Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

Kroloth - Időn túli

Családja utolsó tagjának elvesztése után egy évig céltalanul bolyongott Lanuria világában, míg nem egy nap megunta a tétlenséget, összeszedte magát, és a főváros felé vette az irányt. Eldöntötte, hogy rendbe szedi magát anyagilag és új életet kezd, a múlt dolgait maga mögött hagyva.
Két hónap alatt sikeresen elérte a főváros kapuit, majd amikor átlépte a városhatárt a szeme elé táruló látvány miatt elakadt a lélegzete. Gyönyörűnek találta a várost, viszont a tömeges emberáradat megijesztette, figyelte az nyüzsgésüket, minden egyes mozdulatukat. Apró kecses mozdulatokkal igyekezett kikerülni az útjában álló embereket és egy csendesebb utca felé vette az irányt.
Az utca, ahol haladt a város peremére vezette. Körülnézett és egy „ Nagy Kaszás” nevű fogadót pillantott meg, elindult a fogadó felé, amikor megpillantott a ház jobb oldalánál egy kis temetőt. Egy pillanatra kirázta a hideg, majd mély levegőt vett és belépett a fogadóba. Meglepettségére, voltak a fogadóban, személyzet és vendégek is egyaránt akiknek akaratlanul is magára vonta a figyelmét, mivel az ajtó hangosan becsapódott mögötte. Nem törődve az őt méregető tekintetekkel, a bárpulthoz sétált és felült az egyik bárszékre, majd amikor kényelembe helyezte magát a fogadósra néz:
- Egy pohár vizet kérnék, köszönöm.
Igyekezett a fogadós felé villantani egy gyenge mosolyt, majd elővette Lanuria térképét és úgy tett, mintha a papírt tanulmányozná, közben pedig csak a vendégek beszélgetéseit igyekezett kihallgatni, hátha megtud valami pletykát, vagy esetleg információkat a városról.

Isabelle - Időn túli

Kilóg a város nyüzsgéséből. Egy hajlott hátú öregasszony előtt sétál, hátán egy nagy zsákot cipel, talán alma lehet benne. Szinte utat tör a tömegben, ami nem esik nehezére, magas alakjának, oldalán nyugvó kardjának sokan csodájára járnak és megállva térnek ki az útjából. Végül elérik a piacot, ahol az egyik még üres bódéhoz érve leteszi a zsákot.
- Köszönöm kincsem, innentől elboldogulok. Itt van ni' a darnád! Ég áldjon! - nyomja Udoroth kezébe a három fénylő érmét az öregasszony, majd elkezdi kipakolni portékáját. A tenyerébe rakott érméket a férfi elteszi, majd elindul. Nem sok, de némi cipekedésért egészen jó ár. Útját a város forgatagából kifelé veszi. Hallott egy helyről, a "Kaszás" fogadóról, ami a város peremén van, s mivel tudja, hogy munkát legjobban az ilyen helyeken lehet összeszedni, nyugodt lépteivel arra felé veszi az irányt.
Nem telik bele sok időbe, hogy megtalálja a helyet, bár takarosabbnak tűnik, mint ahogy a nevéből azt sejteni lehet. Belépve egy fogadó szokásos környezete fogadja, ami számára azért megnyugtató jel, mert ezek (felszolgálók, pultos és vendégek) elengedhetetlenek ahhoz, hogy újabb munkát találjon. A pulthoz lép, ahol ülnek már páran, köztük egy nő, aki egy térképet vizslat. Tőle nem messze állok meg, majd nézek a pultosra, aki rám pillant.
- Mit adhatok? - kérdi, mire a férfi a pultra teszi azt a pár darnát, amit kapott.
- Egy pohár bort és információt. - mondja mély baritonján. Szeme sarkából az elf nőre néz maga mellett, de tekintete visszakúszik a fogadósra, amint az elé teszi a poharat és elveszi a darnákat.
- Milyen információ kellene? - kérdi karba téve kezeit.
- Zsoldos munkát keresek. Tud valamit ajánlani? Karavánoktól elkezdve testőrségen át minden érdekel. - mondja, de rá se bagózik saját poharára.

Kroloth - Időn túli

Amikor megkapja a kért pohár vizét, a fogadós felé bólint, majd tovább figyeli a környezetét hátha hall valami érdekeset, amikor az ajtó nyikorgására lesz figyelmes. Legszívesebben hátrafordulna, hogy meglesse ki tért be a fogadóba, de mégse teszi, mivel a most érkezett férfi a pulthoz lép, így a szeme sarkából szemügyre tudja venni. A férfi és a fogadós között folytatott beszélgetés sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint a vendégeké.
- Van egy vendégünk, aki küldetései után mindig betér a fogadónkba. Neki kéne két testőr, pontosabban a családját kéne elkísérni A-pontból B-be, mivel ő maga nem tud velük tartani. –mondja a fogadós, megnézve magának a férfit. - Ha érdekel, beszélhetek vele a nevedben. Feltéve, ha van társad.
- Előbb mennének egyedül ijedtünkben, ha a család meglátná milyen zsoldost bérelt fel nekik az Ön ismerőse. –fűzi hozzá halkan Isabelle, továbbra is a térképét figyelve. Egy pillanatra emeli fel csak a fejét.
A fogadóba benyit egy jól láthatóan részeg ember, aki a pulthoz sétálna, de a Kroloth hátának ütközik. Hunyorogva, mocskos kezével végig tapogatja a férfit. Amikor eljut a tudatáig, hogy előtte egy ember áll, megkerüli és eltehénkedik a pulton fellökve mozdulatával Kroloth borospoharát, és összegyűrve Isabelle térképét.

Isabelle - Időn túli

Csendben hallgatja a fogadóst, aki már mesél is az egyik vendégéről. Ezért szeret ilyen helyeken munkát keresni: mindig találni valakit, vagy valamit. Azonban a kitételek nem neki kedveznek, ugyan is ő egyedül dolgozik. Mikor kinyitná a száját, hogy feleljen, a mellette lévő nő halk megjegyzést tesz külsejére. Kissé összehúzva a szemöldökeit figyeli szúrósan a nőt.
- Egy őzikének biztos jobban örülnének kísérőnek, de kétlem, hogy sokáig húznák. Tudja, ebben a szakmában előnyt jelent a megfélemlítő külső. - mondja, majd hirtelen lépést hall maga mögött. Hátra néz, a részeg, aki be sétált az előbb épp neki esik, és láthatóan azt se nagyon tudja már merre van. Kicsit arrébb áll, hogy azért megtalálja a pultot, ám talán ez hiba volt, ugyan is sikerül feldöntenie a poharat, és ráfeküdnie a térképre. A férfi láthatóan nem sajnálja a borát, ellenben a fogadóssal, aki Dremert emlegetve kezdi törülgetni a vörös nedűt a pultról.
- Már megint mit keresel itt? Tegnap is haza küldtelek már, elijeszted a vendégeket! - Mivel a részeg kezd igen útban lenni, és láthatóan már kezd áttérni az alvás fázisba, a sárkány megfogja a grabancánál, majd egyszerűen lehúzza a pultról és elengedi, hogy hátra dőlhessen, elterülhessen a padlón, ha akar. Innentől nem szentel neki több figyelmet, csak akkor, ha a fazon továbbra is irritálni fogja valamilyen módon, bár amilyen részeg, talán a földről sem fog tudni felkelni. Csak pár másodpercig figyeli a földre esőt, azután visszapillant az elfre. - Elnézést, hol is tartottunk, kedves..? - viszi fel a hangsúlyt, hogy egyúttal meg is érdeklődje a nő nevét.

Kroloth - Időn túli

A fogadóra egy pillanatra feszült csend ülepszik, az összes tekintet rájuk szegeződik, majd amikor a részeg ember hangos nyögéssel elterül a földön, újra folytatódik a nyüzsgés, de immáron az előbb történt eseményekről. A részeg ember nem adja fel próbálkozik felkelni, ha tudja elkapja Kroloth lábát vagy kezét, bár már elég homályos a látása.
Isabelle. – válaszolta a férfi kérdésére, ami után szépen kisimítja a papírját, összehajtogatja, majd a zsebébe teszi és a férfi felé fordul.
- Lehet, hogy egy őzike ugyanúgy megtudja védeni magát, mint egy 2 méter magas… - végigméri a férfit.- ember, aki ráadásul úgy néz ki, mint egy csontváz.
Teljesen nyugodt hangsúllyal mondja ki a szavakat, közben mindvégig mélyen a férfi szembe néz.
- Úgy látom elfogyott a bora.
Lepillant a pultra, majd elégedett mosolyra húzza a száját.
- Milyen kár.
Férfi szemébe nézve, ajkaihoz emelve a poharat lehúzza az utolsó korty vizet, majd lerakja a poharat a pultja. Az előbb pulton lévő kezét leengedi a teste mellé, hogy minél jobban takarásban legyen keze. Lenéz a földön fekvő emberre, finoman megmozgatja ujjait, amikből kék lángok bújnak elő. Szeme a részegről, Kroloth lábára vándorol, majd szépen lassan fölfele a szeméig. Varázslat segítségével, alig észrevehetően megemeli a részeg hátát, hogy elérhető legyen számára Kroloth lába, amibe belekapaszkodhat.

Isabelle - Időn túli

A lány szavaira Udoroth meglepődik, de ennek jelét nem mutatja magán. A pimasz szavakra, egy halovány félmosoly kúszik arcára, szilárdan tartva a türkiz szemeit a nő pillantásában. Éppen csak akkor pillant el róla, mikor a nő poharához nyúl, iszik, majd lerakja azt. Éppen visszanéz a nőre, mikor érzi, hogy megragadják a lábát, s mintha mást is érezne... talán mágiát? Kelletlenül, és mérgesen pillant le a részegre, aki immár másodszorra zavarja meg. Dühében kicsit összébb húzza a szemeit, majd felpillant az elfre.
- Bocsásson meg egy pillanatra. - mondja a nőnek, majd egyszerűen lehajol a részegért, hogy megfogja azt az ingénél fogva. Ha ellenkezik, akkor kap egyet az arcába, bár ügyel arra, hogy ne legyen túl erős az ütés. Mivel sárkány, fizikuma sokkal erősebb egy átlag emberénél, egy rossz mozdulattal akár meg is ölheti, de neki ez nem célja. Ha a részeg végre ellazul, a férfi felegyenesedve indul meg vele a fogadó ajtaja felé, maga mellett húzva a férfit. Amint elérte az ajtót, kinyitja azt, majd a legegyszerűbb mozdulattal az utcára löki. A járókelők meglepetten lépnek arrébb és nézik őket, egészen addig, míg Udoroth be nem csukja az ajtót, majd visszasétál a nőhöz. - Szóval maga volna az őz? Bocsássa meg gorombaságom. A nevem Udoroth. - nyújtja felé a kezét, és ha Isabelle elfogadja, akkor az illem szerint szinte hozzá se érve ajkaival csókot ad kézfejére. "Nemesnek született", szóval illik is akként viselkednie. - Ha ez az őz ennyire magabiztos, talán segíthetne egy csontváznak, nehogy az elijessze a leendő munkaadóit. Egyedül úgy sem mehet, kellene neki egy társ. Természetesen, csak ha nincs jobb dolga. - mondja halovány félmosollyal az arcán, kissé végig mérve a nőt, fegyvert, vagy mágia használatra utaló jeleket keresve.

Kroloth - Időn túli

- És ha nem bocsátom meg Önnek?
Szól a férfi után, majd vigyorogva nézi művének kimenetelét, igaz hogy megsajnálta a részeg embert amikor Udoroth ellátta a baját, de erről ő nem tehet, csak segített neki, hogy megpróbáljon feltápászkodni. Az események kisebb-nagyobb ujjongást vált ki a fogadó vendégeiből.
A részeg ember visszavágna, ha tudna, de már annyira elnyomta az alkohol, hogy nem tud semmit sem csinálni, és végül kint végzi az utcán, elterülve a földön.
Isabell rendezi vonásait, egyenesen néz a férfire, mintha nem hatották volna meg a történtek, pedig nagyon is kedvére való volt az eseménysor.
- Előfordulhat, hogy én vagyok, bár nem biztosítom felőle.
Reméli, hogy megzavarta a férfit éppúgy, mint amikor Udoroth felé nyújtotta a kezét, mert nem szokott hozzá az ilyen gesztusokhoz ezért vonakodva, bár de a férfi kezébe fekteti a kezét, és az első adandó alkalommal elhúzza a kezét, ha lehetősége van rá.
- Ha elfogadom, akkor mi a biztosíték, arra, hogy nem fogom úgy végezni, mint a részeg ember vagy rosszabbul, esetleg holtan?
Bök a fejével az ajtó irányába.
A fogadós tekintete lányról a fiúra vándorol, majd vissza. Keresztbe vonja karjait maga előtt majd így szól:
- Ha megegyeztek, szívesen elviszem Önöket holnap reggel a vendégemhez, akinél meg tudnak egyezni a munka további részleteiről.

Isabelle - Időn túli

A nő kérdésére hátra pillant menet közben, így látja rajta a vigyort, amire csak egy fél mosolyt enged meg magának. Miután kipenderítette a fogadóból a kellemetlen tényezőt, vissza sétál és immár helyet is foglal. Kérdésére elsőre a nő egy "talánnal" válaszol, bár későbbi szavaival biztosítja, hogy igen is magára gondolt. Kérdésére halkan elneveti magát, majd mikor a fogadós oda szól nekik, biccent, hogy rendben.
- Majd szólunk. - mondja a fogadósnak, majd újra a nőre pillant. - Nocsak, nem éppen azt mondta, hogy egy őz is lehet képes megvédeni magát? - kérdi elégedett, halkan nevetéssel, aztán komolyra fordítva a szót rápillant. - Lehet, hogy rossz alaknak tűnök de a gerincem a helyén van. Nem bántok sem nőket, sem gyermekeket, amíg nem veszélyesek rám, vagy a küldetésemre nézve. Ráadásul a pénzre sincs olyan mértékben szükségem, meg van a magam félre tett pénze. Tehát ha elfogadja, hogy társul velem, akkor fele-fele arányban osztozhatunk a pénzből, amelyet kapunk. - mondja a pulthoz közelebbik kezével a pultra támaszkodva, figyelő türkiz szemeit pedig folyamatosan a nőn tartja. Arra gondol, ha nem jön össze ez a munka, akkor kénytelen lesz másikat keresni, ám lehet nem itt, ugyan is a fogadós más munkát nem említett. Persze ebben egyelőre nem biztos, még rá kell kérdeznie a férfinél, hogy van-e más lehetőség, amelyről tud. Ha nincs, megint járhat egy kört a városban, hallgatva a pletykákat, figyelve az esetleges munka lehetőségeket. Persze jobb volna ezt az egészet megspórolni ezzel a társulással, de nyilván nem tudja ráerőltetni a nőre. Vagy is ráerőszakolhatná, de semmit nem ér az olyan társ, akit folyamatosan szemmel kell tartani, hogy mikor lóg meg, vagy szúrja hátba.

Kroloth - Időn túli

Türelmesen hallgatja a férfi szavait, majd amikor felfedi, hogy ő az őzike, legbelül zavarba jön, megtanulta kezelni az érzéseit ebből adódóan ő nem elpirul, hanem szemének írisze lesz egy árnyalattal sötétebb, mint volt.
Amíg a férfi érvel maga mellett, Isabell oldalra dönti a fejét, úgy hallgatja. De teljesen elvesz egy pillanatra a saját világában, amikor kibukik a száján egy a témától teljesen eltérő kérdés.
- Honnan örökölte a szemét? Nagyon ritka az olyan ember, akinek ilyen rikító szeme van, mint magának.
Pár pillanat után teljes egészében kiegyenesedik, kinéz az ablakon. Délről sötét felhők gyülekeznek. Vesz egy mély levegőt, majd határozottan a férfi szemébe néz.
- Leszek a társa, amennyiben ha olyan helyzet adódik, amikor nem tudom megvédeni magamat engem is megvéd és mindig őszinte lesz velem.

Isabelle - Időn túli

A nő minden reakcióját figyeli, s ha nem figyelt volna eddig ennyire a nőre, észre se venné a szemének a változását. Kicsit összébb is húzza a szemöldökét, és úgy méregeti tovább szavai alatt. Mikor a szavai végére ér, a nő egy teljesen más témába kezd bele, de ezek után még is csak megkapja a válaszát, noha feltételekkel, amelyeknek egy része teljesen érthető, a másik kevésbé.
- Olyan elfet se gyakran látni, akinek változik a szeme színe. - mondja Udoroth, ezzel kerülve egy kicsit a témát, bár egyre jobban érdekli, vajon mi váltotta ki ezt a reakciót? Nem látott semmilyen érzelmet a nőn, amihez kapcsolni tudná. Talán kísérletezik majd ezzel egy kicsit útjuk alatt, feltéve, ha a nő végül következő mondandója után is bele egyezik. - Ha együtt dolgozunk természetesen elvárás mind a kettőnk részéről, hogy bizonyos helyzetekben segítsünk a másiknak. A csapat munka elengedhetetlen bizonyos pillanatokban. Azonban nem értem, őszinteség alatt mire gondol. Mindenkinek megvannak a maga titkai, még a legtisztább szenteknek is, s gondolom magának is. Nyilván nem osztok meg majd magával olyat, amely nem a munkához kapcsolódik, vagy nem fűlik hozzá a fogam. Én is ekképp fogok majd magához állni: nem kérdezem majd feleslegesen. Így megfelel? - kérdezi, s ő is kihúzza magát, határozottan a nő arcát fürkészve, főleg szemeit, hátha megint változást lát bennük, közben próbálja valamivel összekötni a jelenséget. Arckifejezéssel, testbeszéddel, hanggal, bármivel. Érzékeit teljesen kinyitva figyel, talán kicsit zavaróan is.

Kroloth - Időn túli

- A szüleimtől örököltem, azt hiszem… Sokan nem veszik észre…
Hebegi, majd a fogadósra pillant.
- Kérek egy pohár vizet, ha lehet hideg legyen és…
Ránéz Udorothra, oldalra billenti a fejét, elgondolkozik, majd amikor eszébe jutott, hogy mit kért a férfi, kiegyenesedett.
- Meg egy pohár bort.
Ránéz a vele szemben lévő férfira, majd vissza a pultosra.
- Ja és biztos, hogy ismeri azt az embert, akit előbb Udoroth vágott ki az ajtón. Nyugodtan írja a számlájára, meghívott minket.
Amint megkapja az italokat, felveszi a sajátját, belekortyol, közben figyeli a férfit. Életmentő volt számára ez a pohár víz, végre sikerült valamivel lehűtenie magát. Zavartsága alábbhagy, majd ezek után szépen lassan, fokozatosan visszaáll szemének az eredeti színe.
- Nem lesz egyszerű utunk, de minden küldetéssel többet tapasztalunk meg a világból, nem de? –rámosolyog- Teljes mértékben megfelel.
Kint a sötét felhők megérkeztek a fogadó fölé, és hatalmas széllel, dörgésekkel és villámokkal érzékeltették jelenlétüket, percek múlva le is szakadt az ég.
Isabelle meglepődve tapasztalja, hogy Udoroth mekkora figyelmet fordít rá. Mielőtt megint zavarba jönne leengedi maga mellé a kezét, varázsolni kezd reménykedve abban hogy a férfi nem veszi észre hogy miben ügyködik.
Egyszer csak kivágódik a fogadó ajtaja, amit emberi szemmel nézve bármi okozhatott. Jelenlegi idő tökéletes indok erre. A legtöbb vendég felkiált, páran megpróbálják bezárni az ajtót, ami csak akkor sikerülhet, ha sokan összeállnak.

Isabelle - Időn túli

És végre, a férfi kap valami támpontot. Habár a nő arcáról semmi sem volt levehető, hangja bizonytalan, hebegő, épp olyan, mint mikor zavarban van valaki. Csak akkor tudja azonban ezt összekötni szeme színével, mikor a nő italt kér, majd abba bele is iszik, szünetet tartva, időt hagyva magának. Utána már magabiztosabban szól ismét, sőt, a szeme színe is vissza változik ugyan ekkor. Talán a zavartság az, amely ezt okozza? Lehet, de még nem jött el a kísérlet ideje... A színt azonban mélyen elméjébe vési. Ha a lány ennyire jó színész, s csak a szemei tudják leleplezni, jobb lesz, ha minél többet tud meg erről és árnyalatairól.
- Nálam is öröklött. Elvileg anyámnak volt ilyen szeme, bár őt sose ismertem. - mondja és a kapott bort egy biccentéssel köszöni meg a fogadósnak és a nőnek. - Csak egyet írjon a számlájára, azt, amelyet kiborított, egyet már amúgy is kifizettem. - mondja a fogadósnak, majd vissza pillant a nőre. Annak szavaira az útról bólint, hiszen egyetért vele: háború van, az utak ilyenkor sosem könnyűek, a veszély mindig bárhonnan leselkedhet rájuk. Épp ekkor engedi le a kezét a nő, s ekkor csapódik be a fogadó ajtaja is. Udoroth nyugodtan pillant oda, habár a legtöbben felkiáltottak ijedtükben, és sietve próbálják becsukni az ajtót. Mikor a férfi visszapillant a nőre, valami kékes fényt lát eltűnni mögötte, s megérezte ismét a mágia szagát. Nem elképzelhetetlen, hogy a nő mágus, hiszen oldalán semmilyen fegyver nincs, és még is egy olyan küldetésre vállalkozott, amelyen valaki mást kell megvédeni.
- Kedveli a mágiát? - kérdezi, s most először fogja meg boros poharát és azt figyelve lötyböli meg egy kicsit, ám most sem iszik bele, hanem újra rá szegezi tekintetét a nő szemeire, várva a hatást.

Kroloth - Időn túli

- Nem sok embernek van ilyen rikító szeme, mint magának. Ritka és egyedi.
Elgondolkodva nézi, majd egy kérdés csak úgy bukik ki a szájából, holott tudomása szerint illetlenség ilyen nyíltan rákérdezni a másik múltjára teljesen idegenként.
- Hogy-hogy soha sem ismerte az édesanyját? Biztos, hogy nagyon rossz lehetett anya nélkül felnőni.
Bár Isabelle ismerte az édesanyját, mégis részvétet érzett a fiú felé, hogy nem tapasztalta meg, hogy milyen az anyai szeretet. De végülis, jobb úgy elveszíteni egy családtagot, hogy nem ismerte az ember, mint úgy hogy már rég ismerte és szoros kapcsolat volt közöttük.
Felszabadulva érzi magát, amikor egy pillanatra csak, de sikerült elterelnie a férfi figyelmét magáról, de nem sokáig. Kényelembe helyezi magát, felkönyököl a pultra, keresztbe teszi a lábait. A férfi kérdésére huncut vigyorra húzza a száját.
- Derítse ki.
Férfi szemébe néz, majd a poharára, majd megint a férfire.
- Miért nem iszik? Fél a hatásától?