Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

//Időn túli Birodalmi kikötői kaland folytatása //

És ismét itt ez előtt a halottak kedvence fogadónál.
Nem gond szívesen segítek neked harci tapasztalatot szerezni, anélkül halott vagy bármerre is kerülsz. Plusz van egy utunk a felhajtód után az alatt belejössz majd
Nem igazán tudom mire vélni a hangulat váltását de kezdetnek jó.
Következő probléma hogy jutunk el Tarsisba
Ezen még nem volt érkezésem gondolkodni a térutazás technikám kb az utca túlvégére vinne el és le kellene ülnöm utána levegőzni. Szóval belépek a fogadóba A fogadós meg se lepődött, Miát előre engedem had melegedjen át.

//Shuga - Időntúli, folytatás a kikötőből//

- Innék valamit Shuga, ha meg nem haragszol, de ...nem itt. Fent a szobában. Megjegyzem, lehet, a fogadó étterme már zárva van, de egy üveg italt csak adnak így is...mivel...nem igen ismerem az alkoholos italokat, rád bízom magam..khm..ebben is. Hosszú volt ez az este, ugye?
Próbálja egyszerűsíteni a dolgot Mia, amennyire lehet. Talán jobb így, ha tisztáz pár apróságot magáról, ha már hosszú útra készülnek. Csak pont ez a hosszú út az, ami gondolkodóba ejti, nem is az, hogy meg is halhat. Valahogy persze jó volna a fekete mágiája, amivel segítene magán, bár valószínűbb, hogy azzal is csak bajt bajra halmozna és ki tudja, mi mindenre használná ezen a földön, vagy esetleg Evolyranon.
- Megköszönném, ha segítenél! Most viszont első kigondolnunk, hogyan jutunk el Tarsisba, mert nincs rá 5 napunk, ha meg akarjuk előzni Vigyorgó Tomot! És 5 nap alatt lovon se biztos, hogy odaérünk, pláne, előbb kéne megfigyelőhelyet telepítenünk a Nemesi Udvarházba, mint ahogy Tom odaér. Ez pedig számításaim szerint nem lesz kis feladat uram!
Odabent tényleg jó meleg van, Mia a kezeit dörgölgeti össze, megáll a fogadósra, majd SHugára pillantva és vár. Nincsen ismerős terepen...

Inna valamit... már megint én költök, először a fogadóst fel majd jó darnát némi italra és vacsora maradékra.
Fel viszem a szobánkba, lepakolok a másik adag mellé, és kiszolgálom.
Egyelőre azt se tudom merre van, szóval kezdjük a bemutatkozással de ha lehet kérni a valóságot és ne a mesét
Nézek rá vidáman miközben iszogatja a jó féle bort amit az a smucig fogadós rejtegetett. Leülök leveszem a köpenyem a páncélom és az ingem van még némi foltozni valóm magamon. Mágiát erősen ellenjavasolt perpill használnom magamon, így marad az hogy őszevarom és holnap majd eltüntetem.
Figyelek kezdheted.

- Várj!
Mondja Mia. Hiába előtte az éheseknek ínycsiklandó étel,  a nemesnek tűnő, jó illatú bor.
Finoman megfogja SHuga kezét és szakértő módon nyúl a foltozáshoz. Szívesebben használna varázslatot ő is, és tudja, hogy Shuga is, de azt is tudja, hogy a mágus kimerült.
Sóhajt, majd finom, apró kezével könnyedén áll neki a véres sebet szép kis egyforma öltésekkel varrni, látszik, hogy nem először csinálja ezt.
- Nyugi, a mannahoni háború kitanított mindenre...- Értette, vagy nem-e a férfi, hogy Mannahon egy földrész, nem tudta, de míg belerázódott csendesen vart, aztán:- Hát, rendben van! Ma kétszer is megmentetted az életemet. Egyszer biztosan becsaptál. Én sem tudom, te ki vagy, te sem, hogy én. Egyikünk se makulátlan és bármennyire szeretném rólad azt hinni, hogy egy velejéig romlott gyilkos, gonosztevő vagy, még sincs rá okom. A kristályok érdekelnek mindkettőnket, tehát egy utunk van egy...darabig egészen biztosan. Szeretném, ha te is mesélnél magadról, ha úgy véled, őszinte vagyok most hozzád!
Pár pillanatig csendesen halad a foltozással, majd óvatosan, lágyan lemossa kissé a vértől, hogy jobban lássa a sebet.
- Én...nem vagyok idevalósi...nagyon, de nagyon messzi idegenből érkeztem ide egy roppant gázos éjszakán...annak az éjnek a képeit naponta élem át, többnyire álmomból riadok fel rájuk. Ma egyszer már átéltem ott a kikötőben, amikor...szerencsésen megölted őket. Az az éjszaka örökre megváltoztatta az életemet és azonnal fel kellett nőnöm. Ha komolyan érdekel, ki vagyok és mi ez az egész, én.. megpróbálhatom elmondani. De ha visszaélnél vele, meg kellene halnod Shuga! Azt hiszem.

Érdeklődve nézem ahogy kiveszi a kezemből a tűt, tagadhatatlan jobban rá lát mint én. És nem is béna tényleg tapasztalt de a mozdulat amit a sebemnél tett először egyértelművé tette hogy tud vagy tudott varázsolni a kérdés miért nem teszi.
Becsaptalak ááá dehogy csak kicsit javítottam az esélyeimet nevetek fel majd fel is szisszenek mert érzéstelenítés az kimaradt.
Meg kell halnom? Nem baj max még egy okom lesz a dologra. De kezd el és utána én is mesélek magamról.

Mia tekintete átható, ahogy felpillant a mágus szemébe. Ahogy szisszent már tudta. Igen, Mia mindig is tartott tőle, hogy egyszer valaki észreveszi, hogy képtelen varázsolni. Pedig ő igenis varázslónak született, varázstudó volt. A kérdés csak annyi, ki mit kezd ezzel a felismeréssel. Ha rossz kezekbe kerül a tudás róla, az tényleg nagyon veszélyes lehet ránézve. Próbál olvasni az írisz nélküli szemekben.
De nem lát benne rosszindulatot.
- Elnézést! - Mondja a fájdalom miatt. Az iménti kézmozdulat pont hogy ezt a célt is szolgálta volna, fájdalom elvételt.
- Javítottál, mert neked sikerült, ami nekem most nem megy.- Céloz a varázslatra burkoltan.
- Nem nevetsz majd, ha megtudod az igazságot rólam.
Azzal belekezdett.
Először mióta Lanuriára lépett, őszintén mesélte el a történetet. Nem kavarta bele az apját, úgy, mint egy férfit, aki a férje, hanem valamiért most egyszerűen csak elmondta, hogy Garren Ruton az édesapja volt, azt is, hogyan és miért ölte meg, és megkönnyebbülést érzett miután befejezte a történetnek ezt a részét. Igaz ugyan, hogy egy szóval nem említette, hogy sosem volt férjnél. Mesélt közben anyjáról, akit még születésekor elvesztett, és nem ismerhetett, a császárról és annak anyjáról is. Ugyenúgy, mint a jövőről, amit azok ketten terveztek neki. De mesélt élete első udvarlójáról, a császáron kívül, arról a fiúról is , akit szörnyű halálnak kínhalálával pusztított el az apja, mert csókot lopott tőle.
Aztán ha Shuga kérdezte valamiről, igyekezett csendesen válaszolni, és utána folytatta a meséjét Lanuriával, ha nem akkor egyből belecsapott és elmondta azt is, hogyan épített ki egyfajta kapcsolati tőkét és viszonylagos biztonságot, elmesélte a haramiákat, akik bérgyilkosokat küldtek rá, Tarsist, Adent is, aki megmentette és végül vérszerződést kötöttek a benne élő kígyó által, A Nemesi Udvarház igazgatóját, aki bevezette felsőbb körökbe Tarsisba, mely város a vallás miatt kicsit második fővárosként funkcionál a meglátása szerint, elmondta Onoria főpapnő ajánlását, Reus urat, a Hivatalt, a fő bírót, ki lelkesen udvarol neki itt, a lelkesedését a birtokok és a velük kapcsolatba lépő lanuriai nemesség iránt. Végül a játékszenvedélyét és a már korábban említett gyűjteményét is. Azt is megfogalmazta, hogy egy napon vissza kell nyernie a mágiáját, és ezen kövek és tárgyak közt nem egynek lehet varázs tulajdonsága, a természetes hatásaikról nem is beszélve, amit mágiahasználó akár felerősíthet.
- Most már megértheted, miért olyan fontosak számomra a kristályok és a föld kövei. akárcsak a hangszereim, amiket gyűjtök és tanulok. Az én varázserőm nagyon különleges iránya a fekete mágiának. és borzasztóan hiányzik. Gyökértelen fa vagyok Lanurián. Nagy tudású Atyám nem véletlenül fosztott meg tőle, erre mérget vehetsz!
Fejezte be a történetét és kíváncsian várta, hogyan reagál rá Shuga. Bár ne ütné el egy olcsó poénnal...
Elvarrta a végét, majd ugyanott tt a férfi mellett kuporogva a kezébe vette a bort és kortyolgatni kezdte. Szeme ragyogott a könnytől, talán egy kis cseppet ki is engedett gördülni. de közben szívdobogással próbált megnyugodni.

Igazából nem lepett meg a története, elég sokat szenvedett.Viszont nem értem miért kéne megölnöm mert elvesztette az erejét? Ezt szóvá is tettem.
Egyet nem értek miért hiszed azt hogy megölnek ha kiderül hogy varázstalan lettél? Ennél kevesebbért is öltek meg már bárkit nem igazán kell ok hozzá csak a megfelelő ember
Na de történetért történet
És elkezdem én is.
Meséltem Szüleimről akiket egy renegát birodalmi mágus ölt meg, akiben megbíztak. A nehéz gyereksorsáról a déldombságokon ahol a nevelőapja volt az úr és a katonai vezető, aki megtanította hogy élheti túl egy elhagyott dzsungelben vagy akár egy város sikátoraiban 1 késsel. Technikailag amit a fegyveres harcokról tudni lehet azt ő játék és szórakozás helyett űzte egészen a balszerencsés napig. Amikor is orkok támadtak rájuk és harcolnia kellet.
Mesélt őrült mesteréről aki simán belevitte fiatalon a városok sötét negyedének életeibe legyen szó akár szerencsejátékról akár dorbézolásról. Mindenhova vele tartott de sokat tanult a vén méregkeverőtől. Többek közt hogy a fegyver teljesen mindegy egy jól képzett harcosnál megtanította harcművészeti fogásokra. Testét fizikai kínoknak tette ki mágikus súlyokkal edzette, fura technikákkal növelte állóképességét. Alvás közben is tanult, mindent a mágiáról és a szerencsejátékokról legyen az tiszta vagy becstelen a mestere megtanította neki. És sajnos sok egyebet is ami nem teszi büszkévé. Egyet nem ért el a mestere sosem nem tört meg egyszer sem a hosszú évek alatt.  Vizsgáját régen letette már azóta a vén kóklert keresi.
De egyelőre nem találja. Mesét a kristályairól amik őt illetik hisz jogos öröksége

- Én a legyőzetéstől félek, azt hiszem, hogy elveszítek a hatalmamból, a másokra gyakorolt befolyásomból - válaszolta.
Shuga története nem különben szívszorító néhol...talán teljes egészében. Mia nem is tudja, mit mondjon. Az éjszakai élet is felötlik benne kérdésnek, hiszen neki ez természetes, az ő mágiájához az éj jótékony dolog. Mégis ki tudja, akar-e többet, akarnak e többet egymásból. égül nem bírt egybet tenni, inkább kérdezett:
- Mi lesz, ha megtalálod a kristályokat?- kérdezi végül.- És mit jelent, hogy belevitt a mestered a sötét negyedek életébe? És mik azok amiket tanított és nem vagy rá büszke?
Eközben laza mozdulattal leoldja feltűzött haját, mely hosszú, sötétbarna, örvénylő hullámokban lágyan omlik majdnem a derekáig. Meleg járja át a bortól, le kell vennie a kiskabátját és leoldlja a kendőjét is a derekáról, ahogyan otthon előszeretettel hordják. Hanyagul az ágyra hajítja, járkál egy kicsit, karcsú, darázsderekát megmozgatja, hosszú, fehér nyakát is, majd ismét halk sóhajjal néz a férfire. Apró tűzpiros ajka szétnyílik, ahogy próbál szabadulni a bor vagy a kényes témák okozta belső hőtől.

Mi lessz ha megtalálom a kristályaimat nem tudom ,egyszerűen addig jutottam hogy vissza akarom kapni őket.
Mint mondtam mesterem nem vetett meg semmit sem az italt sem a nőket sem a különböző bódító szereket. Életvitel szerűen lopott csalt hazudott. Mikor mi áll az érdekében.
De a legnagyobb bűne hogy belőlem szörnyet nevelt egyfajta gólemként kezelt
Elkomorulok a régi emlékek miatt és még szívesebben verném meg a vén férget de neki köszönhetően átlagos ember nekem nem ellenfél.
Sejtem nem vetted észre hogy hezitálás nélkül álltam bele már itt is a 3 zsoldossal a harcba, majd a raktárban a rémületük nekem amolyan táplálék féle .... Egyszerűen kevés dologtól félek mesterem sikeresen ki irtotta belőlem ... tolom el a kezét amint végzett felállok töltök magamnak egy italt és a falnak dőlve elfogyasztom

Mia nem éppen szenvtelenül nézi, ahogy SHuga próbálja levezetni a feszültségét. Neki is elkelne valami, talán ha a lány is szétcsaphatna ilyen marcona alakok között, akkor sikerülne... vagy ki tudja. A férfi valahogy úgy ál a falnál, mintha ott kellően messzi lenne saját múltjától, vagy önmagától. Az is lehet, hogy távol tartja magát tőle. Mindegy volt.
- Még egyet nem tudok, hogy jutunk el Tarsisba. Az egy heti járóföld lehet , de 6 nap biztosan van lóháton. Ahhoz viszont, hogy nyerjünk, Tom elé kell kerülni. Tehát legkésőbb 4 nap múlva oda kell érnünk, mivel 5 nap múlva lesz találkozója ott.
Elgondolkodva mereng maga elé a férfivel szemközt.
- Ehhez varázslat kéne, vagy legalábbis nem ártana, de mi nem értünk ilyen szinten a teleportáláshoz. Apám azt mondogatta, ha kevés a varázserőd, tégy bele más technikából!- Ezt kéne nekünk tennünk.

Varázslat kilőve már pár gyengébb varázslat kombinációja is kikészít egy nagy teleportálásba gyanítom hamarabb halnék bele
És ezt nem tervezem, senki miatt. De akkor maradnak az égi hajók.
Mi van azokkal a repülő hajókkal? Amik  Avlanionban is voltak
Nézek rá érdeklődően az akár még járható út lenne.
Mi lenne ha lopnánk egyet?
Vajon ez hogy fog neki tetszeni? Egy birodalmi mágus meglopja a vezetést ezért se fogok jutalmat kapni.

Mia szeme felcsillan.
- Hogy neked mekkora eszed van! - Mondja elismerő kacagással.
Megpördülve odaugrik és pipiskedve akar egy puszit adni Shugának, aki túl magasnak bizonyul ehhez a tornagyakorlathoz. De most rajta sor, két tenyerébe fogja az arcát és maga felé húzza. A csókocska végül az orra hegyén csattan, az kerül elég közel, s a lány egész belepirul az ügyeskedésbe.
Mivel a férfi a falnál áll, így nem tud elhátrálni Mia elől esetleg a meglepetéstől, ő viszont elfeledkezve az illemről és mindenről, ami körülveszi, szorosan előtte állva folytatja, még mindig az arcát fogva, szinte belebeszélve:
- És tudod, nem is kell Avlanionba szaladnunk érte. Éppenséggel tudok egyet egészen közel!- Súgja, búgó, szinte kacér hangon, egészen bele, az arcába, ragyogó öröm ömlik el rajta, eddig gondterhelt szemei nevetnek, az ember nem is tuja, hogy most tréfálni készül, utolérte valami szerelem, vagy egyszerűen boldog. Mia e pillanatban újra gyermeklány, kacag befelé, kacag kifelé és tudja, hogy igenis, győzhetnek. Bőven lesz idejük bebiztosítani az állásaikat az Udvarházban, ahol még jól is fognak "élni" és szórakozni. Bárhogy lesz is, már csak a tarsisi jó hírét kell megóvnia, és ezt nem bízhatja teljesen Shugára.
- Az udvarház tárt kapukkal fogad majd minket. De az út napokig eltart így is, tehát fel kell készülnünk. Kellemes, vagy kellemetlen, de roppant fontos, Shuga, de még a napfelkelte előtt hazamegyünk hozzám és még ma beszerezzük az útravalókat. A többit rögtönöznünk is elég lenne, de mi olyan sokeszűek vagyunk, hogy simán menni fog egy eszeveszett mutatványt kitalálni, hogy akár még kölcsönbe is kapjuk azt a léghajót. Meglehet, hogy el se kell lopnunk egy kis színjátékért cserébe. Ha jók vagyunk, még ma elindulunk!
- És most alvás! Majd nálam megfürdünk.- Jelenti ki határozottan, ellentmondást nem tűrve a kérdésben.
Azzal, ha az hagyja magát, játékos mozdulatokkal megfordítja a tengelye körül a mágust, aki így a fal felé néz, és gyorsan iparkodik megszabadulni felső ruháitól. Kissé a kerek melleinél a csipkébe beleakadva elbíbelődik, de végül sikerül hófehér csipkés, fodros alsóruhára vetkőznie és végre enged a fáradtságának és azonnal elnyújtózik az ágy tetején, némileg keresztben elterülve. Utolsó éber mozdulatával egy puha párnát hajít Shugának, akiről sejti, hogy talán fél szemmel leskelődik.
Ezután így, ahogy van, hanyatt fekve, aprókat szuszogva, ájult álomba zuhan ezen az éjszakán immár másodízben, hosszú, sötét haja a fehér ágyon elterülve szinte körbefogja, kiemeli a látványát. A takaró is elmarad, mindez már semmi, az álmok azonnal messzi mannahoni földekre repítik a lányt, Shuga tehet bármit.

Falféle fordít mintha az öltözete bármit takarna ... de legyen így. Kicsit vártam és jól halhatóan álomba szenderült. Ideje munkához látni, némi keresés után a könyvembe ráakadtam a megfelelő igére majd felé fordultam és varázslatba kezdtem. Amit találtam erősen meglepett, valaki módszeresen és elég hathatósan elzárta az erejét, de nem csak azt gyakorlatilag ezen világ mágiájától zárta el amit eddig képtelenségnek hittem. Most itt van előttem és él noha halottnak kellene lennie, valami zavar de egyelőre ennyivel beérem, nem szeretném ha felébredne a munkámból kifolyólag.
Neki kell az alvás én inkább sétálok egyet a környéken, kicsit feltöltöm a készleteimet. Ideje a város könyvtárában kutakodnom. Csendes léptekkel és némi trükkel távoztam a szobából. De előtte egy riasztó varázst raktam az ajtóra, bármi esetre.
Amint beléptem a könyvtárba a szolgálatban levő szürke nem lepődött meg a korai időpont miatt.
Kettős céllal jöttem ide egyrészt Tarsisról információt szerezni legalább is az alapokról, térkép és hasonlók átnézésével és lemásolásával. Belső termekben ahova csak a mágusok léphetek be kicsit mélyebb információk után a helyi felhajtók elérhető névsora után. Majd a fontosabb felé vettem az irányt és átnyálaztam minden elérhető átkot és azok feltörésének lehetőségeit. De sietnem kell így csak a nagyobbakat néztem át, egyelőre eredmény nélkül. Majd kicsit mérgesebben távoztam mielőtt felébredne vissza érjek.
Amint vissza tértem még mindig ott aludt ahol hagytam gondtalanul és kimerülten.
Leültem az asztalhoz és egy rövid meditációba süllyedtem, én se vagyok sziklából legalább így pihennek kicsit.

// Shuga időntúli //

Mia lustán nyújtózva ébred. Odakintről megint hallatszanak a farkasok. Igencsak kábán mászik le az ágyról. Fárasztó volt számára az este, és annál izgalmasabb, amire készülnek. Megnézi a barna mágust, aki valamiféle transzban van talán, de az is lehet, hogy szeret ülve aludni. Érdekes, ezt megjegyzi magának. Felkapja a ruháját. Az ablakhoz lépdel, kitárja és azonnal besuhan mellette egy aprócska árny. A kis kuvik megül az ágy végében és kis fejét a férfi felé forgatja.
- Honnan kerültél elő? Legalább egy hete nem is láttalak!- Korholja Mia, aztán mégis szelíden lép mellé.- Vigyázz magadra nekem! Annyi minden történhet veled az éjszakai erdőn...
Kiszáradt ajkának jót tesz egy pohár víz. Lassan tölti a kancsóból, amit biztosan a fogadós hozott be.
- Nahát, nem is emlékszem rá, hogy víz is volt itt az este!- Csodálkozik. - Indulunk mindjárt haza, amint Shuga felébred!- Szól a kuvikhoz.
A poharat a cseresznyepiros ajkához emeli mosolyogva.

//Mia időn túli//
Reggel van egy madár szemez velem amire tegnapról nem emlékszem.
Jó reggelt, jól aludtál?
Ha ettünk ideje elintéznünk amit tudunk
Még mindig nem emlékszem madárra, de nem teszem szóvá.
Merre tovább?

- Tudod mit? Eszünk nálam. Ott válogathatsz is kedvedre, kényes vagyok a konyhámra! Otthon megbeszéljük a részleteket. Mielőtt felkel a nap, menjünk!
Azzal nincsen több szó, azonnal felcihelődik, és már kívül is van a szoba ajtaján. Illetve visszalép egy pillanatra és a bor maradékát belesüllyeszti a tarisznyájába.
Shugára tekintve még ennyit mond kapkodva a lábát:
- Ne keltsünk feltűnést!

// A regaod után Valian központjába kell írnunk. //

Ne keltsünk feltűnést! mondja de azért az utolsó flaska bort lenyúlja.
Ház neki a városban? Korábban mintha említette volna de valahogy a figyelmem elkerülte. A kuvikon még mindig töprengek de most már receptek után böngészem az emlékeimet.
Na de menjünk vár a nagybetűs város meg az hogy meglopjuk a várost ..., szó se róla az én ötletem volt de ne firtassuk.
Amint kilépünk az épületből elindulunk a város felé.
// folytatás Valian központban//