A város

Tárgy: Re: A város 2019-10-24, 4:14 pm

3. küldetés - Bosszú (6. rész)

A házat úgy találom, ahogyan hagytam, a csend még nyomasztóbb, mint reggel. A vendégszobával gyorsan végzek, hisz a néhány bútor nem rejt magában sem titkos fiókot, se rejtett üreget, s csak az ágynemű és a párnák hevernek összehasogatva a szobában. Csak azt kell elpakolnom. Caradoc régi szobája már több munkát ad. Először a polcokra kerülnek vissza a könyvek, hogy aztán az értékesebb holmi is sorra kerülhessen. S ahogy a régi órákat és szobrokat pakolom vissza a kandalló párkányára, valami furcsát veszek észre. Az egyik óra nem jár jól. Elgondolkozom a dolgon. Caradoc sosem hagyta volna, hogy a lelkének oly kedves szerkezetek ne töltsék be maradéktalanul a szerepüket, s mutassák pontosan a múló időt. Körbenézem a méretes órát, s leülök vele az ágyra. Addig forgatom, amíg egy apró kallantyút veszek észre az alján. Ahogy kinyitom, egy több réteg selyembe burkolt csomag hullik ki belőle.

~ Mi lehet ez? ~

Óvatosan bontom ki, s lefejtve róla a selymek rétegeit, hamarosan egy éjfekete gyöngy fekszik a vöröslő anyagdarabok között, felületén furcsa jelekkel. Próbálom kitalálni, mi lehet a rejtélyes holmi. Egyértelmű számomra, hogy a valamiféle mágikus dologra bukkantam.

- Én a maga helyében nem érnék hozzá… - hallok egy fenyegető hangot és ijedten kapom fel a fejem. A szoba nyitott ablakának párkányán egy fekete ruhába öltözött alak guggol, derekán ibolyaszín övvel. Arcát is álarc fedi, csak szemeit látom, s fenyegető pillantását. – A holmi nem a magáé. Csomagolja szépen vissza és adja csak ide. És semmi hirtelen mozdulat…

Az, hogy így meglepett, már önmagában is fenyegető, de hogy szavainak hangsúlyt adjon, egyik kezében egy méretes tőrt is tart. Ki kell valamit találnom, mert ha elvette a gyöngyöt, biztosan nem fog életben hagyni. Kiáltani nincs értelme, mire valaki ideérne, ő már régen megteszi azt, amiért idejött. És a mágia sem segíthet, mert mi van akkor, ha megzavarja a kezemben szunnyadó, aprócska gömböt és elszabadulnak a varázslatok. Óvatosan hajtogatom vissza a rétegeket, olyan lassan, ahogyan csak tudom. De nem húzhatom az időt a végtelenségig. A férfi is látja, amint a csomagolással lassan elkészülök és int, hogy vigyem oda neki a holmit. Majd a kezét, amellyel eddig az ablak keretébe kapaszkodott, felém nyújtja. Ijedt arcom eloszlatja a gyanúját. Végül is mi félnivalója lenne egy fegyvertelen nőtől?

Csak egy hirtelen és nem is túl erős taszítás kell, hogy kibillenjen az egyensúlyából, és hiába kap utánam, keze már csak a levegőt markolja. Hallom, amint odalent földet ér és kinézve az ablakon, csak a hátán fekvő testét látom.

Tárgy: Re: A város 2019-10-24, 4:18 pm

3. küldetés - Bosszú (7. rész - VÉGE)

Lefelé rohanok a lépcsőn, hogy a földszinti szobába érve megtorpanjak. ~ És most merre? ~ A szoba közepén ugyanis ott áll egy, az előzőhöz szinte teljesen hasonló alak. Csak neki a nyakába kötött kendő az ibolyaszínű. ~ Ő volt itt múlt éjjel! ~ döbbenek rá és kétségem sincs a szándékai felől. Ő is észrevesz, felém indul, és én menekülőre fogom a dolgot. Aztán amikor elvétem az egyik ajtót és a földszinti hálószobában kötök ki, már nem nagyon látok esélyt arra, hogy ép bőrrel megússzam a dolgot. Rémülten húzódok egyre beljebb, de tudom, nem kell sokáig keresgélnie a rejtekhelyemet. Nem tévedek. Ahogy belép a szobába, behúzza maga mögött az ajtót.

- Adja ide! – ez nem kérés tőle, hanem egyértelmű parancs. S a folytatás is vérfagyasztó. - Ne kelljen elvennem! Remélem, okosabb lesz, mint az öreg…

Csak egyetlen esélyt látok a menekülésre. Azt kell kihasználnom, hogy a gyöngyöt jobban akarja, mint engem. Hát felé lendül a kezem és a csomagot az alak mellett álló polc felé dobom, amelyen a most összevisszaságban heverő tekercsek álltak még nem is olyan régen rendezett sorokban. Egy halk koppanás hallatszik a polc tetején, ahogy a csomag célba ér.

A pillantás, amit kapok a tettemért, gyilkos, de jól számítottam, és a férfi lábujjhegyre állva igyekszik elérni a selyembe kötött holmit. Ahogy teljes figyelmével a keresésre összpontosít, futni kezdek kifelé. Néhány pillanattal később egy robajt hallok, de csak az érdekel, hogy kijussak az utcára. Odakint két, egyenruhás városőr áll.

- Hová siet ennyire? – kérdezi a tegnapi tiszt, s én levegőért kapkodva próbálom elmondani nekik, hogy mi történt.

- Ott… bent… a kendős… - próbálom kinyögni és ők azonnal befelé rohannak, én meg lebegőért kapkodva támaszkodok a ház falának.

Nem sok idő telik el, mire már ismét az utcán állnak a város őrei. A földszinti szobában már senkit sem találtak, de a hátsó udvarban még ott feküdt holtan az az alak, aki az emeleti ablakból zuhant ki. S a törmelékek között megtaláltuk a gyöngyöt is. Hogy aztán perceken belül megjelenjen egy hivatalos pecsétet mutató mágus és magyarázat nélkül elvigye magával. Engem pedig még aznap felraktak az első postakocsira. S a fővárosba érve a könyvtáros csak arra kért, felejtsem el az esetet és Caradoc-ot is. Na és a gyöngyöt…

Tárgy: Re: A város 2019-11-05, 12:03 am

2. küldetés - Ki a tolvaj? (1. rész)

//Shugával az ominózus Vén Kujon-beli incidens után//

Még szerencse, hogy a hivatalos ügyek miatt a kastélyban kaptam szállást, különben maradhattam volna a borzalmas fogadóban a még borzalmasabb vendégek és egyéb rémes alakok között. De így legalább volt indokom megszabadulni a díszes társaságtól és faképnél hagyni őket gyorsan, bár az indok, amellyel kimentettem magam, természetesen nem volt teljesen igaz. Dehogy indulok el ma este a fővárosba! Azonban abban legalább nem hazudtam, hogy az út majd valóban hosszú lesz odáig. Holnap! És hogy miért éreztem szükségét egy ilyen füllentésnek? Bűnös tettemre a magyarázat nyilvánvaló lehet. Az ok ugyanis az volt, hogy nem állt szándékomban a szükségesnél egyetlen egy perccel sem tovább maradni azok között az elmeháborodottak között. Éppen elég volt az a néhány óra, amit a körükben voltam kénytelen tölteni és most, hogy már nincs több dolgom sem velük, sem azzal az átkozott fogadóval, semmit nem teszek meg szívesebben, mint hogy igyekszem elfelejteni őket.

De talán más is hasonlóan vélekedett arról a helyről. Úgy tűnt ugyanis számomra, hogy az a fura fehér elf sem kívánt túl sokáig ott tartózkodni, már amilyen elkeseredett és főleg bosszús arcot vágott. Igazán sajnálom szegényt, de a kérdéseit rosszkor, rossz helyen és főképpen rosszul tette fel. Hát így ne is várjon rá megfelelő és persze számára megfelelő választ. És a többiek… Az ő sietségükről egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hiszen olyan érdeklődéssel szemlélték a korsókat és tálakat, hogy biztosan nem indulnak útnak egyhamar.

Azért hatalmas megkönnyebbülés számomra, hogy szerencsére ezzel már nem kell foglalkoznom. Végre vége a türelmet próbáló feladatnak. Az is egyértelmű, hogy hamarosan a napnak is vége, hiszen már esteledik. És mivel már értem és osztom az ideérkezésemkor tapasztalt hozzáállást a helyi lakosok részéről a Vén Kujon Fogadó és szolgáltatásai iránt, már azon sem csodálkozom, hogy ebben a napszakban is egyre többen indulnak a kétes hírű hely felé. Az azért meglep, hogy még többen igyekeznek a Főtér felé. Itt senkit sem érdekel a közbiztonság? De ez csak megerősít abban, hogy nem tévedtem a várossal kapcsolatos benyomásaimat illetően. Telar tényleg borzalmasan és aggasztóan furcsa.

Ez motoszkál a fejemben, ahogy igyekezni próbálunk az utcákon kavargó színes forgatagban, és közelebb jutunk a szálláshelyemhez. Az egyre nagyobb tömeg miatt sürgetnek a kísérőim és én is szeretném már a magas falak, és az őrzött, jól zárható ládában tudni azokat a tekercseket. És bár a fegyveresek mindig úgy helyezkednek, hogy védhessék az értékes szállítmányunkat, nem érzem teljesen biztonságban magam. Vajon hogy venné ki magát a dolog, ha a tekercseknek ismét nyoma veszne? És bár induláskor még aggódtam, hogy így hárman a kelleténél nagyobb feltűnést keltünk majd és talán jobb lenne, ha egyedül vinném vissza az értékes szállítmányt a kastélyba, ez most teljesen rossz ötletnek tűnik. Hiszen úgy látszik, a kutya sem figyelt fel ránk. Az azért szinte biztos, hogy szerencsénk van, és azért nem keltünk a szükségesnél nagyobb figyelmet, mert valami szokatlanabb látványosság tartja fogva az emberek érdeklődését. S a téren ki is derül, hogy mi ez az izgalmas esemény.

Mutatványosok érkeztek a városba és az esti előadás még nem kezdődött el. Ahogy átgondolom eddigi tapasztalataimat és emlékeimet a városról városra utazó népséggel kapcsolatban, rá kell jönnöm, hogy sosem volt szerencsém – vagy szerencsétlenségem – ilyesféle alakokhoz. Hát elhatározom, hogy biztonságba helyezem a tekercstartót és megnézem magamnak a rendkívülinek tűnő társulatot.

Így is teszek, és amikor a dokumentumok a törp kovácsok által készített, vasalt ládában pihennek a kastélybéli szobában a két mogorva telari városőr felügyelete alatt, én is elindulok, hogy csatlakozzak az érdeklődő és izgatott tömeghez.

Tárgy: Re: A város 2019-11-06, 4:31 pm

//Nie-vel az ominózus Vén Kujon-béli incidens után//

A fogadó vendégserege is lehiggadt, azután hogy a sereg távozott. Az ifjú sárkány morogva nézte, ahogy a receptje alapján készült kaját eszegettem. Ha az anyja megtudja alaposan meg fog tépni, azért mert túl korán kerestem meg a fiát. De most Kilime és a kis családja most messze van, én meg épp a pénzemet kajtatom. Viszont az éhségem elverésére az a finomság nem volt elég, viszont imádom a várost, és azt hogy rengeteg árust találhatok, még a piacon kívüli terelteken is. Mivel megrögzött szokásaim vannak, így mesmeg húsos piét eszegetek sétálás közben. Ahogy a mágusok székhelyét elhagyva az utcákat járom, némi vásárlási céllal, némi munka miatt. Visszagondolva a korábbi társaságra, elvigyorodom, ha arra gondolok mennyi embert sikerült felbosszantanom. A kis jégsárkányt, a kihalóban lévő faj dalnokát, na persze Jeremyről se feledkezzünk el. Oh és igen a kedvencem Val mellett, a könyvtár üdvöskéje, akit a Fehér köpenyesek szeretnének a soraikban tudni, Nie. Nos ő elég jeges természet, ha nem vesszük azt hogy a hó elfek közé tartozik. Csupa jeges társaság, de miért ne szórakoznék velük. Emberek, elfek belőlük mindjárt kétféle is., na meg egy sárkány is. Szeretek sárkányokat bosszantani. Ahogy kibújik a felsőbbrendűség álarca mögül, az igazi érzéseik, amik teljesen olyan, mint az általuk megvetett embereké. Szóval engem szórakoztat, kihozni a sárkányokból az embert. De dolgozzunk.
A napom csendesen telik, egy balhé sincs a környéken, így ásítozva eszegetem és a cirkuszosok plakátját nézegetem. Ha szórakoztató társaság érkezik a városba, a tolvajok is munkába fognak. Ami nekem kész öröm, hisz van kiket zargatnom és elfognom. Az utcán a járőröket mindig üdvözlöm, hisz jó pár tagjukat ismerem már, más, és a saját zűrjeim miatt. De nekem mentességem van, míg nem lopok, vagy gyilkolok meg senkit a ráérő időmben.
- Ez érdekesnek tűnik, megnézzük?
~Miért ne? Van jobb dolgod, mint fakezű mutatványosok közt tolvajra vadászni?~
- Befoghatod, nem fogok a kölyök után menni, Kilime szét szed minket ha hamarabb keresem fel.
~ Tudom, de szórakoztató lett volna.~
- Hülye …
Fordulok a kíváncsi tömeg felé, és rangrejtve csuklyát a fejre húzva nézem meg magunknak a cirkuszosok kicsiny világát.

Tárgy: Re: A város 2019-11-06, 9:04 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (2. rész)

//Shugával az ominózus Vén Kujon-beli incidens után//

Már a kapun kijutni is kihívás, hiszen amint felhangzik az esti őrségváltást jelző kürtszó, és kiürül a kastély udvara, a hatalmas, vasrostéllyal megerősített kapu is bezárul. Így csak hosszas könyörgés után juthatok ki az egyik oldalajtón azzal a megkötéssel, hogy ugyanott jövök még vissza éjfél előtt. Rengeteg időm van addig.

⁓ De merre induljak? ⁓

A vásári kikiáltó még csak most kezdi ecsetelni a népnek, hogy milyen kivételes élményben lehet részük, ha megfizetik a belépőt és abban a szerencsében részesülnek, hogy a színpad előtti ülőhelyek egyikéről bámulhatják szájtátva az előadást. Vagyis amíg be nem gyűjtik azt a néhány darnát és meg nem töltik azokat a helyeket az érdeklődőkkel, itt ugyan nem lesz semmi.

Bármennyire is érdekel a dolog, azt azért nem igazán szeretném, ha keskeny és nem túl tiszta padokon kellene osztoznom testközelben jó néhány idegen alakkal, így én inkább kihagyom ezt a remek kínálkozó lehetőséget. Jó lesz nekem távolabbról is!

Főképpen, hogy a téren időközben árusok vernek tanyát, kendőkre pakolva szedett-vedett portékáikat. Ezek persze tökéletesen alkalmasak arra, hogy egyetlen mozdulattal kapják fel őket a rajtuk lévő dolgokkal együtt fel, és oldjanak kereket velük, ha a helyzet úgy kívánja. Mert persze a vásározókat látni kívánó tömeg jó ok a megjelenésükre. Ahogy jó okuk van a mindenfelé megjelenő városőröknek is, hogy ne nézzék jó szemmel a kétes üzletek kötésére mindig készen álló, dörzsölt alakok feltűnését. De mert tudom, hogy ilyen helyeken néha kincsekre lehet lelni, a mutatványosok előadásáig gyorsan körbenézhetek azokon a hirtelen és váratlanul elillanó „standokon”. Talán elijeszteni sem fogom őket, hiszen a hivatali pecsét, amit a nyakamban hordok, már régen a ruhám alatt lapul.

⁓ Akkor nézelődésre fel! ⁓

De úgy tűnik, ebből tényleg csak nézelődés lesz. A holmik, amiket eddig láttam, csak teljesen átlagos csempészáruk, amelyeknek értéke pusztán abban áll, hogy csak így kaphatjuk meg őket. Olyan eladóktól, akik néhány pillanat alatt felszívódhatnak, és sosem vonhatjuk őket kérdőre azért, hogy szemetet sóztak a nyakunkban. Mert mindenféle van itt abból. Kristályok, amelyek csodálatos tulajdonsága pusztán az eladó és reménybeli vásárlója fejében létezik, és régi – természetesen hamis - érmék, amelyekkel sosem lehetett fizetni. Fura palackok és régi nyelveken íródott szövegek, amelyek közül néhány csak tünde nyelven írt feljegyzés egy-egy ház árverezéséről, míg mások mintha szakácskönyvek kitépett lapjai lennének. Komolytalan holmik egytől egyig. Ahogyan az árusok is azok.

⁓ Ugyan ki adna ennyi pénz ki ilyen vacakokért? ⁓

Egy ideig csak bosszankodva szemlélem a vásárlókat csőbe húzó alakokat, de aztán nem bírom tovább.

- Ezt ugye nem gondolja komolyan, hogy ennyit kér EZÉRT? Meg ne vegye! – lepem meg az egyik alkudozót a kérdéssel, no meg szerencsétlenkedő vevőjét a tanáccsal és bújik ki belőlem a „szakértő” felháborodottan a rémesen magas ár hallatán, hogy aztán igyekezzek megkapaszkodni egy méretes szürke csomagban, amivel egy töpörödött nénike taszít oldalba. – Bocsánat… - kérek elnézést és próbálok félreállni, de a tömeg, meg persze még 3 további csomag nem igazán ad lehetőséget a „menekülésre”.

Tárgy: Re: A város 2019-11-07, 1:31 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (2. rész)
//Nievel az ominózus Vén Kujon-béli incidens után//

Ahogy haladok az árusok közt, akik hozzák a formájukat, egy ismerős sziluett tűnik fel a tömegben. Elsőre elvetem a könyvtáros jelenlétét itt, hisz annyira magasan hordja a nóziját, hogy ez a környék a kisasszonynak tuti nem felel meg. Így tovább rágcsálom a kajám, és már másik hasonló árust keresek a szememmel, pontosabban az orrommal, hisz az kilométerekről is kiböki azt ami finom. Ahelyett hogy kaját találna ismerős szagot fog, elsőre nem tudom hova tenni. De hamar leesik, hogy az elf nem érzi azt mennyire is veszélyes a környék a hozzá hasonlók számára. Sírva nyelem el az utolsó falatot, majd a nő közelébe hajózom. Könnyen megtehetem, mert eléggé kilógok a tömegből mind szélességben és magasságban is. De csuklya a fejemen, és ő tuti nem sárkány hogy megérezzen. Hallgatom, ahogy egy árust vegzál, aki már kést rántana Niére, de az életösztöne nagyon jó lehet, hisz kiböki a szemem izzását, meg az ujjam tiltó mozdulatait. Na meg a következőt is, ami a jelenlétem felfedését tiltja meg neki. Így újra az elfel száll vitába, de immár óvatosabban, kevesebb hévvel. Amikor egy vén banya meglöki Niét, mélyen és hosszan felsóhajtok.
~Ez az éjszaka hosszú lesz.~
~Vagy épp szórakoztató, miért állítottad meg a kufárt? Meg is verhettük volna úgy is csak egy gyenge félember.~
~Na pont ezért jeleztem neki, mert te vacsorának néznéd még a végén. És nem te emészted meg hanem én.~
~Nem te. MI. Szokj hozzá végre hogy együtt vagyunk, pontosabban te meg én egyek vagyunk, a harmadik utas kiléte még rejtély. De unatkozom és szórakozni akarok.~
~Kuss, és most nem lehet, itt nem fedem fel a kilétemet, mert unatkozunk. Csak embert játszunk és lássuk be ha nem vagyunk akkora idióták most csak egyedül lennék sárkánybőrben és nem ebben a testben. ~
A műsor folytatódik, hisz újabb csomagok kerülnek elő, akiknek vélhetően agresszív pribékekkel rendelkező tulajuk van. A banya meg a ványadt kinézetéhez képest elég sportos lehet, ha ezt mind elhozta. Vagy nincs egyedül, csak az ütközés és Nie kárálása az árak miatt elijesztette őket. A tömeg is kezd érdeklődése célpontjává tenni a fehérelfet, és a környékét, de az első sor az enyém így csendesen kivárom mi következik. Mert lehet hogy képes varázsolni, de a tolvajok nem ismerik a becsület kérdését, ha valakit meg kell késelni ha okvetetlenkedik. Közben mielőtt a banya eltűnne, egy darabot letépek a ruhájából, emléknek, és szagnyomnak. De a figyelmem a kis SZAKÉRTŐVÉ avanzsált könyvmolyra fordítom. Korai lenne ha meghalna, mert a helyi alvilág valami új veszélyforrásnak ítélné a kis könyvtárost.

Tárgy: Re: A város 2019-11-07, 7:50 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (3. rész)

//Shugával az ominózus Vén Kujon-beli incidens után//

A nénike kezéből egymás után potyognak ki a csomagok és úgy tűnik, nem is nagyon tudja - vagy akarja? - összeszedni őket. Az árus meg hangosan méltatlankodik, miközben tanácstalan képet vágó ügyfele is engem bámul. Egyre kínosabb az egész. Szerintem a legjobb lesz, ha segítek a pakkokat elvinni egy darabon. A végén még nagyobb látványosság lesz ebből, mint amit a mutatványosok készülnek előadni.

- Nincs segítsége? – kérdezem az öreg hölgyet, miközben próbálom összeszedni az összes holmiját, ami most szanaszét hever az utcaköveken. De mielőtt még elindulnék, azért szeretnék biztos lenni abban, hogy itt és most nem vándorol az a jókora összeg a csempészek zsebébe. – Maga meg ne legyen ostoba! – nézek a kissé hezitáló vásárlóra és nem igazán érdekel tovább az árus morgása. – Szerintem nézze meg a dobozon jobban azt a feliratot – tanácsolom neki, mivel láthatóan értelmetlen a szöveg, amit az oldalára véstek annak az aprócska ládikának. Aztán a néni felé fordulok. - Ha szeretné, átkísérem a téren, ott már kevesebben járnak, talán sikerül szerezni egy hordárt.

De bárhogy is fülelek, az asszonyság nem igazán mond semmit, csak tétova mozdulatokkal elindul. Én meg sietve kapkodom fel a csomagokat és indulnék utána. Még egy utolsó pillantást vetek a vevőre, aki éppen most rakja vissza az eddig kezében tartott dobozkát a kendőre.

⁓ Legalább ennek van esze! ⁓ gondolom, és igyekszem a nénike után, aki meglepő módon már alig látszik a tömegben.

- Várjon egy kicsit! – kiáltok utána, de bárhogy is sietek, nem sikerül utolérnem. Aztán amikor már az egyik utca sarkán állok, és sehol nem látom a csomagok gazdáját, tanácstalanul nézek körbe. De hiába kérdezgetem még a járókelőket is, hiába írom le a kendőkbe burkolózó alakot, senki sem látta, merre ment az, akit keresek. Csak remélni tudom, hogy segítségért indult, de azt azért igazán megtehette volna, hogy megvár.

De most már mindegy, ha nem jön meg hamarosan, rábízom a csomagokat az őrökre. Ha az asszonyság gyakran árul errefelé, vagy a piacon, lehet azt is tudni fogják, hogy kiről is van szó.

Vagyis most álldogálhatok itt egy darabig. Remélem, engem senki sem fog árusnak nézni…

Tárgy: Re: A város 2019-11-08, 7:52 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (2. rész)
//Nievel az ominózus Vén Kujon-béli incidens után//

Az események egyre zavarosabbá változnak, Nie meg a maga ártatlanságával a molylepke, ami széttépi a pók hálóját. Az sem utolsó szempont a részéről, hogy egyszerre terrorizálja a kereskedőt, és ugyanabban az időben utasítja a kóbor nézelődőt. De nem semmi a figyelme hisz a vén banyára is kiterjed, aki közben egyre messzebb kerül a lánytól. A beújított szövetre egy őrszemet idézek, és vigyorogva utasítom.
- Kövesd a szövet gazdáját, de ne vegyen észre, hátha szükség lesz a vén boszorkányra. –Paskolom meg a homokgömböt, ami lebegve pislog rám, majd eltűnik a tömeg felett a vénasszony nyomában. Viszont időszerű Nei közelébe kerülnöm, mert gyűlnek a sakálok, kérdés melyik csapat lesz a nyertes, aki az elfnél lévő csomagra utazik. Mihamarabb igyekszem odaérni, de a fránya tömeg mintha el akarna választani, de nem játszunk ilyet. Nie veszélyben van és én meg nézem mintha kobzosok, és trubadúrok előadása lenne. De végre újra a közelében vagyok, viszont nem vesztem meg hogy felfedjem magamat, a csomag gazdája hamarosan körbeveszi az embereivel Niét, és akkor végre bezsebelek némi fejpénzt, a tartozásaim rendezésére. Szóval éljen a türelem.

Tárgy: Re: A város 2019-11-09, 9:22 am

2. küldetés - Ki a tolvaj? (4. rész)

//Shugával az ominózus Vén Kujon-beli incidens után//

Lemondóan álldogálok a csomagok mellett egy ideje, de a nénike sehol. És bár a tömeg a téren nem oszlik, itt az utca sarkán mégis alig lézeng valaki. Így lesz feltűnő igazán az a három alak, akik a vásárosok felől közelednek és feltűnően bámulják az előttem takaros kupacba összepakolt holmikat. Próbálok úgy tenni, mintha nem venném észre a túlzott érdeklődést és türelmetlenül nézek körbe, hátha végre visszaérkezik a rám testált javak jogos tulajdonosa… Vagy ha ő nem, legalább néhány városőr… De úgy tűnik, mindenki az előadást nézi, ami az idáig elhallatszódó taps és kiáltozás okán már biztosan elkezdődött egy ideje.

Vagyis majdnem mindenki az előadást nézi… Mert ez a három sötét fickó tényleg inkább engem bámul, hiába próbálom nem észrevenni őket… Engem és a csomagokat…

- Nem, tőlem semmit sem vásárolhatnak… Semmi sem eladó… És nem is az enyém ez a holmi sem… - előzöm meg a kérdésüket, miközben a halmot igyekszem a hátam mögé rugdosni nem túl óvatosan. ⁓ Ó, hol van már az nénike!⁓ Próbálom húzni az időt, hátha végül mégis csak megérkezik valaki a fent említett és remélt személyek közül. – Az idős hölgy csak néhány pillanatra ment el, hogy segítséget hozzon… De úgy látom, mintha már jönne is! – próbálom az érkezők mögött kémlelni a járókelőket és úgy tenni, mintha éppen megpillantottam volna egy közeledő alakot. – Vele biztosan tudnak majd üzletet kötni. - közlöm végül reménykedve, mert a helyzet tényleg kezd elég kínossá válni.

A csel persze nem válik be és miután az egyikük gyors pillantást vet abba az irányba, ahonnan a segítséget remélem, a próbálkozásom jutalma némi kárörvendő pillantás a trió részéről.

- Hát, azt alig hiszem – szólal meg az egyik. – Főleg, mert tudja, hogy a csomag a miénk és azt is, hogy már hiányoltuk. Még jó, hogy maga nem akart eltűnni a tulajdonunkkal.
- A maguk tulajdonával? – nézek értetlenkedve és meglepetten. – Szerintem többen is tanúsítanák, hogy a csomag egy asszonyságé. Csak sajnos – és ezt én sajnálom a legjobban – rossz helyen álltam, így - jelképesen szólva - a lábam elé hullott az egész halom! - jegyzem meg ez utóbbit, szinte csak magamnak. – Vagyis ha ő nem jön, majd az őrség megkeresi az áru jogos tulajdonosát… Mert az a helyes, ha akkor nekik adom át! – osztom meg velük a már korábbi elhatározásomat, de úgy tűnik, nem feltétlenül értenek velem egyet.

Tárgy: Re: A város 2019-11-10, 11:27 am

2. küldetés - Ki a tolvaj? (2. rész)
//Nievel az ominózus Vén Kujon-béli incidens után//

Nie elég magányosan áll a sarkon, a csomagokkal, eddig senki nem jött értük. Ha mázlim van megúszom a dolgot, és zűr nélkül térhet vissza a szállására a könyvtáros. Ha nincs, akkor ma sokan lesznek letartóztatva, avagy Dremer elé küldve, kinek melyik jut. A cirkuszi előadás már elkezdődött, hisz egyre többen figyelnek másfele, és ez az-az idő amit a csomagot keresők vártak. A kutya se figyel Niére rajtam kívül, én is csak azért mert érdekesnek tartom a helyzetet, na meg a lány ne kerüljön komolyabb bajba. Nie szavai kicsit leejtik az állam a földre, de vajon honnan veszi, hogy a vén satrafa vissza fog térni? Rejtély. A három figura igyekszik elkülöníteni Niét, miközben csevegnek, bár a kis hölgy tanult, viszont az alvilágról semmi tudomása nincs. Így zsebre vágott kézzel sétálok a négyes felé, Nie háta mögött, korai még kiszúrnia. De a trió tuti észrevesz, hisz mosolyom kilátszik a csuklya alól. Megállok a lány mögött olyan 0.5-1 méternyire, és köszönök, illedelmesen.
- Jó estét mindenkinek, a hölgy esetleg bajban van? Vagy esetleg szeretnétek elvenni tőle azt, ami nem a tiétek? Hiába is jöttök ezzel, ma rossz napot választottatok a kis könyvtáros kirablására. Van esetleg bárki, aki igazolhatja a csomagok eredetét, és tartalmát?
Nézek rájuk mosolyogva, és amíg a városban vagyok, használhatom a kedvenc jelvényemet, ami normál esetben nem jelent többet, mint egy darab mágikusra bűvölt nehezék. De jelen helyzetben a törvény képviselőjét, még ha ez a város velejéig korrupt is.
- Ha nincs megkérném önöket sürgősen távozzanak. Míg az említett személy visszatér.

Tárgy: Re: A város 2019-11-10, 12:58 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (5. rész)

//Shugával az ominózus Vén Kujon-beli incidens után//

Nem is értem a feltételezést és a gyanúsítás egyszerre sértő és bosszantó, amely szerint más tulajdonával akartam volna eltűnni. Bár ez már csak egy újabb adalék a város és az itt élők aggasztó jelleméhez. Ahogy mondom, Telarban ezen már csodálkozni sem lehet.
Azonban most – úgy tűnik – nagyobb gondom is van ennél, hiszen a három úr teljesen biztosnak tűnik az állításában, ahogy én is a magaméban. És a hivatalos út említése sem örömmel, hanem inkább bosszúsággal tölti el őket. Ahogy ez azonnal látszik is rajtuk.
Aztán valami mégis történik. Először a három sötét alak arckifejezése változik meg. Nem igazán értem, hogy az eddig olyan magabiztosnak és fenyegetőnek tűnő trió most miért bizonytalanodik el. De a pillantásaikból kitűnik, hogy valami, vagy valaki készteti erre őket. A hátam mögött… Lassan fordulok hátra, és abban reménykedem, hogy a nénike vagy az őrség tagjait látom majd meg. De már közben meghallom a hangot, amit – sajnálatomra - még nem volt időm elfelejteni.

- Jó estét mindenkinek, a hölgy esetleg bajban van? Vagy esetleg szeretnétek elvenni tőle azt, ami nem a tiétek? Hiába is jöttök ezzel, ma rossz napot választottatok a kis könyvtáros kirablására. Van esetleg bárki, aki igazolhatja a csomagok eredetét, és tartalmát? Ha nincs, megkérném önöket sürgősen távozzanak. Míg az említett személy visszatér – vált hivatalos hangnemre a mondandója végén és mutatja a már látott jelvényt is.

~ Ó, az istenek kegyelmére… Tényleg megint ez az alak???!!! ~ Bár némileg megkönnyebbülök a mágus érkezésére, de az azért aggodalommal tölt el, hogy ismeretségünk eddigi rövid ideje alatt a barnaköpenyes már éppen eléggé aggasztóan viselkedett és nem átallott mindent és mindenkit felhasználni céljai eléréséhez. Ugye ez most nem megint egy ostoba ügy, amit a Tanács megbízásából vállalt?

- Jó estét Önnek is, uram… ~ Ismét… - mondanám, de inkább hallgatok futó ismeretségnek nevezhető „kapcsolatunkról. ~ És nem, köszönöm, nem vagyok bajban. Kirablásról pedig szó nincs. Pusztán némi félreértés történt. Az urak úgy vélik, a csomagok az ő tulajdonukat képezik, azonban bizton állíthatom, hogy a holmikat egy öreg hölgy után cipeltem idáig a Főtérről. Bár sajnálatosan meg kellett állapítanom, hogy a hatalmas tömegben sikerült őt elveszítenem. De nyilván nem hagyná veszni a tulajdonát és csak némi segítségre van szüksége a szállításukhoz, mert elég méretes darabok. Gondolom, ez az oka, hogy egy időre rám hagyta őket. Azóta várom, hogy visszaérjen, és – gondolom az említett segítséggel – megszabadítson az őrzés terhe alól. Az urak – úgy vélem - valamiféle bosszantó bűntett áldozatai lehettek és a csomagok biztosan az ő portékájukra hasonlítanak, ezért hitték sajátjuknak a csomagokat. De sajnálom, uraim… – fordulok a még mindig a közelben némán, de elég kitartóan álldogáló alakokhoz. – Ahogy mondtam, ezek a holmik csak a gazdájukhoz kerülhetnek vissza, és abban szinte biztos vagyok, hogy egyikük sem az, aki rám bízta azokat. De ha az itt álló úr, mint a törvény képviselője hajlandó a közreműködni az ügyben, úgy természetesen én is szívesen veszem a fent említett igazolást a tulajdonjogra vonatkozóan, és azonnal eldönthetjük közösen a kérdést.

Aztán Shuga Melfyomer-hez fordulok és próbálok úgy suttogni a mögöttem álló alaknak, hogy a többiek ne hallják:
- Ugye ez nem megint a Tanács valami ostoba feladata, amibe belerángatnak? – teszem fel némileg bosszúsan a kérdést. - És a „kis könyvtáros” megjegyzés sem volt túl hízelgő, így kérem, tartózkodjon tőle máskor, ha lehet… - teszem hozzá, és abban reménykedek, hogy erre a "máskorra" már ebben az életben soha többet nem kerül sor. – Gyűlölöm ezt a várost! – fogalmazódik meg bennem sokadszorra a gondolat és az érzés, és hiába mondom ki, ezt már nem nagyon hallhatja más.

Tárgy: Re: A város 2019-11-12, 8:56 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (5. rész)
//Nievel az ominózus Vén Kujon-béli incidens után//

A lány szaga mindent elárul, egyszerre örül és retteg a jelenlétemtől. Mintha olyan kellemetlen alak lennék, lehet, hogy igaza van. De ez most kicsit sem kérdés, inkább a három jómadár felé nézek, ahogy Nie mellé érek, kardomat leveszem a hátamról, két okból is. Az egyik, mert a mérete miatt jó súlyos, bár nem mintha nehezemre esne cipelni. Bár még ez is érvényes a második pontra is, azaz félelmetes, hisz olyan hosszú, mint én, és a szélessége, mint egy kecses női derék. És a keresztvasra támaszkodom, ami nem lett túl széles.
-Tehát nincs bajban? Az előző kereskedő sem tervezte megkéselni magát, mert az üzletét rontotta? Az urak sem tervezik erőszakkal visszavenni a csomagjukat, már ha tényleg az övék. Ha ezek egyike sem baj, érdeklődve várom, amikor bajba kerül. Nagyon tanulságos lesz. –Nézek a trióra továbbra is. A lány naivitása meglep, már ami a vén boszorkányt illeti, de ezt nem kötöm Nie orrára. Amikor a törvény képviselete szóhoz ér kicsit elvigyorodom, de úgy néz ki a trió is azt hiszi, túloz, így láthatóvá teszem a város címerét viselő ideiglenes kis jelvényemet. Amit a nagy kavarodásban teljesen elfelejtettem leadni, vagy nem is terveztem. Később nagyon jól jöhet ez még. A jelvényre kicsit megfeszülnek, de nem mozdulnak, ez most vagy rossz nekünk vagy esélyesen indulhatnak a csomag tulaja címért.
-Nem követtünk el semmit, az a vén nyanya lopott meg minket, a csomagok a mieink. Így adják vissza. Mert hiába a törvény képviselője mi leverjük magát. A csomag törvényesen a miénk.
-Bla bla bla… - Jegyzem meg. Majd eszembe jut hogy a lány kérdezett valamit, az imént, így ideje válaszolnom.
-Ó nem ehhez a tanácsnak, vagy a városvezetésnek, ne adj isten a könyvtárnak semmi köze, csak önnek van hozzá. Szimplán láttam önt, és nem tudtam nem észrevenni, hogy épp bajba sodorja magácskát. De ha gond el is mehetek, arra még zajlik valami lincselés. –Bökök az egyik távoli sikátor felé. A kis hölgyes beszólás említésére elmosolyodom. - Rendben meglesz.
Amint a várost illető suttogó szavai elhangzanak, noha illetlenség észrevenni, hogy hallottam De megnevettetnek, amire a trió zavarodottan néz ránk, hisz ők semmit se hallottak ebből.
-Ó szerintem ezzel nincs egyedül, de ők itt élnek. Hova mehetnének?
- Fejezzétek be a bájcsevejt, ide a csomagot de ízibe mert meg mogorvulunk ám, és lesz itt verekedés.
Jegyzi meg az egyik észlény testőr, aki lelkes magatartást bizonyít munkája felé de esze az nincs.
- Kérnénk a csomagot, ahogy a társam említette, csak kevesebb erőszakkal, mint ő.
- Vedd el ha mered. – Nézek a trió elmés egyedére, és picit megropogtatom a csontjaimat és kinyújtom magamat, és ezzel az apró mozdulattal még tíz centit növök, a már eddig sem kicsi méretemhez képest. Ennyit számít hogy lusta disznó vagyok.

Tárgy: Re: A város 2019-11-13, 10:04 am

2. küldetés - Ki a tolvaj? (6. rész)
//Shu-val és három fura úrral abban a kis utcában a Főtér mellett Suspect

//

- Tehát nincs bajban? Az előző kereskedő sem tervezte megkéselni magát, mert az üzletét rontotta? Az urak sem tervezik erőszakkal visszavenni a csomagjukat, már ha tényleg az övék. Ha ezek egyike sem baj, érdeklődve várom, amikor bajba kerül. Nagyon tanulságos lesz – feleli a mágus és bosszantó modora nem kifejezetten javít a hangulatomon, a mondanivalója meg még kevésbé. És az sem, hogy a három, úriembernek nem igazán nevezhető alak továbbra is kitart állítása és a csomagok – Shuga szerint erőszakos - megszerzésének szándéka mellett. Az utca gyanúsan üres, Shuga jelvénye aggasztóan hatástalan és a következő mondatokban már meg is fenyegeti a három alak egyike. Valószínűleg mégis ő kerül hamarabb bajba és nem én, bár ez a tény inkább ijesztő és nem mulatságos, ellentétben azzal, ahogy ő gondolja. Láthatóan nem igazán izgatja a dolog, mert felém fordul és folytatja:

- Ó, nem, ehhez a tanácsnak, vagy a városvezetésnek, ne adj isten a könyvtárnak semmi köze, csak önnek van hozzá. Szimplán láttam önt, és nem tudtam nem észrevenni, hogy épp bajba sodorja magácskát. De ha gond, el is mehetek, arra még zajlik valami lincselés.

Először a „magácska” szó tűnik fel, de jelen helyzetben egy megsemmisítő pillantáson kívül nem tudom mással a tudtára adni a nemtetszésemet, mivel a következő mondat megerősít benne, hogy semmi sem változott a fogadó óta. Ha nem tűnne végtelen ostobaságnak, azt gondolnám, hogy a mágus mindenképpen a bajt keresi. És a hallása is tökéletes, erre utal, hogy arra is válaszol, amire nem igazán kellene. Valószínűleg itt és ekkor veszíti el a három úr egyike a maradék türelmét is, így a „verekedésre” való utalás utáni párbeszéd végén a mágus „Vedd el, ha mered!” felszólítását már nem hagyhatom szó nélkül. Főleg mert - a három mogorva alakhoz hasonlóan - ő is szívesen venné a vita nem túl békés rendezését. Erre végképp nincs szükség, s gyanítom, nem venné ki jól magát, ha két - többé-kevésbé - hivatalos személy keveredne bajba együtt.

-Nem, nem! Senki nem vesz el semmit és nem verekszik. Kérem, csak egy kicsit legyenek türelemmel – hajolok le az egyik csomagért, de hiába forgatom és keresgélek rajta feliratot, jelzést vagy pecsétet, semmi sincs a szürke zsákvászonba göngyölt és jól átkötözött holmin. Aztán átnyújtom a mágusnak, hátha ő talál rajta valamit, vagy ha nem, hát biztosan akad nála a méretes kardon kívül más is, amivel megbizonyosodhatunk a csomag tartalmáról. – Csak mondják meg, mi van a csomagokban és vihetik is. Nincs szükség erőszakra! És ez önnek is szól – nézek a barnaköpenyesre, majd a legnagyobb doboz mellé térdelek, hogy azt is megvizsgálhassam, miközben szemmel tartom a triót is. Idegesnek tűnnek, és látom egymással lopva váltott pillantásaikat. De nem igazán tudom eldönteni, a csomag tartalmának napvilágra kerülése aggasztja őket, vagy készülnek valamire. Igyekeznem kell, és nem szabad túl sokáig próbára tennem a türelmüket. Persze az azonosító jelek hiánya ezen a csomagon is szembetűnő, így felállok és a két másik csomag felé indulok, amelyek egy kicsit távolabb fekszenek a kövezeten...

Tárgy: Re: A város 2019-11-16, 7:16 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (6. rész)

Az élet olyan szép lenne ha lenne valaki aki az ilyen bajkeverő nőszemélyeket erősen figyelmezteti a veszély forrására. Bár az hogy bajkeverő esetleg túlzás, inkább bajba eső lenne rá a tökéletes jelző. A három fickóból mindössze egy pofozkodna, bár ő valószínűleg nevelésileg van hátrányos helyzetben. Nie szavaira a trió vezetője is csak bólint, hisz egyetért a lánnyal.
- Nekem ez a felállás megfelel, nézzék meg az egyik csomagot, és én látatlanban válaszolok, arra kérdésre mi van benne. Ugyanis azt a mi céhünktől lopták el.
A férfi szaga idegesség és türelmetlenség mentes, most vagy profi hazudozó, vagy tényleg az övék a csomagok tulajdonlási jog. A verőlegény pufogva lép vissza. Én elveszem óvatosan a Niénél lévő csomagot, és a lezáró pecsétet megtörve nézem meg, mi van benne. A holmi maga érdektelen, bár az árából egy szegényebb család hónapokig megélne. De egy kereskedőnek ez csak kis tétel, viszont nem tűrhetik, hogy kirabolják őket. Így az indulatosságuk is érthető. Sóhajtva zárom vissza a csomagot miután a férfi válaszolt a kérdésre. A viaszt felforrósítva teszem egésszé a jeltelen viaszpecsétet.
- Az övék az árú, így nem látom okát, hogy ne kaphassák meg. Na meg semmi illegális nincs benne így lefoglalni és elfogni sincs semmit és senkit. Uraim örülök a találkozásnak, később még beugrom a tolvaj képével önökhöz, csak hogy kiszögelhessék az üzletük falára, mint körözött személy, pontosabban immár arc terén nevesítik, mint tolvaj. Nie kisasszony, az este mondjuk úgy szerencsés alakulására, nézzük meg azt a cirkuszt mielőtt véget érne. Ha nem jutunk közelebb majd csalok, és megnézhetjük páholyból az előadást.
Tartom a kezem Niének, és jó eséllyel megnézzük a műsort. Persze előtte lecsapok egy kaja árusra, és csak utána jöhet a cirkusz, hisz megéheztem.

Tárgy: Re: A város 2019-11-16, 7:41 pm

2. küldetés - Ki a tolvaj? (VÉGE)
//Shu-val és a csomagok gazdáival //

A másik két csomag is hasonlóan jeltelen, így csak abban reménykedhetek a békés rendezés érdelében, hogy ezek itt hárman megfelelő felvilágosítással szolgálnak. A csomag megtekintésre kerül és a tartalom is egyezik, így hatalmas megkönnyebbülés, amikor a mágus végül így szól:

- Az övék az árú, így nem látom okát, hogy ne kaphassák meg. Na meg semmi illegális nincs benne így lefoglalni és elfogni sincs semmit és senkit. Uraim örülök a találkozásnak, később még beugrom a tolvaj képével önökhöz, csak hogy kiszögelhessék az üzletük falára, mint körözött személy, pontosabban immár arc terén nevesítik, mint tolvaj. Nie kisasszony, az este mondjuk úgy szerencsés alakulására, nézzük meg azt a cirkuszt mielőtt véget érne. Ha nem jutunk közelebb majd csalok, és megnézhetjük páholyból az előadást.

A felkérés és a felém nyújtott kéz először roppant gyanúsnak tűnik, de győz a kíváncsiságom, már ami az előadást illeti. Annak is örülök, hogy a páholyra tett utalás végül nem következik be, mivel egy megfelelő állóhely elfoglalását kísérőm személye garantálja számunkra. Hogyan is tehetne szemrehányást bárki egy méretes kardot cipelő, jól megtermett és éppen pitét falatozó alaknak.

S ha már csalás... Talán nem is kell pontosan éjfélre visszaérnem...

// Köszönöm a játékot Shu és külön köszönöm a "megmentést"! Like a Star @ heaven

//

Tárgy: Re: A város 2020-01-05, 4:36 pm

//Sil keresése//

*Telar. A rabszolgák városa, népek olvasztótégelye, a bűnös város. Oly sok névvel lehetne a vaskos falú várost nevezni, amennyit az emberi fantázia ki tud találni.
Az arany sárkány sem először fordul meg itt, volt már neki afférja e helyen külhoni lovaggal, volt itt kétlábú nőstény, ki egyébiránt kedves volt neki, s egy sabatti ölte meg.
Van múltja e városban, de ez még olyan hely, ahová anélkül térhet vissza, hogy tartania kellene a kétlábúak üldözésétől.
Jól ismeri a város korrupt jellegét is, Narin úrnő nem lett azóta sem kevésbé éhes a hatalomra és a vagyonra, ám azt is tudja, hogy már más világ van.
A háború miatt itt tanyáznak Avlanion megmaradt grifflovasai, s bizonyára itt van még Sadir is, ki egykor Stern végvárát irányította. Természetesen ismeri a városi őrséget, a zsoldosokat, az őrszemeket, a tíz méter magas falakat, a duplaszárnyú kaput.
A mágus nem keresi egyiküket sem. Más miatt érkezett Telarba. A kendő vezette ide, s jól tudja, kit is keres.
Silarona nyomában járt, a vörös nőstény sárkányt keresi, kivel nem találkozott a keleti szegletbeli találkozó óta.
Ennek immáron két esztendeje is van már, s a félelf tolvajjal történt találkozás miatt keresi újra. Akkor az enyves kezű, kitől a kendőt vette el, bogarat ültetett a fülébe, hogy talán a nőstény sárkány veszélyben van.
Azóta már járt a nyomában a Nyugati szeglet sárkányok uralta területén, s onnan útja ide vezetett.
A vegyes népességben még mindig mindenféle faj tagjaival találkozni, a háború ugyan változtatott néhány dolgon, például a város védelmén, az őrség szigorúságán.
Kain orra számára túlzottan is sokoldalú az itt áramló szagelegy. Ha tehetné, inkább bezárná orrát, ám ezt nem teheti meg.
Fakó arcát azért leomló, fekete haja mögé rejti, mi mögül éjfekete szemei kutatják az üldözőket.
Mert nincs kétsége afelől, hogy Telarban is van kétlábú formában sárkány rajta kívül is.
Fekete bőrkabátja alól fekete bőrnadrág, s fekete csizmák látszódnak ki, melyek most szürkék az út porától.
Narancsköves gyűrűjét ezúttal kabátjának zsebébe rejti kezével együtt.
A kard most is a kabát alatt bújik, meg, ez alól még a markolat sem látszik ki.
Egy ekkora városban valamivel több időre lesz szüksége, hogy biztos lehessen abban, nincs itt a vörös nőstény.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-07, 5:24 pm

// Egy kis kitérő Ekorin után //

* Gyalogosan érkeztem meg a népes városba. A szokásos vándor öltözetemet viseltem, amiben semmi feltűnő sem volt. Egyszerű bőrnadrágot, zöld lenvászon inget, és egy csuklyás sötétzöld köpenyt. Fegyverem az oldalamon lógott.
Már messziről ámulatba ejtettek a város égbe törő tornyai, de sajnos amint beléptem ehhez a kétlábúak mindent átjáró bűze is társult. De hát eddig is el tudtam vonatkoztatni ettől, így tettem ezúttal is. Elindultam a leghatalmasabb torony irányába ami, mint kiderült a Főnix-templomhoz tartozott. Igencsak impozáns épületnek tetszett, úgyhogy meg is fogadtam, hogy később mindenképpen benézek. Ezután érdeklődésemet a sárkányfaragásos szökőkút ragadta el. Gyönyörködésemben azonban megzavart egy érzés, hogy rajtam kívül is van még itt sárkány.
Először aggódni kezdtem, hiszen ha kiderül, hogy itt vagyok, ahelyett hogy egyből a sereghez mentem volna biztosan nem hagyják szó nélkül ezt a kis kirándulást. Én bolond gondolhattam volna, hogy Furia mindenfelé küld majd felderítőket, informátorokat.
Nem kerestem fel egyből, hogy ki lehet az. Inkább azon agyaltam, hogy mit adjak elő majd, ha megszólít. Meg se próbáltam elrejtőzni, hiszen az már eleve gyanúra adhat okot. Őszintén reméltem, hogy nem egy mufurc társammal futok össze, és hajlamos lesz olyan megoldásra, ami mindkettőnknek egyaránt megfelel. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-07, 9:17 pm

//Alamaise (Silarona keresése)//

*A kétlábúak rá sem hederítenek. Akadnak sötét vándorok Telarban, mindig is voltak, s ő is fordult már meg itt.
A szagokat tűri, ám ahogy keresi Silarona nyomát, az az érzés, hogy sárkány van a közelben, erősödik.
Első gondolata, hogy rögvest egy árnyékosabb helyre húzódik, ahol a levegőbe szagolva próbálja a sokféle szagelegyből kiszűrni annak a fajtársnak a szagát, aki a közelben tartózkodhat.
Természetesen a szíve is megdobban, hiszen arra is van esély, hogy, nem más jár Telarban, mint a vörös nőstény.
Még ha ő is lenne, akkor is óvatos maradna, nem veszítheti el fejét, tudja, hogy üldözött, s számos sárkány előbb próbálná megölni, semmint kérdezne tőle.
Ha meg nem a megölésén fáradozna, akkor azon, hogy mielőbb hírt küldhessen arról, Kain, az áruló Telarban van.
Nem utolsó sorban Negan is lehet az a sárkány. Namelyr hallott kósza pletykákat arról, hogy az utóbbi években e város környékén látták.
S természetesen lehet Furia egy sárkánya is. Ez lenne a leginkább veszélyes rá nézve. A tarsisi sárkány, Ahrol is ilyen volt, ki más feladattal volt a városban, ám mindent félredobott, hogy az árulót elkaphassa.
A rettentő szagok között nem képes azonosítani őt, azonban van szeme észrevenni, hogy melyik kétlábú forma mögött rejlik egy sárkányé.
Az arany hím óvatosan kerüli a zöldbe öltözött vándort. Nőstény kétlábú forma, elf testalkat, barna haj, hegyes fülek. Muszáj biztosnak lennie, hogy vajon Silarona, vagy valaki más áll ott.
Úgy próbál kerülni, hogy legyen kétlábú közte és a másik sárkány között, ha netán az támadásra készülne, ahogy meglátja.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-08, 7:27 pm

// Kain //

* Ahogy az ékes szökőkútnál álltam az idegen sárkány szaga egyre csak erősödött. Óvatosan körbepillantottam, és figyelmemet nem tudta elkerülni egy sötét öltözékbe bújt vándor, aki - úgy tűnt - szintén engem figyel, bár jó pár kétlábú is kószált közöttünk, meg voltam róla győződve, hogy tőle származik a sárkányszag.
~ Na, ennyit a gondtalan kiruccanásról. Most már biztosan nem úszom meg büntetés nélkül ezt a kihágást. ~ gondoltam magamban, majd egész testemmel a sárkány felé fordultam, jelezve felé, hogy pontosan tudom: hozzám igyekszik. Karjaimat várakozóan összefontam magam előtt, és beletörődve vártam, hogy kérdőre vonjon ittlétem végett. Hiába törtem a fejem, sajnos nem jutott eszembe egy olyan épkézláb kifogás sem, ami ne derült volna ki túl gyorsan, és amiért ne kaptam volna kétszer akkora büntetést.
Nem indultam meg felé, ha nem muszáj nem rohanok én a végzetembe. Vártam, hogy ő jöjjön közelebb. Ha jól megnéz magának láthatja, hogy egyáltalán nincsen támadási szándékom.
Mivel így kiszúrt magának meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem Furia seregében szolgál. Máskülönben mit akarna tőlem? Ha én lennék olyan áldott helyzetben, hogy nem kell katonáskodnom, minden fajtársat messziről elkerülném, ahogy tettem azt ezelőtt is.
Ha a közelembe ér, és nem szólítana meg egyből, akkor egy bizonytalan köszönéssel és egy kérdő arckifejezéssel üdvözlöm.
Ha meggondolná magát és megfordulna, akkor viszont eléggé gyanússá válna a számomra és a nyomába erednék. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-09, 9:05 pm

//Alamaise//

*Ha a kétlábú forma nem hasonított volna annyira egy bizonyos vörös nőstény elf alakjára, akkor jóval kevésbé mutatta volna magát, így azonban kockázatot vállalt, tudnia kellett, hogy Silarona, vagy más rejtőzik a karcsú alakban.
Mire sikerül megbizonyosodnia, hogy jó eséllyel nem az ő nősténye áll ott, akkorra már nem tűnhet el nyomtalanul. A másik sárkány észrevette őt, s láthatóan forszírozza, mit is tegyen.
Kainban felmerül a kérdés, vajon minden sárkány tisztában van a személyleírásával, s fel is ismerné őt, vagy pedig egyeseknek legfeljebb sejtésük van, esetleg még az sem.
A zöld ruhás „elf” egyértelművé teszi, hogy észrevette őt, felé fordul. Támadási szándéka azonban nincs, s talán az lenne a legjobb döntés, ha lelépne, azonban jól ismeri fajtársai ragadozó ösztöneit, ha menekülőre fogná, az gyanúsabb lenne.
Így aztán magas, sötét alakja ott áll, mint egy fa, a zsongó rengetegben, s mozdulatlanul figyeli a másikat.
Amaz kivár, nem adja támadás jelé, s menekülését sem. Ő sem teszi, inkább csak áll, szemben a nősténnyel, miközben sötét pillantásával szemléli az elfet.
A feketeköpenyes, ha az elf nem mozdul, egy darabig maga is ott áll.
Kár lenne, ha Telar is a kerülendő városok közé tartozna, így nem kíván harcolni, azonban gyengének sem akar mutatkozni, ezért úgy dönt, felvállalja a konfrontációt.
Lassan, határozottan közelít, ám nem szólítja meg egyből a zöld köpenyes tündét, míg az nem köszön neki kérdő arckifejezéssel.
Egészen közel megy hozzá, majd biccent fejével, s a következő intésével már a legközelebbi mellékutcát mutatja, hová vonuljanak el.
Még nem lehet biztos benne, de arra készül, hogy harcolnia kell.
Épp ezért nem fordít hátat fajtársának, megvárja, hogy megérti-e szándékát.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-10, 9:44 am

//Kain//

* Mikor az idegen férfi határozottan elém lépett, összezárt karjaim bizonytalanul magam mellé hullottak, ahogy felnéztem rá. Semmi kétségem sem maradt affelől, hogy nekem most végem, az a kis megbecsülésem is oda lesz a seregben.
Nyeltem egy nagyot, majd elindultam előtte némán az általa mutatott sikátor felé, egyszer-kétszer visszasandítva rá. Úgy éreztem magam, mint akit a vesztőhelyre visznek. Az általa mutatott félreeső zug üres volt így a bizalmas beszélgetést rajtunk kívül senki sem hallhatta. És hát amikor ideges vagyok, beszélek...
- Na jó, had magyarázzam meg. Tudod én már éppen visszafelé tartottam, amikor arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok viszek Furiának egy kis kávét, úgy tudom a telari kávé isteni finom, szóval biztosan örülne egy kis figyelmességnek ezekben az idegőrlő időkben... - Mégiscsak próbáltam menteni a menthetőt, és megelőzni a férfit a kérdőre vonásban. Mondandómat a lehető legbájosabb mosolyom kíséretében adtam elő, hátha megenyhül a szigorú tekintet. Ha furcsán nézne rám, és nem válaszolna egyből akkor folytatom.
- Nem is szereti a kávéz, igaz? Gondolhattam volna, hiszen ő magától is mindig olyan fitt és friss. De azért majd említsd meg neki, hátha értékeli a szándékot - mondtam, majd tűkön ülve vártam a férfi válaszát. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-11, 8:23 pm

//Alamaise//

*A sárkány hirtelen beszélni kezd, miközben Kainnak nincs túl sok kedve a szócsépléshez.
Úgy kezd magyarázkodni, mintha valami hibát követett volna el.
Természetesen nem reagál, arca hideg marad, érzéketlen arckifejezését csak sötét pillantása töri meg.
Nem válaszol, sötét szemei azonban nem sok jót sugallnak. Úgy viselkedik a nőstény, mintha tapasztalatlan ifjú lenne, miközben szavai, zavart viselkedése gyanúsabbá teszik.
Egészen addig nem szólal meg, míg el nem érnek a sikátorig, ahol végre kettesben maradnak.
Halk, mély hangja nem tartalmaz sok érzelmet.*
- Soha ne mutasd ki, ha félsz! Tőle igenis érdemes tartanod, ám a magamfajta előtt ne mutass effélét!
*Végigméri a nőstényt. Hasonlít a tartása is a vörös sárkányéra, s a viselkedése legalább annyira a kezdeti találkozás Silaronájára.
Nem enyhül meg pillantása, azonban nem tesz fel kérdéseket sem, s nem vonja kérdőre sem a másikat, hogy mit keres itt.*
- Ez igaz a seregre is. Hamarabb fognak tisztelni.
*Teszi még hozzá. Van tapasztalata, évekig harcolt Anzar seregében, s részt vett a kétlábúak elleni szabotázsokban is beépülő sárkányként. Nem gondolja, hogy túl sokat változott volna a világ azon fele.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-13, 9:29 pm

//Kain//

* Magyarázkodásom nem sok mindent váltott ki a férfiból. Szigorú tekintete ugyanúgy engem fürkészett, bár szavai valamelyest megnyugtattak. Mivel nem leteremtéssel kezdte a beszélgetést meggyőződésem volt hogy a sötét ábrázat csak álca, és valójában jópofa alak lehet. Bár konkrétan nem mondta ki, hogy kicsoda, és mi célból van itt, szavai nem adtak okot arra, hogy kételkedjek korábbi feltételezéseimben.
- Ezen a téren még van hova fejlődnöm, de azért köszönöm a tanácsot, a jövőben megfogadom - vontam meg a vállam - Mellesleg úgy vélem, hogy mi még nem találkoztunk, nem ismerős az arcod. A nevem Alamaise, igazán örvendek. Mond csak, miféle megbízást teljesítesz itt? Hátha a segítségedre lehetek.
Őszintén reméltem, hogy segítő szándékomat meghálálja majd annyival, hogy nem márt be Furiánál. Ezt leszámítva pedig, ha segítek neki legalább lesz alibim, hogy miért vagyok itt, és a várost is kicsit jobban felfedezhetem. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-18, 8:40 pm

//Alamaise//

*Hiba volt felvenni a kapcsolatot a nősténnyel, azonban nem tehetett mást. A kényszerpálya vége pedig még közel sem látható, így a hím úgy dönt, folytatja a színjátékot, ami valójában eddig nem is az volt.
Most azonban kénytelen lesz, ugyanis, ha a hadseregben szolgál a nőstény, ismernie kell a nevét.
Hogy a másikat mennyire használják, melyet nem Enionban kapott, s nem anyjától, nem apjától, Anzartól, azt ő maga sem tudhatja.
Azonban úgy dönt, nem használ álnevet, sajátját említi, s ha kell, hát nem fut el.
Ha a kék sárkány felismeri a nevet, s ellene támad, úgy jár, ahogy nem is oly régen Ahrol járt Tarsisban.
Természetesen nem Telarban fogja megvívni a harcot vele, hanem valahol odakint.
Egy szempillantás alatt futnak át fején a gondolatok, s dönt.*
- Namelyr vagyok.
*Figyeli, mit reagál a nőstény sárkány, s ha támad, reagálni is fog rá.
Ha azonban nem, ő maga sem indít támadást, hisz akkor nincs oka.
Nem marad sokáig Telarban, csak, míg kideríti, itt van-e Silarona, s ha nincs, tovább is lép, követve a vörös kendő útmutatását.*
- A dolgom rám tartozik, ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek.
*Hangzik a mogorva válasz.
Ha eddig nem volt nyilvánvaló, most utal arra, hogy nem feltétlenül hasznos dolog a kíváncsiság e téren.
Vannak a beépült sárkányok között olyanok, kiknek feladata előkészíteni a város elestét, mások alvó sárkányként vannak bent, s dolgok egy bizonyos esemény bekövetkeztének függvénye, megint mások bizonyos személyek miatt érkezhetnek.
Nem árulja el sajátját, főképp, mert nincs is.
Árulóként volt már szerencséje mindenféle szituációhoz, s ez is egyik azok közül. Színjátszás a javából.*
- Nem kérdem a tiéd, ha nem a csatában vagy, bizonyára jó okod van rá.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-20, 8:22 pm

// Kain //

* Az idegen is bemutatkozik, s neve hihetetlenül ismerősen hangzik, de sehogy sem ugrott be, hogy honnan. Namelyr, Namelyr... hol hallottam én ezt a nevet? Ám, mivel hogy nem jutott eszembe, végül nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet. Segítségemet elutasította, de hát nem hibáztatom. Amúgy sem tűnt túlságosan csapatjátékosnak.
- Valójában kétlem, hogy az én feladatom olyan fontos lenne, mint a tiéd. Szóval nem is fárasztanálak vele.
Ekkor a szökőkút felől élesen felénk terelődött egy tekintet. Megérzéseim szerint ő is sárkány lehetett, s talán hamarosan ő is ide csatlakozik, hogy céljainkról csevegjünk. Mivel a sikátorban valamelyest takarásban voltunk, és én úgy éreztem, hogy kellőképpen kimagyaráztam már magamat - és másnak már nem is nagyon szerettem volna, hátha csak bonyolódna a helyzet - elkezdtem egyre befelé húzódni a szűk utcában, igyekezetem szerint feltűnés nélkül, mintha csak éppen csak morfondíroztam volna magamban. Eközben Namelyr takarásába kerültem. Nem sunnyoghattam túl feltűnően, hiszen már a nevemet is tudja, és nem akartam a fejemre még nagyobb galibát hozni.
- Tudod mit, én nem is tartanálak fel tovább, hiszen nem tűr halasztást a dolgod. Úgyhogy én megyek is - fordultam a szökőkúttal ellenkező irányba. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-21, 8:56 pm

//Alamaise//

- Minden feladat fontos.
*Ezt még úgy is át tudja érezni, hogy voltaképpen nem abban a ligában játszik már, amelyben a kék nőstény.
Ő nem háborúzik, csak az irháját menti, mint mindig, s csak túlélni akar.
Természetesen ehhez hozzá társul már a Hajnal völgyének őrzése is, mi létezésének egy újabb értelme lett.
A nőstény beljebb húzódik, elsőre talán fel sem tűnik, azonban nem áll meg, hátrébb húzódik.
A mágusnak ez már feltűnik, s a fekete szemek szűkebbre húzódnak.
A nőstény korábbi viselkedése, a zavart beszéd, majd most, hogy beljebb húzódik, elültet egy gondolatot benne.*
- Mi elől futsz, Alamaise?
*Teszi fel a kézenfekvő kérdést. Mély hangjában gyanakvás csendül, ugyanakkor a tarkója viszketni kezd, arra utalva, valaki figyeli őt, vagy őket.
Természetesen, míg háttal van, bárki is az, nem tudhatja, ki is a szemfüles, s ez így is van jól.
Azonban az, hogy egy sárkány menekülőre fogja, azt is eszébe juttatja, hogy ő leginkább másik sárkány esetében tenné ugyanezt.
Így aztán maga is utána lép a távolodó „elfnek”.
Testéből szinte árad a készenlét okozta feszültség. Örök paranoiásként mindig készen kell állnia arra, hogy harcoljon az életéért, ez hétszáz éve nincs másképp.
A kabát alól egy pillanatra kivillan a narancsköves kard markolata.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-22, 10:14 pm

* Csak egy gondolat suhant át az elmémben, hogy innen még talán lenne visszaút, de valahogyan biztosan elbaltázom a dolgot.
- Áh, teljes mértékben igazad van, mind fontos, csak a tiéd fontosabbnak hangzott, szóval... - hadartam, miközben láttam, hogy a férfi felém lép, követ engem, mozdulataiból árad a készültség, tekintete pedig folyvást vizslat.
- Hogy én futni?! Mégis mi elől futnék, hiszen teljesen alaptalan lenne futnom, bár amúgy szeretek futni meg minden, edzésben tart, de hogy most? Áh... Pff... Dehogy futok én... Csak most jutott eszembe, hogy találkozóm van valakivel, igencsak fontos, legalább annyira, mint a feladatom, szóval én most... - mutattam magam mögé, amikor előbukkant Namelyr kardja. Valahol legmélyen éreztem, hogy nekem ezt a fegyvert ismernem kellene, de az az érzés támadt bennem, hogy amikor a miértjét magyarázták, lélekben egészen máshol jártam. Lehet, hogy időközben fel is tűnt neki, hogy a kardját bámulom, úgyhogy elkaptam róla a tekintetem.
- Ha nem haragszol akkor én folytatám tovább a... A feladatom. - Ajkaim széles mosolyra húzódtak, ám csak lassacskán fordítottam hátat az idegennek. Lépteim eleinte komótosak, de hosszúak voltak, majd ahogy távolodtam egyre inkább megszaporodtak. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-23, 8:11 pm

//Alamaise//

*Az alak, a szökőkútnál a két sárkány mozgását figyeli szúrós, éles pillantással.
Eddig csak gyanakodott, most azonban, hogy a nőstény, majd a hím is egyre inkább sietve távolodik tőle, úgy dönt, végére jár a dolognak.
Kain hagyná is, hogy a másik sárkány távozzon, nincs oka kínozni, sem rettegésben tartani.
Volt már dolga elég ifjú sárkánnyal, tán okított is egy-egyszer, arra, hogyan is viselkedjenek fajtársaikkal, ha nem akarnak gyanússá válni.
Most ezzel a nősténnyel nincs dolga. Azt hitte, Silarona az, a vörös nőstény, ám már jó ideje egyértelmű, hogy nem.
A zavart beszéd újabb kérdéseket vet fel Namelyrben, mégsem teszi már fel őket.
A kardot természetesen visszarejti, ahogy lehetősége van rá, azonnal.
Talán Alamaise a fegyvert ismerte fel, nem tudhatja biztosan, miféle információk keringenek róla az ősiekhez hű sárkányok között, de szinte biztos lehet abban, hogy kinézete, fegyverei, különös ismertető jelei ismertek.
A fekete kabátos mágus nem támad a hátat fordító nőnek, hagyja, hadd távolodjon.
Egészen addig, míg a nőstény előtt meg nem jelenik egy gyorsan eloszló, sötét köd kíséretében a szökőkút mellett látott kétlábú.
Már egyértelmű, hogy sárkány. A sötétkék köpeny, a sötét, lófarokba rendezett haj, vonzónak mondható arcban megvillanó pillantás, mind a nőstényre szegeződik, aki sietve távolodott nem csak a mágus elől, hanem a szökőkút irányából is.*
- Hová oly sietve?

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2020-01-27, 9:49 pm

//Kain//

* Minden igyekezetem hasztalannak bizonyult. Ahogy próbáltam kereket oldani az egyre nagyobb kutyaszorítóból, az csak még inkább megtalált. Nem vagyok az az ijedős típus, de az előttem megjelenő alak a frászt hozta rám, kérdésére széles mosolyra húzódtak ajkaim.
- Hogy én? Sietve? Azt hiszem félre értettél valamit, én aztán nem siettem sehová sem. De véletlenül nem őt keresed? - mutattam Namelyr felé, ha egyáltalán még ott volt. - Csak azért feltételezem ezt, mert nekem feladatom van ám! És akinek feladata van, olykor gyanúsnak tűnhet. Pedig szó sincs ilyesmiről.
Egyre inkább csak a hosszú hajú alak mögé pillantgattam, érzékeltetve vele sürgős dolgomat. Őszintén reméltem, hogy nem szegeződnek nekem további kérdések, hogy fokozzam egyre bonyolódó helyzetemet. Ha esetleg a férfi nem engedne el, hol Namelyrra vetek kérdő pillantást, hol pedig az idegen sárkányra.
- Mellesleg... én is kérdezhetném ám ugyanezt tőled! Mármint, akarom mondani, azt hogy te mit is keresel itt? Én nagyon is tudom, hogy mit keresek itt, de te tudod, hogy te mit keresel itt?
~ Óh, Ala! Most is okosabb lettél volna, ha csendben maradsz! Ez a sok daliás férfiú teljesen az eszedet veszi! ~ törtek rám a gondolatok, és milyen igaz. Nem csak a helyzet megoldásán kellett törnöm a kobakom, hanem közben erősen figyelmen kívül kellett hagynom azokat, akik a kérdést tették fel nekem, mert ha rájuk figyelek látható az eredmény. Nem is értem magam, hiszen nem jellemző rám az ilyesmi. Vagy csak kevés olyannal hoz össze a ég, akire felfigyelnék. *

Tárgy: Re: A város 2020-01-28, 8:46 pm

//Alamaise, Sil keresése közben//

*A helyzet felettébb rosszul alakul. A másik sárkány megjelenése közel sem örömteli számára.
Épp elég volt ez a nőstény, de ez az újabb immár előttük áll, s bár igyekszik rejteni magát, szinte biztos benne, hogy a két sárkány nem hoz semmi jót számára.
Ha összejátszanak, akkor azért nem, ha pedig nem, akkor is kicsi az esélye, hogy a kettő közül egyik sem tudja, ki is ő.
Nagyon könnyen és nagyon gyorsan előkerülhet a fegyver, vagy még inkább a mágia e találkozásban.
A fekete kabátos mágus fekete haja rejti arcát, jobbja, melyen narancsköves gyűrűje is van, a kabát ujja alá húzva igyekszik nem feltűnni, míg a kard a kabát alá rejtve pihen.
Fakó arcát, s éjsötét szemeit épp a szemébe lógó, fekete haj rejti el.
Még így is gyanús lehet.
Ráadásként a gyorsbeszédű nőstény nem átallja a másik figyelmét külön is felhívni rá, amire alig hallható, mély morgás a válasz.*
- Engem nem keres senki.
*Jegyzi meg gyors reakcióként, ami teljes egészében hazugság. saját fajának fele halálra keresi, ha másért nem, azért az árulásért, amit az előző háborúban elkövetett.
Az idegen sárkány hideg szemei egyik alakról a másikra járnak. Ő gyanakszik, esélyes, hogy a fekete mágusbőrbe bújt alak egy bizonyos sárkány lesz, kit Furia is halálra keres már.
Ő azonban nem vadász, cseppet sem az, s jól ismeri a Kainra vadászók közötti magas elhalálozási rátát is.*
- Gyanúsan sokat beszélsz.
*E szavak a nősténynek szólnak.*
- Olyan sokat, mint akinek takargatni valója van.
*Eközben úgy helyezkedik, hogy az elfet és a mágust is lássa, ha bármelyikük hirtelen mozdulatot tenne.
Biztosnak kell lennie abban, hogy valóban az árulóval van dolga, s abban is, hogy a nőstény vele van-e, vagy pedig csak egy önfegyelem nélküli fajtárs.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt