Gwaith-dúr, a sötét elfek városa

*Érzem, ahogy lassan, lágyan pofozgatni kezdik az arcomat. Ahogy kinyitom a szememet egy sötét fényléssel és enyhén homályos tekintettel nézhet farkas szemet Vogon, majd néhányat pislogok és rendezem magamban a dolgokat. Átfogom a férfi nyakát és szorosan hozzá préselem a testemet, enyhén megremegek.*
- Mi történt? *suttogom a szavakat és észre sem veszem, hogy más is van a szobában, csak Vogon szemét és arcát nézem, mely most - meglepő módon - megnyugtat.*
- Nem emlékszem semmire, csak a furcsa ködre. Hol van az a szellem? *teszek fel ismét néhány zavarba ejtő kérdést, végül igyekszem visszanyerni az erőmet. Lehunyom a szememet, majd Vogonra nézek és a karperecemmel egy lágy vágást húzok a kezén. Mélyen a szemébe nézek és úgy teszem fel a kérdést: engedi-e, hogy a véréből újra erőre nyerjek. Hogyha bólint és megérti a kérdést, akkor lágyan a saját kezemet is megvágom és összeillesztem a vérünket, amitől én erősebb leszek, a férfi viszont enyhe bizsergést érezhet.
Egy kis idő múlva érzem, hogy kezd visszatérni az erőm és már nem is szédülök annyira. Vogon karjára támaszkodva állok fel és tekintetem találkozik Aden-éval. Furcsa félelem és remegés fut át rajtam és el is fordítom a tekintetemet. Mi történt velem? Lassan az asztalhoz sétálok és leülök, ügyelve arra, hogy minél messzebb kerüljek Aden-től. Nem szólok egy szót sem, csak lassan enni kezdek egészen addig, amíg Aden ki nem akad. Értetlenül hallgatom a szavait, majd kérdőn Vogon-ra nézek, de nem szólok semmit.*

Igazán kellemetlen dologban volt részem a házőrző szellemnek köszönhetően. Nem sok mindenre emlékszem, csak a furcsa ködre, majd arra, hogy Vogon karjában fekszem. Egy érdekes, és gyors vérmágiával nyerem vissza az erőmet, és hálás pillantást vetek a férfire, hogy engedte, hogy használjam az élet erejét. Nem biztos, hogy ezt sok ember, vagy elf hagyta volna, így nagy hálával tartozom a férfinek. Lassan az asztalhoz ülünk vacsorázni, én pedig igyekszem csendben elmélkedni arról, hogy mi is történt. Nem sok mindent tudok meg, csak az, hogy Vogon rabszolga kereskedő, de ezt már eddig is tudtam. Úgy döntök, hogy nem érdekel az elf piszkos dolga, nem érdekel, hogy mivel foglalkozik. Egyszerűen csak hálás vagyok érte, itt maradok vele egy éjszakát, majd folytatom az utamat. Észreveszem Aden pillantását is, majd Vogon kézfogása vonja magára a figyelmemet. Vetek egy pillantást a kezünkre, majd csábosan elmosolyodom, és észrevétlenül a férfi combjára csúsztatom a kezemet, majd egyre feljebb kezdem el simogatni. Végül egyik ujjamat végighúzom a combján a térdéig, és felrakom a kezemet az asztalra. Felhívás keringőre, ez a tekintetemben is benne van. Mikor befejezem a vacsorát, kíváncsian a férfire nézek, majd ártatlan tekintettel állok fel.
- Köszönöm szépen a vendéglátást és a finom vacsorát. Ám most már én is álomra hajtanám a fejemet. Vogon Kedves, megmutatnád a szobámat? - simítok végig lágyan a férfi karján mosolyogva, és lassan felvonom az egyik szemöldökömet.

Az éjszaka leple alatt igazán jól szórakoztunk Vogonnal és a helyzet az, hogy nem is annyit aludtunk, amennyit kellett volna. Azonban az ébredés korán sem volt olyan kellemes, mint ahogy azt gondoltam. A meleg testet érzem magam mellett, ahogy Vogon karját is a derekamon, ám meztelen testem alatt hideg kőpadló van. Majd agyamba, melyben kellemes álom jár táncot, hirtelen érkezik a nagypapa érdes, közel sem kellemesen csengő hangja. Felnyitom vörös szememet és ijedten pislogok körbe, hogy meztelenül fekszem egy ismeretlen szobában, és Vogon nagy apjával nézek farkas szemet. Skoltva rántom meg a kezemet, mire a nagypapa teste- hogyha nincs éppen védekező mechanizmusba, akkor elég könnyen - egyszerűen kicsavarodik, arra késztetve őt, hogy elforduljon. Gyorsan felmérem a helyzetet, majd hagyom abba a visítást, engedem el a papát és kapom magamra a vörös, hosszú csuklyás köpenyt.
- Jézusom! Elnézést... - pillantok a nagypapára, majd Vogonra, hogy mégis mi a fene folyik itt? Nem tőle, de hamarosan választ is kapunk, hogy a város katonái keresnek minket. Nem igazán értem, hogy miért, hiszen nem tettünk semmi rosszat, én legalábbis biztosan nem. Egyszer megszöktem egy börtönből, de az olyan régen volt már, hogy nem s emlékszem, miért tartóztattak le. Mégis a szívem megremeg egy cseppet és izgatottan várom, hogy mi tévők is legyünk. Gyorsan talpra szökkenek és az elfre nézek, akivel olyan kellemesen töltöttük el az estét. Valami még mindig vibrál közöttünk, egyszerűen vonz a teste, a lelke, az ajka és a tekintete... Érzem, hogy a forró vágy ismét utat tör magának bennem, ám ennek most nincs itt az ideje, és ezt tudom.
- Telarba? Mit keresünk majd mi Telarba? - csattan a hangom, ám sejtem, hogy kicsit hisztisre sikeredett a dolog, hiszen Vogon és a nagyapja csak védeni akarnak minket.
- Összeszedem a cuccom, és lent megvárlak - nézek mélyen Vogon szemébe és szívem szerint nyomnék egy csókot az ajkára, de nem tudom, hogy a papa ehhez mit szólna. No, nem mintha nem lett volna elég egyértelmű az, ahogyan feküdtünk... Minden esetre csak lágyan végighúzom a kezemet az arcán, a szememmel búcsúzom és elsietve a nagypapa mellett gyorsan összeszedem a cuccomat, és felöltözöm harc ruházatba.

A búcsú soha nem tartozott az erősségeim közé, így hát most sem nagyon erőlködöm azon, hogy valami maradandót adjak Vogon-nak, esetleg, hogy valami látványos távozást próbáljak végrehajtani. Főleg, hogy nem is nagyon rajtam múlik, hogy hogyan is távozunk, hanem Sauron-on, aki igencsk sietősre fogja a dolgot. Gyors léptekkel fogjuk közre a nimfát, akik lágyan magamhoz szorítok. Nem nagyon érti, hogy mi is történik, így csak néhány szót suttogok neki:
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Elmegyünk Ambalonban, aztán... - itt elharapom a mondatot. És mi lesz azután? Fogalmam sincs, bizonyára mindenki megy a dolgára. Már ha eljutunk odáig. Nekem minden esetre mindenképpen haza kell jutnom. Sauron még magához int és ad nekem egy kenőcsöt, ami elfed bizonyos változásokat. Nem igazán tudom ezt hova tenni, minden esetre egy halovány mosollyal köszönöm meg az ajándékot, és csúsztatom be az egyik belső zsebembe, ami bizonyára rejtve marad a szemek elől. Belekapaszkodom az idős elfbe, a nimfát magamhoz szorítom és lehunyom a szememet várva arra, hogy itt hagyjuk ezt a házat. Azonban a lábam sokkal hamarabb fog talajt, mint vártam volna, és látom, hogy valami nem sikerült, hiszen a kertnél nem jutottunk messzebb. Ijedten és értetlenül pislogok körbe, és látok meg egy erőteljes, határozott férfit, bizonyára ő a vezető, ő támadt ránk. A szavakat hallgatva néhány felém is röppen, én pedig határozottan kihúzom magamat és tekintetemet mélyen a férfi szemébe fúrom. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, így inkább nem is szólalok meg, csak szorosan tartom magam mellett a félelemtől halálra vált nimfát és lágyan simogatom a haját, gyengéd szavakat suttogva a fülébe. Fogalmam sincs, hogy mi is fog történni most, de nagyon remélem, hogy nem esik bajom. Vajon mibe keveredett bele Vogon és hova rántott bele engem is?!