Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

* Lysa élvezi a helyzetet, de, amikor a férfi vetkőzni kezd, megállítja, amikor a nadrágnál tart.*
- Várj még. Először segíts nekem levenni a ruhám.
*Rámosolygott a férfira és közelebb ment hozzá. Végig csókolta felső testét, majd az ajkaira és adott egy csókot és most már jöhet a lány ruhája. Most már nincs vissza út, meg kell tenniük, ezt érzi Lysa is. Sóhajt egy nagyot és behunyja szemeit. Ez más lesz, mint az első volt. Sokkal de sokkal másabb. Kicsit izgul is. Szíve hevesen ver.*

/ Folytatás privát üzenetben/

/Esemény után/

*Reggel ébred az ágyban. Arra cseppet sem emlékszik, hogy hogyan került rá a takaró. Egy dolgot érez, ami nem más mint a kedvese teste.Átkarolja, hogy még inkább közelségébe kerüljön egy kicsit. Finom csókkal ébreszti fel, hozzá pedig egy arcsimogatás is jól jön.*
- Jó reggelt kedvesem. * Arca mosolygós amely boldogságáról árulkodik. Eszébe jut kicsit az este, amitől még kisebb halványabb puszit nyom az ajkakra.*
-Lustálkodni van kedvem. Semmi kedvem kilépni az ágyból. Az a fontos, hogy itt vagy. * Kicsit elengedi Lysát, hogy távolabbról felmérje picit a másik testét. Nem lehet panasza kedvese szépségére, mert minden helyén van. Ráadásul formás elf női teste.*
-Úgy gondolom, hogy megérdemlünk minden alkalommal egy ilyen napot, amikor csak fekszünk az ágyba és nem csinálunk semmi komoly tevékenységet. * Kicsit elgondolkozik, hogy mit is mondhatna párjának hirtelen.*
-Remélem észrevetted tegnap, hogy nem csak azért ettem vegetáriánus ételt mert csak te is azt eszel. Kicsit megváltoztattam az étrendem. Még az elején vagyok...esetleg van valami tanácsod?

*Lysa élvezi a játékot.*
- Na erről a házisárkányról, majd beszélünk. És gyerekek? Ki mondta, hogy lesznek?
*Nézett huncut mosollyal és kibújt a férfi alól. És mellé feküdt.*
- Lehet te nem vagy gazdag, de sokkal többet érsz, mint a világ az összes kincse. Ezt jól jegyezd meg.
*Kicsit elgondolkodik.*
- Hm. Mikor is lesz az a bál? Olyan régen voltam ilyen helyen.
*Gondolkozott tovább. Otthon egyszer mehetett el bálozni, különben meg a házi bálok voltak otthon a divatok. De azok havi rendszerességgel. Azokat is szerette, de azért azzal az eggyel nem rétek fel.*
- Tudsz táncolni?
*teszi fel ezt az egyszerű kérdést. Lysa nagyon is tud. A házi bálokon is alig hagyták az urak ülni. De ez így volt rendjén. Persze, ha Daevin nem tud nem baj, ő ellesz tánc nélkül is. Feláll és maga köré csavarja a takarót. Észrevett az ággyal szemben egy képet. Egy hajót ábrázol a viharban. Nagyon szép sötét színekkel volt a kép kidolgozva. Közelebb ment és még meg is érintette. *
- Ilyenkor azon gondolkodok, hogy vajon mit érezhetett a festő. Ez esetben biztosan nem volt vidám hangulatban. Te szereted a festményeket?
*Kérdezte, de nem nézett hátra. *

//Személyes küldetés- A Mamba álma//
*Már esteledett mire a fogadó bejáratához értek, pár perccel három lovas előtt érkeztek be a fogadóba. Leültek az egyik asztalhoz majd egyikük rendelt. Bőkezű volt s a pincérnőnek egy daranát adott a kiszolgálásért. Hamarosan két sör volt az asztalon s Aden belekortyolt, az idegen kit csak Zigg nek nevezett hisz valódi nevét nem árulta el jóízűen belekortyolt az italba. Aden fürkésző szemei a három lovast figyelték kik egyből a fogadóshoz siettek s egy szobát vettek ki aznap estére. Ketten voltak vele kardjuk kilógott öltözetük alól. Hosszú köpenyt viselt mind a három. Ahogy a lépcsőhöz értek az egyikük a földszinten maradt majd helyet foglalt egy széken. S végig vizsgálta a bent ülőket, szemei Adenre pillantottak ki észrevette ezt, majd gyorsan nagyot kortyolt az italba majd felkiáltott a kiürített pohár láttán.
-Még egy kört hölgyem!
*A katona szeme elsiklik róla s ismét csak a bejáratra pillant majd ott ragad. Zigg mellé hajol s halkan súg neki valamit.
-Ők azok ez biztos...
*Aden csak bólint egyet majd fejét egy terven töri, igen ezt már előtte is megtehette volna de úgy gondolta ha mégsem az eltervezettek szerint lesz minden úgyis improvizálnia kell. Fejében szöget üt a megoldás, rápillant az előtte ülőre s megszólal.
-Nos holnap korán kell indulnom barátom elmegyek lefekszek.
*Zigg csak bólint egyet majd kezébe nyom pár daranát, s megjegyzést is fűz hozzá.
-A melletted lévő szobát vedd már ki nekem barátom.
*Aden csak bólint majd a fogadóshoz megy, közelebb hajol hozzá mintha csak részeg lenne, kezét lehelyezi a pultra majd megszólal.
-Egy szoba kell ma estére...
*A csapos nem mond semmit várja mi jő elő a kéz alól mi más mint pénz. Egyből kedélyesebben tekint a férfire. Rámutat az egyik lányra ki épp most tért vissza az egyik asztaltól egy halom korsóval kezében.
-Vezessed az urat az emeletre a szobájához.
*A lány rápillant Adenre ki viszonozza a tekintetet, bár csak egy szeme látszott. A lány megkapja a kulcsot majd felvezeti őt s kinyitja a szobát.
-Tessék parancsolni.
-Köszönöm
*A kulcsot Aden kezébe nyomja majd elindul lefele a lépcsőkön, utána pillant mintha őt nézné de közel sincs az igazsághoz. A katonát nézi aki mellette három szobával az ajtó előtt táborozik s áll ott mint egy kőszobor. Aden csak biccent egyet mikor a katona rápillant. S most már a lány teljesen eltűnik előle s ő belép az ajtón. Kattan a zár s most egyedül van itt az ideje felkészülni.

*Mambát veszi elő, rápillant a pengére ujját végig húzza rajta majd örömmel észleli oly éles mint volt, vele nem kell foglalkoznia lerakja maga elé az asztalra mit közelebb húzott az ágyhoz. Majd lehuppan az ágyra s előveszi készleteit. Táskája tartalma hamarosan kinn terem az asztalon, körbe pillant az üvegcsék között. Szeme a legjobbat keresi mi a megfelelő lenne ehhez a munkához. Valami gyors kell nagyon gyors ha megneszelik akkor le is bukhat s nem éppen a katonák tömegén szeretné magát keresztül vágni avagy egy cellában rohadni élete végéig. Megfogja az egyik üveget, rápillant s úgy érzi megtalálta. Az üveg tartalmát két késre csepegteti majd tőrét is bekeni vele. A fekete tőr kékes zöld színben pompáztatja élét. Aden kinéz az ablakon, s fülel senki se járkál odakinn. Az ajtóhoz sétál még egyszer elnémítja elméjét a katona még kinn áll hallani ahogy fáradt lábait emelgeti.
-Itt az idő...
*Mély lélegzetet vesz a dobótőr a kezében van, az ajtó zárja kattan a katona rápillant. Aden kilép rajta s keze azon nyomban meglendül s a kést elereszti a katona irányába. Tátott száján keresztül halad s kisagyába vájja magát. Az őr elnémul nagyot puffan a földön, mire a másik meghallja ezt. Odalent már csak a pultos van s a barát ki várja őt. A léptek felfelé sietnek a lépcsőn. Majd a szempár megpillantja Adent, kardjáért nyúl a keze. S egy kés száguld azon nyomban irányába, célt tévesztve. A kard előkerül s a magasba emelődik, majd tulajdonosa rohanvást halad Aden felé. Kezében a tőr már felkészülten várja a csapást mi felé érkezik hárítja azt majd egy nagyot sóz bal keze a katona hasába. Elkapja Aden nyakát majd szorítja teljes erejéből, másik keze megpróbálja átbökni Adent. Lába lendül ágyékon találja a férfit. Kinek a fájdalom kiül az arcán, ennél sem kellett több a szorítás enyhül. Aden késért nyúl majd belevágja azt a férfi karjába, felüvölt majd a következő pillanatban el is hallgat. Torkán keresztül fúródott egy másik kés mi némaságra ítélte. Szemeit azonnal a lépcsőre vezeti senki nem jött fel. Érdekes talán le lenne fizetve a személyzet. Nem is izgatja magát tovább a kérdésen az ajtó felé veszi az irányt mi előtt az őr állt. Áttekint a kulcslyukon senkit sem lát. Lenyomja a kilincset a nyelve hátra húzódik majd belép az ajtón.

*Belép az ajtón egy testet lát ki szívéhez kapott kézzel fekszik a földön. Rápillant nem tudja mi történhetett így még sosem járt, hogy a célpont azelőtt távozott az élők világából mielőtt bármit is tett volna. Mamba már nem is kapja meg a neki járó izgalmakat de azért biztosra megy. Átszúrja az ember szívét ki nem reagál rá. Már halott volt mire ideért. Ingatja fejét majd a tőr vissza kerül tokjába.
-Ilyen nincs... Mire átverekedem magam a két marhán ez itt meghal nekem... Remek.
*Kiveszi a pecsétes levelet a katona zsebéből, megviseltnek tűnik de a pecsét még nincs felbontva hála ég. Ha most bontottan találja biztos nem fizetik ki. Rápillant a kardra szép penge kár hogy ő nem használ ilyeneket. Értékesnek látszik de túl nagy hogy elvigye. S mindezt észrevétlenül. Otthagyja hát az asztalon majd tekintete a halottra vándorol.
-Szegény ördög neked már úgysem kell a pénz.
*Kutatja át az erszény után minek súlya van. Jó pár darana lapulhat benne. Nem néz bele ideje fogytán van. S már biztos a barát is várja odalenn, kinéz a folyosóra senki sehol csak a két holttest az ajtó körül. Aden megkapja az egyik lábát majd behurcolja a szobába. Majd a másikért megy. Az sem volt messzebb de jóval nehezebb volt mint az előző. Két karja alá nyúl majd berángatja.
- A franc vinne el hogy ekkorára kellett nőnöd.
*Dolga végeztével lesétál a lépcsőn majd barátját pillantja meg ki éppen az egyik lánnyal beszélget. Szúrós szemmel találkozik majd rögvest feláll egy csókkal búcsúzik a lánytól s elindulnak ki az ajtón. S kéz a kézhez ér mikor egyik a másiknak adja a jussát. Megszemléli a levelet igen sértetlen a pecsét egy zacskót kap Aden. Mi csörgő hangokat hallat, igen ez az este is csodaszépen kezdődött el s még nincs vége.
-Nos akkor ennyi volna...
-Igen ennyi.
-A soha viszont látásra.
*Köszöntek el egyszerre egymástól mire mind a ketten halkan felkacagtak, majd elindultak két külön irányba hogy betartsák azt amit a másikuk kért tőlük.

//Személyes küldetés- A Mamba álma Befejezés //

*A fogadóba lép, régi emlékek támadnak fel benne. Fiatal múltja ide is köti ahogy sok másik helyhez, bár a dulakodás nyomait azóta biztosan eltüntették. S mivel arcával nincs kiplakátolva az egész város jó munkát is végzett. Halkan nyílik az ajtó, belöki maga előtt majd körbe pillant mielőtt belép. Leginkább azt nézi nincs e verekedés a fogadóban. Valamiért mindig oda jut ha betér egy helyre, hogy jól összeverik s ő sem kíméli a körülötte lévőket. Nem tudja vajon miért kísérti a sors ezekkel a helyzetekkel de meg kell szállnia a mai éjszakán s nem igazán van kedve a lovak mellett aludni. S van mikor már ő is megelégeli a csillagos ég látványát ami egyik pillanatról a másikba esőre vált. Igen sokszor megesett már, hogy álmából a vízcseppek ébresztették mik végig futnak gyermeki arcán. S most, hogy megbizonyosodott arról, hogy semmi veszély nem fenyegeti odabenn belép. Elég sok a vendég, de még van üres szék. Bár az asztalokról nem igazán lehet ezt elmondani. Körbe tekint a falatozó egyedeken kik jól szemügyre veszik a frissen érkezettet. Szinte már kinézik a fogadóból. Végig fut a hátán a hideg, nem tartozik a kedvencei közé ha mindenki őt bámulja, s mióta arcát nem fedi ez sokkal kellemetlenebb a számára. Halk léptekkel megy a pulthoz, érzi a szemek végig követik útján.
~Istenem csak ne megint... most nem azért jöttem, hogy egy jó kis verekedést produkáljak... Bár ahogy elnézem lenne rá vevő.
*Halk sóhaj hagyja el a száját, miközben csuklyáját hátra hajtja. A fogadós elé lép, s az rápillant. Felismeri ezt a nézést, valamiért ismerős lehet a férfinek. Bárcsak ne tudná miért gondolja ezt. Azóta már eltelt sok idő s meg is változott külseje. Majd a pult mögött álló megszólal.
-Mit tehetek önért.
-Vizet kérek, s élelmet.
-Értem, és mit enne?
-Magára bízom, hisz maga tudja mi itt a legfinomabb. Nem kérek nagy adagot.
*A fogadós bólint, majd hátra siet a konyha felé. Elkeseredett tekintettel néz körbe az asztaloknál. Nem sok kedve van odaülni egy nagyobb társasághoz. Bár van akinek szívesebben élvezné társaságát. Komisz mosoly húzódik arcára ahogy a lányt méri. Majd odasétál az asztalhoz. S letekint az ott üldögélőre. Fegyvere van, egyértelmű a helyzet, s mégis egyszerű nemességgel kihúzza a széket ami szabad a lány asztalánál majd helyet foglal. Nem kérdez csak leül mellé. Fehér haja szemeibe lóg s most azon keresztül vizsgálja a másik kellemetlen tekintetet ami rá vetül. Mosolya csalóka, mit a lánynak mutat. Sok emberben hűlt már meg a vér e mosoly láttán, s eresztette is ki azt magából a drága anyaföldbe.

Tűnődtem egy darabig milyen italt kérjek a cselédtől. Bort sosem ittam. Tervben sem szerepelt, hogy olykor ráhörpintsek egy bódító italra. Csak ködösíti az elmét. 
Épeszű kardforgató mindig készenlétben áll, főleg, ha netalán még üldözik is.
- Csak vizet kérek. – megrökönyödve néz rám kis ideig. Gondolom másra számított, de olybá érdekel a nő véleménye.
Ujjaimmal az asztalon dobolva vártam, míg kihozza. A viseltes asztal már tapadt az előzőleg rálötykölt nedvektől. Fintorral húztam végig tenyerem a szék lapján.
’- Parancsoljon! – leszek figyelmes a torok köszörülésre, bólintok, de már a konyha felé vette az irányt. Szemeim forgatva kortyolok nagyot a vízből. A klánban más volt az élet. Mindenki a lakrészében étkezett. Hisz annyi kard nem fér meg egy helyen. Valakinek mindig bökte valami az alsó fertályát, hogy belekössön valakibe. Ellentétek lesznek is, meg kell tanulni együtt élni velük. Újonnan érkező vendég tárja ki a fogadó ajtaját. Figyelmem nem szentelem rá. Csupán a nyikorgó ajtó s hozzá társuló apró fuvallat jelzi érkeztét. Kezdünk egyre többen lenni, aminek persze jó és rossz oldala is van… Az alap morajból néha kiharsogó nevetések, az erőltetetten húzkodott székek zaja majd a léptek…
Felém tart… Leül…
Felsóhajtva nézek az idegen szemeibe. Nem szokásom végigmérni az embereket, de ez egyszer kivételt teszek. Már az felhívja a józan ember figyelmét, hogy különbözik az itteni csürhétől. Fegyver is van nála. Az asztalra könyököltem, leplezve kézfejemmel arcomra ívelődött széles mosolyom. Tekintete nem őszinteségről árulkodik ebben a pillanatban. Fehér haja fátyolként takarja a kék szempárt, melyek rám szegeződtek.
- Persze, nyugodtan foglalj helyet… - húzom el szám szélét, fejem kissé elfordítva felőle. Udvariatlan lennék? Kétlem. A legkevésbé vágyom egy báj csevejre egy bájgúnárral. Körbenéztem a még szabad helyek után kutatva. Lett volna máshová is helye ülni, de ő még is… ide… hozzám…
- Akarsz valamit? – nézek újból egyenest az idegen szemeibe. Arcom lágy vonalai nem tükröztek semmit. A kérdésem semlegesen csengett. Inkább egy szobát kéne kivennem, minthogy unalmas élettörténeteket hallgassak végig. Remélem nem azért ült ide…

*Nem felel a lány kissé gúnyosan ható mondatára, hisz mit mondana már rég leült. S most, hogy a lány is beleegyezett nem sok esélye volt annak, hogy ne a társaságában költse el a vacsorát. A szempárt nézte egészen addig míg a kiszolgáló nem érkezett meg a rendeléssel. Választ nem igen tudott volna adni a kérdésre sem, csupán az ésszerűt. Majd egy pohár kerül elé a vízzel amit kért. Az ételre még várnia kellett, lehet mégis csak jó ismert arcnak lenni itt. Épp most melegedik benn a kemencében, ez teljességgel jó hír a számára. Nincs is jobb a frissen sültnél. Majd szeme végre a lányról a pohárra vándorolt bár csak addig a percig míg meg nem fogta azt, s amit az arcához emelte ismét csak a lányt nézte. Semmi hátsó szándék csupán nem bízott meg benne. Sose bízz egy nőben főleg ha fegyvere van. Egy korty csurran le torkán, majd elemeli a szájától a poharat s az asztalra helyezi. Ujjait össze fonja majd maga elé helyezi az asztalra. S rá nehézkedik az alkarjára mitől kissé közelebb kerül a lányhoz. Bizalmas arcot vág, s elég halkan szólal meg éppen, hogy csak a lány érti.
-Szerinted miért jöttem?
*Majd dől vissza kényelmesen a székbe egyik kezét az asztalon felejtetve, másikkal viszont kibújt táskájából, s levéve a másik vállról is a földre tette majd módszeresen átrakta a pántok között lábát. Még egy eset nem lesz, hogy csak úgy elfelejtkezzen róla.
-Várok.

Különösebben nem számítottam értelmes válaszra, persze ha kaptam volna. Ebből csak azt szűrtem le, hogy nem egy szószátyárral van dolgom, aki ontja magából a felesleges rizsát. No, de sebaj. Kifejezéstelenül néztem őt még egy darabig. Könnyen megállapítható volt számomra, nem a klánból való. Az arc ismeretlen, a klán jelét nem viseli, na meg egyedül nem küldenek vadászni senkit. Itt mélyebben elmerengtem. Gyanakodva néztem rá egy pillanatra. Éppen szájához emelte poharát, ajkai vízcseppek fényében játszva csillantak meg. A közelben is lehet a társa egy jelre várakozva. Elidőztem arcának fürkészésében, kissé elpirulva néztem más irányba. Szokatlan számomra az úgynevezett „közvetlen emberi csevej” egy idegennel. Mestereimen kívül nem mondhattam senkit barátomnak. Mindenki távolságtartó, ódzkodnak bármiféle érzelmi kapcsolattól társaikkal szemben.
’- Szerinted miért jöttem? – szólal meg az asztalra támaszkodva. Szívem erős zakatolásba kezdett, kezeim ökölbe szorulva gyűrték köpenyem maguk alatt. Igyekeztem pár mély lélegzetvétellel lecsillapítani felborzolt kedélyállapotomat. De ismét a felszólaló hangra lettem figyelmes.
’- Várok… - Magam is várakozok, hogy mi a fenére akarsz kilyukadni. Az asztalra támaszkodtam, felvéve az alak előbbi testhelyzetét immár megnyugodva formáltam meg szavaim.
- Honnan tudhatná, ezt egy egyszerű vándor? Találkoztam már néhány érdekes fazonnal… - mondom valamivel barátságosabban. Hajamba túrva pislogtam poharam peremére, szabad kezem mutatóujjával kőrkörös mozdulatokat téve azon.
- Feltételezem, csak a fogadó elragadó cselédje és a vendégszeretet hozott ide. - Vonom meg vállam szavaim befejeztével. Nem pont ezt akartam kihozni, de megteszi. Ha jobban belegondolok, ő az első akivel "társalgok" azután, hogy elhagytam az otthonom.

*Gonosz kis mosoly húzódik az arcára. Az érdekes hallatán még szélesebbre ível s máár le se tudja törölni magáról. Ha tudná mégis mennyire érdekes. De jobb ez a boldog tudatlanság. S szemeivel a lány mozdulatait nézi, elpiruló arcához sem fűz semmit pedig ő maga is pontosan tudja mit jelent ez. Valamiét zavarban van az előtte ülő. Bár nem tudja adott e rá okot, hisz a cián szemeken kívül semmi zavarba ejtő nincs benne. Hacsak nem megint megfeledkezett magáról, s most már szinte önkéntelenül is szokta váltani szemének színét. De eme rossz szokásáról jó lenne lemondania.
-Egy vándor sok mindent lát és hall. Sok regét hallhat sárkányokról s furcsa csuklyás szerzetekről kik a sötétségben bújnak meg.
*Nem igazán mondaná azt, hogy a remek kiszolgálásért jött volna ide. Hisz már jó régóta nem hozza a rendelést a kisasszony. Ingatja fejét, közben elhúzza a száját. S rápillant az éppen említettekre.
-Nem mondanám, hogy a kiszolgálás avagy maga a személyzet miatt érkeztem. De a válasz mégsem oly bonyolult mintsem, hogy túl gondolkodjunk rajta. Egyszerűen csak a véletlen hozott ide, s nem szeretek a lovakkal hálni...
*Máris megválaszolta a kérdést amire a lány kíváncsisága kiterjedt.
-Egy ilyen lánynak biztosan kell az a veszélyes eszköz mit az oldalán visel?
*Közelebb hajol a lányhoz, vigyora semmi jót nem ígér.
-Csak... egy kérdésem van... Éhes?
*majd komótosan dől vissza a székében, egy vörös tekintetet vetve a lányra épp csak annyi ideig, hogy az észre vegye.Majd ismét csak a cián szemek fakóságába bámulhat.