A város

A fiatal elf a sokadik kocsma és sokadik részeg alak kikérdezése után rátalált egy alakra, aki már a sokadik pohár után volt. Mikor a Beebebroxokról kérdezősködött, igen közlékenynek mutatkozott, és hosszan beszélgetett egy alakról, aki a minap Undolf bácsi meggyilkolására biztatta őt. Bár a beszélgetőtárs jobban el szeretett volna mélyedni inkább annak ecsetelésében, hogy miért nem vállal munkát kereskedőktől, akiket megbízhatatlannak gondol és feldobnák őt az első alkalommal, ha baj van; de Vogonnak sikerült kihúznia belőle a nevet, akire a rejtélyes alak hivatkozott. Nevesül Wolfgan Klensbane volt állítólag az, akinek a szolgája terjesztette a pletykát, hogy vérdíj van az elf rokona fején.
Mivel a beszélgetésből kiderült, hogy a kereskedőkben nem bízik, így nem próbálta meg felkínálni a lehetőséget, hogy őt szolgálva segítsen bosszút állni szeretett rokonán. Így bár az eredeti terv az volt, hogy mindenképpen egy fejvadásszal együtt szerette volna kézre keríteni a bűnösöket, mégis felvállalta, hogy egyedül tör be a kapott névhez.
Ismerte valamennyire Wolfgant. Magát egy nemesi család sarjának vallotta, de mindenki inkább edénykereskedőnek tartotta, pont úgy, mint Dolfi bácsit. Az ifjú rabszolgakereskedő a Klensbane-ház előtt két őrt látott. Igen különösnek tartotta, hiszen a legtöbb kereskedő, akik nem piacon árultak, nem tartottak ilyen védelmet. A két lándzsás nem sokat törődött a járókelőkkel, mintha ők sem értenék igazából, miért kell ott ácsorogniuk. Így a sötét elf befordulva lovával a sarkon el is tűnt a szemük elől. Szűk összekötőút, mondhatni sikátor volt, ahol egy alkalmas pillanatban a lova nyergére felállva egy nagy ugrással elrugaszkodott. Elkapta az egyik ablakpárkányt az első emeleten, aminél épp szellőztetés volt.
Gyorsan felhúzta magát és belendült a nyitott ablakon. Meglepetésére egy cselédlánnyal találta szembe magát.
-Mit keres maga itt? -kérdezte nem kis megdöbbenéssel és felháborodással a hangjában.
-Jó estét! Az urát, Wolfgan Klensbanet keresem. Be vagyok jelentve. -mondta mélyen a szemébe nézve.
-De hát ez akkor sem...
-Hol találom?-egyre inkább elvesztette a türelmét.
-A dolgozószobájában a szomszéd szobában, de... -a nő egyre inkább kiakadt.- Hívom az őrséget. Ők majd odavezetik.
Ezzel megindult az ajtó felé, de a Beebebrox elkapta hátulról és szájára tapasztotta a kezét. Hiába küzdött, hamarosan a mellkasát átkaroló kéz szorításától elvesztette az eszméletét és ájultan esett a földre, mikor elengedte az erős kéz. Hegyezte a fülét, hogy hall-e valami neszt a folyosóról, de úgy tűnt, csendes minden. Így óvatosan lenyomta a kilincset és kilesve meggyőződött arról, valóban nincs ott senki. Átsurrant a szomszéd szobába.
A gyertya égett az asztalon és mögötte ült olvasgatva egy ember. Mikor belépett Vogon, felnézett.
-Mit akar itt? Azt hiszem, még nem ismerjük egymást. -kezdte a beszélgetést gyanakvóan.
-Ha nem tévedek Wolfgan Klensbane. -miután a másik biccentett folytatta- A nevem Vogon Beebebrox. -a házigazda arcára kiült a döbbenet- Egy fejvadász azt állította a katonáknak, hogy az Ön szolgája kereste meg pár napja, hogy jó fizetség ellenében ölje meg Undolf Beebebroxot. Most épp azt a szolgát keressük, akire a személyleírás illik. Elnézést a zavarásért, már megyek is.-mondta, de lábával nem mozdult sehova.
-Ugyan ez tévedés. -hirtelen becsapta a könyvet és gyorsan odasietett- Nem kell úgy sietnie. Az én házamban biztosíthatom, nincs ilyen szolga. Valaki használta családom nevét. Mivel én vagyok az egyetlen élő tagja, megértheti, mennyire kiszolgáltatott vagyok az ilyen rossz ízű tréfáknak. Nem is tudja, hányan próbálják meg rákenni a mocskos üzelmeiket a megboldogult őseim nevére. -bal kezével megfogta barátian Vogon karját, majd próbálta beljebb tessékelni, hogy nehogy értesítse a katonákat.
Az ifjú elf ekkor megragadta a hüvelykujját és a fogai között szűrte szinte a szavakat:
-Hol van az, aki a gyilkosságot végrehajtotta. Nekem csak ő kell. -nézett jeges pillantással a felnyögő nemes szemeibe, miközben tőrét előrántva fenyegetően az ujjbegyhez szorította.- Levágom az ujjadat, ha nem beszélsz. És ez még csak a kezdet. Nem vagyok ma türelmes, megölték a bácsikámat!
-Rendben, rendben! Ám legyen! Az erdőben kell találkoznom vele, ha készen van a munkája. Információt vár egy elf városról.
-Hol van az információ? Beszélj!
-Ott az asztalon. -odakísérte hívatlan vendégét és szabad kezével átnyújtotta neki a levelet, mely egy pecséttel volt lezárva. A támadója miután elrakta az asztal lapjára szorította a kezeit és dühös arccal vágta le jobb keze hüvelykujját.
-Ezt azért, hogy emlékezz rá, hogy egy Beebebrox-szal kezdtél ki. Olcsón megúsztad most. Az erdőben pontosan hol?
-Egy tisztást találsz, ha követed az útról elsőnek letérő ösvényt alig öt-tíz perc gyaloglás után. Ott vár a küldöttemre a fejvadász.
A rabszolgakereskedő az ablakhoz lépett, majd kiugrott rajta. Fentről azonnal hallotta a kiabálást „Fogjátok meg! Betört hozzám.” De gyorsan oda rohant a lovához és mielőtt az őrök a sikátorba értek volna már el is vágtatott.
Kis idő múlva elhagyva a város kaput, amit kinyittatott magának az említett tisztáson várta az embere felbukkanását.

Vogon csendben lovagolt be a tisztásra. Egy magasban kifeszített húrt vett észre, mely megcsillant a Hold fényében. Nem kívánta elvágni, inkább elhajolt előle. Agyában felmerült, hogy venni kéne egy bőrmellényt, mely a ruha alatt hordva remek meglepetés lenne egy támadójának. De ezt a távoli jövőre halasztotta. Ma reggel még koránt sem hitte, hogy ilyesmibe keveredhet.
Tőre az övében volt. A kardját a ruhája jól elrejtette. Amíg nem támadják meg, addig ezeket nem veszi elő. Hátán az íja a tegezben volt.
A vásárlás gondolatán való merengéséből az rántotta ki, hogy Saurusz lábán egy csapda kattant. A ló hiába próbálta meg rángatni a lábát, nem tudott kiszabadulni. A rabszolgakereskedő előkapta a tőrét és leugrott segíteni hátasának, miközben gyanakodva figyelte a környéket. Közben figyelte, hogy nem lép-e újabb csapdába. Lehajolt a beszorult lábhoz...
Bárki is helyezett itt el ezeket a csapdákat, várt valakire. Remélhetőleg csak az, akit ő keres, de rosszabb esetben megtámadták őt is. Ez igen valószínűtlen esetnek tűnt, hiszen ma történt a gyilkosság nem is olyan régen. És ha nem a tettes társával veszett össze, akkor kiraboltak volna egy gyilkost?
Mindenre fel kellett készülnie.

/Ez a történet még a bőrpáncél vásárlása előtt kezdődött, nincs nálam./

Az ifjú elf a hátasa kiszabadítására mozdult, mikor meghallotta a süvítő nyílvesszőt. Vagy elhibázta aki lőtte, vagy így szánta. De ezen nem sokat gondolkodott. Már elindult a keze elrakni a tőrét, miközben a hátáról lekapta az íját a másikkal. A sötétben meglátott egy alig kivehető alakot. Az íj megfeszült és a nyíl reppent. De a bozótban eltűnt mind az ott bujkáló, mind a nyíl. Nem tudni pontosan mi lett velük.
-Kár, hogy te vagy itt. Akit én keresek, annak infó kellett. Ezek szerint ő nincs itt, nálam pedig pénz nincs. -miközben beszélt egy újabb nyílvesszővel a húron folyamatosan a susnyás azon részét pásztázta, ahol eltűnt az árnyék. Tudta, ha beszélni akar, egy fa mögül is megteheti. Ha támadni, akkor látni fogja az új támadást és nem marad tétlen ő sem. Viszont azt is tudta, hogy a legtöbb útonálló nem támad olyan vehemenciával, ha nincs pénz az áldozatánál.
Azért a biztonság kedvéért egy kis illúzió varázslattal rásegített, hogy a következő lövés, ha érkezik, célt tévesszen.

A fiatal elf úgy tett, ahogy a másik kérte. Fordított egyet a nyúlon, melynek igen csak jó illata volt. A kő alá helyezett egy előhúzott üres lapot. Kiszabadítva a lovát ellovagolt a mezőről. Hamarosan visszaért a városban, ahol a helyét elfoglalva várta, hogy ha kíváncsi az információra az idegen, akkor utána jöjjön.
Tudta, hogy a másiknak nem sok ideje maradt hátra. Minél tovább húzza a jutalom megkapását, annál nagyobb kockázatot vállal. Megnyugtatta, hogy a városban ő választ magának terepet, így nem is bonyolította túl. A kapunál az őröktől nem messze leszállt a lováról és a falnak támaszkodva leült.
Várta, mit lép majd a rejtélyes idegen.

Vogon karját lendítve intett az őröknek, hogy ne avatkozzanak közbe. Elővette a rövid kardját és tőrét és kihívóan indult meg a másik felé. Megkapta ma már mind azt, amit akart egy kivétellel. A gyilkos beismerő vallomást tett mások füle hallatára, de még nincs láncra verve.
Felvette vívó testtartását, a tőrét előre szegezve a kardját hátul tartva. Meglendült támadásra tőrét ellenfele szíve felé irányítva, miközben kardjával egy oldalsó vágást igyekezett ejteni a karján, hogy lerombolva annak védekezését minél jobban megbénítsa ellenfelét.

Vogon támadása: 7+5+11=23
Akirtep védelme: 1+5+13=19

Akirtep 8 életerőt vesztett.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

*Csúnyán beleszaladt dühében az első vágásba, mely szerencsére csak karját érte, mivel a fullánkkal kissé hárította az ütést, igaz mély vágás, de nem akadályozta az azonnali riposztban, hosszúkardját maga elé lendítve, némán ellenfele mellkasa felé vágott a karddal, mintha megszűnt volna a világ. Fogát összeszorítva küzdött.

Akirtep támadása:3+1+10=14
Vogon védelme:6+4+8=18

Védve

The member 'Akirtep Novalor' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A rabszolgakereskedő tőrével kizárta az érkező visszavágást és igyekezett kitérni a penge útjából, miközben ezzel a mozdulattal egyben már el is indult oldalra kerülve. Remélte, hogy ellenfele el lesz foglalva sebével és nem követi őt a forgásban, de a mozgása még fittebb volt, mint számított rá. A tőre most végig siklott ellenfele vasán és el is lökte egyszersmind, miközben teljes testsúlyát beleadva igyekezett a karddal egy óriási kaszáló mozdulattal vágást helyezni Akirtep lábára.

Vogon támadása: 7+5+12=24
Akirtep védelme: 1+5+15=21

Akirtep 6 életerőt sérült.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

*A lábát ért sérülés sem tartotta vissza.*

- KI VAGY TE? ÉS MIT AKARSZ?

*Kardját láb magasságban lendítette, miközben tőrével is döfött, nem figyelve hova, csak szúrt, pedig máskor olyan akkurátus, de most mintha valami megszállta volna.*

Akirtep támadása: 1+3+12
Vogon védelme: 6+4+18

*Vak dühében semmit sem talál el, térdre rogy, Vogon hárította a vágásait... Messziről kellett volna végezni vele...*

The member 'Akirtep Novalor' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A fiatal elf érezte, ahogy támadásai nyomán egyre inkább lassul ellenfele reakcióideje. Megszállta a csataláz és eltökélte, hogy ezt ma itt befejezik.
-Vogon Beebebrox vagyok, az általad megölt Undolf Beebebrox rokona. -mondta jeges tekintettel.
Miközben távolról körözött ellenfele körül egy gondolat suhant át az agyán.
~Nem voltam még annyit csatában, hogy ily könnyelműen leértékeljem az ellenfelet. Az erdőben igen szép lövés volt, amit bemutatott. És igen taktikusan választotta meg a helyét. A hang, melyet a sűrűből hallottam az övé. Nem jelenti a most látott kép, hogy nem csak a gyanúmat akarja elaltatni. Vigyáznom kell.
A kardját hátul hagyta és most csak a tőrével szurkált oda néhányat, miközben a nagyobbik penge készen állt, hogy egy riposztot azonnal védjen.

Vogon támadása: 7+5+8=20
Akirtep védelme: 1+5+11=17

Akirtep 6 életerőt vesztett.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A sötét elf ridegen nézte fajtársát. De szavai belé ivódtak.
-Nem, nem halott a megbízód. Még szükségem lesz holnap rád. -mondta egykedvűen, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. Bár ő maga sosem figyelt fel igazából erre, de képes volt az érzelmeit oly mélyen magába temetni, hogy az alig-alig tükröződött vissza az arcán. Szinte mindig csak egy maszkot hordott, melyet meg kellett tanulnia a kedves vásárlóknak felpakolnia magára. Egész gyermekkorában titkolnia kellett a mély közönyét az őt körülvevő emberek iránt. Viszont egy valami nem hagyta nyugodni az óta, amióta látta a kapun bejönni. Nem találkozott túl sok sötét elffel Lanuriában. És még kevesebbel kellett harcolnia.
-Van információ, de az jelenleg csak tőlem szerezhető meg.- odagyalogolt a lovához, kihúzta a nyílvesszőt a farából. Kantárszáron fogta és oda vezette a másik sötét elfhez.- Ha nem haragszol meg a gorombaságomért, ma estére megláncollak. Holnap vallanod kell a megbízód ellen. Még életben van, mert az alku része volt, hogy ha elárulja hol keresselek és átadja az információt, amit a megbízásért remélsz, akkor életben hagyom... ma este.
Igyekezett elhallgatni, hiszen mindent elmondott, amit kérdezett tőle, de egy különös erő lett rajta úrrá. Bármennyire is vissza próbálta fojtani száját egy általa nem értet nyelv jelentéstelen szavai hagyták el.
-O tempora, o mores! Senatus haec intellegit, consul videt, hic tamen vivit! -hangzott a szájából, bár valahol érezte, hogy kötődik a ma estéhez, de fogalma nem volt, honnan tudja egyáltalán vagy micsoda.

Vogon kérdőn nézett Akirtepre. Volt a fejvadász viselkedésében egy nagy adag nemesi viselkedés, de nem igazán tudta hova tenni.
-Amit tett, az igen aggasztó. Dolfi bácsi csak a poharakhoz, tányérokhoz és egyéb ilyen dolgokhoz értett. De ahhoz kiválóan. Nem tudom, milyen lehet, ha valaki nem tud semmit a családjáról. Én mindig Beebebroxnak születtem és lényemet meghatározza a tudat, hogy az vagyok, aki. Érzelmi okokból tilos beavatkoznunk a nemesek ügyeibe. Ezért sem értem, amit Wolfgan művelt. Mindig nagyon odavan a nemesi származásáért, de a nemeseknek sincs joguk beleavatkozni a kereskedelembe. Nem tudom hova rakni a történteket. Annyit tudok, hogy az ő büntetését a törvény fogja kimondani. Akár segítesz nekem, akár nem. Az őrök a küzdelmünk elején hallották a szavaidat. Elítélhetik elvileg pusztán az ő vallomásuk alapján is.
Ezzel a sérült lovát elvezette, majd kis idő múlva visszafordult.
-Szerintem gyere! Túl könnyű lenne annak a gazembernek, ha egy halott orvgyilkosra és egy szolgálóra hárítja az összes felelősséget, mintha nem is tudott volna a történtekről. Ha szavadat adod, hogy nem támadsz rám és nem szöksz el, akkor Annie néninél ma este megszállunk. Holnap pedig a kíséretem tagja leszel.

// Wyerre //

Útitársa el kell intézze a feladatát, így Balál úgy döntött, addig széjjelnéz a faluban. Párszor járt itt, a Vén Kujon fogadóhoz már szinte kötődik. Furcsa előérzete támad...vagy pusztán a visszaemlékezés játszik az érzékeivel? Mindenesetre jobbnak látja megállni a patinás kis házak között.
Hagyja átfutni magán az ismerős, mégis hidegen idegen mágiát. Közel a falu központ. Behúzódik egy sötét kapualjba.
Mozdul valaki a közelben aki ezt az irtózatos mételyező erőt hordozza. Vagy talán két mágus lehet? Mindenesetre nagyon felerősödik a fekete mágiához hasonló érzet, minél beljebb húzódna...lélegzetvisszafojtva figyel kifelé az esti szürkületbe... de valamiben elakad a lába...vagyis valakiben. Valaki már bújik a sötétben, pont a háta mögött!

Egyik eszmélésből a másikba éled a vadász, majd a mágus is. A hanglejtés fanyar, hidegebb az évszázados jégnél, ami éget amint hozzáérsz, s lekicsinylőbb a kényszerítő megalázásnál, amit az önmaga magáról túl nagyot gondoló hatalmaskodó tesz az együgyűekkel. Balál igazságérzetébe egyszersmind belévegyült a fájdalommal vajúdott félelem az ismeretlen ősei erejétől, melynek visszhangjai perzselik minden óvintézkedése ellenére a mágus lelkét.
A bizonyosság kardélként váj a csontjáig: a mágus áll mögötte, akit zsigerből kerülni kívánt. Az érces hangú nő sötét mélysége buján borzolja fel a nyílni készülő rémséget Balálban, mellyel még maga is csak ismerkedik. Mint a viaskodó két énje, úgy feszül egymásnak a két mágus zord lelke, s Balál öntudatlan erejével védpajzsot is feszít közibük. Míg ellép az idegentől, vissza a szürkületi fénybe, sajnos még nem tudja, meddig hatásos a megidézett vért....egyáltalán hatásos?
- Tán inkább neked van okod rá!- Vág vissza blöffel.
Megpördülve a lábujjhegyén karanájáról forogva pörög a vászon lepel a földre. A gyors mozdulatot, alig lehetett szemmel követni, mely kirántotta a hátán fekvő zsákból, s kibontotta, hogy aztán békén lógva várjon a penge új hívásra támadás esetén, a hosszú, izmos bal lábszár mellett.
Baljában a karcsú fegyverrel is inkább védekezésre, mintsem támadásra készülő a tartása. Szemei résén át méregeti, vajon kit rejt az árnyék? Ki hordozza ezt az iszonyatot a világba?

// Wyerre- édes bosszú //

Ki ez a nő?! Mert hogy nő, abban már nem csak a hangja, de az előtűnő arcél részlet is megerősíti a vadászt. A mágiájára viszont olyan érzékeny, hogy legszívesebben az elé is pajzsot vonna, mentális pajzsot. Ezzel azonban elkésett! Mélyen annyira elutasította a fekete mágia mételyét, hogy valójában nem is számított rá, hogy ilyen elementáris erővel megérezheti, mit is jelent. Nem! Arra már nem adja meg a lehetőséget ennek a sötétben bujkáló mágusnak. Dühös, hogy eddig is hagyta elmerészkedni!
Lassú tánc veszi kezdetét a lelkében, ahogyan itt a való világban is. Ha harc, legyen! Most olyan agressziót váltott ki belőle, ami miatt nehezen fog visszakozni, bármi történik is, bármekkora is a felelősség...Hogy ez csak egy idegen? Lehet, hogy csak megzavart valamit, amire a sötétbe húzódva a nő készült? Alig számít valamit. Ami számít az a személye. Balál többé nem hátrálhat meg! Mióta Nortelonban találkozott a benne élő sötét mágussal, tudja, hogy nem szabadulhat. Hogy is mondta? A szürke nem egyértelműen sötét, vagy világos. Hát akkor erre kell figyelni.
Nyelt egy nagyot, és fojtott hangon kezdte:
- Erőt fitogtatsz? Tudod jól, hogy a félelem jelet tesz az agyra és a szellemre. A félelem elkerülhetetlen a felkészült harchoz. Aki nem fél, az felkészületlen, vagy vakmerő. A felkészületlen, könnyen prédává válik egy könnyűnek vélt harcban. A vakmerő viszont könnyebben hibázik. A félelem megbéníthat, de gyakorlattal úrrá lehetsz felette. A félelem most áramlik a métely és az agresszió között, felnyit bennem valamit, ami neked talán idegen. A félelem keresztül ömlik rajtam, megfeszít és hagyom, hogy tegye a dolgát. Megfeszít és szabadon enged. A félelem motivál és adrenalinnal telít, a küzdőtéren. Amikor felemelem a fegyverem benne lesz ez az általad generált erő minden egyes mozdulatomban. Mert olyan erő ez, ami meg akar tőled végleg szabadulni, ha rám támadsz. Buzdíts még és erősíts még! Ezt akarom!
Félmosoly ült ki az arcára. Izgatott lett ezektől a gondolatoktól és egyszeriben azt akarta, hogy ez a fekete mágus megtudja, hogy Balál Tangeran soha nem volt és soha nem is lesz a könnyű préda egy boszorkánynak, vagy sötét varázslónak.
- Follejn Sagal tagré!- A mentális pajzs helyett valami más állt közibük láthatatlanul. Hogy micsoda, arra a feketének kellett rájönnie. Balál oly' ősi szavakat használt, amiket ki tudja, a nőben rejlő ősi lény ismerhetett-e? ~ Két mágus...olyan érzésem van, mintha két mágus birtokolná. Van benne valami ősi hatalom. Lehetséges ez? ~
Karanája továbbra is csüngött a lába mellett. Balál nem mozdult. Más meglepő nem történt a fekete mágiához való szembetekintésén kívül, mint hogy Telar környékéhez képest ritka alkalommal mennydörgött egy nagy robajjal az égbolt, majd csendesen eleredt az eső.
- Többnyire a nimfák erdeje felé szállnak a felhők... Különleges ez a nap! Különleges a változásra.