Csillagfény fogadó

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-06-03, 4:45 pm

Ezt a parányi incidenst a nemes nedűvel leszámítva egész kellemesen teltek a percei, bő fél óra alatt eltűntetett mindent a tányérjáról és jóllakottan, elégedetten dőlt hátra a széken. A hegedű még mindég mondta a magáét, fáradhatatlanul és annak ellenére, hogy nem kifejezettebben kedvelte eme hangszer hangját. A kellemes ritmusban szórt dallamokat, most még is lelkesedéssel fogadta. Ugyan egyre többször harsogta túl valami ordenáré hang. Sou lusta volt felnyitni a szemeit, még élvezni szerette volna a nyugalmat, ami nagyon úgy nézett ki, hogy sebes lábakon indult elfele.
- Még valamivel szolgálhatok?
A váratlan kérdésre, azonban kénytelen volt úgymond felébredni, de nem volt morcos, az a néhány korty borocska egy kicsit pozitívabb hozzáállást csikart ki belőle. A meddig, egyenlőre még nem kérdés. Az üres tányérra nézett és a majdnem teli korsóra és fontolóra vette, hogy egy teát még megkockáztat, de a borsos árak véget, inkább elvetette ezt az ötletet.
- Csak a szobakulcsomat. – A reggelre is gondolnia kell, na meg arra, hogy aludjon egy jót és mind e mellett még a távozást sürgető jelentéktelen megérzés is azt sugallja: itt még baj lesz. Simán elsuhan e felett most, inkább szúrós szemmel keresi meg az egyre nagyobb hanggal bíró társaságot. A szigorú tekintetét azonban hamar a meglepettségé váltotta fel, ahogy az asztalukra tévedt tekintete. Nem akarta elhinni, hogy az szinte rogyásig tele van rakva kupákkal. ~ Én ennyit egész életem alatt sem fogok meginni. ~ Aztán szemügyre vette a mulatozókat, két jól megtermett, arcszőrzetben is igen csak gazdagon ellátott férfiember, legalább is törpének túl nagynak tűntek. Ahogy nagy hangon gratuláltak egymásnak, összecsapva kupáikat. Egy ugyan csak öles izmokban gazdag hölgyemény, aki egy hangos böfögéssel fejezte ki magát a legurított ital milyenségét illetően. Ezek után Sou valami hasonló, robosztus alkatra számított az asztalhoz tartozó negyedik szék tulajdonosában, de tévednie kellett, mivel az alak cingárságával igen csak kilógott, de csak azzal. Mert karakán mozdulattal intette csendre társait, hogy súgjon nekik valamit, aminek következtében az egész társaság nagy hahotázásban tört ki. Sou inkább másfelé fordította figyelmét, méghozzá a söntésre, mert a teremben nem látta a lánghajú kiszolgálóját.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-06-03, 4:46 pm

Aki valahogy nem akaródzott előkerülni a percek pedig csak úgy peregtek, mint homokórában a szemek. A kellemes hangulat is egyre feszültebb lett, néhány megpróbálták, viszonylag kedves hangot megütve, csendre bírni a négyfős kis társaságot, de nem használt, ahogy az erélyesebb kérésre is csak egy legyintéssel és „Inkább, igyál!” válasszal szolgáltak.
Néhányszor Sou is azon kapta, hogy a söntés mögötti ajtó bűvölése közben gyakorta kalandozik a lassan vad mulatozásba kezdők felé. A két megtermett férfi már a felszolgáló hölgyeket vonták magukhoz, pedig azoknak nem fűlött a foguk, sem az ölükben üléshez, sem az elég fura mozdulatokat kivitelező tánchoz. Beleszólást azonban nem engedtek nekik, néhány daliás férfiegyed megmozdult, de a felmutatott öklök láttán inkább visszavonult mind a kis italához. Sounak pedig meg sem fordult a fejében, hogy esetleg közbe avatkozzon, ez nem a Pirkadati Fogadó, ahol számíthat a fogadós diszkréciójára, ha valami balul ütne ki. Ezzel úgy döntött, hogy megsürgeti a saját ügyét, mert erre tovább egyszerűen nem kíváncsi. A holmijait kezdte karjára aggatni, amikor szabadkozó hangra lett figyelmes és a hegynyi nőszemély megemelkedett és nem fogva vissza erejét lekevert egyet az felszolgálónak. Aki egyensúlyát vesztve esett a földre, kiejtve kezéből a tálcát, amiről a négy teli korsó négyfelé gurult, sokakra loccsantva keveset, vagy többet tartalmából.
~ Ebből semmi jó sem fog kisülni. ~ Sokan pattantak fel, mogorván panaszolva el az őket ért inzultust, mások a földön ülő, arcát fogó lány védelmére keltek és így lett Sou számára kerek a történet. Mivel nem látta, ahogy a cingár rácsap a lány hátsójára, aki ennek köszönhetően egy keveset kilöttyintett a felszolgálandó italokból. Az azonban meglepő volt számára, hogy megmásíthatatlannak tűnő szándéka ellenére a lány felé vette az útját és éppen csak odaért volna, amikor repült az első szék és kisvártatva darabjaira tört a következő.
- Micsoda egy igénytelen hely ez! – Harsogja a sötétebb hajjal megáldott monstrum.
- Ahogy mondod, bátyám! Anyámasszony katonái, akik anyjuk csecsére várnak! – Csatlakozik hozzá, ezek szerint az öccse. Míg a másik kettő csak röhög.
- Nem esett bajod? – Könnyelműnek látszik, ilyen közel az öles öklökhöz, de ki kellet használnia a szópárbaj nyújtotta időt, amikor nem repked és nem törik ripityára a közelében semmi. A lány már nyújtja is a kezét, amivel egy időben a vállára is nehezedik egy kéz, mit a vállára, szinte lefedi az egészet.
- Hát te meg mit csinálsz kis bolha?
Nem felel a kérdésre, inkább megfogja a földön ülő, egyre megszeppentebb leányzó kezét és feláll. Meglepve ezzel a nőt, aki igen is szerette volna a földön tartani, de honnan is tudhatná, hogy azért van némi sárkányerő a vékony kis testben. ~ Ezt azért nem játszanám meg még egyszer. ~ A felszolgáló már illan, Sou pedig valamiért nem tud szabadulni a kéztől, ami már a grabancánál tartja fogva.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-06-03, 4:48 pm

- Ki engedte meg, hogy beleszól?
Újabb kérdés, amire nem válaszolt, de már hallotta a kocsmáros nyugalomra intő szavait, ami valahogy még is inkább olaj volt a tűzre. Szerencse, vagy hála, de akadt néhány bátor, vagy éppen botor lélek, akik Sou mellé álltak. Viszont ő akárhogy is próbálkozott nem tudta lefejteni magáról a hurka vastagságú ujjakat, láthatólag ezzel nagy örömöt okozva a nőszemélynek. ~ Nem lesz más választá …~ Még a gondolatát sem tudta befejezni, amikor közeledni látta arca felé a szabad kéz öklét, aminek igazán nem akarta megvárni a becsapódását. Némileg kelletlen, de mágiához nyúlt, a szél lökéshullám szerűen vonult végig a téren, a túl közel állókat ezzel ledöntve lábáról, ahogy a Sout fogva tartót is. Noha magával vitte a megmarkolt darab ruhát is, de talán egy kisebb széllökés is elég lett volna. Mivel általános forradalmi hév lett úrrá a jelenlévőkön és nagyjából mindegy volt, hogy kit miért üt meg, csak üssön. ~ Hoppá! ~ Erre nem számított, vagy is talán éppen e miatt vonakodott, ideje még sem maradt, ezen huzamosabban töprengeni. A négyes fogat ugyan is nagy örömmel vetette bele magát a káoszba, így Sou is hamar újra szembe találta magát a nagyra nőt nővel.
- Átkozott mágusfattyú!
A csatakiáltásnak is beillő szavak közepette rontott Soura, aki szó szerint eltáncolt előle, valakinek megtaposva a kezét, megragadva egy éppen ütésre készülő kart, hogy legalább el ne essen. Semmi kedve nem volt verekedni, esélyt sem igazán érzett a győzelemre, hacsak .. De ha kétszer összehajtja magát, akkor sem fog itt elférni. Az erős kész utána kap, de még időben eltűnik előle egy a lába elé kerülő lábnak köszönhetően, az asztalok alatt folytatva az útját. Legalább is egy darabon, mert üldözője igen kitartó és azonnal lecsap rá, ahogy felbukkan a feje két még ép asztal között. Visszahúzza nyakát és elérkezettnek látja az időt, hogy visszaüssön, üt is és még talál is, de valami szörnyen keménybe csapódik a ökle és már tudja, jobb lett volna megmaradni az eredeti tervnél. Menekülni, ki innét minél hamarabb.
A következő sújtást már nem tudta kivédeni, nyekkenve fogott padlót, megrázva fejét próbálta egyenesbe hozni a kavargó világot. Valaki még volt mellette, de nem tudta felfogni, hogy mi lehet olyan vicces, amin ennyire lehet röhögni, méghozzá visítva.
- Na, most kis bolha leszámolunk egymással!
- Le? Az biztos! – Nem állt szándékában agyon veretni magát, sem bepréselődni, a Káin által tanácsolt mozdulatok meg kivitelezhetetlennek tűntek, így.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-06-03, 4:50 pm

Hogy feltápászkodhasson, kénytelen volt újra a szélkeltéshez folyamodni. Most azonban csak koncentráltan, egy személy részére szolgálva vele, hogy eltaszítsa a lendületet vett lábat és a másiknak térdhajlatban vághasson egy újabb, de erősebb áramlatot. A látvány közel sem volt szép, ahogy a monstrumnak is beillő nő bezuhant az asztalok közé és bármilyen hihetetlen nem mozdult. Sou azonnal felugrott, hogy meg nézze nem esett e komoly baja. Igen, még ebben a helyzetben is képes volt az ellenfele miatt aggódni, de megnyugodhatott egy kiadós fejfájással megússza másnak, az a három asztalról, ami szépen fogalmazva is ripityára tört, már nem volt elmondható.
Neki nagyjából ennyi elég is lett volna, de körötte még mindenki nagy hévvel püfölte a másikat. Ezt sosem fogja megérteni. Kihúzni sem tudta magát a dologból, mert a másik háromnak feltűnt társuk hiánya és a girnyó már el is indult, hogy elégtételt vegyen barátja miatt.
- Te!
- Én nem akarok verekedni. – Szögezte le Sou, másikat kicsit sem meghatva és az előrántott késnek felettébb nem örülve. Ezt gyorsan és fájdalommentesen akarta lerendezni, így a késre fókuszált, ami lassan elvesztette eredeti formáját, vastag egymásba sodort szálak képét véve fel és ezzel egy vége nincs kötelet adva, ami kígyó módjára indult meg, hogy gúzsba kösse gazdáját. Aki persze nem tudta mire vélni a dolgot és bármennyire is ellenkezett, a megelevenedett kötél hajthatatlan volt és percek leforgása alatt a kötözött sonkákkal vehette fel a versenyt. ~ Négyből kettő..~ Konstatálta és ahogy elnézett a terem más szegleteibe, ott már csak a másik két emberrel viaskodtak. De a fogatlan férfi még mindig észveszejtően röhögött mellette, kinézetre ugyan elhitte volna, hogy bolond, de könnybe lábadt szemei túl tiszták voltak hozzá.
- Miért nevetsz? – Nem tudta megállni, hogy ne tegye fel a kérdést. Hálát adott, hogy ennek köszönhetően végre abba hagyta a visongást és igen komolyan nézett a megtépázott kölyökre, aztán látszott már rajta, hogy éppen csak vissza tudja folytani a nevetését.
- Sárkány!
Sou meghökkenten nézett le rá, ahogy a körülötte lévők is egy képzeletbeli pingpong meccset lejátszva, hol az öregre, hol pedig rá néztek. A csend kísértettként telepedett a vendéglőre, ahol az előbb még mindenki halálra akarta verni a másikat. Sou elvigyorodott, azt sem bánva, hogy a kötél közben újra késsé válik, ezzel visszanyerve eredeti alakját. Zavartan nézett körbe, főként mert a visítós kacagás újra kitört a földön ülőből.
- Bolond. – Bökte ki végül, letagadva ezzel létét. Amit viszont nem értett, hogy az öreg hogy a pébe’ jött rá és még is mit tart olyan nagyon viccesnek. Akkor is ezen gondolkozott, amikor a törmelékek alól kutatta elő a dolgait, mint sokan mások és a kulcsa is befutott, bár a vörös hajú felszolgáló képét nem fogja egy ideig elfelejteni. Az a tipikus ledöbbenés, pedig messzire elhallatszódhatott az, ami itt folyt. A lényeg még is csak az volt, hogy végre elterülhetett az ágyán, tovább morfondírozgatva az öregen és feledve mennyire fáj is a válla. ~ Soha többet nem keveredek verekedésbe. Nincs az a pénz! ~

4. küldetés - Kocsmai bunyó - Vége

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-06-12, 2:26 pm

4. küldetés - Kocsmai bunyó

- Na várjál csak!
*Mondtam, majd odasétálva hozzá, egy jó nagy jobbegyenest osztok számára. Na de ne haladjunk ennyire előre. Ambaron környékén jártam, mikor rám sötétedett. Tudtam, hogy ebben a faluban van Lanuria egyik legkedveltebb és legjobb fogadója, a Csillagfény fogadó, ezért úgy döntöttem, a ma estémet ott töltöm. Finom, édes illatokat éreztem, amint beértem a fogadó száz méteres körletébe. Finom sütemények és rengeteg ember édes illatát éreztem, bár a sütemények édes illata tisztább volt… Csodáltam? Amint beléptem a fogadóba orromat megcsapta a sör tömény illata is.*
- Azthiszem megvan, mivel fogom le öblíteni a finom vacsorámat.
*Mondtam mosolyogva, majd leültem az egyetlen még szabad helyre, a leg ittasabbnak tűnő asztal szomszédságában. Amint leültem ott termett asztalomnál a pincérlány.*
- Elnézést… hozhatok valamit?
*Kérdezte tőlem félénken. Kis alacsony termetű, nádszál vékony, aranyos, szinte még kislány volt.*
- Egy adag sültet, krumplival, és egy korsó sört kérnék.
* Mondtam mosolyogva miközben csuklyámat hátravetve elkezdtem levetni fekete köpenyemet. Így talán már nem vagyok annyira ellenszenves… bár a kék színem…*
- Rendben máris ho…
- Te hozzá má nekünk is sööööööört….
- Rendben…
*Válaszolta a pincérlány az ittasabb asztal egyik tagjának aki elég tömény alkohol szagot árasztott magából.*
~Ezeknek a vére már soha nem lesz tiszta.
*Gondoltam miközben egyik kezemet orrom elé helyeztem, így csökkentve a szagok intenzitását. Nem kellett sokat várnom, s a lány már sietett is vissza egyik kezében a rendelésemmel a másikban a szomszéd asztal rendelésével. Szerencsétlenségére a mellettem lévő asztalnál az egyik ittas emberke éppen felállt és fejét pont a lány kezében lévő korsó aljába verte be. Ennek eredményeképp a korsó tartalmának nagy része a férfi fején landolt.*
- E- elnézést.. én nem akartam.
- Hogy merészelted rám önteni a SAJÁT SÖRÖMET?
- Nem öntötte rád!
- Te meg mit szólsz bele?
*Kérdezte ordítozva, majd fellökött egy asztalt, amelyen lévő korsók nagy csattanással értek földet. Nem állt meg ennél az egy asztalnál, s társai is követték ezt a „példát” és a másik oldali szomszédos asztalt már közösen döntötték fel. Természetesen ez senkinek sem tetszett. Mivel ezek közé tartoztam én is nem nézhettem csak úgy tétlenül az egészet, így hát oda állva az egyik kezdeményező mellé megkocogtattam a vállát.*
- Mi van, he… ?
*Ahogy megfordult kezét is meglendítette, amivel sikeresen eltalálta előző ivó cimboráját. Hihetetlenül nagy csend támadt. *
~Csend vihar előtt….
*Gondoltam, majd rögtön hátrébb húzódtam. Éppen hogy kikerültem a képből mikor egy jobb egyenest láthattam becsapódni annak az arcába, akit az előbb megkocogtattam.*
- Azthiszem ez nem lesz jó…
*Mint a futótűz indult el a bunyó a fogadóban. Mindenki mindenkit vert. Barát barátot, ellenséget, már ha volt ilyen, és legfőképp azt verték… aki éppen a kezük alá esett. A szó szoros értelmében. Pillanatok alatt az események kellős közepén találtam magam. Nem telt bele egy percbe sem és én kerültem a sorra. Első ütés egy jobbegyenes akart lenni, de csak akart, hajlékonyságomnak és fürgeségemnek köszönhetően „ki dőltem” az ütés elől. Nem siettem felfelé, támadásomat itt indítottam meg. Első mozdulattal felfelé jövetelem közben térdemmel az uraság nemesebbik részét találtam telibe. Hatása azonnal jelentkezett.*
- Ez mindig hatásos lesz, teljesen mindegy hány évszázad telik el.
*Gondoltam, végignézve, ahogy a férfi torz arcot vágott és a földre dőlt. De nem fojthattam a gondolatmenetemet ugyanis ezek után jöttek sorba. Az első ötnél ismételten használható volt ez a módszer. Védekezéshez elég volt az elhajlás… mégsem akartam én csonttörést..*
- Mert a családfairtást a gyökereknél kell kezdeni.
* Mondtam, miután a hatodik férfit is ily sikerrel ütöttem ki a „ringből”. A következő harcos láttán kicsit ledermedtem. Nem voltam alacsonynak mondható, de emellett az óriás mellett törpének éreztem magamat. Vagy három fejjel volt magasabb nálam és a fején kívül mindenét páncél borította be.*
~Nah ennél nem lehet fát irtani…
*Gondoltam, majd felsikoltottam amikor a hatalmas ember egy kézzel felemelt, és arrébb dobott. A levegőben egy gyors bukfenc után a lábamra érkeztem le. Szerencsémre nem egy mozgó, szilárd, fej formájú talajra érkeztem..
- Na várjál csak!
*Mondtam, majd odasétálva hozzá, egy jó nagy jobbegyenest osztok számára. Persze ő sem hagyta annyiban, visszatámadt. Gyomorszájon akart rúgni, de sikerült megállítanom a lábát, bár nem volt egy egyszerű feladat. Öt perccel később az emberünket nagy nehezen, de kiütöttem. Számítottam rá, hogy akár melyik pillanatban visszatérhet, de más is rám támadhat, így inkább az egyik nyitott ablak felé vettem az irányt. A lehető legészrevétlenebbül akartam kijutni… már ha ezt a feltűnő kék színem engedte. Még el sem értem teljesen az ablakot, amikor elrugaszkodtam a földtől, hogy kiugorhassak az ablakon. Valaki utánam nyúlhatott, mert éreztem valamit a lábamnál, de szerencsémre a friss esti levegő fogadott. Nem ácsorogtam az ablakban, ugyanis onnan is elkezdtek kifelé repülni az étel darabok és egyéb eszközök.*
- Nah keressünk valami nyugodtabb helyet.
*Mondtam magamnak, majd elindultam Ambaron központjába, abban reménykedve, hogy találok valamilyen nyugodtabb helyet.*

Vendég

4. küldetés - Kocsmai bunyó

* Szép nap a mai, Ambaron felé sétál, hogy a Csillagfény fogadóban megálljon kicsit pihenni. Alig várja, ahogy a legfinomabb vadhúst eheti, hozzá bort inni ezek tetejébe még a nyugalmat és tagjainak pihenést. Muszáj pihennie, a lábai ordítanak a kilóméterek után, főleg amikor megkergette őt egy csapat bandita. az volt a szerencséje, hogy el tudott úgy bújni, hogy nyomát veszítsék. Megáll egy kicsit megtapogatja vádliját.
~ Hmmm micsoda vádlim van. A sok gyaloglás teszi, meg amikor futnom kell ~ Elmosolyodik ezen a tényen, indul is tovább, nincs hátra már sok míg eléri a fogadót. A táj kezd ismerőssé formálódni mikor megpillantja a célpontját, akkor felsóhajt egy jó nagyot.
~ Még este sincs. ~ Közelebb érve látja két férfi lép be, mindkettő vékony ember az egyik magas, másik kisebb nála. Ez őt nem rémiszti meg, saját tempójában közelít a fogadóhoz.
~ Jó látni, hogy még mindig van forgalma ennek a csodás helynek. A kilátás, a vendéglátás mindig páratlan. ~ Legalább is, ahányszor itt volt ő ezt tapasztalta meg. Odaérkezik az ajtóhoz, lenyomja gyorsan a kilincset és már is bent tudhatja magát. Bezárva maga után az ajtót, felméri a bent tartózkodó személyeket a fogadóst egy kedves mosollyal üdvözli a többieknek meg köszön.*
- Szép napot emberek

Vendég

* Köszönésére a bentiek ránéznek egy kicsit, pár pillanattal utána már újra mindenki a saját társával beszélget. Mindenkinek van asztal társa, Köztük van a két alak is, akiket nemrég látott bejönni. Telt ház van, így kénytelen valamelyik társasághoz odamenni és csatlakozni hozzájuk. Az utóbbi kettőt választja, lassú léptekkel indul meg feléjük, odaérve hozzájuk máris köszön nekik.*
- Szép napot! * Odanéz a másik kettő, összenéznek majd a kisebbik megszólal*
- Foglalj nyugodtan helyet nálunk * Kisebb mosoly kíséretében, elfogadja a férfitól a felajánlást, helyet foglal az asztaluknál.*
- Én Elwarion vagyok a társam, Krazderon. Megtudhatnánk egy ilyen bájos hölgy nevét? * Teszi fel a kérdést, mire persze válaszol is.*
- Camilla * Mutatkozik be csak így, ahogy a másik kettő, nem lesz ő sem az aki csak úgy elárulja a teljes nevét ennek a két rókaképű férfinak. Igen határozottan ez jut eszébe, még a ravasz mosolygásuk is teljesen beillik a képbe.*
- Meghívhatunk egy italra? Esetleg többre, aztán meg tudod mehetnénk pihenni * Elwarion beszél csak, Krazderon aki magas az még egy szót sem szólt.*
- Én éhes is vagyok meg szomjas is. Jól esne egy fácán sült egy kis finom borral. Már ha lehet ilyen vágyaim. * Kedvesen mosolyog a két férfire.*
- Lehetni lehet, de mindennek megvan az ára * Krazderon hangja csendül meg, karcos és rekedtes, kissé fagyossá varázsolva a beszédét.*

Vendég

– Akkor kifizetem most, így mindenki számára jó lesz. * A két férfi nem mutatja jelét, hogy ellenkeznének, át is nyújtja nekik a a pénzes szütyőjét ami jóval vaskosabb az övékénél. Feláll a két férfi elvonulnak egy kicsit, valami beszélgetnek, elmennek a pulthoz rendelni, csak utána térnek vissza.*
- Nos rendeltünk kicsit, úgyhogy mindenki számára jó lesz * Elwarion mosolyog egy keveset, Krazderon viszont őt figyeli azokkal a sötét íriszekkel, amitől úgy érzi mintha a férfi levetkőztetné helyből. Alig várja megérkezzen az étele és itala, amely eltereli majd a figyelmét erről a dologról. Nem kell sokat várakoznia, három pincérnő érkezik, beterítik itallal az asztalt, még helyet kap az ennivalója meg a bora. Hozzá is lát a fogyasztásnak, nem törődve semmivel. Másik kettő viszont egymás után gurítja le az italokat.*
- Nem lesz az egy kicsit sok? * Kérdezi mikor a két férfi ránéz, kinevetik egyszerűen, mintha meg se ártana nekik. Krazderon még meg is szólal.*
- Közöd? * Kicsit nem tudja mit mondhatna végül is így szólal.*
- Mert mondjuk az én pénzemből van. * Erre mindketten csúnyán néz rá, elhallgat.*
- Kifizettél minket és ennyi * Kicsit felemeli a hangját Kraz, utána mivel lemaradt miatta az ivásból inkább gyorsan magába önti az italokat.

Vendég

* Sok ideig azt sem tudja, hogy beszélgessen a két fickóval, mert azt sejti, csak azért tűrik meg az asztaluknál, mert szép nő, meg van pénze, bár ebben nem olyan biztos. Úgy dönt, hogy végül is ilyen teljesen hagyományos kérdéssel talán juthat valamire a két férfinál.*
- Mit szoktatok csinálni? Mi a foglalkozásotok? * Elwarion felé fordul, látszik rajta, hogy az ital kezdi bekebelezni, mámorító hatása kifejti hatását.*
- Ember kereskedők vagyunk! Ér Érrted? * Válaszol kicsit furán, mihez még Krazderon még hozzáteszi.*
- De nyugodj meg, mi jó fiuk vagyunk teljesen, nem kell félned. * Ő még valamennyire jól beszél. Int a fogadósnak, kezébe nyomja a saját aranyait aztán így szól.*
- Figyelj csak! A legerősebb löttyödből hozzál már, Itt a pénz az egész! És ne akadékoskodj mert összeverünk tudod, mint múltkor. * Fogadós elmegy sietve, az események amiket lát és hall, nem kellemes a füleinek.
~ De legalább nem fogdosnak. ~ Ekkor érzi meg, a combján végigsimító kezet, utána a másikon a másikét. Kellően elbambult, a két férfi közrefogta őt, közöttük ül, nem tud hová menekülni. Ez a legrosszabb rémálom amit valaha is megélt, aztán finoman a két kezet elutasítja, remélve értenek belőle. Érkezik is az italuk, mikor a fogadós kilöttyint egy jókorát belőle. Krazderon fel is pattan a helyéről.* - Teee! Sértegetsz minket, hogy normálisan kilöttyintés nélkül elhozd az italunkat? Höööh? * A fogadós leteszi az italokat.*
- De, de nem kéne már innotok * Kraz lecsördít neki egy nagy öklöst, amitől a csapos hátraesik, elered az orra vére.*

Vendég

– Kidobók! Kidobók! * Kiáltja a földről, mire megjelenik két ember, az egyik izmos de vékony, másik zömökebb és masszívabb. Krazderon rájuk néz, int Elwarionnak, jöjjön segíteni.*
- Pont iszogatás és csajozás közben? * Tápászkodik fel az asztaltól, néz rá a két kidobóra. Mindketten széttörnek egy-egy széket, a szék lábait pedig viszont felhasználják a harchoz. A két kidobó a vékony nekimegy Elwarionnal, aki ravaszul ellép minden támadás elől cserébe pedig bevisz néhány találatot. Nem kell sok idő neki, míg a kidobó aki ellene ment, az a földön köt ki. Krazderonnál is hasonló a helyzet, aki viszont brutalitását megmutatva, a harcképtelen zömök kidobót tovább rugdossa. Nem veszi észre így, hogy mögüle egy vendég megcsapja. elvéti a tarkón csapást, magasság különbség miatt. Visszakézből kapja az áldást, mitől el is terül a földön.*
- Nahh ki merészel nekünk beszólni? * Kraz hangja hallatszik, mitől mindig is a hideg kirázza.*
~ Rossz társaságot fogtam ki. ~ Ekkor veszi csak észre, hogy egyik oldalon a két férfi és már a legyőzöttek, másik oldalon, ahol ő is áll ott pedig a bátrabb verekedő férfiak.
~ Meg akarom úszni ezt az egészet ~ Feláll a helyéről mikor látja, hogy a két embert letámadják.*

Vendég

* Ő az egészből csak annyit fog fel, hogy adok kapok megy, jól fárasszák a két férfit. Éppen körülötte harcolnak, fel se fogja ki, amikor kap egy pofont az arcára, érzi utána a fájdalmat, meg hamarosan, azt is hogy a földön köt ki.
~ A mindenségit! Nekem ez sok! ~ Feláll a helyéről, a szende lányból egyből harcias amazon képre vált, letámadja a közelében levő férfit. Taktikája nincsen, erő sincs túlságosan a finom kezekben, a férfi meg csak röhög rajta sőt mi több kap megint egy baráti pofont.
~ Nem fog ez menni! De mennie kell! ~ Feltápászkodik megint, mire már bölcsen megválassza a következő áldozatát. Egy másik nőt szúr ki, aki szintén próbál valahogy ebben a helyzetben tenni. Minden erejét beleadva gyűri orron azt, aki hátra is esik. Mellkasa dagad a büszkeségtől, végre valakit le tud győzni, mikor másik helyről szélről jön a támadás, amit idejében észrevesz, hogy elhajol előle. Szembefordul támadójával aki nem más mint Elwarion, igen megvert állapotban de mégis még harcképes.*
- Nem szabad a nőket bántani! * Mondja neki aki megint ütni próbál, ezennel ökleivel hárítja az ütéseit.*
- Összeverlek és engedelmes leszel! * Hallatszik megkésve a válasz, cselezve támadásnak lendül újra a férfi, mitől azt érzi megint a földön van.*

Vendég

* Nem bírja kicsit érzékelni a körülötte levő dolgokat, csak utána, hogy két férfi elkapja őt és a szobák felé viszik. Nem sokáig teszik, elejtik a földre, nem tudja miért a fejét beveri mitől csillagokat lát, kicsit érzékei eltompulnak. Ezután még hangokat hall, utána csend. Mindenhol nyöszörgést hall, meg fájlalja valaki a derekét, esetleg a hátát. Ekkor egy alak odalép hozzá megnézi őt, felsegíti a közeli székbe.*
- Jól van kisasszony? * Csak bólint, úgy ahogy megvan. Neki is sajog pár tagja ekkor veszi észre, a fogadót teljesen szétverték. A férfi rámosolyog utána megy a következő emberhez, mindenkin segít. Kell egy kis idő, míg letisztázza magában a mostani eseményeket.
~ Most mi volt? Verekedésen kívül? ~ Krazt és Elwariont elviszik, ezt látja, amit jogosnak ítél. Ők csinálták ez az egész balhét. Feláll a helyéről, inkább most tényleg pihenésre vágyna. Megkeresi a fogadóst, aki kesereg a fogadója miatt.*
- Egy szobát. Ha van. * Meg is kapja, ki is fizeti a másikat, utána lassan felmegy a szobába. Ott elrendezi magát, a verekedés nyomait eltünteti magáról.
~ Máskor úgy vélem mágiát használok. Bár nincs semmilyen olyan varázslat amely nem ártana. ~ Sóhajt fel, a dézsában meg is fürdik, legvégén befekszik az ágyba. Még azon gondolkozik valahol megtanul kicsit verekedni, hogy ne legyen ennyire védtelen, mire elnyomja őt az álom.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:44 pm

4. küldetés - Kocsmai bunyó

*Ambaron. Ez az a hely, ahova az arany sárkány sosem lépett valami szívesen. A téli napforduló közepén azért nem, mert a giccses „szeretünk mindenkit” érzés neki nem fűlik a fogához. Ő nem olyan, s bár Aranamophe állítólag megáldotta azt a helyet, s képtelenség ártani a másiknak, ez az érzés mégis távol tartja. A többi időben pedig azért kerüli, mert neki túlontúl közel fekszik a Sárkányok völgyéhez.
Mikor a ménes befogásában segített a nyugati szegletben, akkor tartott utána kelet felé. Úgy alakult, hogy kénytelen mégis ebben a faluban megszállni. Azért is, mert már rá esteledett, és azért is, mert Elonar erdejét legszívesebben szintén elkerüli.
Nehéz dolog paranoiásként és sok helyen kiutáltként élni.
A falu főutcáján nem kelt feltűnést a fekete ruhás mágus. Gyorsan elkönyvelik a lakosok magukban, hogy ez egy fekete köpenyes, de nyilvánvaló, hogy a kelleténél sűrűbben is megfordulnak errefelé.
Ezért a közöny iránta. Namelyr ezt a legkevésbé sem bánja, sőt, élvezi, hogy a kutyát sem érdekli az ittléte.
A fogadó felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:44 pm

*A Csillagfény fogadó éppen olyan névvel rendelkezik, ami illik ehhez az istennő által „megrontott” helyhez.
Kain erőt vesz magán és belép a helyiségbe. Természetes, hogy hamar feltűnik neki a testes, pirospozsgás fogadós, le sem tagadhatná foglalkozását.
A sárkány keres magának egy jó helyet, de sajnos a kedvelt helyei, vagyis árnyékos, csendes sarkok, ahonnan belátni a fogadó nagy részét, most mind foglaltak.
Kénytelen hát helyet foglalni a tér közepén.
Igaz, elgondolkodik rajta, hogy talán egyenesen a szobájába kellene mennie, evés-ivás nélkül, de egy jó kupa bor azért jól esne neki.
Hiába kétlábú találmány, talán túl sokat tartózkodott már emberek között. Régen megvetette ezeket a bódító italokat, amik ugyan rá nem voltak komolyabb hatással, a kétlábúakból sokszor a legrosszabbat hozták ki.
Mostanra ez a véleménye annyiban változott, hogy már nem veti meg.
A felszolgáló, egy takaros cselédlány sietve hozza ki neki a megrendelt italt, mert a közeli, hangos asztaltársaság leghangosabb szószólója már hívja is magához.
Kain sötét tekintetét végigjáratja rajtuk. Azon típusú kétlábúak, akikre az alkohol rossz hatással van.
A sárkány felemeli a kupát és miközben iszik, fekete szemével folyamatosan szemmel tartja a hangoskodókat.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:45 pm

*Az újabb rendelést a felszolgáló lány sietve teszi le az asztalukra, oly sietve, hogy sikerül az egyikből néhány kortyot az egyik éppen társával összekapaszkodva éneklést imitáló férfi ölébe önteni. Az menten fel is pattan és a láthatóan elfehéredve szabadkozó nőt megragadja.
- Nézd, mit tettél! Ez a vörösbor sosem jön ki! De tudod mit, kárpótolhatsz!
*Néz röhögve társára, majd a lányt a hajánál megragadja és azonmód az asztalra fordítja.
Eddigre már felkeltette a fogadó teljes vendégseregének figyelmét, hiszen már korábban is többen neheztelő pillantásokat vetettek rájuk.
Amikor a férfi övét kioldva közelít az asztalon hüppögő felszolgálóhoz, Kain szemei összeszűkülnek, de nem cselekszik.
Van azonban forrófejű fiatal a fogadóban éppen elég.
Egy máris ott terem és a részeg vállát megütögetve próbálja felhívni a figyelmet magára. Annyit ér el, hogy visszakézből kap egy tenyerest.*
- Ne avatkozz bele fiacskám!
*A sárkány nem érti, hogy egy ilyen fogadóban miért is nem tart a fogadós legalább néhány harcost a rend fenntartására, de úgy tűnik, nincs ilyen.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:46 pm

*Csak egy pillanatra merült gondolataiba, máris elcsattannak a következő pofonok és a részegek hamarosan már nem csak puszta ököllel verekednek. Egyik jól láthatóan a szék lábait töri ki, amin eddig ült, hogy aztán azokkal osztogassa az ütéseket.
Kain még mindig nem szállna be, nyugalommal ül a helyén, gondolván, majdcsak elül a bunyó. De nem akar, sőt egyre többen csatlakoznak hozzá. Hamarosan az ő asztalát is felborítják. A kupája már csak üresen koppan a földön, de aki felborította, az az ölében köt ki. A sárkány undorodva löki le magáról a férfit, mire az felháborodva ront neki.*
- Engem te csak ne lökdöss!
*Az arany sárkány első mozdulatával ki is tér, és amikor az iménti férfit saját ütésének lendülete elviszi mellette, hátba is rúgja. A férfi további asztalokat felborítva csapódik a sárkány mögött lévő, eddig csak szemlélődő vendégseregbe.
Mintha csak ennyi kellene nekik, ők is felpattannak és ki puszta ököllel, ki pedig asztallal, székkel lendül támadásba.
Kain sebesen ki is tér az első érkező elől, hogy aztán visszakézből adott ütésével terítse le.
Azonban mintha maga Haleran szállt volna le a fogadóba. Lassan nincs már olyan, aki ne szállt volna be a verekedésbe.
Nincsenek oldalak, régen nem a részeg asztaltársaságról szól már, csak a verekedés hevében senki nem törődik azzal, hogy abba kellene hagyni.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:47 pm

*A sárkány lassan hátrálni kezd. Keresi az ajtót. Esze ágában sincs sem feltűnni, sem pedig kitűnni a többiek elől. Így sikerül neki bekapnia néhány ütést. Mérge nőttön-nő. A harmadik találatra már egészen dühösen csap vissza. Mellkason találja az illetőt, reccsenést hall, s a fickó szép hátast dobva terül el a padlón.
A sárkány most meglátja a felszolgálót, amint próbál kikeveredni a verekedők közül, de láthatóan nem jár sikerrel. A terem közepe táján sikerült kirobbantania a bunyót és mivel már átterjedt az egész helyiségre, így igazán kiutat nem is talál. Próbál az asztal alá bújni, de felkapják fölüle, hogy egy különösen nagydarab férfit próbáljanak vele leütni, aztán mikor végre bátorságát összeszedve igyekszik ki, arcon is találják és menten el is terül.
A sárkány is elfoglalt közben, minden ütés, amit kap, megtorlásra kerül és lassan fel is tűnik többeknek is, hiszen nem egy verekedő fekszik már körülötte.
Ezúttal többen rontanak rá. Lám, ha erősebb ellenfélről van szó, mindjárt hajlandóak együttműködni. Kitér az első jobbegyenes elől, s térdét felhúzva küldi vissza a tömegbe az illetőt, ám ekkor lábát rúgják ki. El is terül az egyre szaporodó törmeléken, így fekete kabátjában hemperedik egyet, hogy az érkező rúgásokat kikerülje. Most rajta a sor, hogy mások lábait rúgja ki.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:49 pm

*Székekkel, asztallábakkal és még ki tudja, mi mindennel esnek neki. Újabb rúgásokat oszt ki és jó néhány rá húzott ütés után, több részét is fájlalva hemperedik hátra. Ezzel ugyan ledöntve a lábáról a szerencsétlen felszolgálót is, de legalább ő maga talpon van. Haja össze-vissza áll, arcán vércsík fut végig, másik oldalon is piros duzzanat van, sőt, még oldala is fáj, de ezzel törődni most nincs idő. Előbb ő maga is lerúgja az egyik felfordított asztal egyik, majd másik lábát, majd ezeket megforgatva kezeiben néz szét elszánt tekintettel. Kerülgetik, de így már kevésbé bátrak a sakálok körülötte.
Az elsőt egy az egyben vágja nyakon az asztallábbal, a másodikat előbb feltartja, kinyújtva kezét és a benne lévő fadarabot, egyenesen a közeledő gyomrába tartva, majd a másik kezében lévő bottal fejbe verve előbbi társa mellé küldi.*
- Ki akar még? Gyertek csak!
*A hang egészen halk, de annál vészjóslóbb. Nem jó kihúzni a gyufát egy sárkánynál. Kain is közel áll hozzá, hogy vérszagot fogjon, de úgy tűnik, a többség inkább már csak távolról méregeti, s talán kezd a fogadóban is alábbhagyni a harci kedv.
Kain lehajol a még mindig a földön fekvő nőhöz. Csak most látja, hogy összekuporodva kapkodja a levegőt. Valószínűleg gyomorba kapott egy ütést vagy rúgást, talán épp tőle, amikor hátrafelé próbált kimenekülni a verekedők közül.
Felemeli, miközben fél szemét még mindig a többieken tartja.*
- Tudom, hogy rossz, de próbáljon meg hátrahajolni. Úgy hamarabb jut levegőhöz újra és nyugszik meg a gyomorszája is!

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2011-08-31, 9:49 pm

*Úgy tűnik, hogy lassan sikerrel jár, mivel a felszolgáló, aki szintén több sérülést összeszedett, már nyugodtabban lélegzik és egy kidőlt asztalba kapaszkodva állni is tud.
A verekedők már eldobálták „fegyvereiket” és a küzdelmet is abbahagyták. A fogadó csatatérre hasonlít, és a kövér fogadós arca sem olyan vidám, mint érkezésekor volt, ahogy szemügyre veszi a pusztítást. Még nem jajgat, de elég elkeseredett képet vág. A földön még többek hevernek aléltan, most őket kezdik el társaik felpofozgatni.
Ebben az arany sárkány már nem kíván részt venni.
Megint csak valami zűrbe keveredett. Lassan már nem csak a sárkányok üldözik, hanem mintha valamelyik isten megorrolt volna rá, ahova kerül, ott mindig történik valami.
Sajog a lába, sajog a hasizma, nyilván a verekedés hevében próbálták pár gyomrossal harcképtelenné tenni, de a bordái, a háta is kapott jócskán, míg arcáról kabátja ujjával törli le a vért. A duzzanatok majd elmúlnak és a fájdalom is enyhül majd.
De nem itt.
A fogadót úgy hagyja el, amilyen gyorsan csak tudja. Elege van mindenből, inkább a szabad ég alatt tölti az éjszakát.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-03, 6:02 pm

//Larah és Thalion//

*A nimfák úrnője csak meghajtotta fejét kissé kimértebben a szokásosnál, ahogy Larah egyetértését fejezte ki. A fogadóban mindig kellemes sütemények és forró tea várják a betérőt és az ünnep idejére oly derű költözik azokba a falakba, hogy minden betérő otthon érezheti magát közöttük. A fogadós valamihez nagyon érthet.
Érezte, hogy az elf vezér megszorította a kezét s hallotta a hívó szavakat.*
- Menjünk!
*Egyezett bele ő is hamar. Nem kereste a lány arcvonásait, szép, fehér arcát neki kicsípte kicsit a hideg, így enyhe rózsaszín pír futotta el már kissé korábban is. Ő a maga részéről várta is már a fogadó kellemes melegét, ahol legalább részben kibújhat melengető köpenye alól.
Út közben nem kereste ő sem a szavakat, kissé összébb húzta magán a köpenyt.
Belépve, még mindig kecsesen Thalion úr karjába kapaszkodva követte, ajkán félmosoly jelent meg.*
- Ez gondolom, megfelelő lehet….
*Emelte barátságos, szép szemeit Larah arcára a kiválasztott asztal mellett.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-03, 9:33 pm

*Mikor belépett, megcsapta arcát a meleg és a jókedv áradata. Amióta egy kis semmiség miatt elpirult, nem csinált semmi mást, csak védőpajzsot vont egyszerű lelke köré, nehogy megtámadják az ismeretlen hangulatok. Mikor Elonar megkérdezte, hogy megfelelő e a hely, csak felé fordult és bólintott. Már elege volt abból, hogy egyre kedvesebb és közvetlenebb lesz. Nem mintha a világ legbarátságtalanabb elfe akart volna lenni, de sokkal otthonosabban érezte magát érzelemmentes énjében. Már szinte 10 éve él így és neki tökéletesen megfelelt.*

//bocsi, hogy csak ennyit írtam, de semmi sem jutott az eszembe Embarassed

//

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-04, 1:15 pm

*A fogadó kellemes melege átjárta az elfek vezérét is. Thalion úr látva a nimfa és az elf lány válaszát, meg is állapodik az asztal mellett, amit kiválasztottak.
A köpenyt szét is nyitja maga előtt, hogy kevésbé melegítse a hirtelen jött jó idő. A vezér jó tünde pengéje, a Sacro ugyan nem villan ki a köpeny rejtekéből, de a markolat és a kard gombja igen. Nem rejti sietve el, nincs miért titkolnia. Ez a fegyver nagy számú ork és sárkányfatty életét oltotta ki nem is olyan régen. Hűen szolgálta urát.
Elonarról tudja, hogy a nimfák úrnője biztosan nem fog megválni köpenyétől. Aranamophe áldása lassan el fog múlni Ambaron felett, s a nimfának nem érdeke népének reklámozása.
Még csak le sem ülnek szinte, máris megjelenik mellettük a felszolgáló.*
- Mit parancsolnak a kedves vendégek?
*Thalion bizony nem kíván most sem inni, így ha két társa leadja a rendelését, ő is csatlakozik hozzájuk, utolsóként.*
- Úgy emlékszem, kiválóan készítik citromfűből teáikat. Abból kérnék egy csészével.
*Le is rogy a székre, gondosan ügyelve arra, hogy két asztaltársa után foglaljon helyet. Szigorú pillantását végigjáratja a helyiségen. Mulatozó, vidám sokaságot lát, akiknek látszólag nincsenek gondjai. Sajátjai valóban elnyomhatják másokét, de az elfek ura tisztában van vele, hogy nem ő az egyetlen, akinek nagy terhek nyomják a vállát.
Azonban mielőtt visszaindul Olassië városába, még megpihen kicsit itt.
Egy kicsit elgondolkodik az elf lány viselkedésén, majd halkan, komolyan megszólal.*
- Mindenkinek megrázó élmény, amikor először jár ezen az ünnepségen.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-04, 4:56 pm

*A Csillagfény fogadó valahogy mindig is a régi, szép időkre emlékeztette Elonart Talán mert csak a szeretet ünnepén járt erre, talán azért, mert az a meghitt hangulat valahogy olyan érzéseket keltett benne, melyek mindig is értékesek voltak számára. Nimfái között érezte ezt, még régen, amikor fiatal korában ő is csak egy volt a többiek közül.
Minden felelősség, minden nélkül.
Nehéz egy népet vezetni, Izra szigorú szabályait is betartani, miközben nagyon is jól tudja, hogy bár a szabályok okkal vannak, de sokszor szívek szakadnak meg, életek törnek ketté miatta.
Valahol ez a szabály a magasabb jó, aminek időnként súlyos ára van.
Még mosolygott egyet Larah-ra, mielőtt óvatosan leengedte magát köpenyestől a székre.
Szinte megszólalni sem volt ideje, máris megérkezett egy cseléd.
Elonar sötét szemeit előbb Larah-ra emelte, majd mikor lehetőség nyílt rá, bársonyos hangján szólt.*
- Ha van abból a finom krémesből, amit minden évben olyan könnyűre és habosra készítenek, abból kérek egyet.
*Közben odasúgta a vér elfnek is.*
- Nagyon finom, igazi csemege…
*A nimfa utána inkább a háttérbe húzódott, hogy átadja a teret a két elfnek. Volt sejtése, hogy az elfek ura hova akart kilyukadni, de meg kívánta várni a végét. Finom ujjai eközben megigazgatták köpenyének ráncait, hogy engedjenek némi levegőt, de ne mutassanak semmivel többet, mint korábban.
Utána, bár a csuklya alatt hegyes fülei még mindig Thalion és Larah szavaira füleltek, mosolygós szemei már a környező asztalokat vizsgálgatták.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-04, 7:54 pm

*Mikor mind leültek máris jött egy cseléd, hogy felvegye a rendelést. Nem igazán szokott szerencsét próbálni se étkeknél, se italoknál. Mindig is jobban szerette a megszokott ízeket és mindenhol ugyanazt szokta rendelni. Most se volt ez másképp.*
- Menta teát kérek.
*Jelentette ki, miközben a cselédre nézett. Mindig is ez volt a kedvenc teája. Kitisztította az elméjét. Amikor Elonar odasúgott neki, a krémest ajánlva, már szinte meg sem lepődött a következő mondatán.*
- Akkor én is kérek egy krémest, ha tényleg ilyen finom.
*Nem igazán zavarta, hogy beadta a derekát. Mások előtt sose mondaná ki, még talán belegondolni sem kedvére való, de nagyon szereti a finom ételeket, bár az ínyencség nem igazán egy vérelf tulajdonsága. Az sem zavarta, hogy talán a menta erős aromája nem illik a krémeshez, ugyanis el sem tudott képzelni egy étkezést a kedvenc teája nélkül. Mikor Órëa komoly mondatát meghallja, kissé meglepődik. Nem hitte volna, hogy nyitott könyv az elf számára.*
- Látom, figyelmedet semmi sem kerüli el. Azonban én nem megrázónak, hanem inkább zavarónak mondanám.
*Jelenti ki komolyan az elf szemébe nézve.*
- Némelyeknek igazi áldás, ha boldogok lehetnek, és pár pillanatra elfeledhetik gondjaikat. Azonban vannak olyanok, akik nem szeretik elfeledni az élet próbatételeit.
*Jelentette ki, miközben visszagondolt 10 évvel ezelőttre. Amikor az emberek a szeme láttára végezték ki családtagjait, fajtársait és kicsiny faluja minden lakóját az ő naivsága és ostobasága miatt. Az előbbi kijelentése kissé nyersre sikerült, de nem akarta részletezni. A bánat, magától az emlékképektől is kiült eddig érzelemmentes szemére. Maga a múlt gondolata is zavarta, de nem akart megszabadulni tőle.*
- Mindenkinek vannak keresztjei és jobb őket elfogadni, mintsem harcolni ellenük.
*Mondta inkább önmagának, semhogy az elfnek. Ekkor kihozták a rendeléseket. Belekortyolt a teájába és felfrissült tőle. Az utánozhatatlan menta ízétől átjárta a nyugalom és a tisztánlátás. Nem tudta elképzelni a világát e tea nélkül. Majd letette a poharat és újra az elf szemébe nézett, jelezve, ha lenne bármi kérdése, csak mondja és ő válaszol. A krémeshez még nem nyúlt majd akkor kezd bele a kóstolásába, ha befejezték a beszélgetést. Azért mégsem a legjobb egy komoly beszélgetés közben elkezdeni enni. Talán még inni sem lenne szabad, de ki tudja. Nem igazán járt illemtan órára.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-05, 11:17 am

*Thalion a széken ülve hallgatja végig két társa rendelését. Elonaron meg sem lepődik, hiszen már ismeri régóta a nimfát. Larah rendelése azonban meglepetés számára, hiszen kevésbé nyitottnak érezte eddig a lányt.
Hogy nyitott könyv számára? Azt túlzás lenne állítani, de az elfek vezére éppen népével áll a legszorosabb kapcsolatban, s oly sokféle sorssal, oly sokféle elffel találkozott már, hogy sokszor könnyebb egy orca egyetlen villanásából olvasni, mint más népek egész hosszú elbeszéléseiből.
Thalion úr éppen ilyen villanásokból olvasta ki Larah egy-egy lényeges dolgát.
Nem tagadja, de nem is ad azonnal választ az elf lánynak. Előbb kortyol a kellemes, forró teából, s hagyja, hogy a savanykás, mégsem savas íz szétáradjon szájában.*
- Úgy vélem, az istennő nem feledtetni akarta a próbatételeket, hiszen ezek által válunk bölcsebbé, s erősebbé. Az istennő csupán szeretetet és reményt kíván adni ilyenkor. Ezért is választja az év legsötétebb időszakát, a téli napforduló környékét. Ilyenkor a leghosszabbak az éjek, s utána már a fény időszakai hosszabbodnak, míg eljő a tavasz, majd a nyár is.
Mindőnk hordja saját keresztjét, ez alól még az istenek sem mentenek fel. Ők adták nekünk szabadságunkat és képességeinket is, hogy megbirkózhassunk létünk nehézségeivel.
*A vezér kortyol egyet a csészéből, majd egy pillanatra még ízlelgetve kortyot, lenyeli azt.*
- Tudni kell megtalálni az egyensúlyt, ehhez kaphatunk erőt. Át kell menni a sötét és a napfényes időszakokon, hogy helyükön is kezeljük őket.
*Thalion szokatlanul bőbeszédű lett, s talán még maga sem tudja, miként, s legfőképp miért is keveredett eme hosszas eszmefuttatásba, komoly beszélgetésbe.
Közben nem mulasztja el, hogy kedves tekintetet vessen a mellette ülő Elonarra is. A nimfa csendesen a háttérbe húzódott, hagyván a két elfet beszélgetni egymással.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-05, 4:59 pm

*Elonar kedves mosollyal nyugtázta, hogy Larah hallgatott rá és szintén rendelt egy krémest.
Aztán inkább teljes csendben hallgatta a két elf közötti beszélgetést.
Larah múltjáról semmit nem tudott, csak Thalionéról, azt viszont behatóan ismerte.
Nem úgy, hogy mellette lehetett, hiszen jó ideje már ő a vezetője az erdei nimfáknak, de annyira mindenképpen, amennyire hírből és a vezér elbeszéléseiből tudhatta.
A múltját pedig, még gyermekkorból egészen Olassië előző vezetőjének haláláig, vagyis Elsga pusztulásáig sokkal közelebbről is tudta, hiszen akkor az elf vezér még nem volt vezető.
Mindig szívesen gondolt arra a Thalionra, aki már akkor is nagyon komoly volt, de sokkal kevésbé gondterhelt.
Közben megérkezett a krémes is és a nimfa finoman a mellé kihozott kanálla fogyasztani is kezdte.
Ha valaki a fogadóban figyelte volna, azt hihette volna, hogy a kissé durva köpenybe burkolózó nőalak vagy álruhás nemes hölgy, vagy pedig igen jó nevelésben részesült pór lehet, mivel kifogástalanul fogyasztotta el a süteményt.*
- Ennek megtalálásában, Thalion, te is nagy utat jártál be már.
*Tette le finom ujjaival a kanalat a tányér szélére, jelezve, hogy befejezte az étkezést.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-05, 7:08 pm

*Érdekesnek találta az elf gondolatmenetét. Nem kétséges, hogy ő is átélt már nem kevés katasztrófát és lelki bánatot. Mikor látta, hogy a nimfa befejezte az étkezést, már meg akarta kóstolni a krémest. Gyengéden maga elé húzta a tányért és a kanállal leszelt egy kis falatot, amit utána nyugodtan be is kapott. Egy kis ideig ízlelgette, majd lenyelte. Megállapította magában, hogy a nimfa nem tévedett és tényleg nagyon finom. Ezután újra az elf szemébe nézett és folytatta a beszélgetést.*
- Láthatóan nem csak a levegőbe beszélsz. Ritkán találkozok ilyen bölcs személlyel...
*Ismerte el az elfet és folytatta a mondandóját.*
- ...és jól tudom, hogy az istennő nem rossz szándékból adta e kis falura varázslatát. Azonban engem így is zavar. Én olyan típus vagyok, aki jobb szeretek nyugodt, tiszta fejjel gondolkodni akármiről is van szó. Amit kissé hátráltat az, ha tele vagy a legkülönbözőbb érzelmekkel és gondolatokkal.
*Mondta ki a legtárgyilagosabb hangnemben. Nem tudhatta milyen is igazából az elf személyisége, de arcán látta, hogy ő sem az a mindennap viccelődős, vidáman ugrálós fajta. Talán ezért is nyílt meg neki ennyire. Egy picit saját édesapjára emlékeztette. Ő is valamennyire komor elf volt, aki a megfelelő személy mellett el tudta kissé engedni magát. Úgy tűnt Órëa esetében ez a személy nem volt más, mint Elonar.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-06, 3:52 pm

*Elonar is bekapcsolódik a társalgásba, miután a kapott krémest el is fogyasztja. Az elf vezér csak lassan hajtja meg gondterhelt fejét a megjegyzésre, de szóban nem ad rá feleletet.
Larah közben szintén megkóstolja a süteményt, mielőtt válaszolna a vezér szavaira.
Thalion komoly tekintete már ismét a vér elfre vándorol, s megértőn hallgatja végig a szavait. Két erős kezének ujjait összefonja, úgy teszi le őket az asztalra, nem messze a csészétől.
Ő is járt ebben a cipőben. Zavarta az, ha valaki a közelében boldog volt, miközben neki ez nem adatott meg.
Az is gondot okozott, ha megérintették a szívét, s emiatt el lehet mondani, hogy még Elonartól is távolságot tartott. Komor és visszanézve egészen hideg idők voltak ezek, de akkor erre volt szüksége. Olassiënak pedig egy erős és határozott Thalion Órëa személyére.
Persze azóta ezek a dolgok enyhültek, de kétségtelen, hogy az eltelt idő és saját tapasztalatai oldották a benne felhúzott gátakat. Csak halkan szólal meg.*
- Ismerem sorsod ilyetén folyását, s nem áltatlak, ezek a dolgok maradandók. Oly időket élünk, mikor nem könnyű annak, ki terheket hordoz könnyű léptekkel járni élte útját. Az áll rajtad, mit kezdesz az eléd kerülő lehetőségekkel, s hogyan szemléled a dolgokat.
*Az elfek vezére hátradől, jobb kezét pedig kinyújtja a citromfű teás csészéért, hogy a maradék, már csak langyos főzetet is elfogyassza.*
- Ezen utak közül pedig csak te választhatsz.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-06, 5:13 pm

*Elonar tudta, hogy olyan gondolatokra terelte Thaliont, melyekre talán nem kellett volna, de a vezér sosem arról volt híres, hogy könnyen haragra gyúl, így most sem történt semmi. Ellenben emlékeztette saját korábbi önmagára az elfet, aki így talán könnyebben érthette meg a szemben ülő lányt. A nimfa szép arcán megértés tükröződött, holott átélni nem élhette a két elf nehézségeit. Saját keresztjét valahogy ilyen társaságban valamivel könnyebbnek érezte.
A krémes már elfogyott, és ő maga nem akart hosszan tartózkodni a faluban. Nem az az iszákos fajta, az emberek pedig lassan majd, ahogy Aranamophe áldása múlóban lesz, egyre inkább a számra túlontúl vad ünneplésbe fognak kezdeni. Ezt pedig az úrnő nem akarta kivárni.
Finoman előrehajolt, hogy magára vonja két társa figyelmét.*
- A magam részéről örömmel hallgatnám tovább ezt az eszmecserét, de nem itt. Időszerű indulnom, hiszen otthonomban várnak már. Az itteni ünneplés pedig nem az én lelkemnek való.
*Tette hozzá elmosolyodva. Szép szemeit első sorban Thalion komoly arcán pihentette, de nem kíséretre várt, csupán tudta, hogy búcsú nélkül nem hagyja el az elf társaságát.
Persze mosolyából jutott Larahnak is, hiszen hárman foglaltak helyet az asztalnál.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-01-06, 8:16 pm

*Larah csöndesen hallgatta az elfet és érdekes módon nem csodálkozott rajta, hogy az elf is hasonló volt a múltban, mint most ő. Talán nem kevés olyan személy van, akik hasonló lelki harcokkal küzdenek, vagy küzdöttek, mint ők.*
- Talán igazad van.
*Nyugtázta egy rövid mondatban gondolatait és megitta utolsó korty teáját.
Mikor a nimfa megemlítette, hogy mennie kéne már, Laráhnak is eszébe jutott, hogy ő sem akart eddig időzni e kis falucskában.*
- Nos, nekem is mennem kéne. Egész eddig úgy terveztem, hogy csak Aranamophe megjelenéséig leszek itt, majd tovább is állok.
*Közben ő is megette a finom krémest. Nem akart hosszú búcsúzkodást és úgy vélte, hogy Órëa-val való beszélgetését is lezárta.
Kis szütyőjéből, miben a pénzét tartotta előszedte az étkéért és italáért a megfelelő darnát, majd lerakta az asztalra.*
- Élveztem eszmecserénket és tanácsod talán elfogadom, Thalion.
*Nem tudta, hogy szólítsa meg az elfet, így maradt annál a megszólításnál, mint amit Elonar használt. Felállt és még állva megigazgatta köpenyét a távozáshoz.*
- Jövőre is eljövök. Remélem, ha máskor nem, legalább akkor újra találkozok valamelyikkőtökkel.
*Mivel Elonartól személy szerint nem búcsúzott el, csak szemével jelezte búcsúzását és kis örömét, hogy mindig kedvesen és mosolygósan viselkedett vele e rövid idő alatt, majd elindult. Hozzá képest még ez a búcsú is csöpögős lett. Az ajtónál még megállt és anélkül, hogy hátra nézett volna, intett egyet kezével. Nem tudta látták-e, de ez volt számukra az utolsó búcsúja, majd kitárta az ajtót és nyugodtan kilépett rajta. Nem akart Elonar után távozni, hátha még van valamilyen megbeszélnivalójuk, amit előtte nem akartak elmondani.
Még kissé ízlelgette Órëa szavait, majd megindult következő úti célja felé.*

//Nos, én távozom Smile

köszönöm a játékot és elnézést, amiért kissé furcsán távoztam. tongue

//

» A fogadó
» Tűz fogadó
» Vén kujon fogadó
» Fehér lady fogadó
» Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)