szép érzésekkel öltözködik, Shuga bámulja a szokott, szemtelen módon. Nem zavartatja magát, Mia mosolyog, nem is tudna mást...Bármilyen fárasztó is az ölelés.
- Nos most hogy némi kóstolót vettünk mit is szeretnél kapni amikor vissza nyered az erődet. Ideje Tommal is törődni kicsit.
- Mit is szerethetnék...?- ölti fel immár teljesen a hosszú ruháját a lány.
Valahogy teli van energiával, Shuga mégis ölbe kapja és úgy viszi, mint az ifjú házaspár, most aztán besétálva a városba, tényleg ezt a benyomást kelthetik a járókelőkben.
Fülig érő vigyorral, egymáshoz bújva, Miával az ölben mennek be a Fehér Ladybe. Így lépnek át a küszöbön is.
A lány bízik benne, hogy a fogadósnő emlékei megkoptak és nem ismeri fel élete megkeserítőjét, aki egy szép napon a fejére öntötte az ételét...
Mia súgja:
- Ne tegyél le!
Ha kedvese megértő, ölben beszél a Ladyvel, és a sápadt asszony, ha felismerte is Miát, nem mutatja, max rosszallóan néz, de nem tud semmit se mondani Vigyorgó Tomról. Merne csak bármit szólni Miára, miközben a barnaköpenyest körüllengi a teljes mágiája.
Hogy merre viszi, viszi-e tovább a hatalmas erős mágus, csak rajta múlik. Mia szerint a tengerhez kell kimenniük...
Shuga ölében van még mindig és odabújik egészen szorosan és nem engedi el.... Legjobb érzés!

A fogadó a várt eredményt hozta de a mosolyom nem törte meg még a tulajdonos enyhén szólva gyilkos tekintete sem. Mia hozzám bújik és így társalog a hölggyel, igaz mielőtt ide ért meg jegyezte.
- Ne tegyél le!- hát nem teszem súlyát meg se érzem, talán egész nap vihetném de lassan ismét előkerül a szemetebb felem aki csak úgy elengedné, de én simán mosolyogva tartom őt.Majd mivel nem leljük kérdőn nézek rá.
És most merre?

Szerelme úgy cipeli, mintha egy pelyhet hordozna a tisztásról...
- Mehetünk a tengerpartra Édesem!
A fogadó előtt mutatja a kezével a legrövidebb útirányt és lázasan átkarolja Shuga konok nyakát, le ne ejtené véletlenül. Persze ezt csak mondaná, ha kérdeznék, valójában olyan jó a nyakába bújni immár szerelmesen.
Mia nagyokat szippant a lanuriai levegőből.
- Úgy érzem, végre hazaértem...- suttogja.

- Mehetünk a tengerpartra Édesem!
Adja ki az utasítást, és én viszem őt a végén még tényleg felmerül bennem a kérdés hogy mi is történt a drága lábaival amit nem is olyan régen csókolgattam. De ez egyelőre nem probléma hisz hozzám bújik és nekem ez jó.
Úgy érzem, végre hazaértem... mondja csendesen de azért egész jól halhatóan. Kicsit megállok körül nézni és némi mágiát is bevetek a keresés érdekében, noha a keresés célpontjai, elégé ismeretlenek noha az anyaguk az ismerős. Egyelőre semmi hasznosat nem láttam illetve még is de ők nem az én problémám, pontosabban én vagyok az övék, már 2-szer akadályoztam meg őket Mia zaklatásában de úgy tűnik erősítéssel érkeztek.
Drága menj előre én elbeszélgetnék pár régi ismerőssel.
Nem tervezem az orrára kötni hogy láttam őket szóval gyorsan elzavarom a kikötőbe és utána leverem a tahó triót és a főnöküket "ismét.

//Folytatás Tarsis kapujában//