Nortelon - A felhők városa

* Ez a kacérkodós mosoly tetszik neki. Pláne, hogy Kesa figyelemre méltóan szép hölgyemény, akárhogyan is szemléli meg Kean. Az igazat megvallva, nem is nagyon bánná, ha a nőt nem csak a patkók, de a férfi is érdekelné. Márpedig az arckifejezése kellemes előjelként árulkodik. Kár, hogy a hím lemarad róla, mire újból ránéz, ugyanis az a mosoly, pusztán kedves.*
- Nos, ebben igaza van, valóban nincs itt hűvös időjárás. Menjen csak, ahogyan óhajtja.*mondja, bár sosem tudott róla, hogy itt, a városnak ezen a részén több lenne a bűnözök száma, mint egy-két pitiáner zsebtolvaj, akik a napközbeni forgalom közben próbálnak erszényeket elcsenni, legtöbbször általában sikertelenül. Habár az, akit a mai napon elkapott, mert munkába menet ki akarta fosztani már a rácsos ablakon nézelődik kifele, törött bal karral és egy jó darabig a hűvösön marad.
Telik-múlik el az idő, ami közben Luna kint ténykedik és nagyjából a beígért fél óra előtt valamivel nyílik befele az ajtó és a férfi lép ki, kezében egy friss patkóval, néhány szöggel, na és kalapáccsal felszerelkezve, ami természetesen már normális méretű, nem pedig olyan, ami a megformáláshoz használt. Mivel a nőcske eláll az útjából, így könnyedén hozzáfér a lóhoz, akinek a lábát ügyesen megemelve rászögeli a lábbelijét. A hátas szerencsére nyugodt, így nem akarja Kean-t bántani. Miután rendesen felerősítette rá, a többi patkót is átnézi és azokon is a szegeket megüti a kalapáccsal, mivel kezdtek már lötyögni a jószág lábán.*
- Na ezzel, készen is lennénk. Az állat ismét útra alkalmas. Menjen be kérem, ott a mesterrel meg tudja tárgyalni, mi is lenne ezért a fizetendő összeg.*invitálja beljebb, elvégre ő nem mondhat árát, hiszen még tanonc. Különben sem tudja, hogy a kovács mennyiért számolja fel az ilyesmit és tart tőle,hogy netán túl sokat, avagy túl keveset kérne el az ügyféltől, inkább a szakemberre bízza.*

* Nem igazán zavarja, hogy az állat néha-néha ránéz. Ehhez persze az is nagyban hozzá segít, hogy nem igazán akarja megrúgni. Jobban érdekli a lovat most a gazdája, aki szeretgeti. Látszik Kesa-n, hogy összeszokott már a jószággal. Mivel régebben nekik is volt egy csődörük, elsőre felismeri, az egymáshoz rázódott gazdi-hátas párost. Sajnos nem húzta sokáig, mivel már mikor hozzájuk került is beteges volt, csikó korában elpusztult.*
- Jó tanácsnak szánom, mielőtt elmegy valahova, ellenőrizze a patkókat.*mondja. Tudja, hogy akkor kisebb az esély rá, hogy útközben leesik és a javítás is kevesebb összeget emészt fel.*
- Természetesen.*biccent a kérésre. Aztán a nő bemegy, hogy egyeztessék az árat. Kean addig is el van a jószággal. Szerencsére békés és mivel látja a férfin, hogy nem akarja bántani, hagyja, hadd simogassa csak meg nyugodtan. A portékához hozzá sem nyúl, nem hogy más milyen értéktárgyhoz. Nem telik bele még öt perc sem, mire a hölgy kijön a műhelyből.*
- Igen, a mesterem valóban megbízik bennem. Bár az egész úgy indult, hogy egyszer nem ért rá és megkért, hogy szögeljem fel én a patkókat, az ügyfél pedig megemlítette neki, hogy szép munkát végeztem, így nekem adta ezt a feladatot.*meséli el annak rövidke történetét, miért is ő csinálja meg ezt. No, persze nem ingyen várta el tőle, hanem egy kis plusz darna-t adott érte bónuszként.*
- Tudok. Amint azt ön is látja, ez nem kisváros és nem is a leghétköznapibb. Először csak egy templomot építettek ilyen magasságba, majd mivel egyre többen kezdtek el felköltözni házakat is emeltek. Végül ez lett belőle.*válaszolja készségesen az imént feltett kérdésre. Habár, ezek alapinformációk, amit akármely norteloni lakostól meg lehet könnyedén szerezni.*

// Hát, azt sejtettem. //

* Látja a nőn, hogy másra vágyott, többet akart. Azonban sajnos nem holmi tudós, aki minden aprócska eseményét ismerje a helynek. A pletykákban pedig nem hisz. Csak az tudja nagyon jól, hogy a legtöbbnyire nem is igazak.*
- Valóban az lett belőle.*ért egyet Kesa-val.*
- Hát, persze. Szerintem jó. A népek kedvesek, bár azért néha nem árt vigyázni. Szerencsére nem sok errefelé a bűnözés, maximum egy-két zsebtolvajt lehet látni napközben, bár azok is nagyon kezdőek. Habár, azért vigyázz azokkal, akik helyi öregekként mutatkoznak be és olyasmiről mesélnek, hogy képesek néhány különlegesebb főzetet előállítani. Egyszer nekem az egyik rám sózott egy üvegnyi sebgyógyítót. Mondanom sem kell talán, hogy aznap sokak akarták tőlem elvenni, de végül megszabadultam tőle, mert kétes hírű alakok voltak a nyomomban érte.*mesél el egy nem túlzottan régi történést. Azon a napon kellett legtöbbször önvédelmet alkalmaznia. Egy kalandornak adta végül oda, aki súlyosan megsérült és majdnem el is vérezett.*

- Pont ugyanúgy, mint ahogyan bárhol másutt is, hölgyem.*erősíti meg a nő szavait bólogatva. Az ilyen népeket egyszerűen nem lehet elkerülni. Holmi kis falucskában még csak-csak, de nem egy ilyen nagy városban. Eme kerek világban semmi sem teljesen tökéletes, sőt néha egyes helyzetek, illetve helyek sokkalta inkább tökéletlennek mondhatóak. Nem is bánja, hiszen így nem lehet megunni mindent olyannyira hamar.
Figyelmesen hallgatja, mit is mond neki Kesa. Valóban igazi van és némi ellentmondás van egy-két mondat között.*
- Nos, valószínűleg tényleg akadnak, de akkor viszont elenyésző számban.*pontosítja magát. Emellett arcára egy mosoly is felkerül. Ismét csak a nőstény veszi át a beszélgetés kormányrúdját.*
- Egyetlen szóval sem említettem meg, hogy nekem lett volna szükségem ilyesmire. Az öreg talált meg engem az utcán, amikor épp szabadnapom volt. A kezembe nyomta, elmesélte mi is és mire jó, meg, hogy vigyázzak rá én, mert neki már leáldozóban van az ideje. Azután köd szállt le és ő már nem volt sehol.*ad ki bővebb információkat a történtekről, ami a másikat az eddigiek szerint nem hagyja hidegen. Örül neki, hogy végre van, aki meghallgatja.*

* Kean nem ért a mágiához, így azt sem tudja, hogy a ködöt az apóka generálta-e, avagy csak a véletlen művének volt köszönhető. Habár úgy sejti, hogy az öreg idézte elő, mivel igazán hamar eloszlott.*
- Ahogyan mondom, úgy igaz. Mindez olyannyira biztos, ahogyan most én itt állok. Azt is megemlítette, hogy erős főzet és egyszerre csak keveset szabad belőle elhasználni, ugyanis valamivel nagyobb mértékben akár halálos is lehet.*válaszolja a feltett kérdésre. Az az idős ember úgy állította, hogy valamilyen fű van benne, amivel vigyázni kell, mert nagyobb adagban mérgekbe szokták keverni. A növény nevére azonban már nem emlékszik. Valamilyen különös volt az elnevezésében, az megragadt a memóriájában.*
- Hát higgye el, én is meglepődtem rajta! Nem, sem azelőtt nem esett meg ilyesmi, sem azóta. Habár, azzal az öreggel sem találkoztam mióta túladtam a főzetén. Meglehet, hogy elköltözött, avagy elhunyt. Szerintem viszont csak meghúzta magát és nem sokat merészkedik utcára.*elmélkedik. Ekkor hirtelen a nyerges állat kimutatja, menyire szeretne már megint útra kelni. Ez a férfi figyelmét se kerüli el.*
- Azzal nem vagyok tisztában, ön hogyan van vele, de úgy vélem, érezhetően lehűlt az időjárás. A mai napra már úgyis végeztem a munkámmal. Mi lenne, ha elmennénk abba a közeli fogadóba, ahova indulni készült? Ott van egy istálló is, ahova a lovát elviheti és a maga szállását is el tudná intézni.*ötletelget.*

* Úgy tűnik, a hölgyet nem lombozza az le, hogy nem jutott egyből egy kedvező alkalomhoz. Azonban ő úgy tartja, hogy ami késik az szerencsére nem feltétlenül múlik is. Minden esetre könnyedén előfordulhat, hogy a Kean által elmesélt történet nem ér még itt végett, ha Kesa kicsikét kutakodik az öreg úr után. Figyelmesen hallgatja végig a hölgyet és teljesen egyet ért vele. Nem is tervezett a már koszos munkaruhájában elindulni bármerre.*
- Természetesen nem akarok így elmenni egy fogadóba. Még a végén meghűlnek és elesnék némi munkától. Ha lenne olyan kedves Luna, akkor kérem várjon meg, gyorsan beszaladok és felhúzom azt a ruhát, amiben érkeztem.*mondja, elvégre már beiktatott magának egy viseletet, amit dolgozáskor húz fel, hazafele pedig a reggel levetett ruháit veszi magára. Megejt még egy barátságos mosolyt, majd elindul be. Van a kovácsműhelyben egy kisebb szoba, ahol kis, régi szekrény és egy rövidke, elnyűtt pad található meg. Az ajtót behajtva maga után kiveszi a szekrényből az utcai öltözetét, leveti a rajta lévő ruhaneműket és felöltözik a szekrénykéből kivettekre. A tárolóba pedig a ledobott öltözete kerül bele. Kisiet a nőhöz, aki már várt rá.*
- Na, már itt is vagyunk. Mehetünk.*hangzik el a vezényszó és megindulnak. Hagyja a partnerét előtte haladni egy darabon. Nincsen hátsó szándéka ezzel. Tekintete sem kószál el oda, ahova nem lenne illendő.*
- Hát, én nem alkalmaztam magamon, de az a sebesült kalandor, akinek a kezébe adtam az üveget még aznap megtalált és hálálkodott, hogy a szer milyen jól bevált.*feleli. Nem holmi ócska lötty volt a tartalma, arról akkor megbizonyosodott.*

* Kean-nál az alapvető illemhez tartozik, hogy előre engedje a hölgyeket. Természetesen azt is tudja jól, hogy egyesek ezt csak azért teszik, hogy közben hátulról gyönyörködhessenek a nőkben. Ő azonban nem ilyen.*
- Én is igazán meglepődtem rajta. Az öreg azt is elmondta, hogy egy családi recept alapján készítette el, ami nincsen leírva, csak apáról száll fiúra.*válaszol. A maga részéről sosem tekintett jó szemmel, az ilyen öröklődő titkokra, ugyanis az ilyen féltve őrzött kotyvalékok mindig bajt hoznak arra, akinél éppen van.*
- Mint ahogyan azt már említettem, a szer nagyobb mértékben halálhoz vezet. Ezáltal pedig nagyon könnyen lehet alkalmazni méregként. Biztos valakit el szerettek volna vele tenni láb alól. Még a szemük sem állt jól, így le merném fogadni, nem valamilyen helyes cselekedetre készültek pont.*fejti ki a véleményét. Nem zavarja Kesa az állathoz intézett mondata, mert a férfi már befejezte a válaszadást.*
- Rendben van, részemről mehetünk gyorsabban is.*egyezik bele azonnal. Már nem is kell olyan sokat sétálniuk, mire elérkeznek a fogadó épületéhez. Miután a lovat az istállós fiúra bíztak rá, elindulnak befele. Kinyitja a másik előtt az ajtót illedelmesen.*
- Csakis ön után, kedves Luna.*Int jobbos kezével az ajtó felé, enyhén meghajolva, fehér mosolyát röpke pillanatig megvillantva. Tisztában van vele, hogy az ilyen aprócska gesztusok mindig egy-egy jó pontnak számítanak a partner szögéből szemlélve a helyzetet. Azt pedig belé nevelték, hogy legyen figyelmes egy hölggyel.*

* Gyorsabban haladnak már, így az előttük lévő út, már nem is tűnik olyannyira hosszúnak. Átgondolja ezt az egész Hogy valóban az öreg bácsika saját készítménye-e a főzet, azt ő sem tudja pontosan, azonban a férfi szemébe nézett beszéd közben és nem is látszott kicsit sem idegesnek, így valószínűleg igazat mondhatott. Habár nem épp a legprofibb a hazudozók kiszűrésében, de úgy tűnt, nem akarja átvágni Kean-t. Neki legalábbis ez volt róla a legelső benyomása.
A hím pedig nem titkol el semmit Kesa elől. Miért is tenné? Semmilyen oka nincsen rá, hiszen a nő eddig még egyetlen rosszalló szóval sem ártott még neki.
Az üvegcséhez visszatérve, valószínűleg furfangos gyilkossághoz tervezték felhasználni azok az alakok, akik el akarták tőle szedni azt a főzetet. Nagyon logikusnak is tűnik, hisz így könnyedén ráfoghatják a halálesetet arra, hogy teljesen véletlenül túladagolták, mivel nem tudták, körülbelül mennyit szabad belőle adni a betegnek. Minden bizonnyal el sem ítélnék őket, inkább a főzet készítőjét okolnák miatta. Simán megúszhatnák a bűntettüket.*
- Igazán nincs mit.*Legyint egyet. Nála ez mindennapos dolognak számít. Nem zavarja, hogy a hölgyemény is meghajol előtte. Nincsen azzal tisztában, hogy a beszélgetőtársa nagy tudás birtokában állna, amit valamiféle féltett kincs módjára kellene őrizni. Utána lépi át a küszöböt. Az ivóban mint mindig nagy a tömeg. Nem is csoda, hiszen már leszállt az éj. Ilyenkor mindjárt többen térnek be ide. Négy, avagy maximum öt fős asztaloknál üldögélnek baráti, illetve üzleti társaságok. A pultnál is foglalnak természetesen helyet a betérő vendégek. Szinte egyből kiszúrja a leghátul üldögélő két férfit, akik nagy valószínűséggel alvilági dolgokról beszélgetnek. Nem látszanak tisztességeseknek. Arcán egyből kiütközik a nemtetszése.*
- Persze, hogy megfelelő lesz. Természetesen nem bánom.*mondja kedvesen, majd megindulnak az üresen álló asztal felé, ahol aztán a hölgynek kihúzza a székét.*

* Igazán kellemesen mosolyog a nő lelkes válasz adásán. Mind a mondata, mind az arckifejezése arra utal, a férfinek sikerült elnyernie a tetszését, ami általánosságban jól tud jönni.*
- Bizony ám.*ért egyet az előbbi kijelentéssel. Bár a kis tesztelés feltűnik azért neki, de ettől függetlenül nem zavarja. A másik sejtése pedig nagyon is helyes és Kean lassacskán beelőzi Kesa-t és kihúzza előtte a széket kihúzza neki, hogy a partnere kényelembe helyezhesse magát a széken. Neki teljesen mindegy, hogy egyszeri nőhöz van szerencséje, avagy egy nemesi család sarjával hozza épp össze a sor. Tiszteli, a kékvérűeket és az átlagos jövedelmű hölgyeket is. Maga a szemben elhelyezkedő ülőalkalmatosságot foglalja el. Az egyáltalán nem zavarja, hogy a másik a jelen helyzetét tekintve csak kereskedő. A következő mondatok meg kell vallani, tetszenek neki.*
- Hát kérem, egyszer mindennek eljön a maga ideje, csak ki kell azt várni. Tudja, engem így neveltek fel.*feleli barátságosan. Mint eddig, most is őszintén beszél. Ezt már hangjából is elsőre ki lehet hallani. Nem szokása hazudozni. Az olyasmi úgymond nem az ő "asztala". Inkább meghagyja másoknak.*
- Nos, valóban a legtöbbekkel is hasonlóan viselkedem. Azonban egy ilyen szép hölggyel, mint amilyen ön is, különlegesen kell bánni.*bókol.*

Vash el akarta tanulni az idézés minden trükkjét, de magától nem igazán haladt. Így hát sokat érdeklődött hogy mégis hol, és kinél tudná elsajátítani. Mindig azt hallotta hogy A felhők városában van egy mágus aki ebben tudna neki segíteni. Így hát útra kelt, vándorolt pusztákon, erdőkön, sziklás hegységekben, dacolva néha az időjárással, de végül célt ért: eljutott a városba. Érezte hogy jó úton jár, így magabiztosan ment a városban, úgy mintha oda valósi lenne.
Ahogy ment egy szép parkhoz ért, amin épp készül át haladni. Bár jobban szeretett a sötétben mozogni, azonban a szép park és idő valahogy megnyugtatta. Ahogy haladt előre látta hogy a park szélén lévő egyik padnál egy szőke alak ül, és olyan arcot vág mintha valami hatalmas rejtélyen törné a fejét. Vash egyre jobban haladt előre pont ahol ez a fura idegen ült.
Ahogy előtte ment el ezt hallotta:
-Nem használhat semmit...

Vash nem tudhatta hogy mégis kihez szól, így megállt és ránézett.

Vash-nak úgy tűnt mintha a szőke idegen nem is figyelt volna addig rá míg oda nem ment hozzá, miért ne ment volna oda hisz azt hitte hozzá szólnak. Mikor oda ért köszönt neki:
-Üdv

A szőke ránézett, tekintetén lehetett látni hogy furcsálja kinézetét, mondhatni felmérte hogy mégis ki ez az alak aki megszólította. Majd megszólalt:
-Ide valósi vagy? Esetleg segíthetek valamiben?


Vash egy pillanatra csodálkozott hogy nem üdvözlést kap először hanem már is kérdéseket.
Elvesztette volna értelmét a köszönés?!-gondolta magában.
De válaszolt:
-Nem vagyok idevalósi, távolról jövök. Egy mágust keresek aki nagyon jártas az idézésben. Úgy hallottam ebben a városban van. Talán tudod kiről van szó?

Miután elmondtam célom az idegen illedelmesen felállt, majd kezét nyújtotta. Faragatlanság lett volna Vash-tól ha nem teszi ő is. Mikor kezet fogtak az idegen megszólalt:
-A nevem Cloud. Örvendek.Mágus vagy?

Vash ismét csak válaszolt a kérdésekre, hisz fontos a céltudatosság, meg hát lehet hogy útba tudja igazítani:
-Igen, mágus vagyok, bár tudom hogy külsőm nem ezt sugallja. De ez ne tévesszen meg.

Cloud még nem engedte el Vash kezét. Ezt furcsálta picit a mágus, de mikor említeni akarta, abban a pillanatban engedte el. Vash szemügyre vette Cloudot. Katona ruhát visel, de minden kis megkülönböztetettségétől megfosztva, így egy sima kék garbó és fekete nadrág meg egy lenge kabát volt, ami világos barnába burkolta.
Cloud ismét szólt:
-Sajnos én se vagyok túl járatos itt.
Pár napja jöttünk a városba, azonban csak átutazóba.


Vash egy pillanatra elkeseredett hogy nem sikerült útba igazítást kérnie, de nem törődött vele mert így legalább felfedezi a várost. Meg hát végül is amúgy is a csináld magad elv híve. Épp készült volna menni tovább mikor Cloud egy szokatlan kérdést mondott:
-Mond, ha nem zavar veled tarthatok?


Nagyon furcsálta eme kérdést Vash, hisz Cloud nem is ismeri őt, azonban mégis vele tartana. Nem volt jelentősége hogy jönne-e vagy sem, hisz magányos típus. De válaszolt:
-Nem zavar. De csak hogy tudd: mindig egyedül vagyok, így lehet hogy furcsa leszek számodra. Ha nem szólnék hozzád az nem azért van mert gyűlölök mindent, egyszerűen csak ilyen vagyok!

// Kesa //

* Szinte egyből észre veszi azt a csóváló, vékonyka kis ujjat. Nem ért vele egyet, annyi már teljesen biztos. Valószínűleg a nő önbizalma szenvedhetett csorbát, hogy már nem érzi magát szépnek. Reméli, hogy ez csak egy ideiglenes állapot nála.*
- Ugyan-ugyan, ilyet én sosem tennék önnel.*mondja komolyan. Nem az a fajta, aki a nőket holmi játékszernek tekintené, aztán ha megunja, eldobja. Az olyan férfiakra soha sem tekintett jó szemmel.*
- Drága hölgyem, magának én nem tudnék hazudni.*válaszolja őszintén. Nincsen vele teljes mértékig tisztában, de úgy érzi, hogy valami megfogta benne. Talán a külseje, netán a szép mosolya, vagy a természete. Az egyik mindezek közül valószínűleg. Egyszerűen képtelen, sőt nem is akar a nőnek hazudozni össze-vissza. Az nem vezet végül jóhoz.
Azonban amikor éppenséggel folytatnák tovább a társalgást, amikor megjelenik a felszolgáló tollal és papírral a kezében, hogy majd le bírja jegyezni a kéréseket. Valamilyen fokon bánja is, hiszen szíves örömmel beszélgetett még volna az asztaltársával, akivel egészen jól sikerült megtalálniuk a közös hangnemet. Könnyen leolvassa a másik arcáról, hogy ő sem repdes a boldogságtól. Előbb Kesa kerül sorra, majd a leány Kean felé fordul bájmosollyal.*
- Szép estét kívánok!*köszönti nyugodtan.*
- Egy rántottát szeretnék két tojásból egy csipet borssal és egy frissítőt.*adja le a rendelését. Ez után a lány elmegy, hogy leadja a konyhán a kéréseket.*

//Eron//



Eron csatlakozott Vash-hoz, így hát együtt haladtok tovább a parkból. Pár méter után Eron egy egy újabb kérdést vetett fel:
-Téged hogy hívhatlak?


Vash sejtette hogy Eron előbb vagy utóbb megfogja kérdezni a nevét. Hisz mégsem nevezheti idegennek folyton, vagy akármi másnak.
Tudta hogy nyugodtan meg mondhatja neki, mert valami oknál fogva kicsit emlékeztette magára. Hogy miért azt nemtudta, de érezte. És eddig sose hagyták cserben a megérzései.
Így hát válaszolt:
-Szólíts Vash-nak.

Ahogy haladtak tovább egyszer csak egy hídhoz értek. Nagyjából a közepénél Clo megáll, majd gyönyörködni kezd a tájban, legalább is Vash így gondolja, hogy ezt teszi. Ő (Vash) nemigazán volt az a fajta aki leáll gyönyörködni legyen az bármilyen szép is egy hely, vagy táj. Inkább olyam volt aki a sötétből figyel.
Madj Clo, Vash-hoz egy újabb kérdést irányít:
-És, mi a véleményed eddig erről a városról?
Szerintem, káprázatos, már az elhelyezése. Az építők aztán kitehettek magukért.

Vash eddig nem igazán figyelt az ilyen részletekre, mert őt inkább csak a célja érdekli, hogy megtalálja a mágust.Épp mikor már kezdett volna elgondolkodni a válaszon, a városon, hogy milyen is az, újdonsült úti társa ismét csak megszólalt:
-Mondtad, hogy nem tudod merre kell menni.
Akkor most hová megyünk?

Erre mégis mit felelhetett volna? Azt mégsem mondhatja hogy ha nem tetszik az út vonal akár mehetek is tovább nélküled! Ez mindenféleképpen faragatlan válasz lett volna tőle, egy idegentől, akinek még csak a nevét tudja. Próbált minél illedelmesebb választ adni a kérdésekre:
-Ne haragudj de nem igazán figyeltem annyira a város szépségét, építettségét. A mágus érdekel elsősorban aki taníthatna, így nem tulajdonítok akkora jelentőséget a városnak. De így végig nézve nagyon szép. És hogy merre megyünk? Ha már egyikünk se ismeri a helyet, akkor fedezzük fel. Legfeljebb betérünk egy kocsmába.