Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

Alex szemmel láthatóan figyelt rám, de vagy szándékosan nem akarta megérteni a szavaim mögött megbúvó érzelmeket, vagy elejétől kezdve túl fiatal ahhoz, hogy felfogja őket, így olyan reakciókat váltanak az ilyenek ki belőle, amelyeket én is nagyon szívesen megnéznék egyszer magamon. Ez a fajta gondtalanság hiányzik az életem egy részéből, ami neki megvan, hiszen nekem még mindig ott vannak a fajom szabályai, amelyek alól akkor sem tudok szabadulni, ha nagyon-nagyon szeretném ezt megtenni valamikor a közeljövőben. Igazság mindennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is, istenként olyan dolgokat láthatok, tanulhatok és ismerhetek meg, amelyekre senki más nem lenne képes, ugyanakkor olyan erősen próbálnak gúzsba kötni az idősebbek, hogy a gyengék nagyon könnyen össze tudnának törni a súly alatt. Mindig, mindenkire érvényesek a szabályaik, függetlenül attól, hogy honnan jött és természetesen mire képesek, kivételek pedig nincsenek semmilyen esetben. Ez az általánosan elfogadott vélekedés, amelyet azonban nyilván valóan valaki olyan alkotott meg, aki még azelőtt élt, hogy a legtöbb isten megszületett volna, mert ezek a feltételek már régen elavultak a világban. Itt már az istenek csak az alapvető szabályoknak akarnak megfelelni, a többin egyszerűen keresztül néznek és nem érdekli őket, ezzel mibe taposnak bele. Talán ennek is köszönhető, hogy anyám olyan, amilyen, ráadásul pedig a bátyja sem sokkal jobb nála, őt is nagyon tudom utálni, mikor kedve támad játszani mások életével. Olyan, mintha azt akarná, hogy azok az életek csak egyszerűen maguktól véget érjenek, szinte öngyilkosságba üldözi a tulajdonosaikat. Csak éppen az ugye sehol nem számít behatásnak, hiszen ő nem tett "semmit", és ez egyike valóban meg is történt régebben. Vagyis az események változnak, de attól még a tények továbbra is tények maradnak.
- Menjünk, most át tudlak vinni, később ez már nem olyan biztos... - tettem hozzá, majd a köpenyt eligazgattam magam körül, hogy az alatta rejtőző rémálom ruha egy része se látszódjon ki belőle és felálltam, hogy távozzak. Kicsit feltűnő jelentség voltam ezen a helyen, ahol a nők jelenléte nem túl gyakori, de annyit csak elértem, hogy kevésbé rám figyeljenek. Ennek ellenére jobb lett volna minél előbb eltűnni, így amint lehetett, egyszerűen kiléptem a fogadóból és az erdő széléhez mentem, ahol már biztosan nem láthattak minket az ablakból sem. Ez a hely tökéletesnek nézett ki a próbálkozásaimra. - Azt hiszem, csináltál már ilyet, így tudod a szabályokat. Fogdd meg a kezem, szemet becsukni, és amíg nem szólok maradj így! - jegyeztem meg, miközben erősen koncentrálni kezdtem, hogy őt is képes legyen testileg magammal vinni Vandalanba, annak ellenére, hogy sárkány. Nagyon lassan csináltam mindent, kétszer is ellenőrizve a dolgokat, miközben a testünket olyan állapotba hoztam, amely képes volt áttörni a Lanuria köré húzott védelmi hálón. Nem volt könnyű a dolog, engem az alkotás még csak átengedett volna, de Alexszal együtt meggyűlt vele a bajunk, minek hála jó két percig tartott egyszerűen átjutni rajta, és olyan érzésem volt, mintha egy szűk résen akarnánk átjutni. Viszont sikerült, végül csak készen lettem és képes voltam egy stabil helyet találni, egy földnyelvet, ahol földet is érhettük. Kissé kifáradtam, mire a testét is visszaadtam, így biztos voltam benne, hogy nekem még lesz egy kitérőm a holdra, mielőtt visszatérek. Feltöltődni energiával az a hely a legjobb. - Ezzel megvolnánk, és ha megbocsátasz, nekem mennem kell! - szólaltam meg, miközben nagyon nem boldog arccal helyreigazítottam az elcsúszott köpenyemet, majd egyszerűen intettem neki és még mielőtt esélye lett volna bármit kérni tőlem, eltűntem...