Ekorin városa

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-09, 9:05 am

// Hossin - Időntúli //

* Méry mondandójára csak lassan válaszoltam, mivel reggeli elmém kissé lassan indult be.
- Valóban? - fordultam felé összevont szemöldökkel, ami ez esetben nem mogorvaságomat, hanem gondolkodásomat jelezte. Már majdnem válaszoltam, de inkább csak vállat vontam és folytattam az öltözködést.
- Kíméletlenül ülni? - Elsőre jól hangzott, de gyanakodni kezdtem. - És még mindig nem vagyok a nővéred.
Leérve a tömlöcbe különös és rossz érzés fogott el. Ezúttal nem csak ketten voltunk újdonsült társammal, a teremben többen voltak, mindenki széken ült.
Szó nélkül követtem Méryt, s helyet foglaltam én is mellette, majd Xarzar utasítására rajtam is zárult a bilincs. A kérdésre csak bólintottam, bár nem voltam benne biztos, hogy valóban felkészültem-e, egyáltalán fel lehet erre készülni?
Az átok kimondása után azonnal mérhetetlen fájdalom töltötte el kétlábú testemet. Görcsbe rándultam, s tehetetlenül Méryre pillantottam, akinek e kín csak könnyein látszódott, s mégis rám mosolygott. Akaratlanul is felvillant előttem Natsa képe, az az ember kislány akivel szinte fióka koromban ismerkedtem meg, s aki hibájából meghaltak a szüleim. Ismét bent láttam az égő házban, ahogy az ablakon keresztül néz rám, könnyekkel az üveges tekintetében, arcán nem látszódott kín. Csak azt láttam, hogy nem az ő hibája volt ami történt, őt is rávették arra, hogy tőrbe csaljon, de akkor már késő volt.
Szemeimet összeszorítottam, s minden maradék idegszálammal azon voltam, hogy ne sikoltsak, de könnyeim nekem is kicsordutak. Halántékomon és nyakamon kidagadtak az erek, égett az arcom, homlokomon folyt le az izzadság.
Vártam, hogy előttem végre kidőljenek, mert éreztem, hogy már nem sokáig bírom. Elkapott a hányinger, teljesen el is sápadtam, s attól féltem, a padlón szétterülő róka nem lesz annyira csendes, mint amit itt elvárnak. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-10, 8:40 am

*Alig telt el öt perc Méry feladta a harcot csöppnyi teste nem bírta tovább a kínzást. Xarzar levéve az átkot még ülve hagyta a lányt.
- Szép volt Méry.
*A lány csak percek múlva állt csak fel, nem hiába hisz az átok utólagos hatásai még tartottak. A görcsök lassan enyhültek csak. Ezt az edzést még a legerősebb harcosok sem szívlelték, hisz szívünk is egy izom, s volt aki hetekig feladta az edzést mert túlhajszolta magát.Lassanként mindenki feladta a harcot s mikor az utolsó is jelezte a végét Xarzar megszólal.
-Remek munka volt testvérek, eljött a reggeli ideje. A következő edzés csak délután lesz. Addig ne legyetek restek magatokat hajtani.
*Majd szépen lassan mindenki elhagyja a börtönt s dolgára megy. Méry bevárja Alameist majd felnéz a közel kétszer olyan magas lányra.
- Jól érzed magad nővérem?
*Úgy látszik a kicsi kérlelhetetlen lesz ezzel kapcsolatban, hisz legyen az elf ember vagy sárkány akit maguk közé fogadnak az már a testvérük lesz.
- Hiába mondod, hogy ne szólítsalak így, miután ide érkeztél s Xarzar ekorini nővérnek fogadott ezentúl a családunk tagja vagy. Legyél te sárkány orfk vagy ember akit befogadunk már nem lesz más mint testvér.
*Kicsit elhallgat majd folytatja.
- Vagy nem vetted észre mióta a mi ruhánkat viseled s átmentél Xarzar vizsgáján, senki nem tekint rád úgy mint idegen. Nem bámulnak rád, nem figyelnek téged. Kezük már nem markolja kardjukat mikor elmész mellettük. Érted már? Ez itt egy család, s ha kell akárki feláldozza az életét azért, hogy családunk élhessen....
*Kicsit elszomorodik arca.
-Nem is oly rég egy elbukott küldetésen vérszerinti bátyám is oda veszett. Azt mondják Onoria addig kínoztatta míg bele nem halt. Sose tért vissza senki közülük. Meghaltak azért, hogy mi élhessünk. Ez nem elvárás... Ez elvből jön, ha kellene én is inkább oda veszek minthogy eladjam tulajdon testvéreimet.
*Majd Méry elindult az étkező felé, ahol az ebédnél kicsit nagyobb fejadag járt. S megkapva azt leült az egyik asztalhoz ahol több harcos is ült. S intett A sárkánynak, hogy kövesse. Ha megtette az egyik ekorin rá vetette szemét majd halkan megszólal. Mély hangja volt, kissé érces.
- Üdvözöllek köreinkben nővérem, ha megengedsz egy kérdést... hogy kerültél a nagyúr mellé. Kis város ez sok a pletyka, de kevesen mernek hozzád szólni mivoltod miatt. Azt rebesgetik, hogy a fekete nőstény küldött hozzánk, hogy megfigyelj minket.
*Méry rápillant a férfira.
-Bátyám, nem illik ilyent. Az asztalnál zargatni a másikat. Biztos jó oka van rá, hogy. Ekorin lett. Nem igaz nővérem?

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-10, 4:45 pm

* Nem tudtam volna megmondani, mikor pattant el nálam a cérna, s kezdtem el kínom hangjait hallatni. Nem tudom, Méry után én voltam-e a következő, a negyedik, vagy az ötvenedik, csak azt tudtam, hogy amikor már hangosan kínlódtam, Xarzar megszüntette az átkot, s a bilincs is lekerült, de nem tudtam felállni. Magamba görnyedve, előre hajolva néztem a padlót, mint egyetlen kapaszkodót, hogy elmúljon a rosszullétem. Azzal, hogy az átok megszűnt, egyáltalán nem lettem jobban. Szívem ugyanúgy zakatolt, majdnem kiszakadt a mellkasomból, rólam pedig mindenhonnan szakadt a víz.
Amint valamennyivel jobban éreztem magam, s mindenki távozott már a börtönből, én is felegyenesedtem lassan, majd a kijárat felé araszoltam. Csak ekkor pillantottam meg, hogy Méry vár rám.
Kérdésére csak bólogatással jeleztem, nem erőltettem a beszédet. Ez a gyakorlat eléggé megviselt. Tovább hallgattam Méry monológját, és amikor a többiek viselkedését említette, szétnéztem magam körül. Valóban nem sokat törődtek velem, nem keltettem nagy feltűnést, de valahogy ez most kicsit sem foglalkoztatott.
- Részvétem - nyögtem ki, de egyből meg is álltam egy pillanatra, mert azt hittem elhányom magam. Hasamat fogva tántorogtam be az étkezdébe, bár igyekeztem kiegyenesedni, több-kevesebb sikerrel. Úgy éreztem, hogy gyomrom ettől a gyakorlattól borsónyira zsugorodott, s önmagát küszködné fel a nyelőcsövemen.
Amint Méry megindult az étkezdében reméltem, hogy egy olyan asztalhoz foglal helyet, ahol csak őt kell elviselnem, de jobbára az összes asztal foglalt volt már, mikor odaértünk, így a többiek mellett foglaltunk helyet, ahol már oda volt készítve a reggeli.
Az üres helyre szó szerint ledobtam magam, s egy mély lélegzetet vettem. Ekkor szólt hozzám az egyik ekorin harcos.
- Jobban is teszik, ha nem szólnak hozzám. - Hangom még mindig rekedt volt, bár már egy csipetnyit azért jobban éreztem magam.
- Nektek embereknek sincs jobb dolgotok, mint pletykálkodni. Semmi közöd ahhoz, miért vagyok itt! - Tekintetem egyenesen rá szegeződött, szemöldökömet mogorván összevontam. Ez a rosszullét a szokásosnál is jobban türelmetlenné tett, s fokozta indulataimat.
Remélve, hogy a társalgást itt befejeztük eltoltam magamtól tányéromat, amin ott díszelgett két darab főtt tojás, némi hús, kenyér és hagyma, mellette pedig egy pohár víz. Egy falat se csúszott volna le a torkomon. Kezem még mindig a hasamon nyugodott, s egy lopott pillantást vetettem Méryre, hogy vajon neki maradt-e még étvágya.
~ Őszintén szólva egyáltalán nem erre számítottam, amikor Hossin felajánlotta segítségét. Fogalmam sem volt ennek a helynek, és az ekorinok létezéséről. Átestem már néhány kiképzésen, s éreztem magamban, hogy ezt is kibírom, nem ma bújtam ki a tojásból, de ez egy egészen más fajta kiképzésnek ígérkezik. Éltem már át ennél különb szenvedést, és kínt, bár sosem ilyen sűrű egymásutánban ~ Ezek a gondolatok foglalkoztattak, miközben ott ültem.
Ha nem tartanak fel szóval, vagy cselekedettel, akkor felállok az asztaltól, s felkeresem a fürdőt, hogy végre megszabaduljak bűzös gönceimtől, és a rám tapadt kosztól. Ha van még mondandójuk, akkor maradok az asztalnál. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-11, 10:38 am

*Az asztalnál Méry kis kezét Alameisére helyezte amint meghallotta az indulatot hangjában s halkan megszólalt.
- Ne vesd meg egyik teremtményt se nővérem, lehet holnap egyikünk ment meg téged a halál torkából. Fékezd indulataidat s maradj higgadt mindig s mindenkor.
*A férfi nem reagált Alameis kirohanására úgy ahogy senki sem. Nem nyúltak fegyverért vagy vágtak vissza szóval neki. Mikor Alameis elment az asztaltól Méry felkapta tányérját s utána sietett. S ekkor néz össze a két férfi.
-Vajon miért ezt a gyereket rakta mellé a nagyúr?
- Zaricsének jó oka volt rá. Ez a sárkány nőstény lehet, s a nőstényekben ugyanúgy mint nálunk könnyen felébred az anyai ösztön. Amíg Méry mellette van nagyobb fék van rajta mintha húsz ekorin figyelné minden lépését. S ahogy látom a gyermek már megszerette őt.
* Méry már csak a fürdőben érte utol Alameist s lerakta kádja mellé az ételt. S halkan megszólalt.
-Nővérem ha nem eszel legyengülsz ha gyenge leszel meg kell hogy védjelek. Ha meg kell hogy védjelek az én életem lesz veszélyben. Ekorin nincs olyan helyzetben h a háború legnagyobb kincsét az élelmet csak úgy kidobja. Edd meg míg fürdesz.
* Majd Méry is ledobta ruháit, apró testén több vágás nyoma is látható volt, hátán korbácsolás nyomai. Majd a vízbe ült. A cseléd az ajtón kukucskált be rémült tekintettel figyelte a sárkányt. Nem szeretett volna elemózsia lenni.
- Gyere vidd el a koszos ruhákat,-pillant alameisre- nem harap....
*Alameis még soha nem láthatott ilyen gyors ruhacserét mint akkor, s egy szempillantás alatt már csak ketten voltak.
*Majd az apró lány a lehető legkomolyabb hangon szólalt meg.
-Alameis... -talán furcsa lehetett hogy nevén nevezte- akik idebent vannak... Mind a te oldaladon harcolnak. Mi itt nem emberek vagyunk vagy elfek, téged sem nevez senki sárkánynak. Te én és mindenki más idebent... Ekorin... Ha lenézed őket olyan mintha magadat becsmérelnéd, hisz ide jöttél Hossinnal. Erősebb akarsz lenni, gyorsabb hatékonyabb. Olyan akarsz lenni mint ő volt mikor még élt?
*Kicsit várt a válaszra majd lebukott a víz alá s feljött, barnás rövid hajából csorgott ki a víz majd hátra tűrte.
- Te egy vagy közülünk mióta átlépted a főbejáratot. Fogadd el, hisz idebent mindenki elfogadott téged annak ami vagy. Természetes, hogy kíváncsiak te talán nem lennél az nővérem?
*Nézett rá kérdően.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-11, 10:56 pm

// Hossin - Időntúli //

* Ahogy Méry ökölbe szorított kezemre tette saját kezét, nem néztem rá, de öklöm szorítása egy cseppet megenyhült. Így, hogy nem válaszoltak, nyugodtan elhagyhattam az asztalt.
Mire a kislány utolért, én már a medencében áztattam magam, ruháim pedig mindenütt szanaszét hevertek, kifordítva, hanyagul ledobva. Én magam kikönyökölve figyeltem, amint Méry is bemászik mellém. Sebek borították kis testét, de ezen meg sem lepődtem a reggeli "torna" után. Én magam sem nyújthattam szebb látványt, bár hegekből jóval kevesebb volt rajtam, mivel varázslattal gyógyítottam sebeimet, de a fáradság, és ez a kínzás jól látható sötét színű szemgödröt és sápadtságot festett arcomra.
- Kedves húgom, - kezdtem el, némi gúnnyal hangomban - semmi szükségem arra, hogy te védelmezz engem. Sőt arra, hogy innen bárki is a védelmemre keljen...
Ekkor szólt Méry a cselédnek, hogy vigye ki a ruhákat. Nem néztem a nőre, csupán sebes lépteit, és kapkodó mozdulatait hallottam.
- Sajnálom, sárkány vagyok, s te is tudod jól mit jelent ez. Nem is értem, miért keresed a társaságom. Több borzalmat tettünk a kétlábúak népeivel, mint azok egymással műveltek évszázadok alatt, s ez fordítva is érvényes. Ha sárkány irtotta volna ki a családod biztosan nem szívlelnél most ennyire engem. - Miközben hozzá beszéltem arcom komorságba burkolózott.
Mint már előzőleg, most sem érdekelt a vízhőmérséklet, amint beleültem hamar kellemes melegségűvé vált.
- Valóban erősebb testet szeretnék magamnak, de Hossin egy szóval sem említette, hogy ezért cserébe kétlábúakkal kell megosztanom a titkomat, s közöttük kell éljek úgy, hogy tudják mi vagyok. Én, ha ember lennék messziről kerülném a magam fajtát, s mellesleg nem vagyok az a kíváncsi természet - mondtam, bár utóbbiban nem feltétlenül mondtam igazat, valójában eléggé kíváncsi szoktam lenni, de nem tartottam fontosnak, hogy ezt Méry orrára kössem.
- Sőt, ha jót akarsz magadnak te se bízz meg soha egy sárkányban, mert az sose fog igaz barátként, vagy testvérként tekinteni rád - hajoltam egy kicsit közelebb Méryhez, hogy nyomatékosítsam benne ezt a tényt. Gyermek még, túl sok magam fajtával nem akadhatott dolga, ezért legjobbnak találtam elhinteni apró, naiv szívében ezt a borzalmas tényt.
Bár jelenleg ebben az egész városban ő állt hozzám a legközelebb, s csodáltam is eddigi kitartását, hogy megtörje közöttünk a jeget, de ötszáz éve élek úgy, ahogy, gyűlölve az emberi fajt. Nem gondoltam úgy, hogy az itt eltöltött idő ezen bármit is változtatni tudna. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-12, 9:29 am

* A lány csendesen hallgatja Alameist, s amint az befejezi mondandóját ismét megszólal.
- Nem tudhatom milyen lenne a viszonyunk ha a sárkányok ölték volna meg szüleimet. De a végeredmény ugyanez lenne. Egy ekorin nem saját érdekeit tartja szem előtt. A család érdeke az mi fontos. S nekünk az az érdekünk, hogy erős legyél.
* Majd vesz egy mély lélegzetet.
- Nekünk nem számít honnan jöttél ki voltál. Mely istenhez imádkozol, az hogy itt vagy közöttünk kétlábúak között, csupán annyit jelent hogy a családhoz tartozol.
*Egy apró szünet következik, s megszólal.
- Azért keresem a társaságod mert érdekes vagy. Másodsorban Zaricsenagyur keresett valakit aki melléd szegődik míg itt vagy s elsőként jelentkeztem.
*Majd a lány kiszáll a vízből s elkezd megtörölközni s felöltözik friss ruháiba.
-Nem tartalak semmivel sem többnek vagy kevesebbnek azért amit társaid a múltban tettek. Ne élj a múltban, megmérgezi a jelened.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-12, 1:55 pm

// Hossin - Időntúli //

* Rezzenéstelen arccal hallgattam végig Méry monológját az ekorinokról. Amikor végzett megvártam míg elkészül. Ha esetleg távozna én magam maradok még. Kellemes érzés volt ez az kis ejtőzés, ki akartam élvezni, s közben töprengeni az eddigi eseményeken.
- Én nem élek a múltban Méry... - fordultam felé, még mindig a medencéből kifelé könyökölve - ...én tanulok belőle.
Ezzel lezártnak tekintettem a témát, s ha Méry úgy dönt, hogy elvonul, én magam szemezni kezdek az étellel, amit utánam hozott. Mutatóujjammal közelebb húztam a fatányért, majd leemeltem róla az egyik főt tojást. Elgondolkodva forgattam három ujjam között, majd meg is szimatoltam. Elfintorodtam, amint megéreztem rajta az ember szakács szagát, és már majdnem úgy voltam vele, hogy összepréselem a tenyeremben, amikor eszembe jutott Méry.
~ Mit tarthat érdekesnek egy ember egy sárkányban? Minden kétlábú féregnek, gyilkos bestiának, rút fenevadnak hívott, és rettegtek, tőlem. Kétlem, hogy ez a mentalitás egy egész városnyi embert elkerült volna. Méry sem gondolhatja komolyan, amit mondott. Báránybőrbe bújva minden bárány barátja lehetek ~ morfondíroztam.
- Hmm... meglátjuk - mondtam ki hangosan, majd beleharaptam a tojásba.
Miután megettem az ételt, és tiszta ruhát húztam, nem vonultam vissza a szobába, úgy sem tudtam volna aludni. Ehelyett ahogy az épületben sétálgattam ráakadtam egy küzdőtérre, ahol bábuk sorakoztak. Üresnek tűnt, szóval úgy határoztam, hogy levezetem a bennem felhalmozódott feszültséget, és elpáholok egy szalmababát.
Oda is sétáltam, s módszeresen elkezdtem ütni az egyiket. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-12, 9:50 pm

*Miközben Alameis a fabábún vezette le a feszültséget egy idősebb assasin lépked felé. Keze már botot szorongat látszik rég elmúlt már fiatalsága. Egy ideig csak nézi ahogy a lány a bábut ütögeti majd ő maga is közelebb lép az egyikhez. Ekkor szeme sarkából rásandit a lányra majd kitörő állást vesz fel, botja a földre hull. A lány megérezheti a mágiát ami e pillanatban felszínre kerül. S az öreg csípőből indítva sóz oda egyet a fára. Hangos reccsenéssel feleződik meg a fadarab. Majd az öreg vissza húzza kezét kissé meglengeti kézfejét majd a lányra pillant.
-Lányom megkérhetnélek, hogy segíts felvenni a botomat, sajnos a derekam nem a régi már.
*Ha A lány bele egyezik s az öreg kezébe adja a botot az elfogadja majd halkan megjegyzi.
-Az alapállásod hagy némi kívánni valót maga után. Ha nem támasztod meg magad rendesen az első kósza fuvallat is lever a lábadról.
*Kuncogja el magát az öreg majd ha a lány nem tartja fel tovább sétál dolgára.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-13, 8:33 am

// Hossin-Időntúli //

* Látszólag nem vettem tudomást a mellém settenkedő alakról. Éreztem a kétlábú ódon, áporodott szagát, nem kelletto odanéznem, hogy tudjam, egy idős valakiről van szó. Tovább püföltem a bábot, amikor az idős ekorin mágia segítségével kettéhasított egy gyakorló bábut.
Kérésére szó nélkül felvettem a botját a földről, de mindvégig rá sandítottam. A kezébe adtam majd végig hallgattam kioktatását.
Arcom mindvégig komoly és méregető maradt, de amikor az öreg távozni készült nyeltem egy nagyot. A büszkeségem majdnem a torkomon akadt, ám sikerült megbirkóznom vele.
- Miért, hogy kéne megtámasztanom magam? - kérdeztem tőle, amikor az öreg már hátat fordítva elindult.
~ Bár te sem tűntél túl stabilnak, barátom ~ gondoltam, miközben a bicegő öreget figyeltem. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-13, 10:15 am

*Az öreg vissza fordult majd elmosolyodott s lassan vissza bicegett. Majd mikor megállt két kézzel a botra támaszkodott.
- Nagyobb terpesz, a túl sok súlyt helyezel a hátsó lábadra oszd el, két lábra.Látod?
*Majd az öreg felveszi azt s ha a lány is követi tovább folytatja.
- A harc alatt aki földre kerül az életével fizet érte. Helyes alapállás megfelelő koordináció, helyes lélegzet és a legfontosabb tiszta elme. Ezek az alapja az életben maradásnak.... Láttam, hogy méregből ütötted a bábut... Ha egy ember lett volna egy lépés előnnyel indul, hisz te haragból harcoltál.
*Majd az öreg leszúrja botját a földbe, s megemeli öklét.
-Jó régen nem volt már részem harcban leányom, csak finoman tudod a vénülő csontok könnyen törnek.
*Nevette el magát az öreg majd várta mit felel a lány a felkérésre. Érezhető volt a mágia a levegőben, az öreg különleges mágiát használ mi testrészeit erősíti fel. Sajnos ebben a korban már kénytelen cselhez folyamodni, hogy gyors és halálos maradjon. S nem mellékesen őt Olkuthnak nevezik aki a közelharcra tanítja ekorin ifjait. S csak szelíd mosolyával várja a lányt.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-14, 7:02 pm

// Hossin - Időntúli //

* Követtem az öreg utasításait, igyekeztem úgy állni, ahogy mutatta.
~ Lehet, hogy előnnyel indulna, de ennyi kijár neki hogy fer legyen a küzdelem ~ jegyeztem meg magamban, s ez a gondolat hagyott egy félmosolyt az arcomon.
Nagy meglepetésemre a következő pillanatban az öreg szembe fordult velem, s arra várt, hogy megküzdjek vele.
- Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem tőle szemöldökömet felhúzva. Még a kezemet is elfelejtettem magam mellé leereszteni, ugyanúgy küzdő állásban álltam előtte. Ha az öreg tovább ragaszkodik hozzá, hát indítok egy gyors ütést felé, de elsőként szándékosan ütök mellé, előnyhöz juttatva ellenfelem. Megéreztem ugyan a mágia szagát, amint az felpezsdítette az öreg tagjait, de így sem mertem teljes erőbedobással rátámadni. Nem vetne túl jó fényt rám, ha már a második napomon megritkítanám az ekorin állományt.
Ha visszatámad én természetesen védekezek, s ha ügyesebbnek bizonyul nálam, hát akkor kezdem elhagyni a finomkodást. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-14, 8:45 pm

*Csak bólint egyet az öreg s mikor Alameis üt felé az elkapja annak kezét. Érezheti ahogy a mágia teszi a dolgát megrántja maga felé majd ütést mér Alameis bordáira. A lány érezheti, hogy az öreg sem adott bele mindent viszont egy halk reccsenést észlelhetett bordáin.
- Ha most mindent beleadok azok a bordák kilyuggatják a tüdődet leányom. Azt mondtam finom legyél ne azt, hogy ügyetlen.
*Ha Alameis vissza támad az öreg csak védekezik, megfigyeli a lányt s annak következő hibájánál ismét egy ütést akar bevinni.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-14, 10:00 pm

// Hossin - Időntúli //

* Az öreg bőven kihasználta az előnyt, amihez hozzájuttattam, s jókora ütést mért bordáim közé. Hallottam a tompa reccsenést is. Elfojtott hang csúszott ki a torkomon, s vele együtt szökött ki tüdőmből az összes levegő.
Egy kissé hátratántorodtam, csakhogy ismét levegőt tudjak venni. Fájt ugyan az oldalam, de igyekeztem ennek semmi jelét nem adni ellenfelem felé. Szemöldökeim összeszaladtak a homlokon, és ismét intenzív támadásba kezdtem. Próbáltam nem dühből harcolni, inkább az motivált, hogy nem szenvedhetek vereséget egy vénembertől, még ha az mágiát is használ, én pedig nem. Az öreg egy darabig csak védekezett, én pedig a következő hibámnál megkaptam az újabb leckém.
A vén ekorin ütése ismét betalált, én pedig újból megtántorodtam. Karpereceim egy pillanatra vörösen felizzottak, megakadályozva egy dühből előtörő mágikus támadást. Bár a varázsenergiát elnyelték, de fizikai erőmben nem akadályoztak, s a rúgás, amit indítottam felé igen nagy erővel készül betalálni. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-15, 9:11 pm

*Alameis Jól számolta a rugás amit az öreg felé intézett betalál, az öreg megfogja oldalát majd térdre esik. Megvárja míg a lány a segitségére siet. S ha ezt megteszi érezheti ahogy keze hátra csavarodik majd arccal a poros földbe kényszerítik.
-Túl hiszékeny vagy lányom.
*Engedi el Alameist majd kezet nyújt neki hogy felsegítse őt.
-Látom van tapasztalatod a puszta kezes harcban.
*Majd ekkor egy ismerős hang kiált feléjük.
- Olkuth mester! Már megint az újakat vezeted meg?
*Kiált feléjük Méry Xarzarral oldalán.
- Nézd csak leányom itt van a legjobb tanítványom is. - neveti el magát az öreg.- a kis Méry nagyon tehetséges közelharcban.
*Majd közelebb érve megszólalnak.
- Mester úgy emlékszem az edzés csak délután veszi kezdetét.
- Jól emlékszel leányom, mi csak éppen megismerkedtünk egymással.
- El tudom képzelni remélem neki nem sikerült eltörnöd a bordáit mint, mint nekem....- Fonja össze kezét Xarzar.
-Nem mindenki oly törékeny mint te fiam. De bizonyos vagyok benne, hogy a sárkányleány nem is feküdt volna két hetet a gyengélkedőn....
*Xarzar vörös lesz majd elmegy tőlük. Majd az öreg ismét megszólal.
- Leányom egy igazi harcban is részes lehetsz ahol nem kell kímélned az ellenfeled.
*Simogatja meg Méry fejét.
- Ha akarjátok elkezdhetitek most is, ahogy hallom keményen fognak idebent új létedre is. Xarzar nem a kíméletről híres.
- Én benne vagyok mester- lelkendezett Méry- amúgy is szerettem volna kipróbálni azt amit tanitottál.
*Az öreg csak biccent egyet majd elsétál a bábukig.
- Alameis, legközelebb ne fogd vissza magad ha ellene harcolsz. Innen úgy látod hogy törékeny viszont.... Na mindegy mindegy meg mersz küzdeni velem nővérkém.
*Hatalmas mosoly fogadja a lányt s hihetetlen lelkesedés.
- Alig várom már hogy küzdhessek veled, te erősebb vagy mint az emberek akik itt élnek. Nálad lehet nem kell vissza fognom magam.
*Ez A mosoly mintha más lenne Méry arcán, heves s egy enyhe gonoszság derengél ki belőle.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-16, 3:26 pm

* A rúgásom betalált, de amikor az öreg összecsuklott egy kissé elkapott az aggodalom. Odaléptem, hogy felsegítsem bedőlve a legősibb trükknek. Így kerültem nagyon hamar a földre.
A vénség megjegyzésre nem válaszoltam, csak morogtam. Győzelme egy kissé kellemetlenül érintett, de mégiscsak mester volt a közelharcban, és annyira azért nem szerepeltem rosszul.
Amint engedett a szorításán felkeltem a földről. Láttam Méryt és Xarzart közeledni felénk, akik könnyed csevejbe elegyedtek a mellettem ácsorgó öreggel, akinek számomra kiderült a neve is: Olkuth.

Arra a kijelentésére, hogy csak ismerkedtünk sajgó oldalamra tettem a kezem, tekintetem Olkuthra emeltem és fancsali képet vágtam.

Azon viszont meglepődtem, hogy Xarzaron így élcelődött a vén mester, de ennél is jobban kikerekedett a szemem Xarzar reakciójára.

~ Az ő elméje nem tűnt túl nyugodtnak ~ gondoltam, s egy kicsit el is mosolyodtam.
- Nem bánom, hátha behorpad a másik oldalam is - jegyeztem meg, a végét elmotyogva.
Beleegyeztem abba hogy megküzdjek Méryvel, s már vártam mivel rukkol elő. Elhelyezkedtem vele szemben küzdőállásban.
- Hát akkor ne fogd vissza magad, húgom - mondtam neki és magam elé emeltem ökölbe szorított kezemeimet. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 5:23 am

*Méry arca hatalmas vigyorra húzódik a húgom szó hallatán. S egy határozott bólintással helyesli a helyzetet. Apró mérete miatt kis előnyt szerez. Bár ezt csökkenti fizikai ereje. Majd egy percnyi néma csend majd a kis kezek is ökölbe szorulnak. Mágia lengi be a lányt.
- Lesser Glakki
*A lány most már készen áll, ugyanazon mágiával felvértezve mint mestere.
- Olkuth mester személyes tanonca vagyok, az ő mágiáját öröklöm az ekorinok között. Kezdhetjük.
*Majd A kislány ellentétben mesterével támadásba kezd mozdulatain látszik nem oly kimértek mint idősebb mesteréé. Alameis belső combjára támad mi elég fájdalmasan érintheti ha nem sikerül kivédeni a jól irányzott kis kezet.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 8:32 am

* Méry már alig várta, hogy összecsapjunk, bár nem értettem mire ez a nagy lelkesedés.
Kijelentésére csak bólintottam egyet, jelezve hogy részemről mehet a dolog. A kislány egyből rám támadt, de előtte még varázsolt egyet. Csak ekkor tűnt fel, hogy nincs is rajta a karperec. Nem dühített a dolog, elvégre saját erejéből nem élvezte volna ennyire a küzdelmet. Belső combomra mért támadása betalál, bár annyira nem is akartam kivédeni. Az eltalált hely érzékenyebb pont a testemen, mint mondjuk a vállam vagy a hasfalam lett volna, de kíváncsi voltam, mégis mekkora erő van Méryben, még ha mágia segíti is.
A találatra összevonom szemőldököm. Valóban nem kis erőt adott az embergyereknek Olkuth, de annyira nem fájt, hogy megakadályozzon a további küzdelemben. Abban viszont biztos voltam, hogy szép kis flekk marad a helyén. Apró termete valóban némi előnyhöz juttatja, mikor alsó felemre támad, de én magasságomat is jól ki tudom használni ellene, mivel csak rúgásokat, ütéseket vetek be.
Ezúttal most én védekeztem többet, felmérve nagyjából Méry tudományát. Fokozatosan lendültem bele a támadásba, réseket keresve, várva a megfelelő alkalmat arra, hogy ütésem célt érjen, s ha megadatik ez az alkalom, hát nem habozok kihasználni azt. Nem teljes erővel ugyan, de igyekszem megütni Méryt.
Alattunk a föld pora felkavarodik, ahogy lábainkat kapkodjuk fel a magasba. Nem maradok egy helyben, kihasználom a bábuk jelenlétét hol támadásra, hol védekezésre. Fürgén változtatom helyeimet, kíváncsian várva, hogy Méry vajon tartqni tudja-e a tempót. Olykor akrobarikus mozdulatokat is bevetek, de csak csínján bánok vele sajgó oldalam miatt, aminek védelmére a párharc közben is nagy gondot fordítok úgy, hogy féloldalasan támadok, fájó bordámat messzebb tartva apró ellenfelemtől. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 11:20 am

*Egyre több gyermek gyűlik oda az edzőtér köré. Habár Méry jó kiképzést kap még mindig rengeteg felesleges mozdulata van. S apró testének mágiája nem sokáig tart. Az ötödik percnél már látszik rajta hogy fárad. S nem sokkal később már térdeire támaszkodva mély levegőket vesz. Alameis ekkor veheti észre mennyi gyermek is van valójában Ekorinba. A háború árvákat szül s az árvákat hamar felkeresik. Rengeteg gyermek került ide elfek emberek színtől és fajtól függetlenül élnek itt. Mint egy hatalmas család. S mint a következő Ekorin nemzedék, talán Alameis most értheti meg Mérynek miért kell vissza fognia magát mikor a küzdőtéren harcol. A törülköző bedobása után a mester közelebb sétál Méryhez.
- Azt hittem jó diák vagy... Mi volt ez a rengeteg felesleges mozdulat? Az ellenfeled neked kétszeresed, mind magasságban mind erőben. S ennek tudatában bele mentél a fogócskába anélkül, hogy megszüntetted volna a mágiád.... Nem vagyok rád büszke leányom...
*Lesütött arccal néz maga elé a földre majd kihúzza magát álla a magasba lendül.
- Értettem mester legközelebb oda figyelek rá.
* A mester bólint majd ismét félre vonul s magához inti Alameist. Aki mikor mellé ér megértheti mi ez a sok gyerek. Test a test ellen, s nem csupán finomkodó érintések, kőkemény ütések és vér következik. Méry szintén ott az edzők között. S egyre többet fog padlót, ilyenkor ellene felsegíti.
- A mai nap pihenj egyet, a délutáni edzés megvolt. Ma megtanultad sose higy az ellenfelednek. - kuncogta el magát az öreg- látod őket leányom ők a jövőnk. Ők viszik tovább tudásomat s ezzel van ki tovább vigyen belőlem egy darabot.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 12:31 pm

* Kis ellenfelemen láttam, amint fokozatosan fáradt. A nagy beharangozás miatt talán, de többet vártam tőle. Mikor már szemmel láthatóan nem bírta tovább, és feladta a harcot megálltam előtte, és mosolyogva vállára tettem a kezem.
- Szép volt, Méry - mondtam neki. Gyermek volt még, nem lehetett tőle elvárni azt, hogy egyből győzedelmeskedjen fölöttem.
Eztán Olkuth félrehív, s a gyermekek megkezdik az edzést. Valóban nem kímélik egymást a kicsik, de ez nem borzaszt el. Háború van, több gyermek, sőt felnőtt ennél sokkal rosszabbakat is elszenved.
- Köszönöm, mester - mondtam neki. Szándékosan neveztem mesternek, had örüljön, másrészt talán kora és ravaszsága vívta bennem a tiszteletet.
- Ha mindahányan eljutnak arra a szintre, mint most Méry, akkor nem lesz gond - válaszoltam Olkuthnak elismerően, bár arcomon nem tükröződött érzelem.
Én magam valóban elfáradtam, még a reggeli kihívást sem hevertem ki, így hagytam az ifjoncokat gyakorolni, én magam pedig elvonultam a hálómba, hogy egy órácskát hunyjak. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 12:50 pm

*Miután Alameis távozott az edzés folytatodott Méry kínkeserves órát élt át. S mire a szállásra ért több kék foltja volt mint azt szerette volna. Ruhástól az ágyba hullt. S halkan nyöszörögte Alameisnek ki akkor ébredt fel.
- Este el kell mennünk küldetést kaptunk... határainkon a felállított halálmezsgyét kell ellenőrizni. S ha már arra járunk vadászni is kell. De túl hulla vagyok hozzá, hogy azonnal neki vágjunk....
* Majd Méry elaludt ebben a szent pillanatban s ha Alameis kilépett az ajtón senkit se látott. Kapott egy kis időt, hogy egymaga lehessen. A kaszárnyát elhagyva több ekorinnal is találkozhat. Már nem tekintik idegennek közöttük, s ha úgy kívánja nyugodtan informálódhat is.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-17, 5:00 pm

* Körülbelül egy óra múlva Méry is visszaérkezett a szobába. Felkeltem az ódon ajtó nyikorgására és az apró, de fáradságtól terhes léptek zajára. A kislány fáradtan zuhant bele a megvetett ágyba.
- Jól van, pihenj csak - mondtam neki, majd én magam felkeltem az ágyból. Levetett karpereceim nem húztam vissza, először gyógyító igét mormoltam a bordámra, s egy könnyű gyógyító varázst Méryre is olvastam, mikor az már elaludt. Így, hogy álomba szenderült, és komoly sérülései sincsenek a varázs még hatékonyabb, ha felkel sokkal jobban érezheti majd magát.
Eztán öltöttem csak magamra levetett ruhadarabjaimat, cipőmet és övemet, ám a karpereceimet az ágy mellett lévő, régi éjjeli szekrénybe süllyesztettem. Ha kimegyünk innen úgy sem lesz szükségem rájuk.
Halkan nyitottam ki a faajtót, mely csak egy halk nyikorgást hallatott. Visszapillantottam Méryre, de ő annyira fáradt volt, hol nem kelt fel a zajra. Így egyszerűen távozhattam a szobából.
Ezzel a egy óra pihenővel sokkal kipihentebbnek éreztem magam, s amikor elindultam szétnézni még javában világos volt. A kaszárnya folyosóin alig találkoztam teremtett lélekkel, feltételeztem sokan a pihenőjüket töltik.
Felkerestem az étkezdét, mivel a nap már javában elhagyta a delelőt, de még nem ebédeltem semmit. Az étkezde üres volt, de onnan nyílt maga a konyha is, ahol kihallatszott a konyhásnép ügyködése, fatányérok és fémedények koccantak egymásnak, cserfes cselédek mosogattak és pakolásztak.
- Mán' vége van az evészetnek - szólt oda hozzám félvállról egy kövér nő, aki könyökig lógott a mosogatóvízbe. Rám se nézett, nem hinném, hogy megismert, én magam sem láttam még soha, de az egyik sarokból ismerős szag sodródott felém a konyha poshadt és párától nehéz levegőjén keresztül. Az a leányzó volt, aki a fürdőben a ruhákat osztogatta. Ott lapult, és remegett, mint a nyárfalevél.
- Tudom, nem is azért jöttem, hogy rittyentsen nekem ide most rögtön valami ebédet - kezdtem bele némi kedéllyel a hangomban, és az ajtófélfának támaszkodtam keresztbe font karokkal - Megteszem azt én magam, általában nem étkezem túl bonyolultan. A húst meg már megtaláltam hozzá. - Tettem a kövér nő felé egy jelentősségteljes pillantást. Az pedig mogorván felegyenesedett, és csípőre tette habos bal kezét.
- Mi tetszik?! - kérdezte, majd ekkor pillantott ő is a sarokba, ahogy a többi konyhacseléd, és az egy szem férfi szakács. Látták a leány félelmét, és természetesen már ők is ismerték a történetet a találkozásunkról. A nagyszájú nő arcán láttam a felismerést, és a hirtelen megjelenő félelmet.
- Ahogy óhajtja a nagyságos asszony, szolgálja ki magát, a kamrát a folyosó végin találja - mutatott a nagy, kétszányú nyitott ajtó irányába.
- Köszönöm - válaszoltam, majd elindultam a kamra felé, de még mielőtt átléptem volna visszafordultam - Ha lenne olyan kedves, tenne fel egy nagy fazék vizet a húsnak? Főve a legjobb - kaccsintottam a konyhacseléd felé, - hüvelyk-és mutatóujjamból egy apró kört formázva - akivel eddig is társalogtam, aki majd összeesett félelmében. Nem vártam meg mit válaszol, igazából forró vízre sem volt szükségem. Kacagtam egy jót halkan, és bementem a hűs kamrába. Volt ott nyers élelem bőségesen, de én csak két almát, és két szelet zsömlét hoztam el onnan. Ha vadászni megyünk, úgysem maradok éhen. Az egyik almát és zsömlét Méry éjjeli szekrényére idéztem, hogy ha felkel, legyen mit ennie.
Ez után a kis kitérő után elhagytam a kaszárnyát, és szétnéztem Ekorin utcáin. Addigra már félig mehettem a gyümölcsöt, s láttam amint velem szemben egy maszkos ekorin férfi sétál. Hamar befaltam a maradékot és odaléptem hozzá.
- Szervusz...őő... Testvér - szólítottam meg kissé bizonytalanul a megnevezést illetően - Tudnál nekem mesélni a halálmezsgyékről? *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-01-25, 10:07 am

*A férfi szeme elkerekedik, kibillentette saját gondolataiból. Majd egy pillanatnyi habozás után megszólal.
- Üdvözöllek húgom. Persze tudok róla mesélni. Nem egy olyan dolog ami titok lenne idebent sőt! Tisztában kell lenned vele hol kelhetsz át, Hossin több ezer csapdát állitatott fel velünk a hegyek lábánál. Aki azon át akar kelni csak ott képes ahol mi járunk. De azt mindig rendesen elfedjük, egy sereg harmadára elég lenne az a közel egy kilométer széles csapdarendszer. De ha többet akarsz tudni tarts velem éppen új recepten dolgozok de nem találtam jobbat mint a jól bevállt.
*Ha Alameis megelégszik a válasszal az ekorin elköszön s dolgára megy.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-02-06, 9:08 am

// Hossin - Időntúli //

* A férfi készségesen válaszolt nekem, de ennél kissé több információra lett volna szükségem. Például, hogy merre menjek, ha nem akarok meghalni.
- Jól van, veled tartok. Mesélnél még ezekről a csapdákról? - kérdeztem, miközben mellette sétáltam - Miféle új recepten dolgozol?
Kíváncsi szemeim rá szegeződtek. Magam is meglepődtem közvetlenségemen, ám ha huzamosabb időt szeretnék itt eltölteni úgy, hogy közben ne egyen meg a fene új hozzáállásra volt szükségem, és úgy éreztem, elindultam ezen a rögös úton. Bár arra nincs garancia, hogy ha kihoznak a sodromból nem leszek ismét arrogáns, és flegmatikus a kétlábúakkal szemben.
Követtem tovább a férfit, s közben figyeltem, merre megyünk, hogy ha itt lesz az ideje megtaláltam Méryt. Szomorú lenne, ha az első küldetést azzal rontanám el, hogy nem találjuk meg egymást és nem tudunk időben elindulni. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-02-08, 8:45 am

*Az öreg csak bólint a válaszra majd miközben végig sétálnak az épületek között elkezdi mondandóját.
- Nincs sok mesélni való róluk. Sok kézzel épített van, s mellette több mágikus is. Az utolsó védőgát egy három méter mély árok tele lándzsákkal, aki oda leesik az többet nem jön ki onnan. Több átjáró is van de aki elmegy veled az ismeri már a helyeket. S kérdésedre válaszolva méregkeverő vagyok.
* Majd megáll egy ajtónál ami mögött egy nagyobb terem van tele növényekkel kaspókban, több kígyó tengeti odabent napjait teljes szabadsággal, s egyik sem kezd mérgesen fújtatni miközben elhaladnak mellettük látszólag nem is zavartatják magukat.
- Arra figyelj, hogy ne nyúlj semmihez és ne lépj rá egyikre sem. Ők a védelmi rendszer a patkányok ellen az éléskamrába is rengeteget találsz belőlük.
* Ha a lány rákérdezne mégis hogy lehet hogy egyik sem támad rájuk az öreg készségesen válaszol.
-Hossin tette ezt velük nem tudom milyen mágiával szeliditette meg őket egy ismeretlen nyelven beszélt. De nem bántjuk egymást ők megvédenek minket a rágcsálóktól és a fertőzésektől amiket terjesztenek.
* Majd egy fiolát emel fel és elkezdi nézegetni.
- Látod ezt leányom? Ez egy olyan erős méreg ami még sárkányként is képes lenne veled végezni. Bár órákba telne, de hálistennek nem kell egymás ellen használnunk...
* Alameis láthatja aki idebent van nem retteg s nem is ítéli el őt.
- Ekorin a látszat ellenére a béke hazája, itt nincs háború, nincsenek ellenségek. Ezért tesszük amit tennünk kell... Ha véget ér odakint ez a mészárlás remélhetőleg vezéreid elégtételt kapnak majd... S végre békében élhetünk ezen az apró földdarabon....
*Habár az öreg azzal foglalkozik, hogy életet oltson ki mégis minden ember a szíve mélyén békére vágyik.
- Bár ez a jövő zenéje, ki tudja még mit hoz a holnap....
*Mély sóhaj s egy halvány mosoly.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-02-15, 10:49 am

// Hossin - Időntúli //

* Érdeklődve hallgatom a csapdáról szóló információkat, miközben követem az öreget az ajtó mögötti növényekkel teli üvegházba. A helyet kígyók borítják, s az öreg megnyugtat, hogy nem fognak bántani, bár én az elején sem tartottam ettől. Alapvetően nem féltem a kígyóktól, s ezek a lábatlan hüllők már akkor érezték valómat, amikor még be sem léptem, így nagy részük éppen biztonságos helyre tekergett.
- Jól van, nem terveztem összeölelkezni velük - válaszoltam mosolyogva az öregnek.
Eztán az ember egy fiolát lógatott az orrom alá, mondván a benne lévő méreg velem is végezni bírna.
- Hehe, milyen kegyesek az istenek... - Néztem a vénségre lebiggyesztett ajkakkal, szemöldökeim alól. Hangomból szarkazmus áradt.
~ Nekem bezzeg nem kellenének órák ahhoz, hogy a nyakad köré csavarjam a beleid ~ suhant át agyamon a gondolat, de hamar lenyugtattam az háborgó elmém, hogy ismét az újonnan kitűzött célomra koncentrálhassak, s igyekezzek együttműködő lenni a kétlábúakkal.
Majd a világbékéről kezdett el áradozni nekem, s bár megértettem, hogy ez az ábrándozás a korral jár, úgy éreztem nincs időm tovább hallgatni ezt az utópisztikus sallangot.
- Most, ha megbocsátasz, felkeresem kis társamat, mert hamarosan dolgom akad. Köszönök minden segítséget...testvér! - biccentettem az öregnek, majd kisiettem az ajtón, belefojtva beszédes csevegőpartnerembe a szót.
A szobám felé vettem az irányt, hogy meglessem, mennyire pihente ki magát Méry. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-02-21, 7:05 am

*Az öreg csak bólint s így szól.
- Menj csak dolgodra húgom...
*Azzal az öreg neki fog munkájának.
Mire Alameis vissza ér Méry már ébren van s lassanként almáját is elfogyasztotta, kis keze fehér fényt áraszt magából fájó testrészei felett húzza végig azt. Majd mikor a sárkánylány megérkezik egy halvány mosollyal fogadja őt.
-Remélem n -em unatkoztál nővérem. Hamarosan indulhatunk. S ha már itt tartunk nem tudsz valamit erről?
*Emeli meg az almacsutkát maga előtt, s egy bájos mosolyt ereszt el gyermeki arca. Majd elkezdi magára ölteni felszerelését s talpra huppan.
-Indulhatunk ha szeretnél.
*Majd Ha Alameis is igenleges választ ad megindul a főbejárat felé, s onnan a lefelé vezető hegyi ösvényre terelte lépteit. Útközben egy troll került az útba ki látszólag fittyet hányt rájuk viszont talpig páncélba volt s fegyvere is vasból készült. Rá prüszköl a két lányra majd tovább ment.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-02-25, 9:15 pm

// Hossin - Időntúli //

* Mire visszaértem Méryt ébren találtam. Már készülődött is a sétánkra. Kérdésére nem válaszoltam, csak somolyogtam, s megvontam vállaimat.
- Induljunk - mondtam neki, majd vele együtt elhagytuk a főbejáratot.
Utunkat elsőnek egy troll keresztezte, minek zajos lépteire felkaptam a fejem, s kardot rántottam. Méryre pillantottam, aki viszont nyugodt maradt, nem tartott attól, hogy a szörny ránk veti magát, s amint közelebb ért már nekem sem tűnt úgy, mint aki támadni akar. Jelenlétünket egy prüszköléssel nyugtázta, majd odébb állt.
- Egzotikus egy faj - töröltem le arcomról a rá csöppent troll taknyot.
A sötétben ezen a zajos lényen kívül nem éreztem mások jelenlétét. Mélyet szippantottam a levegőbe, ami csak megerősítette ezt a felvetésemet. A széljárás is kedvező volt, velünk szembe fújt, így nem vitte tovább a szagunkat az esetleg megbúvó idegeneknek. Fekete öltözetünk is kedvezett a láthatatlanságunknak. Kardomat visszacsúsztattam a hüvelyébe.
Szorosan Méry nyomában lépdeltem, mivel feltételeztem, hogy ő tudja az utat a csapdák között.
- Pontosan milyen hosszú útvonalat kell bejárnunk? - kérdeztem a kislányt. Ugyan nem volt ellenemre az éjjeli séta, de gondoltam jobb tisztázni ezeket a dolgokat.
- Mellesleg, te hogy kerültél ide? Mármint Ekorinba - tettem fel Mérynek a nagy kérdést. Még most is meglepő volt a számomra, hogy gyerekeket ilyen kemény kiképzés alá vetnek, bár ennek ellenére úgy tűnt, jól bánnak itt az emberrel. *

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-04-03, 7:30 am

* Ahogy a halálmezsgyéhez érnek a lány kissé eltöpreng a kérdésen. Bevallaná őszintén, ha maga is tudná a választ az úttal kapcsolatba.
- Egy szokványos úton haladunk több csapat is elindul ilyenkor, ha a vadak nem indítottak be csapdát gyorsan végzünk alig két óra alatt megjárni. Viszont ha van csapda mi állatot fogott az jó és rossz is. A csapdát újra működésbe kell hozni a vadat vissza cipelni Ekorinba.
*Majd A következő kérdésre látszott, hogy a lány arcára komor kép húzódik.
- Gondolom láttad azt az oszló fejet a főtéren.... - pillanatnyi csend telepszik rá- ő volt a vérszerinti apám, akit kivégeztek, cselszövés vádjával.
*Majd A lány elnémult s mutatta Akameisnek az utat, egyetlen csapda se aktiválódott amerre csak jártak, viszont a lány nagyon figyelt arra, hogy vissza útjukon egyetlen nyomot se hagyjon hátra.
-Te miért mentél bele Hossin tervébe nővérem? Az erő a hatalom vagy csupán bosszú vágy hajt? Mindenki megindul egy úton amit az istenek neki szánnak mégis ezernyi szálban végződik...
*Vissza úton ismét csak a troll nézi végig ahogy elhaladnak. S nem állja útjukat senki.
- Rég nem láttam már napfelkeltét... Odabent mindig csak a mágia és a fákják nyújtanak világosságot....

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-05-27, 3:06 pm

*Magam is megérkezek Ekorin falai közé, lidérc alakom fellebben a helytartó előtt.
- Üdvözlöm nagyúr.
- jó újra a falaink között. Mi hír egységeinkről kik küldetésen vannak? Legfőképpen az árnyékok érdekelnek.
*A nagyúr bólint, majd belekezd a jelentésbe. Ahogy végig érünk a fővárosban tevékenykedő merénylők felől is érkeznek hírek.
-Értem... hívd haza az árnyékokat mindegyiket.... azonnal.
*Nyomatékosítom szavaimat. Lassanként mi is megkezdjük kis szabotázsokat. Amik már rég készülnek.
-Tudjuk hányan estek rabságba az elbukott merényletnél?
- Nem tudni, már a javuk halott lehet, ez a kudarc az életükbe került s ezt tudták.
*Bolintok egyet.
- Alameis kiképzése hogy megy?
- Egész jól nagyúr, fejlődik látszik rajta hogy nem ember. Mi ezzel a terve nagyuram?
- Nem oly egyszerű ez helytartó, az emberi kötelékek egy sárkányba vitele nem egyszerű. Kell, hogy szimpatizáljon veletek, ha támadás érne. Akármilyen ravasz is légy helytartó de egy az egyben csak egy sárkány lenne képes megvédeni egy másiktól ezt a helyet.
*A sötét nagyúr csak bólint.
- Nagyúr szükségem van egy emberre, a legerősebbre mind közül. Jól kell hogy tűrje a fájdalmat... velem fog edzeni ezután.
*Sátáni vigyor fut végig arcomon.

Tárgy: Re: Ekorin városa 2017-06-09, 10:41 pm

*A hatok vissza térnek de egy hiányuk van. Számon kérem mi is tőrtént valójában, miután elszakadtam a csapattól. Türelmesen hallgatom végig, ahogy Jeremy eltűnéséről beszélnek. Habár a jelentésekben nem ez állt. Tekintetem Kanára vetem, majd halkan megszólalok.
- Öld meg, ha már hagytad meglépni...
*A lány elfehéredik, arcán bár jól leplezi a kétely jelei felvillannak.
- Most elmehettek, kivéve Kana. Maradj itt, beszédem van veled...
*A helytartó még vissza pillant az ajtóból, majd bólint egyet s kimegy.
- A parancsom az hogy kutasd fel és vedd őrizetedbe Jeremyt. Személyes küldetésed lesz ez, még szükségem lesz egy remek tolvajra.
*A lány arcán az értetlenség jelenik meg.
- Hossin nagyúr...
- Mondjad, talán valami ellenvetésed van ezzel?
*A lány megingatja a fejét.
- Mondtam amit mondtam, nem hagyhatjuk, hogy bárki azt higyje innen csak úgy el lehet menni. Vannak kivételek persze... Menj kutasd fel Jeremyt... A jel segítségével gyorsan fel tudod kutatni.
*Enyhén megdől majd megfordul mikor halk mégis fenyegető szavaimmal utána szólok.
- Az amit most érzel iránta, képes volt birodalmakat össze dönteni. Képes vol fekete sárkányok hadát egyetlen pillanat alatt ártalmatlanná tenni. Veszélyes játék a szerelem Kana. Óvatosan ajánld fel a szíved bárkinek is... Mehetsz.
*A lány háttal állt nekem nem láttam reakcióit. Majd kis idő múlva elindult, előszőr a kutató osztaghoz indult. A mágia felfedte Jeremy pozicióját. S Kana még aznap útra kelt, hogy megkerítse őt.
~ Veszélyes játék engedni, szabadon kóborolni ezt a kis tolvajt. Nem is baj, az események a kezemre játszanak....

» Savanti - A vizek városa
» Nortelon - A felhők városa
» Avlanion - A vízesések városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Ightdar, a tudományok városa