Nortelon - A felhők városa

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 1:13 pm

A könyvtár egyike azon helyeknek, ahol még az én erőmet is teljesen vissza kell fognom, nehogy valamilyen bajt okozzak az értékes és régi tekercsekben, amelyek még a Kristály kastélyban sem lehetnek biztonságban. Ezek a papirosok régi történetekről mesélnek, miközben száradnak és próbálnak megmaradni az utókornak, de a zúzmara, amely engem követ és a jégvirágok nem tudnák tartósítani, sem a jég, így még a legfontosabb iratokat is kénytelen vagyok ide hordani. De ez a hely biztonságos, illetéktelen nem tud rátalálni a szövegekre és már régen rájuk bocsátottak pár átkot, hogy ne éghessenek el és ne semmisüljenek meg, mert az itt felhalmozott tudás az emléke mindennek, amit csak átélt ez a része Lanuriának az elmúlt évezredekben. Így még én is vigyázva közlekedek itt, hiszen némelyik könyv egészen biztosan ősibb még nálam is, bár ezek nyelvezetét már kevesen értették akkor is, és azóta sem javult meg a helyzet. Közben pedig van időm gondolkodni, és kicsit jobban megnézni magamnak ezt az elfet. Nekem igazság szerint elég szimpatikus, csak úgy süt róla az erő, de még túl fiatal és naiv. Nem találkozott még az emberek valódi természetével.
- A legtöbb férfi azt hiszi, ha nem foglalkozik a nőkkel, azok fogják keresni a társaságát. Kiábrándítóan önteltek, ezért nem szokásom figyelni rájuk... - jegyeztem meg felé fordulva, miközben kicsit megvakartam Shura fejét. A róka csak megmozgatta az orrát, azzal végig simítva a nyakamon, miközben a fehér, gyönyörű prémmel borított teste hozzám simult, valamivel emberibb, nem teljesen hófehér színt kölcsönözve a bőrömnek. még így is látszott, hogy nem vagyok napra járó fajta, de itt nem tanácsos a teljes jégszobor szépségemet bemutatnom.
- Evolyran és Lanuria ugyanannak az éremnek a két felét jelentik. Egységesek, de mégsem. Olyan, mintha mindkettőn alakult volna valami, amit később a másik átvett, de nem minden. Egyfajta fordított világok egymáshoz képest, ahol nem mosódtak még össze... ennél jobban nehéz elmagyarázni a dolgot - próbáltam kielégítő választ adni a lánynak, miközben jobban megnéztem a polcokat. Ezek itt már északról szólnak, a történetéről, szóval még két sor és ott kell lennie a könyvnek, amelyről nekem szóltak.
- Shura már Nálam született, de a felmenőit a parancsomra szedték össze, jó pár éve. A fehér rókák a természetben már talán teljesen kihaltak, de Nálam még egész populáció van... - jegyeztem meg, miközben a szóban forgó kisördögöt kicsit megigazítottam, hogy ne essen le a kezemből. Nem mindegyik testvére ilyen kedves, de őt egyre gyakrabban viszem magammal, hiszen imádja, ha velem lehet. Valamiért vonzza a hideg, amely belőlem árad...
- A régi tekercseknél van, remélem jól elmerül bennük. A legtöbbje mese, nem egyet én írtam... - jegyeztem meg, miközben jó alaposan végig néztem a polcot és végül ki is szúrtam a hófehér, szinte teljesen észrevehetetlen, alig 100 oldalas könyvet a polc szélén, ahol lennie kellett. Nagyon óvatosan emeltem le a több száz éves kötetet és lapoztam bele a takaros, gyöngy betűkkel írt szövegekbe...

Vendég

*Érzi azt a bőrén, hogy figyelik. Körülnéz és megpillantja a két nőt, ahogy azok rá néznek. Tekintete éles így tisztán látja amint beszélgetnek valamiről. Tovább lép az ősi könyvekhez mikor megpillant egy nagyon régi darabot. A fedeléről óvatosan leporolja a koszt, hogy el tudja olvasni a címét amin ez áll: „ Régi észak történelme a kezdetektől „. Ez megint olyan darab ami érdekli a figyelmét, amivel teljesen lekötheti magát. Finoman belelapoz a könyvbe, kissé belemerül mert talál benne pár érdekességet. Mikor némileg a sorok átváltanak teljesen ismeretlen nyelvbe akkor visszapakolja.
~ Ez értékes azonban a nyelvezetét az itteniek senki sem ismeri. Le kellene másolnom.~ Véli magában és helyére rakja a könyvet. Megjegyzi a helyét és ezzel végzett a könyvtárral. Könnyed elf urakhoz jellemző léptekkel közelít a két nőhöz, hogy meglepve őket megszólaljon hozzájuk.*
-Megtalálták már a megfelelő könyvet? Esetleg segítsek? A könyvek jó részét ismerem. Jól ismerem a könyvek jó részét, hogy melyik hol található. * Ekkor ugrik be neki, hogy Lysanor melyik könyvet keresi, így visszaább halad mikor kinyúl egy könyvért. Átnyújtja a nőnek és hozzáteszi.*
-Azt hiszem ez a könyv érdekli vagy ha nem is ez akkor a mellette levő kettő biztosan. Három kötetből áll. * Ennyit segít mert a rókára néz, vele kezd el farkasszemet nézni. Még élnek olyan rókák természetben de annyira óvatosak váltak, hogy szinte lehetetlen fényes nappal egyet is látni.*
-Szép róka, azonban én jobban szeretem a havasi nyusztot.

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 1:54 pm

Ámulattal figyelte a nőt. *
- Rókáid vannak? Nahát. És az átlag hőmérséklettel hogy állnak? Lehet majd veszek egy kölyköt tőled.
*Merengett el boldogan. Érdekes volt, amit Evolyranról mondott, bár nem igazán értette. Majd talán Lanuria történelmében jobban megérti. Látta, hogy a nő levesz egy kisebb könyvet. Gyönyörű betűkkel írtak bele.*
- Megkérdezhetem, hogy mi ez a könyv?
*Érdeklődött nagyon kíváncsiak. Igen jól nézett ki annak ellenére, hogy nagyon régi volt. Szép volt a borítója. Egyszerű, de szép. És, amikor azt mondta, hogy ő is írt könyvet, hát Lysa nagyon elcsodálkozott.*
- Te? írtál, De ezek nagyon régiek.
*Nézett Hisanára elképedve. Most már biztosan nem ember és nem is tünde. Annál valami sokkal ősibb és gyönyörűbb fajba tartozik.*
- Miféle lény vagy te?
*Bukott ki belőle a kérdés, de már meg is bánta. Bár érdekelte, de ez illetlen volt. Aztán megjelent Daevin is. Kicsit megijedt, amikor megszólította, hiszen a nővel volt elfoglalva. A férfi átadott neki egy könyvet és megjegyezte, hogy három részes.*
- Oh, köszönöm Daevin. Azt hiszem, akkor marad az,amit az imént ideadtál. Hogyan lehet itt kölcsönözni?
*Kérdezte és a a férfira nézett. Most már az is érdekelte, hogy Daevin milyen elf. Hát meg is kérdezte.*
- Ne haragudj Daevin. De te milyen elf vagy?
*Kérdezte mosolyogva. Érdekes kis hármast alkotnak. Persze csak halkan beszélgetnek. Oldalra nézett és meglátott egy szobát, melynek az ajtajára az volt írva, hogy " Itt a helye a csevegésnek."
- Nézzétek csak. Ott az a szoba menjünk be és ott folytassuk a diskurációinkat.
*Mutatott Lysa a szobáre és várta, hogy a többiek mit szólnak az ötlethez.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 2:17 pm

Az elfet sikerült teljesen elbűvölnöm a tulajdonságaimmal, vagyis inkább azzal a szemléletmóddal, amivel én figyelem a világot már nagyon hosszú ideje. Nyilván csak azért ment, mert fiatal, különben már régen kezdett volna neki derengeni, hogy mi vagyok, ki vagyok egyáltalán. A hírem már régen megelőzött, akinek van egy kis tehetsége a szél és a víz formálásához, azok mindig megtalálnak, hogy segítsek nekik a képességeik kiaknázásában.
- Nem csak rókák, a birtokomon több hideget kedvelő fajt is tartok. Ezek általában nagyon nem bírják a meleget, de ha olyan helyre szállítod őket, ahol boldogok, szívesen adok neked egy párt is... - jegyeztem meg, miközben elgondolkodtam, hogy ez nem is lenne rossz ötlet. Én nem szívesen hagyom el őket, de időnként a vadonba is juttatok vissza az állatokból, bár az elmúlt 15 év eredményei alapján ez még mindig nagyon kevés.
- Egy elhunyt barátnőm írásai. A tanítási módszereit sorolja és magyarázza benne - válaszoltam neki, miközben végig húztam a kezemet egy oldalon, ahol nevek voltak felsorolva. Köztük az enyém és Cameliáé, meg az összes többi lányé, akik akkoriban segítettek nekem a fiatalabbak okításában. Elvégre egyedül nem bírtam volna, de velük együtt már nagyon jó eredményeket értem el.
- Nem ritka, hogy a messzebbről érkezettek nem ismernek fel. Jelenleg az egyetlen olyan nimfa vagyok a világon, aki a jéghez kötődik... - válaszoltam neki, miközben picit elgondolkodtam a szavak igazságán. Lehet, hogy volt már hozzám hasonló is, de én egy olyan helyet választottam magamnak, ahol a lehető leghidegebb van az év minden szakában és még nyáron sem nagyon várhatóak olvadások a jégtáblákon. Ezt máshol nem könnyű elérni, és ha egy nimfa nem volt elég előrelátó, amikor megkapta a kötődését, akkor már a felét sem érheti meg annak, amit én eddig tapasztaltam. Mielőtt azonban tovább magyarázhatnék, felbukkan újra az az idegesítő férfi és fölényesen kritizálni kezdi a rókámat. Ha nem tetszik neki, keressen jobban, a nyuszt sem éppen a gyakoriságáról híres erre.
- Hála a vadászoknak, jelenleg az is elég ritka... - válaszoltam neki csípőből, majd gyorsan arra fordítottam a figyelmemet, amerre Lysa mutatott. Nos, úgy néz ki a beszélgetésre alkalmas helyiséget megtalálta, én pedig nem fogok nemet mondani. Nem fogom hagyni, hogy akárcsak megpróbáljon egy ilyen törpe méretű hím kikészíteni. Az nem az én stílusom...
- Jó ötlet, a könyvtárosok bizonyára megnyugodnak tőle... - jegyeztem meg, miközben a könyvemet a kezembe véve elindultam arra. A lépéseim kicsit kopogtak a kövön, miközben a "férfi" elé kerültem, szemléltetve, hogy bizony nem vagyok egy alacsony alkat. Magabiztosan nyitottam be a szobába, ahol nem sokan tartózkodtak, majd indultam el egy viszonylag dísztelen, halvány sárga asztal felé, amely körül szintén hasonló színű székek voltak. Inkább ezek, mint a feketék, azok az erős kontrasztot alkotnának a bőrömmel, ráadásul bundázottak...

Vendég

*Lysanor megkérdezi, hogy itt hogyan lehet kölcsönözni könyvet akkor kicsit magában furának találja. Itt egy hölgy aki nem tudja a könyvtárak mükődését. Nem akar túlságosan megrovó lenni így a tőle telhető kedvességgel szólal meg.*
-A könyvtároshoz kell odamenni a nagy asztalnál és szólni kell neki, hogy ki szeretnéd kölcsönözni a könyvet. Én azonban különc szoktam lenni, mert nem viszem a könyvtárból a könyveket. Általában vagy saját magam lemásolom a könyvet vagy lemásoltatom egy könyvtárossal. Míg az egyiknél mire lemásolom a könyvet addigra el is olvasom. Ennek az a előnye, hogy utána már nem kell a könyv és ajándékként a másolatot odaadom a könyvtárnak. Ha a könyvtáros másolja csak akkor viszem el. Azt hiszem elég jól ismernek a könyvtárosok Lanuria szerte.* Magyarázza az ifjú Lysanornak akinek egy másik kérdés is elhagyja az ajkait. Ez jobban meglepi mint az előző ám sértő is mert nem ismeri fel a fajtáját.
~ Ez meg mit képzel? Hány éves, hogy még a népe alfajait sem ismeri? ~ Kellőképpen fájó ez számára, igazi szívbe döfés a számára. Vonásai elárulják a szomorúságát, úgy ahogy válasza.*
-Fehér elf. * Hisame szavait hallotta, s mikor előtte lépked akkor nyugodtan indul meg utána. Megérkeznek a beszélgető terembe, ahol a nő mellé lép.*
-Az emberek, a fehér orkok pusztítják a környéket. A vadászok és akik nem látják az értéket. * Hangja nyugodt és hüvős, aztán odalép Lysához.*
-Honnan jöttél? Hány éves vagy? *Be kell vallania magának, a nő felkeltette tudatlanságával a figyelmét és magában nem tudott csak úgy elsiklani felette.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 2:59 pm

Kisebb fajta ujjongás lesz fajta úrrá, amikor Hisame a rókákat ígéri. Hát talán tényleg lesz neki állata. De előbb házat kell találnia. *
- Nimfa? Róluk hallottam. Igazán szép és okos faj. Örülök neked. Pláne, hogy az egyetlen vagy és most itt vagy velem, aki a jéghez kötődik.Igazán megtisztelő.
*Aztán Daevin elmagyarázza a könyvkölcsönzést,de majd a beszélgetés után veszi ki. Akár mennyire is takarja a férfi a meglepettséget, Lysa észreveszi azt. Pláne, amikor felteszi kérdéseit.*
- 125 éves vagyok
*Adja a tudtára.*
- És nem véletlen vagyok ilyen, amilyen. Nem vagyok már annyira fiatal, de tudod, aki szinte bezárva él, annak elég nehéz tájékozódni. Még, ha saját könyvtára is van. Bár a könyvek közül a zárolt részen vannak az elf alfajokkal kapcsolatos könyvek, mert apám nem akarta soha hogy tudjak róluk. Szerinte a zöld elfekhez van csak jogom. A többi nem az én bajom. Hát ezért is érkeztem Lanuriába, mert eljöttem otthonról. Nem bírtam a kötöttségeket.
* Fakadt ki egy kicsit. Azért bántó volt, hogy egyből lenézték,de hozzá kell lassan szoknia ehhez. Nagyot sóhajtott és Hisaméra nézett.
- Lehet, hogy tapintatlan voltam, de azért ennyire nem néztek még le. Nem is tudtam, hogy a férfiak ilyenek. Vagy is gondoltam, de nem tapasztaltam. Az előbb nem hagytam ám figyelmen kívül, amit róluk mondtál Hisame. Miért utálod ennyire a férfiakat?
*Kérdezte kíváncsia Lysanor.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 3:20 pm

A beszélgetés kezd már rögtön rossz irányba fordulni, amint feltűnik az a fehér elf, ráadásul még úgy tesz, mintha joga lenne egy nőt kioktatni. Remek, azt hiszem itt egy újabb díszes példája annak, hogy nem csak a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, ne foglalkozzon a férfiakkal. De ő tudja, én nem játszom börtönőrt, aki nem fogadja meg a tanácsaimat, az pedig egyszerűen csak szenved utána a bolondsága utóhatásai miatt. Egészségére, hamarosan kijózanodik, ha így folytatja...
- Modortalan alak... - suttogom az orrom alatt, miközben az elf éppen szerencsétlen lányból próbálja kiszedni a korát. Ha tőlem kérdezi, minimum odafagyasztom a helyére, látszik rajta, hogy nem fiatal már, annyi tisztesség lehetne benne, hogy nem ilyen követelő, mikor egy nőtől megkérdezi, milyen öreg is valójában. De ha ennyire nem képes, akkor még jobban süllyed le a szememben, pedig eddig sem volt éppen a csúcson. Kapott egy plusz pontot, mert fehér, és vesztett ötöt mert egy kíméletlen tuskó.
- A kötöttség egyben kalitka, amely megtart. Mindenkinek meg kell tanulnia levetni a sajátját, hogy megismerhesse a világot... azt nem mondom, hogy nem fogsz közben csalódni, de jól teszed, hogy próbálkozol... - a végén pedig úgyis nálam fog kikötni, hiszen túlságosan egyszerű lélek, aki mindenben és mindenkiben a jót keresi, észre sem véve a rosszat. Kapni fog még jó pár nagy pofont az élettől, de a javára fog szolgálni, rávezeti, hogy ki az, akivel nem érdemli meg, hogy foglalkozzon vele. Például a taplók. Csak ki kéne használnia az adottságait, és sokkal többre lenne képes... Kár, hogy néha túl jó megfigyelő is.
- Nem utálom őket, csak cseppet sem tisztelem. A világban azt tanítják a nőknek, hogy vessék alá magukat a náluk gyengébbeknek csak azért, mert félnek, hogy különben vége lenne a szép kis életüknek. Ebben mi olyan van, ami miatt egyáltalán értékelnem kéne az elvakultságukat? - tettem fel a kérdést jegesen, kihívóan, hiszen az elf nyilván nem fog egy ilyen választ benyelni. Lehet mérges, de akkor is ezt gondolom, a férfiak feleslegesek ilyen szerepben, ha éppen nem a "nemesebbik" részük irányítja őket, akkor az öntudatuk és a büszkeségük, észnek még a szomszédságát is kerülve. Egyébként is, minek utálnám a hímeket, ha tudomást sem venni róluk könnyebb és pihentetőbb is?

Vendég

* Elgondolkozik kicsit, hogy ha a másik 125 éves akkor miért nem ismeri a fajtáját. Végül kap egy magyarázatot a másiktól, ami részben az édesapjára keni az egészet, hogy miatta nem ismeri a többi alfajt.
~ Nagyon félhette a leányát. Vagy nem is az apja volt hanem a fogadott? ~ Mereng el továbbra, azonban van annyira rendes, hogy ezt a témát nem kezdi el feszegetni. A nő elmondta az életkorát és úgy véli, hogy engesztelésképpen el kell mondania a nőnek. Nem tesz másként hanem feltárja magáról az igazságot, közben nézve Hisame reakcióját is.*
- Az én életkorom 2193. * Hisame szavaira látszik, hogy kezd benne valami benne mocorogni. Még csak szikra mely ha tovább piszkálnak akkor be fog lobbanni. Hiszen őt sem ismerik, hogy honnan jött és milyen nehéz neki levedleni a bunkósságát a sok magányos év során. Ezzel elhallgat mert ő ebben a beszélgetésben csak hallgatóság lehet. Ezt érzi, így jobbára még mielőtt a másik kettő bármit is mondhatna elhagyja minden további nélkül a beszélgető szobát, csak azért, hogy intézkedjen. A könyvtárossal beszélget, hogy szeretne segíteni az itteni másolásban. Mikor megmondta hová kéri akkor a könyvtáros furán néz azonban visszasétál a két nőhöz. Leül mellettük egy tiszta munkapadhoz és megvárja a könyvtárost. Hoz egy másolandó könyvet és mellé pennát és tintát.Nem kell sok és zaj ellenére hozzálát a munkának.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 3:44 pm

Lysanor kicsit meglepődik,a mikor a férfi a korát mondja. De nem feszengeti. Nem látszik rajta. Aztán Hisame is elmondja a véleményét a férfiakról.*
- Ebben igazad van. nekem is azt mondták, hogy a férfiaknak meg kell adni a tiszteletet. És ha kell alá kell rendelnem magam nekik. De kérdem én is. Ez mire jó?
*Megvonja a vállát és Daevin után néz. Kicsit meglepi, hogy eltűnik, de hamr visszatér. De, amit tesz az megint csodálkozásra készteti Lysát. Hisaméhoz fordul.*
- Most komolyan inkább azt választja, mint a mi társaságunkat?
* Kicsit elhűlt e tett láttán, nem érti, de Daevin háta mögé surran. Nézi, hogy mit ír. Nem olvassa el, csak egy két szösszenetet belőle.*
- Nagyon szép a kézírásod.
*Mondta neki mosolyogva. Érezte, hogy kicsit elvetették a súlykot azért az előbb. Lehet ő is meglepődött volna a férfi helyében. Bár maga is szépen ír, de Daevin még inkább.
- Hisame. Ezt neked is látnod kell.
* Invitált közelebb a nőt. Közben felmérte a férfit. Megnézte az arcát. Kemény vonásai vannak és látszik, hogy pár dologhoz már köze volt az életben. Ugyan akkor szemei megnyugtatóan hatnak Lysára.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 4:20 pm

Az elf szemmel láthatóan biztos volt benne, hogy megérdemli a tiszteletet, még akkor is, ha én cseppet sem szándékoztam megadni neki. Még mindig úgy gondoltam, hogy élete utolsó okos tette lett volna pont az én koromat megkérdeznie, és talán meg is érezhetett valamit a tartózkodásomból, mert nagyon hamar váltott témát. Úgy kell azt neki. Remélem azért nem várta, hogy pont én fogok meglepődni a korán, mert a végén még arcon nevetem. Ez a férfi azt hiszi, csak azért kap tiszteletet, mert már nem mai csibe, pedig még a közelében sincs annak, amelyet az emberek időnek neveznek, csak megérinthette a hátszelét. Éppen ezért a szemem sem rebbent a kijelentésére, sőt, ugyanolyan monotonon simogattam tovább a rókámat, miközben belegondoltam, hogy mekkora felvágásra számított, mikor ezt az orrom alá dörzsölte. Minimum jó nagyra...
- Semmire, csak fenn tart egy olyan világot, amelyben a nőnek nincsenek jogai... vagyis próbálja. Mert már régen nem működik... - jegyeztem meg, miközben fordítottam egyet a könyvemben, hogy újabb tanácsokat olvassak az egyik legtehetségesebb tanártól, aki valaha megfordult nálam. Hiányzik, nagyon, amíg ő itt volt, senki nem lett volna olyan oktondi, hogy megpróbáljon ellenállni nekem, mert világossá tette, hogy én vagyok a felső vezetés, egy személyben. Közben az elf férfi visszajön és láthatóan magába burkolózik. Nos, annál jobb nekem, én éppen véletlenül sem igényeltem eddig sem a társaságát, nem fogom visszasírni, ha eltűnik. Bár a lányért kár lenne, ő még ígéretesnek is tűnik számomra.
- Mi olyan érdekes? - állok fel, mikor Lysa engem is szólít a beszélgetéshez a hímmel. Nekem nem volt sok kedvem hozzá, nem véletlenül maradtam ki a szóváltásukból, de úgy tűnik, visszavártak, így odasétáltam a laphoz, hogy láthassam, mi van rajta...

Vendég

* Belefog az írásba, a betűi valóban szépek mert a belső világáról árulkodik ami valójában. Csak régi énje előtt ott van a fejvadász énje, amely vérrel fertőzte meg elméjét és gondolatait.Sok-sok éven át ölte az embereket és tette őket láb elől, akik nagyon megérdemelték. Ezek az évek elfeledtették vele a családja halálát. Azonban a fejvadász lét örök magányát,a vér útját és a keménységet is maga mögött kellett hagynia, vagyis pontosabban szólva kezdett kigyógyulni belőle mikor Olassieban elkapták. Akkor kibillent a gyilkolás művészetéből, azonban kell egy jó idő míg maga mögött tudhatja. Jelenleg könyvtárakban kutat régi kincsek után mert kincsvadásznak állt be. Az írástól látszik lenyugodni ha volt düh szikra a szemében most maga a megtestesült nyugalom. A betűi szépek és ezen szép betűket hamar megalkotja. Az írásra koncentrál, arra hogy a vonalak betűkké majd utána szavakká állnak össze. Legvégül szép mondatok legyenek belőlük. Első oldalon jár, lehet látni a fejezet címét: " Népekről akik Lanurián élnek ". Nyugodtság árad szét a tekintetében ahogy ránéznek a másolandó lapokra.
~ Talán majd Lysanor örülni fog ennek a könyvnek, ha majd befejezem. ~ Nyugodtságában jön rá kicsit durván viselkedett a két nővel, hogy talán nem olyan szavakat használt amit kellett volna. Talán ettől a nyugodtságtól amit elért lenyugodnak a kedélyek kicsit. Írás közben azon gondolkozik, hogy hogyan is szólhatna a két nőnek, hogy ne nézzenek rá olyan csúnyán.*
-Nem lehetett könnyű elzárva. * Szólal meg Lysához finoman, közben ránéz Hisaméra is. Fél perc múlva megszólal felé is.*
-Szerinted milyen férfi olyan rideg? Olyan modortalan tuskó? Csak igazán meglepődtem, hogy egy zöld elf családfő így gondolkozik meg hogy a lányától elveszi a tudást. Mit tennél akkor ha lenne egy testvéred aki elmegy és utána úgy tér vissza, hogy sem neved, sem pedig azt nem tudja, hogy egyáltalán a testvére vagy.* Ránéz Lysanorra és a következő szavakat mondja felé.*
- Bocsáss meg szavamért amit úgy mondtam ami bántó volt. *Visszatér az íráshoz, hogy haladjon az írásával. Nem vaskos könyv, pár óra alatt végez ha nagyon ügyesen odafigyel és nem veszik el a figyelmét.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 4:55 pm

Ahogy ott figyelte a férfit, átkerült egy kicsit másik dimenzióba. A nyugalom szigetére. Biztonságban volt. Nem félt jelen percben semmitől. Aztán Hisame kérdése zavarta meg egy picit.*
- A betűi érdekesek. Nagyon szépek.
*Mondta kicsit talán túlbuzgón is. De észrevette, hogy Hisame nem annyira akar a férfi társaságában lenni. Egy pillantást vetett Lysa még a lapra a férfi előtt és elolvasta a címet. Széles mosoly húzódott arcán.*
- Ha készen lesz szívesen elolvasnám. És valóban nem volt könnyű úgy élni. Bezzeg a vének karmai közé beeresztett volna. Állandóan csorgatták a nyálukat utánam. De én undorítónak találtam őket.
*Magyarázta és közben minden harag elszállt,amit eddig Daevon iránt érzett.*
- És az apám védelmében mondom. Lehet, hogy nem a megszokott módon nevelt, de ezt betudtam annak, hogy elüldözték otthonról. Hogy miért azt nem tudtam meg soha, csak annyit, hogy meghurcolták és útnak indították semmi nélkül. És becsülöm azt, hogy a semmiből felküzdötte magát a nemesek közé. De attól függetlenül sokat vitáztam vele.
* Magyarázta a férfinak. És kicsit Hisamának is. És, amit utána tett a férfi az ismét meglepte. Bocsánatot kért. Igazán jól esett neki és egy szeretetteljes mosoly jelent meg arcán. Rátette kezét a férfi szabad kezére.*
- Semmi gond. Nem tudhattad. De hagylak is. nem akarlak zavarni.
* Mosolyogva arrébb húzta Hisát. Oda, ahol az előbb ültek. Nagyon halkan ezt súgta neki.*-
- Nézd! Látom rajtad, hogy annak ellenére, hogy nem tiszteled a férfiakat, tudsz egyet s mást róluk. Tudnál nekem tanácsot adni, hogy hogyan is kell közelíteni hozzájuk?
*Lysa nem nézett Hisára, mert akkor lehet elpirult volna és a nő reakciójától tartott.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 5:25 pm

A könyv, amelyet az elf másolni kezdett, tényleg hasznos lehetett a számára, de szerintem már nem sok új dolog lehet benne, ugyanis ez a példány ránézésre kissé elavult, már ami az adatokat illeti. Legalábbis biztos vagyok benne, hogy a lapok között feltüntetett jó pár nimfa törzs közül már a fele nem éppen az élők sorát boldogítja, ugyanakkor szó sincs benne az új tömörülésekről, amelyek egy-egy erdőben alakultak meg. Ez így vidám lesz, ha máshol is ilyen tévesek az adatok. De ebben nem lehetek biztos, még egyik nép sem érdekelt annyira, hogy így megpróbáljak utána olvasni. Ennek ellenére Lysának igaza volt, Daevin tényleg szépen ír, férfi létére, és nem vagyok íráselemző, de szerintem attól még nem ez a kedvenc erénye, hiszen igencsak mogorva arcot vágott. Nekem aztán mindegy, majd rájön magától is, előbb-utóbb.
A párbeszédüket eléggé jellegtelenül hallgattam végig, mintha ott sem volnék, amikor éppen nem a rókámra pillantok, hiszen ezek a kapcsolatok számomra nem jelentettek semmit. Ugyanakkor a lázadozást megértem, csak éppen a hálát találom idegennek. A nimfák számára eléggé érdekes dolog az a fogalom, hogy család, mi a többi nőt tartjuk annak, akikkel élünk, hiszen hosszú életűnek és magányosnak alakultunk ki. Nálunk nincs olyan, hogy apa, így ezt a fajta ragaszkodást nem ismerjük meg és igazság szerint soha nem is hiányoljuk, hiszen a nővér szó jelentésével még én is tisztában vagyok annak ellenére, hogy nyilván a legősibbek közé tartozom a magam nemében. A tél maga az évszak, vagy korszak, amely sok dolgot le tud győzni, én pedig belőle alakultam ki és élve is maradok az idők végezetéig. És mindenki más is, akit tanítottam, ha képes megfogadni a tanácsaimat. végül a lány érintése ránt ki, csodálom, hogy a hideg bőrömtől nem rántotta el azonnal a kezét, így rá is kezdek figyelni. Érdekes kérése van, mire nagyon vékony mosoly kúszik az arcomra fel. Egy ideje már nem produkáltam ilyet, az biztos...
- Minden férfi kicsit más, de egy dolog azonos, ideig-óráig kedvesek, ha egy éjszakát veled akarnak tölteni. Ha hosszabb távra akarod őket, az már nehezebb... - jegyeztem meg kicsit elgondolkodva, miközben újra végig húztam a kezemet a róka szőrén. Okos jószág, nem zavarja a helyzet, én pedig nem fogok panaszkodni. - Olyankor derítsd ki mit akarnak, kínáld fel nekik, és ért el, hogy küzdjenek érte. A tapasztaltabbak már elsőre felfedezik, ki mit szeretne valójában... - teszem hozzá, majd apró mosollyal, majd az elfre nézek. Talán nem ártana őt használni fel ehhez. - Pl. Daevin titkolja, de magányos és retteg. Neki olyan nő kellene, akiben megbízhat, aki képes önmagát védeni, nem fél rá támaszkodni. Férfinak akarja magát érezni, olyan mellett, aki nem hátrál meg az első gond láttán... - fogalmazom meg a dolgokat, amelyeket látok, miközben elgondolkodom. Milyen régen nem is próbáltam hasonlót...

Vendég

*Hallja Lysanor szavait, hogy szívesen elolvasná a könyvet ha elkészült.Ebből gondolja, máris rájött valójában neki csinálja vigasztalásképpen. Így mivel már nem tudja meglepni a nőt ezért nyugodtan megszólal.*
-Mindenképpen megkapod a könyvet, amihez kell egy idő míg lemásolom a lapjait.* A többire nem mond semmit, ahhoz túlságosan komoly és rideg, hogy ő egy viccet és tréfát mondjon de idővel annak az ideje is eljön lassan. Hallgatja a beszámolót még tőle, amit minden további nélkül megjegyez ám nem akarja a másik múltjában most különösebben vájkálni, egyrészt mert nem csak ketten vannak, másrészt idő kell ahhoz, hogy a nőben jobban megbízzon. Eddig a két nőszemélyről az a véleménye egyik se veszélyes csak csupán rosszul kezdődött a beszélgetés. Mondjuk a kinti események betettek neki és utána a többi. Remélhetőleg most már minden rendben lesz vele. Mikor a nő megérintette a szabad kezét, egy régi érzés kerítette hatalmába. Hirtelen megállt mint ha valami áramütés érte volna. Elréved kicsit a papír felett és szerencsére a pennát nem tartja fölötte. A nő érintése nyomán beugrik egy hasonló kép amely hasonló ehhez. Csak akkor a kedves felesége ért hozzá ilyen finoman, s adta tudtára, hogy ott van vele. Tíz perc is eltelik, hogy megmozdul és folytassa munkáját. Nem szól semmit, csak hagyja a nőket beszélgetni. A munkára figyel ahol az alkotó készségét kiélheti teljesen.De magányos és itt a két nő akik a társaságában vannak.*
-Lanuria tájai szépek és majdnem minden helyet láttam már.* Mesélni kezd a két hölgynek, hiszen a gyilkolásai miatt sok helyen kellett megfordulnia.*
-Ismerek egy verset Lanuriáról amit egy bizonyos Zordhangú Hraliel írt le. Nekem nagyon tetszett. Ha van kedvetek meghallgatni akkor elmondom

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 5:58 pm

* Amikor Daevin azt mondja, hogy az övé lesz a könyv, angyon megörül neki, de azért nem mutatja ki, mert lehet itt nem lenne illendő. Hallgatja Hisame szavait és, amikor Daevint hozzá példának megint elmosolyodik.*
- Ennyire látszik?
*Kérdezi Hisamétől. Jól elraktározza agyában a hallott dolgokat a férfiról.*
- Szerinted lenne nála esélyem?
*Kérdezi ismét és félénken hátratekint Daevinre.
- Nehéz eset. De szeretem a kihívásokat. És van benne valami, ami megfogott. Talán az, ahogyan ír és az a nyugodtság, ahogyan azt teszi. Egy egész estén át tudnám figyelni.
* Megrázza a fejét. Most már túl messzire ment. Ennyi sületlenséget még Hisame is furcsának találhat. Vissza is fordult gyorsan.
- Szóval akkor ezekre kell nála figyelnem. Tudod, volt egy szenvedélyes kalandom egy férfival pár napja. Mondjuk letisztázta velem, hogy az éjszakánál többre ne számítsak, de valahogy furcsa volt elválni tőle. Nem akarom még egyszer azt az érzést átélni.
* Mondta őszintén Hisaménak. Aztán meghallotta a hangot a háta mögül és mosolyogva megfordult.*
- Én nagyon szívesen meghallgatnám.
*Mondta kedvesen és Daevin mellé húzta a székét és kedves arccal figyelte a férfit. remélte, hogy Hisame is így tesz, bár erről voltak kétségei.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-06, 11:32 pm

A hímtől távol már nyugodtan fogalmazhattam konkrétabban is, miközben hallgattam Lysát. Igazam volt, amikor biztos voltam benne, hogy őt nem a hosszú tapasztalatom érdekli, hanem egyetlen egy személy, így egyenesen őt jellemeztem. Ha lenne még rá indíttatásom és képes lennék elviselni a férfiak érintését, akkor még lehet, hogy én is valamiket kipróbálnék, de ma már azt mondom, nem éri meg a sok hűhót senki. Olyan nincs, amit ne tudnék nélkülözni, ráadásul legalább nem érintkezem ilyenekkel...
- Jó megfigyelő vagyok... - nyugtatom meg a lányt és remélem, hogy nem szándékozik elpirulni, mert az én társaságomban az határozottan feltűnő lenne, ráadásul rögtön elkezdene rajta a fehér elf is gondolkodni, hogy vajon mi a beszélgetés tárgya. És isten ments, hogy ide jöjjön, az is elég, amit el kell viselnem vele később...
- Ha jól játszod ki a lapjaidat, biztosan... tapasztalatod van? - fordulok felé apró mosollyal, hiszen sejtem, hogy épp most hoztam össze egy remek kis szórakozást. Lehet, hogy én nem jövök ki a férfiakkal, de ő sem áll jobban a nőkkel, ennek ellenére kénytelen lesz a végén behódolni Lysának, amilyen elszánt ez a lány. Micsoda egy világ ez. De nem bánom, tanulja csak meg, hogy a lányok eszköztárának a teste is a része és használja ki. Nem érdemli senki meg, hogy kalitkába zárják...
- A legtöbb nő ilyen, kötődés nélkül nehezen adja át magát bárkinek is. De a vágyakat nem kell szégyellni, engedj nekik. A fontos, hogy maradj észnél, mert kellemetlen meglepetések érhetnek a férfiaktól, a betegségektől a becsúszott babáig... - mondtam neki komolyan, miközben a kezeim újra a rókára vándoroltak, majd könnyedén eligazgattam az ölemben, hiszen már az alvás szélén állt. Nem csodálom, neki ez elég unalmas lehet még a szagok ellenére is. De azt csak észreveszi, mikor a kíváncsi "férfi" visszatér köreinkbe.
- Miért is ne? Rég nem hallottam verset... - bár lehet, nem bánnám meg, ha ez így is maradna. Az utolsó elég kellemes volt, olyan mondta, aki tudta is, mit szaval, kár lenne ezt az emléket tönkretenni...

Vendég

* Mikor a versére mindkét nő reagál akkor magában mosolyog egyet de ez kívülről nem látszik meg vonásain. Régi versről van szó, így kell egy idő míg a sorokat feleleveníti. Dolgozik a keze szorgosan a betűket formálja meg a lapon. Végül minden versszak eszébe jut így megköszörüli a torkát és a két nő felé fordul.*
- Száz csodádat már láttam
Gyönyörködtem és bámultam
Rabul ejtett vad szépséged
Féltem ragyogó épséged

Jártam öreg erdőidben
Hallgattam a fák dalát a szélben
Dicső korokról meséltek
Amit népeid csak remélhetnek

Láttam hegyi patakod
Dombod és völgyed, az alakod
Halak ugráltak a vízben
Órákig elrévedtem e kellemedben

Tapostam smaragd mezőid
Éreztem azok lennének a szemeid
E helyen is sok a varázslat!
Mint egy esti mese lassan elaltat

Kár hogy pusztító erők is léteznek
Mindent bájadból eltüntetnek
Található veszély a legkisebb zugban
Imádkozok érted halkan

Ezek ellenére szeretlek
Míg élek el nem feledlek
Így vagy számomra tökéletes
S engem ahogy vagyok így szeress

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 12:19 pm

//Lysáék//

*Nem messze tőlük, az egyik fekete asztalnál egy feketébe öltözött férfi ült, és nagy gonddal lapozgatta a köré halmozott sok féle irományt. Volt ott minden, és mind célirányosan Lanuriáról. Egy kupacba volt rakva elötte a Földrajzi, és népességi könyvek, kicsivel feljebb a népek leírásáról, és történelmükről szólók, mellette pedig egypár azok varázslatait tanulmányozta mélyebben. Egy nagyobb, egy földrajzi tanulmány volt kinyitva elötte, és mellette egy varázslatokat tartalmazó könyv. Ahogy olvasta a nagyot, úgy kersgélt a kisebb varázslatokat tartalmazóban. Azt nézte, hogy hol mik, és miylen arányban fordulnak elő, és hogy miben térnek el ezek a varázslatok akár evolyranról akár Dagorladról. Mindegyik könyvön látszott, hogy nem a mai kisírók kaparták össze, hanem művelt és precíz alkotások, amik egyből a lehető legrészletekbe menőbben értekeztek az egyes dolgok felett. Láthatóan a férfi értette a leírtakat, és érdekelte is.
A fekete kabátjában, melyet nemrég vásárolt, a régi sötétkéket megunva, és fekete nadrágjában szinte beleolvadt a feket székbe és asztalba. Egyedüli szín rajta halott kristálykék szemei voltak, melyekeben csak elveszni lehet kivenni belőle semmit sem.
Ahogy ott ült, a beszélgető hármas szomszédságában egy határozott kontrasztott idézett elő Hisame feltűnő fehér megjelenésésel.
Szinte sugárzott róla, hogy sötét mágus,... mert hiszen ember nem? Ezzel pedig egy természetes ellentéteként jelent meg a jég nimfnak, de vajon tényleg elüt a személyiségük?*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 12:52 pm

*Lysa gyönyörködve hallgatta végig a verset. Nagyon szép volt. Ahogy ott ült előre merengett. Milyen szép és jó hely lehet ez a Lanuria. Csak meg kell majd ismeri, be kell járni a tájait. Majd ránézett Daevinre és magában teljesen elolvadt. Persze ezt nem lehetett rajta észre venni, hiszen, magában tudta tartani érzéseit. A vers végén elmosolyodott.*
- Nagyon szép volt Daevin.
*Csak ennyit tudott mondani és körbe nézett. A szeme megakadt egy fekete ponton. Rájött, hogy ki ül ott. Végig nézett rajta. Végig a fekete ruháján és az elfoglalt arcán. Szíve elkezdett hevesen dobogni,de nem a szeretet miatt, hanem inkább a rémület, ami kiváltotta benne ezt. Nagyon furán érezte magát, ezért is történt az, ami. Kicsit nagyobb lendülettel pattant fel a székéből, mint kellett volna és az hátra esett. Nagy zajt csapott és mndenki ránézett Lysára. Szegény, már alapból zavarban volt, hát még ezután. Gyorsan felállította a széket és Hisaméba kapaszkodott. Most jól esett a nő hűvössége kezének, hiszen az egész teste lángolt. Csak ennyit tudott kipréselni magából.*
- Hisame! Ő az a férfi, akiről az imént meséltem.
* Földbegyökerezett lábakkal állt és megmozdulni sem bírt. Nem akart arra nézni, ahol Dylan ült, mert nyilván ő már észrevette Lysát. És tudta, hogy ide fog jönni. Csak azt nem tudta, hogy mire számítson. Semmi célzást, semmi utalgatást nem akart hallani az együtt töltött éjszakájuk miatt, bár lehet, hogy fog. Egyenlőre csak állt ott lesütött szemekkel és várt.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 3:22 pm

A helyzet nem volt éppen kellemes, Lysa nyilvánvalóan bármibe bele egyezett volna, amivel kicsit nagyobb figyelmet kap a fehér elf részéről. De ez van, az ízlése még nyilván nem fejlődött ki, majd később megtanulja, mi az, amit megtehet és mit nem. Addig pedig csak támogathatom, hiszen az ereje hatalmas, és a végén úgyis engem fog keresni, hogy segítsek neki kicsit jobban kihasználni.
De azért a vers szép volt, kellemes, mintha nem is mindig egy tájról, hanem egy nőről vagy gyermekről szólna, akit az író szeret és emléket akar neki állítani. Nem tudom ki írta, minden esetre nekem tetszik. Megnyugtató, bár egy nő szájába sokkal jobban illenének ezek a szavak, ennek túl mély a hangja. De nem gondolkodtam rajta, mert annyit láttam, hogy Lysa körülnéz, majd alaposan elsápad és még a széket is felborítja. Bármi is ijesztette meg ennyire, nagyon hatásos, mert már teljesen fehér és zavarban van. Nagyon óvatosan felálltam, hogy segíthessek neki, mire erősen belém karolt és hozzám bújt. Mielőtt még elcsodálkozhattam volna, hogy ennyire nem zavarja a belőlem áradó hideg, már suttogott is, én pedig egy nagy levegőt véve, könnyedén néztem körül, hogy lássam, mire is céloz. Nos, úgy tűnik, a lehető legrosszabbat fogta ki, és az ízlése pár napja sem volt jobb, mint eddig. Bár lehet, hogy rosszabb volt, mert már innen sem szimpatikus nekem az a hím. Olyan öntelten ül...
- Nézz rám! Ne fordulj felé! - suttogtam, miközben végig simítottam a kezemmel az arcán, megpróbálva kicsit a jéggel magához téríteni őt. Ha elájul, az biztosan felkelti valaki figyelmét, annál még az is jobb, ha kicsit megfázik. - Nyugalom, mi most ki is mehetünk szépen, lassan. Tessék, vedd át Shurát, fogd erősen! - adtam a kezébe a fehér rókát, amely azonnal hozzábújt, megpróbálva megnyugtatni. Hiába, ez van, az állatok hatása. Már ha nem ugrik ki a kezéből, elég morcosnak tűnik...

Vendég

*Mikor megdicséri őt Lysanor akkor meglepetésszerűen egy halvány mosoly jelenik meg az arcán és váltja fel a komoly vonásokat. A nő mosolya teljesen olyan mint a volt a feleségéé, akit megöltek.Ez olyan mosoly mely őt arra készteti, hogy mosolyogjon és elfeledje a rossz dolgokat.Azonban ezen szent pillanatot valami megzavarja, ahogy a kedves nő szétnéz a teremben és valamit észrevett. Rémült arcát meglátva odapillantott szintén a fekete pontra és egészen pontosan felmérte a férfit.
~Ki ez az alak?~ Szólalt meg magában, mikor hirtelen egy szék eldőlt. Odapillantott és látta ahogy a zavart nő helyére is rakja azt. Ami ennél meglepőbb cselekedet az, hogy utána Hisamébe kapaszkodik mint egy megrémült vad.
~Mi folyik itt?~ Most már teljességgel kíváncsi, hogy miért történnek a dolgok. Annyit mindenképpen láthat, hogy Lysanor megriadt attól a férfitől, mert valószínűleg találkoztak már és valószínűleg nem jó benyomást keltett a lányban.Munkáját kénytelen abbahagyni, sőt egyenesen lemond arról, hogy folytassa. Feláll a helyéről miközben szúrós szemekkel figyeli a férfit.
~Nem engedhetem, hogy bántódása essen Lysának!~ Ordít fel magában mint egy Tigris. Feláll a helyéről és látja a két nő meg az állat jól összehúzzák magukat. Pillanatnyilag azt teszi, hogy a róját figyelmen kivül hagyva odalép Lysához és Hisaméhez. Nem érdeklik őt semmi egyéb dolog mint, hogy a két hölgyet biztonságban tudja. Neki kell erősnek lennie, így hát testtartása arról árulkodik, hogyha kell megvédi a hölgyeket. Még egyszer közelít Lysához és finoman belesimít a hajába és finoman végighúzza a kezét az arcélén. Ezüst szemei nyugodtak és akkor megszólal.*
-Nyugodjatok meg. * Kicsit talán vicces lehet, hogy ő mint kisebb magasságú a magasabb hölgyeket nyugtatja szavaival, amelyből földöntúli nyugodtság árad.*
-Nem kell itt lennünk.

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 3:51 pm

*Teljesen belemerül a munkájába. Nem hal és nem lát a könyveken kívül. Azonban a furcsa robajra mégis fel kell figyelnie. Érzelmet el nem áruló kisimult arcal nézi a lányt. Tudja jól, hogy ki ő, és azt is, hogy nem lett volna szabad találkozniuk. Érdekes, de nem véletlen, hogy itt futottak össze. Lysa új itt, Dylan pedig most készül menni. Mindent tudni akar Lanuriáról, mielött visszaköltözne Dagorladba. Ki tudja, talán még szüksége lesz az itt szerzett információkra. Viszont nem utolsó sorban Akira is itt van valahol, és ez a hely az egyetlen ahol rábukkanhat ha véletlenül is arra a jégnimfára.
Legutóbbi értesülései szerint tud segíteni neki, mert az erős lányokat megsegíti, és hát be kell vallani Akira Angel közéjük tartozik.
Ott lapul a zsebében a medál is, aminek az egyik felén apja található, és amit Akira nevelőszüleinél talált.
Furcsa egy jelenet ez az már szent. Lysa felborítja a széket ezzel mindenkinek felhívja a figylmét rá, ráadásul a társaságában lévők is feltűnően őt bámulják. Nem akar odamenni. Azonban ekkor veszi észre a nagy fehér könyvet, amit az a nimfa Hisame írt. Azt kereste már egy ideje, és ha jól csinálja, hiába a törpe elf, csatlakozhat. A könyvért megteszi.
Ránéz a rókára kristályszemeivel, s a róka elkezd mocorogni, majd rögtön ezután leugrik az őt tartó kézből és Dylan vállán helyzkedik el.
A férfi megcirógatja a kis állat buksiját, majd ölbe veszi, és elindul feléjük. Lassú, kimért léptekkel. Az a fajta személy aki nme sieti el a dolgot. A férfi Hisame magasságánis túl tezs, legalább egy fél fejjel, és látszik harchoz szokott termete.
Mikor odaér hozzájuk, visszanyújtja a rókát Lysának.*
-Hölgyeim, uram:
Ez a róka az önöké. Sajnálom, valahogy vonzom az állatokat, sajnos néha többet is mint kéne.
*És nem is hazudott, hiszen az állatok megteszik amit kér, és sokszor kerül szembe taplókkal, majd a fehér elfhez fordul.*
-A nevem Dylan, remélem nem ijesztettem meg.
*Utalt ezzel az elöbbi furcsa viselkedésére.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 4:09 pm

*Mikor érzte Hisame frissítőjét, visszaköltözött belé a szín és a róka is megnyugtatta.Kicsit simogatta és Daev szavai teljesen megnyugtatták. Pláne mikor végig simított arcán. Újra felveszi az arca eredeti színét, amikor a róka kiugrik a kezei közül és egyenesen Dylan vállán köt ki. Nagy szemekkel nézte a jelenetet, de nem ült vissza a székébe. Inkább hanyagul neki támaszkodott és Hisaméra figyelt.*
- Nem szükséges kimenni. Már úgy is mindegy.
*Célzott arra, hogy a róka nála kötött ki. És ekkor meghallotta az ismerős lépteket.*
- Ugye nem jön ide?
* Kérdezte suttogva, hogy csak a nő és Daev hallja. Ekkor a háta mögül megszólalt az ismerős hang. Megfordult, végig hallgatta Dylan mondandóját az állatokról, majd megszólalt Lysa is.*
- Szép napot Dylan. Nem ijesztettél meg senkit csak hirtelen eszembe jutott valami, azért ugrottam fel, de közben rájöttem, hogy nem kell azzal a dologgal foglalkozni. Nem lényeges.
* Mondta és rámosolygott. Talán sikerült kicsit álcáznia a történteket. Eddig nem kapott célzásokat és remélte nem is fog. De aggasztotta az, ahogyan Hisamét provokálta, mert ez a rókás jelenet mindenképpen provokatív volt. Talán őt akarja behálózni? Hisame lenne az új préda? Hát akkor rossz ajtón kopogtat a férfi.
- Mi járatban erre?
*Érdeklődik, mivel neki nemrég azt mondta, hogy nem marad itt,elmegy. De a férfi sok mindent képes összehordani azért, hogy egy nőt megkaphasson. Valószínűleg ez is egy ilyen fogás volt és Lysa volt olyan ostoba és nem utolsó sorban részeg, hogy ezt elhiggye. Kicsit közelebb húzódott Daevhez. Valahogy biztonságot nyújtott neki a közelsége. Rá nézett Lysa nyugodt arccal, hogy biztosítsa már nincs baj.

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 5:01 pm

Az elf kisasszony eléggé nyugodt volt már a helyzethez képest, miután megjelent a színen a fehérke. Úgy tűnik nekem nincs szerencsém, hiszen ő sokkal nagyobb hatással volt a lányra, mint én. Ezek szerint rám már nem lesz szükség, egyszerűen megmondom Lysának, hol talál meg, ha segítségre lenne szüksége és mehetek is el. A könyvemet megtaláltam, a vallomások számomra elégek lesznek a mai napi sikerként, éppen itt az ideje, hogy én elmenjek erről a meleg helyről. Már lassan egyébként is kezd ez a hely engem idegesíteni. Kicsit sok az ember.
Mielőtt azonban bármit is tehetnék, persze Shura kiugrik a kezéből és legnagyobb csodálatomra nem a hím bokájába harap bele, hanem annak a sötét egyednek a nyakába mászik. Hát, ezt mégis hogyan képzelte? Nem tudom miből gondolta, hogy jó vicc lesz, ha bemászik egy ilyen, ilyen... nem is találok rá szavakat, hogy milyen lénynek a nyakába, de melléfogott. Nekem nem tetszik, nem szeretem, ha ennyire próbálja magára felhívni a figyelmet, ráadásul még ide is csalja azt a lényt. Remek, nagyon remélem, hogy valamivel megbűvölte ez az izé, mert ellenkező esetben nagyon nem fogok neki örülni. Szeretem a rókát, de ha ennyire semmibe vesz, azt vissza tudom neki adni. Van még pár, akik sokkal nemesebbek, csak kevésbé kedvesek a hímekkel szemben.
- A róka az enyém... - nyúltam az állat felé, cseppet sem palástolva, hogy nekem ugyan nem lesz jobban a gyomrom attól, hogy közelebb kerültem a nyilvánvalóan egy estés nőket kedvelő és megvetendő lényhez. Örüljön, hogy csak elvettem az állatot és senkit nem fagyasztottam le közben a feleslegesen itt lévők közül.
- Ez átlátszó! - figyelmeztettem Lysát, aki hirtelen megpróbált kreálni egy remek magyarázatot a hirtelen felpattanására, de jól hallhatóan. Attól, hogy neki nem megy a hazugság, én éppen elég hűvös vagyok, hogy ne tudják megmondani, mi micsoda. - Kedves tőled, hogy ki akartál menteni... - tettem hozzá apró mosollyal, miközben még az arcához értem még egyszer, hogy kicsit jobban legyen. - de nincs rá szükségem. Éppen itt az ideje, hogy menjek. Ha meg akarsz találni Lysa, a hegyeket ajánlom. Örülnék neki, ha meglátogatnál... - egy apró puszit leheltem az arcára, majd amikor közel kerültem hozzá, hogy még egyszer a fülébe suttoghassak. Így nem feltűnő. - Nyugalom, velem jöhetsz! - mondtam neki, majd a nálam is magasabb lényt kikerülve felkaptam a könyvet és a rókával együtt kivonultam a teremből. Ha védelemre van szüksége, még van esélye szólni, hogy velem jönne, ellenkező esetben itt mát túl nagy az egy főre eső hím neműek száma az én ízlésemhez képest. Itt az ideje, hogy én távozzak...

Vendég

* Mindvégig figyeli a jelenetet ami lezajlódik a szeme előtt. Minden egyes részletét aprólékosan látja. A férfi megindul hozzájuk a rókával együtt és Lysanornak átnyújtja a rókát vissza. Mikor köszönti őket akkor természetesen üdvözli a másikat, ám látni rajta, hogy fel van készülve bármilyen eshetőségre. Mikor felé fordul és lenéz rá a másik, akkor felnéz a másikra. Lehet, hogy magasra nőtt a férfi, őt ez igazán nem érdekli. Alacsony mérete ellenére elég fürge és természetesen nem veri be a fejét mindenhova. Cseppet sem fél a másik alaktól, meg aztán nem mutatta jelét annak, hogy félne. Mikor meghallja a bemutatkozást akkor ő jobbára elmondja a sajátját.*
-Daevin.* A többit találja ki a másik, hogy megijedt vagy sem. Ha ennyire nem figyelte meg a mozdulatait akkor nem az ő gondja. Érzi ahogy a zöld elf lány közelebb húzódik hozzá. Egy kitünő ötlete támadt, amit meg is mer tenni ebben a helyzetben. Azt nem tudja miként fognak reagálni a többiek. Neki egyértelmű a helyzet, hogy itt bizony két fél találkozott egymással, ahol is az egyik nem szívesen tartózkodik a másikéban.*
-Most ha megbocsát uram, szerintem én távoznék. Én már rég megtaláltam itt amit kerestem.* Noha ez a könyvre igaz amit talált, egyben persze Lysanorra mint beszélgető partnerre.*
-Meg úgy látom nagyon elmélyült a tudományokban. További jó tanulást. * Ezzel ha lánynak nincs ellenére akkor közösen elhagyják a beszélgető termet, hogy a könyvtároshoz érjenek először. Ott elrendezi a könyvnek a másolását, amiért aranyakat rak le az asztalra. Azután lelépnek Lysával a könyvtárból. Mikor kinn vannak akkor elengedi a lányt mert úgy véli talán már teljesen nyugodt.*
- Van kedved sétálni egy nagyot és beszélgetni?

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 5:23 pm

*Lysanor reakciója egyértelműen zavarodott, de most nem mosolyog rá. Szíve jégbezárva, és ezt eddig csak az alkohol tudta megolvasztanni. A fehér, nő reakciója azonban már annál inkább érdekes számára. Persze válaszol ő Lysának is. Azaz válaszlna, ha engedné a fehérruhás nő, illetve a furcsa érzés ami a hatalmába kerítette. Önkánytelenül is azt kezdet feltérképezni, hogy mi lehet. Nem ember, még eg ymágusból sem árad ennyi mágia, habár nehezen leplezi, ami két dolgot jelent, vagy nem akarja, vagy nem tudja. Az egy biztos, myrték nincsenek Lanuriában, és nem tünde áll elötte, így csak egy lehet, nimfa. MÉgpedig az egyetlen ismert jég nimfa.
Azonban ez az ismert jégnimfa, épp elmenni készül, ráadásul a könnyvvel együtt.
Ez baj, de még mekkora. Végighallgatja a kis párbeszédet a két nő között. Lthatóan szoros kapcsolat van köztük. Egyre különösebb. Majd úgy tesz mintha meghallgatná a fehér elfet is, de közben azon jár az agya, hogy hogyan tartóztathatná fel.*
~Hát jó, nincs más választásom.
*Még odabök a párocska után egy, "kellemes sétát", majd a vélt nimfa felé fordul. Már elindult, de még megállíthatja. Legalább is reméli, hogy ez meg fogja állítani, főleg, hogy most már egyedül lesznek.*
-Hisame? Ha nem tévedek.
Őszintén szólva pont téged kerestelek.
*Nem magázódik. Hadd érezze a nimfa is, hogy nincs rangban se erőben alatta.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 5:37 pm

*Lysának jól esnek Hisame szavai. Immár majdnem nyugodt teljesen. Ekkor a nő távozni készül.*
- Persze, meg foglak látogatni.
* Ígérte meg és tényleg így is gondolta.Aztána fülébe is súgott Hisa, ő meg vissza.*
- Köszönöm, de most inkább egyedüllétre van szükségem.
* Mondta komolyan, de ekkor Daevin elkapta kezét és elindult vele kifelé.*
- Viszlát.
*Szólt oda Dylannek és már kint is voltak a könyvtárból. Nagyon hálás volt Daevinnek, már pont meg akarta köszönni, amikor egy meglepő kérdést intézett felé a férfi.*
- Először is köszönöm, hogy kimentettél. Sétálok veled szívesen, de egy darabig nem beszélek, ha nem baj. Össze kell szednem magamban a gondolataimat. De szeretném, ha mellettem maradnál.
*Mondta mosolyogva és el is indult. Elég gyorsan, nehogy véletlenül Dylan is kijöjjön. Most nem akarta látni egy darabig. Inkább maga mellé nézett és egy kis melegség öntötte el a szívét. Ha nem lett volna Daevin és Hisame akkor teljesen idiótát csinált volna magából. Inkább csak előremeredve haladt.*

_________________
Nortelon - A felhők városa - Page 6 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Vendég

* Mikor értek a könyvtárból meghallja Lysanor szavait, hogy egy ideig nem szeretne beszélgetni mert szeretné összeszedni magát. Csak bólint neki, hogy teljesen megértette így több szó nem jön ki a száján. Követi a megfelelő gyorsasággal a nőt, egészen végig a város hatásáig ahol lejuthatnak a városból. Keskeny út lefelé, ám ő nem aggódik emiatt hanem vigyáz a másik lépéseire. Kell egy idő mire leérnek ezen a veszélyes úton, aztán mikor biztos föld van a talpuk alatt megindul. Hogy merre mennek ő már tudja, hogy mennyi idő alatt érnek oda? Kell hozzá idő, abból viszont elég sok.*

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-07, 6:41 pm

Az elf lány még mindig nem volt jól, ez nem is csoda, hiszen én sem szívesen akadnék össze valakivel hasonló élmények után, sőt, ami azt illeti, nálam már az nagyon rossz nap, amikor a kelleténél, konkrétan nullánál akár eggyel is több hím nemű és két lábon járó egyed merészel elém bekerülni. Nem hiszem el, hogy nem veszik a jeleket, pedig ennél megvetőbb arcot már nem tudok felmutatni nekik, ráadásul pedig jócskán szokásom föléjük magasodni, ami nem éppen észrevehetetlen dolog. És ez az egy is annak köszönheti itt, hogy fel kell majdnem néznem rá, hogy nem vettem magassarkúkat. Pedig nekem aztán nem kell, hogy még egyszer bármelyik plusz kiegészítőjű egyén azt higgye, fölöttem áll bármiben is, mert csak a gyomrom forog az arcuktól, amely lassan nagyobb lesz mint a legtöbb asztallap. Lysa kifogott ráadásul a legrosszabbak közül egyet, akit éppen aktuális tettei és azok következménye nem izgat, ugyanakkor olyan erkölcsi szilárd dolognak hiszi magát, amitől másnak már az arca is lerohadna. Phuuu, micsoda egy alak, nekem nem kötelező egy légtérben lennem vele, ráadásul az elfek is távoznak, akkor pedig engem sincs az az istenség, aki itt tudna tartani. Sőt, már csak az kéne, hogy bármelyik is ide merje tolni a képét évezredek óta először, utána köszönhetné meg, hacsak lelépek és nem tartok neki egy olyan kiselőadást a viselkedésükről, amitől a fülük minimum egy csomó hólyagot kapna, mire befejezem. Engem nem kell félteni, úgy nem tudnak megbüntetni, hogy ne érjen meg egy ilyet, ráadásul csak ők tudnának megölni, de nem fogják megtenni, mert más nincs, aki el tudná végezni a feladataimat, ahhoz túl magasak a követelmények.
Már az ajtónál állok, mikor a szemetek jelenlegi királya nem átall megszólítani, nem mintha érdekelne, hogy éppen a nevemet mondta. Nekem nem kell megtorpannom, az ilyen reflexeimet már régen kiirtottam, csak célirányosan lépkedek, miközben hallom, hogy utánam szól. Bár ne hallanám, mi közöm nekem ahhoz, hogy egy hozzá hasonló bármit is keres. Nincs nálam, akkor meg?
- Megtaláltál... - jegyeztem meg jegesen, hátra sem nézve, csak egy kicsit eligazgattam a kezemben a rókát, hogy a könyvet is tudjam vinni és nem néztem a lényre. Én nem fogok senkire felnézni és nem érdekel milyen magas. Ha nem tetszik neki, üljön le, vagy keressen mást, mert tőlem megalázkodást senki nem fog kapni. Nem érdemlik meg, érdemtelen előtt pedig nem fogom lesütni a szemem. - De nem érdekelsz! - tettem hozzá megvetően, majd könnyedén átléptem a küszöböt, ki egyenesen a könyvtárba. Eddig is toleránsabb voltam a kelleténél, mára ennyit...

Tárgy: Re: Nortelon - A felhők városa 2012-06-08, 3:42 pm

*Ahogy a nő lelép az egyenesen kacagtató. Yo, nem érdekli őt a férfi, na de ezt nem ő dönti el. Akarja vagy sem, meg fogja hallgatni. Még megvárja, hogy kilépjen a beszélgetésre kijelölt terem ajtaján, és ezután az egyik kedvenc varázsigéjével rukkol elő. A szélteleport az teleportációs mágia legkönnyedebb és legtöbbet használható fajtája. Persze egy kissé összekuszálta ezzel az asztalokon felejtett könyveket, de üsse kő. Majd a könyvtár nagykapuja előtt jelent meg jóval a nimfa előtt, és az egyik oszlopnak dőlve várta.
Ahogy kilépett Hisame, nem hagyva még annyi időt sem, hogy felismerje ki beszél, ott folytatta a beszélgetést, ahol a nő félbeszakította.*
-Mélyen a szívembe szúrt, mint egy késsel, hogy nem érdekellek, azonban azért jöttem el idáig, hogy találkozzam veled.
*Cinikuskodot egy kicsit, és egymagasak lévén közben könnyedén tartotta a nővel a tempót. Mintha csak egymás mellett sétálgattak volna.*
-Bármennyire is utálatosak a férfiak nimfa szemeidben meg kell, hogy hallgass.
*Nem erőszakosan, vagy a Hisame által annyit emlegetett öntelt arroganciával beszélt, de határozottan. Éreztetve, hogy fontos neki ez a találkozó, és nem tágít míg nem érte el a célját.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Ekorin városa
» Savanti - A vizek városa
» Avlanion - A vízesések városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Ightdar, a tudományok városa