Ekorin városa

Most már biztos, hogy Nawának agyára ment a "hatalom". Bár az általános vélekedés úgy tartja, hogy nő kezébe nem szabad hatalmat adni, én azért ezt módosítanám: Nawa kezébe nem szabad hatalmat adni. Nem akarta hogy elmenjek, helyette kiszállt a kádból, előhúzta a kardját és a nyakamhoz közelített vele. Nem mozdultam meg, csak hitetlenkedő arccal hallgattam amit mondott.
- Eddig is Nawának hívtalak. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mintha ezzel le is tudtam volna a dolgot. Nawaként mutatkozott be nekem anno, és épp ezért az is marad számomra. Az arckifejezésemen láthatta azt is hogy rohadtul nem érdekel miért nem szeretné ha a nevén nevezném őt.
- Mondd csak, hallod te magad? - sóhajtottam lemondó arccal méregetve őt.
- Kérkedsz itt az erőddel és istennek nevezed magad. Ez így nem normális. - mondtam a szemébe nézve.
- Az erődet nem arra kéne használnod, hogy mások szabadságát korlátozd, értelmetlen háborúkat robbants ki, gyilkolj kedvtelésből...és legfőképpen, hogy védtelen nőket molesztálj. - utaltam saját magamra.
- Ha így viselkedsz a józan ítélőképességgel megáldott emberek, nem istenként fognak rád tekinteni, hanem utálni fognak. - arcomon valami fájdalmas, csalódott kifejezés jelent meg. Volt idő, amikor kedveltem ezt a férfit. De már nem tudtam mit is gondoljak róla.
Magam se tudtam miért, de lassan közelebb léptem hozzá, a penge éle kissé hozzáért a nyakamhoz. Éreztem ahogy egy kevéske vér folyik végig a bőrömön a kulcscsontomig. Lassan kinyújtottam a jobb kezem és ha engedi az arcára simítom a tenyerem.
- Kaptam már elég rossz élményt az élettől. Legalább te ne akarj bántani engem. - mondtam halk szomorú hangon.

*Ámulva hallgatom a lány naív képzelgéseit, hogy is gondolhatja, hogy érdeklik őt az emberek. Érzem ahogy az arcomon végig simít a lány, szememmel a vércseppet követem ahogy lefolyik egyenesen domborulatai közé. Majd tekintetem vissza vándorol szemeire.
- Hihetetlen, hogy te még a ragadozót is rá akarod venni hogy egyen füvet... Talán ezt csodálta benned az a fiú... Szerintem szánalmas...
*Eresztem le a kardot a nyakáról a lánynak, majd szemeim cián színbe kezdtek pompázni.
- Emberi szemekkel egész csinos is vagy.... De...- Villan vissza vöröslő tekintetem...- Ezekkel csak egy préda amit felfalhatok....
*Fordulok meg, a kardot egyenesen átdobva az egyik gerendán mi ágyamnak lába volt s az egyenesen felívelt egészen a plafonig, négy láb tartotta a fölöttem lévő plafont, ha netán álmomban robbantanák rám az épületet, még akkor is legyen egy hely ami biztos pont a házban. Majd vissza fordulok közben másik kezemmel még a lányt tartottam. Jobb kezem a nyakára csúszik, majd arcát simítom végig.
- Ti emberek olyan édes és naiv álmokat követtek, azt hiszitek lesz még esélyetek harcba szállni velük... Azt hiszed láttál már sárkányt?- Elkacagom magam- Ugyan, az kis poronty volt ezekhez a sebezhetetlen gigászokhoz képest.... Mond kicsi lány... Azt hiszed emberként van esélyed a sárkányok ellen?
*Majd ujjamat ajkamhoz emelem megharapom azt, vérem kiserken. S a lány nyakához érintem ott ahol a sebe van.
- Szeretnéd látni igaz? Hát nézd meg a saját szemeddel...
*A lány elé tárulnak az emlékek, pont úgy mint Salamon is megmutatta Mia Rutonnak, habár egy manipulatív mesének is felfoghattuk, viszont most a lány az igazat látta. Láthatta a fekete sárkányt, s azt ami Orod Opeléből maradt amiket láttam. Az ezernyi sárkányt s Inaethet is. Hangok a képek között nem voltak, pont azért hogy jól hallja hangomat.
- Látod őket nem igaz? Most láss belőlem is egy kicsit hogy értsed... ?iért nem érdekel az emberek sorsa...
*A lány szeme elé egy parányi folt fut, s az egyre csak közeledik, elég gyorsan kialakul belőle egy emberi forma. A lány most vöröslő tekintetemmel lát. De így is felismerheti a félelmet az ember arcán. Hamarosan egy vastag test csavarodik a férfi köré, mi pikkelyes volt. Bár ezt nem tudni mennyire láthatta a lány. Majd a férfi feje elcsuklott, s most az eget kémlelheti a lány s a test a körgyűrűből eltűnik, majd egy kezet lát.
- Emberek ti csak táplálék voltatok a tápláléklánc alján... Nem csak az én világomba de itt is... Ezt jegyezd meg
*Szólalok meg halkan.
-Csak táplálék...
*Szorításomat érezheti a lány a nyakán.
- El se tudod képzelni milyen élvezet is rátok vadászni....
*A lány még kap levegőt de könnyű szerrel el is roppanthatnám nyakát.

Nawa képeket mutatott nekem. Olyan képeket, amiket rémálmaimban se akartam volna látni. Már biztos voltam, ő nem a barátom. Már nem. Nawából már semmi nem maradt. Az előttem álló szörnyszülött pedig olyan valaki, akit nem kedveltem.
- Jól van. - préseltem ki magamból a szavakat.
- Jó leszek, itt maradok, és többé nem zavarom a köreidet. Csak hadd menjek vissza a lakrészembe. - nyögtem.
- Szófogadó leszek. Mást nagyon úgy se tehetek. - hunytam le szemeimet. Nem tehettem mást, meg kellett adnom magam. Vele szemben esélyem se volt.

* Már elvigyorodok miközben valaki halkan kopog majd benyit az ajtón s meglát minket Rynnel. Tekintetem a lányra vándorol aki a vizet is melegítette.
- Hohohossin nagyúr Zaricse nagyúr hívatja eeengem...
- Rendben elég lesz- Fordulok vissza Ryn felé- Ne feledd ember, te magad csak egy préda vagy, s senki nem állhat a vadász és a prédája közé...- Eresztem el nyakát- Most Menj... Mindjárt indulok szólj. Zaricsének.
* A lany bólint majd megvárja Rynt akinek látszólag segítségre lehet szüksége. Majd Amint Hossin elmegy oda is lép a lányhoz karon ragadja majd elvonszolja magával.
- Gyere gyorsan mielött meggondolja magát...

/visszatérve a vadászatról/
*A csapat egyből pihenni kezdett amint vissza tértünk a városba. Izzott körülöttem a levegő, s arcomra tekintve mindenki nagy ívben elkerült s nyílt utat adtak nekem. Látszott rajtam, hogy sikertelenül tértem vissza. Majd megragadtam az egyik embert aki mellettem haladt el.
-Szólj Zaricsének, hogy azonnal jöjjön hozzám.
- Iiigen is Hossin nagyúr...
*eleresztem a férfit majd elindulok szállásom felé, s kis idő elteltével már Zaricse is megjön s egy eléggé lepusztult hálóval találkozik. Kissé kitomboltam magam a sikertelen eset után.
- Ejj... Mi tőrtént itt viharmágus támadott meg?
- Nem vagyok vicces kedvemben, áttérünk a B tervre.
- Igen és mi lenne az?
- A másik teremben, előkészítettem mindent, ki kell lépnem ebből az emberi testből... Lassú és kényelmetlen az utazás....
- Mégis hogy értsem ezt Hossin?
- Úgy hogy egy szellem vagyok, aki ebben a testben lakik... Meg kell halnia a testnek ahhoz hogy szét tudjak válni a hozzám kötött lélektől.
- Ez kicsit zavaros... De rendben miben segítsek?
- Odaát előkészítettem a rúnákat, amik fel tudják oldani az átkot amit viselek. S miután szétváltam ettől az átkozott testtől, elindulok s keresek magamnak egy másikat.
- Értem Hossin addig mi legyen?
- Tartózkodjatok minden felfedéstől maradjatok rejtve a sötétségbe, amint tudok vissza térek...
- Értem, teljhatalmat kapok?
- Eddig is megkaptad ezután sem változik.
*Zaricse arca vigyorba fordul, majd bólint egyet.
- Zaricse nagyot csalódnék ha elárulnál, s remélem tisztában vagy a következményeivel.
- Ohh természetesen, gondolom kiadnál a fekete sárkánynak s hamar a pusztulásba vetnél...
- Magam végeznék veled, elég volt egy testvér árulása....
- Eddig is segítettelek Hossin ezután is ez lesz, nem változik semmi....
- Remek menjünk intézzük el amit kell....
*Majd átsétáltunk a másik szobába, én a kezébe adtam egy pergament amit majd fel kell olvasnia.
- Ne feledd, amint meglátod igazi alakom azonnal végezz a testtel, akkor felszabadul az igazi lélek, köss meg nehogy elszaladjak...
- Rendben - emeli meg kezét mikor már a rúnák közepén állok s sötét árnyak vesznek körül majd szorosan gúsba kötnek- Kész akkor most kezdhetjük?
- Igen, de azonnal pusztítsd el a testet. Ha keres valaki akkor elmentem találkozni a fekete sárkánnyal.
-Rendben ez elég hihető.
- Hajrá olvasd.
*S Zaricse népem nyelvén kezd el igét olvasni, érzem ahogy a mágia elkezd hatni. Felizzanak a körök s a mágia szétszakítja a kötést a két lélek között. Hatalmas fájdalom ez az emberi testnek, s ez a kiszakítás mindennél jobban kikezdi még a szellemem is.

A következő napokban ismerkedni kezdtem a föld alatt élőkkel. Azt akartam kideríteni, van-e köztük olyan, akiben szövetségesre lelhetek. Körülnéztem a városban és megállapítottam, hogy egyedül gyenge vagyok ahhoz, hogy kijussak, így szükségem volt társakra.
Jó pár emberrel beszédbe elegyedtem, de egyik se tűnt megfelelőnek, egészen addig, míg össze nem futottam Joshi-val. Kis puhatolózó beszélgetés után kiderítettük egymásról, hogy mind a ketten szökni kívánunk és nem telt bele sok idő, már a társait is bemutatta. Nekik már kész tervük volt, és megengedték, hogy csatlakozzak hozzájuk. Éreztem, hogy habár beavattak, mégsem bíztak meg bennem maradéktalanul. Nem is csodálkoztam, hiszen az életük folyamatos stressz lehetett. Ezen a helyen számtalan rabszolga volt, és ha ez nem lenne elég, Nawa még a saját embereit is elnyomásban és állandó szorongásban tartotta a jellel, amit rájuk tetetett. Ahogy jobban elgondolkoztam ezen rájöttem, hogy bármilyen fanatikusok is Hossin nagyúr követői, a tömegeknek csak egyetlen szikra kell, hogy egy ilyen rendszerben robbanjanak. Az olyan vezetők, akik ennyire nyíltan kimutatják, hogy nem bíznak a saját embereikben eleve bukásra vannak kárhoztatva. Hittem benne, hogy Nawa ezt belátja: Ha ő nyíltan nem bízik az embereiben, az alattvalói se fognak bízni benne, sőt elégedetlenek lesznek. De úgy tűnt a „nagyúr” ezt nem látja, hiszen nem voltak emberi érzései.
A szökni vágyók csapatában tízen voltunk és mind mágusok. A többségük ráadásul erős mágus. Többször láttam, hogy Joshi egy szolgálólánnyal és pár másik alattvalóval is susmusol, de ha észrevették, hogy figyelem őket elcsendesedtek. Nem faggattam őket, hiszen engem már az is hálával töltött el, hogy megbíztak bennem annyira, hogy megengedték, hogy csatlakozzak hozzájuk. De éreztem, hogy valami más is húzódik a háttérben.
Éjjel terveztünk megszökni, a lehető legcsendesebb módon. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy az őrök nagy részére kábító átkot bocsássak. Ebben elég jó voltam szóval nem nagyon aggódtam. Éjjel kiosontam az ágyamból, találkoztam társaimmal a kijárathoz vezető folyosón és nekiindultunk a szökésnek. Én és egy Kaurin nevű fickó előrementünk és átkot bocsátottunk az őrök egy részére. Joshi, pedig kilőtte gyorsan az erősebbeket. Nem láttam mennyien maradtak, mert ami ez után történt, az nyitotta fel a szememet.
Átfutottam valami láthatatlan burkon, éreztem, de mivel nem akadályozott, sőt, nem is lett tőle bajom nem törődtem vele. Csak lélekszakadva rohantam. Ekkor hallottam meg a robbanást. Akaratlanul is hátrafordultam és beborítottak a maradványok. Ha valamibe beleőrülhet az ember, ha kicsit is gyengébb, hát az ez a helyzet lehet. A ruhámat, arcomat, hajamat, véres, megperzselődött emberi maradványmassza borította be. Levegőt is alig voltam képes venni. Ez hát a jel. Most bizony mindenki láthatta mit tesz Hossin (a „szeretett”nagyúr) a saját embereivel. Azt is rögtön megtudtam, hogy a burok amin átfutottam egy illúzió varázslat, sziklának mutatta Ekorin bejáratát. Ekkor hallottam meg egy hangot. Mágikusan felerősített hang visszhangzott Azt mondta dióhéjban, hogy most mindenki láthatta hogy is viszonyul az embereihez Hossin. Olyan bélyeget tesz rájuk , amivel bármikor megölheti őket. Senki sincs biztonságban, így inkább bátran harc közben haljanak meg mint úgy hogy Hossin felrobbantja őket, mintha csak férgeket taposna el.
Nos, hogy odabent mi történt ez után azt nem tudhatom, azt sem, hogy bejött-e Joshiék lázító terve vagy sem, mert van olyan hogy az emberben erősebbek az ösztönök, mint a kíváncsiság. Én is egy ősi ösztönre hallgattam: alapvető életösztön. Tudtam, hogy ha van esélyem valaha is kijutni hát az most van, soha máskor. A robbanós és lázítós közjáték elterelte az őrök figyelmét rólam, így behúzódva az árnyékok óvó sötétjébe, elindultam. Reméltem hogy minden megmaradt őr a kapunál zajló eseményekre figyel és így kiosonhatok, de ekkor valaki hátulról elkapott és befogta a számat.
- Joshi a barátom volt. Egyetlen kérése volt hozzám, hogy segítselek. Valamiért megbízott benned, azt gondolta, ha te kijutsz, akkor ha a lázadás terve meg is bukik, te majd hozol segítséget az elnyomottaknak. Esküszöl az életedre és mindenre ami szent neked hogy ezt meg is teszed? – kérdezte egy halk suttogó hang. Könnyek szöktek a szemembe, most jöttem csak rá, hogy milyen önző módon ítéltem meg az Ekorinban élőket. Azt gondoltam mind ugyanolyan fanatikusok, de úgy tűnik mindenhol vannak kivételek. Lassan bólintottam, a férfi levette a számról a kezét.
- Esküszöm. – mondtam a férfi szemébe nézve. Kis ieig farkasszemet néztünk majd behúzott egy sötét beugróba és egy zsákot adott.
- Ha ki akarsz innen jutni úgy kell kinézned mint egy őrnek. – magyarázta meg a ruhát ami benne volt. Látszott, hogy nemrég szedhette le egy kisebb termetű társáról, de az ötlet briliáns volt.
- Mostantól te Arni vagy, ez az ő holmija. A mi dolgunk, hogy értesítsünk minden másik őrt a készenléti állapotról…ami azért lép érvénybe, mert meg akartak szökni páran. Ez a fedősztori. Arni csöndes gyilkos nőszemély, így kérlek ha nem muszáj ne szólalj meg. És mostantól utánam gyere és csak oda lépj ahová én is. Itt mindenhol rengeteg csapda van. Elég egy rossz mozdulat és neked lőttek. – bólintottam, hogy megfogadom a tanácsát.
Elindultunk. A csapdák jól voltak álcázva, nem láttam hogy vajon mik lehetnek, de a félelem megvolt. Volt olyan, hogy úgy kellett mennem, mintha egy húsz centi széles csíkon mennék (valószínűleg így is volt, de a vermek mellettünk jól el voltak rejtve.) Volt ahol ugrani kellett, és ahol lehasalni és kúszni. Ezután újabb láthatatlan burok jött. Segítőm azt suttogta, mostantól sétáljak olyan természetesen mintha mindig is őrködtem volna errefelé. Időről időre megálltunk egy-egy őrhelynél és elmondtuk a fedősztorit a szökési kísérletről. Néha rám néztek, rámköszöntek, mert azt hitték Arni vagyok. Még szerencse hogy a csaj ekkora csuklyát viselt. Nem látták az arcomat. Csak biccentettem feléjük és indultunk tovább. Úgy éreztem, már órák óta csak megyünk, a feszültség szinte szétnyomta a mellkasomat. A szívem a torkomban dobogott, de segítőm jó színész volt. Az arca se rebbent, úgy hazudott mint a vízfolyás. Aztán végül elértük az utolsó őrhelyet is. Segítőm ott is elmondta mi történt a városban, majd közölte, hogy körbenézünk még a külső burok szélén is, hogy minden rendben van-e. Elindultunk hát és kisvártatva a férfi megállt.
- Mostantól olyan sebesen rohansz ahogy csak a lábad bírja! Nem nézel hátra, nem hezitálsz, nem állsz meg pihenni, amíg biztos távolba nem érsz! Ne okozz csalódást, ne legyen minden erőfeszítésem hiábavaló.
- És mi lesz veled? – kérdeztem, de ekkor meglökött és én tudtam, mostantól nem foglalkozhatok vele, azt kell tennem amit mondott. Rohanni, nem habozni, nem hátranézni, csak futni az életemért.
Fogalmam sincs mennyi ideig rohantam, hogy mekkora távolságot tehettem meg. Nem tudtam, hogy észrevették-e az eltűnésemet, vagy mindenki figyelmét elterelte-e Joshiék akciója. Nem tudtam üldöznek-e. De végül sikerült. Ezért hála Joshiéknak és hála annak a férfinek, akinek még a nevét se tudtam, úgy segített. Ők rám bíztak egy fontos küldetést, és éreztem, minden követ meg fogok mozgatni annak érdekében, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló.

* A kinyitott telepor az érzékelőkön belül hamar felkeltette a figyelmét ekorin lakosságának. S a Rynt segítők pontosan tudták milyen sors vár rájuk. Ryn még épségben atért a neki szánt átjárón keresztül. Viszont akik követték már nem mondhatták el magukról Ugyanezt. Mikor a lany kilépett őt már csak cafatok követték. Emberi tetemek s foszlányok. A teleport kissé késleltette az eseményt s Ryn is csak a szerencse kegyeltjei közé tartozott, hogy nem viselte ugyanazt a jelet amit a többiek. S talán pont ezért is csatlakoztak páran Ekorin csapatai közül hozzá. Talán kis reményként villant előttük a lány ha Hossin kivételt tett vele akkor talán nem is vegeztetné ki. De tévedtek hisz a döntés vegig a nagymester kezeiben volt aki Kíméletlenül megindított az átkot minden egyes emberben aki átlépte Ekorin láthatatlan határvonalát.
- Nagy kár...Hossin ostobasága miatt most egy szökött rab futkozik odakint póráz nélkül. Keritsétek elo kövessétek a portált. Bár leginkább ez Hossin dolga lenne. Gyerünk!
/ Nagy nagy siker, rajtad nem volt egyedül jel Ryn a többieket halálra ítélted./

* A varázslat Megkezdődött éreztem ahogy a lelkek szetválnak majd felszabadulok. Kilépve a testből mi eddig börtönöm s búvóhelyem is volt egyaránt. Látom ahogy a test össze esik, Zaricse komolyan vette amit mondtam. Egy pillanatig sem habozott letépni Aden fejét, amint meglátta hogy kiszabadulok belőle.
-Helyes... Nagyon helyes... Elindulok Zaricse akarmi van szabad a kezed az egész város mostantól a tiéd... Amíg nem térek vissza...
- Rendben, sok sikert a tervedhez akármit is takarjon.
- Köszönöm....
* Azzal testem áthatol a hegyen, s kozepvidék felé indultam.

/Rip ég veled kis kedvencem jó volt vele játszani az elmúlt években /

*Zaricse parancsokat oszt, térképet vesz elő. Ryn szökése nagy felfogást okozott, viszont a megtalált darabok amiket hatra hagyott maga után intő példa mindenkinek. Aki a rabokat segíti az ő sorsát választja. Miután befejezték a tanácskozást Zaricse felnéz.
- Egészen az erdő túloldaláig építsétek ki a csapdákat. Akkora teruletet fedjünk le amekkorát csak lehet. Mardan felől is neki állunk a rendszernek, vigyetek annyi embert amennyi kell. Már ma kész kéne lennie. A mágusok is lássanak munkához, Mardan felől akkora szakadékot szeretnék látni amin ember nem ugrik át. S ha mégis átugrik rajta várják a csapdák mik az életét is elveszik. Gyerünk!
* De nem csak eme nagy gondja akad a vezérnek futárt küld Gwaith durba. Eredeti otthonában még jól ismerik, vannak befolyásos barátai, csatlósai. Utánpótlást vételezne tőlük kemény pénzekért. Jól tudja a sötét elfekre hat a pénz szava. Eközben délre megindul egy nagyobb létszámú Ekorin csapat kik tovább terjeszkednek, halvány fonalak mik beindítják a csapdákat húzódnak vegig az egész erdőn. Egyetlen biztonságos kacskaringós út vezet már csak keresztül. Ott hol a fák már nem nyújtanak fedezéket a védelemnek árkok ásódnak, aljukon hegyes tüskék várják az érkezőket. Mardan irányából is elkezdődik a munkálat s ahogy a mester kérte a hegyek között természetellenes szakadék képződik amit jóformán csak megkerülve lehet áthidalni. Viszont aki mégis átjutna rajta azt hamarvást gördülő sziklák s nyilak zápora fogadja. A munka mit kiosztott nem kevés még a rabok is munkában találják magukat, néhol egy egy elpusztul a szökés kísérlet következtében. De elhanyagolható az ár ahhoz képest mi közelíthet feléjük. A mester biztos benne, hogy a kémek madarszarnyon előbb juttatják el a hírt minthogy a hadsereg megérkezne. A munkálatok folyamatosan mennek, Zaricse egész nagy területet szeretne az övének tudni.

* Három embert magához hivat a nagyúr, ők akkoriban meg a valiani tartományban szolgáltak, s nem az ő keze alatt. Persze kicsit rosszallóan néztek a sötét elfre, hisz vezérüket ő árulta el. Viszont nem kérdőjelezik meg a parancsokat, hisz már megéltek nem egy merényletet, s nem gondolják, hogy ez a szakma hosszú eletet tartogat. Majd a nagyúr elkezdi mondandóját.
- Testvérek, tudom hogy ellenszenvet érezték irántam, viszont a múlt nem befolyásolhatja a jelent...
* Csak bolintanak egyet.
- A jeleitek a nyelvetek alá helyeztük, hogy ne lehessen kiszúrni. Menjetek valianba vigyetek magatokkal három női testvérünket is, családként érkezzetek mint három bátyj. Valian fő pontjain robbanást kell okoznotok, Lehetőleg minél több civillel, és katonával végezni a merényletek alatt. Keressétek fel azokat a helyeket ahol a kimenős katonák mulatoznak majd vessetek véget életüknek. Mind a hárman remek szabotőr hírében álltok, tessék - nyujt át egy szatyorka penzt.- negyven darna... Elvileg menekültek vagytok északról. Vigyázzatok magatokra, a sötétség legyen veletek.
- Köszönjük testvér... Indulunk azonnal.
* Majd hat lovas három lovon indult meg valianba egy rozsdás karddal s három asszonnyal oldalukon. Szakadt göncök s kevés pénz, álruhában indultak útnak s csak reménykedtek hogy oda is érnek.

/Ezt olyan gyönyörűen megfogalmaztad meg is hatódtam/
* Vissza térve Ekorinba borzalmas hireket kapok. Jobban mondva inkább le súlytó mintsem borzalmas.
- Szedd rendbe az embereinket Zaricse! Elegem van a folytonos dezertálásokból.
- Nekem mondod mikor a te kegyeltjeid lépnek meg egyfolytában! Az enyémek most mind láthatták mi történik azzal aki meg akar lépni... Ez gondolkodtatóba ejti őket. Egy rossz szó nem ütötte fel fejét miután a túlvilágra küldtem a dezertőröket...
- Merre indultak?
- Követtük a nyomot amit a lány hagyott, Sternig vezettek.
-És miért él még?
- Mert az orkok másnap elkezdték megostromolni a várost, ha nem Aznap mikor odaért, nem tudjuk pontosan mikor értek oda. Vissza vontam a csapatokat. Egy emberünk odabent van, levelet küldtem neki, hogy segítse az ork sereget, ahogy tudja...
- Tudod, hogy semmiképpen nem éli túl igaz?
- Tudom ahogy ő is tudja. Ha az orkok akkor megeszik ha a katonák árulás miatt kivégzik...
- Remek akkor hősként vagy kutyaként halhat meg remek választások.
- Remélem elég akaratot vertem bele hogy hősként tegye...
- S mi hír az északi sárkányokról az elf városban?
- Hossin... Azok megindultak délnek nagy valószínűséggel az induló katonák ellen vonulnak.
- Mégis kikről beszélsz?
- Valian megindította a sereget, bár a papnő biztos nem örült neki. A város így nagy védelemtől esik el.
- Értem egyébb közlendőd?
- Igen persze valiant belülről kezdjük ki lassanként küldök vissza embereket, hogy meginditsunk egy belső terrort.
- Remek Zari, én sternnek veszem az irányt, addig cselekedj tovább belatasod szerint s jelentsd az érzékelőknek távozásom ne csapjunk nagy lármát.
- Rendben van, nemsokára a szellemek ellen is létrehozzuk az erőteret csak időigényes procedúra.
- Remek. Indulok akkor minél előbb oda érjek, habár ebben a formában elég gyors az utazás... A sötétség óvjon.
* Majd elindulok Stern vára felé, s utamat még a hegyek sem állhatják.

/Távozásom után /
* Zaricse ajtajában állnak, s halk kopogás majd belép egy fiatal elf.
- A lázadókat a saját sorainkban felszámoltuk nagyúr. A hajdani Valiani vezető követői voltak, itt a névsor. Őket maga végezte ki, hármat mi fogtunk el kik itt ragadtak s feltartották az őröket. Jól bírták a kínzást de nem hiába én vagyok a legjobb vallató, nincsenek többen...
- Remek, küldjél ki száz embert dolgozni. Keressünk egy kis pénzt, Gwaith-duri kapcsolatom ígért nekünk segítséget de ezekben a nehéz időkben többe kerül a kenyér...
- Pompás nagyuram azonnal elküldöm a fiúkat dolgozni, nagyon sok felmérésünk van jó ideje nem dolgoztak már a srácok.
- Indulj a dolgodra!
* Az elf bólint s Zaricse magára marad.
- Egyre jobban halad ez a dolog... Már csak az a dolgom hogy hátra dőljek és megvárjam a háború végét. S eletben maradjak majd dőzsöljek a hatalomban....

/idont túli Sternnel egy időben /
*Zaricse fogadja a küldöncöt s az azonnal rákezd arra amiért jött.
- Az alakuló dolgok nekünk kedveznek, a verelfek városát bevette az ork had. S azok futni kényszerültek s Thalionék menekitették a túlélőket. Ezt a hirt kaptuk, a Sterni ostrom nem áll túl fényesen, az éjszakának hamarosan vége szakad. S nappal az orkok meggyengülnek, mindazonáltal eddig sikeresnek vélhető az ostrom. Ha más nincs a kiéheztetés lesz a megfelelő taktika.
*Zaricse össze fonja ujjait, s egy mély levegőt vesz. Majd megszólal.
- Onoria nem fogja hagyni csak úgy elesni a kaput a főváros felé, lehet már seregei közel járnak... S megpróbálják kiegyenlíteni a küzdelmet s felmenteni Sternt a szorongatás alól... Ha az orkok sokáig elhúzzák ezt a csatát a kelő nap miatt talán a seregek időben érkeznek. Mardan után még egy vár fennmaradása mi erős katonai támaszpont lehet ilyen közel Ekorinhoz... Még akár a mi vesztünket is okozhatja... Nem! Nem fogjuk tétlenül nézni ahogy Onoria serege szépen lassan vissza foglalja az északi területeket.
*S akaratának tamaszul adja hogy feláll s az asztalra csapja tenyerét.
- Nagyúr... Hossin...
- Hossin azt mondta távollétében én vagyok Ekorin vezetője, s helytartóként kötelességem kisegiteni a szövetségeseinket!
- Nagyúr a sárkányok akik a fehér elfek városát lerohanták...
- Feledtébb nem érdekelnek azok a nyomorult élőlények, nem tudjuk merre járnak nem is megyünk a közelükbe... Jobb a békesség, az hogy Hossint nem zabálták fel csak a szerencséjének ad tanúbizonyságot. Azonnal hivass egy teleportalot, azonnal nyisson kaput Sternhez közel!
* A futár elkezd rohanni Zaricse megfordul a szekrénybe nyúl, előveszi saját Ekorin ruháját s lassan magára ölti azt. Ekkor ér vissza a küldönc.
- Nagyúr! De hát maga!
- Én személyesen megyek és felügyelem az eseményeket, amíg távol vagyok addig te veszed át a helyem, aki megpróbál megszökni azonnali halállal sújtsad. Ez az én akaratom... Nem szeretnék csalódni benned... Tudod a csalódást nehezen viselem.
* A küldönc nagyot nyel majd bólint egyet, Zaricse kilép termének ajtaján.
-Fridrich, Izog! Ti velem jöttök kaptok két percet hogy össze szedjétek magatokat, a teleportáló kapu nyitva áll?
- Azonnal kész nagyúr már csak magára vártam. Viszont nem volt elég egyetlen mágus, hogy áthidalja ezt a távot. Több mágus ereje volt szükséges, hogy képesek legyünk utat nyitni magának egyenesen Stern közelébe. De sikeres volt, bár így is csak kevés ideig tudjuk majd nyitva tartani ezt a távot uram. Ha lehet minél előbb fejezze be azt amit tervez. Úgy fél órát jósolnék de már ez az idő is túlzó lehet a portál fenntartását illetően.
-Ez a beszéd.
* A két mágus is megérkezik a kapu kinyílik először a mágusok mennek át majd Zaricse is kilép a kapuból.

/Kis hazatérés /
*Egy homályos alak jelenik meg Zaricse előtt. Halkan szól hozzá.
-Látom minden rendben van idehaza...
*Zaricse feljebb húzza szemöldökeit s elvigyorodik.
- Talán kételkedtél benne, hogy képes leszek irányítani az egy gyűjtött bérgyilkosokat?
- Eszembe se jutott barátom, csupán csak haza jöttem egy lélegzet vételnyi időre, hogy körbe nézzek.
- Értem, s tetszik e mit túlvilági szemed lát?
- Fogalmazzunk úgy, hogy meglepett az, hogy a rabszolgák ilyen engedelmesen viselkednek...
- Mindenkinek megvan a maga ára, a szabadság édes íze a hit bennük... De sokan önszántukból csatlakoztak, hisz tudják mi folyik odakint... Idebent biztonságban vannak, s ezt ők is tudják. Szoktam tájékoztatni őket... Mind földműves paraszt, ha földjük nincs is legalább életük van.
- Az élelmiszerrel hogy is állunk?
- Akad, nem királyi mégis mindenkinek jut belőle, pénzt áldozunk érte. Ezen időkben sok a megrendelés, sokan most is dolgoznak odakint...
- Értem, én haladok előre s megpróbálok minél többet megtenni azért, hogy miközben lanur hadai elesnek mi élhessünk.
- Kíváncsivá tettél.
- Idővel minden kérdésre fény derül. De most egy kicsit elidőzöm idehaza, jelentsd az embereknek hogy Hossin új formában jár, mond azt, hogy ismét eredeti halhatatlan alakjában. Hehh vicces halott halhatatlan...
- Rendben van, ha kell valami...
- Mégis mit kívánna ez a test, hisz már semmire sincs szüksége. Megvan még a fegyverem?
- Természetesen, elraktam őket talán szükséged lesz rá?
- Nem Megvannak az árnyékok...
- Tudok róluk kaptam levelet Kanától, éppen csapat építő tréninget tartanak Jivel az élükön.
- Van Közöttük egy ember aki....
- Ne is folytasd Hossin! Már most tudom kiről beszélsz.... Miért bízol meg Ennyire abban a fattyúban?
- Mert látok benne akaratot, élni akar s a lányod szívét is megszerezte....
- Áhh ezek a fiatalok...
- Bizony, kard alakban hagytam itt ha jól emlékszem.
- Igen jól. Mikorra kell?
- Holnap ismét indulok felkeresem őket, megnézem Meddig jutottak el.
- Értem legyen úgy, nos akkor jelzem mindenkinek hazaterted.
- Köszönöm barátom, még valami... Ha Jerry vissza tér ide... Próbáld meg nem megölni... Ahogy Legutóbb is sikerült...
- Hát tudsz róla?
- Inkább azt kérdezd ki nem aki idebent él...

/ Stern idejében /
* A küldönc aki Zaricse nagyúr személyes futára sürög forog, hangos utasításokat ad.
- Gyerünk lóra! Indulajanak a lovasok! Gildarts! Azonnal a trollhoz, teleportálok hárman induljatok el vigyétek a trollt kozos erővel! Gyerünk mozgás mozgás! A nagyúr bajban van!
*Rohan tovább a kaszárnyák felé majd a strázsáló őrnek int.
- Duplázd meg az őrséget Ekorin hegyeinek szélén! Háborús helyzet van! Nem tudhatjuk mi történt a nagyúrral! Íjászokat a hegyi ösvényre! Készítsék elő a lavinát akármikor a nyakunkba lehet az ellenség követ rájuk!

*A fogadó bizottság nem marad el, ahogy Alameis a kapuhoz ér megfeszült húrok fogadják s egy fekete ruhás sötét arcú elf fogadja.
- Hossin nagyúr.
-Zaricse.
-Látom vendéggel az oldaladon érkeztél, habár remélem nem olyan mint az előző.
- Az Ősi sárkány adta mellém.
- Értem...- fentről lefelé mozgatott keze parancs mindenkinek. S az inak elernyednek.- Szóval ő az első sárkány Ekorinban.
- Ahogy mondod de az illem. Alameis ő itt Zaricse helytartó. Ő gondoskodik népünk jólétéről, nem igaz?
-A jólét egy ingatag fogalom Hossin. De van mit ennünk s meleg helyen alhatunk...
-Mi kell ennél több...
*A helytartó csak bólint a válaszra s hátat fordítva megindul a rejtett bejárat felé. S én mellé sietek.
- Nagyúr hol szállásoljuk el a sárkányt s mi célból hoztad közénk?
-Kiképzés kell neki és a többi harcoshoz szállásoljuk. Kétlábú teste harmat gyenge meg kell acélozni őt.
- Értettem akkor intézkedek.
*Majd int segédjének kivel egy pár szó után le is zárja a beszélgetést, s az oda megy Alameishez.
- Megmutatom a szállásod s ha enni kivánsz azt is.
* Majd attól függően mit választ először oda vezeti.
-Az ételt csak bizonyos időkben osztják, de most kivételt teszünk Zaricse engedélyével.
* Majd ahogy kikapja azt az adagot mi beszabályozott megláthatja az étkezőt. Ami közel ötszáz fő befogadására elég.
- A nagyúr azt mondta erőért jöttél közénk. Egy óra múlva állj készen addigra előkészülünk. Ahogy azt a nagymester parancsolta.
*Ha mond még valamit a lány meghallgatja de nem fűz hozzá többet. Viszont a lány érezheti a rá szegeződő tekinteteket. Sokan megbámulják őt, a többség még sose látott sárkányt. Ha láttak is fogalmuk se volt róla, hogy láttak majd egy fekete ruhás alak sétál közelebb Alameishez. Majd enyhén megdől.
-Xarzar vagyok, úgy hírlik Hossinnal érkeztél s a fekete sárkány küldött közénk.
*Foglal helyet Alameissel szemben. Majd össze fonja ujjait.
- Az is hírlik hogy kéképzésért jöttél... Életed eddigi legrosszabb döntését hoztad meg.
* Arca elől elhúzza a takarót majd megvillan kaján mosolya.
-A kiképződ leszek s készülj fel életed legrosszabb időszakára. Zaricse nagyúr küldött hozzád.
*Majd ezután némán vár tudja egy órás pihenőt kapott a lány ezért nem is szól többet. Lerí a lányról hogy kimerült bár ez őt nem érdekli. A fizikai erejét mozdulatok nélkül is lehet növelni s már most látja a szenvedést mit okozni fog ennek a lánynak.
-Már nem sok értelme lenne elmenned lepihenni. Ha akarod körbe vezetlek...
* Ajánlotta fel az idősödő arcú bérgyilkos.

* Elsőre Xarzar szemei elkerekedtek a válaszon majd halkan elkuncogta magát. Majd megszólal.
- Szóval így neveztek minket, nem túl nagy fantáziájú név. S remélem nem csak a szád lesz ekkora hanem a kitartásod is.
*Majd Ahogy a lány végzett az étkezéssel körbe vezette őt. Megmutatta a cellákat a kiképző teret. Azt a kis csermelyt mi a hegy gyomrában fut s vízzel látja el a várost. Mivel a kaszárnyát már tudta hol van ezek után a nagyúr szállásához vezette. Tiszteletet parancsolt magának az összes épület közül a legjobban védhető s a legszebb ez volt.
-Itt él Zaricse s Hossin. Már amikor itthon van. Ott az- mutat egy házra- ott fürdünk a rabszolgák melegítenek neked vizet s kapsz tiszta ruhát...
*Méri végig a lány szakadt ruházatát mi a hegymászástól még kapott egy kis bónusz koszt s sérülést.
- Itt Ekorinban nem mutatkozhatsz így akármin is mentél eddig keresztül.
* S Xarzar igazat mondott, ha körbe nézett mindenki ápolt volt. Tiszta ruhák, habár szolid stílusban mindenki feketében, arcukat takarva.
- Menj fürödj öltözz a szolgálólány majd visz neked a ruháinkból.
* Ahogy a fürdők felé haladnak egy karóba húzott fej mellett haladnak el. Xarzar enyhén meghajol előtte.
- Így járnak azok kik testvért akarnak ölni. Hajdanán mi mindannyian különálló klánok voltunk. Az a fej valamikor a vezéremé volt. De Hossin életére tört még annak idején mikor nem szellem volt. Egyedül végzett négy emberrel.
* Nem igazán várt reakciót talán sárkány szemmel ez semmiség de kétlábuként egy a négy ellen nem biztató felállás.
- No persze nem maradt ezek után nagy nyugalom de a Sötét nagyúr-célzott Zaricsére- Vasmarokkal rendet rakott.


/Hossin Zaricse/
-Ideje volt már hogy vissza térj nagyúr.
- Igen volt valami lényeges?
- Pénz terén nagyon jól állunk rengeteg fekete útvonalat nyitottunk amin élelmet veszünk. Úgy látszik jobb árat kínálunk mint Lanur seregei. Itt északon szinte mindenki hozzánk hozza a portékáit. Viszont az orkok elkezdtek elterebélyesedni. S már a mi munkásainkat kezdik fenyegetni. Nem tettem még lépéseket, szövetségben állunk velük ezért nem nyilaztattam le őket.
-Jól tetted míg tart a kiképzés én meglátogatom azt az ocsmányságot...
- A vezérükre Frikkre gondolsz?
- Igen, viszont készüljetek ha erre járna egy arany sárkány vagy egy fekete ruhás utazó hosszú hajjal, gyilkoljátok le. Egy áruló sárkány.
* Zaricse csak bólint.
- Van még egyéb mondanivalód?
- Igen lenne, hamarosan akkora készlet gyűlik össze a mérgekből amiket elrendeltél hogy egy egész várost ki lehet velük pusztítani. Viszont nem túl barátságos elgondolás, hogy a szélben bízva elhajítjuk őket és minden istenhez imádkozunk h ne forduljon meg a széljárás.
- Ezt majd a sárkányokra bízzuk.
-Rendben akkor a lány kiképzése ma elkezdődik, te meg indulj el beszélni az orkokkal nagyúr.
- Rendben van v helytartó. - Majd testem láthatatlan lett s én megindultam Frikkre felé.
/ Mostantól Hossin nincs a városban Zaricsét keresd akármi is kell/

* Szendergéséből a lányt egy apró kéz rázza fel. Egy gyermeki kéz kinek tulajdonosa szintúgy Ekorin öltözetet visel. A rabszolgát és ekorint az különbözteti meg mit visel. A szolgálók és kényszersorozott katonák mind nagyvilági ruhát hordtak.
- Xarzar mester üzeni, hogy ideje volna elindulni nővérem. Már lassan három órája vár rád odakint.
*Gyermeki arca teljesen átlagos volt, egy közönséges embergyermek, csak az különböztette meg a korabeliektől hogy hátára két rövid kard volt fölerősítve.
- A szolgáló nem merte behozni neked a ruháidat megtettem én. Azt beszélik sárkány vagy, igaz ez?
* A válasz után a leány körbe néz s csak azután szólal meg miután meggyőződött róla hogy csak ketten vannak.
- Mindenki retteg azóta hogy itt vagy... De szerintem ez nagyon szuper végre egy sárkány vigyázza Ekorint de pszt- rakja elé ujját ajkainak majd kisétál a fürdőből ha csak fel nem tartóztatja.

*Amint A lány vissza tér komor tekintet fogadja, össze font kezek. S Zaricse áll Xazar mellett közvetlenül előtte a kislány aki vitte neki a ruhát. Majd a kiképző megszólal, hangjában se harag se gúny.
- Remélem kipihented magad. Gyere velünk.
* A kiképző térre vitt az útjuk ami a szokásos edző emberekkel volt megtelitve. Majd Zaricse láttán az edzés abba maradt, s ezt a meghajló tömeg követte.
- Testvérek a mai nap az edzőtér egy különleges vendégnek lesz fent tartva. Hamarosan ti is csatlakozhattok majd hozzá viszont lesz mit bepótolnia! Minden Ekorint kérek Hossin nagyúr nevében segítsétek Alameis a sárkány fejlődését.
*Az embertömeg egyetlen nagy kiáltással s egyszerre a mellkasra verődő kézzel jelezték megértették a parancsot. Majd egy pillanat alatt eltűnik mindenki, csak négyen maradnak. S a Sötét elf Zariicse oda fordul Alameishez.
- Üdvözöllek nálunk még mielőtt elkezdenétek meg kell kérjelek valamire. -vesz elő két karperecet- Ezek megakadályozzák, hogy mágiád feltörjön. S egy óvatlan pillanatban sárkánnyá változz. Ismerem módszereinket s hatalmas fájdalmakat fogsz átélni. De ezt még a legkisebbek is megtanulták igaz e?
* Pillant le az apró gyermekre ki azonnal megmutatja saját karpereceit.
- Igaz nagyúr, a kontrollálatlan mágia veszélyesebb lehet mint akármi e világon.
* Ha Alameis ellenkezik Zaricse bólint. S így válaszol.
- Ez esetben részt kell vegyek a kiképzésedben.
* Ha Alameis felveszi szintén bólint egyet majd Xarzar vállára teszi a kezét.
- Ne fogd úgy mint a helyieket neki nem kellett gyerekkora óta elviselnie ezeket. Úgy kezeld mint Méryt.
*-Pillant le a lányra majd eltávozik.
- Remélem képes leszel legyőzni a legfiatalabb ekorint. Akkor kezdjük is el. Most egy átkot rakok rátok. Amitől minden egyes kilótokat kétszeresen érzitek majd. A cél az, hogy előbb átsétálj a túloldalra mint a másik. Kezdhetjük?
*Méry bólint s Xarzar máris ráküldi az átkot. S amint Alameis is kész rá ő is megkapja azt s ezután megszólal.
- A verseny indul. Most.
* Méry nem először esik át ezen teste hozzá szokott saját súlyának kétszereséhez s ezt látni is lehet tempóján. Xarzar a sárkányt figyeli miképp küzd meg a feladattal.

*Nincsenek elismerő szavak vagy hatalmas tapsvihar, a kisleány felnéz a sárkányra, majd ismét rajthoz áll.
-Akkor most vissza felé, addig míg össze nem estek!
*Kiált feléjük Xarzar, most látszik csak igazán természete hideg s könyörtelen. Alameis érezheti ahogy az átok ismét erősebb lesz. Minden egyes körrel nagyobb súly nyomja őt. A negyedik körnél, s feloldja róla az átkot.
-Szép volt Méry, két lépéssel tovább bírtad mint legutóbb. -Majd rápillant a sárkányra-Ahogy látom még talpon vagy, neked nem jött el a vége. Majd ha már lábadat nem bíród emelni akkor... folytasd!
*Majd felsegíti Méryt s lekíséri a pályáról.

* Kétség sem fért hozzá, hogy a szigor megadatik majd ebben a környezetben. Míg Alameis a köröket rótta Xarzar s Méry beszélni kezdtek.
- Mester, szerintem egész jól bírja.
- Nem ember ne felejtsd el, ha az lenne még előtted össze esett volna.
- Mester nem tehetünk róla, hogy milyen bőrbe születtünk, tetteink alapján kell megítélni a másikat nem azért amiről nem tehet.
- Ifjú mégis bölcs vagy húgom. Egyszer még sokra viszed.
-De csak azért mert te segítesz benne.
*Xarzar bólintott egyet majd Alameis is befejezte az edzést. S Xarzar előtt esik térdre aki leguggol elé majd leveszi az átkot a lányról. S halkan megszólal.
- Kezdőhöz képest nem is rossz, addig hajtottad magad míg meg se bírsz mozdulni.... Kínosnak érzed egy ember előtt térdelni? - Pillant oda a sok bámészkodóra- Pedig mi mindannyian voltunk ott ahol te.... S pont ugyan azt gondoltuk egymásról mint most rólad...
*Feláll S Méryre pillant.
- Segíts nővérednek a hálójába jutni. Mára elég volt.
*A kis leányzó felpattant a földről, ő már hozzá van szokva ehhez s az a három kör elég hosszú volt hozzá, hogy képes legyen kipihenni magát.
- Gyere nővérem. - Bújik be keze alá Alameisnek ha megengedi neki s onnan segít talpra állni.- Mától hivatalosan is közénk tartozol... Xarzar elismert téged. Segítek kicsit enyhíteni a fájdalmat.
* Majd kezében fehér fény gyúl s azt Alameis hasához érinti. A fájdalom s fáradtság a sajgó részek enyhülni kezdenek. Nem volt erős mágia éppen csak annyit adott amennyi kellett. S lassan vissza sétáltak a körletbe.
- Tök jó szobatársak vagyunk!
* Jelzi Méry mikor meglátja jelét Alameis szállásának ajtaján.
- Látod az ott az én jelem, ha levelet írunk ezzel írjuk alá. S az ott a tiéd.
* Egy nonfiguratív sárkány feje ékeskedett az apró kis bogár alak mellett.
- Nekem még nagyon sok dolgom van Nővérem, még ki kell mennem gyűjtögetni, pihenj nyugodtan.
*Azzal Ha Alameis elengedte őt el is távozott.

/Remélem megfelel a lakótárs :'D/

*Ahogy Alameis kinyitja szemeit Méry ott üldögél ágya szélén s őt nézi. Majd mikor a lány elkezd öltözködni megszólal.
- Tudtad hogy beszélsz álmodba? Bár értelmetlen volt minden amit össze dünnyögtél.
*Pattan fel Méry az ágy széléről majd megindul az ajtó elé.
- Alig múlt el odakint a pirkadat, jön az edzés már alig várom....
*Kihallatszott az él a lány szavaiból.
-A mai kíméletlen lesz csak ülni kell... De ennél nincs is rosszabb...Gyere Nővérem menjünk.
*,Majd Ha Alameis is követi őt ma a tömlöcbe mennek, székek vannak felsorakoztatva egymás mellett, s most nem csak ők ketten vannak. Majd Méry gyorsan beáll a sorba a két üres szék egyike elé. S ha Alameis is helyet foglal Xarzar nekikezd mondandójának.
-A sötétség óvjon titeket. Mindannyian tudjuk, hogy egy bérgyilkosnak nem elég az acél test kell hozzá az acél akarat is. Foglaljatok helyet Méry zárd le mindenki bilincsét.
*Ahogy ez megtörtént Méry is helyet foglal s Xarzar rázárja kezeire a bilincseket.
- Az újak kedvéért elmondom mire kell készülni, egy átkot mondok mindenkire, minden egyes idegszálatok üvölteni fog a fájdalomtól. S nektek ezt egy szó nélkül kell tűrnötök. Kezdhetjük?
*Amikor Alameis is igent felel megkezdődik, érezheti ahogy a fájdalomtól teste izzik. Izmai görcsbe rándulnak. S ha maga mellé néz láthatja ahogy a gyermek rezzenéstelen arccal ül ott, viszont patakzanak könnyei. S viszonozza a tekintetet majd magára erőltet egy mosolyt. Xarzar várja míg az első ember feladja a harcot. Addig is össze font karokkal áll mindenki előtt.