LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Piac, és kereskedések

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
SzerzőÜzenet
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-02-28, 9:08 pm

//Hihetetlen! Very Happy Szerintem még Jeremy is majd kiesik a szerepéből Very Happy //

Miután az első megrendülésemen túl voltam, mert kiderült, hogy nem az enyves kezemet leplezte le, ahogy megszabadítottam a késétől, már csak azon döbbenetem volt a következő, hogy micsoda kényes egy ficsúrt fogtunk ki, aki még csak egy kis nyálat sem volt képes elviselni, de hát ez csak az én malmomra hajtotta a vizet. A katona teljesen kiesett a nagy vallató szerepéből és olyan undorral nézett meggyalázott nadrágjára, aztán meg rám, hogy azt egy herceg is megirigyelte volna.
Tényleg nem tudom honnan szalajtották ezt a különös fogdmeget, aki még azt sem fogta fel, hogy itt a hajón nem biztos, hogy érvényt tud szerezni az általa gyakorolt hatalmának, főként akkor nem, ha ilyen botor módon kettesben marad a gyanúsítottjaival, akiktől még a fegyverüket sem kérte számon.
Azt tudtam, hogy Kendrynek van és most már én is szereztem magamnak. Most már csak arra lett volna szükségem, hogy, aki oly tapasztalt volt a tolvajok dolgában, meg tudja érteni, hogy miért volt az előbbi kis színjátékom, hiszen egyébként mi a csudának vetettem volna térdre magam ez előtt a bájgúnár előtt és ráadásnak még minek suvickoltam volna olyan lelkesen a gúnyáját, miközben szoros testközelbe kerültem vele.
És a Lófarkas egyáltalán nem sejtett semmit, vagyis úgy látszik mégis sikerült elhitetnünk vele, hogy nem azok vagyunk akiket keres. Így aztán talán még sem kell ártalmatlanítani, ami mindenképp kockázatot jelent, mert akárhová rejtjük, valaki könnyen belebotolhat. A megölésétől meg azért ódszkodtam volna, mert hidegvérű gyilkos nem vagyok és nem mindegy, hogy ha ne adja az ég elkapnak minket, miért állunk a törvény elé………
Tehát törölgettem a fickó nadrágját, amin már lassan csak egy száradó folt mutatta a csúfságot és közben Kendry arcáról próbáltam leolvasni, hogy mi a további terve.
Azonban rajta csak tanácstalanságot és habozást látok, ami most nem válik hasznunkra, de mielőtt még magam találnék ki valamit, látom, hogy dűlőre jutott magában és ezért még várok a pucováláson kívüli cselekedeteimmel.
De végül nem az ő hangját hallom meg, hanem a katonáét, aki olyat mond, hogy megáll a kezem és még az együgyi vigyor is rámerevedik az arcomra, mert nehezen hiszek a saját fülemnek.
~ Ez most tényleg azt akarja, hogy szerezzünk neki egy másik gatyát? ~ nézek fel döbbenten először a Lófarkasra, aztán Kendryre.
- Bácsikám………most menjünk el? – kérdeztem halkan – Ide adja, hogy…….megtisztítsam az urnak? – nyújtom a kezem, de egyszerűen nem hiszem el, hogy képes ezt megtenni, mert, ha igen, én szívesen itt hagyom egy szál pendelyben……….
Alig bírom megállni, hogy ne vigyorodjam el…….


Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-03, 10:52 pm

// Hát, most már nagyjából tudjuk, miért lehetett tiszta az eső és sár ellenére... Very Happy //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Kicsiny, egyszemélyes hajókabin volt, melyben elrejtőztek a világ elől - ám ennek ellenére sokkalta kevésbé sikeresen bujdoshattak az őket kitartóan üldöző baj elkerülésének reményében, hiszen az úgy döntött, velük egy légtérben kíván tartózkodni, hogy csonttá aszott, tettlegességre éhes, ápolatlan, sötét karmait sorsuk köré zárhassa, ha alkalom adódik. Ha adódik... s azt szerette volna azt a bizonyos bajt tudomásán kívül, tévedésből megvendégelő nyomozó-hadnagy is, hogy igencsak gyorsan, sőt: tüstént, adódjék is végre-valahára. Adódjék, mert temérdek dolga várja még a telepet, s a szállást érintő ügy keretein belül; azzal pedig felettébb rossz kedve kerekedett, hogy ízlésének ellenkező irányban változott meg az időjárás a minap. S hogy miért szerethette jobban a Lófarkas, savanyú-képű lovas az arcába vágódó por-fellegeket, a tűző-izzasztó napot, a szelet, de még a hideget is? Nos, az ő számára magától értetődő lehetett volna a válasz. A sarat sokkalta nehezebbnek ígérkezett kitakarítani bárhonnan is, az eső pedig áporodott, állott szaggal, s nem utolsó sorban, nedvességgel vonta be öltözetét -, sokkal jobban, mint az egyéb indíttatásból is gyűlölt köd -, és magával cipelt ingóságait, mely kellemetlennek találtatott makulátlansághoz szokott, s azt meg is követelő orrának, de még sötétlő szemeinek is. Nem lehetett hát nehéz kitalálni, miért csattant úgy fel, éppen ezen a napon - nem lehetett volna, ha két tolvaj-törekvésű kalandorunk tisztában állhatott volna a copfos Whittaker különös, korábban emlegetett elkényeztetett nemes-kisasszonyokat megszégyenítő hóbortjaival; melyeket általában véve módfelett igyekezett eltitkolni bajtársai, más nyomozók, rend-felvigyázók, s úgy általánosságban: bárki ember-, tünde-, törp-fia elől, kit útjába sodortak az istenek kifürkészhetetlen játékai. Ám nagyon úgy festett, a Lófarkas lovas e reggelen türelme végére érkezett. Nem törődött a világ által kirekesztett gyermek értetlen pillantásaival, s még csak felvigyázójának ál-tanácstalanságával sem: folytatta, amit elkezdett, mert hiszen folytatnia kellett; s ha lehetett, úgy hát még dühösebbé vált, arca méginkább kipirult. Nem értették meg, úgy tetszett számára, s e tény mindinkább jobban felbőszítette őt.
Így hát Jeremy feléje nyújtott keze üresen maradt, ha eltekintett a beléje helyezett további, különösen szórakoztató, s egyszerre meghökkentő szavaktól.
- Nem, dehogy adom, te mihaszna! Hogy szégyenszemre megalázzam magam, és félmeztelen legyek, amíg vissza nem vánszorogtok?! Még mit nem! Hát nem hallottad, amit mondtam? - sorolta szavait szigorú egymásutánban, ám mintha e pillanatban reádöbbent volna, hogy a féleszű gyermek talán nem éppen a legígéretesebb hallgatóság, s ekkor hát, visszafordult Kendry felé, noha elvétve még megengedett magának egy-egy, a félvérnek címzett dühtől fűtött pillantást - Előbb egy másikat hozzatok! Mire vártok még? Eredjetek a személyzethez, vagy a kormányoshoz is, ha kell! Mit bánom én! De tegyétek, amit mondok... Különben leszállás után első dolgom lesz, hogy panaszt tegyek hivatalos személy ellen irányuló, rosszindulatú viselkedésért! 
Heves felindulásában még csak azt sem fejtette ki érthető módon, mégis hogyan lehetett volna reájuk nézve kellemetlen eme emlegetett panasz megtétele. Pedig gondolnia kellett volna rá, hogy a féleszű nem fogja érteni... s önnön szemléletmódján át, elméjében úgy vélte, talán szerencse övezheti akkor is, ha egyáltalán az elcsúfított orcájú értelmezni bírja, mit mondani kívánt ezzel. És a feladatukkal kapcsolatban is. Mert Niam, lett-légyen akármely embertelen kiképzés áldozata is a múltban; nem veszítette el effajta gyengeségeit, nem keményedett meg; legalábbis, nem olyan szempontból vizsgálgatván őt, amelyből reá tekintvén, kellett volna neki. Valóban képes lett volna nem helyénvaló viselkedésért bejelentést tenni, s mivel a törvény, úgy is mondhatjuk, az ő oldalán állott, gyanúsítottjait egy hozzá hasonlóval történő összezörrenés bizonyítéka már komolyan rácsok mögé juttathatta volna; még ha a telepről történt csenésükkel csupán közmunkát kaptak is volna - feltéve persze, ha azt az átkozott félreértést tisztázniuk sikerül, még vallatójuk tűréshatárain belül, ami, lássuk be, kétesélyesnek ígérkezett. Sőt, Idegen már azon is elgondolkodott, nem lehetett-e kegyetlen valóságuk, hogy már át is billentek azon a határon? E gondolatok közepette már kétszer is körbejárta, legyék-e szemrehányó, fenyegető nagybáty, avagy sem. Legyék-e dühösebb, mint a lovas, s egyáltalán képes-e annak lenni e különös, bár tapasztalatainak csalhatatlan tükrében nem példátlan helyzetben? Ezért volt hát számára könnyebb, s egyszerűbb meglepődöttséget húzni fel álarcként; s noha nem volt ő kőből, hogy nevethetnékje ne támadjék, színjátszáshoz elengedhetetlen önuralma csupán akkor győzetett le a késztetés által, amikor a nemeskisasszony éppen nem reá szegezte már-már vérben forgó tekintetét. Akkor, s kizárólag akkor vigyorgott kajánul az ifjú tolvajra, mintha nyugalmat üzenne neki ezáltal. Nyugalmat, hiszen menekülhetnek, ha megteszik, amit kér. Ha pedig mégsem, úgy még mindig megátkozhatja őt is a Szent Karddal, mikor visszaérkeznek a tiszta nadrággal. Lehetőségei tehát még voltak, így aztán akképp kellett viselkednie, mint aki felháborodott, ám tiszteli a rendfenntartók akaratát - egyelőre. Ábrázata kemény maradt, s némileg talán bosszúsnak is nevezhető, ám ügyelt arra, hogy a copfos tanúja legyék gyors fejhajtásának, melyet irányában intézett.
- Igen, Tom. - mondotta ki végül a kissé megkésett választ - noha , azt a nevet használván, melyet a Fürgelábú a konyhában is említett, a biztonság kedvéért... - Most elmegyünk, és megtesszük, amit az úr kér tőlünk. Nem vagyunk hibátlanok, és ezt be is ismerjük, amikor kell. - tette hozzá, s az elgondolkodtatás serkentése érdekében azért még megejtett a copfos felé egy mogorva pillantást, amikor elhaladt előtte.
Amaz nem felelt reá másképp, csak úgy, mintha tükörképe volna: maga is rendíthetetlenül szúrósan szemlélte őt, s még mindig piros orcával. De megálljt nem szabott távozásuknak, sőt, egyenest meg is volt elégedve azzal, hogy a mihasznák végre megértették a dolgukat, s tudomásul vették helyüket - őalatta.
Így hát, a Sebhelyes finoman megragadta az együgyű vállát, s kivezette őt a kabinból. Alig bírta megállni, hogy ne vegye sietősre a tempót, s azt is, hogy ne fakadjon jóízű hahotára, rögvest odakint, az ajtó előtt - de nem fakadhatott, így hát minden szórakozását csendes, hitetlenségről árulkodó, vigyorgó ábrázatába sűrítette, miközben kissé odébb, még a homlokához is emelte tenyerét, s fújt egyet, mielőtt beszélni kezdett - oly' távra tévén ezt az ajtótól, hogy az odabent hagyott biztosan meg ne hallhassa szavait.
- Hát ez megőrült! - közölte szertelenül, s hátát máris rázni kezdte az elfojtott nevetés - Én mondom neked! Csendőrből ilyet még nem értem a világon! Kedvelhetnek téged az istenek, kölyök!
Tovább sétált, ha amaz nem állott meg, s ahol már kockázatok nélkül örömködhetett, ott meg is tette azt, további késlekedés nélkül. S amikor végzett, vett néhány mély levegőt, majd pedig megvárta, míg a tolvaj is kineveti magát - hiszen látta odabent, micsoda meglepetést érte. Látta, s hagyta hát neki, hadd rendezze sorait a reá mért különös támadás után; amikor pedig ez megtörtént, s ő is visszanyerte kissé önuralmát, úgy érezte, nem árt némi magyarázattal illetnie korábbi cselekedeteit. Avagy éppenséggel, a hiányukat.
- Nem volt okom megzavarni az úrhölgy rikácsolását, remélem megérted. - folytatta hát jó kedéllyel - Ha szerzünk neki nadrágot, talán el is felejti, miért voltunk a kabinban. Furcsa népek ezek, hallgass ide... egy-néhányszor már volt szerencsém hozzá hasonlóhoz. Sokkal többet ártottam volna magunknak, ha ráripakodom - de még megtehetem, ha nem enged el minket, és meg is fogom, efelől ne kételkedj. Előveszem az Átokhordozó Kardot, és megnézzük, féli-e ő is a tünde-mágiát. És ha nem, a kötelességtudatos nagybácsi még mindig abba a kemény és tiszteletlen fejébe verhet egyet-s-mást, aztán meglátjuk, marad-e kedve szegény együgyű félelfeken kitölteni a haragját.
Mi tagadás, környékezte már a fáradtság. Szívesen elmesélte volna némi étel, s ital mellett, hogyan bánt el az ilyen ficsúrokkal, kik útjába akadtak; ám úgy festett, megérdemelt pihenésükre még mindig jócskán várniuk kell, s ez volt az egyetlen részlet, mely nem nyerhette el Kendry, a Sebhelyes tetszését e pillanatokban. Ez, s nem egyéb. Korábbi feszültségéből is csupán jelentéktelen töredék maradt meg, így aztán volt is még mit hozzáfűznie az elhangzottakhoz, mely könnyedén megtalálta ajkát, szabadon kiejtett szavak formájában.
- Mondtam, hogy kivívtad magadnak, amit kivívtál. Nem szegem a szavam, ha nem játszom szerepet, úgyhogy hallgatlak, Fürgelábú: te, mint fiatal, tanulékony, de meglepően gyakorlott - körbetekintett, mielőtt folytatta volna, ám senkit nem lelt a közvetlen közelükben - tolvaj, hol próbálnád meg először tolmácsolni a "nagyúr" kérését? Egyáltalán vesződnél-e a tolmácsolásával? A ládika után is mehetnél helyette, ha közel lenne a következő kikötő, de így most nem javaslom, azon kívül viszont bármiben benne vagyok, aminek értelmét találom.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-04, 8:09 pm

// Megbánja még azt a nadrág cserét... Very Happy //

Nagyon szerettem volna látni, hogy ez az őrült nyomkövető teljesen elveszti a fejét és még képes is levetni az általam kissé összemocskolt – na jó, nem kicsit, - nadrágot. Persze nem azért mert olyan nagyszerű látvány lenne valami még meglepőbb alsóruházatban látni, mert remélni mertem, hogy az azért van rajta, hanem, mert elég nagy bajban lett volna, ha utána a keresésünkre kell indulnia pendelyben.
De sajnos elvette a lelkesedésemet, amikor – bár nem látott át teljesen a hátsó szándékomon, - de azért még maradt annyi esze, hogy inkább csak akkor cseréljen, ha már itt lesz a váltás.
Mindenesetre feldühítenem eléggé sikerült, ahhoz, hogy minden másról elfeledkezzen, még arról is, hogy tulajdonképpen azért hívott ide minket, hogy vallomást csikarjon ki belőlünk a kikötői lopás miatt. Amit természetesen nem mi, vagyis én követtem el, legalábbis, amivel vádolnak.
Ezért igyekeztem továbbra is eljátszani a szerepemet és szép, nagy kerek szemekkel, értetlenül pislogtam rá, a kezem csak lassan eresztve magam mellé, miközben hol jobbra-balra ingattam a fejem, hol bólogattam, mint aki teljesen összezavarodott.
- Neeem! Iiigen! – majd pár lépéssel Kendry mellé kerültem behúzott nyakkal, mint aki a védelmét keresi.
Az újabb kis előadása alatt elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne röhögjem el magam, de azt egyszerűen nem lehetett megállni, hogy ne szórakozzak el fellengzős szavain, amit nem igazán gondolt át, amikor ezt egy „félkegyelműnek” és annak „bácsikájának” előadott.
- Rosszat tettem bácsikám? – nyivákoltam. – a katona úr…..azért akar….rosszindulatbúl ……. viseltetni? – értetlenkedek szándékosan.
Kendry cselekedeteire várok, mert eddig elég hallgatag volt, bár lehet, hogy ő is csak azért ilyen csendes, mert nem akarja elröhögni magát. Igazán büszke lehet rám, hogy mit el nem értem az álcámmal!
Aztán megláttam a felvillanó kaján vigyort egy röpke pillanatra, amikor a „nemes úr” egy rövid időre a nadrágját szemrevételezi és amire én lelkesen visszakacsintok.
Ő is érzi már, hogy nyert ügyünk van, így kiélvezhetjük a győzelmet és nem kell fejvesztve elrohannunk. Nem habozok engedelmes képet vágni a szavakra, mellyel lelkesedésemet mutatom a nadrágbeszerzés iránt.
- Igenis! – hajlongok a katona előtt. – Tom – mutatok magamra, - hoz a nemes úrnak gaty….nadrágot, - azzal hagyom magam kivezetni a kabinból.
Azt hiszem mindkettőnket az visel meg a legjobban, hogy visszatartsuk a röhögésünket, amíg elég messzire nem érünk, hogy az a bolond ne hallja meg, ezért Kendry dicséretére csak akkor válaszolok, amikor már ez megtörtént.
- Teljesen meg van zápulva az agya, talán a társai azért is hagyták, hogy fennmaradjon és elhozza a hajó, örültek, hogy megszabadultak tőle. – köptem ki végre azt az átkozott diót és töröltem meg a nevetés könnyeitől ragadó arcomat. – Jó voltam, mi? – ért fülig a szám, aztán megráztam a fejem a szabadkozónak hangzó magyarázatára. – Egy percig sem izgultam Kendry. Nem hiszem, hogy biztos volt a dolgában, ha nem lep meg a tisztaság mániájával, akkor sem tudott volna kezdeni velünk semmit szerintem. Így is jól játszottad az aggódó nagybácsit, ne aggódj! - vigyorogtam tovább vidáman,, hogy milyen jól sült el minden. – Az az arc…….. – csuklottam fel megint, ahogy magam elé képzeltem, - mindent megért!
Az is simogatta a májamat, hogy társam, most már másként tekintett rám és bevallom őszintén én is kezdtem élvezni a feladatot, már nem a kényszer vezérelt. A kés élén táncolás mindig is jóleső izgalommal töltött el. Mindenesetre kissé visszavettem a vidámságból és úgy tettem, mint aki komolyan megfontolja a választ.
- Úgy vélem, hogy a kikötés előtt lenne érdemes ellopni a ládikát, ahogy mondod, mert akkor lenne időnk eltűnni mire felfedezik, ám szerintem akkor lesznek a legéberebbek és nem biztos, hogy elhagyják a kabinjukat, viszont……..ha a ládika marad, csak a tartalma tűnik el, akkor azt jóval később vehetik észre…… - néztem rá kérdőn, mit szól hozzá. – A ficsúrnak meg szerzünk nadrágot, de esetleg egy két helyen bedörzsölhetjük valami kellemetlen meglepetéssel…..az egyik kereskedőnél láttam egy ismerős katuszfélét……és míg azzal foglalkozik, akár még a kardját is elveszítheti…… - csúsztattam ki az ellopott tőrt az ingujjamból, megmutatva Kendrynek egy fogvillogtató vigyorral. - El lesz a kikötésig a vakarózással.







Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-06, 5:50 pm

// Ő lehet, de a Narrátor nem bán semmit, mert jól szórakozott Jeremy alakításán, és az ötlet is nagyon tetszik neki Razz //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

A félelf tolvalykölyök jókedve igencsak ragadósnak bizonyult, s felettébb megtámogatta a - jelen helyzetben - Kendry-ként ismert Idegen derűs kedélyállapotát, még annak ellenére is, hogy aggodalmait nem teljesen hagyta maga mögött odabent, s az akkori feszültségben eltelt pillanatok visszatértek hozzá emlékekként, amikor Jeremy valamiféle viszonzást szánt neki a tőle származó, alaposan kiérdemelt elismerésért, s juttatta el azt hozzá szavak formájában; melyek ugyan meglepték, s jól estek neki a maguk módján, mégis újra felélesztették benne a készenléthez szükséges, láthatatlan erőket. Merthogy aggodalma, tétovázása bizony nem a játék része volt - legalábbis nem teljesen függött a magára aggatott szerep mibenlététől, ám sokkal inkább az okozhatta, mi a háttérben fodrozódott körülöttük, s késztette cselekvésre az úrhölgy-ficsúrt - akárha a hajótest farát követő vízhullámok űztek volna tréfát velük. Azonban e fodrozódást merőben gyorsan simították el az érkező szavak, s az elmemozgató-furfangos terv-kezdemények, így aztán, amíg azokon töprengett, Gower-nek lehetősége nyílt békésen, s vidáman válaszolni, s kifejteni mindazt, mit e még most is folyó eseményekről számon tartott magában.
- Tényleg nem valami kerek történet ez a lovaslegény. - erősítette meg újfent saját megállapításával a másikét, s jó kedéllyel folytatta tovább, ahogyan lassacskán sétáltak -  Egész este zuhogott, mindenhol csak sár van, mindenki mocskos, büdös és ázott, aki valamikor is kint tartózkodott, ő meg még ráadásul lóra is ült, legalább akkor, amikor üldöztek minket. Tudod te, mennyire felcsapja az a sarat? Nem, nem kell megválaszolni, biztosan tudod... egyszerűen csak hihetetlennek tartom ezt az alakot. Kiállhatatlan, ha engem kérdezel: ha minden jelentéktelen kis baleset ezt a... ezt a viselkedést hozza ki belőle. Azt hittem, már kétrét-görnyedek, úgy megállt bennem az ütő! Nem is tudtam, hogy tartsam vissza magam. Jaj, kölyök. - sóhajtott vigyorogva, miután megakadályozta az újabb nevetés feltörését - Nagyon kétlem azt is, hogy pár napnál tovább elviselik ott, ahol munkát adnak neki. Valószínűleg már jócskán a sokadik helyen próbál szerencsét, és hidd csak el, most vesztette el ezt az egyet is... Vajon hányszor öltözött át ma már? - morfondírozott hangosan - Azon se lepődtem volna meg, ha az egész öltözetét a nyakadba hajítja. De azért még mindig csínytevők voltunk a szemében, akik előtt meg kellett őriznie a - nem létező - tekintélyét...
Szinte ráérősre igazította saját tempóját, mintha még ki akarná élvezni a köröttük uralkodó hangulatot, pedig esze ágában sem állott e ponton befejezni, amit már egyszer elkezdtek. Nem, s hiába a kora, hiába nem lesz már fiatalabb, bizony, a tolvajkölyök, az a vörös üstökű, éppen-csak-hegyes-fülű, ravasz siheder, kit csupán a minap sodortak útjába Ritalea kifürkészhetetlen szándékai; előhozta belőle a komisz ifjúság varázsát, s messzire kergette rosszkedvűségét, melyet másképpen az ügy iránt táplált volna. S noha megjegyezte, mit meg kellett jegyeznie az odabent történtekkel kapcsolatban, nem akaródzott számára túl sok gondolatot mozgósítani a probléma megoldására. Bőven elodázhatta még a további töprengést a különös gyanúsítgatásról, és a titokzatos történtekről, akkorra, amikor majd nem lesz több idő, mit kedvükre húzhatnak. S mi tagadás, Idegenünk igazán szívesen húzta volna még, legalább a következő kikötőig.
- Azért nem egészen volt a játék része az az aggodalom. - kötötte hát össze nem sokkal ezelőtti gondolatait legutóbbi mondatával - Én nem tudom, mibe kevertek minket, vagy ki volt az, de nekem eléggé úgy tűnik, hogy komolyan veszik ezt az ügyet, nagyon komolyan - már nem a miénket, láthattad te is, hogy a kutyát sem érdekelt pár eltűnt ruha. Nem vette vissza az a másik sem, amelyiket elátkoztuk. Biztosan ékszerek, vagy csomagokba rejtett pénz az, ami eltűnt. Bár ki tudja... Az a nagy baj ebben, hogy nagyon kitartóak, és ez nekünk bizony nem jó, mert nem tudunk semmit, a gyanú meg rajtunk... Az egyetlen szerencsénk, hogy talán nem veszik annyira komolyan a dolgukat, ha ezt az alakot küldték intézkedni. Jól mondod - szerintem is csak megszabadulni akartak tőle. Az is lehet, hogy csak túlbuzgóságból nagyítja fel a bajt, aztán útnak eresztették, hadd üldözze magának kedvére. Igen fontosnak érezheti magát ez a copfos, ha úgy gondolta, hogy hangoztatnia kell a hatalmát... Nem ez lenne az első ilyenem. Micsoda ficsúr, az istenek óvjanak minket attól, hogy több is legyen belőle! - tette hozzá, s halkan felnevetett - Már így se bírom szusszal ezt a sok hahotát.
Megköszörülte torkát, mintha meghűlt volna a minapi esőben, bár talán csak a virrasztás nem volt annyira ínyére, s a sovány reggeli, mely a sötétben végrehajtott erőfeszítéseiket lett volna hivatott ellensúlyozni. Csaknem megint megkordult a gyomra, amíg hallgatott, s elmélkedett. Elmélkedhetett, hiszen éppen akkor sétált el mellettük két nem túl jól, ám nem is oly' nagyon rongyosan öltözködött asszony, s Kendry nem akarta, hogy bármit is hallhassanak. Azok végigmérték őket barna szemeikkel, noha maguk sem voltak éppen makulátlanul tiszták: időközben felküldték a fedélzetre Bernie-t, hogy segítő kezeket toborozzék, s úgy festett, ugyanaz a burgonyaföld díszíti szoknyájuk alját, s kezeiket is, mint amellyel a félelf kente össze magát, és a lófarkas ficsúr nadrágját. A konyhai látogatás, amelyet a Sebhelyes Arcú fontolgatott, ezennel lekerült lehetőségeik listájáról, hiszen Jeremy megvált a diótól, s valószínűleg feltűnt volna odalent a különbség, még ha nem is a két asszonynak legelőször. Pedig igazán elbírt volna még egy-két olyan kenyeret - de hát kelmét is szerezniük kellett, s az ezüstládikával is közelebbi kapcsolatba kerülniük, és ráadásul mindezt úgy, hogy ne maradjon le az a bizonyos emlegetett kaktusz sem. Igen, így van. Ha már benne voltak, úgy hát akképpen fogják elvégezni a feladatokat, ahogyan nekik tetszik. A válaszhoz tartozó szórakozott hangon is látszott már a közölni készült döntés, noha bőbeszédű Idegenünk nem hagyta volna ki a lehetőséget, hogy ki is fejezze hirtelen támadt, kitörő örömét, akár egy rosszban sántikáló gyermek.
- Ha lemondasz a míves ékszerdobozról, és a darnáról, amit megér, akkor azzal kezdünk... valahogy úgy, ahogy nemrég gondoltam, bár előbb még figyelnünk kell a kabinjukat, mert könnyen lehet, hogy Holthar, a nagydarab azóta visszaért. És őt bizony nem akarjuk magunk ellen. Még azzal a csinos kis tőrrel sem, amit szereztél magadnak az asztal alatt kúszva-mászva. Szép volt, Fürgelábú, szép volt! - hintette meg ismét némi dicsérettel a kölyköt, mielőtt tovább gördítette volna maguk előtt a tettek szikláját - Megyünk rögvest, és megnézzük, hogy van-e mozgás a kabin körül. Ha nincsen, akkor nem próbálkozunk, mert a testőr visszamehetett, amíg mi őfelségével bajlódtunk. De ami engem illet, még mindig éhes vagyok, úgyhogy azt javaslom, valami harapni valót is szerezzünk magunknak a kaktusz és a nadrág mellé. Úgy tudom, valahol az utastérben lehet ételt is kérni, csak fizetni kell érte. Mi lenne, ha előbb megvennénk, és utána nézelődnénk? Ott talán összefuthatunk a te kereskedőddel is és egyúttal kizárhatjuk Holthar néhány tartózkodási helyét is. A váltás ruhát pedig majd megoldjuk a rakománynál. Na, mit gondolsz?
Nyújtózott egyet, válla roppant, s arra gondolt, volna-e olyan vakmerő a félelf, hogy a kardot is elorozza? Nos, ha az illető már mozdulni sem tudna a vakarózástól, egészen biztosan megszerezhetné magának... bár nem volt képes eldönteni egyelőre, boldoggá tenné-e kísérete felfegyverzettsége, avagy nem. Talán megalkudott volna vele, miután kipihenték magukat. Igen, a dolgoknak meg kellett, legyen a maguk sorrendje, s ha meglesz, ha úgy lesz, ahogy tetszését elnyeri, akkor aztán két kardja is lehet, s Idegennek szeme se rebben majd. Addig pedig tovább lépegetett, s leste a nemesi cím nélkül utazóknak fenntartott termek ablakait, hogy meglelje az étel forrását, sőt, egészen el is indult arra, amerre a bejáratott sejtette, s csak addig állomásozott kint, ameddig még oly' dolgokat vett szájára a tolvaj, mik nem tartoztak más fülek hallgatóságára.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-08, 7:11 pm

// Bízom benne, hogy a végén is jól szórakozunk majd Very Happy //

Mivel már egyáltalán nem éreztem magam veszélyben, így már könnyű volt mulatni a katonán, aki a „tisztasága” megőrzése érdekében még arra is hajlandó volt, hogy az által oly gyanúsnak tartottakat szabadon eressze. Na, nem mintha egyébként bent tarthatott volna, csak éppen így nem kényszerültünk erőszakra, hogy megszabaduljunk tőle. És bár egyetértettem Kendryvel abban, hogy a fickó teljesen agyament, azért még lehet, hogy a fegyverekhez ért és még megsebesülhetett volna valaki a végén.
- Ha engem kérdezel, megvárták míg felszáll, aztán gyorsan útjára engedték a hajót, hogy megszabaduljanak tőle. Ha ennyire kiakad, ha kicsit összepiszkolódik, akkor szerintem az égvilágon semmiben nem vették azon az isten háta mögötti helyen hasznát. Gondolom a lóról sem szállt le soha. – értettem egyet társammal, aki most maga is elég felszabadultnak tűnt.
Nem sokszor dolgozom társakkal, jobb szeretem, ha csak magam miatt kell aggódni és Kendryvel amúgy is elég…….keményen indult, de most már pezsgett bennem a kalandvágy és a sebhelyes társ is egészen már színben tűnt fel, talán még lehet ebből valami, főleg mert ostoba sem volt.
- Sajnos én is úgy vélem, hogy valami olyasmi tűnt el abból a raktárból, ami vagy nagyon értékes, vagy olyan valakié, aki szeret példát statuálni még a legkisebb sérelméért is. Igaz, hogy piperkőc lovagunk a kabinban, talán nem a legjobb választása volt a tolvajok felkutatására, de valaki viszont igazán jól időzített, hogy a mi nyakunkba varrja a dolgot. – fordítottam kissé az aggasztóbb dolgok felé a vidámságunkat, ami azért nem kellett, hogy eluralkodjon rajtunk, mert volt még dolgunk épp elég.
A fedélzet is kezdett megélénkülni, kik a dolguk után jártak, mint a mellettünk elsétáló két asszonyszemély, volt, akik nézelődtek és levegőztek, még pár kölyök is kergetőzött arrébb.
Halkabbra fogtuk hát a hangunkat, mert még volt megbeszélnivalónk, de nem lett volna jó, ha avatatlan fülek is meghallják miről tanácskozunk.
Egyetértően bólintottam, amikor arról beszélt, hogy ő is jónak tartja a ládikó hátrahagyását. Nem mondom, hogy nem lett volna jó azt is megtartani és szép pénzért eladni, de ha ezzel leplezni lehet a valódi zsákmányunk eltűntét és tényleg úgy megfizetnek, ahogy Kendry állítja. És már találkoztam ezzel a Holthar-ral is, ami arra sarkalt, hogy nagyon is szemmel tartsam és ne keverdjek a karjai közelébe.
- Sose fogja megtudni, hogy hol hagyta el e becses fegyverét – húzódott mosoly az arcomra az újabb elismerésre.
Ismételten kissé meglepett, hogy most már Kendry kikéri a véleményemet a további terveket illetően, ami jól esett, de mivel semmivel jobb ötletem a végrehajtás sorrendjével kapcsolatban nem volt, így nem volt, amit másképpen javasoltam volna.
Ráadásul én is éhes voltam és ha Kendrynek van pénze ételre, akkor még megerőltetnem sem kell magam felesleges tolvajlással.
- A nadrág és a kaktusz beszerzése nem fog gondot okozni. Valami laktatót meg igazán el tudok képzelni már a gyomromban, főként, ha meleg is. – értettem egyet. – És, ha még a nadrág eljuttatása előtt sikerülne bejutnom a kabinjukba és elemelnem a kis gyönyörűséget, akkor még alibink is lenne, ha később valamiért igazolnunk kéne hol voltunk. Nem hiszem, hogy a nagyságos úr bárkinek is beismerné, hogy miért küldött ki minket. – jutott még eszembe ez a jó kis lehetőség. – Szóval csapjunk bele, már bizsereg a tenyerem. Bár azért nem eszem túl magam, ha mozgékony és fürge akarok maradni.
Rajtam tényleg nem fog múlni, már alig várom, hogy újra láthassam azt a finom ékszert és elmondhassam majd egyszer az unokáimnak, hogy én voltam, aki ellopta.
- Talán ide kéne mennünk. – intettem az egyik teremre, honnan meleg és ételillat szállt kifelé.


Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-12, 12:12 am

// Hát, eddig ezek szerint beváltak a terveim Very Happy A többi is hasonló... a végéig legalább 3-4 féle úton juthatunk el, és a kimenetel, az még több féle lehet Razz De ne aggódj, szerintem mind szórakoztató  flower //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Dehogy foglalkoztak tovább a raktári lopás kérdésével! Bármit reájuk kenhettek volna e pillanatokban, amikor, immáron mindketten azon voltak, hogy egyesítsék erejüket, s megleljék reggelijük leendő forrását, melynek elkövetkezendő elfogyasztásához már meg is adatott a jó hangulat: Jeremy birtokában ott csillogott az elcsent - hadtestületi, bár ez csupán különös módon "díszített" markolatán látszhatott kissé - tőr, Kendry pedig még mindig nem végzett a hátrahagyott neveletlen nemeskisasszonykával, így aztán jó kedéllyel folytatta már korábban megkezdett keresését, melyben úgy tűnt, az ifjú tolvaj is segédkezni akar. S bár a Sebhelyes által igencsak kedvelt, s jól ismert hagymás szalonna illata hamarost elárulta a hőn áhított megoldást, a férfi hagyta, hadd arassa le a kölyök a babérokat, hisz' valószínűleg szaglása is kissé erősebb lehetett az átlagos emberekénél - noha nem állott meg útjain, küldetésein azért még sohasem, hogy effélékről vallathassa a félvér szerzeteket. Idegen nemes egyszerűséggel csak összekötötte eme halovány feltételezését a ténnyel, mely szerint Jeremy, a rőthajú, nem teljesen mágiátlan, s ha ennélfogva gyorsabb, fürgébb lehetett, jobban hallhatott és láthatott, akkor hát talán orra is hamarabb célra vezethette őt. Valahogy mindig, minden ehhez hasonló jelenség visszavezethető volt a varázslatra, s az elcsúfított arcú ezt is alaposan megtanulta már. Megtanulta, azután elfogadta, és bár igyekezett, hogy minél távolabb tarthassa magától, most mégis annak egy használóját sikerült maga mellé tennie, s eddig egészen biztosan nem bánta meg hirtelenjében hozott döntését.
- Hm. - válaszolta, mintegy megerősítésként, s még mindig meglehetősen szórakozottan - Ígéretesnek tűnik.
Még az állát is megvakarta az illatok elemzése közben, majd pedig kitárta a terem ajtaját, hogy társasága bemehessék rajta. Ő maga addig nem lépett be, amíg a háta mögé nem tekintett, hiszen örvendezés közben sem ártott óvatosnak lenniük, s ki tudja, az olyan szeszélyes alakok, mint a lófarkas ficsúr; talán sebesebben gondolják meg magukat néhanapján, mint ahogyan villám csap egy gyanútlan fába. Szétnézett tehát a hajó fedélzetén, egyik irányba, majd pedig a másikba is, s mivel a gyermekeken kívül senkit sem látott, miután a két asszony lefordult a tatnál; betette maga után az ajtót, s gyorsan végigpásztázván a különös, mégis kissé talán fogadóra emlékeztető termet, már el is indult, hogy számba vegye, miféle jót szerezhetnek be maguknak reggeli gyanánt a korábban azonosított szalonna mellé - avagy helyette, ahogy a kölyök akarja. Neki aztán most egészen biztosan nem akad majd kikötni-valója, amíg megtöltheti a hasát. Már csak akkor érezhette volna jobban magát, ha nem kellett volna ezután komolyabbra fordítaniuk a szót, s kereshetett volna magának valamiféle pihenőhelyet a közönséges utazók szállásán. De hát nem létezik tökéletes, ugyebár... És mi tagadás, sorsuk sokkalta rosszabban is alakulhatott volna.
Idebent éppoly koptatott fapadlón jártak, mint odakint - az egyetlen különbséget az képezte csupán, hogy a fedélzetet eső verte, szél fútta, nap szívta nyáron, s hó takarta télen. A falakat, ahogyan azt a kabinban is tapasztalták, hosszanti deszkák, lécek alkották, ahogyan az ülőhelyeket, asztalokat, s a legtöbb edényt is, mely ismételten csak megerősítette: jó helyen járnak. A kerek ablakok nem engedtek be elég fényt, így aztán lámpások égtek, melyeket átlagos ember-fejmagasságban a falakhoz rögzítettek, s néhány, a termet kisebb-nagyobb darabokra felosztó oszlopra is, amik bizonyára a hajó szerkezetének részét képezték. Hátul, egy egészen aprócska szobának tűnő helyiségben tárolhatták az ételeket, amelyek a konyhából kerültek fel; azoknak rendje és módja szerint, valamint biztosan egyebet is raktározhattak ott, ugyanis gyakorta sürögtek-forogtak arrafelé a hajó személyzetének tagjai. Szorosan mellette, a fal mentén húzódott a fogadó-hangulatért leginkább felelős kiszolgálópult, s bár szobakulcsokat errefelé nem kérhettek, sem pedig oly' tetemes mennyiségű alkoholt; ki ételt kívánt, az oda fordulhatott kérdéseivel, s megszemlélhette a falra függesztett írásokat is, feltéve, ha tudott olvasni. Ezért hát nem is volt olyan sok azokból a táblákból - a hajók pedig  egyébiránt sem változatos kosztjukról lehettek híresek -, s inkább kérdések hangoztak el, mintsem rögvest rendelések. Hiába voltak többségben a kereskedők, a köznép talán mégsem minden esetben rendelkezett e tudással... Kendry azonban igen, s örömmel konstatálta is, hogy rendelhet hagymás szalonnát - ez pedig sokkal ígéretesebbnek hangzott, mint szegény néma Erin megszáradt lekváros kenyere. Tüstént támadásba is lendült a Sebhelyes, odamasírozott a fából készült emelvényhez, s letámasztotta szegélyén két erős tenyerét, amíg beszélt, és várt.
- Reggelt, uraim. - köszöntötte kurtán a két matrózt - Részemről hagymás szalonna lesz, főtt tojással, és sajttal.
Mindketten idősebbek voltak már, ennélfogva pedig valószínűleg alkalmatlanok a fedélzeti munkákra. Valakinek azonban idebent is lennie kellett, s talán ők lehettek kiváltságban, példás magaviseletükért, és szorgalmukért, hogy efféle tisztet kaphattak. Kendry nem ismerte igazán körültekintően a hajón való élet mikéntjét, hiszen gyűlölte a vizet, s ha tehette, inkább a hidat, szárazföldet választotta utazási mód gyanánt, mintsem ingatag, alámerülő testet válasszék, melynek minden egyes nyikorgásában nedvesség érzése kerítette őt hatalmába. Szörnyűséges, ámde elviselhető lesz, ha végre ennie is lesz mit.
- Nem veszek magamnak olcsó bajtársat, kölyök. - közölte ekkor, a vörös üstökűnek címezvén azt - Egyél, ami és amennyi jól esik.
Nos, valóban igaz lehetett, tekintvén, hogy jobbára egyedül dolgozott, s alkalmi társaságát is igencsak megválogatta. Ezt leszámítva azonban arra gondolt, hogy Jeremy költekezését is ő állja, a lónak megfelelő összeget pedig tartsa csak meg magának, ha akarja. Talán egy kissé fejébe szállhatott az űrnője vagyona? Nem tudni. Jelen helyzetben mindösszesen egyetlen dologban lehetett biztos a zilált külsejű félelf: Idegen jó hangulatban volt, s most, hogy éhes sem sokáig lesz már; engedékeny is. Ha ő is kért magának, mit szeme-szája kívánt (és mi a hajón egyáltalán volt), úgy hát az Ezerarcú előkereste köpenye rejtekéből a kellő darnát, s lefektette azokat a kopott deszkákra, hogy az ott maradó matróz megszámolhassa. A másik pedig, ezalatt azon munkálkodott, hogy betevőjüket előteremtse az apró helyiségből, s bár a két pultra kerülő tányér tartalma nem volt teljesen frissnek és forrónak nevezhető; lerítt róluk, hogy egyes részeiket nemrégiben készíthették. Hát ezért lehetett szükségük odalent annyi kézre! Amin dolgoztak, az bizonyára már bőven az ebéd alapját képezte, közben pedig időről időre felhordták ide a két-háromféle reggelinek valót.
- Válassz helyet nyugodtan, Fürgelábú. Kiérdemelted. - folytatta ekkor a Sebhelyes, midőn hátranézett válla felett a többi ott tartózkodóra - Csak ne a két surranó felé törekedj, mert ha nincs szerencséd, mire észbe kapsz, némelyik még az alsóneműdet is kilopja a nadrágod alól. Fura népek azok, én mondom. Volt már dolgom velük - egyesek olyanok, mintha sosem nőttek volna fel, sosem komolyodtak volna egészen kicsit sem. És aki mégis, az se teljesen, ha engem kérdeznél...
És valóban. Két sötét hajú surranó üldögélt az egyik ablak alatt, tőlük balra, s alaposan belemélyedtek társalgásukba, noha kalandoraink nem hallhatták, miről diskurálnak. Nem rejtőztek köpeny alá, s Kendry is úgy tapasztalta, hogy meglehetősen egyenes, őszinte lelkek a legtöbben - csak az az átkozott lopásos tapasztalata ne árnyékolta volna most jókedvét! No nem mintha sokáig hagyta volna ennek megtörténtét. A többi utazó jobbára ember volt - első ránézésre legalábbis -, egyetlen egy, jellegzetes hölgyet kivéve, ki a bejárat mellett lévő ülőhelyek egyikét tulajdonította el, a sarokban, s magányosan kortyolgatta az általa kikért, ekkora távolságból ismeretlen, meghatározhatatlan teát. 
- Az ajtó térségét is kerüld. Ha nem csalnak az ismereteim, az ott - bökött fejével a kijárat felé szinte észrevétlenül - valamiféle nimfa. És vagy valakinek a tulajdona, vagy pedig semmiképpen sem akar az lenni. Ha pedig az istenek szórakozni vágynak, akkor meg elcsábítandó prédára les, hogy ő is mulathasson valamin.

// P.S.: Ha már kicsit hosszúnak érzed, vagy valami érdekel a szállal kapcsolatban, (de egyéb okokból is) nyugodtan keress //
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-13, 9:15 pm

// Hiszek neked, mert vagy jól végződik vagy sem, de tudom remek lesz Very Happy ////

Valószínűleg nem csak én éreztem az ételek illatát, de én szólaltam meg elsőnek és böktem a helyre ahonnan jött, mert engem is fellelkesített, hogy már rég megemésztett lekváros kenyér után végre ismét megtömhetem a hasam. Volt nálam némi pénz, de igazából reméltem, hogy „mentorom” rendezi majd a számlát. Mostanában így is fájdalmasan sokszor fordult elő, hogy tisztességes módon fizettünk a dolgokért, ami nálam azért nem volt gyakori.
Nem számítottam nagy választékra egy ilyen víziteknőn, de nem is voltam válogatós, így fürgén és kíváncsian léptem be a Kendry szavai szerint „ígéretes” helyre, ami meglepetésemre úgy nézett ki, mint egy fogadó vagy kocsma. Nem volt sok fény, de az én szememnek elég volt, hogy lássam voltak itt asztalok és padok és még egy nagy pult is, ahol pár ember vette fel a rendeléseket az utazóktól, már persze, akik ezt meg tudták fizetni.
A legtöbb utas a magával hozott elemórzsiát fogyasztotta a neki kijelölt helyen és nem áldozta a nehezen megszerzett darnáját az itt kínált étlekre. Minden bizonnyal az itt lévők a tehetősebb rétegbe tartoztak, kereskedők, polgárok, tisztviselők, esetleg néhány zsoldos, aki épp a jól megérdemelt fizetségét szórta el, ahogy szokta.
Szemem végig futtattam a jenlévőkön, hiszen azért nem lett volna jó, ha éppen a nemes mágus testőrébe botlunk, de ha nem láttam, akkor máris azt lestem, hogy milyen ételeket is kínálnak. A falon tábla lógott írással, de nem volt erősségem a betűvetés, így inkább a többiek tányérját lestem, abból próbáltam tájékozódni.
Elvigyorodtam, amikor láttam, hogy azért nem kell nagyon megalkudni, ezért hamar Kendry mellett teremtem, hogy, ha elmondta a pult mögött álló idősebb fickónak mit akar enni, én is elmondhassam a kívánságomat és már ne csak az illatokkal lakjak jól, hanem igazi étellel is.
Meleg étellel. Az már csak a hab volt a tortán, hogy, ahogy számítottam rá, társam bőkezűnek mutatkozott, így nem kellett visszafognom magam.
- Rendben. – bólintottam elégedetten. - Én egy nagy adag szalonnás tojást kérek, egy szép nagy cipóval és ne sajnálják róla a szaftot. És egy kupa mét sör is jól esne. – adtam le a rendelést nagyot nyelve, mert már a gondolatra is összefutott a nyál a számban.
Ezek után már csak várni kellett egy kicsit, hogy a serénykedő segítők meghozzák a remélhetőleg alaposan megpakolt tányérokat. Eközben meghallgattam Kendry tanácsait, hogy mely asztaltársaságot kerüljem, ami ráadásul még mosolyt is csalt az arcomra.
- Tolvajtól lopni igen csak szép teljesítmény lenne. – jegyeztem meg halkan kuncogva, mert a Lófarkas kabinjában megszerzett jókedv még nem múlt el nyomtalanul.
Azért csak megnéztem magamnak azokat a híres-neves surranókat, aztán a nimfát is felhúzott, csodálkozó tekintettel, mert olyat még nem láttam így, emberek között, mert nem szoktak nagyon mutatkozni, ez meg épp az ellenkezője volt. Ám azért én sem voltam már gyerek, hogy ne nézzem meg alaposan és kissé vágyakozóan.
- Azért nem lehet olyan rossz, ha egy ilyen …….hölgy elcsábít, nem? – kérdeztem a társamat, akinek biztos elég tapasztalata volt már, hogy ebben kiokosítson. – És, hogy érted, hogy valakinek a tulajdona? – esett le kissé elcsúszva, amit előtte mondott. – A nimfák elég szabad népek, általában az erdőben élnek, vagy rosszul tudom?
Közben remélem megjött már az ételünk, mert kezdtem igazán éhes lenni, még az asszonyszemélyt is félre tudtam tenni, ha elfoglalhattam magam az étel belapátolásával, egy aránylag szabad asztalvégen.
- Bízom benne, hogy az a……Holthar nem pont most akar reggelizni. – motyogtam bele a tányéromba, mert nem vettem volna jó néven, ha nem lakhatom jól.



Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-16, 10:39 pm

// Előbb arra lennék kíváncsi, vajon ez a kis evés-kitérő hogy végződik Razz //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Látta, látta a Sebhelyes Arcú, hogy Tarsisban fogott Fürgelábúja, jó tolvajhoz illően, alaposan kihasználta az eléje tárulkozó alkalmat, s nem is késlekedve, azonnal megragadta azt. Talán kissé túl mohón is cselekedett, ám Idegenünket, nyugalmasan szórakozott ábrázatából kiindulván, úgy festett, a legkevésbé sem izgatja a történés. Orcája majdhogynem azt üzente az ifjú félelf felé: "Tedd csak, élj vele, kölyök"; eközben pedig végigsimított néhányszor felborotvált halántékán, mintha megvakarni akarná, hol fakuló haja kinőni készül. Valójában azonban sokkalta finomabbak voltak e mozdulatok, s azt próbálták elrejteni Jeremy Talbot elől, hogy a zord külsejű alak örömöt lelt benne, s társaságában. Hogy szórakoztatta őt, s talán kedvét lelte e közös küldetésben, annak alakulásában - no meg majd a végében, csak ahhoz az átkozott zöldköpenyeshez, meg a madame-hoz ne kellene visszatérnie... Azonban most még itt lehetett, távol az okkal félt férfitól, s ha úgy kívánta, tovább szórakozhatott az evéstől felbuzdult fiatal enyveskezűn.
- A türelmét kérem. - szólt ekkor a hátramaradt, a rangidős, miután végzett a számolással, és a fizetséget is jó helyre tette, a lécek alatt.
Minden bizonnyal a vörös üstökű kívánságát próbálta meg teljesíteni, bár igazán hagyott némi kívánni valót maga után a hangsúly, mellyel a kötelezőnek vélt szavakat ajkain átjutni engedte. Mintha nem lett volna ínyére, hogy akárki, kinek darnát adtak az istenek, beteheti ide a lábát. S talán nem is volt, mégis magukra hagyta őket, hogy az apró helyiségbe távozzék ő maga is, korábban oda indult társa után. Mögöttük sem ácsorgott senki, hisz' jobbára már mindenki, kinek módjában állott itt elkölteni reggelijét; beszerezte, amit akart, s nem kellett már sorban állnia. Sőt! Hiszen mire kalandoraink a helyiségbe érkeztek, már híre-hamva sem volt a sornak. De egy szó, mint száz, a levegő tiszta volt, s Kendry sebhelyes ábrázatán, midőn az leeresztette kezét, azonnal látszódott is: bizony, már megint mondani tervez valamit.
- Ej, ej, kicsi rőthajú. - kezdte - Hát alkoholizálunk egy átutazott, ébren töltött éjszaka után? Nem mondták még neked, hogy úgy hamarabb megárt?
Mintha még halovány vigyora is afféle reá jellemző nyugalmasan kárörvendő köntösbe öltözött volna; noha kissé szigorú tekintetéből könnyedén kiolvasható volt, későbbi tetteik sikerességét illetően igazán nem helyeselne egyetlen kortyot sem - semmiből, amit erjeszteni kellett a fogyasztáshoz. Viszont - és ez igazán nagy különbséget képezett közte, s más, egyéb helyzetekben tanúsított viselkedése között - ha már ekképpen alakult, s valóban megfogta magának ezt a kis suhancot, ki csak úgy vonzotta a különös, ámde felettébb szórakoztató történéseket, hát Gower bolond lett volna veszni hagyni a lehetőségeket. Ha a Villámlábúnak egészen kissé is fejébe száll az ital, arra az eshetőségre majd evés közben bekészít magának néhány ötletet, melyeknek kezdeményei már e pillanatokban is ott tolongtak a furfangos, itt-ott ráncolódó bőrrel fedett koponya mögött.
- A leggyakorlottabbakkal is előfordul, hogy hiba csúszik a számításaikba, Jeremy. - folytatta hát beszédét, kellően kétértelműen, melyet talán társasága is érzékelhetett.
Szándékosan megnyomta azt az egyetlen szót, talán azzal is felhívni kívánván a zsebmetsző figyelmét mondandója kettősségére, mely egyrészt az italfogyasztásra utalt volna, másrészt azonban válaszként is szolgált az iménti lopás-fiaskót illető említett dolgokra; s mivel kellően halkan beszélt róla, az ég-világon senki sem hallhatta volna őket, ha nem elfnek született. Az azonban egy sem akadt e kicsiny étkezőben.
- Már majdnem szándékosan Tom-nak hívtalak... - közölte végül hangsúlyozásának másik okát is, ám azután már nem menekülhetett a félelf - No de! Te is biztosan tudod, hogy a tapasztalat és a tehetség addig érnek valamit, ameddig te vagy előnyben - nyeregben, ha így jobban tetszik, főleg, hogy nem tudsz lovagolni... A saját ismereteiden belül. De aztán, amikor kikerülsz a nagy, rejtélyekkel és veszéllyel teli világba, akkor teszed igazán próbára magad. És bizony, megszámlálhatatlan alkalom van arra, hogy pórul járj, minden egyes nap, bármikor. Itt van példa-statuálásként a mai nap is: Ki tudja, mi történt végül az éjjel, és miért pont akkor történt? Ki fogott ránk, és mit? Miért? Hol hibáztunk? Lehet, hogy sosem tudjuk meg, pedig mind a ketten végeztük a magunk dolgát annak a rendje és módja szerint, mégsem került el minket a baj. Na ezért... - folytatta, még mindig kellemes szórakozottsággal -, ezért kell mindig vigyázni az összes népséggel. Nem csak a surranókkal. Vagy a kölkökkel. Bármilyen kölkökkel. Jaj, nekem. Még jó, hogy kint vannak, és nem idebent.
Lerítt róla a gyermekek iránt táplált, leplezetlen ellenszenv, noha nem éppen úgy látszott, mintha valóban ki nem állhatná őket; s talán Jeremy is többet megtudhatott volna eme érdekes kijelentésről, ha nem hozzák, s teszik le eléjük, mit kifizettek. Több íratlan szabály szerinti udvarias megjegyzést azonban már nem kaptak - úgy tűnt, az csak addig jár, amíg megbizonyosodnak róla, hogy fizetni tudnak, aztán pedig kezdhetnek magukkal, amit akarnak. De hát máshol is így volt ez, ha összevegyültek a társadalmi rétegek. Idegen nem talált helyzetükben semmiféle kivetni valót, s azt sem szólta meg: csupán néhány pillantást kellett, vessék a magasabb rangúak asztala felé ahhoz, hogy érezze különbözőségüket, már csak a tányérjuk kinézetét, s tartalmát illetően is.
- Na, hová akarsz ülni? - noszogatta ekkor a tolvajt, mintha rá se hederített volna észrevételére - Gyere, menjünk... Bőven lesz még időd végigmérni a hölgy nem mindennapi bájait. De én a helyedben éppen azért nem tenném, amit mondtál. Jó észrevétel. Tényleg nem kellene itt lennie, és főleg nem egyedül. Mindenkit kikerül, nincs vele szemben se tányér, se korsó... Csaknem biztos, hogy nincs vele másik nimfa. Hogy ember van-e? Azt nem tudom, egyedül is utazhat, de miért tenné? Nem szívesen hagyják el a lakóhelyüket és a többi nőt. A tulajdont meg úgy értettem, ahogy mondtam is: attól, hogy a teremtőjük egyszer letévedt ide megvédeni őket - ahogy a régi történetek mondják legalábbis -, még bőven akad, aki feni rájuk a fogát, és olyan is, aki nem tud ellenállni a szépségüknek. Mint például te... - mondotta jó kedéllyel, némi gúnyos éllel a hangjában, mely egészen beleolvadt a kis helyiség megannyi tompa zajába -, bár meg kell mondjam, tényleg elég szemrevaló teremtés.
Nocsak. Hát nem az ő tekintete is a hullámokban leomló, kenderhajú szépségre, annak halovány szeplős, enyhe pírral meghintett orcájára tévedt? Ugyanabba a csapdába esett, mint a Vörös Üstökű, csakhogy maradt még annyi lélekjelenléte, hogy valami másra koncentráljék inkább, még mielőtt valami baj történne. Hogy milyen baj? Azt nem igazán tudta volna körbeírni, hiszen még sohasem találkozott valódi nimfával.Hát figyelte helyette a félelfet, s választott asztalát, amelyre rögvest le is helyezte saját reggelijét, s egy átvirrasztott éjszaka testet öltött kecsességével lehuppant a kemény ülőalkalmatosságra, hogy nekiveselkedhessék el is fogyasztani azt.
- Szóval - folytatta még mindig egészen halkan, bár a többi diskurálás, s berendezés-eltolás közepette aligha figyeltek volna reájuk mások -, vagy valakivel van, vagy pedig ő maga az, aki meg szeretné válogatni azt a valakit. Ha a pletykáknak és szóbeszédeknek bármennyit is el lehet hinni, persze.
Megvárta, amíg Jeremy maga is helyet foglal, nehogy véletlenül is elragadja a hév, s egyenest az ajtó felé induljon. Nem... azt akkor akarta megnézni magának, amikor a kölyökben már ott zötykölődik a mét-ser. Addig pedig, még egyszer körbetekintett, figyelmet fordítván a tolvaj korábbi kijelentéseire is, mintha egészen idáig várni is akart volna a pontos válasszal.
- Egyél nyugodtan. Nehogy azt hidd, hogy mindegyik kékvérű idefárad, ha meg kívánja tölteni finom származású úri bendőjét. - utalt a hatalmasra nőtt alak nyilvánvaló hiányára - Már azon is elgondolkoztam, amíg vártunk, hogy reggelit vitt Adin-nak, azért láttam elmenni korábban. Mit tudom én, hogy szereti tölteni a napját, és attól, hogy látszólag igen jó barátok, Holthar még csak egy testőr marad. - mondta, s ekkor, bármily' temérdek jókedve volt is, néhány szó erejéig bizony jelentősen megcsappant - Ritka az, aki valóban megbecsüli a szolgálóit, és nem nézi őket a lába nyomával egyenlőnek. Legyen akármilyen nagydarab is a mi emberünk, ereje és tudása mit sem ér az urai akaratával szemben.
Az említett magasabb rangúak közül vajmi kevesen fordítottak egyáltalán bárminemű figyelmet is reájuk. Talán lopva, átfutón megvizsgálhatták alakjukat, ám gyorsan elvesztették érdeklődésüket, hiszen csak két koszos, izzadt, korábban kissé megázott utazót láttak étkezéshez készülődni, s nem többet. Azonban ha ők nézelődtek - pontosabban ha Kendry intelmei ellenére Jeremy Talbot még mindig a teázó nimfát leste titkon, hát amaz egy idő után visszanézett reá, s a tolvaj szembesülhetett a megigézően szép, csillogó borostyánszín szemekkel.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-18, 8:23 pm

// Hát, ha te kíváncsi vagy, akkor képzelj el engem Very Happy //

A türelem hasznos erény……állítólag, de csak ritkán voltam vele jóban. Persze tudtam türelmes lenni, ha a munkám megkívánta, de általában a hasam megtöltésekor nem rendelkeztem vele. Azonban most nem igazán az én kezemben volt a kezdeményezés és a megvalósítás sem, így kénytelen voltam élni vele, de addig is kihasználtam az alkalmat és Kendry iránymutatása alapján felmértem a vendégkört, kicsit tovább időzve a nimfa alakján, mint ami ildomos lett volna, de hát tudtam én úgy figyelni, hogy másnak ez ne tűnjön fel…..
Mellettem álló társam szavai zökkentettek ki ebből, ami arra ösztönzött, hogy rávessem helytelenítő pillantásomat, ami jobb vöröslött, mint a hajam.
- Ez csak egy kis mézsör, amit minden bizonnyal, amúgy is éppen felvizeznek, annyira, hogy talán egy fél hordónyit kéne meginni ahhoz, hogy megártson. – ingattam meg a fejem és sokat mondóan a hátul ténykedő kiszolgálószemélyzet felé néztem.
De persze én sem terveztem aláásni a tervet azzal, hogy elbizonytalanítom magam a szesszel, de annyira nem töltöttünk még el sok időt együtt Kendryvel, hogy ezt tudhassa rólam, ahogy azt sem, hogy egy utcakölyök jóval korábban megtapasztalja a különféle alkoholok hatását, hogy már az én koromban nem számít kezdőnek. Sok bánatot és fájdalmat kell belefojtani a kupákba, hogy legyen ereje néha a magunkfajtának túlélni.
- Nem kell tehát tartanod tőle, hogy túlzásba esem, tudom mi a dolgom és nem nehezítem meg magamnak, ami amúgy sem könnyű. – aztán megengedtem egy halvány mosolyt, ami nem volt éppen a szívemből jövő, amikor megütött a kihangsúlyozott nevem.
Tudom, hogy nem az én hibám volt a kikötőben elszenvedett kudarc, mert a munkát én elvégeztem, de még soha nem húztak így csőbe, ami ráadásul még mindig a fejünk felett lebegett, hiszen a Lófarkas ficsúr, még a hajón volt.
- Ahogy mondod, nem volt ott semmiféle hiba Kendry. Valaki kihasznált minket. – válaszoltam és csökkent a vidám hangulatom, még úgy is, hogy úgy éreztem, azzal, hogy az álnevemet hozzám kapcsolta, egyfajta dicséretet is kaptam. – És aztán nekem nem kell megmagyaráznod, hogy milyen veszélyeket rejt a világ, hiszen tudod, hogy ki vagyok és hogyan, miből élek. – vontam meg a vállam, de már nem akartam tovább ezen agyalni, most elég jól alakultak a dolgaink, mert még a rosszból is kihoztuk a legjobbat. És most én is megtudtam egy gyenge pontját a társamnak, ami vigyort csalt az arcomra.
- Csak nem? Talán csak nem idegesítenek a kölykök? – villant kajánság a szememben.
Sejtettem, hogy nem fog ebbe részletesebben belemenni, főként a hangsúlyom után, de el is vonta a figyelmem a megérkező étel, ami bár nem volt annyira minőségi, mint egy némely, láthatóan tehetősebb, utas előtt, de én most egy lovat is megettem volna, így nem elégedetlenkedtem. Az adagra azért nem volt panaszom.
Most annak sem volt itt az ideje, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, így – bár máskor talán a hecc kedvéért megpróbálkoztam volna vele, - most inkább az egyik magunk valónak való asztal végére telepedtem le.
Miközben nekiestem a szalonnás tojásomnak, azért a fülem is nyitva maradt és a szemem, pont azért szegeződött vissza a nimfára, mert Kendry annyira le akart beszélni róla, bár hallhatóan több tapasztalata volt a dologban, mint nekem, igaz nekem semmi nem volt.
De pont ettől vált érdekessé és nem is próbáltam tagadni.
- Namon cép! – értettem egyet Kendryvel és tömtem tele a szám, miközben nem vettem le a szemem a nevezett hölgyről. Végül nyeltem egy nagyot. – Remélem az utóbbi. – mondtam vágyakozva, hiszen fiatal voltam és zubogott bennem a vérem.
Csak fél füllel és fél lélekkel hallgattam tovább társam tanácsait és felvetéseit a nemesség szokásaival kapcsolatosan, mert most még az is csak távoli veszélynek tűnt – és ezt Kendry is így becsülte, - hogy megjelenjen itt bármelyik a két nevezett közül.
És még annyire sem figyeltem a szavakra, amikor a tekintetem hirtelen kapcsolódott egy borostyán szemekkel.
~ Dremer borotvált lábára! Észrevett! ÉSZREVETT! ~ dobbant akkorát a szívem, hogy szerintem még a fedélzeten is hallani lehetett.
Nyilvánvalóan az lett volna a helyes, ha hallgatok Kendry szavára, ha azonnal elkapom a tekintetem, de ez lehetetlen volt, csak bámultam megigézetten és vigyorogtam, mint akinek elmentek otthonról, de legalább a számat sikerült becsuknom, így talán nem tűntem teljesen idiótának.

Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-26, 3:43 pm

// Most még bármi megeshet Very Happy //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Persze, hogy Idegen nem volt bőbeszédű a gyermekeket illetően.
No nem mintha az ifjabbik élcelődése zavarta volna ennyire, éppen ellenkezőleg! Talán még szórakoztatta is a dolog, elvégre miért hozta volna szóba, ha tartania kellett volna, miként, s mivel felel reá amaz, nemde? Bizony, nem vette szívére sem azt, sem pedig az összes többit, amivel a félvér tolvaj saját rátermettségét, talpraesettségét próbálta megerősíteni benne. Azt, amelyről némiképpen volt fogalma, s itt-ott már hintett is el némi elismerés-morzsát társasága felé eddigi együtt töltött idejük alatt. S azt, amelyhez tartozott a létnek megannyi oly' szelete is, mihez ő, mint idősebb, talán jobban érthetett. Talán nem véletlenül ellenezte még a felhígított ital fogyasztását is egy átvirrasztott éjjel után, s talán nem volt eltelve sem önnön tapasztalásaival, korával, hogy semmibe vehetné a vörös üstökű kemény életének kivédhetetlen hozadékát: a megannyi ismeretet furfangról, túlélésről, folyton készenlétben állásról. Arról sem volt szó tehát, hogy Jeremy önmagát illető ítélőképességében ne bízott volna a Sebhelyes - egyszerűen csak óva intette a sihedert, s bár szórakozottsága nyomán a másik joggal hihette, hogy Kendry nagybáty-i szerepkörének maradékát őrli fel magában éppen; a borotvált halántékú elsődleges célja küldetésük sikeressége volt, ami pedig a noszogatás, rendre utasítás már-már kellemes kivitelezését illette: nos, az minden bizonnyal azért lehetett, mert a félelf kölyök mulattatónak ítéltetett a szemében. Vagy esetleg tán kedvelte is valamennyire? Azt mindenkinek magának kellett eldöntenie. Az egyetlen teljes bizonyossággal kijelenthető tény az volt csupán, hogy a Fürgelábú igazi nevének kimondásakor ügyelt rá, hogy senki ne hallhassa azt saját magukon kívül. Ügyelt rá, s ügyelt arra is, hogy dicsérete ne vesszen szavai közé.
E pillanatokban pedig az kötötte le minden figyelmét, hogy egyszerre próbálja meg éhségét csillapítani, s kordában tartani a fiatalabbikat, akinek, bár magyarázott ugyan, mégsem érezte úgy, hogy fülei is befogadják a hozzá intézett mondanivalót. Jóllehet, ebben nem szabadott teljes bizonyossággal elmerülnie, így hát várt, némi időt adván az ifjú tolvajnak, hogy megmutassa: csak az út viszontagságai zilálták össze, avagy esetleg Idegen okoskodását viselte nehezebben a kelleténél. Hiszen épp az imént mondta, hogy tud magára vigyázni - mégsem gondolhatta róla, hogy szándékosan helyezkedett az általa említett nimfával szemben! Hát próbára tette őt. Evett maga is, közben pedig folytatta beszédét, hogy a végére járjék Jeremy különös viselkedésének.
- Jól mondtad, kölyök. - tette hát hozzá - Nem volt semmi hiba a telepen. Ha lett volna, még csak ki se jutunk onnan. Ott "sem" volt hiba... jól láttam azt is, ami Holthar-ral szemben történt. Az az alak veszélyes, megjegyzem, és kimondottan örülök, hogy nincs itt. Tudok még róla egyet s mást, ami nem fog biztatólag hatni a feladatunk iránti lelkesedésedre, de talán segítene, ha...
Ha e gondolatmenetek címzettje nem festett volna úgy, mint egy valódi, kosszal borított, asztalhoz ültetett együgyű - aki előtt nem mellesleg ott pihent egy adag hígított alkohol is. Ha Kendry nem tudta volna, még csak az első korsójánál tart, azt hitte volna, megártott neki. Csakhogy a kis tolvaj szokatlan, figyelmeztető jel nélkül bekövetkezett alakítása egyéb gondolatokat is felszínre áramoltatott elméjének vizeiben, mint például az emlegetett hatalmasra nőtt emberférfi váratlan érkeztét... Ennélfogva pedig több sem kellett a Sebhelyes Arcúnak, szigorúan, s kérdőn összevonta a szemöldökét, miközben annál is szigorúbb és kérdőbb tekintettel meredt tettestársára.
- No, most mégis mi történik? A "nemeskisasszonyka" nem lehet, őt a kabinban hagytuk; maradt még két lehetőségem találgatni...
Ám még azelőtt, hogy türelme végéről árulkodó mondata utolsó betűihez ért volna, előzékenységből - már amennyire az lehetett - a kicsiny étkezde bejárata felé fordult, hogy meglesse a hirtelen esemény okát; csakhogy a nyílászáró békésen pihent a félfájában, a mellette lévő dús hajú, szeplős nimfa pedig, nos... minden kétséget kizáróan feléjük tekintgetett. Mi tagadás, ritka látványosságnak számított, hogy Kendry hangulata kellemesből néhány másodperc alatt rémesen dühössé változzék, és a félvér tolvaj éppen lemaradt e fontos leckéről, még akkor is, ha e számára - egyelőre - észrevehetetlen változás őt érintette leginkább. Sajnálatos módon az idősebbik férfi minden haragja, melyet ábrázata közvetített, a mit sem sejtő nimfára irányult, aki szemmel láthatólag nem viselte túl jól eme bánásmódot. Eddig ugyanis csak rezzenéstelenül, csendesen nézte őket, főképpen pedig a félelfet, ki, midőn viszonozta pillantását, talán érezhette, mit hordozott magában. Talán áthatolt megigézettségén az ismeretlen nő különös tekintete, melyben mintha bánat csillant volna, s valami más is. Magány? Ám mindez eltűnt, amikor Kendry feléje fordult, előtte rejtve maradt, s számára csak az idegen teremtés ijedelme jutott - amelytől a Sebhelyes szintén megóvta magát: felszabadította tenyerét az evőeszközöktől, s orcája oldalához emelte, hogy megakadályozza a nem kívánt befolyást. Úgy fordult vissza az asztalhoz, dühével egyetemben, amelyet most már megnézhetett magának a vörös üstökű is.
- Nem megmondtam, hogy ne nézz a lányra?! - intézte hozzá, halkan, hogy ne keltsen maga körül zavargást, és mégis elég erővel megnyomván ahhoz, hogy a fiú talán végre komolyan vegye őt.
Azonban ha nem tette, s még mindig a pórul járt nimfát kémlelte, úgy hát látta azt is, miként bújt amaz ruházta rejtekébe Kendry cselekedetei nyomán. Tekintetük összekapcsolódása megtörött, s így, némiképpen szabadult elmével, Jeremy előtt két feladat is állhatott: az egyik, hogy szembenézzen Idegen haragjával, a másik pedig, hogy eldöntse, miként is kezeli a bánatos asszonyszemélyt - ha kezeli ezután bárhogy is egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-03-27, 9:02 pm

// Például, hogy Jerry segíteni akar Very Happy //

Mióta csak az utcára kerültem a magam ura voltam. És a sok nehézség és életveszélyes helyzet ellenére, általában élveztem és sosem vágytam arra, hogy valaki kéretlen tanácsokat osztogasson, ha már a szüleim nem tették. Azt meg végképp nagyon utáltam, ha valamit rám erőltettek. Ezért aztán magamat sem értettem, hogy miként következhetett az be, hogy egészen megkedveltem Kendryt, aki pedig nem éppen szép szóval vett rá, hogy segítsek neki elvégezni ezt a munkát.
Azonban, ha őszinte akarok lenni magamhoz, abban, hogy szó szerint szinte elrabolt, én is hibás vagyok, hiszen nagyon is meggyőző és eléggé pénzes munkát ajánlott, amit csak az egyik nem épp előnyös tulajdonságom, a csökönyösségem miatt utasítottam el. Talán ha más körülmények között találkozunk, örömmel elfogadom elsőre is. Ám ettől még az is igaz, hogy Kendrynek meg kéne tanulnia, hogy ha valaki nemet mond neki valaki, akkor azt nemnek is vegye.
De, ahogy haladtunk és egyre jobban belebonyolódtunk az ügybe, vagyis egy másik ügybe igazság szerint, kezdtem élvezni a munkát és nem kis meglepetésemre, az eddig fapofának tartott kelletlen társról kiderült, hogy képes „normálisan” is viselkedni és partner tud lenni egy kis színjátékban, amit értetlenkedésével el is ronthatott volna, ráadásul még bőkezű is tudott lenni, a sokrétű tudásáról pedig a népeket illetően nem is beszélve.
Persze azt rám kellett volna bíznia, hogy mit kezdek ezzel a megszerzett tudással, de mint minden idősebb ember nálam, ő is úgy gondolta, hogy jobban tudja mi jó nekem.
Persze az ékszert ellopni, azt rám lehetett bízni! Ezen akár nevethettem is volna, ha épp nem tart fogva a nimfa ragyogó tekintete.
- Ja! Igen,……Holthar……ő igen csak…….erős fajta…….Mi van vele? – bólogatok, miközben a szám mellé rakom a falatot, de nem mondhatja Kendry, hogy nem figyelek rá.
Ami persze igaz, de neki ezt nem kell tudnia. Bár egyáltalán nem értem, hogy miért van olyan rossz véleménnyel szegény nimfáról, akit minden bizonnyal valami nyomorult kéjenc cipel magával, azért olyan szomorú a szeme…….
- Bizonyára igen nemes a kisasszony. – értek egyet társam szavaival, észre sem véve, hogy egészen másról beszél és, hogy a hangulata a kedélyesről, nagyon gyorsan mérgessé vált.
Máskor nem téveszteném szem elől a hangulatváltozást, főként, ha az rám nézve hordoz veszélyeket, de most ezek nem nagyon tudnak érdekelni.
Egészen addig, míg egy halk, de erélyes hang ki nem zökkent a bámulásból. Meglepődve néztem egy pillanatra Kendryre, akinek arcán csak most vettem észre a düh jeleit és azt, hogy valami fura tartással takarja magát a szépséges hölgy elől.
- Mi van veled? Csak nem azt hiszed, hogy egy nimfa rontást hozhat rád, ha rád néz? – pillantok vissza a lány szemébe. – Én nem tudok ugyan annyit az erdő szépséges lakóiról, mint te, de azt igen, hogy ők nem boszorkányok, vagy sötét mágusok. – ráztam meg a fejem és magam is elszomorodtam, ahogy megláttam a bánatot a lány szemében. – Én úgy látom, hogy magányos és szomorú. Talán segítségre szorul, nem arra, hogy még te is bántsd. – korholtam társamat, mintha megfordultak volna a szerepek. – Talán megkérdezhetnénk? – javasoltam és egészen felvídított ez a gondolat.





Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-04-08, 8:55 am

// Jeremy-nek - aki pontosan azt teszi, amit a Narrátor remélt tőle  Twisted Evil //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Úgy tűnt, a Kendry-ként bemutatkozott, felborotvált halántékú, kissé őszülő Idegen - a felhajtás elkerülése okán gondosan megfékezett - rendre utasítása némiképp elérte hatását, és a fürge kis félelf ezúttal már hajlandó volt rá, hogy legalább néhány pillanatra kizárja elméjéből a meseszép női alakot, és végre arra figyeljen, amire társasága szerint kezdettől fogva kellett volna - hisz' nem kedvtelésből beszélt. Ezúttal nem. Veszélyt sejtett, és nem tágított volna álláspontja mellől, bármivel is próbálkozott volna meggyőzni őt a másik reggeliző; akinek arcára ekkorra bizony már nem az étel élvezete, avagy a bejárat mellett megtekinthető gyönyörű látvány nyomán keletkezett jókedv és kellemesség telepedett ki. Ez volt hát a jel, amire a Sebhelyes várt - legalábbis addig ezt gondolta, amíg a kölyök újra le nem vette róla a szemét, hogy azt az átkozott lányt szemlélje. De persze Kendry egyetlen pillanat erejéig sem kívánt rápillantani: úgy ült ott, ahogyan eddig tette, mindössze csupán ábrázata változott meg, oly irányban, hogy bárkinek nyilvánvalóvá válhatott volna; az eddiginél is sokkalta jobban felmérgesítették.
- Mi van, mi van... Mégis mi lenne?! - csattant fel, melynek során már kevésbé aratott sikert az észrevétlenségükre irányuló igyekezete - Az, hogy nem ment el a józan eszem; és bár nem dőlök be minden jöttment szavának legendás tárgyakról, hátborzongató varázslatokról, vagy éppen különös személyekről; még tartózkodó vagyok, ha a szükség úgy hozza. És most úgy hozta! Azt pedig hadd ne kelljen kifejtenem, hogy mitől sötét nekem egy mágus - hidd el, hogy a végén már te se akarnád tudni... És nem megmondtam, hogy ne bámuld? Felőlem lehet magányos, vagy szomorú, vagy amit akarsz; ameddig mindezt tőlünk tisztes távolban teszi, és nem kever még nagyobb zűrbe annál, mint amiben most ücsörgünk. És tessék! Látod? Én megmondtam, hogy vigyázz, de már ellenem is fordított. Rá se néztem, és máris bántom? Alaposan felhígította az agyad... És el se kezdd, hogy nem varázsolt, mert nem tudhatod, fiam. Sose tudhatod, mit akarnak ezek a népek. - folytatta, megállás nélkül, s ekkor talán még maga Jeremy sem tudhatta, mire gondol a "népek" szó alatt.
Hiszen nem a nimfákra utalt vele - ahhoz túlságosan általánosan beszélt, és oly vehemenciával szőtte bele mágia-ellenességét is, hogy valószínűleg Lanuria összes lelkét vette szájára, mindenkit egytől egyig, ki bármiféle igékhez is értett. Az első mondataival ellentétben azonban a többit már jóval halkabban közölte a Fürgelábúval, noha indulatait nem kívánta ily' módon takargatni. Különös volt még dühösnek is - mintha higgadt szórakozottsága megpecsételte volna eme állapotát is, azonban felpaprikázottsága ettől cseppet sem volt kevésbé félelmetesnek mondható. Csendesen kavargott a zöldköpenyes küldöttjében, ahogyan körülnézett, megszemlélvén a korábban néhány pillanatra felemelt hangja által keltett károkat, s miközben ezzel foglalatoskodott, úgy tetszett, tovább akarja folytatni, amit elkezdett.
- A hangjukban, a mozdulatukban is csak az van, nem is beszélve a tekintetükről. - jelentette ki, ezennel teljességgel meggyőzvén a fiút mélyen gyökerező varázsló- és varázslónő-iszonyatáról - Ölni is tudnak vele.
Hogy honnan gondolta ezt? Úgy tűnt, azt már nem kívánja közzétenni, sőt, többet nem is szólt, csupán a feléjük bámészkodókra igyekezett unott és szigorú ábrázattal tekinteni. Azonban meg kellett, hogy lepődjék, hiszen a mellettük ücsörgők mintha nem is rájuk lettek volna igazán kíváncsiak, hanem arra, vajon ők ugyanazt kapták-e reggelire - ugyanis sokkal inkább a tányérjuk tartalma érdekelte őket, mint a visszafojtott vitájuk, szóljon bármiről is. Ezzel hát nem kellett törődnie többé. Vetett mé néhány szigorú pillantást a feléjük fordulókra, azután visszaemelte tekintetét a félefre, hogy megfigyelje, vajon valóban az engedélyére vár-e, hogy cselekedhessék. Talán más esetben visszatartotta volna - ki tudja? -, most azonban jelét sem adta efféle törekvéseinek. Sőt, egyenesen kényelmesebben is helyezkedett, hogy folytathassa az evést, ezzel pedig a Vörös Üstökű tudtára adhassa: ő bizony nem fog különös és irtózatos varázslényeket pátyolgatni, még akkor sem, ha a nimfa mindjárt sírva fakad. Csalódása és dühe nem múlt el ugyan, ám nem tagadhatta meg a kölyöktől a tanulságot, amit ilyen szépen kivívott magának. Úgy határozott, elereszti, aztán ha végzett az evéssel, talán majd beavatkozik, ha szükséges - addig pedig hadd gyűjtse csak a hitetlen félszerzet a tapasztalásokat, amelyeket ő majd távolról figyelemmel kísér. Elvégre első kézből nem sok mindent tudott még meg eme elszigeteltségben élő gyönyörű nőkről - és szakadatlanul sejtett veszélyeikről.
- De tudod, mit? - szólt hát ismét, ezúttal azonban hangjában több közöny volt, mint harag - Nem tarthatlak vissza, majd megtanulod magadnak a leckét. Eredj csak, és segíts neki, ha annyira akarod - én addig az igazi problémával foglalkozom, és figyelek.
Azazhogy az ajtóra - mivel azon kellett bejönnie Holthar-nak és Adin-nak, ha be akartak térni ide a közeljövőben, és Kendry nem akart letenni a fő küldetésükről csupán azért, mert az a nyavalyás katona keresztbe tett nekik. Mindenre egyszerre kellett hát figyelmet fordítania, s ebben az egyenletben harmadik tételként immáron a Rőthajú ügye is szerepelt a nimfával... Merthogy azt gondolta, az engedély megadása után Jeremy bizony nem késlekedik; s ha ekkor fogta magát, és áttelepedett a magányos nő asztalához, ő nem állta útját, nem szólt neki érte. Ha pedig így tett a tolvaj, hát azt tapasztalhatta, hogy a dús-kenderhajú, szeplős orca még mélyebbre vándorolt köpenye rejtekében, s maga a nő is messzebb húzódott tőle, egyenesen a fával borított falhoz. Még csak rá sem nézett, azonban mintha a nimfa félelmében lett volna valami egészen más is, mely ez utóbbi megváltoztatására késztette őt, és nem sokkal később a fényes szemek néhány pillanatra előbukkantak árnyékos menedékükből - noha a tekintethez valóban nem csak félelem tartozott, hanem valamiféle erős, megdöbbentő hitetlenkedés is; amely érzelem váratlannak tűnő szavaiban is testet öltött.
- Miért jöttél ide?
Csak ennyit kérdezett.
Nem éppen vallott holmi gonosz csábítóra. Csengő, dallamos, elfeket megszégyenítően lágy, könnyed hangja azt hordozta magában: nem is várta, nem remélte mások közeledtét. És csak ő tudhatta, mennyire nem. Csak ő tudhatta, kivéve persze, ha Jeremy, leültekor, megérezte a haloványan vibráló mágia-mezőt maguk körül, amely úgy engedte őt át, akárha félelf-kés volna, mely csak némi vajba hatolt, nem pedig valamiféle védőburokba. Hát ettől ijedt meg a nimfa - ezért húzódhatott el, s ezért emésztette immáron hitetlenség, káprázat. Hiszen csak ő tudta, mire volt jó az a védőmező; csak ő tudta, mi volt beleszőve... azért, hogy csupán az jussék át rajta, kinek tiszták a szándékai. Mert akinek nem voltak, az bizony figyelmen kívül hagyta őt. Ezért nem nézték hát az étkezőben: mert nemes egyszerűséggel érdektelenné tette őt számukra egy varázslat. És ha az mégsem lett volna erős, ha valaki mégsem tántorodott volna el attól, hogy megközelítse őt, úgy a mágia-mező térítette volna el. És a szeplős arcú nő egyvalamiben egészen biztos lehetett: még mindkét varázslatát sikerült fenntartania, így hát Jeremy csakis egyféleképpen ülhetett le vele szemben.
Akkor, ha őszinteség vezérelte, bármiféle ártalom nélkül.
Ez volt hát a magyarázat a nimfa magányára, s noha a tolvaj nem érthette az erőmező mibenlétét, azt bizton láthatta, hogy valami igencsak kimerítette a vele szemben ülőt. Hiszen amaz még csak nem is ült egyenesen, fénylő zöld szemei alatt pedig alig látható karikák sötétlettek. Fárasztó lehetett fenntartani a varázslatot, s ki tudja, mióta tette már ezt? Ki tudja, mi okból?
Csak a másikon múlott, mennyit derít ki belőle.
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-04-09, 5:40 pm

// Hát hiába! Very Happy Nem nőtt még be a feje lágya Very Happy //

Ha a hangja nem is, az ábrázata Kendry-nek egyértelművé tette számomra, hogy most már nem tanácsokkal akar ellátni a szerencsétlen, magányos nimfával kapcsolatban, hanem igazán mérges kioktatásban részesít. Eddig sem titkolta előlem, még ha nem is kérkedett vele, hogy ellenérzései vannak a mágiával kapcsolatban, bár azért annyira nem, hogy az én képességeimre is utálkozzon, hiszen pont ezek miatt választott ki engem.
Lehet, hogy fiatalnak nézek ki és ezáltal érezte feljogosítva magát, hogy alapos fejmosásban részesítsen, mert nem hallgatok minden szavára, ám elfelejtette, hogy én eddig is egészen jól eléldegéltem, a mágiám – az a kicsike, - a segítségemre volt és nekem nem voltak problémáim sem a varázslatokkal, sem a varázslatos lényekkel. Azt aztán meg főleg nem vette számításba, hogy eddig magamnak, a magam feje után menve dolgoztam és nem éppen önszántamból csatlakoztam hozzá.
Persze azóta már ráéreztem a közös munka ízére, mert nem akadályozott a szabad ténykedésben, de soha nem viseltem jól, ha valaki korlátokat akart állítani elém, ráadásul nevetséges érvekkel – idősebbként a tapasztalatait felhozva, - mintha én nem találkoztam volna varázstudóval életemben.
- Nem ő fordított ellened, hanem a saját babonáid. – vágtam vissza neki, bár kisebb hangerővel, mert lehet, hogy a nimfa szépségében elvesztem némileg, de azért a hangos szó, visszahozta veszélyérzetemet. – Most sem ő hoz ránk figyelmet, hanem te. – hívtam fel rá a figyelmét. – És mint már mondtam neked, lehet,, hogy megtéveszt a képem, de dolgoztam már mágusoknak, loptam már mágusoktól és harcoltam is nem egyszer. Az lehet, hogy a fehérszemélyekkel kapcsolatosan némileg tapasztalat híján vagyok, de nem gondolnám, hogy pont egy hajón és pont engem próbálna a mágikus hálójába vonni egy nimfa, mikor számtalan nálam erősebb gavallér is kezét-lábát törné, ha segítséget kérne. – lágyultak meg a szavaim és pillantásom már ismét a magányos alakon függött.
Igazat mondtam Kendry-nek. Éreztem a mágiát a lányban gomolyogni, - ezt a képességet társam nem tudta rólam, - de nem felém áramlott. Biztos voltam benne, hogy a lány nem terjesztette ki a befolyását – ha volt is ilyen neki, - senkire a helyiségben. Én csak természetes báját és a magányosságát láttam.
- Hidd el Kendry, tudom. – válaszoltam asztaltársamnak halkan, nem foglalkozva az ellenérzéseivel, megmagyarázni meg egyelőre nem akartam. – Nem zavar ő itt senkit, sőt….
Megint levettem a nimfáról a szemem és Kendry-re néztem.
- Nézz már rá ember! Csak mondod itt a magadét, de ránézni sem mersz, honnan veszed, hogy bármit is tesz. Hisz nem mozdul, nem beszél és rád még véletlenül sem nézett, sőt, ha figyelnéd, láthatnád, hogy másra sem nagyon. Üres pletykákat hangoztatsz, az emberek irigysége sokszor üt vissza azokra, akik valamiben különben vagy mások náluk. – jegyeztem meg keserűen, hiszen magam is megtapasztaltam ezt a saját bőrömön.
Eddig csak szimplán mulattatott Kendry rettegése a varázsosoktól, de most azt kellett tapasztalnom, hogy talán a velem való kapcsolatába többet láttam, mint volt, valószínűleg számára ez csak üzlet volt és ha kedves velem, nem kell attól tartania, hogy faképnél hagyom…….
Mikor már lassan eljutottam arra, hogy sok mindent a szava mögé képzeljek, váratlanul szavai más irányt kezdtek venni. Laposan pillantottam rá, hogy mi történt, talán észrevette, hogy túllőtt a célon és most taktikát vált?
Már rendezte dühös vonásait és nem láttam semmit rajta, ami kapaszkodót nyújthatott volna, ám az, hogy úgy szólt, mintha csak engedélyt adott volna – amire semmi szükségem nem volt, - csak felszította bennem a makacsságom.
- Megyek is! - álltam fel sietősen az asztaltól. – És emlékeztetnélek, hogy a társad vagyok ebben a buliban, nem a szolgád. – sziszentettem még oda neki, aztán minden hezitálás nélkül a nimfához lépkedtem.
Ahogy közeledtem, egyre erősödött az érzésem a mágiával kapcsolatban. Azt nem tudtam miféle, de az biztos, hogy a lányt vette körül. Mikor leültem a vele szembeni székre csak egy lágy szellő érintéséhez hasonló futott át rajtam, aztán semmi, ám a nimfa úgy húzódott egészen a falig tőlem és bújt kámzsája rejtekébe, mintha bántani jöttem volna. Megesküdtem volna, hogy tartott tőlem és meg is lepődött, kérdő hangja is ezt mutatta, bár lágysága így is kellemesen borzongató volt……jó értelemben.
Amennyire be tudtam látni a csuklya alá, ráadásul elég fáradtnak tűnt, mint aki nem aludta ki magát.
- Láttam, hogy egyedül vagy és…… - itt kicsit elakadtam, mert nehéz volt úgy elmondani, mit éreztem felőle, hogy ne leplezzem kevéske, de néha hasznos tudásomat, - amikor összenéztünk, megesküdtem volna, hogy bánatot látok a szemedben. Talán megbántott valaki vagy tolakodó volt? Ha egyedül vagy…….csak segíteni szerettem volna, már amennyire egy magamfajta tud. – utaltam nem túl előkelő megjelenésemre és ifjú koromra.


Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-04-13, 8:17 pm

// Az lehet Very Happy De máris bizonyította, hogy közel sem mindig az idősebb a bölcsebb //
718 évvel az éj-hasadéki csata után

Nem mozdult a borotvált hajú.
Hiába lett volna, mit mondania a távozó tolvaj részére, egyszerűen nem kelt fel, s nem ment utána, hogy tudomására hozza azt, amit akart. Maga sem értette, miért is nem tartotta vissza a fiút, noha egyáltalán nem azért esett gondolkodóba ezen, amiért kellett volna. Nem, a Kendry-ként bemutatkozott valóban nem számított csapatjátékosnak. Még kockázni sem szeretett - egyszerűen semmit, amihez több személy kellett. Ritkán dolgozott másokkal, és akkor is igyekezte minél rövidebbre szabni a közösen töltendő időt; ráadásul azt sem kimondottan lehetett volna erényei közé sorolni, hogy kiáll értük a bajban, ha kell. Alaposan megválogatta indítékait, így aztán saját magát is meglepte, amikor közelebb engedte magához a kis félvért a megszokottnál - mindösszesen néhány röpke óra alatt -, akire aztán, még ha nem is úgy figyelt, mint saját magára, azonban ezzel ellentétben is tetemes energiát fordított. E pillanatokban tehát nem azért zavarodott össze, mert utána kellett volna erednie: azt már felismerte, hogy valami okból kezdett igen fontossá válni neki a kölyök, s ha akarná, sem tudná megállítani e folyamatot. Azért tűnődött el néhány másodperc erejéig tétlenségén, mert nem ezt várta magától; s ha nem ez oknál fogva, úgy hát a küldetés életbe-vágóságának megfelelően arra kellett volna törekednie, hogy minden a lehető legzökkenésmentesebben haladjék. Erre mit adnak az istenek? Az erőszakkal összeszedett, s bajtársiassággal maga mellett tartott segítsége egyenesen egy rejtélyes nimfa karjaiba sétál, és ő csak arra képe, hogy tétlenül nézze, miközben a reggelijét fogyasztja.
Hát ki hallott már ilyet?
Csupán a rejtélyes nimfa tudhatta a különös történtek miértjét, s hálás volt saját varázslatának, amiért távol tartotta tőle a rémséges arcú, barátságtalan alakot. Távol tartotta, mert távol tarthatta - hiszen az ő szándékai cseppet sem voltak tiszták, s ártalmatlanok. Mágia- és mágia-használó-gyűlölete, melyből félelmei, és előítéletei gyökereztek; csaknem ellenséggé tette őt a dús, kenderszínű hajjal keretezett szemek előtt, így aztán semmiképpen nem is követhette volna Jeremy sietős, önérzetes, és talán kissé dühös, csalódás folyamában meg-megmerülő lépteit. Nem követhette, hisz' tiltotta a nimfa varázslata, ennélfogva pedig arra ítéltetett, hogy szótlanul, magában zúgolódván üljék az asztalnál, észre sem véve a megviselt nőt, s annak, a Fürgelábú számára teljesen nyilvánvaló kellemetlenségeit. Hiába vette észre, s nézett reá, érdektelennek találta, taszítónak, s mindezt alaptalan varázslat-félelmének köszönhette. Alaptalan? Nos, ennek tagadása megért volna egy-néhány történetet - ugyanis nem egészen volt az. Talán egyetlen varázslat sem kellett volna ahhoz, hogy az Ezerarcú távol maradjék a sarokban meglapuló teremtéstől, s ha így volt, akkor bizony Jeremy szavai még nagyobb jogot nyertek maguknak, s egytől egyig igazak lehettek. Folytatta hát élelme elköltését, s jobb híján, némán szitkozódva sandított néha a vörös üstökű felé, mikor megszakította őrködését.
S hogy miért volt hozzá képest tiszta szándékú a nimfa asztalához letelepedő félelf a varázslatok szerint? Ő, aki a legtöbb szemrevaló nő láttán azonnal érdekeltséget mutatott volna irányukban, ha megteheti? A különbség kissé mélyebben keresendő. Hiszen ez a kis tolvaj egyik jellemvonása volt; egy tulajdonság, amely oly' sajátsága, akár az arca formája, a keze ügyessége, vagy akár gondolkodásának menete. Nem nevezhette volna senki "szándéknak" tehát - nem olyan értelemben, mint amilyenben más esetben lehetett volna. Például akkor, ha a a rőthajúnak egy kis nézelődés nem volna elég, s bármiféle céljai legyenek is, azok mellett a nő akarata ellenére is kitart. A nimfa mágiája érzékelné e változást, s abban a minutumban eltaszítaná tőle az erőmező. Biztonságban tudhatta hát magát, ameddig segedelméért nem számít fel árat; így aztán, helyet foglalhatott az asztalnál, s válaszolhatott a meglepődésről árulkodó kérdésre. A szeplős szépség csendesen hallgatta a tolvajt, tekintetét pedig úgy függesztette reá, mintha máshová nem is volna érdemes néznie. S talán, nem is akart. Megijesztette a Sebhelyes modora, az arckifejezése, és bizony, egyetlen percig sem akarta volna a közelében tudni azt a különös alakot. Ellenben, az embernek tűnő, ifjú, jó erőben lévő legényben nem fedezett fel semmi félelmeteset. Kerekfülű varázstalannak hitte, ahogyan a legtöbb hajón tartózkodót. Észrevette megviselt, kissé koszos külsejét, noha nem úgy festett, mintha zavarná. Ő maga ugyan hozzá képest makulátlanul tisztának látszott, mégsem riasztotta el az érkezett megjelenése. Ügyet sem vetett rá, s végül, amikor amaz befejezte, halkan sóhajtott - mintha nem volna kedve, avagy talán ereje beszédbe elegyedni vele. Mégis megtette, s csilingelő hangjában egyetlen cseppnyi hanyag nemtörődömség, avagy kedvetlenség sem volt felfedezhető.
- Igen. Egyedül jöttem. - felelte, miközben az előtte lévő poharat szemlélte.
Nem mert érte nyúlni, hogy kortyoljon belőle. Egyelőre nem.
- Nem bántott senki - vagyis ha őszinte akart volna lenni, MOST nem... ám hallgatásából újdonsült beszélgető-partnere is sejthette a szavak féligazság-voltát -, csak... nem szoktam hozzá, hogy magam utazom. És magához az utazáshoz sem. Ez a második alkalom, hogy elhagytam az Úrnőm erdejét. Az első, ha azt vesszük, hogy nincs velem senki.
Nem fejezte be, ezt érezhette a tolvaj, s láthatta is, ahogyan az italába bámulván a szavakat keresi, fontolgatja, ízleli, mintha tanakodna önnön bölcsességén avagy botorságán. Azonban bízott saját varázslataiban, s bízott benne, hogy megvédik majd, ha a félelf tervezne valamit. Sejtette, efféle alkalma nem lesz több, sem pedig jótét-lélek jelentkező nem fog akadni e vízi járművön egyhamar. Ezért nem végzett tehát mondandójával. Újra felemelte fényes, értelmes, igéző tekintetét, hogy még egyszer megvizsgálhassa Jeremy arcát, mielőtt megszólal.
- Már túl vagyok a nehezén - hazafelé tartok. - folytatta egyre növekvő bátortalansággal - Ha... ha lennél olyan kedves, és persze csak ha engedi az úti célod... és a társad; velem maradnál? Csak, amíg összeszedem magam. 
Vissza az elejére Go down
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime2021-04-17, 5:51 pm

// Tudod, fiatalság, bolondság Very Happy //

Nem tudom mi ütött Kendry-be, hogy ennyire ellenszenvvel viseltetett, egy láthatóan magányos és rémült nővel szemben és bár elfogadtam a mágiával szembeni előítéletét, velem még sem éreztette, hogy megvetne érte, vagy utálna, sőt, kimondottan annak előnye miatt akarta, hogy vele tartsak, hogy rendelkeztem a lopáshoz szükséges varászerővel. És most itt van ez a lány, aki a légynek sem tudna ártani, legalábbis én még nem hallottam olyanról, hogy egy nimfa ok nélkül támadott volna bárkire is. Ők az erdőiket védik, azt is akkor, ha valaki kárt akar okozni benne………Igazából már az is különös, hogy egyáltalán itt van, egy folyami hajón!
Én viszont nem gondoltam, hogy bármilyen módon tartanom kellene a lánytól, sőt társam ellenérzése még olaj volt a bennem rejlő tűzre és tekintélyt, fegyelmet nem tűrő természetemre, ezért már csak azért is, hogy megmutassam, senkinek semmi baja nem lesz, ha jóindulattal viseltetik egy segítségre szoruló támogatásával, ha csak pár jó szó erejéig is, habozás nélkül a nimfa asztalához telepedtem. Talán, ha nem viselkedik ilyen mogorván Kendry, sosem lett volna bátorságom ezt megtenni, de erőt adott az ellenkezés.
Fél szemmel még láttam, hogy mennyire savanyú lett a képe, de hiába dühöngött magában, nem gondoltam meg magam. Majd meglátja, hogy milyen alaptalan a vádaskodása! A szépséges nimfa nem bánt senkit, minden bizonnyal az általam érzett mágiája, csak a védelmére szolgál, hiszen semmilyen változást nem éreztem magamon és több fülem sem nőtt. Legszívesebben intettem volna Kendry-nek, hogy látja-e, de inkább a lányra fordítottam a figyelmem, aki elég meglepettnek tűnt és……továbbra is félszegnek.
Mondjuk valószínűleg nem én voltam álmai hercege, ha nem viselt volna meg alapjában is az utazás, akkor is még magam is rásegítettem, amikor összekentem magam a jobb rejtőzködés miatt. Nem szoktam foglalkozni a küllememmel, de most kissé zavarba jöttem, lehet, hogy elkapkodtam, hogy ráerőltettem magam és szóba sem fog állni egy ilyen ágrólszakadt alakkal…..Az a nehéz sóhajtás……….nem jó kezdetnek tűnt.
Aztán mégis megszólalt és a hangja olyan volt, mint a frissen csobogó csermely és……nem zavart el, sőt válaszokat kaptam. Megint csak kedvem lett volna Kendry fejéhez vágni, hogy mennyire téves útra vitte az előítélete. A nimfa hangjából szomorúság és elveszettség érződött. Nem valami csábító szirén volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy behálózzon valaki, hanem egy magányos, elveszett lány, akinek hiányzott a lakhelye biztonsága.
Bizonyára rossz volt neki, együtt tudtam vele érezni, mert nekem sosem igazán volt…..otthonom.
Egészen eddig  nem emelte rám azokat a ragyogó szemeit, melyek asztalomtól idáig vonzottak, de most ismét összekapcsolódott a tekintetünk.
Annyira …..bájos és elveszett volt és én azonnal igent akartam mondani neki, de ……..de még időben eszembe jutott, hogy nem mindenben voltam a magam ura. Nem csak egyszerű utas voltam, aki kedvtelésből utazik, hanem volt egy elvégzendő feladatom és egy társam……egy nagyon dühös és minden bizonnyal ellenkező társam.
- Hááát, izé……kedves nimfa hölgyem…….én boldogan állok szolgálatodra az úton, akár az erdődig is elkísérlek majd, de van egy kis dolgom itt még……de igyekszem hamar elvégezni és akkor és természetesen addig is leszek a társaságod, ha alkalmasnak tartasz rá. Viszont……. – néztem vissza a sértetten eszegető Kendyre, - a társamat…….a társam, ööööö, elég félénk a varázstudókkal kapcsolatban……..de biztosan meg tudom győzni, adj egy pár percet. Tudod, - hajoltam közelebb, hogy hallja halk hangomat, - kicsit babonás a fickó. – mosolyodtam el.
Ha nem tart vissza, akkor azonnal indulok is, hogy lelkesen lyukat beszéljek Kendry hasába. Jó a beszélőkém és most elég motívált vagyok.
- Na látod! - csúsztam vissza társammal szemben az asztalhoz. - Nincs semmi bajom és nem.....nem babonázott meg. És nem is volt igazad, szegény teljesen egyedül van és fél, amit meg is tudok érteni, mert nézz csak körbe, micsoda fazonok vannak itt és egy szépséges fehérnép nagy-nagy veszélyben van közöttük. Képzeld el, ha a húgod vagy a lányod lenne ilyen helyzetben, biztosan örülnél, ha valaki segítő kezet nyújtana nekik és megvédenék a csőcseléktől, akik csak a nyálukat csorgatják. - beszéltem és beszéltem időt sem hagyva neki, hogy gondolkozzon. - Természetesen tudom, hogy milyen jószívű vagy és segítőkész, még engem is kisegítettél és meg is etettél és hallgatsz is rám, ezért megígértem neki, hogy megvédjük az úton, hogy biztonságban legyen, így nem zaklatja majd senki. - vettem be e legmeggyőzőbb mosolyomat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Piac, és kereskedések - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Piac, és kereskedések   Piac, és kereskedések - Page 10 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Piac, és kereskedések
Vissza az elejére 
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Tarsis-
Ugrás: