Piac, és kereskedések

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 12:30 am

*Egy sárkány.
Rámosolyog. Az almának ugyan annyi, de azért annyira nem kár. Most van pénze, habár az utóbbi időben eléggé kuporgatnia kellett.
Hogy miért nem kapta el az almát, vagy állt arrébb? Jó kérdés, habár a elkapást illetően biztos a válasz. Még a mellkasába ütköző lány olyan emlékeket idéztetett fel benne, amik nem túl kellemese, ami az érzékenyt terület szúró érzetét jelentette.
Nem nagy ügy, csak épp abban a pillanatban nem az alma volt a legfontosabb.*
-Üdv.
Remélem nem süt kegyedre túl erősen a nap, hogy semmit se lásson.
De ha kéri eltakarhatom.
*Azzal közelebb is áll hozzá, ha esetleg a másik arrébb húzódott volna.
Érzi ő is a másikon, hogy bizony nagy valószínűséggel sárkánnyal van dolga.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 1:01 am

*Végigméri az előtte állót. Kék szemek, sötét haj... és sárkány. Hogyan nem vette eddig észre? Ennyire lefoglalták volna Kainnal kapcsolatos gondolatai?
Igyekszik minél kevésbé feltűnően megnézni magának jobban is a férfit, miközbe válaszol.*
- Üdvözlöm.
Elnézést az almáért, nem figyeltem.
*Mit kereshet egy sárkány itt?
Talán az arany sárkány üldözői miatt a vörös sárkány is sokkal gyanakvóbb, mint általában. De az idegennek furcsa volt a kisugárzása. Vagy a szaga? Silarona nem tudta volna meghatározni.
De az biztos, hogy egy ilyen sárkánnyal - lénnyel - való találkozást nem fog csak úgy rövidre zárni. Meg akarta tudni, mi furcsa van benne.
Hirtelen fordulattal vált közvetlenebbre.*
- De természetesen a nap eltakarását sem utasítom vissza, amennyiben nem okoz gondot. Tudja, mennyi bosszúsággal jár, ha az elf nem lát... - *mosolyodik el játékosan. Ahhoz képest, hogy csak a kíváncsiság szülte, a mosoly kifejezetten élethű.*
-Mellesleg Silarona vagyok. - *Nyújt kezet. Hiába szándékos, ez a stílus még így is mérföldekre áll tőle.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 1:08 am

*Könnyeden fogja meg a kinyújtott kezet, és egy hirtelen ötlettől vezérelve nem megrázza, hanem lehajol és megcsókolja. Opsz?
Sárkányok ilyet nem szoktak, hiszen nah, mindegy. Érthető nem? Lebukott volna? Amúgy sem izgatja. Nem is foglalkozik vele, habár tudja, vagyis tudnia kell, hogy sárkány kisugárzása van, de attól még nem vigyáz.
Annyira nem, hogy a saját nevén mutatkozik be.
Sárkányokat Dagorlad nem küld utána, főleg Lanuriait. Nem is tudna.*
-Edward Dylan.
És nem, őszintén szólva még örülök is, hogy belém botlott.
Még a vándornak is jól esik néha a társaság.
Egy szép hölgy társasága meg annál inkább.
*Bókol. Nah, meg lehet bocsátani neki. Elvégre az előtte álló egy tünde.
Más részről, meg régen volt női társaságban.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 1:23 am

*Kissé meglepődve fogadja a kézcsókot. Erre nem számított. De az arca nem jelzi, ugyanolyan, mint eddig, az előbbi mosoly maradéka is ott játszik az ajkain.
Belülről már közel sem ilyen összeszedett. Nem kevés energiába kerül, hogy az előtte állóra figyeljen, s ne Kain foglalja el ismét a gondolatait.
Pont ez az, amiért az utolsó mondatra majdnem nem reagál. De időben észbe kap, s egy kedves mosolyt küld Dylan felé.*
- Merre tart?
Ha nem zavarom, szívesen csatlakoznék. Régen volt már társaságom, ezen a helyen pedig különösen nehéz olyat találni, aki tudja, hogyan bánjon egy nővel.
* Mosolya szélesedik.
Hétszáz évnyi rutinja van, s nem esik nehezére eljátszani a barátkozó kedvűt.
Főleg, ha olyanról van szó, mint most. Mert ugyan gondolatait újra és újra vissza kell rángatnia a jelenbe a múltból és a jövőből, de érdeklődése a különös idegen iránt nem csökkent.
Vidáman, érdeklődve néz a férfira, várva, hogy vele tarthat-e. Ha nem, akkor is megnézi magának, de ezt nem kell mindjárt az orrára kötni.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 1:32 am

*Kissé megingatja a fejét*
-Nézelődni jöttem, meg esetleg ha találok valamit a piacon.
*Ránéz a lányra, akiről nem látszik sem az, hogy meglepett lenne, sem az, hogy sárkány, de ő tudja. Azért meg is fordul a fejében, hogy a csók talán sok lehetett a sárkányhölgynek, még sem reagálta le. Talán tart valakitől, vagy épp ő érdekli annyira, hogy ezt is "elnézze" neki?
Így utólag nem is érti, miért tette. Ennyire feltüzelte volna, hogy egy tündét láthat?
Megfordul és ha már így, folytatja. Úgy áll, hogy Silarona belé karolhasson.*
-Na és kegyed merre tartott?
Hátha találunk valamilyen közös célt.
*Hiába a szavak, s hiába az utólag felismert kétértelműség, nem gondolt semmi olyanra. Vigyázat. Suttogja egy hang az elméjében. Túl óvatlan vagy!

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 1:48 am

*Kihasználva a lehetőséget, lelkesen belekarol Dylenbe.
Ő, hiába nem erre irányul minden figyelme - bár egyre könyebben megy, hogy a férfira koncentráljon - rögtön felfedezi a szavak több jelentését.
Felvont szemöldökkel, de vidáman mosolyogva válaszol.*
- Talált már valami érdekeset?
Mert én csak azért vagyok itt, mert olykor különleges dolgokra lehet bukkanni itt. De ma még nem volt szerencsém ilyen téren. Bár a kellemes társaság kárpótol ezért.
*Úgy tűnik, Dylannek nem gyanús a lelkes, közvetlen modor, természetesnek veszi.
Ez jelentős előny, mert Silaronának, még ha Edward nem is mutatta jelét rosszindulatnak, nem áll szándékában felfedni előtte bármit is. Egyenlőre semmiképp. Jó ez a kedves, ám a valódi énjétől annyira elütő álca.
Biztosan vannak ilyen sárkányok is, még ha nehezen is tudná elképzelni. Dylan, akár sárkány, akár... valami más, elfogadta így.
Attól függően, Dylen mit válaszol, igazi ügybuzgalommal elindul valamerre. Járása, egész mozgása is más kicsit, ebben is benne van a most kitalált személyiségének szeleburdisága.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-10-31, 2:03 am

-Ami azt illeti, az almák finomak voltak.
*utalt vissza kissé a még el nem fogyasztott finomságra, és amit azért fájlalt egy része.
Az utat illetően csak elindult előre. Elsőnek, csak Silaronát nézte, ahogy belé karol.
Mosolya, mely mögött a tudatosság, és a felfedezés állt, egyszerre volt kedves is.*
~Egyszerűen biztos, hogy akar valamit.
Aminek talán nem örülnék....
*Vagy csak valami miatt ilyen gyanakvóan fürkésző?
Nem tudni, de egy biztos. Nem bízhat benne.
Az útra néz, és épp az ékszereknél járnak.
Csili-villi és igazán egyedi művek csillognak mindenfelé.
Dylan újfent a lányra tekint.
Hiába "tudja" mindkettő a másikról az "igazat", úgy viselkednek, mintha az egyik egy elf, a másik pedig egy sokat megélt, közvetlen ember lenne.*
-Talán furcsának tűnhet, de itt sem fölösleges megállni.
Egy ilyen alkalommal igazán páratlan nyílhegyeket találtam.
*Nyugodtan mer a másik előtt ilyen témát hozni fel. Látszik a hölgyön, hogy nem idegen tőle a harc és talán még jobb hatást is gyakorol rá ez mintha valami ékszerrel hozakodott volna elő.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-03, 12:19 pm

*Bűnbánó tekintettel pislog Dylanre. Az alma bizony az ő lelkén szárad, ráadásul már kiértek a piac azon részéből, ahol ilyesmiket árulnak, hogy kárpótolni tudta volna a férfit a tönkrement gyümölcsért.
Elkapja Dylan kék tekintetét. Még mindig ez a furcsa kisugárzása a férfinek az, ami annyira zavarja, és ami arra ösztökéli, hogy esze ágában se legyen otthagyni, amíg ki nem deríti az okát.
A szavakra elmosolyodik. Edward tényleg odafigyelhet - vagy odafigyelhetett - rá, mivel nem is próbálkozik az ékszereket ajánlani neki, arra alapozva, hogy mégiscsak nő.
Igaza is van. Silaronát sokkal kevésbé hozzák lázba az inkább a kétlábú nők feltűnési viszketegségének segítséget nyújtó, csillogó kövekkel telerakott ékszerek, mint egy jól kidolgozott, tényleg használható fegyver. Az utóbbival legalább lehet kezdeni valamit.
Ahogy körbepillant, elsőre csak kirívóbbnál kirívóbb ékszeres standokat lát mindenhol. De hamar megpillant egy, a többi között szinte elbújó standot. Díszes, de jól megmunkáltnak tűnő fegyverkiegészítők sorakoztak az asztalon. A legtöbbjük már-már ékszernek is elment volna első pillantásra. *
-Nézze csak! - *mutat Silarona a standra. Még ha eredetileg nem is ez volt a célja, és most sem ez hajtotta, szívesen megnézné a kiegészítőket.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-03, 12:59 pm

*A bűnbánó tekintetre rámosolyog. Majd ugye beprotezsálja a rejtett és alig alig látszó kincsek közé a sok vakítóan szép gyöngyök mellett. Silarona meg is találja magának az egyik ilyet. Nem kell többször mondani, Dylnek sem, odasorolnak a kis standhoz. Egyik másik tényleg elég díszes ahhoz, hogy akár díszként lehessen használni. Kézbe vesz egy ilyet.
Megforgatja, megnézegeti, hozzáértően, majd bólint, csak úgy magának, és Silarona felé nyújtja.*
-Az ilyenek például páncélra kitűnőek lehetnek.
Beleolvad a páncélba, észre se lehet venni.
*Ajánlgatja, de egyáltalán nem a megvétel miatt, egyszerűen a tanács miatt.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-03, 1:43 pm

*Átveszi Dylantől a tőrt, amit különleges formája miatt könnyű elrejteni egy páncélba.*
- Tényleg figyelemreméltó darab. Ritkán találni olyat, ami jól illeszkedik.
*Silarona átteszi másik kezébe, és felvesz az asztalról egy, a többitől elütő darabot.
Vastag bőr karkötő, bonyolult, fém díszítéssel.
A nyúzott képű eladó, aki eddig figyelmesen, de szó nélkül nézte vizsgálódásukat, most megszólal.*
- Igazán jó ízlése van, kisasszony. Ha figyelmesebben megnézi a karkörőt, dupla anyaga van. Az illesztésnél, a mintába beleolvadva, látszik a kissebb dobótőrök nyele. Körben vannak elhelyezve, úgy, hogy egy kis gyakorlással könnyedén ráálljon a keze, és ha a szükség úgy kívánja, bármikor elővehesse.
A darab legnagyobb előnye, hogy habár könnyen elérhető, sőt, feltűnő helyen van, aki nem ismeri a titkát, nem keresne benne fegyvert.
*Az eladó stílusán érződött, mennyire nem vágyik arra, hogy egy újabb napja sikertelenséggel végződjön.
Silarona kérdőn pillant Dylanre. Habár el tudja dönteni magától is, tetszik-e neki a karkötő, a szótlanság nem illene az álcájába.*
- Mi a véleménye?

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-05, 11:51 am

//Nem volt semmi ötletem bocsi..-.-//

*A lány megnézegeti a tőrt amit mutatott, majd ő is kihalászik valami érdekes példányt. Azért jó tudni, hogy még nem veszett ki belőle az érzék, hogy a lányokat legyen, légyen az bármilyen harcias, el tudja szórakoztatni. Ahogy kezdte lekötni magát Silarona az ékszerésszel, és megbeszélték a kis karkötő tulajdonságait ő nem a tőrrel foglalkozott. Kissé oldalt lépve körbe járta a szemét az utcán. A standok sokféleségein, majd csak a felszólalásra tekintett vissza vándorlásából.*
-Csinos kis darab.
*Mondta a lánynak egy széles mosoly kíséretében. *
-Jól állna a karján. Kiemelné a csinos kezeit.
*A lány szépségét díicsérte, nem a karkötőt, mert ugyan azt minek? Arról tudjuk, hogy szép, meg hogy tetszik Silaronának, megerősítés fölösleges, és azt is tudjuk, hogy hasznos kis darab. Az egyetlen ami maradt a szemérmetlen bókolás.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-06, 8:35 pm

// Semmi Ráérsz vele, én is kések egy-két napot //

*Miközben a férfi beszél, Silarona Dylanre is figyel, hogy mit is nézhet.
Közben azért az eladó szavaira is figyel fél füllel, hiszen érdekesnek találja a karkötőt. És az álcájához tartozik, hogy mégsem fordulhat el az eladótól, miközben neki beszél, nem nézheti meg, mit is vizsgál Edward.
Ahogy a férfi ránéz, ő is visszamosolyog.*
- Szabad? - *fordul még mindig mosolyogva az nyúzott képű eladóhoz, megemelve a gyűrűt és a másik kezét, érzékeltetve, mit is szeretne.*
- Természetesen, próbálja csak fel! - *az árus lelkesedése nem lanyhult. A karkötő nem lehet kifejezetten olcsó, és egy ilyen üzletet láthatóan nem szeretne elveszíteni.
Silarona közben már visszafordul Dylan felé, s egy féloldalas, vidám mosollyal fogadja a bókot. Nem vágyik a majdhogynem idegen férfi - sárkány - kedveskedésére, de meg akar tudni valamit, és ez ezzel jár. Azon is elgondolkodik, hogy Dylan természete vajon alapból ilyen-e, vagy ő is szerepet játszik. A furcsa, zavaró kisugárzás miatt hajlik az utóbbira, de nem tudna más okot is mondani rá.
Közben szinte tudat alatt észreveszi, hogy a piacon egyre több gyerek jelenik meg, és mutogat egymásnak. Az egész játéknak tűnik első pillantásra, a vörös sárkány pedig még egy teljes pillantásnyit sem figyel rájuk.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-08, 9:20 pm

*Silarona felpróbálta a karkötőt, és úgy tűnt pozitívan vette a bókjait is, de mintha fárasztaná a dolog Dylt. A lányon is látszik, hogy nem csak puszta szeszélyből van vele. Talán akar valamit? A gyerekek felé mered.*
~Ha Fatima itt lenne, biztos elnézegetné őket.
*No fene. Megjegyezte, hogy a tünde hölgy szíve hová húz? Még ha ezt Fat nem is tudja, Dyl sokat érdeklődött felőle, és akárhogy is lehet mondani, de kihasználta az informátorait, és megtudott egyes mást az éjtündéről. Többek között, azt, hogy sokat van gyerekek közelében. Végül ő maga rángatta ki magát elmerengéseiből, habár ezt a sárkány hölgy észre is vehette akár. Silarona felé fordul.*
-Noh?
Megveszed?
*Kissé ki is hallatszott hangjából a mehetnék, de összességében kedves, és egyáltalán nem unszoló volt a kérdés.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-09, 7:17 pm

*Figyel Dylanre, hogy mit csinál, hogy viselkedik, mik a reakciói. Ezért is van talán, hogy rögtön feltűnik neki - hiába figyel hivatalosan a karkötőre és az árusra - , hogy a férfi letegezi, az eddigi magázás ellenére. De nem zavartatja magát miatta, csak egy villanó tekintet, és egy apró mosoly az, amivel jelzi, hogy észrevette. Ezt akár Dylan válasznak is veheti.
A vörös sárkánynak az is feltűnt az előbb, hogy a mellette álló "sárkány" nagyon elgondolkozott, s most az elf nő gondolatai e körül járnak. Mire gondolhatott Edward? És mit nézett? Silarona gyorsan körülpillant. A gyerekeket nézte volna?
Nem válaszol a kérdésre, s nem is fordul vissza a pulthoz. A karkötőt még mindig kezében tartja, míg az elsőre megnézett tőr a pult szélén pihen. Tekintete valahova a tömegbe figyel, s arca is elkomolyodik, nem figyel rá, hogy fenntartsa a vidám külsőt.
A gyerekeket figyeli. A furcsa játék az, ami gyanús számára, de az imént a gyerekek arckifejezése vonta magára a figyelmét. Az arcuk komoly, fegyelmezett, vagy néha összpontosító, s a játék vidámsága nem látszik rajta.
Kezük furcsán mozog, ujjaikkal folyamtosan mutogatnak, különböző formákat alakítanak ki velük, mintha egymással kommunikálnának.
Silaronát, nem tudná megmondani, miért, de nyugtalansággal tölti el a fegyelmezett gyerekbanda, ahogy lassan egymás közelébe érnek, tőlük nem is olyan messze.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-10, 1:49 am

*Dylan figyelmét előbb az elf alakjába bújt sárkány hölgy (ezt még mindig nehezen tudta megszokni) köti le, majd újra csak a gyerekek. Azaz az előbb inkább csak a gyerekek láttán Fatima emlékei tolultak fel benne, és ezért is lehetett, hogy elsőre nem vette észre a különös "játékot". Mert, hogy amit most tapasztalhattak, miden volt de vidámság nem. Ilyenkor sok mindenre gondol az ember.... tünde, mint például iskolai bemelegítő, vagy egy árvaház tagjai, de arra nem ami ezek után következett. Azaz Dylan gondolhatott volna, hiszen "hazája" technikái, de valahogy, kissé naívan, azt képzelte, hogy a sötét birodalom már nem üldözi. Megelégedett azzal az egy héttel, és a furcsa kijelentésével, miszerint "majd megy, mindjárt...".
Nem foglalkozott ő se, és vélhetően a lány se a nyúzott képű árussal, aki vagy a pénzét, vagy a karkötőt szerette volna vissza kapni.
A kis gyerek banda, szemre nem lehettek több tíznél, de nyolcnál fiatalabb se, egy kört, kis, nem egészen kör alakú kört alkottak, majd a mutogatás abba maradt. Az egyikük, valószínűleg a legidősebb, valamit mondani látszott, de olyan halkan, hogy még a sárkány és tünde fülek sem vehették ki, hogy mit. Az is meglehet, hogy csak a szájával mondta ki, hangot nem adott hozzá. A mondat viszont, mintha varázslat lenne, a gyerekben változást idézett elő. A szeme egy rövid pillanat erejére, fehéren felizzott, majd minden átmenet nélkül a gyerek összeesett. A többiek megijedtek, láthatóan nem erre vártak, és mind megszeppenve figyelték az eseményeket. A körülöttük sétálók is megálltak. Mi történhetett? Dylan át se gondolva a történteket, (önmagához méltatlan módon) odarohant a fiúhoz, aki elájult. Letérdelt mellé és élesztgetni kezdte. Valami belső erő, kényszer hajtotta, hogy mentse meg azt az ártatlan kisfiút ott, de ez az ösztön, most bajba sodorta.
Csakhamar a fiú felébredt, de ahogy magához tért, mintha tudná, hogy ki magaslik fölé, megragadta Dyl kezét, és egy újabb varázs szót hadart el.
Most már viszont hallotta, és... érezhette is a volt hadúr, hogy miféle varázslat ez. Dagorladi. A kisfiú szemei újra felizzottak fehéren, Dylanen pedig ahogy a kezük összeért áramütésként futott végig a varázslat. El akarta engedi a fiú kezét, de a sötét mágia, és a fiú görcsös szorongatása miatt, ez lehetetlen volt abban a pillanatban. Kívülről úgy tűnt a hosszú pillanat, mintha lefagytak volna, és Dylan a remegő fiút néma biztatással figyelné, ám de ez egy néma csata volt kettejük, jobban mondva, a fekete mágia és Dylan között.
Mert, hogy ez nem a fiú ereje...de akkor honnan van? A felismerés éles késként villant át az agyán. Elsőre a mágia miben léte. Másodjára a kivitelezés is.*
~Elszívja az erőmet...
*A fiút nézte. Keresett valamit, mielőtt beleájulna a csatájukba. Kell lennie egy tárgynak, ami kapuként szolgál a gyereknél. Hevesen, láthatóan durvábban is fordította meg a kezét a gyereknek, amit tartott, de nem a kezén, hanem a nyakában volt a talizmán. Egy nyakék, ami feketén villant meg rajta. Jobbját szorongatta a fiú, ő pedig bal kezével leszakította a nyakláncot, ezzel megtörve a varázst. A fiú viszont, habár nem időztek túl sokáig a földön, alig volt egy hete a börtön egy hét, így Dylant jócskán kimerítette, meg aztán egy erős dagorladi mágiát kellett legyőznie, így a gyerek elengedte, és egyből talpra is állt.
Még egy pillanat erejéig egymás szemébe néztek, majd a gyerek Dylan mögé pillantott. A hadúr is követte a mozdulatot, és ekkor, (feltehetően a talizmán igazi tulajdonosa), jelent meg a távolban. Egy feketébe burokódzó mágus lehet..... és dagorladi. Azok járnak csak úgy mintha övék lenne az egész világ, ahogy ez is. (Ahogy ő is szokott) Fel akart állni.
Jobb ha nem várja meg, hogy ide érjen a mágus, de az ereje elhagyta. Kiszállt a lábából, és újra a földre zuhant.
Silarona pedig eme történéseknek lehetett a szemtanúja, és ha ő is megfigyelte, kire nézett Dylan a háta mögé, megláthatja a tömegben elvegyülő, de egyértelműen feléjük közeledő bérgyilkost. Nah igen, ha nem tudja az ember, hogy az ott egy dagorladi mágus, akkor bizony bérgyilkosnak fogja hinni. És sőt mi több....nincs is olyan messzire az igazságtól. Hiszen miért is akar Dylan nem találkozni ezzel az illetővel?
A ravasz kis kés megvillan a fekete mágus kezében, ahogy közeledik. Ez az a gyilkos tőr, amit az egyszerű ember nem fedez fel, csak ha más késő. Silarona azonban láthatta ha szerencséjük van... vagy ha Dylannek szerencséje van, és a sárkány úgy dönt, hogy belefoly ebbe a láthatóan Dylan csatájába, amiben jelen pillanatban vesztésre áll.*

//Huhh, hát...ha nem Kain, akkor Dagorlad? xD
Remélem ezzel kicsit feldobtam az esetet...(éés megint Dyl kárára xD..szegény Razz

)

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-11-18, 7:28 pm

*A fiú összeesik, mintha az élet kiszállna belőle. Elterül az utca hideg kövezetén, és többet nem mozdul. Az arca fehér, a szemei csukva. Nem igazán lehet eldönteni, hogy valóban meghalt-e, vagy csak elájult, de nem látszik, hogy megemelkedne a mellkasa.
A legrémisztőbb talán mégis az, ahogy a többiek, a rendezetlen körben álló fiatal gyerekek reagálnak. Egyikük sem mozdul, sikolt, vagy kiált segítségért. Csak állnak, rezzenéstelen arccal, tekintetük - mely közelről rémisztően üres - a semmibe mered, el a kavargó, közönyös tömegbe.
Silarona sem mozdul. Világító tengerkék szemei a gyerekeket fürkészik. Nem azt, amelyik összeesett, hanem a többit. Ez a szoborszerű mozdulatlanság nem tölti el nyugalommal és gyanakvóan vizslatja végig a gyerekek arcát.
Ebben a pillanatban a mögötte álló árusról éppannyira megfeledkezett, ahogy a kezében tartott árujáról, vagy kitalált álcájáról. A pult mögött álló, egyre nyúzottabbul festő férfi pedig még nem mert szólni, reménykedve, hogy az ostoba kölyök nem rontotta el az üzletet.
A vörös sárkánnyal ellentétben Dylan a fiú segítségére siet. Ahogy mellé térdel, Silarona is megmozdul. Eddig eszébe sem jutott, hogy megnézze, mi lehet a gyerekkel. Mintha maga a tény nem jutott volna el teljesen a tudatáig, csak a következményei - illetve a következményeinek hiánya.
De nem csak ő nem mozdult. A kétlábú tömeg ugyanúgy morajlott és kavargott mint eddig, a társai alkotta körbe beájuló fiút mintha egyikük sem észlelte volna.
De mielőtt az elf nő közelebb lépésnél többet tehetne, a fiú eszméletéhez tér, és Dylan karjába kapaszkodva próbálja - valószínűsíthetően - visszanyerni az erejét. A férfi nem mozdul el, egészen amíg meglepően durván meg nem fordítja a vékony kezet. Silarona nem mozdul, közvetlenül mellőlük figyel, de nem tűnik fel neki Dylan gyengülése.
A lánc elszakad, a fiú pedig feláll, mintha semmi sem történt volna. De Edward nem áll fel, csak megfordulva követi a gyerek tekintetét. Silarona is odanéz. Egy feketeköpenyes mágusnak tűnő alak közeledik feléjük. Silaronának rögtök Kain jut eszébe, hiába, hogy a közeledő alak semmiben nem hasonlít szerelmére, talán csak sötét öltözékét kivéve. Ahogy a feléjük lépdelő alakot nézi, belehasít az arany sárkány hiánya.
Inkább a kezét nyújtja, hogy felhúzza Edwardot. De későn, mert a férfi már feláll. Illetve csak megpróbálna felállni, mert nemsikerül, s visszarogy. Silarona a furcsa fekete mágusra pillantva hajol lejjebb, hogy segítsen a másik sárkánynak. Mi baja lehet?
De nem marad ideje ezen gondolkodni. A röpke pillantás pont elég rá, hogy feltűnjön neki a napfényben megcsillanó fém. Nem nézi meg jobban, csak - nagyrészt inkább veszélyt jelző ösztöneire hagyatkozva - ferántja Dylant, s a karjánál fogva maga után húzza, bele a tömegbe, nem nagyon foglalkozva azzal, hogy a férfi mit is szól ehhez. A hadúrnak nem sok esélye van legyengült állapotában ellenkezni egy sárkánnyal, még ha az humán alakban van is.
Silarona keresztülhúzza Dylant a közönyös kétlábúak között. Ha Edward kérdezett is valamit, most nem válaszol, majd csak ha, kikerülve egy árus bódéját, sikerül behúznia egy sikátorba, ahol a fal mellől kilesve próbálja felfedezni a gyanús mágust.
Nem tudná megmondani, miért is csinálta ezt. A furcsa gyerek, Dylan elgyengülése, a közeledő mágus és a megcsillanó tőr együttese miatt talán.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2012-12-31, 1:27 pm

*Az volt az érzése, hogy ez lesz az a pillanat, amit régebben annyira várt. De ne most! Miért pont most, mikor van már terve a következő nappal, a következő héttel, már élni akar! Nem akar meghalni. Főleg nem egy ilyen helyen. Kiszolgáltatottan, pár járókelő szeme láttára, mint egy közönséges szökevény. Már-már a hátában érzi azt a csillogó pengét, melyet (gondolja ő) csak ő vehetett észre, de ő is csak a gyerek miatt. Közben a kis csapat szerte foszlott. Mintha ott sem lettek volna. Kezében szorongatja a medaliont. A kaput az idegen varázslata felé. Hát ennyi volt?
Aztán egy kéz nyúl le érte. Észre se veszi, csak mikor már megragadta a gyöngécske,… vagyis annak tűnő női kéz, és felemeli. Magával rántja, be a rengetegbe. A tömeg hullámzó moraja közé. Még kábult, még nem érzi teljesen mi is történt, egyet tud. Egyet biztosan. Az idegen dagorladi ennyivel nem adja fel. Csak őt nézi, hátra fele. A másik csuklyája a szeme alattig ér, így csak a szája szegletét képes megfigyelni. Keskeny ajkak. Egy kíméletlen gyilkoséi. Fáradtan elmosolyodik, miközben hagyja magát Silarona vonszolásával tovasodorni. Az ő ajkai is ilyenek. Keskenyek. Jelzik, mennyire kegyetlen személy ajkai. ~ Jobb is így nem? Meghalni egy olyan kezei által, mint ez az ember. Egy olyan öl meg végül, mint amilyen én magam voltam … azt hiszem. ~
*Még Sil is érezhette a lassabb tempót, amit ezek a gondolatok szültek, azonban a kerekek forogtak tovább. Nagy, rakománnyal teli szekereké, amik végig szaladtak az utcán, és Dylanéi is, abban a pár pillanat csendben. Befordulnak el-el tűnve a gyilkos szemei elől pár röpke pillanat erejéig. A szekér mellett haladtak el,. Ama szekér mellett, amelyik az előbb is belezúgott a gondolatait közé. Elfele halad, pont,mint ők. Jó lesz. Egy gyors mozdulattal a követ bele rejti a rakomány közé, majd Silaronával eltűnnek a következő fordulóban.
Egy sikátor felé vezet útjuk, a sárkány hölgy mintha tudná, merre kell menni, hová kel rejtőzni ilyen esetekben, bevonszolja Dylant magával a sötét mellékutcába.
A férfi neki támaszkodik az egyik oda készített hordónak. Biztos valamely bolt árusa tehette le. Gyorsan kapkodja a levegőt, de közben valamit nagyon csinál. Leveti a kék köpenyt, és a sárba, mögéjük dobja, hogy véletlenül se lehessen észre venni. Majd a hajába túr, és most két köhögésbe fulladt levegő vétel között a varázsszót is ki lehetett venni.*
- Miramyr de more.
*Haja feketéből világosbarnába váltott, és eddigihez képest sokkal bozontosabb, kócosabb lett, még egy kissé hosszabb is. Könnyen takarva vele az arcát. Pár röpke pillanat nem sok, annyit tudtak így pihenni, mikor Dylan felkapta a fejét. Futni, s megállni hallott valakit.*
~ Ez ő, itt van! ~ Ezzel együtt villám sebesen fordult a lány felé, rávillantva mélykék szemeit.*
- Ne mozdulj! –
*Szinte parancsként adja ki, majd a következő lépéssel már mellette is volt. Nem, mégsem mellette, előtte, de oly közel, hogy ha akarná se tudná lefejteni magáról a sárkány....

Kékszemű hadurunk egy hosszú, és erőteljes csókkal ajándékozta meg Silaronát, míg Dagorlad kétes gyilkosa elhaladt mellettük, s egy kissé utána is. Majd, ha addigra nem a lány szedte le, akkor ő hátrált el, de nem szólt semmit.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-01-19, 12:54 am

*A vékony elf nő egyik keze ujjait a magas férfi karja köré fonva vág át a tömegen, maga után húzva furcsa kisugárzású társát.
Dylan nem nagyon foglalkozik azzal, hogy segítse az előrehaladást. Visszafelé meredve botladozik a megváltozott vielkedésű elf után, épphogy használva a lábait, meg-megbotolva, mint aki nincs magánál. Ez is lehetett: elveszett a gondolatai labirintusában, kergetőzve az idegen támadóval, a rejtélyes mágiával, és a furcsa, idegennek tűnő gyerekekkel. És még másokkal, amiről Silarona nem tudhatott, olyan falakkal körülzárva, amit saját félelmei, múltja, véleménye emeltek.
De ahogy beérnek a sikátorba, úgy tűnik, továbblépett az előző pillanaton, s már a jelenre figyel. Legalábbis ezt sugallja a levetett köpönyeg, s a varázsszavak, melyeket épphogy nem nyom el a köhögés. Az ezt követő változás azonban jóvel feltűnőbb, mint az elsutogott szavak voltak. Nem sok változott a külsején, az a kevés viszont igencsak feltűnő lett, s egy felületes embert könnyedén megtéveszthet vele.
Silarona a sikátor sarkánál les kifelé, onnan fordul hátra, hogy egy pillananat alatt felmérje a változást. Visszafordul, de megpillantja a közelgő mágust, s hátrébb lép a nyílástól. Alakja beleveszik a sikátor sötétjébe, hogy csupán Edward láthatja tisztán.
A férfi ki is használja ezt, mert valamilyen ötlettől vezérelve már közvetlenül az elf előtt áll, olyan közel, hogy az már nem lehet véletlen.
A szavakra Silarona nem reagál, hiszen tudja ő is jól, hogy az idegen mágus most fog elhaladni mellettük, s esze ágában sincs lebuktatni magukat.
Ám arra mégsem gondolna, hogy a férfi, akit az imént még úgy húzott maga után, most megcsókolja, hosszan, erősen.
A vörös sárkány egy szinte felfoghatatlanul rövid pillanarta ledermedve áll, nem tudja elhinni, hogy az idegen tényleg ilyen módszerhez folyamodott. Ez alatt az egy pillanat alatt ezernyi gondolat viharzott át rajta.
A másodperc tört része alatt rájött, hogy a férfi - sárkány? ember? elf? - a támadó miatt "csendesítette el" őt. Csak a módszer nem volt a leg találóbb. E miatt merült fel benne újra Dylan furcsa kisugárzása is, valamint a kétely, hogy tényleg sárkány-e.
Az után az egy pillanat után sem mozdult meg, csupán mereven várt pár másodpercig. Elég ideig, hogy az idegen támadó elég messzire érhessen. Majd egy mozdulattal oldalra lépett, és meglendítette a kezét.
Hacsak Edwardnak nincsenek olyan reflexei, amilyenek még a sárkányoknak, az ég vadászainak sincsenek, nem tud kitérni a hatalmas pofon elől, amit a nem épp helyénvaló módszerért kap.
Silarona, habár nem akar kárt tenni Dylanben, nem fogja vissza magát, akár sárkány a férfi, akár nem, isteneset kap a most törékenynek tűnő, ám nem gyenge sárkánytól.*

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-01-19, 2:25 pm

*Nem veszi el a fejét. Talán elvehetné, könnyűszerrel elvehetné. Igen, csak hogy ezt a lehetőséget nem adja meg magának. Jogos a pofon, és ő hagyja, hogy a szépséges sárkánylány kirója rá büntetését. Hanem a ráadást már megfogná a kezével, ha érkezne. Azonban nem úgy tűnik, hogy a célba ért első után jönne több is, így Dyl egy ideig lehajtott fejjel, majd a újra a lányra nézve áll. Egyelőre nem szól semmit, s a csönd sűrűje telepszik közéjük, ha Silarona nem töri meg. A nem is olyan messzi, piacról érkező zsivaj most sokkal erősebbnek hat. Hallani a sok alkudozó vásárlót, a portékáikat kínálgató eladókat, és a szekerek csikorgását, a kerék egyenletes zaját, az állatok jellegzetes hangjait. Egy pillanatra átfut benne, hogy angolosan kéne távoznia, rögtön ezután az, hogy le kéne lepleznie, hogy tudja Silarona milyen fajba tartozik. El kéne játszania a sárkányt. Csak azért, hogy legközelebb ne fölényeskedje... de várjunk. Hiszen eddig sem fölényeskedett. Furcsa. Kissé félre billenti a fejét, látszik rajta, hogy mondani akar valamit, és már-már a száján van a kérdés, de végül valami egész mást mond.*
- Nekem el kel mennem.
*Annyi minden más volt benne. A hadúr, vagy a menekülő válaszai is, de a puszta kíváncsiság is, hogy miért viselkedik Silarona így. Aztán elmosolyodik. Egy oka lehet. Nem tudja megállapítani Dylanről, hogy sárkány e. *
- Nem vagyok az. *Majd egy tipikus félmosoly, amiről nem lehet tudni, hogy kedveskedés, netán mélabú, avagy fölényesség szülte.* - Sayonara, Silarona.
*Megfordul és elmegy, hiszen "neki most el kell mennie". Nehogy rátaláljanak, s talán azért is, hogy nehogy belesodorja ebbe a szövevényes útvesztőbe őt is. Elég volt Fatimát belerángatnia, elég volt annyi, és reméli, hogy őt is sikerült megkímélnie a további bántalmaktól. Ha a másik nem tartóztatta, akkor otthagyta egyedül, azzal a furcsa kijelentéssel együtt, miszerint "Nem az.", de annyit legalább biztosan tudhat a lány, hogy az illető nem Lanuriai. Már a köszönéséből is kiindulva.*

//Nah, azért csak nem volt rossz játék. Wink

Ha Sil úgy érzi, még megállíthatja, elég komótosan cammog el a haduram, de ha nem, akkor ezzel el is köszönök. Nekem tetszett. ^^ //

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-05-08, 10:57 am

//Edward Dylan – kicsit megkésve a záró //

*Az eldugott utcácskában csönd van, igazán hangos csönd. Az a fajta, ami felerősíti a legkisebb neszt is. És most, nem olyan messze a piac nyüzsgésétől különös lármát hoz ez a csönd a két lény némaságába.
Silarona szinte látja a fekete haj alatt örvénylő gondolatokat. De miről szólhatnak? A vörös sárkány tengerkék szemei fürkészően siklanak végig a férfi vonásain, kutatva, mi lehet mögöttük.*
- Örültem a találkozásnak. – *gördül elő a mondat a szépen ívelt ajkak mögül. Nehezen lehetne megmondani, mennyi benne az igazság. Nem volt egy különösebbe élvezetes találka, de mindenképp jobb volt minden bonyodalom ellenére, mint az összepréselődő kétlábúak között hallgatni az árusok és vevők között kibontakozó, néha már-már vitába hajló alkudozást. Már csak azért is, mert nem lett végzetes. Az elf remélte, hogy elválásuk után sem lesz az Dylan számára.
Nem az. Nem mi? Egy pillanatra Silarona nem tudta, mire is utalhatnak a nem túl bőbeszédű szavak. Aztán rádöbbent. Az előtte álló nem sárkány. Ez volt az, amit a nő egész idő alatt nem tudott eldönteni, s Edward ezt pontosan tudta.
~Mi lehet a titka?~ Nem mondta ki hangosan a kérdést. Erre már nem valószínű, hogy választ kap. Talán egyszer.
A furcsa idegen eltűnik az emberek tömegében. Idegen. Nem sárkány, de nem is lehet megmondani, hogy milyen lény. És a viselkedése, egyes szófordulatai nem vallanak Lanuriára. Idegen.
A kék szemek egy ideig még követik, majd csak a számára oly személytelen kétlábúakra mered ott, ahol a férfi eltűnt. Majd hirtelen megfordul, és elindul az ellenkező irányba. Nem ártana körülnézni a fegyvereknél. Kéne szereznie egy kardot. *

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-09-30, 2:15 am

//Vogon//
*Követtem a férfit, elég idegesítő a helyzet. Utolérve őt hozzám szól, majd csak kérdő tekintettel figyelek rá. Nem értem mit akar venni. Bár ahogy elnézem ez a ficsúr, teljesen fogalmatlan lehet a vadászatról. Miért venném meg ha el is ejthetem az élelmet. Nem érdekes túlesek a fájdalmamon, s szó nélkül követem. Olyan egyszerű célpont lenne. Most a háta közepe egyetlen egy mozdulat. Hessegetem el a gondolatot magam körül. Elvégre jutalom ütheti a markomat. S mi más vonzana jobban mint a nagy jutalmak. Kiérve a piactérre, megmarkolom vállát ezzel megálljra kényszerítve őt.
- Mit akarsz vásárolni?
*Én magam sem szeretem az elpocsékolt időt de ez most annak látszik. Gyanakodva nézek rá.
- Nekem semmi nem kell, felőlem el is indulhatunk. Töltsd meg a kulacsod, és indulj utánam.
*S én magam is így tettem. Mármint megtöltöttem a kulacsomat s elindultam Tarsis kapuja felé. Nem szeretnék sokáig időzni itt pont elég idő volt ez is. S ráadásul még a nyakamba varrtak egy nemesi kölyköt is, hogy legyen kire vigyáznom.
~Kísérő persze... dajka inkább... Nem fér a fejembe miért nem aprítottam négy felé ott a faluban.
*S már a nagykapuban álltam, hátra tekintek még nem látom. Fogom magam leheveredek s hátamat a falnak döntöm. Fejemet az égnek emelem s a madarakat vizsgálom amik felettünk repkednek.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-09-30, 5:07 pm

Hatalmas léptekkel hagyta el a Remény Templomát Vogon és örömmel vette tudomásul, hogy a fejvadász sem ragaszkodik a hosszú beszélgetéshez és ismerkedéshez. Hamarosan elérték a közeli piacot, ahol tovább folytatta lendületes léptekkel az útját a cél felé. Egyszer csak megragadta a vállát a másik és közölte velem, hogy semmi kedve bevásárló körútra indulni. Már épp kiszedett az erszényéből egy darnát, hogy a kezébe nyomja és meghívja egy kis borra a közeli kocsmákba, mikor már sarkon is fordult. Amíg megtette a pár lépést a közeli kúthoz. Az elf megvető pillantással kísérte.
~Hát akkor hívd meg magad egy kulacs vízre! Igyál vizet, én fizetek!~Gondolta magámban. Ekkor még azt gondolta, hogy olcsón megúszta a kellemetlenkedését és még csak fizetnie sem kell, hogy a kocsmában vedeljen, míg ő megteszi a kellő előkészületeket.
Végre megszabadulva díszkíséretétől érkezett meg egy elf asztalához, ahol különböző kovács portékák és olcsóbb fajta ruhák voltak.
-Egy új bőrpáncélt akarok venni.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.- A szörme rész befelé legyen fordítva! És egy órán belül már fel is akarom próbálni.
Az árus nagy örömmel vette elő a mérőszalagját, hogy fontoskodva lemérje ügyfele paramétereit, mire az haragos pillantással a szemébe nézve kapta el a kézfejét és meglepő erővel szorította meg.
-Majd a próbán hozzám igazítod... két perc alatt.- jég hideg szavak ejtették ki a száját, melytől a páncélkovács teljesen megmerevedett.- Kb. ilyen méretben legyen kész. Ha kell rajta picit igazítani, azt pillanatok alatt megcsinálod. Ugye?- hangjában ellentmondást nem tűrő harag és düh csapta meg a kedvesnek látszani akaró fajtársát, mely remegő hangon kezdett bele:
-Egy óra alatt nem lehet minőségi munkát csinálni. Hogy képzeli? Ehhez idő és türelem kell.
-Akkor rossz helyre tévedtem. Elnézést kérek. Az a hír járta önről, hogy munkája nem vetekszik a legjobb vaspáncélokkal, de olcsó és gyorsan dolgozik. Használjon egy már elkészült darabot és azt van egy órája a méreteimhez igazítani.
A mester gyorsan kiszabadította a másik karjával a kézfejét és még pont annyi ideje volt, hogy levegőben nagyjából a szeméhez mérje dühös vásárlója méretét nagyjából nyaktól az övig és a mellkasánál a két válla között. A derék szemre becslésére ideje sem maradt, mert elfordult tőle és nagy léptekkel elviharzott.
Még egy óra sem telt el, mire lángoló tekintettel és ökölbe szorított kézzel viharzott át a tömegen az egyikben baljós tekercset szorongatva. Nem kellett sok az árusnak, hogy rájöjjön, nem alternatíva bejelenteni most, hogy egy kis idő kell még. Ha az előző fagyos pillantású lelkiállapota ennyire erőszakos volt a jóakaratúval, nem szerette volna megtudni, hogyan reagálna a mostani még feldúltabb állapotában.
-Jöjjön! Ahogy kérte. Már csak pár apró igazítás hiányzik.
Teljes meglepetésére Szaurus lovasa nem a földre szállt le, hanem maga alá húzva lábait a nyeregtől elrugaszkodva egyik lábával az asztalt érintve átlendült a bódé belsejébe, felborítva valami kis dobozkát, amiben apró fém tárgyak voltak. Egy földig érő ruhakollekció mögé beállva elkezdte levenni fegyvereit és a felső testéről a ruhákat.
-Nem kívül akarom hordani- mondta, nem törődve, hogy egy anyuka és lánya kuncogva méregették a még így is jócskán kilátszó testét.- Azt akarom, hogy ami ruhát rajtam látott, az elrejtse a bőrt és ne tudjon senki róla, hogy rajtam van.
-Az... az.- kezdte volna el, de inkább meggondolta magát- Meglátom mit tehetünk, de tökéletes munkát nem ígérek. A vörös elfek méretei... kissé eltérnek a többitől.-utalt finoman arra, hogy átlag egy fejjel nagyobb ez az alfaj és kevésbé nyúlánk.
Pár percen belül újra rajta voltak a ledobott ruhái és elégedetten szemlélte magát a tükörben.
-Hazudtak magáról, jó ember! Úgy tűnik, tényleg összetéveszthettem magát valakivel. Ez egészen pompás munka. Kicsit talán látszik a csípőnél, de nem vészes. Szerintem csak akkor venné észre egy képzett harcos is, ha sokáig nézi ezt a kellemetlen redőnyt.- Nem sokat tétlenkedett kifizetni érte a 18 darnátot.
Dühe, mellyel visszatért nem volt ok nélküli. Miután elintézte a városban a legtöbb dolgot, a piactér csehóiban nem találta sehol Adent. Visszapattanva lova nyergébe a város különböző pontjai strázsáló őreit kérdezte, merre látták. Nem telt bele sok idő, mire az irányból rájött, merre mehetett. Az északi kapunál meg is találta unottan a falnak támaszkodva.
-Nem arra megyünk.- mondta közömbös hangon és válla mögött vissza mutatva ujjával jelezte is- A Nemesi Udvarházba még beugrunk egy Onoria által ránk bízott fontos tárgyért. Utána egy másik kapun fogunk távozni a városból. Gondoltam szólok neked is.- kis gondolkodás után kinyögte a következő szavakat is- Kivételesen elviszlek Szaurusz hátán. De ez az első és utolsó alkalom. Túl kevés időnk maradt a távozásig. Már nem bírom sokáig elviselni a várost.
Hamarosan Szaurus elől ugráltak el az emberek a város utcáin felháborodva.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-09-30, 6:13 pm

*Sokáig elidőzött a másik, már kissé kezdtem türelmetlen lenni mikor éppen befutott. Jelezte az irányt merre tartsunk, majd felkínálta a lehetőséget, hogy üljek fel mögé a nyeregbe mire csak megvető arccal tudtam rá nézni. Teljesen el van tévedve ez az ember. Majd szóra nyitottam a számat.
-Melyik kapunk távozunk? Én ott megvárlak míg te elmész azért amiért akarsz.
*Majd megvártam a választ, s csak bólintással jeleztem, hogy felfogtam a dolgot. S egy szempillantás alatt jelet formáztam a kezemmel, s a szavakat a férfi már nem is hallhatta.
-A gyors...
*S máris elindultam a kijelölt út felé, házról házra szedtem az utat elkerülve ezzel a bosszantó csőcseléket. Majd ismét már csak várnom kellett a nagyképűre. Ideje lenne már indulni elfelé ebből a városból. Ez az egyetlen dolog amiben egyet tudok érteni vele. De legalább egy kis pihenésre is jut időm, így leülök az egyik közeli kőfalra. S onnan lesem újdonsült barátom.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-09-30, 7:33 pm

Nawarean hamarabb ért a dokkhoz, de amikor a felé vágtázó elf látta, hogy egy lépést sem hajlandó tenni a dokkok felé kiabálása ellenére, a paripáján száguldás közben gallérjánál fogva megragadva öt-tíz métert a levegőbe emelve vitte, majd hirtelen megrántva a kengyelt nagy lendülettel a hajóba dobta. Szinte meg sem állt a keze a dobástól, mikor a ló nyakára téve a két kezét lábát két oldalra kinyújtva átugrott a paripa feje felett és a gálya túlsó oldalán landolt. Az okos állat követte gazdáját, de jóval kisebb lendülettel, nehogy léket üssön patájával.
A kapitány, mintha csak jelre várt volna, gyorsan kioldotta a köteleket. Bár Aden nem érthette, de már az első szétválásuk után megkapta a pénzét, hogy minél hamarabb felvigye őket északra. Még kevés rakománya volt, alig pár hordó tengeri hal és néhány déli gyümölcs. Viszont így volt elég hely egy nagy testű állat számára is. Ráadásul tizenhat evezővel és egy árboccal az egyik leggyorsabb hajótípus volt. A nyolc-nyolc evezős nekifeszült a lapátoknak, míg a sötét elf a kapitánynak segített felvonni a vitorlát. A szél kissé oldalra fújt, így erősen billegett a hajó, de még így is be lehetett fogni a háromszögű vitorlákkal. A ló viszont a hajótest aljába feküdt, megérezve a himbálózó talajt a lába alatt.
-Nem sikerült megszerezni.- fordult oda a társához.- Az őrök megzavartak. Keresnünk kell egy másik alkutárgyat.- a kezei az övébe csúsztatott tekercsen pihentek- De legalább nincs miért a nyomunkba eredniük. -a kapitányhoz fordulva- Ön azért hajtsa meg ezt a teknőt. Majd máshonnan veszünk kölcsön egy csereajánlatot.

/Folytatás Telar, Kietlen puszta/

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-10-22, 10:44 am

A Keleti kikötőben elvégeztem a dolgomat, így meg is kaptam a unkámért való díjat, 200 darnát a kereskedő fejéért. Elhatároztam, hogy ezt az összeget fegyverzetemre költöm, ugyanis sajnos a kereskedő egyik katonájának sikerült megsebeznie a lábamat, és a karomat is. Enyhén húzom is a bal lábamat, habár a seb nem olyan vészes, mindenképp szeretnék rá majd keresni néhány gyógynövényt. De először is valami fegyverárus kovácshoz indulok. Éles fülemet hegyezem, hogy hol is hallok fegyvercsörgést, vagy efféle kiáltozást. Elég sok helyen lehet jobbnál jobb fegyvereket kapni, de azt hiszem, hogy hosszú életem során már megtanultam, hogy nem az a legjobb, ami a legjobban kínálja magát. Az egyik sikátor végében találok egy nem túl pici, de nem is nagy kovácsműhelyt. Eléggé el van dugva és hamar megtudom, hogy odakint a piacon is van egy bódéjuk, de az igazán jó fegyvereket itt árulják.
- Mondja csak, mennyit adna két dobótőrért? Elég használtak, de igen csak jó kovácsok művei. - veszem elő két tőrömet. Sajnos az egyiknek köszönhettem a váll sebemet, így mihamarabb meg akartam tőlük válni. Majd veszek másikat, amik sokkal jobban helyt állnak a harcban.
- Szeretnék két jobb minőségűt tőrt. Mutasson nekem! - folytatom, határozott, parancsoló hangon. A kovács furcsán méreget, az ilyen nők nem nagyon szoktak harcolni, de hát... Mit tehet egy nemes elf ellen? Hiszen ez lerí rólam. Megindul hát egy polchoz, ahol rengeteg tőr található, az egyik szebb, mint a másik. Megcsillan a szemem és lágyan végigsimítok néhány markolatán. Hamar felismerem az elf kovácsok munkáit, de a szememet egy másik tőr vonzza magához.
- Vadász tőr. - suttogom és veszem le a helyéről, majd egy másikat is és lágyan suhintok vele egyet.
- Mit kérsz ezért a kettőért? Itt hagyom neked a másik kettőt. Csak egy kicsit kell javítani és jobbak lesznek, mint új korukba. - nézek mélyen a férfire, miközben szinte érzem, ahogy a két új tőr a kezembe simul.
- 40 darna a két vadásztőr, de beszámítom a két tőrödet 8 darnáért. - jelenti ki a kovács. Elgondolkozom, és végül is fejet hajtok előtte.
- Akkor ezek szerint 32 darna a két tőr. Rendben. - adom át a két tőrt, majd fizetek is. Kicsit nézelődök még, majd elhagyom a kovács műhelyét két új szerzeményemmel.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2013-11-03, 7:42 pm

//Ki a tolvaj? Küldetés//

Azt hiszem, hogy mindent megnéztem Tarsisban, ahová egy magamfajtát beengednek. Igazából kezdtem is unni magam eléggé A vásáros bábosok Vailanba, a fővárosba tartottak. Nekem nem volt kedvem annyira eltávolodni a helytől, amit otthonnak nevezhetek, és valljuk csak meg, hogy azért, mert a Nemesi Játékok című előadásuk közti szünetben akrobatikus tornával szórakoztattam a nagyérdeműt, nem perkáltak túl jól. Pedig ha ott tartottam őket az emelkedett befejező részig, amiben tréfás ágyjelenet, meg élethű lefejezés is volt, akkor még csilingelt némi pénz a társulat kasszájában. De nekem abból sm osztottak vissza, úgyhogy könnyek nélkül váltam el tőlük, a tarsisi előadássorozat után. Mosolyogva integettem az egyik kezemmel, a másikban meglapogatva a tulajdonos asszony fél pár ékköves fülbevalóját. Ezzel egyenlített a hézagos számlát. Nekem meg volt pár napra a betevőm, Ő meg majd csináltat egy másolatot a párjáról, ha akar. A nagyvárosban drága megélni. Eddig tartott a pénzem. Átutazó mutatványosok kellették magukat a piac végében. Láttam a műsorukba kell egy kis izgalom, ráadásul délre tartanak. Beszéltem velük és megnézték, mit tudok. Ma elmegyek velük, már pakolnak a piac mellett a szekerekre. Én meg szétnézek valami útravalóért.
Szörnyű a tömeg, de zsebelésre alkalmas, pont meglátok egy olyan uraságformát, amikor valaki elkapja a karomat. Mondhatom, megállt az ütőm, pedig igazán nem láthatott, mert itt nem tettem semmit.
- Mit akarsz? Vedd le rólam a kezed!- Teljes felháborodásomban haragosan rántottam egyet magamon. Az alakra pislantva alább vettem az arcomból: egy elf fiú volt az, kicsit nagyobb nálam. Egy kalapdobozt szorongatott.
Így válaszolt:
- A tanműhelybe kell mennem, de most jött futárral a csomagom. A mesterem kidob, ha ezzel állítok be. Nem kedveli az efféle emberi kellékeket... Adok 2 darnát, ha megőrzöd nekem. Fél óra múlva itt vagyok érte a cukorka árus sátránál. Jó?
- Csak ha egyet adsz most előre.
Az elf izgatottan bólintott, el sem mosolyodott. Szétnézett, a kezembe nyomott 1 pénzt, meg a dobozkát, aztán átvágott a tömegen és eltűnt a szemem elől.
Ismertem ezt a fajta tekintetet, ahogy megugrott... Vaj van a hegyes kis füle mögött. Jobbnak láttam odább ódalogni, levettem a mellényem, de nem fért alá a cucc. Na mindegy, csak félóra lesz... az a baj, hogy ez a hely nem jó az eltűnéshez.
Egy kofa sátra mellett belelestem a dobozba. Valami rúnajeles, színes botocskák, vagy csontok voltak benne. Pff...varázstudónak lehet értékes, én pár darnánál nem tudnám feljebb verni az árát. Na mindegy, megvárom a huncut elfet, aki talán más népek mágiájával mesterkedik.
Alighogy letelepedtem ott helyben, dobogó léptek és ingerült férfihang ütött meg.
Mire felocsudtam ott magasodott felettem egy uraság.
- Szóval nálad van? Te loptad el?- Mordult dühösen.
- Miről beszél uraságod?- Máris tápászkodnék fel a földről, de megelőzött. Megfogta a két karomat és felrántott. Na nem szeretem ám az ilyen erőfitogtatást. Szipogok kicsit az orrommal s összeszorított szemmel kiálltok:
- Á! Miért? Eresszen el! Ez fáj! Ne bántson Uram!
Ahogy zavartan elenged, körbepillant. A szaporodó publikumot ezzel mellém is állította. Lehajoltam gyorsan a dobozért. ~ Remélem, nem valami varázsló...~ Fordult meg a fejemben. A tömegben nem láttam a fiút, miközben leporoltam a dobozt.
- Honnan szedted ezt a dobozt? Azonnal mond meg!- Váltott szelídebb hangnemet a férfi.
- Ez ...egy kalapdoboz! - Vágtam ki egy elbűvölő mosoly kíséretében. Hogy hiteles legyek, felé nyújtottam. Ha érte nyúlna...
Nos rögvest kapott utána. én meg ijedten, mintha az iménti atrocitástól tartanék, kicsit oldalt ugrottam, ő meg kissé megbillent. Majd ismét felém kapott, de most is csak levegőt markolt, mert derékból elhajoltam előle. Vicces lehetett, mert többen felnevettek köröttünk.
A férfi haragos lett, már vörösödött.
- Mutasd, mert olyat teszek, hogy én is megbánom!
Na ezt már nem akartam tudni, mi lenne. Álltam, mint a cövek.
- Itt van, uram!- Szóltam bünbánó halkan.
Amikor sóhajtva felém hajolt ismét, akkor feldobtam az árus sátrára a dobozt. A népek felbolydulva nevettek s lökdösték egymást, hogy jobban lássák a mulatságot. A fickó lendületet vett, hogy pofon vágjon, amit meg is érdemeltem, de ekkor beleharaptam a kezébe rendesen. Mondom, utálom ha bántanak. Pláne, kisebb vagyok!
Történetesen egy fasor kezdődött itt. Mire kettőt pislantottak egy benyúló ágról horgásztam el az ágaskodók elől a csomagot. Ágról-ágra ugrálva, nagy előnnyel hagytam el a piacot.
Messziről még hallottam, hogy 'Kapják el!' 'Tolvaj!' .
Hamarosan azonban egy szekérbe' aludtam jóízűen a mutatványosokkal, akik kicsit közelebb visznek egy furcsa mágushoz, aki sose durva velem, és akkor tapsol, meg akkor nevet, amikor annak ideje van.
Nem tudom, meddig megyek ezzel a szedett-vedett társasággal, attól függ, hogyan muzsikálnak. Remélem, Dél-Nyugatra jutok mielőbb, s a barátom örülni fog a szuvenírnek. Ha hasznát látja, akkor biztosan.

// Vége //

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2014-04-01, 6:16 pm

//Kezdetek 1.

Első kalandomat kívánom felvezetni, de ha kedvetek van, játszunk! //

Mia enyhe izgalommal araszolt a vásári tömegben. Néha nekinyomták valakinek. Azért jutott levegőhöz is. Alacsony termete miatt nem sokat látott a kirakodók portékáiból, de roppant türelmes volt. Ritkán csípett bele egy tomporba, vagy rúgott "véletlenül" lábikrán valakit, hogy haladjon. Tudta, mit keres, és hang után ment. Mire megtalálta, már éppen kedve támadt visszaballagni a Fogadóba. Éhes volt, és álmos, unta már az elfek, törpék, emberek, varázslók alkotta sokaságot. Az előző héten még izgalommal töltötte el, de most már hamar akart végezni. Sőt, költözésen is gondolkodott, mert a Fehér Ladyben csapnivaló az étek. Mintha mindent elrontott volna a Lady, vagy egyszerűen csak egy pancser kontár. Ha még egyszer olyan vacakot tesz elé, faképnél hagyja. Ahogy szokta ezt a népséget, mind jobban vonzotta a Nemesi Udvarház tarka kavalkádja. Összegyűjtött néhány apró kincset a zseniális táblás játékon, ami a főtér egy sarkán áll. Még egy mágus is beszállt, villogni, pedig azok folyton sietnek, valami Főpapnőhöz. Bizonyára a kegyeltjei. A legügyesebb egy jóképű katonatiszt volt, kackiás bajszánál szebben villogtatta stratégiai tudását, logikáját. Élvezet volt vele a játék, háromszor hívta ki Miát. Végül a nemes úr, akit kísért, fizette ki a lány nyereményét. Igaz ugyan, hogy pénze így sem volt, mert odaadta a háziasszonynak, sok egyéb mellett, de akadt elég helyi csecsebecséje, hogy alkudjon új szállásra. Ennél csak jobb jöhet, mint a különös erdőnél is, vagy a szörnyű menekülésnél is, kegyetlen "megmentőitől". Meglapulni persze jó ez a hely, de az Udvarház való egy ilyen magas származású úri hölgynek. Öröm az ürömben, hogy igényes, de nem túl kényes, mint a sok piperkőc lány az udvarból. ~ Mannahon...~ Sóhajtott.
Minő áldás, hogy az erdei kirándulása ilyen szerencsésen ért véget. Varázserejét hiába próbálgatta, semmi. Mióta itt van, mintha elhagyta volna minden ereje.
Harmadnapon kereskedők siettek a segítségére. Kivezették a rengetegből, s felajánlották, hogy elvezetik egy városba.
Az egyik éjjel fojtott hangok ütötték meg a fülét, hogy a sátrak mögött a dolgát intézte. Meghallotta, hogy "a szépséges utasra" alkuszik valami kalóz, becsült magas értéke miatt húzódott az egyezség.
Mia fészket lelt a fűben, s tarka, kicsi kígyókat gyűjtött a kendőjébe. Míg alkudoztak, a kereskedő sátrába osont, s ágyába takargatta őket. Az ezt követő ribillió alatt kislisszant a táborból, s elhagyta a vidéket...
~ Ehhez képest arany életem van! Szabadon!~
Végre meghallotta, amit keresett. A pánsíp hangja felé vette az irányt. Kisvártatva kibukkant a tömegből.
- Hogy adod a sokágú sípot?
A megszólított elf ráemelte világos szemét:
- Pánsíp ez. Nagyon értékes holmi...- kezdte, de Mia közbeszólt:
- Megfizetem az árát, ha drága is! Mutasd!
A fickó meglepődve adta a kezébe. Leheletkönnyű hangszer volt. A lány belefújt, de tompán szólt.
- Várj csak, megmutatom!
Visszavette, és elfújt szinte felette.
Mia rögtön kipróbálta. Végigfújt a sípok felett, mint a nyári szellő.
- Szépen szól, van érzéked hozzá! Tiéd lehet, hallani fogod benne a természetet. 40 darna lesz.
Mia félrehívta a sátorhoz. A természet lényének zöld jáde követ adott, amivel egy varázstudó távol tarthatja a rontást a termőföldjétől.
Boldog elégedettséggel indult a külvárosi fogadóba. Farkaséhesen, a pánsípot forgatva finom ujjai között, nem törődött a félszemű emberrel, meg a tarka kutyájával, akik fel-felbukkantak az úton, s végigkísérték hallgatagon.

//Folytatás a Fehér Ladyben//

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2014-04-11, 8:39 pm

//Kezdetek 6. - Nawarean//

Mia a ritluló vásárlók és bezáró árusok között kiváncsiskodva őgyelgett egy kicsit.
A piac egy szegletében jobb korcsma állt, a jómódú úriközönség számára hírdetve magát a cégérén. Mia egyenesen odament ezután.
Megállt egy pillanatra az ajtóban, majd a pulthoz masírozott. Földig érő fekete utiruhájában, mely combközépig volt felhasítva, felette széleskarimájú csucsos kalapjában, alant térdig érő, fűzős fekete magassarkú csizmájában feltűnést keltett. Nem is szólva vörös, meg arany kiegészítőiről, vállkendőjéről.
Mire végigkopogott a bejárattól, majdnem minden férfi őt nézte, s mivel csak férfivendégek ültek benn, az előtéri ivóban, telt ház révén ez elég sok érdeklődőt jelentett. Mia cseppet sem zavartatta magát. Ha el akart volna bújni, aképp viselkedik, célja viszont a feltűnés volt. Minél többeket vonz maga köré, annál nagyobb bevételre számíthat.
Így szólt a csaposhoz:
- Egy asztalt foglaltattam ma reggel játékhoz.
A csapos tagbasszakadt fickó volt, kissé megütközni látszott a fejleményen, de nem adott hangot neki.
- Igen. 30% a nyereményből a házé.
- 30? De uram, ez kész rablás! Legyen 15!
- Esetleg 5%-ot engedhetek az árból.
- De hiszen megnövekedő fogyasztással is számolhat! 18%-ot itt hagyok és még jól is jár, mert én játszom, mert még nem akadt ellenfelem Tarsisban az egy hét alatt, mióta megérkeztem!
- Nagyon magabiztos kis hölgy! 20%, de ha tovább alkuszik, nem adok helyt a játéknak. Ez a vége!
- Ez a vége! 20%... Megérkezett már a végvári nemes úr a katonájával? Nem? Akkor kérem, azonnal küldje hozzám, amint ideérnek! Esetleg kipróbálná addig is valaki magát egy kis játékban? Csak bátran, urak, bátran!
Míg az asztaláig követte a csapost, alaposan körbenézett. Válogatott tömeg gyűlt össze, de egy furcsa, közepestestű, tarka kutyán kívül senkin sem akadt meg a szeme. Mintha már belebotlott volna valahol... biztos a piacon...de olyan, mint bármelyik tarka korcs, igaz, nagyon fegyelmezettnek tűnt, ahogy leült vele szemben.
Egyik-másik asztalnál mozgolódás támadt, amikor kinyitotta a fadobozkát, és felállította az asztal tetején. Aki szerencsejátékra számított az unalomig, az most csillogó szemmel figyelt, vagy gondolta végig ismereteit erről a régi stratégiai játékról.
Mia mosolyogva várt, és ki-kiejtette a kezéből a bábukat és a korongokat, hogy aztán halk elnézést kéréssel tegye a helyükre őket. Mintha zavarban lett volna... Ezt bíztató előjelnek vélték néhányan.
A játék a 'Koronák és fejedelmek harca' volt.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2014-04-11, 10:16 pm

*Belépek a fogadóba, nagy nyüzsgés támadt odabent s sokan egy nőt bámulnak, nem lehetne nőnek nevezni hisz még gyermek. Arca alapján talán a mostani koromnak felelne meg, elsétálok az asztaláig, s szemügyre veszem azt amit oda pakolt, vöröslő tekintetem végigméri a lányt, olybá tűnik megvezetni kívánja a körülötte lévőket. Hisz az ezernyi bocsánat kérés közepette egy cseppet sem izgatja fel magát, ügyetlenségén. Szemeibe tekintek, mikor rám pillant. S az enyémek szinte rögvest cián színbe mennek át. Majd üresedő asztalt találok, sokakat vonz ezzel a kis színjátékkal kár, hogy nem vagyok a játékok híve legalább is nem az ilyesfajtának. Aki játszani kívánkozik velem neki fegyvert kell forgatnia. Majd letelepedek az egyik szembe lévő asztalnál, s nézegetem a játékot már amit hagynak belőle látni. S mikor már végleg eltakarják a szemlélődők végre a kiszolgáló személyzet úgy érzékeli, hogy vendég érkezett aki már várja őket.
- Mit kér?
- Sültet, s kísérőként egy pohár vizet.
- Azonnal hozom.
*S elszalad az ételért s pillanatokkal később már érkezik is vissza mintha számítottak volna a kérésre. Pedig azelőtt sohasem jártam itt. Érdekes, de mégis hidegen hagy az ügy.
- A szerencsejáték a vesztesek sportja...
*Majd állok neki falatozni a szép darab sültemet, s lassan a hideg vízbe kortyolok, jól esik mintha csak a sivatag tombolt volna a torkomban, jó ideje kifogyott a kulacs, s a pocsolyából nem voltam hajlandó inni.
- Megtöltené vízzel?
*Nyújtom át a kulacsot, majd a pincérnő elveszi s elmegy megtölteni azt. S én közben békésen kívánom befejezni a lakomám. Mikor arra leszek figyelmes, hogy hárman állnak előttem karba tett kézzel. S igen ronda ábrázattal, valószínűleg az új fiú megtalálta a törzshelyüket bár ez cseppet sem zavart.

Tárgy: Re: Piac, és kereskedések 2014-04-12, 1:24 am

Érdekes a játék, de izgalmasnak nem nevezné a lány. Inkább egyhangú. Erről a megtévesztő küllemű táblás játékról legtöbben azt hiszik, szerencsén múlik a győzelem, pedig sokkal több logika, stratégiai érzék és bátorság kell hozzá. Ezért többnyire az első lépéseknél már eldöl, ki irányít. Persze állhat be fordulat közben, de eddig senki nem örvendeztette meg Miát. Úgy tűnt, ő a 'Kardok és fejedelmek harca' királynője.
Így véka alá se rejtette örömét, amikor végre megérkezett a nemes úr és az ifjú katonatiszt a ki tudja már milyen nevű végvárból. Onoria Főpapnőnél időznek valami állami konferencián. Miának rengeteg a bevétele, de végre méltó ellenfél hívta ki.
Éppen akkor merülne el az élvezetben, ami a szürke agysejtek megmozgatását jelenti, amikor a szemközti asztalnál tumultus támad. Egy fiú ül ott, akit láthatóan jobban izgalomba hoz a sülthús, és az ivás, mint a játéka. Figyeli azért, de mintha a lány személye jobban érdekelné. A kutya előtte ül a padlón, mozdulatlanul, de nem hozzá tartozik, mert még akkor sem kapja magát a srácért, mikor a marcona alakok piszkálni kezdik.
Őtarkasága továbbra is Miát bámulja, addig, míg a kezdődő feszültség a zsufolt helyen elér még pár környező asztalt. Akkor a semmiből egy félszemű alak tűnik föl. Leplezetlenül végigméri a lányt, majd füttyent a kutyának s kisietnek az ajtón.
Belé nyilall a felismerés, naponta többször is látta a párost Tarsis szerte. Mintha bizony őt követnék. Biztos úgy is volt...
A vándor asztala gyújtózsinór egy kis éjji bunyóhoz. Mia hirtelen dönt úgy, hogy felfüggeszti a vitézzel a játékot. Döntetlenre kijátszva számolnak el, s egy más alkalommal a Főtér sarkában álló táblához beszélnek meg randevút. Nem foglalkoznak a kiélezett lincshangulattal, tuti észre se vették, különben kardot rántva fedeznék, míg elszámol a csapossal. Ehelyett fizetnek s távoznak.
Mia szütyőjére, amit a keblébe süllyeszt a pultnál, akad, aki sóváran pillant. Az is lehet, hogy a keblek halmára is.
Kifelé indul, de a háta mögött csete-paté zajai kezdődnek. Nem akart visszanézni, mégis megteszi. Bántja az igazságérzetét, hogy olyannal kezdenek ki, aki tényleg ártalmatlanul viselkedett egész este, mint fáradt utazó.
Ki tudja, mi a jobb? Itt bent meglátni a fickókat, akik a nyomába szegődtek, vagy odakinn a sötét utcán szembesülni velük? Nos, jelen helyzetben jobb itt nézni velük farkasszemet. Pártfogókra lelhet...