Avlanion - A vízesések városa

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-01-14, 9:21 pm

*Raman szemében már így is volt egy kis félelem, de miután felvettem a támadóállást, ujjaimat behajlítottam, vicsorogtam majd morogtam egy kicsit, a félelem megnőtt a szemében.*
- Most elkaplak!
*Morogtam halkan majd rávetettem magamat Ramanra.
Szinte hallottam, ahogy a meglepetéstől egy pillanatra megállt a szívverése. Igaz hogy végül is csak átöleltem és belekuncogtam a fülébe, de biztos, hogy számára ennyi is elég volt.
Így hát gyorsan felálltam és kb 5 méterrel arrébb megálltam.*
- Meg nyugodhatsz, barátokat nem bántok. De mennyünk akkor abba a fogadóba, hogy még véletlenül se történjen ilyesmi másokkal. De honnan gondolod, hogy ott én is kapok „italt”? Vért *mondtam ki halkan* nem lehet mindenhol kapni.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-01-17, 1:52 pm

*Raman szeme még inkább kikerekedik. Még hogy Őt? Na nem!
Elsőként is összébb húzza magát, vastag szakálla és haja egésze elfedi a nyakát, míg az övén lévő „csecsebecsék”, amik valójában körben az övre aggatott éles és szúrós tárgyak, könnyedén megsebezhetik a kék elfet, ha már elment az esze.
Mikor a kuncogást meghallja, kissé nyugodtabban néz vissza, de esze ágában sincs kuncogni. Neki ez halálosan komoly volt.
Még az sem nyugtatja meg, hogy hegyesfülű hátrébb húzódik vagy öt lépésnyit.
Lassan lenyugszik szívverése. Hát Mitsi nem lopta magát a szívébe ezzel a mostani cselekedettel.*
- Ha főznek húst, akkor ölnek is állatot érte. Márpedig ha leszújrák, ott kell lenni vérnek is. Csak próbáld meg!
*Ezzel magában még mindig morogva el is indul. Csak az elfek lehetnek ilyen szeszélyesek. Pedig már kezdte elhinni, hogy igaz, amit róluk tartanak. Mármint hogy kiegyensúlyozottak és bölcsek….De ha nem, hát nem.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-01-23, 1:49 pm

*Bólintok, majd követem Raman-t. Nem mentünk messzire. Amikor odaértünk, eszembe jutott, hogy kérhetnék én vért? Hisz nem ismernek engemet, és nem tudnák miért kell. Mégis csak el kell mennem jó öreg ismerősömhöz. Igaz, hogy messze van, de benne megbízom, és már mondanom sem kell, hogy mit akarok.
Odafordultam Raman-hoz majd így szóltam.*
- Bocsáss meg Raman, de itt nekem bonyolult lenne vért kérnem, hisz nem tudják mit akarok vele kezdeni, de van egy ismerősöm aki tud segíteni. Köszönöm, hogy velem maradtál és segítettél * Mondtam majd meghajoltam előtte * És bocsánat a sok kellemetlen tettem miatt.
Örülök, hogy megismerhettelek. Remélem a sors még úgy hozza, hogy össze találkozunk, de remélem akkor már nem egy baleset következtében.
*Mondtam majd kezet nyújtottam neki. Ha ő is kezet nyújtott akkor kezet ráztam vele, majd elindultam, de egyszer visszanéztem és mosolyogva intettem neki.*

//Köszi ezt a jó hosszú játékot Very Happy

Az elfek normálisak... kivéve én XD //

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-01-23, 2:59 pm

*Felkaptatnak Avlanion főutcáján. Raman gondolataiba van merülve. Már a jóféle törpe sör jár a fejében, hiszen megoldotta a Mitsi problémáját is. Legalábbis azt hiszi.
Még nem lépnek be, amikor a hegyesfülű megállítja.
Raman sajnálattal hallgatja, de nem tud mit tenni. Ha vért akar inni, akkor vért fog inni. Nem az övét, és ez sokat számít.
A bocsánatkérésre és a köszönetnyilvánításra csak pislog a törpe.*
- Ehh….hát nem tesz semmit. Jó utat neked!
*Mondja és némi habozás után megemeli kezét és megfogja a felé nyújtott elf kezet.
Még nézte egy darabig a kék elfet, akinek első dolga az volt, hogy farba lőtte a hegyekben.
Na, ezzel sem fog eldicsekedni sem Mogannak, sem Singarme nagyúrnak, de még Rianának sem.
S ha netalántán összefut majd más törpékkel, velük azt sem fogja megosztani, hogy egy elffel utazott együtt, ráadásul még az életét is megmentette neki.
Belöki az ajtót az első útjába eső fogadó ajtaján, s amikor végre kihozzák neki a rendelt törpe sört, jót hörpint belőle, úgy, hogy még a szakállán is végigfolyik belőle a nedűből.
Végre. Erre várt.
Majd később elindult azért a vízinövényért, amiért eredetileg elhagyta Lanur tornyát.*

//Köszönöm én is a játékot...a többit meg nem mondom el senkinek Wink

//

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-01-23, 3:38 pm

-Pff... egy nagy, büdös francot. Megőrültél? Nem is léteznek jetik... -fakadt ki Caladster. Jégkék szemében szikrát vetett a felháborodás, és kiábrándultam roskadt vissza a székébe. Üzletfele kimérten ingatta fejét az asztal túloldalán. Ápolt, olajos hajú kreol figura volt, díszes-mintás láncingétől még a fűtött fogadóban sem volt hajlandó megszabadulni. Íja felajzatlanul pihent zergebőrből készült takaróba csavarva.
Caladsternek csak egy pillanatában került, hogy férfi táskájából kikandikáló nyílvesszők tollai alapján megállapítsa, egy lusta, haszonleső, tehetségtelen trófeavadásszal hozta össze a sors.
-Sz'al királyi fővadász vagy, igaz?
-Az...
-És hogyhogy csak száz aranyat ér neked egy jeti feje?
-Úgy, hogy ennél sokkal többet én sem kapok érte.
-Miért nem magad mész utána?
-Mert nekem az Agara sivatagba kell utaznom, óriásskorpió mérgéért.
-Ahha... meglátom mit tehetek. És ha elhozom, amit kérsz...?
-Akkor odaadod a kocsmárosnak, a száz arany pedig a tiéd.
A valószerűtlenül kék szempár a kocsmárost kereste, és ahogy szemügyre vette, tudta, hogy hányadán állnak. Az elhízott, kopasz férfi összegyűrt tarkóján patakokban csorgott a veríték, pedig nyitott ablak mellett állt (biztosan szokatlan neki a meleg), feltűrt ingujja alatt elkapart hegtetoválás gennyes hólyagjaitól volt piros, gyulladt a bőr (brutális beavatási szertartás), a feltűnő figyelmetlenség a többi vendég iránt pedig igazolta a gyanút, hogy a tar fejű óriás olyan beavatott, aki egészen biztosan nem akar jót a mesterlövésznek.
-Mint mondtam, meglátom mit tehetek.
Ezzel a férfi kitolta maga alól a széket, majd hátat fordítva a két fejvadásznak, vállára vetve bőrtáskáját, távozott arról, amerről jött.
Az utcán, miközben köpenyének csatját babrálta, először a lehetséges kiutak ötlöttek eszébe. A városból kivezető karavánokat a katonaság átkutatja, a magánemberek eleve feltűnőek, annyi ideje pedig nincs, hogy egy jobban sikerült álcát elkészítsen magának.
A legegyszerűbb, és legbiztosabb menekülési útvonal az lesz, amire a fejvadászok sem számítottak. Caladster a havasoknak veszi az irányt, beveszi magát a Lanur hegység bércei közé, mintha valóban jetire vadászna.
A férfi a látóhatár felé emelte tekintetét, hogy a vízesések permet és párafelhője fölött megpillantsa a hófehér hegycsúcsokat.
Terve tökéletes kimenetelének útjában csupán egyetlen akadály állt. Maguk a hegyek...

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:52 am

4. küldetés - A segítség

*Kain mikor Camillát magára hagyta a mágussal, és kijutott a látóterükből, ami persze nem volt valami nehéz, tekintve, hogy egész hegyláncok voltak, melyek takarhatták, felemelkedett. Ismét érezte a Hajnal völgyének hívó szavát. Nem értette. Nem először járt már a Lanur-hegységben, de ez az észak felé húzó érzés sosem látogatta még meg. Mióta azonban Sternt elhagyta és északra vette az irányt a hegyekbe, egyre inkább húzta-hívta könyörtelenül magához.
Természetesen ismerte a történeteket a Hajnal völgyéről, a helyről, ahol élet született, de sosem törődött komolyan vele.
Anzar sem tartotta fontosnak, habár volt szavaiban mindig valami furcsa zönge. Mintha tartana a völgytől, vagy a völgyben valamitől. Sosem beszéltek erről és valószínűleg nem is fognak.
Az arany sárkány most is ellenállt az érzésnek, ahogy tette azt már korábban is számtalanszor.
Most azonban első irányként arrafele indult el, de leküzdve a zsigereibe áradó erőt, inkább tett egy vargabetűt és nyugat felé szállt tovább.
Jóval északabbra repült el, mintsem Nortelon védői akár megsejthették volna arra röptét.
Arany testének jól esett a hűs szellő simogatása, vagy inkább süvítése pikkelyei mellett, szárnyai alatt, és bár a hívó erő nem volt kellemetlen, mégis örült neki, hogy lassan, ahogy távolodik, enyészik is el.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:52 am

*A Lanur-hegységben vannak olyan helyek, amelyeket mintha játékos istenek, vagy főnixek kedve szórt volna szét. Ezeken a helyeken burjánzik az élet. A sárkány már messziről érezte a vízben szálló párát és ez juttatta eszébe a várost is, mely a Hajnal egy másik mellékágára épült. Ez a folyó még sárkány szemmel is gyönyörű vízeséseknek ad otthont és emellett nem mellékesen Lanuria legerősebb haderejének is.
Kain tudta, hogy ha nem akar kínos kérdésekre válaszolni, vagy éppen griffek támadásai ellen védekezni, hamar le kell szállnia, hogy utána már mágus alakban közelíthesse meg a várost. Nem volt igazi célja, csak el akart menni, messzire, távol mindentől, ahol mostanában megfordult. Meghasonlott saját magával, meghasonlott a kétlábúakkal és a sárkányokkal is.
Mégis egy kétlábú városra esett a választása éspedig azért, mert ez az egyik legészakibb és talán itt végre nyugta lehet neki.
Az őrség számára ő a láthatóbb, így még azelőtt kell leereszkednie, hogy észrevenné őket.
A hegyhát, mely mögé suhant, éppen elég volt az elrejtéséhez, egy pillanat pedig neki volt elég, hogy felvegye a megszokott, most a szokásosnál is búvalbéleltebb sötét mágus külsejét.
Bő kétórányi út után jutott el végül a város határáig. Nincs még egy ilyen hely Lanuriában, ahol az emberek ennyire közel élnek a természethez és mégis ilyen harmóniában vele.
Az utcákon lazachalászok húzzák kordéikat, mutatva, hogy a természet milyen bőkezűen hálálja meg, ha figyelnek rá.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:53 am

*A fekete köpeny kelt némi feltűnést, s az égen köröző griffek és a hátukon ülő őrök is nem egyszer ereszkednek alább, megpillantani a sötét mágust, de nem látva rajta különösebb veszélyt, gyorsan tovább is szállnak.
Kain eközben egy kis emberlányra lesz figyelmes, aki hátrafelé pillantgatva szalad a város utcáján.
Szerencsétlenségére át is esik az egyik kordén, leborítva a rajta felhalmozott hal felét.
Nem látván a futás okát, Kain maga is megáll, hogy tisztes távolból figyelje, mi történik.
A halász nem kicsit mérgesen ripakodik rá a lányra, aki azonban fenekén ülve, lábával tolja hátrébb magát. Páni félelem ülhet az arcán, de a sárkány ezt nem látja, mert háttal van neki.
Látja azonban, ahogy a kordé maradék halastól, majd a halász is a levegőbe emelkedik, hogy aztán méterekkel távolabb landoljon.
Szemmel látható a földön végigseprő lökéshullám.
A lány felpattan és mivel az egyetlen máguskinézetű alak az utcán Kain, hát hozzá menekül.*
- Kérem….egy mágus üldöz…meg akar ölni, vagy még borzalmasabb…
*Namelyr eltolná magától, hiszen semmi köze hozzá, de a lány olyan kérlelő, könnyes szemekkel néz fel a sötét mágus arcába, hogy képtelen rá. Helyette viszont már érzi a következő lökéshullám szelét, így egy mozdulattal maga mögé tolja az ifjú hölgyet, majd megveti lábát, hogy állja az érkező támadást.
Nem megy könnyen, de az erő az övét azért nem haladja meg.
Azonban még mindig nem látja az üldözőt. Ha nem látta volna az eddigieket, azt gondolná, hogy csak a szél játszik velük, de nem. Valahol itt kell lennie.
Találomra, amerről érkezett a hullám, el is indít egy hasonlót.*
- Dhoruba shove!
*Az ő lökéshulláma viszont elhal a semmiben, míg az utca túloldaláról rekedt kacagás hallatszik.
Nem tűri jól a gúnyt.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:54 am

*A hang irányába indít egy újabbat, de az sem volt nagy segítség. Tűzzel nem mer próbálkozni, nem akar felgyújtani semmit. Persze jó kérdés, hogy hol vannak most a híres grifflovasok?!*
- Majdnem…
*Hallatszik a kárörvendés ismét kissé távolabbról. Kaint dühíti, hogy tehetetlen, s már nem csak a lány van veszélyben, hanem ő maga is. Ami várható is volt, hogy hamarosan a következő hullám őt is elkapja, és a falhoz vágja.
Jó nagyot döndül és le is csúszik szépen, majd kóvályogva igyekszik talpra állni. A lába kicsúszik alóla, ő pedig a fejét rázogatva próbálja újra.
Eközben azonban sikoltás hallatszik, és már látja is, amint a kislány a levegőbe emelkedik, hogy aztán odalent landoljon az utca kövén.
Hátrasepri fekete haját, majd odasiet a lányhoz.
Még mindig nem lát semmit, de legalább úgy tűnik, ezt a kis hölgy megúszta néhány zúzódással és horzsolással. Lehetett volna rosszabb is.
Az ismeretlen ekkor már újabbat indít feléjük, Kain ugyan hallja az érkező hullámot, de csak arra van ideje, hogy a lányt lökje arrébb az útból, így csak ő kapja telibe a támadást.
A menetrendszerű repülés után menetrendszerű zuhanás és több méteres csúszás következik Avlanion utcáján.*
- Ugyan mi dolgod ezzel a lánnyal?!
*Próbálja szóra bírni a támadót azzal a hátsó szándékkal, hogy a hang majd elárulja a helyét.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:55 am

- Mi dolgod neked vele? Hagyd és szabadon elmehetsz!
*Hangzik a válasz, az egyik ház irányából. Arra vág egy tűzlabdát, de csak a hideg kőfalon porlad szét, kormos foltot hagyva maga után.
És persze már kissé arrébb hallható kárörvendő kacagását a másiknak.
A kislány közben próbálna elmenekülni, de mintha a földbe gyökerezett volna a lába, s valljuk be, nagy esélye nincs is. Ha nincs, aki megvédje a láthatatlan támadótól, bizony nem lesz könnyű helyzete.
Kain viszont lassan feltápászkodik, bár egy pillanatra átfut az agyán, hogy jobb lehet lent maradni, úgyis oda kerül vissza.
Megrázza a fejét.*
- Talán bizony belegázolt az önérzetedbe? Kárt okozott neked?
*Morgás a válasz. Ezúttal a sárkány nem tesz semmit. Kényelmesen sétálva indul el a kislány felé.*
- Nem nekem okozott. Letépett egy virágot! A természetben okozott kárt!
*A sárkány szemei elkerekednek a döbbenettől.*
- Hát ezért???
*Az újabb támadás megérkezik, a hullámra azonban ezúttal számít az arany sárkány, s megvetve lábát, karjait arca elé emelve állja is azt. Nem hiába sárkány, azért némi erő szorult belé.*
- Ennek a bestiának bűnhődnie kell!
*Namelyr megáll az út közepén, majd feltekint az égre. Tiszta.*
- Reën wolk!
*Kiált fel, majd az égre mutat és egy kört rajzol baljával maga felett.
Nem telik sok idő, szinte a semmiből szürke felhők gyűlnek az utca fölé.*
- Egy virágért? Te megőrültél?
*Menetrendszerű a hullám, s ezúttal ismét repül a sárkány, bukfencezik is egyet, mire sikerült megállapodnia az utca kövén. De az idő, ami kellett a felhőknek letelt, s igaz, csak az utca területére körülöttük, de esni kezd az eső. Gyönyörűen kirajzolja a halász, a bámészkodók, a középen álló lány és a földön heverő sárkány alakja mellett egy újabbét is, a mágusét.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-06-11, 9:57 am

*Ennyi kell csak Kainnak. Felhördül, s egy pillanat múlva már ott jelenik meg az idegen mellett.
Két kezével elmarkolja a kabátja gallérját, hogy magához húzza és aranyra váltott szemmel sziszegje az arcába.*
- Bestiát akarsz? Én jó leszek?!
*Egyik kezével tartja csak el magától a halálra rémült alakot, míg jobbjával az állára mér egy erőteljes horgot.
Immár a máguson a sor, hogy repüljön, s teszi is becsülettel.
De a sárkány még nem fejezte be. Már lép is utána, hogy a még kábán, a földön heverő és csak szaporán pislogó alakot felrántsa a földről, de csak azért, hogy már a legközelebbi ház falához vágja. Innen az ismeretlen már nem is mozdul tovább, de a sárkány vérszagot fog és dühe is eléggé felkorbácsolódott ahhoz, hogy ne hagyja annyiban. Már sötétre váltott szemeiből, ha még magánál lenne, nem sok jó olvasna ki a mágus, csakhogy eszméletlenül fekszik a fal tövében.
Kain pedig nagy lendülettel lép oda hozzá, s nyúlna is le érte, amikor kezét gyenge kezek markolják el.
Lenéz a gazdájukra és az ifjú leányzó fogja vissza. Nem az erő az, mellyel kezét tartja, hanem az ártatlan szemek, melyek végül kioltják a dühöt a sárkány szívéből.*
- Már vége van…
*Hallja a lány szavait. Eközben már más kezek is ráfognak, s a sárkány karjait igyekeznek hátra csavarni.*
- Ne bántsák! Ő mentette meg az életem!
*A katonák azért mindhármukat elviszik, sőt, a halászt is, aki épp rosszkor volt rossz helyen csupán.
Kain csak néhány órával később lép ki az őrszoba ajtaján. A kislány tisztázta minden vád alól. Végre egy hely, ahol nem kell menekülnie, bár a történtek után biztos nem fog sokat maradni ebben a városban sem.
Az őrült mágus egyre csak a virágot emlegeti magához térte után, és azokat a sárga szemeket, de rajta kívül senki nem látta őket.
Remélhetőleg Avlanion tud mihez kezdeni majd vele.*

Küldetés vége.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-02, 9:45 am

//Júniusi 2. küldetés - Vadászat - Souval közösen//

*Avlanion városa nem fogadta éppen barátságosan az arany sárkányt. Az őrült mágus, aki egyetlen leszakított virág miatt vett üldözőbe egy kislányt kellemetlen élményt okozott, főleg, hogy utána még a fogdán is kikötött Kain.
Hála a kislánynak, azért szerencsésen ki is került onnan, így most anélkül, hogy a városból menekülnie kellene, békésen sétálhat a vízesések városának utcáján.
És ha már így van, el is látogat a Hajnal egyik mellékágának zúgójához.
Ritka pillanat az ilyen Kain életében. A vízesés hangos morajlása elfeledteti fele, hogy ki ő, miért van itt, hogy egyáltalán, akármikor lecsaphat rá egy másik sárkány, akit talán épp Furia küldött ellene.
Nem bízik abban, hogy az ősi sárkány elhitte azt, hogy megölte őt. Sternben és azóta is sikerülhetett nyomára akadnia akár neki, akár egyik sárkányának, nem is beszélve a kereső szellemekről.
Vajon mennyi ideje lehet még?
De most nem ezzel foglalkozik. Az ősi sárkány, a paranoia, az üldözők várhatnak. Most béke van, nyugalom.
Fekete kabátját a vízpermet mattá teszi, hosszú, sötét haját hátrasimítja, úgy bámul bele a magas peremről lezúduló víz függönyébe.
Amikor felpillant, még látja a magasban köröző grifflovasokat parányi pontokként, de nem zavarják őt.
Ettől jobb csak akkor lehetne, ha éppenséggel arany pikkelyeit simogatná a magasból a nap és úgy heverne itt, a víz mellett.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-05, 9:39 am

[2. küldetés - Vadászat - Kainnal]

A szinte mindig morajló, csendes és éles csobogások állandó harmóniája, már megérkeztekor elvarázsolta és már fel is jegyezte a város nevét, hogy messze maga mögött hagyja a többit. Alvanion, ahová mindössze egy apró batyu miatt érkezett, amit mellesleg a a Pirkadati fogadó egyik felszolgáló hölgyeménye bízott rá, csupán azzal az indokkal, hogy amúgy is sokat utazik. Úgyhogy, most utazhat ebbe a városba is. Térképet és előre elkészített útravalót is kapott, mintha biztosra vették volna, hogy belemegy a dologba.
Az elmúlt napon érkezett, s kis híján fel is fedte magát a város őrlovasai előtt, hiszen az utóbbi időben talán túlzottan is hozzászokott a sárkányként való közlekedéshez. S mint mindenhol, itt sem tárt karokkal várják a fajtáját. Igaz, ritkán hagyta fedetlen saját testét, inkább kék vagy arany gúnyába bújtatta magát. Így kevéssé érezte magát feltűnőnek, ha nagy ritkán összetalálkozott egy fajtája bélivel, volt, hogy eme puszta gyakorlás jó szolgálatot tett számára. De legalább olyan szívesen élt régen tanult trükkökkel, mint az újakkal. Az egyik sekélyes vízeséshez is madárraj képében érkezett meg - megcsalva a griffek hátán ülő éles szemű őröket-, amik bevették magukat a fák közé, így nem volt olyan feltűnő, hogy kis idő múltán előbukkant, ám egy egyszerű utazóként, akinek éppen ebben a városban van dolga.
Feladata végeztével, még elfogadta a szívélyes invitálást és jószerével mormota módjára aludta végig az éjjelt. Reggel, vagy inkább kora délelőtt már udvariasan, de leginkább angolosan távozott a minden erőt bevető, marasztaló családtól. Mindennek oka egy apró, egészen halvány megérzés volt, s annak nyomán útnak indított néhány fuvallatocska, amik jó szolgálatot tettek neki. Ismerős illatot hintettek orra elé, s azt is megmondták merre ment. Kétkedhetett volna, de elég időt töltött Níbe tanító kezei alatt, hogy a kétkedés fel se merüljön benne. Ugyan ettől még hihetetlennek tartotta, hogy ilyen helyen futnak össze, igen, ha rajta múlik találkozni fognak.
Míg kutyagolt megfordult a fejében, hogy meglepi az aranysárkányt, de emlékezve a vele töltött időkre, gyorsan el is veti. Máshoz fordul, futárt küld előre, megidézett szelet, mely magával viszi Sou mezőhöz hasonlatos illatát, hogy ne támadjon kétsége az idős sárkánynak. Mert a kis bohóc bizony bekúszik sötét fürtjei alá, suttogva is valamit, miután meglengetve fürtjeit orra köré nem csavar néhányat, hogy utána a vízesés habjait fodrozza, duzzassza egy kis darabon.
- Nem hittem, hogy ismerősbe botlok errefelé! – Sou is befutott kisvártatva és bár lett volna még mondanivalója, a látvány belé fojtotta a szót. Pedig nem ez volt az első vízesés, aminél percekig, ha nem órákig ledekkolt és nem csinált mást csak nézte. De ennek is meg volt a személyes varázsa.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-05, 10:16 pm

*A vízesés zengi a csendes ódákat és a sárkány talán el is andalodik kicsit. Hamis ez a biztonság, valahol, mélyen tudja ő, de miért is tartana attól, ami eszébe sem jut.
Sou okosan tette, hogy a széllel üzent neki, mert Kain csak az orrában csiklandó illatra ébred magára és helyzetére. Ha tehát meglepte volna a virgonc kis fiúcska, talán még rosszul is járhatott volna, tekintve az arany sárkány utóbbi időben tapasztalt állapotát.
Így azonban miközben sötét haja alá is besurran az a csepp kis szellő, mélyet szív orrával is.
Bizony egy sárkánynak van csak ilyen szaga, az pedig az egyetlen gyöngysárkány, akit ismer.*
- Sou…
*Formálják az ajkak suttogva a szót, de maga a sötét kabát még mozdulatlan marad, jóllehet, a sárkány már érzi fajtársának jöttét.
Megvárja, hogy a víz moraja mellett hallja is a hangját az érkezőnek. Érezné, ha más sárkány is jönne, mostmár figyel.
A sötét alak hirtelen fordul meg, s az ifjú talán még azt is hihetné, varázslata hatástalan volt, s a meglepett sárkány támadni készül.
Gyorsa a mozdulat, de meg is áll időben, még indulása előtt tudva, hogy erre ítéltetett.
Kain fakó arca mered a sötét hajzuhatag alól Soura. Kiheverte már a Furiával szemben elvesztett csata sebeit, Stern égési sérüléseit is. Most ereje teljében van, de szemeiben láthatók a magányosan töltött idők és az ősi sárkány miatti önmarcangolás is.
Mégis, ez a búvalbélelt arc felderülni látszik a szőke, kócos fej és az aprócska alak láttán.*
- Az érzés kölcsönös, Sou. Miféle szellő hozott erre? Távol van e hely Norlan sík vidékeitől.
*Időközben Kain gyomra is nagyot mordul, jelezve, hogy ma még semmi nem került bele. Márpedig az éhség nagy úr, hamarosan keríteni kell valamiféle táplálékot.*
- Éhes vagy?
*Mered a gyöngysárkányra.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-06, 2:35 pm

Megtámaszkodik a fa törzsében, mely mellet megállt, egyensúlyát megőrizve a gömbölyödő kő hátán ezzel. Arcán öröm vonásai elevenednek meg, mosolygörbéjével téve teljessé a képet, megőrizve annak felhőtlenségét, hiszen látja az arcot, mi mit sem változott hosszú hónapok alatt, talán a mágia teszi. De a szemek, sokakéban képtelen olvasni, de Kainéban, mintha maga a lélek kívánkozna valami után. Végső megnyugvás, gondtalan béke? Elkomorodik, de csak rejtve, hiszen látszólag dobott egy kicsit felbukkanása a másik hangulatán. A sötét íriszekről ismét a vízre néz, majd meglepetten nyújtja ki a kezét, hogy az előre küldött kis szellőcskét menessze, mert az valamely oknál fogva nem folytatta útját. ~ Ne haragudj, elfelejtettelek elbocsátani. Szép kis mágus lennék, így jó, hogy sárkány vagyok … vagy nem. ~Átbukfencezett ujjai között, aztán egyenest a magasba tört, legalább is szemei ezt mutatták meg Sounak, ki közelebb lépett barátjához.
- Egy barátom, a fogadóban házasodik és rajtam spórolta meg a küldönc díját, mondva, hogy amúgy is sokat utazom. Mondjuk ez igaz. De, ha tudom, mire is vállalkozom, akkor csak azért vállaltam volna el, mert találkozunk. – Szigorú pillantást vet Kainra, de aztán töretlen jókedvvel folytatja. – De te is messze kerültél a Zugtól, csak nem kincsek nyomában? – Lelkes, talán végtelenül az, rég volt ennyire közvetlen bárkivel is, hát igen, ez eddig még csak Kain ért az a megtiszteltetés –noha könnyen lehet nem tud róla-, hogy Sou tiszteletbeli fivérének fogadta. És, ki nem örülne egy kedves családtagjának, ha viszont látja? Még is határozottan gyorsan abbahagyja a vigyorgást, megmaradva egy szolid mosolynál, mivel meghallotta azt a jellegzetes hangot, amivel maga is sokszor elbeszélget. Csak persze saját szónokával vívva meg, ama vitát, amiben úgy is rendre alul marad.
- Hát.. – De mintha valami törvényszerűség lenne, saját zsarnoka is megszólalt, ezzel jutatva eszébe a kölyöknek, hogy a nagy vígságban bizony vacsora nélkül tért nyugovóra és reggel, a nap legfontosabb étkezését kihagyva illant el a házból. – Úgy látszik, igen. – zavartan vakargatja meg halántékát, bele is akadva a szanaszét hulló tincseibe, ezt is elmulasztotta, de most bepótolja és vékony madzaggal fogja össze lapockájáig elmerészkedő tincseit. A rövidekkel nem tud mit kezdeni, ideiglenesen azonban füle mögé tessékelte. – Öhm, nálam nincs semmi, hacsak! – Tarisznyájába túr, de csalódnia kell. – Háh, csak néhány törött csalán levél. Marad tehát a város fogadója, vagy az erdő ..

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-06, 10:31 pm

*Kain arca előbb felderül, ahogy Sou a házasodó barátját említi. Vannak, akiknek megadatik, hogy társat válasszanak és utódokat nemzzenek.
Hát neki úgy tűnik, nem. Több, mint hétszáz éve sem akadt olyanra, aki mellett le mert volna horgonyozni, kockáztatva azt, hogy ha túl soká marad egy helyen, valaki rátalál ellenségei közül, és életét veszi. Azonban olyan sem sok akadt, aki mellette maradt volna.
Biztos volt benne, hogy a kósza szellő nem teljesen normális szél volt.
Ezt leginkább a gyöngysárkány mozdulata mutatja meg számára.
Az arany sárkány arca akkor komorul el, mikor Sou a Zugot említi.
Nem a hely miatt, hanem utolsó találkozásuk miatt, mikor az ifjúra bízta barlangját, sejtve, hogy nagy valószínűséggel a halálba megy. Végül Tarabas gyűrűje volt az, mely megmentette az azonnali és biztos pusztulástól, de csak elodázta a véget.
Nem futhat örökké és ő nem Hatalmas, aki elpusztíthat egy halhatatlant.
Csak egy fattyú, kinek apját senki nem ismeri.
Namelyr nem forgatja ki zsebeit, anélkül is tudja, hogy a fogadó neki most túlontúl drága mulatság lenne, de azért megvárja, hogy Sou mire jut a tarisznyájával.
Láthatóan hasonló állapotban van, mint a sárkány pénzes zacskója.
A sárkány közelebb lép Souhoz.*
- Akkor javasolnám az erdőt. Úgyis régen vadásztunk együtt.
*Teszi hozzá még enyhe mosollyal, emlékeztetve a fehér sárkányt első találkozásukra és az aközben folytatott vadászatra vadkanra.
Fájdalom, hogy az arany sárkány életében semmi nem változott azóta sem.*
- Nem kincsért jöttem.
*Teszi még hozzá, miközben szemei az égen köröző griffeket szemlélik. Tudja, hogy miattuk most nem változhatnak át, így marad a kétlábúként folytatott vadászat.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-07, 3:13 pm

Oldalra billenti a fejét, mutató ujjával támasztva meg állát, mindössze azért mert sejtette, hogy a mondatban másra utalnak, mint ami számára hirtelen bevillant. Noha a kannák friss vízzel való megtöltését nem lehet éppenséggel vadászatnak hívni, de élénken él még emlékei között az a bizonyos mágus és néhány csatlósa. Sok még sem kell, hogy egy kevésbé fájdalmas dolog is eszébe jusson, a dühödt vadkannal egyetemben. Le is horgasztja fejét, egy ideje nagyjából csak hallra és más nem igazán fürge dolgokra vadászott, mint zöldség és gyümölcs. Ahhoz meg inkább orra van szükség, meg némi tapasztalatra a konyhakertben, de egy szarvas, vagy esetleg egy vadkan az már egészen más tészta.
- Tudod. – Kezd bele egy kicsit vontatottan a mondandójába. Egyszer már megmosolyogták kis híján húsmentes étrendjét és fogalma sincs mit szólna ehhez Kain. – Az elmúlt időben nem igazán vadásztam nagy vadakra, heh, megmaradok a segéd szerepében és a préda teljes egészében a tiéd lehet. Úgy is kicsit sápadnak tűnsz. – Jegyzi meg a végén, de csak ha minden kötél szakad fogja bevallani a nagy vadásznak, hogy valamiért képtelen megbirkózni újabban a táplálóbb húsokkal. Meg optimistán véli, hogyha meg van Kain számára a betevő falat, ő már könnyen fog magának egy nagyobb, vagy kisebb halat –inkább szeretne két jó nagyot, víz van elég és néptelen sem lehet.
~ Nem kincsek, akkor más.. talán .. amikor elment, mint valami halálra szánt lélek, nem sikerült elrendeznie a dolgot és …~ Töprengene ő tovább, de csak talányokba és számtalan ágra szakadó kérdésekbe botlik, így inkább próbál más felé kalandozni. Először is követi a sötét pillantást az égre és meg is állapodik az egyik körét leíró alakon, lemondóan sóhajt és titkon szeles, viharos időt kíván a nap délutáni részére. Akkor talán a griffek nem kapnak az égbe, de egy sárkánynak meg sem kottyan az ilyesmi, ő is imádja a természet ezen kihívását.
- Kicsit irigylem őket. – Vet még egy utolsó pillantást az égre. - Felőlem akár indulhatunk is. – Jelenti be lelkesen, ahogy újra Kainra szegezi tekintetét. – De most megspórolhatod a lándzsát, annyit már fejlődtem, hogy az eszközöket rövid használatra igazivá tegyem. Sajnos volt alkalmam megtanulni, valahogy nehezen tudom elkerülni a bajt, ha beteszem a lábam egy városba. – Halkan kacag. - Lehet ezt most a babona miatt le kéne kopognom, mert eddig itt még nem keveredtem semmilyen felfordulásba. – No igen, számára jó társaságban váratlan módon ered meg a nyelve, pedig jobb lesz, ha inkább most lakatot tesz a szájára. Mert ahogy a halászathoz is, türelmes csend kell, úgy a reggeli-ebéd becserkészéséhez is.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-08, 12:03 am

*A fekete szemek megütődve néznek a fiúra. Nem azért, mert furcsán érinti, hogy a gyöngysárkány lemond a prédáról, hiszen a korábbi alkalommal sem volt komoly a fogyasztása. Sokkal inkább az tűnik érdekesnek, amit a sápadtágról mondtak.*
- Én mindig ilyen fehér vagyok.
*Jegyzi meg végül, de nem forszírozza a dolgot tovább. Csak bólogatni tud Sou szavaira, amik az égen köröző griffről szólnak. Kain is az égbe vágyik, szívesebben hasítaná a fellegeket, szívesebben lenne sárkány alakban, de most annak is örül, hogy viszonylag simán rendeződött ügye a mágussal kapcsolatban.
Az arany sárkányt Sou beszédessége, a halk kacagás mind a nem is oly régi időkre emlékezteti, amikor sokkal gondtalanabb volt, mint most.
Pedig nem változott semmi, mégis, mintha egy élet telt volna el.
Nem csendesíti le a másikat. Miért is tenné? Régen hallotta ezt a beszédes kis sárkányt és most örömmel hallgatja. Az pedig, hogy miközben már a vízesést elhagyják a környező facsoportok irányába, hangjával a fiú elriasztja az esetleges prédát, hát majd lesz másik.
Sárkányorra nem szimatolt még egyébként sem vadat, ami nem jelnet túl sokat, csak annyit, hogy nehezebb lesz ételre akadnia.
A fák hűvösében is hallatszik még a közeli vízesés zúgása, de itt már a kisebb állatok hangja is hallható, csakhogy ezek nem képezik a sárkány étrendjét. Túl sok kellene belőlük.
Kain Sou felé pillant, hogy követi-e.*
- Akkor a fegyver a te területed lesz, Sou, ha vállalod.
*Teszi hozzá halvány mosollyal.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-15, 6:29 pm

Tudott volna ellenkezni, de inkább nem tette. Másfelé terelte a szót, talán hosszan is némileg, de még időben megálljt parancsolt nyelvének. Halk kis sóhajjal vette tudomásul, hogy akkor ez úttal más feladata is lesz, egy kicsit félreérthető ez a gesztus, pedig nagyon is örül a dolognak. Tehet valamit, noha az nem világos, hogy Kainnak is kell majd dárdát kreálnia, de ez kiderül, de mindettől eltekintve nagyon szívesen teszi meg és nem csak azért, mert viszonzás lenne.
- Rendben! Bízhatsz bennem, amióta találkoztunk fejlődtem. – Nem érezni a büszkélkedés magasztosságát hangjában, inkább megnyugtatásként szánta és nem csak a másiknak, magának is. Ezt követően igyekezett nem megszólalni és a lehető legnagyobb csendben követni az aranysárkányt, de nem vakon, füle, ahogy orra is szolgálatba lettek állítva. Annyit már tudott is, hogy minden lépéssel messzebb kerülnek a vízesések zubogásától, fogy a hang és az ázott kő illata is. Miközben erősödik az erdő kesernyés esszenciája, amit csak színez a zöld frissessége. Megtorpan mikor valami reccsenést hall, oldalra pillant, a hang forrását keresve, de ez röpke zaj nem ismétlődik meg, így Kain hátát veszi célba tekintettel. Csak röpke ideig fontolgatja a dolgot, majd tesz néhány lépés, hogy barátja mellé kerüljön.
- Hallottad? – Kérdezi fojtott, suttogó hangon. Bánatára a szél nem a vélt irányból, hanem pont arra fúj. Igaz, ha erdei vad volt, akkor az már megérezte szagukat és már árkon bokron túl van, vagy míg hallja neszezésük addig, mint egy szobor vár rejtekhelyén. Elérkezettnek látja az időt, hogy felfegyverkezzék, így mindkét kezében látszatra egyforma dárda jelenik meg, egy grimaszféle is átfut az arcán, nehezebbre sikeredett, mint tervezte. Az egyiket Kain felé nyújtja, ha esetleg neki nem lenne még vadászathoz illő eszköze.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-15, 10:45 pm

*A sóhajra a gyöngysárkányra pillant. Nem megy bele komolyabb értelmezésekbe ezzel kapcsolatban, inkább éhes már, minthogy ilyesféle apróságokkal foglalkozzon. Főleg, hogy a hozzátett kis mondattal épp azt hivatott erősíteni, hogy igenis részt akar venni ebben a vadászatban, mégpedig tevőlegesen.
Kain nem tekint kétkedéssel Sou képességei felé. Látta már, hogy mire képes, ha nagyon összeszedi magát, éspedig éppen a banditák ellen, Norlan határában.
És ha már itt tartunk az akkori Souhoz képest ez a mostani is valahogy felnőttebb.
Tényleg, mintha egy másik életben lett volna az a nem is olyan régen történt eset.
Persze eközben Namelyr figyelme nem lankad, ahogy érzékei is egyre élesebben kutatnak elejthető vad után.
A szél szerencsére nem a hátuk mögül érkezik, inkább valahol oldalról. Ez persze azt is jelenti, hogy jó eséllyel a szél irányából fognak vadra akadni, míg a másik oldalon a potenciális prédák a mostani vadászatra megmenekülnek.
Hallja ő is a reccsenést és elég tapasztalt vadász ahhoz, hogy tudja, miféle hang lehet ez.
Nem ember, a legkevésbé sem. Azonban olyasféle halk kis roppanás, ami akkor történik, amikor az ág beleakad egy mellette elhaladó dologba és nem bírva a nyomást el is pattan.
Lehet találgatni, miféle dolog képes a hang alapján nem is olyan vékonyka ágat eltörni.
Kainnak minden esetre van tippje, de sajnos a szél a hang generálója felé fúj, nem árulkodva arról, miféle állat lehet az.
A fehér sárkánynak nincs nehéz dolga mellé érni, mert az arany sárkány az első hangra megáll, hogy a legapróbb neszezésre is azonnal reagálni tudjon.
Sou kérdésére csak bólint és ujját szájára téve jelzi is, hogy maradjanak csendben.
A fiú már nyújt is felé egy dárdát, melynek kellő súlya van. Ha a sárkány sejtése nem csal, egy nehezebb fegyverrel jobban is jár. A nehezebb dárda veszélyesebb egy ilyen erős prédára.
Koncentrál ismét a hang irányába, majd mikor halk neszezéssel szétválnak az erdő fáinak ágai és előlép egy méretes barnamedve, jobbjában szorosan megmarkolja a társa alkotta dárdát.
A medve meglátva a két vadászt pontosan tudja, mivel áll szemben, de szemében elszánt fények lobognak
Felágaskodik két lábra, és elüvölti magát.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-19, 2:38 pm

Kár volt kérdeznie, inkább még egy kicsit figyelmesen kellet volna hallgatnia, mert Kain mozdulatlansága pont azt jelezte, hogy hallotta, amit Sou is. S csendre is inti a vadászat terén tapasztalatlannak számító ifjoncot, Sou alig biccentve jelzi, hogy csendben marad. Maga is a környezetét kezdi el fürkészni, különös dolgokat kezd felfedezni, minthogy az erdő csendes, túl csendes ahhoz képest, hogy ők egy helyben szobrozva nem sok veszélyt jelentenek. De ebben az ürességben s akadnak apró neszek. Megfordul a fejében, hogy megfordítja a széljárást legalább a közelükben. A semmiért azonban nem akar nagy hűhót csapni, mert elképzelhető, hogy egy kósza mókus téved egy öregebb, vagy beteg fa könnyen törő ágára.
Valami még is tudat alatt az súgta, közeledik és nem is lesz olyan kicsi. Szerette volna, hogy az intő megérzés téves legyen, de mostanában egyre inkább működik jól és erre ezen alkalom sem akar rácáfolni. Az ágak rejtekéből egy nem is olyan kis termetű barna bunda tűnik elő, majd az egész lény kibontakozik, meglepettségében levegőt is elfelejt venni. ~ Medve? ~ Nem veszi le a szemét a jószágról, volt már szerencséje eme kiszámíthatatlan állathoz, de sosem okoztak egymásnak problémát, még ha olykor a medve meg is próbált dominánsként kikerülni a dologból. nem sikerült. Csak akkor Sou mindig sárkány alakjában volt jelen, így indulva helyzeti előnyből és bár tisztában van vele, hogy a medve így is tudja kikkel áll szemben, bátorságot kaphat. Egy emberrel könnyebb végezni, mint egy sokszorta nagyobb bestiával.
Ez is beigazolódni látszik, semmi jelét nem látja Sou, hogy a medve távozni akarna, nem, inkább két lábra állva igyekszik megmutatni ki az ura az erdőnek. Maga elé emeli a kezében nyugvó dárdát, de nem szúrásra, inkább hárítás céljából. Mivel, akárhogy is nézi a medve is könnyedén egy sárkány étlapjára kerülhet, az emberek is fogyasztják egyes részeiket, de arról fogalma sincs, hogy Kain kedvet kapott e ennek a húsára. Nem szívesen öl, de ez más lapra tartozik.
- Mi legyen? – A rengeteg találgatás helyett, inkább rákérdezett, talán még nyugtalansága is kiérződött hangjából. Mert a medve morcosan, kezdte harciasra venni a figurát, mintha a legkevésbé sem érdekelné, hogy kikel is megy szemben. Morgásai közt azonban volt egyetlen egy lágyabb, figyelmeztetés? Talán. Figyelme is, minta megoszlana egy pillanatra párosuk és még valami között. A talpai alatt zizzenő avar és recsegő gallyak miatt, azonban szinte lehetetlen kivenni a kisebb testek úttörő neszeit, sem a sötét kis csillogó bogarakat, ahogy meglapultak a bokor aljában.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-19, 8:56 pm

*Kainnak esze ágában sincs megenni a medvét. Egyetlen egyszer szorult rá egy medve húsára. Mindketten éheztek éppen, s a terület, melyre tévedtek, cseppet sem volt jól ellátva vaddal. Sőt, kimondottan szegényes volt élelemügyileg, így fanyalodtak egymás húsára. Ami persze azt jelentett, hogy az éhségtől félőrült maci vált a sárkány prédájává.
Namelyr azóta tudja, hogy nem szereti a medvehúst.
El lehet mondani, hogy általánosságban itt északon azért sűrűbben akadhat egy medve sárkányba, félik is a bundások az erősebb fajt.
Kain tudja jól, hogy normális medve ilyenkor hátat fordít és eltűnik a sűrűben, ahová a sárkány nem szívesen követi, főként, mert sárkány alakban nehezebb egy fával benőtt területen utat törni.
Egyszóval természetes tartózkodásuk van a sárkányokkal szemben. Ez a példány azonban inkább nekiesnek a torkuknak, ráadásul mindjárt kettő sárkányénak is.
A sötét szemek egy pillanatra Soura villannak, de máris újra az ágaskodó és egyre inkább begerjedő macira irányulnak.
Nem tud mit mondani Sou kérdésére, csak a vállát vonja meg tanácstalanságában. Ő maga sem tudja, mi lesz.
Megölni nem akarja a medvét, nem izgatja, hogy az esetleg ezt tervezné. Nem dicsőség egy gyengébb ellenfelet leölni, élelemnek pedig nem jó ízű.
Végül az arany sárkány szeme válik arannyá középen sötét pupillájával egyenesen a medve szemeibe mélyed.
S ha Sou netán nem hallotta volna még az arany sárkány hangját, az igazit, most hamisítatlan, teljes erejű sárkányüvöltés hagyja el Namelyr ajkait.
A látvány pedig valami egészen más. A fekete haj és a kibontott, fekete bőrkabát szinte lebegni látszik a levegőben, a dárda hegye pedig egyenesen a medve szívére mutat.
Jól látszik Namelyren, hogy elsődleges célja az elrettentés. Ami a macinál nem éppen jár sikerrel, viszont elég ahhoz, hogy a valami vinnyogó hangot adjon valahol alatta-mögötte.
Fel is fedi magát a két kis bocs, amint próbálnak még biztonságosabb helyet találni anyjuk alatt.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-21, 6:21 pm

Kérdésére válasz, legalább is szóban nem érkezik, de a vállrándítás is igen sokat elárul. Minthogy az aranya sárkány is tanácstalan áll a helyzet előtt, de látszólag van terve, ami Souról nem igazán mondható el, vagy igen, de azt olyan valótlannak érzi. Mert sárkányként valószínűleg nagyobb nyomatékot jelentene, csakhogy a hely nem alkalmas rá és a tetejében, a fejük felett bármikor felbukkanhat egy griff a lovasával és az megint csak fölösleges problémákat jelentene.
Ahogy megmozdul a levegő ellép Kain mellől, így még nem volt szerencséje másik sárkány mágiáját érzékelni és meg kell vallania, így is elég félelmetes. Csakhogy most nem neki kell ennek hatása alá vonnia magát, hanem a medvének, aki látszólag egy szemernyi hajlandóságot sem mutat erre. Mintha valami nem engedné meg számára, hogy meghátráljon és az ok fel is tűnik. Aprónak nem mondható, de anyukhoz mérten igen csak kis mackók, vélhetőleg a bocsai és így már mindjárt összeáll a kép. Az anyamaci nem fog meghátrálni, még ha az életébe is kerül, mert meg kell védenie az utódait.
- Van egy ötletem. – Ahogy beszélt már neki is látott az ötlet megvalósításának, ami abból indult ki, hogy a féktelen üvöltés nem riasztotta el a medvemamát, akkor talán, ha jelenlétüket elfedi. A szél inkább rázuhant, mint beóvakodott arra a helyre, ahol éppen vannak, felverve még a vastagon összeállt avart is, levelekre bontva. Ezzel fedte el és egyben zilálta szét Kain és a saját illatát, s bármilyen hihetetlen ez volt a nehezebb feladat, mivel kárt senkiben nem akart okozni. Ettől függetlenül a lökéshullám talán mindenkit megimbolyogtatott alábán. A terv másik fele egyszerűbb volt, az állatokat egyszerre nehéz és könnyű könnyed kis illúziókkal megvezetni. A szaglást már elvette, s most a látott képből is kitörölte alakjukat, a hallását pedig a megmaradó, szél keltette levélzizegéssel próbálta érzéketlenné tenni a lélegzetvételükre.
Látszott, hogy a medvemama nem tudja hová tenni a dolgot, de nem tűnt úgy, mint aki meg akar nyugodni. Szimatolt, kereste a két sárkány jelenlétét. ~ Kérlek, fordulj sarkon és menj el! ~ Bíztatta a mamát, hátha néma imája meghallgatásra talál és a mackó, porontyaival hátraarcot vesz és eltűnik a sűrűben.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-21, 9:02 pm

*Talán, ha nincs az előbbi affér, el is menne a maci, de bocsait semmiképpen nem akarta veszélyben hagyni.
A két fura sárkányszagú kétlábú bizony eltűnt a szeme előtt. Az örvénylő levelek és a szagok hirtelen elillanása gyanakvását nem enyhíti, inkább csak fokozza.
Az anyamedve morgással adja bocsai tudtára, hogy távozzanak a háta mögé, a sűrűbe. Ő maga inkább utánajárna a dolgoknak.
Nem kevés „rábeszélésbe” kerül, hogy a két bocs hátrébb húzódjon, de az anyamedve már nem is ezzel törődik. Háta mögött biztonságban tudja a két bocsot, elindul hát előre. Orra nem vezeti, s látása sem, de ösztönei még igen.
Az illúzió mögött Kain még vár. Nem szeretne semmit tenni, de a medve nem tágít és jól láthatóan már kettőjük közül a gyengébbnek tűnő ellenfél, Sou felé veszi az irányt.
Az arany sárkány még mindig aranyló szemekkel néz át a fiúra maga mellet. Még mindig törékeny, még mindig ártatlan, bár a szemei már árulkodnak olyasféle dolgokról, amikről Namelyr nem tud.
Sou a szemébe láthatja a döntést. A sárkány egy szempillantás alatt hajítja el a fegyverét. Nincs rá szükség, nem vadászni és nem is ölni akar.
Egy pillanatra átvillan az agyán, milyen könnyű lenne így meghalni és milyen mulatságos is.
Anzar, a legnagyobb ősi sárkány fogadott fia, akit egy egyszerű anyamedve ölt meg. A Sárkányok völgyében ez bizonyára nagy visszhangot keltene.
Ez azonban már röptében van, mivel a fehér sárkány elé lendül, s ezzel ki is lép az illúzióból.
Fekete lövedékként csapódik a meglepett macinak, de az csak egy pillanatig lepődik meg.
Összegabalyodva hemperednek a lágy, zöld fűtakarón. Egy pillanatig a barnásfekete gombócból csak a két vad hörgései hallatszanak ki.
A medve nem tudott felágaskodni, hogy két mellső mancsával hasítsa fel, vagy taglózza le a fura lényt, így ami marad, a fogai. Erős állkapcsával igyekszik átharapni a fejét, vagy a torkát Kainnak.
A sárkány előbb csak elkapja a fejét, majd mikor a két mancs fogásában egyik keze egy pillanatra felszabadul, egyenesen a medve érzékeny pontjára, az orrára húz be egyet.
Persze az anyamaci sem rest, szabad mancsa már hasítja is fel a fekete kabátot, hogy Kain oldalából is vért fakasszon.
Az arany sárkány pedig végre megragadja a medvét és a szó szoros értelmében egy félfordulattal bevágja a fák közé a több mázsás állatot.
Nem A küzdelem hevében haja kócosan lóg arcába, ő maga pedig lihegve néz a maci után. Arany szemei szinte világítanak, ahogy a fák között besütő nap arcára esik a hajszálak között. Két karja helyén pedig arany karmok jelennek meg. Újabb sárkányüvöltés rázza meg az erdőt. Most nem érdeklik a grifflovasok. Egyetlen sárkány van, akit valamire is becsül és az Sou.
Esze ágában sincs hagyni még egy anyamedvének sem, hogy kárt tegyen benne.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-22, 2:44 pm

Reménysugár ébred benne, ahogy az anyamedve kölykeit gardírozza, de hiába álltatja magát. A nyugtalan pillantás, a meg nem nyugvó orr szüntelen tapogatózása, messze nem arról tanúskodnak, hogy ennyi és vége az egésznek. ~ Légy okos és vidd innen a bocsaidat. Jó messzire!~ Unszolja még mindig a mamát, de mivel csak a gondolatai között ténferegnek a kérelmek, nem találnak meghallgatásra. Olyannyira nem, hogy mint láthatóan fedezékbe utasítva bocsait, a medve asszonyság még is inkább a mellet van, hogy megmutatja ő azoknak az emberszerű sárkányoknak: Egy anyával nem lehet így bánni. ~ Ostoba! ~ Szidja le a közeledő bundást. Álcájuk puszta kép, nem fal, amit nem lehet áttörni és igen, nem gondolat arra, amit a medve mélyen magában érezhet, a nagyobb ragadozó jelenlétét megsúgó kis hangra. Egyszer képes lesz ezt is megcsalni, elvenni, vagy más sugallni általa, de most még tudása túl szerény ehhez, habár ereje már meglenne hozzá.
Ez még sem jelenti azt, hogy nem készül. Nem rettent meg, mind inkább megoldás után keresgélt. Szorosabbra fogva a kezében lévő dárdát, nem még mindig nem akarja megölni, de a félelmetes karmokkal felszerelkezett mancsok, inkább ennek a megszilárdult fémnek feszüljenek, mint saját karjának. Aztán a többit megoldja, hiszen gáncsot vethet a mackó lába elé, bármelyik kósza széllel. Erre még sem kerül sor, ahogy felnéz Kainra megretten. Látott már elszántságot és határozottságot is ragyogni mások tekintetében, de mintha most ezek az érzések egyszerre uralták volna az arany szemeket. Rossz érzés kerítette hatalmába.
Kain a medve irányába mozdul, Sou pedig Kainéba, egyszerűen nem bírná elviselni, ha miatta sérülne meg. De ujjai közül, úgy iramlik ki a sötét szövet, mint a homok és igazán nem tudta mi tévő legyen. E zavar véget lehullott minden mágiája, a semmi magába itta a két dárdát és visszatért minden a régi kerékvágásba. Még sem tétlenkedett soká, úgy vélte, ha mást nem is tehet, legalább a mackó egyik mancsát megragadja, hogy ne jelentsen akkora fölényt. El is éri célját, s bár előzőleg kiszemelt volt, most kevéssé fordul feléje figyelem. Villanni látja Kain öklét, szurkol az ütés sikerességéért, de arra nem számít, hogy a rándulás következtében a megkaparintott mancs egyszeriben kicsusszan ujjai közül. Utána kap, de csak a bundába tud belemarkolni, szörnyen röstelli, de neki nincs akkora fizikai ereje, hogy egy medvét a földre rántson. Mágiával élni pedig most félt. A mackó azonban nem volt rest, két legyet ütni egy csapásra, mancsa Sou arcába csapódott, majd Kain fogta közre. A ifjonc néhány lépést hátrálva ért földet, kezével tompítva az esést, meglehetősen ingerült pillantást vetve a bokor aljában meghúzódott bocsokra. A birkózókra pillantva, láthatta ama bravúros mozdulatot, amivel az aranysárkány elhajította a dühös anyát, kinek röptét végig nézte, vegyes érzelmekkel. Nem akarta, hogy a két kölyök árvává váljon, de azt sem, hogy anyjuk áldozataivá váljanak. Pillantása végül Kainon állapodott meg, leginkább vérző oldalán, fel is pattant, karcolások és apró zúzódások gazdája lett csak, főként karján és egy apró arcának bal felén.
- Mennyünk mielőtt visszajönne. – Hezitálás nélkül érinti meg az aranysárkány karjait, pedig milyen mérges rá. Ezt azonban nem fogja a másik orrára kötni, fontosabbnak tartja, hogy messzebb legyenek a kótyagos medvétől és elláthassa Kain sérülését. Ebben legalább tényleg a hasznára lehet. – Menni fog? – Kérdezte még aggódóan, csak a vörösre festett anyagot és néhány elhullott cseppet látott, azt nem, hogy mennyire mély a karmolás.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-22, 4:33 pm

*A sárkány még nem is érzi a sebet. Az adrenalin, a harc tüze még ott lobog ereiben. A karmok válaszként jelentek meg, hiszen erejét leszámítva, amit meglehetősen igénybe is vett az előbbi rövid közjáték, főleg a dobás, nem használt más fegyvert. Pedig karmai, könnyen felfedhetők, s akkor már mások az erőviszonyok is.
Azért megérzi a másik sárkány érintését, hogy rá is pillantson arany tűzben égő szemeivel.
Még visszatekint a kóvályogva négy mancsra kecmergő medvére, de úgy tűnik, a maci még keresi magában a bátorságot egy újabb támadásra. Pedig ha akarták volna, a két sárkány már régen elkaphatta volna a sűrűben kuksoló kicsinyeit.
Namelyr nem is felel Sou kérdésére, oldalában egyre inkább terjed a fájdalom.
Gyenge emberi test. Sárkányként meg sem érezte volna ezt a karmolást. Egyszerűen lepattant volna róla. Azonban így legrosszabb esetben bordái repedtek meg, bár szúrást nem érez légvételkor. A vére viszont továbbra is csepeg.*
- Nem jutunk messzire, ha üldözőbe vesz.
*Áll meg Sou mellett. A medvéről nem veszi le a szemét. Reményei szerint az előbbi kis összecsapás elég jel volt a macinak, hogy józanabbik énje kerekedjen felül. Két sárkány ellen még ilyen formában sem győzhet. A bocsai pedig nincsenek veszélyben.*
- Kettőnknek kell elijeszteni.
*Néz ismét Soura. Arany szemeiből eltűnt már az előbbi gondolat árnyképe, már nem akar meghalni, sőt, küzdeni sem, de ahogy a harci vágy elenyészik, úgy csökken az adrenalin és nő a fájdalom.
Kain összeszorítja fogait, úgy néz Soura, ha tenni akar valamit, akkor csatlakozik, hiszen varázsereje még érintetlen, még gyógyításra sem használta fel. Ráhagyja a gyöngysárkányra a döntést, de készen áll arra, ha a maci esetleg ismét támadásba lendülne.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-22, 8:13 pm

Igazat kell adnia a tapasztaltabbnak, nem csak a mackó gyorsasága a mérvadó, hiszen ebben a erdőben él, így ha nem is oly tudatosan, mint jelenleg prédasárkányai, de ismeri a terepet. Talán még fel is tud készülni, de Sou sosem merészkedett egyetlen egy jószág elméjébe sem, ama filozofikus módon, hogy kielemezze mit és miért tesznek. Van e oly összetett gondolatuk, mint egy embernek, ha saját szintjükön is.
Azonban azt, hogy ebben az anyamedvében túlzottan erősek az ösztönök, megállapíthatja nyugodt szívvel. Ugyan ő ezt csak örültségnek fogja fel, ezek után nem azt kéne fontolgatnia, hogyan támadja meg újra és talán még egy bekövetkező veresége után ismét a két sárkányt. Hanem azon, hogyan illanhatna el úgy, hogy ne vonja még inkább magára a hatalmasabbak haragját. Harag? Talán ez az, amit nem érez a bundás, meglehet, csupán azért merít erőt, bátorságot, hogy szembe szálljon, mert nem érzi a bénítani képes esszenciát, a félelmet.
Sou bólint, tekintete ugyan aggodalomról árulkodik, de erőt vesz magán, többet is mint azt a helyzet megkövetelné. Egykoron őse is így tett, szívét téphette, szaggathatta a féltés és aggodalom, akkor is legyőzhetetlen fenevadként rontott rá mindenkire, ki ujjat húzott vele, vagy ártott bármely testvérének. Az ifjú sárkány meghúzott egy vonalat. Kain megvédte és nem puszta viszonzás miatt, de ő is meg akarja oltalmazni. És, ahogy a medve megtenné feléjük az első lépést, már lendül is keze, minek nyomán a szél feltépi az avart és ostor módjára csattan az előrenyújtott mancson, vért serkentve a bőréből. Lehet, hogy csak a tüzet szítja, fellángolni viszont nem fogja hagyni. Engedni az erőket dolgozni, hogy hasson az állat ösztönére. Aki most már érezheti, minden tisztábban, a legapróbb lépésének is foganatja lesz! Van is, Sou minden ideges izomrángását lesi, nem véve figyelembe a dühödten csengő üvöltést, a vészesen villanó agyarakról alácsepegő nyálat. ~ Nem foglak közelebb engedni! ~ Elhatározásához híven, apró taszítások, amik ügyetlenné teszik a medvét, szinte egy helyben tartva elenyésző centit sem engedve előrébb lépni. Mivel egyetlen mozdulatát sem hagyva reakció nélkül. Mintha láthatatlan falat húzott volna elé, egy utat hagyva szabadon, azt, amelyik távol viszi innét bocsaival együtt.
- Más ötletem nincs .. – Szűri csendesen fogai között. A lankadatlan figyelem és a kellő erő lassan fogja elemészteni hatalmát, ezzel tisztában van, de azzal is, hogy ha egy kis ideig is, képes erőn felül teljesíteni. De nincs egyedül és talán Kainnak egyéb ötlete is támad, ha a medve eztán sem hajlandó felfogni, kívül tágasabb!

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-22, 11:45 pm

*Nem érez haragot Souban. Azonban a szélvarázslat már hatásosnak tűnik. A lecsapó szélkorbácsok nem engedik előrébb a medvét. Megingott a nagy vadságban és bátorságban. Morog, s fel-felhördül még időnként, próbálna is előre mozdulni, de nem megy.
A habzó szájú kapkodásért is kap a szélből, de az ösztön még nem engedi a visszavonulást.
Kain emeli kezét. Sou talán láthatja a mozdulatot és az előbbiekből nem lehet biztos benne, hogy az arany sárkány nem támadó varázslatot akar-e végrehajtani.*
- Dhoruba shove!
*Lökéshullám száguld végig a levegőn. Nem a medve felé, csak mellé, ahol nincs sem medve, sem bocs.
Egy fának a tövéhez roppan éppen, felverve az avart és szilánkokat tépve ki az élő növényből.
Kain csak nézi, hogy a célzás mennyire volt pontos, így fájdalommal telve, s mennyire volt erős.
A fa előbb nem mozdul, talán nem volt elég hatásos a varázslat. Általában nem a természetre használja a sárkány, hanem inkább ellenfelek távol tartására.
Egyszer a medvére pillant, akit még mindig Sou tart vissza, bár az anyamedve egyre inkább bizonytalanabbnak tűnik, másszor pedig a fára.
A fára, amely végül szépen, lassan, dőlni kezd. Nem a medvére, nem a bocsokra, csak be, a medve és a két sárkány közé. Hangos recsegés-ropogás közepette zuhan be közéjük.*
- Remélem, nem zavarom vele a varázslatod…
*Szól Souhoz. Őszintén gondolja, miközben a medvét lesi az ágakon túl. Az még mordul néhányat a miheztartás végett, de végre úgy tűnik, hogy hátrál, elfele terelgetve két bocsát is.
Kain csak ekkor nyugszik le, és egyben hátrál is egy fáig, aminek nekidőlhet, hogy végre meglesse a medve hasította sebet.
A kabát teljesen átszakadt a karmok alatt, de az alsóbb ruházat is megadta magát, sőt bőre és húsa egy része is. A sem inkább csúnya, mint veszélyes. Sokkal rosszabbakat is túlélt már.*

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-23, 10:49 am

A szó, mint megannyiszor, most sem cseng számára ismerősként és elképzelése sincs, hogy milyen módon ölt majd alakot a varázslat. Azonban megbízott Kainban, hiába volt helyzetük egyre inkább arra sarkalló, hogy egy határozott mozdulattal oldják meg, de hagyni csak úgy kárba veszni az eddigi erőveszítéseket. Könnyelműség lett volna, így meg sem fordult a fejében, hogy a másik talán halálos sújtást mér a medvére, főként, hogy annak mozdulatai egyre tétovábbak.
Egy pillanatra megingott, ahogy látszólag nem történt semmi. Az óvatlanságot viszont nem engedte meg, így szerencsére az anyuka semmit nem érzett a megingó változásból. Aztán recseg, igen szerterepültek a szilánkok, avar és kéreg darabok különös egyvelegeként. De többet nem látott, az ágakon és dús levélzetén nem látott át, még ha nagyon szeretett volna, így lehunyt szemmel hagyta, hogy látását a levegő vegye át. Nem, egyáltalán nem rossz, ha a sárkány szinte olyan kapcsolatban van egy elemmel, mintha az szerves része lenne. Kevesebb mágia és több érzés, aminek folytán nem kellet bizonytalanságba esnie. Kellőképpen tartja e vissza a mackót, vagy sem.
- Mm. – Ennyi válaszra futotta most tőle, de érthetően jelezve, hogy nem zavarja. Igaz, így csak egy dologra koncentrálva igen sebezhetővé vált, de most nem kellet tartani máshonnét érkező támadáskort, a módszeren meg majd finomít. Mikor azonban a medvemama végre feladta életveszélyes makacsságát és távozóra fogta, Sou igazán megkönnyebbült. Sóhaj, méghozzá nem is kicsi szakadt fel tüdejéből. Tekintete azonban szinte rögtön felkeresi Kain alakját, nem felejtette el, hogy megsérült az aranysárkány, de kénytelen volt szemet hunyni felette. Szolgálatkészen áll mellé, sebtiben kapargatva össze a gyógyításról szerzett új tapasztalatait, amikre Níbe helyet, már egy másik krónikás tanította. Esélyt adva ezzel arra, hogy szakítva évezredes hagyományokkal, változtathasson.
- Szabad? Vagy megoldod? – Nem akarta segítségét rátukmálni a másikra, hiszen egy felnőtt és minden tekintetben önálló sárkányról volt szó. Ugyan, érzett némi késztetést, hogy a döntésjogot megvonva Kaintól önfejűen cselekedjen, ahogy úgy vélte, tette azt a másik, mikor nekiugrott a medvének. Még is megállta, valahogy.

Tárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa 2011-07-24, 1:50 pm

*Kain szemével követi a távolodó medvecsaládot. Lassan hatalmasodik el a fájdalom gyenge emberi testén. Legalábbis sárkánytestéhez képest gyenge.
Az időt és erejét nem a sebre fordította, hanem banális módon egy fa kidöntésére.
Most persze megtehetné, de ebben az esetben inkább átengedi a gyöngysárkánynak.*
- Szabad…
*Nem is szól többet most. Hagyja, hadd tevékenykedjen a fiú sebén. Minden esetre nem örül az újabb vérveszteségnek, ez megint azt jelenti, hogy gyengül is valamit, és ha egy üldöző rátalál, akkor valószínűbb, hogy el is kapja, mintha ereje teljében lenne.
Nem jó ez így, ahogy az sem, hogy az éhsége sem csillapodott a harccal, inkább még mardosóbb lett.*
- Akahana adhatott volna egy vadat nekünk a medve helyett. Ennek nem kellett volna így lennie, még nem találkoztam ennyire makacs és erőszakos anyamedvével….
*Nem magyarázatképpen és nem is az istennő okolásaképpen mondta ezeket, csak megállapításként. Persze Sounak szánva, hiszen más nincs is most itt mellette.
Namelyr csendben áll. Nincs sok mondani valója, inkább az a biztos, hogy ezzel a sebbel, ha gyorsan nem javul, képtelen lesz komoly vadászatra. Sárkányként inkább, úgy gyorsabban rendbe is jönne, de Avlanion határa nem az a hely, ahol szívesen mutogatná arany pikkelyeit.
Grifflovas száll el felettük, ki tudja, mennyire nézi meg a két alakot lent, a kidőlt fa mellett?
A sárkány egy sötét pillantást vet csak felé, nem többet.*

» Ekorin városa
» Savanti - A vizek városa
» Nortelon - A felhők városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Ightdar, a tudományok városa