Piac, és kereskedések

*Arthan a piactérre érve körülnézett és rögtön meglátta amit keresett. Egy kofa pultjánál sok más furcsaság mellett krétát is észrevett, és rögtön elindult felé.
A zsebei kongtak az ürességtől, de ha másban nem is volt profi az alkudásban igen.
~ Ha máshogy nem adja kénytelen leszek ellopni, de a rúnamágia íróeszköz nélkül nem sokat ér.~
Elérte a kofa pultját és csuklyáját mélyen arcába húzva botjára támaszkodva egy öregember hangján megszólalva elkezd alkudni.
- Kisasszony krétára lenne szükségem 2 ezüstért!
- Sajnálom de annyiért legfeljebb 2-3 darabot adhatok.
- Essen meg a szíve egy öregemberen akinek más vágya sincs minthogy örömet okozzon az unokáinak. A kisunokáim jó ha egy évben kétszer látnak krétát legyen szives adjon öt darabot!
- Na jó de ne higgye hogy máskor is ilyen engedékeny leszek.
Elvittem a krétákat és mikor úgy gondoltam már nem lát végre kiegyenesedtem.
~Mostmár egy sárkányt is bármikor leölök.~*

3. küldetés - Amikor bíráskodni kell

* Tarsis piacára veti őt az útja, nagyobb útra készülődik, ideje összevásárolnia magát, beszerezni a szükséges felszereléseket. Mardan városában járt már a piacon, az eltörpül az itteni méretekhez, nem csak azért mert törpék lakják. Itt több a választék, itt akinek kellő aranya van kellemes pénzösszegeket tud itt hagyni. Valahol az igazság az, ez egy nagy kereskedőváros, legtöbb ember a kereskedésből él meg. A tömeg kissé aggasztja, legutóbbi eseményre nagyon jól emlékszik, így lehetőleg a felszerelésére is figyel.
~ Micsoda tömeg! ~ Tolong egy kicsit, a nagy tömegben. Másik a nagy hangzavar, a zsivaj erős, ahogy a kofák hírdetik portékáikat.*
- Csak tessék, nemesacélból készült fegyverek! * Hallatszik hozzá a közelebbről, azonban csak odanéz egy keveset és halad tovább. Kicsit kiáll a tömegből, kifújja a levegőt és innen néz körbe, itt legalább nincs lökdösődés. Arra lesz figyelmes, két felfegyverzett katona egy kereskedővel beszélget, nem a megszokott hangerővel.
~ Mi történhet a ott? ~ Akarva akaratlanul is visszamegy a tömegbe, úgy közelíti meg a különös hármast, elég közel merészkedik mégis a piaci tömegben elvegyülve. Veszekedésnek ítéli, már amennyit hall belőle nagy zajból. A többi ember oda se figyel rájuk, valószínűleg azért is mert nagyon megszokott ez errefelé. Próbál szájról olvasni de mindig valaki bemászik elé, ezzel lehetetlenné téve, hogy megtudja miről folyik.
~ Közelebb kell mennem.~ Ahogy gondolja magában úgy is cselekszik, sajnos így se hall többet belőle, csak pár emberrel
közelebb van.*

- Nem! És Nem! Nem tesszük meg amit kérsz tőlünk! * Fogadkozik az egyik felfegyverzett ember, jócskán veteránnak mondható a sisak egyes részein kikandikáló ősz hajszálakból, másik sokkal fiatalabb, hagyja hogy az öregebb beszéljen, ő inkább az egyes csinos hölgyeket figyeli meg, ahogy elhaladnak körülöttük.*
- De mi az hogy nem?! Fizettem nektek! * Vágja rá a pufók kereskedő, tömzsi ujjaival még fenyegetően mutat feléjük. Kissé ideges, hogy ezt a két katona nem akar segíteni neki, tömegben kezd el nézelődni.*
- Az lehet! Köszi az adományod, igazán nagylelkű vagy * A kereskedő berág ezen, kétségbeesetten nézi a környezetében levő embereket, mikor kiszúr egy elfet magának, meg sem nézi, máris odaráncigálja hozzájuk.*
- Nahh majd meglátod ez az ember igazságot fog szolgáltatni, meg fog engem védeni * Két fegyveres végigméri a bevont elfet, kicsit tanakodnak, aztán így szólnak.*
- Hiába töröd magad Zriwel, attól hogy iderángatsz egy elfet, nem leszel megmentve. Nem kísérünk el, te is tudod milyen veszélyes az a vidék. Ennyi pénzért nem vállaljuk! * Kínjában nem tudja mit tehetne a kereskedő, csak ránéz az elfre, aki nyugodtnak tűnik.*
- Dehogynem! Az a vidék az otthonom, s ti pedig elkísértek szépen. Fizetni fizettem, nem tudok más mondani. * A katonák erre az elf felé fordulnak, mivel az öregebbik eleget beszélt eddig is, így most a fiatalabb kezd bele.*
- Uram, talán jobb is ha itt van. Ez az egész úgy történt, jelentkeztünk a kereskedőnél munkára. Ki is fizetett minket egyből, azt hittük előleg a pénz. A megbízást nem mondta el, annyit mondott időben értesülünk mindenről. Erre az indulás pillanatában vagyis nemrég tudtuk meg, az előleg volt a teljes összeg a küldetésért, ami valljuk be csak ötven arany volt fejenként. Mi így nem akarjuk elkísérni, Lanuria sivatagán át. Tele van veszéllyel.

* Nem telik bele sok idő, a katonákkal szembeni kereskedő felé néz, közeledek, majd erővel odaráncigálja őt hozzájuk. Kicsit meglepve áll a társaságnál, végighallgatja a fiatal katona beszámolóját. Nem mutatkozik be nekik, ők sem mutatkoztak be, jobb is így, ha valami galiba van akkor nem őreá kenik majd az egészet. Másik beszámolóját meghallgatva először még próbál megfelelni e helyzetnek.
~ Ez aztán vicces, én tegyek igazságot a két fél között? De mégis hogyan? ~ Szakadnak fel benne a kérdések, mélyen hallgat egy darabig, felkészül a nagy beszélgetésre, úgy érzi valahogy nem fog olyan könnyen menni, nem fogja ezt az egészet csak úgy elsimítani.*
- Itt meg is állhatnánk pár perc erejéig. Melyik sivatagban nincsenek veszélyek? Mindegyik veszélyes, ez nem mentség semmire sem. Akár babonás, akár nem. * Kissé a kerekedő erre a szavakra nyugodni látszik, hogy az ő pártján állnak. Pár perc szünet következik, az elfek nem a kapkodás művészei, ez alól ő sem kivétel, szeretné jól megoldani az ügyet.*
- Útközben banditák is támadhatnak, azok talán nem elég veszélyesek? * Kérdezi a két katonát, mire azok csak a vállukat vonogatják, mintha azok nem jelentenének különösebb gondot.*
- A szörnyek igaz veszélyesebbek, amelyek vadabbak. * Odafordul végül a kereskedőhöz, végigméri az alakját ami neki azt sugallja bőven van pénze, ha ilyen hordó hassal jár. Meg is szólal felé.*
- Szeretném hallani te mit mondasz, hogy is történt ez?

* Kereskedő vesz egy nagy levegőt mielőtt valamit mondana, kicsit keresi a szavakat, azután felvázolja az egész helyzetet, hogy mindenki tisztábban lásson.*
- Szóval ők ketten eljöttek hozzám munkáért, még régebbről ismerem őket. Kérdezték van e munka, mondtam van és pont nekik való. Ki is fizettem nekik aranyba, s ha már megkötődött az üzlet akkor nincs visszaút. Vagy adjátok vissza a pénzem, ami ha jól hallottam elkártyáztatok! S igen mindennek meg van az ideje, hogy megtudjátok mit kell csinálni azért a pénzért. * A fiatalabb nem bírja tovább hallgatni és visszaszól.*
- Többet kellett volna fizetned kettőnknek! Ilyen veszélyes kísérgetést, legalább fejenként háromszázat adnék * Határozottan mondja ki az összeget, nem rejti véka alá, mennyit szeretne kapni. Zriwel megint begorombulni sőt megint odakiált az ifjúnak.*
- Neked elment az eszed kölyök! Annyit sosem fizetnék neked! Sem pedig neki! * Mutat tömzsi ujjaival az öregebbre. Megint háttérbe vonul, figyeli mindkét fél reakciót egymásra nézve. Ott vannak ahol eddig is voltak, a döntés nem egyszerű. Vagy a kereskedő mellé áll, vagy pedig a katonákhoz. Kereskedő mellett dönt, úgy érzi a két férfi feleslegesen aggódik ennyit az út miatt.*
- Csend! Ahhoz, hogy megnézzük ki győz , megmérkőznék a fiatalabbal. Ha én nyerek, akkor elkíséritek a kereskedőt, ha én veszítek akkor nem kell. * Ejti ki a szavakat, különös bíráskodás, hogy ő is benne van, ő máshogyan most nem tudja elintézni. Nem rendelkezik nagy diplomáciai képességekkel.
~ Győzzön a jobbik.~ Kissé elvonulnak egy sikátorba, ahol lerendezhetik ezt a bíráskodást. A fiatalabbról sugárzik a magabiztosság,hogy ő ezt megnyeri.*

* Feláll a két küzdőfél egymás ellen, azonban még mielőtt bármilyen fegyvert előhúzna még pár szabályt lefektet a másik fél számára, biztos akar lenni a dolgában.*
- Első vérig megy a párbaj, utána nincs tovább. * Fiatal katona türelmetlenül várakozik a helyén, közben előhúzza elf szépségét. Beáll védekező állásba, úgy várja küzdőfelét. Az egyből rátámad az elfre, lesz ami lesz alapon, inkább kapkod , mert szeretne győzni természetesen. Hárítja a másik csapásait, támadni még nem támad, játszadozik a fiatal fiúval. Az elején még talán izgalmas is, ami ezután már csak untató bemutatóvá fajul. Sokat próbálkozik az elf védelmén áttörni, mindvégig kudarcot vall. Kinn a forgalmasabb utcáról persze néhányan odasereglenek, mi folyik itt, a veterán katona unottan néz maga elé, mikor belekiabál.*
- Gyerünk már fiam! Mutasd meg mit tudsz! * Válasz nem jön erre, továbbra is fém ütközik a fémmel. A kereskedő idegesen babrálja az orrát, izgul ki kerül ki győztesen.*
- Gyerünk Elf Uram! Támadjon! * Nem hallgat a kereskedőre, gyakorlásnak fogja fel, ezt a helyzetet, régen forgatta már ezt a becses fegyvert. A fiú még mindig nem látja be a helyzetet, fáradva próbálkozik, egyre elkeseredettebb arckifejezéssel.*
- Add fel* Ejti ki a szavakat a küzdőtársának, aki csak vicsorog ezért. Egyik összecsapásuk alkalmából a két fél egymásnak feszül, ekkor gyorsan eldönti, megnyeri ezt a küzdelmet. Varázsszavakat kezd el mormolni az ajkai.*
- Elene hael le tuviel fannen, saen ar mello lynnel * Ha minden számítása igaz a varázslat annyit tesz, mutató ujjából egy ujjnyi vastag szúrós tövis repül ki. Arca széléhez irányozza és az utolsó szótag után sikeresen indítja a varázslatot. A tövis elemi erővel repül ki az ujjából, annak arcát finoman megsebzi, kiserkentve kis vért belőle. A fiú hátra is ugrik és arcához kap meglepetten. Kezén meglátva a vért, szomorúsággal tölti el, fegyverét tokjába csúsztatja.*

- Te nyertél, s álljuk a dolgot, elkísérjük a kereskedő barátunkat. * Szólal meg az öregebb katona, odamegy a fiatalhoz megnézi az arcát, látja semmi komolyabb sérülés hamar begyógyul. Ránéz még a kereskedő barátjára, utána újra a győztes elfre, aki megnyerte ezt a játszmát, eldöntötte a köztük levő konfliktust.*
- Mindent hálásan köszönök Elf Uram! * Azzal közelebb lép hozzá a kereskedő, kezébe nyom egy zsíros szütyőt, odahajol a füléhez és belesuttogja.*
- 300 arany neked amiért kihúztál a csávából, ilyen olcsón még sosem úsztam meg ezt az elkísérést. * El is lép mellőle, a kereskedő odalép a két katonához. Követi a szemével a hármast, akik nyugodtan haladnak a saját dolguk után. Az arany súlyát méregeti kezében, amit a kezébe nyomott a kereskedő, ő nem kért érte aranyat, már ha belerángatta az egészbe.
~ Emberek! Ki érti őket olykor, mit miért tesznek? ~ Elmélkedik egy keveset, zsebre vágja a pénzt, ha már adták akkor nem fogja visszautasítani, úgyis a vásárlásnál tartott.
~ Kell egy nagyobb kulacs, egy pokróc...~ Gondolja végig mi kell neki, lábai az irányt vissza a piacra viszi. Megnézi a ruhaárusokat, pár új ruhával beújít, átmegy a pokrócoshoz, ott sikerül egy meleg takarót kapni. Elmegy a kulacsoshoz, egy nagyobb kulacsért. Nagy batyujába berendezkedik, az aranyakat szépen elköltötte.
~ Induljunk neki a vadonnak.~ Adja ki magának a parancsot, menetkészen sétál kifelé Tarsisból, a kevésbé forgalmasabb utcákon. Városkaput elhagyva még visszapillant, hogy maradjon egy kis emlék, amire emlékezhet, míg újra el nem jön Tarsisba.*

3. küldetés - Amikor bíráskodni kell

* Tarsis piacán jár, nézelődik a portékák között, a kis szabadijét mindig ki kell használni, mert utána megint úton van és a feladatai lefoglalja. Papnő,aki vállalta hogy a fehérköpenyes tornyok között biztosítja a levelezést, amolyan futár. Nem túl hálás feladat, állandóan úton van és mindig veszélynek teszi ki magát. vajon még meddig csinálhatja ezt a feladatot, míg komolyabb baja nem származik belőle. Nem vásárol a piacon, csak a fegyvereket nézi, meg pár ruhát megnéz magának, pénz szűkében nem vesz semmit. Egy árusnál viszont veszekedés hangjai üti meg a fülét, odafordul és két katona egyik kereskedővel hangosan vitázik, nem kis figyelmet toborozva. A körülötte állok meredten vagyis legalább fél szemmel odanéznek az eseményekre. Elsőre figyelem kívül hagyja az ott zajló veszekedést, mert nem az ő vitája, nem rá tartozik. Néha oda néz, mikor lesz már vége, kicsit zavarja őt, mások üzletelését zavarja.
~ Ezek egyhamar nem fognak lenyugodni,valaki igazságot tesz köztük. Én semmi esetben sem mennék oda hozzájuk. ~ Szól magában,egy díszes tőrt vizsgál.*