Ekorin városa

* Míg én könyveimet bújtam addig Zari is megejtette a látogatást, majd szomorú képpel tért vissza hozzám. S én mély levegőt vettem majd feltettem a szokásos kérdést.
- Megint veszekedés lett a vége?
- Mi más... Megint csak a nem akarom... Meg hogy te is milyen vagy...
- Érthető fiatal most van a lázadó korszakban...
- Aha... Csakhogy ez nem éppen jó dolog, főleg az ő erejével.
- Ugyan... Hagyd csak rá. Majd megérti egyszer.
*Zari leül a székbe majd nagy levegőt vesz.
- Azt hittem száz esztendő alatt nagylány lesz már s nem fog mindenért hisztizni.
* Lerakom a könyvem.
- Talán majd Jerry kicsit megváltoztatja.... Női szemmel elég helyes.
- Ja persze reggelre halomban fognak állni a húscafatai a szobában...
- Nem úgy ismerem mint aki ilyen könnyen bedobja a kulcsot.
- Majd meglátjuk.
* Felállok az asztaltól majd Zari elé helyezem a könyvet.
- Ezekből a növényekből kell szerezni. Lassú lefolyású idegmérget készítünk s bejuttatjuk a városokba, aztán szép lassan mindenki megbolondul, dolgokat fognak latni amik nincsenek. Majd egy agyvérzés következtében kimulnak három nap után.
- Aha, ezeket még fel is lehet kutatni. Viszont sok időbe fog telni. Mire megfelelő mennyiséget szerzünk.
- Egy teljes hét áll rendelkezésre, annyi embert küldj amennyit csak kell.
-Rendben, viszont ha megbocsátász Elmegyek lefekszem.
- Majd el is felejtettem, hogy viselte Jerry a lányoddal töltött időt.
- Csöndben ült az ágy szélén... Gondolom nehezen.
-Hahaha rendben van. Akkor Tegyük el magunkat holnapra.
-Szép álmokat...
- Neked is barátom.
*Azzal egy újabb nap érte el végét.

Egyszerűen nem megyek el ezen az őrült lányon, hiszen úgy tette, mintha más is lakna a szobájában rajta kívül, aki összedúlta a holmiját, míg ő el volt.
Azonban a meglepetésekből nem volt hiány a mai napon, talán még több is, mint szerettem volna, mikor a dolgok egyszerre csak lebegni kezdtek és a padló hamarosan már szinte rendben is volt.
Az útközben kapott jó tanács és a lány szavai után eszemben sem volt, hogy az útjába álljak és a fortyogására sem reagáltam, inkább igyekeztem nem láb alatt lenni, mert még ki tudja mire ragadtatta volna magát, hiszen az ereje simán meg lett volna, hogy akár a szuszt is kipréselje belőlem.
Akár mennyire is rühelltem ezt a helyet, azt amit tettek velem, azért meghalni nem volt kedvem és jobbnak láttam, ha csendben meghúzom magam, talán elfelejtkezik rólam.
Most már értettem miért menekült szinte mindenki előle és, hogy vajon ,iért is nem volt sok, aki kikerült épen a kezei közül.
Valószínűleg ehhez csodára lett volna szükségem és most először úgy nézett ki, az Istenek rám mosolyogtak, mert bár a hátam közepére sem kívánom máskor Zaricse-t, most jókor jött, hogy elhessegesse a viharfelhőket.
Azonban először nem úgy nézett ki, mint akinek sikerül és én döbbentem hallgattam, ahogy Holló merészen beszélt vele.
Ráadásul úgy beszéltek rólam, mintha ott sem lettem volna, ami jó is volt, meg rossz is.
A fülem azonban nem csuktam be, így megtudtam, hogy valószínűleg az új lányt is beosztották, méghozzá Holló helyére, amit az eléggé zokon vett, és hogy ráadásul mágus.
~ Ez még jól jöhet! ~
Holló aztán egyre jobban belelovallta magát a dühébe és Zaricse-nek végül erőteljesen kellett fellépnie, hogy lehiggassza, de azt nem tudta, vagy nem akarta megakadályozni, hogy egy erőteljes lökés ne vágjon a falhoz.
- A jó büdös életbe! – szitkozódtam halkan, de óvakodtam hangoskodni.
Egy napra elég volt a jóból és még túl kell élnem egy éjszakát!
Aztán Zaricse elment és ekkor láttam meg a lány kinyújtott nyelvét, ami nem, hogy vidámsággal, inkább félelemmel töltött el, hiszen ez a veszélyes sötét elf lány, még egy gyerek volt csak, aki érzelmei hullámain őrlődött és ez veszélyesebbé tette még apjánál is.
~ Hát ez remek! Ki vagyok szolgáltatva egy sértődött tinédzsernek. ~
Próbáltam beleolvadni a falba, hogy éberen töltsem az éjszakát.

/Jerry/
*A gyertya egyre jobban elégett már elég későre járt. Ő még mindig olvasott, küszködött saját magával, az ébren maradásért. Mert tudta ő maga is jól miért nem élték túl eddig a közelségét. Viszont már két napja nem aludt, talán arcán is meglátszhatott már. S egyszer csak a könyv rádőlt mellkasára, s elaludt. Kana fordul egyet, majd a könyv leesik, nagyot huppan majd gerincére ér s kinyílik. Furcsa betűk kavalkádja volt benne, érthetetlen macskakaparásnak nézett ki. Majd a gyertya végleg kialudt. A lány elkezdett mocorogni, csecsemő pózban volt. Álmai kezdtek nyugtalanok lenni s hamarosan még valami érthetetlen nyöszörgés vette kezdetét. S szél kerekedett, felborult asztal s minden minek lába van. Ha Jerry eddig nem vette volna észre az egyetlen leszegelt dolgok idebent a két ágy. Mik nyekeregni kezdtek, helyüket viszont nem hagyták el. De volt egypár dolog mi már szárnyra is kapott, s céltalanul sodródtak az örvényekben. Nem kizárt, hogy Jerry is kaphat tőlük egy jókora maflást. Kana hallhatóan sírni kezdett, majd egyre érthetőbb dolgokat motyogott... S egyre inkább erősödött a szél odabent, hamarosan már fájt ahogy megnyalta Jeremy szabadon lévő testrészeit. Egyre dermesztőbb lett a hideg, ahogy Kana érzései egyre inkább a félelembe torkolltak.
- Ne... ne bánts... ne bántsátok....
*Majd a szél már szabályos sebeket ejtett, mindenhez mihez hozzá ért. Viszont kana ágya sértetlen maradt, alig egy lépés távolságban semmi nem változott. A gerincére esett könyv is ha Jeremy nem mozdította még el, pont azon a helyen volt nyitva ahol előtte is. Viszont Kanához közel érni nem volt egyszerű. Nála igenis komolyan kellett venni a személyes szféra fogalmát.

* Hajnalok hajnalán már ébren vagyok, fejem töröm tollal kezemben. Nagyot lélegzem majd vissza tekintek a papírra.
- Gyors legyen... Az a lényeg...
* Tekintek vissza a papirosra amin egy szekér van csak úgy oda pingálva s annak közepén egy vitorla. Mellette satírozott részek, tervezem habár nem vagyok valami jó benne majd ossze gyűröm a lapot s magam mögé dobom. S ekkor hallom meg Zaricse hangját.
- Mi ez ?
- Jajj! A frász vigyen el! Gobdolkozok egy olyan szekeren amit a szél erejével mozgathatunm. Nem kell megállni etetni itatni...
- Ha már ilyenen töröd a fejed szólj nekem... Van erre emberünk, egy rabot aminat begyűjtöttünk. Talán ő majd tovább jut vele.
- Na ez fantasztikus, ha végzett a tervekkel rögvest álljatok is neki a munkának. Ma egy csapatnak kell kimennie a Hyarmenya dzsungelbe. Van ott egy növény aminek erős hatóanyagai tévképzeteket szülnek. Kana, Jeremy és még az árnyék hatosból két ember.
- Értem ahogy találkozom Kanával értesítem.
- Rá érsz míg az az egy szekér elkészül, addig hagyd pihenni. Ő fogja hajtani...
- Hmm érdekes elképzelés.
- Reméltem is hogy annak találod.
* Zaricse elindult s felkereste a rabot még jelölést sem kapott már nagyobb értékkel bírt mind sokan mások. Csak annyit kért had legyen a családjával amit persze meg is kapott. Alkudni tudni kell már csak órák voltak hatra míg minden a tervek szerint elindul. S én kisétálok a házból szokásos körutamat megejtem s megfigyelem minden rendezetten halad e. S büszkén latom a készülődés jól halad bár szomorú hírekkel is szolgálnak. A felszerelést illetően, alig száz ruhát voltak képesek kihozni a hegy mélyében rejlő kövekből. De nem számított, hisz nekem elég volt egy is...

A történtek után van okom arra, hogy igen csak éber maradjak, bár jó darabig csak a lány egy könyvet tanulmányozó profilját látom, a koncentrált figyelmet. Nem is sejtem milyen vívódáson megy át, csak az egyre laposabb pillantások jelzik, hogy lassan álomba fog merülni.
Őszintén szólva az a tervem, hogy, ha végre eleszik, akkor kiosonjak a szobából és valahol elbújva töltsem az éjszakát, akár a folyosón is, aztán majd reggel korán visszatérek. Ha észre is vesz, mondhatom, hogy a dolgomat végezni voltam, azért csak nem veszi a fejem.
De mikor a feje lebukik és a könyvet a földre ejti, akkor a kíváncsiságom erősebb, mint a félelmem – egyszer tényleg ez lesz a vesztem – és a csendvarázst magamra öltve gyorsan felkapom a könyvet és az ágyamhoz visszalépve próbálom kisilabizálni, de reménytelen. A jelek teljesen ismeretlenek számomra, talán valami varázskönyv.
Mire ezzel végzek elkezdődik a káosz a szobában és ehhez kétség sem fér, hogy Holló álmai adják a magyarázatot, hiszen, ahogy egyre nyugtalanabb lesz, úgy válik irgalmatlanabbá az általa kavart szélvihar, ami körkörösen tombol, míg ő és az ágya meg sem rezzen. Igaz az ágyak le vannak rögzítve, mint rájövök, mert az azok az egyetlenek, amik még nem röpködnek a szobában én is abba kapaszkodom, bár párszor majdnem elengedem, ahogy felsebeznek a nekem csapódó tárgyak. Több sebből vérzek, a homlokomon is jó nagy dudor ékeskedik és kezdenek összekoccanni a fogaim, ahogy hűl a levegő.
Holló meg csak most kezd belelendülni, ha jól veszem ki sírós szavaiból. Ennek véget kel vetni, különben meghalok! Valószínűleg a többiekre is ez a sors várt. Fel kell ébresztenem, csak, hogy miként jutok a közelébe? De talán nem is kell odamennie…..
- Holló…..Holló……khmm……kedves…….nem bánt senki, biztonságban vagy. Kérlek ébredj fel! Itt mindenki jó hozzád és a testvéreid megvédenek!
Ha nem sikerül felébreszteni, pedig próbálja túlüvölteni a zajt, akkor ha mást nem a könyvet igyekszik hozzávágni, ha ez sem megy, akkor megpróbál kijutni az ajtón és megtalálni Zaricse-t vagy Hossin-t, ők biztos megtalálják a módját a lecsendesítésének.

*A rémálmot egy hang töri meg, ami szokatlan volt. Az évek alatt a repkedő tárgyak keltette zaj már annyira megszokottá vált, hogy fel sem tűnt neki. Riad fel álmából, mire a szél szinte rögvest semmivé lesz. Az apró tárgyak mik eddig repkedtek most mind a földre hull. Leizzadva, zihálva ébred, majd vissza dől ágyába. Halk sírás veszi kezdetét mit megpróbál elnyomni, ezért csak a halk nyöszörgést lehet hallani. Szemeivel a plafont bámulja, s könnyek csorognak le arcán.
~ Én nem... nem vagyok már gyerek.... S a felnőttek nem sírnak egy rossz álomtól...
*Próbálja nyugtatni magát, viszont kevés sikerrel.

Félek, hogy nem fogom túlélni ezt a rémálmot, mármint, nem a sajátomat, hanem Hollóét, bár, ha így megy, akkor az enyém is lesz, az utolsó.
Tudom, hogy képtelen lennék ilyen tomboló forgószélben a közelébe menni, ezért meg sem kísérlem, hogy oda jussak. Más módon kell megpróbálnom kibillenteni ebből az állapotból és erre csak rövid idő áll rendelkezésemre, ha még életben akarok maradni.
Felmerül bennem, hogy kimenekülök, de előtte még megpróbálkozok szép, megnyugtató szavakkal.
ÉS SIKERÜL!
Rögtön tudom, hogy magához tért hiszen a szél szinte azonnal elül és minden a földre hull, nagy csörömpöléssel.
Megkönnyebbülten rogyok az ágyamra, amit sikeresen össze is vérzek, de aztán meghallom a halk hüppögést, amit először nem tudok hová tenni, aztán rájövök, hogy Holló nyöszörög.
- Már vége! Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál. Ki kéne beszélned magadból, ahelyett, hogy öntudatlanul tombolod ki magad, mert dacosan tagadod, hogy hatással van rád. – tápászkodok fel és állok meg mellette, miközben igyekszem letörölni a vért a képemről. – Így mindenkit megölsz magad körül.

*A lány elnéz oldalra, még mindig fekszik. Mély lélegzetet vesz, arcán legurul egy csepp könnyeiből. Jeremy felőli kezét megemeli, tenyerét mutatva széttárja ujjait. Annak közepén egy apró kis gömb alakul ki, hevesen mozog benne a levegő. Majd ajkai szóra nyílnak s suttogni kezd.
- Mégis ki... Ki a fene vagy te?
*Tenyerét a fal felé fordítja, s a kis golyó amilyen pici volt olyan veszélyes is, Jeremy csak most foghatja fel, mi is történt volna vele ha az eltalálja, a falban mély lyukat hagyva maga után s kőport vész a semmibe. Ha jerry vissza tekint egy fagyos tekintetet láthat. Felemelkedik, talpa megérinti a talajt. S ahogy elhagyja az ágyat teste körül a levegő alig pár centire kezd keringeni, majd szinte az egész női alakot eltorzítja.
" />
- Mégis ki vagy te ki megmond mit kéne tennem?
*Sétál Jeremy felé, jobb karját arca felé emelve, az ajtó mögötte van. Ha jeremy menekülne sem jutna messzire. Majd ha hátrál ő követi egészen addig amíg a falhoz nem szorítja. S ekkor egy puha női kéz érinti meg az arcát.
- Jerry?- Gondolkozik el- Nincs elég szó vagy idő arra, hogy én elmeséljem neked... Vagy akárki másnak ami nyomaszt...
*Majd a szél elül a lány körül. Hajol közelebb a fiúhoz.
- De vajon neked lesz e még elég időd, hogy elmondhasd mit láttál... Senki sem mondta, hogy nem akarok egyedül maradni, s mindent elpusztítani, magam körül.
*Húzódik el a fiútól majd vissza hátrál az ágyhoz s leül a közepére.
- Azt hiszed... a szavak megváltoztatják ami történt...
*Teszi hátra kezeit majd nehezedik rájuk.
- Pont olyan tolvajok voltak mint te is... Igen... tudok rólad mindent mit Hossin is... Akarod netán hallani, milyen volt tíz esztendősen egy szekrényből végig nézni ahogy két nővéredet, s anyádat megerőszakolják.... S azt ahogy atyádat élve nyúzzák meg miután végig kellett néznie az egészet... Talán tudod milyen érzés... láttál már ehhez hasonlót JERRY?
*Teszi fel lábait az ágyba majd betakarózik s hátat fordít a fiúnak.
- Amíg nem addig ne beszélj nekem tagadásról... pontosan tudom mi történik körülöttem...

A szenvedése szánalmat kelt bennem és ezért próbálok a lánynak tanácsot adni, de azonnal visszahökkölök, ahogy felém mutatja a tenyerét és abban valami hasonló zajlik le, mint az előbb nagyban és mát tapasztaltam, hogy ez mire képes, így jó pár lépést hátrálok, főleg miután úgy beszél velem, mintha most látna először.
És jól sejtettem, hogy veszélyes, hiszen a falban lévő lyuknál semmi sem beszédesebb.
Elképedve nézek vissza rá és a hideg pillantás, amit kapok tőle rádöbbent, hogy egyáltalán nem volt okos dolog őt szánni.
Aztán feláll és megint kezd kavarogni körülötte a levegő és én a saját jól felfogott érdekemben hátrálok előle, miközben keresem a menekülési útvonalat, de egyelőre elzárja Holló és biztos vagyok benne, hogy ha megpróbálnék elosonni mellette hamar végem lenne, talán pont ezt szeretné elérni, hiszen így lehetne indoka is arra, hogy miért bántott.
- Nem mondtam meg mit kéne tenned, csak egy javaslat volt. – dünnyögtem, mert nem lett volna jó ötlet tovább hergelni őt, szerintem elég őrült volt már most is.
Azonban a szoba véges volt és a falnak döccent a hátam. Nem volt tovább. Így az érintése elől sem volt menekvés, de szerencsére ennél több nem történt.
- Jól van, akkor ne mond el, amúgy sem arra céloztam, hogy nekem mond el. – húztam azért el a fejem, amennyire csak lehet. – Nem, nem mondta senki, de Hossin biztos nem örülne, fontos vagyok neki, ezt azért ne felejtsd el.
Még egy darabig a falnál maradok még akkor is, mikor eltávolodik és újból végig hever az ágyon.
És bár elejt pár mondatot, ami sejteti, hogy miért vannak rémálmai, de ez már nem hat meg.
- Nem csak neked volt szörnyű gyerekkorod. – mormogtam. – És többet láttam, mint gondolnád, de a te dolgod. Ha nem bánnád, most elmegyek elvégezni a dolgom, nem kell megvárnod. -
Ha Holló nem támaszt ellenvetést, kislisszolok az ajtón és reggelig elő sem kerülök.

*A lány felpillant, tekintetével kíséri Jeremm lépteit az ajtóig.
- Én nem bánom... De mióta egyszer alva jártam...- Jeremy ekkor veheti észre hogy csapdában van- azóta az engem őrző ajtókat csak kintről lehet kinyitni... S azt is csak apám teheti meg... Hisz az ő varázslata védi...
*Mély lélegzett majd kifújt, ez is egy nehéz emlék.
- Aznap tizenhét elitünk halt meg.... S aki megállított az is csatlakozott hozzájuk.... Ezért szabad vagyok mégis rab...
*Felül az ágyon, majd megszólal.
- Ha Hossinnak olyan fontos vagy mint állítod.... Miért hozzám rakott szobatársnak? Tudta jól mi vár majd rád... Ha azt hiszed olyan fontos vagy.... Szerintem tévedsz...
* Majd végig néz a fiún s halkan megszólal.
- A végzetedbe futottál kisegér, rajtad múlik hogy Meddig ér....
* Húzza fel lábait majd tovább nézi Jeremyt.
- Ideje lenne aludnod... Holnap reggel edzés....
* Majd húzódik az agy szélére.
- Tudod a tornádó közepén mindig tiszta az ég... De ha csak egy ujjal is! Tudod mi lesz... És hívjál Kanának.... A hollót csak azok használják akik ott voltak Aznap mikor elkezdtem alva járni. Tudod a holló a hollónak is kívájja a szemet...
* Majd megvárja mit tesz Jeremy. S ha mellé fekszik ő is álomra hajtja szemeit.

/ Nawa/
* Ismételt tanácskozás veszi kezdetét, Zari láthatóan jó kedvében van. S én sem vagyok olyan vészesen bár jól esne egy kis vérontás.
- Mitől van ilyen jó kedved?
* Papírokat olvasgat, majd felkacag.
- Ja! Hát hatalmas dolgok folynak. Sorra jönnek a levelek Valianból.
- Hmm a kémünk?
- Igen úgy is mondhatjuk... Valiannak fantasztikus hálózata van... El sem tudod képzelni hány százezer darnába került mire az egyikünk bejutott... Rengeteg... Szinte három évi bevételt igényelt, hogy akkora összeget tudjak ajánlani, hogy el is fogadják.
- Ez elég drágának hangzik...
* Vállat von.
- Na és akkor végre elmondod? Mi is történik odakint?
- Ja persze... Mint azt te is tudod Avlanion elesett...
- Igen ott voltam
- Aztán jött Mardan... Ami Orod Opelének hála megmenekült az ork seregektől akik most nekik hála a mi kapuinkban tétováznak... Viszont Orodnak vége lesz... Több száz sárkány rontott rá.... S mivel seregei mardanban vannak...
- Egyszóval rábasztak....
- Igen ha Ennyire nyers akarsz lenni akkor igen.
- Valiannal mi a helyzet?
- Onoria szokásához híven nem tesz semmit... Megvárja míg valakit meg lehet vezetni s úgy mint az előző háborút csellel akarja majd megnyerni ezt is...
- Igen ezt valahogy sejtettem. De te nem érted úgy hogy valamiről megfeledkeztünk?
- Mégis miről?
- Vadalan seregei... Mivan ha onnan kér segítséget?
- Ne viccelődj már Hossin azok a nagy kék majmok....
- Azokat a nagy kék majmokat ahogy mondtad- állok fel az asztaltól - az istenek valamiért elrejtették az egész világ elől... De miért?
- Nem tudom gondolom mert nagy kék majmok lehetnek...
- Hmmm na mindegy... Erre meg vissza térünk, de mikor ott voltam... Már akkor is furcsa volt az a hely....
- Akkor mi legyen?
- Azonnal küldess 100 embert orodhoz... Akik menekülnek vágják le, vagy fogják el. A hegyeken át a kijárt utakon gyorsan oda érhetnek...
- Rendben van egyébb?
- Elmegyek az orkok elé... Azt hiszem beszélnünk kell az útirányról...

* Zaricse rám tekint, majd mély levegőt vesz s kifújja.
- Mi lenne ha hagynánk tovább állni őket? Valószínűleg ki fognak minket kerülni.
- Meglehet, viszont nem akarok velün bármily nemű konfrontálódást.
- S utána?
- Elindulok Orod felé. Levadászni Mindenkit kik futni próbálnak. Elvágjuk a dél felé vezető utakat.
- Elég lesz ez a száz ember Hossin?
- Természetesen, kell még két mágus akik kísérnek minket.
- Számítasz arra hogy lesz aki túléli a sarkanyokat?
- Mindig akadnak patkányok akik időben elhagyják a süllyedő hajót...
- Matróz leszel?
- Na jólvan... Látom megint jó a kedved....
- Valami olyasmi, akkor Kana és Imyr elmennek a dzsungelbe ahogy készen áll a szállító ezköz.
- Helyes én viszont indulok is. Küld útjukra a csapatot én utól fogom érni őket. Az egyik mágus álcázza illúzióval a csapatot a másik védekező mágiát használjon, ne menjenek kozel Orodhoz nehogy bele fussanak a sárkányokba, nem lenne jó.

Nagyon mehetnékem van már és remélem, hogy Holló belátja, ez egy olyan dolog, amit nem lehet halogatni és nem szeretné, ha itt mennék „ki”, bár az is tény, hogy ez most csak kifogás, hogy kijussak innen.
Ez azonban nem jön be! Hitetlenkedve meredek a szemébe, mert ahogy egyre több információ kerül róla napvilágra, egyre rosszabb lesz a helyzetem.
- Ezek szerint nem jutunk ki, míg Zaricse elő nem kerül? És mi van ha történik vele valami? Meg mi van, ha rád jön a szapora? – nyögöm ki, mikor végre megtalálom a hangom.
Azt már én is belátom, hogy Hossin-nak esze ágában sincs kivételezni velem, de akkor miért húzza el előttem időnként a mézesmadzagot? Vagy ez is csak valami perverz szórakozás? Hiszen ez a csaj halálosan őrült és veszélyes, még a sajátjait is pusztítja és bezárják, hogy ne okozzon kárt! És vele zártak össze…….
- Hát nagyon úgy néz ki. – értek egyet vele lelombozódva, hogy soha nem sikerül innen megszabadulnom. – Valahogy……valahogy nem vagyok álmos. – rázom meg a fejem, de aztán leesett állal hallgatom, hogy hová akar kilyukadni.
Aludjak mellette, mert ott nem veszélyes? Mintha valaki azt mondaná, feküdjek keresztbe egy sárkány szájában a fogai között, mert akkor talán nem vesz észre!
Elsőre vadul ellenkeznék, de aztán a szemébe nézek és ……..és túl akarok élni, hogy megszökjem!
- Megyek már…….- sóhajtom halálraítélt módon és mellé fekszem, ügyelve rá, hogy hozzá se érjek..
Azt, hogy nem jön álom a szememre, ugye mondanom sem kell.

*Jeremy továbbra is szorult helyzetnek örvendhet. S Kana ismét álomba szenderül, s a szél ismét feltámad körülöttük. Majd a lány megfordul, arcáról könnycseppek folynak. Majd egy kar kerül Jerry mellkasára. S hamarosan azt veheti észre a lány közvetlenül mellé bújik. S a szél is alább hagy, szellővé cseperedik. Mély lélegzet hagyja el a száját a lánynak. Majd halk dünnyögés veszi kezdetét.
- Indy... nem akartam...
*A lány sokszor álmodta már újra midőn az a férfi állította meg saját élete árán kit a legjobban szeretett. Sokszor találkozott már vele, s megannyi alkalommal megbánta tettét, ha ez nem is rajta múlt. Órák teltek el, mire ismét kinyitotta szemét. Hatalmas nyáltócsa mellette s egy férfi alak. Aki túlságosan is közel volt hozzá, bár azt nem igazán vette szemügyre, hogy a mögötte lévő ágyrész kétszer akkora mint az a kis sáv ahova Jerry kényszerült az este folyamán.
- Mégis mi a fene!
*S kopognak az ajtón, Kana tekintete átvándorol az ajtóra, annak kilincse lefelé indul.
- Shuton...
*Egy széllökés üti meg Jerryt ki amúgy is penge élen táncolt a föld s ágy között most leborítja onnan. Egy elf alakja lép be az ajtón. S meglepődött tekintettel áll ott, keresi a tetemet, a véres cafatokat de sehol sem leli.
- Szép reggelt éltünk meg, Kana.
- Jó reggelt neked is apám.
- Hayarmenya dzsungel a következő uticélotok. Hamarosan a jármű is készen áll. Hol van Jeremy?
- Ő hát...
*Mutat az ágya mellé ahova Jerry került.
- Még életben.
- Na ez meglepő! Addig míg nem indultok, teszteld le a bátorságát, a szokásos módszerrel.
- Igen is apám.
*Majd Zaricse oda sétál az ággyal szembe majd rátekint Jerryre.
- Remélem... semmi meggondolatlan dolgot nem tettél a lányommal, nem szeretnék csalódást látni Hossin szemében mikor elmondom neki, hogy széttépett az éjjeli szél....
*Majd elindul kifelé, az ajtót résnyire nyitva hagyja. S a lány hátra dől az ágyban.
- Ez közel volt... Mégis mit képzelsz magadról tolvaj? Ilyen közel jönni hozzám... s alapot adva ezzel alaptalan feltételezések halmazának...
*Majd felkel s kiszáll az ágyból, a másik oldalon mint ahol Jerry volt.
- Készülj kimegyünk a hegyekbe, eljött az idő, hogy megmutasd mennyire bízol saját testvéreidben...
*Oda sétál a szekrényhez, ami oldalán fekszik, belenyúl odabent nagy a kupi így eltart egy darabig míg elő halássza a maga ruháit, s egyet oda vág Jeremyhez. Érdekes darab volt, bőr lógott hóna alatt, s látszott, hogy lábaihoz valami módon erősíthető bőr hártya helyezkedik el. A lány is felveszi sajátját, s megfordul megmutatva azt Jerrynek.
- Látod- mutat a karja alatti bőrhártyára, majd megmutatja azt is ami lábai között van.- így kell rögzíteni, a nadrágodon megvannak a lyukak amin át kell fűzni. Itt és itt. Húzz bele, hamarosan indulunk addig még túl kell esned ezen.
*Majd a lány oda sétál Jerryhez, majd elkezdi kigombolni felső ruházatát. S halkan megszólal.
- Tegnap a fürdőben, láttam a jelet a hátadon... Gondolom érdekel, hogy is néz ki.
*Majd elhúzza ingét s megmutatja sajátját ami jobbján volt melle és karja között.
- Hát így.
*Egy kígyó körbe tekeredve, saját farkát bekapva közepén furcsa jelek.
- Hossin nem arra szánt, hogy meghalj... Viszont ezáltal akárhol megtalál, s vele együtt én is. Ez kapocs a hatosok között, egy jel ami biztosítja, hogy mindig megtaláljuk egymást... Ezért mi vagyunk Zaricse elit egysége... s már te is közénk tartozol...
*Húzza vissza magára az inget majd gombolja vissza.
- Ha megszöksz... az az én szégyenem, s súlyos árat fizetek a szégyenért, amekkorát el sem tudsz képzelni, ezért most előre szólok, amint szökni próbálsz... egy olyan golyó vár téged majd mint tegnap este... Megértettél, Jeremy?
*Majd ha a fiú igenlegesen válaszolt Kana elindul kifelé az ajtón majd egyenesen a kőhídhoz vezet útja. Ahol megáll s bevárja Jeremyt.

Igyekszem az ágy szélére húzódni, hiszen már tapasztaltam párszor Kana hangulat változását és nem szeretném megtudni, mit tesz, ha az ágyában talál és közben elfelejtette, hogy ő hívott oda.
Na, de ez csak ideig-óráig segít, mert újabb pityergésbe fog, aztán ölelő karjaiban találom magam, nem soká pedig már úgy össze vagyunk bújva, hogy egy kést sem lehetne betuszkolni közénk.
Én meg sem merek mozdulni, ahogy feltámad a szél, csak fekszem, mint egy halálraítélt és izzadok rendesen, így természetesen a pihenésnek lőttek.
Fogalmam sincs ki az az Indy, de az is biztos, hogy nem fogok rákérdezni, ha egyáltalán megérem a reggelt.
Persze, hogy mikor felébred, akkor máris csattan a hangja, de mielőtt még magyarázkodhatnék, egy elhadart varázsszó után, úgy repülök le az ágyról, hogy csak úgy koppanok a földön, ezzel együtt már hallom is, hogy belép valaki a szobába és a csizmás lábból ítélve ez nem más, mint Zaricse.
~ Na már csak ez hiányzott! ~ harapok bele a nyelvembe, hogy ne nyögjek fel és igyekszem lehetőleg hang nélkül meghúzni magam, hátha mindenki elfelejtkezik rólam.
Azonban ettől még mindent hallok, példának okáért azt, hogy valami dzsungeltúra került emlegetésre, de talán ez csak Kana-ra vonatkozik és akkor legalább megszabadulok az őrült némbertől.
Nem mondom, hogy boldogan nézek az ágy végében megjelenő mágusra, aki úgy méreget, mint valami érdekes, feltűzni való bogarat, aki véletlenül még életben van.
~ Nagyszerű! Ha Kana-n múlik, akkor az a bátorság próba, inkább valami halálos megmérettetés lesz. ~ lel ki a hideg már csak a gondolattól is.
- Úgy ismered a lányod, mint akivel valami meggondolatlanságot lehet csinálni? És szerintem azon lepődik majd meg a nagy Hossin, ha azt jelented, nem tépett szét. – tápászkodok fel miközben válaszolok és a saját ágyamra rogyok, úgy bámulok a kisétáló Zaricse-re.
- Hogy én mit képzelek? Tényleg nem emlékszel semmire éjszakáról? Majdnem megöltél az itt kavart szélviharral, aztán meg szinte beparancsoltál az ágyadba, hogy ott leszek csak biztonságban! – mondom neki felháborodottan.
Gyanakodva tartom szemmel, ahogy a felborult szekrényéből előhalász két ruhát, ami igen csak furcsán néz ki azokkal a lógó bőrdarabokkal.
Nem fűlik a foga semmilyen dologhoz, amiben a „testvéreiben” kell megbíznia, de már lassan túl van azon, hogy bármit is tehessen, anélkül, hogy az életet ne kockáztassa, így teszi, amit a lány mond neki.
- Mit fogunk csinálni ebben az ostoba ruhában? – emelem fel a kezem és nézek végig magamon egy fintorral.
Mikor azonban Holló gombolkozni kezd, egy pillanat alatt lever a víz, de szerencsére csak a jelet akarja megmutatni, ami a hátamat díszíti, bár azért nem tudom elkerülni, hogy a melle domborulatára ne vessek egy fél pillantást, hiszen csak egy nőről van szó.
A kígyó jele nem tölt el boldogsággal, még ha a magyarázat hozzá némileg biztatóan is hangzik, arra nézve, hogy nem feltétlenül halok meg ……..egyelőre, de ahogy tovább hallgatom……
- Elit egység? De, hát én…….miért? Nem vagyok valami nagy harcos. – beszélek most magam ellen, de hát ki tudja mibe kevernek épp bele.
Igazából hidegen hagyna, hogy neki mi szégyen és mi nem, ha a jellel, most nem kötöttek volna megint meg, ami talán rosszabb a halálnál, de nem változtat azon az igyekezetemen, hogy találjak majd valakit, aki megtöri ezt az átkot.
- Meg. És nem szököm meg. – állítom határozottan, hiszen hazudni azt kiválóan tudok.
Aztán megyek utána és a hídnál már kezd nagyon-nagyon rossz érzésem lenni.
- Hová megyünk?

*A híd közepére sétál, s lenéz a szinte feneketlen szakadékba bámul. A híd ötven méter s alatta a tátongó szakadék is. A lány ránéz a fiúra egy mosoly fut végig arcán. A híd semmiféle korláttal biztosan nem nyújtott kecsegtető látványt. A lány ujjával mutogat a fiúnak jöjjön utána. Amint az oda ér, már persze ha azt erőszak nélkül teszi a lány megszólal.
- Ugorj... Ez a próba... minden megfigyelő mást választhat... Attól függően, hogy miben jó...
*Guggol le a szakadék széléhez, majd lábait lógatja lefelé.
- Tárd szét a szárnyaidat kismadár... és ugorj... Apámnak sok száz éve volt gondolkodnia, ezt találta ki az árnyékoknak... vagyis nekünk... Na Hopp..
*Jeremyt egy heves széllökés éri az a keskeny híd mi elválasztja a külvilágot tőlünk nem sok lépést ad neki mielőtt még leviszi a mélybe. A lány kezeivel kört rajzol majd megszólal.
- Shuton...
*Jeremy alól heves szél támad, s ha széttárja karjait s lábait az elkezdi felfelé emelni. Egészen az üldögélő lányig majd ott lebegni kezd...
- Gratulálok, ha most nem csináltál be a gatyádba átmentél....
*Ragadja meg a bokáját majd hátra húzza, midőn a kövek felé ér Jeremy egy kisebb mennyiségű port kap az arcába, majd a szél eláll s ő arccal esik a földre. Ha nincs szerencséje széttárt karokkal s lábakkal, a lány mellett. Aki lenéz rá így ültében is.
- Na milyen volt?- Hajol közelebb- Repülni?
*Elkacagja magát majd feláll s elindul vissza a hídon.
-Gyere már! Érdeklődjünk utána mikor indulunk!
*Sétál vissza a központ felé, majd vissza sandít Jeremyre, s bevárja őt.

Baljós félelmeim beigazolódni látszanak, mikor a lány megáll a híd közepén és rám néz azzal a mosollyal, amivel általában másnak a torkát vágják el. Azt nem mondhatnám, hogy tériszonyom van, mert nem félek a magasságtól, de azért a sorsom sem akarom kísérteni, amikor a mélybe siklik a pillantásom, főleg az után, hogy felszólít az ugrásra Kana.
- Hogy mit csináljak? Ugorjon, akinek két anyja van, nem vagyok én valami madár! – léptem párat hátra miközben folyamatosan szemmel tartottam a lányt, hogy mire készül. – Gondolom ezért vagytok csak ilyen kevesen, mert senki nem éli túl, csak akinek van valami levegő mágiája. – rázom meg a fejem és magamtól nem szándékozom ugrani, hiába tudom, hogy milyen ereje van Hollónak és nem szükséges a beleegyezésem, ha le akar taszítani vagy másként akarja a halálomat. – Nem vagyok gyáva, egy majdnem sima falon is felmászok egy toronyba is, de ez…….- intek lefelé. – Itt esélyem sincs.
Természetesen hallom, amit mond, de nem győz meg, habár mint kiderül nem is nagyon akar, hiszen a következő pillanatban keltett szélroham már le is lök a hídról és én hevesen kapálózok. Nem azért tárom ki a kezem és lábam mert azt mondta, hanem mert próbálom tompítani a zuhanást, ami………..végül is nem következik be, mert megint hallom azt a varázsszót és máris ott lebegek Kana-val szemben, mint valami hópihe.
Hát nem sok híja volt, hogy nem vizeltem össze magam, igazából csak azért nem, mert nem volt rá időm, hogy azzal foglalkozzam. remélem meg fog rajta az átok, amit magamban, hol káromkodva, hol az Istenekhez fohászkodva kérek rá.
- Te egy igen kegyetlen lány vagy Kana és ne csodálkozz, ha senki nem pedálozik, hogy a közeledben legyen. – terülök el hason a porban lihegve, majd hanyatt fordulok és igyekszem megnyugtatni hevesen dobogó szívemet.
Most már még sürgetőbb, hogy meglépjek innen, fenyegethetnek amivel csak akarnak, hiszen előbb-utóbb az egyik ilyen „próba” vagy csak puszta szórakozásuk az életembe fog kerülni, akkor legalább magam válasszam meg a halálomat.
Nevetésére csak egy fintor a válasz és feltápászkodom remegő lábakkal, de aztán összeszedem magam.
- Már alig várom! – és ez igaz is, hiszen végre kikerülök innen és akkor talán a lehetőségeim is megnövekednek.

* Amint Jeremy elég közel ért Kana megfordul. Sejtelmesen sétál oda a fiúhoz, megfogja annak felső ruházatát majd Közelebb lép hozzá. A fiú magasabb volt nála, Közelebb húzza magához oly közel hogy ajkaik már majdnem hogy összeérnek, ekkor megáll s halkan suttogni kezd úgy hogy csak a fiú értse.
- Azt hiszed Jerry... hogy vágyok még férfira ki újabb sebet ejthet a szívemen? Avagy megszerezze azt, s én az egyik rémálmom közepedte darált húst csináljak a tüdejéből? A tizennyolcadik ember aki Aznap megállított a tombolásban a jegyesem volt. S a saját életét adta azért, hogy ne kelljen megölni engem... Azt hiszed kívánom azt, hogy valaki elég közel kerüljön hozzám.... Ilyen közel voltam Indyhez Aznap mikor meghalt... Véres masszát köpött mellkasomra... S annyit olvastam le a szájáról...
* Löki el a fiút s fordul meg.
- Induljunk apám már vár.

Erősen kellett koncentrálnom, hogy összekaparjam magam a nem régen rám törő halálfélelem után, amit nem kívánok senkinek. Pedig volt már részem pár kemény megpróbáltatásban, de ez eléggé sokkoló volt.
Magamban mindenféle átokkal megszórva Hollót és az egész bagázst és a szökés gondolatában megerősödve követtem lefelé a hídról a lányt, nem is nagyon foglalkozva, hogy mit csinál, mikor szinte neki mentem.
Visszahőköltem volna, ha nem ragadja meg a ruhámat és húz egyre közelebb magához egészen addig, míg már meg vagyok róla győződve, hogy a következő pillanatban ajkát az enyémre tapasztja.
Vonzó lány azt megkell adni, de ez túl gyors lenne nekem, mikor az előbb még majdnem megölt, így próbálok elhúzódni, de mint kiderült nem ez a szándéka.
A szobában mintha már említette volna, hogy végzett a társaival és most már azt is megtudom, hogy ebben a férfi is benne volt, aki iránt érzett valamit.
- Nem……én nem tudom…..nem hiszem. – rázom meg kissé a fejem és nagyon örülök neki, mikor elenged.
Magamban teszem csak hozzá, hogy valószínűleg egy férfi sem óhajtana még egyszer az életben olyan közel kerülni hozzá, mint az az Indy.
- Rajtam nem múlik. – rángattam vissza a helyére a ruhám, miután elengedett, majd egy grimaszt vágva utána, mentem tovább.
~ Csak kerüljek ki innen! Csak találok valakit, aki levesi rólam ezt a pecsétet vagy mit! ~

*Zaricse fogadja lányát, majd ördögi mosoly húzódik arcára mikor Jeremyt meglátja.
- Hogy ment a beavatás?
*A lány vállat vont majd megszólal.
- Hova megyünk?
*Apja csak int s csendet kér a lánytól.
- Ma sehova, nem készült el a jármű. Viszont Hossin kiment a frontra. Orod felől menekülőket begyűjteni... Nem úgy nézett ki mint aki túlélőket szeretne hagyni....
- Jellemző, egy vérengző bolond irányít minket...
*Szigorú szemek, majd hírtelen ellágyultak.
- Emlékeztet magamra... Még fiatalon én is sokat kerestem a bajt.
- Elmondása szerint a fekete sárkányokkal egyidős. Azért ez már nem fiatal... Mondhatni vén trotty...
- Ahh rá se ránts.
*Majd a helytartó ránéz az ifju elfre.
- Jól kijöttök? -Tekint vissza lányára- Csak azért mert még életben van... Kevés ember mondhatja ezt el magáról.
*Majd sétál el lánya mellett, s ráteszi vállára kezét.
- Nagyon büszke vagyok rád...
- Köszönöm... Viszont hatalmas türelmet igényel Jerry...
- Még mindig? Azt hittem már megtört, s engedelmes szolgaként követ...
- Leugrani sem mert... Úgy kellett noszogatni hozzá.
*Zaricse tovább sétál, egészen az asztalig. Kupájába vizet tölt majd belekortyol. S megfordul.
- Elmehetsz Kana...- Rámutat Jeremyre- Te nem...
*A lány csak bólint, s kisétál az ajtón, s mögötte fülelni kezd.
- Hossin megmondta nem leszel jó szolgánk... Viszont valami csoda folytán mégis életben hagyott. Lehet ezt a kis ballépését most helyrehozzuk... Etheron!
*Fekete árnyak ölelik körbe Jeremyt, szorítják egyre erősebben amíg csak alig jut levegőhöz.
- Majd megmondjuk, Kana kicsit túl heves volt veled... Na mit szólsz? Ohh hogy rendben van.
*Vigyorgó arccal nézi Jeremyt.

Komor képpel követem Kana-t, aki viszont úgy látszik jobb kedvre derült a szerencsétlenkedésemtől és lendületesen lépkedve érkezik meg nevelő apja szállására, ami rólam nem mondható el. Azelőtt sem volt soha jóízű a találkozásom Nawarien-nek és ez nem változott, sőt rosszabb lett és ez az érzés Zaricse tekintetében hasonló volt. Akkor kívántam látni, mikor a hátam közepét.
Nem kívántam kommentálni a róla szóló csevejt, hiszen megint úgy csináltak, mintha ott sem lettem volna. Annak meg kimondottan nem örültem, hogy az utunk el lett napolva és nekem tovább kell elviselnem „szórakozásukat”.
Az viszont erősen meglepett, ahogy Holló a nagy Hossin-ról beszélt és apja nem torolta meg, hanem még mosolygott is rajta.
~ Talán még sem annyira nagy ez az összetartás? ~ raktározom el magamban az információt, ami ki tudja mikor jön majd jól.
Aztán megint rám terelődik a szó és őszintén szólva cseppet se tetszik Zaricse tekintete közben és erőszakkal fogom vissza a nyelvem, hogy ne vágjak valami csípőset oda nekik. De ezzel mit érnék el? Újabb fájdalmakat és megalázást, így csak egy dühös fintort rejtek el elforduló arcomon.
~ Engedelmes szolga! Még mit nem! Ha engedelmes is leszek, azt csak azért, hogy elaltassam a gyanakvásotokat! És a leugrás! Lelöktél te szukafattya! ~
Örültem mikor végre elbocsátották Kana-t és én is fordultam utána, mikor………………..
- De miért…….? – tágulnak kerekre a szemeim, ahogy kezdem felfogni mire készül és vetném magam az ajtó felé…………..
De még alig mozdulok és máris sötét árnyak vesznek körül és kezdenek fojtogatni egyre erősebben és erősebben, míg már minden levegőm elfogy, hiába vonaglok, csak rontok a helyzeten.
Zaricse szavait már alig hallom a világ távolodni kezd, ahogy benne kárörvendő arca is……………

*Élvezettel nézi a fiú szenvedését.
- Biztosan érdekel a miértje... Hmm mert megtehetem, s túlontúl kiváltságos lettél Hossin szemében. Olyan érzésem van mintha elém helyezett volna.... De ezt a pozíciót a második embert én töltöm be.
*Kana az ajtónak támasztja a hátát, mély lélegzetet vesz majd fejét lehajtja.
- Miért? Miért kéne elvinnem a sarat helyette... Nem!
*Zaricse monológját egy női hang szakítja félbe, majd egy varázsige hangzik el. Fényárban úsztatva meg az árnyékokat amik Jeremyt körbe veszik. S azok lassan halványodni kezdenek, s szorításuk is enyhül, semmivé lesznek. Zaricse felnéz az ajtóhoz. Kanát látja, arcára megdöbbenés ül ki.
- Mégis mit képzelsz magadról.
- Ekorin törvényeihez hűen, nem engedem, hogy testvérem életét vedd.
- Ekorin törvénye én vagyok!
- Akkor tudod jól! Mit mond ki!Testvérünk lett, s az én megfigyeltem. Az élete az enyém, én olthatom ki és én hagyhatom meg!
- TAKARODJ!
*Kiáltja el magát hangosan Zaricse. A lány viszont nem hátrál, teste körül kezd kavarogni a szél, mígnem egész testét befedi az, pont úgy mint éjjel Jeremy előtt.
- Ő az enyém! S ha kell itt és most megküzdök az életéért...
- Szóval így állunk?
*Zaricse ajkait ismeretlen igék hagyják el, viszont Kana szemei az éppen éledező Jeremyre villannak. S az oly ismerős ige hallatszik el. Zaricse már emeli pajzsát a szél ellen mire meglepően az a fiút találja el s löki ki kettejük közül.
A városban több szem irányul most a trónterem felé.
- Éreztétek?
- Kana bekattant...
- Nem ez a nagyúr ereje. Gyorsan minden mágus a trónteremhez gyerünk!
*Egyszerre tíz mágus rohan oda, érzik itt nagyobb bajok vannak odabent mint a szokásos kis családi perpatvar. Rögvest kezdik felemelni a pajzsot a trónterem köré, mielőtt még az egész város a semmivé lenne egyetlen szempillantás alatt.
- Benntartjuk őket! Senki nem jön ki míg el nem ül. Gyerünk koncentráljatok!
*Kana elindul apja felé, még talán Hossint is szégyenben hagyná ezzel a mágiával, de apja felkészült, ütését árnyékok tömege veri vissza, mik már nyúlnak is a lány után. Ki kitér előle, majd felkiált.
- Árulás! Te magad is jól tudod mi a sorsa annak aki elárulja Ekorin törvényeit!
- Mondtam! Ethorin de laven! - Árnyak indulnak Kana irányába- Ekorin törvénye én vagyok!
* A lány az elől mi elől ki tud az elől kitér viszont az egyik árnyék áthatol testén, s az azt védő szélmágián is. Vér csöpög a kőre min taposnak. Kana kezével a sebhez nyúl, szeme elé helyezi látja rajta saját vérét. Ökölbe szorul keze, haragos tekintet apja felé.
- Shuton, haran amarin...
*Kezeivel tapsol egyet majd mikor szétnyitja azt Jeremy szeme elé ugyanaz a kicsi gömb kerül mint este láthatott. Annyi kivételével, hogy ez most nőni kezdett ahogy Kana tenyerei eltávolodtak egymástól a gömb is nőni kezdett, majd Jeremy most értheti meg, hogy az előző szél miért őt verte képen s lökte el a sötételf elől. S a körülbelül húsz centis örvény elindult a sötét elf felé. Zaricse igét mormol ujjait széttárva a tenyerével a lány felé s egy sötét árnyéklyuk jelenik meg előtte s háta mögött. A szélgömb eltűnik majd a férfi mögött jelenik meg s a falon keresztül haladva a mágikus pajzsba csapódik be. Odakint a mágusok felkiáltanak, hallani az értetlenkedést odakint.
- Ezek szerint...- szólal meg Zaricse- komolyan kell vennem ezt a harcot.
*Engedi le tenyerét s tűnik el ezzel a fekete lyuk előle. S egy ököl ér testéhez, nem volt erős az ütés, éppen csak megérezte. Viszont Kana testéről a szél apjára irányul. Zaricsét egy őrvény veszi körbe, pillanatokig tart csupán. Majd a sötét elf hátra dől a tetőt nézve, majd elfordítja tekintetét Jeremy felé.
~ Igaza volt Hossinnak, ez a fiú tényleg különleges...
*Csukja le szemét, még lélegzik életben maradt, viszont nem sok híja volt, hogy saját lánya mágiája majdnem széttépte. S ezt Kana is tudja, ahogy azt is mi történik azokkal kiket apja megpecsételt. Már akivel, hisz Jeremy és ő nem halt volna bele, de a börtönben hatalmas zaj keletkezett volna. S Hossin mellett is ki ép a rajtaütést szervezte. A lány rápillant Jerryre. Hasát fogva feláll, hisz az ütközet végén letérdelt apja elé. Jerry felé sétál, rámutat szabad kezével.
-Te....
*Ér oda Jeremy elé, majd a valószínűleg még mindig földön lévő fiú elé térdel le mindkét térdére, kicsit meggörnyed majd halkan megszólal, haragos tekintetét a fiúéba mártva.
- Ha elmondod akárkinek is amit itt hallottál... - mély nehéz lélegzet- lemetélem a húsodat a csontodról... Megértetted Jerry?
*Majd eldől oldalra.
Odakint érzik a mágusok véget ért a veszekedés, s belépve a trónterembe nem egy embernek marad tátva a szája, az a pusztítás mit Kana végzett elképesztette őket. Volt akik még nem látták ezelőtt milyen mikor mérges, na most megtapasztalták. Minden mindenhol szétszórva összetörve.

Már egyáltalán nem érzékelek magam körül semmit, mikor hirtelen megszűnik rajtam a nyomás, a tüdőmbe újból levegő tódul és hangokat hallok. Először nem tudom megkülönböztetni őket, de szép lassan kezdek visszatérni a világba és megismerem Zaricse, majd Kana hangját.
~ Hogy kerül a Holló ide? Talán apja visszahívta, hogy tanúja legyen a halálomnak? ~ kezdenek visszaszivárogni a gondolataim és felfogni, hogy hol vagyok és miért.
Vitatkoznak! A hangok ezt mutatják, de még csak annyi telik tőlem, hogy csodálkozva kinyissam a szemem. Zsibbadt az egész testem és már az is csoda, hogy állok a lábamon.
Aztán épp, hogy ez eljut az agyamig, egy jó nagy széllökés taszít a földre, ahol még tompítani sem tudom az ütést, a homlokom fájdalmasan találkozik az asztal lábával.
- Aúúú! – nyögök fel, de a fájdalom segít, hogy kitisztuljon a fejem.
Kikerekedett szemekkel nézem a felettem zajló harcot és hallom, hogy Kana MIATTAM szembe szállt az apjával! Na jó, valószínűleg nem a két szép szememért, hanem azért a kifacsart törvényükért, hogy a testvérért mindent feláldozunk, bár, ha rajtam múlik én ne vagyok senkinek a testvére itt az biztos, de most ez menti meg az életem, vagy épp ellenkezőleg a két mágus harca ránk rogyassza még a hegyeket is.
Mikor összecsapnak, még a szemem is behunyom, biztos, ami biztos és behúzom a nyakam.
De nem bírom ki és a következő pillanatban látom, ahogy egy sötét árnyék megsebzi Hollót, de nem rendül meg, csak megidéz egy olyan gömböt, mint a szobában, csak nagyobbat és apja felé löki. Biztos vagyok benne, hogy ezzel megöli, de Zaricse szinte nyugodtan fogadja és valahogy eltűnteti. A levegő is bennem akad. Majd a szél kezdi el ostromolni a férfit, aki feladja végül a harcot és nem látom onnan a földről, hogy egyáltalán túlélte-e.
~ Őrület! ~
Mikor a sebét szorító lány felém indul, önkéntelen húzódok hátra előle, mert nem tudom most mi következik, talán mégis megöl, hiszen az apjával kellett küzdenie miattam és talán meg is ölte.
Legalábbis ahogy rám néz, felkészülök a halálra.
- Igen! – nyelek egyet idegesen, bár kinek is mondanám el.
Aztán csak nézem, ahogy elborul, majd feltápászkodom és megnézem közelebbről: él és Zaricse is bár alig halhatóan lélegzik.
Sejtésem szerint nem lenne jó, ha most csak úgy itt hagynám őket, na meg végül is Kana megmentette az életemet, így kitámolygok az ajtóhoz, hogy segítséget hívjak, hiszen nem vagyok se mágus, se gyógyító.
- Hahó! Valaki! Zaricse és Kana megsebesült!
Ekkor eszembe jut, hogy miként is veszi ki magát a látvány és, hogy ha nem mondhatok el semmit senkinek, akkor talán azt hiszik én csináltam velük valamit. Már késő bánat, hiszen látom, hogy rohanva közelednek.
~ Remek! ~

*Jeremy még ki se ért már emberek rohantak be a nagyterembe. Sok szempár tekint Jerryre viszont senki nem kérdez. Egy gyógyító érkezik, majd először Zaricset veszi kezelésbe. Nem életveszélyes, oda sétál Kanához, nyílt sebet szerzett. Azonnal neki áll a gyógyításnak, egy férfi Jeremyhez sétál.
- Mi történt idebent?
*A mágus sötét szemei a fiúéba vájnak. E tekintet már sokszor látta ezt a jelenetet, Zaricse és Kana már nem egyszer hajba kaptak. Viszont ennyire messzire sosem mentek.
Egy másik is megszólal.
- Azonnal szedjétek össze a helyet, Hossin erről nem kell, hogy tudjon. Gyerünk nekiállni!
*Jeremy szabad utat kap kifelé, persze egészen a hídig.

Nem sokat tudok ezen azonban aggódni, mert ahogy kinyitom az ajtót és kikiabálok, máris túdol be a nép, mint akik lesben álltak az épület előtt.
Valószínűleg így is volt, hiszen a csetepaté hangja biztosan kihallatszódott és már az össze elérhető közelségben lévő mágus bent toporgott a helyiségben.
Azért nem kevésbé nyugtat meg, hogy Zaricse életben van, ahogy a lány is, ha minden igaz, most már jó kezekben van, mert legalább nem rólam nyúzzák majd le a bőrt az itt történtek miatt.
Habár a sötét elf mágus miatt még főhet a fejem, hiszen meg akart ölni és nem biztos, hogy letett róla, pedig én milyen messze álltam attól, amivel vádolt!
De legalább a többiek nem engem kaptak el egyelőre tettlegesen, csak szavakban kérdeztek.
Viszont a fülembe csengenek Kana szavai is.
- Összevesztek, de mikor eltalált egy széllökés nekiestem az asztalnak és elájultam, másra nem emlékszem. – tapogatom meg felreped homlokom, ami most talán hitelt ad szavaimnak és nem kérdeznek tovább, hisz füllenteni azt tudok nagy ártatlan szemekkel.
Az, hogy összevesztek meg tagadhatatlan, azzal nem tudok mit kezdeni, de hát, ha hinni lehet a pletykáknak, nem ez az első eset.
Mivel elengednek ezek után, vagy elhitték, amit mondtam, vagy elég okosak, hogy ne forszírozzák.
Mivel most nincs ki felügyeljen és Zaricse is örül, hogy él, azért bűn lenne nem megpróbálni elsurranni innen. Ennél kedvezőbb alkalom talán nem is lesz.

* A mágus csak bólint s útjára engedi Jeremyt. A helyreállítás azonnal megkezdődik s Jeremy most először kap szabad utat a városon belül, viszont az őrök mindenhol ott állnak s tudják ki merre s hova tart. Ha a kőhídon szeretne távozni rögvest vissza irányítják hisz se Hossin se Zaricse nem adott engedélyt a távozásra. S Hossin távollétében a helytartója lett az első számú parancsnok. S a hír futótűzként terjed a városban miszerint Kana s Apja egymásnak estek. A rabok fellélegznek mikor életben maradt Zaricse híre jut el hozzájuk s nem is ok nélkül. Hamarosan egy alak keresi fel Jeremyt, s vállára rakja kezét.
- Jermy?
* Pillant az elf szemébe csuklyás köpenye alól, s ha igenleges a válasz akkor folytatja.
- Kana... Kért, hogy tartsam rajtad a szemem. Az árnyékok tagja vagyok. A harmadik a sorban Kernonnak hívnak.
* Kezét nyújtja Jerry felé.
- Talán meglep, hogy megtaláltalak... De a jel rajtad pont ezért van. Gyere velem.
* S elindul a szállások felé.
- Saját lakrészt kapsz míg Kana gyengélkedik, mellette büszke vagyok rád, hogy túlélted Kanát. Nem sokan mondhatják ezt el magukról.
* Mikor kicsit távolabb kerültek az emberektől a férfi megmarkolja Jeremy ruházatát s a falnak löki. Másik kezét a falnak helyezi s abból kéz formájú kődarabok szorítják oda. S most a marok elengedi a ruházatot.
- Mit mondtál mi történt odabent?
* Meghallgatja a választ majd folytatja.
- Reméltem is, hogy nem árultad el Kanát ha már az életével játszott miattad...
* Csettint egyet majd a karok vissza húzódnak a falba.
- Én a föld elemét birtoklom, minden egyes lépésedet érzem amit teszel. Jól jegyezd meg amit most mondok neked. Ha elszöksz azért Kana lesz a bűnös, s rajta fogják megtorolni. Ahogy Hossint ismerem nem lesz kíméletes. S ha Kanának baja esik mi öten utánad megyünk s megtalálunk... Az árnyékhatos még sosem vallott kudarcot. Téged is megtalállak s porrá zúzlak. Kana kért, hogy ne bántsalak... Ha gondolod a gyengélkedőben megtalálod. Oda vezetlek ha akarod.

Természetesen nem jutok az őrökön tovább, bármit is mondok nekik, így elkeseredve fordulok vissza, hogy az épületek között ténferegve üssem el az időt, hiszen most mindenki kissé zavarodott a történtek miatt, bár a rabszolgák és azok, akiken Zarics jele van csak most kezdenek fellélegezni.
Épp a szállásoknál járok, mikor egy kéz nehezedik a vállamra és egy idegen, sötét elf arcra pillantok a szemébe húzott kámzsa alatt. Megkísért a gondolat, hogy nemet mondjak, mert talán a mágusok mégis meggondolták magukat, de aztán elvetem, hiszen teljesen felesleges lenne, így bólintok és a férfi magyarázni kezd, aminek halatán némileg megkönnyebbülök, habár annak határozottan nem örülök, hogy Kana még így, sebesülten sem feledkezett meg rólam. Nagyon ragaszkodó teremtés!
~ Hah, még egy árnyék vagy mi! ~
Mit tudok tenni, jó képet vágok a dologhoz, mind a kézfogáshoz, mind ahhoz, hogy most már ez a jel megbélyegzett és ezek szerint tényleg megtalálnak, akárhová megyek. Még sürgősebbé válik, hogy találjak valakit, aki ezt leszedi rólam, de ehhez ki kell jutnom innen.
- Nem hiszem, hogy az én érdemem, csak szerencsém volt. – vonom meg a vállam, miközben követem őt és az egyetlen jó hír eddig, hogy külön szobát kapok, rám fér már a nyugodt pihenés, mielőtt összeesek.
Aztán hirtelen nagyot csattanok a falon, ahogy nekilök Kernon és nagyot nyögve döbbenten meredek rá, hogy mi ütött bele, önkéntelenül is megpróbálva kiszabadulni előbb a szorításából, aztán a fal mágikus kötéséből, persze sikertelenül.
- Semmit! Mit mondtam volna! Nem mondtam semmit, ahogy Kana elég meggyőzően a lelkemre kötötte. Azt mondtam elájultam és nem láttam semmit. – hadarom gyorsan, mert a szeme nem sok jót ígér, de ahogy ez elhangzik, máris eltántorodom a faltól, ahogy enged a kötés. – Tudom, már vagy százszor el lett mondva! – morgom a ruhám porolgatva. – És csak, hogy tudd, nekem is csak egy életem van és, ahányan már megfenyegettetek, kilenc is kevés lenne, így jól teszed, ha beállsz a sorba, Hossin, Zaricse és Kana mögé. – jegyzem meg a szövegére, ami már kezd kissé humoros lenni. – Szóval vissza lehet venni az agarakból…….testvér. És egyelőre alszom egyet, mert már lassan két és fél napja talpon vagyok, aztán meglátogatom magamtól Kana-t, nem olyan nagy ez a hely, hogy ne találjak oda. – ingatom meg a fejem a felajánlására elutasítóan.
~ Nem kell nekem pesztra! Elég egy kullancs! ~

*A férfi végig méri Jeremyt, majd halkan megszólal.
- Aki gyilkosok közt él, ne számítson másra minthogy halállal fenyegetik. Testvérem vagy e vagy sem... Én kivételt képezek... Mi mind kivételt képezünk... Szabadon mozgunk, odakint semmilyen megkötés nélkül. Ha kedves neked az az egy életed, fejet hajtasz mindenki előtt idebent... Nem tudhatod holnap ki menti meg majd az irhádat... Nincs igazam Jeremy? Megmutatom az új szállásod
*Majd elindul a körletek felé, s Jeremyt a szobájához vezeti. S magára is hagyja, ő maga a szomszéd szobába megy, Jeremy ajtaján különös jel van, pont mint az előző öt ajtón. Kanáén viszont ez a jel nem volt rajta. Egy kusza vonalakból álló többágú csillag mi éj fekete volt. A kulcs benne volt a zárban belülről.

*Visszatérek maréknyi emberemmel, s rögvest Zaricséhez sietek, egész jól szórakoztam. Viszont ahogy látom ő maga is bár elég nyúzott állapotban van. Szépen lassan kiszedem belőle mi is volt pontosan. Egy szokásos veszekedés a lányával. Elgondolkodom rajta bár a végén rábólintok. Elképzelhető, hogy ez az én saram bár annyira nem izgat amíg mind a ketten életben vannak. Kana a gyógyítók kezei között végezte míg Zaricse kicsit könnyebben megúszta a dolgot. Nem igazán tervezem meglátogatni a gyógyulót valahogy nincs kedvem. Viszont a páncélokat annál inkább szeretném megvizsgálni, s oda vezet az utam. Nem sokat hoztak ki belőle, többre számítottam be kellett vallanom. A tesztek sikeresnek bizonyultak valamelyest megvéd a mágiától ami persze jó dolog, de ettől is többet vártam volna. Elvégre egy ősi kő lenne vagy mi, de ezzel nem sokat tudok tenni. A nagyterembe megyek, végig olvasom a jelentéseket. Hamar elterjedt a hírem, egy haramia aki a menekülőkre támadt. Vállat vonok, azon felül, hogy élvezetemet leltem a gyilkolásban semmi előnye nem volt. Amire persze Zaricse is rávezetett, de legalább a menekülők is reszketnek a gatyájukban, hisz így tudják nincs biztonságos út kifelé a városból.
~Orod még mindig ostrom alatt bár a sárkányok ellen kevés az esélyük. A mágus vezette ork had elindult a vérelfek városába, s ama ork had ki mardant környékezte meg még mindig itt settenkedik a mi környékünkön. Menekülőre fogták, lehet egy kis ajándékkal kéne meglepnem a vezért, bár nem szívesen adom neki azt ami az enyém.
*A hosszú út után a patakhoz sétálok, arcomat megmosom benne majd kortyolok is belőle. Mély levegőt veszek majd bámulom magam a víztükörben.
- Hmm elkélne végre egy kis hajnyírás már alig látok ki a hajam alól...
*Gondolkozok el rajta majd így is teszek, egy tőrt rántok ki hátam mögül. A fekete penge még mindig annál a sárkánynál van, bosszantó pedig szerettem azt a fegyvert. Módszeresen vágom vissza hajamat, majd mi lehullott össze szedem, nem szeretném ha a víz kivinné azt a felszínre. Majd végül a fürdőhöz sétálok s odabent megmártózom egyet, lemosva a vért s az út porát magamról. Szememre egy vizes rongyot terítek majd hátra döntöm a fejem, teljesen egyedül vagyok idebent a takarodó még messze jár.
- Most hogy Kana lesérült.... Ki a fenét vigyek magammal... Imyr Rynnel foglalatoskodik, remélem jól halad a tanítás...bár ahogy a lányt ismerem sehogy.... Ahh lassan el kéne kezdenem készülődni, s megcsinálni a füstbombákat... Remek kis móka lesz...
*A pancsolásnak ezennel véget is vetek, s úgy belefelejtkezem saját gondolataimba, hogy még a fürdőből is ruha nélkül sétálok ki s csak kis idő elteltével értem meg az ámulatot s a nevetést. Enyhe pír húzódik arcomra majd vállat vonok s besétálok szállásomra. Ahol végre saját ruházatom vár, kicsit átalakítva az én igényeimre, több hely is akad hova fegyvereket tehetek éppen attól függően melyik formát használom. S kaptam mellé még két kardot miket két oldalamon hordhatok. Hátamon is akad három üres rész, pont annyi amennyi kell. De a kérdéssel még mindig nem jutottam előrébb, kit vigyek magammal. S a végén Jeremyre szavazok, tisztában vagyok vele, hogy felettébb nem érzi idebent jól magát. Viszont ha őt viszem akkor Kernon is velem fog tartani, pontosan azért, hogy valaki rajta tartsa a szemét a fiún. S én felöltözöm s ismét Zaricséhez vezet utam, már teljesen belebolondulok ebbe a sok mászkálásba, nem szoktam én ehhez hozzá. S megosztom vele az örömhírt miszerint a vérelfeknél jelen akarok lenni. S csak e hármas létszám fog elindulni nem egész csapatom.

Persze nem gondolom, hogy meghatódik a szavaimtól, sőt talán nem veszi jó néven, de tényleg kezd humoros lenne, hogy mindenki az életemre pályázik és én amúgy sem tehetek sokat, ha bárki, aki mágikus képességgel rendelkezik úgy dönt, végez velem.
Minden esetre Zaricse az élen áll és jobb lesz, ha nem akarok mostanában egymagam a szeme elé kerülni.
Azonban igyekszem elfojtani a villanást a szememben, amikor Kenon megemlíti, hogy szabadon mozoghatok, ha a csapat része leszek. Talán ezért megéri visszafognom magam, ha ez kijuttat innen.
- De, kezdek veled egyetérteni. – bólintottam aztán egész lelkesen. – Rendben, menjünk. – lépkedtem utána, valamivel feldobottabban.
Mikor megmutatta a szobámat feltűnt, hogy a lány ajtaján nem láttam olyan jelet, mint, ami a többin, többek között az enyémen is van. Eszembe jutott, amit Kana mondott, hogy azt csak apja tudja kinyitni, az enyémben még belül kulcs is volt.
Jóleső érzéssel zártam magamra, nem mintha bármely mágus vagy ügyes tolvaj nem nyithatta volna ki, de akkor is jó érzés volt.
Fáradtan dőltem az ágyra és hamarosan már aludtam is. Végül is mitől kellett volna tartanom…..a testvérek közt.