LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
+34
Ryn von Samok
Zeltaren
Feline Eryneth N'Ardes
Vogon Beebebrox
Veron
Gomora
Elonar
"Vasgyúró" Ropark
Norujn
Xerar
Belnir
Amíra Nox
Huor Tiwele
Nawarean
Balál Tangeran
Aina Senira
Cloud Revan's
Al'Eron Ryden Savion
Gylnar Radek
Aventhis
Miranda Walchot
Dropie Dan
Akahana
Sou
Kain Namelyr
Élesszemű Caladster
Mitsuko Midnight
Raman
Sydney H. Low
Lucinda Laren
Roober
Edward Orrick
Eclair
Mesélő
38 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6, 7, 8 ... 14 ... 21  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-11-17, 3:12 pm

//Mese - Olassië alkonya Akahana, Aventhis//

*Morses Kalaton tüdejében akad a szavakra a levegő. A többi nemes ugyan bele nem szólna, de egyik arcán sem látszik, hogy örömmel szavazna igent az ötletnek, ha szavazásra kerülne a sor.
Aventhis, bár nincs jó bőrben, lassacskán azért javulóban van, az elftől nem régen kapott segítségnek is hála, de nyilvánvalóan nem szólna közben most.
A törpe már kiviharzott és végre a karvalyorrú is elhagyta a helyiséget.
Végül Morses szavai törik meg a csendet.*
- Nincs az a katona, aki hinne egy idegennek, legyen annak bármilyen nagy hatalma.
De ám legyen! Legyek én a követ! Ha én megyek, a parancsomra azonnal indulnak vissza.
*Az arca vörös, de uralkodik magán. Szinte szentségtörés számára, hogy egy fehércseléd, aki talán sosem fogott még fegyvert, legyen bármilyen erős is a mágiája parancsoljon a grifflovasok elitosztagainak.
Az elnök teljes csendben méregeti őket. Nem akar újabb huzavonát, hiszen a segítséget már megszavazták, a törékeny, kis lány pedig valószínűleg nem gyalog érkezett, így kellően gyors lehet. Akkor pedig nincs más, mint engedni, hadd gyorsítson rajtuk. Hiszen egy egész sereget biztosan nem tud még ő sem áttenni a világ egyik pontjáról egy másikra, de a kapitányt talán igen.*
- Legyen hát! A kapitány úgyis a legalkalmasabb arra, hogy elhozhassa a gyakorlatozó csapatokat. A magam részéről az ülést a mai napra berekesztem.*Zárja le látható megkönnyebbüléssel a dolgot. Nem szeret ilyen lényeges kérdésekben dönteni és nincs is hozzászokva. Leginkább Avlanion saját, belső ügyei azok, amikkel foglalkoznia kell.
Morses pedig, mivel nemigen tehet mást, hát megadón néz Akahanára.*

//A továbbiakban, ha elindultok, akkor a Lanur-hegyég és a Főnix-völgy határára mentek úgyis, akkor pedig légyszi ide írjatok:
https://newagelanuria.hungarianforum.net/f45-lanur-hegyseg//

Vissza az elejére Go down
Dropie Dan

Dropie Dan


Hozzászólások száma : 103
Életkor : 30

Character sheet
Nép: Surranók

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-11-18, 1:20 pm

// Miranda Walchot //

Dropie nem unatkozik túlságosan, hiszen a takaró alatt megbúvó fejnélküli test minden porcikája kellő figyelmet igényel, és kap is a kis surranótól, egészen addig, míg a gyönyörű arccal megáldott, eddig a takarón kívül rekedt, testrész is követi a surranó, általában hasonló feladatköröket ellátó részét és nem vonja magára annak figyelmét.
Dropiet kicsit meglepi az új fejlemény, viszont amint ezen a kis apróságon sikerül túltennie magát, máris teljes hévvel fogadja. A csókok egymást váltva érkeznek az ajkakra, miközben az egyre inkább érezhetően feleslegessé váló szövetdarabok kezdenek a takarón kívüli területeken megjelenni.
Miranda rövid távozása láthatóan meglepi Dropiet, bár hangszálait nem koptatja ennek szavakban történő megnyilvánulására. Nem is nagyon lenne képes rá. Sokkal inkább élvezi az a bizonyos látványt, ami szemei elé tárul, még annak ellenére is, hogy már volt szerencséje megcsodálni, igaz akkor a kettejük közti távolság is nagyobbnak bizonyult, ráadásul a Hold sejtelmes fénye sem vetekedhetett a szobában uralkodó fényviszonnyal. Talán még Miranda számára sem marad észrevétlen a kis surranó reakciója.
- Kérsz egy kortyocskát? – érkezik a nimfa kérdése, miután visszatér rövid kiruccanásából. Dropie, keze saját arcát éri egy rövid ideig, miközben megdolgoztatja fogaskerekeit, majd a nimfa mellé csúszik, hogy a két test egymást érintése elősegítse a hőcserét, mikor megszólal.
- Igen, én is szomjazom. – kezét kinyújtja a kulacs felé, de az, az utolsó pillanatban helyzetét megváltoztatva kerüli el a kis surranó markát. Tekintette bosszúságot sugároz a nimfa felé, miközben szájának körvonala egészen mást tükröz. Ismételten kísérletet tesz a kulacs megszerzésére, de az eredmény változatlan marad. Vagy mégse? Dropie nem adja fel ilyen könnyen a kulcs megszerzését, ezért tovább nyújtózkodik, egészen addig, míg az oldalt fekvő helyzetben túl nem esik a holtponton, ezzel félig Mirandára nem borul. A kulacs, mintha a kis surranót akarná kigúnyolni, hasonló irányú mozgásba kezd. Igaz, ez meg sem történne, ha a surranó keze nem ütközött volna a nimfáéval, ezzel kiszabadítva a kulacsot az eddig fogságban tartó ujjak gyengéd szorításából. A kulacs meglehetősen rövid szabadságát egészen addig élvezheti, amíg a szoba padlója meg nem gátolja a további szabadesésben, némi víz kifolyásának árán. A kialakult helyzetet gyorsan felmérve a kis surranó egy hosszadalmas csókkal bünteti meg a vele játszadozó Mirandát.
- Most már tudom, mire szomjaztam! – szólal meg Dropie mosolyogva, mikor már lehetősége nyílik rá. A kis surranó azonban nem szeretné, ha magával ragadó társaságának felesleges mozgásra pazarolná erejét, rövid időn belül visszahelyezi ajkait korábbi, igen csak kellemes, helyükre.
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-11-21, 3:54 pm

// Gyl //

-Nem..
*Válaszolta rögtön kérdésemet követve. Egy megkönnyebbült sóhajt ejtettem, majd lehunytam szemeimet.*
- Amíg nem az én véremet akarod ilyen formában elfogyasztani.
*Hangjában tükröződött csöppnyi gúnyja, s csukott szemeim előtt be is villant a kép, melytől a hideg futott végig hátamon, majd a biztonság kedvéért egy apró fejrázással jeleztem magamnak, hogy ez nem fog megtörténni soha.*
- De azt meg kell hagyni, nem mindennapi látvány. … Ennyire szereted a vért? … Azt hittem, csak az átok miatt kell…
*Szavait csukott szemem mögül hallgattam, majd felnéztem rá szelíden. Épp ujjával érintette arcomat, s egy vércseppet tessékelt vissza ajkaimhoz. Szemeiben nem láttam a félelem egy árnyalatát sem, s ez a nyugalom, melyet láthattam engemet is hatalmába kerített.*
- Azért az ujjam maradjon. … Még hasznát venném.
*Mosolyát látva mosolyra húztam a számat, majd gyengéden tenyerembe vettem kezét, s egy csókkal tüntettem el a vércseppet Gyl ujjáról.*
- Testi épségedet nem veszélyeztetem, hisz kincs nekem minden egyes porcikád, és ezt úgy mondom,… mint egy nő.
*Ismételten lehunytam szemeimet, s leengedve Gyl kezét átöleltem őt. Jó volt hallani szívének dallamos dobogását, mely megnyugtatta mostanság igen zavarossá lett lelkemet.
Az elmúlt néhány hónapban, miután elváltunk egymástól, megváltozott minden. Volt egy személy, akire vágytam, és akihez jó lett volna odabújni, mint most. Már akkor éreztem, hogy valami történt, de akkor még nem tudtam, hogy mi. Egy kis idő elteltével megváltoztam. Kiszámíthatatlan lettem, s saját magamtól is megrémültem, nem tudtam mi lett velem, míg nem szembesítettek a ténnyel. Onnantól már tudtam mindennek az okát, de ez nem akadályozott meg abban, hogy féljek.*
-El nem tudod képzelni, mennyire vágytam már arra, hogy ilyen közel lehessek hozzád. És ennek semmi köze a véredhez. És nem szeretem a vért annyira, mint amennyire most láthattad. Történt valami, ami kihatott mindenre, és én sem ismerek néha magamra. Igen… telihold már volt, egy héttel ezelőtt, de most már minden más.
*Szinte suttogtam, de biztos voltam benne, hogy Gyl tisztán hallott mindent. Kicsit eltávolodtam tőle, s arcomról félelmet, kétségbeesést és szelídséget egyaránt leolvashatott, bár mindegyikből csak egy csöppnyi látszott.*
- Már nem kell sok és mindent megértesz, és megtudod mért lettem kiszámíthatatlan.
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-11-28, 4:53 pm

/ Mitsi /

- Testi épségedet nem veszélyeztetem, hisz kincs nekem minden egyes porcikád, és ezt úgy mondom,… mint egy nő.

* Kellemeset mosolygok mondatán, miközben átölel.*
-El nem tudod képzelni, mennyire vágytam már arra, hogy ilyen közel lehessek hozzád. És ennek semmi köze a véredhez. És nem szeretem a vért annyira, mint amennyire most láthattad. Történt valami, ami kihatott mindenre, és én sem ismerek néha magamra. Igen… telihold már volt, egy héttel ezelőtt, de most már minden más.
* A mondatok előrehaladtával arcomról a mosoly szépen fokozatosan kezd eltünedezni, miközben a mondatok is egyre komolyabbakká és aggasztóbbakká válnak. Távolodása csak még jobban nyomatékosítja számomra ezt a dolgot.*
~Mit titkol ennyire?
* Merül fel bennem a kérdés, mely a folyamatos utalások és kitérő válaszok közepette egyre zavaróbbá kezd válni. Ráadásul most még arcára is érzelmek egyvelege ül ki csupán a gondolata miatt. *
- Már nem kell sok és mindent megértesz, és megtudod mért lettem kiszámíthatatlan.
~ Megint felhozza és kitér előle …
- Remélem is.

* Válaszolom olyan nyugodtságot sugárzóan amennyire csak képes vagyok ebben a helyzetben.*
- Tényleg minden rendben? De őszintén.
* Teszem fel a kérdést, miközben a távolságot belopom.*
- A többi ráér később is.
* Könnyebb volt kimondani, mint úgy is gondolni, de mivel látom rajta, mennyire akarja elmondani és ugyanakkor, mennyire ódzkodik az elmondásától, először saját magában kell elhatároznia, tényleg el akarja-e mondani vagy sem.*
- De nem fogom leharapni a fejedet, ezt megígérhetem.
* Fejezem be mondandóm egy jóízű mosoly társaságával, miközben szemeimen látszódik az érdeklődés a folyamatosan felhozott, majd mindig későbbre tolódó válasz.*
~ Jó lenne végre tisztán látni a dolgot …
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-11-29, 10:32 pm

/Gylnar RAdek//


-Remélem is. Tényleg minden rendben? De őszintén.

*Kérdezte Gyl a lehető legnagyobb nyugalommal, de látni rajta, hogy azért még se nyugodt.*
~Szegényem... kicsit megijesztettem...
*Gondoltam, majd kis mosollyal az arcomon bólintottam, jelezve neki, hogy minden rendben.*
- A többi ráér később is.
- Nem-nem... együnk. Majd esetleg közben elmondom, de inkább utána.
- De nem fogom leharapni a fejedet, ezt megígérhetem.
*Jóízűen nevettem egy kicsit, majd távolabb léptem Gyltől. Igyekeztem megnyugtatóan mosolyogni rá, majd kikerekedett szemekkel hallgattam kettőnk gyomrának összehangolt korgását. Most már ő is nevetett.*
- Azt hiszem ideje megsütni azt a bizonyos húst. És most akkor rád hagyom azt a bizonyos piszkos munkát, én addig megyek, gyűjtök száraz fát és megrakom a tüzet, illetve meg gyújtom.
*Egy gyors csókváltás után már el is futottam a fák közé és nem néztem hátra. Amikor már biztos voltam abban, hogy nem lát megálltam és lihegve egy fának dőltem. Jobb kezemet hasamra tettem, majd mosolyogva megsimítottam.*
~Nem sokkára már rólad is tudni fog.
*Lehunytam egy pillanatra a szememet, majd egy nagy sóhaj után ellöktem magamat a fától és elindultam tüzelő anyagot gyűjteni. Szép lassú léptekkel mozogtam, a lehető leg halkabban, és ez igen sikeres volt mondható, hisz egy-egy madár szinte a kezemből evett. Húztam az időt, hogy Gylnek legyen ideje mindent megcsinálni. Míg gyűjtöttem egy régi dalocskát énekeltem. Egy gyermekdalt, melyet már volt kinek énekelni, s néhány hónap múlva még szebben énekelhetem ezt a dalocskát. Amikor már úgy éreztem éppen elegendő faanyagot szedte össze visszatértem Gylhez. Már elkészített mindent a hús megsütéséhez, már csak a tűz hiányzott. Rajtam volt a sor. Szép kupacot raktam egy olyan helyre, ahol remélhetőleg semmi sem gyúl meg könnyen, majd egy ignis elsuttogása után meggyújtottam a fákat. Kicsit meglobbant a tűz, de a jól kiválasztott helynek köszönhetően nem gyulladt meg a fakupacon kívül semmi más.*
- Gyl… ideje megsütni a vacsoránkat…
*Mondtam mosolyogva, miközben odasétáltam hozzá, hogy segíthessek neki. A tűz mellé kényelmesen leülve néztük ahogy a nem rég még élő állat hogy sül meg, hogy a mi eledelünk legyen.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy ma éjjel is úgy járunk, mint Eronia szigetén.
*Mosolyogva néztem Gyl szemeibe. Vártam, a felismerést a szemeiben, s ha nem jött rá arra, hogy a kint éjszakázásra gondolok, akkor megsúgom neki.*
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-12-02, 12:43 am

* Gondoltamat még alig sikerül befejeznem, mikor szinte egyszerre kezdi panaszkodását mindkettőnk gyomra, hogy megfeledkeztünk róluk.*
- Azt hiszem ideje megsütni azt a bizonyos húst. És most akkor rád hagyom azt a bizonyos piszkos munkát, én addig megyek, gyűjtök száraz fát és megrakom a tüzet, illetve meggyújtom.
- De jó nekem…
* Válaszolom némi gúnnyal egybefűzött mosollyal még közvetlen a csók előtt.*
- De jó nekem.
* Ismétlem meg a csók után, de ez alkalommal a gúny már nem csúfítja el mondandómat.
Tekintetemmel követem a távolodó elfet, egészen addig, míg el nem tűnik a fák sűrűjében.*
~ Talán egy kis magány jót fog tenni neki … A vacsora elkészülésének mindenképp.
* Ezzel a gondolattal hangolom rá magam az előttem álló feladatra. Egy rövid ideig nézem zsákmányunkat, majd nekilátok a feladatnak.
Igen hosszú időnek bizonyult, mire sikerül előkészítenem a húst, emellett kicsit fárasztónak is bizonyul a feladat.
Mitsuko épp azután érkezik, mikor egy kis vízzel lemostam kezeimet. Láthatóan javított közérzetén magánya.*
~ Megbékélt volna a dologgal?
* Megvárom, míg neki kezd a tűzhely megrakásának. Odamegyek mellé és leguggolok, ha kell, én is be tudjak segíteni neki. Hamar kiderül, hogy nem lesz itt rám szükség, ezért inkább a húsokat készítettem elő, hogy a tűzre kerülhessenek.
Hamarosan már készen a tűz is. Lobog anélkül, hogy én bármit is tettem volna.*
- Gyl… ideje megsütni a vacsoránkat…
- Szóval csak a lényeg maradt.
* Jegyzem meg mosolyogva, miközben felém közeledik.
A tűz kellemes melegében és a lángok táncának figyelése közben rövid csönd áll be a szóváltás közepette, amit végül Mitsuko tör meg.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy ma éjjel is úgy járunk, mint Eronia szigetén.
* Mitsuko felé fordulok, miközben gondolkodást imitálok. Ki feledkezne meg egy olyan helyről, ahol fürdőző elffel találkozik az ember, majd sárkányokkal, amik közül az egyik folyton megharapta, míg egy másik kergette egy darabig, ráadásul még egy csapat farkassal is némi nézeteltérésbe keveredik az eledelüket illetően. A többiről nem is beszélve.*
- Nem kérek se sárkányt, se farkast.
* Válaszolom teljes komolysággal és némi aggodalommal fűszerezve, mintha tényleg csak ennyi maradt volna meg eroniai kalandocskánkból.
Megvárom, míg fülembe súgja gondolatát.*
- Megfázni sincs kedvem ismét.
* Továbbra is ugyanazzal a tekintettel, mint eddig. Belőle szeretném kihúzni, mire is gondol, de egy halovány mosoly azért már kezd megjelenni arcomon, amit észre is vesz. Meg is kapom érte a méltó büntetésemet.*
- Rendben, most már emlékszem.
* Válaszolom egész gyorsan, miközben átkarolom, és jót mosolygok. Közben pedig gyomrom adja újabb jelét elégedetlenségének, amit szinte egyből követ Mitsukoé is.*
- De nem bír magával! Nyughass!
* Parancsolom gyomromnak, amit másik kezemmel, egy apró ütéssel nyomatékosítok is.*
- Szerinted csönd lesz, míg elkészül a hús? Persze nem magunkra értem.
* Teszem hozzá sürgősen, még mielőtt félreértés történhetne, és mi is elhallgatnánk a vacsora elkészüléséig, nem pedig csak a korgás.*
Vissza az elejére Go down
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
Miranda Walchot


Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-12-10, 11:16 pm

/Dropie Dan/

Kis kulacsos játékunk végén, mikor a kulacs elveszett Dropie egy csókkal szögezett a kissé kemény ágyhoz.

- Most már tudom, mire szomjaztam! – hallottam és éppen csak levegőt tudtam venni, aztán tovább folytattuk kis csók csatánkat.
Karjaival magához szorított, testünk egymáshoz préselődött, forrón, visszavonhatatlanul. Ajkai az enyémeket súrolták, leheletét éreztem a bőrömön, és ahol éreztem mintha láng perzselt volna meg. Nem gondolkodtam, valószínűleg ő sem. Megnyílni láttam magam előtt a végtelen arany veretes gyönyörűséges kapuját. Csak egy picit távolodtam el Dropiétől, és megnyaltam a számat. Ő elvigyorodott. Én végig simítottam az arcán, eltűrtem egy hajtincset a füle mögé, aztán megcsókoltam. Lassan nyaka köré fontam karjaimat, felkészültem a súlypontom áthelyezésére. Gondoltam hogy meg fog lepődni, mikor lendületesen magam alá tepertem. Elhúzódtam kicsit tőle és győzedelem ittas mosollyal ültem combjain.

- Nyertem! – vigyorogtam továbbra is. Dropie kissé értetlen arckifejezése láttán eszembe jutott hogy csak magamnak tettem szóvá magamban, hogy most pedig magam alá teperem kis surranómat. – Magam alá tepertelek egyetlen mozdulattal. – hajoltam hozzá közelebb és közelebb, lassan. Hajam testére omlott ahogy közeledtem.
Megsimítottam arcát, majd testemmel hozzá simultam. Éreztem, hogy elértem a hatásomat, izgalmassá kezdett válni a pillanat. A takaró pedig egyre jobban összefont minket. Beburkolt, eltakart a külvilágtól. Nem volt más csak ő és a sok csók és érintés. Egyszerre éreztem két dolgot is: a szenvedélyt és a szerelmet. És nem értettem magam. Hogy tud egy ilyen ember engem ilyen gyorsan rabul ejteni… kiváncsi lettem volna hogy ő mit érez, hogy csak szenvedélyt vagy szerelmet. De nem kérdeztem, mert nem volt hozzá merszem és a pillanatot sem akartam elrontani. Minden éjszakának meg volt a szépsége eddig is. De ennek az éjszakának nem csak szépsége volt, hanem varázslata is. Egy olyan varázslat amit nem lehet szavakba önteni, olyan csodálatos. Olyan volt mintha nem is azon a kemény ágyon öleltük volna egymást, hanem valahol a végtelenben. Egy csodálatosabb helyen. Nem kellett szó ahhoz hogy tudjam, hogy mit kell tennem, és elfelejtettem a miért kérdéseket is amik felötlöttek még pár perccel ezelőtt bennem. Dropie elvarázsolt, gyönyörű barna szemeiben elvesztem, és átadtam magam a szenvedélynek. Ez az ölelésemben és a csókjaimban mutatkozott meg a legjobban.
Vissza az elejére Go down
Dropie Dan

Dropie Dan


Hozzászólások száma : 103
Életkor : 30

Character sheet
Nép: Surranók

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2011-12-15, 4:41 pm

// Miranda Walchot //


A nimfa cseles helycseréje kicsit meglepi a kis surranót, de rövidesen mosoly ül ki arcára.
- Ez így nem ér! Próbáld újra! – kezei gyengéd ütemes mozdulatokkal próbálja erre sarkallni a gyönyörű nimfát, mely mozdulatok végcélja nem más, mint a rajta helyet foglaló formás combjai.
A surranó egy megfelelő visszavágással szerette volna megjutalmazni a nimfát, de valahogy a surranó, gondolkodásra létrehozott szerve, mely az esetek többségében gyors egymásután adná neki az ötleteket, most alig akar munkához látni. Nem is sikerül a feladat végére érni, mire a puha bőr hozzá nem ér. A helyzetet csak tovább rontja a nimfa kellemes csókja, mellyel még azt is sikerül elfelejtetnie Dropievel, hogy valami más is járt az eszében, mint a csók maga.
A csókot követően némi hiányérzet azért még visszatér a surranó elméjében, de ez sem tarthat ki sokáig a nimfa újabb, még magával ragadóbb csókjai és az egyre jobban összefonódó érintések hullámainak.
A surranó kezek feletti uralma is kezdi megadni magát, hogy még inkább átadhassa magát az érzéseknek, de ez nem jelenti azt, hogy azok mozdulatlanul pihennének a nimfát körülölelve. Pont ellenkezőleg, kevés szünettel haladnak a nimfa selymes bőrén, annak érzékenyebb pontjai felé, hogy ott és annak környékén elidőzhessenek.
Két csók között sikerül a surranónak annyira feleszmélnie, hogy felismerje kezeinek helyzetét.
- Megvagy! – fog rá gyengéden az éppen aktuális területre, miközben gyermeki mosoly ül ki arcára.

Vissza az elejére Go down
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
Miranda Walchot


Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-04, 9:48 pm

- Meg vagy! – hallom az alattam fekvő surranó hangját és éreztem érintését is.
Kicsit meglepődtem a váratlan pillanat miatt, de pont ez az érintés volt az amikor az agyam újra beindult. Oldalra lefordultam a kis surranóról – már amennyire az lehetséges volt - és néztem az arcát, amin finoman végig simítottam. Ő meg akart csókolni de én kezemmel megállítottam, jobb kezem mutató ujját az ajkaira tettem.

- Nem akarom elrontani a pillanatot de mégis az fog történni.. – kezdtem bele. – Még alig ismerjük egymást.. ma találkoztunk először… nem gondolod hogy elsietjük a dolgokat?
Dropie értetlenül nézett rám. Már csak halványan emlékeztem az este kezdetére, nem tudtam ki kezdeményezte a csókokat és a forró érintéseket. Vissza húztam a kezemet. Eszembe jutott hogy milyen mesés volt a griffen repülni Dropie-vel, és hogy már egy nap alatt mennyi kalandban volt részünk.
- Az előbbi kijelentésem törölve! Ma már annyi kalandban volt részünk együtt hogy olyan mintha ezer éve ismernélek, pedig még csak 100 éves vagyok. – mosolyogtam és forró csókot adtam a mellettem fekvő surranónak.
Tökéletes zavart éreztem csókjában, minden bizonnyal nem tudta követni amit mondtam az imént. Az érintések követték egymást, ahogy a forróbbnál forróbb csókok is egymás testének minden porcikáján. A hevességet már nem lehetett tovább fokozni. Ránk borult az éj hatalmas leple és hagytuk hogy az érzelmeink irányítsák a testünket….

A nappalt csak úgy érzékeltem hogy a nap bekukucskált az ablakon. Éreztem Dropie ölelését hátulról és elmosolyodtam. „Csodálatos volt az éjszaka!” – gondoltam magamban, aztán a kis surranó felé fordultam. Kócos haját kisimítottam arcából és csodáltam ahogy a nap sugarai végig siklanak sötétbarna tincsein. Ki csusszantam a takaró alól és ruháim után nyúltam. Szépen felöltöztem, aztán előkerestem fésűmet és kezdtem átfésülni a hajamat. Hallottam ahogy az ágyon Dan megfordul. Felé pillantottam és valami hihetetlenül jó érzés töltött el attól hogy meztelen felsőtestét láttam. Abbahagytam a fésülködést és odaléptem hozzá az ágyhoz, majd forró csókkal ébresztettem.
- Jó reggelt. – mosolyogtam rá mikor kinyitotta a szemét. – Elmegyünk akkor megnézni a vízesést?
Vissza az elejére Go down
Dropie Dan

Dropie Dan


Hozzászólások száma : 103
Életkor : 30

Character sheet
Nép: Surranók

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-06, 7:09 pm

Dropie időérzéke szerint, több homok pergett le legutóbbi csókjuk óta, mint amennyi ideig mellőzni szeretné az édes ajkak érintését. De nem, ez alkalommal nem úgy ér véget, mint a korábbiak. A megálljt parancsoló ujjaknál még mosolyra kerekedik szájának íve, azon gondolkodva, ez alkalommal mit tervelhetett ki a szépséges nimfa.
Nem kell sokáig várnia, hamarosan a nimfa keltette rezgések eljutnak a megfelelő helyre. A reakció ezek után nem maradhat el kis surranónktól, aki nem igazán tudja hova kötni az elhangzottakat. A nimfa arcán kezdi keresni az apró jeleket, mikor árulja el magát, de csak nem akarnak egyetlen egy ilyet sem kiszúrni fürkésző szemei. Nem csoda hát, hogy mosolya fokozatosan hervad lefele.
Kezdi elhinni, hogy ez alkalommal a gyönyörű nimfa nem tréfál, nem játszik vele, hanem így szeretne véget vetni mai kalandjaiknak.
- Az előbbi kijelentésem törölve! – a kis surranó arca ismerős formát kezd ölteni, csak ez alkalommal mosoly nélkül, még - Ma már annyi kalandban volt részünk együtt hogy olyan mintha ezer éve ismernélek, pedig még csak 100 éves vagyok. – nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon kicsit Miranda kijelentésén, végül csak sikerült ismét megtréfálnia. A nimfa forró csókja közepette, még mindig kicsit zavart, de attól még magát győzögeti, hogy ő már pedig végig tudta, mi bújik meg a háttérben. Ez azonban az este további kellemes részére már egyáltalán nem nyomja rá a bélyegét.

A reggel kelleténél korábban érkezett el, a surranó szerint. Nem is érzi szükségesnek azonnal elhagyni a nem túl kényelmes ágyat, inkább másik oldalára fordulva szeretné folytatni korábbi, igen pihentető tevékenységét. Már az alváshoz legkiválóbb helyet is megtalálja, mire a hiányérzet eljut még nem túl olajozottan működő elméjéig. Szemei kinyílnak, majd az ágyra felülve néz körbe a szobában. A kellemes látvány mely elé tárul, tudatja vele, nem csupán képzeletének kreálmánya, melyre még mindig oly tisztán emlékszik az éjszakát illetően, amit Miranda forró csókja csak még valóságosabbá tesz.
- Jó reggelt! – köszönti Mirandát, majd egy rövid szünetet tartva nekilát a kérdés vontatott megválaszolásához is. – Igen. - újabb rövid szünet – De előtte … - a nimfát egyik kezével átkarolva segíti vissza az ágyra, hogy utána ott ismételhessék meg a korábbi forró csókot, ez alkalommal az ébredező félben lévő surranót, már egy teljesen felébredtre cserélve.
Az ágyból történő nehéz kikecmergést követően Dropiere az öltözés előtt még egy igen jelentős feladat vár. Pontosabba a szoba különböző pontjaira kerülő ruhadarabok begyűjtése. Természetesen, amikre leghamarabb lenne szüksége a surranónak, azok kerültek a legmesszebb az éjszaka folyamán, no nem csak az ágytól, hanem egymástól is.
A szobát elhagyó surranó még az érkezőhöz képest is vidámnak nevezhető, nem csoda, ha ez feltűnik azoknak a vendégeknek, akik látták akkor is az apró teremtést, és persze emlékeznek is rá. Bár az is megeshet, hogy társasága ez alkalommal is magára vonzza a környező férfiak figyelmet, miközben elhagyják a fogadót.
- Mit gondolsz, merről közelítsük meg a vízesését? – érdeklődve tekint a mellette haladó Mirandára.
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-07, 1:40 am


// Gylnar RAdek//

- Nem kérek se sárkányt, se farkast.
*Értetlen nézésén csak elmosolyogtam magam, majd lassan füléhez emeltem ajkaimat.*
- Volt ott más is amit érezhettél.
*Suttogtam halkan s fülénél maradva vártam a válaszát.*
- Megfázni sincs kedvem ismét.
*Láttam szája apró rezdülését, s tudtam, hogy csak játszadozik. Hát legyen, gondoltam, majd óvatosan fogaim közé vettem fülének peremét, majd gyengéden beleharaptam.*
- Rendben, most már emlékszem.
- Ajánlom is!
*Válaszolom miközben Gyl átkarolt, s én közelebb bújtam hozzá. Eszembe ötlött egy csók megejtése de gyomrunk kórusként viselkedve egymásra kontrázva szólaltak meg, s csók helyett mosoly terült arcunkra.*
- De nem bír magával! Nyughass!
*Ütött rá Gyl a hasára, majd elnevettük magunkat.*
- Szerinted csönd lesz, míg elkészül a hús? Persze nem magunkra értem.
- Ha így bántod, szegény kis pocakodat még a végén visszafelesel állandóan.
*Kuncogva paskoltam meg Gyl hasát, amely kicsit sem volt pocakos, csak az a régi jó lapos, megszórva egy csipetnyi, pontosabban féltucatnyi kockával. Gyomrunk ismételten kórusban kontráztak, majd meghallgatva koncertjüket jó ízűen nevettünk egyet. Elengedve Gylt, majd kimászva öleléséből, négykézláb odamásztam a húshoz, majd combomnál lévő tőrömet elővéve vágta le egy kis darabot. Két ujjam közé fogva lógattam a levegőbe miközben fújtam egy kicsit majd óvatosan a számba vettem.*
- Nah ennek…. még sülnie kell.
*Mondtam miközben megindultam négykézláb visszafelé, de most nem Gyl oldalát, hanem ölét céloztam meg. Odaérve gyengéden megcsókoltam, majd egy kis segítséggel kényelmesen az ölébe fészkeltem magamat, s a lehető legközelebb bújtam hozzá. Szívének dobogása ismételten megnyugtatott. Meglepődve vettem észre, hogy az enyém mellett Gyl szívének ritmusához hasonló dobogást hallok. Mosollyal az arcomon tekintettem le, majd vissza Gyl szemeibe, s újabb csókot nyomtam ajkaira, miközben kezemmel egy hajtincset tűrtem el az arcából. A csókot követően a lábamat felhúztam s fejemet Gyl vállára hajtottam,s szemeimet lehunytam.*
- Érdekes évnek nézünk elébe …
*Suttogtam halkan, melyet Gyl is hallhatott, de bármit is kérdezett vissza én azt már nem igen hallottam, mert, mint akit agyonvertek jött rá szememre az álom.*
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-09, 10:07 pm

// Mitsuko //

- Ha így bántod, szegény kis pocakodat még a végén visszafelesel állandóan.
- Azt próbálja meg … betömöm a száját!
* Válaszolom jó kéjűen, miközben Mitsuko a hasamat nyugtatja megfele, korábbi bánásmódom miatt. Hamarosan, mintha partnere féltékeny lenne a kapott bánásmódra, ismételten hangját kívánja hallatni, melyhez szinte válaszként felelve szólal meg az enyém, amit ismét Mitsukoé követ. Még párszor váltogatták egymás, ami önkéntelenül is eleinte csak mosolyogtunk, míg végül már nevetésbe nem törtünk ki.*
- Nah ennek … még sülnie kell.
* Sejtettem, hogy ezt fogja válaszolni, még korainak tartottam, hogy elkészüljön, ha pedig mégis, hát ha kicsit tovább sül az se lenne túl nagy probléma, viszont követő tekintetemnél jobban nem szerettem volna megzavarni a formás elf mászását sem oda, sem pedig vissza. Abban sem kívántam meggátolni, hogy ott és úgy helyezze magát kényelembe, ahogy jónak látja. Hiszen egyáltalán nem állíthatom, hogy ellenemre lenne a helyzet.*
~ Tényleg egyre inkább hasonlít Eroniára …
* Jegyzem meg magamban, még mielőtt megtalálnánk a megfelelő helyzetet, de ekkor furcsa hangok ütik meg fülemet.*
- Érdekes évnek nézünk elébe …
* Szerencsém, hogy mire ezek a szavak elhagyják ajkait, már nem láthatja szemeim kikerekedését és arcomra kiülő értetlenséget, melyet ez a rövid mondatnak sikerül kiváltania.*
~ Mit érthet ez alatt? … Nekem szánta egyáltalán? Köze lenne ahhoz, amit nem akart eddig elmondani?
* Értetlen tekintetemet lassan felé fordítom, hátha folytatni kívánja mondandóját, ezzel elhessegetve a felmerülő kérdéseket.
Ő azonban nem mozdul, mintha nem is tűnt volna fel neki az a mondat melyet az ő hangján hallottam.*
~ Mégis mire gondolhatott…
- Mit is mondtál?

* Kérdezem vissza halkan. Feleslegesnek éreztem hangosabban, hiszen olyan közel van hozzám, hogy még ez is lehet túlzásnak fog bizonyulni, de semmi. Semmi reakció, csupán ütemes szuszogás. *
- Mitsi?
* Ez alkalommal már sokkal halkabb vagyok. Most vagy játszik, vagy tényleg ilyen hírtelen elaludt az ölemben.*
~ Elaludt. Ennyire fáradt lett volna?
* Bár igen hírtelennek tűnik számomra, de mégis ez a helyzet kezd egyre jobban körvonalazódni. Egy szelíd mosolyt elengedek a helyzetnek, miközben figyelem a karjaim közt pihenő kékhajú elfet.
Hosszú percek telnek el így, mígnem kicsit nagyobbat roppan az egyik tűzön lévő fa, ezzel egy problémára felhívva a figyelmemet.*
~ Most hogy fogom megtudni, mikor lesz kész a hús?
* Pár ötlet azonnal eszembe jut, mellyel nem kelteném fel az álmodót, de mindegyik olyannyira valótlan, hogy nem is tudom mosoly nélkül megállni.*
- Na … idő előtt fel fogsz kelni?
* Kérdezem oly halkan a pihenőt, amennyire csak tudom, habár így is tudom, ha én nem keltem fel, akkor magától nem valószínű, hogy fel fog.*
~ És hogy forgatom addig is a húst?!
* Merül fel bennem a következő probléma. *
~ Talán fel kellene keltenem?
* Saját kérdésem megválaszolása egészen addig egyértelműnek tűnik, míg újra rá nem nézek Mitsukora, aki oly nyugodtan alszik, ami szinte el is feledteti velem, milyen állapotban volt, mikor találkoztunk.
Végül jobbnak látom, nem zavarni, de a húst sem hagyhatom, úgy ahogy most van, s erre eszembe is jut egy megfelelő megoldás.
Több percnyi ügyeskedés meghozza az eredményét. Kardomat valami csoda folytán sikerül kéz közelbe hozni, így az megfelelő célszerszámnak bizonyulhat a feladathoz. Nem húzom ki hüvelyéből, hiszen nem átszúrni akarom a húst, hanem forgásra sarkallni. Szerencsére a felállított szerkezeten könnyen fordíthatóra készítettük, de még így is komoly kihívást jelent a művelet végrehajtása, úgy hogy közben ne keltsem fel Mitsukot, megadva neki a lehetőséget, hogy addig alhasson, amíg el nem készül a vacsoránk. Egy-egy kisebb mozdulatnál meggyőződök róla, hogy még mindig alszik-e, mielőtt visszatérnék az egyre kellemesebb illatokat árasztó húshoz.
Végül elérkezik az idő, mikor már mind az illatok, minden a hús külseje is azt a látszatot mutatják, a külseje talán a kelleténél kicsit jobban is, hogy itt az ideje ízmintát venni. Óvatosan egy csókot adok Mitsuko homlokára, ébredésre sarkallva ezzel.*
- A vacsora tálalva.
* Szólalok meg mosolyogva, mikor tekintet felém fordítja.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-12, 12:51 am

Gylnar Radek

*Kérdését már az álmok mezejéről hallottam igen haloványan, s csak elmém szüleményének tulajdonítottam. Én úgy éreztem nem is tartózkodtam ott sokáig, mert egy kis idő elteltével álmaimban is megéreztem a sült húz illatát. Egy kicsit élvezkedtem az álmomban lévő napsütésben míg egy kellemes puha és meleg érintést nem érzékeltem homlokomon. Szépen engedtem annak a titokzatos erőnek, hogy visszahúzzon a valóságba, míg szememet lassan ki nem nyithattam.*
- A vacsora tálalva.
* Hallottam a szavakat, melyek véglegesen visszarántottak a valóságba, s orromat finom sült hús illat környékezte meg. Hasam egyből reagált és hangos korgásba kezdett, kezemet rátéve abban reménykedtem elcsendesedik, de csak halkabb üzemeltetésre tudtam bírni, hiába vetettem be tekintetemet is. Egy kis idő elteltével, amikor a hang megszűnt, éreztem ahogy az arcomon pír jelenik meg.*
- Sajnálom… úgy tűnik nem volt jó ötlet aludni…
*Szavaim mellé bocsánatkérő pillantás is társult. A hús felé tekintve én is meg győződhettem róla, hogy a hús külseje már igen megsült és szinte várja, hogy késünkkel vágjunk belőle. Gondolatmenetemre gyomrom igenlő válasszal korrdult meg. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, Gylt én akadályozom a húshoz jutáshoz, hisz ölében ülve igen nehézkesen jutna el a húsig. A lehető leg gyorsabban pattantam fel az öléből, s ennek eredménye egy csöppnyi szédülés volt, mely hamar szertefoszlott.*
- Bocsi… Menjünk enni, már biztosan kész a hús.
*Mondtam mosolyogva, majd kislányos örömmel oda mentem a húshoz.*
- Ez forgatva volt…
*Motyogtam, majd elkezdtem nézni a tűzrakás és az előbbi helyünk közti távolságot végül Gyl kezét.*
- Hogy sikerült forgatnod a húst?
*Kérdeztem, miközben tőrömet elővéve vágtam egy apró darabot a húsból, s a tőr végére szúrva elkezdtem fújni.*
- Az illata tökéletes…
~ És végre nem émelyítő…
*Gondoltam magamban, majd mosolyogva oda étem Gylhez, s szájába nyomtam a húst. Ajándékomat egy csókkal is megfűszereztem.*
- Nah milyen?
* Kérdeztem, majd visszalépve a húshoz, leültem a tűzhöz, magamnak is vágtam egy csöppnyi darabot, melyet egy ideig fújtam, majd számba vettem.*
- Szerintem teljesen kész van. Persze forró, de az íze… hmm.. az fenséges.
*Néztem vissza, az időben mellém letelepedett Gylre igenlő válaszért.*
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-16, 11:43 pm

* Különösebb mozgás nélkül figyelem a karjaim között ébredező elfet, és az ezzel járó hangokkal együtt. Kellemes mosoly ül ki arcomra, amit csak fokoz zavarodottsága, hiszen nem is oly régen még a közös műsorukon nevettünk, azóta pedig még egyikőnk sem evett.*
- Bocsi… Menjünk enni, már biztosan kész a hús.
- Előbb azért nem ártana megkóstolni, bár már jónak kellene lennie.
* Egy apró mosolyt megejtek, miközben ő odalebben a hús mellé, és meg nem döbben. Mikor hátrafordul, hogy felmérje a távot.*
- Hogy sikerült forgatnod a húst?
* Arcomra értetlen tekintet ül ki, miközben kezemet széttárom.*
- Varázslattal?.
* Szólalok meg végül, mikor már látom rajta, nagyon szeretné megtudni a választ. Talán látta rajtam, hogy ezt most egyhamar nem szedi ki belőlem, vagy esetleg gyomrom újabb korgása térítette vissza a hús felé gondolatait.*
- Az illata tökéletes…
* Először a felszúrt húst helyezi óvatosan számba, annak ellenére fogadom el, hogy utazásaim során találkoztam már olyanokkal, akik szerint ez rossz előjel a jövőre nézve. Azonban engem az ilyen aggodalmak nem kerítenek hatalmukba. Történjen minden úgy, ahogy Ritalea kívánja.
Eleinte óvatosan húzom le a tőr hegyéről a húsdarabot, ha esetleg melegebb lenne a kelleténél, még könnyedén tudjak hűteni rajta, de hamar kiderül, nincs rá szükség, így gond nélkül fejezem be a műveletet, amit egy kellemes csók pecsétel meg.*
- Nah milyen?
- A csók igazán kellemes.
* Vágom rá azonnal mosolyogva, de arcán látom, hogy most inkább a hús iránt érdeklődne.*
- A húst pedig nem sikerült elrontanom.
* Válaszolom egy bíztató mosoly társaságában, ami nem lehetett olyan rossz, hiszen Mitsuko újra a tűzhöz megy, hogy magának is vágjon egy keveset a húsból, ahova én is követem.*
- Szerintem teljesen kész van. Persze forró, de az íze… hmm.. az fenséges.
- Na, mit mondtam?
* Kérdezek vissza mosolyogva.
Miután mindketten egyet értünk abban, hogy elkészült a hús, eloltjuk a tüzet, nem szeretnénk ha tovább sütné a húst, viszont a hely még sugároz magából annyi hőt, hogy ne tudjon túl hamar kihűlni a hús.
Kezemet ezek után hírtelen összecsapom, majd kicsit megdörzsölöm.*
- Akkor ideje komolyabban is nekilátni.
* Mosolyodok el Mitsuko felé fordulva, miután én is előveszem tőrömet, hogy gond nélkül hallgattathassuk el a kóstoló után újra életre kelő gyomrunkat.
A zsákmányunk rövid időn belül bemutatott fogyása, már meg is indokolja gyomrunk eddigi hangoskodását.*
- Szerinted most már elhallgatnak?
* Kérdezem, még javában az étkezés közepette, de már ennyi idő is elégnek bizonyult, hogy már szinte hiányozzon valamelyikünk korgása.*
- Pedig már kezdtem megszokni. Szinte hiányzik is.
* Mosolygok Mitsuko felé, remélve ő is érti mire célzok ezzel.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-17, 12:26 am

//GYlnar RAdek//


*Mosolyogva várom meg, míg Gyl eloltja a tüzet és csatlakozik hozzám saját tőrjével. Vacsoránkul szolgáló hústömegünk igen gyorsan fogyatkozik, s én csak csodálkozom, hogy már egy jó ideje étkezésnél nem fog el az émelygés. Igaz, hogy sokat tudok erről a témáról, de más tudni, mint tapasztalni, hisz felismerni se tudtam, abban is egy eladó hozta tudtomra.*
- Szerinted most már elhallgatnak?
*Kérdezte hírtelen Gyl, s én gyorsan lenyelve az egyik legnagyobb falatomat, igenlő válasszal feleltem, majd folytattam a gyomrom etetését, hogy még véletlenül se akarjon ő maga válaszolni Gyl kérdésére. Mikor úgy éreztem elegendő húst ettem meg, leszúrtam a földbe tőrömet, s egy rongyért nyúltam a táskámba. Kezemet alaposan megtöröltem, majd tőrömet húztam ki a földből. Miután azt is alaposan letörölte eltettem helyére a tokjába, mely a combomra volt kötve. Míg Gyl folytatta az evést én lecsatoltam szütyőmet oldalamról s tokomat combomról, majd kéz közelbe tettem, s természetesen felülre került a tőr. Szinte meg is feledkeztem harmadik csomagomról, melyet kicsit távolabb tettem le. Fel is álltam érte, s indultam meg feléje.*
- Pedig már kezdtem megszokni. Szinte hiányzik is.
- Addig örüljünk, míg csendben vannak, csak addig van nyugtunk nekünk is. Ha ennyire hiányolod
őket, kezd el éheztetni magad, de emellett a hústömeg mellett igencsak nehéz éhen maradni.
*Elnevetve mondtam széles mosollyal az arcomon, miközben már visszafelé tartottam. Lazán lehajítottam a vászontáskámat a többi csomagom mellé és letelepedtem a földre. Látszólagosan, már Gyl is jól lakott, s már csak vízre volt szükségünk. Én elő is vettem magam kulacsát, s ha Gyl kért tőlem, szívesen adta neki, majd én is jó ízűen ittam belőle.*
-De hosszú nap volt ez a mai is, de biztosan neked is meg gyűlt a magad baja ezzel a nappal is, mely egy a sok közül. Sokfelé jártál? Milyen volt a küldetésed Onoria papnővel?
*Kérdeztem tőle, ahogy jutottak eszembe utolsó találkozásunk pillanatai, miközben hátradőltem s fejem alá gyömöszöltem táskámat. Hajam szétterült körülöttem, ami hónapok során hosszabb lett. Kezeim felfelé hajlítottan feküdtek mellettem.*
- Olyan szép csillagos az ég… Ilyenkor a legjobb repülni. Nem gondolod?
*Kérdeztem vissza s szemeimmel továbbra is a messzi csillagokat figyeltem, melyek fényesen pompáztak az égbolton, honnan nem lehetett őket megvenni. Pedig hány százan meg ezren akartak legalább egyet a magáénak tudni. Ahogy gondolataim elkalandoztak, szeme is lecsukódott, s szinte szemeim előtt láttam a csillagokat, úgy hogy meg is tudtam őket érinteni.*
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-20, 2:05 am

/ Mitsi /

- Addig örüljünk, míg csendben vannak, csak addig van nyugtunk nekünk is. Ha ennyire hiányolod őket, kezd el éheztetni magad, de emellett a hústömeg mellett igencsak nehéz éhen maradni.

- Csupán ha sikerült volna szénné égetnem.
* Fejezem be mondatát, majd csatlakozom mosolyához én is, miközben követem tekintetemmel, ahogy előveszi kulacsát. *
~ Nem is rossz ötlet.
* Hamarosan el is kérem a szóban forgó kulacsot, mielőtt a friss lendületemet felhasználva egy újabb szép szeletet nem vágok a prédánkból.*
- De hosszú napom volt, de biztosan neked is. Sokfelé jártál? Milyen volt a küldetésed Onoria papnővel?
- A papnő csupán a küldetést adta. Néhány rövid percnél tovább nem is találkoztam vele. Egy bizonyos Caladster, az éles szemű volt a társam alatta. Hamar sikerült összeismerkednünk, sőt még kicsit oktattuk is egymást.
* Kicsit abba is hagyom mondandóm, miközben visszaemlékezek kettőnk kalandjára, közben az is tudatosul bennem, hogy hiába mondanám a kaland minden részletét ennek a számomra oly fontos elfnek, az Onoriának adott szavam mégis meggátol ebben. Így inkább harapok egy nagyot a frissen vágott szeletbe, ezzel még inkább megnyújtva mondandóm közben beállt szünetet remélve, közben Mitsuko kisegít azzal, hogy új témát hoz fel számunkra. Meg is érkezik az áhított váltás.*
- Olyan szép csillagos az ég… Ilyenkor a legjobb repülni. Nem gondolod?
* Óvatosan elmosolyodok. Némi csalafintaságot sejtek, hiszen Mitsuko is tisztában van vele, hogy vele ellentétben én nem bírok a repülés képességével, így nem is volt alkalmam túlzottan nagy tapasztalatra szert tenni ebben a témában.*
- Ha te mondod…
* Ha ép felém néz ő is láthatja, amint felé nézve testbeszédem el is árulja, számomra nem igazán hazai pálya a repülés, így azt se tudhatom, mikor kellemesebb és mikor nem. Közben én is az ég felé fordítom tekintetem, mert bár repülni nem tudok, de a hétköznapi embereket is megannyi alkalommal ejti rabul az égen pislákoló megannyi fénylő pont, melyek keletkezése talán csak istenek tudják a valós választ.*
- Azonban elképesztő látványt nyújtanak. Nem gondolod?
* Válaszolom neki, miután már utolsó falatom is eltűnik torkom mélyére.
Magára hagyom szerencsés, vagy éppen szerencsétlen vadunkat, hogy közvetlen Mitsuko mellett én is a földre heveredjek, egyik karomat fejem alá téve, megfelelő támaszt nyújtva neki.*
- Az emberek úgy vélik, az istenek akaratainak megtestesüléseik a csillagok, bár én ebben sosem hittem igazán. Az elfek hogyan vélekednek erről?
* Érdeklődve veszem le tekintetem az égbolt fényes pontjairól, hogy a mellettem fekvő kékhajú elf tekintetés keressem. Sem a válasza sem pedig a közelmúltban tapasztalt viselkedés nem olyan, mint amit akár Eronián vagy akár a Déli dombságban tapasztaltam. Válaszát követően, mintha csak nem fejezném be kérdéseimet. Látom rajta, hogy bár nem mondja valami mégis nyomasztja, talán még annál is jobban, mint az magának bevallaná.*
- Minden rendben?
* Rövid szünet után folytatva*
- Mert nekem nem úgy tűnik … Miért nem mondod el?
* Remélem ugyan, hogy mostanra már hajlandó elárulni mi foglalkoztatta őt találkozásunk óta, de az sem lepne meg, ha nem így történne. Tudom, mennyire meg tudja magát makacsolna, ha elhatároz valamit. Ráadásul ez nem olyan tulajdonság, amit csak úgy hajlandó feladni bárki is.
Válaszát követően, kezemmel óvatosan felém fordítom tekintetét, hogy szemembe ismételje meg válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-22, 1:51 am

// Gylnar RAdek Very Happy //


*Kérdésem után hátrapillantva megbizonyosodhattam arról, hogy ő tényleg nem járt még a levegőben. Elmosolyodtam, majd tekintetemet újra az égre emeltem.*
- Azonban elképesztő látványt nyújtanak. Nem gondolod?
- Földön vagy levegőben, oly mindegy hol van az ember… a látvány ugyan olyan… elgondolkodtató, hihetetlen, titokzatos és végül, de nem utolsó sorban, hisz ez a legfontosabb, csodálatos.
*Válaszolom miközben hallom, hogy Gyl felém közeledik, majd letelepszik mellém. Jól eső érzés fog el, hogy mellettem fekszik, s az a tudat, hogy egy nagy meglepetés előtt állok számára, kicsit meg rémisztett, de abban a pillanatban, a csillagos ég alatt mégis a helyzet melegsége kerített hatalmába.*
- Az emberek úgy vélik, az istenek akaratainak megtestesüléseik a csillagok, bár én ebben sosem hittem igazán. Az elfek hogyan vélekednek erről?
- Nem tudom, társaim többsége hogyan vélekednek, de én úgy tartom, minden egyes csillag… egy-egy lélek, mely örömmel szakadt el a földtől, s örömmel várja, hogy visszatérhessen más formában. Így lehessen egy ember fa, s egy virág gyermek. Egy új élet, egy új sors, egy új lehetőség. És végül is egy élet, egy isten akarata.
*Egyik kezemmel elkezdtem a csillagokra mutogatni. Az ember is és a virág is egy másik csillag jelképezett, s a gyermekre gondolva egy nagyobb, ragyogóan csillogó csillagra mutattam. Gyermek… gyermek… beragyogja a szülő életét…. úgy, ahogy a csillag az emberét.*
- Minden rendben?
*Hallom meg Gyl kérdését, s kezemet visszaejtve fejem közelébe Gylre nézek. Mélyen szemeibe tekintek, s úgy mutatom neki, hogy minden rendben.*
- Mert nekem nem úgy tűnik … Miért nem mondod el?
*Meglátva szemeiben a kételkedést jólétem felől, elkapom tekintetemet, s újra az eget kémlelem. Ismét a csillagokat figyelem, s közülük is inkább csak egyet, mely a legfényesebben ragyog.*
- Nincs semmi gond, csak a fáradságot érezheted rajtam, hisz az éhség már elmúlt. Nem hiába fogyasztottunk el majdnem egy egész vadat.
* Mondom immáron csukott szemmel, hamiskás mosollyal az arcomon. Váratlanul ér érintése, s felpattannak szemeim, még mielőtt magára vonná tekintetemet gyengéden. A tűz fényénél gesztenye barna szemei aranybarnásan csillognak, s megbabonázva érzem magam. Lélegzetem is megáll egy pillanatra, de tudom, hogy szavaimat nyomatékosítanom kéne, hogy tényleg semmi bajom, s aggodalma felesleges.*
- Tényleg s-semmi… bajom…. ni…ncs….
*Hebegtem egyre jobban elhalkuló hanggal, miközben szemei megbabonázva tartottak, s nem engedtek. A szemek igéző hatására elindult egy késztetés, melynek következtében egész testtel lassan felé fordultam s úgy merültem el továbbra is szemeinek mélységében. Ekkor uralkodik el rajtam az az érzés, hogy itt az idő. Itt az idő, hogy elmondjam a helyzetet, mely megváltoztatja a hátralevő időnket. Számomra hosszabb, míg Gylnek rövidebb időre. Újabb néma percek elteltével, tovább dőlve, majd kezemmel megtámasztva magamat, Gyl felé kerültem s tenyeremet feje mellett támasztottam. Hajam fátyolként vette arcunkat körbe, s úgy figyeltem arcának minden rezdülését. Szemei továbbra is a tűz fényétől voltak fényesek, s arcán csodálatos játékot lejtettek a fények. Lassan közeledtem ajkaihoz, s megállva az utolsó milliméteren késleltetem a pillanatot, végül mégiscsak engedek érzéseimnek, s ajkaimmal csak azért is elérem a célt. Hosszú, lágy, s a tűzhöz hasonló forró csók után ismételten eltávolodok tőle, s újra szemeiben merülök el. Ajkaimat már szavakra nyitottam szét, de azok még csak nem akartak megindulni, még elmémben formálódtak, mind hiába, mert végül Gyl szemeiben, egy a tűz meglobbanó fényének csillanásától mindent elfelejtve megmozdultak ajkaim.*
- Gyermeket várok Gyl….
*Hagyja el ajkaimat a gyengéd, mégis igen erős szavak. Szinte suttogtam őket, de úgy éreztem, mintha kiabáltam volna, s a beálló csönd az én kiáltásom miatt lenne. Szívem egyre hevesebben kezdett el lüktetni, s nem tudtam mást tenni csak Gyl szemében keresni a reakció előzményeit. Nem tudtam mi tévő legyek s úgy éreztem magamat, mint egy világ szégyene. A csendben vártam Gyl reakcióját, melynek kezdete tekintetében jelent meg.*

Vissza az elejére Go down
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
Miranda Walchot


Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-22, 5:13 pm

/Dropie Dan/

- Jó reggelt! – köszönt Dropie is, majd válaszát követően az ágyra húzott és újabb csókkal édesítette meg a reggelt.
Mivel én már felöltöztem nekem nem kellett a ruháim után kutatni, a kis surranónak viszont igen. El is mosolyodtam a helyzeten. Végül mikor már sikeresen összevadászta ruháit és elkészült magamhoz vettem táskámat és már indulhattunk is. A fogadóban mindenki minket nézett, én pedig ragyogó tekintettel búcsúztam a benti ismeretlenektől. Mikor kiléptünk a szikrázó simogató melegbe Dropie feltette a nagy kérdést.

- Mit gondolsz merről közelítsük meg a vízesést?
Láttam a tekintetében a tűnődést és rám is át ragadt a gondolkodás szele. A város nagy forgatagába lassan besétáltunk, és én tanácstalanul vontam meg a vállamat ami által egész hajzuhatagom hátra omlott.
- Mit szólnál ha onnan ahol tegnap voltunk, de nem a vízen keresztül, hanem a szárazföldön sétálva?... azt hiszem fel kéne tűznöm a hajam… kezd zavarni hogy csak így lóg… - tűnődtem félhangosan.
Meg sem várva se kérdést se választ Dropie-től a vízesés irányába indultam. A csodálatos zuhatag a napfényben még mesebelibb volt, mint az éjszaka rejtelmes fényeiben. A zubogást még csak távolba tűnően hallottam, pedig már a parton álltam. Táskámból elővettem hajdíszeimet és nagy nehézségek árán két kontyba formáltam hajamat. Egyiket baloldalt rögzítettem másikat jobboldalt. Máris kellemesebben éreztem magam, hogy a nyakamat nem melegíti semmi. A melegről viszont eszembe jutott az éjszaka mámorító érzése és a már mellettem álló Dropiere pillantottam. A nap néhol aranybarnássá változtatta sötétbarna lófarokba kötött haját. Tekintetéből szikrázott a boldogság ahogy az enyémből is. Ahogy vissza emeltem tekintetem a vízesésre láttam a vízen táncoló napfényt, az apró hullámokat és a vízesés tövében megjelenő szikrázó vízcseppeket. Mint a gyémántok olybá tűntek ahogy meg-meg csillantak a napfényben.

- Talán induljunk el arra. – mutattam balra a part széle felé.
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-23, 12:01 am

/ Mitsi /

* Gyengéd érintésemnek, mellyel magam felé fordítottam tekintetét, végül csak sikerül elérnem célomat. Sikerül mélyen belenéznem gyönyörű kék szemébe, melyek hasonlóan merülnek el sajátjaimban. *
- Tényleg s-semmi… bajom…. ni…ncs….
* Szó nélkül figyelem, ahogy egyre rövidebb időközönként bicsaklik meg mondata. Nem is érzem szükségességét, hogy újra feltegyem kérdésemet, elegendő szememmel sugallnom hitetlenségemet egy apró mosoly keretében.
Talán ez, talán saját elhatározás miatt, hogy pontot tegyen kérdezgetésem végére, felém fordulva egyre közelebb hajol hozzám.
Kettőnk közti távolság egyre lassabban akarja a csökkenés jeleit mutatni, de ezt csak szemeinek közeledéséből tudom érzékelni, hiszen mióta szemeink találkoztak egyetlen pillanatra sem akartak megválni egymástól, egészen ajkaink közti vonzalom kialakulásáig.
Az ajkak távolodásakor ismét szemeink merültek el egymásban. Szinte olvasnak a másik gazdájának lelkében, megmutatva milyen jellegű gondolatok uralkodnak most benne.
Így adódik, hogy én is láthatom Mitsuko gondolatainak egy részét, mely részben félelmet, részben megadást sugallnak, de egyben vonzalmat is. Többet sajnos nem hajlandóak elárulni számomra zafírkék szemei, a köztük megbúvó kapcsolatot pillanatokkal korábban megízlelt ajkaitól várom. A köztük keletkező résen olyan hangok szabadulnak ki, melyeket elsőre még felfognom se sikerül.*
- Gyermeket várok Gyl….
* Szemeim továbbra is rezzenéstelenül merülnek el az övéibe, miközben felfogom, mégis mely szavak jutottak ki a szóban forgó apró nyíláson. Döbbenetemet tükrözheti az az apró tény is, hogy míg sikerül felfognom a halk szavak jelentését és azt, amivel ezek járnak, olyan létfontosságú cselekedetről is sikerül megfeledkeznem, mint a légzés, mely rövidnek tűnő hosszú másodpercekig nem végzi feladatát.
Így mikor sikerül magamhoz térnem a szavak hallatán, önkéntelenül is mélyebb lélegzetet veszek a korábbiakhoz képest. Egy pillanatig nem is engedem távozni, de mikor ennek is elérkezik az ideje, akkor is csak lassan engedek utat neki, számat továbbra is ugyanabban a helyzetbe tartva, mely a csókot elhagyó pillanatban került, így csupán egyetlen járható utat hagyva a távozó levegőnek.
Szemhéjaim hamarosan csatlakozik a mozdulatsorhoz, mintha a tüdőmben maradó levegő mennyiségét jelezné előre. Bár később kezd el lecsukódni, mégis hamarabb éri el célját, mint a tüdőmből kiszivárgó levegő.
Szememre boruló sötétség elszakítja korábban oly mélyen összefonódó két társától, elvágva azt a bizonyos köteléket, mely ebben a fekvő helyzetben tartott, s mely képes lett volna elárulni lelkemben hírtelen feltörő értetlenség viharát, s minden ezzel együtt járó gondolattal.
Lassan fejem is mozgásba lendül, melyet testem többi része is követni kezd egészen addig, míg fekvő helyzetemet fel nem váltja egy ülő, mely a kékhajú elf felé irányul.*
~ Nem erre számítottam.
* Csupán a felülés közben fogalmazódik meg fejemben ez a gondolat, mely még mindig nem fejezi ki igazi reakciómat az elhangzottakra, hiszen még én magam sem tudom, mit kellene reagálnom. Lehetőségek tárháza áll előttem, melyek mindegyike más és mást eredményez. Még azt sem tudom, melyiket szeretném hallani, melyiket tudnám a legkönnyebben feldolgozni. Csupán azt tudom, egyik sem az, amit igazán hallani szeretnék. *
~ Most, hogyan tovább?
* Kiürülvén tüdőm kapacitása, ismét megfordul a korábbi természetes folyamat. Kimért, mély lélegzetvétellel elégítem ki tüdőm követelését, miközben szemhéjaim takarásából ismét előbújnak szemeim, a kékhajú elf szépség után kutatva.*
- Értem.
* Válaszolom lassan, kimérten, mikor sikerül megtalálniuk.
Többet még nem tudok ahhoz a bizonyos fél mondathoz hozzátenni, és nem is akarok. Már így is túl sok. Már ez, csupán a tény elfogadása is, kihat kettőnkre, legyen bármi is a vége.
Nem tudom, mit tegyek, mit kellene tennem. Csak ülök vele szemben, némán, figyelve őt.
Mozdulatlan figyelmemet csupán pislogásom rázza meg olykor-olykor, majd végül szavam is.*
- Gratulálok.
* Egy újabb terjedelmes mondat, mely eszembe jut, ami a témához illik, de még mindig nem akarnak csökkenni a nyitott kérdések száma, és ez a helyzet sem tarthat az örökkévalóságig. *
~ Egyszer túl kell esni rajta.
* Szememet ismét rövid ideig lehunyom, miközben levegőm maradékát is távozásra sarkallom tüdőmből, hogy a friss levegő lendületével fogalmazódjon meg bennem az egyik idevágó kérdés, mely mégis elkerüli a legdöntőbbet.*
- Az apja már tud róla?
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-24, 12:27 am

// Gyl //


~ Nem mozdul!
*Gondoltam egy pillanatra s elkezdtem aggódni, hisz még lélegzete is leállt. Első feladata az volt, hogy nagy levegőt vett, majd lassan kifújta, de vele együtt szemét lehunyta, mely megszakította azt a számomra biztonságot adó összekapcsolódást, mely az utolsó értelmezhető kapocs volt köztünk. Amint lecsukódtak szemei megijedtem, most az én lélegzetem adta be a kulcsot hosszú másodpercekre. Látva felülési szándékát legördülök róla, s a csillagok felé nézek, de nem látom őket. Egyik kezemet arcomon keresztbe, szemeimre helyezem. Szinte érzem, elvesztettem egy csatát.*
~Mindjárt felém fordul s leordítja a fejemet. Mért nem vártam még?
*Agyamban csak úgy cikáznak, máskor teljesen értelmetlen és szükségtelen gondolatok, s érzem, ahogy valami csiklandozva végig folyik az arcomon, a szememtől indulva a fülemig. Gyl újabb levegő felé nyújtott kérelmét hallván bizonyosodhatok meg róla, hogy még itt van és nem ment el.*
- Értem.
* Hangja, mint a feszülő madzagot elvágó kés, úgy vágott bele az est csendjébe. Nem mozdulok, s lélegzetem ismételten csütörtököt mond pár pillanatra. Semmilyen vad neszét nem hallani, mintha éreznék, ezt a helyet most jó, ha elkerülik.*
- Gratulálok.
*Szememet lehunytam s összeszorítottam. Több reakciót vártam, hisz ha az ember megtudja, hogy egy rég látott kedvese gyermeket vár, az általában kiakad, vagy örömkönnyekkel telve borul annak nyakába. Itt egyik sem történt, s aggódni kezdtem, hogy talán mégsem kellett volna még elmondanom, várnom kellett volna, hogy magától rájöjjön. De már késő volt, már elmondtam neki, s az időt visszafordítani én nem tudom.*
- Az apja már tud róla?
*Az újabb megszólalása már kérdésformát vett fel, s az én szemeim kinyíltak. Egy kézzel kitöröltem könnyeimet szemeimből, majd halkan beszélni kezdtem.*
- Gyl… mit gondolsz,…. ki az apja…ki lehet az?
*Kérdeztem halkan, miközben lassan és óvatosan felültem. Kezemet Gyl arcához emeltem, s végig simítottam rajta. Szemeimmel szemeimben elvesztem, de nem bántam, hisz újra az a biztonságot adó kapcsolat megvolt, még ha keserűsítette is valami ami Gylből fakadt. Közelebb másztam apró mozdulatokkal Gylhez, majd homlokomat összeérintettem övével. Másik kezemmel megragadtam egyik kezét, majd hasamhoz húztam, s a már kerekedő pocakomra fektettem. *
- Szerinted kié ez a gyermek? Kié Gyl?
*Kérdeztem tőle könnyes szemekkel miközben fejemet távolabb húztam, s úgy tekintettem rá. Kezét kicsit erősebben rányomtam hasamra, hogy a ruhán keresztül is mindenképp érezhesse, mi van a ruha alatt.*
- Gyl… ez a gyerek… ő… ő a te gyermeked… a mi gyerekünk...
* Szinte látom a szemeiben a kételkedést és a hitetlenkedést. A szemében megjelenő kérdőjelekre csak bólintok, majd elengedem kezét mely így az ölemben landol, majd övem felé nyúlok, s kibontom, szabadon engedve egyszerű ruhámat mely alatt most is ott volt a lehelet vékony selyemruha. Ismételten Gyl kezéért nyúltam, s most már a jól látható pocakomra tettem a kezét. Egy pillanatra mintha megremegni láttam volna a kezét, de nem tudom.*
- A szer, hiába vettem be, a teliholdnak valami hatása lehetett, mert azóta nem halok meg, bár a vért olyankor jobban kívánom, de nem halok meg egy napra sem.
*Már felszáradtak a könnyeim s a mosoly is megjelent az arcomon. Szabad kezemmel ismételten Gyl arca felé nyúltam s simítottam mag kicsit már borostás arcát.*




Vissza az elejére Go down
Dropie Dan

Dropie Dan


Hozzászólások száma : 103
Életkor : 30

Character sheet
Nép: Surranók

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-24, 4:57 pm

// Miranda Walchot //


Érdeklődő arckifejezése mellé hamarosan egy, egyre szélesebb mosoly kezdi alakját magára ölteni, az elragadó nimfa társaságának válasza okán. Nem is érti igazán a kis surranó, miért nem a víz felőli közeledést választja ez alkalommal is Miranda, pedig csupán alig pár tíz, esetleg százszorosa láthatná a napfényes körülmények között, átázófélben lévő ruhájában. Dropie már tudja milyen az, igaz akkor, csupán a Hold sejtelmes fénye világította meg a nimfa testéhez tapadt vékony ruhát, de még így is, minél részletesebben megjelenik a felvonást elméjében, no nem kifelejtve a bámészkodó tömeg reakciót, mely csak még ívesebbre húzódó ajkakat eredményez, de még mielőtt a kép teljessé válhatna, már Miranda útra is kell.
- Engem egyáltalán nem. – ejti ki halkan ezeket a szavakat, néma kuncogás közepette, miközben a nimfa utolérésén fáradozik.
A vízesés a Nap fényében sem bizonyul csúnya látványnak, de a hajával foglalatoskodó nimfa mégis jobban leköti figyelmét, mint a magasból alázúduló víz tömege. Az úgyis megvárja. Ellenben a természet másik csodájával, mellyel együtt töltött éjszaka percei elevenen élnek emlékeiben. Nem is kell sokáig figyelnie, hogy vidám tekintete átalakuláson menjen át, s a vidámság mellett melegség is társuljon.
- Talán induljunk el arra. - a surranó is végigméri a Walchot által mutatott útvonalat. Az út köszönhetően annak, hogy nem éppen a város legfontosabb részéhez tartozik, ráadásul csak gyalog járhatóságúra szűkül, nem is olyan minőségű, mint azok az utak, amik idáig hozták őket, de még így is megirigyelhetné a legtöbb település, melyeken a kis surranó korábban megfordult. Nem véletlen, a város fő látványosságainak egyikéről van szó. Dropie ismét a nimfa ragyogó tengerkék szemei felé fordítja tekintetét. Egy rövid pillanat után szájának íve ismét nem bír magával, mielőtt válaszolna.
- Ahogy gondolod. – azzal a lendülettel rá is kulcsolja, egyik kezének, mind az öt apró ujját a nimfa kézfejére. – Gyere! – már futásnak is indul, amit ha a nimfa is követ, kezét el sem engedi, hacsak ő nem akarja kiszabadítani. Futás közben pedig, hol az utat, hol pedig az addigra talán már mellé érkező Mirandát figyeli. Amennyiben Miranda nem kívánkozik csatlakozni a vízesés gyors megközelítésének tevéhez, a kis surranó is megtorpan és szomorúságot erőltetve arcára fordul vissza. – Miért?
Az alázúduló víztömeg tetejénél egy teljesen új látvány fogadja őket. Lefele nézve az alázúduló víz látványa és annak a tónak a képe, melyben a Nap utolsó távolmaradása alatt ismerkedtek meg. Előrefele a város különböző építményei, illetve ahol ezek nem bizonyultak elég magasnak, ott látszatra egy másik vízesés zúdította nagy mennyiségű hozamát az épület tetejére, de akad olyan hely is, ahol az utca tűnik az alázúduló víztömeg folytatásának, melyből megannyi apró bogár próbál meg kiszabadulni. Egyik oldalt egy ragyogó vízi nimfa rajzolódik ki a surranó szemei előtt, míg a másik oldalt már meg sem nézi, mert tudja, ezzel úgysem versenyezhet.
- Csodálatos! – csupán ez az egyetlen szó hagyja el őt, de így is elégnek érzi.

Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-01-25, 1:58 am

/ Mitsi /

* Kérdésemet még a feltétel után is szükségesnek érezem, hiszen hosszú idővel ezelőtti első találkozásunk óta csupán csak pár nap erejéig találkoztunk néhány hónapja, mielőtt Onoria magához hivatott volna. Ráadásul azt a mondatát sem feledtem, mely egyértelművé tette, hogy nem csupán velem volt együtt az elmúlt pár hónapban.
Figyelem amint kezével letörölje arcán végigfolyó könnycseppeket, igen erőteljesen jelezve számomra, hogy más reakciót várt.*
~ Mégis mit várt?
* Gondolatom ennek ellenére mégis akörül jár, hogy fogadhattam volna nagyobb lelkesedéssel ezt, a számára valószínű oly fontos hírt, de nem tudtam. Akkor nem. Most meg már mindegy. *
- Gyl… mit gondolsz,…. ki az apja…ki lehet az?
* Halk szavai a csöndes környezetben oly tisztán kivehetőek, hogy nem is volt szükség jobban megterhelnie hangszálait. *
~ Ki lehet? … Honnan tudnám? Lehetek én, de lehet akár például az is, akit korábban említettél, vagy bárki más, akivel összehozott a sors.
* Annak ellenére, hogy bennem már megfogalmazódott a válasz, számon mégse engedem ki gondolataimat. Jobbnak látom némán végigvárni, még magától elmondja, mielőtt olyan dolgok hagynák el számat, melyeket akár már pillanatok múlva is megbánhatok.
Hamarosan Mitsuko mozdulatai csak még inkább meggyőztek afelől, hogy jobb előző gondolatomat magamban tartani, hiszen először még könnyétől nedves kezének érintése, majd homlokaink érintkezése, egyre egyértelműbbé teszi a várható választ. *
- Szerinted kié ez a gyermek? Kié Gyl?
* Már semmi kétség, már tudom mit fog válaszolni, de tekintetem még mindig ugyanúgy mered az elf könnyárban úszó arcára, mint eddig. *
~ Amíg nem mondja ki, nem biztos.
* Ennek ellenére már a gondolataim ekörül a válasz körül keringenek. *
~ Mit tegyek? Mit tehetek?
* De még el sem tudok merülni a lehetőségekben, mikor megválaszolja saját kérdését.*
- Gyl… ez a gyerek… ő… ő a te gyermeked… a mi gyerekünk...
~ De a szer?
* Hírtelen fut végig elmémen a felismerés, mely akár okot is adhat ennek a gondolatnak az elvetésére. De a gondolta csupán gondolt marad, a cselekedetek és korábbi kérdéseim végiggondolása el is söpri ezt a gondolatot. *
- Ez biztos?
* Csupán erre a mondatra futja, melyet hamarosan meg is válaszol számomra. Először a terhesség tényével, majd szavakkal is.*
- A szer, hiába vettem be, a teliholdnak valami hatása lehetett, mert azóta nem halok meg, bár a vért olyankor jobban kívánom, de nem halok meg egy napra sem.
* Mosolyát látva én is mosolyt erőltetek arcomra, mely csak annyira látszódik valósnak, amennyire ő maga szeretné. *
~ Hogyan tovább??
* Ismét az a kérdés merül fel bennem, mely mindvégig ott lebegett a szemeim előtt, akárhányszor csak erre a lehetőségre vetődött a gondolatom.*
~ Ezt pedig most kell eldöntenem, de ehhez egy kis időt kell nyernem.
* Kezemmel óvatosan átkarolom Mitsukot, hogy gyengéden magamhoz ölelhessem. Így némi időt nyerve, miközben még fürkésző tekintetétől is sikerül ideiglenesen megszabadulnom.
Ha engedi, akkor hosszan ölelem magamhoz, ami alatt szememet lehunyva merülök el gondolataimban.*
~ Mitévő legyek?
Maradjak vele és a gyermekkel, ezzel feladva eddigi életem, hogy szabadon járhassam a világot, és az esélyt, hogy megtudjam, mégis ki volt az apám, mi mindent titkolt el előlem. Sajnos Onoria nem bizonyult túl bőbeszédűnek ezen a téren.
Vagy hagyjam őket magukra, gondoskodjanak magukról, ahogy tudnak? Ezzel elveszítve egy számomra fontos személyt, talán örökre. A gyermek pedig meg felnőhet egyetlen szülő mellett is, ahogy én is tettem. Én pedig élhetek tovább, mint eddig, és apám titkára is fényt deríthetnék. Végül csupán akkor telepednék le, ha már megelégelem az utazást. Nem is hangzik olyan rosszul.
De ezt akarom? Egy olyan sorsot adni neki, mellyel én sem boldogulok? Egy titokzatos apát akarok ráhagyni, aki ráadásul tudatosan fordított neki hátat, míg az én esetemben csupán eltitkolta múltját, talán csupán, hogy megóvjon? Tényleg ezt akarom örökül adni? Csupán a szabadságért és saját kíváncsiságom csillapítása érdekében? Akkor már jobb lenne nem is tudni róla. De ezt, hogy mondhatnám el neki? …

* Lassú mély lélegzet után végre ismét elém tárul a környezetünk képe. Mitsukot is elengedem az ölelésből. *
- Bocsáss meg …
* Halk rideg szavak hagyják el ajkaimat, mikor hegyes fülei a legközelebb kerülnek hozzájuk. Megvárom, míg szembe kerül velem, hogy úgy folytathassam mondandóm. *
- Nem hinném, hogy ilyen fogadtatásra számítottál.
* Szemem továbbra sem tükröz változást. Nehéz döntést hoztam meg, egyik lehetőségről se mondok le szívesen, s arcomra inkább a döntésem árnyoldala olvasható le. *
- Elhiheted váratlanul értek szavaid, még évekig nem vártam hasonlóra.
* Mondatom után némi szünetet tartok, hogy újabb erőt vegyek magamon döntésem szavakban történő véglegesítésére. *
- Hogy akár csak a gondolat szele is elérjen, miszerint feladjam mostani éltem.
* A másik egészen új indokomról, jobbnak látom nem beszélni, inkább csak szemhéjamat pihentetem meg rövid ideig, mielőtt újra kinyitva folytatnám. *
- Gyerekről nem is beszélve, … ami a teljes feladását jelenti. Ráadásul, … nem is hinném, hogy alkalmas lennék rá.
* Nehezen jönnek számra a szavak, nem csoda hogy közben levegőm is fogytán, amit pótolnom kell, közben, továbbra is Mitsuko szemébe nézek. *
~ A múlt még várhat, előbb jöjjön a jelen.
- De ha meg sem próbálnám, egy szívemnek kedves elfet tennék nagyon szomorúvá, melyet ugyebár nem engedhetek.

* Mondatom utolsó felére egy halvány mosoly kerekedik, ami nagyban köszönhető annak is, hogy mostanra már gondolataim túlhaladtak azokon a dolgokon, melyeket fel kívánok adni ezzel a döntésemmel, így szabad utat engedve azoknak a gondolatoknak, melyek azt mutatják meg számomra, mennyi csodálatos perc áll ezek után előttem. Egy rövid szünetet ismét tartok, hogy láthassam a reakcióját. *
- Mióta tudod?
* Kérdezem mostanra már felhőtlen mosollyal, átadva neki a szót. *
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-08, 9:43 pm

//Gylnar RAdek Very Happy //


~Semmi…
*Futott végig a fejemben a fájdalmas észlelés. Gyl csak egy ’ mosolyt ’ küldött felém, s továbbra is az üres tekintetét fürkésztem, mígnem átkarolt és magához húzott. Tudtam, hogy sokkoló lesz a hír, és hogy kell egy kis gondolkodás, de számomra akkor is egy örökkévalóságnak tűnt csak az átkarolás pillanata is. Nem tudtam mit csináljak, így csak úgy, mint máskor… szívének dobogását hallgattam. Mondhatni szokásomhoz híven. Őt hallgatva kezdtem lenyugodni, valahogy éreztem, hogy jó megoldása lesz ennek az egésznek. Reménykedtem… mígnem engedett öleléséből…*
- Bocsáss meg …
*Az a bizonyos kis ütő, mely a szívet működteti, ekkor döntött úgy, hogy kivesz egy pillanatnyi szünetet hosszú éves munkájából. A halk és hideg szavak megállítottak egy pillanatra, de a szemeiben is látni akartam azt a hidegséget. Már nem is voltam olyan biztos a megérzésemben.*
- Nem hinném, hogy ilyen fogadtatásra számítottál.
* Egy szó se hagyta el számat, pedig ajkaim résnyire nyitva voltak. Szemei üvegesen csillogtak a tűz fényében. Mint a hóhér, kinek nincs kedvére, de újabb fejet kell vágnia. Szemeim elvesztek az övében, de nem láttak semmit.*
- Elhiheted váratlanul értek szavaid, még évekig nem vártam hasonlóra.
*A füleimnek továbbra se hiszek, s a hangok, úgy érzem, a messzi távolból jönnek hozzám, s nem is nekem szólnak, de látom az előttem lévő ember ajkait mozogni, s ennél biztosabb nincs, hogy ő szól hozzám s azokkal a szavakkal, amiket hallok. Gyl kis szünetet tartva újabb sóhajtással szerez némi levegőt további mondanivalóinak. *
- Hogy akár csak a gondolat szele is elérjen, miszerint feladjam mostani éltem.
~ Végül is nem a világ vége… gyereket nevelni egyedül is lehet… én már csak tudom, engemet is egyedül nevelt a dadám…
*Futottak át a gondolatok az agyamon miután Gyl lehunyta szemeit. Nem tartott sokáig, hisz a kemény valóságot szemtől szemben szokás megmondani, nem csukott szemhéj mögül.*
- Gyerekről nem is beszélve, … ami a teljes feladását jelenti. Ráadásul, … nem is hinném, hogy alkalmas lennék rá.
*Egyre lassabban beszélt, s én már feladtam, hogy bármit is reméljek. Testemet a hideg kezdte átjárni. Már készültem is lehunyni szemeimet, megszakítva a kapcsolatot, hisz a köteléket már lehetetlen volt, de tekintete mégse engedte meg nekem ezt a luxust.*
- De ha meg sem próbálnám, egy szívemnek kedves elfet tennék nagyon szomorúvá, melyet ugyebár nem engedhetek.
*Szemeim nem a szokásosra kerekedtek ki, egy pillanatra ismételten szünetelt a dobbanások sora egy levegő csenddel egybekötve, majd felgyorsulva kezdte meg gyors munkáját. Fellélegeztem s könnyek szöktek a szemembe s ajkaim mosolyra görbültek. Megvártam még mosolyát, melyet már csak homályosan láttam, majd nyakába borultam, s kezemet beletúrva hajába szorítottam magamhoz. *
- Mióta tudod?
*Kérdezte tőlem, s hallottam hangjában hogy már mosolyog. Nagy levegőket véve nyugtattam le magamat miközben melegség áradt szét immáron kihűlt végtagjaimba.*
- Nem olyan rég… és … nem is magamtól jöttem rá…
*Mondtam suttogva s még jobban magamhoz szorítottam. Hihetetlen boldogság járta át minden porcikámat. Semmi pénzért nem akartam elengedni Gyl-t .*
- Ilyet ne csinálj még egyszer!
*Mondtam miközben puhán paskoltam egyet a fejére, majd ismét szorításom alá vettem csontjait.*
- Ne tudd meg mennyire megijesztettél! Azt hittem a végén még azt kéred, dobjam el magamtól…
*Végre rászántam magam, hogy a szemeiért felszabadítsam az ölelés alól, de nem húzódtam messzire. Homlokomat az övéhez érintettem, s úgy folytattam.*
- Gyl… biztos, hogy nem zavar? Feladod értünk az utadat, a sok kalandozást? Én nem követelem meg tőled. Nekem az is jó, ha tudom, bármi van, haza jössz. Mióta tudom, hogy egy újfajta kötelék van köztünk, jobban aggódom az életedért… Nem akarlak elveszíteni…
* Suttogtam halkan, mert nem mertem hangosabban, hisz akkor hallhatta volna a hangomban a remegést. Kezeimmel óvatosan közrefogtam a fejét s gyengéden beletúrtam a hajába, majd ujjaimmal ajkainak keresésének nyomába eredtem, s amint megtaláltam egyszeri végighúzás után, ajkaim követték ujjaimat.*



Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-14, 12:46 am

- Nem olyan rég… és … nem is magamtól jöttem rá…
~ Nem magadtól???...
* Itt az alkalom hogy az én szemeim is kikerekedjenek. Kicsit furcsa dolog tőle hallani ezt. Meg is kívánom tőle kérdezni, ez mégis hogy esett meg, de szavaimhoz szükséges levegő a fejem paskolásakor dolgát végezetlenül távozik belőlem, s helyét átadva a frissebb helyzetnek.*
- Ilyet ne csinálj még egyszer!
- Mit tettem?
* Nézek kicsit értetlenül, közben fejemet elhúzom, mint aki tartana a további paskolástól, közben egy halovány mosoly is megjelenik arcomon, költői kérdésem okán.
- Ne tudd meg mennyire megijesztettél! Azt hittem a végén még azt kéred, dobjam el magamtól…
- Nem akartalak megijeszteni … az pedig meg sem fordult a fejemben.
* Válaszolom, miközben kicsit magamhoz szorítom, mielőtt még el kívánna távolodni tőlem.*
- Gyl… biztos, hogy nem zavar? Feladod értünk az utadat, a sok kalandozást? Én nem követelem meg tőled. Nekem az is jó, ha tudom, bármi van, haza jössz. Mióta tudom, hogy egy újfajta kötelék van köztünk, jobban aggódom az életedért… Nem akarlak elveszíteni…
* Nem kívánom félbeszakítani, csupán szemeit figyelni. Egészen ajkaink találkozásáig.
Távolodásukkor megtöröm némaságom.*
- Én sem téged.
* Egy apró csókot helyezek el ajkaira, mielőtt folytatnám.*
- A gyereknek pedig mindkét szülőjére szüksége van. Legalább is nekem kellett volna…
* Nem is kívánom tovább folytatni ezt a témát. Csupán ismét eszembe juttatja apámat, ezért egy korábbi kérdésemhez térek vissza.*
- Korábban hogy értetted, hogy nem magadtól jöttél rá?
* Érdeklődő tekintettel figyelem a kékhajú elfet, akinek szemeiben még mindig látszódik a korábbi események hatása. Nehéz is lenne tagadni, hogy az én reakcióim váltották ki, de a múltat már nem lehet megváltoztatni. Döntésemet akkor még nem hoztam meg, mely mostanra már sokkal könnyebbnek tűnik, mint akkor. *
- Nem akarod elmondani?
* Ismétlem meg a kérdést, kicsit másképpen. Érdeklődésemet jobban kifejezze.*

Vissza az elejére Go down
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
Miranda Walchot


Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-16, 8:57 pm

/Dropie Dan/

Miután megmutattam, hogy merre menjünk Dropie megfogta a kezemet és szaladni kezdtünk a mutatott irányba. Egyre közelebb és közelebb értünk a mesebeli vízzuhataghoz, aztán megtorpantam. „Mi ez az érzés? Mintha egy másik hozzám hasonló lény lenne a közelben…”- gondoltam magamban.

- Miért? – nézett rám szomorú arcot felöltve kis surranó társam.
- Ó… semmi semmi, mehetünk! – mosolyogtam rá biztatóan.
Ahogy felértünk csodálatos kilátás tárult elénk. Bámultam a sejtelmes napfényben fürdőző messzeséget ahol szintén egy vízesés bújt meg.

- Hmm.. ide felértünk.. de ez nem a vízesés lenti része.. lehet mégis csak a vízben kellett volna megközelíteni? – tűnődtem el, aztán egy ötlet pattant ki a fejemből. – Lenne egy ötletem.. bár veszélyes és lehet megint elkaphatnak minket. – mondtam sejtelmesen és kis barátomra néztem. Ha érdeklődő tekintettel néz rám akkor folytatom mondandómat. – Arra gondolok hogy követjük a vízesést… - kis szünetet tartottam. – Lefele, vagyis bele ugrunk a vízesésbe… tudom veszélyes és merész dolog, mondjuk nem tudom miért van most bennem ez a kalandvágy, sosem voltam ilyen. Ez a te hibád! – dugtam ki a nyelvem Dropie-re. Aztán megragadtam a kezét.
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-17, 11:54 pm

// Gyllel Very Happy //

- Én is téged.
*Hallottam Gyl szavait, majd ahonnan e szavak jöttek ajándékot kaptam, egy apró csókocskát, majd fojtatta eredeti unkásságát.*
- A gyereknek pedig mindkét szülőjére szüksége van. Legalább is nekem kellett volna…
*Nem szóltam semmit, csak némán mosolyogva bólintottam egyet, miközben gyengéden végigsimítottam orcáját.*
- Korábban hogy értetted, hogy nem magadtól jöttél rá?
*Mosoly jelent meg az arcomon látva a kíváncsiságot a szemeiben. *
- Nem akarod elmondani?
- Dehogynem. Minden vágyam, komolyan.
*Mondtam mosolyogva, nevetve, majd megtörölve szemeimet ismételten Gyl szemeibe mélyedtem.*
- Mindjárt elmondom, de helyezzük előtte kényelmesebb pozícióba magunkat.
*Már megjelent a csalafinta kis mosoly a szám szélén, de Gyl még látszólag nem értette mire akarok kilyukadni, de nem vártam sokáig, hogy felfedjem előttem mire gondoltam. Kezeimet arcáról lassan vállára csúsztattam, majd közelebb hajoltam hozzá. Mikor orrunk már összeért, kezeimmel megindítottam hátrafelé. A koppanás pillanatában kezemet feje alá téve tettem a koppanás pillanatát kényelmesebbé.*
- Így kényelmesebb lesz, úgy gondolom, remélem te is így vélekedsz.
*Kacér mosoly már ott volt ahol lennie kellett, majd egy gyors csókot követően Gyl mellé feküdtem, s fejemet vállára helyeztem s úgy súgtam a fülébe.*
- Gyl, hiába vezettem le tucat számra szülést, segítettem illetve én magam állapítottam meg, hogy egy nő állapotos e vagy sem, mindhiába a sokévnyi tapasztalat, márpedig nálam nem egy két évtizedről van szó, ha saját magadról van szó, nem veszed észre az egyértelmű jeleket.
*Mondtam miközben ujjaimmal Gyl homlokát és arcát cirógattam, s figyeltem a tűz rajta lejtett táncát.*
- Négy-öt hete lehetett, amikor elmentem a főváros piacára, tudod Valianba. Ruhákat illetve fegyvereket akartam venni. Az egyik ruhás standnál megállva nézegettem a ruhákat, amikor az idős hölgy odajött hozzám és kérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy csak egy egyszerű ruhát keresek, amelyben könnyű mozogni. Mondta, hogy nincs akadálya és segít nekem.
* Mielőtt folytattam volna, megajándékoztam magamat egy két nagyobb lélegzetvétellel, majd az utolsó nagyot véve folytattam.*
- Bekísért a stand mögötti nagyobb sátorhoz ahol már voltak néhányan, akik már éppen próbálták vagy még keresték az éppen megfelelő ruhát. Én is neki álltam keresni valamit, ami hasonló ehhez. Rövid, könnyű, hasnál öv fogja át az egészet. Találtam is egy két darabot, míg a néni körbe-körbe járt-kelt, hogy másoknak is segíthessen. Amikor visszatért hozzám és meglátta a kezemben a ruhákat csóválta a fejét. Mondta: Magácskának ezek nem lesznek jók. Majd kivéve a ruhákat a kezemből, majd miután gyorsan letette őket, maga után húzott. Megérkezve egy másik kupac ruhához elkezdett turkálni, mígnem egy gyönyörű ruha a kezébe nem akadt. Megfordult majd elém tartotta, megnézve hogy jó lesz e a méret. ~ A magácska állapotában olyan szűk ruhákat nem szabad már hordani. A maga állapotában nekem is állandóan hajtogatta az orvos: csak kényelmes ruhákat öv nélkül legyen szíves hordani, nehogy a baba kényelmetlenül érezze magát..
*Itt elnevettem magam. Emlékszem, ahogy a nő melletti tükörbe néztem, ahogy ott volt előttem az a ruha. Igen elképedt arcot vágtam, hisz az hogy nem férek bele a ruháimba nekem első sorban azt jelentette, hogy meghíztam, nem azt, hogy gyermeket várok. A nő egy ideig szólongatott, majd látva a megdöbbenésemet mosolygott.*
- Utána körülbelül lefagytam, majd a nénike a kezembe nyomta a ruhát és mondta, hogy próbáljam fel. Agyilag ott se voltam, csak valahogy felvettem a ruhát, majd kisétáltam a tükörhöz. A néni rögtön oda is sietett hozzám és lapította le a ruhámat a hasam körül, hogy nézzem meg milyen szépen áll. Egy szót sem szóltam, egyszerűen csak visszaöltöztem, majd kifizettem a ruha árát és kijőve a sátorból egy rugaszkodással a levegőbe emelkedve a legközelebbi erdőbe „menekültem” friss levegőért, ahol szép lassan feldolgozta, hogy mi is történt, és hogy mik lehettek a jelek, amikre nem figyeltem. Az egyik legfontosabb jelet nem vettem észre… Nem-nem a has gömbölyödésre gondolok, hanem, hogy a holdtöltekor nem haltam meg.
*Jólesően Gylhez bújtam s vártam reakcióját, mit szól hülyeségemhez, hogy nem vettem észre, hisz ha már valaki terhes csak rájön… csak észreveszi, ha pont vele történik meg. Pillanatnyi csönd telepedett ránk, melyet csak a tűz halk ropogása fűszerezett, s melyet ismételten én törtem meg.*
- Hát… röviden tömören ez történt körül belül. Egy néni segített rájönni, akihez semmi közöm, nem is ismerem és mégis észrevette rajtam azt amit én nem.
*Továbbra is Gyl kezén feküdtem s arcát cirógattam, bár kezem néha lejjebb csúszott ajkaihoz, állához vagy éppen mellkasához.*

Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-19, 10:25 pm

/ Mitsi /

* Lassan Mitsukonak sikerül teljesen összeszednie magát az általam okozott sokból és ezt jó látni is rajta. *
- Mindjárt elmondom, de helyezzük előtte kényelmesebb pozícióba magunkat.
* Eleinte nem tudom, mire akar ezzel utalni, hiszen eddig is egész kényelmesen elvagyunk, bár kacér mosolya némiképpen előre jelzi elképzelését, így nem is ér olyannyira meglepetésként az a bizonyos kellemesebb pozíció, mint anélkül a mosoly nélkül ért volna. *
- Így kényelmesebb lesz, úgy gondolom, remélem te is így vélekedsz.

- Egyértelműen kényelmesebb.
* Válaszolom neki egy hasonló mosoly társaságában, várva történetének kezdetét, amit még megelőzött csókja és az ő elhelyezkedése.*
- Remélem neked is kényelmes lesz így.
* Folytatom gondolatát, melyre válaszul csupán ajkait érinti rövid ideig arcomhoz válasz gyanánt.
Történetének kezdete még semmi meglepetéssel sem szolgál, de valahol mindig el kell kezdeni egy történetet. Csupán figyelmesen hallgatom, mikor bukkan elő az a bizonyos személy, aki felhívta figyelmét erre az ”apró” dologra.
Az eladó véleményénél szemeim nagyobbra tágulnak, hogy ő a titokzatos illető, ráadásul, ahogy magam elé képzelem Mitsuko arckifejezését, melyet ezekre a szavakra vághatott, halovány mosoly kezd alakot ölteni általa.
Nevetésének hangjára én is csatlakozok hozzá, nem titkolva el gondolatomat az eddig elmeséltekkel kapcsolatban. A továbbiakra már nem figyelek oda annyira, a korábbi szituáció még mindig hatása alatt tart, de azért közel sem annyira, hogy szavai közül akár csak egy is képes lenne elosonni mellettem, anélkül hogy felfognám azt. *
- Hát… röviden tömören ez történt körül belül. Egy néni segített rájönni, akihez semmi közöm, nem is ismerem és mégis észrevette rajtam azt amit én nem.
* Még nem sikerült teljesen megszabadulnom a korábbi jó hangulattól, de mégis visszatartom, míg válaszolok.*
- Egy ilyen apróság felett könnyen átcsúszhat bárki.
* Próbálok komolyan felé nézni, de nem sikerül, így inkább ismét hangot adok hangulatomnak.*
- Szerencsére a közeljövőben nem hinném, hogy velem ilyen előfordulna.

* Egy rövid hatásszünet után folytatom. *
- Jól is néznék ki … Nem gondolod?
* Kedélyállapotom továbbra romlik egy ideig, de mikor ez bekövetkezik, egy újabb kérdés üti fel a fejét.*
~ Tudom, hogy ezzel ismét kényelmetlen témára tapintok, de tudnom kell! Hiszen ő maga mondta el korábban.
* Szabad kezem végigsimítja arcának ívét, és sem a kérdés alatt, sem pedig válasza alatt nem távolodik el onnan.*
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az apja és nem más? Például, akit említettél korábban?

* Teszem fel a kérdést, mikor már mindkettőnk kiélvezte a kellemes hangulat minden előnyét. *
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 913
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-20, 11:27 pm

/Gyl/

- Egy ilyen apróság felett könnyen átcsúszhat bárki. Szerencsére a közeljövőben nem hinném, hogy velem ilyen előfordulna. Jól is néznék ki… Nem gondolod?
- Biztosan… de megnéznélek a reggeli rosszul létek után és nagy hassal..
* Próbálom visszatartani a nevetést, de nem könnyű úgy, hogy közben el is képzelem Gyl kinézetét. Hosszú, csapzott haj, falfehér fej, nagy pocak. Igen… meglehetősen érdekes kinézet egy férfinek… igen ez a kinézet csak a nőknek áll jól, nem hiába adták az istenek a nők kezébe a gyermek kihordását. Elmélkedésemet Gyl érintése szakítja meg, s készteti kellemesen szemeimet, hogy a gyengéden simító kéz gazdájának gyengéd, barna szemeibe tekintsek.*
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az apja és nem más? Például, akit említettél korábban?
* Teszik fel a kérdést a számomra igen kívánatos ajkak. Be is villannak a képek. A város kapujában, amikor rám tört a sírás, majd jöttek is a múltból való képek. A naplemente, majd a sikátorban a sebesült és a gyilkos, majd Alex, a vére, a vágy s végül az ágy. Hát igen… nem egy könnyű éjszaka volt. Szégyelltem is miatta magamat az óta is. Ki tudja, mikor találkozok vele… de egy biztos, a viszont látás is érdekes lesz majd.*
- Alex Ian Keegan. Vörös sárkány, kinek vére bűnbe vezetett, bár letagadni nem lehet, hogy én is ludas vagyok benne, hisz ha rendesen ellenkezem s ellenállok, nem leszek akarat gyenge, s olyan mint egy rongybaba, talán sikerül legyőzni a vér iránti vágyat. Ő kicsit mámorban volt, hisz előtte ivott, én meg fáradt, s vére izgatott és kíváncsivá tett. Vágytam rá, de végül belementem… Vétkem az van... mentségem nincs... hogy honnan tudom, hogy te vagy az apja és esetleg nem ő? Könnyű… akkor már tudtam, hogy gyermeket várok. Ezért haragudtam magamra akkor is és mai napig is, és valószínűleg örökkön örökké.
*Nagy és terhes sóhajtás hagyta el tüdőmet, s szemeim sóhajtásommal együtt csukódtak le. Felső kezemet arcomon lévő kezéhez érintettem s ha engedte ujjammal cirógatni kezdtem, majd leemelve arcomról kezét egy lágy, puha csókot nyomtam a tenyerébe. Elidőztem kicsit, s élveztem kezének férfias érdességét, melyet harcok edzések és kemény munkák eredménye volt, majd hasamra helyeztem kezét.*
- Gyl.. megnyugodhatsz, már ha megnyugvás számodra, de igen… ez a pici élet mely több mint két hónappal ezelőtt kezdte meg létét a te érdemed. A te gyümölcsöd.
*Kezem elengedte az ő kezét s lassan arcához emeltem.*
- A te arcodat, a te sötét barna hajadat, a te meleg barna szemeidet, a te szemöldöködet, a te orrodat, a te ajkaidat a te füled ívét örökölheti, mert ez a pocaklakó a te gyermeked. Persze én is kellettem hozzá, de mégis csak a te érdemed.
*Ha nem állította meg kezemet, ujjaim követték ajkaim által kiejtett szavakat, majd Gyl ajkain megpihentek s azt puhatolózták. Mondatom végére már széles, gyengéd, félénk mosoly húzódott, majd homlokomat homlokához érintettem s lehunytam a szememet. Nem mertem többet tenni. Éreztem a feszültséget... a vihar előtti csendet. Felkészültem... legalábbis reméltem.*
- Gyl... nagyon sajnálom... sajnálom, hogy a vér iránti vágyam felül kerekedett az érzésemen... hogy képes voltam ennyire elveszteni az eszemet. Sajnálom... sajnálom...
*Suttogtam miközben szememet egyre jobban összeszorítottam, s már a csillagokat is láttam. Tisztában voltam azzal mit tettem, hogy mennyire esztelenül viselkedtem. Csak remélni tudtam, hogy Gyl valamikor megbocsájt érte...*

Vissza az elejére Go down
Dropie Dan

Dropie Dan


Hozzászólások száma : 103
Életkor : 30

Character sheet
Nép: Surranók

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-27, 9:53 pm

// Miranda Walchot //


Miranda tűnődése, a vízesés rossz végét illetően, csupán halk kuncogást eredményez a jó kedélyű kis surranónál.
- Egyszer lent, egyszer fent … - arcának megszokott vonásai ez alkalommal sem kívánják megcáfolni magukat. Őt különösebben nem zavarja ez az apró eltérés, hiszen lefele mindig is egyszerűbb az út, köszönhetően annak az erőnek, mely ilyen esetben segíti a dolgokat. Persze az érkezés eleganciája, illetve annak következménye már más lapra tartozik.
– Lenne egy ötletem.. bár veszélyes és lehet megint elkaphatnak minket. – Dropie barna szemei elmélyednek az elbűvölő kékhajú nimfa tengerkék szemeiben, hogy gondolataiban keresse ezt a bizonyos ötletet, melynek sikerült őt még kellemesebb hangulatba hoznia. - Arra gondolok, hogy követjük a vízesést… - a surranó szemei felcsillannak, amint már a víz útjának követése közben látja magukat. – Lefele, vagyis bele ugrunk a vízesésbe… tudom veszélyes és merész dolog, mondjuk nem tudom miért van most bennem ez a kalandvágy, sosem voltam ilyen. Ez a te hibád! – a kis surranó kuncog párat a felelőségre vonás komolyságát.
- Bocsi! – válaszolja olyan széles mosoly társaságában, amilyennel csak tudja, mielőtt nekilátna a földre helyezni azokat a dolgokat, melyek kimondottan ellenzik a közeljövő várható eseményét, hacsak Miranda segít segítségükre egy víztaszító nimfa praktikával. – Készen állsz? – kérdezi egy kellemes gyengéd érintést követően ragyogó arcát figyelve, várva a legapróbb jelet keresve elhatározásának. Ha megtalálja, vagy Miranda elindul a szakadék felé, akkor a kis surranó is megindul, még az ugrás megkezdése előtt parancsot ad kezében rejtőző izmainak, hogy ne távolodhasson el túlzottan nimfájától.
Kezének kellemes fogását egyre több vízcsepp kívánja megzavarni, sikertelenül, miközben egyre többet sikerül utolérnie a lefele tartó utazás során. A vízfelszín közeledésével mégis kénytelen elereszteni Miranda kezét, a fájdalmas érkezés elkerülése miatt. A kellemes reggeli víz az álom utolsó morzsáját is kimossa kis surranónk szeméből. Magát a kis surranót sem kell félteni ettől a kellemes közegtől, igazán jól érzi benne magát, még fel sem jön levegőt venni, mielőtt egy rövidebb úszást meg ne engedne magának. A levegő azonban nagy úr, ha az ember, vagyis jelen esetben a surranó éppen a víz alatt próbálna maradni. Nem is tehet mást apró termetű bajkeverőnk, az éltető levegőbe kell emelnie fejét. Ekkor furcsa érzés támad benne az elé táruló látvány miatt. Úgy érezte a vízeséstől nagyobb távolságra kellene lennie.


// Bocsi a késlekedésért. //
Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek

Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime2012-02-29, 7:18 pm

/ Mitsi /

- Alex Ian Keegan. Vörös sárkány, kinek vére bűnbe vezetett, bár letagadni nem lehet, hogy én is ludas vagyok benne, hisz ha rendesen ellenkezem s ellenállok, nem leszek akarat gyenge, s olyan mint egy rongybaba, talán sikerül legyőzni a vér iránti vágyat. Ő kicsit mámorban volt, hisz előtte ivott, én meg fáradt, s vére izgatott és kíváncsivá tett. Vágytam rá, de végül belementem… Vétkem az van... mentségem nincs... hogy honnan tudom, hogy te vagy az apja és esetleg nem ő? Könnyű… akkor már tudtam, hogy gyermeket várok. Ezért haragudtam magamra akkor is és mai napig is, és valószínűleg örökkön örökké.
* Döbbenet ül ki arcomra, ami nem is meglepő egy ilyen történet hallatán, onnantól kezdve, hogy a szóban forgó illető egy sárkány, egészen addig, hogy akkor már tudta.
Kezem meg is dermed arcán, kicsit tömör így egyszerre. Kezének érintésére, sajátomat elhúzom bőrének érintésétől.*
~ Már tudta …
- Gyl.. megnyugodhatsz, már ha megnyugvás számodra, de igen… ez a pici élet mely több mint két hónappal ezelőtt kezdte meg létét a te érdemed. A te gyümölcsöd.
A te arcodat, a te sötét barna hajadat, a te meleg barna szemeidet, a te szemöldöködet, a te orrodat, a te ajkaidat a te füled ívét örökölheti, mert ez a pocaklakó a te gyermeked. Persze én is kellettem hozzá, de mégis csak a te érdemed.

- És azzal örvendtél a tudatnak, hogy egy épp utadba eső sárkány ágyába másztál be.

* Fejezem be mondandóját, vidámnak egyáltalán nem mondható arccal. Arcom felé közeledő kezére szinte fel sem figyelek, s mint aki észre sem veszi az új ingert, csupán gondolataim azok, amik foglalkoztatnak.*
- Az már nem is számít ki, csupán a vér … ez az, ami számít.
* Kezét követni kívánó ajkait, már nem engedem ajkaimon megpihenni, inkább felülök, hogy úgy folytatódhasson ez a párbeszéd.. *
~ Ennyivel nincs elintézve.
- Gyl... nagyon sajnálom... sajnálom, hogy a vér iránti vágyam felül kerekedett az érzésemen... hogy képes voltam ennyire elveszteni az eszemet. Sajnálom... sajnálom...

- Sajnálhatod is … Ezek szerint a vér fontosabb neked, mint az a ”pocaklakó”d, mint az, hogy fogadom a hírt, mint az, amit érzel…

* Továbbra sem hagyom, hogy haragom eluralkodjon rajtam, próbálok nyugodt, szinte érzelem mentes maradni.*
~ S én miatta, akartam feladni azt, ahogy élek?
- Hogy hihetném el ezután, hogy nem csupán a vérmámor irányított, irányít, fog irányítani? Hogy bízhatnék benned?

* Érkeznek egymás után a kérdések számra, hogy remélhetőleg mindegyikre választ kaphassak. Válaszát megvárom mielőtt folytatnám.*
~ Jobb lett volna meg sem kérdezni ezt az egészet! Boldog tudatlanság! … De a múlton már nem lehet változtatni, csak viselni következményeit.
- Ha megunod a véremet, továbbállsz a következő ”prédára”?

* Mondatom végeztével felállok, hogy a földre került dolgokat egy helyre szedhessem össze. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   Avlanion - A vízesések városa - Page 7 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
7 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6, 7, 8 ... 14 ... 21  Next
 Similar topics
-
» Ekorin városa
» Savanti - A vizek városa
» Nortelon - A felhők városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Ightdar, a tudományok városa

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: