Avlanion - A vízesések városa

*Az elf férfire néztek Clouddal, hiszen, láthatóan egyedül ő ismerte a várost igazán. Legalábbis Aina erre következtetet a fiú hallgatásából és abból, hogy olyan könnyedén átadta a stafétát csendes társának. A férfi el is kezdte felsorolni a lehetőségeket, mindegyiknél gondosan hozzátéve, hogy Aina aludhatna vele egy franciaágyban.*
~ Nocsak! Alamuszi macska nagyot ugrik.~
*Ez volt az első gondolat ami a lánynak eszébe jutott. Eddig játszotta a férfi a kemény, hallgatag pusztítót, most meg táncra hívná a kémnőt, mint valami bájgúnár. A lány legszívesebben belenevetett volna a férfi arcába és faképnél hagyta volna. Találhat az elf magának elég sok könnyű nőcskét, de mégsem ezt tette. Valahogy kihívásnak érezte a férfi beszélgetését, és ő állt elébe a játéknak. Úgyis rég szórakozhatott már. Most a naiv kislány szerepe került sorra. *
- Szóval Ön ennyire magányos éjszakánként? Alvótársra van szüksége? * kérdezte a lány sajnálkozó mosollyal az arcán. *
- Szerintem mégiscsak jobb lenne ha a franciaágyat akkor Clouddal osztaná meg. Engem Ön alig ismer és én is Önt. A szüleim arra tanítottak, hogy sose osszam meg idegen férfiakkal az ágyamat. * mondta a lány feltartott mutatóujjal. Magában viszont jót vidult ismét csak. Az elf férfi csábító jelenség, de neki nem elég egy fickós mosoly vagy egypár macsós megjegyzés hogy szétdobja a lábait. Mindez talán még sértőnek is hathatott volna, de a lány túl lusta volt ahhoz, hogy ilyesmiken bosszankodjon.*
- Ha viszont mégsem szeretne valamiért Clouddal aludni, akkor vehetünk Önnek egy játékbabát vagy hasonlót. A gyerekeknél is beválik…* mondta csupa jóindulattal a hangján és az arcán. Talán ez már kicsit túlzás volt, de képtelen volt kihagyni.*
- Ha engem kérdez, nem vagyok egy királylány, bármi megteszi, ha van fekvőhely és nyugalom. De a legoptimálisabbnak a teljesen átlagos fogadó tűnik. Én oda mennék szívem szerint, de ha Önök mást terveztek, hát állok elébe. * mondta vidám mosollyal az arcán. *

//Visszaütve! //

* A lány majdnem elnevette magát mikor a tünde visszanyelvelt.*
- Ó szóval kényelem. Értem én! * mondta a lány, mintha csak most kezdene valamelyest megvilágosodni*
- Nos, azzal sajnos nem szolgálhatok, de ne búsuljon! Akármelyik sarkon találhat kényelmet, nyugodtan elhiheti nekem. * mondta a lány és vidáman kacsintott a férfinek. Most a fruska volt soros álarc megint. Ekkor viszont a fiú is megszólalt erélyesen. Aina szemöldöke feljebb szaladt a homloka közepére. *
~ A kisfickó se lehet semmi.~
*Futott át a röpke gondolat az agyán. Ám Cloud ahogy elmondta véleményét, újra visszaalakult kisfiúvá. A kémnő maga se tudta miért, de ha nem akart volna velük tartani akkor se lett volna talán képes nemet mondani a fiúnak. Ahogy ez eljutott az agyáig azonnal meg is fedte magát.
~Aranyos kissrác, de annyi ilyen mászkál úton útfélen. Mégis miben lenne más mint a többi. Csak nem fogok meghatódni tőle! Az túl veszélyes lenne.~
* A lány mindig így gondolkodott. Ne nyílj meg, ne mutasd meg a saját valódat, mert akkor eltaposnak! Ezek voltak a legfőbb szabályai az életének. Ezt tanulta meg elsőként az utcán gyerekként. Ám a fiú kijelentette, hogy szeretne beszélni Ainával. A lány egy pillanatig csak méregette Cloudot. Vajon miben mesterkedhet? Mit akarhat tőle?*
- Velem? * kérdezett vissza lassan*
- Persze! Gyere! Mondd csak mit szeretnél! * rázódott vissza a vidám lány szerepébe. Eron közben elindult a fogadó felé, kiadva a vezényszót. A lány azonnal követte és kíváncsian várta, hogy vajon a fiú mit szeretne beszélni vele.*

*Hiába várta hogy a fiú beszéljen, ő nem szólt semmit. Aina nem értette a dolgot. Ő nem volt jó beszélgetés terén. Akkor kommunikált másokkal általában, ha inormációt gyűjtött. De akkor vagy hazudott mint a vízfolyás, vagy egyszerűen csak irányított kérdéseket tett fel. Vajon a fiú most azt várja hogy a lány elkezdjen mesélni?
Elindultak Eron után a fogadó irányába, de a fiú lova megbokrosodott. Ágaskodott, dobálta a sörényét. Nagyon idegesen viselkedett. Aina furcsállta az állat viselkedését és rögtön az okot kereste. Eron közben odament az állathoz és pillanatok alatt megnyugtatta. A kémnő viszont közömbös arccal fordult a fiúhoz.*
- Cloud! Ne mozdulj! * sziszegte határozottan a fiúnak, és egy szempillantásnyi idő alatt kapta elő tőrét ruhaujjából, aztán a fiú lábai felé hajította. A fegyver egyenesen átszúrta az ott ólálkodó kígyó fejét. A lány lustán odasétált, rálépett az élettelen dögre és kirántotta belőle a fegyvert. *
- Most már mozoghatsz. *mondta, miközben egy ronggyal letörölte a vért a pengéről, úgy mintha csak egy szelet kenyeret vajazna épp. Tudta, hogy megint lekerült róla az álarc, de nem izgatta magát emiatt. Miért is ne viselkedhetne természetesen? Hiszen itt úgyse tudják ki ő. Nem tudják hogy kém, és nem is valószínű, hogy ezen gondolkoznának. Ha meg mégis akkor sem érdekli a lányt. Elfáradt és egyedül az érdekelte, hogy lustálkodhasson kicsit.*
- Messze van még az a fogadó? * kérdezte az elftől álmos lassú hangon.*

*Aina csendben lépdelt a beszélgetők után és hallgatta, figyelte a társalgást. Végül egy fogadóhoz értek. A lány besétált az elf után és a pult felé vette az irányt. Kivett egy emeleti szobát, majd bevárta a két férfit is. *
- Amúgy ti honnan jöttetek? * kérdezte a lány, csakhogy elüsse valamivel az időt. Kíváncsi volt, hogyan keveredhetett össze két ilyen különböző személy. Ráadásul az elf mikor a saját nyelvéről beszélt elég érzelemmentes volt. A fiúban meg úgy érezte több rejlik mint amennyit kimutat. *
. Ha már így összehozott minket az élet, ismerkedjünk meg. * természetesen úgy gondolta, hogy ő megismeri a két férfit, de róla senkinek nem kell tudni semmi érdemlegeset. Szinte maga se hitte el, hogy ezt kérte az idegenektől.*

// bocsi, de kb. ennyire futotta most.//

*A fiú azonnal válaszolt bár fogalmam sem volt arról a helyről amiről beszélt. Az elf csak hallgatott és nézett a szemembe. *
- És Ön? Ön honnan jött? *kérdezte a lány kissé vidám hangon az elftől. A férfi alig mukkant meg, és ha beszélt is akkor is csak szerepet játszott. A lány el akarta érni, hogy beszéljen. El akarta altatni a férfi gyanakvását. De most rajta volt a gondolkozás sora, mert a fiú visszakérdezett.*
- Hogy én? * fordult felé a lány.*
- Én messziről jöttem egy kis faluból. * válaszolta szűkszavúan.*
- De említésre se méltó a hely. * tette hozzá lassan*
- Nem megyek többé vissza oda. * morogta a földet nézve.*
- És miért utaztok? * tette fel az újabb kérdést egy kíváncsi kislányt utánozva*

* Aina beszélgetést kezdeményezett. Maga se tudta hogy mi ütött belé, de úgy gondolta, a két férfi még hasznos lehet a számára. Megkérdezte hogy honnan érkeztek az idegenek, persze fogalma se volt a vidékről, de kezdésnek jónak találta ezt a kérdést. Ki tudja talán így majd szép lassan elkezdenek jobban nyitni felé. Először jelentéktelen apróságokkal kell mindig kezdeni, aztán szép lassan az indiszkrétebb témák felé kell haladni. A fogadós közben javasolta, hogy egyenek valamit és üljenek le ha társalogni akarnak. Ezt meg is tették, de ekkor a fiú váratlanul visszakérdezett.*
- Hogy miért nem? * válaszolt egy lassú kérdéssel a kémnő. Nem akarta felfedni magát, de tudta hogy gyanússá válik ha nem beszél*
- Hát, igazság szerint én elszöktem otthonról. * mondta zavartan és az asztallapot kezdte nézni, mintha a téma frusztráló lenne a számára.*
- én…szóval…nem akarok férjhez menni! *fakadt ki végül. Kívülről szenzációs alakítást nyújtott, viszont magában nagyon jól elszórakozott az új hazugságán az életéről.*
- Apám férjhez akar adni, de én még túl fiatal vagyok, túlságosan keveset láthattam még a világból. Nem megyek férjhez és nem fogok hazamenni, hogy házasságba kényszerítsenek!* Mondta határozottan, szemében pedig a makacsság tüze lángolt amit kimondta az utolsó szavakat. *
- Egyenlőre utazgatni fogok azt hiszem. Aztán majd eldöntöm, hogy melyik város a legszimpatikusabb nekem. * folytatta határozottan, aztán pár perc hallgatás után kissé bánatosan sóhajtott*
- Vagy szerintetek ettől rossz ember vagyok? * kérdezte kétkedő hangon.*
- És ti? Ti miért jöttetek el az otthonotokból? * kérdezte, mintha csak témát akarna váltani.*

* Aina előadott egy igen drámai történetet arról, hogy hogyan állt szembe zsarnok szülei házasság kényszerítésének és hogyan szökött el otthonról. Cloud-on látta hogy a fiú azonnal bevette a történetet. Sőt, még hatással is volt rá a dolog.*
~ Milyen kis naiv még. Mindent elhisz amit mondanak neki, ha jól adják elő.~
* Aina tudta hogy nem eshet ki a szerepéből, csak ezért nem ült ki az enyhe döbbenet az arcára, mikor felismerte, hogy a fiú mennyire kis hiszékeny még. A másik viszont nem volt ilyen könnyű eset. Al’Eron csak nézett a lány szemébe azzal a fura, enyhén gúnyos mosolyával. A lány viszont csak azért sem vette le az álarcot, hanem csak egy pillanatra rezdültek a pillái, mintha csak azt mondta volna: „ Műsorra vágysz? Akkor játszunk kicsit!”*
- Pedig egy rendes, jól nevelt lány soha nem szökött volna el otthonról. * Jegyezte meg lehajtott fejjel a lány. Mintha őt magát mardosná a bűntudat.*
- Én…azt hiszem csak abban reménykedek, hogy apám végül meggondolja magát. Hiszen egy család vagyunk! Szeretem őt, és biztos hogy nem akarna nekem rosszat. * mondta szomorúan. Szemeiben könnyek gyűltek, így elfordította a tekintetét. Mintha túl büszke lenne ahhoz, hogy idegenek előtt elhagyja magát a bánatnak. Pár pillanatig úgy csinált, mintha küzdene magával a sírás ellen, majd visszafordult a két férfi felé és terelni kezdte a témát. Most ők voltak soronh a mesével. A válaszok viszont elég rövidek voltak.*
- Értem…szóval téged úgy küldtek ide. Gondolom az titkos hogy miért. * mondta és nem is faggatózott tovább, hanem kis szünet után újra megszólalt:*
- Biztos nagyon jó katona lehetsz…*jegyezte meg halk szégyenlős hangon. Igen, a fiút megnyerte magának, most már csak erősítenie kellett a kapcsolatot. A dicséretek erre pont alkalmasak.
Al’Eron csak annyit válaszolt hogy ő is elszökött. Aina kíváncsian tekintett a férfire.*
- Esetleg meg szabad tudnom, hogy miért szökött el otthonról? * kérdezte bátortalan hangon*
A pincér közben étlapokat hozott nekik, amit azonnal el is kezdtek tanulmányozni. A kémnő épp gondolkozott, hogy mit kéne ennie, mikor az elf azt mondta meghívja. A lány hálás mosolyt küldött a férfi felé. *
- Ó! Ez nagyon kedves Öntől! Köszönöm! * mondta vidámnak tűnő hangon. Végülis az is volt. Magában egész jól mulatott. Apró mosollyal az arcán magához intette a pincért és rámutatott az egyik legdrágább ételre. A férfi eléggé a bögyében volt a csípős megjegyzései és a gunyoros mosolygása miatt.*
- Amúgy maradnak a városban kis ideig, vagy továbbmennek innen? – kérdezte a lány csevegő hangon.*

*A fiú bátorítani próbálta Ainát. A lány látta rajta, hogy minden egyes szavát elhitte és valamiféle csodálat csillant a szemében. Érdekes egy ember volt ez a Cloud. Nem is gondolta a kémnő, hogy léteznek még ilyen jóhiszemű személyek. A maga módján viszont szimpatikus volt a lánynak, bár ezt még magának is csak félszegen vallotta be. Az ilyen egyéneket mindig életképtelennek tartotta, de ezzel együtt valamennyire csodálta is őket. Ritkán találkozni olyan valakivel, aki nem gyanakszik, nem próbál hátsó szándékokat keresni, hanem elhiszi, hogy te valójában akár jó is lehetsz. *
- Szóval te nem ítélsz el a tettem miatt? Ez nagyon kedves tőled. De magamat nem tudom mentesíteni a bűnöm alól. Csak reménykedek benne, hogy majd megtalálom a nyugalmamat. * mondta a fiúnak. Az utolsó mondatot még teljesen komolyan is gondolta.*
*Az elf teljesen máshogy állt a dolgokhoz, mint a fiú. Rajta világosan látta, hogy egyetlen szavát se hiszi, és hogy jót mulat az alakításon. Na igen. Ő sokkal jobban hasonlított a kémnőhöz. Valószínűleg fordított esetben Aina is így viselkedne. Az viszont egészen meglepte a lányt, hogy Al’Eron meghívta őket. Mivel bosszantotta, hogy nem tudta átverni a férfit, kicsinyes bosszúba kezdett. Megrendelte az egyik legdrágább ételt. Bár látta az elfen, hogy ez nem számít neki, magában azért elkönyvelte a sikert. Miután leadták a rendelés a férfi is elmondta nagy homályos részletekben hogy miért száműzette magát az otthonából. *
- Szóval szálka lett mások szemében. Nem lehet egyszerű helyzet. * mondta a lány miközben azon gondolkozott, hogy vajon mi lehet a részletes történet. Túl hirtelen lett volna ha rákérdez a dologra. Majd szép lassan a későbbiekben.*
- Öhm…nem akarok tolakodó lenni. * kezdett bele félszegen.* De én annyira idegen vagyok itt, és annyira magányos. Nagy gondot jelentene nektek, ha kis ideig veletek maradnék? Legalább kicsit jobban megismernénk egymást. * mondta kicsit felélénkülve. Mondjuk hidegen hagyta az ismerkedés rész és sok minden más is, de ők ismerik a vidéket. Talán kaphat tőlük néhány hasznos információt.*

// Júniusi 2. küldetés: A vadászat - Aden Von Zakennel ^^ párban kijatszva //

A hegység szokott hűvöséhez képest kellemes langyos nyárelő volt. Természetemből fakadóan az ilyen zsúfolt városokat általában messze elkerülöm. Ide mégis jó érzésekkel telve jöttem be. Látnom kellett e szép példát, ahogyan az erdők, hegyek, szakadékok karéjában zúgó vízesések közé épült város békén él a természettel.
Ide csalt még egy elnyomhatatlan jó mágusi megérzés, ami nem csupán élmény teli vadászkalanddal, hanem egy hozzám közelálló emberről való hírrel vagy egy váratlan találkozással kecsegtetett.
Az utcákon tömeg. Bármily tiszta, rendezett nagyváros is, a látvány bármily feledhetetlen is, már éppen kezdett eluralkodni bennem, hogy valójában vadászni jöttem e vidékre, s a világ minden kincséért se hagynám ki eme város erdejét. Amikor megpillantottam régi, jó ismerősömet. Azonnal oda siettem s elé álltam:

- Aden! - kurjantottam széles vigyorral, mert szokásom érzelmeimet kimutatni, s felettébb megörültem, igaz, megérzésem miatt e találkozás nem ért teljesen váratlanul. Mégis mindemellett kedves emlékeket ébresztett bennem.

Ha a fiú megtorpan, szorosan elé állva várom, hogy üdvözöljön, s jómagam karomat szélesre tárom, s ha hagyja, férfiasan megölelem, s meglapogatom, meg is ropogtatom a vállait.

// Júniusi 2. küldetés: A vadászat - Balál Tangerannal párban kijatszva //


*Megpillantja a férfit, meglepődött rajta majd a két ölelő kar célt tévesztett s elhajolt előle kivédve azt. Majd kezét a fejére helyezte s elkezdte a csukján keresztül vakargatni azt.
-Ne haragudj Balál de sose szerettem ezt a köszöntési módot.
*Nyújtotta előre kezét mint baráti jobb viszonzás képen.
-Mi járatban itt barátom...
*Majd fejét elbiccentettem kissé jobbra hisz érezte már mi lesz itt egy újabb kaland egy régi ismerőssel.Leeresztett karokkal várta Balál válaszát.Bár már sejtette hogy ez a kaland egy régi ismerőssel fogja kezdetét venni.
Balál válasza után szeme megcsillant nem tévedhetett megérzései mindig is jók voltak.Érinti meg táskáját kezével ezek is szép emlékeket ébresztettek benne. Bár azok az emlékképek nem is oly távoliak hisz még itt vannak a küszöbön.
-Ha jól értem ezek szerint egy a cél amiért ide hozott minket a sors. Nagy pénzt markolni s belekeveredni egy jó kis kalandba.

Balál hajszál híján pofára vágódott. Mókás látvány lehetett az egyensúlyából kibillenő roppant magas mágus küzdelme a talpon maradásért.
Némi elfojtott káromkodás közepette, vigyorogva visszanyerte az egyensúlyát. Hogy erről ő mért is feledkezik el folyton? Az emberek többsége nem szereti kimutatni az érzelmeit. Persze erre válaszul alaposan megszorítja a nem éppen erőtlen fogású kezet. Baljával pedig meglapogatja a karját. Még mindig vigyorog.
- Aden! Barátom! Hát vadászom. Csak ez a gyönyörű város felcsigázta az érdeklődésemet. Téged halaszthatatlan ügyek csaltak ide?
Kisvártatva hozzátette:
- Arra gondoltam, velem tarthatnál a vadászatra. A környező erdő kiváló terület! Nos, volna kedved csatlakozni?

*Aden kissé össze ráncolja szemöldökét, a mágusnak igazi férfias kézszorítása volt. Bár nem volt elviselhetetlen a fájdalom amit okozott. Szemei rávillantak a mágusra a vadászat szó hallatán. Belegondolt a régi szép időkbe mikor még ő is művelte ezt a szép hobbit. Bár a mágus elfelejtett szót ejteni arról hogy mire vadászik. Emberre vagy állatra, vonta meg vállát a gondolatra majd mikor a kéz elengedte az övét leeresztette azt maga mellé.
-Vadászat hmm.... Miért is ne mehetnék úgy sincs jobb dolgom. Munkát egy magamfajta fejvadász kereshet de nem mindig az én tarifám a legolcsóbb.
*Nevet fel majd elhalkul.
-Menjünk hát Balál, csak vezess az úton s én követlek.
*Majd intett maga elé a mágusnak adva a vezér szerepét s ahogy az elindult betársult jobbjához.
-S mi a préda?