Nortelon - A felhők városa

Miután Vash válaszolt a kérdésekre, látta Cloud arcán hogy tetszik az ötlete. Mosollyal az arcán bólint és így szól:
-Jó, benne vagyok.

Cloud hagyta hogy Vash haladjon előrébb, igaz csak épphogy, pár lépéssel. Vash már kezdett volna a gondolataival lenni, hogy merre menjen, mit súg a megérzése, majd Cloud ezt megzavarta újabb mondatokkal. Igazából Vash-t nem zavarta, csak egyszerűen a magányhoz és a csendhez szokott, hogy nem tesznek fel neki kérdéseket, mert nincs aki kérdezne tőle.
-Nah és, most kezdted a varázslást?
Ha nem gond, mesélhetnél egy kicsit arról az "idézésről" nekem.


Vash-t nem lepte meg a kérdés, hisz látta Cloud-on hogy amióta említette érdekli a dolog. Még jó hogy Vash illedelmes, így válaszolt.
-Nos,a varázslást már nagyon rég óta csinálom, kis korom óta.
Ekkor elhalkult, pár pillanatra komor lett arca. Majd folytatta:
-Hát idézés aladt azt értem hogy képes legyek különböző anyagokból mágia segítségével teremteni egy lényt, amely engedelmeskedik, ha kell megvéd, ha kell támad. Amit ha kell megsorozhatok, vagy ha kell meg is szüntethetem.

Vash talán egy picit vallatásnak érezte a helyzetet, de nem igazán zavarta hisz Cloud csatlakozott hozzá és szeretett volna többet tudni róla minden bizonnyal. Bele gondolt hogy mennyire furcsák lehetnek a város lakóinak: két furcsa kinézetű idegen, egy katona és egy fura piros ruhás alak. Végig gondolva olyannak tűnhetnek mintha egy katona egy bűnözőt vagy valami nagy érdemű embert kísérne.
Cloud értette Vash minden szavát, igaz mikor az idézést említette neki látta rajta hogy érdekli a dolog de azért annyira még sem. De hát végül is ez Vash érdekeltsége így nem várta a másiktól hogy őt is ugyanannyira érdekelje mint őt.
Cloud ismét csak kérdést vetett fel "vezetőjének":
-És most egy ilyen varázs...azaz mágust keresel, ugye?

Vash számára a válasz egyértelmű volt, ezért is nem értette hogy Cloud számára miért nem, hisz elméletileg érthetően elmondott mindent. De se baj, Vash természetesen válaszolt a kérdésre, hisz miért ne tette volna ha netán-tán Cloud valamit nem értett volna meg
-Igen. Remélem sikerrel járok. De ha nem akkor keresgélek tovább.


Nem sokkal előttük, nagyjából ötven méterre Vash észrevette hogy van egy kisebb kocsma. Úgy volt vele hogy a hosszú útja után, újdonsült útitársával megisznak valamit. És hát, lehet hogy pont egy kocsmában tud majd segítséget kérni a mágus ügyben.
Így hát betértek a kocsmába.

Vash örült hogy végre kicsit pihenhet egy jópofa sör mellett. Igaz most nem a sötétebb helyeket kereste mert nem egyedül volt. És úgy vélte Cloud furcsálta volna ha így cselekszik. Szóval ismét csak az illedelem mutatkozik meg Vash-ból. Így hát keresett egy helyett ahova két utazó kényelmesen leülhet. Szerencséjükre a hely nemvolt zsúfolt, volt pár üres asztal. Egy gyönyörű hölgy jött az asztalukhoz hogy felvegye rendelésüket. Persze Vash nem igazán volt az a fajta aki sűrűn nézi a lányokat. Egy-egy korsóval kértek, igaz a legolcsóbb sörből, de hát nem lehet minden pénzt elinni. Szerencséjükre csak 4 darna volt összesen az összeg.
Mikor megérkezett a két sör Cloud így szólt:
-Nem mindig esik jól a sör.

Vash eme kijelentést furcsálta, de hát ahány ház annyi szokás. Nem mindenkinek esik ugyanaz jól. Ő erre így felelt:
-Lehet. De egy hosszú út után valahogy meg kell pihenni, és én így szoktam. Inkább így, semmint hogy szajhákra költsem a pénzem, vagy puccos mágus kellékekre, amik annyira kihívóak hogy a tolvajoknak könnyen a célpontjuk leszek.
Majd Cloud felé nyújtotta korsóját hogy koccintsanak.
-Egészség!

A koccintás után Cloud ismét kérdéseket tesz fel, de most Vash múltjával kapcsolatban. Vash ennek nem örül mert nem akarja felidézni a múltat. Nem szeretne válaszolni, de nem is akarja megbántani Cloud-ot.
-Nos, tényleg most vagyok itt először, de a megérzéseim nem hagytak még cserben. Így szinte játszi könnyedséggel megtalálom amit, vagy akit keresek.

Vash ezután pár pillanatra elnémult és eszébe jutott a múltja, az a bizonyos nap. Arcának kifejezése komor lett, tekintete pedig bánkódó, emlékező. Remélte hogy Cloud nem veszi rajta észre.
-Nos, mint már említettem messziről jövök. Igen, jól gondoltad, északról...

Ekkor egy nagyot ivott a korsóból, azért hogy ne kelljen folytatnia, és talán hogy emlékezzen mind arra amit elvesztett. Szemeiből egy-egy könnycsepp kezd folyni. Majd hirtelen úgy tesz mint ha félre nyelt volna és ezért könnyezik. Nem akarta hogy Cloud megtudja szomorú múltját.

// Kesa //

* Látja a partnerén, hogy böki az oldalát az, hogy az ifjú leány félbeszakította a beszélgetést. Kean-nak sincs túlzottan ínyére a dolog, de nem sokat törődik vele.*
- Nos, ebben teljesen igazad van. Azonban még ez is jobb, annál, ha a felszolgálót úgy kell oda inteni, hiába láthatta az érkezésünket.*mondja, bár mindez csak az ő személyes véleménye, amivel nem biztos, hogy Kesa teljesen egyet ért. Ő úgy gondolja, hogy inkább jelenjen meg egyből felvenni a rendelést, mit csak többszöri hívásra menjen oda. Figyelmét elkerüli a hölgy által fruskának ítélt fiatal testrázogatása. Az ilyen lányok bár szépek, nem nagyon keltik fel a férfi érdeklődését. Egy érett nő, mint amilyen az asztaltársa sokkalta jobban felkelti a figyelmét.*
- Az lenne már maga a hab a tortán. Nem hiányozna.*Bólint. Persze egyből megérti a célozgatást.*
- Talán valamilyen kétes hírverésű üzletet jöttek megkötni.*találgat, de ez pusztán egy feltevés, az is megeshet, hogy félreértelmezte a helyzetüket, bár erősen kételkedik benne. Ha valamilyen egyszerű ügyletről lenne csak szó, nem ülnének olyan hátul, ahol alig hallhatják meg őket.*
- Egészen biztos, hogy nem a törvény jó oldalán állnak.*feleli megcsóválva rosszallóan a barna fürtjeit.*

Vash nem is sejtheti hogy az iménti színjátéka nem vállt be, és Cloud sejti hogy valami nincs rendben. De hát miért is beszélne a múltjáról, a fájdalmáról, az érzéseiről. Helyette inkább köhögött, vagy legalább is úgy csinált. De ilyenkor mi mást tehet egy idegen egy másik idegen jelenlétében mikor nem kívánt dolgot kérdez? A "köhögés" után Cloud Vashra nézett és így szólt:
-Jól vagy?


Vash még picit játszotta szerepét majd felelt:
-Persze, csak mohó voltam, és borzasztóan félrenyeltem.

Reméli Vash hogy ezzel kielégítette Cloud csillapíthatatlan kíváncsiságát. A söre azonban elfogyott, így kért még egyet. Ahogy a pincérnő hozta az italát, két részeg alak miadt akiknek összetűzése volt egymással, fellökték a pincérnőt, és a sör Vash-ra ömlött. Ekkor mintha megállították volna az időt, hirtelen csend lett, Vash lassan felállt, majd a két részegre tekintett, ők pedig egyenesen vissza. A helyzet egyértelmű volt: a két alak tudta hogy ezt nem kellett volna mert most valami baj fog történni. De úgy voltak hogy ők ketten vannak a másik (Vash) pedig egyedül. Ahogy lassan közeledett feléjük a két alak nekirontott. Vash tudta hogy ha itt csete-paté lesz, akkor könnyen bajba kerülhet, és hát ő nem szereti a túlzott figyelmet. Vash elmormolt valamit ami után a két részeg úgy esett el mintha összekötözték volna lábaikat. Vash oda sétált majd halkan így szólt:
-Uraim, önök kiöntötték a sörömet. Ha nem kérnek nekem egy újat akkor sokkal rosszabbul fognak járni az iméntinél.
A két részeg kezdte felfogni hogy akit meg akartak támadni jártas a mágiában. Nem akarták megtudni hogy mire gondolt Vash a rosszabb aladt, így kértek neki egy sört, és gyorsan távoztak. Mintha mi sem történt volna, vissza ült a helyére, és belekortyolt italába. Majd Cloudra nézett, akik nagyon furcsán nézett rá.
[color=yellow]

// Kesa //

* Bár, nagyon jól tudja,hogy a partnerre épp nem vágyó vendégek szintén szoktak abban a szegletben helyet foglalni. Azonban, ha csak egyszerűen két, a hosszú úttól elnyűtt utazóról lenne szó, nem viselnének csuklyát. Tért már be hozzájuk több kalandor is megjavíttatni a fegyverét, de azok közül egyiken sem volt olyan viselet, mint a sarokba ülőkön alakokon. Azokon van ilyesmi, akiknek van valamilyen rejtegetni valójuk, egy kis vaj a fülük mögött, melyet takargatnak.
A hetedik érzéke pedig azt sugallja neki, hogy valami bűzlik a körül a kettő körül.*
- Valami azt súgja, most nem csal a megérzésem.*válaszolja halk hangon. A legnagyobb probléma a jelen helyzetben az, hogy túl messze vannak ahhoz, hogy rendesen láthassa őket, avagy netán egy aprócska szófoszlányt is hallhasson a beszélgetésükből. Pedig most sokat segíthetne egy-egy még akár félmondat is, mely nincsen teljesen befejezve.*
- Azt erősen kétlem. Egyrészt, azokat külön-külön láttam, másrészt úgy voltak felöltözve, mint bármelyik sétálgató ember az utcán.*árulja el a véleményét. Azok nem álcázták magukat, hogy ne keltsenek feltűnést. A zsebtolvajok egyébként sem szokták elfedni az arcukat, ezzel elkerülve a gyanú árnyékát. Amelyiket ő elfogott, az is olyan ruhákat viselt, akárcsak a többi, tisztességes munkát végző járó-kelő.*
- Valószínűleg nem fog ártani.*ért egyet, de a férfi arcán nem virít a gúny és mosoly sem található meg rajta. Mikor pont azon agyalna, hogyan is lehetne bármit megtudni a párosról, megjelenik a felszolgáló lányka. Bár a mosolya kicsit sem érdekli, azért egy ötlet jut az elméjébe.*
- Semmi gond. Nem tud valamit azokról ott?*kérdezi meg a lepakolászó pincért, fejével a sarokban meghúzódik felé biccentve.*

* Érzi, hogy a felszolgálónak megtetszett, de az érzés sajnos nem kölcsönös, csupán egy oldalú. Lehet, hogy az éretlen férfiakat könnyedén leveszi a lábáról a leány, de Kean-t az ilyen nők nem érdekelik.
Abban is biztos, valami takargat a felszolgáló, csak azt nem tudja, hogy mit. Le merné fogadni, hogy azok az alakok már többedszerre járnak ebben az ivóban. Arcán látszódik, nem épp a legnyugodtabb, ki is használja és farkasszemet néz vele, hátha ezzel információkat tud belőle kicsikarni. Azonban úgy látszik, az asztaltársa által fruskának tartott pincér félre érti a célzást és azt hiszi, udvarol neki a hím és mosoly varázsolódik haloványan az arcára. Azonban Kean képén nem látszik semmi ilyesmi, ezzel megcáfolva a leány sejtését.
Végül Kesa meggyőzi a fruskát, hogy foglaljon csak nyugodtan helyet. Ahogyan azt gondolta, a mellette elhelyezkedő széket foglalja el. Ennek nem igazán örül, de jelenleg nincs más tenni, csak hagyni, hagy jöjjön rá magától az ifjú, hogy hidegen hagyják a maguk fajták. *
- Na, figyelj*fordul a lány felé.*, ne akard nekem bemesélni, hogy semmit nem tudsz arról a kettőről. Túllátok ezen az átlátszó szövegen.*közli vele és türelmesen várja, hogy megeredjen a mellette ülő nyelve és elkezdjen információkat kiadni a csuklyásokról. Hiába kedves általában, most nyugodt és higgadt.*
- Szóval, kik is ezek és mit üzletelnek ott, hátul?*tér rá teljesen egyenesen a tárgyra.*

* A meglepődés azt sejteti, hogy bevált az ő kis terve és sikerült elbizonytalanítania, illetve sarokba szorítania. Jelenleg jól jön, hogy a leány szemet vetett rá, ugyanis ezzel könnyű prédává tette magát ahhoz, hogy egy kis ráijesztéssel ki lehessen zökkenteni a nyugodtságából. Azért Kean reméli, nem törte teljesen össze a szívét és nem élte bele magát abba túlzottan, hogy a férfi majd ágyba viszi. Szemében azonban továbbra is ott ül a higgadtság, ami eltakarja az enyhe együttérzést, ami valahol belül lakozik benne. Most nem akarja a felszínre hozni, hogy biztosan beszéljen a felszolgáló. Kesa csatlakozik hozzá és a barátságos modorával teszi egy-egy lapáttal a helyzetre.*
- Nem kell aggódnod. Ha netán rájönnének, majd azt mondjuk, hogy az egyik kolléganőd kotyogta ki véletlenül.*biztatja, hogy hagy szóljon csak, nem kerül majd bajba. Habár az nem teljesen biztos, hogy a két alak kiszimatolja, hogy ő árulkodott.
Látja a fruskán, hogy egyre és egyre nagyobb rajta a nyomás és mindjárt megtörik, már csak egy kicsit kell türelemmel várniuk és megered a nyelve. Tekintete is ide-oda cikázik, igyekezvén kerülve a szemkontaktust, nem kimondottan nagy eredménnyel.*
- Ám, legyen, de ígérjétek meg, hogy tartjátok a szátokat.*kéri ezt az apró szívességet, már valamivel közelebb hajolva.*
- Megígérjük.*mond véleményt kivételesen a társa nevében is nyilatkozva.*
- Nem tudom, hogy név szerint, hogy kik, mivel jól leplezik a kilétüket és még egy keresztnevet sem kottyantottak el, de heti rendszerességgel járnak ide. Mindig bejönnek még az előtt egy nappal és lefoglaltatják másnap estére a sarki asztalt. A fogadósnál mindig azokat az álneveket használják, hogy ravasz kutya és alattomos sakál. Múlt héten sikerült fél füllel meghallanom, amint arról diskurálnak, hogy az árujukat csempésző üzletemberrel ezen a héten találkoznak és elmennek valahova, ahol átveszik, de vigyázniuk kell, mert itt nincs engedélyezve az áru. Többet nem sikerült megtudnom*meséli el, azokat az információkat, amiket eddig megtudott. Kezdene gyanakodni, amikor nyílik a fogadó ajtaja. Egy köpcös férfi lép be rajta, akit teljesen csuklya fedi, alig látszik ki, csakis a szeme. Nyugodtan sétál a sarokban helyet foglaló páros felé.*

* Szerencsére sikerül a tervük, így aztán a lány elmondja, mit is hallott. Ennek örül és egy bólintással nyugtázza a megtudott információkat. Látja is a felszolgálón, hogy meg van könnyebbülve, a nyomás sem ugyanolyan nagy már rajta. Hálája jeléül halovány mosoly ül ki az arcára. Igaz, nem olyan túlzottan sok, de a leglényegesebb dolgokat megtudták, amik már bőven elegek egy jó kis alapnyomhoz és el képesek indulni rajta. Legfőképpen a furcsa álnevek, illetve a csempészett tiltott áru kelti fel az érdeklődését. Gyanítja, hogy valamilyen erősebb tudatmódosító szerről lehet szó, amit a káros mellékhatásai miatt nem engedélyeznek Nortelon városában. Abban biztos, hogy nem először keveredhetnek az alakok ilyen ügyekbe. Ha ez lenne az első ilyen alkalom, még sutábbak lennének és könnyebben sétálnának bele néhány kisebb-nagyobb kezdő hibába.
Minden esetre Kean eddig még nem hallott róluk, amin nem igazán lehet meglepődni, ugyanis koránt sem gyakori látogatója a fogadónak, csakis néha-néha néz be, de akkor is kevés alkoholt tartalmazó italokat fogyaszt el.
- Csatlakozom az előttem szólóhoz. Igazán köszönjük az együttműködésedet, sokat segítettél vele.*mondja kedvesen.
Be is tér az emlegetett, rejtélyes köpcös alak. A tekintetéből is egyből sugárzik a titokzatosság és a rosszindulat elegye megkoronázva egy kis pénzéhességgel. Olyan férfi, akit jobb elkerülni, ha csak nem valamilyen piszkos üzlet kerül bele a képbe. Elsőre is érezni a törvényen kívüli kisugárzását. Borsódzik tőle a háta.*
- Valamiből én úgy gyanítom, hogy a keze piszkos.*utal ezzel arra, hogy nem tiszta dolgokat szokott elintézni, hanem pont ellenkezőleg. Hangja halk, így nem hallhatja más, pusztán ők hárman.
Egyet ért Kesa-val, aki figyelmezteti arra a leányt, hogy a csapos tekintetéből percről percre kezd a türelem lassacskán elfogyni.*
- Szerintem is menj, még mielőtt probléma adódna.*feleli, majd a nőhöz fordul vissza ismét.*
- Az lesz a legjobb, ha megvárjuk amíg elindulnak, majd utánuk megyünk és értesítjük az egyik őrt, hogy mi is folyik ott, ő meg majd rács mögé dugja őket.*vázol fel egy viszonylag túl sok gond nélkül kivitelezhető. A társán múlik, hogy így-e tesznek, avagy másképpen cselekednek.*

Cloud csak ennyit szólt mikor Vash vissza ült:
-Nekem most mennem kell..

Vash-nak csak ez jutott eszébe: komolyan egy ilyen kis semmiség miadt lép le Cloud? Pedig még nem is látta hogy milyen vagyok ha igazán felbőszítenek.

Na de mind egy, ha el megy, hát el megy, ez van. Vash megtanulta hogy egyedül van, így nem bántja hogy újdonsült úti társa lelép. Had menjen, egyedül jobb, és könnyebb. Érzelmek nélkül így szól hozzá:
-Ég veled! Talán még találkozunk!

Na persze, egy ilyen alakkal újra találkozni aki megsértődik azért mert két részeget meg leckéztet? De jobb is hogy nem ezt mondta neki.
Vash nyugodtan elfogyasztotta sörét, majd úgy gondolta megkeresi aki miadt ide jött. Ahogy kilépett a kocsmából észrevette hogy már besötétedett. Így hát először is keres valami szállást magának estére. Ahogy járt kelt hogy keressen magának valami alvóhelyet, egyszer csak azt vette észre hogy követik. De nem is sejthette hogy a kocsmából a két részeg az. Kapkodta lépteit, majd hirtelen az egyik utca elején elbúlt a ház széles tartó oszlopa mögött, előrántotta kését, és várt. Ahogy fülelt ezt hallotta:
-Most megfizet az a rohadék!


Most már tudta: ez az a két szerencsétlen marha aki kiöntötte italát. Szóval visszavágót akarnak, hát megkapják.
-Te menj a következő utcához, én meg nézem itt.

Ne te barom, most is megjárod-gondolta magába Vash.
A részeg lassan elment előtt, nem is sejtette hogy Vash a háta mögött lessz így. Mögé lopózott, a kését a torkához szórította, nem vágta át, csak oda szórította. Madj ezt súgta a fülébe:
-Te marha, én figyelmeztettelek. Remélem tudod hogy ha kinyitod a szád véged! De kapsz még egy utolsó esélyt az életre, azonban ha még egyszer kerestek, mindketten meg haltok!

Vash lassan elvette a kést a nyakától, majd hogy biztos legyen abba hogy nem hívja társát a részeg, hátulról elgáncsolta. Nem olyan erősen hogy belehalljon, hanem csak hogy eszméletét veszítse. Majd gyorsan keresett egy nyugis helyet ahol megpihenhetett.
Másnap újult erővel kelt fel, kereste egész nap a mágust, de nem találta. Majd egy alak megállt előtte és azt az üzenetet adta át neki hogy jelenjen meg Tarsisban, a Remény templomában. Vash nem időzött mert nem látta értelmét hogy maradjon A felhők városában. Így elindult és meg sem állt a Remény templomáig.

// Kean //

* Nem túl sok kedve van, csempészeket lebuktatni. Ráadásul, az ülésnek köszönhetően, a fáradtság is kezd visszatérni porcikáiba. Mégis kíváncsi a titokzatos árura, és bár arra már rájött, hogy a vele szemben ülő férfitől, valószínűleg, már több számára hasznos információt nem fog tudni megszerezni, de úgy érzi, nem járna rosszul, ha a férfival tartana erre a kalandra. Ha másért nem, egy kisebb jutalomra azért csak számíthatnának, ha sikerrel járnak, és bár alapjába véve nem lenne szüksége a pénzre, mégis fogytán van az utazásra elhozott keret, amit nem árt egy kissé megdobni, ha hosszabbra kívánja nyújtani ezt a kiruccanást a birtokáról. *
- Egyet értek.
* Kean felől a felszolgáló felé fordítja tekintetét, aki idő közben már felállt a székéből. *
- Kérlek, az ételekről ne feledkezz meg.
* Egy baráti mosollyal hívja fel a kissé szétszórtnak tűnő leányzó figyelmét, hogy rendelésük már valószínűleg elkészült.
Persze az is közre játszik ebben, hogy már igencsak kezd éhes lenni ő maga is, és ki tudja azok ott hárman a sarokban mennyi ideig kívánnak elbeszélgetni. Márpedig nem szívesen vetné bele magát az éjszakai követésbe üres gyomorral.
A fruskának sem kell kétszer szólni. Szapora léptekkel indul meg a konyha felé, úgy hogy még a korábbi érdeklődést felkeltő mozgásáról is megfeledkezik. *
- Nem néztem volna ki belőled, hogy otthonosan mozognál mások követésében.
* Bár partnere nem mondta korábban, mégis korábbi szavai alapján erre következtet Kesa. Igazából neki sem okozna problémát mások követése, ha mágiájához folyamodna, de nem szívesen fedné fel ezt a férfi előtt. *
- Netán csak nem a ”többi szép hölgy”-el gyakoroltál?
* Fejezi be korábbi gondolatát, egy kacér mosollyal. Hiszen eddigi ismeretségük alapján sejti, nem erről van szó. Éppen ezért igencsak meglepődne, ha az ellenkezője bizonyosulna be.
Sokáig azonban most sem élvezhetik egymás társaságát, hiszen a leányzó ismét megjelenik az asztalnál. Ez alkalommal bal kezében egy, míg jobbjában két tányérral. A baljából le is teszi a két tojásból készült rántottát Kean elé, bár most is a férfi felé néz, de a korábbi alkalmakkor látható mosoly most hiányzik arcáról. Utána Kesa elé tesz le egy tányért, melyen a vaj és több különféle zöldség foglalnak helyet, míg az utolsón található felszeletelt cipót, az asztal közepére helyezi. *
- Jó étvágyat!
- Köszönjük.
* Mosolyog rá Kesa, ha Kean nem tartja fel a felszolgálót, akkor a leányzó megfordul, és távozásképpen a sarokban ülő új jövevény felé veszi az irányt. *

//Kesa//

* Bár pénz szűkében épp Kean sincsen, de általában nem igazán árt meg egy kis jutalom díj. Azonban a férfit most jobban hajtja a kalandvágy szelleme és a lassacskán már az oldalát furdalgató kíváncsiság. Hiába nem tartozik az egész világot átszelő kalandorok közé, akik szinte nap, mint nap járnak hozzájuk kovácsoltatni, attól még egy ilyen lehetőséget ő sem szalasztana csak úgy el. Mindenesetre biztosan örülnének neki a csendőrségen, ha ezen a napon már másodszor is berángatna egy bűnöst. Bár reggel is hálásak voltak neki, ha még ma sikerül a kezükre játszani a kis duót, vagy netalán a köpcöst is, biztosan nem távozna el onnan üres erszénnyel.
- Hát nem azt mondom, hogy túlzottan profi lennék benne, de este, mit több, sötétedés után nem olyan nagy művészet kivitelezni.*feleli őszintén. Eddig még nem járt senkinek sem a nyomában, de egy régi ismerőse, aki valaha kém volt mesélte el neki, hogy nappal kell csak ügyesnek lenni, éjszaka már könnyebben megy.*
- Ugyan-ugyan.*csóválja meg rosszallóan a mutató ujját.* Egy magához hasonlóan csinos hölgy én nem zaklatnék azzal, hogy sarkában lépkedek.*válaszolja, megvillantva ápolt, fehér mosolyát.*
A lány végül távozik a társaságukból, aminek a férfi csakis örülni tud, ugyanis a gyomra csendben kezdi jelezni, hogy már várja a vacsoráját. Nem telik bele sok idő, alig pár perc, mire a leány tányéroktól megrakodva visszatér a pároshoz. Most azonban, ahogyan leteszi őket, már nem látja rajta, azt, hogy rá pályázna, aminek valamilyen részben örül is. Ő az ismerősével ellentétben nem szól semmit, csak egy bólintással nyugtázza a kívánságot. Amikor megint az újabb vendégeket elindult kiszolgálni, Kean Kesa felé fordítja zöld színű lélektükreit.*
- Jó étvágyat önnek, kedves Luna!*kívánja egy mosoly kíséretében. Ezután elemel egy szelet kenyeret a tányérról és villáját a bal kezében szépen fogva elkezdi elfogyasztani a kért rántottáját. Elégedetten állapítja meg, hogy a szakács most sem volt rest is finom ételt készített el.*
~ Mmm... pont olyan, ahogyan szeretem. Úgy tűnik, mégsem olyannyira rossz hely ez a fogadó. ~
* Fut át az elméjén a gondolat, a szélnél is sebesebben tempóban.*