Fehér lady fogadó

*A fogadóba lép, körbe pillant a kiszolgálót keresi. Messziről utazott idáig, ruháját teljesen belepte a por. S mivel gyalogszerrel érkezett kissé megviselt volt arca, kezében is ott volt egy séta bot. Fém pálca volt, végén hegyes tüskével mi pont feje fölött volt talán két centivel. Fakó bár cián szeme megpillantja a kiszolgálót s máris odasiet hozzá. Bár előtte egy lány állt őt még meg kellett várnia mire sorra került.
-Jó estét kívánok. Szobát kérnék, ha lehetséges s van üres.
*A pultos rá néz majd kinyitja maga előtt könyvét, s tartja is elé.
-A négyes lesz az uram. A nevét kérném.
*Ránéz az idegenre, szeme megvillan kissé elvöröslik.
-Nawa...
-É..értem tessék a kulcsa, megkérdezhetném meddig marad?
-Két nap
*Majd a lányra pillant ki a hármas szobát kapta, nem hallgatózott, csupán fülébe került ez az információ. Hát a lány nyomába eredt, szemét a kulcsra vetette hatalmas négyes biléta rajta.
- Ideje volt már megpihennem, s ez is- pillant a botra- ezzel is csak jól megjártam. Levágni szegény fejét, így kitolni veled szegénykém...
*Vett mély levegőt majd a lány megállt, kinyitotta ajtóját. Ha rá pillant vöröslő tekintetet lát magával szembe jönni mi hamar átvált fakó de mégis ciános színre. Majd elsétál mellette s kinyitja saját szobáját, majd megvárja míg a lány eltűnik az ajtó mögött sanda pillantást vetve utána.

*Szeme végig méri a férfit, ki volt asszonyának nevét olvassa fel. Elvigyorodik, valamiért megcsapja az orrát egy ismerős méreg szaga. Amit még Lysa mutatott neki hajdanán, mikor előjött a sötét mélyből. A fiú a falhoz lépett s fülét hegyezte oda még a lépteket is hallotta ami a másik szobában volt. Félelmetesen vékony falak, valahogy kevés biztonság érzetet nyújt. Botját a hegyes végével mi tíz centi volt beleállította a földbe, úgy hogy még véletlenül se szúródjon át a fán.
-Érdekes a környék- ült le ágyára- ezernyi szag csalogat ide oda, s nem bírok a kíváncsisággal... Valahogy elkap...
*Szeme vörösbe kering majd kilép az ajtón ismét csak a pihenésről már hallani sem akar. A lány ajtaja előtt megáll s elidőzik kissé, végig fut a tekintet a hármas ajtón. Keze a fához ér mély levegőt vesz, majd kifújja azt.
-Ezrek közül is felismerni ezt a jellegzetes szagot mit a sárkányok uralnak...
*Majd körme az ajtóba váj s tovább indul egyenesen a férfi után aki Lys nevét említette. Látja merre vezet útja s az a fanyar mégis édes illat mi átjárja a férfit szinte látja merre lépkedett s hol állt meg. Majd ő is megveti lépteit, s a pultosra fordítja szemét. Ő megrezzen a tekintet láttán bár látszik rajta az évek alatt sok ilyesmivel vetette már össze a sors.
-Egy pohár... -hajol közelebb - vizet kérek.
*A pultos megretten a rendelés hallatán, hogy egy utazó nem egy kupa sört hanem vizet igyon. De úgy tett ahogy kívánta, egy pohár hideg vízzel szolgálta ki amit ő elfogadott. S elindult szobája felé. Majd ajkaira szavak jöttek bár akaratlanul.
-A fekete sárkány ki sötét színekbe öltözve száll... érezlek... s megtalállak....
*Majd ajtajában ismét csak megállt keze a kilincshez ért, egy látomás jelent meg előtte. Sötétvörös hold virradt szemei előtt, kezéből a pohár kiesett s a földön koppant egyet. A fiú benyitott az ajtón majd becsapta maga mögött, s a falnak dőlt.
-En hior thea inn theiar deal mean. Ithorin!
*Hangzottak el az ősi nyelv szavai mit a szomszédok, nem igazán érthettek. A fiú szemei elé helyezte kezét, majd a falnak dőlve lecsúszott egészen a padlóig.
-Mi a frász....
*Maradt továbbra is ülve a földön.
-Lehet, hogy az évek alatt... teljesen megbolondultam volna? Vagy csak te csinálod ezt?
*Nézett a botra ki teljes mozdulatlanságban állt ott előtte.

*Hangok zaja szűrődött át az ajtón s az a negédes szag is ismét a közelébe férkőzött. Emlékszik rá pontosan tudja mi az. S nem véletlenül lengi be az egész szintet az illatok keveréke. Ezer s egy növényt ismert már, régóta műveli a szakmát. S hiába de orra csak azért is kicsalta szobájából. Nyitja az ajtót, elpillant balra a lány ül ott tekintetében ott lappang a félelem, majd eltekint róla s meglátja az idegent ki szinte egy mozgó növényboltra hasonlít. Fakó szeme az övébe mélyed, kissé elhúzza száját.
-Érdekes... nem hittem, hogy valaha össze futok veled Aldo Barras... lám a sors fintora talán, hogy épp időben találkoztál velem ahhoz, hogy ne kelljen kiontanom véredet egy korábbi tetted miatt.
*A férfin zavarodottság látszódott, nem ismerhetik egymást de mégis tudja ki ő. S így jár az aki méreggel foglalkozik, szinte az öröklétig megtartja szagát. Főleg ha huzamosabb ideig tárolja magánál fioláit. Majd a lányra pillant, s kezével felé nyúl majd kitartja elé. S ha ő elfogadja azt felsegíti a földről. S mire a lány ismét szemébe pillant arcán kaján vigyor szemei vöröslenek majd abbamarad. Gonosz kis játékot játszik, s szívesen bevallja, hogy élvezi is amikor a döbbent tekintet néz vissza rá a jelenség láttán.
-Kivételesen nem méreggel kínálod a lányt...- szippant bele a levegőbe- nagyon helyes... a mesék szerint te vagy az egyik leggonoszabb lény Lanur területén. Bár ezt csak Balál állította.
*A férfi arcát vizsgálta mikor barátja nevét felhozta, ismerős lehetett neki a név. Arca vonásai kissé megrándultak. Elvigyorodik, valamiért kétes boldogság töltötte el, hogy valakinek a lelkébe lát. Bár még egy nevet szeretett volna felhozni neki de inkább csak vissza siklott tekintete a lányra, kinek vére már kisebb tócsát hagyott a földön.
-Nem olyan vészes - nyúlt be zsebébe majd egy fehér kendőt húzott elő- tessék.
*Mosollyal arcán megfordult s kinyitotta ajtaját, de még mielőtt belépett volna még szólt egy utolsót.
-Rejtsd el jobban Aldo mit szobádban tartasz bűzlik tőle a szint...
*A férfi tudhatta miről van szó, s rajta kívül csak egy ember érezte kis mérgeit szobájában s neki esze ágában sem volt megkérdőjelezni szerelmi bájitalainak miértjét. Belép az ajtón majd nem zárja be maga mögött résnyire nyitva hagyja. Ágyának végébe ült s a lány ha a résre pillantott láthatta tekintetét, valamiért nem bízott meg a méregkeverőben bár aggódni nem volt oka. Több kell annál a tudománynál mit a mágus művel, hogy méreg általi halálba fojtsa. Majd hátra dől keresztbe az ágyon.
-Talán a kimerültség okozza ezt. Netán üzenet, de ez még a jövő...

*Felemelkedik az ágyon, még elkapja a lány utolsó pillantását mi a nyitott ajtón átszűrődik, elmosolyodik a lány tekintetén, szinte érzi ahogy reszket. A mágus csak nem jön be az ajtón, vajon mi lőtte. Hisz neki hagyta nyitva biztos lenne pár kérdése hozzá az elhangzottakról. S még csak nem is ismeri, joggal törhetne ki magából, bár lehet ő húzná a rövidebbet. Ki tudja, ez csak a fejben játszódik s semmi köze a valósághoz. Ujja viszont felemelkedik s csalogatóan mutat a lány felé aki kinn áll. S bár lehet nem ez az első gondolata a lánynak még sincs hátsó szándéka, ha csak nem az, hogy egyik üvegcséjének tartalmát megossza vele amiért az ő szemetét szedte össze s miatta sérült meg ujja is. Az arc megmozdult bár hangot nem hallatott de szépen le lehetett olvasni szájáról amit mond.
-Gyere...

*Rápillant a lányra, arcára vékony mosoly húzódik. A mágusokkal nem jóban lenni, attól függ hogy kivel van az ember. Neki sose volt rossz élménye Balállal pedig ő is csak egy mágus a sok közül. S rengeteg boldog percet köszönhet neki, s többek között talán régi életét is.
-Semmiség... De ne vedd mindegyiket egy kalap alá. Vannak közülük rendesek is kik méltóak a szeretetre. S most ülj le kérlek.
*Kínált helyet az ágyon, vagy pedig a magával szembe fordított széken. Bevallaná, hogy mindkét vendéget várta. Bár nem tudja Aldo most mit érezhet odakinn, egy zárt ajtón keresztül amit csak egy kilincs elfordításával is ki tud nyitni. Megvárta míg a lány helyet foglal majd kinyújtotta a kezét.
-Had lássam mi történt...
*Célzott a kis harci sérülésre amit a lány takarítás közben szerzett.

*Csúnya esetek, hát igen azokból kijárt épp elég az élet során. S nem is oly rég épp, hogy nem ért véget rövidke kis élete. Egy sárkánnyal való találkozáskor. Ránéz a lányra szemei most fakó cián színűek. Elmosolyodik kis gondolatán, neki is kiakadt a sárkányokból hol jó hol rossz. Kezével egy üvegcsét emel a lány orra elé, majd megszólal.
-Mit érzel?
*A lány kesernyés ízt érezhetett a szájában már csak azért amiért beleszagolt.
-A gyógyszer sosem jóízű... de a méreg többnyire íztelen. Az én nevem Nawa.
*Majd a lány ujjára tekert egy kendőt amit bekent az anyaggal.

*A lányra pillant mikor rá mosolyog halvány vörösség jelent meg arcán, érzi a lányon, hogy miféle s honnan jött. Jellegzetes illata van a sárkánynak ha bárány bőrbe is bújik.
-Nem kevésbé én, Liz.
*Ahogy végzett az ujjkötözéssel a lány kérdésére kereste a választ mire nem igazán talált jó indokot. Vajon miért is jár erre, pillant sandán a fegyverre maga mellett. Nem bízott a lányban, hiába volt még ártatlan az ő szemében.
-Utazok, gyógyszert s mérget keverek. Nem hiába ismerem a mérgeket, s szakmámba vág azok kiszagolása is. Nem hiába mondtam amit mondtam a mágusnak.
*Régről még ismeri a férfit de csak hallásból, hajdani kedvesével állt valamilyen rokonságban. Szerette a lányt de már nem volt szükség rá. S mind a kettejük élete könnyebb lesz ha kettéválnak. Gondolta ezt akkor. Majd szemeibe ismét élet költözött látszott rajta megint itt van s kicsapódott gondolatmenetéből.
-S te? Mi járatban itt?
*S elrakta üvegcséit a kis táskába, ahonnan azok elő kerültek. De még mielőtt az összeset elrakta volna a lányra pillant.
-Tessék
*Adott neki egy ugyanolyan üvegcsét mint a többi volt.
-Sebekre van, még mielőtt elfertőződne akkor kell köré kenni. Semmiképpen ne bele...
*Majd eresztette el a lány keze felett az üvegcsét.

*Elgondolkodott a lány szavain főleg a semmi pénz szó alatt. Ha már kijár akkor meg is kell kapni a fizetséget. S teljesen érthető volt a lány szakmája, a fő eleme a tűz. Nem hiába ért hozzá, már ha ért hozzá.
-Én nem játszok a tűzzel... túl gyorsan megégeti a magamfajtát. Bár a gazdájával inkább játszottam.
*Mosolyodik el, eszébe villan a Fekete sárkánnyal való találkozás ki a halál széléig sodorta őt. Bár ha be kéne vallania magának megtenné, hogy csöppet sem bánta a dolgot. Valamiért felébresztett benne valakit aki már túl régóta várt rá. Lehet már előbb kellett volna felkutatnia, vagy csupán a véletlen műve volt, hogy összeakadtak. Megint észreveszi magán, hogy feje teljesen máshol jár. A hosszú út alatt sem tudott épp eleget gondolkodni ahhoz, hogy most ne kelljen.
-Ne haragudj... kissé máshol jár a fejem... többnyire mindig. A főtér? Téged nem zavar ha az emberek megbámulnak?-futott végig a hátán a hideg.
*Pontosan tudja milyen az mikor az emberek bámulnak valakit, bár igaz az sem mindegy, hogy miért teszik. Gyűlölet vagy szeretet kíséri e a tekintetüket.
-Sose szerettem ha néznek... ellenkezik a szakmámmal, mindig láthatatlannak kell lenni úgy a legbiztonságosabb. Egyszer fedtem fel magam - mosolyodott el- majdnem ott is hagytam a fogam.
*A lány megköszöni az ajándékot mit csak egy mosollyal viszonoz, nem tart semeddig elkészíteni. S a növény sem oly ritka ha tudod hol keresd. Bár jó borsos ára van az ilyesminek az utcákon.
-Annak ki keveri értéktelen...
*Céloz az ajándékra majd szemével lepillant a táskára mit most fűz be amíg van rá ideje, majd a párna alá csúsztatja.

*Nem jelezte a lánynak, hogy tudja miféle de örömmel vette, hogy ilyen könnyen kiadja apró kis titkait egy idegennek. Általában az ilyenek halnak meg legelőszőr bár ez a gondolat most messze járt az igazságtól, hisz most ketten vannak. S míg nem érez rossz szándékot nem ont hiába vért. A lány ideje amúgy sem jött még el, hisz a sárkányok évezredeket élhetnek.
-Érdekes vagy... honnan veszed, hogy nem éppen sárkány szíveket gyűjtök be? Ne fedd fel magad ilyen elhamarkodottan, nem is ismersz. Lehet azt hiszed, hogy jó emberbe akadtál bele.
*Szeme fellángolt a lány talán nem is tudta követni kezét, ami már a nyaka előtt tartott egy fekete kést.
-Nem mindenki olyan mint én, van aki nem állította volna meg a kezét mielőtt feltépné a nyakad... Légy óvatosabb, ez nem az a világ ahol mindenki boldogan virágot szed a réteken. S te is most még csak zsonglőr vagy ki játszik a tűzzel. Hamarosan eljő az az idő mikor harcosnak kell lenned, hogy életed mentsd.
*Majd a kéz megpörgette a tőrt s vissza bújtatta helyére, oda ahonnan jött az ingujjéba. Lehet nem valami ideális a fekete szín de a bő ruha sok rejtekhelyet kínál neki.
A sebre pillant amit az imént a lány említ, s ő saját arcához emeli kezét. Valahol belül még mindig érzi az a sebet mi nem is oly rég tűnt el róla.
-Átérezem, a sebek árulkodóak szoktak lenni. Megbillogozzák hordozójukat, de míg nem említetted nem is figyeltem fel rá. S ami azt illeti, megnézlek ha úgy alakul.
*Fakó szeme a lányt méri végig, lám minden sárkány más és más. De megint csak a fekete szín felé mennének gondolatai, mikor kissé megbillenti fejét.
-S ha már így kiveséztük a mi voltod, mit gondolsz mi vagyok?
*Becsapós kérdés, mi mögött most kivételesen semmilyen gonosz tréfa nem áll. Csupán kíváncsi a lányra érzi e benne a sötétséget, mit az a másik nőstény is megérzett. Talán nem egyedüli az a képesség amit tett vele, s ha már itt van fel is tenné neki ezt a kérdést. De nem remél, hisz még csak külcsínre sem hasonlít a fajtársához.

*Csak bólint egyet, megérti mindenkinek vannak rossz emlékei ezzel azzal, például ő vadalant nem látogatná meg szívesen. Habár az ott élőkkel nincs semmi baja.
-Nem féltelek mivel nincs rá okom. Mindenkinek saját joga a halálba futnia, ha ő azt úgy kívánja. S amúgy is fajtád elég erőteljes lény, lehet a kis penge talán még csak meg sem fogta volna a bőröd.
*Az elkerülés szó hallatán akaratlanul is de elképedt, valahogy az emberek sose keresik a társaságát. Ha egyedül van egy asztalnál csak riadt s gyanakvó tekintetek várják. Bár ez így van rendjén, senki se szeret a mozgó halállal egy asztalnál enni. Majd a lányra pillant aki a sebhelyről faggat. Vagyis inkább csak egy apró kérdést tett fel azért mert árulkodó volt cselekedete.
-Volt... de inkább egy átok volt rajtam mint sebhely...
*Élvezettel hallgatta végig ahogy a lány észrevételeit sorolja, csak mosolyog s az ajkakra figyel amik most tanácstalanul állnak.
-Részben vagyok ez és az. Kijutott egy kicsit mindenből. Fattyúnak nevezik az ilyen lényt. -Mosolyodott el - S ha engem kérdeznél én magam sem tudom, hogy mi vagyok. Vagyis tudom de ha elmondanám meg kéne hogy öljelek.
*Majd jobban szemügyre veszi a sebhelyet a lány szeménél. Ez már sosem tűnik el, lehet élete végééig hordozza majd. Bár az alakváltás lehet kiterjed arra is.
-Erre sok mindennel nem tudok szolgálni... ilyen marad míg élsz.
*Majd ideje volt le kanyarintania magáról a csukját, most végre látszott a hosszú fehér lóbonc mit takart. Szemébe hullott mi oda való volt, nem volt oly méretes csupán válláig ért. S a haj mögül fürkészte most a lányt.

*Elneveti magát a lány reakciójára, semmit sem tudott volna vele kezdeni de ha nem akarják nem is muszáj. Vadabbá szó szó igaza lehet akkoriban még neki is az volt az utolsó mentsvára bár neki nem olyan értelemben ahogy azt a lány kimondta.
-A sárkányok... hmmm én is közéjük vágyom csak sajnos a sors nem oda szült ahova vágyakozok. Maradt a séta.
*Mosolyodott el, bár keserédes volt mert amit mondott igaz volt, valamiért az utóbbi időben inkább lenne ő is egy sárkány mintsem egy "kétlábú" ahogy nevezték. Bár ez a bőr sem rossz csak korlátozott, s nem ad elég utat annak ami.
-Öm... Köszönöm azt hiszem ezt most bóknak veszem- Zavarodott meg kissé. Majd sanda tekintettel folytatta tovább.- Mára?
*Tekintetét felfelé helyezi mintha keresne valamit, igazság szerint kiszúrt egy pókot a plafonon s azt nézi most az ott ereszkedik vagy felfelé megy. Nehéz kérdés mert elég nagy és rusnya egy teremtés s lehet a mai estét nem mellette szeretné tölteni.
-Hogy mára - tekintete még mindig a plafonon- nem is tudom... -Egyszer csak keze elindul s egy dobó kés áll bele a plafonba - Megvagy....
*S most már érezte, hogy minden figyelmét a lányra szentelheti, most, hogy sikerült levadásznia azt az élőlényt aki a legnagyobb veszélyt jelentette rá a mai nap.
-Semmi, pihenni jöttem a városba, mint mondtam vándor vagyok s nemrég Lanur hegyeiben bandukoltam. Miért is?
*Néz a lányra kissé gyanakvó szemmel.

~Jó móka lenne? Nehéz lenne hétköznapinak mondani azt az életet... No de mindegy.
*Beletúr hajába, majd hátra tűri azt szeme elől.Kezében egy fekete szalag s azzal oda is fogatja a szálakat egymáshoz. Lófarokba köti majd két csomóval megpecsételi azt.
-Szegény? Hát velem mi lesz? Velem akart aludni s nem veled... - Vett egy mély lélegzetet erre az invitálásra.
~Pont a főtér? Ahh rendben...
-Menjünk... de őszintén bevallom nem szeretem a tömeget. S te - néz végig a lány alakján- nem csak az atrakcióval vonzod az emberek figyelmét.
*Mosolyodik el, s közben megint csak az a halvány pirosság az arcán. Mintha most már teljesen emberi lenne fehér bőre. S most kivételesen nem úgy néz ki mint egy élőhalott.
-Gyere- kapta el a lány kezét majd rántotta oda az ablakig.
*Szabad kezével kitárja az ablakot majd a párkányra ül.
-Ha már úgysem szereted a mágusokat hát....
*Pördül ki az ablakon háttal kifelé. Már a földön állt két lábon s nyakát sem szegte.
-Na akkor mire vársz?